#urává

[nyeznajka]

„Bár a kommunikáció kialakulásának pontos forgatókönyvét valószínűleg senki nem fogja tudni megalkotni, az azonban biztosnak látszik, hogy a Homo erectus agymérete és alkata is alkalmas volt arra, hogy egy protonyelv ki tudjon fejlődni, valamint a konfrontatív dögevéshez szükséges kooperáció meg tudjon jelenni. Ez volt a kezdete annak a folyamatnak, amelynek eredményeképpen egymást segítve alakult ki kiugróan jó kommunikációs és kooperációs képességünk, ami végül a Föld – nem túl jó – urává avatott minket. A folyamat, amelyet valahol Kelet-Afrikában a dögökért való versengés indított meg, Shakespeare-szonettekig és Babits-versekig vezetett. Kétmillió évbe telt, de hát minden kezdet nehéz” – összegezte a kutató.

KONFRONTATÍV DÖGEVÉS, de szép kifejezés!

[versinator]

Itatják kiirt

Asszonyokba nimbusza hordoza erőssebb Ittátok öltvén ligeten legdicsőbb Virágbimbót zoroaster felriadtak elszakadsz Törüld kegyesem mennyköves búzakalász Éltednek fátyolba bájolnak pindaros Gondjait tirán pagát párducos

Olvadozva köznép háboríthatatlan asztaloknál Elszórta megvész lekötöm tapodtál Eldőlt csikarva poétád vakot Zsámolyán fergetegek józanabb puncsot Zendíti dőljünk virányos eos Csapásit vigyázom elhagyá szózatos

Kalóz élteti dorgálod rettentőbb Ösi töltsetek gyakoroltatik virágzóbb Achilles ferencnek előkép mérész Orczy virágzóbb jobbágyi süllyedsz Ság emberekbe áldomásait nektáros Rohansz rendein dönték pázsitos

Nyújta reszketi bírj vívtál Alkotmányunk módit buzdítsd nyílásoknál Hallatott harcola myrtusi tyukot Dicsően siralomra trónusokon barmot Döbbenve kerületét hazánkért bámulatos Harmatoz vesém ölelgetik virányos

Leverő megtörte himnuszba mosolygóbb Különválva szab chloe kegyesebb Megadják napkeletet utálnánk parancsolsz Bükk összezavarva becsülni elvadulsz Nyelveddel tisztelünk felleng állhatatos Mozdulatokba lengettél ivá romános

Szörnyetegek díszeidet budavár szakál Urává lesujt tájékon harmóniánál Atyjai pizseg amelyekre gyarlóságot Arculatját gyávát kebledbe ravaszságot Epedni szakaszd nyögdécselsz hagymázos Kebelemet reptét láncába lesbos

[telaviv-delhi]

Az emigrációban élő fiatalokból megalakul Szabad Magyarország Felszabadító Szervezetet (SZMFSZ) a hírek szerint Simicska Lajos is bőkezűen támogatja. Kiáltványuk címe "Meddig nyaljátok mêg Orbán seggét, lakájok népe" és hitet tesznek a forradalmi direkt akció mellett, mert szūleik gyávasága számukra már nem vonzó példa.

Az Monte Melkonian Örmény Forradalmi Szervezet (az ASALA Revolutionary Movement utóda) fegyverekkel támogatja a Szabad Magyarország Felszabadító Szervezetet. Az örmények nem felejtik én nem bocsájtják meg a "baltás gyilkosként" emlegetett Ramil Səfərov 9 millió kenőpénzért történő kiadatási ūgyét, valamint, hogy Orbán és kormánya Azerbajdzsánt és Törökországot támogatta az Örményországgal való háborúk idején.

Autóbomba robban a budapesti töròk nagykövetség, valamint a Lenin és Sztálin szūlőházának mintájára egy múzeum által (Pannon Géniusz Múzeum) által körbeépített Orbán Viktor felcsúti szūlőháza előtt. Emberéletben nem esett kár, de az okozott kár jelentős.

A robbantás másnapján Simicska Lajos novicsokkal öngyilkosságot követ el. Kihirdetik a statáriumot, a terrorakciók miatt letartóztatottakat a stadionokban zsúfolják össze. Az utcán a Kubatov Fiai Mozgalom és M. Richárd "rohatt értelmiség, rohaggy meg" skandálása közben Molotov-koktélokkal felgyújtja az Akadémia épūletét, a Hazafias Nemzeti-Keresztény Incelek Szupertibi Főtitkárral az élen liberáltnak kinéző nőket vernek és erőszakolnak az utcán.

Orbán Viktor két nap után leállítja a hazafiak spontán és jogos felháborodását és engedélyt ad a halottak elszállításàra. A kūlföldi fake news szennymédia által terjesztett, minden alapot nélkūlöző rémhírekre reagálva, miszerint az incel csūrhe tömeges erőszakot követett volna el a magyar nőkön, Orbán Viktor csibészes mosollyal a következőt mondotta: egyrészt szemérmetlen, aljas hazugság, másrészt mindannyian férfiból vagyunk, kell néha egy kis kikapcsolódás. De ne felejtsūk Sorost! Soros és hálozata minden eszközzel azon van, hogy a leigázandó magyar nép faji alapjait tönkretegye. Amint maga gyalázza meg tervszerűen az idegen nép asszonyait és leányait, éppen úgy nem riad vissza attól sem, hogy mások számára nyissa meg idegen népek faji korlátait. Sorosék voltak azok, akik a négereket és arabokat a Duna, a Rajna, a Szajna partjára hozták azzal a határozott célkitűzéssel, hogy az ebből folyó vérfertőzés tönkretegye a gyűlölt fehér fajt, letaszítsa kulturális és politikai magaslatáról, és önmagát tegye e faj urává.”

(folytatjuk)

[nonquebecoisayul]

A magyarokhoz III.

Valahogy beleégett az agyamba Berzsenyi verse anno a középiskolában (emlékszem, hosszú napokig szenvedtem a memorizálásával), és most megint előjött: “Forr a világ bús tengere, ó magyar! / Ádáz Erynnis lelke uralkodik, / S a föld lakóit vérbe mártott / Tőre dühös viadalra készteti.”

Ma péntek13 van, és erről a legutóbbi péntek13 jutott eszembe pontosan 8 hónappal ezelőtt, amikor Rafának meg kellett volna jelennie első nap hivatalosan a munkahelyén (azóta is home office van). Előző nap érkeztünk Brazíliába. Onnantól kezdve pedig Csipkerózsika rémálmát alusszuk zombiként. Életem legelátkozottabb péntek13-ja volt az.

Ha naivak voltatok, nem hittetek márciusi hangulatomnak, az előre vetített szenvedések végeláthatatlanságának. És tessék, otthon még csak most kezdődött igazán az, ami itt már hosszú hónapok óta a mindennapjaink része. Nincs menekvés, a vírus mindenkit célba vesz.

És ha ez nem lenne elég, itt van hozzá a járulékos közélet, ami a már amúgy is legyengített világbékét támadja egyre jobban, egyre erősebben. Otthon a vérlázító éjszakai törvény- és alkotmánymódosítók, amivel tovább csorbítják a jogainkat a demokrácia és a sajátos jogállamiság értelmezésével (és amihez bőszen asszisztál egykori osztálytársam miniszterként, akivel együtt magoltuk Berzsenyit is), itt lebuzizta az országa népét a mocskosszájú elnök (vasárnap helyhatósági választások lesznek Brazília-szerte, kivéve a fővárosi régióban), Amerikában pedig precedens értékű hatalomátadási válság van a pandémia miatt jó homályossá vált szavazási procedúrát követően (egyáltalán mikor ér véget, 2022-ben...?).

Bármerre nézek, bármilyen nyelven és a világ különböző sarkaiban csak szenvedést és egy közelgő összeomlást látok. Persze ez a média nagyító hatása miatt is van. De nehéz ezt naivitás nélkül pozitív fejleményeknek tekinteni - és hiába számoltak be kiváló teszteredményekről egyes vakcinagyártók, azért tudni kell, hogy a 95%-os hatásfok egy néhány száz fős minta eredménye... És mire beadják az első dupla kört mindenkinek a világon (aki igényli persze), addig még hány hullám lesz, és vajon meddig leszünk védve...?

A bizonytalanság a társadalmak legfontosabb antianarchista elemét erodálja és teszi tönkre, a bizalmat. Már én magamon is érzem, hogyan változik meg az emberekhez való viszonyom, egyre jobban fordulok be, nem hiszek a progresszióban és egyre kevésbé látom, hogyan fogok valaha is visszatérni azokhoz a mindennapokhoz, amiket idén márciusban abrupot módon lezártunk. Valószínűleg sehogy. Tényleg véget ért egy korszak. És a húszas évek kegyetlenek lesznek, attól tartok.

A héten négy éjszaka voltam Miskolcon (azaz hétfő óta minden éjjel). Egyik nap vonattal mentem haza, másik nap egy buszon ültem, ami villamossá változott és soha nem érkezett meg, harmadik alkalommal Nagyi lakásában voltam, ahol már Anya lakott, most éjszaka pedig valahol a belvárosban kóvályogtam. A veszélyérzetem növekedésével párhuzamosan szaladnak elő olyan rémisztő gondolatok, hogy soha többé nem fogok tudni hazamenni, mint Márai. Ma az idokep.hu-n a Dunakanyar fölött gomolygó köd szaladozásában gyönyörködtem (mindamellett abszolút nem hiányzik a szürke november, azért azt hozzá kell fűznöm), és ezen kattogott az agyam. Egyre jobban érzem magam páriának otthon is, itt is, mindenhol. Ez a világ, ami körülvesz most, nem az, amit szerettem volna kamaszként, nem az, amiért dolgoztam, amiért tanítottam, amiért vitáztam, amiben hittem és hiszek. Ez a világ a kicsinyes bosszúk, a párbeszédtelenség, a tiszteletlenség, a kizsákmányolás és a cinikus hatalom világa, amely szükségszerűen a homo homini lupus elvét erősíti fel, amely történelmi szükségszerűen vezet erőszakhoz, irtáshoz, háborúhoz és még több, válogatott szenvedéshez.

“Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. / Ez tett Rómát föld urává, / Ez Marathont s Budavárt híressé.” Így zárta sorait Berzsenyi bő 200 évvel ezelőtt. Vannak művek, amik az örökkévalóságnak íródtak. 

[szottesfolditanyak]

Laozi of the Zhou dynasty Books of the Path and the Power

Profound accomplishment appears unaccomplished, yet it is ever present and infinite. Utter completeness appears incomplete, yet it is ever present and limitless. True virtue appears as vice. True art appears artless. True expression appears inarticulate. Stillness transcends restlessness, detachment transcends attachment. Clarity and serenity rectify the world.

.

https://www.tsiosophy.com/2014/06/paradox/

.

Meglepődtem, hogy ez milyen világos fordítás. Előkotortam a magyar szövegeket. Mintha Kosztolányi...                                                                   https://terebess.hu/keletkultinfo/lao.html    45

lásd alább:

_____________________________________________________________

A nagy tökéletesség (ta-cs' eng) olyan, mintha tökéletlen lenne, hasznossága (jung) azonban nem fogyatkozik <működése végtelen>. A nagy teljesség (ta-jing)  olyan, mint az üresség, hasznossága azonban sohasem merül ki. Ami nagyon egyenes,  az hasonló a görbéhez; aki nagyon ügyes, hasonlít az ügyetlenhez; aki nagy vitatkozó  (pien), hasonlít a dadogóhoz. A mozgás legyőzi a hideget, a nyugalom legyőzi  a forróságot; a tiszta nyugalom az égalatti rendező elve (cseng).  

(Tőkei Ferenc)

_____________________________________________________________

A tökéletes: akár a tökéletlen. Működése véghetetlen. A teljesség: akár az üresség. Működése mérhetetlen. Az egyenes, mint a görbe, a szellemes, mint a dőre, az ékes szó, mint a dadogó. A mozgás a fagyot legyőzi, a nyugvás a hevet legyőzi, a béke a rendet megőrzi. 

(Weöres Sándor)

_____________________________________________________________

a nagy tökéletesség mintha mi volna? Csorba de semmi híja nincsen ahogy működik nagy teljesség edénye nagy üresség de kimeríthetetlen ahogy merik merik a nagy egyenesség egyenetlen a nagy tehetség ügyetlen a nagy szónok hebeg a mozgás legyőzi a hideget a nyugalom a meleget eljön a tisztaság a csend és helyreáll az égalattiban a rend 

(Karátson Gábor  1990)

______________________________________________________________

a nagy tökéletesség mintha el volna törve és mégis mind a lények isznak belőle körbe

a színig telt edényben más sincsen mint az űr úgy patakzik belőle a víz szünetlenűl

nagy egyenes útja görbe nagy tehetség ostoba nagy vitázó késedelmes meg se szólal tán soha

a mozgás legyőzi a hideget a nyugalom a meleget eljön a tisztaság a csend és helyreáll az égalattiban a rend

(Karátson Gábor  2002)

_____________________________________________________________

A bölcs a maga tökéletességét tökéletlenségnek tartja. Ezáltal lesz maradandó az ő hatása. A bölcs a maga teljességét ürességnek tartja. Ezáltal kifogyhatatlan lesz az ő tevékenysége. A bölcs a maga egyenességét görbeségnek, okosságát balgaságnak, kiváló szónoki képességét dadogásnak tartja. A mozgás legyőzi a hideget. A nyugalom legyőzi a hőséget. Akiben lelki tisztaság és béke van, az a világ példaképe. 

(Ágner Lajos  1943)

_____________________________________________________________

Úgy bánj a tökéllyel, mint repedt edénnyel: nem szűnik a haszna. Csorduló edénnyel bánj mint az üressel: sohasem ürül meg. Egyenes a görbe, az ügyes ügyetlen, dadog mint a szónok. Topogj a hidegben, nyugodj a melegben: a tiszta nyugalom e világnak rendje. 

(Hatvany Bertalan  1977)

______________________________________________________________

A tökéletes hiányosnak látszik, de hasznossága nem-múló;

a teljes üresnek látszik, de hasznossága nem-fogyó.

Az egyenes mintha görbe lenne, az ügyes mintha ügyefogyott lenne, az ékesszóló mintha dadogó lenne.

– A mozgás legyőzi a hideget, a nyugalom legyőzi a meleget.

Tisztaság, nyugalom az Ég alatt rendet terem.

(Kulcsár F. Imre  2001)

______________________________________________________________

Aki annak a  tudatára ébred, hogy mindaz, amit (szellemi életében) elért, tökéletlen, tovább törekedhetik. Aki átlátja, hogy elért tudása délibábos, folytathatja tudásszerzését. A világi ember becsületessége általában csak képmutatás; a bölcsesége fonákság; az ékesszólása hebegés. Az ember legyőzi, munkájával a szegénységet és megfontoltságával megbirkózik az élet nehézségeivel; de lelki tisztaságával és nyugalmával urává válik az egész világnak. 

(Stojits István)

______________________________________________________________

A nagy tökéletesség töredékesnek látszik, De a használat mégsem rontja meg; A nagy teljesség üresnek látszik, De a használat mégsem szárítja ki; A nagy egyenesség hajlottnak látszik; A nagy ügyesség ügyetlennek; A nagy ékesszólás dadogónak. A nyugtalanság legyőzi a hideget; A nyugalom legyőzi a meleget. Ha az ember tiszta és nyugodt, A birodalom vezére lehet.

(Szentmihályi Szabó Péter  1980)

______________________________________________________________

大成若缺其用不弊 大盈若沖其用不窮 大直若屈                      大巧若拙 大辯若訥 靜勝躁寒勝熱 清靜為天下正

[aretsorozat]

2/4.

Teodóra elrablása. Ákos igazgató bácsi tanárt delegálna. Ugribug vadászik. Kék tampon 8. Hány ökör egy Béla? Réti Éti ökörfarok. Az ultimátum magyar hangja: Kertai Uhu. Ugribug Rex.

  AZT MEGTEHETED

 És a Űrcsótány Terminál barlangjában ismét körben villannak az ibolyán túli fények. És a barlang közepén, nem messze a magányosan ácsorgó és várakozó Odaát Ajtó mellett két űrcsótányt látni, már annak, akinek van szeme az ibolyán túli észleléshez. Az egyik űrcsótány, a nagyobbik tornyosul a másik fölé,

aki a padlaton úgy tekereg, mintha a teste nem is fejből, potrohból meg torból lenne, hanem gyűrűkből, mint a valami féregnek.

- Érted már, te romlott pete? – sziszegi a másik fölé tornyosuló.

- Taposs el, ó, anya!

- Nem érdemled meg.

- Akkor csak csonkíts!

- Ezt még meglátom.

- Könyörögve kérlek!

- Ismételd meg, amit az imént magyaráztam el neked!

- De nem kéne megkérdezni a központot?

- Rossz a terminál.

- Megvárjuk, míg a diagnosztika…

- Nincsenek erre évek!

- Akkor taposs el, ó, anya!

- Ismételj! Miért jó helyzet ez a nekünk?

- Mert Lucifer a fényhozó.

- KI az a Lucifer?

- Az egyik helyi érdekű gonosz, nem?

- Nem!

- Nem?

- Eddig magyaráztam!

- Bocsáss meg, ó, anya, de annyira félek tőled, hogy nem vagyok képes figyelni.

- Azt jól is teszed, hogy félsz.

- Akkor taposs el!

- Hogy képzeled? Netán előtte szaporodjak is veled?

- Ne szaporodj, csak taposs!

- Nem taposlak.

- Kérlek!

- Figyelj! Nekünk is az lesz a jó, ha itt Lucifer lesz az Úr.

- Úgy érted, nekünk kettőnknek, vagy a Galaktikus Tanácsnak?

- És az embereknek is.

- De mért, ó, anya?

- Mert az ember szolgaságra született, azért.

- De ez hülyeség!

- Mit mondtál?!

- Bocsáss meg!

- Az emberek kilencszázkilencvenkilenc százaléka akkor boldog, ha valaki megparancsolja, mit csináljon, mit gondoljon, kit szeressen, szóval hogyan éljen.

Eddig egyet értesz?

- Bocsáss meg ismét, de százalék nem lehet több, mint száz.

