#ugrik

[szappan]

thought so much about donovan i am now in a decidedly Good Mood and very excited about life. i should also be asleep

[csakcsiga]

Írtam ma to do* listát, többek között szerepel rajta az is, hogy írjak bevásárló listát.

[otthonzulles]

fhu feladtad a leckét :SSS

my bf said he jerks off to vegeta what do i do?

join if you wanna

[kiforditom-szetszedem]

Ma nagyon büszke apa voltam

A lányom egy éve nyújt, tornázik, képezi magát, nyáron ebbe már gyakorlatok is belekerültek, ősszel megdolgozott azért, hogy meghívják a helyi tornaklubba, órák után, heti 3x. Így, szervezett körülmények között két és fél hónapja csinálja, amiből négy hetet beteg volt.

Ma elmentünk az első tornaversenyére, izgult, mondtam neki, hogy élvezze ki ezt az izgulást, mert verseny után nem lesz már ott. Mosolygott, érti a hülye humoromat.

Egy busznyi gyerekkel mentünk Ózdról Miskolcra, aranyat csak Ózdra hoztak haza.

De nem ez a lényeg. Öt éve a gerenda volt a rémálma, tériszony, elkalandozás, nemtörődömség, akkor abba is hagytuk az egész gimnasztikát. De most! Felszáll a gerendára, semmi szögletesség, egyik mozdulat folyik át a másikba, eltűnik előtte minden egyéb dolog, ott van a jelenben, lépked, tartja az egyensúlyát, ugrik, még sosem láttam így.

Megtalálta a középpontját.

Más igénye nem is volt. Ki akarta próbálni önmagát. Az, hogy ő is hozzáadott a csapat pontszámához annyit, hogy korosztályukban ezzel a legjobbak legyenek, az csak a hab a tortán.

Én meg, aki egy óra állástól roncs vagyok, mert esik össze a hátam, álltam egész nap s néztem, s semmi bajom.

Erre a napra mindkettőnknek szüksége volt.

[helsinkiaznyugate]

Debreceni lakásom ugrik be

[megtudommagyarazni]

A HC (Hungarocamion) a 80-as években erősen ráment a keleti nyitásra. Rajtunk kívül még volt azon a pályán néhány Sovtransavto a Szu-ból, és sok Sofiai rendszámú (CO) bolgár kamion, most nem ugrik be, mi volt a firma neve, majd holnap. Választás nem volt, nyilván a "csókosok" jártak Syriába, Kuwaitba (Q8-ba), Yemenbe stb.

oda egyébként (mármint Syriába, Szíria) komppal, Volosból vagy Pireusból ment a hajó Latakiába, Beirutba, aztán úton tovább a sivatagokon keresztül akár Dubai-ba, ami akkor még nem volt az, mint ma, konkrétan a világvége volt a "halál faszán túl 3 nappal és ott balra". a plebs (én) Iraq-ba, Iranba. végig szárazon, talpon, bő 2000 km-es török tranzittal, a leggyönyörűbb tájakon keresztül, az anatóliai fennsíkon, télen -40, nyáron +40, a Büyük Agri dagi (Ararat) mellett. Tigrit, Bagdad, Tehran, Tabriz, Qom, Korramabbas, Falludja. Utólag úgy gondolom, nem jártam rosszul.

Folyt. köv.

[zeroz2ro]

Kb így. Kinek ugrik be a Hitleres Bukás videó, ahol ül a bunkerben Hitler és mozgatja a nem létező csapatait a terepasztalon és tervezget?

[drakvuf]

Házasság első látásra II/18: A féreg visszatér

Kellemetlen videóüzenet fogadja Juditunkat.

Mr Szabi azt üzente neki, hogy inkább barátként tekint rá.

A nő nem örül a hírnek, mert ő többet érez a férfi iránt. Szerinte a férje kamukázik és ő sem csak pajtiként tekint rá. Megidézi egy másik bestiejét, Annamarit, akiről azt mondja, hogy ugyanolyan habitusú lány, mint ő és szintén erdélyi.

