mitcsinaljunkma

[mitcsinaljunkma]

éjszakaifürdőzzünk a rudasban!

Ezelőtt még sosem voltam a Rudasban. A Széchenyiben sokszor, de a többi fürdő valahogy kimaradt. Értelemszerűen azt se nagyon tudtam, hogy pénteken és szombaton éjszaka is lehet oda menni. Aztán kipróbáltam, és kiderült, hogy érdemes. Miért?

mert irtó szép. Hangulatos, régi, és a helyünkön egyszer igazi törökök feneke volt.

mert különlegesebb, mint egy péntek esti mozi. Lehet meglepetés ajándékötlet is simán.

mert szeparált, modern, csinos kabinok vannak, ahol simán megihatunk egy üveg bort két csobbanás között (ezt ne verjük nagydobra persze). (Vagy bármilyen egyéb tetszőleges tevékenységet folytathatunk.)

mert van Fürdők Éjszakája, amikor a Király, a Széchenyi, a Gellért és a Rudas fürdőkbe is mehetünk.

mert a kevés szuper és mégis fagyhalálmentes téli program egyike.

Mikor? Pénteken és szombaton, este 10 és hajnali 4 között.

Mennyiért? Igen borsos áron, 3600 Ft-ért egy embernek. 

Kivel? Baráttal/barátnővel. Tipikus randiprogram.

Hol? Rudas Gyógyfürdő.

Nagyobb térképre váltás

[mitcsinaljunkma]

élvezzük az első tavaszi napsütést!

Minden évben tavasz környékén, a nagy mínuszok után eljön a pillanat, amikor aktuális felhívni valakit, akit szeretünk és lefolytatni a következő párbeszédet:

Én: Szia, mit csinálsz ma?

Ő: Dolgozok / a családommal sütögetek / sorozatot nézek / futni megyek.

Én: Jó, akkor most mondok egy jobbat!

És kifele, kifele a természetbe, egy parkba, a normafára, a dunapartra, a margitszigetre, a városligetbe, a gellérthegyre, a corvintető napfényes magaslatába, szentendrére, az erdőbe, a kertbe, vagy akár a teraszra és örüljünk a napnak, ahogy süt, mert mindig a legelső a legjobb, amikor hosszú vacogás után egyszer csak nem kell összehúznunk magunkat odakint, hanem melenget minket a kedves tavaszi nap. 

Hát élvezzük!

Mikor? Az első tavaszi napokon.

Mennyiért? Abszolút ingyen.

Kivel? Kettesben, társasággal, egyedül.

Hol? Négy fal közül kiszabadulva bárhol.

[mitcsinaljunkma]

házimozizzunk projektorral!

Persze elég klassz télen legyőzni a medveénünket - mint ahogy arra az előző postban próbáltunk inspirálni - de néha, néha annyira jó egyszerűen nem győzni le a punnyadást, hanem valami nagyon békés, nagyon nyugis estét csapni. És ha igazán megadjuk a módját, akkor egy otthon chillelős este ugyanolyan vicces lehet, mint egy parti egy galériában. 

A titok, szerintem nem más, mint a projektor. Projektorral filmet nézni tökéletesen más hangulatot varázsol, mint tvn vagy laptopon nézni filmet. Akár falra, lepedőre vagy vászonra vetítünk, betölti a teret, közel van és olyan, mintha egy moziban lennénk - sőt sokkal jobb, mert a saját, privát mozinkról van szó. Projektort kábé olcsóbban szerezhetünk, mint egy tvt és összehasonlíthatatlan az élmény.

Kelléknek még nem árt: igazi mozis kaja vagy bármi, amit megkívánunk épp; valami klassz film (különösen klasszak az olyan régiek, mint a Van, aki forrón szereti); és ha van kedvünk, valaki, akivel szívesen mozizunk együtt. De a legjobb a vetítős otthoni mozizásban, hogy bárkivel isteni: ha egyedül mozizunk, az olyan igazi, most-magammal-törődök érzés; ha a barátnőnkkel, akkor tökéletes alkalom egy sorozatmaratonra egy amúgy depis estén; a párunkkal isteni romantikus-összebújós nyugi; a családunkkal pedig egyszerűen csak békés és közösségi együtt filmezgetni. De csináltam már egy tucat embernek is Star Wars maratont és az sem volt azért annyira rossz. :)

Mikor? Medveálmot alvó téli estéken.

Mennyiért? Ha lecseréljük a tvnket, akkor örökké tök ingyen.

Kivel? Hát épp ez az - bárkivel. :)

Hol? A puha meleg ágyikónkban / a kanapénkon / a fotelünkben.

