#trollkritika

[tarcablog]

Magyarázat mindenre

Talán inkább rákérdezés mindenre, nem?, mert elemelésből kevesebb, vitairatból annál több van benne.

[tarcablog]

RRR

Minden kockája szívmelengető csoda.

[tarcablog]

Pfeiffer Gábor: Emigráns blues

A téma érdekes és fontos, a célország és a vendégmunkási életmód fikcióban még nem túlbeszélt, ezért jó, hogy van ez a könyv, dokumentumértékűnek tekinthetjük. Az Emigráns blues ugyanakkor sajnos nem teljesíti a benne rejlő potenciált: a szerkesztés és korrektúra híján első vázlatnak ható szövegben nem kerekednek ki az anekdoták, a vendégszövegek nem szervesülnek, a szerző mintha maga sem bízna a képességeiben, amikor folyton mentegeti magát, jóindulatot kér az olvasóitól, a gondolatmenet nem ritkán, de néha a könyv célja sem egyértelmű, ezért széttartóvá válik a munka, amiben az egyetlen meggyőzően konstans a blues szeretete, a szerző őszinte lelkesedése.

[tarcablog]

Wiesław Myśliwski: Értekezés a babfejtésről

Myśliwski helyenként túlírt öregembere zseniálisan tartja fenn az egyoldalú beszédhelyzetben a szöveg feszültségét, hitelesen személyes nézőpontból mesél lengyel történelemről és összefonódó sorsokról, még a beszélgetőtárs személyét is sokáig sikeresen lebegteti a nélkül, hogy elveszítené az olvasóját.

[tarcablog]

Karl Ove Knausgård: Hajnalcsillag

KOK részt vett a Biblia újrafordításában, így írt gyorsan valami misztikusat, bibliainak álcázva, saját életből ihletettet fikciósnak álcázva, végítéletharangozást történetnek álcázva; hármas csavarral, mert először azt hiszed, hogy bevonódsz ezeknek a figuráknak a hétköznapi gondjaiba, erre bumm, túlvilág!, erre bumm!, esszé!, aztán mégis csak hozzádvág valamiféle magyarázatot és lezárást. Ki tudom én fejteni ezt árnyaltabban is, ha muszáj és mert muszáj, de az első olvasás utáni ítéletem, hogy a kisszerű problémák megvalósítása érdekfeszítőbb és sikerültebb, mint a Hajnalcsillag-vízió, amivel csak jól behúz a csőbe.

[tarcablog]

A híd

Ez nem hídépítésről vagyis szervezett munkáról szól, a játék ebben a ritka szépen fényképezett műsorban is társadalmi valóságshow hátbaszúrásokkal, nagymonológokkal és népszerűségi versennyel. A koncepció bizony pontosan abból táplálkozik, hogy mennyire fogod felhúzni magad a versenyzők pálfordulásain, hogy ezért ledaráld a hét részt. Csak ne lennének annyira kiszámíthatóak a fordulatok a nyersanyag megvágásának köszönhetően!

[tarcablog]

Műanyag égbolt

Következetesen végigvitt disztópia-forgatókönyv egy növények és állatok nélküli Magyarországon, mely azonban a makro perspektíva helyett egy gyermekét elveszített pár sikeresen bevonó, személyes kálváriájára fókuszál briliáns színművészek alakításával, ami az animációval nyeri el a megérdemelt, jól megrajzolt helyét.

[tarcablog]

Minden jót, Leo Grande!

Ezt sokkal bátrabban kellett volna, és nem csak a szexet benne, de az egész hű de korrekt, ejha mennyire porszemmentes leckefelmondást, mert így Emma Thompson és Daryl McCormack kijátszhatják a lelküket és lehet bármennyire bátor az alapfelütés, bármennyire mainstream-filmtörténetileg fontos, hogy egy hatvanas színésznő meztelen a vásznon, tanárnős marad a végkicsengése.

[tarcablog]

Isteni műszak

Vagyok elég művelt, hogy tudjam, az állatság nem esztétikai kategória, de annyira nem vagyok eléggé kritikusnak való, hogy erre a kezdőfilmes szépséghibáival együtt roppant szórakoztató, tarantinófröcsekes, a kilencvenes Budapesten padlógázzal átrepesztő örömjátékra más minősítést használjak.

[tarcablog]

A Király

Én vagyok hülye, vagy ez izzadság nélkül hozza azt a 80-as évekbeli atmoszférát, amit A besúgótól vártunk?

[tarcablog]

Michael Chabon: Telegraph Avenue

Élek a gyanúperrel, hogy a magyar kritikusi közeg azért szereti Chabont, mert szívéhez (és saját egzisztenciális gondjaihoz) közel áll az antikváriusok és használtlemez-boltosok kultúrmissziója, avagy zsebpénzből vívott hősies küzdelme a csőd ellen, DE arról mikor fogunk beszélni, hogy minden egyes mondatot dekódolni kell, mert a szerkezeti és metaforikus túlburjánzást a túlzáson is túl viszi a mester?

[tarcablog]

Abdulrazak Gurnah: Utóéletek

Fontos könyv, pontosabban fontos, hogy a fordítás révén a magyar korpusz részévé válik. Minket sem így, sem úgy nem érintett a gyarmatosítás, ezért nem is tartjuk eléggé számon. Szakmai tudással megírt regény, mely gördülékenyen átsegíti az olvasóit a megpróbáltatásokon, finoman sokkol és provokál, ahol kell, kínál elegendő kapaszkodót az érzelmi kapcsolódáshoz a szereplőkkel, röviden: a látszat szerint európai olvasóknak íródott. Úgy tűnik, a Királyi Akadémiát is a téma vezette a választásra, meg a törekvés, hogy diverzifikálják a portfó díjazottjaikat.

[tarcablog]

Űrpiknik

Rémesen bájos (akkor is ezt a szót fogom használni), ironikus Terminátor-film és [egyéb utalások helye], helyenként megmagyarázatlanul asszociációs narratív űrugrásokkal. Meg Zalatnay Cinivel.

[tarcablog]

A besúgó

Nem lesz ebből új Aranyélet, de még Terápia sem, szeretnem kéne.

[tarcablog]

Habfürdő

Azon kívül, hogy egyesével is izgalmas és gyönyörű rajzolási stílusokat vegyít, és a zenei betétei is meglepően működnek, beszélhetünk arról is, hogy ennek annyira jó a szövegkönyve, hogy hangjátékként is elhallgatnám?!

[tarcablog]

Pieces of a Woman

Vanessa Kirby almamagot csíráztat, ami trendérzékenyen szép, és kellőképpen szívfájdító is, viszont a témát jobban is el lehetett volna emelni.