#tesók
Explore tagged Tumblr posts
Photo
#881_22.12.18_Mitzi, Budapest
#mitzi#szuletesnap#birthday#tesók#brothers and sisters#Budapest#original photography#magyarország#Hungary
2 notes
·
View notes
Text
A sebeim egy történetet mesélnek.Arra emlékeztetnek,mikor az élet próbált megtörni engem,de végül bele bukott.
Bódi tesók
#elet#sebek#emlékek#magyar tumblisok#magyar#magyar tumblr#magyar lany#magyar gondolat#magyar idezet#Bódi tesók
102 notes
·
View notes
Text
youtube
Szerintem George Michael igazából ebbe halt bele
2 notes
·
View notes
Text
youtube
0 notes
Audio
#i randomly discovered this song on spotify and now i'm obsessed#their other songs are great too btw#lázár tesók#music#misc: audio#artist: lázár tesók
1 note
·
View note
Text
szeretlek Tátá
Mindig olyan nagy családot szerettem volna sok gyerekkel, mint az olasz filmekben. Hatalmas asztal, körülötte tesók és uncsitesók serege, hozzájuk tartozó anyukák, mindenki egyszerre beszél. Valaki szeletel valamit egy vágódeszkán, más kavartyul egy nagy tálban, a nyalakodóknak a kezére csapnak. A papák kint szerelnek/építenek valamit kalákában, néha valaki bedugja a fejét: "mikor lesz már kész az ebéd?" Állandó nyüzsgés, hangzavar, a gyerekek viháncolnak, vízfestékeznek, gyurmáznak, fűben hemperegnek, fára másznak, dobolnak és csattognak minden elképzelhető konyhai eszközzel, a kutyák ugatnak és kergetőznek, és sok a nevetés.
Nem így sikerült. Viszonylag ingerszegény volt a gyerekkorom, amiből könyvek olvasásába, fantáziálásba és a kreatívkodásba menekültem. Igazából sosem értettem azt a szót, hogy unalom. Talán csak az unalmas emberek unatkoznak, a többiek feltalálják magukat, legalább fejben. Szülni akartam magamnak egy ilyen családot. Sajnos túl későn derült ki, hogy a választott apuka ebből inkább mégsem kér.
Imádtam szülő lenni. Még nagyon élénken éltek bennem a saját gyerekkorom egyszerű vágyai és bosszúságai. Sokkal inkább voltam játszótársa a gyerekeimnek, mint szigorú szülője. Azt mondják, ez nem jó, de én azt hiszem, áldás, ha az ember képes megőrizni valamit a gyermeki ártatlanságából, a nyitottságából, az örökös mindent megérteni akarásból, a csodavárásából.
Most hogy lett onokám, hivatalosan is visszatérhetek a gyerekes hülyeségeimhez. Nagyinak lenni jobb, mint szülőnek: kevesebb a felelősség, és több a móka-kacagás. Legyenek csak a szülők a rossz zsaruk. :D
Ma kiszökött a házból a kismanó, és beosont hozzám, nagyokat kacagva a sikeres akcióján. Egyszerűen megjelent mellettem pizsamában, papucsban (és persze a collie segített neki, mert egyedül nem érte volna fel a kilincset).
Nevetve zuhant az ölembe hatalmas öleléssel, rám nézett azzal a huncut kihívással a szemében, és kigurult belőle az őszinte szó: "szejetjek Tátá".
Hogy miért pont ezt a nevet aggatta rám, nem tudom. Mama, Papa, Tátá. Mintha a zenei múltamra utalna :D Máskor meg ha betoppanok hozzájuk, mindent elhajít, visítva szalad hozzám kitárt karokkal, hogy Nagyíííííí !!
