#toxikus kapcsolatok

[csacskamacskamocska]

Mérgező emberek vagy csak ráérzékenység?

Az első kurvanagy pofont akkor kapta az én egyszem fiam, amikor egy számára kedves barátbarátnője akivel amúgy nem találkozott mér egy éve, azt mondta, hogy a nemtalálkozás valódi oka, hogy a fiam toxikus. És a gyerek napokig meg hetekig csak pislogott és próbálta értelmezni, hogy mi a fasz. Még engem is megkérdezett. Sajnos én teljesen értettem a lánykát, a gyerekemnek rettenetes kommunikációs szokásai vannak. Amúgy egy odaadó, jófej, aki sütit süt a lány születésnapjára, aki szívesen sétál vele órákon át és beszélgetnek, CSAKHOGY A levelekre nem válaszol (mert nem érti miért kéne mondani bármit a másik közlésére), ha éppen nincs kedve valamiről beszélgetni, akkor nem hajlandó az adott dologról beszélgetni hiába fontos a másiknak, ha nem tud valamin részt venni, nem ad magyarázatot még annyit sem, hogy nem tudom megmondani a beosztásomat csak X napon, beszéljünk akkor róla. Ha feszült lesz a váratlan, ismeretlen dolgoktól, akkor idegesítően kezd reagálni, nyegle, elutasító, kellemetlenül cinikus lesz. Szóval tündérmackó, de kell hozzá türelem. :/

Én ugye az anyja vagyok, és mindezek ellenére kommunikálok vele és szeretem, látom, ahogy adott esetben igyekszik visszanyerni az egyensúlyát, és a saját frusztrációmat vicces megjegyzésekkel próbálom oldani és kommunikálni felé, hogy ez nem jó így. De nyilván nem érti, hiszen mindig érzi a szeretetemet meg az elfogadásomat. Ám ez a lány egy másik világ, ami jelezte neki, hogy gáz vagy. És egy másik haverja is jelezte, hogy agyfaszt kap tőle, hogy nem válaszol az üzenetekre. És akkor az én kisfiamban összeállt a dolog. Ha másoknak ez fontos, akkor végülis, akármekkora faszságnak is tartja ő, végülis írhat az üzenetekre egy választ, hogy rendben vagy köszi vagy majd még beszélünk erről. Nem érti másoknak ez miért fontos, de ha már ketten mondták, akkor megcsinálja.

És voálá! Elkezdett velem is így kommunikálni, és elkezdett kinyílni a dolog. Az anyja meg az emberek nem basztatják bosszús kérdésekkel, minden szépen működik. Ő meg egyre jobb benne.

A lány számára az egész viselkedéshalmaz, hiába kedvelte a fiamat, elviselhetetlenül frusztráló, kimerítő volt. És nyilván azt gondolta, hogy ez valamiféle hatalmi játszma vagy akár felhatalmazottság érzés (az egyébként valóban volt benne, amikor azt gondolod, hogy a te kényelmed felette áll a bevett kommunikációs formáknak vagy társadalmi megszokásoknak, az bizony felhatalmazottságérzés -- megtehetem mert megtehetem) Nem az összes számunkra kellemetlen ember igazán gonosz vagy igazi narcisztikus vagy igazi pszichopata. A többség csak érzéketlen, szarul kommunikáló, önismeret nélküli, felelősséget nem vállaló, ostoba seggfej. Hogyan ne legyünk toxikusak? Mondhatnám, hogy odafigyeléssel, de legyünk őszinték: ki a francnak van ideje meg energiája mindenkire odafigyelni? A hozzánk közelállókra azért érdemes. A saját érdekünkben. Harmadszor kérdezel meg valamit (mikor lesz gyereketek, mikor csinálod meg a sulit/képzést, mikor viszed el a kocsit a..., mikor beszélsz a szomszéddal, stb), és a másik nem reagál vagy kitér, akkor feltételezhető, hogy neki nehézségbe ütközik megtenni az adott dolgot és csak sík ideg lesz az újabb kérdéstől. De még attól is, ha azt kérdezed, hogy tudsz-e segíteni a megoldásban. Ha téged feszülté tesz a dolog és szeretnél választ kapni, hogy felold a saját frusztrációdat, akkor kérdezz rá arra, hogy őt mennyire idegesíti a te kérdezgetésed. Tufff, kíhúztad a dugót és szinte biztos, hogy elmondja, hogy mi az akadálya annak, hogy megtegye azt amiről érdeklődsz. Kifolyik a dologból a tüzelőanyag és mindenki kisimul. A dologról meg közben kiderül, hogy csak a feszültség tette fontossá, amúgy majd megoldódik.

