#vállaidon

[versinator]

Nagyhomlokú vállaidon

Elfutnak megégeti lelőtt merengni Hiénát úgyahogy szobafogság esetet Szörnyként királlyal felnevetnék lengni Májusnak kibice építőanyag elfektet

Billentfejű gyúlva frakk suhogni Hurrák ebed zubbonyú betétet Zsibbadtan balladás hatolni rebegni Rezignáltan döfést csárdája éreztet

Mérgez visszazengi sóhaju vállaimról Búkkal lefekszel szőkeség nevetgélsz Elejtetted hamiska vendéglőt sztrájkról

Üríti drágaságuk utoléri foglalsz Megalakítom nebulók köhécselni hasábokról Átrepült vágyaimnak söpörne formálsz

[tukrok-eneke]

Elengedés

Az elengedés fájdalmas útja mély szakadékokba vezet, ahol a szív szomorú dallamokat zenél önmagának.

A kapcsolat hajnalának ígéretei most már csak szürke emlékekké váltak, és a lelked árnyékában szunnyadnak.

A múlt szálai összekuszálódtak, mint a sűrű köd, amely lassan beszivárog az életed minden zugába.

Az elszakadás pillanataiban a bánat súlya ül a vállaidon, mintha minden egyes lélegzetvétellel egy kicsit nehezebb lenne az elengedés.

Az emlékek úgy keringenek körülötted, mint a gyenge szél a hervadó őszi levelekkel, és mindegyik egy-egy apró szúró fájdalmat hoz magával.

A szív nem mindig enged könnyen, és a lélek egy kicsit elveszhez a múlt emlékeiben.

A szerelmek temetőjében jársz most, ahol az elszállt érzelmek szomorú sírokat ölelnek körbe, és az idő lassan, nagyon lassan, de elkerülhetetlenül gyógyítja a sebeket.

Az elengedés nem csupán a másik személy fizikai távolságát jelenti, hanem egy belső utat is, ahol a saját lelkeddel találkozol.

A keserűség és a hiány érzése hullámzik benned, miközben próbálod elsimítani a szíved szaggatott darabjait.

A csend most már nemcsak a tájat öleli körbe, hanem eközben a lelkedet is elnyeli. A jövő homályos képe mögött ott lebeg a múlt szelíd árnyéka, és te ott állsz a kettő között, próbálva megtalálni azt a bátorságot, hogy továbblépj.

Az elengedés nem könnyű, de néha a legerősebb cselekedetekben, a leghalványabb lábnyomokban található meg.

A szomorúság színeibe burkolózva hozod meg a döntést, hogy elengedd a múltat, és hagyd szabadon szállni a saját életed útját. A könnyek talán most még sósak, de idővel emlékeztetni fognak majd arra, hogy a szívnek van ereje gyógyulni, és az elengedés napfényt hozhat a felhők mögül.

[milliodarabratortel]

a legjobb érzés a vilagon amikor a combjaim a vállaidon pihennek, a nyelved pedig finoman jár ritmusban fel-le 💦

[vonatozzunkorokkeeeeee]

Egy csaj bokáiról nagyon sok mindent megtudsz állapítani.

Pl. Ha a vállaidon vannak akkor valószínűleg bejössz neki. 😜🤷‍♀️

[eugeniovonsavoy]

2021. márciusban nyertem az utolsót, de azon már törnöm kell a fejem, melyik számban, talán a mix váltóban. Ez is csak azt mutatja, túl öreg vagyok már, összefolynak az emlékek, ezért is kellett kiszállnom.

Vagyunk így páran Laci, akik nyugdíjba vonulnánk 35 évesen. Hát ja, az öregség nem tréfadolog! A sok-sok szellemi munka, a mindennapi küzdelmek a munkahelyen és a magánéletben, meg persze a folyamatos anyagi gondok. Együttérzünk veled, hiszen egy NEMZET testi és szellemi munkájának terhe nyugszik a vállaidon! :(

[deadlyfavors69]

Mindennél jobban szeretnélek most magam mellett tudni és kisírni magam a vállaidon.

Talán ezután jobban érezném magam.

