#zörej14

[doccootja]

A zörej #14

Az élet a szokásos kerékvágásban folyt Prága utcáin. Az emberek a kora délutáni napsütésben kissé lustábban szedték a lábukat az utcákon, sokan már a kávézókban beszélgettek partnereikkel, mások a folyóparton sétálgattak. Aztán egyszer csak egyre többen kezdtek az ég felé mutogatni és az emberek közt kezdett kitörni a pánik. Egy utasszállító gép zúgott el a Károly híd felett, jóval a megszokott repülési útvonal alatt, lángoló gömbbé vált turbinái okádták a füstöt magukból. A jelenetet figyelők arcára félelemmel vegyes rémület ült ki, gondolatban a gép útját követve a becsapódás helyét próbálták sokan megjósolni. Ám ekkor valami furcsa dolog történt. A felhők közül egy eleinte fekete pontméretű, majd egyre nagyobb, ember méretűvé növő alak süvített hangsebességnél is gyorsabban a repülőgép felé. A közönség arcára egy emberként ült ki a döbbenet. 

- Mi az? - kérdezgették egymástól. - Az egy madár…, vagy repülő…? Ez…! ...mi ez?

Az alak a gép orra alá repülve módosította a repülő útját és megemelve azt lassított rajta. Az emberek, amíg tudták, feszülten figyelték a nem mindennapi látványt, ahogy az egyre lassuló gép fokozatosan ereszkedik alá a Vaclav Havel Repülőtér irányába, továbbra is orra alatt a furcsa fekete alakkal…

“... Mint azt a szemtanúk elmondták, a házak mögött már nem tudták mi történt a repülőgéppel, de később értesültek róla, hogy épségben sikerült leszállnia. A titokzatos alak, mikor már biztonságban tudhatta a gépet, újból felszállt és hatalmas hangrobbanás kíséretében az elmondások szerint észak felé repült el. Ki vagy mi lehetett az ismeretlen? Vajon egy újabb UFO jelenséget láthattak Prága lakói? Vagy valami másról van szó? Megkérdeztük a Központi Karakternyilvántartó Irodát, ahol azt a tájékoztatást kaptuk, hogy mindeddig nem vettek nyilvántartásba olyan karaktert, amely ekkora vagy egyáltalán ezt megközelítő nagyságú hatalommal bír. Tekintettel arra azonban, hogy a karakterek nyilvántartásba vétele továbbra is folyamatban van, nem zárható ki, hogy…”

Dr. West a némítás gomb megnyomása után a fotel karfájára tette a tévé távirányítóját és az oldalsó kis asztal felé nyúlt. Levéve telefonját a töltő aljzatról a tévébemondó pantomimjátékának fényében megnyomta a tárcsázón az unalomig ismételt számsort és füléhez emelte a készüléket.

- Hallo! Phil? Igen, West vagyok. Azt hiszem megvan az emberünk. Nézte a híradót? Nem érdekes. Nem fog örülni: az Északi-sarkra kell mennie. Hogy mit keressen? Egy hatalmas jégpalotát feltehetőleg óriási kulcslyukkal a bejáratán...