#városnézés

[bdpst24]

Izgalmas programötletek városnézésre, amiket sokáig emlegetni fogtok

Izgalmas programötletek városnézésre, amiket sokáig emlegetni fogtok

Gyakran érezhetjük, hogy valójában nem is ismerjük a várost, amiben élünk, hiszen sokszor csak a bejáratott útvonalainkon keresztül látjuk azt. Pedig érdemes közelebbről is megismerni, különféle programokat szervezni: akár egyedül, akár társasággal vágunk bele az új kalandokba, több lehetőség is vár ránk, ha nyitott szemmel járunk! 1. Tematikus séták Szervezett tematikus sétákkal szinte már…

[sronti]

Amsterdam városnézés.

[rumcajszesmanka]

kötelező futós városnézés

Berlin, 8,5 km

[mwagneto]

Szia! Téged tartalak a rezidens tumblr budapesti szakértőnek. Felvettek erasmusra, és a következő félévben az NKE-n fogok tanulni. Miket lehet csinálni Budapesten, ami nem túl turistás lol (nem kell válaszolnod, ha nincs kedved)

uuuu bocsi kellett egy kis idő hogy összegyűjtsem ezt a választ & horror hetem volt DE. menjünk neki

szóval először is az a fő baj hogy budapest kb egész kialakítása arra szolgál hogy minél több turista menjen minél több helyre szóval a "nem túl turistás" az kicsit bonyolult, megpróbálom kategóriákba rakni

nagyon muszáj látni, turistákat is mindig ide viszek:

- budai vár & várnegyed (csomó minden van, palota, régi templomok, és most épp új palotákat építenek lmao💀 a széll kálmán térről érdemes menni oda, van busz is)

- parlament

- szent istván bazilika

- margit sziget úgy ánblokk ott kvasok minden van

- citadella/gellért hegy

- gyerekvasút annak a vonalán meg ott az erzsébet kilátó meg a libegő

- ha megnézel bármi ilyen top 10 places to see in budapest tuti lesz még vmi ami feltűnik csak elfelejtem

egyéb/random túlélő tippek/helyek amik még eszembe jutnak:

- mostmár az országbérlet jó ide is #slay

- nyilvános wc általában van a plázákban (kivéve a corvin és mostmár a westend a kurva anyjukat), de ha elég magabiztosnak nézel ki be tudsz sétálni bármilyen egyetemre/rendelőbe stb wcre nem állít meg senki, az ilyeneken kívül általában csak fizetős van

- dunaparti villamosokkal (budán 19/41/47, pesten 2) nagyon szépen lehet városnézés speedrunt csapni

- minél kijjebb mész a középtől annál olcsóbb lesz minden utcai kaja, jégkása a margit szigeten mostmár vagy 2000 forint, kinn meg 800

- ez néha igaz a boltokra is btw belvárosi tescoban 10szer annyi minden (kb bárhol ahol turisták vannak drágább minden)

- én nem eszek gyorskaját szóval arról nem tudok eleget de ezen a ponton a meki/kfc/burger king stb olyan eszméletlenül drága hogy jobban jársz ha keresel vmi nem-lánc családi éttermet és ugyanannyiért emberi adag kaját kapsz

- ^ meg pl dönerekben és kínaikban általában telepakolják akármit is kérsz

- kürtőskalács kb mindenhol van de a metró aluljárós a legolcsóbb

- két nagyon jó hangulatú teaház "altair" és "sirius" néven, mindenképp ajánlom

- ha valamiért mennél a reptérre, a térkép ezt nem írja ki de van oda ingyen BKK busz a 200E, a térkép mindenképp a fizetős 100E-t akarja ajánlani ami a turistáknak van

- JA IGEN és NE a budapest go-t töltsd le, google maps + budapest menetrend appal sokkal jobban jársz (M a logója play storeban), bérletet tudsz bármilyen masinában venni

idk más nagyon nem jut eszembe de 👍👍 érezd nagyon jól magad buda-pest lágy ölén, ha van még kérdés válaszolok szívesen

[csacskamacskamocska]

