#testbeszéd

[csacskamacskamocska]

Rendezetlen gondolatok

Nem nagyon tudok posztolni mostanában, mert rengeteg, de tulajdonképpen felszínes kérdések foglalkoztatnak, amik egy beszélgetést, pár mondatot megérnének, de egy posztot már nem. Leteszek ide párat, de mondom, nem súlyosak.

Toxikus emberek Tényleg ki tudom védeni a mérgező embereket, tényleg megvannak a jellemző jegyek, és tényleg nem tudják magukról, hogy ők azok. Nos, ez a legérdekesebb. Ha ők nem tudják magukról, a külső szemlélő számára pedig nyilvánvaló, jól kirajzolódik, hogy ami ma még elnézhető, vicces vagy éppen imponáló, az hosszabb távon durván toxikus lesz, akkor mi észrevesszük magunkon?

Kulcs lehet ebben a „nem érdekel”. Ha nem érdekel valakit, hogy másnak mit okoz vagy csak azon a szinten érdekli, hogy ne tűnjön fel rossz színben.

Nem érdekel mit mondanak rólam. – ezzel a mondattal van valami baj. Még nem tudom micsoda. Valami bújtatott agresszió. Ha nem érdekelne, ez a mondat nem hangzana el.

Testbeszéd Ha van az asztrológia mellett egy másik ág ami sokat tanított és sokat vitatott, az a testbeszéd. Nem fogod felismerni. Ami igazán fontos, azt nem fogod felismerni. Vagyis nem fogod jól értelmezni. Az egyetlen amit biztosan észre fogsz venni, az a beenned keletkező zavar, amikor ellentmond a testbeszéd a verbális közléseknek. Mondhatnám, hogy menekülj, de majd akkor fogsz menekülni, amikor odaérsz a hídhoz.

A saját szinteden kiváló Látom, hogy vannak nálam butábbak(?), nem is tudom hogy lehet ezt jól megfogalmazni, hogy mik ezek a szintek. Tájékozatlanabb azokban ami engem érdekel, közben más dologban sokkal többet tud, csak az engem nem érdekel, ezért nem tartom értékes tudásnak. Hoppá. Okosabbak (?), jobb logikai képességet mutat, hogy újszerű nézőpontokat hoz, de amúgy egyes dolgokban meg legszívesebben megráznám, hogy ébresztő, hát hülye vagy teeeee? A saját középszerű szintemen elég jó vagyok. Ha narci lennék, titokban azt hinném, hogy mindenkinél jobb. Vannak értékeim és néha ezek miatt jobbnak gondolom magam, aztán ledózerolja az önteltségemet valaki lenyűgöző tudása. Addig jó, amíg ez van.

Segítség, megértés, kiállás Sajnos valóban könnyebb távol levő dolgokért kiállni, velük együttérezni, úgy toleránsnak lenni, hogy abba semmi melót nem kell rakni. Gyakran látom, hogy a liberalizmus élharcosai milyen rosszul tolerálják a közvetlen környezetüket, a hétköznapi problémákat. Nagyon érdekes dolog ez, hogy meghatározzuk magunkat valahogy, a magunk számára, én az vagyok aki..., én olyan ember vagyok, aki..., és ez távol állhat attól, akik valójában vagyunk. Nagyon durva példa, de a mesterségem a halál vagy a Híd a Kwai folyón jól mutatja, hogy ha önmagunkat távolra rakjuk és meredten nézünk arrafelé, akkor nem vesszük észre, hogy mit csinálunk nap mint nap. Kitörölt posztok, törölt reblogok Érdekes dolog, hogy az ember akkor posztol/reblogol sokat, amikor jól van, vagy akkor, amikor nincs jól vagy akkor amikor ideje van és unatkozik. Figyeleméhség vagy tartalmas beszélgetés? Mi történik? és akkor még: Ajándékozás Az alvás-gondolatok-bél-közérzet egymásra hatása Művészet Alkotói projektjeim Katasztrófák az életemben Az érzelmi életem És a kurva politika Tanulás Tervek stb, stb, stb :)

Teljesen egyértelműen fényévekkel jobban vagyok mint egy éve voltam. Vagyis jól vagyok. Ez a lelki meló megérte.

[politikapolka]

Egy másik dagadt illiberális a cselédei körében

[angelofghetto]

testbeszéd...