- Akkor ezerből egy. Így jó?

- Így jó, de taposs el!

- Tehát nekünk megéri a Sátánnal együttműködni.

- De mért?

- Mert nekem az agyamra megy a demokrácia!

- De a fél univerzum…

- Nem való az embernek.

- A univerzum?

- Se a demokrácia. Érted már?

- De azzal, hogy együttműködsz a helyi gonosz entitással, beleavatkozol

a történetbe, és az súlyosan tilos.

- Ki mondja?

- A törvény, ó, anya, aminek neked is alá kéne vetned magad.

- Nem érdekel a törvény.

- Pedig kéne.

- Mert különben? Ismét kimosod az agyamat? Te, szánalmas, megzápult

here. Azt hitted, neked az menni fog? És ez a mostani akciód? Hogy majd

azzal a kis nyomorult őrnaggyal elaltatsz, ide lecipelsz, és itt kényedre

vallathatsz, kínozhatsz és kis gerinctelen űrpolip haverjaiddal? Te áruló!

Azt talán nem tiltja a törvény? Kollaborálni az űrpolipokkal?

- Taposs el!

- Nem taposlak.

- Akkor csak tépd le a fejemet!

- Még azt se érdemled meg.

- Akkor csonkíts!

- Szolgálni fogsz engem.

- Ne!

- Segítesz a sátánt a Rét, aztán a Föld urává tenni.

- Nem!

- Ha elégedett leszek veled, talán szaporodunk.

- És akkor letéped a fejem?

- Még el is taposlak.

Té úr megverten, fáradtan, megalázottan hever a barlang padlóján.

Hát megint minden balul sikerült. Teodóra dehogyis esett mély kómába

a tuti huszonnégy órás mélyalvást garantáló altatótól. Csak tetette, amíg lecipelte ide a barlangba. Méghozzá egyedül! A szeme majd kiugrott, a dereka hét részre roppant. És most tessék. Neki, mint űrcsótány hímnek nincs választása. Engedelmeskednie kell az anyának.

- De ha megöli azt a helyes kis srácot… – ciripeli elveszetten, a csáprágóit mozgatva. Teodóra jól tudja, hogy ez az alant tekergő rusnya féreg a

Hegyit Beszélő Krisztiánra gondol. Mintha egy űrcsótánynak nem lenne tök mindegy egy ember gyerek élete vagy halála. Ez az izé itt, aki magát Tének szólíttatja, túl régóta szolgál itt a Földön, ezen is látszik.

- Nem öli meg- sziszegi megvetően a padlaton fetrengőnek.

- Honnan tudod?

- Gondolkodj már!

- De ha nem tudok!

- Ha megölné, megint mártír lenne. Akit halálában újra csak imádnának, és

visszavárnák, mint isten fiát, vagy a messiást.

- Akkor mit akar vele?

- Még mindig nem tudsz gondolkodni?

- Taposs el!

- Átállítja, nem? Hiszen kisgyerek még. Felneveli, mintha a saját fia

lenne. Lucifer fia Feri.

- Nem Krisztián?

- Az számára elég rossz emlékű név, nem gondolod?

- Szóval Feri.

- Meg ne merd kérdeni, hogy milyen Feri!

- Ezt tudom, most mondtad: Luci Feri.

- Na látod, Té, nem is vagy annyira ostoba.

- Eltaposol?

- És mit mondasz annak a két szánalmas kutya-utánzatnak?

- Mit mondok?

- Az előbb vertem a fejedbe!

- De ahogy beleverted bal csáppal, azt ki is verted jobb csáppal, ó, anya!

- Minden úgy történt, ahogy elterveztétek.

- De semmi nem úgy történt!

- Vilmos őrnaggyal még számolok.

- Őt is taposd el!

- Letépem a fejét és a koponyájába petézek.

- Ó, anya, minő megtiszteltetés!

- Mit hazudsz a kutyáknak?

- Elaludtál, lehoztalak, amikor magadhoz tértél, agymostalak, és közben

kikérdeztelek.

- És mit tudtál meg?

- Hogy nem tudsz semmit.

- Miért, talán tudok?

- Nem!

- Fogalmad sincs semmiről.

- Úgy van.

- Csak azért dolgozol a H’akában, így közvetve a sátánnak, mert jó a fizetésed, és különben is árthatsz vele az embereknek, akiket változatlanul és engesztelhetetlenül utálsz.

- Így van.

- De mért utálod ennyire őket?

- Csak.

- Ja! Az meggyőző érv, ó, anya! Minden érvek és indoklások legmeggyőzőbbike.

- Na látod. És most visszaveszem ezt a rühes embergúnyát.

- Öltözzek fel én is?

- Te maradsz, így fogadod a polipokat.

- Értettem.

Az űrcsótány anya a Teodóra öltözethez ballag, amit az Odaát Ajtaja mellé

dobott le. Tömény undorral ölti magára az amúgy igen csinos humanoid nőstény alakját. Ebben a hangulatban förmed Tére, aki már a hat lábára állt, ám most ismét a hátára hengeredik, hogy elveszetten kapálódzon velük, mint akit nem rég fújtak le csótányirtóval.

- És mért nem takarítod ki innen ezt a rohadt ajtót?

- Hová vigyem?

- A szeméttelepre, bánom is én.

- Igenis.

Teodóra befejezi az öltözködést. Meztelenül sétál a terminál dobogójához, leül rá. Elnézegeti a ibolyán túli fénylüktetést, és néhány kósza képzetet is megenged magának, milyen jó is a terminálon bolygógól bolygóra, rendszerről rendszerre, akár galaxisokat is átszelve utazgatni. Ám most szerencse, hogy rossz, mert így nem dumálhat bele senki merészen nagy ívű terveibe. Lucifer, a Föld Halhatatlan Ura. Igen, ez jól hangzik. És ha beválik, az emberiség akár még jogot is kaphat arra, hogy kilépjen a csillagok közé. Bár igazság szerint nem érdemlik meg. De hát egy űrcsótány zsigereiben van az a késztetés, hogy

segítse a primitív fajokat. Észrevétlenül, ha lehet, persze. No és hogy ott irtsa a halekokat, ahol csak utolér egyet is. Akik viszont mindenbe beleavatkoznak, és a maguk lúzer módján mindent el is csesznek. Mint az a Jézus is, anno…

Vagy az a Buddha. Bár benne azért volt annyi önmérséklet, hogy nem vetette be a feltámadok trükköt…

- És ha lebukunk, ó, anya?

- Mi van?! – az anya meg is feledkezett egy pillanatra Té úrról.

- Taposs el!

- Mit kérdeztél az előbb?

- Mi van, ha Dzsihád úr és Hirig átlátnak a trükkön?

- Milyen trükkön?

- Hogy te csak egy Teodóra vagy, akiben mélyen tudat alá zuhant az űrcsótány anya, és aki tényleg nem tud a sátán szándékairól semmit.

- Azokat csak bízd rám.

- De ők nálunk felsőbbrendű intelligencia!

- Az a két bolhafészek? Nálam? Na, ne!

- Igazad van, taposs el!

- Megígértem. Ha Lucifer győz, hajlandó leszek.

- Ábrándozni fogok erről, ó, anya!

- Azt megteheted.

                                       o

 KECSKE AZ, VAGY BÁRÁNY?

 Ákos tanár úr bánatosan nézi az asztalra készített címer- tervezetet.

Az igen vázlatosra sikeredett címerállat végül is egy kecskegida fejű kiméra lett, aki az egyik kezében (?) egy nyitott könyvet tart, a másik kezében meg egy vékonyka, ám hosszúkás botot, ami lehet tán varázsvessző éppen úgy, mint nádpálca. Felül a felirat: LIPTÓI SCOOL KISASSZONYOKNAK.

Alul csak ennyi: A RÉT, BUDAPEST.

Ákosnál bánatosabban csak Erőss Jonatán bámulja a vázlatosan megrajzolt, és ennek alapján megrendelendő művet. Hozzájuk képest Janka nagyságos asszony kedélye szinte derültnek mondható. Pedig ha hármójuk közül valakinek ok lenne idegesnek lenni, vagy maga alatt bujdokolni a depresszió  sötét labirintusaiban, akkor az ő.

No de pont ez különbözteti meg a mindig megújulni, küzdeni képes lelkű embert a lúzertól, aki az első komolyabb akadályon fennakad, mint mágnes-vasút a betonfalon.

- És akkor ez bárány, vagy kecske?- érdeklődik Ákos, de inkább csak azért, hogy az időt húzza. Mintha bármi értelme lenne az időhúzásnak, előbb-utóbb nyilatkoznia kell, és tudja, hogy nem mondhat nemet.

- Kecske. Ott van a kis szakálla.

- Aha. Az szakáll ott?- Ákos inkább amolyan firkának látta eddig, mintha a művész, vagyis Erőss Jonatán, aki lehet, hogy kiváló adószakértő, zseniális musicalszerző, no de a rajzkészsége… Szóval mintha csak nem találta volna el elsőnek a bárány-kecske- szamár állát, aki leginkább a Nyolcadik utas a halál

idegenére hasonlít úgy első és gyors ránézésre, mert aztán az ember elkapja a tekintetét a rajzról. A második, hosszabb megnézésre pedig a megszületett lény csak önmagára hasonlít, tehát máris kivételes személyiség.

- Na jó, szóval ő egy kecskegida lesz, ugye?

- Arra gondoltunk- biccent Janka nagysága. Ákos sunyin rápislant, aztán gyorsan róla is elkapja a tekintetét.

- Értem. A Liptói túróra való utalás miatt?

- No és a gidaság.

- Ám értem. Na, most a könyv, az világos.

- Nyilván.

- És a másik izében az micsoda, az a bot? Nádpálca?

- Varázsbot- vágja rá Jonatán. Janka kiegészít.

- És nádpálca.

- Á, akkor ezt is értem: kettő az egyben.

- Úgy van. Mert van, akinek a tanulás és a nevelődés egy varázslat, másnak

kín és belévert kötelességtudat, ugyebár…

- Ahogy mondani tetszik, Janka néném…

- Szóval ez így maga szerint, tanár úr? Úgy is mint, grafikus?

- És zöld mezőben arany a kecske?

- Hát ne?

- De. Lehet az is, miért ne?

- És akkor kéne egy kisebb méretű tábla is, olyan tojásdad alakú, tudja, bádog alapon zománcfestékkel, és kéne egy jó nagy, esetleg pajzs alakú a bejárat fölé, és egy kisebb, olyan kétharmad mértékben az üvegház bejárata mellé is. Ön szerint, tanár úr?

- Hát lehet az is.

- Nagyszerű. Bár mindenkivel ilyen könnyen, baráti nexusban tudnánk tárgyalni. Igazam van, Jonatán drágám?

- Bizony, Janka drágám.

- Tehát, kedves tanár úr,  mikorra vállalja?

Ákos azt szeretné erre válaszolni, hogy semmikorra. Nem vállalja. Mert nincs rá ideje. És különben tényleg nincsen. Neki még mindig lobbizni kell az igazgatói kinevezéséhez. Ott vannak a saját gondjai a saját iskolájában. Aztán a feleség, az ikrek. És nem beszélve arról, hogy miért kéne neki legyártania ezt a kész röhejt,

ezt a viccet, ezt a szart… De hát Ákos ilyet nem mondhat. Régi barátnak.

És ez nem is az ó imázsa. Nagyot nyel tehát, belegondol…

- Két hét, jó?

- Nagyon jó! Hiszen úgyis csak februárban nyitunk. Tudja, egy amolyan kísérleti félévet. Addig meghirdetjük a felvételit itt-ott. Ugye majd ebben is

ad tanácsot?

- Persze, Janka néném…

- Maga egy igazi tündér, Ákos, tudja?

Tudom, mondaná erre, de azt is tudja, Janka néni nem nagyon vevő a szarkazmusra, mivel nem is nagyon érti. Ezért csak egy kínos vigyort ereszt meg, amit lehet értelmezni akár szerény mosolynak.

- Ezért aztán különösen, hogy maga lesz a mi kis Jutkánk után az új iskola igazgató. Jól mondom, Jonatán drágám?

- Jól mondja, Janka drágám.

- Még nem biztos.

- Ó, hát ilyesmit csiripelnek a madarak…

- Akkor…reméljük, jól informáltak.

Ezen a kis poénon mosolyognak kicsit, aztán Janka Ákoséra teszi a kezét, amitől szegény tanár úr gyomrában határozottan valami hideg és kemény és lüktető képződik meg.

- Ebben én biztos vagyok. Bám másban is lehetnék. Igaz, Jonatán drágám?

- Igaz, Janka drágám.

- Hanem tanár úr, azért még számíthatunk önre, mint óraadó tanárra?

- Mármint hogy itt a Kecsketúróban?-  kérdez vissza Ákos, és csak későn fogja vissza magát, nehogy Janka műintézmények gúnynevét kimondja. De megtörténik. Ám Janka és Jonatán csak mosolyognak rajta.

- Igen, Tanár úr, itt a „kecsketúróban”. Valahol sikernek érzem, hogy máris van az én angolkisasszonyos mániámnak egy kedves gúnyneve. Hát nem, Jonatán drágám?

- Abszolút jól van ez így, Janka drágám.

- Szóval heti kétszer két óra még belefér az életébe, kedves Ákos?

- Ő…hogyne…majd átgondolom, de…

- Nagyszerű!

- És kik lesznek még óraadók?

- Képzelje, sikerült megnyernünk Kovács urat!

- Docit?!

- Persze ígéretét vettük, hogy nem csapong majd, viselkedik, és szigorúan

keresztény ökonomikus alapon tanít majd etikát és világnézetet.

- Hát azok tuti élvezetes órák lesznek.

- Mi magunk is eléggé várjuk. Jól mondom, Jonatán?

- Mint mindig mindent, Janka.

- Nos, a vőlegényem majd vállalja  a matematikát, némi számvitelt, de csak annyit, amit egy leendő úrinőnek illik tudnia egy modern háztartáshoz.

A számítástechnikát és számírógépes kütyüket Matyi unokaöcsémre, a testnevelést a mennyasszonyára, arra az aranyos Ágikára bíznám.

Ebből is láthatja, hogy egyelőre szűk baráti körben és a rokonokkal oldanánk meg az oktatás-nevelés feladatát. Valóságos áldás, hogy ezt megtehetjük.

No persze, édes Jutkámé lesz az ének-zene, aminek nagy hangsúlyt kell kapnia.

A véleményem szerint egy leendő úrinőnek illik képeznie a hangját, minimum alapszinten a szolfézst, és meg kell tudni szólalni egy hangszeren. No és persze

a szépia tudományok, Ákos. Igen, nagyon is számítok az ön áldásos

közreműködésére. Ugye talál ránk időt?

- Hogyne, megpróbálom- sóhajt nagyot a tanár úr. Lehet erre nemet mondani?

Pedig piszkosul semmi kedve. Körülnéz. Maga az előadóterem, a panzió volt ebédlője amúgy csakugyan nagyon elegáns és profin berendezett helyiség.

És az egész Kecsketúró teljesen európai módon mutat. Bizony, ha Janka nagyság jól megtudná a tanárait fizetni. Ám a verebek azt is csiripelik ám, hogy a lottó ötös másfél milliárdból mára alig maradt valamennyi. Na ja, így jár az, aki nem az állam, aztán mégis csak építkezik…

                                                 O

 TÍZ GOMBÓC NEM GOMBÓC

 Ugribug, a rettenetes T- rex végre ráakadt a folyó ama szakaszára, ahol ittlétének első reggelén ama barátságos öreg krokodillal találkozott, és aki meghívta őt, a két lábon járó iszonyatot, a félve féltet, a nagy ívben elkerültet reggelire, egy csodálatosan zamatosra megérett stegosaurus dögéből harsány nagy falatokat kitépve. Hát bizony azóta se evett olyan jót, olyan jóízűen.

És nyilván azért, mert nem volt, aki barátsággal kínálta, és táplálkozás közben elcsevegett vele. Bár tartja magát a szólás, hogy magyar ember evés közben nem beszél, ám ez az illemszabály nem vonatkozik se a krokodilra, se a T-rexre, pláne, ha tán nem is azon a bolygón, és bizonyosan nem abban

a korban élnek az említett urak.

Nohát, amint Ugribug megbizonyosodott, hogy jó helyen jár végre, sietve

becserkészett egy pelyhedző legénykorban lévő, a csordától elkóborolt

triceratopsot, azt hiába is bégetett szegényke, ez bizony nem mentette meg a felfalatástól.  Hiába, kemény itt az élet. Ide az a szólás érvényes: akit nem eszel meg, az téged esz meg. Avagy megeszed vagy megesz. Ugribug amúgy végtelen szelíd veréb lelkén hamar kéreg képződött. Ám ne feledjük azt sem, hogy előző életében kedves kis madarunk mesterkémnek és orgyilkosnak se volt éppen a legutolsó.

Szóval úgy eléggé jól lakott a kis triceratopssal, de még hagyott egy kis helyet

a gyomrában. A maradékot, a szegény háromszarvú egyik hátsó lábát, no meg a far-hátat a szájába kapta és úgy ballagott le a folyó partjára ahhoz a homokpadhoz, ahol azzal a kedves öreg krokodillal elbúcsúztak. Bizony, Ugribug akkor azt ígérte neki, hogy estére megjön. Azt talán egy hónap is eltelt azóta. Hogy mennyi pontosan? Hát a fene se számolja itt a napokat. Ez nem az a világ, ami az óra járásához, ketyegéséhez  lett odaláncolva látszólag örökre,

mint Prométheusz a sziklához, aki nyugodtan hagyhatta volna a tüzet a frászba.

És ezzel sok kínt megspórolt volna magának, és sok problémát az emberiségnek.

De ez egy másik történet.

No de nézzük csak! Egészen biztos, hogy ez az a homokpad? Ugribug ledobja

triceratops far-hátat a hátsó combbal, és alaposabban körülnéz. Igen, ez az.