[psychosocial69]

Szeretném kisírni minden érzelmem vállaidon, de nem vagy itt szokás szerint!

[kookie-things]

Mutassad má a tőgyeid! Nem semmi kannák. Be tudod egyszerre szopni mindkét bimbód? Sorry de mindig is érdekelt a nagymellűek élete. Ha lehajolsz, akkor hanyatt baszod őket a vállaidon? Tusolás hogy zajlik? Darabonként 2 köbméter? Lehet őket esténként használni kispárnaként?🤔

Ha ezt a kérdést fel teszed fele ennyi tiszteletlen és gaz kiegeszitovel akkor szívesen valaszolok ☺️

[noctuorne]

ügyesen rejted el sebeid a világ elől. érzem a vállaidon cipelt súlyokat, ahogy fáradt karjaiddal átölelsz. ordít a csended, mely hangtalan idegen fül számára, de szépen csengő melódia az enyémnek, mert szeretem a csended, s a fájdalmat is, ami mögötte van.

[versinator]

Nyomoru teleírjuk

Beugrik húrral asztalszélen étlapon Kalapos orczy megbolygatni sáncon Márványujjad fedve robotját bizalmat Voltaképpen hallali kiemelkedik színtársulat Arcomról kiáltana kezedből szívtál Ejtené csüggedni miniszterelnököt operál

Tallérja készülődtünk begyesen bontás Cselédeket hódolva szenzációnak megalkuvás Ringatni vicceket rabról ordítanád Épitek pénzecskémből füstként kiáltanád Lapjában tetszék pamlagján lámpánál Címmel szentély rovatban lábnál

Úszót tarkóm operává pavilon Önfeláldozón rezget fessem dolgokon Rejtelemmel busongó szegénylegény potykákat Parlamenti muzsikálj termeted halkat Lehunyni röstellem sárgába pingál Templomkupola felvetődtek aranyaid szuperál

Suviksszal ararát simítását ámbrás Lyánynak isz karmait pántlikás Meghatottságtól fentieknek toppant koponyád Hűbben kánába avatja sóhajtanád Élükön kielégít örökösnek hallottál Hallgatásokkal lazult mélyekből rabjainál

Leckéje önben gráciáknak hajómon Eltépi bujdos felemelé vállaidon Kozmetikája önhöz törvén táncvigalmat Mindehhez teljesüljön honleányi szirmaidat Garmond nyerése háromszorosan bornál Feljajdul rúdmászás lemállik hordónál

Sütnöm setétjén szivarja jelzőlámpás Átkocogunk hunyorgva édesbúsan szundikálás Kisvárosi bibliabéli költeményekből vitorlád Szünik idvezül záporos hordád Rádnyitok kormánynak csatákon bújkál Kitépek közönyében csinálhat ravatalnál

[csipi73]

Varga Melinda: Sem a férfiban, sem a tájban

véremen átdübörögtél, véreden átdübörögtem lankad a vágyam, mely még az előbb lobogott. varrok neked egy óriáslepedőt szeretkezésekből és napmeleg reggelekből, hallgatag vízpartot hosszú sétákkal hímzek a közepére, élénk fonállal horgolom rá ujjaim mintáját hátadon, karod ívén és vállaidon – hullócsillagok buknak alá a tóba, szegélyét vad, hirtelen haragú esők csipkézik, amelyekben el is lehet ázni, vagy menekülni előlük, nevetni azon, ahogy nyomunkban caplatnak. véremben átdübörögtél, véreden átdübörögtem, lankad a vágyam, mely még az előbb lobogott. az idő, ami mozdulatot mozdulattól elválaszt, képzelt idő. olyan, mint a tenger sósan cuppanó ajka: hűvös és sikoltó, s mennyi márványhideg óra ring tajtékzó vállán, míg újra nem látlak.

[keso-esti-beszelgetesek]

Tanulás

Az iskolában egy csomó mindent nem tanítanak meg, amik a nagy betűs életed során mellőzhetetlenek.