[zoeeozzoeeoz]

Én: Ha nem lesz más, akkor ez így 320 Ft lett.

Vevő: Oda ad egy 500Ft-ost.

Én: Vissza adok 120 Ft-ot.

Vevő: Nem jól adott vissza!

Én: Ellenőrzőm, kezemben van még az 500-as amit adott, és látom a tálcára kitett 120 Ft-ot. Pislogok rá értetlenül.

Vevő: Én egy 20 000-est adtam! És emeli hangját, mérgesen néz rám, és a testbeszéde is agresszív benyomást kelt.

Én: Nem valószínű, mert itt van a kezemben az 500-as, amit adott. Még el sem raktam.

Vevő: Ne akarjon engem átvágni! Én 20 000-est adtam, nem 500 Ft-ot! És egyre fenyegetőbben lép fel.

Én: Meg nézem a kasszát, Nézze Uram! A kasszában sincs 20 000-es, uh ezt nagyon benézte! (Biztonsági okokból nem hagyunk sok pénzt a kasszában, és a nagy címleteket pedig azonnal kivesszük/elrakjuk. Ha kp-el fizetnek, addig a kezünkben tartjuk vagy jól látható helyre, de külön tesszük le, nem rakjuk be a helyére még a kapott összeget, amíg vissza nem adtuk a vissza járót, hogy ha gond van azonnal ellenőrizni tudjuk magunkat. És a Vevő is jól látja végig hogy mennyit adott. És a gép is kiírja a vissza járó összegét. )

Vevő: Ordítva: Tanuljon meg számolni! Hogy ülhet egy ilyen ember a kasszába, amikor nem tud rendesen vissza adni!!!!

Én: Megkérem, hogy ne ordítson, ketten vagyunk, nekem meg jó a hallásom. Szóval nézze meg legyen szives a pénztárcáját,zsebét, valszeg ott van benne a keresett 20 000-se, mert nálam nincs, és a kasszában sincs.

Vevő: Elkezdi nézegetni a pénztárcáját, ami tök üres, és tovább ordít.

Én: Nézze uram! Ha ön 20 000-rest adott volna, akkor az itt lenne valahol a kasszában, de nincs. És mellette sincs, és én sem raktam el. De ha megnyugtatja, csinálok egy zárást, és ha több van a kasszában, ráadásul 20 000-rel több, akkor önnek lesz igaza.

Vevő: Ordítva: Nem várom én azt meg, azonnal adja ide azt a 20 000-rest, amit vettem meg tessék vissza adom!

Én: Ez esetben a vásárolt termékek árát vissza adom, de Ön akkor sem 20 000-st adott nekem.

Vevő: Tovább ordibál.

Közben a szomszéd irodából a srác, megáll az üveg ajtó túl oldalán.

Én: Továbbra is kérem, hogy ne ordibáljon, nem adott nekem 20 000-st, de ha szeretné, kihívom a rendőröket, és akkor személyesen tehet panaszt, esetleg feljelentést.

Vevő: A rendőr szó hallatára kicsit változik az arckifejezése, közben észre veszi az üveg ajtó másik felén a szomszéd srácot, aki morcosan nézeget befele. Zavart lesz, és mindent a pulton hagyva sietve távozik.

Bejön a szomszéd srác: Mi volt ez?

Én: Hülyének nézett, és ki akart rabolni. Elmeséltem neki a szitut, megnéztük a kasszát, a környékét, a pult mindkét oldalát, sehol egy árva 20 000Ft-os.........

[gerywhite]

Testbeszéd

[kaoszkutato]

Van ugye az a klasszikus testbeszéd-jel, hogy ha valaki az orrához emeli a kezét, akkor hazudik.

Itt sincs ez másképp.

Nacsa Olivérnek, vagy a baginacsa produkciónak nincs youtube csatornája. Nacsa Olivérnek van egy személyes instája. A facebookon van egy “NacsaOliverOfficial“, amit tavaly tavasszal telefosott fideszes kampányával, és azóta hozzá sem nyúlt. A 16e követőnek nincs mit mondania, nem is szorul rá, hiszen nem a piacról él. A személyes facebook oldalán van 1797 ismerőse és 3407 követője Ide egy pár fotót rakott ki a Csercseszov-paródia forgatásáról, amire négy hónap alatt érkezett 136 reakció. Videó Bagi Youtube csatornájára került ki, és van 3771 megtekintése, ami pont 3771-gyel több az indokoltnál. Ez a nézettség bizony nem 700 ezer, hanem 700-1000.