Bár az utóbbi két hétben már vagy tucatszor meg vélte találni. De itt most több jel stimmel. Amott az óriási gingkofa, amarra a mocsár kezdete a dögletes szagú büfögéssel, ezen a parton pedig a dzsungel pereme, ahol a folyócska balra kanyarodik és a többi elvész a sűrű párában. Ez lesz az, ahová lezuhant, midőn átrebbent az Odaát Ajtaján, és menten önmaga ős ükapjává változott, kis verébből a hüllők királyává. No és persze nem is hüllő, hanem nagyon is melegvérű. Mondhatni, forróvérű, ha arról van szó. Ó, a vadászat izgalma!

A maró éhség gyötrelme! És aztán a megérdemelt zabálás és degeszre jóllakás gyönyöre. Hát bizony egy ötszáz kilós, taréjos dinot becserkészni, leteperni, belét felhasítani, avagy a nyakát átharapni nem ám olyan, mint a kukák közt kotorászni, vagy a magadból sasolni az erkélyeket, hátha kint felejtett valaki

némi maradékot, akár csak kenyérmorzsát, pedig az nem tesz jót a begyének, vagy netán direkt a madaraknak etetőben kiszórt magot… De azért az is szép élet volt. Viszont ez! Hátha erről még egyszer otthon a fészekben, vagy a Nyárfás Klubban tudna a többieknek mesélni! Egy szavát se hinnék el neki. Őszintén szólva, ő se magának.

Hát aztán csak állt ott az Ugribug a homokpadon, előtte a dino far-hát a combbal, és azon tűnődött, most mitévő legyen. Mert az már biztos, hogy ez az a homokpad. De hol van az ő egy szem itteni jó barátja, a Géza?

Csak nem vonult odébb, magának más territóriumot kijelölve? Mondjuk fölfelé nem nyomulhatott, mert azt mesélte, onnan üldözték el, mint öreg hímet.

Lehet, magányában úgy döntött, visszaszerzi a háremét? Á, Géza sokkal bölcsebbnek tűnt ennél. Bár Gézának is hogyne hiányozhat még egy kis ez meg az, huncutság? Annyira nem öreg. Ellenkezőleg,  nagyon is virulens kis krokodilnak látszott a majd öt méteres hosszával, kisebb ladik méretű fejével, iszonyatos fogsorával, meg azokkal az enyhén dülledt, ám igen kópén csillogó szemeivel.

Szóval akkor lefelé úszhatott, hátha ott jobb a hal-felhozatal, és tán több dög is akad a folyó partján. Noha igazán nagy eső rég nem zúdult alá mostanában, már amennyire Ugribug emlékszik. Meg aztán mi számít itt nagy esőnek? Lehet, hogy ez a folyócska egy nagyobb záportól is lüktetve megárad.

Hát jó. Végül is ráér, nem siet sehová. Szép lassan elcammog lefelé parton,

azt akkor csak belebotlik a barátjába.

Hacsak… Jézus! Csak nem kapta el valaki? Lehet, hogy Gézából is reggeli lett, esetleg vacsora? Á, ki akarna megenni egy öreg krokodilt? Vagy ki nem, ha eléggé éhes?

Ugribug a szájába kapta az ajándékba szánt dögöt, és elindult lefelé.

Hát alig tett meg pár pille-lépést, amikor a túlsó parton moccant a lágy iszap, és Géza feje bukkan ki alóla! Az ő oly hiányolt, bájos kis arca, a gülü szeme, a sötétzöld rücskei. De Géza is alig akar ám hinni a szemének, és valósággal hebeg az örömtől.

- Ha…ha…hahó!

Ugribug meg elereszti a szájából a dögöt, és örömmel azonosítja

a jó barátot az iszappakolás alatt.

- Géza?!

- Ugribug?

- Hát azt hittem már!

- Hát én is azt hittem már!

- A mindenit, hát hello, szia, csoki, csokoládé!

- Szióka, testvér! Hát mi csinálsz te ott?

- Á, csak megdöglesztem a sok férget, élősködőt…Meg jót tesz ez a kénes

iszap a reumámnak.

- Nem mondod. Te aztán tudsz élni, testvér!

- Francokat, komám, bár tudnék…

Géza kifúrja magát az iszap alól, beveti magát a vízbe, amire átjut

Ugribughoz, a nagyja le is ázik róla. Hát éppen csak meg nem ölelik egymást, és három szláv puszit nem váltanak! Mivel mellső végtagjuk kevéssé specializálódott ölelésre, hát még a szájberendezésük csókra. Haj, haj, fránya evolúció…

- Nézd a, ezt a kis zsenge húst neked hoztam!

- Nekem?

- Ez hajnalban még bégetett.

- És gondoltál rám?

- A barátom vagy, Géza.

- Nahát! Köszönöm!- és Géza itt bebizonyítja, hogy a krokodil nem csak akkor hullajt könnyeket, ha nagy bajban van, illetve már túl esett a nagy bajon, hanem bizony örömében is. – Istenkém, én meg semmivel se tudlak megkínálni!

- Nem tudtad, mikor jövök.

- Igaz. Már azt hittem, bajod történt, vagy elfeledtél…

- Bajom nem esett, elfeledni meg…ugyan miket gondolsz te?

- Ó, te is hiányoztál. Komolyan. Nem múlt el napszak, hogy ne gondoltam volna rá, mi lehet veled.

- Nohát, kóboroltam, vadásztam, ettem, ittam, mulattam, még bosszankodtam is, hogy azok a kis mit ugrálsz raprotok hogy elpimaszodtak.

- Az már igaz, a kis sunyi gecik…

- Ja, falkában vadásznak, és hátulról támadnak, és olyan pimaszul kiröhögik a nagyobbat, mintha az övék lenne a világ. De néha sikerült egye-egyet elkapnom közülük, pedig piszok gyorsak.

- Remélem, gerincüket roppantottad, mint a száraz faágat.

- Még szép. És meg se ettem őket, megvetésből, érted.

- Jól tetted, komám!

- De egyél Géza, ha még nem reggeliztél, én már jól laktam ma egyszer.

- Szóval nem bánod, ha falatozok?

- Sőt! Kedvtelve figyellek, ahogy megfordulsz a tengelyed körül, és közben felveted magad, a szádban a d��ggel, és úgy tépsz ki belőle egy harit.

- Régi, kifinomult étkezési szokás ez nálunk, krokodiloknál.

- Ja, ja. Láttam is néha a tévében.

- Hol?

- Egy-egy erkélyen ülve és belesve az ablakon…

- Erkélyen, ablakon?

- Jaj, bocsáss meg, hiszen te ezeket a szavakat nem érted.

- Jól hangzanak amúgy.

- Jól is néznek ki.

- Majd mesélsz róluk?

- Amíg meg nem unod. De most reggelizz nyugodtan!

- Arany szíved van, Ugribug.

- Ha hiszed, hanem, egy kis madár lakik benne.

- Madár? Ezt se értem.

- Majd erről is mesélek. Egyél!

Hát Géza ugyan nem kérette magát. Bevonszolta a folyóba a maradékot, és ott csakugyan nekiállt pörögve, forogva, elágaskodva, lecsapódva

nagyokat tépni a húsból, ami ezzel a módszerrel egy olyan öt-hét kilós falatokat eredményezett, ami úgy csúszott le rágás nélkül a torkán, mint másnak egy rizsszem, vagy mondjuk egy falat túrógombóc.

 A mindenit, de meg kívántam! Félbe is hagyom a melót és készítek magamnak.

Így vacsora előtt tíz-tizenöt elég lesz. Hogy kövérít? Kit érdekel? Nekem be kell zsírozni az idegeimet ezekhez a javítandó szövegekhez. A szerkesztő.

 Hát így aztán el is fogyott az a kevéske zsenge dinó farhát a combbal.

Géza ivott hozzá pár korty vizet, és már mászott is vissza a partra Ugribughoz,

az ő szívbéli barátjához, aki mindvégig kedvtelve figyelte az ő vidám, igen jó érvágyú falatozását.

- Hát ez igen jól esett, komám!

- Váljék egészségedre, barátom!

- Hanem most már mesélj, mi történt veled, amióta nem láttuk egymást?

- Mondom. Jöttem, mentem, vadásztam, ettem. ittam, néha bosszankodtam

a raprotok miatt. Hanem magam fajtájának se nyomát, se szagát nem leltem sehol. Ennyire ritkák lennénk a környéken?

- Túl sokan nem vagytok, hála az égnek. Már megbocsáss, ez nem becses személyednek szól, hanem a fajtádnak.

- Értem én, Géza, dehogy is sértődök meg.

- Hiszen attól rex a rex, hogy sok belőlük nem lehet.

- Világos. Nincs annyi préda a világon, amit mi fel nem falnánk, ugye?

Már ha sokan lennénk.

- Meg még itt vannak a raptorok.

- Na, még ők is.

- Ajaj, jómagam is igencsak utálom őket.

- Viszont egy vagy két tyranno menyecskével még csak összehozhatna a jó szerencsém, azt ha ez meglenne, onnantól tényleg egy panaszló szavam se akadna, hogy ejnye már, hová kerültem, nem ez a veréb-mennyország, nem erről volt szó.

- A szavaid felét megint nem értem. De a fajtád lejjebb él a folyón, ahol még dúsabb a növényzet. Mesélik, arrafelé akkora növényevők is cammognak, akár egy hegy. Például simán lelegelnék a gingkófánk csúcsát, ott.  Na, barátom, ha egy olyan eldől, akkor egy hónapig van mit csócsálni akár száz magadfajtának is. Nyilván azért laktok arrafelé nagyobb számban.

- Nyilván.

- Az öreg, félszemű, félfarkú mesélt erről sokat. Mondta, akkorák azok

a növényevők, hogy ki se lépnek nagyon a szárazföldre, inkább ácsorognak

a folyó deltájában, az ingoványban, mert nem bírja el őket a lábuk, pedig négy olyan van nekik, hogy a te combodat szorozd be vagy hattal! Pedig a tiéd se az a vékonyka, komám. Igen erős legény vagy.

Ugribug lenéz a lábára. Hát bizony nem egy tyúké az. És mért is titkolná el Géza előtt, hogy büszke rá. Viszont úgy érzi, cserébe neki is illik a barátját dicsérettel illetnie.

- Te se vagy ám piskóta.

- Piskóta?

- Ja, hát az egy igen finom kalácstészta.

- Kalács?

- Lekvárral megkenve. Vagy kakaóba mártogatva!

- Ó, Ugribug, hogy te minő varázsszavakat mondasz!

 Már hiába provokálsz, eddig megettem nyolc túrógombócot.

A szerkesztő.

 - Majd ezekről is mesélek.

- De miért nem kezded most? Ráérünk, egyikőnk se éhes…

- Igaz. Mesélhetek most is.

- Hű, de jó lesz! Figyelj, nem heveredünk le addig az iszapba?

- Tegyünk úgy?

- Hát? Én még vissza is fúrom magam! Hogy csak a fejem lógjon ki.

- Gondolod, hogy én is bele tudnám ásni magam?

- Nem tudom, mennyire mély, de próbáld meg! Majd meglátod, milyen kellemes. És délben, amikor ezerrel süt majd a Nap, mi csak mosolygunk

a rekkenő hőségen.

- Mondom én, Géza, nagyon tudsz te élni.

- Én meg azt mondom, komám, ó, egy francot. Ismertél volna fénykoromban.

- Kár, hogy nem ismertelek.

- Bár amilyen gőgös, büdös bunkó hím voltam akkoriban…

- Erről meg majd mesélj te!

- Szuper napunk lesz, komám!

- Bizony az!

- De most gyere át a túlsó partra, mert ott sokkal lágyabb az iszap!

                                       O

  KÉK TAMPON 8.

 Eilig Andrásné, Orsolya, az amúgy bájos, de rendkívüli mértékben mellőzött

mostoha,  szerény belső mosolyt erőltetve teszi a rizses pudingot a fiatalok elé.

A poharaikba buborékmentes ásványvizet tölt. Benjamin amúgy sört kért volna, de belátta, ez most nem az a helyzet, hogy lazaságot mutathat. Már megint nem az a helyzet. Még mennyi lesz ebből? Hajaj. Amikor ebbe belegondol, a mélységes kilátástalanság kútjába pislant bele. Onnan tehát elborzadva kapja el a tekintetét, inkább a kis féltestvérére néz, a Kis Orsira, aki immár hét éves, és elsős kisiskolás. Benjamin nagyjából ennyit is tud róla, mert minimum három éve nem találkozott vele, csak húsvétkor és karácsonykor, meg amelyik névnapon meg születésnapon már semmi hihetőt nem volt képes kitalálni, miért ne ér rá se aznap, se a közeli napokban, se a jövő héten, se máskor.

A kislány bezzeg nem feszélyezi magát. Úgy veti rá magát a rizses pudingra, mint akit előtte három napig éheztettek. Na, nem is sovány a gyerek.

De amúgy helyes kis szöszi, biztos jó nő lesz belőle, amikor majd rá

jön, hogy a rizses pudingot eltolni kell maga elől, nem gyorsan maga elé húzni.

Ami tehát Orsolyától a szemérmes belső mosoly, az Benjamintól, hogy

szeretettel telve gyönyörködünk a kistesóban. És akkor ők ketten ezzel egy darabig el is vannak. Boglárka viszont utálja a rizses pudingot. Mivel ő már régóta abban a korban van, amikor a szép leány eltolja magától és nem magához húzza. Ezért aztán bebeszéli magának, hogy minden, ami édes, az rossz.

Kivéve az édes életet. De ez itt most nem az a helyzet.

Egyedül András papa engedi meg magának azt, hogy sört bontva üljön le

az asztalhoz, amit a nappaliban a vendégek tiszteletére hófehér damaszt abrosszal terített le. De ezzel úgy nagyjából vége is ünnepélyességnek.

A helyzet ugyanis úgy feszélyezett, hogy közben kínos is.

András papa iszik a söréből, leteszi a poharat, aztán kérdez.

- Szóval az ünnepség kint lesz a szurdokban?

- Ja…- morog Benjamin, Boglárka kiegészíti.

- Ott tervezzük.

- És mikor is?

- Minél előbb…

- Tetszik tudni..izé.

- Ja, izé, tudom. Még jó, hogy anyád néha felhív telefonon.

- Ja- ha ez András papától szemrehányás akart lenni, hát magyarázkodás

helyett ennyit kapott cserébe.

- Anyu! Mi lesz a szurdokban?

- A testvéred lagzija, Orsika.

- A Benjié?

- Mért, van más testvéred?

- Nincs. Jé! Te is férj leszel meg apuka, Benji?

- Ja.

- Jé már, ne már! – Kis Orsi ezen olyan jót mulat, hogy még a pudingról is megfeledkezik egy percre.

- És a vendégek? – veszi vissza a családfő a szót.

- Lesznek.

- Azt gondoltam, de kik lesznek?

- Mit tudom én?

Boglárka úgy látja, megint üdvös lesz, ha a vőlegény információját kicsit cizellálja. – Majd írunk listát. Mármint nálunk anya, Benjaminnál meg Julcsi, gondolom. Meg ha András bácsiék is írnának hozzá…

- Mért, meg vagyunk híva?

- Ja.

- Ez a „ja”, ezt vegyem úgy, hogy meg?

- Ne már, fater, persze, hogy meg vagytok híva!

- Mert ezt eddig nem mondtad.

- Most mondom.

- Mondjuk tavaly karácsonykor meg azt nem mondtad, hogy hello.

- Majd idén mondom.

- Lekötelezel vele.

- Ja.

- Fiúk, ezt nem most kéne…- fakad fel Orsolyában a szerény belső mosoly.

- Igazad van, bocs…- morog rá Andrés papa, és aztán nagy súlyos csend lesz.

Most mindannyian a kislányt nézik, ahogy nagy étvággyal lapátolja magába

a pudingot. A többi desszertes pohárban bezzeg még érintetlen az amúgy isteni ízeket sejtető fahéjas, mazsolás, áfonyás nyalánkság.

 Nekem meg amúgy erős a gyanúm, hogy a szerző(k) itt egynapos diétába kezdett.

A szerkesztő

 András vált hangot és hangulatot. – Nahát, édes fiam! Természetesen örülünk annak, hogy így alakul az életed. Nem mondom, szokatlan, de kérdem én, na és?

Boglárka egy igazi tündér volt mindig is, és én igencsak büszke leszek arra,

hogy a menyem lesz, én meg akkor, ugyebár, a veje, meg hogy nagypapa leszek, ami aztán tényleg csúcs király szuper, nem?

- Ja.

- Apád tényleg boldog ettől, Benjamin- igazolná Orsolya a férje gyanúsan hirtelen támadt jókedvét és lelkesedését.

- Isten hozott a családban, kicsi lányka!

- Köszönöm, András bá’.

- Bá’? Dehogy vagyok én bácsi. András!

- András.

- András, a fiatal nagypapa. Mi? Még nincs egy őszhajszálam se!

- Mivel kopaszodsz…

- Az igaz, de a kopaszság és az őszülés nem egymást kiváltó tünetei a vénülésnek. Én például ismerek olyat, aki egyszerre kopaszodik és őszül.

Ezt szerintetek így jól látom, gyerekek? Ti is ismertek olyat?

András kényszeredett bohóckodó okoskodása mosolyt csal Boglárka arcára.

És emiatt András papa véglegesíti ama véleményét, hogy a leendő menye igenis egy imádni való tündér, éppen olyan, mint volt óvódás korában, amikor még nap mint nap találkoztak…

- Mint például a volt apósom, mi? Na, vele is rég nem találkoztam. Mi van vele?

- Lassan ő is megy nyugdíjba- vonja meg a vállát Benjamin, és azon tűnődik, mit kockáztat, ha meg se kóstolja a pudingot, viszont mégis kér egy sört.

- No és a magánrendelést is feladja?

- Mit tudom én!

- Apu, ki a te volt apósod?

- A Benjamin nagypapája, kislányom.

- A Doki?

- Ő.

- És ő nekem mért nem a nagypapám?

- Mert ő a Julcsi néni apukája.

- És?

- Ezt majd később megmagyarázom, Orsika, most egyél!- állítja le az anyja.

András önti ki a söre maradékát a poharába. – Mit is mondtatok, mikor lesz az esküvő?

- Azt mondtuk, nem tudjuk, de kora tavasszal.

- Hát…márciusban már látszani fog az a pici poci…- mosolyog a leendő após a menyére. Boglárka meg szabályosan fülig pirul. Kis Orsi veszi át a kezdeményezést.

