#tegnap és ma

[borharisnya]

Tegnap hazaküldték a kisfiamat az iskolából, mert nem volt jól,  az autóban ért a hívás, és félre kellett állnom, hogy megnézzem a buszmenetrendet, hogy melyik buszra rakhatják fel, és aztán meg felhívott sírva, hogy egy kutya van az utcában és nem mer továbbmenni, én még 40 km-re voltam, és alig értettem, amit mond, és nem éreztem semmit, csak hogy talán nem néz ide az isten, nem néz ide senki és nem veszik észre, talán nem derül ki, hogy milyen tehetetlen, és gondatlan vagyok,  és a szomszéd néni  kiment végül a kisfiamért és hazakísérte, és még fel sem hívtam újra azóta, hogy megköszönjem. Aztán a lányom is hazáért jóval előttem, és mikor hazaértem a Kicsi összehányta a kanapét, a vécét, és az odáig vezető helyiségeket végig és sírdogált közben.  Mellettem aludt az éjjel, szörtyögött, horkolt, ivott, pisilt, bújt és  simogatott. Aludni akartam és megszakadt a szívem. Hajnalban keltem, hogy legyen időm egyetem előtt, és olyan nehéz volt a fejem, hogy félő volt, hogy elhúz, a kávé zamatos és forró,  sánta homeless az idő, a reggel, mint egy olcsó zuhanyfüggöny,  tapad. Egy idióta a seggembe áll, mikor a Hondikának helyet keresek. Azzal a tanárral kezdünk ma, aki még a legkevésbé gáz ezen az egyetemen, jóképű, jólöltözött, a hangja simogató, mint egy meleg, fahéjas illat, kürtőskalács, körbejárja a termet. Tetszik nekem. Figyelni kell és bár sokszor ismétli magát és néha túlbeszéli a dolgokat és toporgunk!, úgy érzem, állunk! és dobbantani kéne, dobbantani volna jó, hogy hajrá, szedd össze most magad, indulni, menni kell!, de csak kényelmetlenül érzem magam, és sajnos a faszi túl okos ahhoz, hogy elengedhessem, amit mond, és a szexuális fantáziámban elmerülhessek.

Ma reggel 8-tól este 8-ig tart az egyetem, és sírva hív a délelőtti óra szünetében a kisfiam, hogy a karate zsákját az iskolában, a pad mellett felejtette. És hiába nincs jól, és biztos, hogy a holnapi verseny így kimarad, de nem akarom, hogy azt érezze, hogy rajta múlt, és nincs remény. A szünetekben az iskola portáját, meg a gyerekeimet hívogatom felváltva, hogy engedjék be őket, illetve, hogy van-e közülük valaki a városban, aki elmenjen érte. És a tízpercekből az órákba bukdácsolok vissza, egyik sem túl unalmas, de nem is túl érdekes, lehetne az, lehetne ezt máshogyan, de így józan paraszti ésszel belátható dolgok sora, a tudomány lógó ujjú kabátjába tömve. Aztán egy későbbi szünetben - ez az óra sem rossz, ez a nő furcsa, mint egy kék bogár, egyszerre szép és undorító, de nézni kell, és a téma jó -, a házak mögött már lebukott a nap és a fák nyugtalanul ránganak az ablak mögött a szélben, a folyosóról fölhívom a volt férjemet, mert rájövök, hogy elfelejtettem, hogy ne jöjjön ma a Kicsiért, mert nincsen jól, de amúgy se jött volna, mondja, mert a mai naptól két kollégája ment el tartósan táppénzre, egy meg nyugdíjba, így mostantól kábé egyfolytában dolgozni fog, és nem is tudja, mikor tudna eljönni érte újra. Még szerencse, hogy a karácsonyi beosztást elfelejtette elküldeni, mert most úgyis újra kell majd az egészet írni. Még ugyanebben a szünetben hazaszólok a nagyoknak, hogy jól vannak-e, ők igen, de a Kicsinek a lábára ráhúzták véletlenül a hálószoba ajtót, felkunkorodott a körme,  de nem vérzik már, hidd el, anya, már jól van.

A fejemben néma a sötétség, csak mintha neoncsíkok berregnének benne középen egy vonalban az orrhátamtól a tarkómig egészen,  és nem állok a Hondikával messze, és az este fényes, a szél, mintha slagból locsolnának, nem fáztam még idén ennyire, csak feküdni volna jó, csak takarók alatt, csak összekucorodva,  csak meztelen, csak a hasam selymét akarom érezni, csak a mellemhez simuló térdemet, csak lenne minden langyos és kerek, csak hadd húzzam a takaró alá a fejem, csak ne lenne ilyen hideg.