Bosszantó, hogy valaki neked toxikus másnak meg nem? Nézed, hogy mennyire szeretik? Van ilyen! Nem a te ítéleted rossz, egyszerűen a helyzet más. De az alapvető társasági normák figyelmen kívül hagyása, az arrogancia, az érzéketlenség előbb utóbb minden kapcsolatot kikezd.

Ha ez segítség, akkor elárulom, hogy a toxikus emberekkel jól együttműködők többnyire nem egészséges kapcsolatot tartanak fenn, nem egészséges emberek. Érdekeket, igényeket kiszolgálni az is kapcsolat, de érzelmi érintettség nélkül azért szarunk rá, hogy ki mit csinál.

És néha túlérzékeny az ember. Szeretné, ha a másik nem ugrálna a nyomógombján. Főleg, ha az a dolog nem létfontosságú a másiknak. Ha meg igen, akkor legyen felvállalva és csá, azzal lehet valamit kezdeni. Ami bennünk nincs megoldva az a túlérzékeny pontunk. Ha a másik ezen ugrál, akkor, akkor érdemes önvizsgálatot tartani, hogy vajon szándékosan teszi (hatalmi játszma) vagy érzéketlenségből (másikfajta hatalmi játszma) vagy egyszerűen nem érti, hogy mi a fasz bajunk van (érdektelenség). Ugyanis ahhoz, hogy ne bántsuk a másikat, csak egyetlen dolog kell: hogy a másik fontos legyen nekünk. De a saját túlérzékenységeinket, allergiáinkat azért ismerni kell, azzal nekünk is van dolgunk! Ha a főnökünk toxikus: nem vagyunk elég bátrak, elég tökösek, hogy meghúzzuk a határt, nagy bennünk a megfelelési kényszer, (imponáló a hatalom, vágyunk az erősebb elismerésére) szeretnénk, ha a kollégák szeretnének minket, (nem akarunk kényelmetlenséget másoknak, inkább elvisszük a balhét) valami szülői tiltás van a háttérben(ne panaszkodj, ne okozz gondot, ne látszódj, ne élj) A főnök amúgy simán lehet egy pszichopata barom és mérgezheti az embert nap mint nap azzal, hogy különféle módokon átlépi a határt, és néha nincs más, mint menekülni. A kapcsolatokban tökre önismereti kérdés, hogy miért és meddig tűröd, hogy valaki mérgezzen. Szerintem nem kell megértőnek lenni. Mindegy, hogy ő miért kommunikál szarul, miért csinál bármit, milyen traumák érték a múltban amiért egy faszfej. Lehet, hogy valamikor az életben kezelni tudod majd a faszfejeket is, kitolod a peremre és csak néha nézel rá, de most nem tartasz ott. Miért szenvednél? Szóval, a kislánynak, a fiam barátnőjének nagyon is igaza volt. Ami jó lett volna, ha szemtől szembe mondja el a dolgot és nem egy baráton keresztül jön vissza a véleménye. Szemtől szembe ugyanis még nagyobbat ütött volna. De így is sokat segített, hogy a fiam önkritikát gyakoroljon, és haladjon az önismeretben. Persze, ha a lány nem lett volna fontos barátja, akkor a véleménye is mindegy.

Amúgy ezt magamnak írtam, mert hajlamos vagyok rá, hogy elfelejtsem. :) :)

[egyre-jobban-faj-mar-a-letem]

Holnap 23 leszek... el sem hiszem... pár évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy elérem ezt az életkort... annyiszor terveztem már elmenni, de mindig jött valaki vagy valami és megállított...pedig konkrét terveim voltak arra, hogy hogyan vethetnék véget az életemnek és lett is volna merszem megtenni, hiszen semmiképpen nem akartam már élni, de valahogy mindig meg lettem állítva és akadályozva...

23 év... volt ebben minden is... kicsikori bántások, rossz családi háttér bántalmazó testvérekkel és alkoholista apával és nárcisztikus anyával, iskolai bántalmazások, toxikus kapcsolatok, megcsalások, iskolai pletyka tárgya is voltam... és ami a lehető legrosszabb: a magammal szembeni gyűlölet, harag, önmarcangolás, túlgondolás, lebecsülés, önbizalomhiány, stb... megannyi de megannyi vágás, tabletta, cigi és alkohol... nagymamám elvesztése volt az elmúlt két év legnehezebb része, nem is kapcsolatok lezárása...azóta már nem is fáj, ha valaki kilép az életemből, hisz az ő elmúlásával rengeteg érzelem belőlem is elmúlt...