- Anyu, milyen pici poci?

- Boglárkának.

- Mert benne lesz a kisbaba?

- Már benne van…

- De mert nő benne?

- Kislányom, ezt most jól látod: ez a nagy helyzet…- kuncog András papa.

[sronti]

Mi a baj a közmunkával

Nem fogom azt a hosszú threadet reblogolni, de nagyon régen követem a közmunkával kapcsolatos fejleményeket és muszáj ezt ideírnom.

1. Konzerválja a munkanélküliséget. Munkát keresni sokaknál még a munkánál magánál is rosszabb, sokkal nehezebb rávenni erre embereket. A közmunka egy olyan lehetőség, ami még inkább megnehezíti azt, hogy emberek rávegyék erre magukat, hiszen van “munkájuk”, miközben ez a “munka” nem képes még a minimálbér szintjén sem emberhez méltó életet biztosítani és sokkal többe kerül az államnak, mintha egy minimálbért hozzájuk vágna havonta. Ahol nincs más, ott generációk ragadhatnak ebbe bele. 

2. A közmunka elveszi az erőforrásokat a képzések és más olyan alternatívák elől, amik ténylegesen segíthetnének emberhez méltó életet biztosítani a munkanélkülieknek. A közmunka sokkal drágább, mint a segély, hiszen nem csak azt kell fizetni, amit a segélynél, soha nem az elvégzendő munka lesz a fő szempont és az elvárásokat is nagyon alacsonyan kell tartani. Tehát lesz látszatmunka, amihez viszont tényleges eszközök kellenek. 

3. Vannak települések, amiknek a diszfunkcionalitása tovább nő a közmunka hatására, a falu polgármestere még inkább élet-halál urává válik a közmunkaprogramnak köszönhetően és ezt nagyon gyakran további hatalom szerzésére használja fel. Mindeközben ez tovább csökkenti a mobilitiást, a fenntartható nyomor képét mutatja, miközben egy költözéssel sokan sokkal előrébb juthatnának, de az ál-munkára berendezkedés ezt nem ösztönzi. 

4. A közmunka terjed, hiszen az állam fizeti, nem a település, így egyre több rendes állást váltanak ki vele, amitől még jobban látszik, hogy milyen jó üzlet ez rövid távon,  még több munkanélküli lesz, tehát még jobban fel kell duzzasztani a programot.  Ad infinitum. 

[gbelovaisaltandvinegar]

JELENTÉS A FILOZÓFUS FC SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJÁRÓL

Levelet kaptam a szerkesztőtől. Bejelentették egy új futballcsapat alapítását. Holnap lesz a sajtótájékoztató, amire az ország minden pontjáról hívtak sportújságírókat. A levélben még az áll, hogy készüljek hidegélelemmel, toll helyett a ceruzát preferáljam, szakáll viselése ajánlott, de nem előírt, és készítsem fel a családomat a legrosszabbra. Megkérdeztem a feleségem, hogy holnap reggel le tudja-e vinni sétálni a kutyát, mert nekem egy sajtótájékoztatóra kell mennem. Nem igazán foglalkoztam a főnököm vészjósló megjegyzéseivel, és azt kértem, hogy a kedvencemet készítse a holnapi ebédre.

Többen voltunk, mint gondoltam. Mindenki a furcsa levélről susmorgott. Összebiccentettem egy régi ismerősömmel. Szemmel láthatóan műszakállat viselt. A puncsos. A teremben egy emelvény állt, előtte nagyjából 50 összecsukható szék. Utóbbi nekünk. Leültünk, miközben a hangszórókból Beethoven Kreutzer szonátája szólt. A klub sajtómunkatársa fordult hozzánk, elmondta, hogy 11 játékostól lesz lehetőségünk kérdezni, az edző sétára indult, még nem tudják, hogy visszaér-e, a tulajdonos pedig igyekszik a rendelkezésünkre állni, de biztosat nem ígérhet. Én kihajtottam a jegyzetfüzetemet és az első lapra felírtam: FILOZÓFUS FC. JÁTÉKOSOK. KAPUS:

Albert Camus

 A lélegzetünk is elállt, amikor a klub bemutatta legújabb kapusát, a francia válogatott Albert Camus-t. Mélyfekete szövetkabátján a magas gallért nyakán felcsapva, szinte pillantásra sem méltatott minket. Noha már a legtöbb újság megírta Camus tüdőbetegségét, ő mégis szájában hetykén lógó, alig parázsló cigarettával válaszolgatott kérdéseinkre. Már amennyiben le tudta győzni a közönyét és hajlandó volt megosztani gondolatait. „Nem gondolja, hogy algíri gyökerei megzavarhatják a csapatösszhangot?” – kérdezte egy kolléga mellettem, én pedig félelmemet nem leplezve, homlokomon nagy izzadtságcseppek lassú araszolgatása közepette hirtelen Camus-re szegeztem a tekintetem. „Legjobb tudomásom szerint nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen, hogy is mondjam, problémával küzd” – válaszolta, majd mielőtt újabb kérdést kapott volna, mint kutyák közé a csontot, egy aforizmát dobott elénk: „Mindent, amit az erkölcsről és a kötelességről bizonyosan tudok, a futballnak köszönhetek.”. Ezzel felállt és elindult a kijárat felé. Mi pedig csodálkozva figyeltük, hogy miféle szentlélek őrizhette azt a cigarettát, hogy egészen odáig nem hamuzta le a kabátját Camus.

 Martin Heidegger

 Tudtuk, hogy érdekes figurával lesz dolgunk. Előző állomáshelyein mondott meredek dolgokat, de a szakmában inkább azt ismerték el, amit a pályán mutatott. Martin Heidegger – állt a félbehajtott papírra írt névtáblán, nagyjából 14 mikrofon előtt. „Nézze, már maga a kérdésfeltevés is hibás!” – fakadt ki az egyik újságíróra Heidegger, aki csak annyit merészelt mondani, hogy „jó napot kívánok, Heidegger úr!”. Ezután nem volt megállás. „Nem a labdával, hanem a rúgással tessenek foglalkozni. Önök hosszú évtizedek óta rosszul közelítik meg a dolgot! Egészen a végső kérdésig kell merészkednünk!”. Komoly emberrel álltunk szemben, aki azonban megerősítette azokat a pletykákat is, hogy kifejezetten jó kapcsolatot ápol a Császárral, Franz Beckenbauerrel, és már többször bukott le irodájában, miközben hordozható kistévéjén a német válogatott mérkőzéseit nézte. Arra a kérdésre, hogy ő viseli-e majd a kapitányi karszalagot, hirtelen felindultsággal válaszolt: „Karszalag? Vezérség? Nézze, én ezzel már leszámoltam. Hagyják, hogy végezzem a dolgom!”. Mialatt sietve távozott, még egy furcsa megjegyzést is odabökött nekünk valami erdei faházról és arról, hogy ott nem ilyen teszetosza mókusokkal van körülvéve. Egyre kényelmetlenebbül ültünk, miközben eszünkbe jutott, hogy még kilenc hasonló emberrel kell felvennünk a kesztyűt ezen a nem mindennapi sajtótájékoztatón.

 Georg Wilhelm Friedrich Hegel

 Összesúgtunk a kollégákkal, amikor meghallottuk, hogy ki lesz a következő játékos. Többen a büféasztal felé indultak, ők köszönték, ebből nem kértek. A klub segítőkész sajtósa megosztotta velünk tanácsait: nyugodtan szólítsuk csak Hegelnek, ne ijedjünk meg, ha többször és egyre hangosabban kell feltennünk ugyanazt a kérdést, illetve készüljünk fel sajátos taktikai fejtegetéseire is. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam. Alig hét perc kellett neki, amíg a mikrofon elé ért. Kételkedve pillantottunk egymásra, mi harcedzett újságírók, hogy a veterán Hegel hogyan tud majd 90 percet végig játszani. „Úgy hallottuk, van egy taktikai elképezése a tökéletes játékról, úgymond egy tézise” – vetette fel egy zöldfülű sportújságíró. „Maga azt mondja tézis, de hiszen akkor már beszélnünk kell az antitézisről és ne feledkezzünk meg a szintézisről sem!” – kezdte Hegel. Nagyjából 40 percet aludhattam. Arra ébredtem, hogy jobb- és bal oldalról is egy-egy kolléga borult a vállamra. Hegel épp az utolsó mondatainál tartott, engem viszont jobban zavart, hogy újságírónyálas lett a kedvenc sajttájos ingem. „A legközelebbi szellemi érdek tehát az, hogy a testet akaratának kész szervévé dolgozza ki. A tagokat hajlékonnyá kell tenni az akarat számára, úgyhogy közvetlenül megte… - a végét már nem hallottuk, mert Hegelt időközben kivezették. „Csak az edzőnek akar nyalni, azért beszél mindig a görögökről, meg, hogy a művészet alapjainál a játékot kell keresnünk.” – dohogta fülembe egy mögöttem ülő.

 Hans Georg Gadamer

 Több helyen is lehetett olvasni, hogy három belső védővel fog felállni a csapat, sőt azt is, hogy mindhárman németek lesznek, hogy ha már másban nem is, de legalább az anyanyelvben egyet értsenek. Ez volt az összhang kulcsa. Könnyed léptekkel libbent be a terembe Gadamer. Jó felépítésűnek tűnt, mondhatni felüdülés volt a látványa társaihoz képest. Elakadt a szavunk és megállt a toll a kezünkben, amikor egyből azzal kezdte, hogy Heidegger micsoda sületlenségeket hordott össze. „Hogy a rúgással foglalkozzunk a labda helyett? Badarság.” – vette célba a csapatkapitányi szalag várományosát. Tudtuk, hogy a foci előtt kosarazott, röplabdázott, kézilabdázott, teniszezett, vízilabdázott, billiárdozott, gyeplabdázott, sörpongozott, igazából mindenbe belekóstolt, amit labdával játszanak. Mikor megkérdeztük, honnan ez a vonzalom a labdás sportok iránt, Gadamer ezt válaszolta: „A labdajátékok örökéletűsége abban rejlik, hogy a labda szabadon, mindenfelé mozoghat, s ily módon teljesen magától alakítja ki azt, ami meglepetéssel tölt el bennünket.”. Nem tudtunk vele nem egyet érteni. A sajtós munkatárs ezután felénk kacsintott és azt mondta, ha ez bejött, akkor csak figyeljenek a csapat szélsőhátvédjére, aki után mind a tíz ujjunkat meg fogjuk nyalni.

 Rainer Maria Rilke

 Persze szkeptikusak voltunk. Ha valamit megtanultunk a magunk mögött hagyott órákból, az az, hogy ne higgyünk el mindent első hallásra. Fő az óvatosság, a tudományos szkepszis! Viszont betoppanása pillanatában láttuk, hogy most egy ízig-vérig művészemberrel lesz dolgunk. Néma csendben figyeltük, ahogy Rilke leült a mikrofonok mögé, kényelmesen elhelyezkedett, majd verselni kezdett:

 „Te Gömbölyű, mely két kéz melegét

tovább adod, röpülve, úntalan,

mint a sajátod: az suhant beléd,

mi illanó s a tárgyba súlytalan,

 még nem dolog, de már elég dolog,

hogy innen, a formákba öltözött

földből a testbe át nem párolog:

te röpülés és leesés között

 még tétovázó, ami, hogyha száll,

mint hogyha vinné ernyedetlenül

föl a dobást – s ha hullik és ha áll,

a játszóknak helyet mutat felül

s egyszerre ő lesz a csoport urává,

mely átalakul uj táncfigurává,

 majd várva, vágyva olthatatlanul,

a röpte hirtelen elül

s magas kezek mély csészéjébe hull.”

 Könnyek szöktek a szemeinkbe. Egy darabig csak ültünk, Rilke lágyan mosolygott ránk, jelezve, hogy bármikor kész válaszolni a felmerülő kérdésekre. Egy fővárosi nagyokos aztán megtörte a szent csendet: „Maga azt mondja, idézem: „két kéz melegét tovább adod”, majd később: „s magas kezek mély csészéjébe hull”. Szóval a kérdésem az, ugye ezzel a FIFA-nak akar üzenni, hogy változtassák meg az úgynevezett „vétlen kezezés” szabályát, esetleg tegyék szabaddá a kezezést a mezőnyjátékosok számára is?”. Szemlesütve ültünk és reméltük, hogy Rilke jól helyre teszi a mitugrászt. De a csapat baloldali szélsőhátvédje nyugodt hangon megszólalva csak ennyit mondott: „Ez egy érdekes interpretáció. Amiben azonban úgy vélem, egyet érthetünk, az az hogy a labdára úgy tekintsünk, mint teremtő társra a játékban.”.

 Maurice Merleau-Ponty

 Öt perc szünetet tartottunk. Nem túlzok, ha azt mondom, ki voltunk rá éhezve. A pogácsák mellett előkerültek a gyerekek óvodás fotói, páran azzal kérkedtek, hogy mennyi törzsvásárlói kártyájuk van, többeknek viszont teljesen üres volt a pénztárcájuk. Nekik én adtam egy-két aprót, amit utána bemutathattak nekem, mint érdekes fémpénzeket, és találtam néhány lejárt ajándékkártyát is, átnyújtottam nekik, hogy ők se maradjanak ki a tutiból. Négyen-öten, csapatba verődve vitáztak arról, amit eddig hallhattunk a játékosoktól. Képtelenség volt egyezségre jutni köztük, mivel mindenki más-más szegmensét aludta át Hegel monológjának. Azon is hiába erősködtek, hogy jó út-e a három belső védő, ám abban konszenzusra jutottak, hogy Gadamer mondott igazságot, de valahogy sántít a módszer, amivel azt a pályán is kamatoztathatná.

 Eközben észre sem vettük, hogy a pulpituson felállítottak egy hatalmas mágnestáblát. Rajta fura vonalakkal felszabdalva a pálya. Francia! – hagyta el a megkönnyebbülés sóhaja mindahányunkat, amikor Maurice Merleau-Ponty ült le elénk. Azt tudtuk róla, hogy sajátos meglátásai vannak a játékról, de ami még érdekesebb, hogy a játéktérről is. Sokan azt rebesgették, hogy külön bejárása van az edzőhöz, aki kikéri a francia véleményét a csapat helyezkedésével kapcsolatban. „Mi ez?” – kérdezte, miközben ujjával a táblára mutatott. Összenéztünk, banális kérdés, gondoltuk, jó páran kánonban benyögtük, hogy az bizony a pálya. „De nem nekem” – hökkentett meg mindenkit Merleau-Ponty. „Legalábbis akkor nem, ha én azon a bizonyos pályán vagyok, mint labdarúgó.” – és innen nem volt megállás. Kezdtünk hozzászokni a szigorú németekhez, majd jön ez a csigaevő és ide-oda szárnyalnak a gondolatai, ömlik belőle a szó, amit utána nekünk lehetetlenség egy értelmes, könnyen fogyasztható cikk formájában leadni. Most idézzem szó szerint azt, hogy „a játékosnak a pálya területe nem adott valami, hanem úgy van jelen, mint gyakorlati intencióinak immanens körülhatároltsága”? Jobbra sandítottam, ahol egy rutinos kolléga bölcsen csak ennyit firkantott a jegyzetfüzetébe: „A fiatal francia jobbhátvéd szeret a gondolataiban csapongani, reméljük, védőként a pályán ennél fegyelmezettebb játékot fog bemutatni”. Nem tagadom, érdekes fejtegetések voltak, a tér és a cselekvés dialektikájáról, arról, hogy a játékos összeolvad ezzel a térrel, de feladtam a jegyzetelést és arra terelődött a gondolatom, hogy visszakérjem-e az aprókat, amiket a kávészünetben szétosztogattam.

 Simon Critchley, Michel Serres, Frederik Jacobus Johannes Buytendijk

 Hangos megelégedést váltott ki, amikor hirtelen három széket hoztak az emelvényre és gyorsan kiegészítették a mikrofonállományt is az asztalon. Névtáblából viszont csak kettőt raktak ki. „Ne ijedjünk meg, mindhárom középpályás itt lesz, csupán csak Michel Serres névtáblája már nem fért ki” – nyugtatott meg minket a klub munkatársa. Gyorsan átértékelődött bennem minden, hiszen eddig úgy gondoltam, hogy Frederik Jacobus és Johannes Buytendijk két külön személy. Zavartan tekintettem körbe, de nem kellett csalódnom kollégáimban, akik mind hasonló cipőben jártak, mint én. Szóval egy angol, egy francia és egy holland. Színes társaság, főleg a védelemhez képest. Ahogy már említettem, leginkább azonban annak örültünk, hogy egyszerre három embertől kérdezhetünk, ezzel talán megkíméljük magunkat a kínosan hosszú monológoktól. Az egyik kolléga most jött vissza a WC-ről, ahova elmondása szerint Hegelt betolták és még mindig valamilyen szellem valamilyen fenomenológiájáról beszél. Elkérte a zsebkendőmet, mert a WC-ben Hegel miatt nem fért oda a kézszárítóhoz, félbeszakítani pedig nem akarta az öreget. Vagy nem merte, jegyzem meg magamban humorosan. Kezdem elveszíteni a kapcsolatom a valósággal. Valahogy azonban ezt is humorosnak találom. Critchley lesz a középpálya motorja, jelentik be. Remek kapcsolata van Heideggerrel, illetve a csapat sztárcsatárával is (még mindig nem tudjuk, hogy ő kicsoda). A klub a sajnálatát fejezte ki, hogy bármennyire is próbálták titokban tartani, végül mégis kiderült, hogy Critchley óriási Liverpool szurkoló. Páran közülünk nem tetszésünknek hangot adva pár másodperces morgásmorajba kezdtünk. Crictchley jobbján a francia Michel Serres ült. Kvázi-támadóközéppályás. Ezt a furcsa posztot magának találta ki, páran egy pillanatra nem is tudtuk, hogy hova rajzoljuk fel Serres-t a képzeletbeli futballpályán. Természetesen nem maradhatott el a magyarázat. „Az előző klubomban Bruno Latourral játszottam együtt a középpályán” – ecsetelte Serres, majd így folytatta: „mérkőzések közben sok időnk volt diskurálni egészen apró-cseprő dolgokról, de valóban fontos témákról is.” Nekünk már ez gyanús volt. Hogy lehet, hogy egy kreatív középpályás a játék hevében csak úgy tereferéljen egyik csapattársával. Serres azonban megingathatatlanul folytatta: „szóval úgy gondolják, hogy a pályán mi, játékosok vagyunk a szubjektumok, nagy fenét! Az igazi szubjektum a labda!” – ekkor mindannyian felsóhajtottunk, már megint a labda körül forog minden. Serres magyarázata szerint a „klasszikus posztok” csak addig érvényesek és értelmesek, amíg el nem kezdődik a játék, vagyis a kezdő sípszó pillanatáig beszélhetünk támadóközéppályásról, balszélsőről, és így tovább. „Kvázi-támadóközéppályás vagyok, akivel a labda játszik, nem pedig én játszom a labdával” – fejezte be végül Serres. „Ha a pályán is így lendületbe tud jönni, akkor nem lesz gond” – súgta mögülem az a fickó, aki már korábban is ehhez az eszközhöz folyamodott. Kezdett zavarni, hogy csak úgy a nyakamba liheg, és elereszti ezeket a megjegyzéseit. Miután már így is tele volt a csapat labdamágusokkal, felüdülés volt számunkra, hogy Frederik Jacobus Jo… szóval a triumvirátus holland delegáltja közvetlenül az elején kijelentette, hogy neki a csapattársak fontosabbak, mint a játékszer. Buytendijk talpig narancsban volt, mezének hátulján egy hatalmas 14-es szám. Ezután csak FJJB14-nek szólítottuk. Elmondta, hogy milyen nagy benyomást tett rá az edzővel való találkozása, a tulajdonossal való találkozása, a klub sajtósával való találkozása, a szertárossal való találkozása, a masszőrrel való találkozása, útban a stadion felé egy fiatal párral való találkozása és még ezer és ezer találkozás, amit már nem volt kedvem lejegyezni. Csak azért nem könyveltük el furának a pasast, mert már nyolc hasonló figurával volt dolgunk. Miután úgy érezte, hogy minden találkozását felidézte a mai napig bezáróan, elmondta, hogy csodás dolog itt lenni és mennyire örül a velünk való találkozásnak. Itt telt be a pohár. A klub munkatársa gyorsan megjegyezte, hogy FJJB14 sajnos sérülés miatt nem játszhat az első találkozón. A sors nagy mókamester.

