#vállalom

[brgzmpff]

tegnap mondta egy vendég, hogy el akart vinni az egyik szomszéd intézménybe egy jeles street art művész megnyitójára a héten. és kénytelen voltam elmondani neki, hogy egyrészt becsülöm és tisztelem a szomszédokat, de még az autisztikus személyiségjegyeimen keresztül is átjön, hogy a közös eseményeken soha nem jönnek oda hozzám köszönni, és az első találkozásnál velem szemben definiálták a helyüket és olyan gőggel és lenézéssel beszéltek rólam és a terveimről, hogy arra jutottam, hogy teljes nélkülük is az életem.

másrészt a street art nekem egy icipicit többet jelent egy divatnál. nagy levegő és vállalom leírva is. nekem a street art a művészet demokratizálódását is jelenti, abban az értelemben, hogy nem kell white boxban idegenként feszengeni azért, hogy művészettel találkozz. a street art helyspecifikus műalkotás, ami reflektál a környezetére. és a legjobb munkáknak, _szerintem_, van önmagán túlmutató mondanivalója. ezek miatt erős legalábbis a Banksy életmű. Már az elejétől kezdve az volt a bajom a magyar street arttal, hogy az első pontnál leragadtak. 99% nem helyspecifikus, és mondanivalója talán Miss KK-nak volt és azóta még Szárnyas Doboznak lett, néha. Gergő még a párt alapítása előtt csinált pár olyan munkát, ami mindhárom szempontnak megfelelt, de azt is inkább Gergőéknek illene mondani, amennyire Suzy és Tibi össze voltak nőve anno. De így kb a még művész csoport mkkp volt az egyetlen, aki igazán értette a műfajt.

kurva szarul fog hangzani, de nagylevegő és akkor ezt is leírom, hogy amikor én foglalkoztam street arttal, a munkáim igazándiból helyspecifikus és társadalomkritikus munkák voltak. mutattam is pár dolgot a tegnapi vendégnek, hogy művészként én miket csináltam, és azt is kimondtam, hogy a jeles művész munkásságát nem tartom többnek vagy kevesebbnek az internetes mémeknél, és a jelentőségüket sem látom sem többnek sem kevesebbnek egy utcákon publikált mémgyárnál.

szigorúbb napokon azt szoktam mondani, hogy a magyar street art sajna leragadt annál, hogy tehetséges grafikusok önmagukat reklámozzák a matricákkal és pasteupokkal. sokan a street art portfolioval jutottak reklamugynoksegbe, vagy futtattak fel termekcsaladokat, a gerillamarketing rengeteg tehetseges embert segitett jobb korulmenyek koze. de nagyon kevesen tudtak maradando nyomot hagyni street artosként. (az, hogy pl én mit látok a munkáim után, hogy mi maradt utanam ott, ahol volt kint cuccom, az egy masik mise. csak egy szal, hogy miert nem street artolok. hogy utánam elkezdtek ellenzeki partok hasznalni a nyugati feluljarot, es egyszercsak leszedtek az uvegeket rola asszem a tarlós alatt, es igy kb alkalmatlan lett molinozni a hely, mert kurvapara volt már akkor is, amikor voltak üvegek.)

szóval az egy nagyon különleges pillanat volt az én életemben, amikor ebben a tegnapi beszélgetésben a műfajról megmutattam a munkáimat a vendégnek és elkezdett röhögni, hogy ja hogy így kurvára értem, hogy nem egy szinten gondolkodom a jeles művésszel a műfajról, és ez egy kicsit jólesett a 10+ éves sértettségemnek, amiről nagyon ritkán beszélek.

[trilliannnn]

Az idei szabadságomat az alábbi időpontban töltöm:

xxxxxx

Ez alatt nem leszek elérhető sem e-mailben, sem telefonon. Az üzeneteimet xxxxxx, hétfőn olvasom majd először. 

Kérlek, a közös munkát is ennek tudatában szervezzük. :) 

------------------

Vállalkozóként

nincs ilyen

ne így írd

meg amúgy sincs ilyen.

Vállalom, hogy én vagyok a genyó, de nem alkalmazott vagy, baszki.