[newlifeprojects]

ma szerintem egy hónapra elegendő karmapontot gyűjtöttem be, ugyanis a 84-esen duka és kissomlyó között összeszedtem ezt:

sümeg felé mentem, szerencsétlen fel-alá krosszozott a százzal zúgó kamionok között jobbról-balra, előttem is, akkor egy ideig lépésben mentem mögötte, majd félreálltam, mögém került és én továbbjöttem. de nem hagyott nyugodni, hogy így nem lesz tíz perce sem hátra az életből, úgyhogy a körforgalomnál visszafordultam, hogy ha itt lesz még, akkor összeszedem. ott volt, ugyanúgy sasszézott az autók előtt, úgyhogy vészvillogóval félreálltam, ő pedig odajött, és lerogyott az árokparton a kocsi mellett. nyakörv nem volt rajta, és totál kész volt, adtam neki tíz percet, közben Senki Sem Állt Meg, pedig látták messziről a vészvillogót meg engem is, ahogy guggolok a kocsi mellett, és így aztán nehezen ugyan, de bepakoltam a haaaatalmas kocsimba, ahol hátul utazott a box fülöppel, a biciklim a lehajtott hátsó ülésen, meg egyheti mindenféle cuccom a plafonig. hasa aljáig iszapos-sáros volt természetesen, szerencse, hogy a héten terveztem a kocsitakarítást... első utam dukába volt, hátha valaki felismeri, de se a bolt, de a tabak, se a kocsma, se a bogármasteri hivatal nem volt nyitva. oké, van a közelben egy terményszárító üzem, hátha onnan jött, de ott is zárva volt a kapu és sehol senki. az üzem mellett kerekezett egy fickó, megkérdeztem, hogy nem ismerős-e neki az állat, duka és ksomlyó között kapartam le az útról, de mondta, hogy arrafele ő nem jár (ez még érdekes lesz). na itt vettem egy nagy levegőt és elkezdtem gondolkodni, mert a gugli nem adott ki a környéken állatorvost, hogy kit lehetne megkérdezni, és eszembe jutott a sanyi, aki cellben vitte a menhelyet, de pár éve devecserbe költöztek, mert a celli pm nem kötött velük szerződést. fel is hívtam, de mondta, hogy ő veszprém megyében van, ez meg vas megye (határon...), de aztán elindult benne valami és mondta, hogy várjak, szól a somlyói polgármesternek, azoknak van egy kennelkük a pmhivatal udvarán az ilyen esetekre, oda akkor berakhatom. vissza is hívott, hogy menjek, jönni fog egy fickó is, de ha nem érne oda, tegyem csak le a kutyát nyugodtan. megtaláltam a hivatalt, pont akkor ért oda a fickó is, elmeséltem neki a sztorit és mondra, hogy szerinte tudja kié a kutya, dukaiak, szokott nekik tejet vinni, nagy gazdaságuk van, és nem először jöttek ki a kutyák... van mégegy kuvasz, meg egy németjuhász is :( fel is hívta őket, de egyik se vette fel a telefont természetesen, felhívta az anyjukat, de az a falu másik végèn lakik, nem tudta megnézni, hogy hiányzik-e a kutya, de mondta, hogy a kölykök gércén vannak és nem otthon, azért is szökhetett ki az állat. kisbarátom nem akart kiszállni a kocsiból, de nem is ellenkezett, és szépen bekísértem a kennelbe. a fickó azt mondta, hogy nem barátságos, vigyázzak vele, de bazmeg ez a kutya konkrétan a vállamon pihentette a fejét, és azt is hagyta, hogy a füle tövénél begubancolódott bogáncsot tépkedjem ki a szőréből, meg hogy megnézzem a fogait (hogy lássam mennyire kopott és fogköves)

egyből barátok lettünk <3

remélem jobban vigyáznak majd rá, mert egy csodaértelmes szemű jámbor jószág, mind a negyven kilójával legszívesebben hazahoztam volna... a másfél órás keringőzés alatt végig simiztem, cserébe végig nyálazott és egy rossz szava sem volt 😍

kissomlyóról kifele szembejött a bicajos fazon, aki azt mondta, hogy nem jár errefele :D, megkerdezte, hogy mi lett a kutyaval, mondtam neki, hogy valószínű meglesz, hogy honnan szökött, és egyelőre biztonságban lepakoltam a hivatalnál. örült, mondta hogy milyen rendes vagyok =)

így sikerült kettő helyett négy óra alatt leérnem balatonra. még jó, hogy nem indultam el tegnap este, pedig az volt az eredeti terv...

[viking84chef]

Reggel 7, azaz hét órakor csörög a telefonom.

- Jó reggelt kívánok! Király Edina vagyok a Dr. Krém Magyarország megbízásából keresem. Jókor hívom?

- Persze! Szervusz Edina de régen hallottam a hangod! Jól vagy?

- Elnézést kérek, ismerjük egymást?

- Ne viccelj, Jancsi vagyok! Anyukáddal szemben lakunk. Pont tegnap kérdeztem tőle, hogy mi újság veled?

- Celldömölk��n?

- Hol máshol?

- Bocsánat, hogy nem emlékszem de több mint két éve eljöttem onnan. Micsoda véletlen! Hidratáló krémek vannak most akciósan. Nem érdekel?

- Dehogynem! Most akartam venni. Pont ma hajnalban.

- De jó! Mennyit küldjek?

- Vagy 6 csomaggal. Sokan vagyunk. Száraz a család. Csak holnap elutazunk nyaralni. De ha Édesanyádnak postázod majd érte megyek ha megjöttünk.