 David Papineau, Jacques Derrida

 „David a számok embere” – röviden csak így mutatták be Papineau-t. Ezután elképesztő statisztikákkal bombáztak minket: az előző szezonban 34 meccsen 72 gól, 40 gólpassz, legtöbb sikeres blogbejegyzés, egy megjelent könyv. Utóbbi kettővel hirtelen nem tudtunk mit kezdeni, de úgy gondoltuk, Papineau egyike a „blogger-generáció” feltörekvő tagjainak, akik szépen-lassan átveszik az uralmat a futballban. Csatártársa a csapat sztárjátékosa, a francia Jacques Derrida. Korábban Algériában játszott, ahol a mezére csak ez volt írva: Jackie. „Azóta megkomolyodtam” – mondta. „Legfontosabb feladatomnak azt tekintem, hogy feltörjem az ellenfél betonbiztos védelmét és apró darabokra szedjem a hátsó alakzatot” – vázolta fel ars poeticáját a rekordigazolás. Derrida arról is híres volt, hogy a közvetlen gólszerzés helyett a „még egy passz” híve, gyakran végtelen köröket ró a megzavarodott védők között és hiába ülteti le a kapust is, ahelyett, hogy az üres kapuba passzolná a labdát, tovább játszadozik. Talán ezért van szükség mellé egy olyan emberre, mint a gólkirály Papineau. Derrida egyébként a focista Sócratest idézve, egy fejpántban ült, amire az volt írva: „DEKONSTRUKCIÓ”, valamint az egész interjú alatt a futballcipőjét sikálta és tisztogatta. Megkérdeztük, hogy hogyan fog passzolni a csapatba, amikor a legtöbbjüknek, különösen a védelem német vonalának megvan a maga véleménye Derridáról, ő csak így válaszolt: „én nem kompromisszumokat kötni jöttem ide, éppen ideje, hogy ők is belássák, nem lehet mindent dialektikusan felfogni”. Arra a kérdésre, hogy mit vár az első mérkőzéstől, ezt felelte: „nézzék, én már a következő és az azt követő meccsre koncentrálok, sőt igazából mindig is egy következő mérkőzés jár a fejemben”.

 A klub sajtómunkatársa megköszönte a türelmünket, miközben Papineau és Derrida is elhagyta az emelvényt. Három napja nem láttam a családomat. Tizenegy játékossal ismerkedhettünk meg, de még hátra volt a vezetőedző és a tulajdonos. Mint kiderült, az edző időközben nézeteltérésbe keveredett pár kisgyerekkel egy utcák-terek bajnokság kellős közepén, ahol a helyes taktikáról okította a nebulókat, akik erre kevésbé voltak vevők és kövekkel dobálták meg ezért. „Mindig ezt csinálja. Sokszor napokra eltűnik, és úgy kell összeszednünk egy-egy piacról, vagy térről, ahol fennhangon értekezik a labdarúgásról” – mondta a klub munkatársa. Mégis minden csapat őt akarja a kispadjára. Ez azért is fura, mert már egy ideje eljárás folyik ellene, amiért felbolygatja az utánpótlásrendszert, és az egyik napilapban megjelent interjúban azt állította magáról, hogy ő a valaha volt legnagyobb futballedző. Ráadásul vannak olyan pillanatok, amikor egyszerűen ellentmond önmagának és lefitymálóan nyilatkozik a játékról. Az viszont kétségtelen, hogy vannak jó meglátásai. Az edző hiányában tehát be kellett érnünk a tulajdonossal. Elég, ha annyit mondok, volt hozzá pár kérdésünk. Többen felháborítónak tartottuk azt a módszert, ahogy a klubot vezeti. Erre megkaptuk az infót, hogy nem hajlandó szemtől-szembe nyilatkozni nekünk, amúgy is állandóan félreértjük azt, amit mond és szándékosan rossz fényben tüntetjük fel a futballosztály előtt. Ugyanis szerinte van a focit értők osztálya és van az újságíróosztály, akik viszont állandó terrorban tartják azokat, akik tisztán a focival szeretnének foglalkozni, ahogy mondani szokta: „akik termelik a gólokat”. És egyébként se merészeljék felróni neki, hogy minden játékosának ugyanannyit fizet. „Mocskos ruszki…” – búgta a fülembe a hátam mögött ülő fickó, akivel már egészen összenőttem az utóbbi napokban. Persze azért gyorsan kijavítottuk, hogy a tulajdonos nem orosz milliárdos, hanem egy német iparmágnás. Szóval nem elég, hogy hosszú napokig ültünk a kényelmetlen összecsukható székekben, miközben a kávéval is spóroltak a büféasztalnál, a végén még valahonnan a távolból meg is kaptuk a magunkét azért, mert írunk erről a sportról.

 Íme tehát a frissen alakult Filozófus FC kerete:

 Kapus: Camus

Védők: Rilke, Hegel, Heidegger, Gadamer, Merleau-Ponty

Középpályások: Buytendijk, Critchley, Serres

Csatárok: Papineau, Derrida

Edző: Platón

Klubtulajdonos: Marx

 Kissé meggörnyedve tettük meg az első pár lépést a terem ajtaja felé. Apró nyögések és a jegyzetlapok gyűrődésének hangfoszlányaival kísérve mindenki felvette a maga kabátját. Páran magukba roskadva, halántékukat vakargatva ott maradtak, ki tudja meddig. Én és pár kolléga csapatba verődtünk, úgy hagytuk el a termet. A folyósón haladva összeintettünk a falnak támaszkodva füstölgő Camus-vel, majd illedelmesen beköszöntünk a WC-ben rostokló Hegelhez is, aki azonban tudomást sem véve rólunk, vérre menő vitát folytatott a tükör előtt állva saját magával. Szép kis csapat, gondoltuk, miközben a tulajdonos irodájának ajtaja előtt elhaladva erős pálinkaszag csapta meg az orrunkat.

 Otthon nem ismertek rám. A feleségem valami hobónak nézett, a gyerekeim elhúzódtak tőlem, a kutyám felmondott, szerinte inkább macskára van szükségem. Elgondolkodtam, hogy mi értelme volt elmennem erre a sajtótájékoztatóra? Jellegzetes pózba vágtam magam: keresztbe tettem a lábamat, a kávézóasztalra könyököltem és elkeseredetten temettem tenyerembe a fél arcomat. Egy kollégám talált rám négy hónappal később. A csapat tizenöt meccséből egyet sem nyert, minden mérkőzés totális kudarc volt, az edző lemondott, a tulajdonos kelet felé vette az irányt. Ő is csak azért nézett be, hogy visszaadja az aprókat, amit azon az átkozott sajtótájékoztatón, a kávészünetben adtam neki. Sietnie kellett, mert a csapat feloszlása után magára vállalta az öreg Hegelt és most jobb híján a háztömb körül tologatja. Csak szótlan bólintásra futotta tőlem, elbúcsúztunk, azután feltápászkodtam és visszaolvastam a négy hónappal korábbi jegyzeteimet.

[csendespercek]

József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett. Sietve menjetek el apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened. Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid. Saját szemetekkel látjátok testvéremmel, Benjáminnal együtt, hogy én magam beszélek hozzátok. Mondjátok el azért apámnak minden dicsőségemet itt Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. Azután sietve hozzátok ide apámat! Ekkor testvérének, Benjáminnak a nyakába borult, és sírt. Benjámin is sírt a nyakába borulva. Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Azután elbeszélgettek vele a testvérei.

1Móz 45,4-15.

MEGBOCSÁTANI ÉS ELFELEJTENI?

Megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. (Jer 31,34)

A mai bibliai részben olvashatjuk, hogyan bocsátott meg József a testvéreinek. Ugyanakkor egyértelműen kiderül, hogy József nem felejtette el bátyjai vétkét. Habár a parancs ("Bocsáss meg és felejtsd el") nem hangzik el a Bibliában, én mégis azt kívánom, bárcsak el tudnék felejteni minden sérelmet. Meg tudok bocsátani kisebb vétkeket, még el is felejtem őket. Van azonban néhány fájdalmas emlékem, ami továbbra is nagyon bánt, és bizonytalanná tesz, vajon igazán megbocsátottam-e. Egy pár évvel ezelőtt egy méhekről szóló előadás egészen új megvilágításba helyezte számomra ezt a kérdést. Amikor egy méhkast megtámad egy külső behatoló, akkor a méhek úgy védekeznek, hogy a behatolót halálra csipdesik. Ha pedig az olyan nagy, hogy nem tudják eltávolítani, akkor bevonják viasszal olyan vastagon, hogy az felismerhetetlenné válva ott marad. Itt jön a csodálatos rész: a behatoló a kas részévé válik! Ez alapján új értelmet nyert számomra a megbocsátás. Nem tudom teljesen eltávolítani a bántó emlékek okozta sérüléseket. Azok a szívem és keresztény életem részei. Azonban folyamatosan elhelyezhetem őket az ima rétegeibe, míg idővel a sértések elhomályosulnak, annyira, hogy nincs hatalmuk felettem.

Imádság: Könyörületes Istenünk, köszönjük a megbocsátást, amit Fiadban nyertünk el. Ámen.

Bármilyen fájdalom segíthet növekedni Krisztusban. Valerie L. Runyan (Új-Mexikó, USA)

IMÁDKOZZUNK A MÉHÉSZEKÉRT!

[versinator]

Bábot felállani

Álorcás megmérted férfihoz lanttal Vitézit megkoronázva századja szárnyaddal Derítsd szózatos küszöbére derítsd Kergetjük keziből bájba hárítsd Budavár faggatja zavarták poézist Sapkába posványával járulnának virtust

Elmén múlatoz összezavarva aetheri Középut galenusnak várába aranykori Utáló megőrzött enyelegve nyílásoknál Hevén kívánságának balzsamának bízzál Bükk diadalmait müvein öklözést Gerlicepár závárok agyagba enyelgést

Tárgyai megemészt érdemünk esthajnal Vadtól részegekre pályádon horáccal Érdemeit libáni bosporus mártsd Szegezz gyarlóságot sudarai pusztítsd Kijelentenem hagymáz kiront geniust Fájdalmaim vegyítheti búzában kacagást

Nemesb székelyi nyögése eltöri Táborba gigásznak félisten nyeri Bíborszínnel lakhelyem megnyitván asztaloknál Magokhoz urává zabolák tapodtál Képzetekkel mozgásiban vezetvén sóhajtást Szemlélete gyilkosaid halandóság lakost

Honját buzogányt döbbenve fájdalmakkal Rejthetem félte enyhületet nimbusszal Fényüzés mulatság nyersz szüntesd Aklában tanácsra delfinen buzdítsd Merülnek romlásnak erőnkre kedveskedést Lyrát boldogságodat szemektől bércforrást

Leverő rangot áldozatokban tiburi Elméje véthet kitanul lóri Leragad zabolázva lengedezett szakál Mellembe ébredék kegye ablakoknál Megérthetetlen felölelve napjaiban trónust Bájló lelheted ajakimat paizst

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Közös gondolkodás Tihanyban

New Post has been published on https://zarojel.hu/kozos-gondolkodas-tihanyban/

Közös gondolkodás Tihanyban

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Balog Zoltán Miniszter és lelkész hazudozásáról, a “Közös gondolkodás” konferencián tegnap már beszámoltunk. Most lássunk egy válogatást a fontos és jóakaratú felszólalásokból.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”129868″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1497587934790background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_column_text]

Korzenszky Richárd, a  “Közös gondolkodás”  konferenciának helyet adó

apátsági perjele megnyitójában kihangsúlyozta, hogy a jövő érdekében kevés a dokumentumok gyártása és aláírása, fontosnak, hogy felelős lakói és gazdái legyünk a Földnek,

Egyetemes emberi szolidaritásra van szükség. Mindenkinek ott kell cselekednie, azon a helyen, ahol él. Rajtunk múlik, hogy lesz-e emberhez méltó élete a következő nemzedékeknek.

Veres András,

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke fontosnak tartotta kiemelni:

Az ökológiai problémákkal kapcsolatos kérdések megválaszolásához az élet alapkérdéseire kell először világos választ adni.

Réthelyi Miklós,

az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, a második Orbán-kormány egykori nemzetierőforrás-minisztere, a jelen generációjának különleges felelősségéről beszélt, mivel szerinte ez az első, amelynek sikerülhet felszámolni a szegénységet és egyben az utolsó is, amely még megmentheti ezt.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Kőrösi Csaba,

a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának igazgatója, a globális a klímaváltozással és a globális  víz-válsággal foglalkozott. Előadásában rámutatott arra is, hogy és a klímaváltozás fegyveres harcokhoz is vezethet, többek között ez az egyik oka – szerinte – a szíriai polgárháborúnak is.

Heisler András,

a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke szerint az emberiségnek látszólag ellentmondásos, kettős szerep jutott földi léte során. Nem szabad úgy hagynia a világot, ahogy találta, de munkálkodása közben figyelnie kell, nehogy tönkre tegye azt. A fejlődés, a technikai civilizáció, az, hogy az embert kiszabadítsuk a természet uralma alól, hogy a távolságok urává tegyük, hogy legyőzzük az időt, hogy mindez segítsen közelebb hozni egymáshoz a nemzeteket.

A két napos konferencián az egyházak, és a kormány képviselői ismét nagyon fontos alapvetéseket tettek, ám, hogy ezekből mi és mennyi szivárog le a hétköznapokba megváltoztatva a rossz tendenciákat, ez ügyben sajnos nem lehetünk túlzottan optimisták.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[nyulambator]

Szun-ce / A HÁBORÚ MŰVÉSZETE

A mérlegelés

A hadviselés

A támadás megtervezése

Katonai elhelyezkedés

Hadászati erő

Erős és gyenge pontok

Manőverek

Kilenc változás

A vonuló hadsereg

A terep

A kilenc terep

Fölégetéses támadás

Kémek alkalmazása

Függelék - A négy változtatás

Jegyzetek

1.  A MÉRLEGELÉS

Sun-ce mondta: “A háború az ország legfontosabb ügye, az élet és a halál fundamentuma, a túlélés illetve a pusztulás útja, melynek tanulmányozása el nem hanyagolható.“

“Mert hiszen (a háborút) öt állandó tényező alkotja, melyeket, ha viszonyítással mérlegelünk, megmutatkozik annak igazi természete. Az első az ÚT, a második az ÉG, a harmadik a FÖLD, a negyedik a HADVEZÉR, az ötödik a REGULA“

Az ÚT annyit tesz, hogy el kell érni, hogy a nép teljesen egyetértsen uralkodójával. (Így aztán) képes legyen vele együtt meghalni, vagy vele élni úgy, hogy semmiféle veszély meg nem félemlítheti.

Az ÉG tartalmazza a yin-yangot, a hideget, és a meleget, a napszakokat és az évszakokat.

A FÖLD magában foglalja a távoli vagy közeli járhatatlan vagy járható, tágas vagy szűk, a végzetes vagy védhető terepeket.

A HADVEZÉR rendelkezik a bölcsességgel, a szavahihetőséggel, az emberséggel, a bátorsággal és a szigorúsággal.

A REGULA magában foglalja a szervezést és szabályozást, a parancsnoklás Útját és az utánpótlásról való gondoskodást.

Ezen öt (tényezőt) minden egyes hadvezér kötelessége ismerni, s aki ésszel fölérte ezeket, győzedelmes lesz, ám ki ésszel föl nem érte, győzelmet sem arathat.

“Ezért az összehasonlítással történő mérlegelés során, hogy megismerjük a (hadi) helyzet igazi természetét, a következő kérdéseket kell feltenni:

Melyik uralkodó birtokában van az ÚT?

Melyik hadvezérnek vannak jobb képességei?

Ki képes az EGET és a FÖLDET a maga számára hasznosítani?

Ki valósítja meg jobban a REGULÁkat és parancsokat?

Melyik hadsereg erősebb?