Muszáj megint

a negatív dolgokat lepakolnom ide, mert káros, mérgez, blokkol, bedugít és elmagányosít. Nem akarok mesét köré, úgyhogy szárazon. Barátnő 1. Jön szívesen, visz szívesen, amúgy kibaszottul ráér, tényleg semmi dolga. Ezért a szivességért cserébe tolerálok mindent. Minden nap hajnalban kel, kivéve azt a napot amikorra megbeszéltük az ingatlanossal a találkozót. Akkor kicentizi. Mondom neki, hogy induljunk mert ki tudja mi lehet útközben. Á, bőven van időnk. Végül 10 percünk volt a 20 perces útra. Passzív-agresszív viselkedés lvl rettentősok. Az ajtó olyan spéci módon működött, hogy volt egy telefonos app amivel nyitni zárni lehetett. Nekem nem volt netem, a két kisöregnek meg még telefonja sem. Bosszankodtunk, hogy ez mekkora faszság, ha legalább egy számzár lenne... Tényleg minden más kifogástalan volt a szálláson csak ez volt ilyen szar, hogy csak vele tudtunk jönni-menni. Mikor jöttünk el, mondtam, hogy meg is írtam az értékelésnél, hogy ez nagyon modern megoldás, de azért nem tökéletes. Erre kiderül, hogy küldött a faszi számkódot is a barátnőmnek, csak ő nem mondta el nekünk. Passzív-agresszív lvl elmondhatatlanul sok. Lett volna nyelvóránk, de csak ő tud bejelentkezni rá külföldről. Megbeszéltük, hogy közösen "ülünk be" az órára. Egyszercsak jön, hogy levélben lemondta az órát, mert ő lázasnak érzi magát. Passzív-agresszív lvl doktori. Küldöm neki a részletes elszámolást. A benzint, autópályadíjat én fizettem, úgy, hogy teletankkal engedtem el, és az ő szállásának azt a részét ami nem a nyaralás rész, azt kifizetem, a két nap városnézés szállásást meg a vendége szállását azt lécci utalja át. OK. így jó. Nem utalja, most újra kérnem kell. Passzív-agresszív lvl ezt már Buddha gyomra sem venné be.

Mi az isten ez? Arról nem is beszélve, hogy próbál lejáratni a barátaim előtt. Van egy pasija, aki eltartja, beutazzák a fél világot, rendszeresen szexelnek, miért dühös rám, akinek mindez nincs? (költői kérdés, a nyomoromra nincs empátiája, csak a szabadságomat látja)

Barátnő 2. Mikor lesz neki pasija, ő így nem tud élni, neki szeretni kell és szeretve lenni. Ezt a beszélgetést átlagban két-három hetente megejtjük. De ha csak ez lenne, ezt még tudnám kezelni. De nem csak ez van, hanem a teljes, de totális túlgondolása és kiszínezése és átírása a valóságnak. Ha egy férfi megnézi, abból hétről hétre egyre színesebb és vadabb történet lesz én meg csak pislogok. Amiket mond, azok a dolgok nem történtek meg! Az álmodozással nincs bajom, én is jó vagyok benne. Elmerengek, bárcsak ez lenne meg az lenne. Aztán lejövök a fölédre, nincs ez meg az, baszod. A valóságban nincs. Meg tudom különböztetni. Ő meg úgy tűnik nem. Mit csináljak ezzel? Nagyon zavaró. Vannak barátaim, akik üdítően hatnak rám. Akik beszaladnak és megölelgetnek és szaladnak tovább. Akik megkérdezik, hogy mi van velem. Akik nyiltan kommunikálnak bármiről. Nyilván, az emberben van önzés és akarja, hogy szeressék, hogy fontos legyen másoknak, hogy érdekeljen másokat, hogy elismerjék, hogy lubickoljon kicsit a figyelemben. Ez nem baj, nem kell elhazudni, hogy ez fontos. De hogy is mondta az egyik kedves barátnőm... hogy ő annyira toleráns, annyira igyekszik belátónak lenni és elfogadónak, hogy ezzel feladja a határait. És ebben fejlődnie kell. Én rettenetesen taszítónak tartom azokat az embereket, akik folyton rendreutasítanak másokat, felhívják a figyelmet mások hibáira, tévedéseire, szabályoznak, rendőrködnek, és valami ki tudja milyen magaslatról lenéznek másokat, mintha ők sosem hibáznának, sosem tévednének és valami zsinórmértéket képviselnének. Pedig lófaszt. Viszont, hogy ne váljak ilyenné, talán túlzásba esem. Még azt is kellemetlennek érzem, hogy leírok egy ilyen posztot. De kinek mondjam el? Egy barátomnak meséljek arról, hogy egy másik barátom milyen dolgokat művelt? Beszéljük ki a barátaimmal a barátaimat? Milyen dolog az már? De közben nem boldogulok az emésztéssel. Össze vagyok zavarodva.