[mitcsinaljunkma]

menjünk havervagy bulikba!

Valami botrány, hogy a tél mennyire lecsökkenti az opcióinkat a vicces programok csinálására, nagyjából marad a korizás, szánkózás meg forraltborozás, de erre gyanítom, hogy mindenki rájött már. Plusz, lássuk be, azért ilyenkor mindenkinek előkerül a szekrényből a medveénje és picit téli álmot alszunk és jóval ígéretesebb mókát kell találnunk, mint nyáron, amikor amúgy is nonstop a természetben mászkálna az ember, hogy kicsábuljunk a barlangunkból.

Ha csábító programról van szó, akkor ilyenek például a havervagy rendezvények. A havervagy.hu egy olyan netes közösség, akiknek nagyjából az a létcéljuk, hogy klassz programokat szervezzenek az emberkéknek. Kábé hetente-kéthetente vannak programjaik, néha olyan estével, ahol ötös asztalokhoz sorsolnak ki mindenkit, és az ismeretlen vagy kevéssé ismerős - általában egész jófej - emberek rotálódva újabb és újabb arcokkal kezdenek beszélgetésbe. Máskor csinálnak mozizást, gourmet estet, flashmob táncot vagy előadást, de a legjobbak szerintem egyértelműen a különleges helyszíneken rendezett bulijaik.

A különlegesnél olyan helyszínekre kell gondolni, mint a Bazilika teteje vagy a Vártörténeti múzeum pincéje, tényleg elég klasszak - és annyira mázlik van, hogy például jövő pénteken is lesz egy elég menő helyszínen megrendezett bulijuk. Ahhoz, hogy az ember mehessen a rendezvényekre, regisztálni kell az oldalukon és jelezni, hogy ott leszünk és aztán enjoy the party. :)

Mikor? Végre valamit télen is. :)

Mennyiért? Attól függ, mire megyünk: vannak ingyenes rendezvények, a bulikra egy ezres szokott lenni a beugró (de bent inni elég drága, úgyhogy javaslok előtte kis alapozást picit olcsóbb helyen).

Kivel? Kettesben, társasággal

Hol? mindig máshol, részletek a havervagy.hu-n.

[mitcsinaljunkma]

menjünk a müpába!

Azt mondják az okosok, a népesség 3%-a szereti a klasszikus zenét. Aki még náluk is okosabb, az Benjamin Zander, aki viszont azon az állásponton van, hogy a klasszikus zenét mindenki imádja - csak vannak páran, akik még nem jöttek erre rá (amúgy ez egy szuper ted videó, nézzétek meg). Én például nem vagyok zenész és gitáron is csak bénán pötyögni tudok, úgyhogy gyanítottam, hogy jó, oké, nem gyűlölök mindenféle klasszikus zenét, na de hogy imádjam őket, hát attól azért picit távol állok.

De aztán voltam a müpában a héten egy olyan koncerten, ahol Liszt rapszódiáit játszották egyrészt zongorán, másrészt az eredeti, cigányzenés vagy verbunkos verzióban és rájöttem, hogy mégiscsak szeretem a komolyzenét. Ráadásul a müpában 500 forint a diákjegy szinte mindenre, és ahhoz képest, hogy elvben állóhely, mi konkrétan a 2. sor közepén ültünk - ennél jobb helyen nem is nagyon lehetett volna. Majdnem minden nap van olyan koncert, amire érdemes elmenni - ja és szünetben pedig egy fülhallgatós orgonával lehet szórakozni és az is egész vicces.

  Mikor? Télen, ősszel.. (inkább hallgassuk a fuvolák süvítését, mint a szélét)

Mennyiért? Diákként 500-ért, rendes jeggyel változó áron.

Kivel? Kettesben, társasággal

Hol? a MÜPÁ-ban.

Nagyobb térképre váltás

[mitcsinaljunkma]

nézzünk olyan színházat, ami vicces!

Szégyen, nem szégyen, nem vagyok valami nagy színházba mászkálós, maximum azt élvezem, ami könnyed és vicces, úgyhogy amikor valamilyen színházféleség megtetszik, az biztos, hogy valamilyen szinten non plus ultra.

A Momentán Társulatról például már évek óta hallok, úgyhogy gondoltam, vicces lesz, ha megnézem őket és meg is néztem és nem is csalódtam. Az a jó bennük, hogy jó, legyenek egyharmadrészt színház, de kétharmadrészt játék és háromharmadrészt beugrójellegű improvizáció, amit csinálnak és a stílusoknak ez a mixe nagyon élővé és pezsgővé teszi azt a 2-3 órát, amíg játszanak.

