#zsűritagok

[bdpst24]

Bejelentették a S.Pellegrino Young Chef Academy verseny 2024-25 nemzetközi zsűrijének névsorát

Bejelentették a S.Pellegrino Young Chef Academy verseny 2024-25 nemzetközi zsűrijének névsorát

Ismét nemzetközileg elismert séfek választják ki a világ legjobb fiatal tehetségét Kiderült a S.Pellegrino Young Chef Academy verseny 2024-25 nagydöntőjét értékelő zsűritagok névsora. Idén a gasztronómia hét kiemelkedő szereplője döntheti el, hogy kit tart a világ legtehetségesebb, 30 év alatti séfjének. A fiatal tehetségek, köztünk a magyar versenyző, Varga Fanni által bemutatott ételeket is a…

[europasegglikamagyarorszag]

A művészet halott, és a woke ölte meg? « Mérce

POLITIKAI KORREKTSÉG

A művészet halott, és a woke ölte meg?

Nádas Péter nem-díjáról

A Haus der Kulturen der Welt Nemzetközi Irodalmi Díját Nádas Péter helyett Mohamed Mbougar Sarr kapta, ami felforgatta a kulturális diskurzust májusban, és ennek utózöngéi még júniusban is érezhetők voltak.

A zsűrizési folyamatról két zsűritag, Juliane Liebert és Ronya Othmann számolt be a Die Zeit hasábjain, ahol arról értekeztek, hogy egyes szerzők értékelése során felmerültek bőrszínnel és származással kapcsolatos érvek is, ez pedig vagy segítette, vagy hátráltatta (így Nádast) az adott szerző művének megítélésében. Mindezt magyarul elsőként a PRAE.hu-n foglalta össze Balogh Endre, amit szinte egyből felkapott a független és kormánypárti sajtó. A fordítás bizonyos részleteiben a P. C. ellen uszít (például már az alcímmel, Amikor a politikai korrektség végképp legyőzi az irodalmi minőséget), ugyanakkor torzítással is él, például azt sejteti az olvasóval, Nádas pusztán amiatt csúszott le a díjról, mert úgy találta a zsűri, hogy fehér európai férfi. Bár a Die Zeit-cikket jegyző zsűritagok szerint a tanácskozás során valóban felsejlett szempontként a politikai korrektség, az esztétikai értékelés már ezt megelőzően megszületett, és míg Sarr 5, addig Nádas mindössze 2 pontot kapott ennek kapcsán. Nádas tehát nem a P. C. miatt csúszott le az elismerésről.

A Balogh-féle cikk nyomán kipattant felháborodás itthon a felszínen a jobb- és baloldal egyesülését hozta, és azt a fals képet vetítette elénk, mintha a mindennapokban látszólag egymást nem fedő politikai és esztétikai vélemények egyetlen metszéspontja Nádas Péter lenne.

Az eset a közönséget a woke ellen is összekovácsolta – amelyet ez esetben az USA-ban virágzó alt-right által kisajátított, pejoratív értelemben használt mindkét oldal, pedig a woke annak a „tudatossága”, hogy létezik rasszbéli és nemi megkülönböztetés, míg a politikai korrektség (P. C.) a woke gyakorlati és elméleti megnyilvánulása –, miközben az idősebb és fiatalabb generáció között feszülő ellentétet is kiélezte a hazai irodalmi színtéren.

Woke és woke között is van különbség

A „magyar Európa”, illetve általában Kelet-Európa (legyen az akármennyire is diverz) nem ugyanaz az Európa, mint a nyugati vagy északi, már csak a gazdasági-történelmi múlt és a kortárs közéleti klíma miatt sem. Javarészt olyan szélsőséges hírek jutnak el hozzánk woke címszó alatt, mint a fekete bőrű diák esete, aki kulturális kisajátítással vádolta a fehér bőrű, raszta hajat viselő társát, John Cleese ön-cancelelése egy brit művészettörténész cancelelése miatt, vagy a saját magát macskaként identifikáló gyerek, ezeken a példákon pedig egyöntetűen hűlünk el. És persze, ezek után igazolni látjuk azt is, hogy a P. C. gáncsolta el Nádast abban, hogy újabb szakmai elismerésre tegyen szert.

Fontos lenne pontosabban megérteni, mi is okozza a woke-ot övező ellenérzéseket. Szükséges először is a saját, magyar vagy épp kelet-európai nézőpontunkból beszélni a woke-ról, az a jelenség ugyanis, amit a díj kapcsán emlegetnek, itthon ritkán tettenérhető kulturális gyakorlatokban.

Megkérdőjelezhető, létezik-e egyáltalán a pejoratív, állítólag diktatórikus woke egy olyan országban, ahol szinte lehetetlen a bizonyíthatóan káros egyéneket (pl. zaklatók, abuzőrök stb.) cancelelni (tehát megfosztani őket financiális, kapcsolati, szakmai támogatásaiktól), ahol a pedofilbotrányok nem szabnak gátat politikusok és egyházi személyek karrierjének, hanem konzerválják azokat, és ahol a hétköznapi valóságunk része, hogy köztisztviselők nem lemondathatók erősen megkérdőjelezhető kijelentéseik következtében.

Ha ilyen szemmel nézzük a német zsűri döntési folyamatát, valójában egy nyugat-európai, kifejezetten privilegizált közeg dilemmájaként jellemezhetjük, amelynek során egyes döntéshozókban élesen munkált a posztkoloniális bűntudat, és a származás, bőrszín, szexuális identitás, valamint az esztétikai minőség közé egyenlőségjelet tettek. Ezt a fajta bűntudatot magam is megtapasztaltam, amikor tavaly Cambridge-ben jártam a Szépírók Társaságával. Az egyik meghívott kutató, a brit középosztálybeli férfi úgy mutatott a múzeumokra a városban, mint a helyekre, amiknek műtárgyait összeloptuk, míg egy másik, helyi nyugalmazott professzor azzal a megjegyzéssel nyomta a kezembe a Fury c. verseskötetet David Morley-tól, hogy végre irodalmi művekben is jól reprezentálják a romákat (persze, tenném hozzá, amennyiben a roma társadalom nőtagjai jósnők, akik viszkit kortyolnak a holdfényben). Mindez a woke elméleti megnyilvánulása volt, azonban a gyakorlat nem tükrözte mindezt: a vacsoránál ugyanezek az illetők többnyire kizárólag a britek politikai csatárazásairól beszélgettek, és egymás tanulmányait dicsérték ahelyett, hogy beszélgetést kezdeményeztek volna velünk, akiket alapvetően azért hívtak meg, hogy a szólásszabadságról beszéljünk a Cambridge-be felvételiző diákok számára az Orbán-rendszer „elszenvedőiként”.