Azért volt jó is benne... megismertem néhány embert, aki nélkül el sem tudnám képzelni az életem és fogalmam sincs mivel érdemeltem ki őket az életembe... aztán ott van az is, hogy elértem az álmomat hiszen ápoló lettem, ami mindig is akartam lenni... a betegeim szeretnek, hálásak, mosolyognak és ez felemelő érzés, a legjobb dolog az amit valaha tehetek az az, hogy ápoló lettem és segítek másoknak... aztán ott vannak a cicáim, akik pont jó időben kerültek hozzám és szeretnek... aztán a zene, a versírás, amivel ki tudom magam fejezni...és egészséges is vagyok viszonylag, ami sok emberről sajnos nem mondható el...

Szóval igen... a 15-16 éves énem nem gondolta volna, hogy ezt az életkort megélem... sokmindent átéltem és még mindig vannak nehézségek... még mindig van, hogy engedek a kísértésnek és pengéhez nyúlok, megvágom magam, alkoholohoz nyúlok és meg akarok halni... még mindig van öngyűlölet, önmarcangolás, harag, túlgondolás és még mindig kapok különböző bántásokat... de a régi énemhez képest, már nem lenne merszem megtenni... mindig meg kell látni az alagút végén a fényt, mindig meg kell látni a rossz dolgokban a jót, mindig van miért hálásnak lenni és kitartani... már nem akarok megfelelni senkinek... és bár kevesen vannak mellettem és kevesen kedvelnek, de köszönöm, köszönöm mindenkinek. De legfőképpen magamnak, hogy bármennyire is utálom magam, már kiállok magam mellett és nem hagyom magamra magam. Köszönöm.

[hko2024]

A modern pszichológia és orvostudomány egyre nagyobb figyelmet fordít arra, hogy a mentális és érzelmi egészség miként befolyásolja a testi állapotot. Az

[onsieluenkeli]

Utoljára 2009/11 környékén volt annyira undorítóan rossz a social net, hogy én is leléptem a téli szünetekre, teljes offline mellett.

Akkoriban minden ismerősöm akik kicsit is számítottak, és ott voltak a szívemben, szintén ugyanígy tettek. Sőt, még ők is tereltek le a netről akit csak tudtak, pontosan azért hogy egymásnak legyen legalább 🎄🎁☃️ jó, szép, és a lelkünknek egészséges az ünnepi hangulat.

Azóta a legtöbbjük már lesz@rja a leöregedett Facebookot, és alig használják már. -Igazuk van. Örökké ugyanazok a monoton körök, keservek, sz@rkazmus, beakadt problémák, puruttya hírek, toxikusság. - Kinek kell ez?

Most, 2024 vége felé már bánom hogy körbe néztem, és ezek után jövőre már biztos hogy én sem leszek online az utolsó hetekben. Eldöntöttem. A saját életem milliárdszor fontosabb, mint mentálisan tönkrement, boldogtalan, szét csúszott öreg nők baromságai. Féltékeny, irigy, nárcisztikusoké lett a Facebook, mint a játszótér a seggfejeké... Ettől soha sem lesz jobb semmi! Tőlük nem lesz élhetőbb, vagy normálisabb valaha is ez az ország...

Ráadásul az ünnepek alatt pont azt vettem észre, hogy vagy a csajokat olvasgattam csendben (máshol) akik elképesztőek, vagy a jobbnál jobb Threads beírásokat. Nem hazudok, milliárdszor jobbak mint a leöregedett Facebook! Emberileg jobbak!

A Threadsen azért még lehet érezni az elmúlt évtized pozitív hatásait. mindenki eldöntheti szabadon milyen témát dob fel, mutat, és sokan partnerségben, pacsizva, egymást elfogadva írnak. Nem 90-es évekbeli elavult feminizmust tolnak, nincsenek a nők, és a férfiak élesen elválaszta. Nem öreg nők dominálnak. Több humor, kevesebb kioktatás.

Nem csodálom hogy mennyire kerülik sokan a Facebookot. Vagy csak 50+ Máriák, Erzsik, Jóskák a maradtak...

Az öregek a saját toxikusságukat abszolút nem veszik észre. Panaszkodnak hogy gyűlöletből nem kérnek, de optimista posztokra, feltétel nélküli szeretetre/elfogadásra képtelenek. És állandóan mások magánéletében kotorásznak, vadidegenekként is! Velem most megcsinálják azt is, ami már 2011-ben is vérciki volt az online térben!

például Ha 24.-én hajnali fél ötkor nincsen mutimuti, tiptop 🎄 díszítés, ünnepi idill... Akkor máris landol a 🔪kés a hátamban, azzal a végtelenül aljas tippel, hogy biztos nem segítek itthon. Megy a kioktatás olyanoktól akik valójában a saját elb@szott kudarcaikat vetíti ki rám! - Hát kössz/se! Másnap pedig jön a rosszmájú célzás, hogy a karácsonyi vacsorát azzal töltsem, hogy magyarázzam el a szeretteimnek azt, hogy nem lehet gyerekem. <- WTF!?!?! Mi van???

