alimoncellontul

[alimoncellontul]

Hat éve nincs velünk Umberto Eco...

Ma van hat éve, hogy elhunyt Umberto Eco, aki a kedvenc íróm, és nem mellesleg A rózsa nevéről írtam a szakdolgozatomat, autentikusan egy olasz egyetemen. 

Eco az egyik leghíresebb olasz tudós volt: modernizálta az olasz kultúrát, amiben az elmúlt hatvan évben folyamatosan jelen volt, a neve viszont remekművével, A rózsa nevével lett nemzetközileg is ismert. Író, tudós, egyetemi docens volt. Alessandriában született, 1954-ben szerzett diplomát a Torinói Egyetemen filozófia szakon. De most nem is értem, miért erről írok, hiszen ezt mindenki tudhatja, ott van a wikipédia szócikk, hagyjuk a neten is fellelhető életrajzokat, inkább arról mesélek, mit jelentett nekem Eco.Én a szakdolgozatomat A rózsa nevéről írtam, így Eco állandó téma lett az életemben; amikor olaszul beszéltem valakikkel, mármint olaszokkal, mindig szóba kerül a szakdolgozat, és az, hogy Eco és A rózsa neve volt a témám, többnyire döbbenetet és elismerést váltott ki mindenkiből. Többször megtörtént, még állásinterjúkon is, hogy rákérdeztek egy-egy részre, például arra, mit jelent a latin idézet a regény végén. És azt is kérdezték, honnan jött az ötlet, hogy erről írjak, és mennyire volt nehéz elkészíteni a dolgozatomat.

Elmesélem.

Amikor az egyetemen először foglalkozni kezdetem azzal, hogy nekem egyszer majd szakdolgozatot is kell írnom, valahogyan éppen a kezembe került Eco Hogyan írjunk szakdolgozatot című műve. Jól szórakoztam olvasás közben, majd félretettem, és nem túl lelkesen választottam egy Ecóhoz egyáltalán nem kapcsolódó szakdolgozati témát és egy témavezetőt. Ezzel párhuzamosan akkoriban éppen azon dolgoztam kitartóan, hogy ösztöndíjjal Olaszországban tanulhassak (mert szerelmes voltam egy olaszba), amivel egy régi álmom vált volna valóra. Csak hogy én nem olasz szakos voltam, így nem sok esélyem volt arra, hogy ösztöndíjat kapjak. Végül hosszabb utánajárással megtudtam, hogy amennyiben valamilyen olaszos szakdolgozati témát választok, pályázhatok én is. Szuper – gondoltam egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy a pályázati határidő pár nap múlva lejár. Új témát kellett találnom, és mivel akkoriban olvastam A rózsa nevét, ami teljesen lenyűgözött, hát, ráböktem, hogy akkor nekem inkább ez lesz a témám. Az ösztöndíjat megkaptam, de ekkor még nem is sejtettem, mibe nyúltam bele.

Hogyan írjunk szakdolgozatot?

Az elutazásom előtti időszakban nem erőltettem meg magam, úgy gondoltam, majd helyben kezdek el mélyebben foglalkozni a témával. Az olasz szakdolgozati konzulensem az első találkozónkkor elárasztott egy halom szakirodalommal A rózsa nevéről. Én ekkor már elég jól beszéltem a nyelvet, így lelkesen ültem neki az első olasz nyelvű tanulmánynak (Instertestualitá e semiotica volt a címe), de néhány sor után majdnem lefordultam a székről. Az első hetekben ez többször megismétlődött, de nem azért, mert valami egészen rendkívülit olvastam, hanem azért, mert fogalmam sem volt, mit olvasok. Nagyon szenvedtem ezekkel a szövegekkel nyelvileg, de egy idő után ráállt az agyam, megtanultam a szakszavakat, egyre kevésbé voltak nyelvi nehézségeim. Nagyon sok mindent megtudtam a regényről és Ecoról is, de összességében az történt, hogy bár nagyon élveztem a témában való elmélyülést, be kellett látnom: én ehhez a témához kevés vagyok, nagyon kevés. Egy olyan regényről, amiben benne van Eco teljes szemiotikai, történelmi és egyéb tudása, egy magamfajta amatőrnek lehetetlen bármi maradandót összehoznia – ide jutottam, miután átrágtam magam több száz oldalnyi szakirodalmon.Detektívtörténet, de valójában antidetektív regény, szemiotikai mű, középkori enciklopédia, posztmodern regény, történelmi regény, a középkori Sherlock, könyvek története, Arisztotelész és a Poétika, a rózsa szimbolikája, a vallás – ez mind A rózsa neve, újabb és újabb rétegek tárulnak fel. Hány év kell ahhoz, hogy én ezt mindet átlássam, vagy érdemben értelmezni tudjam? – gondolkodtam magamban, majd nagyot haraptam a tramezzinimbe, és megállapítottam, hogy sikerült belenyúlnom az egyik legnehezebb regénybe. Naponta sok órát töltöttem szakszövegek fordításával, és bár le voltam nyűgözve, közben túl nagy falat volt ez nekem. Témát már csak az ösztöndíj miatt sem változtathattam újra, így sikerült írnom egy gyenge szakdolgozatot annak ellenére, hogy szerintem sok munkát tettem bele. De így jár az, aki ilyen módon szembeszáll Umberto Ecóval, vagy valamiféle párbeszédet akar kezdeményezni Eco tudományával.A szakdolgozatom megírása után sok évvel fedeztem fel, hogy Ecónak van saját rovata a L’Espresson, amiben rendszeresen ír mindenféle aktuális témákról. Az egyik kedvencem, amit olvastam tőle, teljesen magával ragadott. Ez volt az a szöveg, amiben a funkcionális analfabétákról emlékezett meg, illetve a díszdoktori címének átadásakor elhangzott mondatot magyarázta el azoknak, akik még mindig nem értették. A híressé vált kijelentése így hangzott:

A közösségi média egy sereg olyan gyengeelméjűnek is lehetőséget ad a véleménynyilvánításra, aki korábban csak a kocsmákban jutott szóhoz egy pohár bor után, anélkül, hogy kárt okozott volna a közösségnek. Gyorsan elhallgattatták őket, miközben most megkapják ugyanazt a véleménynyilvánítási lehetőséget, amit egy Nobel-díjas. A gyengeelméjűek inváziója ez.