[mirabellomonferrato]

Az első papírt aláírtam Illetve az állandó lakcímről

Ez még csak a módosított ajánlattétel, amiben rögzítjük, hogy én szeretném megvenni, az eladó szeretné nekem eladni, ezért ezzel kapcsolatban vállalunk kötelezettségeket. Én pl vállalom, hogy majd kifizetem az ingatlanközvetítői díj rám eső részét (mindkét fél fizet), elfogadom a fizetési ütemezést, ismerem az ingatlan állapotát és ezzel kapcsolatban vagy erre hivatkozva a későbbiekben nem állhatok el a szerződés megkötésétől. Ide törvény is be van idézve, szóval ez a papír már pert és pénzt ér. Az is kiderült számomra, hogy az eladó kötelessége, hogy hivatalos földmérővel vagy nem tudom ki a szakember, felméresse a házat, hogy a jelenlegi állapota azonos-e a földhivatalban rögzített adatokkal. Ha nem azonos, az viszont nekem lenne költség, de mivel a bejáráskor kaptam földhivatali kivonatot, alaprajzzal, az meg teljesen megegyezett azzal amit láttam, így remélem nem lesz semmi költséges meglepetés. Igen, ez egy elég fura olasz szokás, hogy amikor megveszel valamit, akkor megveszed vele az elmulasztott adminisztrációs kötelezettségeket is. nem hivatkozhatsz arra, hogy ez vagy az az előző tulaj dolga lett volna –mert aláíratják veled, hogy vállalod. Ha olasz lennék, akkor persze veszekedhetnék hadarva mutogatva, hogy én biztosannnem, de így csak reménykedem, hogy rendben lesz.

Na és az állandó lakcím Olaszországban. Azért kellett ezt körbejárnom, mert állandó tartózkodás, állandó lakcím esetén 6% az adó, míg ha máshol van az állandó lakcímed, akkor 9%. nem mindegy. Nagyobb értékű ingatlannál meg aztán nagyon nem mindegy. A jogszabályok alapján EU-ban egy polgárnak csak egy tagállamban lehet bejelentett állandó lakcíme, de több országban tarthat fenn tartózkodási helyet. Viszont nincsenek szinkronizálva az országok címnyilvántartásai, így akár ki is játszhatná az ember ezt a szabályt (ki tudja meddig?). A gond az egészségügyi ellátásnál lehet. Hogy ott vagy jogosult az egészségügyi ellátásra, abban az országban, ahol az állandó lakcímed van. Baleset meg sürgősségi ellátást igénylő esetben ellátnak bárhol az EUban, aztán rendezik a saját országoddal vagy a biztosítóddal a dolgot, de ahol nincs állandó, életvitel szerű tartózkodási helyed, ott miért mennél orvoshoz valami nem sürgősségi panasszal? A jogszabályok szerint két helyen nem fizethetsz TB-t. Túl kockázatos, túl macerás átláthatatlan és bizonytalan következményekkel járó dolog. De a legfőbb baj, ahogy olvastam, az autó. Olaszországban, ha ott van az állandó lakcímed, nem közlekedhetsz nem Olaszországban nyilvántartott autóval. Úgy megbüntetnek mint a huzat, nem is kicsit, elveszik az autódat, és ki se jössz többet a bürokrácia szövevényéből. Allergiásak az adókerülésre. Rákérdeztem, hogy közüzemi szerződéseket meg bármiféle szerződéseket (pl bankszámlát) köthetek-e, ha nincs állandó lakcímem Olaszországban. Igen – volt a válasz. Úgyhogy kihagyom a lakcímmel való nyerészkedést.

[stickalittle]

Orbán: „Az első és legfontosabb: a becsületünket megvédtük. Másodszor, ahogy a Rocky-filmekből megtanulhattuk: nincs vége, amíg nincs vége.”

Mivel mindig magáról beszél, ez azt jelenti, hogy az ő becsületét védte meg a csapat. Csorbult volna a tekintélye, ha a válogatott szerzett pont nélkül esik ki, de így Orbán Viktort egy csoportharmadik helyezéssel a mennybe focizta a csapat.

Azért nem tudok felhőtlenül örülni a focisták győzelmének, mert a focin (is) rajta terpeszkedik Orbán Viktor gusztustalan személye, és a megafonos meg egyéb arrogáns slepp rögtön tüsténkedve számon kéri rajtad, hogy miért örülsz a válogatott sikerének, miközben dölyfösen tudatják veled, hogy nincs jogod örülni, mert nem nyalod a tolvaj gazember Orbán Viktor seggét.

