#twá

[hicapacity]

Bagdy Emőkétől a hittantanárokig ment megint a károgás meg ördögűzés, hogy jaj, a Halloweentől megesz az ördög, kyrie eleison. Úgyhogy kötelességünk volt elmagyarázni a gyerekeknek, hogy nincs semmi baj sem velük, sem ezzel a bulival. A válaszolók 85 százaléka egyébként legalábbis tököt farag, de nagyon sokan trick-or-treateznek is. Magyarországon van Halloween - Mindenszentek már kevésbé. A hagyományok nem örökkévalók, és ez fontos vigasz az utánunk jövő generációnak. TWÁ

[kgyst]

Nem mondanám, hogy hat év alatt sokat vesztett volna aktualitásából.

[drbalancenter]

Varjúdombi misék, S01E01

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek, valamint a Tücsök és a Bogár nevében. Adj békét, Urunk, és adjál még tücsöklisztet is, és hallgasd meg hűséges néped könyörgéseit és öklendezéseit.

Köszöntöm a kedves testvéreket! Ma, amikor a világ és az ország békétlenségben forr, könnyen orrontunk támadást ott is, ahol pedig Isten kegyelme árad ki ránk, még ha szokatlan forrásból is. Halljuk a testvérek, vezetők, nagyhangú szájaskodók átkait, midőn az Európai Bizottság szabad utat engedvén a tücsökdaráléknak, azt mivélünk megetetni készül. Holott utálatos az mielőttünk. Ördögtől való, istentelen terv - mondják sokan, felpillantva a disznótorosból, és prófétálnak végidőkről és a sátán győzelméről. De vajon biztosak lehetünk-e ítéletünkben és hitünkben? Vajon joggal és okkal kiáltunk-e ördögöt?

Kurvára nem, testvéreim. Mert elfelejtettük az Írást, s immár inkább buzgólkodunk felebarátaink gyűlöletében, mintsem Isten szeretetében.

Hallgassátok, mint szól az Úr, ahogy Mózes harmadik könyvének tizenegyedik fejezete tanúsítja, bunkókáim.

"Minden szárnyas féreg, amely négy lábon jár, útálatos néktek. Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas férgek közül, amelynek lábain felűl szökő-szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal a földön. Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az ő nemével, a szolám-sáskát az ő nemével, a khargol-sáskát az ő nemével és a khagab-sáskát az ő nemével. Ez a törvény a baromfélékről, a szárnyas állatokról, minden élő állatról, amely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, amely csúszik-mászik a földön."

Íme lássátok: Isten kifejezetten engedélyezi, sőt szorgalmazza a tücsök fogyasztását, hiszen annak lábain felül szökőszárai vannak, vagyis ugrólábai, miképpen a sáskának és a szöcskének is. Ami a többi rovart illeti, Isten alighanem otthon felejtette az olvasószemüvegét, mert négylábú férgekről szólt. A hatlábúakat illetően, miként a pókszabásúak ügyében is, joghézagot hagyott ránk, vagyis azt teszünk, amit jónak látunk. Emellett azt is állítja ugyanitt, hogy a nyúl kérődzik, de biztosan csak összekeverte a tervrajzokat.

Testvéreim, ha az ótestamentumban nem találtok megnyugvásra, olvassuk most együtt Márk evangéliumából Keresztelő János étrendjét.

"Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára. És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén. János pedig teveszőrruhát és dereka körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala. És lőn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelteték János által a Jordánban. És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot ő reá leszállani; És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. Nesze, egyél a finom sáskából, de hagyj a galambnak is, légyszi."

Jánosnak, aki Jézust keresztelte, jó volt a sáska. Nem rázta az öklét, nem hőzöngött, nem szidta a babiloni bizottságot, hanem jó étvággyal, kevés mézzel megette, hálát adott érte, aztán ment vissza melózni a strandra.

Mindezekokáért kedves testvéreim, figyelmezzetek az Úr szavára, és ne hergeljétek magatokat fölöslegesen, mintha amúgy nem lenne semmi más bajotok, csak az a kis tücsökliszt a kekszben; és mintha nem lenne dolgotok a magatok bűneivel. Európa vezetői, miként az Egyház, követnek el hibákat olykor, ám ezúttal a Szentírás szerint cselekszenek. Imádkozzatok tehát érettük is, esetleg Brüsszel felé fordulva köszönjétek meg szépen. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, és egyáltalán nem illik finnyáskodni öt százalék tücsöktartalom miatt.