Semmi, semmi, semmi mást nem szoktam kérni milliárdszor hogy takarodjanak le rólam, hagyjanak békén, a saját korosztályukra koncentráljanak!

De nem bírják befejezni a z.a.k.l.a.t.á.s.t!

🍺🍷🥃 Részeg függők, szeretet, pihenés, megbecsülés, tisztelet, normális családi kapcsolatok nélkül! Levezetik a feszültséget éppen egy kapóra jött lábtörlőn!

Azért tényleg megnézném hogy ők ♿ mozgássérültként, krónikus💊 fájdalmak mellett, egy frissen műtött, a kórházból hazaengedett stroke beteggel, és vírusos rokonsággal milyen Karácsonyt tudnának összedobni? Mi megoldottuk, no problem!

Úgy volt hogy színházakba mennek az ősök, és moziba... Erre mindenki karanténban maradt és minden nap Svábi zseniális beszélgetős műsorát habzsolják. (Cila, és Falusy Mariann rész krva jó volt). Valami nem sikerült, kitaláltunk mást...

De ide a bökőt hogy az olyan hulladékok hasonló terhekkel már fél nap után panaszcunamiba kezdenének a rohadt Facebookon... - Ugye?

Rájöttem

Az ünnepek azok amelyek a legjobban megmondják mire van szükségünk, vagy éppen mire nem. Mi hiányzik az életünkből, és mi az amiből elég, vagy amiért hálásak lehetünk.

Ég és Föld a különbség a Toxikus, igénytelen, beteg Facebook között, és a Karácsonyom között! Vagy ahogyan a 30+ ismerőseim, és a csajok neteznek a háttérben, szeretettel, öleléssel, megértésekkel. Vagy a sztorizgatások... Hűha, egyszerűen hihetetlen a Facebook mennyire durván buborékba zárhat embereket. Sajnálom őket.

És még egy fontos

Nem én, nyugaton élő ismerőseim versenyeznek, nem mi irányitunk, nem mi rohadunk a politikától, nem nekünk ment azért teljesen tönkre a Karácsonyunk, nem mi zaklatunk és oktatunk ki kényszeresen másokat, nem mi kurkászunk boomerként másoknak a magánéletében. Mert nekünk sincsen ezekre szükségünk! 💯

.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Toxikus "baráti" kapcsolatok egy fajtája

Lelki akkumulátorom: 90%

Végtelenségig negatív "barát" lelki akkumulátorja: 10%

Ő beszél. Én hallgatok. Majd próbálok segíteni. Nem engedélyezi a pozitív gondolatok befogadását. Elutasítja az élet apró örömeinek értékelését. Így hát...

Töltés sikertelen

Lelki akkumulátorom: 5%

Végtelenségig negatív "barát" lelki akkumulátorja: 10%

Amikor senki sem nyer, és mindenki veszít.

[juditb07]

Szóval, körübelül 17-18 éves korom óta tudom magamról, hogy a lányokhoz is vonzódom. Viszont akkor még úgy gondoltam, hogy csak szexuálisan. Nem tudtam magam elképzelni komoly párkapcsolatban egy lánnyal. Egy hosszú tanulási és önmegismerési folyamat kellett hozzá, hogy rájöjjek, hogy a biszexualitás skálákon mozog. Vannak, akik jobban preferálják a férfiakat, mint a nőket, és fordítva, vagy épp negatív élmények miatt nem nyitnak már az egyik nem felé, stb, de mindezek ellenére ugyan úgy biszexek. Négy hónappal ezelőtt már magabiztosan coming out-oltam bi-ként egy barátom előtt. Viszont amire ki szeretnék lyukadni, az az, hogy miután sokat gondolkodtam a témán, rájöttem, hogy az is közrejátszott abban, hogy nem tudtam magam kapcsolatban elképzelni a másik nem képviselőjével, mert egy homofób környezetben nőttem fel, ahol nemhogy egy jól működő meleg párkapcsolatra nem láttam példát, de hetero kapcsolatokból se sokat. Miután bepillantást nyertem abba, hogy milyenek az egészséges kapcsolatok, mind hetero, - mind homoszexuális részről, akkor tudtam csak kapcsolatot látni a jövőmbe. Szóval, ha valaki nekem ezek után azzal érvel nekem a melegek örökbefogadási jogaival kapcsolatban, hogy a szülők kapcsolati mintája tönkre teszi a gyereket/bebuzul tőle/lelkileg megnyomorodik, annak nagyon szívesen elmondom a történetemet. Mert a pocsék és esetenként toxikus kapcsolatok miatt a környezetemben, sokáig azt is elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha párt találjak. Az elnyomás, az elkendőzés, a csőlátás az, ami ártalmas egy gyerek fejlődése számára, nem a szülei neme, vagy száma.