Visszaolvastam tőle sok-sok korábbi szöveget, majd olvastam szerzőtársai búcsúját a L’Espresson, és közben arra gondoltam, hogy most már nem tudom majd többet elolvasni, mit gondol a világról, és ezt veszteségként élem meg. Már értettem a szavait, lenyűgözött és szórakoztatott egyszerre, talán pont a halálakor nőttem fel igazán ahhoz, hogy Ecót olvassak. És amikor felnőttem hozzá és újra felfedeztem, ő elment, és nem ír többet, és ha erre gondolok, még ma is nagyon szomorú leszek.

És hogy mit jelentett Umberto Eco?

Jelen lenni, igazán és érdemben jelen lenni, szórakoztatónak és érdekesnek lenni ilyen hosszú időn át, mindezt nem öncélúan tenni. Megújulni, leültetni az olvasót, nagyon tudni, és okosan és jóra használni ezt a tudást, kritikusan és egyértelműen szólni. Nyitottnak lenni, kiállni a saját vélemény mellett, de közben hagyni szabadon gondolkodni az olvasókat, sőt, erre esetenként fel is szólítani őket, akarni, hogy ők is gondolkodjanak. Olykor játszani velük a szövegeken keresztül, és néha tréfamesterként, titokban, jólelkűen, szeretettel mosolyogni rajtuk – azt hiszem, ezt jelentette Umberto Eco.És ez volt az, amiért én nagyon szerettem szakdolgozatot írni; még ha a befektetett energiám nem is látszott meg a végeredményen, hálás vagyok, hogy közben rengeteget tanultam és fejlődtem korunk egyik legnagyobb zsenijének köszönhetően.

[alimoncellontul]

Mario Draghi sajtótájékoztató

Lefordítottam Mario Draghi olasz miniszterelnök bevezető beszédét, amit a hétfői vírusügyi sajtótájékoztatón mondott el. (A fordítás nem teljes, néhány mondat hiányozik belőle, és mivel nem vagyok hivatalos fordító, lehetnek benne félrefordítások, bár szerintem nincsenek.) Kb. ezt mondta: 

Ennek a sajtótájékoztatónak a középpontjában az év első intézkedési állnak. Egy éve, hogy szembe kell néznünk a valósággal, az óvintézkedésekkel, de a bizalommal is. És elsősorban az összefogással. A kormány most a pandémia kihívásaival és a nagyon fertőző variánsok terjedésével néz szembe. Ez más hozzáállást igényel a korábbiakhoz képest. Óvatosak akarunk lenni, nagyon óvatosak, de minimalizálni is akarjuk a vírusnak a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatását, de elsősorban a fiatalokra gyakorolt hatását. Akik sokkal jobban megérezték a lezárások hatását pszichológiai szempontból és a képzésük szempontjából is. Emlékeztetni kell magunkat arra is, hogy az iskola része a demokráciánknak, ahogyan a védelem, a védekezés is.  A jelenlegi problémák nagy része attól függ, hogy vannak, akik nincsenek beoltva. A nem oltott emberek sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek betegek és súlyosabban betegszenek meg. Ezért ennek a sajtótájékoztatónak tárgya az is, hogy sokadszorra meghívjak minden oltatlan olaszt, hogy oltassa be magát. És vegye fel a harmadik oltást is. És köszönöm, igazán szívből köszönöm azoknak, akik ezt már megtették. Az oltásnak köszönhetően teljesen más helyzettel kell szembenéznünk a korábbiakhoz képest. 2021-ben még a halálozásnak egy tragikusan magas számát láthattuk, de csökkenést 2020-hoz képest a nyitás ellenére is. A gazdaság 6%-os növekedést mutatott az előző évi 9%-os csökkenéssel szemben. Az iskolák újra kinyitottak április közepén. Emlékeznek a bizonytalanságra, a vitákra arról, hogy kinyissanak-e a az iskolák. Most karácsony után újra kinyitottak, mint más nagy európai országokban: Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban. Ezeknek az országoknak hasonló a járványhelyzete a miénkhez. Ezeknek az országoknak a politikusai következetesek a járványkezelés stratégiáját illetően. Mi az elsők között voltunk, akik kötelezővé tették az oltást egy egész sor területen: az egészségügyben, a fegyveres testületben, utána a tanároknak, most pedig az egyetemi tanároknak is. Most a vírus terjedése újra nagy nyomás alá helyezi a kórházainkat, megismétlem, hogy elsősorban a nem oltott lakosság miatt. Múlt héten felszólaltunk a smart working szabályozásáért a közszférában és a magánszektorban is. Bátorítottuk a kötelező oltás, valamint a  a 3G és a  2G kiterjesztését olyan tevékenységekre, amelyekre ez még nem volt kiterjesztve. Kiterjesztettük a 2G-t a munkahelyekre, valamint a kötelező oltást a 50 év felettieknél a munkavégzéshez. Fontos tudni, hogy ezt nem azokból az okokból tettük, amik keringenek és amik majd megjelennek a nekem címzett kérdéseikben is, hanem  lényegében az adatok alapján tettük, amik azt mondják, hogy az 50 év felettieknél nagyobb a kockázat. Az intenzív terápián lévők kétharmada nem oltott, és a kórházi kezeléseknél is hasonló adatokat láthatunk az Egészségügyi Minisztérium szerint.  Sok kihívással álltunk szemben ezekben az években, amikkel megküzdöttünk az állampolgáraink, a szociális szféra, a kormány és a parlament intézményeinek és más területek elszántságának és elkötelezettségének köszönhetően. Vagyis minden okunk megvan arra, hogy azt gondoljuk, most is sikerülni fog.

Majd mond még valami olyasmit a végén, hogy nem fog válaszolni más témával kapcsolatos kérdésekre. Itt valószínűleg arra utal, hogy már az ő neve is ott van a lehetséges köztársasági elnökök között Berlusconi mellett. Kezdem nagyon megszeretni az olasz politikát, még ha nem is mindig értem, mert ugye, állandóan variálás van, nem lehet ezeket követni. Mert ha Draghi köztársasági elnök lesz, akkor megint új miniszterelnöke lesz Olaszországnak. Dragi tavaly február óta miniszterelnök.  A lektorommal is nevettünk ezen, hogy ez tényleg olyan, hogy egy pillanatra nem nézel oda, és Olaszországnak új miniszterelnöke és új kormánya van. Ezt követően kérdezgetnek az újságírók, ezt a részt még nem hallgattam meg. Amit még észrevettem, hogy milyen elegánsak az olasz újságírók. Mindegyik öltönyben van, a nők csinos ruhában. 