Menjetek békével, és legközelebb számoljatok háromig epehányás előtt. Jó étvágyat!

[hicapacity]

Tóta te! 🤩

Az olimpiamegnyitók arra valók, hogy a vendéglátó országot bemutassák. A kultúráját, történelmét, színeit, vívmányait, alakjait. Franciaország esetében bőséges a választék a sajttól a Concorde-ig. A Francia Köztársaságnak pedig teljes jogú tagjai a melegek és egyéb LMBTQstb szubkultúrák. A négy órás megnyitóból néhány perc őket is megmutatta.

Franciaországnak van azonban egy ennél is lényegesebb alapeleme: a szabadság. Ami azt jelenti, hogy például a fentiek annak ellenére teljes jogú polgárai a köztársaságnak, hogy ez néhány papnak, druidának meg egyéb varázslónak nem tetszik. Nem fogják őket azért kihagyni, mert jaj, mit szólnak a keresztények, és a Notre Dame-ot se takarják le azért, mert idegesíti az ateistákat. (Amúgy általában nem idegesíti.)

Ha valakinek fájdalmat okoz szembesülni azzal, hogy léteznek szexuális és egyéb kisebbségek, az nem a kisebbségek hibája, hanem az illetőé. Szép példája ennek a retardált, aki a Vasárnapra írt felháborodott cikket abból, hogy színesbőrű figurák voltak a Lego-készletben.

Na igen ám, de ez megosztó! Ez botrányos, ez provokáció, a melegektől a fél világ ki van akadva! Itt mutatkozik meg a magyar provincialitás. Franciaországot nem osztja meg sem a transzneműek léte, sem a kánkán-táncosnők, sem a rövid hajú nők. Még Charles Baudelaire sem, pedig ő aztán meredek figura volt. Ott még a szélsőjobb sem ezen lovagol. Tudomásul veszik, hogy nem egyformák. Ez egyébként számunkra is járható út lenne. Senki előtt nem fekszik keresztbe a kék törpe, amikor be akar menni a templomba, senkit nem akadályoz a megnyitó abban, hogy gyakorolja a hitét. És az sem akadályozza, ha én itt vagy a HVG-ben megírom, mit gondolok róla. Nem kötelező olvasni, ha pedig máshol találkozik velem, akkor forduljon az utánközlő szerkesztőséghez, hogy ne provokálják az ő porcelán lelkivilágát.

Ebben az egészben semmi más nincs, mint a felbaszódás iránti beteges vágy. Nézd, meg vagyok sértve! Foglalkozz velem! Megsértődtem, tehát vagyok! Másom sincs, mint a sértődésem, hát figyelj rám!

Mindezzel nem mennek semmire. Nem fognak százezrek visszabújni a föld alá azért, mert néhány néni meg bácsi kényszeresen fel akar háborodni. Elszáll felettük az idő, hangsebességgel. Majd megszokják, ahogy a miniszoknyát. Vagy így maradnak, és holtig hőbörögnek, hogy a világ nem engedelmeskedik. Ő bajuk.

Tóta W Árpád

[standardchironian]

Topicalization and the Indefinite

So say you wanted to talk about reading, but you weren’t sure what was being read. Your friend asked about Jisá, and you want to tell him she’s reading; your friend knows better than to bother Jisá when she’s reading, so he will then drop the matter. Early on we explained that the subject (i.e., the absolutive case) is always definite--so how do you get around that? Well you could break out your trusty antipassive, sure! Our pal Jisá is definitely definite.

(1) twlé xedwá Jisá twl -é  xedwá  Jisá do  -f  read     Jisá Jisá is reading

Unfortunately it doesn’t click for your friend that Jisá is particularly busy, and you quite kindly want to stop your mutual friend from fouling her mood. It’s not just that she’s reading, but rather she’s skimming any one of the many journals and articles she’s using for her thesis, and we shouldn’t interrupt her. An ideal strategy here is today’s topic: topicalization!

Of course Centauri need to talk about indefinite things sometimes just like anyone else. The subject is definite, but what we can do is pull the word from subject position and stick it in front. This is a focusing method that identifies the given word or phrase as the topic of discourse, even if for just one sentence. Since SC is non-pro-drop, however, we have to leave something behind as subject, and there’s a special dummy pronoun just for that.