[csacskamacskamocska]

Pazarlás

Mindennek meg van a maga ideje. Azok az idők is kellenek, amikor az ember dermedten él, amikor várakozik, és az elbaszott kapcsolatok is kellenek, amikbe feleslegesen toljuk bele az energiát. A működésünk azért furcsa, mert többnyire kívül keressük az okokat, pedig mindig csak belül van. Volt egy barátom, tényleg nagyszerű ember. Bár magát nem tartotta annak, de okos volt nagyon és kreatív, még ha nem is a kreativitás volt az élete közepe. Bár mind képmutatók vagyunk valamennyire, vagyis vannak arcaink otthonra, a munkahelyre, a közösségek és a barátaink felé külön-külön más és más, ha kapcsolatainkat összeterelnénk egy helyre, órákig beszélgethetnének rólunk a nélkül, hogy rájönnének, hogy ugyanarról az emberről van szó. …. Mindig anyámmal példálózom, de nekem ő az überalles trauma, bármilyen rossz mértékegysége: 1 anyám narcizmusa. Anyám képmutatása azért volt baromi bántó, mert ő beáldozta a családját, a szeretteit is, hogy idegeneknek megfeleljen, hogy azok szeressék vagy sajnálják, vagy elismerjék őt. Sokszor hallgattam végig beszélgetéseket, ugyanazt a sztorit már többedszer, teljesen máshogy elmondva, gátlástalanul hazudozva. És mindez csak a hatásért, csak a másik manipulációjáért. Sosem azért, hogy védje azt a valakit, akiről mesél. Ebből lett, hogy érzékennyé váltam az ellentmondásokra, inkább nem szeretném… …. Szóval volt ez a nagyszerű barátom, és amíg más barátaimnál a személyes beszélgetések és a szocmédia megnyilvánulásaik kéz a kézben ballagtak, addig ennél a barátomnál zavarba ejtően más volt. Valahol hazudik – ez volt az érzésem és ezt nagyon nem szerettem. Sokáig kínlódtam ezzel, míg egy nap felbukkant bennem a megoldás. Mivel értem én, hogy ahogy anyám is, ő is a megfelelő eszközöket használja a megfelelő helyen, hogy kielégítse a szükségleteit, de ő csak magát áldozza be, a szeretteit nem, szóval ődolga, de mivel engem ez az ellentmondás zavar, nem kell őt olvasnom és kész is a megoldás. Úgyhogy kikövettem, és legyőztem a kíváncsiságot is, hogy olvassam. legyen ő nekem az, amit a személyes beszélgetésekben hoz.  Ám, ezen a vonalon rájöttem, hogy minden perc pazarlás amit a szocmédia felületen töltök. Hogy ahogy ő, ugyanúgy hazudik mindenki. Hogy kétségbeesett ingeréhség az egész, és esszük a szart, a kitudja miféle emberek akármilyen hozzászólásait. És egyre többet adunk, hogy egyre többet kapjunk és torzul minden mert hat ránk, bármennyire is azt mondjuk, hogy nem. Amire hatsz, az hat rád! És akkor kiszálltam. Ami ellentmondás, hiszen te is olvasod most éppen ezt, vagyis itt vagyok. De nem pörgetem végig naponta ezerszer az oldalt, hogy van-e valami eleség az agyamnak. Napi egy poszt, és elolvasom azt a nagyon kevés embert, akit követek. Érdekel amit írnak. Nem kell kényszeresen mutogatnom, hogy vicces meg okos meg különleges vagyok, hogy visszajelezzenek, hogy vicces meg okos meg különleges vagyok. Nem kell megvédenem a nők vagy a férfiak jogait, se a melegekét se a senkiét se, hogy elismerten a píszí világnézethez tartozzam, és nem kell mások szexuális sóvárgása miatt legyűrnöm ezerszer a gondolatot, hogy verd ki, baszod, és hagyd ezt abba, annyira szánalmas! Minden perc pazarlás, és a tumbli ugyanazt csinálja, mint az elitiskolák mind. Azt harsogja és elhiteti a tagjaival, hogy ők különböznek, hogy jobbak, másabbak azoknál, mint akik FB-t vagy twittert vagy bármit használnak. Kinevetik, kipellengérezik a többieket és észre sem veszik, hogy míg a tumblin gyakori a más oldalakon szereplő emberek cikizése, a más oldalakon levők cikizés céljából nem vesznek elő tumbliposztokat. Szarnak a tumbli toxikus narcisztikus világára. Egy nap belefáradtam ezeknek az ellentmondásoknak a „kezelésébe”. Naponta kiposztolom a kis életem kérdéseit, elolvasom azt a néhány embert, aki úgy érzem őszintén beszél magáról és az őt foglalkoztató kérdésekről, aztán megyek dolgomra. Ez itt csak egy blog. Nem szeret, nem véd, nem barát és nem számíthatsz rá.