Elmeséli a barátnőjének, hogy alapból minden fasza volt a férjével, szépen végezte a házimunkát is, de néha betorzult a faszi és ellökte magától. Neki is elmondja, hogy ez a legyünk csak barátok szöveg egy ordas nagy kamu, mert a barátaival értelmes ember nem dug.

Geri és ex-démon Könyvelő Reni azt beszélik éppen, hogy minden párra ráférne már egy-egy külön terápia, mint ami őket is helyrerázta.

A férfi szerint piti dolgokon veszekednek a többiek. Készülődés közben előkerül az Eiffel-torony kulcstartó. A nő felköti a ruhájára és azt mondja megmutatja mindenkinek, hogy mit utasított el a férje. A kis megjegyzés ellenére jó hangulatban telik a készülődés.

Még egy brofist is belefér. A nő ennél többet szeretne, de elfogadja, hogy a férjének egyelőre ennyi fér bele. Brumi bejelentkezik az esti terápia előtt. Kíváncsi, hogy a felesége hordani fogja-e még a gyűrűt.

Azt mondja nem beszéltek a tegnapi vita óta, de nem is bánja, mert nem lett volna jó vége.

Az esti móka előtt Vincent meghívja Orsit egy családállításra és akkor ezen a ponton leírnám, hogy Gaál Viktor pszichológus úr is egy kókler geci.

Nem is vagyok hajlandó ezt a jelenetet kifejteni, mert ilyen áltudományos faszságoknak még az én blogomon sincs hely.

A parasztvakítás után Orsi elsőként érkezik a helyszínre és a többiek egyből körbeugrálják, amikor kiderül, hogy vele külön foglalkozott egy szakember. A nő viszont nem beszél arról mi történt, mert szerinte ez magánügy.

Ezután az tűnik fel a társaságnak, hogy Szabi és Judit külön ül. A férfi neki áll hetyetyézni, hogy a nő túlreagálta, amikor a friendzoneba rakta, mert a barátság egy nagyon szép dolog. Utolsóként Tűzoltó Zoli érkezik, aki hangot ad annak, hogy nem mer a felesége mellé ülni, mert leharapja a fejét.

Megérkeznek a szakik is és Vincent lebassza a párokat a tegnapi teljesítményük miatt. Szerinte azzal, hogy párcseréket akartak csinálni gyakorlatilag egy swinger klubbá változtatták a stúdiót és a TV2 egy keresztény-konzervatív csatorna, ahol ennek nincs helye.

Orsi és Zoli kezdi a műsort. Vincent megkérdezi a nőt milyen volt a délelőtti foglalkozás, ugye jó?

A szemfényvesztés tanulsága az volt, hogy Orsi bár bezárkózik és ellenséges, de a benne élő kislány szeretetre vágyik. Ezután Vincent megállapítja azt is, hogy ő azért tudott közelebb kerülni a nőhöz, mert felnőttként kezeli és nem alpári, mint a férje. András, a másik kókler, megkérdezi Zolit mit fogott fel ebből, mert láthatóan nem érti miről beszélnek.

A tűzoltó azt mondja ő tudja mire lenne szüksége a feleségének, de nem fogja megadni neki. Szerinte az utolsó terápia után a nő hülye faszfejnek és elmeroggyantnak nevezte és ezt nem tolerálja. Orsi megint azzal védekezik, hogy a férfi hozza ki ezt belőle. Zoli megérti, hogy az érzelmeit nem tudja irányítani, de azt ahogy reagál tudnia kéne. Mindenki saját maga felel a tetteiért. Vincent megkérdezi a férfit, hogy szerinte ő miért tudott közeledni a nőhöz? Zoli szerint, mert nem közeledett a feleségéhez szexuálisan és mert nem volt erőszakos.

