#veronika kant

[simple-pretty]

bite studios fall 2023, look 25

bite studios courtesy photo via voguerunway.com

[theprettynerdie]

Current projects!

JK Rowling video (the BIG one). Currently like 22 pages of script. JUST about Fantastic Beasts. Cursed Child is getting its own video

Tanz fic

Original story that probably won’t get written to any degree for another year and a half because i need it all planned out.

Carmilla cosplay. I have until May 13th!!

Dracula musical gifs. I need to rewatch the subtitled version and meticulously match dialogue to the unsubtitled sections i wanna gif. so that’s fun (this is why i still haven’t made gifs of Rainer Werner Fassbinder films yet. I mean I did Ali Fear Eat The Soul, but that was only a small section. I’m gonna want to do so much for the Bitter Tears of Petra von Kant and Veronika Voss.)

[barcarole]

what are your favorite movies? I love your blog

Zerkalo, Stalker, Andrei Rublev, Nostalgia, Solaris, Sansho the Bailiff, Osaka Elegy, The Story of the Last Chrysanthemums, When A Woman Ascends The Stairs, Le Notti di Cabiria, Sans Soleil, The Red Shoes, The Third Man, 8½, Late Spring, Floating Weeds, High And Low, The Bad Sleep Well, Le Plaisir, Autumn Sonata, Winter Light, The Virgin Spring, Cries and Whispers, Hour of the Wolf, Au Hasard Balthazar, Les cousins, Le feu follet, Vivre sa vie, Yi yi, A Time To Live/A Time to Die, The Last Year at Marienbad, Les statues meurent aussi, The Fallen Idol, L'Atalante, Woman in the Dunes, Sunrise: A Song of Two Humans, The Chronicle of Anna Magdalena Bach, All About Eve, Dark Victory, Greed, Napoléon vu par Abel Gance, The Face of Another, Babette’s Feast, Journal d'un curé de campagne, Ordet, Vampyr, Gertrud, Les Demoiselles de Rochefort, Werckmeister Harmonies, The Ghost and Mrs. Muir, Broken Blossoms, Diary of a Lost Girl, The Heiress, Ascenceur pour L'Echafaud, The Life and Death of Colonel Blimp, The Promised Country, La Rayon Vert, Opening Night, Faces, Love Streams, Harakiri, Léon Morin, prêtre, Les Dames du Bois de Boulogne, Orphée, Le testament d'Orphée, La Belle Noiseuse, Dr. Mabuse, der spieler, The Human Condition (I, II, III), 24 Frames, Letter from an Unknown Woman, Till We Meet Again (Borzage), Rebecca, La Notte, Jules et Jim, Tie Xi Qu: West of the Tracks, Ikiru, Akahige, Ivan Grozny (I, II), Un condamné a mort s'est échappé, The Trial, F for Fake, Trois couleurs: Bleu, Trois couleurs: Rouge, The Wind, Bob Le Flambeur, La peau douce, L'Histoire d'Adele H., La Grande Illusion, La maman et la putain, I Know Where I’m Going!, Faust (Murnau), Medea, Mamma Roma, The House is Black, The Bitter Tears of Petra von Kant, Sonatine, The Ballad of Narayama, Roma città aperta, Voyage to Italy, The Roaring Twenties, Baby Face, Design for Living, Vivre sa Vie, Brief Encounter, The Circus, City Lights, The Night of the Hunter, Monsieur Verdoux, Terje Vigen, The Cabinet of Dr. Caligari, From Morn to Midnight, The Lady Vanishes, Kuroneko, Play Time, Le Quai des Brumes, Apur Sansar, The Music Room, In the Mood for Love, Taste of Cherry, Through the Olive Trees, Viridiana, Tale of Tales, To Be Or Not To Be, Sherlock Jr., Our Hospitality, The General, The Apartment, Pandora’s Box, Veronika Voss, Morocco, L'Age d'Or, The Passion of Joan of Arc, Laura, Where The Sidewalk Ends, Notorious, The 39 Steps, The Big Sleep, In A Lonely Place, Easy Living, The Thin Man, The Shop Around The Corner, Knight Without Armour, As I Was Moving Ahead Occasionally I Saw Brief Glimpses of Beauty, Steamboat Bill Jr., Floating Clouds, Umberto D., Throne of Blood, Yojimbo, The Big Heat, Chronicle of a Summer, A Streetcar Named Desire, The Lost Weekend, La Ronde, Der amerikanische Freund, The Smiling Lieutenant, The Uninvited, Wings (Shepitko), The Ascent, Come and See, Liebelei, Ran, Le Fantôme de la liberté, The Color of Pomegranates, Les Vampires, Dr. Strangelove, Certified Copy, The Nibelung: Siegfried, Shadows of our Forgotten Ancestors, Devi, The Phantom Carriage, Russian Ark, and many, many others.

[conniesschreibblogg]

„Die Illusion der Gewissheit“ von Siri Hustvedt

Bücherblog Sachbücher

2. Zum Inhalt Als ich “Die Illusion der Gewissheit“ von Siri Hustvedt bei Rowohlt im sah und den Klappentext las, war ich sofort interessiert. Das Leib-Seele-Problem fand ich schon immer spannend. Ich war gespannt auf Siri Hustvedts Herangehensweise. Zu welchem Ergebnis würde sie kommen? Die zentrale Frage des Leib-Seele-Problems oder moderner gesagt: Körper-Geist-Problems ist die Frage nach der Beziehung zwischen Körpern und Geist. Der Geist umfasst in dieser Problemstellung die Seele. (Enzyklopädie Philosophie, Meiner) Siri Hustvedt führt den Leser in die Philosophiegeschichte des Körper-Geist-Problems ein. In einer dialektischen Form stellt sie Leib und Seele, Körper und Geist, Gott und Welt, angeboren und erworben (Nature/Nurture), Form und Materie, Mann und Frau, Psyche und Soma und noch weitere Gegensätze gegenüber. Diese Gegensatzpaare sind mit dem Problem verwoben. In vielen Fällen handelt es sich um Dichotomien. Dabei entsteht ein Menschenbild, dass sich im Laufe der Zeit verändert. Vor allem das Frauenbild hat sich stark gewandelt. Vom Jäger und Sammler Menschenbild bis heute war ja auch ein weiter Weg. Aber was ist der „Mensch“ heute? Was macht uns aus? Genau diese Fragen stellt Siri Hustvedt in ihrem Essay. Siri Hustvedt macht einen kleinen Ausflug in die Antike zu den Pythagoreern, zu Platon und Aristoteles, um dann bei Rene Descartes zu verweilen, erwähnt Hobbs, Wir machen zwischendurch bei Kant, Hegel, Schopenhauer und auch Freud Station. Immer wieder stellt sich die Frage: Haben Leib und Seele ein gleich starkes Verhältnis oder ist einer stärker? Ist der Geist Herr über den Körper? Oder hat der Körper die Übermacht? Dazu verweist die Autorin auf mehrere Studien. Besonders belustigt hat mich die These mit dem angeborenen Dominanzverhalten der Männer. Oder die These, dass der Herrschaftsanspruch bei Männern in den Genen zu finden sei. Tja, was sagst du dazu? Hirnforscher, Evolutionspsychologen, Genetiker, Psychiater, Computerwissenschaftler. befassen sich mit dem Leib-Seele-Problem. Auch der viel zitierte Kognitionswissenschaftler Steven Pinker konnte genauso wenig wie Steven Ray eine wirkliche Lösung bieten. 4/5 Punkten 3. Sprachliche Gestaltung Das Essay verlangt einen aufmerksamen Leser, der bei Bedarf auch mal bereit ist, Definitionen nachzulesen. Es ist kein Buch, dass ich an ein oder zwei Tagen durchlese und alles verstanden habe. Aber durch die herangezogenen Studien, fand ich den Weg sehr interessant und wie schon erwähnt, hat mich einiges zum Schmunzeln gebracht.. Trotz des schwierigen und umfangreichen Themas lässt sich das Buch gut lesen. 4/5 Punkten 4. Cover und äußere Erscheinung „Die Illusion der Gewissheit“ von Siri Hustvedt, aus dem Amerikanischen von Bettina Seifried, hat 416 Seiten, einen Festen Einband und ist am 15.05.2018 unter der ISBN 9783498030384 bei Rowohlt im Genre: Sachbücher erschienen. Erstveröffentlichung von "The Delusions of Certainty"  bei Simon & Schuster (17. Oktober 2017) veröffentlicht. 4/5 Punkten 5. Was sagt Siri Hustvedt? Links Titel Thesen Temperamente Interview mit Siri Hustvedt in englischer Sprache Siri Hustvedt in Sternstunde Philosophie von 2015 Siri Hustvedt & Paul Auster: Interviewed Together 6. Fazit Siri Hustvedt zitiert im letzten Kapitel Blaise Pascal aus seinem Werk „Gedanken“. Und dieses Zitat bringt das Ergebnis auf den Punkt. - Ich weiß immer noch nicht, wer oder was mich in die Welt gesetzt hat. - Ich weiß immer noch nicht, was die Welt ist. - Ich weiß immer noch nicht, wer ich bin. - Ich weiß immer noch nicht, was der Geist ist. - Ich weiß immer noch nicht, was die Seele ist. - Ich weiß immer noch nicht, was das Bewusstsein ist. Siri Hustvedt kann das Problem zwar nicht lösen, aber sie hat das im mittelalterlichen Universalienstreit gipfelnde Problem ins Hier und Jetzt - in die Gegenwart - geholt. Sie nimmt den Leser dabei mit und lässt ihn daran teilhaben. Der Leser mag gerne eigene Schlüsse daraus ziehen. Die Frage ist natürlich: Benötigen wir überhaupt die Trennlinie zwischen Körper und Geist? Und genau hier kommt die Lösung: Was bedeutet das für uns? Was will uns Siri Hustvedt mit ihrem Essay sagen? Wir müssen einen ganzheitlichen Blick entwickeln. Die Frage des Körper-Geist-Problem hat keine Relevanz. Die Trennung ist auch immer ein Ausgrenzen und genau das möchte Siri Hustvedt nicht. Das Buch aus dem Genre Sachbücher gefällt mir gut. Es ist eine fachübergreifende Sammlung an Fakten, Studien, Philosophiegeschichte, Neurowissenschaften und noch vielen zum Thema. Ich vergebe insgesamt 4/5 Punkten. 7. Siri Hustvedt Die Autorin auf Wikipedia Die amerikanische Schriftstellerin Siri Hustvedt hatte 2016 die Poetik-Dozentur in Tübingen inne. Sie lehrt über den Ursprung menschlichen Erzählens, den Zusammenhang zwischen Narrativität und psychischer Gesundheit und über die Angst des Westens vor der Weiblichkeit. Hierzu ein Artikel Deutschlandfunk Kultur Connies Schreibblogg - Bücherblog Sachbücher Wohin? „15 Tage“ von Rosemarie Benke-Bursian, Veronika Otto, Jonas Höbenreich „»Nichtalltägliches aus dem Leben eines Beamten« Lesen Sie den ganzen Artikel