Hasonlóképp említhetném egy friss élményemet: áprilisban meghívtak néhányunkat felolvasni a berlini Akademie der Künstébe, valamint a Haus für Poesie-be a szólásszabadság és az orbáni propagandával szembeni ellenállás jegyében. Amikor utóbbi felolvasás végén, félig viccelődve szóvá tettem – amit egyébiránt régóta gondolok –, hogy mi jelenleg csak Orbán miatt vagyunk egzotikusak számukra, és alapvetően nem érdekelné őket sem a nyelvünk, sem a kultúránk, sem az írói munkásságunk, a közönségen nevetés morajlott végig – mintha annak gyanúja sem merülhetne fel, hogy komolyan beszélek. Persze, hozzá kell tenni, a pohár félig tele: végtére is a hazai közéleti helyzet okán hívnak minket, emiatt kaptunk és kapunk nemzetközi meghívásokat, emiatt nyílnak ki előttünk a rezidencia programok ajtajai, és emiatt részesülünk a csekélynél valamivel több figyelemben a nemzetközi irodalmi színtéren, amit (valljuk be) kár lenne nem kihasználni.

Egyszóval a Haus der Kulturen der Welt zsűrijének döntése véleményem szerint a woke nyugati, elméleti, és ha úgy tetszik, „eldologiasodott” verziójának leképeződése. Ráadásul a woke itthon, legalábbis az irodalmi színtéren, más, „elmaradottabb” utakon jár, mint a „fejlett” európai társadalmakban. A norvégoknál például nem értelmezhető a „női irodalom”, de a „nemzeti irodalom” fogalma sem, hiszen náluk a költészetnek mára leginkább öko-költészeti tétje van. Félreértés ne essék: a klímaválság nem elnyomta a feminista törekvéseket, hanem a kettő együttállásából erősödtek fel az öko-feminista hangok. Itthon mindeközben „feminista forradalom” címen minden egyes női szerző megkapja vagy megkapta – én, összeszámoltam, tizenkétszer – azokat az unásig ismert kérdéseket az interjúkban, hogy „van-e női irodalom?” és hogy az adott szerző „női szerzőnek vagy szerzőnőnek tartja-e magát?”, ráadásul a női szépírók még mindig félve mernek előállni a hagyományosan női témákba sorolt kéziratokkal, hiszen azok nem illeszkednek a hazai patriarchális irodalmi tradíciókba.

Egyszóval más az, amikor a hazai irodalomkritika női térnyerésből fakadó unottsága és konzervatizmusa miatt nem mernek írni a nők valamiről, mint amikor ez a probléma már mondhatni meghaladott dolog, és ezért a feminista irodalom egyéb, fenyegető jelenségekkel (is) kapcsolódik össze.

Magyarországon, ahol nem ratifikálták az Isztambuli egyezményt, és (Európában utolsóként) az esemény utáni tabletta továbbra is receptre kapható, fontos a nyugaton woke-nak becézett tudatosság egyes, még ha gyenge elemeinek jelenléte, és még inkább fontos lenne, ha ennek gyakorlatai beépülhetnének a magyarországi kulturális gyakorlatok közé.

Ez az elv ugyanis legalább kicsit képes volt alakítani az elmúlt években azon, hogy a női szerzőket is figyelembe veszik-e a díjak, ösztöndíjak odaítélésekor, és azt is látni, hogy mindennek köszönhetően mostanra talán a szülés után is nagyobb eséllyel képesek megragadni a női szerzők az irodalmi pályán.

Ezek viszont a nők, akik bizonyos szempontból így is jobb helyzetben vannak, mint például a queerek. Valósággal csodaszámba megy, hogy egy nyíltan leszbikus költészetet képviselő fiatal szerző első kötete megjelenhet hamarosan (sőt, hogy egy rangos kiadó be is mert állni mögé, és nem a téma, hanem az esztétikai minőség miatt). Még a queereknél is láthatatlanabbak a roma szerzők. Az ő esetükben is hiszem, a woke-ot is részben meghatározó megfontolások lennének képesek jó, egészséges táptalajt biztosítani ahhoz, hogy elszámoljunk a romák kulturális kizsákmányolásával, társadalmi kirekesztettségével.

Generációs szembenállás

A Nádas-ügy ürügyén idézte meg egy idősebb férfi szerző Facebook-kommentben a Mastercard Alkotótárs-díjra jelentkező, 35 év alatti szerzők munkaterveit, akik olyan témák köré szövik készülő kötetüket vagy regényüket, mint a nők közötti kapcsolatok, az abortusz, az időskori önrendelkezés stb. A szerző költői kérdése így szólt: „lehet, hogy azt érzékelik [ezek a szerzők], hogy így több az esélyük elnyerni a zsűritagok bizalmát?”. A szerző kilétét azért nem fedem fel, mert alapvetően nem a személye fontos, hanem az, amit írt, és ami véleményem szerint kifejezi a generációjának, az alapvetően magukat baloldalinak, és sok esetben liberálisnak valló szerzőknek a (szélső)jobboldal felé tolódását. A komment többek szerint is burkoltan arra utalt, hogy a fiatal generáció azért fordul a társadalmi témák felé, mert díjesőt remél ezektől, és ez a vélt vagy valós jelenség leképezi azt a trendet, miszerint nem a szövegminőség fontos többé, hanem a tematika és/vagy a szerző származása, bőrszíne, szexuális identitása, neme. A kommentelő beillesztett egy cikket is, ami azt elemzi, hogy a woke a demokrácia lezüllesztésének záloga, így tehát – értelmezem a két kommentet együtt – a woke jegyében született művek és döntések egyértelműen a válságok korának hírnökei.

A 90-es és 2000-es években született írógenerációknak azonban nem holmi póz társadalmi témákból inspirálódni. Számukra olyan evidens a társadalmi szerepvállalás, mint a posztmodern alkotók első és második hullámának az, hogy az írott szöveg tétje a dekonstrukció, a nyelv határainak feszegetése, a cinizmus, ami azonban sok esetben súlytalanná, és az olvasók nagy(obb) hányadát kirekesztő játszótérré tett alkotásokat.

A posztmodern „köldöknézegetés” kapcsán tehát joggal merülhetne fel egy szintén burkolt kérdés: „nem inkább a szemellenzős irodalmi művek járultak hozzá ahhoz, hogy nem figyeltünk a minket körülvevő társadalmi és politikai problémákra?”.