Nem nagyon lehet még érteni a beszédét, de erősen próbálkozik. Ha valami nagyon tetszik neki, azt mondja "miecce", ami azt jelenti, még egyszer. Mikor befejezte az evést, azt mondja: "ejégót" (elég volt). Legelőbb a kutyák nevét mondta ki hibátlanul, remekül ugat, iszik a kutyatálból, ha kicsit nem figyelünk oda, és a foga között hozza a játékokat. Mint a Kis kedvencek titkos élete 2-ben.
Ma elsétáltunk a boltba kettesben. Van itt egy olyan háztartási-illatszer-édesség-konzerv-tészta-üdítő-állateledel mindenes. Manyikával mentünk, a banyatankkal. Odafelé nem húzhattam, csak ő egyedül. Eltolt, hogy csak egy lépésnyiről követhetem, mert ő bír "egyegyül" menni.
A boltban ő bepakolt (abból a magasságból, amit ért), én kipakoltam. Elmagyarázta nekem olaszosan gesztikulálva, hogy Anya melyik mosóport szokta venni. WC-papírt együtt választottunk ő választott, mert neki a kacsás tetszett. Mikor megpillantotta a Kinder meglepetést, szinte ugrált a boldogságtól. Meglepően hibátlanul mondta ki "tojás! tojás!", és fel kellett venni ölbe, hogy felérje, és naná hogy a leghátsót szemelte ki.
Hazafelé is ő akarta húzni Manyikát, látszott, hogy félútnál már elég fáradt, de nem akart tudomást venni ilyen apró nehézségről. Közben megbeszéltük, hogy az egyik magas toronyban bimm-bamm van, a másik magas torony, aminek a tetején egy sima labda van, fölötte meg egy tüskés, abból meg szép zene jön.
És el kell énekelni a bimbam dalt együtt: "Jár a toronyóra, bimmm-bammm, bimmm-bammm. Jár a falióra bimbam-bimbam, bimbam-bimbam, és a kicsi zsebóra egész nap azt mondja tikitiki-tikitiki-tikkk."
Aztán meglátta, hogy a családi autó már a felhajtón áll. Felnevetett, majd a kabátomnál fogva magához húzott, és jelentőségteljesen közölte velem, mint valami reménytelen gyengeelméjűvel: "Haza Anya. Hoz kaját. Vauvaunak is." Felnevetett, mintha valami remek viccet mondott volna, és már tolt is hazafelé kabátostól, Manyikástól, két kézzel, tiszta erőből.
Annyira okos. Még a korához képest is. És a kis kezeit már egészen mütyi kora óta olyan kifinomultan használja, mint egy japán mester. És a tekintetei! Van a "most hülyének nézel, mi?", meg a "tuti hogy ezt nem eszem meg", meg az idegenekkel az a végtelenül ítélkező, kételkedő nézés, amitől muszáj nevetni. És van az a fajta, ami olyan, mintha kisütne a nap.
Szinte percről percre tanul dolgokat, alig tudom követni. Amit egyszer lát, azt leutánozza, megjegyzi, eszméletlen sebességgel. Sosem értettem, miért gügyögnek elmebeteg módra a kicsiknek. Nem hülyék, csak fiatalok. Az agyuk mint a szivacs. Elképesztő, ahogy összerakják a világot, és jönnek egymás után a kérdések, mert a világ érdekes.
Hazaértünk. A kinder tojást kikotorta Manyika aljából, és diadalmasan vitte a konyhába: "Anyáé!" És még jószívű is.
Aztán felém fordult, puszit dobott fél kézzel, pápát intett, és odavetette: "Mennyé aza!"
Csak így. Már hátat is fordított, és ment segíteni főzni. Egyedül üti fel a tojást, kevergél a habverővel mondjuk palacsintatésztát vagy krémeket. Mindent akar ő is csinálni, de nem játszásiból, hanem igazán. Nagyban. És még nincs kétéves.