A másik, ami klassz lehet szerintem, az a Laboratorium Animae előadása, ami viszont azért érdekel, mert 1800 forintért lehet kapni háromfogásos vacsit meg mellé egy darabot, és időnként az utcán arra járók is benézegethetnek.

A harmadik, ahova mindenképp érdemes menni, az a Margitszigeti Szabadtéri Sznípad, ahol egész nyáron folyamatosan mást adnak elő - én Gocoo koncerten voltam hirtelen felindulásból, hát isteni volt -, de teljesen mindegy, hogy tulajdonképpen mi megy a színpadon, mert a helyszín valami isteni, a felső (olcsó) sorba kell jegyeket venni és olyan, mintha a dzsungel közepébe beraktak volna egy amfiteátrumot. A tökéletes nyári esték egyik tökéletes helyszíne.

... most átgondoltam, és rájöttem, hogy ezek alapján én leginkább azért járok szinházba, mert a, nem is rendes színdarab megy; b, van kaja; c, tetszik a hely és egy esőerdőbe képzelem magam. Hm. Para. Ha nektek is kell plusz a függöny meg perec mellé, tegyetek így ti is.

Mikor? Egész évben; estefele; amikor van előadás.

Kivel? Kettesben valakivel, kb bárkivel.

Hol? Sirály, Pilvax, Margitsziget, Impro.

Mennyiért? Mindegyiknél 2000 forint körül mozognak a jegyek, pluszmínusz párszáz forint.

[mitcsinaljunkma]

teszteljünk interaktív szökőkutat!

A Szabadság téren nem másért csinálták, mint hogy mi szórakozzunk rajta. Ne keserítsük el a szegény kedves budapesti várostervezőket!

Mikor? Egész nyáron

Kivel? Gyermeklelkületű barátainkkal vagy a kevésbé gyermeklelkületűekkel, mikor eléggé elolvadtak a kánikulában

Hol? A Szabadság téren

  Nagyobb térképre váltás

Mennyiért? 0 fillérért

[mitcsinaljunkma]

hajózzunk!

Júliustól augusztusig nem más van a környékemen, mint szülinapszezon. Valami furcsa séma lehet az agyamban, mert a legjobb barátaim kb mind augusztusban vagy szeptemberben születtek és ha lányok, akkor 90%-ban Annának hívják őket, hát mindenesetre ilyenkor jön az, hogy megünneplünk mindent és mindenkit és a héten azt az egyszerűen hatalmas felfedezést tettem, hogy rájöttem, hogy miből áll egy szülinap. Korszakalkotó rádöbbenésem szerint, a szülinapon igazából nem is azt ünnepeljük meg, hogy sikerült egy további évet haláleset nélkül vészelni át, hanem kifejezzük az örömünket, hogy a másik ember a földön, illetve az életünkben mászkál.

Hát ez totálisan megváltoztatott mindent, mert most azt nem nagyon kell ünnepelni, hogy +1 évet kell mondanunk a korunknál, amit amúgy is mindenki elfelejt, hanem ez már olyan valami, amit tényleg lehet ünnepelgetni és kell is és így már nagy ügy.

Ezt szerencsére a Sandi barátnőm is pont így gondolta, úgyhogy abszolút előzetes ajándékként elvitt hajókázni a Dunára. Mi voltunk egyedül magyarok és kiültünk a szabadtéri részre, betakaróztunk pókrócokkal, mert alap, hogy fagyhalál volt, és a japánok meg amcsik folyamatosan mászkáltak be elénk a fényképezőgépeikkel és nem láttunk semmit a fő nevezetességekből. Ami egyáltalán nem volt baj, mert ezer emlékünk kötődött a többi, útikönyvekben ritkábban szereplő dunaparti épülethez és jó volt őket a víz tetejéről nézni meg most az egyszer és egész más volt úgy nézni, hogy közben határozottan ünnepléshangulata volt az egésznek, ami nemcsak széppé, hanem meghitté is tette, fogtunk a kezünkben a sokadik pezsgőspoharat (csak ilyenkor pezsgő de ilyenkor csak pezsgő a szabály) és, hát, elég vicces volt. 

De amúgy ezen kívül lehet máshol is csónakázni, pl lehet egész nyáron csónakból nézni kiállítást a városligetben, meg nyilván a balatonon vagy szentendrére is lehet hajókázni meg kis bányatavaknál, a lényeg, hogy legyen egy csónak vagy jacht vagy házikészítésű tutaj vagy szörfdeszka és legyen alattunk víz és énekeljük, hogy ringatavíz.

Mikor? Nyári délutánokon meg estéken.