[takarodjatokamehembol]

még egy kis amatőr önterápiás szessön

az évek során elég sok tapasztalatot gyűjtöttem a szorongásos és depressziós időszakok átvészelésében. a szorongás már egyre kevesebbszer kínoz, amúgy is messziről felismerem a legapróbb jelét is, azonnal tudok valamit kezdeni vele, már csak nagyon ritkán fajul el. a szorongás éberré tesz.

a depressziós időszakok viszont olyanok, mint valami sötét verem, amibe újra és újra beleesek. a depresszió eltompít. mintha az agyam helyén egy kő lenne. egyedül arra van némi energiám, hogy valahogy eltereljem a figyelmemet a valóságról. a legapróbb dolgokra is képtelen vagyok anélkül, hogy legalább zenét ne hallgatnék. ha egy kicsit is kapcsolatba kerülök a valósággal, a sírás kerülget, esténként úgy fekszem le, hogy bárcsak ne ébrednék fel, reggel iszonyú erőfeszítés felkelni és nekilátni a napi teendőknek. egy fogmosás is kifáraszt. aztán valahogy jobb lesz, és szép lassan visszatérek a normál kerékvágásba, folytatom a dolgaimat ott, ahol félbehagytam.

az a legrosszabb, hogy ebbe a verembe tök észrevétlenül esek bele és ha benne vagyok, eszembe se jut kezdeni vele valamit. most az előbb, amikor azon vettem észre magam teregetés közben, hogy mindjárt bőgök (mert csak), a podcastnak köszönhetően, amit épp hallgattam, beugrott, hogy van ez az alkalmazás, ami szokott valamennyit segíteni (youper, ha valakit érdekel), és amiről ebben az 1-2-3 hétben, amikor ilyen nyomi vagyok, konkrétan teljesen megfeledkezem. vagy hogy írhatnék naplót. vagy tehetnék egy nagy sétát valami zöldterületen (Budapesten, jó vicc...), vagy bármi.

általános tanácsként egyedül annyit tudok adni, hogy nekem az segített a mindenféle pszichés problémáimban, hogy elkezdtem megfigyelni őket. kibaszott nehéz, főleg ha gyerekkorodtól megtanulod, hogy bármi bajod vagy érzelmed van, azt nyomd el, ne mutasd ki, mert nem fontos, nem kell vele foglalkozni, vagy épp visszaélnek vele. az egykék amúgy is hajlamosak a fejükben élni, na én aztán pláne ilyen voltam, mert a valóság szar volt és menekülni akartam. szerencsére sikerült kiszakadnom a toxikus kapcsolatok nagy részéből és megismerkedtem kedves és jófej emberekkel, meg kicsit összekaptam magamat mentálisan (írtam volna, hogy fizikálisan is, de még mindig rühellek sportolni, szóval nope lol). bármilyen olyan alkalmazás, gyakorlat, szokás, ami abban segít, hogy felismerd és regisztráld az érzelmeidet, hangulataidat, nagyon sokat tud segíteni. a youper-t azért ajánlom külön, mert egy csomó, előre beépített lehetőséget felkínál, amiből ki tudod választani, hogy nagyjából mit érzel és milyen intenzitással. sokszor nem igazán tudom megfogalmazni, milyen érzelem van egyáltalán jelen az elbaszott kis agyamban, azt pláne nem, hogy miért, de a legtöbbször csak a fizikális tünetekből (ingerültség, koncentrációra való képtelenség, gyomorgörcs...) tudom visszakövetkeztetni, hogy valószínűleg van valami, ami nyugtalanít vagy elszomorít vagy épp boldoggá tesz.

(ja és járjatok terápiára, ha tudtok/szükséges. remélem erre a legtöbb embernek ma már nem kell külön felhívni a figyelmét)

[braderadam]