András, a kókler megkérdezi őket, hogy mit tennének meg ezért a kapcsolatért? Zoli azt kéri, hogy a közös programokon ne veszekedjenek. Megígéri, hogy nem fog közeledni a feleségéhez, de cserébe ne baszogassa. Bedobja, hogy a többi pár sokkal kultúráltabban kezeli a helyzetüket.

Erre Orsi berág és felszólítja a férjét, hogy ne hasonlítgassa máshoz. Geri ezt nézve a kamerának azt mondja, hogy a nő egy méregzsák és nem lenne a férje helyében. Melinda is ugrik erre és lebassza a nőt, hogy egyből rácsap a férfi kezére, amikor csak elmondja mit szeretne. Vincent azt vonja le ebből, hogy a szeretetnek az ellentéte nem a harag, amit most produkálnak, hanem a közöny, szóval szerinte éreznek valamit egymás iránt.

Melinda erre megjegyzi, hogy a tegnapi vacsorán is látszott, hogy néha a nő nagyon szépen nézett Zolira. Orsi nem tudja mibe vannak, ő legszívesebben hazamenne. Judit erre megjegyzi nekünk, hogy a nő nagyon szép, de geci ostoba. Mikor végeztek Zoli elmondja nekünk, hogy semmi értelme nem volt ennek a terápiának, mert semmi nem fog változni, mivel a feleségén nem lehet segíteni. Marica és Féreg Zoli következik. A férfi a kanapé fele menet elmondja nekünk, hogy zavarja, hogy többet tesz a kapcsolatukért, mint a felesége. Eszméletlen ez a faszi.

Vincent megkérdezi, mit láttak a tegnapi vacsorán szerintük a szakértők? Zoli rávágja, hogy passzivitást, amivel egyetért a kókler. A felesége is elismeri, hogy nem foglalkoztak egymással. A patkány elpanaszolja, hogy nem tetszettek a nőnek a geci sablonos ajándékai és most várja, hogy mikor nyit felé. Marica megjegyzi, hogy kamuzik a férje. Könnyekkel küzködve próbálja elmondani, hogy a faszi stílusával nem tud mit kezdeni és pár béna ajándékkal nem lehet kiengesztelni.

Elmondja azt is, hogy az előző kapcsolataiban is a külsejét támadták. Zoli azzal védekezik, hogy ő nem akarta kimondani, hogy nem jön be neki a nő, de ő erőltette. Melinda kiforgatja a dolgot és azt mondja, hogy Marica a férfiak szájába adja, hogy baj van a külsejével. MI A KURVA ISTEN FASZA EZ MÁR.

Vincent szerint minden rendben volt, ameddig nem volt konfliktus. Micsoda zsenik ülnek itt, bassza meg. Zoli megkérdezi a szakikat, hogy miért rakták őket egyáltalán össze? Vincent azt mondja, hogy nagyon sok ponton egyeztek. Nem árulja el, milyen mércék alapján. Gondolom ezt is a seggéből húzta elő.

Ezután Judit és Szabi következik. A kiskorúakkal pénzért szexelő férfi elmondja, hogy volt egy nagy veszekedésük, amit nem sikerült rendezniük. Hozzáteszi, hogy akart egy kis teret kérni a feleségétől, de a nő éhezi és követeli tőle a szerelmet.

Judit megkéri, hogy ezt fejtse ki, mert szerinte kurvára nem így van. Elmondja, hogy neki nem a testiség hiányzott, hanem a lelki törődés.

Melinda szerint a nő házasságot szeretne, de a férfi még bizonytalan. Vincent felteszi a kérdést, hogy ki büntet kit, amire a pszichológus kolléga rávágja, hogy a pár bünteti őket.

Szabi érti a poént és bedobja, ha büntetni akarná őket, akkor Melindának magát választaná párnak, Vincentnek meg Orsit. Utóbbin az említett nő kiakad, de nincs ideje reagálni, mert Judit újabb monológba kezd.