Hol? Dunán, Balatonon, Városligeti tavon, Tisza-tavon stb.

Kivel? Barátokkal, kettesben.

Mennyiért? Ha jachtot akarunk, akkor a csillagos ég a határ, amúgy napi pár ezer forint egy kisebb csónak bérlése és a dunai kirándulás is.

[mitcsinaljunkma]

borozzunk háztetőkön!

Az egyik kedvenc társaságomnak két fő jellemzője van, egy, hogy a néhány alapember mellé tökéletesen random és látszólag kicsit sem passzoló társakat szoktunk meghívni és ez megdöbbentően jól szokott elsülni; kettő, hogy szinte csak félig illegális hülyeségeket csinálunk.

Így például az egyik kedvenc szórakozásunk kiülni tetőkre borozni. A google mapsnek ugyanis van ez a kevesek által méltatott, ám hatalmas előnyöket jelentő jó tulajdonsága, hogy felülről mutat dolgokat. Méghozzá elég részletesen. Szóval ha nekiállunk budapest belvárosában a háztetőket vizslatni, akkor könnyen bukkanhatunk utakra, lépcsőkre (bizonyos esetekben medencékre, de ez a látszat ellenére nem jó jel) a tetőkön. Amikre aztán felmászhatunk.

A bejutást abszolút a szerencsére szoktuk bízni, onnan lehet tudni, hogy egy ház jófej és szeret minket, hogy mágikus módon mindig jön valaki, aki kinyitja nekünk az ajtót és beenged és onnan lehet tudni, hogy egy ház gonosz és veszélyes, hogy van portás és luxuskurva kinézetű lánykák meg csivavák mennek be az ajtókon (ezekbe inkább ne menjünk, ha kedves az életünk). Ha nem jött össze véletlenül, akkor életbe lép a béterv, de azért 90%ban sikerrel járunk és akkor már csak a bogarakkal meg éjjelilepkékkel kell osztozni a kilátáson a dunára és a háztetőkre. Ja meg a szomszédos házakban tvt néző emberekre.

Mikor? Meleg nyári estéken.

Kivel? Kalandos-enyhén bolond barátainkkal vagy jófej-spontán párunkkal.

Hol? Panelházak vagy újépítésű társasházak tetején (NE a váciutcába vagy luxusapartmanok háztetőire próbáljunk besurranni azért, mert nem jutunk el a portásig se.. ha mégis mindenképp ilyen helyekre vágyunk, előtte mindenképp nézzük meg a Kapj el, ha tudsz-t.)

Mennyiért? Hát ez egy free program erőteljesen. :) Azért egy bort/sört vigyünk magunkkal..

[mitcsinaljunkma]

inspirálódjunk együtt!

Azt vettem észre, hogy a legjobb barátaimmal gyakorlatilag folyamatosan inspiráljuk egymást, olyan ötleteket, terveket, dolgokat osztunk meg, amik mindkettőnkben újabb és újabb gondolatokat szülnek. Mivel minél jobb barátom valaki, ez annál jellemzőbb, ezért kristálytiszta logikával rájöttem, hogy akár lineáris kapcsolat is lehet a barátság minősége és az inspiráció mértéke között.

Végül is mire valók az embernek a barátai, ha nem arra, hogy szélesebbé tegyék a látókörét. Hogy nagyokat álmodjanak, hogy belekezdjenek olyan dolgokba, amiket mindketten élveznek. Hogy előrelökjék egymást. Vagy nemtom, szerintem a barátok nem arra valók, hogy elsírjuk a bánatainkat egymásnak és együtt mászkáljunk a maszlagban: ha a barátaimmal vagyok, akkor el is felejtem, hogy amúgy maszlagban vagyok és mágikus módon kiugrom belőle. Ez nem csak a közös inspirálódások miatt van persze, de megkockáztatom, hogy azért az alábbi mókák nagyban hozzájárulnak.

Milyen új dolgokba kezdtünk bele mostanában. Áronnal eléggé termékenyek vagyunk, ami az új projekteket illeti: mindkettőnkkel megesik, hogy nem fejezzük be őket, de nagyjából hetente kezdünk bele valamibe. Aztán találkozunk és csak ámuldozunk, hogy anyám, milyen menő dolgokat csinálsz már.

Zárt Facebook csoporton nonstop linkeket és csipcsup eseményeket küldözgetünk egymásnak. Nemrég csináltunk egy zárt fb csoportot a Tunyával, ahol most naponta osztjuk meg egymással a helyeket, ahova el akarunk menni, a blogokat, amiket el akarunk olvasni és a képeket olyan halakról, amikkel másokat akarunk fejbe vágni.