Igaz, megtanulsz fogalmazni, de leginkább az irodalom órákon tudod ezen képességeidet kamatoztatni, ráadásul verselemzéseknél. Történelem esszéknél is szükséges az, hogy jól fogalmazz, ez tény, no meg ott van még amikor angolul fogalmazol meg egy hivatalos levelet vagy éppen egy barátnak szóló levelet, amiben még a csillagos eget is lehazudod, csak hogy meglegyen a minimum elvárás a leveled hosszának.

Megtanulsz számolni, ami hidd el, bármennyire is utálatos tantárgy lehet neked vagy ha nem (legalábbis nekem nem az), akkoris ezt sokkal inkább használod a mindennapjaid során.

De persze van egy csomó olyan is amikor, egy szobanövény is lehetne helyetted azon a negyvenöt perces órán, hiszen túlságosan sok értelme nincsen, hogy te végig ücsörögd azt az órát pluszba.

Lehet, hogy amiket írok tizenhat évesen erről a témáról, kissé nyersnek tűnnek, de ha belegondolsz valóban így van.

Egy héten akár negyven órád is lehet. (For example nekem ennyi van)

Mellette vállalhatsz diákmunkát. (ami szintén igaz rám)

Utóbbiból pedig többet tanultam, mint bármelyik oktatási intézmény által.

Hiszen ott kezdődik a valós élet.

Hol nem jegyeket kapsz, nincs felelés. Inkább felelősség van a vállaidon.

✨keso-esti-beszelgetesek✨

[feketeszivbezartfeherlelek]

Álom ballagás

Ballagtunk.Tán a végénél jártunk már, mikor mindenki ölel mindenkit,mindenki boldog,egyben szomorú.Te,ott,akkor,abban a pillanatban odajöttél hozzám és megöleltél.Eleredtek vállaidon a könnyeim.Mikor elengedtél, rám néztél és azt kérdezted: -Miért sírsz? Erre azt válaszoltam: -Miért ne sírnék? Hisz egész évben erre vártam. Ez az év,amiben te is benne voltál megtan��tott arra,hogy ne bízzak meg többé senkiben.Senkiben.De most már tudom mire vigyázzak.Többet senkinek nem nyitom ki a szívem.-ez volt az utolsó mondatom hozzá.Aztán mikor megfordultam volna, megfogta a karomat,visszahhúzott,könnyes szemeivel rám nézett,mint aki megbánt mindent,és újra a karjai közé font.

[kaktusz-gyilkos]

Vers; 2016.04.19.

talán listát kellene írnom, vezetnem az engem ért sérelmek kínkeserves naplóját, -ahogy zsarnok dédanyád tette- felkopognom neked a radiátoron. nincsenek szavak, csak fülsértő zaj magam vagyok tüskéimmel soha be nem hegedő sebeimmel de ma a Kálvin téren még kizokoghatom magam félvilágot érő vállaidon.

[holitt-holott]

Mit tanítanak a felhők

Tegnap elmentem sétálni a mezőkre, mikor már távolról látszott, hogy gyülekeznek a felhők. Gondoltam, hogy egy gyors kör még belefér, meg hát amúgy sem sétáltam a kutyával az elmúlt napokban a vizsgák miatt is többek között. Távol már láthatóan esett is az eső, gondoltam inkább megvárom a közelben lévő gyümölcsöskert nyitott faépületében az eső végét. Lekuporodtunk az egyik sarokba, kis idővel később már meg is eredt. Nem csak egy egyszerű nyári esőzés volt, mint később kiderült, idén most először dübörgött mennydörgés és vakítottak a villámok.

Gondoltam ekkor magamban, hogy azért csak vissza kellett volna fordulni még az elején, mert ki tudja, meddig fogunk itt várakozni. Eltelt fél óra és nem történt változás. Pontosabban történt, hiszen minden változott akkor körülöttem. A felhők mozogtak, az esőcseppek hullottak, kopogtak a tetőn és a nagy lapulevelek széles ernyőjén. Az elektromos töltések ki-kisültek odafönn, Átosz, a kutyám meg elkezdett parázni. Aranyosan oda is bújt a hatalmas testével mellém a lehető legszűkebb helyre, lábát meg rátette az enyémre. Egész jó meleget árasztott magából és amíg föl nem állt, nem is fáztam.

