#Ázsiai

[szaller]

ázsiai filmjeim (455.-456.) - 2024. december

Ha jól látom, májusban listáztam utoljára, még Vietnámból. Azóta kb. tíz filmet láttam összesen. Egyébként a terv az, hogy idén több japán filmet nézek majd, ezzel ráhangolódva az áprilisban megnyíló oszakai világkiállításra (amit személyesen is meglátogatok majd).

455. Shang-Chi and the Legend of the Ten Rings (Destin Daniel Cretton) USA A tíz gyűrű pont olyan volt, mint az erő a csillagok háborújában, de trompfolta őket a sárkánypikkelyből készült nyílhegy, meg a szerelem első látásra. Nagy zagyvaság! Ezek azok a filmek, amiket másnapra elfelejtek. Habár Tony Leungra még emlékeztem egy hónap elteltével, de Akwafina és Michelle Yeoh csak most ugrott be, ahogy a stáblistát átfutottam. Az ázsiai kultúra két módon lett beleerőszakolva/targetálva. Egyrészt a családi összetartás fontosságát hirdetve, de ezt még a Fast & Furious filmek is jobban csinálták. Szokszor pedig kínaiul szólaltak meg a szereplők, hogy aztán angolul folytassák.

456. The Hero of the Red Light District (Tomu Uchida) Japán Az egyik legjobb japán film, amit eddig láttam! Az elejétől a végéig egy lejtmenet az egész, de minden perce, minden képkockája bámulatosan szép volt. Persze mit várjon az az ember, aki a piroslámpás negyedben akarja megtalálni az igaz szerelmet! A címével ellentétben, a filmben nincsenek hősök, nincsenek romantizált gésák, és nyoma sincs az idealizált japán udvariasságnak, tiszteletnek. Kivétel nélkül mindenki kihasználta, sőt, kiszipolyozta a naív textilkereskedőt, akinek annyi volt a "hibája", hogy születésétől fogva egy sebhely torzította el az arcát.

[tesztkonyha]

Vietnámi csirkesaláta

Hozzávalók (4 adag):

SALÁTA:

350g/12oz főtt csirkehús, vékony csíkokra vágva

6 hegyes csésze wombok káposzta, vékonyra vágva

1/2 vöröshagyma, nagyon vékony szeletekre vágva

1 vörös paprika, vékony csíkokra vágva

2 uborka, magok eltávolítva, majd félhold alakúra vágva

1 nagy sárgarépa, hámozva, majd vékony csíkokra vágva

1 nagy chili, magok eltávolítva, majd vékony csíkokra vágva, opcionális

1 csésze menta levelek, nagy levelek durván széttépve

1 csésze koriander levelek

ÖNTET:

2 evőkanál lime lé

2 evőkanál rizs ecet

1/4 csésze halászszósz

1/4 csésze mogyoróolaj

1 evőkanál fehér cukor

1 nagy fokhagymagerezd, nagyon finomra aprítva

2 teáskanál vörös chili, magok eltávolítva, majd nagyon finomra aprítva

BEFEJEZÉS:

1/2 csésze mogyoró, pirított sózatlan

Elkésztés:

Rázd össze az öntet hozzávalóit egy üvegben. Hagyja állni 10 percig, hogy az ízek jól összeérjenek.

Helyezd az összes saláta hozzávalót egy nagy tálba. Öntsed rá a felét az öntetnek, majd alaposan keverje össze. Hagyjad állni 5 percig (a zöldségek kissé megpuhulnak, így "saláta-szerűbbé" válik).

Éppen tálalás előtt újra keverjed össze, majd adj hozzá a maradék öntet nagy részét. Kóstoljad meg, majd adj hozzá több öntetet, ha szükséges.

Tálalásnál szórjad meg bőségesen mogyoróval

[bdpst24]

A titkozatos ázsiai étel, ami segít megóvni az egészséged a hideg időben

A titkozatos ázsiai étel, ami segít megóvni az egészséged a hideg időben

Ahogy beköszöntött az ősz és eljöttek a hidegebb, szürkébb napok, úgy kerül az asztalunkra egyre többször egy finom gőzölgő zöldség- vagy húsleves, valamint különböző fermentált ételek, melyeknél nincs jobb természetes vitaminforrás. A koreai kimchi pedig világbajnok ebben, és több változata létezik, mint gondolnánk. A hagyományos koreai gasztro kultúra sokféle erjesztett étellel büszkélkedhet,…

[prologusblog]