(2) glíf ívllám, xedwáf hlí Jisá glí        -f   ívllám, xedwá -f   hlí      Jisá INDEF -m article, read    -m EXPL Jisá Jisá is reading an article

(3) glíf ívllám, xedwáb hlí Jisá glí        -f   ívllám, xedwá -b   hlí      Jisá INDEF -m article, read    -PL EXPL Jisá Jisá is reading (some) articles

With this strategy we have managed to communicate that Jisá is reading and what Jisá is reading. Since not only is it the case that we aren’t sure which article she’s reading but also that our friend isn’t familiar with the article we’re talking about, this is exactly the kind of situation that finds use for topicalization. Two reinforcing circumstances pressure the use of a topic here: 1) the patient of the verb is indefinite, and 2) we’re introducing a new discursive focus between us and our friend.

So, how does the grammar work? When you topicalize the subject, you stick hlí in its place as a dummy pronoun. This word doesn’t really have any semantic meaning, but it fills a syntactic role. Think of it in “it is raining” in English. Once the subject is in front, since it’s no longer in the proper place to act in absolutive case, we need to give it a determiner. Above, we chose glí. As a minor note, by convention we put a comma after the topic to mirror analogous punctuation in native orthography. Otherwise though, the grammar and word order is essentially the same as what you’ve learned previously. Remember the determiner agrees by gender with its head, and the verb agrees with the topicalized subject, including number! It’s also worth pointing out the topic can have any determiner, but we’ve highlighted glí since we’re solving the problem of an indefinite subject.

Here are some more examples to illustrate the correct form.

(4) glís meng, recé hlí twá ftené glí        -s meng, rec  -é  hlí      tw    -á  ftené INDEF -f  letter,  write-f  EXPL DEF-m  person the person is writing a letter

(5) glís fl’bem, citbe hlí twá xímán glí        -s  fl’bem,   cit     -be hlí       tw   -á  xímán INDEF -f   clothes, wash-PL EXPL DEF-m human the human is washing some clothes

We started off looking for a way to show an indefinite patient, and that led us to topicalization, but there are other reasons to topicalize as well. Pulling a constituent to the front can always be used as a rhetorical device to guide discursive focus. In such uses, the choice to topicalize really comes down to style, register, custom, etc. To paint in broad strokes, someone may topicalize something that is newly mentioned, especially when it will continue to be relevant or when the speaker doesn’t think the listener is necessarily very familiar with it. The Standard Chironian used internationally is often used this way. However, some native dialects only use the strategy of topicalization for one or two of its potential functions.

When the Topic Is Required

While international SC can use topicalization as a rhetorical device, it is required in three distinct uses. The first is similar to its rhetorical use and indicates contrast. When something defies expectations, when you contradict someone else, or when you say two or more things that contrast each other, you have to use topicalization as a rule of SC pragmatics.

The second required use is related to the first and involves negation. The standard or default way to mark negative polarity in SC is to mark it on the absolutive subject. Since negation happens on determiners, you have to extract the subject as the topic in order to give it a determiner. There is potential for significant nuance in negative polarity in SC, which will be covered in an upcoming post, but we had to introduce topicalization before teaching negation.

(6) hlhríf ftené, dllf qadlvlt hlhrí         -f  ftené,     dll             -f  qadlvlt that.DIST-m person, have.INAL-m child that person has a child

(7) hlhríhlá ftené, twlá dll hlí hlhrí        -hl      -á ftené,    twl-á  dll              hlí that.DIST-NEG-m person, do-m have.INAL EXPL that person does not

The third required use of topicalization has a different origin from the other two and might seem less intuitive for some learners. When the absolutive subject of an unergative verb is inanimate, i.e., cannot be interpreted as having any volition with which to do an action, it must be presented as the topic. What does that mean? Well, an unergative verb in SC is any verb which cannot legally take an ergative argument. Such verbs are intransitive and usually but not necessarily have an agent-like noun for an absolutive subject: think “go,” “laugh,” and “stand”. Only a minority of verbs in SC are unergative, and the list of ones you’ll encounter in regular use with inanimate subjects is fairly short.

(8) twé sef, jllengé hlí tw -é sef, jlleng-é hlí the-f rain, go    -f  EXPL it is raining

(9) twé lleget, ceglé hlí tw -é lleget, cegl-é hlí the-f  light,  glow-f  EXPL the light [source] is glowing

Compare:

(10) ceglá ftené cegl -á  ftené glow-m person the person is glowing

It’s not about making a conscious judgement call on whether the subject actually had any say in the action (no one knows why the person is glowing!) but rather simply following the correct syntactic pattern when the subject is inanimate. In an earlier stage of the language, there was a real distinction based on intentionality, but that isn’t preserved in modern SC.