[alimoncellontul]

Mennyire ismered Olaszországot? - kvíz

Ma vizsgáztam az egyetemen országismeretből. Ez a tantárgy azt jelenti, hogy végigmegyünk Olaszország tartományain, és ebből írunk egy tesztet: domborzat, hegyek, folyók, szigetek, tartományok, mezőgazdaság, ipar, látványosságok, dialektusok. Ennek a témakörnek a  zárasként készítettem egy kvízt én is. 20 kérdés van, 3-4 lehetőség közül kell megtalálni a helyes választ. Minden, ami szerepel a tesztben, egyetemi tananyag is, de igyekeztem érdekességekre is rákérdezni. 

Te vajon levizsgáznál országismeretből?

Teszteld a tudásod, és tanulj Olaszországról! 

(azt a visszajelzést kaptam, hogy Firefoxban nem töltötte be a kvízt)

tovább a tesztre

[alimoncellontul]

2021

Ha valaki megkérdezné, milyen volt nekem 2021, azt válaszolnám, hogy olyan olaszos. Vagy azt, hogy ez az év volt életem legolaszabb éve.

Kb. egy éve döntöttem el, hogy hosszú kihagyás után visszaülök az iskolapadba, és elvégzem az olasz szakos MA-t. Ehhez le kellett tennem olaszból a felsőfokú nyelvvizsgát. Januárban jelentkeztem, márciusban kifejezetten magas pontszámmal le is tettem. Aztán a felvételire készültem, ez volt júniusban. Majd augusztusban nyaralni mentem. Nem nehéz kitalálni, hova: Olaszországba. Szeptemberben pedig elkezdtem az egyetemet. 

Az év legjei:

a legjobb könyv: Dino Buzzati: A Tatárpuszta

a legjobb film: Paolo Sorrentino: Isten keze

a legjobb olvasmány: Nádasdy Ádám: Weöres Sándor Dante-kísérlete (Jelenkor)

a legviccesebb élmény: elvonatoztam éjszaka két barátnőmmel Bécsből Firenzébe, majd Bolognából vissza. Hazafelé barátnői segítséggel haza szállítmányoztam pont egy bőröndnyi klasszikust, mármint könyvet, amit Orvietóban vettem magamnak.

a legnagyobb kultúrsokk: Firenze

a legtöbbet ezen dolgoztam: olasz nyelvű esszé Italo Calvino regényéről

a legszebb tárgy: vettem egy nyakláncot magamnak Firenzében a Ponte Vecchión, ami hagyományosan az aranyművesek hídja. És pont ��gy is néz ki: tele van ékszerüzletekkel. Én nem vagyok sem ékszer, sem aranyrajongó, de ez olyan, mint a muránói üveg, hogy ott mászkálsz, és egy óra múlva elkezded átlátni az egészet, Muránóban az üveget, a Ponte Vecchión meg az arany és ezüst ékszereket, és  rájössz, hogy ott és akkor mégis csak odavagy az ékszerekért. Olyan elegancia van a Ponte Vecchión, elképesztő, milyen kifinomultan bánnak a vásárlókkal az üzletek eladói. Én csak egy ezüstláncot vettem, amin medálként a Medici-liliom van, de úgy éreztem magam az üzletben, mintha valami hercegnő lennék. 

a legszebb élmény: a 2020-as vírusszünet után 2021-ben visszatérhettem a kis umbriai faluba, amit két évvel korábban fedeztem fel. Annyira csodás élmény volt újra találkozni az akkor megismert helyi barátnőmmel és családjával, és a faluban élő régi barátommal és családjával. A barátnőm már ott várt minket a falu bejáratánál a kislányaival, a filmekből ismert igazi olasz nyár volt: napsütés, mindenhol kedves és mosolygós emberek, mi meg kávéztunk és örültünk egymásnak. Sok más mellett azt szeretem az olasz emberekben, hogyha eltöltesz velük két hetet, majd két év múlva visszatérsz hozzájuk, nemcsak hogy mindenki emlékszik rád, de régi barátként is köszönt. Teljesen meghatódtam, hogy újra ott lehetek, újra köztük lehetek. 

És hogy milyen lesz 2022? Remélem, hogy további olaszos élményeket tartogat számomra. Vannak terveim e téren, a tavalyiakat egészen könnyen meg tudtam valósítani. Legyen így idén is! Vagyis leginkább azt kívánom, hogy legyen több időm ezekre. 

Egy könnyű nyáresti vacsora barátoknál az umbriai faluban. 

[alimoncellontul]

IT

Az olasz kultúrintézet youtube-csatornáján találtam ezt a videót: iT mint Italy. 

[alimoncellontul]

Olaszul tanulok - link- és könyvajánló

Ajánlok néhány könyvet és linket a nyelvtanulásához (olasz). Ma már nem az okoz nehézséget egy nyelvtanulónak, hogy beszerezzen egy-egy jó könyvet, hanem az, hogy kitalálja, mit használjon a széles kínálatból. Magyar nyelven is rengeteg nyelvkönyv van, mindenki mást használ. A lenti listát a végtelenségig lehetne bővíteni. Ez egy a sok lehetséges lista közül. 

1. Nuovissimo Progetto italiano: a progetto egy klasszikus, több részből álló nyelvkönyv, én ezt tekintem alapkönyvnek. A leckékhez mindig van egy szöveg, van nyelvtan és vannak feladatok, valamint van munkafüzet is. Hátránya, hogy egynyelvű. De logikus a felépítése, és remek a szókincs része is. Jó sorvezető. 

2. Pons: nemrég kezdtem el használni a PONS-könyveket. Ebből kifejezetten hasznosnak tartom a Nyelvtan három lépésben - Felfedezés, megértés, gyakorlás c. könyvet. Témakörönként végigmennek a nyelvtanon: névelő, főnév, melléknév, határozószó, stb. Egy-egy lecke három részből áll: a nyelvtani rész leírásából magyar nyelven, amit gyakorlatok követnek, az oldalak szélén pedig további hasznos infók vannak. A könyv végén van megoldókulcs is a feladatokhoz, ami nagyon fontos, főleg annak, aki autodidakta módon tanul. Bár a nyelvtan összefoglalása a könyv célja, de a szókincse is remek. A PONS-nak van képes szótára is, szerintem ez is nagyon hasznos, főleg ha vizuális típus vagy.