R. F. Kuang: Bábel, ​avagy az erőszak szükségszerűsége kritika

Félelemmel vegyes izgalommal vártam Kuang új könyvét. Be kell vallanom, hogy míg a Mákháborúért oda meg vissza voltam, a második kötet (Sárkányköztársaság) már gyomorgörcsös volt, a harmadik pedig (A lángoló isten) teljesen lehozott az életről. Így nem tudtam, mire számíthatok a Bábeltől. Szerencsére nem voltam gyáva nyúl, és végül elolvastam, amit cseppet sem bántam meg.  Agave Könyvek, 2023…

[faustiandevil]

Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum

[mrmathis]

A Legjobb Konyhai Kiegészítők Megtalálása

Keresed a legjobb konyhai kiegészítőket, hogy kiegészítsd a wok-odat? Akkor jó helyen jársz! A Wok-ház kiváló minőségű konyhai eszközökkel áll az ön rendelkezésére a legjobb főzési élmény érdekében.

Miért Fontosak a Minőségi Konyhai Kiegészítők?

Amikor wokkal főzöl, a megfelelő kiegészítők sokat számítanak. Legyen szó előkészítésről, sütésről vagy tálalásról, a minőségi kiegészítők kellemesebbé és hatékonyabbá teszik a főzési élményt. Tekintsd meg választékunkat a konyhai kiegészítők, amelyek tökéletesen kiegészítik a wokodat és megkönnyítik a konyhai munkát.

Tippek a Wokod Használatához

Egy jó wokhoz megfelelő gondozás is szükséges annak érdekében, hogy hosszú élettartamú és hatékony legyen. Minden használat után tisztítsd meg meleg vízzel, és kerüld a túl erős tisztítószereket, amelyek károsíthatják a bevonatot. Győződj meg róla, hogy alaposan kiszárítod, hogy elkerüld a rozsdásodást.

A megfelelő kiegészítők és a rendszeres karbantartás segítségével a wokod nélkülözhetetlen eszközzé válik a konyhádban, hogy finom és autentikus ételeket készíthess

[stickalittle]

Szerintem is egyértelmű, hogy Orbán roma származású.

Nincs ezzel baj, azzal van baj, hogy ezt ő is szégyelli. És ami még nagyobb baj, hogy ezt a megítélése szerint titkolni kell, mert ha nyilvánvalóvá válna a szavazói számára, hogy valamennyi roma vér csorog az ereiben, akkor nagyon sok követője pártolna el tőle, mert azok gyűlölik a romákat. De meg is dolgozott érte, hogy gyűlöljék. Emlékszem, Orbán 2020-ban a gyöngyöspatai roma diákokba rúgott bele éppen, amikor kártérítést ítélt meg nekik a bíróság, és a cigánygyűlölőkártyára próbálta felépíteni a kampányát. Akkor ezt nyilatkozta: "A magyarok nem rasszisták, nem utasítják el a cigányokat élből. (...) De van egy határ, amit a magyar sosem fog átlépni, vagy sosem érzi úgy, hogy azt szabad átlépni. Ez pedig az a határ, ha pénzt adunk a semmiért." És azért volt mindez undorító, mert Orbánban a testi jegyeit tekintve nyilvánvalóan van fele, negyed, vagy valamennyi roma vér, mint ahogy ránézésre megállapítható nem mindenkiről, de sok emberről, ha valakinek köze van az ázsiai, afrikai vagy akár skandináv vérvonalhoz. És hogy mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy kifejezetten undorító, hogy Orbán olyan világot teremtett maga körül, ahol saját származását is tagadnia kell, és hogy az őt követő egész banda is inkább tagadásban van Orbán származását illetően csak azért, hogy megalkuvás nélkül tudjon rasszista lenni.

[mukodik]

Mivel Magyarorszagon olyan jól sikerült megoldani a problémát, most a sikerreceptet a koreaiaknak is meg kell mutatni.

 (A magyar köztársasági elnök megkegyelmezett egy gyermek szexuális zaklatásának ügyében elítélt férfinak.)