The grammar involved in topicalizing isn’t too complicated, but as you can see it’s a vital part of SC, especially when it comes to larger discourse and negation. Mastering topicalization will make your SC sound much more fluid and natural!

[kiskezitcsokolom]

TWÁ néha azért túllő, de most talált.

[some-dude-with-a-cat-blog]

Ceorlig Dæg

I got bored and couldn’t sleep the other night so I translated a few of Charlie’s songs from It’s Always Sunny in Philadelphia into Old English. Enjoy. Corrections welcome.

i Nihtmann, snícig and mæne Spíder in mínum dréamum, ic þence ic lufie þé Þú macast mé willian wepan Þú macast mé willian dígan Ic lufie þé, lufie þé, Lufie þé, lufie þé, Lufie þé Nihtmann

Æfrælc niht þú cymst in mīnum timrum and pinnast mé dúne med þínum strongum earmum þú pinnast mé dúne and ic prófie þé fehtan þú cymst wiþinnan mé þú fyllest mé úp and ic weorþe sé Nihtmann

Hit is twá menn dælende þá niht Hit mihte wrang séman Bútan hit is riht! Hit is twá menn dælende ælc óþer Hit is twá menn gelíc lufiende gebróþor Án on top and án on botme Án is wiþinnan and án is út Án is scréonde hé is swá glæd Sé óþer scríehþ áne hátheorte scút Hit is sé Nihtmann þá félunga swá wrange and rihte, mann þá félunga swá wrange and rihte, mann Ic cann né þé fehtan, mann Hwænn þú cymst wiþinnan mé And pinnast mé dúne med þínum strongum handum And ic weorþe sé Niht Sé hátheorte, hátheorte Nihtmann.

ii Híe tocon þé, Nihtmann, and þú né langast tó heom! Híe læfdon mé in án deorcnesse hwarold wiþútan þínum lúflicum handum! O, ic wanta þé, Nihtmann, swá déore…

Dægmann! Fehtere þæs Nihtmannes! Fórfehtere þære Sunnan! Þú bist án mægster Tanghanda And fréondscipes! For æfrælc án!

Dægmann! (Á!) Fehtere þæs Nihtmannes! (Á!) Fórfehtere þære Sunnan! (Á!) Þú bist án mægster Tanghanda And fréondscipes! For æfrælc án!

iu Þær is án spíder Déop in mínum sáwol. Hé hæfþ þær wunode lang. Hé wierþeþ né látan, Licgende ymb Hé hæfþ mænan bite And nú is ræde tó fehtan And úpstandan for hwæt hé lufiaþ! Ic néodie né þínas coppas oþþæt gold. Ic wille éow eallum tellan: Gáþ fuccaþ éow! Wá! Gáþ fuccaþ éow! Gáþ fuccaþ éow! Ic sóþlice mæne éow tellan: Fucc eallas éow módorfucceras! Ic néodie éow né in mínam bear…

[hicapacity]

TWÁ

[hicapacity]

Varjúdombi misék S0105

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek és a Szovjetunió Kommunista Pártja nevében. Adj békét, Uram, és engedd dolgozni a halált, mert bizony rászorulunk gyarlóságunkban.

Testvérek, hit és tudomány egyaránt hadakozik a halállal, mióta ember él a földön. A hit - keresztény vagy sem, tökmindegy - a túlvilágot ígéri meg, a tudósok pedig az első varázslótól a génkutatókig azt keresik, miképpen hosszabbíthatják meg az életet itt a földön. Nem barátunk az elmúlás. Így szól az Írás: mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom. Mármint amikor majd Krisztus visszafárad végre, és átveszi az ügyeket.

Addig is dolgozunk rajta a magunk eszközeivel, nem is hiába: sokkal tovább élünk, mint akár száz éve, és jóval többen élünk túl kórságokat, amikben száz éve még kötelező volt megförmedni. És látjuk, hogy ez jó, és reméljük, hogy egyre jobb lesz. Évezredek óta keressük az örök élet forrását.

Amikor a halál mégis lecsap, megilletődötten hallgatunk el, félszegen vigasztaljuk egymást, és nem tudjuk elfojtani a dühöt: nem jól van ez így. Nem oké, hogy meghalunk. Miért kellett így berendezni a világot?

