Volt az a nagyon szuper ház (5.), ami nagyon tetszett. Okozott álmatlan éjszakát. Mert nagyon tetszett.
De megjelent a lelki szemeim előtt a barátnőmék jelenlegi terasza, ami egy okádék. És felrémlett előttem, hogy mennyire hanyagok és rendetlenek. És, hogy az álomszép kert meg a terasz vajon mennyi idő alatt lesz tele lommal, a lelkünk frusztrációval.
Hogy ki nyírja a füvet, ki nem takarította ki a medencét (amit majd építünk), hogy ki mennyi áramot, gázt, vizet használt mert mellékmérők nincsenek a lakásokhoz. Kinek mi a költsége, ha meg nem tesz bele pénzt akkor használhatja-e vagy mi lesz?
Amikor jönnek hozzájuk a gyerekeik és én hallgathatom a beszélgetésüket a teraszon, amire nem vagyok kiváncsi vagy jönnek a barátaim bulizni és akkor őket, a másféle barátaimat meg kell hívnom vagy nem? És majd akkor ők hallgatják ahogy mi röhögünk?
Viszonylag könnyű szívvel elengedtem azt a házat, pedig nagyon tetszett.
Voltál már így, hogy randiztál valakivel és tényleg jól néz ki, tetszik is, és mégis azt hazudod, hogy nincs meg a kémia, mert tudsz egy valamit, ami miatt nem mész bele. (mert mondjuk a lelked mélyén még mindig mást szeretsz). Na ilyen érzés ez a ház.
Tetszett, jó lenne, de egyedül nem tudom megvenni, közösen meg nem jó. Kell találnom egy faszit, akivel ez a ház egyszerűen tökéletes lenne. :) A vele való munka is két embernek könnyű, szórakoztató, egy embernek már picit feladatos.
És felmerült, hogy a városkában eladó a hercegi palota is ami a város közepe. Nagyon sok ��res ház volt, az aktuális ingatlan kürül 3 is. Lehetséges, higy ez egy kihalófélben lévő település, ahol az ingatlan nem lesz értékálló?
Nade ez csak egy részlet, megpróbálom pontokba szedni a tapasztalatokat.
Az ingatlanos oldalakon gátlástalanul kell kérni még képeket, alaprajzot, tanusítványokat energetikai meg földhivatalit. Ha nem adnak, az ingatlan kuka.
van egyébként olyan szolgáltatás is, hogy kimennek helyetted az ingatlanhoz, és mindent megnéznek, leellenőriznek, mintha te lennél csak még hozzáértően is. Mindenről küldenek fényképet, videót, stb. Az árát nem tudom, de a kiutazásnál és csalódásnál szerintem olcsóbb.
Az ingatlanosokkal időpontot egyeztetni csak úgy szabad, ha még előző este ráírsz, rátelefonálsz, hogy fixáld az időpontot és a helyet (az irodában vagy a háznál találkoztok)
Az árak nagyon változóak. 13-16000 euróért kapni minilakást a városban (ne feledjük, hogy Olaszországban a 12000 fős városok teljesen jól működnek, mondhatni nagyvárosi hangulattal, szóval nem érzed azt, hoyg itt a fű se nő. Egy nagyobb városról meg nem mondanád meg, hogy nem főváros, annyira nyüzsis minden tekintetben. Nem mondom, hogy sok ilyen olcsó lakás van, de akad. Persze ezek félszuterén vagy tetőtéri lakások, támfalra néz az ablak, stb, stb.
A házaknál akkora az árban a szórás, hogy semmi rendszert nem látok benne.
Amikre mi próbáltunk figyelni:
milyen állapotban van a ház (felázás, beázás, nyílászárók, fűtési rendszer, melegvíz, és a külső fal állapota. De amiket el tudtunk engedni, az a burkolatok, festés, mázolás 0 ha ezekkel van munka, az nem gond)
Van-e parkolási lehetőség
Az Olaszok a mindenhova is kocsival járnak. Kurvasok kocsi van és kevés parkolóhely. Kisebb településeken van közösségi parkolóhely, ami nem fizetős a helyi lakosoknak. Mert a házaknál sokszor semmilyen módon nem lehet megállni, ha nincs a saját telkeden parkolóhely.
Milyen üzletek vannak a közelben
Mert az oké, hogy nagybevásárlást bárhol csinálsz, hazaviszed vagy házhozszállítják, de egy sörért vagy egy kifliért nem mindegy milyen messzire kell elmászni.