Leköpnek, mert nem örülsz annak a sikernek, amit ők kisajátítottak maguknak.

Hát akkor, basszátok meg, vállalom, nem örülök. Mert ki vagyok rekesztve abból a körből, aki örülhet, ti rekesztettetek ki, a ti örömötöket meg leszarom, mert nem érdekel, ahogyan veritek rá a faszotokat.

Úgyhogy kifejezetten úgy gondolom, hogy az ország békéjének és magának a hazának jót tett volna, ha egy kieséssel csorbult volna Orbán tekintélye.

Sokszor a csalódás, a bukás és az abból leszűrt tanulság közelebb vezethet az életben a megbékéléshez és a győzelemhez, mint egy ölbe pottyant, talált siker.

[sztivan]

oké, magamra vállalom akkor, leszek én az első, aki leírom

fékek és ellenSulyok

[csakcsiga]

az együttalvás szuper, pizza nélkül is vállalom ám

Oké, bár szerintem kár lenne kihagyni egy jó pizzát.

[kekbond]

Ne stresszelj a szakdogán. Ha összejö, ha nem, akkor is csak egy csepeli proli maradsz 😉

én legalább ezt teljes mellszélességgel vállalom, puszkó! ✌🏻😘

[rimnelkul]

Felnőttkor

A harmadik évtizedben Elengedem a menekülést Megállok önmagam előtt

Vállalom, amit mindig is tudtam Hogy élek, álmodok és szeretek És én döntöm el, hogy miért dolgozom

Jogom van teleszívni a tüdőm Meglévő válaszhoz keresek kérdést Hangom felszáll a többiekéhez

Szóba állok az anyámmal Létezésem súlyát visszaengedem Végül a világ vállaira

[gyuricaur]

Az előadók stimmelnek, de a nótákból az látszik, hogy idén tanultam Hammond orgonálni, volt egy Judas Priest basszerozás beugrás és sok jazzgitár tanulás, de azt is rég láttam ilyen szép magyarul leírva hogy

DZSESSZ!

a végső visszaszámlálás amúgy a gyerek kedvence, de én is vállalom.

[unique-identifier-hu]

Szerintem ilyenek lehetnek a sorozatgyilkosok

Elképesztő a faszi. Tömény szorongás. De annyira tömény, hogy minden porcikáján látszik. De közben kedves, van humorérzéke. De valami akkora hasadás van benne, felfoghatatlan. gyakorlatilag minden reményem elszállt, hogy akivel szóba állok, az normális lehet :( Én ezt nem vállalom be, hogy megint én legyek az "erőszakos". Ezt én most szkippelem. Beszélgessek vele a beszélgetésért? Haszn��ljam mint egy pszichorobotot? Miért sorozatgyilkos? Dühkezelési problémái vannak. Szorong és robban. Miért érdemlek jobbat az eddigieknél? Egyrészt mindenki megérdemli a jót. Másrészt mert kedves vagyok. Törődő. Pozitív. Erős. Mert tudok támasz lenni, társ. Mert nem akarok versengeni. Mert reálisak az igényeim. Mert igyekszem alkalmazkodni. Mert örömömet lelem a más örömében. Mert tudok lemondani. Mert vannak céljaim és képes vagyok elérni. Mert más céljait is tudom támogatni. Mert képes vagyok MI-ben gondolkodni. Mert szeretek társkapcsolatban lenni.

Hát, akkor vissza a társkeresőre. :(

[troger]

macskamosdatás jön

sima sampont nem árulnak, csak bolha és kullancs ellenit, huszonvalahány euróért

ezt túlzásnak éreztem, de azt mondták, simát nem tartanak, langyos víz vagy babasampon

fésűt találtam a töméntelen tizen-harminc eurós felhozatal mögött eldugva végül háromért

közértben babasamponok, közülük csak egyben nincs parfüm, bio is, de csak külső használatra, nem csak természetes alapanyagokból - nem vállalom, hiszen le lesz nyalva

hazaérek, kifésülöm

most látszik, amit tapintásra éreztem, mintha homokszemek lennének

na, homokszemek vagy tetű-, netán bolhatojások?

nem mozdulnak

csak kosz, de a víz így majd jobban leviszi

megfordítom, hogy a hasát is kifésüljem...