Lehet, hogy azok a barátságaim működnek jól, amiket nem "kell" kibeszélnem másokkal? Mert van néhány ember, akiről csak elismerően tudok nyilatkozni. Elismerően nyilatkozni jóérzés. :)

[tranzisztori]

Ajjaj, ebből nem hogy esti városnézés nem lesz, de örülhetek ha ma egyáltalán célba érek.

🚂🚃🚃🚃

[kgaprs-blog]

a sörgyár: ez volt neki a bécsi városnézés csúcspontja, értesülve arról, hogy a sörök idei világversenyét egy Ottakringer sör nyerte

#alcoholist #vienna #bier

[bdpst24]

Hétfőn lesz az utolsó Don Julio hajós esemény a Partyhajón (Európa Hajó).

Hétfőn lesz az utolsó Don Julio hajós esemény a Partyhajón (Európa Hajó).

A zenét biztosítja: Toni McVey egy glasgow-i dobos, DJ, aki szenvedélyesen gyűjti a 7″ és 12″ lemezeket a világ különböző pontjairól utazásai során. Toni a régi idők funk, soul, disco és boogie hangulatát hozza el a bulikra. Készülj fel arra, hogy egy éjszakára visszautazhatsz az 1980-as évek klubjelenetébe, és felfedezheted az ismerős és eklektikus zenei gyöngyszemeket. Városnézés, kellemes…

[nitta86]

Ó nosztalgia. :) Kétszer voltam TID-en tizenévesen, egyszer a német egyszer meg az osztrák szakaszon, mindkétszer nagy élmény volt. De jah a távok gyilkosak, nem volt túl pihentető, ráadásul a német és osztrák nyugdíjasok könnyű kajakokkal mentek és kísérőautó vitte a cuccukat a következő táborhelyre, nekünk viszont az egyheti cuccunk nálunk volt a kenuban egy káposztáshordóban, hogy ne legyen vizes, szóval lassabbak voltunk mint ők és nagyon fárasztó volt teljesíteni. Szintén azok a napok voltak a jók, amikor csak a fele volt a szokásos távnak és utána kirándulás meg városnézés.

A zuhanyzókra is emlékszem, különösen a német szakaszon feltételezik, hogy mindenki testpozitív naturista, zuhanyfüggöny az nem jellemző, egyszerre láthatsz 60 db német nyugdíjast veled együtt zuhanyozni, ettől még poén volt, de kis 16 évesen pont hogy kellett volna nekem a privát szféra.

Általában tök jó vacsorák voltak, de az osztrák szakaszon szinte minden táborhelyen bécsiszelet + krumplisaláta kombóval készültek, ami nagyon finom, de hatodszor már unalmas. Az volt a fénypont főleg kamaszként mikor adtak mellé ingyensört is.

Arra kell még odafigyelni, hogy ha hirdetnék ünnepséget, megnyitót, bármit arra nem szabad elmenni, mert azok nagyon unalmas és értelmetlen többórás események. (De lehet ez azóta javult, mégiscsak eltelt 20 év.)

És igen, azt mondják, hogy bringával könnyebb teljesíteni és több a lehetőség városnézésre is, viszont úgy tudom, hogy nem szeretik, ha túl sok bringás csoport megy, mert mégiscsak egy evezős esemény.

A TID a nemzetközi evezős Duna túra, Ingolstadtból kb a torkolatig. Minden szakaszt helyi evezősök szerveznek, bárhol lehet csatlakozni. Hozod a hajód, minden este hatkor van vacsora, közösen van a szállás (nem mindenhol van rendes kemping hanem helyi önkormányzatokkal kell ledumálni, hol lehet felverni 40-60 sátrat). Még a zsilipelés közös, megvan hogy mikor kell odaérni, hogy kinyissák nekünk.