Közös projektekbe kezdünk, együtt állunk neki valaminek. Mint mondjuk ez a blog - még az is lehet, hogy csak egyedül fogom folytatni, de közösen lelkesedni valamiért isteni.

Együtt megtanulunk valamit. Például jövő hétvégén Krisztával és még pár érdeklődővel megtanulunk Photoshoppolni - de legalábbis közösen lerakjuk az alapokat.

A legújabb technikák, amiket láttunk. Hogy mennyi dolgot tanultam Árontól, azt teljesen lehetetlen megszámolni: nélküle nem mindent a google naptáromba vezetnék, nem ismerném a gmail speckó funkcióit, a dropbox-ot, a kuler-t és még vagy trillió dolgot.

Hiszünk egymásban. A Sandival például elképesztő mértékben hiszünk a másikban, a személyiségében, a képességeiben, hogy el tud érni rengeteg mindent és hogy jó irányba halad. Ennél mondjuk semmi a világon nem inspirálóbb.

Továbbfejlesztjük egymás ötleteit. Imádom, amikor építő kritikákat és plusz ötleteket adunk a másiknak. Danival irtó kukacosak vagyunk mindketten - szerencsére jónak találjuk többnyire egymás ötleteit, de ő azt mondja, rakjunk még bele ilyenolyan funkciókat ebbe a blogba, én meg azt mondom, fókuszáljon egy konkrétabb célcsoportra a szakdogájában. 

[mitcsinaljunkma]

menjünk a kopaszi gátra!

Nem tudom, hogy eshetett meg, de én hosszú idő után a múlt héten jutottam el először a kopaszi gátra (legalábbis nincsenek róla tudatos emlékeim, hogy lettem volna, mióta felújították) és csak ámultam-bámultam, hogy mennyire szép.

Olyan érzésem volt, mintha arra a másfél kilométeres, vékony öbölcsíkra összemixelték volna az elegáns éttermeket a romkocsmákkal, az angol pázsitot a nyíregyházi állatkerttel és a tisza-parttal, és mindezt megdobták volna a gödörmellett üldögélős hangulattal - bár talán inkább a pár évvel ezelőtti gödrös hangulattal, amikor még viszonylag tiszta volt és az ember az ismerőseivel futott össze, nem a csövihaddal.

Szóval, nemtom, ez nagyjából ilyen 8 az egyben hangulatot hordoz magában és megvan az az előnye is, hogy miután az ember üldögélt egy kicsit a duna mellett, választhat, hogy vacsorázik egy romantikusat a Vakvarjúban, vagy benyom egy fröccsöt az Ötös metróban, vagy teleaggat egy mezőrészt lufikkal valakinek a szülinapjára.

De persze az egészben nem ez a legjobb, hanem az, hogy mindenhova ki van rakva, hogy Fűre lépni szabad. Sőt, mondhatnánk kötelező.

Mikor? Nyáron, melegben, reggel 6tól este 11ig, az elvetemültebbjei fürödhetnek is a Dunában. Akár.

Hol? A Lágymányosi híd budai hídfőjénél. A távolság elsőre elrettentő, de valójában ez garantálja, hogy tiszta, nyugis, békés maradjon.

Kivel? Kettesben, barátokkal, társasággal, egyedül - a kivel itt nem kérdés.

Mennyiért? Az ingyentől a 300 ft-on át (egy sör az Ötös metróban), a többezres vacsiig bármi belefér, mindenki választhat a pénztárcája szerint.

[mitcsinaljunkma]

keressünk kincset!

Múlt héten volt a tesóm ballagása, ahol mindenféle kedves népek megjelentek. Nagybácsik, másodunokatesók, keresztszülők, nagymami, régi szomszédok, trallala. Egytől egyig szívem csücskei, azonban az ebéd vége fele arra lettem figyelmes, hogy szinte egész végig nem mással töltöttem az időmet, mint Dáviddal, aki 9 éves, meg Andrissal, aki 3, meg Gigivel, aki 8, és hihetetlenül jól szórakozunk.

Egy pillanatra megálltam, hogy ez nem veszélyes-e egy kicsit, de aztán arra jutottam, hogy ugyan, ugyan, ha az ember valahol gyerek marad, az jó. Maradjunk is gyerekek! Fedezzük fel a lépcsőházat, az orgonabokrokat, a kavicsokat és a bugyuta apróságokat és keressünk kincset!

Szerencsére a kincskeresésnek van néhány felnőtt verziója is. Például.