A kommentelő továbbá vélhetően nem vette észre, de az általa megidézett részletek főként női szerzők munkatervéből származnak. Itthon a mai napig szemforgatással tekintett irodalmi téma a nők és gyermekek hátrányos helyzete, az erőszak, az abúzus, a vetélés, de egyébként a homofóbiával, a rasszizmussal szemben stb. iránt elkötelezett irodalmi művek is elenyésző számban vannak jelen, mindezt pedig a hazai irodalmi szféra előszeretettel sorolja lesajnálóan a „traumairodalom”, az „aktivista” vagy épp az „önéletrajzi irodalom” kategóriába – és általában a „trendi” témák közé. Felmerülhet, hogy – a német zsűrihez hasonlóan – a hazai irodalmárok sem csupán esztétikai megformáltságukon keresztül szeretnének hozzáférni a művekhez. A szerzők tematikai besorolása mint minőségjelző nyugaton sokkal kevésbé jellemző. Sem Joan Didion, sem Édouard Louis, sem sok egyéb kortárs szerző műve kapcsán nem lehet különösebben műfaji besorolással, tematikai értékítélettel találkozni azok szakmai elemzésekor, annak ellenére, hogy számos kortárs szerző a saját traumáiról (pl. gyász vagy nemi erőszak) vagy épp hátrányos megkülönböztetéséről (pl. homofóbia) ír.

Az is megfigyelhető, hogy itthon a női szerzők és queerek gyakrabban jelentkeznek olyan kézirattal, ami jelenünk társadalmi problémáival foglalkozik – és félreértés ne essék, nem szentencia-szerű, „aktivistáskodó” alkotással –, mint a férfiak, és talán épp amiatt, mert, ahogy fentebb már utaltam rá, még nem zajlott le a nők és queerek „térkövetelési” forradalma sem esztétikai, sem intézményi szempontból, tehát őket, már csak helyzetükből kifolyólag is, jobban foglalkoztatják a társadalmi visszaélések. Éppen ezért, amikor pejoratívan woke-nak nevezzük a hazai fiatal irodalmat, azt is fontos észben tartani, hogy valójában azt mondjuk, idegesít minket a nők és queerek egyenjogúsági harca, és hiányzik nekünk a férfiak által kialakított irodalmi kánon, amiben férfi heteró nézőpontok, férfi heteró sorsok és férfi heteró műfajok érvényesülnek.

Míg Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a posztkoloniális bűntudat és az identitáspolitika erőse(bbe)n befolyásolhatja a kulturális döntéseket, addig Kelet-Európában, így Magyarországon is, ezek a diskurzusok gyakran más hangsúlyokkal és előjelekkel jelennek meg, és érezhetően a jobboldali diskurzus által szivárognak be a baloldali gondolkodásba, miközben alapvetően hiánypótló szerepet töltenek be.

Tehát amikor baloldaliként a politikai korrektség ellen kelünk ki, és épp olyan devalválva használjuk ezt a fogalmat, mint a jobboldal a liberális (libsi, libernyák, libbant) kifejezést, akkor pusztán azt tanúsítjuk, hogy nézeteink jobboldali, sőt, szélsőjobboldali irányba tolódtak az elmúlt évek folyamán. Ebben nemcsak a közélet, a kormányközeli és független sajtó, hanem a mi reflektálatlan médiafogyasztási szokásaink is ugyanolyan hibásak.

[flowbykrisz]

Filmünnep 2022 @ Sugàr Mozi ⁣ ⁣ Tegnap este, mikoris elmentem a Sugár Moziba, a Filmünnep miatt, hogy megnèzzem a Black Adam-ot, akkor gondolni se mertem volna, hogy ott majd összefutok Majkával, akin gyakorlatilag az elmúlt 21 évben felnőttem, és láttam sztàrrá vàlni, a Való Vilàg 1-től kezdődöen. Ráadásul sok nehèz szituàcióban az olyan dalai adtak erőt nekem, mint a Történt Ami Történt, Mond Ami Fáj, vagy a Nekem Ez Jàr. A húz a szívem haza albumàt pedig egyenesen imádtam. Pàr éve pedig megvettem a Tetszik-Nem Tetszik cimű könyvét, és a Swing lemezèt.⁣ ⁣ Szóval gondolhatjàtok mekkora èlmèny volt számomra, miszerint nem csakhogy làttam a régebbi Örs Vezér Téri plázában a családjával együtt, de egy teremben is voltam vele, ráadásul a mögöttem lèvő szèksorban foglaltak helyet. A filmet követöen pedig ahogy jöttek ki, gondoltam egyet, és kértem egy képet tőle, mivel egy olyan ismert szemèlyiségről beszèlünk, akire felnézek, és folyamatosan követem a munkásságàt, legyen szó zenéről, vagy tévés tevékenységről. ⁣ ⁣ Nem mellesleg egy baromi kedves, és közvetlen szemèly a Majesz, mert ahogy megkérdeztem tőle, hogy szabad-e egy fotót, azt mondta, hogy persze, gyere. ⁣ ⁣ Annyira feldobta ez az egész estémet :) #majka #majorospéter #majesz #közösfotó #közöskép #moziutàn #filmünnep #sugármozi #sugárcinema #zenèsz #előadó #celeb #sztár #sztarbansztar #sztárbansztár #sztarbansztarleszek #zsűritagok #müsorvezetö #zsüritag #példakép #örsvezértere #sugár #mozi #kriszcsanyi #ramblingflowblog #ikozosseg #imagyar (helyszín: Sugár Mozi) https://www.instagram.com/p/Cklg6IkoMWf/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[nyuszimotor]

A magyar mutyizás :))))

[startup-punk]

ez így önmagában egy örkény egyperces

[babarum]

Világbéke! 

“Az eddigi fürdőruhás versenyetapot a jövőben egy interaktív beszélgetés váltja fel a zsűritagok és a versenyzők között. Ennek során a résztvevők az életben kitűzött céljaikról és sikereikről beszélnek. Az ekkor viselt estélyi ruhájukat maguk választják ki. “

[pterkis]

2018 október a XXIV. Alföldi Fotószalon megnyitása

Kedves közönség, tisztelt kiállítók, méltán ünnepelt díjazottak!

 Mindenekelőtt köszönöm Nagy Istvánnak, hogy engem kért fel a kiállítás szakmai megnyitójára! És egy pillanatig el is időznék ezen a ponton; ugyanis ez egy kiállítás, ami igényel szakmai megnyitót, és tudom, hogy ez nem a véletlen, hanem cselekvő emberek műve. Természetesen nem csak István, hanem a pályázók érdeme is az, hogy ez az eseménysorozat immáron 24. éve fennáll. Olyan alkotók neve ékesíti a korábbi díjazottak sorát, mint Schmidt Andrea, Papp Elek vagy épp Nagy István. Az idei díjazottak egy olyan névsorba illeszkednek be, amiben ugyan már megjelenhettek, mégis fontos elismerés lehet életükben ez a díj - de ennek miértjéről csak egy kicsit később beszélek.