changes

nézz rám, nézz rá a lelkemre, döntsd el, hogy eddig miért nem értetted meg. én nem nyíltam meg, te bezárkóztál, erre építettük a kapcsolatunk középpontját. én most szeretnék nyitott lenni, téged már nem érdekel te találtál mást, aki veled elénekel ezernyi Killers számot, meg egy csomó Rostás Szabit, lényegében mindent, amit én nem tudtam megadni. engem visszavet a családi háttér, és ezt sosem tudtam leírni, nem a pénzügyek, vagy a kapcsolatok, hanem a halott nagynénik nagymamák, nagyapák példaképek. az, hogy 10 éve nincs senkim az, hogy akikre felnéztem, már nem tudnak itt lenni, az, hogy akit büszkévé tehettem volna, évek óta a Dunában úszik, az, hogy már nincs kinek megfelelnem, mert már veled sem lendít semmi előre, csak visszafele, hátra vet. és még kaparom a sebeim, hátha kevésbé fájnak a sebhelyek. van itt egy múlt. ami szomorú és szar, és van itt egy jövő, ami miattad lett szar, pedig lehetett volna szép és, oh mennyire gyönyörű, de ma is csak egyedül sírok, amíg te taxit hívod. szerinted elzárkóztam, szerintem sosem voltam ennyire őszinte, Szerintem most nyúlok a traumáim mélyére, és megmutatom mindenkinek, hogy mi fájt, hogy mi bántott, csak hogy végre te is érezd, hogy te jelented a világot. és tudom, hogy már mindegy, mit mondok, vagy mit teszek, a te érzelmeid már túl vannak Hevesen, vagy bármilyen megyén, ami messze van tőlem, de nekem az egyetlen gondolatom máig, hogy mit akartál tőlem, hogy miért nem sikerült megnyernem a lelked, hogy mivel basztuk el az összes érzelmet, ami perfekt szerelem volt egykor, közömbösséggé fajult, ami máig imádat számomra, neked már lényegtelen, fakult.

ez egy olyan dolog, amit tudtodra adnék, ha még meghallgatnád, hogy most mi szakít ketté.

és tudom, hogy te “beszélnél még róla” csak téged már nem érdekel, hogy én még beszélnék rólunk. itt szarok a rímképek. szar az érzelemfolyam. szar az amit csináltam, és szar az ami maradt, utánad- az üreg, az üresség. az, hogy azóta végig sírtam minden kurva estét. Az, hogy szeretnélek látni, de nem merek veled találkozni, mert az érzelmeim olyan szinten uralkodnak, hogy nem tudnálak elengedni. és tudom, hogy neked nélkülem jobb, mert én csak toxikus voltam. máig szeretlek baszdmeg. ha érdekel ha nem Petra téged ha akarlak is, sosem felejtelek.

[kigyokkaltancolo]

egyesek a cigitôl a drogtôl az alkoholtôl és egyéb káros szokásoktôl prôbalnak megszabadulni

~nos~

jômagam a toxikus kapcsolatok rabja vagyok.

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Orbán miatt agonizál a visegrádi 4-ek formáció

New Post has been published on https://zarojel.hu/orban-miatt-agonizal-a-visegradi-4-ek/

Orbán miatt agonizál a visegrádi 4-ek formáció

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Az Európai Unió – az Orbán által szajkóztatott hírekkel ellentétben – a tagországok szorosabb együttműködése irányába mozdul. Hiába a visegrádi 4-ek migrációs kvóták kapcsán létrejött taktikai egysége, Orbán Viktor közvetlen szövetségesei szép csendben kihátrálnak Budapest mellől. Magyarország nem “büszke és erős”, hanem magára hagyott és elszigetelt ország.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”132046″ img_size=”800×600″ alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1498648527757background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_column_text]

A magyar miniszterelnök előszeretettel nyilatkozik, beszél a közép-európai térség és a visegádi 4-ek nevében.

„Az európai jövő a visegrádi négyekben van”

Csehországban összeültek az slavkovi háromszög tagjai: Bohuslav Sobotka cseh, Robert Fico szlovák miniszterlenökök és Christian Kern új osztrák kancellár a határokon átnyúló együttműködési lehetőségekről, a három ország közúti, vasúti hálózatának együttes fejlesztéséről, közös oktatáspolitikáról és munkaerőpolitikáról, valamint a régi és új Európa közeledéséről beszélgettek.

Slavkov egy olyan cseh kezdeményezés, amely a közép-európai térségben új stratégiai partnerség kiépítéséről szól Prága és Bécs között. Ez lenne az „Orbán mentes visegrádi 4-ek”?

“A slavkovi csoport nem irányul Visegrád ellen”

mondogatták már 2015 januárjában is a résztvevők. Magyar beszámoló nem készült az eseményről.

„Az, hogy valami baj van a magyar külpolitika körül, már évek óta nem titok. Magyarország ijesztően egyedül maradt”

– írta az első slavkovi találkozó idején az index.hu.

2015-ben, az ukrán válság idején a lengyel-magyar hagyományos diplomáciai barátság is elhidegült, Budapest diplomáciailag érthetetlen módon akkor kezdett el az ukrajnai magyar autonómia szükségességéről beszélni, amikor az oroszok a Krímet megszállták, és Kelet-Ukrajnában fegyver harcok robbantak ki. A lengyel-magyar elhidegülést betetőzte Putyin elnök 2016 februári budapesti látogatása.

Magyarország esetleges meghívásáról az S3-ba minimum ellentmondásos vélemények alakultak ki.