Milyen a település
Ez majdnem az első pontban volt amúgy. Mert olyan helyet kerestünk ahol örömmel él az ember. nem elég, hogy a házadat szereted, de akartam, hogy szeressem a települést. Akár turistaérzéssel, akár később már megszokott érzéssel, de kell, hogy tetszen.
Milyen nagyváros van a közelben
Bevásárlás, kórház, látnivalók, ez mind fontos. Hogy mennyire expedíció valamihez hozzájutni.
Milyen messze van a tenger
Nagyon fontos nekem, úgyhogy 60 percben maximáltuk az elérést.
Mennyi idő Magyarországra jutni
12 óra alatt jöttünk haza, autópályán.
14 óra még talán bevállalható, meg váltott sofőrökkel talán több is. Utasként teljesen kényelmes volt a 12 óra, néha örültem ha vezethettem volna mert net nem volt, néha uncsi volt bámészkodni.
VAN-E SZÉLESSÁVÚ INTERNET
ennek utána kell néznünk. mert sok helyen mondták, hogy van, nem probléma és talán kábelen valóban van, de mondjuk mobilnet nem volt az egész településen, hiába próbálkoztunk, és ez többször előfordult. És wifi sincs csak úgy mindenhol nyakra főre. Ez nem jelenti azt, hogy nincs, csak azt, hogy más szokások vannak. A bárokban nem feltétlenül basztatják a telefonjukat az emberek. Nem tudom. Volt ahol igen, volt ahol senki.
Mennyire megközelíthető a ház
Van amelyik csak lépcsőkön elérhető, kocsival még a közelébe se lehet menni. A belső lépcsők sokszor nagyon meredekek vagy szűk csigalépcső, hát nem egy életbiztosítás a magamfajtának, akinek egy évben négyszer kimegy a bokája és elterül, mint egy béka. :(
Az árak...
Egyszerűen nem tudom mi határozza meg viszont az Idealista.it oldalon, ahol legfőképpen keresgéletm, mivel ez egy gyűjtőoldal nem egyetlen iroda kínálata lehet kérni online értékbecslést, ami megmondja, hogy mennyire reális az ár. Ez az értékbecslés csak az adatok és a környező árak és gondolom mindenféle drágító és olcsító tényezők beszámolásával történik, szóval nem megy ki senki megnézni. Ennek a becslésnek az ára 10 euro. Egy komolyabban elgondolkodtató ingatlannál teljesen megéri.
23000 eurótól lehet házat venni. Hogy mennyire felújítandó az változó.
Nekem az is befolyásoló tényező, hogy egyedül kell megoldanom a felújítást, szóval arra is kell figyelnem, hogy mi az ami a tudásomba és az erőmbe belefér. Mások irányításához, a szervezéshez az anyag és egyáb vásárláshoz is kell idő meg erő. Mindezt külföldön... húzós.
A tapasztalat
Akarok Olaszországban lakni.
Meg fogom találni a megfelelő házat, de bele kell tennem még több időt meg energiát. Nem költözünk össze, de egy településre költözünk, vagy nagyon közel. Marad Ligúria és Toszkána a célpont.
Ebben az évben még egy látogatás csak akkor fér bele, ha valami nagyon konkrétan KELL és valakit be tudok fűzni, hogy sofőrködjön oda engem, jövünk-megyünk 3 nap max az egész. Biztos lesz akinek ez a kaland belefér az életébe. Ha találok olyan valamit...
Már máshogy nézem, már nézem a tengerszint feletti magasságot is, és már tudom, hogy 500 méter az sok kanyar, olyan utakon ahol én nem biztos, hogy akarok kanyarogni. Szép kilátás viszont ott van, a hegyoldalban.
Minden egyes ingatlan egyedi elbírálás alá esik, de lesz egy, amit tökéletesnek fogok érezni. Megérősnek.
A tenger az nekem elmondhatatlan mágnes. Nem a napozás, nem a tengerparton fekvés, jajj azt alig bírom, hanem a tengerparton gyaloglás, a víz látvány és a tengerben úszás. Nem akarok e nélkül élni, ha megtehetem, hogy élhetek vele is.
2023 áprilisának egy álmos délelőttjén drónok lepték el Százhalombatta légterét, abból a célból, hogy számolják meg a halmokat, megvan -e a száz.
A projekt a Magyarságmutató Intézet (MMI) szervezésében zajlott. ( Ők, azok, akik, ha rád mutatnak, és azt mondják: magyar vagy, akkor magyar vagy. Ha nem mutatnak rád, akkor baszhatod.)
