#nemvagyegyedül

[bdpst24]

#NemVagyEgyedül #VanSegítség

társadalmi kampány és összefogás a fiatalok mentális egészségéért Drámai arányban romlik a gyermek- és a serdülőkorúak mentális egészsége. Magyarországon, ahogy világszerte, meredeken nő az érintettek köre. Az Uniomedia kommunikációs ügynökség október 10-én, a lelki egészség világnapján partnereivel együtt a kommunikáció erejével szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a fiatalok lelki…

[ateljessegfele]

lebukik fejem és úgy zokogok, de most nem haloványul bennem a bánat.

egész nap felváltva küzdök a szavakkal és a könnyeimmel, és a könnyeket még talán visszafojtom, de a gondolataimat nem kéne. megint baromi csalódott vagyok az országunk vezetésében.

a legnagyobb baj talán az, hogy ha bárki szeretne felszólalni az ellen, amit megszavaztak most, rögtön mutogathatnak rá, hogy "veszélyezteti a gyerekeket" vagy "mentegeti a pedofilokat", meg akkor már biztos ő is az ugyebár, hát hülye lenne nem kiállni a saját elvei mellett. undorító, hogy nem először állunk azzal szemben, hogy a pedofíliát próbálják összemosni az LMBTQ+ közösséggel és sajnos hatásos, amit csinálnak. felvetettek egy olyan jogszabály-tervezetet, amit bárki megszavazna, a pedofil-nyilvántartás egy alapvetően nem rossz ötlet, hát mi mást tennének, a gyerekek az ország jövője, aztán aljas módon beletették ezt - ezt az embertelen, kegyetlen, érzéketlen, kitaszító, hamis gondolatot, miszerint egy és ugyanaz, de minimum egy lapon említhető a közösség és a pedofília. (megsúgom; nem ugyanaz, nem is említhető egy lapon.) aztán a csapból is az folyik, hogy a community, vagy bárki, aki kiáll mellette pedofilbarát, ez egy jó kiindulópont arra is, hogy megosszuk az ellenzéket.

nem is beszélve a gyerekekről, akiket ez egyébként a legjobban érint; nem lesz joga senkinek csodálkozni, ha hirtelen egyre több segélykérés érkezik mindenhonnan, egyre többen mennek ki külföldre abban a pillanatban, amint lehetőségük adódik rá (és eszükbe sem jut majd hazajönni). eszem ágában sincsen vészmadárkodni, de valószínűleg meg fog ugrani az öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek száma a fiatalok körében, ami, valljuk be, egy olyan drasztikusan elöregedő ország népességének, mint a miénk, nem tesz jót.

nem érezhetik magukat biztonságban itt. félnek, és megértem őket; én is félek. nem csak a mindenféle kulturális, társadalmi világörökség hatalmas darabjától fosztják meg őket ezzel, de igazából a biztonságos nemi élettől és normális szexuális felvilágosítástól is. tegyük fel, hogy egy, a saját neméhez vonzódó, vagy nem cisz fiatal arról kap információkat, hogy az egzisztenciájának egy része bűn, abnormális, vagy csak szimplán "nem beszélünk róla", - kedves kis struccpolitika, mert abban jó a kormány, hogy amit nem látunk, az nincs is (közpénz, khm, khm), - akkor mit fog gondolni saját magáról? aztán olyan visszacsatolást kap, hogy ő valójában egy "selejt", vagy nem kap egyáltalán semmilyet, akkor mennyire fog bezárkózni? tényleg arra kell nevelnünk a mostani generációkat, hogy szégyellniük kelljen, hogy szeretnek? vagy azt, hogy kicsodák ők?

van egy Wikipedia cikk a híres magyar LMBTQ+ emberekről. mindenkinek ajánlom, hogy olvassa át, vagy legalább nézzen bele, hátha meglepődnek rajta; nincs semmi hangoztatva, vagy más arcába tolva, nincs ebben polgárpukkasztás. nem hetero és nem cisz emberek mindig voltak, akár a művészetekben, akár a természettudományokban, és ez így van jól. itt visszacsatolhatnánk ahhoz, hogy a kultúra nemzeti alap, szólásszabadság van az országban, tehát mindenkinek joga van hozzá, hogy cenzúrázatlanul hozzáférjen. de tényleg, mit fognak csinálni, lecserélik a Himnuszt a kiskorúaknak?