Apa idén az osztrák szakasztól csinálja Budapestig, én is csatlakoztam kicsit több mint 100 kilométerre, nem mintha nem lennék már így is nagyon fáradt a nyaralás után, hanem mert amikor utoljára hívott, nem akartam emiatt hazarepülni, de mondta a feleségem, hogy még hány évig hív apád evezni?! Úgyhogy inkább visszaköltöztünk Európába és muszáj evezni menni. Apa + két éppen ráérő tesó + én, rajtunk kívül szinte senki más nincs túra kenuval persze.

Én péntek-szombat-vasárnapra csatlakoztam, pont jó helyen volt a kemping, mondjuk délelőtt 10 előtt így is utaztam már villamos/metró/vonat/busz/HAJÓN.

Az első nap Aggsbach-Mautner csodás volt, csak 23 km, volt időnk kiszállni és felmászni egy hegyre megnézni a romot.al Csak a cruise-okat kellett kerülgetni egész Wachauban.

Alig várom, hogy hogy megyek vissza legközelebb. Bringán?

A kemping nem igazi kemping volt, úgyhogy egy helyi általános iskolában kellett zuhanyozni, ahol a férfi meg a női öltöző is ugyanabba a zuhanyzóba nyílt, ahol se kabinok, se függöny, semmi.

Az osztrák szervezők mondták, hogy a TID-nek mindig szívesen odaadják a partot mert nagyon jó táborozók, és tényleg - mi bontottunk sátrat kb utoljára, és mintha sosem lett volna ott majdnem 100 ember. Főleg német nyugdíjasok vannak amúgy, de van hajó új-zélandi zászlóval, meg van egy csávó két 7-9 éves forma kislánnyal. Este azt élveztem legjobban, hogy teljesen sötét volt a tábor, senki nem gyújtott zseblámpát, max a sátorban. Ha ki kellett menni, holdfényben/csillagfényben ment mindenki.

A mai szakasz viszont nagyon gyilkos volt, nem bánok egy kis kihívást, de nagyon lelassult a folyó, a folyami térkép szerint 1 km/h-nál is kisebb a sodrás, cserébe szembeszél, tűző nap. Ha abbahagyjuk az evezést, elkezdünk visszafelé menni, nem lehet csak csorogni.

A kései indulás miatt meg kellett húzni, hogy odaérjünk a zsiliphez, a táv is nagyon nagy volt (43km).

Óriási zsilip, legalább 15m volt a szint. Szerencsére késett egy 20 percet, különben nem értünk volna oda. A várakozás ideje alatt előkerül a szájharmonika valahol.

Aztán a nap további része ugyanilyen volt, azzal megspékelve, hogy a naptej megolvadt a homlokomon és belefolyt a szemembe. A Dr Kelen eléggé csíp amúgy.

Tullnban óriási kempingben van a szállás, fura azért a lakókocsik közé sátrat verni, de értékelem a zuhanyzót.

Holnap a Donauinselen van a vége (nekem), kb ugyanezt ígérik, mint mára. Szenvedés és verejték.

Most ez ennyi, de szívesen megcsinálnám egyszer a teljeset.

[izraelinfo]

Tiktak

„Hová, mikor?” – Nir kérdéssel felel a kérdésemre, hogy jönne-e velem Európába a télen. A mikorra könnyebb válaszolni: az őszi és a tavaszi ünnepek közötti hónapok egyik hosszúra nyújtott hétvégéjén, csütörtöktől vasárnapig tartó közös téli vakációt tervezek: napi négy óra edzés, a fennmaradó időben városnézés. Dovval és Nirrel öt éve voltunk a Phiadelphiában élő tanárunk küzdősport-turnéjának…

[bonesteve]