Egyébként rejtély, hogy miért éppen a Magyarságmutató Intézet (MMI)-et bízták meg a feladattal, mert a halmoknak kurvára semmi közük nincs - egyelőre! - a magyarokhoz.
De ez volt a kisebbik gond.
A nagyobbik az volt, hogy nem volt meg a száz darab halom, csak kilencvenkilenc. Pedig beleszámolták a Józsi bácsi által illegálisan a mezőre kihordott malacgané dombot is, és Gizi néni szemétdobját is a hátsó kertben.
Izzott a levegő a Karmelitában.
Jobbnál rosszabb javaslatok hangzottak el a probléma orvosolására. Az egyik javaslat szerint szüntessék meg a MMI-t. A beterjesztő másnaptól az Alsóbélatelepi volt SZOT üdülőben lett mosogató.
Egy másik javaslat szerint építsenek inkább egy új halmot, így meglenne a száz (kiemelt kormányzati beruházásként!) és rituálisan temessék bele a Gyurcsányt. Többen a résztvevők közül már-már egy nagyszabású átadási ünnepséget is elkezdtek vizionálni. Beszédek, áldás, sör, virsli, tótgabi. Utóbbit felkérnék, hogy neunundneunzig Lufthalom címmel írjon egy dalt és énekelje is el azt az örömnapon.
De ezt is elvetették végül, mert a takarítónéni, akit megkérdeztek a témában, mert tudták, hogy korábban német nyelvtanár volt, jelezte, hogy a neunundneunzig az kilencvenkilenc és nem száz (hundert). De ez meg nem jött ki szótagszámra.
Az okot, hogy miért nincsen meg a száz, azt már rég kitalálták. Nyilvánvalóan S.Gy. keze van a dologban. Szó szerint, mert a Pösti Csávók kiderítették (megmondják majd nekik), hogy fent nevezett korábban önnön kezével kapart szét egyet egy sötét éjszakán.
Ekkor megszólalt, aki megszólalt.
Nem egyet építünk, hanem sokkal többet. Mindenfelé az országban. -mondta.
A beruházás kommunikációs címére a következő elképzelések születtek rögvest: Halmozzuk a halmokat!; Halomra magyar!; Halmainkat nem adjuk!; (Ekkor T.-t inkább kiküldték a szobából)
Ám ekkor frissítés érkezett az MMI-től, hogy elszámolták, megvan a száz, sőt több is.
Így nem lett sok-sok új halom az országban. ( a drónokról és az MMI illetékeseiről azóta keveset tudni.)
Ezen az éjszakán a II. kerület valamelyik dombjának felől görcsös zokogás hangját hordta a szél Felcsút felé.
Van az autista diagnózis thread tegnap óta, amibe nem akarok beleszólni, de azért nagyon látszik, hogy mennyire nem ment át sokaknak, mi az az autizmus.
Sokat dolgoztam autizmussal diagnosztizált emberekkel, és a magánéletemben is vannak sokan a spektrumon. Olyanokkal is dolgoztam, akik az autizmusuk miatt képtelenek voltak önálló életre, meg olyanokkal is, akiknek néhány változtatás a diagnózisuk után elég volt ahhoz, hogy sokkal kevesebbet kelljen szenvedniük a világban. Voltak, akiket gyerekkorukban diagnosztizáltak, mások pedig felnőttkorban vették észre, hogy bizonyos dolgok máshogy működnek náluk az átlagemberekhez képest és amikor olyan gyakorlati megoldásokat alkalmaznak, ami más embereknél, akik a spektrumon vannak működik, náluk is segít. Gyakran van, hogy a szülő a gyereke diagnózisán keresztül jut el oda, hogy valójában ő is a spektrumon van, az is érdekes viszont, amikor nem köti össze a gyereke diagnózisát azzal, hogy bizonyos mindennapi feladatokat nem tud megoldani, vagy csak nagy szenvedés árán és azok pontosan azok, amivel a gyerekének is baja van.
Ez az egész dolog viszont nagyon új, az első ember, akit autizmussal diagnosztizáltak idén halt meg, az autism spectrum disorder egy ~negyven éves kifejezés. Mindehhez a diagnosztika nagyon bonyolult és mintha leginkább beszélni nem nagyon tudó, mindennapi életben alacsonyan funkcionáló emberekre lenne belőve, a kapacitás is ehhez van mérve. A tudásunk pedig nagyon kevés, húsz év múlva a sötét középkorként fognak emlékezni arra, amit ebben a témában alkottunk. Érdekes vizsgálatok vannak az emésztőrendszer, a korai kötődés vagy éppen az immunrendszer és az autizmus kapcsolatáról, például, és bármelyik teljesen felforgathatja, amit erről gondolunk. Abból, hogy hányféle kutatás van, látszik, hogy mennyire bizonytalan még ez az egész.
