justsomebodyandherfeelings-blog

[justsomebodyandherfeelings-blog]

Nagyon szar érzés mikor tudod, hogy az illető akire éppen gondolsz, pont leszarja mit érzel és a tudtodra is adja, hogy nem kiváncsi rád...

[justsomebodyandherfeelings-blog]

A nő egy vadászgép, csak persze kevés a pilóta, amelyik tudja, melyik gomb mire való.

[justsomebodyandherfeelings-blog]

Legszarabb érzés elveszíteni úgy valakit, hogy tudod, már semmit nem tehetsz annak érdekében, hogy visszakaphasd... Csak hagynod kell menni és el kell fogadnod, hogy ő többé nincs az életedben.

[justsomebodyandherfeelings-blog]

Na pontosan errol beszelek. Ez az amiben most leirom, hogy elvesztettel oke? Tudod te, hogy hanyszor voltam melletted? Tudod, hogy hanyszor segitettem mikor tortent valami? En mindig kerestelek 2 opcio volt. Elso az, hogy meg se nezted a masodik az, hogy megnezed, de vissza mar nem irsz. Hol voltal az elmult honapokban? Hetekben? Mikor szuksegem volt rad? Sehol. En elmentem hozzad, megleptelek szulinapodon es mikor megbeszeltuk azt a keddet akkor te mit csinaltal? Lemondtad valaki mas miatt. Nincs azzal baj, ha mas fontosabb, mint en, de akkor ne hazudj. Ne mond, hogy itt vagy mellettem mindig, mert ez nem igaz. Ne mond, hogy szeretsz mert nem igaz, hiszen szarsz a fejemre, mintha kotelezo lenne. Egy baratsag 2 emberbol all. En hiaba adok bele 100%ot, ha a negyedet se kapom vissza. Rajottem, hogy ez a baratsag mar nem lesz jobb es eszrevettem, hogy boldog vagy nelkulem tehat itt az ideje, hogy ne magamba keressem a hibat amiert nem keresel. Mostantol en is boldog leszek nelkuled. Szia.

[justsomebodyandherfeelings-blog]

Egyik nap visszanéztem a régi képeimet. Ott voltál, mint “legjobb barátnőm”. Sok emlék, szenvedés, boldogság és élmény. Most úgy őszintén... Mi lett velünk? Szeretnék nevetni veled, átélni azt, hogy van nekem valaki akiben mindig megbízhattam. Mégis, most nem tudom mit csinálsz, kivel vagy és hogy vagy. Persze magamat hibáztatom, de belátom nem én rontottam el. Nem kerestél, nem érdekeltelek mégis mikor valami problémád volt ugrottam, hogy segítsek, mert szerettelek. Ezt érdemlem tényleg? A nagy semmit? Azt, hogy mikor velem történik valami és szükségem lenne rád, te pont cseszel visszaírni? Ilyenkor csak sajnálni tudom, hogy ennyi időt rád szántam... Nem érdemelted meg :)

[justsomebodyandherfeelings-blog]

Internet. Mindenkinek eszébe jutnak a beszélgetései a barátokkal, a képek amiket közösségi médiákra teszünk fel. Bele gondolsz egy bejegyzés alapján meglehet a puszta véleményük rólad. Egy beszélgetés során lehetsz bárki, elrejtheted az érzéseid vagy csak szimplán más ember leszel. Borzalmasan ijesztő ez az egész... Talán ezért is megy el az ember kedve egy idő után az internettől és a közösségi médiától.

[justsomebodyandherfeelings-blog]

Furcsa érzés, gőzöd sincs mit kéne tenned ahoz, hogy helyrehozd a hibáid és megfelelj azoknak akik fontosak neked... Egy elveszett léleknek érzed magad a világban igaz? Akkor pacsi, mert ugyanez van bennem is:)

[justsomebodyandherfeelings-blog]

Az a nagy helyzet van, hogy mar kibaszottul nem akarom helyre hozni veletek.

[justsomebodyandherfeelings-blog]

Mindenkinek van egy olyan személy az életében aki régen a világot jelentette számára, mára viszont csak egy idegen aki mellett elsétál az utcán.

[justsomebodyandherfeelings-blog]

Emberek kiknek fejében sötétség lakozik, hiszen ódákat zengenek rólad úgy, hogy nem ismernek, nemtudják milyen is vagy valójában. A legjobb dolog ilyenkor mosolyogva elsétálni mellettük, mert a szintjükre megterhelő lenne lesüllyedni.

[justsomebodyandherfeelings-blog]

Megszólal egy zene, ritmusára szíved bedobban és elöntenek az emlékek. Rájössz, hogy érzéseid egyre jobban felerősödnek. Teljesen mindegy, hogy a nagy “Ő” vagy egy elvesztett barát iránt... Csak tudod, hogy ez az érzés a hiány.