[howardhawkshollywoodannex]

Rainer Werner Fassbender looks away from his lead actress Brigette Miea in Ali:  Fear Eats the Soul (1974).  Brigette was born in Hamburg and had 178 acting credits from an uncredited bit in a 1948 German feature to a 2004 episode of a German tv series, Her co-star, El Hedi ben Salem, was born in Morocco and had nine acting credits, from a small part in a 1972 Fassbender feature to an uncredited bit in a 1975 Fassbender feature.  He passed away in 1977 at the age of 42.

Rainer was born in Bavaria and had 44 directing credits from a 1966 short to 1982.  He passed away in 1982 from an overdose of cocaine and sleeping pills.

Rainer has five other films on the list of the TSPDT 1.000 Greatest Films:  Berlin Alexanderplatz (295, a tv mini series), In a Year with 13 Moons (355),  The Bitter Tears of Petra von Kant (516), The Marriage of Maria Braun (625), and Veronika Voss (837).

It is assumed his stature as a critical darling is perhaps more about his politics and sexual orientation than the quality of his films.

[clubbyfr]

Labelwatch : Bite Studios - la nouvelle découverte durable

Labelwatch : Bite Studios – la nouvelle découverte durable

L’un de ces labels que j’ai découvert sur Instagram est Bite Studios. Bite signifie By Independent Thinkers for Environmental Progress. Le label, fondé en 2016 par William Lundgren, Veronika Kant, Elliot Atkinson et Suzanne Elvi, se fixe des objectifs ambitieux : 95 % de ses matériaux de luxe sont d’origine biologique ou ont été recyclés. Chaque pièce doit être durable et résistante, la…

[aretsorozat]

2/4.

Majd elmesélem. Hajnal Botondnál: Kiscsajszi mégis mer? Kóla: a törvényesen védve. A hatos kórterem. Két kutya, egy űrcsótány és egy őrnagy beszélget.

  ASSZONY LESZ A LÁNYBÓL, MI?

 - De mi volt veled, mondd már!

- Majd elmesélem.

- De hogy nőtt ki így a hajad?

- Mondom.

- És a szakállad?

- Azt is.

- De jól vagy?

- Nem. De!

- De bírsz majd vőfélykedni?

- Ne kérdezzetek már ennyit!

Na, most kezdtek csak el igazán aggódni a magdruidák a Kovács doci miatt.

Ő még így sose fakadt ki. „Ne kérdezzetek már annyit?”  Amikor neki lételeme, hogy kérdezzék, mivel szeret válaszolni. Legtöbbször még akkor is, ha nem is kérdezik. Kovács docinak olyan a kérdés, mint virágnak a víz és a napfény.

De most tényleg hol volt és mi történt ott vele, amikor szemléltetés céljából átlépett az Odaát Ajtaján, és az magába fogadta, és öt perc múltán visszaeresztette őt? De akárhol is járt, legkevesebb hat hónap telt el az öt perc alatt, a szőrzete hosszát és a ruhája koszosságát, rongyosságát nézve.

És néhány szót azért szólhatna. Noha tényleg sietni kell már Cser Botondhoz.

Öt óra huszonnégykor kel fel a nap, addigra a két összeadandó párnak és az egész kompániának az öreg fapásztor tisztásán kell tartózkodnia.  A magdruidák közül a két vőlegénynek, az eskető főpap druidának és a vőfélynek mindenképpen, ugye. Pap, vőfély és vőlegény nélkül még egy hangsúlyozottan pogány esküvő is nehézkesnek számítana. És napfelkelte előtt egy perccel, vagy azután egy perccel nem ér elkezdeni. Akkor nem lesz Angus Og és Danau áldása a frigyen. Kovács doci haja nyírására és megborotválására nincs tehát idő, éppen csak átöltözhet a turistaházban tartott ruhatárából. Így aztán a mennyasszonyok és csapatai igencsak meghökkennek, amikor a vőlegények a magdruidák között

egy igen autentikus kinézetű barbárt is felfedeztek, mint aki ezerötszáz éves időutazást tett a kettős esküvő tiszteletére valahonnan Stonehenge környékéről, és ékesen habzó nyúlós magyarsággal imígyen szólt:

 Megjöttünk mi, kemény népek

Nagy harcosok, hős vitézek

Mennyasszonyt most nem rablunk

Ahhoz túl részegek vagyunk

De lám, eljött két nő tök magától

Így hát asszony lesz a lányból

Kinek kell e két szép szüzecske?

Az a kezét most felemelje,

Azt vegyee-vigyed,

De vissza nekünk ne hozza

Legyen rusnya, legyen lusta

Kövér, házsártos és mihaszna!

Ha megvetted, már tied!

Na! Kinek kell ez a két nő?

 Vágási Matyi és Benjamin sietve jelentkeznek. Mondjuk, nem ez volt megbeszélve, hogy a vőfély ezt a „verset” mondja. De így is jó.

A vőlegények a mennyasszonyokhoz csatlakoznak, ez már a megbeszélés szerint megy, mögéjük a tanuk állnak, Izaura és Veronika, a férfiak részéről pedig Miska Kancsó és a Lápi Lidérc. Mindenki szépen felöltözött ám, ahogy illik. Még Lápi úr is tett annyi engedményt, hogy a gumicsizma helyett félcipőt húzott, a svájcisapkát pedig kicserélte egy tisztára. De a csikk csak ott lógott a szájában és füstölt, mint mindig, ha az erdőgazdasági segédmunkás alakjában

mutatkozott. Ennél már az is jobb lett volna, ha inkább feketerigó marad.

De kit tud egy lidércnek parancsolni?

Vágási Druida Ferenc pedig közben kisívben megkerülte a tisztást, hogy úgy tűnjön, mintha egymaga érkezett volna az erdő mélyéből, ahol eddig minden bizonnyal sötét, szürke, avagy/és szűz fehér erőkkel társalkodott.

Igen komoly, már-már zord képpel lép elő Cser Botond mögül.

- Itt vagytok hát! – mordul a két ifjú párra, és olyan rondán néz rájuk, hogy meg is szeppennek tőle. Még szép. Ebből a négy ifjúból kettő mégis csak az ő gyereke. A fiatalok pedig, a megbeszéltek szerint ezt rebegik: itt.

- És házasságot akartok kötni?!- kérdezi ezt meg olyan hangon, mint aki inkább az iránt érdeklődni, megbolondultatok, hogy meritek.