és akkor látom meg, amit 3 napig nem

ott rohangálnak a kis fekete gecik a hasán!

végigfut rajtam az undor, ellököm szegény szőrmókot, mindjárt hányok

jól jönne most az a spéci sampon huszonvalahányért!

marad a víz, a zuhany alatt tuti vicces-véres pillanatok következnek

[rosszulorzott]

a jó rész

nem könnyű azonosítani a saját határaimat, hogy a komplex helyzetben pontosan mi is az, ami nem oké, de ha megvan, akkor nem kételkedem abban, hogy jogom van kommunikálni, meg is teszem, és ahogy visszaigazolódik, az szuper: hogy biztonságban érzem magam, felszabadultabbnak, és önmagában a kérésem tiszteletben tartása is nagyszerű érzés

a nehéz rész

amikor egy idő után mégis lapszust tapasztalok az adott határom tiszteletben tartásában, az elég konfúz érzés. részint vállalom a felelősséget a saját határaim hosszú távú gondozásában, és ebbe belefér, hogy megint felhozom. részint viszont mintha ennek is lenne egy gyakorlati határa, mert ha úgy érzem, hogy résen kell lennem, és esetenként védekezésre vagyok kényszerítve, az már sok. benne van az is, hogy nemcsak önmagában rossz élmény a határfeszegetés, hanem a kérés tiszteletben tartásának az elvesztése tárgyiasított érzést okoz, ki vagyok a másik szemében, ha nem tartozik bele, amit kérek (megfeledkezés, korábbi megszokásokkal elsodródás és hasonló okok merülnek fel bennem erre, nem szándékos ellenállás)

ez most nem bdsm-kontextusban történik, hanem hétköznapiban

[csacskamacskamocska]

Kiállás

Mondja egy barátnőm tegnap, hogy bár az apja imádta, meg ő is az apját, de az apja mégsem állt ki érte az anyjával szemben. Sosem mondta, hogy Lujza, hagyd már azt a gyereket, ne gyötörd, vagy nézd már mit művelsz, ne tedd. Hogy milyen remek kapcsolat lehetett a szüleié az mutatja, hogy amikor egyszer az apja ilyesmit mondott az anyjának, az anyja odavágta, hogy ez az én lakásom, itt az lesz amit én akarok. És sértődötten elvonult. Valóban az ő lakása volt, de a férje egy jólkereső, magasan kvalifikált faszi volt a nőnek meg ez egy oldalági szerencsés öröksége, nem a kétkeze munkája. De ez a rész mindegy is, anyuka rosszabb volt az enyémnél, mert az enyémnek legalább szép ideáljai voltak a narcizmusához. Hogy kiáll-e érted valaki, az nagyon fontos. Kicsit hasonlít ahhoz, ezt egy másik barátnőmmel beszélgettük, amikor elvesznek feleségül/megnősülsz. Hogy valaki kiáll ország világ, a család a barátok színe elé és azt mondja, „őt választottam, ő fontos nekem, szeretem és mostantől tekintsetek ránk összetartozóként”. Ez egy fontos pillanat egy kapcsolatban és egy ember életében is. Nem a nyolcmillió forintos felhajtás a fontos, hanem a felvállalása az érzelmeknek, az összetartozásnak. Kell legyen az életünkben kisebb, nagyobb kiállás azokért, akik számítanak nekünk. Amikor egy barátom konfliktusba keveredett a neten és kiálltam mellette, még úgy is, hogy tudtam, hogy nem teljesen volt igaza, de a konfliktusban ő volt aki fontosabb volt nekem, akivel elfogult voltam, aki előnyt élvezett a másikkal szemben, annak volt számomra súlya. Azt mondta ne csináljam, mert le fog tiltani az akivel vitatkozik. Vállat vontam. Eldöntöttem hova állok. És letiltottak, vele együtt. A tumblin rengeteg kiállás van, konfliktus nélkül is. Talán ezért is szeret az ember ide járni. Szeretem amiket írsz –írja valaki – ez is egy kiállás, egy felvállalás, hiszen más is olvassa a hozzászólást. Betagelni valakit, az is, hiszen vállalom, hogy eszembe jutott, számon tartom, hatással van rám. És lehet mondani, hogy figyelmetlenül, számolatlanul szórom a lájkokat, de az mind egy pici felvállalás, hiszen nyilvános. Arról, hogy ez tetszik, ez imponál nekem, ez egyezik az értékrendemmel, az érdeklődésemmel. Hogy ennek mekkora a jelentősége az életünkben? Valójában kibaszott nagy! Azt hisszük, hogy nem, mert az eszünkkel tudjuk, hogy nem szabad neki jelentőséget ulajdonítani, meg azt gondoljuk, hogy olyan ez, mint egy pohár frissítő. Benézel a tumblérre, olvashatsz, lájkolgatsz, nehogymár ennek legyen bármi jelentősége?!?! Persze, hogy van. :) Mindenki tudja, hogy van, mert ennek a társasjátéknak is megvannak a maga szabályai, amiben még a kreténeknek is megvan a helye meg a szerepe.