3. Olasz kisokos - nyelvtani összefoglaló: ez az a picike klasszikus nyelvtani összefoglaló, ami több nyelvből is megjelent. Vázlatosan megy végig a nyelvtani részeken, a szabályokon. Én azért szeretem, mert bármikor elő lehet kapni, és gyorsan ránézni egy-egy nyelvtani szerkezetre. Arra is jó, hogy kicsi mérete miatt mindig magunknál tudjuk tartani, és várakozás közben bárhol elő lehet venni, és ��tolvasni belőle egy-egy részt. (332 Ft-ért rendeltem meg a bookline-on). 

4. Dr. Nyitrai Tamás - ha olaszul akarsz tanulni, ajánlom, hogy jegyzed fel  a nevét. Olasztanár, egyetemi oktató, tankönyvkészítő, az egész hazai olasz szcéna egyik legfontosabb személyisége. Keress rá a nevére, és válogass a tankönyvei között.

5. Olasz kiadók: 

Edilingua

Alma

Guerra 

Ezek a kiadók kifejezetten nyelvtanulóknak is készítenek könyveket, és az a tapasztalatom, hogy a könyveik nagyon jól használhatók. Én pl. az egyetemi felvételimre az ő kiadványaikból  is készültem. Vannak olyan könyveik is, amiknek az a címe, hogy pl. Olaszország irodalma, vagy történelme vagy földrajza, stb. Ezek a könyvek a címben szereplő témával foglalkoznak, nagyon szépen fejlesztik a szókincset, jól szerkesztettek, de valahogy mégis egyszerűbbek a szövegek, könnyebben olvashatók, külföldieknek készültek. Ráadásul megismerheted belőlük az olasz irodalom, történelem legfőbb állomásait és szereplőit is. Én a Studio Italián keresztül rendeltem, nagyon segítőkészek voltak, fel lehet őket hívni, segítenek könyvet választani a céljaidhoz. 

6. Szótárak: ha tanultál már idegen nyelvet, tudod, hogy sok netes szótár van. Én leginkább a szotar.netet szeretem a kétnyelvű szótárak közül, de egyébként klasszik módon a nyomtatott nagyszótárral is szoktam dolgozni. Szeretem lapozgatni. És ami fontos, ha olaszul tanulsz: a Treccani, az olasz nyelvű enciklopédia és szótár. Szavak, nyelvtani szerkezetek magyarázatait is megtalálod benne.

7. Én a szótárt úgy is szoktam használni, hogy megnézek benne egy-egy olyan igét, ami sok kifejezésben szerepel, és átnézem az igéhez tartozó teljes szócikket.  Ezzel azt érem el, hogy egy igével rengeteg új kifejezést tanulok meg. Az olaszban első körben ezeket az igéket nézném meg, mert ezzel az öt igével nagyon sok mindent kifejez az olasz nyelv:

- essere (létige)

- avere (a birtoklást kifejező ige)

- fare (csinálni)

- prendere (venni, fogni)

- andare (menni) 

8. Facebookon mindenképp kövesd be az Accademia della Crusca oldalát. A La Crusca egy firenzei nyelvészeti és filológia társaság. Idén remek volt az Isteni színjátékkal foglalkozó sorozatuk, amiben a Komédiából származó szavakkal foglalkoztak, itt egyben is elérhető a sorozat. 

9. Ha az olasz sajtóból olvasnál, akkor az Il Sole 24 ore-t ajánlom, mert itt audióban is elérhetőek a cikkek. Ez a kiejtés gyakorlásához is remek. Ha nem is érted (teljesen) a szöveget, a meghallgatásával fejlesztheted a kiejtésedet. 

10. A youtube nyelvtanulós oldalaiból ajánlom az Easy Italiant. Már csak azért is, mert a videókhoz van olasz és angol nyelvű felirat is.

11. Ha már jobban megy a nyelv, de ha nem megy, akkor is ajánlom az Il Pillow youtube-csatornát. Olyan, mint egy érdekes magazin, mindenféle témában vannak itt videók, az egyik kedvenc sorozatom az, amiben kis olasz falvakat (borgókat) mutatnak be. 

12. Filmek: mondanom sem kell, hogy az olasz filmművészet zseniális. Filmeket eredeti nyelven nézünk, eleinte magyar, majd később olasz felirattal. Ha van netflixed, használd arra, hogy olasz filmeket is nézel rajta. Az én kedvenc rendezőm Paolo Sorrentino. 

12. Zene és dalszövegek. Én gimiben Jovanotti-szövegek fordításával kezdtem a pályámat. Emlékszem, eleinte nem sokat értettem belőlük, de dalszöveget fordítani mindig jó.  Olaszból meg ott vannak az operák is.

13. Olasz irodalom. Hogy mit érdemes olvasni olasz irodalomból, azt remekül összefoglalta Dr. Lukácsi Margit itt: Maffiaklánoktól A rózsa nevéig - ilyen ma az olasz irodalom. Ezeket a műveket lehet olvasni magyarul is, egészen biztosan közelebb kerülünk ahhoz, hogy megismerjük és megértsük az olasz kultúrát és gondolkodást. De én is írtam már könyvajánlókat. 

14. Ha mélyebben bekapcsolódnál a hazai olasz vérkeringésbe, első körben érdemes egy-egy pillantást vetni az alábbi intézmények oldalaira is, főleg a programokra:

Budapesti Olasz Kultúrintézet

Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara

Debreceni Egyetem - Olasz Tanszék

Pécsi Egyetem - Olasz Tanszék

Szegedi Egyetem - Olasz Tanszék

ELTE - Olasz Tanszék

Studio Italia

15. Az olasz nyelvtanulásban az a jó, hogy biztosan találsz kedvedre való témát: irodalom, történelem, képzőművészet, zene, filmművészet, sport, foci, divat, gasztronómia. A kezdő nyelvtanulók egyik legnagyobb hibája az, hogy egyből olyan választékosan és olyan témákról akarnak beszélgetni és olvasni olaszul, mint amilyen választékosan és amilyen témákról beszélgetnek és olvasnak az anyanyelvükön. Nyelvtanulóként újra gyerekek leszünk. Szerintem fontos, hogy nyelvtanulóként ne idegenkedjünk attól, hogy olyan témákról is olvassunk olaszul, amikről az anyanyelvünkön jellemzően nem szoktunk. Belefér a könnyebb irodalom és az újságok kis színes rovata is. 