- Igen.

- Igen?!

- Igen.

- És komolyan is gondoljátok?

- Igen?

- Mert nincs ám olyan, hogy mégse. Ha én itt most az ősök előtt és az istenek előtt összeadlak, csak a halál választhat el, aki én leszek, ha megtudom, hogy bármelyik rosszul bánik a másikkal. Világos?

- Igen.

Vágási Druida egy pillanatra meghökken saját magától, hogy milyen jól csinálja, aztán az eszébe jut a késő esti eszmecsere a halálról és az időről, aminek következtében a vőfély hosszú utazást tett a… ki tudja hol, de talán majd mesél róla. Ebbe beleborzong. Így gyorsan visszatér a betanult szöveghez.

- De komolyan megszívjátok ám! Nem viccelek. Tudjátok.

- Igen.

- Na jó. Térdeljetek le! Íme, ezzel a tölgyfaággal megáldalak és házastársaknak nyilvánítalak. Tanács, duma, rizsa, sopánkodás, lamentálás nincs. Csak annyi, hogy megismétlem fenyegetésemet: agyon megszívja ám az, aki nem viselkedik.

Világos, vagy nem világos?

- Világos.

- Akkor álljatok fel, csókoljátok meg egymást, aztán adjatok puszit a tanúknak, nekem, Cser Botond úr orrára, utána ballagjunk vissza a szurdokba, mert buli van.

És az ifjú párok úgy is tesznek, ahogy a főpap kéri. Vágási Druida, miután megkapta a puszikat, arrafelé távozik, emerről jött, mint aki máris visszatér az erdő mélyére, ahol is sötét- szürke és/vagy szűz fehér erőkkel társalkodik, hogy utóbb a szurdokban csatlakozzék a társasághoz.

Puszi osztás után ismét a időutazó barbár emeli meg a hangját, akiben lassan mindenki megismeri Kovács docit, és elismerőleg értékeli hihetően hihetetlen maskarájáról, ami tényleg tök úgy néz ki, mintha az igazi haja, igazi szakálla és az igazi kiéhezett- nyúzott arca lenne.

 Asszony lesz a lányból

Ha végigmennek rajta

De ezért még nőül venni?!

Ne legyél már marha!

Íme, emitt két ily tulok

Akiket csak szánni tudok

Ilyet tenni? Nőt elvenni?

Sárkányt vinni be a házba

Hej te szegény, jaj, te legény

De meg vagy te babonázva!

 És még olyan vendég is akadt a násznépből, aki megmosolyogta a barbár versikéjét. Sőt, még Boglárka is nevetett rajta. És akkor. Érezte meg.

Hogy valami víz megindult ott lent, és az nem nagyon is korai inkontinencia.

Érden pedig, Klára nagyinál a két rosszcsont, Zsiga és Zsombor karjukkal nagyot lendítve adnak egymásnak egy csattanó ötöst. A mindenit!

Ez a kiscsajszi! Ez mégis csak meri!

Kára mama rohan be a lánya gyerekszobájába, mi volt ez a nagy csattanás.

Most melyik vágta pofán így a másikat. De nem az a történt.

Zsiga és Zsombor úgy somolyognak, mintha az imént törték volna el azt az értékesnek tartott virágvázát, és még azelőtt tüntették el az ágy alá a nyomait,

hogy a nagyi belépett volna. Pedig az már tegnap megtörtént. Viszont az esküvői izgalomban még nem vették észre ezek a lütyő felnőttek. A bűnök pediglen elévülnek, mint az köztudott. Ki emlékszik már a tegnapi vázára?

Amikor az esküvő közepén elfolyt Bogi néni magzatvize. Most aztán rohangálhatnak a druidák, akár a mérgezett egerek: nesze nektek mágia.

Asszony lesz a lányból, mi?

                                                 o

  IRÁNY A FÖLD?!

 És azt ki hitte volna, hogy majd pont John Stith Pemberton lesz az,

aki megmenti Pubé Nagyurat a 42-es bolygó, avagy az Élet Értelme tébolyult szerelmétől? Tébolyult, igen, amennyiben téveszmés. Hát milyen kapcsolat adódhat egy kisbolygó és egy csíz hím kapcsolatából, különösen úgy, hogy az Élet Értelme enyhén homofób amúgy, amikor józan? Nem nagyon az, csak éppen nem tudná magát egy olyan szituációban tevőleg elképzelni. Mivel az Élet Értelme amúgy hímneműként gondolt a nemi identitására. Nem nagyon, mert tök egyedül, egy barna törpe csillag szomszédságában, mondhatni vonzáskörében, az Univerzum peremén, attól kicsit jobbr,a nem tök mindegy,

hogy milyen nemű, amikor ezer, meg százezer évekig általában egyedül van?

Na, most az történt, hogy a 42-es bolygó, aki méltán volt arra büszke, hogy amit egyszer látott, lemért, elemzett, megízlelt, megcsócsált és atomjaira bontott, azt utána már simán létre tudta hozni, mintegy teremtő gesztusként egyszerű hidrogén atomokból, és 3/D-s nyomtató nélkül ám. És tényleg bármit. Csillagrombolót éppen úgy, mint avokádót. Kőszáli kecskét. Görög istent.

Pálinkát. Mini édent pálmafákkal, gyümölcsössel, kis kacsaúsztatóval, és rögtön úgy vaddisznót,  hogy vagy már pörkölt, kolbász, vadas, sült vagy amit akartok.

És majd most már botsáskát is, ha egyszer nekilát a hozott anyag elemzéséhez.

Amire addig nem sok esély volt, amíg ennyire részeg és szerelmes.

Csak két cucc fogott ki rajta.

Az egyik az igazi férfi. Már az olyan igazi, ami ezeknek a félig hal, félig ember díváknak kéne. Pedig legyártott ám számukra párat. Hiszen görög istenből volt bőven géninformációja a bio-szerverében. De egyik se volt jó Zeusztól le egészen a nagyfarkú pánig. A 42-es utóbb már röhögve élt a gyanúperrel, hogy ezek a finnyás kis ribancok igazából nem is tudják, milyen kant akarnak.

No de sebaj. Nem képes mindenki megtalálni az igazit. Legfeljebb akkor, ha már nem is keresi. Mint ő ezt a kedves csíz űrhajó kapitányt, a Pubét. Gyártotta hát az Élet Értelme az igazi férfiakat a hölgyeknek tokmányba, azt mentek is vissza a lecsóba szinte rögvest, vagy egy-két próbamenet után.

Ám ott volt az a másik dolog.

A coca-cola.

Nahát, olyat se tudott olyat, ami az igazi. Egyszerűen nem bírt rájönni a titkára.

Ebben teljesen igaza volt a sziréneknek. Nem és nem sikerült eltalálni. Pedig atomjaira bontotta újra és újra. Felépítette molekulásról molekulára. Jéghidegre lehűtötte. És nem!

Hát hogy?

Hát nehogy már hogy! Nem képes a coca-colát készíteni!

 John Stith Pemberton gyógyszerész 1884-ben készített egy Pemberton's French Wine Coca névre hallgató, borból és kokainból álló italt, egy úgynevezett cocawine-t.

Italát valószínűleg egy Angelo Mariani nevű korzikai vállalkozó hasonló összetételű és nagy népszerűségnek örvendő Vin Mariani-ja alapján keverte ki. 1885-ben Atlanta városa és a környező Fulton megye alkoholtilalmat vezetett be, így hát Pemberton nekiállt egy alkoholmentes, szénsavas változat kidolgozásának.[

Az új italt először 1886. május 8-án adták el az atlantai Jacob's Pharmacy gyógyszertárban. Az eredetileg gyógyhatású készítményként árult italt poharankénti öt centes áron árulták, mivel abban az időben Amerikában úgy vélték, hogy a szénsavas italok használnak az egészségnek.

Pemberton azt állította, hogy a Coca-Cola egy sor betegségre jelent gyógyírt, többek között a morfinizmusra, az emésztési zavarokra, a neuraszténiára, a migrénekre és az impotenciára. Az új ital első reklámja 1885. május 29-én jelent meg az Atlanta Journal-ben. Az első nyolc hónap alatt napi átlagban kilenc adag Coca-Colát adtak el.

A Wikipédiától idézve. A szerkesztő

 Több hetes, egyre hektikusabb próbálkozás után ezt az Élet Értelme már nem találta annyira tréfásnak. Az egy dolog, hogy a három rettenetes nőszemély igazából azt se tudja, miféle férfira vágyik jó dolgában. Az igazi coca-cola receptúrájának kitalálása viszont már kompetenciakérdés. Növekvő, egyre bosszantóbb kihívás.