- Cellre?

- Parancsolsz?

- Cellre?

- Ja, persze!

- 36.000 Forint lenne, de neked így, most csak 24.000 Forint lesz!

- Oké ott hagyom a pénzt Anyudnál!

- Rendben! További szép reggelt kívánok! Milyen kicsi a világ!

- Hát igen. Neked is minden jót!

Fél óra múlva, miután kidühöngtem magam hogy honnan tudják ezek a telefonszámomat és visszaaludni sem tudtam , lelkiismeret furdalás gyötört és megpróbáltam visszahívni de már csak egy autómata válaszolt. Remélem az Anyukája nem hidratálja túl magát!

☝️🙈🖕🥳😅😁😂😂😂😂

[sztivan]

tegnap került a kezembe ez a könyv, és én erre emlékeztem gyerekkoromból, hogy ott volt a könyvtárban, úgyhogy most átlapoztam, és áááááááááááááááá

ez egy 1989-es könyv, szóval nagyjából az X generáció mesél benne arról 6-12 évesen, hogy milyen nekik az apjukkal, és nem túlzok, végig olyanokkal van tele, mint hogy "én nagyon szeretem apát, mert amikor megver, csak kicsiket üt", meg hogy "apa nagyon kedves, csak sosincs otthon és amikor részeg, akkor sajnos ordítozik", és hogy ez így nem két kiragadott példa, hanem így végig

és ez a szerkesztett verzió volt, a kiadóban direkt gondolták úgy, hogy ez cuki lesz és jól megmutatja, mit gondolnak gyerekek az apjukról

komolyan, én tudtam, hogy az a generáció sok szempontból rettenetesen félrenevelt és súlyos terheket hordoz magával ma is, de ezt végigolvasva azt csodálom, hogy csak ennyire és hogy mennyire sokan képesek voltak kijönni ebből, megtörni a rossz beidegződéseket, komolyan, egészen elképesztő. meg az is, hogy a gyerekekben mennyi szeretet van, mennyire kevés is elég nekik, és akkor mi minden lehet belőlük, ha még tényleg jól is bánnak velük. és akkor azok az apák, akikről ebben a könyvben szó volt, azok ma az öregek, már aki még él közülük, és nekik valószínűleg meggyőződésük, hogy ők ezt a dolgot jól csinálták

jó, egy cuki mondat azért volt benne, az legyen meg: "az apák, azok ugyanúgy emberek, mint a nők"

[ajtostolahazba]

Ezt most kiírom magamból, mert szarul vagyok és mivel senkit nem akarok terhelni a szarjaimmal, leírom ide, elvégre ez az én blogom vagy mi.

Az elmúlt egy év életem legrosszabb, legnehezebb, de egyben legszebb éve is volt. Kezdődött tavaly augusztusban a lányom válásával, ami engem jobban megviselt, mint őt, mert kurva nehéz volt kussban, a pálya széléről végig asszisztálni. Mert ez az ő élete, az ő döntésük, ők voltak benne, nekem az a dolgom, hogy elfogadjam, támogassam. Erre egy hétre szakadt meg az a 20+ éves barátság, amit azóta sem tudok hova tenni, de elfogadtam. Kurvára meggyászoltam, rengeteg munkám van benne. És októberben jött apu... Egy életmentő műtét, majd egy diagnózis, amit senki nem akar hallani soha. A karácsonyi covid majdnem elvitte, de összekapartuk, elkezdtük a kemót. Jól ment. Jól volt. Májusban voltak nálam utoljára. Az a nap olyan szép volt! Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, olyan önfeledt volt, olyan boldogok voltak itt! Akkurátusan fotózok mindent, minden alkalommal megörökítem a pillanatot. Annak a napnak a képe itt van kint. Úgy van bennem, meg ha most árnyeka is önmagának. Eleinte magamnak se mertem bevallani, de dokumentálni akartam mindent... Nem tudom mikor leszek abban az állapotban lelkileg, hogy egyszer sorba szedjem, időrendben..nem merem még, nem akarom. Egy hullámvasút ez az év, 3 hetes etapokban számolunk, mert 3 hetente kap új kezelést. Én viszem. Ritkán a tesóm is, de ő valahogy távol akarta tudni ettől magát, amiért haragudtam előbb, ma már megértem. És valahol hálás vagyok, mert 3 hetente olyan mély és intenzív volt a kapcsolatom apával, mint előtte soha. Mindent megbeszéltünk. Tényleg mindent. Nem volt semmi tabu. A legjobb barátom lett, a cinkostársam. Mindent kimondtam. Hogy mennyire szeretem, hogy milyen nehéz lesz, ha majd nem lesz, és azt is, hogy ha úgy érzi belefáradt, és nem bírja tovább, akármilyen nehéz is, az ő döntése és tiszteletben tartom. Miattam ne csinálja, ha ő maga már elfáradt.