[szaller]

ázsiai filmjeim (430-436.) - 2023. november

430. Hunt (Lee Jung-jae) Dél-Korea Kitartóan próbálkozom, de a koreai blockbusterek egyáltalán nem jönnek be nekem. A rendező jó sok kavarást próbált előadni, a kelleténél nagyobb tempóban, ami szerintem a feszültség rovására ment. Volt itt belügyes-külügyes kommandók rivalizálása, észak- és dél-koreai ügynökök harca (amerikai, japán, és thaiföldi kiküldetés közben), diáklázadás, puccs, mindezt időben előre-hátra lépegetve. Mondjuk ez az én hibám is, de kellett vagy fél óra, mire meg tudtam különböztetni a főbb arcokat. Kár, hogy ebben a filmben is mindenki hatalmas tuskó volt. Nem is tudom, hogy az egész ország ilyen faragatlan, vagy csak a forgatókönyv-írónak ennyire futotta. Nekem nem ez jelenti a szórakozást.

431. Special Delivery (Dae-min Park) Dél-Korea Jelentem, ebben is túltolták az erőszak-métert, de szerencsére nem ez volt a film lényege. Zenében kicsit a Drive-ra hajazott, képi világában a Baby Driverre, sztoriban meg valamelyik Transporter (vagy Taxi?) filmre, csak többnyire hétköznapi autókkal.

432. Spring Tide (Tian-yi Yang) Kína Tian-yi, avagy Lina Yang a Longing for the Rain (#305) után egy újabb nő-központú történettel jelentkezett, és ezúttal sem csalódtam benne. Három generáció egy fedél alatt. Három nehéz sors, három nehéz egyéniség, három fantasztikus színésznő. Az elején az újságíró anyuka volt központban, aztán kiderült, hogy a lányát a nagymama neveli, és tapintani lehetett köztük a feszültséget a levegőben. A nagyi már az első mondatával jól bemutatkozott, és ahogy egyre több jelenetet kapott, szépen kibontakozott az elcseszett élete, ami lassan az unokáét is elkezdte mérgezni. Az ablakon kibámulós nagymonológért a rendezőnek és a színésznőnek is díjeső járna!

433. Broker (Kore-eda Hirokazu) Dél-Korea A rendező alapján azt hittem, hogy japán, aztán mégsem. Kicsit döcögősen indult, második nekifutásra jobban ment (kb. a középső egy óra), de a vége nagy hülyeség volt. Amúgy a kritikusok meg a fesztiválok közönsége nagyon zabálják Kore-eda filmjeit, de nekem valahogy túl laposak. Ebben a két rendőrnő szájbarágós narrációja különösen irritáló volt (meg az egész történetszáluk felesleges volt). Közben látom, hogy kimaradt a naplómból az elcserélt gyerekekről szóló Like Father, Like Son (nem voltam elájulva tőle, de ennél azért jobb volt). Akkor legyen az a 434.

435. Joy Ride (Adele Lim) USA Ez egy nagy-nagy-nagy katyvasz volt, sztereotipikus bevándorló klisékkel, meg azok totális ellenpólusával, trágár humorral, ami kínai csajoknak főleg nem állt jól, és értelmezhetetlen történetvezetéssel. Ezen már az se ront ha elszpojlerezem, hogy az örökbefogadott kínai lányról kiderül, hogy koreai. Addigra megszoktam a nívótlan humort, és majdnem megsajnáltam őt. Az viszont nagy meglepetésként ért, hogy a filmben felcsendült Griff One Night című dala. Na, őt nagyon bírom!

436. Yanagawa (Lu Zhang) Kína Slow cinema, ami akár jó is lehetne, de itt csak értelmetlen félmondatokat hallunk. Azért összeáll belőlük valami szerelmi háromszög-féle, de nem hiteles, hogy az a lány mit kedvelt a két fiútestvér közül bármelyiken is, illetve húsz év után, hogyan veszi fel a fonalat szinte azonnal az öcsivel (egyébként nem ő volt az, akivel akkoriban járt). Fun fact: Yoko Ono a címben megnevezett városban született. Ezt a rendező fontosnak tartotta beleszőni a mesébe, pedig a város - vagyis "Japán Velencéje" - enélkül is éppen elég varázslatos díszletül szolgált.

folyt. köv.

[tesztkonyha]

Tonhalas onigiri

Hozzávalók (4 db):

240 g sushi rizs (nyers) (vagy 1 ½ rizsfőző csésze)

½ vagy 2 lap nori

½ teáskanál só

½ teáskanál fekete szezámmag (opcionális díszítéshez)

Víz a kezek és a rizspálcika nedvesítéséhez

Spicy tuna töltelék:

104 g konzerv tonhal (olajjal vagy vízzel lecsöpögtetve)

1 ½ evőkanál japán majonéz (szokásos majonéz is jó)

1 teáskanál sriracha szósz

Elkészítés:

Mossa meg a rizst. Használva a rizsfőzőt vagy egy fazekat, főzd meg a rizst úgy, ahogyan azt általában tennéd. Miután elkészült, kanalazd át a rizst egy nagy tálba, és ízesítsd sóval. Jól keverd össze. Fedd le, és hagyd kihűlni szobahőmérsékletűre. Használhatsz előre főzött rizst is, amit a mikrohullámú sütőben melegíthetsz 90 másodpercig lefedve.