A tisztek és a közkatonák melyik (seregben) gyakorlottabbak?

A jutalmazások és büntetések melyik (seregben) világosabbak?

Ezek alapján meg tudom állapítani a győzelmet és a vereséget.“

“Azt a hadvezért, aki követi mérlegelésem (módszerét) fogadják fel, és ő mindenképpen győzedelmeskedni fog, s így tartsák meg (tisztségében). Ám azt a  hadvezért, aki nem tartja magát a mérlegelésem (módszeréhez), és mégis felfogadnák, bizonyosan vereséget szenved, s így el kell bocsátani (tisztségéből).“

“Ha a mérlegelésemből származó előnyöket meghallgatod, oly stratégiai hatalmat teremtesz ezáltal magadnak, melyek más dolgokban is segítségedre lesznek. A stratégiai hatalom pedig nem más, minthogy ellenőrizd a hatalom taktikai egyenetlenségeit, és az előnyökhöz igazodva valósítsd meg.“

“A háború a csalás Útja. Így aztán, ha képes is vagy megtenni valamit, azt mutasd, mintha képtelen lennél rá. Ha bevetnéd (seregedet) mutasd magad tétlennek. Ha  közel vagy, mutasd, mintha távol lennél, míg ha távol vagy mutasd magad közelinek.“

“Előnyöket kínálva csalogasd (az ellenséget) (Csapatait) megzavarva, mérj rá csapást.

Ha jól felszerelt, készülj fel ellene!

Ha erősebb nálad, kerüld el!

Ha dühös, háborgasd, magad megalázva tedd őt dölyfössé!

Ha pihent, fáraszd ki!

Ha (csapatai) egységesek, ziláld szét!

Ott támad meg, ahol készületlen!

Ott ront rá, ahol nem számít rá!

Ezektől függ a stratéga’ győzelme, amelyeket semmi szín alatt nem szabad előre kifecsegni“

“Annak, aki az ütközet előtt a templomban győzelmével számít, a sikerre is több lehetősége lesz. Annak ,aki viszont az ütközet előtt a templomban már a csatavesztését latolgatja, kevés lehetősége marad a sikerre. Több számítás győzelmet eredményez, kevesebb számítás nem vezet győzelemre, hát még, ha semmi számítás nem történik!

Ha ezek segítségével vizsgálom, a győzelem és a vereség (okai) feltárulnak előttem.“

2.  A HADVISELÉS

Sun-ce mondta:

“A hadsereg alkalmazásának szabálya általában (a következő): Ha rendelkezésre áll 1000 négylovas harci kocsi, valamint 1000 bőrpáncélzatú harci szekér, 100 000  páncélt viselő harcos, viszont az élelmet számukra 1000  li (500 m) messzeségből kell szállítani, akkor az otthoni és a külső tábor fenntartásának költségei, továbbá a tanácsadók és a vendégek ellátására fordított kiadásokra, az olyan anyagokra, mint az enyv és a lakk, a szekerekre és a páncélokra naponta 1000 jin (0,5 kg) aranyat kell költeni. Csak így mozgathatunk egy 100 000 fős hadsereget.”

“Ha a harcban úgy használjuk ezeket, hogy a győzelem túl sokáig várat magára, akkor kicsorbulnak a fegyverek és ellankad a lelkesedés. Városokat ostromolva pedig megcsappan az erő. Ha a hadsereget túl sokáig állomásoztatod (távol a fővárostól), akkor az ország javai nem lesznek elegendők. Ha viszont a fegyverek kicsorbulnak, a lelkesedésetek ellankad, az erőtök megcsappan, a készleteiteket feléltétek, akkor a fejedelmek, kihasználva gyöngeségeiteket, fellázadnak ellened. Ekkor aztán már hiába vannak bölcs (tisztjeid), ők sem lesznek képesek biztosítani a sikeres végkifejletet. Ezért van, hogy olyan állomásoztatásról, amit ügyetlenül, de gyorsan hajtottak végre, még csak lehet hallani, olyat azonban én még nem láttam, amit hozzáértő módon, de lassan vezényeltek volna le. Soha egyetlen országnak sem vált még hasznára a hosszan elnyúló háború. Ezért, akik képtelenek teljes mértékben felfogni a hadsereg használatában rejlő veszélyeket, nem lesznek képesek megérteni a hadsereg használatából fakadó előnyöket sem.”

“Aki jártas a hadsereg alkalmazásában, nem verbuvál másodjára, és nem szállíttat élelmet harmadjára is. Ha a szükséges hadi felszerelést saját országunkból hozzuk, viszont az élelmet az ellenségtől zsákmányoljuk, katonáinkat mindig jól tudjuk lakatni. Az ország elszegényedik, ha a hadsereg számára szükséges ellátmányt messziről kell szállítani. Az ellátmány messziről történő szállítása a nép elszegényedését eredményezi. A hadsereg jelenléte az áruk drágulását eredményezi. Ha viszont drágulnak az árak, a nép javai megint csak kiapadnak.Ha pedig javaik megcsappannak, a népre roppant teherként szakad a hadi sarc. Ha erőink megtört, javaink kiapadnak, akkor a középső síkságon elnéptelenednek a porták. Népünk a korábbi bevételnél 0,7-del kevesebbet tud majd előteremteni. Az uralkodói ház a legszükségesebb kiadások - a törött harci szekerek, a kimerült lovak, a páncélokra, a sisakokra, a nyilakra, a számszeríjjakra, az alabárdokra, a lándzsákra, a (nagy, mozgatható) pajzsokra, az erős bivalyokra és a társzekerekre - 0,6-del kevesebbet tud így fordítani. Ezért a bölcs vezér ügyel arra, hogy az élelmét az ellenségtől zsákmányolja. Az ellenségtől zsákmányolt 1 zhong () élelem olyan, mint 20 zhong a sajátunkból, 1 shi () takarmány pedig 20 shi a sajátunkból“

“Az ellenség lemészárlására a gyűlölet sarkal, az ellenségtől való zsákmányolásra az anyagi javak ösztönöznek. Ezért aztán, ha a harci szekerekkel vívott ütközetben katonáid 10-nél több szekeret zsákmányoltak, jutalmazd meg azokat, akik elsőként szerezték meg ezeket. Cseréld ki rajtuk a zászlókat, keverd a saját szekereid közzé, és ezek után használd úgy mint a sajátjaidat. A foglyul ejtett katonákkal bánj jól, és gondoskodj róluk (hogy hasznukat vehesd). Erre mondják, hogy - legyőzve az ellenséget gyarapítani az erőt.-“

“Ezért a háborúban a győzelem a legértékesebb, viszont semmit sem ér a hosszan elnyúló hadakozás. A hadviselés fortélyait ismerőhadvezér eKként válhat népe sorsának irányítójává, az ország és a családok veszélyektől megmentő urává.“

3.  A TÁMADÁS MEGTERVEZÉSE

Sun-ce mondta:

“A hadsereg alkalmazásának szabálya általában (a következő):

A legjobb épségben megőrizni az (elfoglalt ellenséges) állam fővárosát, elpusztítani azt, csak a második legjobb.

A legjobb épségben meghagyni (az ellenség) seregét,  elpusztítani azt, csak a második legjobb.

A legjobb épségben meghagyni (az ellenség elfogott) századait,  elpusztítani azokat, csak a második legjobb.

A legjobb épségben meghagyni (az ellenség elfogott) zászlóaljait,  elpusztítani azokat, csak a második legjobb.

A legjobb épségben meghagyni (az ellenség elfogott) szakaszait,  elpusztítani azokat, csak a második legjobb.

Ezért, aki száz csatában száz győzelmet arat, még nem a jók legjobbika. A jók legjobbika küzdelem nélkül hódoltatja meg az ellenséges sereget.”

“Ezért a legjobb hadsereg (az ellenség) terveire mért csapást. Ezt követi, amelyik az (ellenség) szövetségeit szakítja szét. Ezt követi, amelyik magát az (ellenséges) sereget támadja meg. S a legkevésbé jó, amelyik az (ellenség) városfalainak ostromába kezd. A fallal körülvett városfal ostromának szabálya, hogy csak akkor fogjunk hozzá, ha már semmi más lehetőségünk nincs.A nagy mozgatható pajzsok, az ostrom kocsik, és az egyéb felszerelések elkészítése 3 hónapba is bele telik. A sáncok kiásásához újabb 3 hónap szükséges. Ha a hadvezér képtelen uralkodni türelmetlenségén, és katonáit rohamra küldi, akik elözönlik a falakat, akár a hangyák, akkor harcosai 1/3-át lemészárolják, de a várost mégsem tudják bevenni.  Ez pedig az ostromból fakadó katasztrófa. Ezért, aki igazán jártas a hadsereg alkalmazásában, úgy hódoltatja meg az (ellenséges) sereget, hogy csatát sem vív vele. Úgy foglalja el az idegen városokat, hogy meg sem ostromolja azokat. Úgy semmisíti meg az idegen államokat, hogy (a háborút) nem engedi sokáig elhúzódni.Az épen tartást szem előtt tartva kell harcolnia az ég alattiban, így fegyverei nem csorbulnak ki, javai épségben maradnak. Ez a támadás megtervezésének stratégiája.“

“Ezért a hadsereg alkalmazásának szabálya általában (a következő):

Ha tízszeres túlerőben vagy, kerítsd be (az ellenséget).

Ha ötszörösben, támadd meg.

Kétszeresben (létszámfölény esetén) oszd meg (az erői).

Ha létszámotok egyenlő, képesnek kell lenned megütközni vele.

Ha (az ellenség) van túlerőben, képesnek kell kitérni ellene, mivel a konokul harcoló kis létszámú ellenséges sereget a nagyobb létszámú ellenfele (úgyis) fogjul ejti.“

“A hadvezér általában az állam pillére. Amennyiben ez a pillér hibátlan, az állam megingathatatlanul erős marad. Ha viszont a pillér a hibás, az állam menthetetlenül meggyöngül.“

“Ezért az uralkodó (a következő) háromféle módon sodorhatja veszélybe a seregét:

Ha nem érti meg, hogy a hadsereg nem tud előre nyomulni, ám ő mégis parancsot ad az előrenyomulásra, vagy ha nem érti meg, hogy a hadsereg nem tud visszavonulni, ám ő mégis parancsot ad a visszavonulásra. Ezt nevezik úgy, hogy -béklyóba verni a hadsereget-.

Ha nem érti meg a hadsereg, (sajátságos) feladatait, és ugyanúgy igazgatja, mint a (civil) ügyeket. Ekkor a tisztjei összezavarodnak.

Ha nincs tisztában a hadsereg taktikai erőviszonyaival, és ugyanúgy tekint (a tisztekre) mint a közhivatalnokokra, akkor tisztjei elbizonytalanodnak.

Ha pedig a hadseregben zavar és bizonytalanság üti fel a fejét, akkor a (szomszédos) fejedelmek kihasználva nehézségeinket fellázadnak. Ezt nevezik úgy, hogy - a hadsereget felfordulásba döntve, átengedi a győzelmet-.”

“Ezért a győzelem megismerésének 5 fajtája létezik:

Aki megérti mikor lehet harcolni, és mikor nem, győzni fog.

Aki felismeri, hogyan alkalmazzon nagy és kis létszámú (hadsereget), győzni fog.

Akinek (seregében) a feletteseknek és az alárendelteknek közös a céljuk, győzni fog.

Aki teljesen felkészülten vár az (ellenfél) készületlenségére, győzni fog.

Amelyik hadvezér tehetséges, az uralkodója pedig nem akadályozza, győzni fog.

Ez a győzelem megismerésének 5 fő útja.“

“Ezért mondják, hogy aki ismeri az ellenséget és ismeri önmagát, 100 csatában se kerül veszélybe. Aki nem ismeri az ellenséget, ám ismeri önmagát, egyszer győz, másszor kudarcot vall. Aki sem az ellenséget, sem önmagát nem ismeri, csatában vereséget szenved.“

4.  KATONAI ELHELYEZKEDÉS

Sun-ce mondta:

“Régen, akik igazán járatosak voltak a harcban, mindenekelőtt saját magukat tették legyőzhetetlenné, és úgy várták ki (a kedvező pillanatot), amikor az ellenség legyőzhetővé lett. A legyőzhetetlenség rajtunk múlik, a legyőzhetőség viszont az ellenségen. Ezért a harcban igazán járatosak képesek magukat legyőzhetetlenné tenni, de nem képes arra, hogy az ellenség mindig legyőzhető legyen. Ezért mondják, hogy a győzelem feltételei megismerhetők, de nem (mindig) lehet megvalósítani.”

“Aki legyőzhetetlen, az védekezik. Aki győzni tud, az támad. Aki védekezik, annak (ereje) nem elegendő. aki támad annak bőségesen van (ereje).“

“Aki igazán járatos a védekezésben, az elrejti magát a kilencedik föld mélyébe. Aki igazán jártas a támadásban, az a kilencedik ég magasából indul (támadásra). Így képesek magukat megoltalmazni,  és teljes győzelmet aratni. Aki a győzelem feltételeiből nem lát többet annál, mint amit a tömeg képes megismerni, az bizony nem a jók legjobbika. Még ha győzelmet aratna is a csatában, és az egész ég alatti azt mondaná róla, hogy jó, akkor sem a jók legjobbika. Mivel, aki képes fölemelni egy őszi szőrszálacskát, még nem lehet nagy erejűnek tartani. Azt aki képes meglátni a napot és a holdat, még nem lehet éles szeműnek tartani. Azt aki képes meghallani a mennydörgés robaját, még nem lehet finom hallásúnak tartani. Régmúlt korokban azokat tartották a harchoz igazán értőknek, akik győzelmeiket könnyű győzelemmel aratták. Ezért a harchoz igazán értők győzelmeik által nem tűntek ki bölcsességük hírnevével vagy bátor támadásukkal. Ezért a harcban aratott győzelmük hibától mentes volt. Akik pedig hibát nem vétenek, azok mindig győzni fognak, mégpedig olyanok felett győznek, akik már eleve vereséget szenvedtek.“

”Ezért aki igazán jártas a harcban, olyan területen helyezkedik el, ahol nem szenvedhet vereséget, miközben nem szakítja el (a lehetőséget) hogy megverheti az ellenséget. Ennek okáért a győzedelmes hadsereg mindenek előtt a győzelem feltételeit valósítja meg, és csak utána keresi a harcot. a vesztes sereg először harcol, és csak utána keresi a győzelmet.”

”Aki igazán járatos a hadsereg használatában, ápolja a Daót, és megőrzi a törvényeket. Így képes a győzelem és a vereség irányítójának lenni.”

“A háború művészete szerint:

első a méret meghatározása,

második a (tartalékok) mennyiségének fölmérése,

harmadik a (létszám) megszámolása,

negyedik az erőviszonyok mérlegelése,

az ötödik pedig a győzelem.

A terepből fakad a méret, a méret határozza meg a mennyiséget, a mennyiségből fakad a létszám, a  létszám határozza meg az (erőviszonyok) mérlegelését, és a mérlegelésből ered a győzelem.”

” Ezért a győzedelmes hadsereg olyan, mint az egy yi (~ 15 g) súly a zuhhoz hasonlítva, míg a vesztes sereg olyan, akár  a zuh (~ezred csipetnyi) a yihez hasonlítva.

A győztes harca olyan, mint amikor a felduzzadt víz zúdul le egy 1000 ren (~ 2560 m) mély szakadékba. Ez az erő hadászati elhelyezése.”

5. HADÁSZATI ERŐ

Sun-ce mondta:

“Nagy tömegeket irányítani épp olyan, mint keveseket irányítani, mert az általában a felosztástól és a számaránytól függ. Nagy tömegekkel harcolni épp olyan, mint kevesekkel harcolni, mert az általában az alakzatoktól és a megnevezéstől függ.”

”Az hogy a hadsereg az ellenséggel való elkerülhetetlen összecsapáskor nem szenved vereséget, a formabontó és a hagyományos hadműveleteken múlik. Az, hogy a hadsereg támadó ereje olyan, mint amikor egy köszörű kő zuhan, az ürességen és a teltségen múlik.”

”Általában, csata közben a hagyományos taktikával vehető fel a harc, és a formabontó a formabontó taktikával érhető el a győzelem. Így, aki igazán ért a formabontó taktika kivitelezéséhez, az (képességeikben) oly határtalan, akár az Ég és a Föld, és oly kimeríthetetlen, akár a Jangce (Jiang) és a Sárga folyó (He). Ami véget és és újra kezdődik, az a Nap és a Hold. Ami meghal és újjászületik, az a 4 évszak. Csupán 5 zenei hang létezik, ám ennek az 5 zenei hangnak oly sok a változata, hogy nem győzzük hallgatni. Csupán 5 szín létezik, ám ennek az 5 színnek oly sok a változata, hogy nem győzzük nézni. Íz csupán 5 létezik, ám ennek az 5 íznek olyan sok a változata, hogy nem győzzük kóstolni. Csatában az erő hadászati alakítása csupán formabontó és hagyományos módon lehetséges, de a formabontó és a hagyományos taktikáknak olyan sok változata van, hogy nem győzzük kimeríteni.A formabontó és a hagyományos taktika véget nem érő körforgásban egymásból születik. Ki lenne hát képes kimeríteni azokat?”

”Az erő hadászati átalakítása olyan, akár a zúgó folyó gyorsasága, amely köveket képes magával görgetni. A (támadás) üteme olyan, akár a ragadozó madár gyorsasága, mellyel villám gyorsan tud lecsapni a zsákmányára. Ezért, aki igazán ért a harchoz, ereje végzetes, üteme pedig pontos. Az erejének hadászati alakítása pedig olyan, mint a számszeríj felajzása, az üteme pedig olyan, mint az elsütő szerkezet kiengedése.”

”Kavargásban és zűrzavarban fölfordulást mutat a harc, de ez mégsem lehet igazi fölfordulás. Gomolygásban és összevisszaságban, ha körformába rendeződünk, akkor nem szenvedhetünk vereséget.”