Lebassza a többi párt, amiért nem próbálkoznak eléggé. Külön kiemeli Orsit. Szerinte egy csomó másik embertől vették el a lehetőséget, akik még ide jelentkeztek, de nem kerültek be. Geri elmondja nekünk, hogy jó meglátásai szoktak lenni Juditnak, de egy chill pillt bedobhatna. Vincent visszatereli a szót a párra. Megállapítja, hogy a férfi a saját határait védi, de Judit félbeszakítja és bedobja, hogy burkoltan lekurvázta a férje. Azt mondta úgy viselkedtem, mint az előző kurvája.

Ezen összevesznek, de Melinda szerint nincs gond, mert igazából mindketten ugyanazt szeretnék. Szabi csak egy kis teret kérne magának. Judit megjegyzi, hogy szerinte mindenki rosszul lát mindent. A szakik megpróbálják elmondani neki, hogy a férje azt szeretné, ha ő szerethetné és nem kikövetelve lenne.

Judit nem elégedett az elemzéssel. Sírva kivonul a stúdióból. Szabi üldögél a kanapén és azt mondja, hogy lehet jó, ha kisírja magát a nő. Vincent rászól, hogy menjen már ki és nézzen rá a feleségére. Kint a nő megkérdezi a férjét, hogy tényleg így érez vagy csak produkálja magát a kamerák előtt?

Elmondja Mr Szabinak, hogy vakon vannak a szakértők és meg se akarják hallgatni. Jeremy megosztja velünk, hogy az a baj a feleségével, hogy amit kitalált azt ő minden körülmények között végig akarja vinni.

Bent nem várják meg a békülést. Brumi és Reni következik.

Kezdésként Peti bocsánatot kér azért ahogy beszélt a nővel a tegnapi veszekedés közben. A felesége azt mondja, hogy a férfi bezárkózott és nem tud önmaga lenni mellette. Miközben hallgatja ezt, Tűzoltó Zoli elmondja nekünk, hogy Reni mellé egy magasabb, férfiasabb, izmosabb faszi kéne. Vajon kire gondolhat?

Brumi közben nem érti a felesége problémáját, mert minden nap együtt vannak. Reni szerint nem akar elköteleződni a férfi, de Vincent letekeri és kéri, hogy hallgassák meg a férjét is. Petinek sok az a változás ami most az életében történik és ő is érzi, hogy nem mindig sikerül jól kommunikálnia.

Reni tovább hergeli magát és azt mondja, hogy ő nem akar már a férfitől semmit. Vincent kihúzza belőle, hogy az egyik exére emlékezteti ez a helyzet és éppen vetít.

Nem sikerül meggyőzni ezzel a nőt, továbbra is a kapcsolat végét látja. A szaki megjegyzi, hogy Brumi nagyon csendben van. A férfi elmondja, hogy csak nem tud mit hozzátenni, mert ha a felesége eldönt valamit, akkor az úgy van és kész. Hozzáteszi, hogy nagyon tiszteli a nőt és szeretné, hogy ha nem is jön össze a házasság emberileg el tudjanak lenni. Reni egyből lecsapja a magas labdát: velem is spanolnál, mint az exeiddel? Aztán tovább veszekednek és a szakértők már gecire unják, szóval próbálják letekerni a párost, de hiába.

Végül Vincentnek sikerül feloldania a szitut egy kis pszicho bullshittel. Azt mondja nekik, hogy tükröt állítanak és ugyanazt állítják egymásnak. Azért vitatkozom, mert szeretlek.

Közben visszatér Judit. Azt mondja kisírta magát. Vincent megkérdezi, hogy akar-e beszélni róla? Szabi elmondja, hogy a feleségét az bántja, hogy szerinte nem volt egyenrangúan kezelve a szakik előtt. Vincent felveti, hogy lehet úgy érzi, hogy amikor nem vele foglalkoznak, akkor nem fontos. Judit nem zárkózik el ettől.