[alimoncellontul]

Az autógyáros Lamborghini unokája, Elettra arról énekel a karácsonyi dalában, hogy bár nem tudja begyújtani a kandallót, teljesen selyembe öltözött

Elettra Lamborghini 27 éves olasz énekes és televíziós személyiség. Tényleg Lamborghini a vezetékneve, mivel az olasz autógyáros, Ferruccio Lamborghini unokája. Sőt, a teljes neve Elettra Miura Lamborghini, vagyis még megkapta az autómárka egyik modelljének, a Miurának a nevét is.  Elettra több tévés produkcióban és valóságshowban szerepelt már, volt zsűritag az olasz The Voice-ban is, de fellépett a sanremói dalfesztiválon is, és idén ő vezette a Miss Italia választást. Elettra énekes is, és egyébként a holland dj, Afrojack felesége. Ez pedig a karácsonyi dala. 

Igazi fülbemászó olaszos zene, a dallamtapadás garantált.  Egy gyors és nagyon nyers fordítással nagyjából ez a szövege:

Miért nem jössz közelebb, nem egy diszkóban vagyunk,

A kisfiús tekintetedben egy üstököst látok

Soha nem mondtam senkinek, hogy nem kapok levegőt,

Amikor, amikor, amikor nem vagy,

Nem hiszek a sorsban, a ruháimat arrébb raktam,

Amikor, amikor, amikor majd rám nézel,

Semmit nem fogok érteni,

Egy őrült, őrült éjszakát akarok,

Mindig kereslek az emberek, az emberek között.

Gyönyörű lesz, gyere ide, hogy elmondjam neked,

Ha idén karácsonykor megajándékozol egy csillaggal,

Nem tudom, mit kezdjek vele.

Még nem jöttél rá,

Az én ajándékom neked, az én ajándékom,

Az én ajándékom neked, az én ajándékom,

Kapcsold le a villanyt, mert az én ajándékom neked

Éjfélkor szorosan, szorosan veled.

Miért nem jössz közelebb, ma este táncolni van kedvem

Nem tudom begyújtani a kandallót, de érted teljesen selyembe öltöztem,

Tudom, hogy nem fogok érteni semmit, semmit,

Amikor rád gondolok, az idő szalad, szalad, 

Mindig kereslek az emberek, emberek között, 

Gyönyörű lesz, már most gyere ide, hogy elmondjam neked

Ha idén karácsonykor megajándékozol egy csillaggal,

Nem tudom, mit kezdjek vele

Még nem jöttél rá,

Az én ajándékom neked, az én ajándékom,

Az én ajándékom neked, az én ajándékom,

Kapcsold le a villanyt, mert az én ajándékom neked

Éjfélkor szorosan, szorosan veled.

Szerelmem, ha meg is ajándékozol egy csillaggal,

nem tudom, mit kezdjek vele,

még nem értetted meg?

Mit csinálsz most, hogy nincs több idő és ha

adnod kell egy csókot valakinek,

ötöt, négyet, hármat, egyet.

Ha idén karácsonykor megajándékozol egy csillaggal,

Nem tudom, mit kezdjek vele

Még nem jöttél rá, 

Az én ajándékom neked, az én ajándékom,

Az én ajándékom neked, az én ajándékom,

Kapcsold le a villanyt, mert az én ajándékom neked

Éjfélkor szorosan, szorosan veled.

[alimoncellontul]

Az olasz szakos karácsonya

Panettone és toszkán bor legyen, minden más lényegtelen. 

[alimoncellontul]

Fenti linken Ungaretti: Karácsony című verse olvasható olaszul és Sztanó László fordításban magyarul, lent pedig meg is lehet hallgatni a verset.

[alimoncellontul]

Egy barátom két perc alatt megtalálta nekem, amit kerestem. 

Az új Sorrentino-film, az Isten keze zenéi itt találhatók meg. 

[alimoncellontul]

Velencei riporterünk jelenti, hogy a Canal Grandét elárasztották a mikulások. Velencében ugyanis a télapó nem szánkón, hanem hajón érkezik. 

Újra megrendezték a mikulások evezős versenyét a lagúnák városában. A mezőny a Rialto-hídtól indult. Január 6-án a Befanák (ők a vízkereszt boszorkányai) szállnak majd vízre, hogy hajóikkal elérjék a Rialto-hidat. 

[alimoncellontul]

Paolo Sorrentino: Isten keze

Idén decemberben nem a karácsonyt vártam, hanem Paulo Sorrentino legújabb filmjét, az Isten kezét. Ha a korábbi filmjei közül nem is mindet veszem figyelembe, hanem csak az Ifjúságot, a Berlusconiról szóló Silviót és az Oscar-díjas A nagy szépséget, Sorrentino akkor is olyan magasra tette a lécet, hogy egy ideje mindig azon gondolkodom: vajon meg tudja ezt ugrani a következő filmjével? Mert egy zseniális rendezőtől mindig azt várjuk, hogy tegyen megint csodát. Ezúttal a csoda lehetősége adott, hiszen az egyik legfőbb gondolata az új Sorrentino-filmnek annak a megértése, hogy “isten keze” a legnagyobb tragédiákban is velünk van, és hogy az életünkben vannak olyan történetek, amikor ennek a csodának nem élvezői, hanem paradox módon csak elszenvedői lehetünk. A cím magyar fordítása nem teljesen adja vissza az eredeti cím jelentését, amiben az “isten keze” mellett ott van a létige múlt idejű alakja is: “az isten keze volt”. Abban sem vagyok biztos, hogy mindenki érti vagy felismeri a filmbeli kulturális kódokat: az utalást Buzzati Tatárpusztájára, a filmes és sporttal kapcsolatos hivatkozásokat (bár Sorrentino szerint csak egy filmes hivatkozás van az Isten kezében), vagy hogy mindenki tudja, ki a filmben megjelenő, apró szerzetes, a Munaciello . Ezekről írok majd egy külön elemzést az olasz szakos szemével. Most viszont lássuk a történetet. 