Szóval vannak olyan emberek, akiknél szinte biztos, hogy a spektrumon vannak tíz percnyi beszélgetés után, de évekbe telik, amíg egy ilyen vizsgálatra időpontot kapnak, akár gyerekként, akár felnőttként. Különösen lányok és nők esetében nagyon gyakran inkább igyekeznek még szakemberek is a küzdés felé tolni őket ahelyett, hogy bizonyos dolgokat egyszerűbbé tennének nekik és támogatást adnának. Fiúk esetében a gyakoribb kifelé irányuló agresszió miatt nagyobb eséllyel lesz diagnózis, de ott is van, akit nem diagnosztizálnak.
Innentől két út van:
1. Kiterjesztjük valamilyen módon a formális diagnosztizálást, kapacitást építünk.
2. Mindenki számára sokkal rugalmasabbá tesszük azokat a rendszereket, amik a neurodiverz embereknek gondokat okoznak és ezzel megszűnik a formális diagnózis igénye.
A második talán fontosabb, de az elsőre is módot kell találni.
kicsit szelektíven kampányol Hadházy, és mondjuk egy éppen csak már nem alpolgi pont olyan hiteles, mint Magyar tíz-perce-már-nem-tolvaj Péter, de azért a magyar nem kormányzati közvéleménykutatókkal három probléma van (nem mindegyik van mindegyik cégnél persze)
egy csomó közülük egyszerűen rossz módszertannal, szarul dolgozik.
ha közpénzből finanszíroznak pártkutatásokat, az nem helyes. és ha az eredményeket nem hozzák nyilvánosságra (a teljes eredménysort) az nem helyes. (személyes "érintettség": nekem minden publikációmat ingyenesen elérhetővé kell tennem, hiszen költségvetési pénzből van a fizetésem. akkor köszönjük szépen az ebédet, viszont kívánjuk.)
ha valaki saját vagy pártpénzből költ kutatásra, akkor persze joga van nem közzétenni az eredményeket, vagy csak a neki teszőket belecsöpögtetni a közéletbe, de az egész mögött az a filozófia, hogy mi ebből stratégiát építünk, és mi tudjuk jól, hogy kell ezeket használni. a kétharmadok viszont azt mutatják, hogy sajnos nem, és akkor már értelmesebb lenne közkinccsé tenni a tudást, hogy a zemberek kitalálják belőle, hogy mi van.
gyakorlatilag nagyon finoman le��rták, hogy nem kéne tovább le��rtékelni a forintot , mert probléma lesz
mondjuk nem mintha a fentit eddig nem lehetett volna tudni...
záró gondolatok:
ehhez képest a forint a legvolatilisebb valuta a régiónkban. egyébként meg eddig azt mondta az MNB, hogy nincs árfolyamcélja. nem nagyon látom, hogy honnan lenne forrása az MNB-nek az árfolyam védésére. jelenleg -1000 mrd és negatív saját tőke néz ki a jegybanknak :D.
arról nem esik szó, hogy mi lesz , ha hirtelen építünk egy tucat akksigyárat, amihez rengeteg energiát kell importálni. az eus pénzek hatásáról, ill annak elmaradásáról sincs egy szó se
Egyszerűen csak figyelni kell és összerakni: az önök tisztelt gazdái, akik finanszírozzák az ellenzéket, a kínaiaknál szóltak, hogy gyerekek, kínai nem jöhet ekkora méretben, Magyarországra végképp nem, és miután tudjuk, hogy az petyegtet, aki fizet, az ellenzék hibátlanul felmondja azt a megbízást, amit egyébként nekik az amerikai finanszírozóik mondtak. (...)Tehát világos, hogy amit bejelentett Biden elnök, hogy megindult egy Kína elleni amerikai, meglehetősen átfogó kereskedelmi hadjárat, és itt ennek mi megisszuk a levét, merthogy van nekünk egy olyan nagyszerű ellenzékünk, amelyet az amerikaiak közvetlenül finanszíroznak. A debreceniek köszönik szépen, jól vannak. Meglehetősen sok tüntetőt importáltak az ottani szervezetek az ország más részéről, de ez sem baj, mindenkit meghallgatunk, mindenkit megpróbálunk majd megnyugtatni. Egy biztos: semmilyen veszélyeset nem építünk, főleg ami a debreceni emberek egészségét vagy a környezetet károsítaná.