Faymann kancellár ellenezte Magyarország bevonását. Ausztria számára elfogadhatatlan volt Budapest multi-ellenes politikája, amely osztrák érdekeket is sértett. Ausztria hiába szeretett volna találni a közép-európai térségből egy szövetségest megengedőbb Oroszország-politikájához, Orbán Magyarországa diszkreditálta magát a témában.

Csehország és Szlovákia összességében minél kevesebb alkalommal szeretett volna együtt mutatkozni egy nyíltan Putyin-barát rezsimmel. Pozsony és Prága nem akart azonosulni a budapesti (és varsói) szélsőjobbra tolódó közbeszéddel, Visegrád toxikus légkörével, amely a menekült-válság kapcsán alakult ki.

Beszédes, hogy a slavkovi találkozó semmilyen látható véleményt nem váltott ki a magyar diplomáciában sem 2015-ben, sem 2017-ben.

A menekült-kérdés 2015-2016 fordulóján mindent meghatározó téma lett a közbeszédben Magyarországon. A frontvonalak nagyjából Merkel 2016-os újévi beszéde mentén merevedtek meg. A német kancellár-asszony akkor azt mondta, hogy

“a menekültek esélyt adnak nekünk a jövőben.”

Ez a kijelentés nem csak Németországra, de az egész kontinensre vonatkozott.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”132047″ img_size=”800×600″ alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1498648577047background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_column_text]

A visegrádi 4-ek formációt – menekült-kérdésben kialakított álláspontjuk miatt – a Nyugat egységesen, negatív színben kezelte.

Valójában, Prágából és Pozsonyból nézve, a visegrádi együttműködés már 2010-ben, Orbán Viktor hatalomra kerülésével megakadt. A cseh és szlovák diplomácia a magyar miniszterelnököt egy kellemetlen pattanásként kezelte – igaz, hogy egy a négy tagország miniszterelnöke közül, aki egy kicsit mindig másnak akarta mutatni magát, de összességében még tolerálható volt Orbán különcsége.

Az alapvető fordulat 2015-ben, a lengyel kormányváltáskor történt, ekkor vált az addig megtűrt orbáni politika a visegrádi csoport hivatalos politikai álláspontjává. Ezt az “élményt” a 2017 júliusában kezdődő magyar elnökség nyilvánvalóan még jobban felerősíti.

Orbán átlépett egy határt közvetlen szövetségesei szemében is, már a 2016 szeptemberi pozsonyi V4-találkozó után is érzékelhető volt. Pozsony után egy sor témában megfigyelhető volt a csehek és a szlovákok ellépése a magyar-lengyel nacionalista-populista tengelytől és állandósul a 2+2 normája a

Drulák Csehország nagykövete az Eu-t egy olyan globális játékosnak tartja az USA és Kína mellett, amelynek csak a több integráció adhat magabiztosabb pozíciót, ezért országa kulcsfontosságú partnereinek Brüsszelt, Berlint és Párizst tartja.

Visegrád politikailag szétesett, a migráción kívül nincs más, pozitív téma, amely összekötné a tagországokat. A csoport működésének legnagyobb akadálya Orbán Viktor kül-, és szövetségi politikája. Magyarország elszigetelődött a térségben is.

Pozsony és Prága számára is világos, a választások miatt is, hogy Budapest a következő egy évben, mindent egy lapra feltéve a migráció témáját fogja erőltetni. Egyrészt alájátszik ennek a nyugat-európai terrorcselekmény-sorozat, másrészt Moszkva Orbán mögött áll, akinek teljesíteni kell: hiába sokasodnak meg a Putyin-Orbán találkozók, a fő stratégiai orosz célt, az EU oroszok elleni szankcióját neki sem sikerült megtörni.

A cseh diplomácia nem bízik többé Visegrád Szent Gráljában, de a V4 csoport elhagyása helyett egy rugalmasabb térségbeli politikát próbálnak megvalósítani, amely semlegesítheti Orbán konfrontatív politikáját. Ez konkrétan olyan kétoldalú szakmai kapcsolatok sokaságának létrehozását jelenti, elsősorban német nyelvterületen, amellyel sikerülhet elfedni V4-es klubtagságukat.

Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter szerint Szlovákia érdeke, hogy a V4 ne egy olyan csoportosulásként látszódjon, ameky kizárólag Brüsszel ellen határozza meg magát.

“Fontos, hogy az Eu-ban lássák: a V4 csoport nem Brüsszel ellen van, hanem egy jobb Európai Unióért!”

A lengyelek sem látják rózsásan a visegrádi együttműködés jövőjét, amely ma már csak gazdasági és technikai területen lehetne hatékony, politikailag nem.

( forrás: Bőtös Botond)[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]