Azt is meg kell említenem, hogy ez a pályázat az összes magyar kiállítási lehetőség közül minden évben kiemelkedik a nagy gonddal összeállított zsűritagok névsora által is. A magyar fotográfia méltán nagyra tartott alakjairól van szó, gondoljunk csak Balla Andrásra, Kincses Károlyra, Baricz Katalinra, Vékás Magdolnára, Kasza Gáborra, Telek Balázsra, és még sorolhatnám. Természetesen nem hagyhatom ki az idei zsűrit sem, akik beható munkája nélkül ma én sem állhatnék itt és nyithatnám meg a kiállítást.

Ezúton köszönöm Robitz Anikó, Kincses Károly és Bánkuti András munkáját!

           Amellett, hogy ez a kiállítás az évek során felállított egy kiállítói és elbírálási nívót, van egy kialakult profilja is, ami szinte egyedivé teszi az egész országban, de a térségben legalábbis egészen biztos. A pályázati felhívásban zárójelben szerepel, hogy a kiállításra várják a hagyományos technikával, nemes eljárásokkal, kísérleti eszközökkel készült képeket is. Ez a zárójel az évek során elhagyhatóvá vált, és csendesen kialakult egy hagyományőrzés: a fotóművészet kezdetének hagyományőrzése. Valamikor 120-130 évvel ezelőtt igény mutatkozott arra, hogy a fotográfia több legyen az egyszerű technikai sportnál, ezért alkotók egy csoportja (ekkor még főleg nyugaton, majd nem is olyan soká Magyarországon is) azon kezdett dolgozni – a fotográfia történetében először – hogy a fotó ne csak a valóság legpontosabb leképezése legyen, hanem magába foglaljon egy alkotói esztétikumot is. Könnyen belátható, hogy ez egy akkor 50-60 éves technika esetében nem kis vállalkozás volt.

Az Alföldi Fotószalon a nemes eljárások és az analóg felvételkészítés hagyományőrzésével úgy gondolom, ez előtt az igény előtt tiszteleg. Ez a tisztelgés olyan alkotók felbukkanását segíti, akik tudatosan vagy ösztönösen abban hisznek, hogy egy-egy fényképpel nem csak addig kell foglalkozni, ameddig lenyomja az ember a gombot, hanem azt megelőzi egy tervezés, a kép kitalálása és a végeredmény hosszas vizualizálása, majd a gomb lenyomása és végül kezdetét veszi a procedúra, amit a digitális világban alkotók sokszor úgy titulálnak, hogy sziszifuszi, felesleges munka. Szeretném kiemelni: tévesen gondolják így. Véleményüket a gyors sikerre törés eltorzítja, ezért nem tudják értékelni az egyes képekbe fektetett időt. Én azt mondom: ez a leghasznosabban eltöltött idő. A kézműves technikák megtanítják arra a fényképezőt, hogy a képpel még elkészülte előtt is foglalkozni kell, s nem ér véget a munka, amikor a látens kép létrejött

Azon túl, hogy nem kizáró módon kialakult ez a profil az Alföldi Fotószalon esetében, a digitális technika vívmányaival készült képek sem ítéltetnek el, s azt gondolom, ezt az egyensúlyt a lehető legpontosabban meg is kell tartania egy pályázatnak, hogy folyamatosan releváns maradhasson. És még egy pont a tradíciók mellett: ahogy annak idején minden fotószalonon megtalálhatók voltak művészi, amatőr és kísérleti céllal készült képek is, úgy ennek a kiállításnak is teret kell hagynia bizonyos alkotói attitűdöknek, ha egyszerre akar hagyományőrző és kortárs is lenni. A hagyományőrzés mellett még valami nagyon erős a pályázati anyagokban, ez pedig az absztrakció használata. Érdekes módon nem a festészeti absztrakció, hanem egy, a fotózásra jellemző csupaszítás vagy kivonatolás van jelen, ami valószínűleg teljesen a fotográfia tulajdonsága, hiszen minden fénykép csak a valóságból tud elvenni.

A nem-ábrázoló, nonfiguratív művészet egyáltalán nem a modern kor találmánya, de mindmáig nagyon nagy jelentősége van a körülöttünk lévő világ megértésében és megértetésében. Mark Rothko például legnagyobb sikerének tartotta, ha a képei – melyek nem voltak többek egyszínű sávoknál vagy formáknál – láttán a néző elsírta magát vagy hisztérikus nevetésben tört ki, mert úgy vélte, ekkor szűnt meg a néző-nézett, más szóval élve kép és olvasó közötti távolság. Terminológiailag absztraktnak nevezünk mindent, ami valamilyen módon magában foglalja egy jelenség legalapvetőbb tulajdonságait, pl. színét vagy formáját, de nem tér ki annak esztétikai megjelenítésére. Ahogy említettem, 130 évvel ezelőtt arra találták ki a fotográfia nagyjai a nemes eljárásokat, hogy az esztétikumot (akkor még festészeti szépséget) előtérbe helyezhessék a fotó nyers valóságához képest. A kiállításon szereplő képek nem a klasszikus értelemben vett absztrakt irányzatokat követik, de nem is az egyértelmű festőies fotográfiát. Mankónak szánom ezen gondolataimat mindazoknak, akik nem feltétlen tudják feloldani egy beszögelt ajtó vonalainak látványát vagy kíváncsiak arra, hogy mit jelentenek a házak szemekkel. A jelenlévő képek nem nevezhetők dokumentumoknak, habár minden kép dokumentum egy kicsit, de valójában meg is szűnik annak lenni, amikor alkotója megmásítja, feldolgozza azt. Ez a feldolgozás az, amit absztrahálásnak nevezünk, ez az a metódus, amivel az alkotó kiemeli azt, ami számára fontos és háttérbe helyezi azt, amivel nem akar foglalkozni. Ezek a döntések általában érzelmileg megfontoltak, kissé talán önzőek is, de valójában minden művészetben van valami önzőség, ez pedig az önkifejezés. A művészt nem kötik azok a kollektív igazságok vagy szabályrendszerek, amik egy fotóriporter munkájának keretet adnak, de nem is nyomják azok a terhek, amik a megrendelésre dolgozó alkalmazott fotográfust illetik. Ez a szinte végtelen szabadság egyetlen, láthatatlan terhet ró az alkotóra, ez pedig a bőség zavara. Amikor az ember bármit alkothat, akkor mégis mit alkosson? Kezdjen társadalomkritikába, bonyolódjon bele a politikába, feküdjön vissza aludni?