Kósa összerakja, hogy személyesen Biden támogatja az áldebreceni tüntetést
A figyelemkurvaság nem női vonás hanem jelenség.
A figyelemkurvasággal elnézőek vagyunk, egészségesnek tartjuk, támogatjuk. Közösségileg. Egyénileg már nem feltétlenül, ha hozzánk tartozik az a valaki, de ott már kettős mérce van. Ha a figyelemkurva sikeréből ránk is vetül fény, akkor elfogadóbbak vagyunk, mint ha nem.
Ez után a nyers bevezető után jöhet egy kis lírai pszichológizálás.
Létfeltétel, hogy úgy érezzük, hogy látszódunk. Hogy számít az életünk.
Ez csupán egy érzés, érzelmi szükséglet amit valahogy ki kell elégítenünk, hogy biztonságba érezze magát... a mink is? Az elménk? A pszichénk? Ezt még rendbe kell tennem, hogy hogy is van ez.
A lényeg, hogy szükségünk van arra, hogy úgy érezzük, hogy látszódunk, figyelembe vagyunk véve, a létezésünk számít.
Rengetegféle módon tudjuk ezt az érzést megszerezni. Egy gyerekről, házastársról, idős szülőről gondoskodás már adja, hogy valaki "lát". Barátainkkal való kapcsolatunk és az idegenek visszajelzésének provokálása mind ezt a célt szolgálja.
Ha az a valaki nem csak lát, hanem figyel is ránk, törődik velünk, a fókuszában vagyunk, akkor maximálisan kielégítődik az igény. Néha persze bekúsznak olyan gondolatok, hogy oké, hogy a gyerekemnek én vagyok a mindene, de vajon mint férfi/nő, látszom-e még? És ha a házastárs nem biztosít minket arról, hogy bizony bizony, nagyon férfi/nő vagy, akkor meg kell szerezni a visszaigazolást, kiprovokálni másokból. A közösségi média nem a szociális kapcsolatokról szól, hanem arról az igényről, hogy látható-e, hogy vagyok.
A szocmédiában úgy is lehet élni, hogy senkivel nincs valós kapcsolata az embernek.
Amúgy, szerintem mindenki mással kampányol ezen a piacon. A testével, az eszével, a nyomorával, én például a társkapcsolati nyűgjeimmel vagyis szintén a nyomorommal. (:DD)
Ma hajnalban azon gondolkodtam, hogy csinálom a dolgaimat, végzem a feladataimat, megoldom a nehézségeimet, stb, stb. Van belőle bőven csak pszichésen nem annyira készít ki mint egy éve mondjuk. Most éppen jól alszom és nem annyira vagyok frusztrált csak borzasztóan leterhelt.
Ha egy barátom azt mondaná, hogy elhanyagolva érzi magát amiért nem figyelek rá, akkor vajon mit mondanék? Mennyi harag, düh, vagy nem is tudom mi kéne ahhoz, hogy azt válaszoljam, nem te vagy az életem közepe, a helyett, hogy azt mondanám: sajnálom, mostanában nagyon sok van rajtam, örömmel beszélgetek veled, de most egyszerűen nem érek rá.
Csak idegennek mondanék olyat, hogy nem te meg a problémád az életem közepe, jelezve, hogy húzzál a halál faszára köcsög, hát mégis kinek képzeled magad?
Nyilván helyre is rakná magát és nem jelentkezne többet.
Szerencse, hogy az én életemben nincsenek ilyen agresszíven nyomuló emberek ezért nem kell ilyen gorombának lennem.
Nem kapcsolatokat építünk, amikben látszódunk, amikben figyelnek ránk és figyelünk másokra, hanem lájkokat, virtuális sikereket hajszolunk. Ezt már sokan elemezték, nem is akarok belemenni.
Igazán az az érdekes (amit szintén már sokan tanulmányoztak), hogy nem vesszük tudomásul, hogy ez keményen formálja a valóságunkat és a személyiségünket is.
50 lájkot beszerezni sokkal könnyebb, mint megoldani, megbeszélni egy konfliktust. Ahogy maszturbálni is sokkal egyszerűbb, mint partnernek lenni a szexben.
A virtuális siker, mint a drog.
Kéne egy olyan képsor, mint a dogosokról, csak ezen az lenne, hogy: like, reblog, chat, semmi. És egy mosolygó, egy elégedett, egy önelégült és egy összetört ember.
Ha lenne időm, Csányi Vilmost olvasnék. Bár kutatta, de nem pazarolta az idejét faszságokra.