[ahajnalmiatolel]

A kommunikáció 7%-a szavak, 38%-a hang és a hanglejtés és 55%-a a testbeszéd.

Én hülye meg mindent arra a 7%-ra tettem fel...

[libirk]

Gyurcsány Ferenc durván kiakadt a stúdióban: „ez egy botrányos kormány é...

Annyira eljárt Gyurcsány Ferenc felett az idő, idejét múlt szóhasználat, idejét múlt gondolkodás. A testbeszéde borzalmas, tele van az egész ember feszültségekkel. Tényleg egy főnyeremény az Orbán-rezsim számára. Kitűnően létrehozott egy pártot, de a vereséget nem tudja elengedni, Orbán Viktorral kel, Orbán Viktorral fekszik, ítélőképességét elhomályosítja a revansvágy! Elegánsan venni kellett volna a kalapját,  az üzleti életben sikereket ért volna el. Szomorú az egész ember

[eticsiga]

A kakadu testbeszéde több mint árulkodó!

[bdpst24]

Macska testbeszéd - mit üzen a cicád?

Macska testbeszéd - mit üzen a cicád?

Ismerjük meg közelebbről őket a nemzetközi macskanap alkalmából! Cicás gazdiknak nem ritka látvány egy radarozva mozgó fülecske, egy pár élvezkedve masszírozó mancs, vagy egy dörgölőző orrocska. De vajon milyen érzelmek állnak a macskák egyes viselkedési mintázatai mögött? Augusztus 8-án ünnepeljük a nemzetközi macskanapot, amely a házi macskák egészségére és jólétére hívja fel a figyelmet. A…

[csacskamacskamocska]

Nektek ki örül

amikor hazaértek? Geci kérdés, nem? Emlékszem arra, amikor örültem, és emlékszem arra is, amikor szorongtam tőle, hogy a másik hamarosan hazaér. Pedig nem bántott. Csak belül nem voltam rendben és onnantól, hogy hazaért már egy fárasztó szerepben éreztem magam. Van aki képes rá, hogy kimutassa az örömét. Nem kell hozzá feltétlenül szerelem, csak a képesség, hogy valaki hagyja magát, hogy érezze az örömet. Már ha legalább szereti a másikat. Van aki nem tud ilyet. Zavarban van a saját érzéseitől. Gyerekesnek találja, hogy mosolyogjon. Vagy nem is érez örömet. Fapofával megérkezni, azt is cikinek érzi, teliszájjal vigyorogni, azt meg hamisnak, hát inkább bohóckodik meg fintorog. Mosolygás helyett. A helyett, hogy megmutatná, hogy örül a találkozásnak. A másik ember mit csináljon ilyenkor? Bohóckodjon, hogy a másiknak is jó legyen, mi így találkozunk, fintorgunk meg grimaszolunk? Mert a mosolyhoz oda lehet sietni. A bohóckodáshoz... biztos van aki. Azok, akik szeretnek tortát nyomni egymás képébe meg élvezik egymás ijesztgetését meg szívatását.

Múltkor gondolkodtam a testbeszéden. Tényleg lebuktatja az embereket, de a megfejtéssel érdemes óvatosnak lenni. De van amire nem lehet vigyázni. Ki felé fordulsz, kit ölelsz át, kihez érsz hozzá, kire nézel, mikor hogyan vonsz korlátot közéd és a másik ember közé, ezek nehezen vagy semennyire sem kontrollálható dolgok. De a megfejtések valóban apróságok összecsengéséből adnak ki tiszta képet. A vonzalmak azért kibuknak, néha tök váratlanul. De még ez is izgalmas kérdés. Múltkor néztem két embert a túloldali villamosmegállóban. Egy férfi meg egy nő beszélgetett. 30 körüliek. Baráti beszélgetésnek látszott, bár elég közel álltak egymáshoz. Intenzív eszmecsere lehetett mert ki sem pillantottak és meg sem mozdultak, de semmilyen szexuális jelzést nem adtak le egymás felé. Már amit ilyen távolságból meg lehetett volna állapítani. Nem lehet eldönteni mi van bennük. Talán csak megtanulták magukat fékezni. Talán a nőt várja otthon valaki. Vagy tényleg csak az az intenzív szellemi eszmecsere van, ami süt is belőlük, és nincs semmiféle vonzalom. Pedig látványra összeillettek és össze is voltak kapcsolódva. Aztán a villamoson, egy másik pár. Uh. A pasas olyan közel állt a nőhöz, hogy azon drukkoltam, csókold meg már cseszdmeg. De nem. Aztán a nő kezdeményezett, előbb a férfi bicepszét simogatta, aztán a nyakát, és vártam, hogy a pasi most majd elutasítóan ellép vagy mi lesz, a nő keze lehanyatlott. Félrepillantottam, na mondom, ez is csak szórakozik ezzel a lánnyal, hát minek áll annyira közel, ha nem akar semmitse. Mire visszanéztem, már vadul csókolóztak.