A helyszín Nápoly a 80-as években, itt él a 17 éves Fabietto Schisa (Fabio) népes családjával. A film pont úgy kezdődik, mint sok korábbi kedves olasz filmünk, megvannak a kötelező elemek: egy nagy és vidám olasz család, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, akik együtt töltik az időt egy tengerparti villában. Bár sokat vitatkoznak, de szeretik egymást. Ebben az összetartó családban nő fel Fabio, aki viszont csendes, visszahúzódó, nincsenek barátai, sem barátnője, sem tervei. Egyedül Maradonáért rajong, akit éppen készül leigazolni a Nápoly, ennek híre az egész várost izgalomban tartja. Fabio anyja, Maria is folyton izgalomban tart mindenkit maga körül. Ugyanis állandóan idétlen tréfákkal szórakoztatja a környezetét, például telefonbetyárkodik. Egyszer Zeffirelli asszisztensének kiadva magát felhívja az északi Trentóból  származó, sznob szomszéd családot, és előadja, hogy a híres rendező kinézte magának a szomszédasszonyt az új filmje főszerepére. Majd férjével és fiaival kézenfogva átvonul hozzájuk, hogy bevallja az átverést, minek következtében együtt nézik végig, amint a szomszédasszony dühében összetöri a családi porcelán étkészletet. A film első része humorral és szeretettel teli életképek sorozata, ezért azt hinnénk, hogy egy újabb derűs filmet látunk az olasz életérzésről, de ez a film valójában Sorrentino amarcordja, és az pedig nem teljesen vidám. A rendező ugyanis 16 éves korában tragikus körülmények között vesztette el a szüleit. Sorrentino egy interjúban Braque-ot idézve azt mondja, hogy választanod kell: vagy az igazsággal vagy a valószínűvel foglalkozol, ő pedig ezúttal az igazságot választotta. Így lesz a film a családi tragédia feldolgozásának eszköze, egyben Fabio felnőttéválásának története, ami már akkor elkezdődik, amikor a fiú rájön, hogy a szülei házassága nem is teljesen felhőtlen. A szülők, Maria és Saverio, látszólag csodás szerelemben élnek, összetartanak és összetartoznak, a kapcsolatuk egészen különleges, egy összenézésből vagy sajátos füttyjeleikből is értik egymást. Valójában viszont Fabio apjának, akit a zseniális Toni Servillo alakít, szeretője van nyolc éve. A felesége ezt tudja, időnként ettől menetrendszerűen kiborul, hogy aztán megint visszafogadja a férjét. Toni Servillo mondja azt egy interjúban, hogy a szülők kapcsolata azt mutatja meg, hogy ez a fajta szerelem és összetartozás valójában nagyon bonyolult, fárasztó és nehéz, akárcsak az élet, de létezik.  Akárhogy is, Sorrentino amarcordjában egy boldog család története hirtelen tragédiába fordul, hogy ott álljon ez a 17 éves nápolyi srác egyedül, és megpróbálja kitalálni, mihez kezdjen ezután az életével. Mert bár mindenkinek azt mondja, hogy filozófiát akar tanulni, valójában a filmek érdeklik.  Meg kell  értenie azt is, hogy egy csodának, vagyis “isten kezének”, Maradonának köszönheti, hogy nem lett ő is a családi tragédia áldozata. De mit lehet kezdeni egy csodával, ha közben szembe kell nézned az egyik legnagyobb fájdalommal is, a szüleid korai elvesztésével? Erre is keresi a választ Sorrentino. A film egyik kulcsjelentében Fabio leszáll az alvilágba, egy helyi barlangba Antonio Capuano olasz filmrendezővel, hogy platóni dialógust folytassanak a fiú jövőjéről és a filmkészítésről. 

Fabiot a fiatal Filippo Scotti alakítja, akit már most szívesen hasonlítgatnak a szintén a nyolcvanas évek Olaszországában játszódó film, a Szólíts a neveden főszereplőjéhez Timothée Chalamet-hez. Persze, össze lehet hasonlítgatni a két fiatal színész külsejét, a filmben megformált karakterük személyiségét, a 80-as évek Olaszországának világát, amikor még a fiatalok walkmant hallgattak, nem a telefonjukat nyomogatták, de valójában két teljesen külön történetről van szó, ha a korfestés miatt vannak is hasonlóságok. Fabio apját Sorrentino kedvenc színésze, Toni Servillo játssza, akivel a rendező már több filmjében dolgozott együtt.  A női karakterek kidolgozása is erős: az anyán kívül hangsúlyos szerep jut a feltűnő szépségű, Malénára emlékeztető, de a család által pszichiátriai esetnek tartott Patrizia néninek (Luisa Ranieri), akinek sorsa - talán éppen kivételes szépsége miatt - szintén tragikus. Sorrentino saját elmondása szerint a körülötte lévő nők, nagynénik, nővérek és ezek barátnőinek karaktereit gyúrta össze Patriziában, hogy megalkossa vele a tinédzser fiúk vágyainak nőalakját, aki egyben a klasszikus, erotikával fűtött, szemtelen és szabad nápolyi nő karaktere is. A történet szereplőin kívül fontosak a hangok és kulturális kódok is. Ahogyan Fabio egyetlen, a tragédia után megismert barátja mondja:  “Tudod, milyen hangot adnak ki a csempészhajók, amikor 200-zal mennek a tengeren? Tuff-tuff... tuff-tuff..” - utánozza a barát a hajók ritmikus hangját a csillagos eget nézve. Sorrentino azt mondja, hogy élénk a memóriája, emlékszik kamaszkorából a hajók és a robogók keltette zajokra, mert ők még egy olyan korban nőttek fel, amikor nem volt annyi szórakozási lehetőség, mint ma, így tudtak figyelni az őket körülvevő hangokra, Nápoly hangjaira is.  Ahogyan A nagy szépségben Róma, úgy az Isten kezében Nápoly lesz a film egyik főszereplője. 

A 17 éves Fabio a családi tragédia után Nápolyból indul el, Paolo Sorrentino pedig Nápolyba tér vissza,  a szülővárosába, mert eljött az ideje, hogy elmesélje a legszemélyesebb történetét: családról, veszteségről, tragédiáról és a filmkészítésről. 

Paolo Sorrentino: É stata la mano di Dio (Isten keze) - Olaszország nevezettje az Oscarra, december 15-től elérhető a Netflixen. 