Nagyjából másfél órán keresztül vártuk, hogy elálljon az eső, addig olvasni szerettem volna, de inkább megkíméltem a könyvet a kutya nyálától, főleg, hogy az Hamvas Béla Anthologia humana című műve volt. Tanulni szerettem volna belőle és meditálni rajta, de kiderült, hogy a vihartól is tanulhat az ember.

Volt egy eszméletlen sötét, szinte már korom fekete felhő a fejem felett, de egy csepp víz nem jött belőle. Később jött egy sokkal világosabb felhő is, amin keresztül majdnem látszódott a nap. Na ebből már szakadt az eső, mintha dézsából öntenék.

Erről az jutott eszembe, hogy vannak olyan ellenszenves emberek, akik nem szimpatikusak, például a küllemük miatt. Nem tetszik az öltözködésük, vagy túl szakadt, vagy ijesztően sötét fekete bőrdzsekis, láncos stílusban járkálnak, esetleg a teljes testük ki is van tetoválva koponyákkal és még talán ápolatlanok is. Az ilyen emberek megjelenése egyszerűen rémisztő sokszor, ahogy közelednek feléd az utcán vagy melléd ülnek a vonaton. Jön is a gondolat: „Jézusom, ez ki fog rabolni!” „Egy rossz szót szólok és képes megölni!”

Egy enyhén sötétebb bőrű motoros úr, kétajtós szekrény méretével és hasonlóan fekete ruhás öltözettel, kopasz, kendős fejjel és szakállal, szegecses karkötővel - egy szóval eléggé marcona - te mit szólnál, ha most beállítana ide? Vannak, akik nem sok jót éreznének a vehemens küllem láttán. Akár el is zárkóznak azon-nyomban. Pedig, ha jobban megismered, lehet, hogy a legkedvesebb emberre lelsz, aki mondjuk plüss macikat gyűjt, szeret sütni-főzni, kreatív kézműves tárgyakat készít és még rendszeresen adományoz gyermek korházaknak is stb.

Legyen mondjuk egy másik ember is, komoly megjelenésű, de ízléses trendi cuccokban jár, angyal arcú srác vagy lány, a munkahely legnépszerűbb kollégája vagy kolleginája, szeret másokat megnevettetni és megismerni, érdeklődést mutat irántad stb.

Lehet, hogy a látszólag legbarátságosabb ember mélyén igazából velejéig romlott. Lehet, hogy ő lesz az, aki egy nehéz helyzetben először faképnél hagy, megbánt, kárt okoz fizikailag vagy lelkileg. Néha a számunkra először szimpatikus emberek fognak váratlanul hátba szúrni s fájón kihasználni. Még ha vonzalmat is éreztünk irántuk és olyanok vagytok, mint én --> (jóhiszemű és bízik a másik alapvetőjóságában feltétlenül), akkor még több szenvedés és szorongás is betalálhat titeket, mert nem érted mit ronthattál el. Magadat hibáztatod.

Ez azért van, mert nem látunk, esetenként pontosabb úgy fogalmazni, hogy nem akarunk látni a felszín, a küllem alá. Nem látunk, mert meggyőző személyisége sikeresen elrejti a belső világát és valódi gondolatait, a maszk pedig, amit mutat nagyszerűen orrunknál fogva vezet, vagy undorodunk egy ápolatlan személytől és messze kerüljük a hajléktalan embert (aki lehet korábban professzor volt, de a mindenkori ideológia vagy politikai vagy gazdasági rendszer miatt lemorzsolódott és ellehetetlenült a megélhetés terén). És nem akarunk látni, mert vak bizalmat táplálunk egy vonzó ember iránt, aki valamiért megsimogatta a lelkünket. Egy csöppnyi szeretetet küldött felénk - ami ebben a világban, ahol az emberek szeretetlenek és szeretni nem képesek - mérhetetlenül soknak számít és már termeljük a boldogsághormonokat. (Ilyen, ha like-okban méred a fontosságod és a követők mennyisége határozza meg a magabiztosságod.) Vagy határozott elképzelésünk van egy adott kisebbséggel szemben, ami társadalmi nyomásra negatív reakciót vált ki az emberekből és rögtön előjönnek a sztereotípiák.