Tegnap hazamentünk. Apa napok óta csak alszik, csont és bőr, iszonyat gyenge. Az étvágya hullámzó, de az elméje penge. Tegnap egész nap ébren volt. Kibotorkált segítséggel a konyhába, amikor ettünk, délután a lábtartós fotelben ült végig. Amikor anyuval meg a tesómmal kimentünk a temetőbe, ő Gwendivel maradt. Beszélgettek, nevettek.. Aztán este sikerült belediktálni meg egy szelet vajas kenyeret, szőlővel, dinnyével. Mielőtt elindultunk a temetőbe, bementem hozzá, hogy apa, indulunk, Gwendi itt lesz, sietünk. Jó legyél, rosszat ne halljak!😊 és megöleltem azt a törékeny testet és azt kérdezte: miért vagy hozzám ilyen jó?-mert szeretlek apa. Nagyon szeretlek! És este beszélgettünk és boldog volt. Fáradt, de nagyon boldog.

Ma sokkal gyengébb volt. Nyugtatom magam azzal, hogy elfáradt tegnap , hogy sok volt neki ( mert tényleg sok volt), de amikor anya azt mondta ma, hogy mondott valamit, teljesen elvesztettem a nyugodt kontrollt. "Olyan szép ősz van. Sétálok egyet".. Nem tud járni már...

Halálra vagyok remülve. Rettegek, hogy mikor csörren meg a telefon, mikor ér véget végérvényesen a gyerekkorom. De hátha csak túlreagálom. Mert minden pillanata tiszta, olyan okos és művelt, és a teste ugyan lassú, de az agya most is vág.

Szóval itt tartunk most. Mindeközben nyilván beletenyerelt az életembe egy betegség is, de valaki azt mondta, a sok keserűség miatt nem véletlenül lettem epebajos...nem tudom. Itt ez a látszólag erős és rendíthetetlen nő, aki vagyok, és kurvára félek. Minden nap ajándék, de még annyira szeretnék egy kis időt!

Az apukámmal...:(

[oldmacykerenew]

Úgy alakult, hogy “megfázott” a kis keresztlányom. Igen, idézőjelben, mert KÖHÖG ÉS FOLYIK AZ ORRA… (ők megfázásnak nevezik) szerintem benyelt valamit. Miután veszekedtem velük egy sort múltkor, hogy illene szólni, ha valaki beteg náluk… így is tettek végül tegnap. Szóval itthon töltjük az ünnepet, szeretetben és kényelemben KETTESBEN🥰.

Én nem nagytakarítottam, nem pucoltam ablakokat, nincs minden ruha kimosva… (kövezzetek meg😁) viszont jó a kedvünk, kettesben lehetünk, ha akarunk egésznap csak döglünk, ha akarunk szexelünk, szabad a program 😁😁😁😅🎄 A tegnap sütött sütit már félig felzabikáztuk, a vacsi valami egyszerű lesz, mert nem igazán kívánunk semmi nagy hűhát. Bár én vettem “magamnak” garnélát. (Tomi nem szereti) majd én azt eszem szerintem 🫣😁 Aztán ennnyiiii. Tegnap Grincseztünk - imádjuk a filmet😍 ma is nézünk valamit szerintem, meg horgolok is. 🫣🧶😃 Szóval ja… szerintem ilyen az igazán jó ünnep.

Mindenkinek teljenek az ünnepek kellemesen, nyugalomban és boldogságban a szerettei körében ♥️🎄😘 Boldog Karácsonyt Mindenkinek♥️♥️♥️🎄

[stickalittle]

Na, most az volt,

hogy a kórház lemondta anyám június eleji szürkehályog műtétjét telefonon, a műtét előtt egy nappal. Hétfőn lett volna a műtét, bepakoltunk mindent, vasárnap délután lemondták. Azért mondták le, mert az orvost, aki műtötte volna, Pintér átvezényelte egy hónapra egy másik kórházba. Azt mondta az orvos, hogy majd július elején jöhet vissza ebbe a kórházba, és akkor hívnak, hogy mikor lesz a műtét. Oké, mi mást tehettem volna, hát vártam. Persze nem hívtak. Július vége van. Akkor hívom én őket, hogy most mi van a műtéttel. Tegnap sikerült olyan telefonszámot szereznem, ami egy orvosé, és fel is vette. Azt mondta, hogy aki műtötte volna, most szabadságon van, ő meg egy másik kórházban van éppen, de pont holnap lesz a megfelelő kórházban, hívjam ma, és megnézi, mi van a műtéttel. Legalább kedves volt. Oké, ma hívtam. Azt mondja, hogy anyám be van írva műtétre a jövő hét hétfőre. Mondom, hogy ma szerda van, nekünk nem szólt senki, ez biztos? Azt mondja, hogy ő nem tud erről közelebbit, mert nem ő műtötte volna, és valaki máshoz van beírva, de azt látja, hogy be van írva. Megköszöntem neki ezt is. Nekem ne mondja senki, hogy ez így normális. Ha nem hívom őket, akkor nem is tudunk róla, hogy anyámnak műtétje lenne hétfőn? Vagy mi van akkor, ha ez nem biztos, mert csak én hívtam a kórházból egy orvost, és az mondta, hogy ő úgy látja? Mi van, ha odaállítunk hétfőn, és nem lesz műtét, mert az orvos nem jól látta, mivel nekem furcsa, hogy egy büdös szó nem volt eddig a műtétről? Na, mindegy, hétfőn odaállítunk. Magyarországon egy nagy kaland az élet.