Nade nem is a tumblér a lényeg, azon gondolkodtam, hogy más társaságaimban mennyire jellemző a kapcsolatok, a barátságok, a tisztelet és az elismerés kinyilvánítása. Hogy vajon jobb lenne-e az élet, ha több nyilvános dicséret hangzana el? Jót írtál, tetszett. Jól csináltad. Értékelem, hogy... Lehet, hogy fárasztó a jó dolgokra koncentrálni annak, akinek nem jön ez zsigerből? Fárasztó könnyednek, megértőnek és pozitívnak lenni? A tegnapi beszélgetés a barátnőmmel felkavarta bennem az utolsó konfliktusomat Logannel. Sérült bennem ez a dolog. Nem értem állt ki. Sérült, pedig tudom, hogy hibát vétettem, nem megfelelően viselkedtem, de lett volna más megoldás is. Ha engem választ, lett volna más megoldás is. Könnyedebb, vidámabb, viccesebb.

Én nyiltan vagyok erre érzékeny más meg rejtve, de mind érzékenyek vagyunk rá. és mind győztesnek érezzük magunkat amikor kiállnak mellettünk, amikor felvállalnak. Olyankor picit nem vagyunk egyedül.

[zeroz2ro]

Kovács András (origo): Coming out

Csodálatosan hosszú posztban veszi végig a NER-propgandista miért szavazott NEM-mel az ország EU-s csatlakozására 2003-bam. Tényleg minden benne van ami most a fejekben kavarog! “ 20 évvel ezelőtt ezen a napon hoztam meg életem egyik legjobb döntését, amire halálomig büszke leszek! 2003. április 12-én dönthettek Magyarországon a választók arról, hogy az Európai Unió tagjai legyünk-e, vagy sem. Igen, büszkén vállalom, hogy nemmel szavaztam!  “20 évvel ezelőtt, és ma is a támogatók legfőbb érve az, hogy az unión kívül nincsen élet, semmi értelme nincs protestálni ezzel szemben. Nincs alternatíva – üvöltötte és sulykolta arcunkban az akkor még 95 százalékos fölényben lévő baloldali médiaelit.” “A nem melletti szavazatomat erősítette, hogy az akkori Medgyessy-kormány olyan szinten idióta, ostoba és az embereket teljesen hülyének néző kampányt folytatott, hogy semmiképpen nem akartam a balliberális kormány álláspontját erősíteni az igen voksommal.” “ Dühített az az elképesztő baloldali hazugság, hogy az uniós tagsággal itt valamilyen komoly jóléti fordulat következik be. Azok akik csak értelmesen próbálták elmagyarázni, hogy az uniós tagság nem jelenti azt, hogy a következő hónaptól kezdve magasabb fizetés érkezik a számlákra, azokat sok esetben ismételten ostobának nevezték, az elvetemültebb brüsszeliták pedig fasisztának bélyegezték a kritikusokat. Persze az életszínvonalbeli emelkedés, ahogyan azt az értelmesebb közgazdászok jósolták nem is történt meg. A Medgyessy, majd pedig a Gyurcsány-kormány pedig csődbe vitte Magyarországot, és ezzel pedig komoly évtizedes hátrányt szedtünk össze a környező riválisainkkal szemben. Brüsszel persze mindezt ölbe tett kézzel figyelte. “ “ Mára az Európai Unió egyre inkább egy diktatórikus birodalomra kezd hasonlítani. Még nem erőszakkal nyomják el a liberális fősodorból kilógó véleményeket, hanem az elhallgatás, megbélyegzés és a büntetés hármasával próbálják fegyelmezni a renitenseket. Csak azok a jó emberek Brüsszel számára, akik a liberális kánont éneklik fel, és kritika élkül hajbókólnak a technokrata vízfejnek. Mindez pedig pont olyan mint Szovjetunió, ahol csak azok lehettek a rendszer részei, akik teli torokból zengték a szocializmus végtelen dicsőségét. “ “ Brüsszel az elmúlt 20 évben persze új „vallásokat” is