Emlékezzünk ezért buzgón arra, amikor a halál a legjobbkor jött, amikor csak ő segíthetett, és adjunk hálát neki. Hetven éve lehelte ki redvás lelkét Sztálin, az általunk belátható idő egyik legvéresebb kezű zsarnoka. Tudjuk bűneit, és tudjuk, hogyan végezte. A hatalom csúcsán. Uralma oly véres volt, hogy megdöntésére gondolni sem mert senki, s akinek megfordult a fejében, a saját anyjának sem mondhatta el. Nem volt esély összeesküvésre, nem készült senki tőrrel vagy méreggel. Csak a rettegés volt a ravaszul kiépített, hatékony terrorgépezet árnyékában, de még azon belül is. Százmilliók rettegése és reménytelensége. Szó sem lehetett forradalomról vagy puccsról. Gonosz volt, éber és okos. Tökéletesen bebiztosította magát.

Aztán egyszer csak, éppen hetven éve, egy pici ér elpattan az agyban. Játékosan csörgedezve megindul a fekete vér, végigsimogatja a barázdákat, ahol tömeggyilkosságok és kirakatperek librettója fogant, és csobog tovább. A rettegett vezér, élet és halál ura egyedül támolyog szobájában, amit egész hadsereg őriz, de senki nem mer benézni, és megkérdezni, mizu. Nagyot koppan ottan, azután elhallgat.

A többi történelem: a világ orkánerejű fellélegzése, apró szabadságok és jólétek csírázása, béke és biztonság, majd az egész birodalom összeomlása.

Mi lett volna, ha akkor ismerjük az örök élet titkát? Még ha nem is jut az elixírből mindenkinek - hiszen krumpli se jutott - ezek a szörnyek két pofára habzsolnák. Mi pedig nem a halálát ünnepelnénk ma, hanem őt magát. De nem szívből, hanem életünket féltve.

Így bízhatunk ma is a halálban, amikor békéért kiáltunk, amikor sorsunk jobbra fordulásában reménykedünk. A halálba vetjük reményünket, amikor már minden bölcs tudós megállapította, hogy hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Amikor az önkényúr hatalma belülről nem bontható le, mert nincs ellenzék, nincs ellenfél, és minden fogaskerék rendeltetésszerűen forog, amíg a főtengely meg nem áll. Egyszer megáll, testvéreim. S minél inkább köré épült a rendszere, annál gyorsabban hullik szét - hiszen ha szolgált is eszmét, ügyet, célt valaha, mostanra már csak őt szolgálja, az ő menekülését, büntetlenségét, túlélését. A halál könnyedén áthajol bármilyen hosszú asztalon, áttöri a golyóálló mellényt, utoléri a páncélvonatot, és van belépője a Kreml bunkerébe. A mesteri elnyomás hálójának közepén, a pók belsejében dolgozik a koleszterin, a stressz, a vérnyomás és a meszesedés: az örök forradalmárok.

"Semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él", mondja a prédikátor Salamon, és tök igaza van. Pöffeszkedhet a gonosz a vártoronyban és gondolhatja, hogy itt minden az övé: a halál ott ül az alkotmánybíróságban, egyszer csak vétóz, és azt mondja: jöjjön most valaki más. És beszélje el ő a te sötét bűneidet a kongresszus előtt. Nem az leszel, akinek hazudtad magad, hanem az, ami kiderül rólad. Meghal veled a félelem, és felemeli fejét az igazság.

Vigasztaljon azért benneteket a gyászban, amikor jó emberek mennek el, hogy meghalnak a szarháziak is, akikre pont ráfér a halál, akiknek egyenesen jól áll. Most menjetek békével, és ne siessetek az örök élet titkát feltárni, mert az az örök zsarnokság titka is.

#varjúdombi_misék

[kgyst]