[diogenesz2020portugal]

Portugália

Már több mint 2 éve gondoskodunk a szomszéd lakásban élő néniről, akinek nincs egyetlen élő rokona sem. Bevásárolunk neki, adagoljuk a gyógyszereit, beszélgetünk vele, hetente háromszor mosunk rá. A múlt héten egy orvosi vizsgálatra kellett volna kísérnem, de nem volt hajlandó kilépni a lakásából - nyilván félt az eredményektől. Hétfőn ementem az egészségügyi központba, hogy felírassam a gyógyszereit, és elnézést kérjek, hogy feleslegesen foglaltuk le az időpontot.

Tegnap telefonáltak, hogy a háziorvosa dél körül kijönne hozzá. Ma pontban délben meg is érkezett egy ápolóval és egy szociális munkással. Bő egy órát voltak itt, és hihetetlenül professzionálisan (és kedvesen!) kérdezték a problémáiról.

Még mindig nem tudok napirendre térni afölött, hogy Portugália mennyire emberi. Még mindig meghatódva jövök ki az orvosaimtól, mert emlékszem a magyarországi viszonyokra. Az egészségügy itt is túlterhelt, de az orvosok, az ápolók hihetetlenül kedvesek. Ahogyan vele viselkedtek, az példaértékű.

De lehet, hogy annál is több.

Most egy kicsit törölgetni fogom a szememet. Már megint.

Belement Portugália.

[haelhetekevvelakifejezessel]

Hány év a gyász? Meg átlapolhatnak-e, vagy egymás után kell őket számolni? Mi az illő? Duplán számít-e egyszerre kettő, vagy szimultán kell őket számolni? Ér-e több kreditet a fiatal, mint a vénebb? (És ki és kinél és hány évente és mennyinél?) Mikor kell elkezdeni meg mikor illik befejezni? Meg ugye mi a faszról is van szó ilyenkor, hogy gyász? Úgymond mi a bánat is?

Hogy tagadás, alkudozás meg elfogadás. Meg harag és a többi lehetetlen baromság, amiket szigorúan lineáris grafikonon az orrod alá tolnak, és tessék, egy bevásárlóközponti útjelző rajta: "ön itt áll most". Holnap majd eggyel arrébb. Majd a sportrészlegnél talán.

Hát: biztos, hogy arrébb, csak már most is téved, ahogy szokott ezeknél a sarlatánoknál lenni. Az a kép jut eszembe, amit az akárhanyadik marsjáró robot készített a távoli Földről, és valami véletlenül épeszű ember rátűzött egy kis táblát: "ön itt áll most". Hát szerintem ez az úgynevezett gyász.

Volt a H. Kati (vagy van, csak már nincs), akivel jó viszonyban voltunk, amíg el nem küldött a kurva anyámba (valószínűleg mindenkinek így volt egyszerűbb), az apám jóbarátja volt, ő mondta egyszer vigasztalólag: nekem tizenöt éve halt meg anyám, de ma is beszélek hozzá. A Kati vagy száz éves, de legalábbis most hetvenöt, amennyiben együtt voltak egyetemisták az apámmal. Nekem hét éve halt meg az első (születési sorban utolsó) öcsém, és már nem beszélek hozzá nagyon. Apámhoz se, pedig ő csak most lesz három. De tegnap este is vele álmodtam: hozott valami ételt, figyelmességből, mert tudta, hogy itthon dolgozom és nincs időm enni, lerakta az íróasztalomra, de rögtön visszajött és a felét mégis elvitte. Biztos anyámnak elfelejtett hozni -- röhögtem magamban, és ennyiben is maradtam vele. Ezért hívogatott mindig az öreglány, ti. az anyám, ha kettesben találkoztunk az apámmal. Apám pedig "..Elvégre akkor jön-megy, amikor akar, tizenhárom éve halott. Holnap éjjel majd, talán. Úgy tűnik, mostanában szeret velem lenni egy kis időre." -- olvastam az egyik nap egy versben. Az enyém még nincs három éve, mégis ugyanezt csinálja. Mikor illik ezt elkezdeni? Vagy mikor illendő befejezni?

Elvégre is soha, vagy pediglen azonnal, amennyiben a hullák az égből mindent látnak. Időnként elképzelem, hogy zombikkal van teli a mennyország.

Tesóm, a másik (az, tényleg másik) jót röhögne. Vele nem kell ilyen olcsóságokon szórakozni, remekül diskurálunk. "Baszd meg, Kata, mondtam, hogy nem fekhetsz le a barátaimmal!" De nem is a barátod, csak a szomszéd, aki megvette a lakásodat. "Azzal meg pláne!" De csak beázott a vécéd, amikor már megdöglöttél, és azt is nekem kellett megoldani. "Leszarom bazmeg!" A konyhaszekrényed is leesett, azt is nekem kellett, meg az egész hagyatékit is, meg a muttert is, meg Isti sem áll velem szóba már, meg Anitához sem mehet a fehér, mert lepisálta a kanapéját. Egyszer. "Leszarom." Jó, de... "Leszarom." Akkor én is!