[alimoncellontul]

Egy éppen Velencében lévő ismerősöm azt írja, hogy a Covid-szabályok miatt a hotel nem reggeliztethet a közösségi térben, hanem kötelezően ágyba hozzák a reggelit minden egyes szobába. (igazán rossz lehet Velencében ágyban reggelizni!!)

[alimoncellontul]

Hol a legjobb Olaszországban élni?

Az IlSole24Ore ismét elkészítette a felmérését arról, hol a legjobb élni Olaszországban, vagyis melyik megyében élve a legjobb az életminőség. A kutatás 90 indikátor alapján vizsgálja az életminőséget, ezek az indikátorok hat kategóriára oszlanak: üzlet és munka, környezet és szolgáltatások, igazságszolgáltatás és biztonság, jólét és fogyasztás, kultúra és szabadidő. Nézik a demográfiai adatokat és az egészséget is, de ebből a szempontból idén fontos tényező az, hogy a covid melyik térséget érintette a leginkább, ez befolyásolhatja az eredményt. A kutatásban eddig is nézték életkor szerint is az életminőséget, vagyis eddig is vizsgálták, milyen egy helyen gyerekként, fiatalként vagy nyugdíjasként élni,  viszont most már külön indikátor van a nők életminőségére vonatkozólag is. Az összesített listán az első tíz helyből hetet északi megyék vittek el. Az első helyen Trieszt áll, amit Milano, Trento, Aosta és Bolzano követnek. Róma a tizenharmadik lett, míg Firenze a tizenegyedik legjobb hely. Az utolsó öt helyre csak déli megyék kerültek, a lista legvégén pedig a calabriai Crotone végzett. 

A munka és üzleti élet  és a jólét és fogyasztás szempontjából Milano áll az első helyen (micsoda meglepetés!), míg kulturális és szabadidő terén Trieszt és Savona is megelőzik a fővárost, Rómát, sőt, Firenzét is. Előbbi a harmadik, utóbbi az ötödik helyen áll ebben a kategóriában, annak ellenére is, hogy Firenze gyakorlatilag  olyan, mintha komplett múzeumokat pakoltak volna ki az város utcáira. Nőként a legjobb életminőségben Trevisoban lehet élni, Nápoly pedig a 105. helyen áll. A nők életminőségét többek között olyan indikátorokkal határozták meg mint a születéskor válható élettartam, a foglalkoztatottság és a sport. 

Ha választhatnék, akkor én a vidéki Umbriában vagy Toszkánában élnék. Ezek a tartományok középen vannak, és minden szempontból mérsékeltek. Nincs olyan gazdasági pörgés, mint a Torino-Milano-Genova ipari háromszögben, de azért nem is olyan rossz a helyzet, mint délen. Csodás a táj, szépek és élhetők a városok, a kis borgókról nem is beszélve, nyugodt az élet, szuper a konyha, kedvesek az emberek. Ha pedig egy nagyobb városban kellene élnem, akkor Firenzébe költöznék. 

Középkori borgó Umbriában

A teljes lista itt érhető el:

https://lab24.ilsole24ore.com/qualita-della-vita/tabelle/

[alimoncellontul]

Salvini: Berlusconit Silvionak hívják, nem “Szilviának”

Úgy tűnik Silvio Berlusconi nem nyugszik, és vissza akar térni a politikai életbe, mégpedig köztársasági elnökként. Olaszországban a köztársasági elnököt egy 1008 főből álló testület választja meg hét évre, és olasz lapok azt írják, hogy Berlusconinak már nem sok szavazat hiányzik az 505 fős többséghez. A jobbközépnek összesen 440-445 szavazata lehet. Salvinit megkérdezték, hogy szerinte lehetne-e Olaszországnak női köztársasági elnöke, mire azt válaszolta:

De Berlusconit Silvionak hívják, nem Szilviának.* 

Majd azzal folytatta, hogy ha Berlusconi másképp döntene, több nő is van, aki be tudná tölteni a köztársasági elnöki tisztséget. Kérdésre elmondta, hogy Berlusconit igazi jelöltnek tartja, és hogy bár nekik sok hibájuk van, de ha valamit mondanak, ahhoz tartják magukat. Az egyesített jöbbközép most egységes tud lenni, sőt, egységesnek kell lennie a következő köztársasági elnök megválasztásában. Majd azzal zárta, hogy

Íme, ez egy előrehozott karácsonyi ajándék. 

*az olasz nyelvben főszabály szerint a nőnemű szavak a-ra, a hímneműek o-ra végződnek, és sok névnek van női (a) és férfi (o) változata. (persze, ez így kicsit leegyszerűsített)

[alimoncellontul]

panír 1.

Olaszországban is paníroznak, pl. olívabogyót. Az Oliva all’Ascolana Ascoli Piceno környékén helyi specialitás, Marche tartományban, és előételként eszik. Őszintén szólva bajlódna egy előétellel ennyit a fene. De mivel tudom, hogy nálunk az emberek nagyon kreatívak a mindenféle dolgok kirántásában, így összegyűjtöm, mi mindent lehet még kirántani a húson, a gombán és a trappistán kívül. Bár kreativitásában nem haladja meg a Lomnici-csúcs fantázianevű sült fagyinkat, de azért közelít.  

Szóval,

fognak egy 1 kg (!) olívabogyót, nagyobb méretűt, ezt körbevágják, hogy kiszedjék belőle a magot (2.10-től), majd megtöltik egy töltelékkel, amiben van hús (csirke, sertés, marha), répa, fűszerek, (só, szerencsendió), kenyérbél, citromhéj, parmezán, stb. Majd jön a panírozás: liszt, tojás, zsemlemorzsa, és olajban megsütik. Vagyis, hát, kirántják. 