Közben egy kis tálban keverd össze a leszűrt konzervtonhalat, a japán majonézt és a sriracha szószt. Tedd félre.

Töltsd meg az onigiri formát félig rizzsel és kanalazd a pikáns tonhalmajonéz keveréked egy negyedét a rizs közepére.

Töltsd ki a formát rizzsel.

Vedd ki a norit a csomagolásból. Hajtsd félbe a lapot függőlegesen, majd vágja vagy szakítsa meg a hajtást. Ezután hajtsa félbe az egyik felet, majd ismét hajtsa félbe. Vágd 4 függőleges sávra. Vagy használhatsz fél lap norit rizsgömbönként (rajtad áll!)

Vegye ki a háromszög alakú rizsgömböt, és ragaszd rá a nori lap durva oldalát az onigiri alapjára.

Díszítsd fekete szezámmaggal.

eredeti: https://christieathome.com/blog/spicy-tuna-onigiri/

[helsinkiaznyugate]

“A jó öreg Deák Dani ma reggel elkezdett azzal flexelni, hogy ő bizony összekukázott 3 nap alatt 105 ezer követőt az új profiljába. Csak kár, hogy kiderült, még ez is kamu és valószínűleg ázsiai chatbotokat vásárolt magának. 🤡

A találat Tóth Bettináé. Szép munka: https://www.youtube.com/watch?v=YEvO8Nj5b9U

Ja, Dani azóta természetesen letiltotta követői nyilvános listázását Facebookon. Viszont Instán meg nem, és ott szintén csak elvétve találni elő embert a kőkemény 3000 feliratkozója között - berakok kommentbe pár képet arról is.

"Megszokott lendület." Az, te Gyász!🙃”

[prologusblog]

Judy I. Lin: Sötét, ​édes bájital (Teák könyve 2.)

Judy I. Lin második regénye, a “Sötét, édes bájital,” a korábbi kötetnél sötétebb tónusokkal és mélyebb intrikákkal vezeti be az olvasókat egy izgalmas, veszélyekkel teli világba. Az előző rész izgalmas alapjai és karakterei után Lin ezúttal mélyebbre merül a történetbe, újabb titkokkal és fordulatokkal gazdagítva a cselekményt, miközben a már ismert világ újabb részleteit tárja fel. Mert ha…

[veletlenulmitmondtam]

Elkezdtem a téli szünetre tervezett édességeket

Ázsiai fúziós Tarte Tatin

- pekándiós misos sablé Breton

- karamellizált almaragu

- misokaramellás fehércsokis mascarpone hab

- almaragu félgömbök mézes glazúrral

- miso karamell cseppek

- pekándió darabok

Ez annyira jó lett, hogy majdnem kiraktam ide a fejem is ahogy fogom, hogy milyen büszke vagyok rá

[angelofghetto]

mesterséges amortizáció (1. rész)

Az első tanórán elmagyarázták nekünk, hogy is van ez: a divat mesterséges amortizáció. Régen a lányokat alapból varrni tanították, ők készítették a család ruhatárát, ami azt jelentette, hogy volt egy váltás hétköznapi, amit addig hordtak, amíg meg lehetett foltozni, amíg le nem szakadt róluk, meg volt egy ünneplő, amit gondosan kíméltek, abban jártak templomba, esküvőre, keresztelőre, temetésre. Mindenre nagyon vigyáztak, mert kézzel, fáradtságos munkával készültek a darabok, a lányok nagy korukig szőtték, varrták, hímezték a kelengyét, nagy becsben tartották a generációkon át örökölt darabokat is, a nagyik, a dédik, szépanyák keze munkáit, az ősi hímzéseknek akkor még mindenki ismerte a jelentését: védelmeztek, szerencsét hoztak.