33 notes
·
View notes
Text
Mintha igazi tesók lennének♥️♥️
14 notes
·
View notes
Text
Boldog újévet, tesók! 🥂💫 Új év, új sztori, grind ON! Ne feledd: W vagy semmi, 2025 csak W-ket hoz! 🎉🔥 #GlowUpSzn #2025Loading
Helló 2025! 🎉🔥 Reseteljük a vibe-ot, csak up only! 💎✨ Legyen ez az év full send! 💯 #NewYearNewFlex
Új év, új energy! 🚀🔥 Kuka a toxic, csak W mindset! 2025 = boss szint! 💪🏽✨ #MainCharacterVibes
Cső 2025! 💥 Ez az év arról szól, hogy mindenki virítson! 🌟 Nincs stop, csak GO! 🚦💯 #BigMovesOnly
Új év, új lehetőség a villantásra! 💎✨ Grind megvan, vibe megvan, jöhetnek az álmok! 🕺🔥 #2025Goals
BÚÉK, tesók! 🎉 Csak magas rezgések, low effort dráma. 2025 a miénk! 🔥💃 #LevelUpTime
2 notes
·
View notes
Text
....a depresszió az amikor bele fáradunk a szerepbe ,amit egy jó ideje játszunk.
Bódi tesók
44 notes
·
View notes
Text
youtube
Ez viszont baszott jó, fél2kor simán beraknám egy lagziban.
0 notes
Text
Uncsi morgolódás, menj tovább!
Ma , úgy látszik, ilyen napom lesz. Vagy legalább is, így kezdődik. Tudom, hogy mi emberek különbözőek vagyunk, különbözően gondolkodunk, teszünk meg ua azt a dolgot, stb. Azt is tudom, hogy a tesók is lehetnek nagyon mások. Ezt tapasztalom is. Ma is. A lakást sajnos még mindig nem tudtunk eladni, de vannak vele kapcsolatos ügyintézések. Mindig akad valami. Ezeket én automatikusan intézem is. A tesóm, már jó régen, a legelején, rám tolt minden e fajta dolgot, már nem is emiatt morgolódóm, csinálom. Ha rákérdez valamire, mondom h elintéztem, vagy folyamatban van vagy bármi. Ma hajnalban, ( fél 6-kor) elkezdett nekem üziket írni cseten, hogy ott van a lakásban, és miket tapasztal. Mondhatni tudósít. Kiderült az is, hogy miért van ott. Valami csoda folytán, nem engem utasítgatott hogy ez meg az van, intézkedjek, hanem ő saját maga intézkedik. Majd később felhívott, és elmondta hogy mit intézet. Semmi utasítgatás, semmi hárítás. Mondjuk beszélni nem tudtunk,mert ő elmondta amit akart, kérdezett ugyan, de a válasz már nem érdekelte, majd letette hogy siet a buszhoz. Lényeg hogy eggyel kevesebb dolgot kell nekem intézni. Majd pár perc múlva felhívott a felső szomszéd, ( vele is volt dolga ) hogy most mennyire vegye komolyan a tesómat, mert hogy megszokta hogy én intézkedek, és most akkor biztos hogy az van ami? Aztán felhívott a közös képviselő is, ue a csodálkozással, és megerősítésre várva. Én megy így........nem tudtam hova rakni sem a tesóm aktivitását, sem a másik két ember reakcióját. Lényeg. Én szó nélkül intézem ami adódik, és ha rákérdeznek , mondom h folyamatban , vagy elintézve. A tesóm végig tudósít mindent, majd az érintettek megerősítést várnak tőlem. Valamit nem látok? Nem tudok? Vagy az érintetteknek fura a tesóm? Az nem lehet fura, hogy ő is intézkedik, hisz ő is tulajdonos. Miért várnak megerősítést tőlem? Én egyelőre örülök hogy végre ő is aktivizálja magát, és kevesebb dolgot kell nekem intézni.
Aztán ahogy beértem a munkahelyemre, már a parkolóban elkapott egy vevőm, közölte h majd jön, és ezt meg azt fog venni/intézni nálam. Oké. Gyere. De ezt miért közli velem a parkolóban?