És akkor gondolt arra, hogy ki kéne józanodnia. Legalább annyi időre, amíg megvan a recept. Egy-két nap. És tényleg figyelmesen atomról atomra. Hiszen a kész minta ott röhög a memóriájában. Hát akkor mi hiányzik?! Na, és ha végre rájön, ismét döntheti magában a Mimink komputer és a Főszakács pribék találmányát, a csak csekélyke másnapot okozó etil hepit, az istenek és a boldogtalanok italát, és folytathatja az igéző ostromot Pubé Nagyúr szívének meghódításáért.

Hát így történt aztán, hogy a 42-es bolygó, alias Élet Értelme megvonta magától a szeszt. És noha az igaz állítás volt, hogy a Mimink és a Főszakács által kitalált nedű nem okoz kapitális másnapot, a huzamos és folyamatos és mértéktelen fogyasztása utáni elvonási tünetekre nem vállalhatott szavatosságot. Jobban is tette. A mérgezés az mérgezés, akármi is a trükkje, hogy a megtisztulás tőle utólag ne nagyon fájjon. De a függőség és a mérgezés már más kávéház, avagy stílusosan is: bögrecsárda.

A 42-es bolygón a félelem, a reszketés, az izzadás, a totális tudatbeszűkülés lett úrrá, de nagyon. Lávát izzadt, magmát öklendezett. Halálfélelem, depresszió gyötörte, ahogy azt kell. Dehogy is törődött ő az igazi kóla receptjével! Más gondolata se volt, mint hogy ki ült rá az agyamra? Mért fáj mindenem? Miért gyűlölök mindenkit, miért hibáztatok mást az állapotomért, amikor azt egyedül magamnak köszönhetem?

Ámde.

Végül is…

Ki kínálta meg a szegény 42-est, annak örömére, hogy leszállította a botsáskákat és cserébe megkapta a Föld nevű bolygó koordinátáit?

 (Még szerencse, hogy egy uszkve négyezer évvel azelőtti helyzetét az adott naphoz képest, amiről akkoriban értesült, amikor távoztak onnan az istenek, és ez a história, mint afféle megmosolyogtató anekdota, néhány percig népszerű társalgási téma volt, elsősorban a Tejút viszonylag értelmes csillaglényei között. Vagyis a csízek igazából nem kaptak használható információt.)

Hacsak nem közli velük, hogy a koordináták négyezer évvel ezelőtiek.

De mért is közölné? Ezeknek? Különben is, hogy néznek ezek a csízek ki?

És mit  szambáznak, szemetelnek, dubajoznak, havajoznak hónapok óta nála?

Ja, igen, ő hívta le őket az űrbékából egy kis piknikre. Hány hónapja már?

És miért tűri ő ezt?

Ja, igen, ez a kis Pubé.

De ez is? Hogy néz ez ki? Széle-hossza egy, a testéhez képest vékonykák és szőrösek a végtagnyúlványai. A képe kábé annyira megnyerő és gusztusos, mint az a hányás, amit az előbb jövesztett ki magából a légüres térbe. És a szaga!

Te jó ég! Mi vonzót talált ebben az undorító, büdös lényben?! Hát ha ez valakinek a tudomására jut, évezredekig röhögnek majd a szégyenén.

A 42-es bolygó becsületére legyen mondva, hogy nem úgy szabadult meg a vendégeitől, mint ahogy azt egy csíz például megtette volna: kirobbantja a barlangot és vele együtt a kis mini édent, az összes vendégével, a légkörével,

a fáival, a kacsúsztatójával- no és a pálinkalepárlójával együtt.  Ehelyett igen civilizált módon felszólította őket, hogy fél órán belül távozzanak. Mivel a bejelentéstől számítva – és a félreértések elkerülése végett ez itt és most a bejelentés- a harmincegyedik percben robbant. És ennyi. Magyarázat nincs.

Csak. Unja. És? Lehet húzni a faszba.

Hát lett erre ám sietés, futkosás, kapkodás, fejveszettség. De nem ezért csíz a hím, avagy hím a csíz, hogy hagyja magát belesüppedni a pánikba. Egy csíz pribék kiképzéséhez képest a legkeményebb űrkommandósé is csak gyenge cserkésztábor kiskamaszoknak. A pribékek a bejelentést követi hatodik percben már hozzá is fogtak a totális kiürítések. És a tizenhetedikben már fent is lettek volna az űrbékában, ha a három szirén és a cettaúr nem okoz külön logisztikai problémát. Pubé Nagyurat, a nagy-nagy megkönnyebbülésen túl megkísértette a gondolat, hogy őket direkt a 42-esen hagyja. Ám ettől a sziréneknek, az ��tok miatt, aligha történne baja. A cettaúrnak annál inkább. A 29-ik percben a legénység már az űrbékán nézte végig, hogy az Élet Értelme nem viccelt: robbant. Az persze csak jóval utána derült ki, hogy a barlanggal együtt a botsáskák is eltűntek a bolygó felszínéről.

Hát ennyire jól kitalálta Pemberton úr azt a receptet.

                                                 O

  AKI ITT MA MUFURC MARAD…

  A hatos kórterem átmenetileg VIP szoba lett. Még szép. Mégis a Rét és mindenki dokijának dédunokája babázott oda. Pontosabban nem is oda született meg a Kiscsajszi, a kórházba már külön hozták, a rend kedvéért mentővel, ha már voltak szívesek a mentős urak kiszirénázni a Vérfarkas Szurdokba korán szombat reggel. Mert amúgy a leány megszületése problémamentes volt, noha nem kissé viszontagságos. Na ja, kérem, ha valaki hagyja magát két idétlen bölcsődéstől provokálni, hogy nem meri.

Hát merte. Bár amikor rájött a mehetnék, az eszébe se jutott Zsiga és Zsombor.

Egyszerűen csak szűk lett neki a hely. Pedig tök kényelmesen elvolt ő az anyja hasában addig a percig. Hogy mi jött rá hirtelen? Csak nem máris egy női hiszti?

Szóval ott tartottunk, hogy az igen pogányul kimondott pogány igenek és a csókváltás, aztán a puszi osztás után Boglárka úgy érezte, hogy ami alul folyik, még nem a túl korai inkontinencia, hanem a magzatvize. És mivel ő még ilyet nem tapasztalt, egy kis ideig el se hitte, hogy ez az. Ráadásul minden különösebb előjel nélkül. Semmi extra görcs, ne adj isten kezdődő tolófájás.

Csak a szokásos érzékelés: baromi nagy a pocakja, és belül vígan van a gyerek.

Na és akkor, mikor rájött a Bogi, hogy mégis mi van, egy pillanatra kétségbe is esett, hogy akkor meg mi lesz? És hogy ne már! Pont most, pont itt? De ciki!

Aztán mivel Vera állt hozzá a legközelebb, aki Töreki Sütemény Ágnesnek volt a pogány tanúja, gondolta neki súgja meg.

- Hogy mi van?!

- Azt hiszem, elment a vizem.

- Ja, tényleg nem csak pezsgőt kellett volna felcipelni ide.

- Nem úgy ment el!

- Akkor bírd ki, ha nagyon szomjas vagy!

- Mindjárt szülök!- emeli fel most már Bogi a hangját, mert odabent a Kiscsajszi úgy döntött, tényleg nem bírja itt tovább, és páros lábbal rúgott egy nagyot, mint aki a mélyvízben úszkált idáig, de már rátört a légszomj, tehát a felszínre vágyik. És eme mozdulat tényleg úgy tűnhetett az anyjának, mint egy tolófájás.

Így aztán már hárman voltak pánikban. A baba, az anyja és Veronika. Aki nem átallott egy nagyot sikítani, miszerint Jézusmária. Na, most egy pogány szertartás közepén-végén ez azért elég szokatlanul hangzott. Így a célját gyorsan elérte, mert mindenki ráfigyelt, hogy közölhesse:

MINDJÁRT SZÜL A BOGI!

- Jaj, istenem!- sikolt fel erre Szép Juhász néne is, és ennél tényleg nem kellett több. A három pánikolóból öt másodperc alatt lett kilenc, további tíz másodperc után pedig nyolcvanegy, aztán ennél tovább nem terjedhetett, mert nem volt több vendég Cser Botond tisztásán. Ebből adódóan nyolcvanegyen nyolcvanegy  irányba kezdtek el futkosni értelmetlenül, mint a mérgezett egerek, vagy a bogarak, akik fölül valami tréfás kedvű óriás a terméskövet leemelte, és így legtitkosabb ténykedésük váratlanul napfényre került.

Elsőnek természetesen a Doki tért magához, a másodiknak a Lápi Lidérc.