A lényeg, hogy a testbeszédről szóló könyvek így utólag marhaságnak tűnnek. Nagyon sokat kéne vele foglalkozni. Inkább olyasmi a megfejtés, hogy arra kell figyelni, hogy az emberben belül milyen érzés keletkezett. Ha úgy érzi, hogy nem figyelnek rá, akkor nem figyelnek rá. Ha úgy érzi, hogy a másik érdeklődik, akkor érdeklődik. Ha úgy érzi, hogy más valaki van a figyelem középpontjában vagy más felé mutatnak szexuális érdeklődést, akkor az úgy van. Ha azt érzi, hogy elutasítják, hogy dominanciaharcba keveredett, az is úgy van. Nincsenek nagyon bonyolult megfejteni valók meg nem is érdemes olyanokkal foglalkozni, akik azért csinálnak bármit is, nehogy az érzéseik vagy gondolataik kiderüljenek. És mit is kezd az ember a másik megfejtett titkos gondolataival? Beleveri az orrát? Tudom ám, hogy XY-t vonzónak találod, már sokszor észrevettem. Ha nem téged talál vonzónak, akkor nem kurvára mindegy, hogy kit? Talán csak akkor nem mindegy, ha barát. Ha látod, hogy tetszik neki valaki és szeretnéd bátorítani. Menj oda, beszélj vele, hívd el randira! Szerintem te is tetszel neki! Vagy szeretnéd megvigasztalni. Szar ügy. Kezdettől láttam, hogy vonzódsz hozzá, de már elvitték mire rájöttél.

Visszatérve az elejére, hogy ki örül neked... megszokjuk, hogy bele se gondolunk. Beleszokunk kapcsolatokba, amiben nem örülnek nekünk. Rácsimpaszkodunk kapcsolatokra amiben mások gyerekei meg állatok örülnek nekünk amikor megérkezünk. És persze azt mondjuk, nem egészséges dolog... hát, nem vagyunk kutyák, hogy szeparációs szorongásunk legyen! Gyakran mondjuk azt, hogy egy teljesen természetes vágy nem egészséges vagy nem felnőtt dolog. Meg lehet szokni, hogy őszintén örülnek amikor hazaérsz. Jó dolog tud lenni. Az emléke még a kapcsolatot is túléli.

[angelofghetto]

mikor a drámát nem a szavak zárják

Ez most nem egy újévi happy bejegyzés. Vagy az algoritmus szórakozik velem, amiért megnéztem a Gladiátor második részét, vagy valamiért most több sötét film készül. Belefutottam egy Hofit lehúzó riportba is, amiben olyanok szakértenek, akik jóformán könyvből tanulták a Kádár rendszert, mert utána születtek (talán majd arról is írok ide egyszer, mert megosztó a téma).

Vannak dolgok, amiket csak az érthet, aki részese volt valaminek, vagy egyszerűen csak akkor élt. Nagyfiam is szokott olyanokat mondogatni, hogy na ő tuti beszólt volna a tanárnak ha ezmegaz, de honnan is értené, hogy abban az időben a tanár nem zsákmányállat volt az iskolai táplálékláncban, hanem ragadozó. Persze nem T-Rex, hanem valami kisebb fajta húsevő, de akkor is élet-halál ura (legálisan verhette is a gyereket), megkérdőjelezhetetlen vélemény, az aláírása nélkül a továbbtanulási jelentkezés érvénytelen volt, még a szülőket is raportra hívhatta, akik állhattak a szőnyeg szélén a büdös kölkük miatt.