Balmenet

Elmentünk Párizsba 2001-ben egy Citroen XM 3000-essel nyaralni, a gyerek még kicsi volt. Megérkeztünk Párizsba, de már itthon, indulás reggelén észerevettem, hogy az egyik hűtőventillátor nem megy. Végig figyeltük a kijelzőt, digitálisan mutatta, hogy a vízhőfok 102-111 között volt, 110-nél bugyogni kezdett, ami nem volt kedves a számunkra. Szóval végig aggódtuk az utat Párizsig. Megérkeztünk, a szállásunk egy két hétre bérelt lakás volt Montrouge-ban, Párizs külvárosában, a Peripherique-től, a körgyűrűtől 300 méterre, szóval kurvajó helyen. A baj ott kezdődött, hogy megérkezésünk másnapján a talpam valami iszonyatosan elkezdett fájni. FElhívtam a hazai biztosítót, mitévő legyek. MOndta, visszahív. Vissza is hívtak, akkoriban még a hívásfogadásért is kellett fizetni külföldön, tehát minden perc 300 forintba fájt, megadta a címet, ahová vizsgálatra kell mennem. A Concorde tértől egy utcányira volt a cím. A Concorde tértől hat utcányira BÁRMILYEN cím a lehető legdrágább, ami csak egész Franciaországban elképzelhető. Becsöngettünk, beengedtek. A rendelő a második emeleten volt. Jött az asszisztens, leültetett, kérdezte, kérek-e lábtámaszt, zavartan mondtam, nem, köszönöm. Bejött a doki, mintha egy Claude Lelouche filmből lépett volna ki a milliomos láb specialista, harmincas vége nő, olyan magassarkúban, ami minden lábprobléma azonnali okozója volt. A rendelőjében három centis süppedős szőnyeg volt mindenhol, ha ráléptél, visszanézve láttad, ahogyan a szálak visszarendeződnek lassan, mintha valami memory hab lett volna. Itt néztünk egymásra Asszonnyal, majd megegyeztünk, hgoy ez KIBASZOTT drága lesz. Megvizsgálta a lábamat, majd mondta, megröntgenezzük. Álltam fel, lazán mondta, kérem üljön vissza, hozom a gépet. Betolt egy röntgen gépet a szobába, amelynek ablaka a Van Cleef és a Versace szalonokra nézett. Rámterített egy ólomleplet, majd készített a géppel négy felvételt, minden irányból. A gép zakatolt, csörgött-zúgott, majd kitolt egy színes felvételt a lábam csontszerkezetéről. Hümmögve kiértékelte, majd mondta, tudja mi a baj, van rá gyógyszer, itt a recept, itt egy másik mankóra, mondja, pihenés és pihenés, gyógyszer és két hét múlva elmúlik, mondtam, két hétre vagyunk Párizsban, egy percet nem tudok pihenni, valamint naponta hat kilométert kell gyalogolnom, a gyerekkel a hátamon a hátihordozóban. Tüzetesen fürkészte az arcomat, hogy viccelek-e, látta, hogy kurvára nem, így a már megírt receptet látványosan eltépte kettőbe, kicsi híján a háta mögé dobta drámaian, de eszmélt, hogy kb. micsoda szentségtörés lenne, lehelyezte maga elé a két fél receptet és írt egy másikat, sokkal durvább gyógyszerekkel. Megköszöntem, majd megírt egy csekket egy olyan összegről, ami a teljes két hetes kint tartózkodásunk teljes összege volt - kétszer. Benzinnel, lakásbérlettel, ott tartózkodással, múzeumi belépőkkel, mindennel. Mondom, van nekem biztosításom, itt van ni. Átadtam a szelvényt, amin három nyelven ott volt a teendő. Tüzetesen átvizsgálta, elolvasta, majd azt mondta, semmi gond, majd kiszámlázza a biztosítómnak, jobbulást kíván. Harmadnap bementünk a városba, parkoló híján mélygarázsba mentünk. Hat szintes volt a mélygarázs, nyilván lefelé. A negyedik szintre mentünk le, minden szinten két baszomnagy fekvőrendőr volt, amit persze az XM hidropneumatikus rendszere kellemesen abszolvált. Egészen a negyedik szintig, amikoris egy hangos pukkanást követően a kocsi a földig hasalt. A negyediken nem volt hely, így mentünk még két emeletet lefelé, minden egyes fekvőrendőrön végighúzva a kocsi teljes alját, karcolva, iszonyatos hangokat hallatva. CSalád persze oda, mileszmostitthalunkmeg, stb. Mondom, mindegy, nem hagyom, hogy ez a kis esemény tönkretegye a nyaralásunkat, menjünk várost nézni. Mentünk, én menet közben konzultáltam a Citroenes szerelőmmel, a szimptómákból az világlott ki hogy a nagynyomású szivattyú adta meg magát. Nem baj, francia autóval Franciaországban lenni okés. Városnézés után beültünk a mínusz hatodikon és végigkarcoltuk szervo és fék nélkül a hasát fel a napvilágig. Mondom, ennyi volt, félreálltunk a tilosban, Asszony rúzzsal felírta a térkép hátuljára, hogy az autó elromlott, jövünk érte. Mondjuk nyilvánvaló volt, mivel hasalt a földön. MÁsnap félve mentem érte, tutira nem lesz ott, ahol hagytuk. Ott volt. Közben kinéztem újsághirdetésekből hogy Villejiufben van egy bontós utca, odáig kell elvergődnöm. HÁt, a bontós utcáig nem jutottam el, de Villejuifig igen, leparkoltam egy barkácsbolt parkolójában, továbbra is fék és szervo nélkül, hason csúszva. Bementem az első bontóba, kérdezem, van-e XM, mondták, van, kaphatok-e szerszámokat, persze, mentem az elsőhöz, van benne nagynymású szivattyú, a kis dobozban minden szerszám volt, amivel leszerelhettem, mondom, akkor már leszerelek egy ventilátort is, legyen kettő ahogy kell. Az első csavarját beleszakítottam. A másodikét is. A tizedikét is. A tizenegyediknél kicsit elgondolkodtam azon, merre állnak a lapátok, felismertem, hogy tutira balmenetes, na, azonnal lejött a lapát, alatta a csavarokat elértem, leszereltem a ventilátort, ha már benne voltam, kettőt is hozta a szivattyú mellé. Elsétáltam bicegve, mankóval kezemben a két ventilátorral és a szivattyúval a három kilométerre lévő Bricostore-it, ahol a kocsit hagytam. Bementem, vettem egy dugókulcs készletet, beszereltem a szivattyút. Beindítottam a motort. Semmi. Nem emel. Vártam kicsit. Egyszercsak amint kilégtelenítette magát a rendszer, felemelte, stabilan tartotta. Szertam a ventilátorra, rohantam a lakásba, már egy emelettel előbb ordítottam Asszonynak sántikálva, hogy működik, MŰŰŰŰKÖDIK!!!!Rohant ki elém a hároméves gyerekkel, öleltük-csókoltuk egymást, hazajutunk!