Nyitás előtt be szoktam érni, mert vannak dolgok, amit minden reggel meg kell csinálni nyitás előtt, és nem csak a táblát fordítom meg h nyitva. Meg a sok munka miatt is hamarabb járok be, mert a délutáni túlóra valahogy nem fekszik nekem. Akkor már nem vagyok produktív, csak kínlódók, több időbe telik minden, meg a vevők is addig jönnek, amíg ég a lámpa, és csodálkoznak h zárva az ajtó, de nem olvassák a zárva táblát. Számukra amíg ég a lámpa, addig nyitva vagyok,mert itt vagyok. Csak dolgozni nem tudok emiatt. Szóval jobb nekem a reggeli túlóra. Na de így is van, és volt ma is, aki majdnem berobbant a zárt ajtón, mert azt hitte nyitva vagyok. És néz rám értetlenűl, meg lebasz, hogy miért van az ajtó zárva. Hát azért, mert majd csak 2 óra múlva fogok kinyitni?! Akkor meg miért vagyok itt??? CSAK! Nem mindegy? Pedig szemmagasságban, jól látható helyen van a nyitva/zárva tábla, és a nyitva tartási idő tábla is, de senki nem olvassa, akkor sem ha lepattannak az ajtóról, és inkább lebasz, hogy hogy képzelem, az helyett, hogy elolvasná. Jóóóóó, senkit nem kergetek el, meg próbálok még ehhez is jópofit vágni, és kedves maradni, elvégre ők hozzák nekem a bevételt, csak na.
Úgy látszik ma ilyen napom lesz/van. Magamban morgolódók, keresem néha a kandi kamerát, néha megállok, hogy "ez most mi a franc volt? ", és utána robogok tovább. Nem engedem magamban mélyre ezeket a dolgokat, max a morgolódásig jutok, de van mikor sok ilyen van nagyon rövid idő alatt, és akkor csak nézek, hogy most akkor mi van. Beletörődtem én már nagyon sok mindenbe. Elfogadtam, nagyon sok mindent. Ha nem, akkor kizártam. Ha nem tudom megoldani, megváltoztatni, megtettem ami rajtam múlt, és még sem, akkor minek engedjem mélyre, minek lelkizzek rajta?! Tudom magamról, hogy extra érzékeny vagyok. Sok olyan dolgon fennakadok, észre veszek, amit más észre sem vesz. Mondhatni lelkis vagyok, de utálok lelkizni. Mivel ennyire érzékeny vagyok, ezért igyekszem gyorsan letudni azokat a dolgokat, és nem mélyre engedni, ami bántóak, idegesítőek. Azt is utálom, ha engem elemezgetnek. Utálok én is mást elemezgetni. Nem vagyok önmarcangoló, hibáztató. Van hogy magamba roskadok, de ki nem? Most is magamat elemezgettem. Brrrr......gyorsan be is fejezem.
Cső!
7 notes
·
View notes
Text
Régen karácsonykor mindig nyolcan voltunk, és én rettentően irigyeltem azokat, akik ilyenkor családjárásra mennek, találkoznak unokatesókkal, bontogatják a pálinkás üvegeket, röhögnek és játszanak együtt, mert amúgy olyan ritka az ilyen nagy találkozás.
Nálunk a karácsony meghitt volt, csendes, nem mentünk sehova, a szüleim végigdolgozták az egészet, mi meg a tesóimmal napokat fetrengtünk a nappaliban.
Most 24-én egyikünk családjánál vagyunk, hogy aztán a 25-öt az utakon töltsük és megérkezzünk a másikunk családjához. Mindenhol ott vannak a tesók és a tesók gyerekei, és 28-ig ebben a zsivalyban vagyunk együtt.
Csak annál a résznél maradtam le, mikor egyik karácsonyból másikba alakultunk, úgyhogy nem tudom, mikor történt a változás és miért nem figyeltem oda.
0 notes
Text
0 notes