1. A négylevelű lóhere szerencsekutatása.

Ami teljesen feltűnésmentesen végezhető a Margitszigeten, a parkokban, bármilyen füves területen, lehetőleg nyáron, amikor nyílik a lóhere. Ráadásul egyes helyeken néha elszaporodnak a négylevelű szerencsekalózok és olyankor egy-két óra alatt többet is lehet találni belőlük, márpedig ha az ember talál egy szerencsehozó négylevelű lóherét, akkor mindenki tudja, hogy 3 hónapig mindig pont jönni fog neki a villamos és mindig a legjobb kajákat kapja ebédre a menzán.

2. Geocaching.

A geocaching a kincskeresés legalizált verziója, az a jó benne, hogy ha ügyesek vagyunk, rávehetjük kicsit lustább társainkat is a kirándulásra, mert a legtöbb geoláda a természetben van elrejtve és azzal az indokkal, hogy kincskeresünk, fogadok, hogy még a régi osztálytársaimat is meg tudnám győzni egy kis túráról. Plusz, a geocaching azért is menő, mert igazi meglepetéskincsek rejlenek a ládákban, amiket megkaparinthatunk - de ne felejtsünk el kincsrejtők is lenni és kipótolni a megszerzett ajándékokat.

3. A hideg-meleg játék.

A hideg-meleg játék már kicsit kevésbé kifinomult verziója a kincskeresésnek, kell egy kincsrejtő, kell egy kincskereső és a kincsrejtő a forró kincs felé irányítgatja a keresőt a hideg peremterületektől. Nem túl bonyolult, nem túl kifinomult, de lehet szórakoztató.

4. A húsvéti tojás utáni hajsza.

És akkor van az ünnepek körüli kincskeresés, aminek az egyszerű verziója, amikor a karácsonyfa alatt találunk ajándékokat, de őszintén szólva az nem túl nagy keresés, mert - nálunk legalábbis - nem annyira kétséges, hogy vajon hol lesznek elrejtve az ajándékok. Sokkal furmányosabb ennél a húsvéti nyuszi, aki a kertbe és a környékre mindenhova potyogtatja a csokitojásokat - amiket megkeresni igazi kihívás és hiába léptük át a második x-et, még mindig játszuk. Úgyhogy időnként talán ünnepeken kívül is érdemes csak úgy elrejteni ezt-azt itt-ott.

5. A meglepetésrandi.

Az elrejtésről jutott eszembe az utolsó verzió: nemrég csináltam a volt barátomnak egy kincskeresést, ahol versrejtvények és útleírások segítségével kellett eljutnia a Közgázról az Astoria éjjelnappali érintésével egy mexikói étterembe. És az a vicces, hogy az egészben az volt a kedvenc része, amikor post-it lapokat kellett követnie az Astoriától egészen a Wesselényi utcáig, amiket kiragasztottam a világon mindenhova: kirakatüvegre, autószélvédőre, lámpaoszlopra, hirdetőtáblára. Persze nem a post-it lapocskák voltak itt a fontosak - sokkal inkább a játékosság megmaradása egy kapcsolaton belül is.

És az egésznek az a tanulsága, hogy a kincskeresés megfelelő kontextusba helyezve már egyáltalán nem gyerekjáték. :)

[mitcsinaljunkma]

krétával aszfaltra

Éppen rádöbbentem, hogy nyertem plusz egy órát, mert csak 9re kell mennem tornázni és ezért van időm írni egy postot, ami arról jutott eszembe, hogy a tesóm volt barátnője megszeretett minket facebook-on (hát nem kedves tőle?:)) és rájöttem, hogy ők milyen vicces dolgot csináltak még anno egyszer. (Életem tragédiája, hogy mire nagyon megszeretek valakit, szakítanak a tesómmal. Bár gondolom vagyunk ezzel így egy páran.)

Na, de, nem ez a lényeg, hanem! Jövök haza egyszer régesrégen, és nem mást fedezek fel a tesómnál, mint egy nagy doboz színes krétát.

Kiderült, hogy a barátnőjével elmentek a Normafa közelébe és a kicsit elhagyottabb utakat kidekorálták. Hogy miért? Mert szimplán jó érzés ezekkel a nagyobb, mancsbaillő krétarudacskákkal alkotni. Mert a rajzlap, amire alkotni lehet, hatalmas. Mert a fantáziánkat semmi sem köti. Mert rajzolhatunk ugróiskolát, sakktáblát, labirintust és beköltözhetünk a művünkbe. Nekik bejött és azóta én is állandóan aszfaltrajzolni szeretnék.

Mikor? Nyáron, jóidőben. Az ideális aszfaltrajzoló időpont egy kánikulás nap délutánján, egy árnyas úton van nekem pl.