Miután Brumiék végeztek Patkány Zoli odasúgja a férfinek, hogy nagyon ügyes, amiért tud bocsánatot kérni és felelősséget vállalni. Marica megjegyzi neki, hogy ezt ő is gyakorolhatná. Ezen a féreg nevetgél, de a felesége felhozza, hogy nem rég elfelejtette a saját fia szülinapját.

Geri és Reni zárja a mai terápiákat. Mindenki örömmel látja, hogy nagyon vidámnak tűnik a pár. A férfi elmondja, hogy a múltkori bowlingozáson nagyon sikerült egymásra hangolódniuk. A nő elmeséli, hogy arra vár, hogy a férje végre bízzon benne, mert a férfi nem érezte, hogy őszinte lenne a nyitása felé.

Geri azt mondja erre, hogy kezdi elhinni, hogy tényleg így van. Elmondja, hogy a felesége cuki, vidám és ha így alakulnak a dolgok, akkor ebből lehet valami. Reni elmeséli, hogy egyre többet viccelődnek és nagyon figyelmes a férje. Vincent a foglalkozás végén kihirdeti a Szembesítés hetét. Melinda kifejti, hogy most az objektív valósággal, külső szempontokkal, a párjuk szemszögével és önmagukkal fognak szembesülni. Kiosztanak mindenkinek egy-egy albumot az esküvői képeikkel.

Amikor Patkány Zoli megkapja az albumot csak lebassza a kanapéra. Marica megjegyzi neki, hogy tisztelhetné a múltjukat, amire a hisztiző gyernőtt annyit mond, hogy a nő egy mondattal elintézte a jövőjüket. Aztán amikor a felesége nézegeti a képeiket odaböfögi a faszkalap, hogy hányingere van. Orsi megkérdezi, hogy mi a seggfájás oka és Féreg Zoli elmondja, hogy a felesége emlékeztette rá, hogy milyen szar apa, amiért elfelejtette a fia születésnapját.

Nem véletlenül 42 évesen nem vett el senki - mondja a feleségének a rusnya, kopasz faszkalap, aki a saját fia születésnapját is elfelejtette.

[katacha]

Ma futás közben morogva rámugrott egy amerikai pitbull terrier, a jobb könyököm picit elkapta (nem sebzett meg), reflexből löktem le magamról, ordítottam közben, a gazdája alig bírta behúzni, mert őrjöngött, nyilván volt pár keresetlen szavam, miután elnézést se kért, a gazdi válasza:

“Nem kellene sikoltozni és akkor nem ugrik rád”

[diogenesz2020portugal]

Volt egy kérdés egy macskás csoportban arról, hogy miért nem tudjuk kialudni magunkat a macskák miatt.

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, #Sámson (kutya, 15), Margit (#MargaritaNyikolajevna macska, kb. 5) és Lajos (#SzörnyetegLajos macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

[troger]

rám mostanában főleg az írjon, akinek gyerekpszichológiával kapcsolatos megosztanivalója van, akár saját tapasztalat, akár közvetett

a még nem 13 éves unokahúgom egyrészt kitűnő tanuló, másrészt a legrosszabb gyerek az iskolában és egyszercsak ki fogják rúgni

otthon is dr. jekyll és mr. hyde, most egy hétig (meg némileg az elmúlt két évben közvetve) volt alkalmam megtapasztalni a semmiből előtörő dühkitöréseit

öcsémék lassan belátják, hogy tehetetlenek vele szemben, de még nem tartanak ott, hogy segítséget kérjenek

azt meg egyáltalán nem látják át, hogy a saját viselkedésük mennyiben és hogyan hat(ott már eddig is) a gyerekre

aggódó nagybácsiként próbálok most bevonódni a helyzetbe, de gyerekem ugye nincs, ebben tapasztalatom nulla*

viszont már nem tudom tétlenül rájuk hagyni, és legalább a külső megfigyeléseimet nem megosztani

a gyerekkel az iskolában foglalkozik már pszichológus, ettől azonban a szülőket maximálisan távoltartják

viszont én úgy látom, itt már a szülőknek sem ártana az enyémnél autentikusabb tanács valamilyen formában (szoci fogalomként a nevelési tanácsadás ugrik be, vagy nem is volt ilyen? párterápia? családterápia?)

ti honnan tudjátok, hogy kell szülőnek lenni?