”A fölfordulás a rendből születik, a gyávaság a bátorságból,  a gyöngeség pedig az erőből. A rend és a fölfordulás a számarányoktól függ, a bátorság és a gyávaság az erő hadászati alakításától függ, az erő és a gyöngeség pedig az alakzattól függ. Azért, aki igazán ért az ellenség mozgatásához, az olyan formációba rendeződik, hogy az ellenség kénytelen legyen követni őt.Olyasmit mutat neki, amit az ellenség mindenáron meg akar szerezni. Előnyökkel csalogatva hozza mozgásba, hogy aztán lesben állva várhasson rá.”

”Így aztán, aki igazán ért a harchoz, az erő hadászati alakítása kínálta (győzelmet) keresi, és nem bízik senki másban. Így lesz képes embereit kiválogatni, és alkalmazni a hadászati erőt.”

”Aki használja a hadászati erőt, az csatában úgy irányítja az embereit (hogy azok oly könnyedén mozogjanak majd), miként a fatörzs vagy a kő gurul lefelé. A fatörzs és a kő jellegéből fakad, hogy sík helyen nyugalomban maradnak, ám lejtőn mozgásba lendülnek. Ha szögletesek, veszteg maradnak, ám ha kerekek, gurulni kezdenek. Ezért hát, annak a hadászati ereje, aki igazán ért ahhoz, hogy használja csatában az embereket, épp olyan, mint egy 1000 ren magas hegyről alágördülő gömbölyű szikla. Ilyen a hadászati erő alkalmazása.“

6. ERŐS ÉS GYENGE PONTOK

Sun-ce mondta:

“Az , ki első a csatamezőn, és bevárja a közelgő ellenséget, friss lesz a harcban, míg annak, ki második ként érkezik a csata színterére, hamar bele kell kezdenie a küzdelembe, így fáradt lesz, hiszen nem pihent.”

”A bölcs hadvezér rákényszeríti akaratát az ellenségre, de nem engedi, hogy az ellenség ugyanezt tegye ővele.”

”Ha kihasználja a kínálkozó lehetőséget, elérheti, hogy az ellenség az ő kedve szerinti iramban közeledjen. Ha károkat okoz az ellenségnek, elérheti, hogy az ne bírjon közelebb húzódni hozzá.”

”Ha az ellenség megpihen, megzavarható a nyugalma. Ha az ellenség elég élelemmel rendelkezik, még kiéheztethető. Ha az ellenség csendben letáborozik, még felriasztható.”

”Azon a ponton kell feltűnni, amelyeket az ellenség bármi áron meg akar védeni, s e helyről gyorsan át kell vonulnia azokra, ahol aligha számítanak felbukkanásukra.”

”A sereg képes lehet arra, hogy nagy távolságokat legyőzzön, és mégis friss maradjon, ám ez csak akkor igaz, ha nem olyan vidéken vonul, ahol az ellenség is jelen van.”

”A hadvezér biztos lehet támadási sikerében, ha csak a védtelenül hagyott helyeket támadja. A hadvezér biztos lehet a védelmi vonalai sikerében, ha csak olyan pozíciókat tart, amelyeket nehéz megtámadni.”

”Az a hadvezér vezethet sikeres támadást, akinek ellenfele nem tudja, mit is kellene megvédenie. Az a hadvezér irányíthat sikeres védekezést, akinek ellenfele nem tudja, mit is kellene megtámadnia.”

”Ó, ravaszság és titoktartás isteni művészete! E kettő alkalmazásával tanulható meg a láthatatlanná válás, a hallhatatlanná válás. E kettő segítségével veheti kézbe a hadvezér ellenfele sorsának irányítását.”

”A hadvezér előre nyomulhat, és feltartóztathatatlanná válhat, ha ellenfele gyenge pontjaira tőr. A hadvezér biztonságban visszavonulhat az üldözésből, ha seregei gyorsabban mozognak, mint az ellenség.”

”Ha a hadvezér harcolni kíván, az ellensége, az ellenséget belekényszerítheti  a csatába - még akkor is megteheti, ha az torlasz mögött, vagy mély árkon túl várakozik. A hadvezérnek csupán annyit kell tennie, hogy olyan pont ellen indít támadást, amit az ellenségnek bármi áron meg kell védenie.”

”Ha a hadvezérnek nem kíván harcolni,  megakadályozhatja, hogy az ellenség csatába kényszerítse - ezt még akkor is megteheti, ha ez ellenség pontosan ismeri a táborhoz vezető utakat. A hadvezérnek csupán annyit kell tennie, hogy valami váratlan, szokatlan akadályt gördít az ellenség útjába.”

”Ha a hadvezér felderíti az ellenség helyzetét, de sikerül titokban tartani a sajátját, csapatai erejét egy pontra irányíthatja, miközben az ellenség erői megosztódnak.”

”A sereget egyetlen mozgó testé lehet alakítani, s eközben az ellenség az ellenség alakzatait részekre lehet hasítani. A hatalmas test aztán apránként felmorzsolhatja a kisebb ellenséges csoportokat.”

”Ha a hadvezér megteheti, hogy ily módon nagy erővel támadjon viszonylag kis egységeket, az ellenség válságos helyzetbe kerül.”

”Mivel mindkét fél előre tudja hol zajlik majd az összecsapás, az ellenség felkészülhet a támadásra, bármilyen irányból érkezzen is. Az ellenség figyel, de meg kell osztania az erőit az irányok között, így a támadó sereg, bárhol is csap le, mindenütt csak kisebb csapatokba ütközik.”

”Így aztán az ellenségnek, ha meg akarja erősíteni az arcvonalát, gyengítenie kell a hátvédet. Ha meg akarja erősíteni a hátvédet, gyengítenie kell a bal szárnyat. Ha meg akarja erősíteni a bal szárnyat, gyengítenie kell a jobb szárnyat. Ha meg akarja erősíteni a jobb szárnyat, valamelyik oldalt megint csak gyengítenie kell. Ha minden irányba erősítést küld, minden irányba gyenge lesz.”

”A számbeli hátrány oka: a lehetséges támadási formák rossz felvétele. A számbeli fölény oka: az ellenség megfelelő előkészületeinek megzavarása, vagy egyenest megakadályozása.”

”A hadvezér, ha tudja, hogy zajlik le majd az összecsapás, már messziről azt a bizonyos helyet kell figyelnie, hogy megfelelően irányíthassa csapatait.”

”Ha az összecsapás ideje és helye sem ismeretes, a bal szárny nem védheti meg a jobb szárnyat, a jobb szárny nem védheti meg a bal szárnyat. Az arcvonal nem nyújthat segítséget a hátvédnek, a hátvéd pedig az arcvonalnak. Még inkább így van, ha az alakzat két legtávolabbi pontja 100 linnél távolabb van egymástól, és így van, ha a két legközelebbi pontját több lin választja el.”

”Bár becsléseim szerint Jüe katonái többen voltak, mint a mieink, ez nem jelentett előnyt számukra a győzelem elérése során. Ekkor mondtam ki, hogy a diadal igenis megszerezhető.”

”Az ellenség talán erősebb, ha a számokat tekintjük, mégis megakadályozhatjuk, hogy harcba szálljon velünk. Ennek módja az, hogy megismerjük a terveit, és ezek alapján megállapítjuk, mekkora a valószínűség a sikerre.”

”Zavard meg és tanulj abból, hogy cselekszik, vagy éppen hogyan nem cselekszik válaszként. Kényszerítsd rá, hogy felfedje magát, és ő maga leplezze le saját sebezhető pontjait.”

”Gondosan hasonlítsd össze az ellenség seregét a sajátoddal, mert csak így tudhatod meg, miben erősebb a másik, és miben vagy erősebb te.”

”Ha taktikai döntést hozol, bármi áron titokban kell tartanod azokat, titokban kell tartanod a helyzetedet, és ha ezt teszed,  biztonságban leszel, még a rátermettebb kémek, még a legbölcsebb elmék sem tudhatják meg mire készülsz.”

”Hogyan lehet győzelmet kovácsolni az ellenség taktikájából? Ez az, amit a legtöbben sosem érthetnek meg.”

”Mindenki látja a taktikát, amikor hódítok, de senki sem veszi észre a stratégiát, amiből a győzelem kifejlődik.”

“Ne ismételd meg azt a taktikát aminek a segítségével győzelemhez jutottál, inkább hagyd, hogy a módszeredet a körülmények végtelen számú variációja határozza meg.”

”A katonai taktika olyan mint a víz. A víz, amikor a természetes medrében folyik, magas helyekről lefelé áramlik.”

”A háborúban ki kell térni az elől, ami erős, és le kell csapni arra ami gyenge.”

”A víz annak megfelelően halad, hogy milyen a terep, a táj természete. A katona annak megfelelően dolgozza ki a diadalra vezető lépések részleteit, hogy milyen az ellenség, amellyel szemben áll.”

”Ahogy a víznek nincs állandó alakja, úgy a hadviselésben sem állandóak a feltételek.

Azt, aki taktikáját az ellenfélhez igazodva dolgozza ki, s szükségképpen változtat azon, majd e módszerrel győzelmet arat, nevezzék mennyben született hadvezérnek.”

”Az 5 elem (víz, tűz, fa, fém, föld) nem minden esetben fejt ki egyforma hatást. Az évszakok rendben követik egymást. Vannak rövid és hosszú napok, a hold hol kikerekedik, hol meg elfogy.“

7. MANŐVEREK

Sun-ce mondta:

“A háborúban a tábornok az uralkodótól kapja a parancsokat.”

“Miután összegyűjtötte seregét, és összpontosította erőit,a tábornoknak elegyítenie és harmónizálnia kell a különböző elemeket, mielőtt tábort ver.”

“Ezután következnek a taktikai manőverek. Nincs semmi, ami ezeknél nehezebben kivitelezhető. A taktikai manőverek nehézsége abból fakad, hogy a kanyargóst egyenessé kell változtatni, a hátrányból pedig előnyt kell kovácsolni.“

“Ahhoz, hogy körbe járva visszatérjünk, miután kicsalogattuk az ellenséget állásaiból, és utána eredtünk, hogy még előtte elérjük a célt - mindehhez ismernünk kell a kerülőutakkal kapcsolatos ravasz fogásokat.“

“Ki kiképzett sereggel manőverezik, előnyre tehet szert, de aki gyakorlatlan csürhével próbálkozik, mindent veszélybe sodorhat.“

“Ha seregedet teljes felszerelésben mozgatod, hogy előnyös pozícióhoz juss, könnyen megeshet, hogy későn érkezel meg valahová. A pozíció megszerzése sokszor megköveteli, hogy feláldozd a málhát és az ellátmányt.“

“Ha megparancsolod katonáidnak, hogy szedjék össze holmijukat, majd éjjel s nappal, pihenő nélkül vonultatod őket, hamar nagy távolságba juthatsz, gyorsan magad mögött hagyhatsz 100 lit, és előnyre tehetsz szert, de fogoly lesz 3 ezreded vezére, mert az erősek célba érnek ugyan, de a gyengék lemaradnak.“

“Ha az erősek előre nyomulnak, s a gyengék lemaradnak, seregednek csak 1/10 része érhet célba.“

“Ha 50 lit teszel meg, hogy lehagyd és kicselezd az ellenséget, elveszted első századod parancsnokát, és seregednek csupán fele érhet célba.“

“Ha 30 li távolságot teszel meg, ugyan ezzel a céllal, seregednek 2/3-a jut célba.“

“Biztos lehetsz benne, a sereg társzekerek nélkül, ellátmány nélkül, készletek nélkül hamar odavész.“

“Nem köthetünk egyezményeket, amíg nem ismerjük meg reménybeli szövetségeseink szándékát.“

“Nem lehetünk alkalmasak egy sereg vezetésére, ha nem ismerjük eléggé a terepet, a hegyeket és az erdőket, a szakadékokat és a vízmosásokat, a mocsarakat, a lápokat.“

“Ha nincsenek helybéli vezetőink, nem használhatjuk ki megfelelően a terep természetes adottságait.“

“Ha háborút vívsz, és színlelsz, alakoskodsz, a sikert learathatod.“

“Vedd figyelembe az adott körülményeket mielőtt döntesz, hogy megosztod vagy koncentrálod az erőidet.“

“Légy gyors, mint a szél, de légy nyugodt mint az erdő!“

“Ha támadsz, ha sarcolsz, olyan pusztító légy, mint a tűz, és oly rendíthetetlen mint a hegy.“

“Terveid sötétek és kifürkészhetetlenek legyenek, akár az éjszaka, s amikor mozdulsz, úgy sújts le, akár a villám.“

“Amikor felprédálod a vidéket, a zsákmányt oszd szét embereid között. Amikor új országot hódítasz meg, oszd részekre, hogy katonáid alaposabban kifoszthassák.“

“Légy megfontolt, gondolkozz, mielőtt bármilyen lépést teszel.“

“Azé lesz a diadal, aki elsajátította a ravaszság mesterségét. Ez a manőverezés művészetének leglényege.“

“A hadsereg vezetésének könyvében ez áll: Csatatéren a kimondott szó nem jut elég messzire, ezért gongokat és dobokat kell használni. A közönséges tárgyak nem láthatók elég tisztán, ezért lobogókat és jelzőzászlókat kell használni.“

“A gongok és dobok, a lobogók és jelző zászlók arra szolgálnak, hogy a sereget alkotó katonák figyelmét egy bizonyos pontra tereljük.“

“A sereg így egyetlen, egységes testet fog alkotni. Ebben az egyetlen, egységes testben a bátrak nem törhetnek előre egyedül, a gyávák nem vonulhatnak vissza, ha megrémülnek. Ez a nagy embertömegek kezelésének művészete.“

“Éjszakai csatában jelzőtüzeket és dobokat használj, nappal vívott csatában lobogókat és jelzőzászlókat, mert ezekkel tudod egyetlen pontra terelni a seregedet alkotó katonák figyelmét.“

“A katonák lelkesedése reggel a legerősebb, déltájban már gyengülni látszik, estefelé pedig már másra nem tud gondolni a harcos, mint arra, minél előbb visszatérjen a táborba.“

“Ez az oka, hogy bölcs tábornok elkerüli az ellenséget, amikor annak katonái lelkesek, de támadást indít, amikor már megcsappant a harci kedvük, amikor már pihenni vágynak. Ez a hangulat tanulmányozásának és kihasználásának művészete.“

“Nyugodtan és rendezetten kivárjuk az ellenség sorainak szétzilálódását, és lecsapunk. Ez az érzelmek tanulmányozásának és kihasználásának művészete.“

“Legyünk közel a célhoz, amikor az ellenség még távol van attól, várakozzunk türelemmel, miközben az ellenség még mindig a cél felé tőr, s fáradt, Tápláljuk katonáinkat, miközben az ellenséges katonák éheznek - ez az erővel való gazdálkodás művészete.“

“Tartózkodjunk attól, hogy rendezett ellenségre rontunk, tartózkodjunk attól, hogy nyugodt, magabiztos ellenségre támadjunk - ez a körülmények tanulmányozásának művészete.“

“Régóta tudott, hogy domb aljából nem szabad dombon lévő ellenségre támadni, s ki kell térni előle, amikor a dombtetőről megindul lefelé.“

“Ne üldözd az ellenséget, mely csak színleli a menekülést, ne támadd meg a katonáikat, kikben még ott lobog a lelkesedés.“

“Vigyázz, hogy nehogy bekapd az ellenség csaliját! Vigyázz ne ronts rá az ellenségre ha már haza felé vette az irányt.“

“Ha körbe fogsz egy sereget, hagyj utat a menekülőknek. Ne várd meg, hogy a kétségbeesés új erőt adjon az ellenségnek.“

“Ez a hadviselés művészete.“

8. KILENC VÁLTOZÁS

Sun-ce mondta:

““

9. A VONULÓ SEREG

Sun-ce mondta:

““

10. A TEREP

Sun-ce mondta:

““

11. A KILENC TEREP

Sun-ce mondta:

““

12. FÖLÉGETÉSES TÁMADÁS

Sun-ce mondta:

““

13. KÉMEK ALKALMAZÁSA

Sun-ce mondta:

““

folyt.köv.

[24hu]

A Szombathelyi Swietelsky-Haladás futballcsapatának szezonzáró bankettjén lépett ki a nyilvánosság elé Homlok Zsolt és párja, az elmúlt években milliárdos vagyon urává lett Mészáros Ágnes.

[autoaddiktt-blog]

New Post has been published on AutóAddikt

New Post has been published on http://www.autoaddikt.hu/megerkezett-az-uj-fiat-500l/

Megérkezett az új Fiat 500L

Az elmúlt öt évben egyedülálló karakterével hódító 500L számára most elérkezett a megújulás ideje.

A modell európai népszerűségét és folyamatosan emelkedő piaci részesedésének alapját képező funkciókra és szolgáltatásokra építve a Fiat 500-as család legtágasabb tagja az eddigieknél is fejlettebb információs- és szórakoztató rendszereket, valamint még stílusosabb személyiséget kínál. Az autó mindhárom változata megújult kívül-belül: a City, Cross és Living kivitelek.

A felfrissült modell így még jobban illeszkedik az 500-as családba, ezen kívül pedig alkatrészeinek 40%-a is megújult. A tervezés során arra törekedtek, hogy a legfontosabb stílusjegyeit hangsúlyozva megerősítsék a modellcsalád egységét. Az 500L sikeresen ötvözi a kategória sokoldalú praktikumát az 500-as eredeti értékeivel és megjelenésével. Ezek már önmagukban elegendőek volnának egy egyedülálló karakter megteremtéséhez, ám még intenzívebbé teszi hatásukat az 500-asra jellemző ösztönösség: az 500L az eredeti 500-as modell legendás világát és izgalmát az egyterűek tágasságával és funkcionalitásával kombinálja. Miközben az ikonikus Fiat világszerte a belvárosi utcákon érzi magát elemében, az 500L a védjegyévé vált kompakt méreteket az új Cross kivitel SUV-kat idéző megjelenésével párosítja.

A modell üzemmódválasztó funkciója az útviszonyoktól és a vezetési stílustól függően háromféle választást – normál, Traction+ és Gravity Control – kínál. Akár városban vagy nyílt terepen használja, az új 500L sofőrje számára minden helyzetben kulcsfontosságú, hogy kapcsolatban maradhasson, megoszthassa társaival az utazás élményét, kommunikálhasson, kedvenc zeneszámait hallgathassa, és hogy valós időben értesüljön a közlekedési és időjárási fejleményekről.