Ekkor jön elő az, ami minden művészetnek a sajátja, hogy az alkotó elkezd tudatán kívül önmagával foglalkozni, saját maga kicsi részeit belefogalmazza egy-egy képbe. Ha a fotográfiáról beszélünk, akkor azt is mondhatjuk, hogy az ember mindig olyat fényképez, amiben önmagát látja, és esetenként még ehhez is hozzáad pl. a kiválasztott alkotói eszközzel vagy a kép későbbi módosításával. A fotózás tehát egy tükör sok esetben, s néha görbe vagy törött, de mindig az alkotóját mutatja valamilyen formában. Azok az alkotók, akik erre a pályázatra beküldtek képeket, s most a kiállításon szerepelnek, rendelkeznek azzal a bátorsággal, hogy ezt a tükörben megjelenő képet önmagukról közre adják és kíváncsiak legyenek más véleményére. Ezt a merészséget én, mint kiállítás megnyitó személy, a fotográfia és a pályázat legnagyobb sikerének tartom, mert azt jelenti immár 24. éve, hogy ezen a helyen jó fogadtatása van az őszinteségnek és a bizonytalan kérdéseknek egyaránt. A szenvedély és a fegyelmezett technika használat megférnek egymás mellett ebben a városban, ebben a kiállítótérben. Ez a kettősség fontos, hogy ne billenjen el a képek tömege a technicista, amatőr oldal felé, de ne is legyen kirekesztő azokkal szemben, akik önmegvalósításuk kezdetén járnak a fotó médiumán keresztül. Legyen ez a kiállítási lehetőség mindig egy kapocs azok között az emberek között, akik értékelik a fotográfia hagyományos részét és akiknek értékelésre, iránymutatásra van szükségük továbbhaladásukhoz. S üzenem a nem pályázóknak, akik vagy itt vannak vagy itt sincsenek, hogy egy kiállítói névsor amellett, hogy jelentős, időtálló is. Az Alföldi Fotószalon reméljük, legalább akkora jövő elé néz, mint amekkora múltja van, s élteti majd mindazokat, akik innen indulnak vagy ide érkeznek, mert szerepelnek abban a bizonyos névsorban.              

A történelmi múlttal rendelkező Alföldi Fotószalon idei kiállítás megnyitásának ólomnehéz könnyűségével a vállamon kívánom mindenkinek, hogy legyen ideje és lehetősége olyan szinten elgondolkodnia egy-egy képen s annak tartalmán, ahogyan annak alkotója is gondolkodott rajta, míg abba a formába öntötte, amiben végül mi most láthatjuk. Gratulálok!

[korkep-blog]

Szombaton kiderül, kié lesz Magyarország legjobb dala!

A Dal döntőjében nyolc induló száll versenybe a győzelemért.   AWS, Dánielfy Gergely, Heincz Gábor BIGA, Horváth Tamás, Király Viktor, Leander Kills, Süle Zsolt, valamint a yesyes: közülük kerül ki A Dal 2018 legjobbja.   A döntőben idén is nyolc induló száll versenybe, közülük kerül majd k...

A Dal döntőjében nyolc induló száll versenybe a győzelemért.

  AWS, Dánielfy Gergely, Heincz Gábor BIGA, Horváth Tamás, Király Viktor, Leander Kills, Süle Zsolt, valamint a yesyes: közülük kerül ki A Dal 2018 legjobbja.

  A döntőben idén is nyolc induló száll versenybe, közülük kerül majd ki a zsűri és a nézők döntése nyomán Magyarország legjobb dala, amely hazánkat képviseli a májusi Eurovíziós Dalfesztiválon Lisszabonban. A Dal döntőjében kiderül továbbá, hogy ki nyerte A Dal 2018 Akusztik online szavazását. A nyertes előadó a Petőfi Akusztik jóvoltából 52 perces önálló koncertlehetőséget kap, amit rögzít és műsorára tűz a Petőfi Rádió és az M2 Petőfi TV. Az akusztikus feldolgozásokra még február 21. éjfélig lehet szavazni A Dal 2018 hivatalos oldalának (adal.hu) “Akusztik” menüpontjában.

  A Dal 2018 folyamatosan frissülő weboldalán sok-sok érdekes tartalom, videó és cikk érhető el. A műsor után közvetlenül A Dal Kulissza következik, ahol az előadók és a zsűri is számtalan érdekességgel szolgál a produkciókról.

  A közmédia hetedik dalválasztó showjának zsűrijében Frenreisz Károly, az LGT és a Skorpió zenekar alapító tagja, Kossuth-díjas rockzenész; Both Miklós Fonogram- és Budai-díjas zeneszerző, népzenegyűjtő; Schell Judit Jászai Mari-díjas színésznő, Érdemes Művész és Mező Misi, a Magna Cum Laude énekes-gitárosa szerepel.

  A döntőben a zsűri csak az összes dal elhangzása után pontozza a produkciókat. A zsűritagok 10, 8, 6 és 4 pontot oszthatnak ki. A pontozás során a négy legtöbb pontot szerzett dal közül a nézők szavazással választják ki a műsor nyertesét.

  A Dal döntője szombat este 20.30-tól a Duna és a Duna World műsorán Rátonyi Krisztával és Fehérvári Gábor Alfréddel.

  Körkép.sk/sajtóhír

[szupernyeremeny]

Sztárban Sztár 2017 - Kollányi Zsuzsi Britneyként érkezett

Sztárban Sztár 2017 – Kollányi Zsuzsi Britneyként érkezett

Kollányi Zsuzsi: Hit Me Baby One More Time / Crazy / I Love Rock ’N’ Roll / Womanizer (medley)

Elképesztően szexi szerelésben és dögös koreográfiával idézte meg Zsuzsi Britney Spearst. A zsűritagok 34 ponttal jutalmazták az énekesnő előadását.

Nézd meg a Sztárban Sztár videóját!

A műsorban szereplő hazai sztár-énekesek adásról-adásra megmutatják, hogyan tudnak profiként, zenei legendák bőrébe…

[napimagazinn-blog]

http://www.napimagazin.hu/iden-is-keresik-magyarorszag-legdizajnosabb-hotelet-es-ettermet/

New Post has been published on http://www.napimagazin.hu/iden-is-keresik-magyarorszag-legdizajnosabb-hotelet-es-ettermet/

Idén is keresik Magyarország legdizájnosabb hotelét és éttermét

Mexikó, Dubai, az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország hoteljeinek igazgatói és menedzserei is részt vettek hazai, neves szakemberek mellet az idei Gastro Design Awardra érkező pályázatok kiértékelésében.