*hogy nem vállaltam gyereket, azért nagyrészt az a félelem tudat okolható, hogy elbasznám, és ilyen helyzeteket teremtenék

[retyerutya]

kicsi, de nagyot ugrik

nincs pénz Kínából

[kiforditom-szetszedem]

Volt egy gyönyörűszép, okos cicánk, Kókusz, ma este úgy döntött, hogy nem jön hozzám, ahogy hívom, hanem inkább az utolsó pillanatban letámad egy közeledő autót...

Szerencsétlenségére gyors reflexei voltak, ha egy tizedmásodperccel később ugrik, nem a hátsó kerék alá, hanem mögé, vagy legrosszabb esetben neki csattan. De neki tökéletes vadásznak kellett lenni. Esélyem sem volt megmenteni. Iszonyú kínokat élt át, le sem írom, ennél szörnyűbbet horrorfilmen sem látni.

Amíg a család zokogott a házban, dobozoltam a szanaszét törött testét, lemostam az aszfaltot, a házunk előtt, mert nem hiányzik, hogy napokig odaszáradt/fagyott szörnyűséget lásson a kislányom, ahányszor elindulunk otthonról. Ástam egy mélyebb gödröt, hogy a kutya ne kaparja ki, s még meleg volt, amikor eltemettem.

Szörnyűség. Lányomnak egy trauma. Sok szart láttam már, de ez szörnyű.

Számomra egy nagy WTF. Volt egy okos cicánk, akivel semmi gond nem volt, maradt egy lüke kutya, akivel csak baj van. Még nem tértem magamhoz.

[homregeszet]

Terepbejárás

Kollégáink terepbejárást végeztek Miskolc mellett és ebből hoztunk nektek pár életképet :)

Na most van, aki nagy elánnal, a zenétől hajtva ugrik neki a göröngyöknek, míg mások csendesen szemlélődnek bandukolás közben.

Ha te magadat az első csoportba sorolnád, akkor itt egy kis zenei aláfestés hozzá:

Mások is munkálkodtak a környéken 🦫

[emlekeimkonyvtara]

Egyre többet gondolok rá. Nem tudom ennek mi az oka. Összeszorul a mellkasom, remegek és feszült vagyok. Néha néha beszéd közben csak úgy az eszembe vág valami miatt és elcsuklik a hangom. Trauma, már a nevén sem hívom őt csak így kavarog az egész a fejemben. Trauma. Mindenki életében van egy ilyen személy, aki iránt érez valamit de annyi rosszat tett vele a másik hogy már nem akar róla tudomást sem venni. Na én nem ilyen vagyok, én sajnos vagy nem sajnos esélyt adnék neki, túl mély érzelmek fűzik át az egészet. Hiszem, hogy a fájdalmat csak az gyógyíthatja be aki okozta, más nem tudja befoltozni azt a lyukat a szívemen, ahová az ő keze nem kompatíbilis. Nehezek a levegő vételek, a koncentráció. Sokszor elhomályosítja a jelent a gondolataim sötét felhőrétege.