Kurva jó, via  Tóta W. Árpád

“Varjúdombi misék S01E03 Az Atya, a Fiú, a Szentlélek és az Ászkarák nevében. Adj békét, Urunk, és szabadidőt a teremtéshez, hogy láthassuk, nem olyan nagy dolog az. Testvérek, a hitetlenekkel folytatott vitákban unos-untalan előkerül a teremtés csodája, amiből aztán legjobb esetben félműveltek párbeszéde kerekedik, hiszen kevesen tudják, mi is az a szingularitás, amiből ősrobbanást lehet csinálni. Sokan hiszitek, hogy ha megvetitek a lábatokat a teremtésben, ha azt megvéditek a tudománytól, akkor azzal már Istent és az egész hitet igazoltátok. Ha van Teremtő, akkor igaz minden egyéb: hogy ő mindenható, hogy jó, és fenemód érdekli, hogy velünk személy szerint mi van. "Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik." (Róm 1,20) Non sequitur - nem következik belőle. A hézagok istenét imádjátok, diadalmasan mutattok rá, hogy haha, senki se tudja, hogy lett a világ, és ebbe a lyukba gyömöszölitek aztán Jézust, Máriát, a mindenszenteket meg a vatikáni szerződést is. Arra hívlak ma titeket, hogy próbáljátok meg utána csinálni a teremtést, ahogy én is. Az ember ezt, ha egykor ellesi / vegykonyhájában szintén megteszi. "Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mércébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?" - kérdezi Ézsaiás, és míg az ő költői kérdésére a jámbor hívő kapásból rávágja, hogy a Jóisten, szerényen hozzáteszem, hogy egyébként én is. Ehhez csupán egy huszonöt literes akváriumra volt szükségem, fedéllel. Erdőtalajt, rothadó leveleket, korhadó fatönköket, homokot és köveket helyeztem belé, aztán néhány növényt, pincebogarat, mohát és vizet. Lezártam légmentesen, és azt mondtam: szaporodjatok és sokasodjatok. A hermetikusan zárt világban egymást követik a drámák. A csigák egész fajokat irtanak ki, más, rossz ízű vagy mérgező növények pedig elfoglalják helyüket, és továbbra is termelik az oxigént. Ugróvillások eszegetik az itt-ott felbukkanó penészt, maradványaikon és a korhadékon ászkarákok és százlábúak lakomáznak, a föld szemetét giliszták és apró férgek bontják le, hogy a növények újra felhasználhassák, és lehulló leveleikkel ismét táplálják az apróságokat. Lámpást helyeztem föléjük, hogy legyen világosság, és gyönyörködhessek bennük. És elképzelem, ahogy a fiatal ászkarák kimászik a kéreg alól, felnéz a fedőüvegre, és így szól: Milyen csodálatos ez a mi világunk! Mily felfoghatatlan hatalom rendezte be nekünk, hogy legyen víz, levegő, táplálék és rejtekhely! Legyünk hálásak Neki, aki fényt és meleget ád, és végtelen bölcsességében megőriz minket a tenyerén! Ami azt illeti, akár el is pusztíthatnám az egészet, például felönthetném benzinnel, vagy csak vízzel, hogy egy kéregbárkán kapaszkodva vacogjanak szerencsétlenek. De nem vagyok annyira seggfej. Örömömet lelem a szemlélődésben, érdekesnek találom, ahogy a ki tudja, honnan előbújt farkaspók elkap egy-egy hangyát vagy rákocskát, és néha csodát is teszek, például ültetek egy új növényt, vagy bepottyantok egy darabka sajtot, és ők generációkon át mesélnek majd róla, aztán egy ugróvillás Däniken óvatosan felveti, hogy talán egy üvegenkívüli intelligens lény volt a felelős. Mások evolúció-szimulátorokban teremtenek világokat, ahol virtuális lények tengetik életüket, és pont az a móka benne, ahogy elbuknak és tökéletesednek maguktól, hiszen az evolúció és a neurális hálózat roppant robusztus mechanizmus, ami kitölt minden teret, és kipróbál minden megoldást. Ha kedvük tartja, a programozók beléphetnek ebbe a világba, kézi vezérléssel, és ekkor az isten csúszómászóvá lőn, persze annak tudatában, hogy végtelen élete van, és nem lesz semmi baja, ha netán megförmed. Igen, teremtő vagyok, élet és halál ura, mindenek atyja ezen a negyvenszer huszonkét centiméteren. Következik-e ebből, hogy mindenható és mindentudó lennék, sőt maga a végtelen szeretet, személyes apukája minden egyes rovarnak és fonálféregnek? Dehogy. Hatalmam az ő világukon túl meglehetősen korlátozott, sőt még odabent se tudok mindenről. Van, hogy egy hétig feléjük se nézek. Nem tudom mindegyiket megetetni, vállat vonva leszarom, ha éhen halnak. Lehet, hogy most is épp megtört szívvel könyörög hozzám egy Jób nevű ászkarák, hogy könyörüljek családján, akiket sanyargat pók és fülbemászó, nincs mit egyenek és a hajlékukat szétrágták a hangyák. Hozzám ugyan hiába, én a folyamatban lelem örömömet, aminek az ő nélkülözésük is része - útjaim kifürkészhetetlenek -, és a hangyák építkezése jobban is izgat. Meg amúgy is két szobával odébb írok és sört iszom. Én mértem meg markommal a vizeket, de nem érdekel nullahuszonnégyben, hogy mi folyik odabenn. A teremtésből, kedves testvéreim, akármilyen léptékű, nem következik se jóság, se gondoskodás, se különösebb hozzáértés, pláne túlvilág és megváltás. Amikor nekiestek az ősrobbanásnak, amikor Istent keresitek a világ létrejöttének felfedetlen titkai mög��tt, jusson eszetekbe a teremtményeinek terráriuma mellett hortyogó, link, lusta, feledékeny és szétszórt isten, akinek ez csak egyik hobbija a sok közül, és ki tudja, talán a többi isten kicsit cukkolja is az osztálytalálkozón, amiért csak ilyet tud. És most menjetek békével, teremtsetek valamit, de ne bízzátok el magatokat.“