teremtett. Az LMBTQ, a genderpropaganda, a  klímaváltozás elleni küzdelem mára vallás lett. Aki ezekkel szemben szkeptikus, vagy éppen teljesen tagadja őket, akkor azt a személyt, vagy országot szélsőségesnek, fasisztának vagy éppen idiótának állítják be. Pontosan így számolt le a kádári és a brezsnyevi diktatúra azokkal az emberekkel, akiknek volt bátorságuk arra, hogy kimondják a szocializmus hazugságait. Sokakat még az 1970-es években is elmegyógyintézetbe, vagy éppen kényszergyógykezelésre ítéltek, mivel tagadták a szocialista társadalom elsőbbségét. Brüsszel ma még nem tart itt, de az eseményeket figyelve, aki napjaink uniós vallásait tagadni próbálja, az könnyen lehet, hogy pár éven belül a személyes szabadságával is fizethet majd! Az események gyorsaságát figyelve 20 év múlva lehet hosszú börtönévek várnak majd a Brüsszelt kritizálókra! “ “ Míg Brüsszel új vallásokat teremtett, addig leszámolt a kereszténységgel, a családdal és a hagyományos kultúrával. Ennek egyik csúcspontja volt, hogy a még 2000-es években készülő új uniós szerződésből kimaradt a kereszténységre való utalás. Na ezért is büszke vagyok a leadott „nem” szavazatomra! “ “ Az elmúlt 20 évben az Európai Unió semmilyen sikert nem tudott felmutatni. Gazdaságilag és demográfiailag egy hanyatló entitássá vált. Jól emlékszem, hogy 2010-ben arról zengedeztek ódákat Brüsszelben, hogy tíz év múlva a világ legversenyképesebb gazdasága lesz az EU. Semmi, és tényleg semmi nem lett ebből! Az EU világszinten a teljes eljelentéktelenedés felé halad, miközben a határai mentén egyre több megoldhatatlan konfliktus robban ki. Az EU-nak, ha lenne valóban értelme, akkor pont ezeket konfliktusokat (orosz-ukrán-háború, Nyugat-Balkán, Kaukázus) megoldania kellene, és nem szítani a feszültséget. Ezen a területen is teljesen megbukott Brüsszel! “

[csakcsiga]

Ez a ma reggeli edzésem egyszerűen botrányosra sikerült.

Hiába próbáltam fókuszálni vagy felspannolni magam egyszerűen minden szar volt. A húzás nem úgy mozgott ahogy elvártam volna(különösen a top set), kényelmetlen volt, fura és erőtlen. Minden egyes ismétlésnèl meg kellett erőszakolni magam. Folyamatosan azt kívántam legyen már vége... A kis ördög a vállalom pihent és a gugi után egyre hangosabban azt duruzsolta, hogy nem kell már azokat a kiegészítő gxakorlatokat megcsinálni. Mit számít, hogyha kihagyom az a rohadt egykezes evezést, mi értelme van annak a rohadt bicepsznek( gym körökbe ez akár felháborodást is kelthetne de amúgy is gyűlölök karozni, semmi értelem...pff). Szolid 3,5 óra után csak vége lett szerencsére (4 napos edzéstervbe dolgoznom és ez a 2. nap a leghosszabb) de utána se nyertem megnyugvást. Folyamatosan azon pörgött az agyam hazafelé, hogy így mi értelme a versenyen indulni ha ilyen szar vagyok.

Így egy normális 8 óra alvást követően már kicsit átértékeltem a dolgokat. Mindig vannak és lesznek nagyon szar edzések, nyilván nem túl szerencsés, hogy egy ilyen pont egy verseny előtt jön, de ilyenkor is mint mindig érvényesül a mondás... Volt már jobb lesz még szarabb.

Büszke vagyok magamra, hogy végig csináltam és arra is, hogy ezt ki merem mondani!

Ja és van még 2 nehéz edzésem a megmérettetés előtt plusz ott a diéta(amin most nagyobb a fókusz mert szeretném elkerülni a vízhajtást) szóval haladjunk...