nagyon jó lenne, ha végre felfogná mindenki, hogy nem népszerűsíti senki a homoszexualitást. a biztonságos szexet, egészséges önképet, kevesebb generációs traumát, önszégyellés elhagyását, az elfogadást, a kedvességet, a szeretetet népszerűsítjük. attól senkinek nem lesz rosszabb, hogy egy bizonyos csoport társadalmilag elfogadva érzi magát, de nekik jobb lesz.

végszónak talán annyit szeretnék ideírni, hogy a család az család. szeretni mindenkinek joga van. létezni is, anélkül, hogy az alapvető emberi jogaid meg lennének kérdőjelezve. a homofóbia, transzfóbia, minden ilyesmi nem vélemény (mások jogainak megkérdőjelezése nem okés és elfogadható véleményként, hahó), hanem a saját belső kudarcaik és elégedetlenségeik projektálása a világra. mások véleménye rólad nem a te személyedről reflexió, hanem önmagukról.

#acsaladazcsalad #szeretniemberijog

[angelofghetto]

ez a (sajnos nem túl jó minőségű) videó azt szemlélteti, hogy a közösségben mekkora erő van, és hogy mindenki számít, mert az egyén épp csak a maga kis részét kell hozzátegye

[apintergyuszi]

TANULJ A HIBÁMBÓL!

Egyre sötétebbé kezdtek válni a napok. Gondoltam ez bárkivel megesik, egy kis lehangoltság nem a világ vége. Majd túl leszek rajta. Sokáig nem is mondtam el senkinek, hogy valójában milyen ürességet érzek magamban. Akkoriban legszívesebben csak feküdtem volna az ágyamban, a falat bámulva és azon gondolkodva mikor halok meg. És bár rettegtem a haláltól, az élethez sem volt túl nagy kedvem. Éveket vett el tőlem ez az érzés. A pokol és a teljes megsemmisülés között ingáztam végig egy jó pár hónapot. Azt gondoltam, ha nem beszélek róla, majd elfelejti az agyam és minden rendben lesz. De az örökös hazugság magamnak, és mindenki másnak körülöttem, hogy minden rendben van csak még inkább kimerített. A dolgok rosszabbra fordultak. Már nem igazán voltak jobb napok, maximum kevésbé rosszak. Innen már nem volt vesz��teni valóm. Beszélni kezdtem róla: Igen, szorongok, pánikbeteg vagyok, és sajnos elég sokat jár az agyam azon, hogy egyszer meg fogok halni. Azóta könnyebb, nem kell már hazudnom és a színlelés helyett, dolgozhatok a megoldáson. Tanulj a hibámból! Ha senkiben nem bízol, akkor legalább nekem írd le név nélkül! Had próbáljak meg segíteni! Had próbábáljunk meg segíteni!

[3raccoonsinatrenchcoat-blog]

9:34 DU, pánikroham töltődik

Vannak ezek a nagyon rossz tanácsok amiket embereknek akiknek pánikbetegsége van adnak. Hogy azok a kényszercselekvések amiket csinálsz nem segítenek, meg hogy jobb lesz mert erős vagy meg ezek a marhaságok amiket hallok nap mint nap, mikor megosztom emberekkel hogy nekem ez van. 

Ne hallgasson senki ezekre. Nem tudja, amíg neki nem volt, nem tudja amíg neki nem volt rendszeres, és nem tudja amíg meg nem mutatja a nyamvadt papírt hogy ő ehhez amúgy ért. 

Ha az tart vissza a teljes összeomlástól, hogy kényszeresen lezuhanyzol, vagy leülsz a WC-re, akkor tedd meg. Ha az, hogy összepárosítod a zoknijaid vagy kétszer megméred a vérnyomásod segít annyira, hogy aludj aznap éjjel, akkor yep, csináld csak. Majd ha nem arról van szó, hogy alap szinten funkcionálsz-e, hanem hogy jól vagy, de szeretnéd ezeket nem csinálni, akkor kell ezeken dolgozni, egy pánikroham alatt nem segít ez a sok jószándékú szájtépés. 