A Gastro Design Award Magyarország egyetlen olyan megmérettetése, melynél a dizájn, és a külső megjelenés szempontjából értékelik a hazai vendéglátó- és szállodaipari szereplőket. A zsűrizést követően nyilvánosságra kerültek a rövidlisták, az október 9-i ünnepélyes díjkiosztó gálán pedig kiderül, kik lesznek az ez évi győztesek.

Varró Zoltán designer, belsőépítész vezetése mellett szeptember 5-én, a JAB Csoport elegáns, budai villájában ült össze a Gastro Design Award 2017 díjait odaítélő zsűri. A zsűri tagjai több kategóriában nem adnak át idén díjat, miután a pályamunkák nem érték el megfelelő színvonalat. Az idei shortlisteken kizárólag olyan pályamunkákat díjaznak, melyeket egyöntetűen elismertek a bírák.

Gasztro vonalon a fő kérdés az volt, a designt vagy a praktikumot díjazzák, az egyszerűséget, vagy az összetettséget értékeljék. Érdekes kérdés továbbá, vajon szerencsés-e egy az egyben lemásolni egy külföldi nagynevű sikeres tervező munkáját, vagy illene azt átalakítani az itthoni megvalósítás során. Másolás és inspiráció – nehéz elválasztani a két dolgot. A bírák között volt olyan, aki szerint a jót le lehet másolni, sőt, érdemes is. A hotelek értékelése során figyelembe vették, melyik hely mennyire ad más, különleges élményt a vendégnek, mennyire emlékezetes az adott szálláshely. Számított az egyediség, valamint az, mennyire követik a hazai megoldások a nemzetközi trendeket. Külön öröm, hogy shortlistre idén több vidéki szállás is került.

„Idén többen jelentkeztek, mint a korábbi években, azonban továbbra is fájó, hogy a nagy szállodaláncok nem pályáztak. Öröm, hogy új típusú szálláshelyek is látókörünkbe kerültek. Végre itthon is elkezd nyitni mind a vendéglátós, mind a szállodai szakma az egyediség, különlegességek nemzetközi trendje felé. Az pedig külön jó hír, hogy erre a vonalra egyre több a példa nemcsak a fővárosban, hanem vidéken, nagyobb és kisebb településeken egyaránt.” Foglalta össze a zsűrizés tapasztalatit Varró Zoltán a zsűri elnöke.

A ZSŰRITAGOK

– Varró Zoltán – zsűrielnök, designer, belsőépítész, Varró Design – Adele Gutman – a Library Hotel Collection (USA New York) szállodalánc alelnöke – David Mulin – a franciaországi St. Reggis Hotel Punta Mita F&B menedzsere – Monica Ortiz – a mexikói Rosewood Mayakoba Resort igazgatója – Katusak-Huzsvar Péter – W Hotel Dubai igazgatója – Nagy Dániel – MTÜ képviselője – Bakody Katalin – a JAB csoport igazgatója – Martinkó József – Octogon Magazin főszerkesztője – Pásztor Erika Katalina – az Építészfórum.hu főszerkesztője – Ács Erzsébet – a Lakberendezők Országos Szövetségének elnöke – Vágó Ágnes – a Vendég&Hotel főszerkesztője – Szigeti Péter – a PPH Media tartalomfejlesztési vezetője – Krémer Julianna – a PPH Media művészeti vezetője A Gastro Design Award 2017 shortlistje a következő:

A. GASTRO KATEGÓRIA – BELSŐÉPÍTÉSZET

MERCEDES VENDÉGLÁTÓIPARI BERENDEZÉS ÉS BELSŐÉPÍTÉSZET – ZÁRT VENDÉGTÉR DÍJ

Vendéglátóegységek 40 fő alatt

– ZUGFŐZDE Pálinkamúzeum / ZUGFŐZDE Pálinkamúzeum – Homoki Lodge / Homoki Lodge – Nature Quest Resort

Vendéglátóegységek 40 fő felett

– B!stro Fine / Bistro Fine, este’r partners – Deák St. Kitchen / Adria Palace – Doblo Wine & Bar / Doblo Wine & Bar – Zwack Unicum Füves Bár / Zwack Unicum, este’r partners

VENDÉGLÁTÓIPARI BERENDEZÉS ÉS BELSŐÉPÍTÉSZET – NYITOTT VENDÉGTÉR DÍJ

– STAND25 / N Gasztronómia, PLUSDESIGNSTUDIO – Fejes Gergő – Fricska Bisztró (Veszprém) / Fricska Bisztró, Somlai Tibor, belsőépítész; Katona Manufaktúra, kivitelezés – Babérliget Kúria rendezvénypavilon / Babérliget Kúria

NESPRESSO BAR, PUB & CAFÉ (KÁVÉHÁZ, KÁVÉZÓ, PRESSZÓ) BERENDEZÉS ÉS BELSŐÉPÍTÉSZET DÍJ

– GoodSpirit Whisky & Cocktail Bar / WhiskyNet EGYÉB VENDÉGTÉR BERENDEZÉS ÉS BELSŐÉPÍTÉSZET (delikátüzlet, cukrászda, étel-ital szakbolt stb.) DÍJ – Füge bolt és kávézó / UGAR – Barcza Gergely, Csiszár Dalma, Lumoconcept (világítástervezés, lámpák) – Hisztéria Cremeria / Singer Design, Hisztéria kávézó & fagylaltozó WestEnd City Center, Molnár Balázs (belsőépítész designer) – Kristinus Borbár / Kristinus Borbirtok, Kiss Zsombor, Nero Solutions

A. GASTRO KATEGÓRIA – DESIGN

WEBOLDAL- ÉS MOBILOLDAL DESIGN ÉS FELHASZNÁLHATÓSÁG DÍJ

– GoodSpirit Whisky & Cocktail Bar / WhiskyNet – Urban Betyár Étterem és Élményközpont / DekoRatio Branding & Design Studio, Mészáros Szani, Beke Ágnes – Etyeki Kúria / Etyeki Kúria Borgazdaság, DONE Digital