[hicapacity]

Päivi Räsänen ügyével tele az európai sajtó; ez egy ájtatos finn asszonyság, akiből most vádlott lett, amiért Pál apostollal gyepálja a melegeket, pontosabban a finn evangélikus egyházat, amiért az nem gyepálja őket többé.

Räsänen szerint az egyház "büszkeséggé emelte a szégyent és a bűnt", holott Pál megírta, hogy ez fertelem. ("Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban, blablabla." Róm 1)

Szerintem semmi értelme ezért perbe fogni, láthatóan épp elég baja van neki, meg általában mindenkinek, aki az életét ilyen-olyan mesekönyvekből akarja berendezni. Pál megírta, bazmeg. Nem elítélni kell ezeket, hanem kiröhögni. Hát Asterix mit üzen, mama?

Érdemes viszont beszélni az effélékről, ugyanis ez egy típus. A fapina, aki a bibliáját maga elé tartva kotkodácsol arról, hogy kinek kit bűn szeretnie, meg hogyan kellene élni másoknak. Igazát és fülsértő károgását arra alapozza, hogy írva vagyon. Tehát a jóistennel, de minimum Pállal száll vitába, aki nem ért egyet.

Természetesen ebből van hímnemű változat, azon belül egy csomó pedofil, de haladjunk sorjában. Koncentráljunk az abortuszról, mások szexualitásáról, mások szabadságáról prédikáló csoroszlyákra. Mi a teendő ezekkel az agresszív, bibliás hülyepicsákkal?

Megkérjük szépen, hogy lapozzon párat a képregényben. Nem kell sokat, maradunk Pálnál. A korinthusiakhoz írt első levelet dörgöljük a páciens orra alá, amelyben ez áll:

"Az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert illetlen az asszonynak a gyülekezetben beszélnie." (1Kor 14)

Ugyanez a lapostoll írja másutt: "Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben. Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe." (1Tim 2)

Szóval az a helyzet, kisanyám, hogy ha szerinted a biblia és pláne Pál apostol mondja meg, kinek hol a helye és hogyan kell élnie, akkor neked kurvára kuss van. Pofa súlyba, és végképp nincs képviselősködés meg belepofázás a férfiak dolgába, pláne nem K��T férfi magánügyébe! Ha meg ez nem tetszik, akkor talán ideje elgondolkodni azon, hogy lehet abban a könyvben más hülyeség is.

Vagy megkérdezni erről egy férfit alázattal és csendben. Én már válaszoltam is.

Menj békével /takarodj/, a konyhába! [TWÁ]

https://www.evangelikus.hu/hireink/nagyvilag/minden-ami-paivi-rasanen-pererol-eddig-tudhato

[hicapacity]

Ismétlésre korlátlan mennyiségben érdemes!

[hicapacity]

Hát maga kinek drukkol? - kérdezik úton-útfélen, országjárásaimon, lakossági fórumon. Kissé bántó a kérdés, mert eleget írtam már arról, hogy nem szoktam drukkolni, sem olimpián, se focimeccsen.

Amit remélek, az az, hogy a második helyezett valóban mindenben támogatja majd az elsőt. Szükség lesz rá.

Dobrev Klára ebben a kampányban még nem hibázott. Gyanítom, százezres kontingensek egyetlen félelme az, hogy hányan nem szavaznának rá semmiképp. Ezen segíthet, nem is keveset, ha látványosan és érdemben, leendő kormányzati figuraként áll mellette MZP.