Emellett. Nem baj, ha valamit feladsz, ha nem folytatod tovább. Nem leszel erősebb, ha oyan dolgot erőltetsz, amivel ártasz magadnak. Költözz haza, válts egyetemet. Nem szégyen feladni. Édesanyám szavaival élve: tedd azt, ami NEKED jó. Itt a te életedről, a te jövődről, a te boldogságodról van szó. Ha kell, adj fel valamit, hogy elkezdhess valami másikat. És ha valaki kicsit is kevesebbet gondol rólad ezért... nos, sosem késő újabb emberek után nézni, akik nem bíráskodó pöcsök. 

[kapcsolo18]

Nem számít, ha valaki fekete-fehérben, vagy szürkében akarja látni a világot, a világ mindig színes volt és az is marad.⁣ ⁣ Vigyázz magadra, vigyázz másokra és óvd meg a világ színeit azoktól, akik egy fekete-fehér illúzióban akarnak élni! ❤️🧡💛💚💙💜⁣ ⁣ És oszd meg a postot a barátaiddal, hogyha tetszik!⁣ ⁣ ⁣ ⁣ #NemVagyEgyedül #Kapcsoló #idezet #idezetek #napiidezet #gondolat #motiváció #gondolatébresztő #idézetekmindennapra #magyaridezetek #boldogság #magyaridezet #magyarblogger #magyarinstakozosseg #magyarinstagram #instamagyar #Magyarország #iközösség #acsaladazcsalad #önfejlesztés #fejlődés #cél #élet #kozosseg #szeretet #napimotivacio #irodalom #zene #érdekes (at Hungary) https://www.instagram.com/p/CQY_ZxAgsTO/?utm_medium=tumblr

[evelina-blr]

Józsué könyve 1:5 Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el #quotesdaily #napibölcsesség #napibiztato #üzenet #nemvagyegyedül #Őszeret https://www.instagram.com/p/B7Nnzf8BEV3/?igshid=1mkspvphi9y3k

[pusztalelkem]

View this post on Instagram

A post shared by Puszta Lelkem (@pusztalelkem) on Oct 10, 2019 at 10:32am PDT

[mistressemmedi]

as a queer hungarian person, i want to thank you from the bottom of my heart, and btw all of the people who have shown any amount of support for us in the past couple of days. it feels incredible to have so many people of different backgrounds stand by our side. we love you all.

köszönjük❤🧡💛💚💙💜🤎🖤

#ACsaládAzCsalád #NemVagyEgyedül

Of course fam, one big rainbow family 🤗🏳️‍🌈

[0rsa]

Páánik a repülőn - avagy, hogy tudok parázni a világ legbiztonságosabb közlekedési eszközén?

Nagyon.

Röviden és tömören, ezzel el is készült a bejegyzés, na de ennél egy kicsit többen tartunk a repüléstől, mint hogy ennyivel letudjuk.

Nagyon szerencsés vagyok, hiszen bő egy éven belül megjártam repülővel Abu Dhabit, Brüsszelt és Madridot, most pedig számolom vissza a napokat, hogy Milánóba repüljek. Szóval mondhatni rutinos vagyok és eddig mindig túléltem, akkor meg miért is tartok tőle?

Rengeteg tudományos válasz lenne erre: a bezártság, magasság, tömegiszony vagy szimplán félelem a kontroll elvesztése miatt. Az első három dologgal én boldogan elvagyok. Persze csak a saját ésszerű kereteim között, mert annyira félek a magasságtól, hogy nem ejtőernyőznék, de a Burj khalifa 126. emeletén olyan vidáman fotóztam, mintha csak bébi zsiráfok vettek volna körül.  A legnagyobb nehézséget ebben a szituációban és még megannyi élethelyzetben a kontroll elvesztése adja nekem. Emiatt nem kell azt gondolni, hogy egy irányításmániás diktátor lennék, csak egyszerűen szeretek mindent tudni, megoldani és kézben tartani. Na és ez az! Ez az, ami 10 000 méter magasan lehetetlen. Ez az, amitől én pánikolok, félek, szorongok, hogy a repülőn teljesen más emberekre kell hagyatkoznom (akik persze profik!) és nem magamra.