Mi a megoldás?

Ilyen fiatalon még nem mondhatom meg a „tutit”, de megoszthatom a jelenlegi elképzelésemet és ötleteimet.

Egy előítéletektől szenvedő embert, szerintem csak akkor ismerhetünk meg jobban, ha közvetlen Vele beszélgetünk félre téve addig a sztereotípiákat. Máskülönben a párbeszéd nem is alakul ki és a másik személy védekezni kezd. Ki-ki agresszívan, szégyenlősen, megalázkodón, vagy ridegen, távolságtartón. Persze csak óvatosan és kétkedően, mert nem biztos, hogy az igazat hallod.

Sokan nem mondanak igazat magukról, hogy jobb fényben szerepelhessenek. Gyakran azért teszik ezt, mert nem biztosak magukban, gyengének, érdektelennek, unalmasnak, tartják magukat. Pedig néha csak a magukba vetett hitet kell föltámasztani és javul is az életminőségük, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. A lényeg azon van, hogy valamit kompenzálni szeretnének valamivel, ezért rejtik véka alá valójukat. Sokszor én is ilyen vagyok még most is…

A másik eset – szerintem a nehezebbik – ha az illető karizmatikusan maga köré vonja a társaságot, de a háttérben meg a kihasználás szándéka rejlik. Eddig csak úgy jöttem rá, ha valakinek hátsó szándéka van, amikor már a bőrömön tapasztaltam a kárt. Talán jó megoldásnak tűnik az, ha minden kapcsolat elején megtartjuk azt a kellő távolságot, ahonnan még objektíven tudunk szemlélni és meglátni az összefüggéseket a mondandója és a valós tettei között. Nem szabad egyből „A tökéletesnek” gondolni valakit, hisz’ tökéletes nincs. Mindenkinek vannak baromságai. Mindenki hibázik. A valóban toxikus embereket viszont kerülni kell, mert rád tapadnak, mint egy energia vámpír és kiszipolyoz. Lehúznak a saját szintjükre, hogy aztán létrának használva téged végig tiporjanak a lábaidon, derekadon, vállaidon és a koszos cipőjükkel a fejedre állva elérjék ez egoista vágyaikat. Mindeközben végig gázolnak a lelkeden.

Hát ilyenekre tanítottak engem ezek a felhők ott, a gyümölcsös kertben, ahol a kutyám a lábam mellett feküdt és nem fáztam a teste melegétől.

[h-o-r-n-b-l-a-s]

WalKing  mY  shoEs

Valaki nyitva hagyta az ajtót...ki hagyott kint engem? meghajoltam, de nem törtem meg. Gyere élj az életemben. Minden szó kimondatlan marad,  minden oldal amit írok. Térdelek, és abban reménykedem.... hogy valaki átölel ma éjjel. Ölelj át ma éjjel!! Isten hozott a világban, tudod az érkezésünk felesleges volt vér a kezeiden és gonoszság a szívedben, úgy hallom mindenki sikít és az emlékek egyre halványabbak látod a sebeimet? és amit isten tett értem? Felfogok nézni az égre, nem tud megrázni a szégyen, nem reszkethetsz az égen, de ugyan úgy remegsz. Itt hagytál minket a fegyverekkel és mindegyik töltve volt, taníts meg minket lőni  de te csak arra tanítottál hogyan kell tartani őket az egész világ súlya a te vállaidon van nehéz a szív mikor a világ egyre hidegebbé válik. Minden éremnek két oldala van egy szenny a reggelim amitől lassan meghalok egy kicsit unalmasnak tűnik, égess el mint egy zászlót sétálj egyenesen a levegőben, mert ott két típusú ember van. Milyen a másik élettartalom?  olyan mint az enyém? Néha mind meghalunk egy picit ez így van rendben. azért jöttél hogy elbúcsúzz ettől az élettől? Néha mindannyiunknak fáj egy kicsit De rendben vagyunk. Soha ne engedj el !!