#vankiút

[apintergyuszi]

TANULJ A HIBÁMBÓL!

Egyre sötétebbé kezdtek válni a napok. Gondoltam ez bárkivel megesik, egy kis lehangoltság nem a világ vége. Majd túl leszek rajta. Sokáig nem is mondtam el senkinek, hogy valójában milyen ürességet érzek magamban. Akkoriban legszívesebben csak feküdtem volna az ágyamban, a falat bámulva és azon gondolkodva mikor halok meg. És bár rettegtem a haláltól, az élethez sem volt túl nagy kedvem. Éveket vett el tőlem ez az érzés. A pokol és a teljes megsemmisülés között ingáztam végig egy jó pár hónapot. Azt gondoltam, ha nem beszélek róla, majd elfelejti az agyam és minden rendben lesz. De az örökös hazugság magamnak, és mindenki másnak körülöttem, hogy minden rendben van csak még inkább kimerített. A dolgok rosszabbra fordultak. Már nem igazán voltak jobb napok, maximum kevésbé rosszak. Innen már nem volt veszíteni valóm. Beszélni kezdtem róla: Igen, szorongok, pánikbeteg vagyok, és sajnos elég sokat jár az agyam azon, hogy egyszer meg fogok halni. Azóta könnyebb, nem kell már hazudnom és a színlelés helyett, dolgozhatok a megoldáson. Tanulj a hibámból! Ha senkiben nem bízol, akkor legalább nekem írd le név nélkül! Had próbáljak meg segíteni! Had próbábáljunk meg segíteni!

[plumsworld]

Mától lehet hivatalosan beadni a jelentkezést…