A Doki rövid diagnózis alapján úgy döntött, annyi idő talán még van, hogy levigyék Bogit a turistaházba. Ezért tűzoltó fogásra társultak a Lápi Lidérccel, és már siettek is. Mögöttük Benjamin, mögötte Kisbabos és Izaura, aztán Julcsi, Juli, és a többiek. Közben uszkve ötven mobil telefon kerül elő, hogy a mentőt hívja. A tízedik fogadott hívás után közölte a mentőszolgálat diszpécsere, köszi, de értik, nem kell több telefon, megy a kocsi.

A Doki a cipelést, a korát nézve sokáig, ám amúgy száz méter hoosszan bírta.

Így a Lápi Lidérc maga vette át a kismamát, és mint pillét vitte tovább.

Sőt, az a csoda is megtörtént, hogy a hölgyre való tekintettel még a csikket is kiköpte a szája szegletéből! (Utóbb természetesen visszajött érte, ahol is csikk még mindig őt várta, hamuja legmélyén aprócska parázzsal.)

De nem ért ám be Bogival még így se a turistaházba. Csak a Pántlikás Ladáig.

Nahát, ha muszáj, itt talán még jobb is. Bevitte hát a kismamát a szentéjbe, rátette a Lada motorház tetejére, ott letépte Bogiról a gyönyörű mennyasszonyi ruhája alját, és mire utolérte őket a Doki, szinte már kint is volt a kiscsajszi feje.

Na, azt akkor így apás szülés lett, mert nem lehetett a Benjamint a szentéjből kiküldeni. Meg pogány lakodalmi menet szülés is, mivel a Lada szentéjének a fala üvegből van.

Hát így amire megérkezett a mentő, messziről zengve, hogy ninó, már intettek is a mentőtisztnek az örvendező népek, hogy nem kell sietni, és mivel nem ő vezet, mit iszik.

 Igent mondott, és jött a baba

Így jött Bogi a lagziba

Hogy szűz volt-e, nem tudni

De hogy így szült, nem semmi!

 Állt készen a vőfély máris az alkalomhoz illő rigmussal. Mivel a nagy izgalomban még ő is elfeledte kis időre, minő kalandban is volt része

az elsőző éjszaka, vagyis odaát egy másik világba jó három hónapig.

 (De majd elmeséli.)

 A mentőtiszt végül csak elfogadott egy kupica pálinkát, de csak azért, hogy a lakodalmas társaságot meg ne sértse, no meg hogy az ápoló kolléga mégse igyon egyedül. Benjamin elment a mentővel, Jutka és a Doki meg utánuk kocsival.

Mivel a nászasszony még nem ivott egy kortyot se. Jobb a békesség alapon, mivel azt tapasztalta, ha korán reggel már iszogat kicsit, hajlamos beszólogatni másoknak. Mindegy kinek, és mindegy is, hogy mit. És ilyenkor Vágási Druida Ferenc csak magában mer morogni, hogy mégse kellett volna az asszonynak nyugdíjba mennie, mert így, hogy nincs mit sürgölődnie, csak ami a turistaház meg a sámán központ körül adódik, egyre jobban hasonlít Janka nénire.

Na, aztán hogy elment a mentő és vitte a boldog párt meg az üvöltő Kiscsajszit, miszerint tegyetek vissza, nem erről volt szó, ő nem ezt akarta, hamar

ellazult a hangulat. Hát hiszen!

Itt van nekik az Ági meg a Matyi. De hogy ezek ketten is milyen szépek!

Az aurájuk úgy kikerekedett a boldogságtól, hogy inkább hasonlítanak egy Hello Kittyre, mint emberi formázatra. Azt akkor! Itt az ital! Itt a kaja!

 Itt egy lavór, ott egy kaszni

Ez egy nagy nem: be kell baszni-

Gyerünk, násznép

Nincs ez másképp

Rajta!

Egyetek meg igyatok

Pogány táncot járjatok

Aki itt ma mufurc marad

Igyon húgyot, egyen sarat!

 Közben a hatos kórterem előtt meg nehéz lett volna összeszámolni, kinek gratulálnak többen: a kismamának, az apának, a nagyszülőknek- vagy és leginkább Dokinak és Julinak: két ilyen fess dédit ugyan a világ még nem is látott. Ja, amúgy aranyos a gyerek.

No de hatos?

És kórterem? És VIP?

Boglárka, mihelyt erőre kapott, máris nekiállt morogni. Nem lehetett volna inkább a hetes? És mért van egyedül egy hatágyas szobában? Nehogy már elhiggye, csak neki volt kedve szülni ezen a szombat reggelen! Mivel hogy neki se… Benjamin pedig megfogadja, soha többé egy kortyot se. Csak még ezt a fél üveg pálinkát, amit véletlenül magával hozott a zakója zsebében a kórházba. Viszont ha estére vissza is megy a lagziba, ott már tényleg nem, még sört se. Utóbb erre a fogadalmára nem emlékezett. Mint ahogy Kelen mester se arra, hogy mikor volt ennyire dühös. Az ingerültsége oka? Benedek Virág.

Hát ez a felelőtlen, bárgyú kékseggű csaknem kiejtette magát a legjobb harminckettő között. Még hogy a 18+1 vödörből a 21-es csúcs megközelítése?

39! Sporttársak! Annyit bírt ez a „tolf zseni” teljesíteni. Csak ezért nem esett ki, mert az ellenfele amúgy középszerű játékos, és amikor a tizenhetedik vödörnél látta, akár nyerhet is, megremegett a keze, és ütött egy akkora homályt, hogy utána négy gurítással volt képes azt csak helyrehozni.

De hát meséltem, mik történtek, mester!- dadogott mélyen szégyenkezve szegény Virág.  Kelen Bélát nem érdekte, hogy Kovácsnak úr öt perc alatt kinőtt a haja és a szakálla, és majd elmeséli, miféle kalandba keveredett. Meg hogy Bogika kevés híján a Fapásztor elé babázott. Egy profi játékos attól az, ami, hogy függetleníteni tudja magát mindentől. Egy profi akkor is csúcson van, ha frontálisan telibe kapja a hatos villamos. Egy profi megrázza magát, bemelegít és nyer. Felmentés csak akkor lehetséges, ha a villamos ketté is vágja.

Így aztán szegény Virág is megesküdött, hogy soha többé nem iszik. Ám ő még másnap is emlékezett a fogadalmára, mivel mint profi, készült a nyolcad döntőre. Az ellenfele Té úr. Ez a mérkőzés szinte a döntővel ér fel, mivel Kelen mester anno úgy döntött, Virág edzőjenként versenyzőként nem indul.

Majd talán a senior kupában.

                                                O

 KÉT KUTYA, EGY ŰRCSÓTÁNY ÉS EGY ŐRNAGY BESZÉLGET

  Az is de régen volt már, hogy összegyűlt a régi banda! Bizony mint régi szép időkre emlékeznek azokra válságos napokra, hetekre, hónapokra, amikor a helyi érdekű gonosz entitás sompolygását kellett tevőleg figyelniük, nehogy már átvegye a hatalmat a Föld primitívjei fölött, akik még mindig államokba tömörülve vigyorognak egymásra és békéről, jó szándékról vartyognak.

No de annak a válságnak a vége a delete lett, azóta szinte nyugi van. Csak Ónagy Jenő mennynetes stiklije zavarta fel az állóvizet.

A játszótéren, a Gazdag Kábel közelében, a kismamák, ha nem is örömmel, de megnyugvással vették tudomásul, hogy a kábeltévé igazgató úr ismét megjelent a szokott padjánál a szokott teli papírzacskóval, amibe a kisbolt tulajdonosa az eladhatatlanul kiszáradt apró pogácsákat gyűjti össze neki.

És ha már Té úr és a pogácsáktól dagadt stanicli, akkor ahhoz kell ám a két szörnyű küllemű kutya, a Hirig meg a Dzsihád. És a legutóbbi néhány alkalom óta bizony Vilmos őrnagy is, aki most már nyilvánvaló, hogy nem véletlenül téved mindig erre, amikor a kis piknik kibontakozik.

- Tehát megszökött- bólogat a padnál ácsorgó őrnagy úgy, mint aki igazából nem is csodálkozik. Dzsihád és Hirig urak se úgy néznek ki.

- Várható volt.

- Amilyen izgága alak…

- De csak nem sunnyog vissza ide a Rétre?

- Á, azt nem hinném.

- Mivel momentán itt rontja a levegőt az a perverz hasonmása…

- Ön-azonosa, Dzsihád úr, úgy mondjuk.

- Maga engem most kiigazít, Té?

- Bocs. Kér egy pogácsát?

- De gurítsa, ne dobja!

- Ahogy óhajtja…- Té kivesz a zacskóból egy pogit és lazán a rottweilernek álcázott űrpolip főágens lába közé gurítja. És ha már nekilátott, gurít Hirignek, és még egyet Dzsihádnak is. Aztán a tekintete Vilmos őrnagyra téved és automatikusan kínálja. – Kér?