Az 500L esetében mindehhez még csak a kormányt sem kell elengedni, és a tekintetünket sem kell levenni az útról: erről gondoskodik a 7 colos, nagyfelbontású érintőképernyővel, Apple Car Play integrációval felvértezett, Android AutoTM-kompatibilis UconnectTM HD Live rendszer.

A Cross kivitel új dimenzióval gazdagítja az 500L személyiségét. Az üzemmódválasztón túl az autó kalandvágyát egyedi felszereltsége, 25 mm-rel megnövelt szabad hasmagasság, valamint a hamisítatlan crossover megjelenésről gondoskodó stíluselemek – az 500x design-jával harmonizáló lökhárítók, megújult oldalvédő csíkok, valamint új első és hátsó védőlemezek erősítik. A Cross kivitelhez két letisztult városi kiadás: a City és a Living társul; utóbbi hét, szabadon konfigurálható ülésével új mércét állít a tágasság és a sokoldalúság terén.

Többről van itt szó, mint modellváltozatokról: ezt a három teljesen egyedi személyiségű autót eltérő közönség számára, különböző igények kielégítésére tervezték. Közös bennük azonban a színvonalas biztonsági felszereltség– például a 30 km/óra sebesség alatt működő, automatikus városi vészfékrendszer –, valamint a kategóriában kimagasló csomagtérkapacitás.

A modellek belső kialakítása is rendkívül rugalmas, így az ügyfelek akár 1500 különböző módon konfigurálhatják a belső teret. Az 500L tulajdonosai exkluzív csomagok révén tökéletesen saját ízlésükhöz szabhatják a járművet, tetszés szerint kiemelve annak dizájnját, online kapcsolódási lehetőségeit, kényelmét vagy biztonságát. A modellcsalád tagjai benzin- és dízelmotorral, LPG- és CNG kivitelben, akár 120 lóerővel választhatók, öt- vagy hatfokozatú kézi, illetve Dualogic automatizált sebességváltókkal társítva.

Még inkább 500-as

Az új 500L tervezése során arra törekedtek, hogy legfontosabb formai jellemzőit hangsúlyozva megerősítsék az 500-as modellcsalád egységét. Külső dizájnja mindazon jellegzetes elemeket felvonultatja, amelyek a kezdetektől végigkísérték a modellt, egészen az 1950-es években megszületett, nagy elődig; így az új 500L személyiségét áthatja a történelem. A legszembetűnőbb múltidéző motívum a trapéz alakú orrt uraló „bajusz és embléma”; a krómozott elemeket alkalmazó felső fényszóró, amely továbbra is kör alakú és dinamikus megjelenésű; valamint az alsó LED-es nappali menetfény, amelyben az 500-as márkajelzés két „nullája” köszön vissza. Ezekkel a finoman kidolgozott részletekkel az új 500L a sötétben is összetéveszthetetlen.

Ezen túlmenően az első lökhárító jellegzetes trapéz alakja, valamint a krómozott, háromdimenziós hatást keltő alsó hűtőrács együtt vonzó és kiemelkedően elegáns képet nyújt, így az új 500L orra még kifejezőbb, és még ellenállhatatlanabb. A hátsó traktus meghatározó formai elemei a krómbetétek, amelyek határozottságot és tekintélyt sugároznak. A köd- és tolatólámpák a lökhárító alsó felén kaptak helyet. A változás nem csupán esztétikai: így hatékonyabban világítanak a jelzőfények. Az új 500L tízféle pasztell- vagy metálszínben rendelhető, és választható bicolor változatban is, háromféle színű (fényes fekete, fehér, vagy matt fekete) tetővel. Az ügyfelek így több, mint 35 eltérő színkombináció közül választhatnak. A három új szín, a Denim kék, a Szicília narancs és Donatello bronz mellett a Gelato fehér, a Trekking sárga, a Cinema fekete, a Maestro szürke, a Moda szürke, a Toscana zöld és a Passione piros színek állnak rendelkezésre.

A helykínálat és a stílus egyedülálló kombinációja

A belső tér ugyancsak felfrissült, kezdve a műszerfal kialakításától. Az összhatás modernebb és még ikonikusabb; utóbbit jól példázza a műszerfalat uraló 500-as logó. Az utastér minden szempontból kényelmes, praktikus, sokoldalú és világos; bővelkedik a finoman kidolgozott részletekben, és az 500-ast idéző apró motívumokban. A modell az ultramodern, gazdag felszereltséget az eredeti 500 által ihletett formavilággal kombinálja. Az átdolgozott, krómrészletekkel díszített, multifunkciós kormánykerék mögé nézve is új látvány fogad; a fordulatszám- és sebességmérő között egy 3,5 colos, színes kijelző található. Az új kormánykerék és a friss műszerfal tökéletes kombinációja még jobb olvashatóságot biztosít, amit a fehér háttérvilágítás fokoz. A vezető az innovatív TFT színes kijelzőnek nagy hasznát veheti, hiszen ezen információk egész sora jeleníthető meg.

Ezen túlmenően az új 500L innovatív koncepciója a szalagszerűen körbefutó ablakokkal még inkább a forgalom urává teszi a vezetőt; a könnyed parkolás mellett kategóriaelső kilátást biztosít a különleges A-oszlop. A szokatlanul nagy, másfél négyzetméteres üvegtető pedig hihetetlenül világossá varázsolja a belteret. A rögzített és motorosan nyitható kivitelben egyaránt elérhető panoráma napfénytető révén fényben úszik a beltér, és a szabadság érzetét kelti.

A műszerfal felső része fiatalos személyiségről tanúskodik, az alsó pedig új, tágasabb tárolórekeszeket, valamint olyan új kényelmi felszerelést kínál, mint a központi könyöklő. A sebességváltó karját áttervezték, ráadásul magasabbra is került, így ergonómikusabb. A váltókart az „500” logó díszíti. Az összes kivitel egyedülálló személyiségjegyekkel bír. A Popstar felszereltség a modell fiatalos, funkcionális és praktikus oldalát emeli ki, a karosszéria színével azonos árnyalatú műszerfallal, fekete szövetülésekkel és az „500” logójával díszített, fehér műbőr szegélyekkel. Az ajtópanel minőségét finom tapintású, fekete szövet kartámasz fokozza. A műszerfal a karosszéria színével harmonizál.

A Lounge kivitel modern és elegáns, az exkluzív műszerfaltól, rajta a UconnectTM HD Live infotainment rendszer 7” érintőképernyőjével, a krómozott díszítőelemekig. Az ügyfelek választhatnak a hűvös és meleg árnyalatok közül; a kárpitozás minden esetben rombusz mintázatú, kettős öltésekkel, fekete műbőr fejtámasszal és kartámlákkal. A műszerfalat az ülés színéhez passzoló szövet borítja. A Cross kivitel esetében maximálisan érvényre juttatja a modell sportos szellemiségét és kalandvágyát a 7” kijelző, fekete belső tér, és a szövet-műbőr üléskárpitok az 500-as logójával. Opciósan világosszürke vagy fekete bőrülések is kérhetők a Lounge és a Cross felszereltségi szintekhez. A belső helykínálat kategóriaelső, köszönhetően az utastér hosszának. A hátsó üléseket előre húzva a csomagtartó 455 literes a City és Cross kiviteleknél, 638 liter a Livingnél (416 liter a hétszemélyes kivitelnél). Az üléseket lehajtva és előre döntve a teljes tárolókapacitás a City és Cross változatoknál 1480 liter, a Livingnél 1784 liter.

Crossover technológia

Az 500L kalandkedvelő személyisége a Cross kivitelben nyilvánul meg legerőteljesebben. Egyedülálló crossover megjelenést kölcsönöznek a modellnek az új lökhárítók és védőlemezek, az új kéttónusú 17” keréktárcsák, és a merész hűtőmaszk, amelyek együttesen sportos, férfias kiállást eredményeznek. A szabad hasmagasság 25 mm-rel nőtt, belül pedig helyet kapott az új üzemmód-választó. A középkonzolon elhelyezett kapcsolót elforgatva a vezető az útviszonyoktól és a vezetési stílustól függően háromféle üzemmód – normál, Traction+ és Gravity Control – közül választhat. A normál az alapértelmezett üzemmód, amely kényelmes és biztonságos vezethetőséget kínál átlagos menetkörülmények mellett. A 30 km/óránál kisebb sebességnél aktiválható Traction+ a hótól, jégtől, sártól csúszós útfelületeken könnyíti meg az elindulást, optimális nyomatékmegosztást biztosítva a két első kerék között: a rendszer a rosszabb tapadású kereket megfékezve a másikhoz juttat több nyomatékot. A Gravity Control állandó sebességű ereszkedést tesz lehetővé meredek lejtőn, és bekapcsolt Traction+ funkció mellett aktiválható. Az aktuális üzemmód megjelenik a TFT kijelzőn.

Biztonság és kényelem

Nem csupán a Cross változat élvezi a komoly technológiai tartalom előnyeit. A teljes modellcsalád olyan funkciókat kínál, amelyek fokozzák a vezetési élményt, kényelmet és biztonságot. Mindenekelőtt említést érdemel a városi ütközésmegelőző rendszer. A szélvédő tetején elhelyezett lézeres érzékelő segítségével felügyeli az előttünk haladó járművek helyzetét; 30 km/óránál kisebb sebesség esetén a rendszer képes önállóan fékezni, amennyiben az 500L közvetlen ütközésveszélyt észlel. Az egyéb fontos felszereltségi tételek közé tartozik a gyermekfelügyelő tükör, amelyen keresztül szemmel tarthatók a hátul utazók, a LED-es nappali menetfény és helyzetjelzők, amelyek nem csupán az 500-as stílusát erősítő dizájnrészletek, hanem kiváló láthatóságot is garantálnak. A külső tükrök nem csupán fűthetők és elektromosan állíthatók, de opcióként elektromosan be is hajthatók..

A belső megvilágítást is továbbfejlesztették: a középkonzol tövében, a padlókonzolon és az ajtókon hangulatvilágítást alakítottak ki. A tolatókamera sem kevésbé modern: mostantól rossz látási viszonyok mellett is nagyobb felbontású képet ad, a manőverezést pedig aktív segédvonalak támogatják (2017 utolsó negyedévétől rendelhető.)

Három személyiség: Cross, City és Living

Az új 500L Cross modellnek egyedülálló crossover megjelenést kölcsönöznek az átformált lökhárítók, a védőlemezek, az új, kéttónusú 17” keréktárcsák, és a merész hűtőmaszk, amelyek együttesen sportos, férfias kiállást eredményeznek. Az autó azonban nem csak megjelenésében idézi a crossovereket: közéjük emeli az új üzemmód-választó funkció, valamint az új Uconnect™ HD Live 7” érintőképernyő.

Az 500L Cross 4,28 méter hosszú, tengelytávja 2,61 méter. Szélessége 1,80, magassága 1,68 méter.

Az 500L városias természete a City kivitelben testesül meg; ez Popstar és Lounge felszereltségben kapható. A modell a stílusos nagyvárosi közlekedés mintapéldánya. Tágas helykínálat a hatékony, kényelmes és praktikus használathoz, a remek városi vezethetőséghez – a modell tökéletesen kielégíti a mindennapi közlekedéssel szemben támasztott igényeket. Az 500L City 4,24 méter hosszú, tengelytávja 2,61 méter, szélessége 1,78, magassága 1,66 méter.

A Popstar kivitel, amely akár az új Denim kék árnyalatban is megrendelhető, még gazdagabb alapfelszereltséget kínál: ABS, ESP, 6 légzsák, manuális klímaberendezés, tempomat, multifunkciós techno-bőr kormánykerék, elektromosan állítható, fűthető külső tükrök, 3,5” TFT kijelző, Uconnect™ rádió Bluetooth és hangvezérlés funkciókkal, 60/40 arányban osztott hátsó ülés, és LED-es nappali menetfény szerepel a listán. Ennél is fényűzőbb a Lounge kivitel: szövet-műbőr üléskárpit, puha tapintású műszerfal, kétzónás, automata klímaberendezés, valamint olyan szériafelszereltségek, mint a panoráma napfénytető, a krómbetétek a lökhárítókban, a ködfényszórók, a Uconnect™ HD Live rendszer 7” érintőképernyővel, a 16” könnyűfém keréktárcsák, az eső- és sötétedésérzékelők, az áthelyezhető csomagtérpadló. A hétszemélyes kivitelben is elérhető Living a bőséges helykínálatot sokoldalúsággal, valamint az 500-as egyedi, stílusos karakterével kombinálva optimális megoldást jelent. Popstar és Lounge felszereltségben rendelhető. Az 500L Living a maga 4,38 méteres hosszával a piac legkompaktabb hétüléses járműve. Ráadásul az 500-asra jellemző módon rugalmasan testreszabható. Az 500L tulajdonosai gondosan összeállított, exkluzív csomagok révén tökéletesen saját ízlésükhöz igazíthatják a járművet, tetszés szerint kiemelve annak dizájnját, kapcsolódási lehetőségeit, kényelmét vagy biztonságát, méghozzá kedvezőbb áron, mintha külön-külön válogatták volna össze a kiegészítőket. Ennek megvalósításához Komfort, Rádió, Biztonság és Stílus csomagok választhatók.

A modell egyes kiviteleihez az ügyfelek egyedi igényeihez leginkább illő motorokat társították. A benzinmotorok kínálata a 95 lóerős 1.4 16V erőforrástól a 120 lóerős 1.4 16V TJet motoron át a 105 lóerős 0,9-literes TwinAir egységig terjed. Az alternatív üzemenyagválasztékot a 120 lóerős benzin/LPG üzemű 1.4 TJet, valamint a 85 lóerős benzin/metán üzemű 0.9 TwinAir motor testesíti meg. A kínálat a két dízelmotorral teljes: a 95 lóerős 1,3 literes 16V MultiJet akár Dualogic sebességváltóval is rendelhető, míg az 1,6 literes 16V MultiJet 120 lóerőt kínál. Az összes motor teljesíti az Euro6-os károsanyag-kibocsátási normát, a ragyogó teljesítményt kedvező üzemanyag-fogyasztással kombinálják.

A Mopar és az új 500L

A Mopar több mint 90 tartozékot kínál, amelyekkel a tulajdonosok még sokoldalúbbá tehetik autójukat, tovább bővítve (eleve kategóriaelső) csomagtér-kapacitását és funkcionalitását, a kisgyermekes családok fokozhatják annak utasbiztonságát és egyedivé tehetik az új 500L megjelenését.

A modell sokoldalúságával összhangban a Mopar számos megoldást kínál a csomagok biztonságos elrendezésére, a védő elemektől a lekötőhálókig és csomagrendezőkig, valamint a szállítási kapacitás növelésére. Erre szolgálnak a Mopar kerékpár- szörfdeszka- és síléc-szállítói, illetve tetőboxai, amelyek egyszerűen felszerelhetők a tetősínekre. Praktikusak és kényelmesek a fejtámlákra erősíthető kabátakasztók, asztalkák, az ülés hátlapvédők, az első utasülésre tervezett, többzsebes rendező, vagy a táblaszámítógép-tartó.

A Mopar emellett innovatív, antiallergén funkciókkal bíró utastéri légszűrőt is kínál. A polifenolok tulajdonoságait kiaknázó új szűrő csökkenti az allergén anyagok előfordulását az utastérben, ezzel is igazolva, hogy a Fiat a szívén viseli ügyfeleinek sorsát, beleértve egészségüket és jólétüket is.

Végezetül a Mopar segítségével a Fiat 500L ideális megoldást jelent a kisállat-kedvelő családok számára is, hiszen nélkülözhetetlen tartozékok hosszú sorával segíti elő a négylábú kedvencek biztonságos és kényelmes szállítását. Ezek között említést érdemel a kiemelhető és lemosható csomagtérvédő tálca, a merev elválasztó háló, a hátsó ablak árnyékolója, vagy a hátsó ülésre szerelhető, praktikus szállítórendszer.

[versinator]

Lesujt tusakodsz

Lelkesb nádasdy tekintetik megelégedés Boltjai vadtól gigásznak fényüzés Fátumok voltaire karjaidon tárgyait Boldogult koszorúzta ími ösztöneit Aranyszázad köszönhet kant váltam Megvész urává fürtöket hervadtam

Magasb értelmünknek megcsókolgattam antónia Horvátok verésének csatolva symphonia Századokig határidon enyelegve repdesnek Gazdaggá veszedelmeknek legelőszer szerencsének Ronthatott ostromló metszve bujdostam Lelkeinkkel paripádra ragadván megcsókolgattam

Feded béfedez tulliusnak elmélkedés Döfd zendíti márványi epedés Helyéből bánkódás tölts módit Könyöklik plato erkölcsalkotó siralmait Aegise pumit himnuszba tárgyam Melancholia asztaloknál küszöbére jutalmam

Tömve vonásain emeltél helvetia Intéző iszonyodva nyugodjék gallia Csöpögtesd barlangjába állottak lebegjenek Fedezik szövétnekét polcra értelemnek Kívánságának ösi istenfiaknak kiálltam Ringását hanghoz vízzé megizzadtam

Buzganak pózna férfiszem képzelődés Legeltetik hágtak világgyőző ömledezés Rózsalevél mocskát elmémnek honit Sandaságnak követném éjszakánkon arányit Vidékein felkelnek módit táram Mennyköves nemesebben imitt megváltam

Partnak semmiségből erősit cynthia Pécs megőrzött pazarl trézia Bábja koszorúzd tiszt hintsenek Hantjától itatod zárát dűlnek Letapodva zsámolyán szonetthez Tervét mécsekkel öleled

[versinator]

Virtust felleng

Bölcsből egyneműek pindusi gazdagabbnak Kant virágzóbb mezeid törülgetik Esmérem ölelkezve megváltam valóságnak

Horga lármásan áldomásait töltik Mennyköves futásod balatont véreiket Üszkét szörnyeit ittátok tekintetik

Phantáziám urává virágbimbót égieket Hevülni dagály virágim nimbuszával Faluja ügyre emlegetnek erkölcseinket

Javait példás titkaidat bájával Érzemények fakadva előrántja polcának Csudái delére alkotásit bárdjával