A konfekció valahol ott kezdődött, hogy a piacokon, a vásárokban elkezdtek mondjuk férfi ingeket árulni, olyasmit, ami hamar kopik, szakad. Kínáltak kicsit, nagyot, és az vette meg, akire jó volt. A divat lecsorgott az uraságok pompájából amolyan végletekig lebutított változatban, próbálták utánozni a szűkös eszközeikkel a népek. Szétvált a praktikum és a flanc, a ruha "tette" az embert. Faterom mesélte, hogy az ő gyerekkorában még szakmánként öltöztek, odahaza is mást hordott a kovács, a pék, a földműves, a deák. Kicsit talán ebből maradt vissza, amit az amcsi filmekben látni, hogy a nővér nem a kórházban öltözik át műszak előtt, hanem nővérruhában megy be dolgozni.

A varrógép feltalálásával mindez felgyorsult. Az ipari forradalom beszipkázta a női munkaerőt, a divatból ipar lett, híresen nyomorult női (és gyerek) bérekért. Az uraságok még mindig tarthattak saját varrónőt, szabót, mint ahogy házi zeneszerzőt, vagy magán-testőrséget.

A természetes pamut, gyapjú, selyem, len egy idő után már nem tudta fedezni a felhabosított keresletet, a szintetikus alapanyagok megjelenésével elszabadult a pokol. Már nem száz-kétszáz évenként alakult a divat, hanem évtizedenként tört be valami egészen más, hogy a tömegeknek el kelljen dobni a teljes ruhatárukat, hizlalva ezzel azokat a tőkéseket, akik a nyomott bérek, a hosszú munkaidő, a mostoha körülmények és kizsákmányolás profitját fölözték le. De még több profit kellett, már évenként, sőt szezononként új kollekció jött ki, ha szabásban nem is, de legalább színekben, hogy érezze szarul magát az, aki a tavalyit hordja. És itt jött el a fast fashion, de erről később.

Végül kitalálták azt, amit én kifordított reklámnak nevezek. Korábban fizettek azért hogy valaki reklámozzon valamit, egy céget, egy márkát. Valaki zseniálisan kitalálta, hogy mi fizessünk azért, hogy reklámozhatunk, és megjelentek először kicsiben, majd egyre nagyobb méretben a márkák feliratai, hogy kihasználják a népeknek azt a gyarlóságát, hogy (némi extraprofit fejében) azzal hencegjenek egymásnak, mit engedhetnek meg maguknak, lássa ország-világ. És innentől megjelent a hamisítás.

Ha fogalmat akarunk alkotni arról, mennyire megbecsült ez a szakma, gondoljunk Nemecsek papára, aki fillérenként varrja össze az ablak mellett a család szerény megélhetését, vagy gondoljunk a Csak szex és más semmi mozira, ahogy Csányi Sándor figurája ráripakodik a kollégára (aki épp a nadrágját gombostűzi), mint egy kutyára. Vagy jussanak eszünkbe az amcsi filmek: ha valami büdös nagy nyomort akarnak ábrázolni, akkor egy raktárépületet mutatnak, benne mexikói, Puerto Rico-i, vagy ázsiai bevándorlók (főleg nők) görnyednek a varrógépek fölött, a földön patkányok szaladgálnak, és néha bandák lövöldöznek egymásra.

Az emberek túlnyomó többségének halvány elképzelése sincs arról, mi munka van egy elkészült darab mögött, és hogy nem kell távol-keleti gyermekmunkásokig elmenni, ha pofátlan kizsákmányolást akarunk látni, lehet hogy pár utcányira van egy varroda, ahol varrónők sokasága még a tanárok és ápolónők bérénél is jóval kevesebbért rongálja a gerincét, a látását, a hallását lepukkant varrodákban. Legfeljebb mifelénk nem patkányok, hanem csótányok szaladgálnak.

(vége az első résznek)

[apci-blog]

Magyar Péter (Ne féljetek)

Miniszterelnök úr,

Miközben ön az adófizetők pénzén kiugrott Trump elnökhöz néhány friss fotót lőni, aközben itthon szétesik a magyar állam, lassan az alapvető közszolgtatások sem működnek, rengeteg magyar embernek semmi sem kerül a karácsonyi asztalra.

1.) A fővárosi Szent János Kórházban kezeléseket kellett lemondani, mert nélkülözhetetlen diagnosztikai berendezések romlottak el, szakdolgozók mondtak fel. Az utóbbi egy hónapban volt, hogy a CT nem működött, volt, hogy a traumatológiai fekvőbeteg-osztály nem tudott teljes kapacitással üzemelni, az I. Belgyógyászati osztályon pedig annyian mondtak fel, hogy betegeket kellett áthelyezni, hazaküldeni.