- Beletörne a fogam.

- No de csak nem?

- Hát…már a sörösüveget se bírnám úgy kinyitni.

- Öregszik, őrnagy úr?

- Ki nem? Vagy magukon űrcsótányokon nem fog az idő?

- Kevésbé, mint magukon, homo sapienseken.

- Mindig sejtettem, hogy szarul vagyunk összerakva.

- Mármint maguk emberek?

- Hát nem? Max. nyolcvan-száz év és annyi mindenkinek.

- Majd megtalálják maguk is a hosszú élet titkát.

- Hogy nem szabad megöregedni?

- Előbb-utóbb megjelenik itt a Földön megint egy hebrencs és megsúgja maguknak…

- Ja, aztán mehet az is száműzetésbe…- morogja Hirig.

- Szóval maguk azt állítják, hogy a tűz elkészítéstől a keréken át a maghasadás felhasználásig mindent csak maguk súgtak?

- Mi nem.

- Egy űrpolip ilyet soha nem tenne.

- De egy űrcsótány se.

- És mi emberek magunktól még semmit nem találtunk ki?

- Vilmos úr, ilyet mi sose állítottunk.

- Viszont Té, guríthatna még pár pogácsát, mert ez most valahogy ízlik.

- Kérem, örömmel.

Té gurít Dzsihád mellső lábai közé, aztán ugyanígy kap még Hirig is.

- Na látja, Vilmos, a kőkeményre száradt apró pogácsát. Azt biztos, hogy maguk emberek találták ki.

- Ezt vegyem úgy, mint valami vállveregetést, Dzsihád úr?

- Ejnye, de érzékeny hangulatban van ma.

- Egy francokat vagyok én érzékeny hangulatban.

- Akkor milyenben van, kedves Vili?

Vilmos őrnagy jól megnézi magának Hiriget, az a dög vajon gúnyolódik- vele.

Nem lehet megállapítani, mert Hirig kutyaképe mindig olyan, mint aki halkan belelépett, és tudja, de nem szól róla, le se törli a lábárt a beste, hanem beviszi a lakásba. – Olyanba, tisztelt eb úr, mint akinek beletörne a foga egy olyan pogácsába, és meg se próbálna a fogával egy üveg sört kinyitni. Viszont Té úr olyan ügyesen gurít, hogy elindulhatna a petanque bajnokságon.

- Azt nem fémgolyóval művelik?

- De. Azzal talán könnyebb is, mint pogácsával.

- Elég sport nekem a Tolf, őrnagy úr.

- Hallom, bejutott a tizenhatba.

- A következő ellenfelem viszont a Benedek Virág.

- És ő verhetetlen?

- Nem tudom kihagyni a poént: ördögi, ahogy játszik…

- Na jó, nézzük, miből élünk! – találja meg a tőle megszokott jangot Dzsihád úr.  – Őrnagy, hol van az a kütyü?

- Nem tudjuk.

- De nyilván Jobbágy lopatta el.

- Nincs rá bizonyíték.

- Márpedig egy Mennynet se maradhat a Földön.

- Arra saccolok, hogy szétszedték, összerakták, de nem tudják bekapcsolni.

- Ezt mért gondolja?

- Hogy gyártani tudják, meg kéne érteni, hogy működik.

- Lehet, hogy nekünk kéne Jobbágyot kikérdezni?

- Úgy érti, levinnék a barlangba?

- Úgy.

- Az emberrablás.

- Az.

- Én meg rendőr vagyok.

- Na és?

- Embert rabolni bűn.

- Nem mondja.

Dzishád és Vilmos őrnagy hosszan farkasszemet néznek. Szokás szerint Hirig úr próbálja oldani a hangulatot.

- Na és mit szólnak, hogy megszületett a kis dédunokánk?

- Hogy kicsoda?

- A dokié.

- Ja! Remek.

- Nahát, én már láttam videón. Aranyos kis lány, he!

- Ma be is mondjuk az esti hírekben.

- Jól is teszik, Té úr! Ennek van igazi hírértéke és nem annak, ki ölt meg kit, vagy mit rabolt el, mit hagyott ott.

Ha Hirig arra számít, ezzel a témával elvannak egy darabig, amíg lenyugszanak

a kedélyek, akkor téved. Dzsihád még mindig ott tart, hogy – Különben is ki kell kérdeznünk azt az elmebeteg, sunyi alakot.

- Mármint Jobbágy urat?

- Nem róla van szó?

- De ő még mindig országgyűlései képviselő és újabban már dúsgazdag kupleráj tulajdonos, komoly céghálózattal.

- És?

- Ő nem egy lakótelepi alkoholista, akit úgy se keres senki.

- És?

- Kell az maguknak, hogy a fél világ a Réten szaglásszon?

Dzsihád ebbe belegondol, és belátja, nem kell az nekik, még a végén lebuknak, és a csillagközi szabályzat értelmében kénytelenek lesznek nem csak a Rétet, hanem talán egész Európát egy mondjuk Tunguzkai Meteor méretű csapással leborotválni. Annyit meg egy elkallódott Mennynet és egy igaz, hogy simlis, de legalább jelentéktelen politikus kikérdezése talán mégse ér meg.

- Viszont azt is meg kéne tudnunk, hogy ezzel a MILEHA című új baromsággal mire megy ki a játék- vicsorog a többiekre mégis.

- Ó, az tényleg egy ártatlan játéknak tűnik.

- Maga már nézte, őrnagy?

- Sőt! Akkora baromság tényleg, hogy baromi jó- mosolyodik el Vilmos az emléktől, de jót hancúroztak előbb virtuálisan, aztán meg igazából Hanga M. Edinával.

- Jaja, nem semmi…- bólogat Té úr, és ő is mosolyog.

- Már maga is játszott vele?

- Dzsihád, ezt ki kéne próbálnia.

- És mégis, hogy képzeli? Bekéredzkedek Gál bácsinál a házba és odaülök a monitor elé?

- Mért ne, ha nincs otthon, vagy alszik?

- Akkor hogy kéredzkedek be?

- Tegyük fel, valahogy bent van.

- Nincs számítógépe.

- Gál bácsinak?

- Kisnyugdíjas.

- Nahát! Még ma intézkedek, és a kábel tévé adományoz neki egyet!

- És benne lesz a híradóban ez is, mi?

- Inkább ez, mint hogy ki ölt meg kit és miért, nem? Maga mondta az imént, kedves Hirig.

- Most megfogott, kedves Té.

- Hihetetlen, hogy maguk mit össze tudnak bájologni.

- Azt csakis a jó modorunk teszi, uram…- enged meg magának Hirig ennyi pimaszságot. Dzsihád viszont meg se hallja, mert még mindig Jobbágynál van leragadva.  – Annál a Hell Combatnál is mintha azt mondták volna, hogy egy ártatlan, hülye kis játék.  És mi lett belőle, őrnagy. Emberrablások, ugyebár.

Amivel maguk, zsaruk, szintén nem tudtak mit kezdeni. Mint az ellopott Mennynetünkkel. Anno a vízzé vált hullákkal. És Hartai megölése? Nem mintha érte kár lenne. Mondjon egy fontos ügyet, őrnagy, amit maguknak itt Réten sikerült az elmúlt négy-öt évben felgöngyölíteni.

Vilmos őrnagy úgy dönt, ezt a provokációt ő nem hallja meg. -De ez a MILEHA

tiszta ügy.

- Egy olyan játék maguknak, embereknek? Akiknek különben is annyi kapcsolódásuk van a valósághoz, mint egy éti csigának a fénysebesség közeli száguldáshoz?

Vilmos őrnagy úgy érzi, ez az a pont, ahol nem érdemes egy űrpolippal vitatkozni. Pedig lehetne. Először is, miért kéne legyen közünk a „valósághoz”?

Másodszor: mihez kezdene egy éti csiga akkori sebességgel száguldva?

- Uraim, mennem kell…- búcsúzkodik inkább.

- Nocsak, siet?

- Szolgálatban vagyok.

- Csak nem próbál meg végre kinyomozni valamit?

- Á, isten őrizz javítani a statisztikámon.

- És mi van azzal a kis rendőrlánnyal?

- Bezzegh szakaszvezetővel?

- Szerelmes még belé?

- Én?! Ezt…honnan veszi?  Té! Csak nem maga pletykálkodott?

- Isten őrizz! Dzsihád úr, mondja, hogy nem tőlem hallotta!

- Nem hát. Jó a szaglásom. Igaz, Hirig?

- Ahogy mondja, uram.

- Ajaj! Uraim! Érezték ezt?!

- Mit, Té?

- Azt a remegést!

- Én nem.

- Nem is maga, Vili, hanem önök, űrpolipok.