Hol? Bármilyen elhagyatott környéken, ahol azért még le van aszfaltozva az út. Ha nincs kedvünk messzire menni, a belvárosi parkokban vagy játszótereken. A Városligetben, a Népligetben, a Gellért-hegy csendesebb részein.

Kivel? Leginkább kettesben, esetleg vicces lelkületű barátainkkal, de ha babysitterkedés közbeni programra keresünk ötletet, az is tökéletes.

Mennyiért? Egy doboz krétát már 300 ft-ért simán kapunk, papír-írószerboltokban vagy kreatív hobbiboltokban van a lelőhelye.

[mitcsinaljunkma]

fessünk ajándékbögrét!

Nagyon faksznis ajándékozó vagyok. Gyakorlatilag mindig az utolsó pillanatig halasztom az ajándék létrejöttét, mert elmegyek ezer teljesen jó ötlet mellett és mindegyikkel van valami problémám. "Áá, ez nem annyira a stlíusa. (...) Ez nem fog neki tetszeni. (...) Ez nem olyan rossz, de majd legfeljebb visszajövök érte.*  (...) Ez egész jó lenne, ha egy kicsit kisebb/nagyobb/kerekebb/szögletesebb/pirosabb/világosabb/sötétebb lenne." Ezekhez hasonló mondatok tucatjait gondolom végig, míg az utolsó pillanatban ott állok, hogy nincs semmim, ezért párizsis zsömlét ajándékozok sajtkrémmel. Szülinapra.

Legalábbis így történt mindez, amíg rá nem jöttem arra, hogy nem feltétlenül kell a legtökéletesebb ajándékot eszelni ki, mert a szülinapos/névnapos stb. úgysem magát a tárgyat nézi, hanem kettő dologra figyel: 1, a kicsomagolás élményére; 2, a gesztusra. (Igen, a párizsis zsömle esete hozzásegített ehhez a felismeréshez.)

És mi lehet emberibb ajándék, mint valami, amit a saját kis kezünkkel rontunk el? Hát persze, hogy semmi! Azonban mivel a gyerekrajzokon már tényleg túlléptünk, sokáig keresgéltem azt az egyedi, használható és vicces ajándékot, amit a saját két kezem munkájával tehetek minél tökéletlenebbé, míg megtaláltam a Made By You-t, ahol mindenféle bögréket, szusitálakat, vajtartókat meg mozaikcsempéket lehet egészen egyszerűen és aránylag kis kézügyességgel is olyanná varázsolni, ami távolról már majdnem emlékeztet egy ikeában kapható átlagkerámiára.

Kivel? Barátokkal a legbékésebb, legnyugisabb program.

Mikor? Karácsony, szülinap, esküvő, szerettünk elutazása, húsvét stb. előtt, vagy csak az alkotás kedvéért. Azt vegyük számításba, hogy egy szimpla bögre megfestése is beletelik 2-3 órába simán (mert minden réteget át kell festeni háromszor, hogy szép legyen a kis alkotásunk).

Hol? A Kálvintól 5 percre.

Mennyiért? A legolcsóbb bögre, tál stb. 2000 ft körül van (ebben természetesen benne vannak az alapanyagok és a kiégetés is).

* Természetesen még sose mentem vissza érte.

[mitcsinaljunkma]

menjünk el a Planetáriumba!

Annyira jó feküdni nyáron a fűben, nézni az égboltot és csak bambulni a csillagokra... csak ehhez sajnos minimum 2 feltételnek kell teljesülnie, egy, legyen döglesztő meleg, hogy még éjjel se fagyjunk szét, kettő, legyünk távol a város fényeitől, hogy lássunk is valamit a csillagokból - azért ez nem minden nap jön össze. Kész szerencse, hogy van nekünk egy saját csillagnézegető helyünk, amit direkt arra találtak ki, hogy hidegben-melegben, a városban is megcsodálhassuk az égbolt csodáit.

A Planetáriumról, már ha eszébe jut bárkinek is, az az általános elképzelés, hogy gyerekeknek szól, pedig ez nem igaz: rengeteg, direkt felnőtteknek szóló műsort tartalmaz a repertoárja: csillagtüzekről, földönkívüliekről meg a Budapesten fejünk felett pislákoló csillagokról ugyanúgy van szó, mint Süni kalandjairól (amit lehetséges, hogy tényleg az unokahúgunk értékelne leginkább). De ha sikerült egy passzoló kategóriásat kiválasztani, akkor elég, ha hátradőlünk és reménykedünk, hogy lesznek hullócsillagok is.