Aztán egy ideig nem áll szóba velem, de amikor írom, hová mentünk síelni meg ilyenek, akkor azért örül.

Én meg csak azt nem tudom azóta eldönteni, hogy ha akkor nem hal meg, akkor nem nekem ázik be a vécé és...

nem nekem kellett volna az egészet, most meg az egyik szemem nem tud igazán sírni, a másik meg nem tud igazán nevetni. Talán egy közepes agyvérzés segítene, múltkor is a Marika csak a fél szájával már meg minden -- gondoltam az autóba visszaülve. Aztán elmentünk egy vidéki ház felé a következő síelést megtervezni az apám gyűrűjével az ujjamon, tesómmal a fejemben. Anyámra, érdekes, a következő két napban egyáltalán nem gondoltam.

[plexi1120]

Macska már nálad lakik ? Vagy majd a taktaharkányi szűzmária hozza a híreket ?

Bocsánat, bocsánat. Ki akartam várni míg beáll egy egyensúlyi állapot, meg míg ma hazaérek a munkából és meglátom mi maradt a lakásból. :DDD Azért van bennem egy kis aggodalom.

De szerdán elhoztam munka után. Csütörtök reggelig a mosógép mögött tanyázott. Csak akkor jött elő, amikor elvittem a szelektívet. Gyorsan evett, levizelte a kanapét és ment vissza.

Aztán kibányásztam onnan, elzártam a fürdőt. Az új rejtelhelyéhez vittem a kajáját majd fél perc múlva megtört a jég. Jött elő és ott volt majdnem egész nap a közelben. Kivéve ha a lépcsőházban járkáltak. Akkor elfutott a kanapé mögé fél-1-2 órára.

Evett, ivott. Sokat aludt meg játszott. Igaz csak magában. Olyankor nem nagyon engedi a közeledést, eltol. Ha meg valamit elkezdenék csinálni akkor jön bújni. Jól ráérez, hogy pont mikor nem jó. :D

A kaka is megvolt tegnap este végre. Igaz be kellett hozni a nagy virágfölddel teli kaspót. Eddig kint végezte a dolgát, nem tetszett neki az alom. Elkezdem keverni és átszoktatni. Remélem sikerül hamar.

A növényeket megszagolta, de nem rágcsálra. Remélem ez ma is így marad. A játék hevében azért kioszt pár pofont a dolgoknak, akkor kapott az egyik nagy levelű. Meg a nagy plüsscápa, a kanapé.

Éjjel viszonylag rendben elvolt. Jött-ment, nyávogott, de nem nagyon maradt meg, viszont szerencsére nagy zajt sem csinált, nem volt katasztrófa a nappaliban.

Mikor meg indultam a melóba, jött simizni. Igaz így csak 10 perc jutott. Majd picit korábban kelek. :D

Meg szerzek cicahálót az erkélyre. Azért szeretett volna kimenni.

[csakcsiga]

Nagyon jól sikerült ez a hétvége... Édesanyámnak ping-pong asztalt vettünk születésnapjára és konkrétan tegnap éjfélig játszottunk.

Ma egy laza ebéd a halászcsárdába kv otthon és már haza is értem.

Mivel mindent megcsináltam pénteken, így mára nem maradt más mint hogy összepakoljak honlapra, lezuhanyozzak és mivel maradt még 2 kisebb darab édesburgonya, így csinálok vacsira egy fasza rizottót!

Régen volt már ilyen nyugodt vasárnap estém.

[helsinkiaznyugate]

“- Kapcsolj és kussolj, mert jön Korben lelke, teste, egész este! Tegnap még béka, holnap már királyfi! Egy igazi Crocket, hééé és itt a Fhloston Paradicsomban! Ma este a hotelbe hatol be ezer pazar pozőr, lesz mulatság és malacság, párban csacsogókkal, borban tocsogókkal ééés… a fej már zsong, all night long, all night! Úúú! Nyaljátok a bélyeget csajok! Mert ezt a pasit meg kell írnotok anyucinak! 5-től 7-ig a ti hangotok leszek és a nyelvetek is! Mmma! Rátapadok az év szexbálványára. Semmi harc, jön a Dallas-arc, meg amit akarsz, ha kavarsz!

- Milyen volt?

- Óóó!!! Állati! Esztelen! Fantasztikus! Totál zöld!

- Mennyire zöld?

- Óóó!! Nagyon csúcszöld! Maxizöld! Fantasztikusan zöld!

- Bzzz, bzzz, bzzz! Korben szívem! Mi volt ez? Sz*r! Rossz volt, lapos volt, erőtlen, gagyi, töketlen, én pedig itt show-t csinálok tudod? Hmm? Hadd szóljon, pápápá! Úgyhogy holnap, 5-től 7-ig, galaktikus idő szerint legyél olyan kedves, és színezd ki a két szavas szókincsedet, jó! Zöld legyen, oké? Oké?