[esztiinitalia]

Érkezés Firenzébe

Szombati utazás

Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen élmény annyira izgatottá tesz, hogy nem lehet az utazás napja előtt aludni. Én nagyon is tudtam volna aludni, ha nem hajnali fél négykor kellet volna felkelnem. Abban a hajnalban nem is akartam elindulni, mert minden kavargott a fejemben, de leginkább az, hogy a mellettem alvó páromat utoljára ölelem meg nagyon sokáig. Nem akartam elválni tőle 5 hónapra. A családomtól és a barátaimtól sem. De a párom az egyik legnagyobb támogatóm, és a kezdetek kezdetén, amikor csak a kiutazás ötletén morfondíroztam, már akkor 100%-ban egyetértett, hogy meg kell próbálnom az Erasmust. Azt mondta, megoldjuk a távkapcsolatot, nem is tart örökké, csak 5 hónap és egyszer biztosan meglátogat. Emellett a családom is tervez meglátogatni, sőt még néhány barátnőmmel is beszéltünk arról, hogy kiruccannának vizsgaidőszak után.

Hajnali 5 órakor indultunk el autóval, és anyukám is elkísért. Nagyon jó, hogy 2 napot még együtt tudtunk tölteni: az utazás napját és a másnapot, majd hétfő reggel elbúcsúztunk. Utazás közben próbáltam minél többet aludni, hogy hamar elmenjen az idő. Annyira nem vagyok nagy utazó, 3-4 órát ki tudok bírni kényelmesen, de ez 12 órába telt a sok pihenővel és egy reggelizéssel Ljubljanában. Anyuval kicsit sétálgattunk a városban reggeli után, és szerencsénkre pont egy farsangszerű ünnepélyre érkeztünk: gyerekek és felnőttek is beöltöztek különböző állatoknak, szuperhősöknek. Néhány csoport egy tematikán belül öltözött be, például fáknak, gombáknak, rókának, süninek. Majd indultunk tovább Olaszországba. 