Azon töprengem, a sors miért szenvedtet még? Már nem tudom mit is tehetnék hisz azt tettem amit ilyenkor szokás, haladtam előre az életemben, élményeket gyűjtöttem, új embereket ismertem meg és teljesítettem a rövidtávú céljaimat. Mit lehetne még? Milyen utat kellene hogy most válasszak hogy ez a rossz érzés ami bennem van megszűnjön? Van valami útmutató a felhők között amit meg kellene fejtenem? Nem tudom, nem tudok válaszolni a saját kérdéseimre, azt pedig megtanultam hogy minden válaszért meg kell fizetni az árát, akár lelkileg, akár anyagilag is nézzük. Elfáradtam ebben az előre menetelben, megszállottan haladtam előre mert az okosok, a pszichológus azt mondta hogy majd ez enyhíti a bennem tátongó űrt. Kedves doktor úr, kedves barátok és idegenek, ez nem igaz. Nem szeretek okoskodni olyan dolgokban amiről nem tudok eleget, amiben nincs elég mennyiségű tudásom, de ez saját tapasztalat. Mindent megtettem azért hogy jobb legyen és nem lett jobb. A kezeléseket még meg sem említettem. Lassan ezek a hosszú önmagammal beszélgetések beterítik az oldalamat. Jók ezek, csendessé teszi a fejemet. Tehát a kezelések, nehéz. Sokat alakít rajtam, túl sokat. Újra elkezdtem a sportot, épp a vizsgaidőszakban de sebaj, jót tesz a testemmel. Jót teszek magammal. Próbálok erre törekedni, magammal tegyek jót.

Ismerkedtem, sokat. Egyik sem jutott el addig ameddig kialakult volna valami mert nem éreztem magam komfortosan. Nekem ez nehéz, testi lelki békét lelni valaki mellett, talán ezt Trauma sosem fogja megtudni, mennyire is különleges volt számomra, na mindegy is. El búcsúztam mindegyiktől, azzal az indokkal hogy ez nem az amit én keresek. Igazából nem is keresek semmit, inkább valakit. Nehéz ezzel megküzdeni, tudom hogy senkim nem lesz, mindenkit eltaszítok. Nem az az ember vagyok, nem azzal a személyiséggel rendelkezem, nem vagyok annyira különleges, érdekes hogy valaki foggal körömmel küzdjön értem. Ezt el kell fogadni, nem feladtam még mielőtt a nyakamnak ugrik bárki is, a lehetőség ott van. Csak általában ezzel nem élek, hamar megunják, hogy nehezen lehet a bizalmamba férkőzni, megunják a távolságtartó viselkedésem.

Most egy rossz dolog jön, foglalkozom a halál gondolatával. Mindig is az életem része volt, ám lecsendesedett egy időre, most újra előbújt. Nem az évszakos depresszióról beszélek, ez más. A legboldogabb pillanataimban, amikor csak nevetünk és tényleg jól érzem magam, a mellkasomba vág ez az érzés, majd a gondolat hogy megfogok halni. Kettős érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Tudom, leharapná a fejem az aki ezt elolvassa, de van bennem ezzel kapcsolatban egy megkönnyebbülés érzése. Megszabadulnék ezektől a nehéz dolgoktól, sok fájdalmat hagynék, és nekem fájna maga a halál de nem nyomná a lelkemet ez az üresség. Ez is olyan abszurd, üresnek érzem magam viszont teljesen az érzelmeim irányítanak. Megélem őket minden egyes percben. Nehéz, azt érzem mintha, mintha Trauma a szívemen, a lelkemen kapaszkodna. Pedig elengedett, és én nem kapaszkodom. Boldog, Trauma boldog, boldog azzal akivel boldog akart lenni. Biztos szereti őt is a családja, épp ahogy engem is kedvelt. Azt hiszem, kedveltek. Ezt éreztem ott, szeretetet. Rossz ezt belátni, hisz soha többé nem fogom őket látni, és nem tudom miért de nagyon szerettem őket. Ettől borzalmas embernek érzem magam, mert nem az én szüleim, és nem szabadna. Traumát is rég el kellett volna felejteni, nem szeretni. Életem végéig fogok ezzel harcolni, az pedig nem tudom mikor lesz.

De boldogan szeretnék meghalni.

[megtudommagyarazni]

Palermo corto

Kezdjük a legfontosabbal:

Palermoba repülve érkezik az ember, a Punta Raisi (újabb nevén Falcone e Borsellino reptérre, ők államügyészek voltak, akiket kivégzett a mafia '92-ben).