- Beszélhetnénk egy percre? Csak egy szóra! Én nem kinyermázni jöttem ide, világos? Úgyhogy holnap 5-től 7-ig majd megoldod magad! Zöld?

- Szuperzöld!”

(Az ötödik elem)

[drakvuf]

Házasság első látásra II/22: Hogyan nem kaptam Kiszel Tünde naptárat karácsonyra és egyéb rémtörténetek

Az előző részt ott hagytuk abba, hogy Geri leült Renivel beszélni.

A férfi végre bevallja a feleségének, hogy Ramival is találkozgatott, amikor mélyponton volt a kapcsolatuk.

Szerencséjére a nő egyáltalán nem haragszik meg rá. Azt mondja neki van önbizalma és nem féltékeny Ramira. Hozzáteszi nekünk, hogy ha Orsival találkozgatott volna a férje, akkor másképp fogadja a hírt.

Annyira fasza minden, hogy másnap reggel a közös fotóalbumukkal érkezik az albiba, amibe belerakta az elmúlt napok élményeit. Aztán Reni megkérdezi, hogy mit beszélgetett tegnap a férje Orsival? Geri elmondja, hogy a Ramis találka volt a téma ott is. Úgy érzi, hogy a felesége kicsit féltékeny. A férfi bedobja, hogy lassan illene újra együttélniük, de a felesége még gondolkodik rajta.

Orsi és Tűzoltó Zoli éppen az esti terápiáról beszélget. A férfi már alig várja, de a felesége kurvára nem akar menni. Elmondja, hogy őt nem érdekli mások problémája.

Orsi felhozza, hogy Geri ügyébe is csak azért avatkozott be, mert közelebb érzi magát hozzá. Megkérdezi a férjét, hogy ez nem zavarja-e? Kurvára nem. Úton a helyszínre Orsi megjegyzi, hogy ez az utolsó előtti terápia. Szerinte minden fasza volt a héten és Zoli nem mer tiltakozni. Marica és Patkány Zoli a tegnapi vacsoráról beszélgetnek. Megbeszélik, hogy Judit kicsit sok volt.

A nő megkérdezi a férjét, hogy mit beszélt a nővel. A féreg elmondja, hogy azt, hogy tudná megváltoztatni a feleségét. A nő szerint rá tudná beszélni műtétekre és arra is, hogy szexibben öltözzön. Marica letudja ezt annyival, hogy ő szépen öltözködik, de a féreg elkezd nekünk panaszkodni, hogy lenne min változtatni.

A nő aztán fel is dobja az esti szettjét, amire Patkány Zoli nem túl meggyőzően azt mondja, hogy jól néz ki. Te is jól nézel ki - hazudja Marica a férjének. A helyszínen Judit bejelenti, hogy ő meg se fog mukkanni ma, mert Pultos Reni ezt tanácsolta neki. A lány azt mondja, hogy nem teljesen erről volt szó, de azért köszöni, hogy befogja a pofáját.

Nekünk azt hazudja, hogy tegnap jól szórakozott a nőn, de most már gecire bassza az agyát. Judit a kamerának továbbra is azt hazudja, hogy nincs semmi baja a fiatalabb riválisával. Szerinte a lány azért jött ide, hogy sztár legyen, de kurvára vakon van.

Végül megunják egymás disszelését és Judit bejelenti, hogy Maricát szexshopba fogja vinni. Bilincset és korbácsot fognak venni, hogy kikösse és elverje a patkány férjét.

Megérkeznek a szakértők. Melinda megosztja velünk, hogy egyre keményebben kell bánniuk a párokkal, mert sötétek és nem értik amit mondanak nekik. Az első párosunk Pultos Reni és Brumi. A nő a kanapé felé menet megosztja velünk, hogy sokkal lazábban veszi már a kapcsolatukat. Nem akar mindent megbeszélni és nem akarja a férjét megváltoztatni.

A múltkor még válni akartak, de ma már sokkal jobban vannak. Peti szerint ez azért van, mert végre elfogadta a felesége, hogy szüksége van énidőre. Elmeséli azt is, hogy kicsit tahó volt ő is Renivel, de a barátai segítettek neki belátni, hogy egy fasz.

Viktor felfedi, hogy egy béna személyiség teszt alapján rakták őket össze és a konfliktusuk forrása az volt, hogy a nő extrovertált, a férfi meg introvertált. Ez náluk abban látszik, hogy egy veszekedés után Brumi egyedül akar lenni, Reni meg a faszijával. Melinda megjegyzi nekik, hogy nagyon szépen helyrerázták a kapcsolatukat és látszik, hogy sokat beszélnek. Judit viszont már gecire unja őket.

Peti elmeséli, hogy kitalált erre a hétre egy játékot. A felesége kapott egy sípot, ő meg egy csipogós kutyalabdát és ezekkel tudják egymásnak jelezni, ha valamelyikük túltolja. Reni hozzáteszi, hogy csak egyszer szólalt meg, amikor a férfi dugni akart. Ezen mindenki elnevetgél, de a lány biztosítja őket arról, hogy még nem volt szex.