LOGÓ ÉS GRAFIKUS ARCULAT DÍJ

– Anjuna Ice Pops / DekoRatio Branding & Design Studio, Mészáros Szani, Beke Ágnes – Füge bolt és kávézó / Molnár Annamária – Calavera Mexikói Étterem és Bár / Központ Bisztró, Cafe Design – GoodSpirit Whisky & Cocktail Bar / WhiskyNet – STAND25 / PLUSDESIGNSTUDIO – Fejes Gergő, belsőépítészeti tervezés, Kalászi Benjamin – grafikai arculat, képregény, képregény illusztráció, Püspöki Apor – designer, Csahók Ibolya, Fejes Gergő – grafikai arculat, logó – Sushiroll / DekoRatio Branding & Design Studio, Nagy Zsófia Sebestyén Tamás – Urban Betyár Étterem és Élményközpont / DekoRatio Branding & Design Studio, Mészáros Szani, Beke Ágnes, Sebestyén Tamás

B. SZÁLLODA KATEGÓRIA – BELSŐÉPÍTÉSZET

JAB SZÁLLODAIPARI BERENDEZÉS ÉS BELSŐÉPÍTÉSZET – TELJES HÁZ DÍJ

– BAMBARA Hotel – Avalon Resort & SPA / Avalon Park – Babérliget Kúria – Butik Design Rooms – The Loft Budapest / First Central Loft, Este’r Partners

SZÁLLODAIPARI BERENDEZÉS ÉS BELSŐÉPÍTÉSZET – LOBBY DÍJ

– W&M Hotel / G&M Design Studio – Alsóörs Marina Hotel Lobby / TAAT építész műterem, Nóbik Orsolya és Szilvási Attila SOLINFO SZÁLLODAIPARI BERENDEZÉS ÉS BELSŐÉPÍTÉSZET – SZOBA – Avalon Resort & SPA / Avalon Park – Homoki Lodge Nature Quest Resort

SZÁLLODAIPARI BERENDEZÉS ÉS BELSŐÉPÍTÉSZET – SPA & WELLNESS DÍJ

– Avalon Resort & SPA, ahol a luxus természetes! Avalon Park

[bdpst24]

A Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiváljának zsűrije

A Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiváljának zsűrije

A Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiválján a versenyprogram előadásait idén is egy öttagú zsűri értékeli. A zsűritagok részt vesznek az előadások másnapján a Szakmai Klub beszélgetésén, akár hozzászólóként is. A versenyprogramok végeztével ők ítélik oda a fesztiváldíjakat. A díjosztó grémium összetételére a fesztivál művészeti tanácsadója, Balogh Tibor tett javaslatot. A 2023-as év…

[bdpst24]

Hűha! Íme, a tehetséges fiatal, aki Magyarországot képviseli Amszterdamban

Hűha! Íme, a tehetséges fiatal, aki Magyarországot képviseli Amszterdamban

Batári Zsombor nyerte az első magyar Red Bull Doodle Art versenyt A zsűritagok egyöntetű döntése alapján a 30 éves Batári Zsombor nyerte a Red Bull Doodle Art rajzpályázat első magyarországi döntőjét. A fiatal tehetség az amszterdami világdöntőn képviseli majd hazánkat május végén. Látványos alkotások és meglepően szűk eszköztár: ez jellemzi a Red Bull Doodle Art nemzetközi pályázatát, amelynél…

[bdpst24]

Idén is 10 vállalat vehette át az Üzleti Etikai Díjat

Idén novemberben újabb 10 vállalat vette át az alapítók és az előző év nyerteseiből álló zsűritagok által odaítélt Üzleti Etikai Díjat. A 22. Üzleti Etikai Díjátadó Gála ünnepségen szép számmal jelen voltak az előző 21 év díjazott cégeinek vezetői, hogy ők is részesei lehessenek az idén díjat kapott cégek örömének. Velük immár 123 élő, működő cég viselheti büszkén az üzleti etikus jelzőt. Több…

[bdpst24]

Virtuózok Jubileumi Ünnepi Hangverseny

„A zene mindenkié!”

A Virtuózok, az egyike a legnépszerűbb klasszikus zenei tehetségkutató műsoroknak, amely Magyarországon az elmúlt öt év alatt mozgalommá nőtt. A Virtuózok ünnepi, évfordulós hangversenye a klasszikus zene folyamatos újjászületését közvetíti az elmúlt 5 év legtehetségesebb felfedezettjeinek bemutatásával.

„A tehetség elemi erejű kitörésének ünnepe, amely – ha a zsűritagok…

[korkep-blog]

Jó napot, győzni jöttünk. A szlovákok sorra nyerik a magyar tehetségkutatókat

Nem magyarországi származásúak, sőt még magyarul sem tudnak, mégis megnyerik a magyar tehetségkutató műsorokat. Amellett, hogy platinalemezek tulajdonosai, teltházas koncerteket adnak, a magyar nyelvű dalaikat pedig több millióan tekintik meg a YouTube-on. Sőt, még a magyaroknál is jobban főznek...

Nem magyarországi származásúak, sőt még magyarul sem tudnak, mégis megnyerik a magyar tehetségkutató műsorokat. Amellett, hogy platinalemezek tulajdonosai, teltházas koncerteket adnak, a magyar nyelvű dalaikat pedig több millióan tekintik meg a YouTube-on. Sőt, még a magyaroknál is jobban főznek. Mi áll a szlovákok sikerének hátterében? Erre a kérdésre keresi a választ a SME napilap honlapján megjelent cikk.

  Van valami speciális ezekben a szlovákokban, hiszen anélkül, hogy ismernék a magyar nyelvet mégis sorra nyerik a magyarországi tehetségkutatókat. Szlovákokban… Rögtön megüti a fülünket ez a „szlovákozás“, hiszen nem is szlovákokról, hanem (az esetek többségében) szlovákiai magyarokról van szó (kivételt képez Peter Šrámek, aki valóban nulla magyarnyelv-tudás nélkül, szlovákként kezdte pályafutását). Felmerül bennünk a kérdés, vajon a szlovákiai magyarok „szlovákká“ avanzsálódhatnak, ha Szlovákiából érkezvén sikereket érnek el határainkon kívül? A kérkedéshez és a mellveregetéshez már a Szlovákiából származó szlovákiai magyar is megteszi? Ha felvágni és hencegni kell, akkor a győzelem mámorában hirtelen minden sikeres szlovákiai magyar szlovákká válik, csak azért, hogy a szalagcímek eladhatóbbá tegyék a szlovák lapokat?

  Más tollával ékeskedni…

  „Magyarul sem tudnak, mégis megnyerik a magyar tehetségkutatókat“. Peter Šramek igaz eleinte nem sokat tudott magyarul, de Takács Nikolas, Ricco és Claudia vagy Tatai Róbert sikert arathatott volna anélkül, ha nem beszéli a magyar nyelvet? Minden bizonnyal a SME-ben megjelent cikk írójának fogalma sincs arról, hogy Szlovákiában élnek magyarok is, a szlovákiai magyarok pedig igenis beszélnek magyarul. Vagy ha van is fogalma róla, inkább nem vesz róla tudomást, hiszen más ellopott tollával könnyebb ékeskedni.