A városba három módja van bejutni, vonat vagy busz, kb 1 óra, kb 6€ mindkettő, vagy iránytaxi, 8€. A buszterminál az épületből kilépve jobbra van, a vonat lenn, a föld alatt. Félóránként járnak. Mind a főpályaudvarhoz érkezik (Palermo centrale). A pályaudvarról kilépve egyenesen a via Roma nyílik, hosszú, zajos, forgalmas út (elején a Lidl, három nagy pálma előtte),

attól pár száz méterre balra vele kb párhuzamosan a via Maqueda, a helyiek Corsonak mondják, elméletileg gyalogos. Az elméletileg azt jelenti, hogy itt az egyirányú utca ismérve az, hogy kevesebben jönnek szembe. A kettő közt terül el a történelmi központ (Centro Storico di Palermo), tekergős, szűk sikátorok szövevénye. A legismertebb látnivalók a Corsoról érhetők el, a négyszökőkutas térről (Piazza quattro canti) balra fel a Porta Nuova felé az arab-normann katedrális (Cattedrale),

a Corson tovább a Teatro Massimo. Bármerre jár az ember, szinte minden utcában eléáll egy fantasztikus palazzo a kora középkorból vagy reneszánszból, egy Santa Maria della valami templom, leültem egy lépcsőre, és kiderült, hogy egy 12. században épült rózsaablakos erődtemplom lépcsőjén ülök. Van aztán a Kapucinusok katakombái, ahol rég meghalt szerzetesek vannak mumifikált állapotban, nekem kicsit extrém. Strandja nincs a városnak, az északra fekvő Mondellohoz ki lehet jutni városi busszal. Vasárnaponként (domenica) kirakodóvásár van a Corso feletti piac folytatásaként 100ezer négyzetkilométeren. Ahogy régebben, egy Schenker-gyűjtő rakománynál mondtuk, minden van ott, jézuskától géppuskáig.

de nem vagyok útiköny-író, minden megvan az interneteken, jobban, bővebben

kaják a teljesség igénye nélkül:

Arancine - töltött rizsgolyó, sokféle, legkedveltebb a ragus, sajtos, spenótos, sonkás-mozzarellás, pisztáciás, és még ezerféle. A rizsgolyó közepébe gyúrják a tölteléket, aztán az egészet panírba forgatva olajban kisütik. Jó esetben öklömnyi méretű, 1-5€. Pane con milza - lépes szendvics, borjúbelsőség, jellemzően lép, esetleg tüdő, csíkokra vagdalva, faszénen sütve. Stigghiola - nyárson, parázson sült báránybél, ahány, annyiféle fűszerezésű, kis máj is lehet benne. Panelle e crocche - mentás krumplikrokett és csicseriborsó faszénen, zsemlefélébe (panini, ciabattini stb). Cannolo - ropogós tésztacsövek, amelyekbe ricotta alapú krémeket töltenek, csokis, pisztáciás, mogyorókrémes meg még százféle, nem feltétlenül tömény édes. Paninik, szendvicsek elképzelhetetlenül széles, helyben frissen készült választéka.

Ezek a palermoi specialitások, de természetesen ezeken kívül minden olasz kaja van, pizza, pasta, lasagne, ravioli, tortellini stb. Enni sokfelé lehet, ajánlom a piacokat, az egyik a Corso elején a boltíves kapu után kezdődik, a másik a Teatro Massimo felett 200 méterre a Mercato del Capo. Minden IS van, csak rámutatsz egy körbetekert salsicciara, egy szelet vörös tonhalra, egy befűszerezett padlizsánra, egy tetszetős halra, egy megnyerő polipkára, és már dobják is rá a parázsra. Helyi ital valami ánizsos cucc, nem ugrik be a neve, kávéba is öntik, sajnos a szagától is elfutnék. Sör, bor, Aperol mindenhol van. Cafe, cafe macchiato 1-1,20€, cappuccino 1,80-2€.

Azt már ugye, hozzá sem kell tennem, hogy: "itt is csak házak vannak, meg emberek".