Azt eddig is tudtam, hogy az olasz közlekedés egy káosz, mindenki megy mint az erdőben, de ebben benne lenni autóval, és nem gyalogosként mászkálni már teljesen más. Ezúton is szeretném megköszönni Tamásnak, aki vezetett, hogy ilyen ügyesen lavírozott ebben a hellhole közlekedésben, és épségben megérkeztünk vele. (Illetve hogy hazafelé is minden rendben volt.)

Délután 5-re érkeztünk meg a szállásomra, ahol nagyon kedvesen fogadott Kathy, a főbérlőm. Vele, és egy francia sráccal lakom jelenleg, de majd érkezni fog a srác helyére egy lány. Arról tudtam, hogy 2 macska is lesz a lakásban, de fogalmam sem volt arról, hogy kutyus is lesz. :) Bepakoltuk a bőröndöket, és minden táskát (elég nehezen fértünk el az autóban) és anyuval kipakoltunk, miközben beszélgettünk. Itt megint el voltam keseredve, hogy egyedül maradok, és hétfőtől csak magamra leszek utalva. Persze a lakótársak nagyon segítőkészek, de nem ugyanaz, mint mikor valaki friss, meleg vacsorával vár haza. Az egyik macska pedig teljesen bolond, fel-alá futkos, és lopkodja a hajgumikat, mindennel játszik, és a szeme se áll jól. A fehér macska kis szerény, nem zavar sok vizet. A kutyus pedig nagyon jól nevelt, csak elkezd ugatni, ha egyedül érzi magát. Az állatok nagyon sokat dobnak a hangulatomon, jó érzés tudni, hogy egy kutyus fekszik az ajtóm előtt, vagy hogy egy macska dorombol néha mellettem.

Vasárnapi városnézés Anyuval

Reggel 9 óra felé elindultunk anyuval várost nézni. Mivel nagyon jó helyen van a lakás ahol 5 hónapig lakom, nem telik sok időbe eljutni a belvárosba, a történelmi helyekre. Először megkerestük, merre van az egyetemem, és a Duomo félé vettük az irányt. Természetesen Google mapsszel. Délelőtt 10 óra lehetett, mikor odaértünk, és már tele volt turistákkal, bár ez vasárnap annyira nem meglepő. Ittunk egy kis kávét a Duomo mögött egy kávézóban, fotózkodtunk, és próbáltam eljutni térkép nélkül a Palazzo Vecchiohoz. Közben megmutattam anyunak a Rinascente üzletet, nézegettük a bőr táskákat, a Furla táskákat. Utána leültünk kicsit nassolni az mamám csörögefánkján.

Később a Ponte Vecchio felé vettük az irányt, ahol óriási tömeg volt, és még építkezés is zajlott. Itt is fotózkodtunk kicsit, és a Gino’s nevű helyen ebédeltünk schiacciatat és egy cannolot feleztünk el. Utána a Pitti Palotát mutattam meg anyunak, majd eldöntöttük, hogy inkább az Uffizibe megyünk be, így visszafordultunk. 

Betértünk egy kis üzletbe, ahol tavaly is vásároltam ajándékot, és egy rendkívül kedves néni fogadott minket. Firenzei termékeket árulnak csak, és miután anyu választott egy szappant magának, elkezdtem beszélgetni a hölggyel. Megdicsérte az olaszom, elmeséltem mi járatban vagyunk itt, és javasolta, hogy barátkozzak össze a lányával, aki a boltban szokott lenni helyette. Nagyon magabiztossá tett, hogy tudtam vele beszélgetni, biztosan visszatérek még hozzájuk. 