(ilyeneket is tanulunk az egyetemen, tudni kell országismeretből egy-egy tartomány történelmén, földrajzán és nyelvjárásain kívül a helyi specialitásokat is)

[alimoncellontul]

Egy szerelem története

A cím, ami annyira referenciális, hogy mindenki átsiklik felette, és a könyv, amit ilyen címmel soha le nem vennél a könyvesboltban a polcról, mert értelmes és művelt emberként nem olvasol ponyvát. Aztán ha mégis megveszed, veszel mellé rögtön egy Esterházy-regényt, hogy ne legyen annyira ciki oda sunnyogni a kasszához. Pedig Dino Buzzati műve, az Egy szerelem története egy igazi remekmű, és ahogyan A tatárpusztában, úgy ebben a könyvében is azt a sokak által ismert élethelyzetet írja le, amikor is nem tudunk megszabadulni valamitől vagy valakitől, pedig tudjuk, hogy csak árt nekünk, és értelmetlenül elmegy vele az életünk fele. Míg A tatárpusztában egy világvégi erődben teljesített, teljesen értelmetlen katonai szolgálat áll a történet középpontjában, addig Az egy szerelem történetében pont az a téma, amit elsőre feltételezünk: a szerelem. Igaz másképp. Vagy pont úgy?

A regény “szerelmes” főhőse középkorú, jómódú férfi, Antonio Dorigo, a helyszín a 60-as évek eleji Olaszország. Antonio a mama kedvence, és megjelenését tekintve az a típus, akire azt mondjuk: de legalább kedves. Jellemében sem sok érdekes van, és ezt ő maga is tudja, így néhány szerencsétlen udvarlási kísérlet után úgy dönt, hogy inkább Ermelina asszony házában keres magának nőket. Ő maga is tudja, hogy itt a pénzéért megkapja azt az illúziót, de csak az illúziót, hogy neki is juthat egy-egy szép lány, és azzal vigasztalja magát, hogy így legalább nem kell a felesleges és értelmetlen körökkel szórakoznia, és elkerülheti a kudarcot is. Itt ismeri meg a szép és fiatal Laidét, aki a klasszikus női szépség megtestesítője, ráadásul még táncosnő is a Scalában. Elsőre Laide csak egy a sok közül, de aztán Antonio nem tudja kiverni a fejéből a lányt, így rendszeresen visszatér hozzá Ermelina házába. Majd a kezdeti érdeklődés rajongásba csap át, hogy végül eszkalálódjon a totális őrület. A történetet majdnem végig csak a férfi szemszögéből látjuk, a nő oldalát csak elképzeljük. Antonio és Laide rendszeresen találkozni kezdenek, néha még programokat is csinálnak együtt, de ennek kerete továbbra is az, hogy a férfi fizet a nőnek. Laide egyre többet kér a férfitől: havi apanázst, ajándékokat, fuvarozza ide-oda, a nyaralása kifizetését, de közben állandóan lemondja, elhalasztja a programokat, késik, nem akkor megy és nem oda és nem úgy, ahogyan megbeszélték. Van, hogy megkéri a férfit, hogy menjen érte két megyével arrébb, amikor nyaralni megy, ahol aztán egy másik férfival várja a szálloda előtt, akiről azt állítja, hogy az unokatestvére, Marcello. Majd moziba mennek hármasban, ahol is Antonio szeme láttára végig Marcello kezét szorongatja. Antoniót mindenkinek úgy mutatja be, hogy a nagybátya. Szégyelli. Ezt a férfi is tudja. Antonio egyre jobban szenved, és leginkább egyre jobban uralkodni akar a nőn. Szerződést ajánl neki, amiben heti kötelező találkozásokat ír elő neki. Majd egyre féltékenyebbé válik, ellenőrizni kezdi Laidét, követi, magánnyomozóval figyelteti, de a nőnek mindig mindenre van magyarázata. És Anontio is egyre többet akar, sőt, követel, és itt rögtön felmerül a kérdés: ki kezdett el először többet kérni? Mert hogy a kérések és követelések mindkét fél részéről egyre csak nőnek. A nő a férfi pénzéből és idejéből akar többet, a férfi pedig a nő testéből és lelkéből. Vélhetően mindkét fél szenved, és ezt veri le a másikon, de leginkább a férfi nézőpontját és érzéseit bontja ki a szerző. És ebben zseniális Buzzati. A triviális irodalom témaihoz nyúl a regényeiben: szerelem, féltékenység, magány, karrier, társadalmi elvárások, és ezeket mutatja be 200-300 oldalon keresztül, de mégsem unatkozunk egy percig sem. Végignézzük a főhős, vagyis leginkább antihős szenvedését, önigazolását, azt, ahogyan mindig mindent megmagyaráz magának a nyomorult életével kapcsolatban, ahogyan a kísérleteit is arra, hogy változtasson az életén. De ezek az antihősök sokkal több időt szánnak a kilépés és változtatás tervezgetésére, mint kivitelezésére. Ahogyan A tatárpuszta tisztje képtelen elhagyni az állomáshelyét, a világvégi erődöt, ahova soha nem téved ellenség, ahol soha nem kell harcolni, ahol minden nap egyforma, és így teljesen értelmetlenül eltelik ott az élet, úgy Az egy szerelem antihőse, Anotnio is csak tervezgetni tudja, hogy hogyan fogja elhagyni Laidét. Mit fog neki mondani, hogyan fogja rácsapni az ajtót, és erre a lány majd mit fog reagálni, sőt, azt is elképzeli, hogyan fog a lány nélküle szenvedni, az utcára kerülni, elszegényedni, és végül teljesen tönkre menni. De végül nem lép soha semmit. És amiben még zseniális Buzzati az az, hogy mindig van egy váratlan fordulat a regényben. Érdekes, hogy a könyv füllapján azt írják, hogy a történetben a  lány szemtelen, hazug, becsapja és megalázza a férfit, ami persze, igaz, de valahogy olvasóként nem tudjuk sajnálni, inkább arra gondolunk: mégis mit várhatna el ebben a kapcsolatban a férfi? Anélkül, hogy elmesélném, hogyan végződik a történet, csak annyit árulok el, hogy Buzzati megelőzte korát. Mert ebben a regénybeli fordulatban egy pillanatra megláthatjuk Laide nézőpontját is. Végre. Azt, hogy attól, hogy megvetted a testemet, még nem vetted meg a lelkemet is, attól, hogy bizonyos keretek között jöhetsz hozzám, nem törheted rám az ajtót, és hogy ebben a viszonyban mégis mire számítottál? Hogy majd beléd szeretek? Te mégis mit tettél értem? Mennyire vettél emberszámba?

Ilyen kérdések merülnek fel ebben a regényben, aminek minden sora annyira feszített, hogy nem lehet letenni. 

Dino Buzzati: Egy szerelem története, Budapest, Európa Könyvkiadó, 2003.