Kivel? Kettesben. Gyerekekkel. Barátokkal.

Mikor? Bármikor.

Hol? A Népliget mellett.

Mennyiért? 1500 / kopfért egy előadásra.

[mitcsinaljunkma]

Menjünk ragtime koncertre!

Őszintén, tudja valaki, mi a csuda az a ragtime?  Szerintem nem jellemző a nem-zeneakadémisták és nem 1920asévek rajongók között, hogy tudnák és mindenesetre én sem tudtam egész addig, míg Csabóca barátom azt nem mondta, hogy nyert két jegyet egy ragtime koncertre és menjünk el. Hát még jó hogy menjünk! Hogy nem tudjuk, eszik e vagy isszák, abból nagy baj nem lehet. Szóval elmentünk.

Kábé úgy képzeljétek el, mintha fogtak volna egy zongoristát, egy pár fúvóst, egy dobost, egy nagybőgőst és (ez a legfontosabb), egy nagyon vicces xilofonost (remélem érzitek, hogy az egész fűszerét a xilofon csittcsattogása adja) és azt mondták volna nekik, hogy csináljanak úgy, mintha komolyzenét játszanának, és mégis legyen partihangulat - és ez ráadásul még sikerült is volna nekik.

Szóval azt hittem, hogy majd békésen mélázgatok a koncert alatt, de nem, konkrétan buliztunk a székünkön a popzenékre kicsit sem hajazó muzsikákat hallgatva, és senki nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. Sőt, nekem először fordult elő életemben, hogy egy zene inspirálni kezdett és kreatív gondolatok tucatjai ugrándoztak be a fejembe: ajándékötletektől az esküvőm részletes kidolgozásáig (nem, nem fogok házasodni tudtommal és amúgy nem is szoktam ilyeneken gondolkozni) mindenféléket kitaláltam és úgy mentem el a koncertről, hogy az energia nagyjából annyira pezsgett bennem, mint egy zumbaóra után. (Ja és mellesleg a Budapest Ragtime Band tagjai hihetetlen nagy arcok, konkrét standupozást nyomnak a koncert közben, már csak azt is érdemes lenne megnézni, ahogy a nagypapámkorú xilofonos néha kézenáll egy-egy szám alatt.)

Tehát tessék az előítéleteket félrerakni és menjünk ragtime kocertre!:)

Mikor / hol? Amikor van, ahol van. A Budapest Ragtime Band koncertjei mellett biztos vannak mások is, de én most őket ajánlanám, mert értük bármikor garanciát vállalok.

Kivel? Hát őszintén szólva ez az a program, ahova a világon a legszívesebben vinném el a nagymamámat vagy az anyukámat, de ha úgy van, a hároméves szomszédomat is. És ha valaki erre a koncertre vinne randizni, biztos összejönnék vele, najó, legalábbis jelentősen nőnének az esélyei, úgyhogy randinak is nagyon ajánlom.

Mennyiért? Ide a jegy 800 ft volt, gondolom ez változik valamennyire, de kábé ez az árkategória.

[mitcsinaljunkma]

Süssünk sajttortát!

Néhány éve volt egy pont, amikor pár desszert elkezdett felkapottá válni és már nem mindenki csak muffint meg cookie-t evett, hanem divatba jött a mousse, a macaron, a cheesecake és társaik.

Na ez például egy olyan fajta divat, amit mi lelkesen és lelkiismeretesen követünk, és ennek csak az egyik oka az, hogy egy egészen picit édesszájúak vagyunk. Követjük azért is, mert új ízeket kipróbálni egyszerűen jó, mert hangyányit rajongunk az új élményekért, de valójában azért is, mert - rendben, a macaron-t leszámítva - ezeket a finomságokat békében elkészíthetjük otthon is. Ami által konyhatündérek leszünk. Minél többen csináljuk, annál jobb. Mert mindannyian.

Úgyhogy... süssünk sajttortát!

Kivel? Barátokkal ketten-hárman. Társasággal. A párunkkal.

Mikor? Télen. Nyáron. Tavasszal. Ősszel. Jóidőben. Rosszidőben.

Mennyi pénzből? Kb. 2000 ft összesen a torta.

Hol? Otthon a konyhában, terjeszkedve a nappaliba.

Hogyan? Az a szerencsénk, hogy rengeteg receptből választhatunk. A klasszikus sajttortareceptek mellett széles paletta csalogat: a minimalista verziótól kezdve, a brownie-son át az epres sajttortáig mindenfélébe bele tudunk botlani. Mi első körben az egyik legyegyszerűbb, áfonyás verzió mellett tettük le a voksunkat!