Jön itt egy mellékszál, ami kell ide a későbbiekhez. Egyszer Az ember tragédiája egyik előadásán ültem, már nemtom melyik színházban, arra viszont élénken emlékszem, hogy Gáti Oszkár volt Lucifer. Azért maradt meg, mert ő fejezte be a darabot. A versezet szerint az Úr hangja zengi el az utolsó mondatot: "Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!" Az emelt térben erre Gáti Lucifer kicsit odébb sétál, vág egy grimaszt, és megvakargatja a tarkóját, testbeszéddel kifejezve azt, hogy "nem addig van az, barátom, ez a meccs még nincs lejátszva!"

És akkor vissza. Szóval a NTFLX bekínált nekem egy II. Világháborús filmet a norvég ellenállásról. Eleinte az ízlésemnek elég unalmasnak és szadisztikusnak tűnt, már épp offolni akartam, de mégis beindult a cselekmény. Egy öreg manus tart előadást az ellenállás tevékenységéről, aki aktív résztvevője, szervezője, irányítója, végrehajtója volt a szabotázsoknak és egyebeknek. (Nehéz szpojlerezés mentesen fogalmazni.) Szóval az előadáson a történetmesélés után a békés jólétben született, környezettudatos és individualista fiatal hallgatóság mindenféléket kérdez, persze a mai kor mércéi szerint, és láthatóan nem értik, hogy egy háborúban mennyire más kérdések és válaszok születnek, hogy persze az ember megpróbálhat "kimaradni", de előbb-utóbb oldalt kell választani. Fekete vagy fehér, ő vagy én. Elképzelhetjük a fotelból a tévé előtt, hogy mi nem törnénk meg, semmi pénzért nem lennénk árulók, vagy épp hogy kényszerűségből hogyan halászgatnánk a zavarosban a család túléléséért. Szó szerint SENKI nem tudhatja, hogy éles helyzetben hogyan reagálna, amikor az élete, a teste vagy elméje épsége, a szerettei forognak veszélyben, amikor nem lehet kikerülni a választást rossz és még rosszabb között, amikor aktuálisan nem lehet győzni és nincs hova elfutni.

A mi családunkban is vannak háborús történetek, és vannak nagy hallgatások is, mert van ami annyira szörnyű és feldolgozhatatlan volt, hogy a lehető legmélyebbre kell elásni, hogy ne kísértsen. Mint a 16 éves unokanővér esete, aki soha nem tért vissza a málenykij robotból, a halott katona vértócsája a kertben, ahol többé semmilyen növény nem hajtott ki utána, és ezek csak az elmondható lájtos kis színesek. Becsüljük meg a mesélőket, mert már alig maradtak első kézből források, élő történelmi tanúk.

Ezt a filmet is testbeszéd zárja, amit mindenki pontosan ért. Elég borús, és a pörgős akciókhoz szokott moziőrültek túl lassúnak, esetleg unalmasnak találják, de ez egy gondolkodós film. Hagy lehetőséget és kis időket belepróbálni magunkat a helyzetekbe. Európai film, ami elkerül egy csomó amcsi klisét, és mivel nem ismerjük a színészeket annyira, nem tudjuk már a szereposztás alapján, ki lesz a jó meg a rossz fiú. A főszereplők srácok, tele adrenalinnal, tesztoszteronnal. Már nem gyerekek, de még nem is igazán férfiak, és a német megszállást dobja nekik a gép. Akik akkor bátrak voltak, vajon mit hordoznak mélyen magukban? Vajon számon kérhetők- e az akkori döntéseik mai normák alapján?

Ajánlom azoknak, aki ezt a műfajt szeretik.

[troger]

pont a konszenzust kérdőjelezem meg a testbeszéd alapján, de nyilván túléli, nem sérül - és majd megbosszulja 😄

[bagdyernoke]

Lázár eccer belegyalogolt az otp és magyarország fôgengszterébe, de a sztán kibékūltek és a pszichopata lázár lelkesen nyalja csányi seggét... testbeszéd

testbeszéd

testbeszéd

[a-lila-feny]

Testbeszéd

Valaki hallja-e szám kiáltását?

Valaki látja síró szemeim?

Valaki érzi-e a pusztító tüzet a szívembe?

Valaki mentsen meg!

Látom szellemem.

Érzem elveszett lelkemet

SZERETLEK,DE MENNEM KELL.

[pokmajom]

Testbeszéd!

VISZONT!!!!!