Imádok autót vezetni és sokkal veszélyesebb mint repülni, de az tény, hogy ott én vezetek, bármikor kiszállhatok, míg a repülőn teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülök, nincs döntési lehetőségem. Most ez nem ijesztő?

Irigylem azokat az utazókat, akiknek repülés során csak az játszódik le a fejébe, hogy sonkás vagy szalámis szendót majszoljanak, miközben élvezik az utazás adta élményt. Eközben én már a check in után, borzalmas gyomorgörccsel járom végig a duty free shoppokat, hogy a “mindenmilyenolcsó” parfümökkel eltereljem a figyelmem. Ez az első lépése a szertartásomnak, amit repülés előtt végzek.  1 órával beszállás előtt kettő nervenplege és rengeteg víz. - Egyszer álmom fancyn a reptéren kávézni. :(  De mivel tudom, hogy az csak rontana a helyzeten, így marad a még több víz. - Légzőgyakorlatok, egy fantasztikus útitárs és smack leves. A jóga légzés megtanulása és a meditáció talán az egyik leghasznosabb dolog volt, amit a szorongóspánikos állapotom alatt tanultam. Egy idő után ez már rutinból megy, és bárhol bármikor alkalmazható good habit lesz. (pl ez: https://www.youtube.com/watch?v=2CVluBae5iY) Felszállás előtt vagy a repülőn, bármikor van 10 perced és tapasztalatból mondom, segít.

Az úti társ egy nagyon fontos pillérre az én repülésemnek. Szerencsére még sosem kellett egyedül repülnöm, így mindig volt egy áldozat, akinek lilára szoríthattam a kezét a nehezebb időkben. Rutin és a félelmemmel való megküzdés, elfogadás talán majd segít abban, hogy a másnak könnyen menő repülés nekem is móka legyen, akár egyedül is.

Mindezek után a figyelemelterelés. Netflix, chill és smack leves. Nekem az elmúlt egy évben ez a kombó vált be a legjobban.

Ezeket mind alkalmazva általában sikeresen túlélek 1-1 repülőutat, de mindig hatalmas megkönnyebbülés a földet érés.

A tréningezés, beletörődés és a türelem  és a nemvagyegyedül erő útról útra javítani fogja a hozzáállásom, hiszem és biztatlak téged is.

Van bevált utazós tipped? Neked mi segít?

Orsó

[bdpst24]

„A segítségkérés egyik legnagyobb gátja az áldozathibáztatástól való félelem”

A cyberbullying elleni #nemvagyegyedül kampány összegzése

 Mi az a cyberbullying? Mit tehetek ellene? Mikortól válik a szekálás bántalmazássá? – többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ az UNICEF Magyarország és a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány talkshow-ja. Az online beszélgetésen a téma szakértői mellett több olyan híresség is részt vett, akik maguk is szerepet vállaltak a netes…

[gergoblogol]

Segítséget kérni nem ciki #nemvagyegyedül

Segítséget kérni nem ciki #nemvagyegyedül

  Sziasztok!

Ma délelőtt a vonaton, amikor mentem Komárom felé egy érdekes videón akadt meg a szemem, miközben a Youtube-on böngésztem. Láttam, hogy az UNICEF osztotta meg így még inkább azt éreztem, hogy meg kell néznem. A videóról nem akarok semmit mondani, inkább nézzétek meg:

Ezen a videón felbuzdulva én is szeretnék csatlakozni…

[moonlight-in-the-daaark]

Olyan kevés, olyan oldal van itt, ami pozitív. Persze akkor mikor a padlón vagy azt hiszed, hogy a negatív dolgok segítenek. Pedig tévedsz néha jó, mikor annyira rosszul vagy magadtól a világtól,megnézni egy olyan videót vagy idézetet ami reményt ad, vagy mosolyt csal az arcodra.  Én elhatároztam azt,hogy igen is tenném kell a boldogságomért. Ha kell akkor egyedül.. de meg kell küzdeni azért, hogy boldog lehess/ek!