  A SME először a vágsellyei származású, magyarul kezdetben egyáltalán nem tudó Péter Šrámeket veszi górcső alá. Šrámek azért jelentkezett a magyarországi Rising Star zenei tehetségkutató műsorba, mert a szlovák tehetségkutatókban sorra érték a sikertelenségek. Annak ellenére, hogy a hazai zsűrinek tetszett, sosem került képernyőre. „Nálunk úgy működik ez az egész, hogy ha nem nyered el a tetszését egy rendezőnek, akkor a többinél sem lesz esélyed“ – mondta Šrámek.

  „Magyarországon az emberek nem foglalkoznak azzal, hogy valaki Szlovákiából jött. Soha nem mondtak egyetlen rossz szavat sem a szlovákokra. Épp ellenkezőleg. Igyekeztek, hogy segítsenek nekem“ – emlékszik vissza a három évvel ezelőtti történésekre Peter Šrámek.

  https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=hxj4O9CRLbU

  A műsor készítői valóban mindent megtettek azért, hogy segítsenek Šrámeknek. Az első élő adásban feliratoztak neki, míg a másik adás során az édesanyja tolmácsolta neki a zsűritagok véleményét. A többi élő adásban Šrámeknek már egyedül, feliratok nélkül kellett helytállnia, a zsűri szavait pedig édesanyja emlékezetből fordította. A beszéddel ellentétben énekelni csaknem tökéletesen megtanult magyarul.

  A műsorban való szereplése óta eltelt három év, ám Magyarországon továbbra is keresett fellépőnek számít. Egy platina- és két aranylemez büszke tulajdonosa, s mindemellett már az anyuka tolmácsolására sincs rászorulva.

  Tehát azt, akit egykor a szlovák tehetségkutatók többszöri próbálkozás után is érdektelennek tartottak és félre dobtak, azt Magyarországon sikeres előadóként ünneplik. Ez pedig nem csak Šrámekre igaz.

  A szlovák tehetségkutatóban még vizet sem adtak

  Šárközi „Ricco“ Richárd és Farkaš Claudia először a szlovák zenei tehetségkutatón szeretett volna áttörő sikert aratni. 2014-ben a hazai X-Faktor döntőjébe jutottak, ám az álmok itt gyorsa derékba is törtek, nem beszélve a németországi tehetségkutatóról, ahol még a döntőig sem jutottak el. Ezután jött az ötlet, hogy szerencsét próbálnak a magyarországi X-Faktorban. S mi következett? Jöttek, láttak, győztek.

  Riccot és Caludiát Magyarországon több meglepetés is érte. Az első ilyen meglepetést a kerekesszék okozta, amibe Ricco 2009-es autóbalesetét követően kényszerült. Egy tehetségkutatón egy kerekesszékben megjelenő énekes háromféle reakciót válthat ki a nézőkből: vagy észre sem veszik, vagy a legtöbb hasznot próbálják belőle kihúzni, vagy megtiltják a használatát.

  Fotó: nlcafe.hu

  „A magyarok elutasították, hogy kerekesszékben énekeljek, mert azt szerették volna, ha az emberek a hangomra és a dalra koncentrálnak, nem pedig a tolószékemre. Szlovákiában megkövetelték a kerekesszéket, hiszen az emberek érzelmeire akartak rájátszani. Nálunk az a német az uralkodó, miszerint egy betegségből a lehető legtöbbet kell kihozni“ – mondta Ricco, majd hozzátette:

   „A szlovák X-Faktorban még vizet sem kaptunk, hiába voltunk ott napi 16 órát. A magyarországi tehetségkutatóban saját énektanárunk, pszichológusunk volt, kivizsgálták a vérünket, vizeletünket, szem-és bőrorvosunk volt, ügyeltek a hangszálainkra, fogorvos fehérítette a foginkat. Stylistok és fodrászok álltak a rendelkezésünkre, valamint angolt tanítottak nekünk. És mindezt nemcsak a fináléban, hanem az egész műsor alatt“.

  A magyarok pozitívan viszonyulnak a szomszédos országokhoz

  2008-ban István Habodász Slovensko má talent című tehetségkutatóban való szereplése után Paľo Habera azt találta mondani, hogy nem tud elképzelni olyan szlovák embert, aki napjainkban egy magyarországi tehetségkutatón venne részt.

  Nos, a szlovákokkal ellentétben a magyarok igenis pozitívan viszonyulnak a szomszédos országokhoz. Annak ellenére, hogy a legjobb kapcsolatokat a nyugati szomszédaikkal ápolják, a 2016-os évvel ellentétben 2017-ben a szlovákok is egyre jobb helyezést értek el.

  https://www.youtube.com/watch?v=hg9qjtF0wb4

  A SME feltette azt a kérdést, miszerint lehetséges-e lenne, hogy egy hasonló magyar énekesi tornádó végigsöpörjön Szlovákián? Laco Lučenič, aki egykoron a fiatal énekesek sorsáról döntött a szlovák tehetségkutatókban, úgy véli, hogy erre nincs esély. „Ez nem olyan egyszerű, hiszen a Magyarországon élő szlovák kisebbség máshogy viselkedik, mint a Szlovákiában élő magyar kisebbség“.

  Peter Šrámek szintén azt a nézetet képviseli, miszerint egy szlovák nyelvet nem beszélő magyar embernek esélye sem lenne a szlovák tehetségkutatókban. „Nem tudom elképzelni, hogy egy magyar nyerne Szlovákiában“ – mondja.

  Nos tehetségkutatók és csúsztatások ide vagy oda, úgy látszik a szlovák sajtóban a siker szlovákká avat.

  Sme.sk/Körkép.sk/TH

Nyitókép: Karsay Katalin

[szupernyeremeny]

Sztárban Sztár 2017 - Király Viktor Vanilla Ice-t formálta meg

Sztárban Sztár 2017 – Király Viktor Vanilla Ice-t formálta meg

A 90-es évek egyik egyslágeres előadóját, Vanilla Ice-t formálta meg Király Viktor.

Egy igazi egyslágeres előadót, Vanilla Ice-t keltette életre Viktor, méghozzá nem is akárhogyan. A zsűritagok 36 pontot adtak az énekesnek a nem kevés mozgást igénylő produkcióért.

Nézd meg a Sztárban Sztár videóját!

A műsorban szereplő hazai sztár-énekesek adásról-adásra megmutatják, hogyan tudnak profiként,…