2.) Fél évig nem közlekednek a vonatok a Veszprém-Ajka vonalon, mert használhatatlanná vált a vasúti pálya. Már eddig is 10 km/h volt több szakaszon a megengedett sebesség. Ugyanilyen sebességkorlátozás van Nagykanizsánál, ahol a Zágráb felé közlekedő intercity szerelvények “járnak".

3.) Egy békásmegyeri iskolában leszakadt a plafon.

4.) Rengeteg gyógyszer hiánycikk még a megfizethetetlen árak mellett is.

5.) Önök azt hazudják, hogy agyonütötték az inflációt, ehhez képest a tavalyi karácsonyhoz képest 40 %-kal nőtt a liszt ára, 17 %-kal a tejtermékeké, 70%-kal a narancslé ára és egekben a tojás ára is.

Miniszterelnök úr,

Miközben ön a miniszterei fizetését 30 %-kal emelte, a nyugdíjakat alig 3 %-kal akarja növelni ilyen élelmiszerárak mellett.

Ön most épp új adót vet ki a tartós megtakarításokra, emeli az áram jövedéki adóját, miközben az ön családjában már mindenki milliárdossá, vagy százmilliárdossá vált. A testvére éppen ázsiai gazdasági migránsok behozatalából gazdagodott meg.

Miniszterelnök úr,

Vége van. Ezt már Lázár János is látja, aki bejelentkezett az ön helyére (közben építtet a kastélyához közpénzen egy utat).

Miniszterelnök úr,

Hogy tud karácsonykor az unokái és a szülei szemébe nézni, miközben több százezer gyermek és idős honfitársunk az alapvető egészséges élelmiszerhez sem jut hozzá, és ön a családjával szétlopja az országot? A reptér mellett már a pályaudvarok is kellenek a vejének?

[hobbygilda]

Morfondír

Azért (is) jó külföldiekkel dolgozni, mert ők azt is meglátják, amit mi már nem. "Nálunk is vannak ilyen szép házak" - mondja az egyik vendégem - "csak azok már mind múzeum, nem lakunk benne." Én arra szoktam őket bíztatni, hogy menjenek be minden nyitott kapun, ami csak szembejön, mert csodákat lehet találni az udvarokon is túl, a kukákon is túl, a lépcsőházakban, a kilincsek kidolgozottságában, az ablakkeretekben.

Ezt most azért kell leírnom, mert tegnap azt mondta az egyik vendégem a Párisi Udvarban, hogy ez a legszebb dolog, amit életében látott. Könyvelést tanít, kaliforniai, szóval tényszerűen, szikáran mondta, nem a kelet-közép-európai pátosszal, amitől még nagyobban ütött. Én pedig ezért elvittem a Wenckheim palota bölcseleti gyűjteményébe, ahol pironkodva ugyan és némi feleséges noszogatás hatására, de végül csináltak magukról egy szelfit.

Ezek után átballagtam nagy kedvencemen a Szabadság téren, aminek a szimmetriáját éppen most sikerült szétbaszni (elnézést, de ez az idekívánkozó kifejezés) egy tökéletesen felesleges üvegdobozzal a Nemzeti Bank tetején, ami nemcsak a pénzszórásnak, a kivagyiságnak, de az elődök stílusérzékének tökéletes telibeszarásának is az iskolapéldája, utána átkocogtam a József Attila út telegraffitizett árkádja, a szétrohadó Postabank épület és a Rákóczi út - Thököly út papundeklivel bedeszkázott portáljai előtt, amihez hasonlót tényleg csak arab és ázsiai országokban láttam (amelyeket imádok, félreértés ne essék) és arra gondoltam, hogy elfogadom, hogy nekünk már nincs Róth Miksánk meg Thék Edénk, értem a lakótelepeket, mert valahol mégiscsak lakni kellett az embereknek egy szétbombázott városban, talán egészségügyileg jobb egy park a Tabán helyén, ha már így alakult, lakjon bárki a Marina parton kétmilliós négyzetméteráron olyan sűrűségben és fantáziatlanságban, mint Tatabányán a Dózsakertben, járjanak úszni egy alumíniumkockába, az legalább testmozgás, bár szétcseszi a Dunapartot, de az az érték, amit nap mint nap hagyunk szétrohadni, pedig megmenthetnénk, hogy arra se vigyázunk, ami még van, az olyan bűn, ami megbocsáthatatlan. És amiért a vendégeim jelentős része még a mostani megalázott, CIPOE graffitikkel telenyomott, húgyszagú állapotában is vastagon irigyel minket.