[pusztalelkem]

View this post on Instagram

A post shared by Puszta Lelkem (@pusztalelkem) on Jan 6, 2020 at 8:06am PST

[orokmasodik]

Vadászat az álmokra de nem tudsz lőni? Adok párat zálogba, hogy fel tudj nőni!

[0rsa]

Ezer ágra süt a nap most is a felhők felett 

Hála és köszönet a pozitív visszajelzésekért. Örülök, ha adhattam Neked, aki hasonló cipőben jársz és örülök, hogy adhattam Neked, aki el sem tudja képzelni, de egy kicsit beleláttál milyen a szorongóspánikos full real life. 

Hogyan ne legyek pánikos?

Mi csökkenti a szorongást?

Mi segít, ha sokat stresszelek?

Szóval ilyen és efféle Google kereséseim voltak hónapokig, amikor elhittem, hogy van az internetnek egy olyan kis eldugott szeglete, ahol biztosan találok megoldást az éppen aktuális hipochonder és nem hipochonder állapotomra. Ez persze ment egy darabig, de rájöttem, hogy bár segítséget kérni néha nehéz, viszont célravezető.

Ezután végigjártam több pszichológust, kipróbáltam rengeteg gyógynövényes citromfű-macskagyökér kombót, idegrendszer erősítést és persze vitamin hegyeket, de egy dolog volt ami mellett végig kitartottam: semmi gyógyszer! Már így is tök hülye volta, még zombi is legyek? Ezek egyébként többé kevésbé hatásosak voltak.

Pszichológusok után kineziológus. Ide jelenleg is még kéthetente, havonta megyek, bejött, bevált. Újra kocsiba ültem, újra tömegközlekedtem és tudtam, hogy “ezer ágra süt a nap most is a felhők felett”  Ez amúgy sok embernek boszorkányság vagy placebó, de nekem hat és ez a lényeg. Másnak meg más.

Külső segítség után pedig ideje volt, hogy befelé figyeljek. Sokat. Ekkor jött a jóga és a meditáció. Körülbelül 8 hónapja, hogy az életem részei, de nagyooon messze vagyok még attól, hogy tényleg jól csináljam. Olvasok és tanulok róluk. Néha megy, néha elbénázom, de milyen csodálatos ez az életben: egyik nap sem ugyan olyan.

Legfontosabb: Van egy úgynevezett nemvagyegyedül erő, ami ilyenkor nagyon sokat ér, ami nekem is sokat segít és segített. Ezt semmiképp nem hagyom ki a felsorolásból, hisz az egész blog innen indult és bár nem titkoltan nem csak ezt a témát szeretném megosztani veletek, stabil mankónak készülnek a bejegyzések.

Szóval a nemvagyegyedül erő, ami lehet blog, könyv, videó. Minden, ahol személyes problémaként foglalkoznak a szorongóspánikos problémával. Ahová mindig vissza tudsz nyúlni, ha csak egy kis megnyugvásra vágysz. Azzal pedig hogy itt vagy és itt vagyok, Neked szívesen leszek én a nemvagyegyedül erő.

Az egészet egyébként úgy tudnám leírni, hogy volt egy kívülről stabil legó ház (én), ami az évek alatt rápakolt terhet már nem bírta el, így összedőlt. Tehát egy stabilabb alapra kezdtem el pakolászni, ezután és erre építem tovább apránként az új legóházam, amiben sokan és sokat segítenek, de a legnehezebb legódarabokat egyedül kell felraknom.

Úgyhogy tessék, itt egy kabát Én magamnak már kötöttem Remény volt a fonál Por- és cseppállóvá tettem  -FtF

Mi érdekelne még Titeket ezzel kapcsolatban? :)

Köszönöm, hogy elolvastad! 

Orsó

Kép: Pinterest Cím: @egysorosok