Márki-Zay Péter ezzel szemben nagyon is hajlamos hibázni. Hiányzik az arányérzék, a tapasztalat és taktikai képesség, mintha a szavak helyiértékét sem fogná még fel. Ezek mind életveszélyesek egy éles kampányban. Facebook-kommenteket böngészget személyesen, mint egy kezdő nárcisztikus influencer, és lélegzetvétel nélkül csapkod, ha idegállapotba jön vagy fáradt. Kelleni fog mellé, mögé a csapat és a segítség, a hideg borogatás.

Ha muszáj drukkolni, akkor nem valakinek, hanem valaminek. Annak, hogy végre ne egy személyről szóljon Magyarország. Annak, hogy a szakpolitikákat hozzáértő miniszterek képviseljék a saját stábjukkal, akár egész pártjukkal a hátuk mögött, alkalomadtán a miniszterelnök ellenében, az ő korlátai nélkül is. Ezt az ajánlatot nem egyetlen ember fogja megjeleníteni, hanem az egész szövetség és annak komolyan felkészített, összehangoltan szereplő és a választásig aktív árnyékkormánya, amelynek a kormányfő csak egyik szereplője - akit ez a csapat így mentesít felesleges hibalehetőségektől. Erről bővebben a heti HVG-ben.

Most még a csápolás ideje van, és az előválasztás hoz annyit figyelemben és a fideszes parancsuralommal szemben megjeleníett kontrasztban, hogy megérje. Utána az aktivistákon és rajongókon túli tábornak vissza kell csillapodnia abba, hogy intézményekben és pluralizmusban hiszünk, nem egy új vezérben. /Tóta/

[hicapacity]

"Az ép erkölcsi érzékű választók elutasítják azt a borzalmat is, hogy ezekről a beteglelkű dolgokról bemutató foglalkozást tarthassanak a köznevelési intézményekben" - olvasható a kormánylapban. És tényleg vannak itt problémák, beteglelkű dolgok, ráadásul egy mesefigura nevében. Különösen elborzasztó belegondolni, hogy az ilyen sületlenségeket terjesztő szoknyás férfiak nem egy-egy kivételes alkalomra mennek be az iskolába, hanem minden egyes napon ezzel tömik szegény fiúk és lányok fejét, felbecsülhetetlen károkat és torzulásokat okozva. Sőt, vannak saját iskoláik. És az egészért mi fizetünk.

[hicapacity]

Riadtan rugaszkodik el Viktor Vlagyimir mellkasáról. Ide már nem követheti - nyilvánvaló, hogy súlyos nyugati fenyegetésekkel nézett szembe, és kénytelen volt dobbantani. Nagy barátja, a romlott Nyugat ellenpontjaként tíz éven át felszopott diktátor ma végleg világszerte gyűlölt, megvetett, hazug bűnözővé lett.

Ne felejtsük el neki az eddigieket. Putyin leghűségesebb szolgája volt egészen tegnapelőttig. Kitartott kutyái még mindig, lendületből csaholnak Oroszországnak, mert nincs még másik kotta, ezt tanulták be, ezt adták elő egy évtizedig. Putyin mindig számíthatott rá, amíg mocskos háborúira készült. Ha pénzmosás kellett, ha kémbanknak kuckó, ha vétó, Magyarország ugrott szolgálni.

Ne felejtsük el azt sem, hogy nemcsak szolgálta, hanem másolta is őt. Ő volt a modell. A sikeres, hatalmas, rettegett vezér, aki a nemzet nevében tehetett meg bármit, akinek hatalma szakrális, aki bátran lecsap kisebbségekre, melegekre, civilekre, sajtóra, ellenzékre, és ezt honvédelemként adja el. Akit leváltani egyenlő lenne a nemzethalállal. Amennyire a lehetőségei engedték, Mini-Putyin mindenben követte példaképét. A rendszere változatlan, csak a mesterét tagadta meg.

Annak az útnak ez a szükségszerű végállomása. Erőszak, háború, vérontás - és szégyen. Világraszóló szégyen, közmegvetés, undor. Egy nagy nemzet újabb elsüllyedése a bűnben. Vele ugyanoda tartunk - kisszerű, pitiáner makettként. A dicső és csodált nép, a világ hőse az, aki erre nemet mond, aki ennek ellenáll. Ésszel, és ha kell, erővel.