Megpihentünk egy kóla mellett mielőtt az Uffizihez mentünk volna, de sajnos az Uffizinél akkora sor állt, hogy nem voltunk hajlandóak kivárni annyi embert, úgyhogy visszamentünk a Pitti Palotába, és a Boboli Kertbe vettünk belépőt. Én már voltam ott, így annyira nem ért már nagy meglepetésként, viszont a kedvenc helyem eddig a városban, így szívesen tértem vissza. Anyunak nagyon tetszett, elámult hogy milyen gigantikus és gyönyörű helyen vagyunk. Meg persze a kilátás se semmi. 

Ezen a napon nagyon sokat beszélgettünk anyuval komoly dolgokról. Régen volt már, hogy ennyire sokat lelkiztünk, mint aznap. Sokszor elérzékenyültünk. Nagyon fog hiányozni ő is, de a kollégiumi élet után ideje hogy önállósodjak jobban, és meg kell tanulnom csirkepaprikást és magyar palacsintát sütnöm, különben nem tudom mi lesz velem ha majd befejezem az egyetemet. 

Este elrágtuk az otthoni rántott húsokat egy kis salátával. Keserédes volt, de már jobban éreztem magam mint szombaton előtte. Jó volt megmutatni anyunak, hol fogom tölteni a következő hónapokat, és így kicsit eloszlottak a félelmeim, hogy velem volt még egy napot. Az olasz férfiakra szokták azt mondani, hogy mammoni, akik nagyon ragaszkodnak az anyjukhoz, nem nagyon akarnak leválni. Egy kicsit én is mammone vagyok, de azért nem a szélsőséges eset. 

Elvégre itt vagyok, tanulok olaszul, tanulok magamról, és majd belejövök az itteni saját életembe.

[sumanachen]

Bár napok óta posztoltam már Brno városáról, igazából, hogy miért is jártam ott, még nem mutattam meg. Az igazság az, hogy egy Cseh 100-ason vettem részt, névszerint a Malohanácká Stovka-n Pénteken a városnézés után leértem Velké Opatovice településre, ahonnan 20-óra 10 perckor rajtoltunk el. Az út elején sötétben, latyakban, sárban közlekedtem. Ennek ellenére jól lehetett haladni, mert azért a túra során rendre vissza-vissza tértek a települések és az aszfalt is ennek okán. Az út során összesen 2700m szintemelkedést kellett leküzdeni, de inkább egy dombsági viszonyokhoz hasonlítanám az itteni kör��lményeket. Egyedül az időjárás, az erdő volt árulkodó, hogy máshol járok. Lévén az utam során a sötétség volt az úr, igyekeztem képeket csinálni, ezek zajossága és minősége mindig kettős, de remélem átadja a futás élményét. Az első 35-km képei láthatók most. #stovka #terepfutas #trail #trailrunning #trailrunners #checkrepublic #run #runningoftheday #keepmoving #keepgoing #runningismytherapy #futnijo #stayfit #mozduljki #mozduljerte #charitymiles #everymilematters #bestoftheday #stravarun #runners #rundays #szeretekfutni #terepfuggo #terepfutas #stravatrail #trailrunning (helyszín: Sokolovna Velké Opatovice) https://www.instagram.com/p/CofJkmmtGih/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[troger]

voltam!

még el is kezdtem tanulni helyiül

igaz, rácsok mögött, úgyhogy városnézés is csak a fogda és a bíróság közötti sétán jutott :/ azt a hegyet pl nem láttam

megfogadtam, hogy visszamegyek egyszer szabad emberként, de még nem történt meg

és ha majd arra veszem az irányt, úgyis izland lesz előbb, mert sokkal izgibb, az igazat megvallva

de grönland egy speckó hely az életemben

Nuuk, Greenland 

[the-solitude-universe]

Budapest // @acelizystudying 💛

[bdpst24]

Formabontó cirkuszi előadások Veszprémben, Európa Kulturális Fővárosában

Formabontó cirkuszi előadások Veszprémben, Európa Kulturális Fővárosában

Ritkán látható, rendkívül izgalmas és látványos cirkuszi előadássorozat varázsolja el a nagyérdeműt Veszprém különböző terein a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program részeként az elkövetkező napokban. Az ingyenes programfolyam vasárnap, az Óváros téren indult, de a java még ezután következik: 20-án a Rendhagyó cirkuszi Városnézés és 22-én az Eleven cirkuszi múzeum című…