- Azon kívül, hogy a pogácsától kurva szomjas vagyok…

- Várjunk csak! Mintha…igen, mégis!

- Ugye?

- Mit éreznek, uraim?

- Nahát, mi történhetett? Gyerünk gyorsan a terminálhoz! – parancsol a főpolip.

- De mi történt?

- Mintha megremegett volna az Univerzum.

- Az…Univerzum?

- Az.

- Az egész, úgy értik?

- Vagy csak a pogácsa volt túl sós, gyerünk!

És a kismamák kissé ámultan nézték, hogy a fura társaság egyszer csak felpattan a padról, és mintha zaklatottak lennének, sietnek el a hosszúrét felé. De mi történt? Ufó szállt le? Vagy a legjobb nyolcba kerülésért kiesett mindenki favoritja és kedvence, Benedek Virág? Bár azt honnan tudnák? Nem is volt az urak kezében telefon. És különben is délelőtt van, és a Tolf bajnokság eme szakaszában már csak délutáni meccseket rendeznek.

[artificialhorizonat]

Rainer Werner Fassbinder

Rainer Werner Fassbinder hat ein kurzes und intensives Leben geführt. Sein bahnbrechenden Filme, aber auch seine Exzesse und seine Kompromisslosigkeit haben ihn zur Legende werden lassen. Neben Werner Herzog, Volker Schlöndorff und Alexander Kluge gilt er als jener Filmemacher, der den Neuen Deutschen Film entscheidend geprägt und weiterentwickelt hat.

Fassbinders Weg zum Film

Der 1945 geborene Rainer Werner Fassbinder verspürt schon früh den Drang, sich der Schauspielerei zuzuwenden und Filme zu machen. Nach dem Schulabbruch bemüht er sich vergeblich um Aufnahme an der Film- und Fernsehakademie in Berlin. So nähert er sich als Autodidakt und über das Theater diesem für ihn so faszinierenden Medium. In den späten 1960ern macht er sich als Schauspieler und als Film-Regisseur mit einer Gruppe von Gleichgesinnten (Hanna Schygulla, Ingrid Caven, Harry Baer, Klaus Löwitsch) einen Namen.

Fassbinders frühe Werke

1969 stellt Fassbinder die beiden Filme „Liebe ist kälter als der Tod“ und „Katzelmacher“ fertig. 1971 gründet er die Firma Tango-Film. Der erste selbständig produzierte Film „Händler der vier Jahreszeiten“ wird 1972 uraufgeführt. Die Programmverantwortlichen des deutschen Fernsehens werden auf Fassbinder aufmerksam und engagieren ihn für zahlreiche Projekte. Fassbinder arbeitet wie ein Besessener und setzt in den kommenden Jahren auch seine eigenen Ideen um. Er arbeitet als Drehbuchautor und Regisseur an „Die bitteren Tränen der Petra von Kant“, „Angst essen Seele auf“ und „Faustrecht der Freiheit“. Meistens ist er für die Regie, die Produktion und die Musik verantwortlich. Darüber hinaus ist er in verschiedenen Städten als Theater-Regisseur tätig.

Fassbinders große Erfolge

Dank seiner größeren Bekanntheit und dank seines Renommees kann Fassbinder in der zweiten Hälfte der 1970er auch besser budgetierte Filme drehen. Mit „Despair – Eine Reise ins Licht“ aus dem Jahr 1978 gewinnt er den Deutschen Filmpreis für die beste Regie. Unter den nachfolgenden Filmen sind vor allem die so genannte BRD-Trilogie („Die Ehe der Maria Braun“, „Die Sehnsucht der Veronika Voss“, „Lola“), die mehrteilige TV-Verfilmung von Döblins „Berlin Alexanderplatz“ sowie die Verfilmung des Romans „Querelle“ von Jean Genet zu erwähnen. Im Juni 1982 verstirbt Fassbinder im Alter von nur 37 Jahren in München. Er hat in etwas mehr als einem Jahrzehnt über vierzig Filmprojekte realisiert.

Fassbinders Drogenkonsum

Ursachen für seinen Tod waren Erschöpfung aufgrund von Überlastung und sein gesundheitsschädigender Lebensstil. Fassbinder war nicht nur Kettenraucher, sondern auch alkoholabhängig und drogensüchtig. Er hat viel gearbeitet, viel gefeiert und wenig geschlafen. Die äußeren Zeichen waren bald unübersehbar. Ab einem bestimmten Zeitpunkt seines Lebens war Fassbinder nicht mehr ohne seine Augenringe vorstellbar, denn er hat keine Bemühungen angestellt seinen körperlichen Verfall mit Hilfe von Cremes, oder Makeup zu verstecken. Fassbinder war ein Säufer, er war jähzornig, er war besitzergreifend, er war bisexuell. Fassbinder war ein Genie.

from http://www.artificialhorizon.at/rainer-werner-fassbinder/

[conniesschreibblogg]

„Die Illusion der Gewissheit“ von Siri Hustvedt

Bücherblog Sachbücher

2. Zum Inhalt Als ich “Die Illusion der Gewissheit“ von Siri Hustvedt bei Rowohlt im sah und den Klappentext las, war ich sofort interessiert. Das Leib-Seele-Problem fand ich schon immer spannend. Ich war gespannt auf Siri Hustvedts Herangehensweise. Zu welchem Ergebnis würde sie kommen? Die zentrale Frage des Leib-Seele-Problems oder moderner gesagt: Körper-Geist-Problems ist die Frage nach der Beziehung zwischen Körpern und Geist. Der Geist umfasst in dieser Problemstellung die Seele. (Enzyklopädie Philosophie, Meiner) Siri Hustvedt führt den Leser in die Philosophiegeschichte des Körper-Geist-Problems ein. In einer dialektischen Form stellt sie Leib und Seele, Körper und Geist, Gott und Welt, angeboren und erworben (Nature/Nurture), Form und Materie, Mann und Frau, Psyche und Soma und noch weitere Gegensätze gegenüber. Diese Gegensatzpaare sind mit dem Problem verwoben. In vielen Fällen handelt es sich um Dichotomien. Dabei entsteht ein Menschenbild, dass sich im Laufe der Zeit verändert. Vor allem das Frauenbild hat sich stark gewandelt. Vom Jäger und Sammler Menschenbild bis heute war ja auch ein weiter Weg. Aber was ist der „Mensch“ heute? Was macht uns aus? Genau diese Fragen stellt Siri Hustvedt in ihrem Essay. Siri Hustvedt macht einen kleinen Ausflug in die Antike zu den Pythagoreern, zu Platon und Aristoteles, um dann bei Rene Descartes zu verweilen, erwähnt Hobbs, Wir machen zwischendurch bei Kant, Hegel, Schopenhauer und auch Freud Station. Immer wieder stellt sich die Frage: Haben Leib und Seele ein gleich starkes Verhältnis oder ist einer stärker? Ist der Geist Herr über den Körper? Oder hat der Körper die Übermacht? Dazu verweist die Autorin auf mehrere Studien. Besonders belustigt hat mich die These mit dem angeborenen Dominanzverhalten der Männer. Oder die These, dass der Herrschaftsanspruch bei Männern in den Genen zu finden sei. Tja, was sagst du dazu? Hirnforscher, Evolutionspsychologen, Genetiker, Psychiater, Computerwissenschaftler. befassen sich mit dem Leib-Seele-Problem. Auch der viel zitierte Kognitionswissenschaftler Steven Pinker konnte genauso wenig wie Steven Ray eine wirkliche Lösung bieten. 4/5 Punkten 3. Sprachliche Gestaltung Das Essay verlangt einen aufmerksamen Leser, der bei Bedarf auch mal bereit ist, Definitionen nachzulesen. Es ist kein Buch, dass ich an ein oder zwei Tagen durchlese und alles verstanden habe. Aber durch die herangezogenen Studien, fand ich den Weg sehr interessant und wie schon erwähnt, hat mich einiges zum Schmunzeln gebracht.. Trotz des schwierigen und umfangreichen Themas lässt sich das Buch gut lesen. 4/5 Punkten 4. Cover und äußere Erscheinung „Die Illusion der Gewissheit“ von Siri Hustvedt, aus dem Amerikanischen von Bettina Seifried, hat 416 Seiten, einen Festen Einband und ist am 15.05.2018 unter der ISBN 9783498030384 bei Rowohlt im Genre: Sachbücher erschienen. Erstveröffentlichung von "The Delusions of Certainty"  bei Simon & Schuster (17. Oktober 2017) veröffentlicht. 4/5 Punkten 5. Was sagt Siri Hustvedt? Links Titel Thesen Temperamente Interview mit Siri Hustvedt in englischer Sprache Siri Hustvedt in Sternstunde Philosophie von 2015 Siri Hustvedt & Paul Auster: Interviewed Together 6. Fazit Siri Hustvedt zitiert im letzten Kapitel Blaise Pascal aus seinem Werk „Gedanken“. Und dieses Zitat bringt das Ergebnis auf den Punkt. - Ich weiß immer noch nicht, wer oder was mich in die Welt gesetzt hat. - Ich weiß immer noch nicht, was die Welt ist. - Ich weiß immer noch nicht, wer ich bin. - Ich weiß immer noch nicht, was der Geist ist. - Ich weiß immer noch nicht, was die Seele ist. - Ich weiß immer noch nicht, was das Bewusstsein ist. Siri Hustvedt kann das Problem zwar nicht lösen, aber sie hat das im mittelalterlichen Universalienstreit gipfelnde Problem ins Hier und Jetzt - in die Gegenwart - geholt. Sie nimmt den Leser dabei mit und lässt ihn daran teilhaben. Der Leser mag gerne eigene Schlüsse daraus ziehen. Die Frage ist natürlich: Benötigen wir überhaupt die Trennlinie zwischen Körper und Geist? Und genau hier kommt die Lösung: Was bedeutet das für uns? Was will uns Siri Hustvedt mit ihrem Essay sagen? Wir müssen einen ganzheitlichen Blick entwickeln. Die Frage des Körper-Geist-Problem hat keine Relevanz. Die Trennung ist auch immer ein Ausgrenzen und genau das möchte Siri Hustvedt nicht. Das Buch aus dem Genre Sachbücher gefällt mir gut. Es ist eine fachübergreifende Sammlung an Fakten, Studien, Philosophiegeschichte, Neurowissenschaften und noch vielen zum Thema. Ich vergebe insgesamt 4/5 Punkten. 7. Siri Hustvedt Die Autorin auf Wikipedia Die amerikanische Schriftstellerin Siri Hustvedt hatte 2016 die Poetik-Dozentur in Tübingen inne. Sie lehrt über den Ursprung menschlichen Erzählens, den Zusammenhang zwischen Narrativität und psychischer Gesundheit und über die Angst des Westens vor der Weiblichkeit. Hierzu ein Artikel Deutschlandfunk Kultur Connies Schreibblogg - Bücherblog Sachbücher Wohin? „15 Tage“ von Rosemarie Benke-Bursian, Veronika Otto, Jonas Höbenreich „»Nichtalltägliches aus dem Leben eines Beamten« Lesen Sie den ganzen Artikel

[conniesschreibblogg]

„Die Illusion der Gewissheit“ von Siri Hustvedt

Bücherblog Sachbücher

2. Zum Inhalt Als ich “Die Illusion der Gewissheit“ von Siri Hustvedt bei Rowohlt im sah und den Klappentext las, war ich sofort interessiert. Das Leib-Seele-Problem fand ich schon immer spannend. Ich war gespannt auf Siri Hustvedts Herangehensweise. Zu welchem Ergebnis würde sie kommen? Die zentrale Frage des Leib-Seele-Problems oder moderner gesagt: Körper-Geist-Problems ist die Frage nach der Beziehung zwischen Körpern und Geist. Der Geist umfasst in dieser Problemstellung die Seele. (Enzyklopädie Philosophie, Meiner) Siri Hustvedt führt den Leser in die Philosophiegeschichte des Körper-Geist-Problems ein. In einer dialektischen Form stellt sie Leib und Seele, Körper und Geist, Gott und Welt, angeboren und erworben (Nature/Nurture), Form und Materie, Mann und Frau, Psyche und Soma und noch weitere Gegensätze gegenüber. Diese Gegensatzpaare sind mit dem Problem verwoben. In vielen Fällen handelt es sich um Dichotomien. Dabei entsteht ein Menschenbild, dass sich im Laufe der Zeit verändert. Vor allem das Frauenbild hat sich stark gewandelt. Vom Jäger und Sammler Menschenbild bis heute war ja auch ein weiter Weg. Aber was ist der „Mensch“ heute? Was macht uns aus? Genau diese Fragen stellt Siri Hustvedt in ihrem Essay. Siri Hustvedt macht einen kleinen Ausflug in die Antike zu den Pythagoreern, zu Platon und Aristoteles, um dann bei Rene Descartes zu verweilen, erwähnt Hobbs, Wir machen zwischendurch bei Kant, Hegel, Schopenhauer und auch Freud Station. Immer wieder stellt sich die Frage: Haben Leib und Seele ein gleich starkes Verhältnis oder ist einer stärker? Ist der Geist Herr über den Körper? Oder hat der Körper die Übermacht? Dazu verweist die Autorin auf mehrere Studien. Besonders belustigt hat mich die These mit dem angeborenen Dominanzverhalten der Männer. Oder die These, dass der Herrschaftsanspruch bei Männern in den Genen zu finden sei. Tja, was sagst du dazu? Hirnforscher, Evolutionspsychologen, Genetiker, Psychiater, Computerwissenschaftler. befassen sich mit dem Leib-Seele-Problem. Auch der viel zitierte Kognitionswissenschaftler Steven Pinker konnte genauso wenig wie Steven Ray eine wirkliche Lösung bieten. 4/5 Punkten 3. Sprachliche Gestaltung Das Essay verlangt einen aufmerksamen Leser, der bei Bedarf auch mal bereit ist, Definitionen nachzulesen. Es ist kein Buch, dass ich an ein oder zwei Tagen durchlese und alles verstanden habe. Aber durch die herangezogenen Studien, fand ich den Weg sehr interessant und wie schon erwähnt, hat mich einiges zum Schmunzeln gebracht.. Trotz des schwierigen und umfangreichen Themas lässt sich das Buch gut lesen. 4/5 Punkten 4. Cover und äußere Erscheinung „Die Illusion der Gewissheit“ von Siri Hustvedt, aus dem Amerikanischen von Bettina Seifried, hat 416 Seiten, einen Festen Einband und ist am 15.05.2018 unter der ISBN 9783498030384 bei Rowohlt im Genre: Sachbücher erschienen. Erstveröffentlichung von "The Delusions of Certainty"  bei Simon & Schuster (17. Oktober 2017) veröffentlicht. 4/5 Punkten 5. Was sagt Siri Hustvedt? Links Titel Thesen Temperamente Interview mit Siri Hustvedt in englischer Sprache Siri Hustvedt in Sternstunde Philosophie von 2015 Siri Hustvedt & Paul Auster: Interviewed Together 6. Fazit Siri Hustvedt zitiert im letzten Kapitel Blaise Pascal aus seinem Werk „Gedanken“. Und dieses Zitat bringt das Ergebnis auf den Punkt. - Ich weiß immer noch nicht, wer oder was mich in die Welt gesetzt hat. - Ich weiß immer noch nicht, was die Welt ist. - Ich weiß immer noch nicht, wer ich bin. - Ich weiß immer noch nicht, was der Geist ist. - Ich weiß immer noch nicht, was die Seele ist. - Ich weiß immer noch nicht, was das Bewusstsein ist. Siri Hustvedt kann das Problem zwar nicht lösen, aber sie hat das im mittelalterlichen Universalienstreit gipfelnde Problem ins Hier und Jetzt - in die Gegenwart - geholt. Sie nimmt den Leser dabei mit und lässt ihn daran teilhaben. Der Leser mag gerne eigene Schlüsse daraus ziehen. Die Frage ist natürlich: Benötigen wir überhaupt die Trennlinie zwischen Körper und Geist? Und genau hier kommt die Lösung: Was bedeutet das für uns? Was will uns Siri Hustvedt mit ihrem Essay sagen? Wir müssen einen ganzheitlichen Blick entwickeln. Die Frage des Körper-Geist-Problem hat keine Relevanz. Die Trennung ist auch immer ein Ausgrenzen und genau das möchte Siri Hustvedt nicht. Das Buch aus dem Genre Sachbücher gefällt mir gut. Es ist eine fachübergreifende Sammlung an Fakten, Studien, Philosophiegeschichte, Neurowissenschaften und noch vielen zum Thema. Ich vergebe insgesamt 4/5 Punkten. 7. Siri Hustvedt Die Autorin auf Wikipedia Die amerikanische Schriftstellerin Siri Hustvedt hatte 2016 die Poetik-Dozentur in Tübingen inne. Sie lehrt über den Ursprung menschlichen Erzählens, den Zusammenhang zwischen Narrativität und psychischer Gesundheit und über die Angst des Westens vor der Weiblichkeit. Hierzu ein Artikel Deutschlandfunk Kultur Connies Schreibblogg - Bücherblog Sachbücher Wohin? „15 Tage“ von Rosemarie Benke-Bursian, Veronika Otto, Jonas Höbenreich „»Nichtalltägliches aus dem Leben eines Beamten« Read the full article