Judit elmondja a kamerának, hogy ő nem hiszi el, hogy nem volt még akció a fiatalok között. Szabi erre előad egy monológot, hogy náluk volt már, de most éppen nincs, mert újra kell töltenie.

Marica és Zoli következik. A féreg azzal kezdi, hogy sikerült bebeszélni magának, hogy ő végülis nem rossz apa. A feleségén meg azt látja, hogy jó anya lenne.

Vincentet ez kurvára nem érdekli. Ő Marica árnyék énjét akarja látni. A szakik szerint a nő visszafogja magát és igyekszik politikailag korrekt lenni. Melinda azt mondja nem az a gond a kapcsolatukban, hogy Zoli nem tartja vonzónak a feleségét. Ennek ellenére Marica a férjének szegezi a kérdést, hogy nőként befog-e neki jönni?

A patkány nem válaszol, de nekünk megsúgja, hogy nem lehet kritikát megfogalmazni a felesége felé, mert tagad és hárít. Vincent újra elmondja, hogy szeretné az igazi Maricát látni, de a nő nem tudja mi a faszról beszél. A kókler pszichológus gúnyosan megjegyzi, hogy biztos rendben volt a gyerekkora és nincs miről beszélni. Erre Marica elárulja, hogy kicsi korában egy köcsög orvos miatt evészavara volt, de a szakik lehurrogják, hogy tuti hogy a szülei miatt volt és nem a doki miatt. Amikor a nő ki akarja fejteni a sztorit, akkor Vincent félbeszakítja és azt mondja neki, hogy hárít.

Melinda szerint Marica önmaga szabotálja a kapcsolatait azzal, hogy mindig bebeszéli magának, hogy nem tetszik a párjának. Vincent ezután Féreg Zolinak szegezi a kérdést, hogy milyen a felesége igazából? A faszi viszont kurvára nem figyelt és nem tudja miről van szó.

Marica elárulja, hogy nagyon érzékeny és ezért falakat állított, de nem tudja már mi van mögötte. Emiatt nagyon nehéz is beleugrania egy kapcsolatba, bár végül Zolinak odaadta a szívét, de minek? Judit közben azt sugdolózza a háttérben, hogy ő elviszi a nőt egy szexshopba és majd ott kihozzák az igazi énjét. Vincent újra megpróbálja bevonni Patkány Zolit a beszélgetésbe, de az továbbra se figyel.

Judit itt már kiakad a faszira és megkérdezi Gerit, hogy biztos orvos-e? Vincent közben azon loopol, hogy az a baj Maricával, hogy nagyon PC. Kihúz annyit Zoliból, hogy a felesége egy anyatigris az álca mögött. Melinda megkérdezi a férfit, hogy hogy tudna olyan környezetet teremteni a nőnek, hogy önmaga lehessen? Patkány Zoli, mint a gyerek, aki nem tanult órára próbál valami értelmeset mondani, de látszik, hogy kurvára nem érdekli. Szerencséjére Marica megmenti és bedobja, hogy a gyerekekkel nagyon jól érzi magát.

Elmeséli, hogy szokott játszani a családdal és arra jutnak a szakértők, hogy hülyéskedésre van szüksége. Ezért kiadják nekik feladatnak, hogy mókázzanak otthon és Vincent azt mondja Zolinak, hogy provokálja a nőt. A férfi rámondja, hogy okker-mokker, de nekünk elárulja, hogy gecire nem jó ötlet a feleségét provokálni, mert le fogja vágni a patkányfarkát. Judit és Szabi következik. Pultos Reni egyből elkezdi a szokásos vergődését. Azt mondja óvodás kapcsolata van a párnak.

Jeremy bedobja, hogy az eddigi kapcsolataiban mindig mindent megvett a barátnőinek és úgy érzi, hogy most is ez a téma. Judit felszólítja, hogy mutasson fel bizonyitékot arra, hogy ő a férfi pénzére utazik. Természetesen nincs semmi Szabi kezében. Vincent megkérdezi Juditot, hogy szerinte kiről beszél a férje? Nem róla.

Nem vagy korrekt, Szabi - mondja oda a férfinek. Jeremy aztán azt mondja, hogy a nő erőlteti a szerelmet, folyton hívogatja és zaklatja. Judit ezen kiakad, mert szerinte semmi ilyesmiről nincs szó. Te melyik moziban ülsz, amúgy? - kérdezi a nő a férjét. Szabi bedobja, hogy az egészet azért csinálja a felesége, mert közeledik a kísérlet vége és be akarja biztosítani az igent.

Vincent szerint többet kéne beszélniük az érzéseikről és akkor nem lennének ezek a viták. Judit szerint itt most arról van szó, hogy a férje Mr Szabi üzemmódba kapcsolt és ilyenkor próbál minél dominánsabbnak tűnni.

Orsi és Tűzoltó Zoli következik. Elmesélik a fotózást és a nő nem győzi dicsérni a férjét, hogy mennyire jól sikerült és milyen jót tett a kapcsolatuknak.

A férfi elmondja, hogy neki is jobb ez a helyzet, mert nincs veszekedés, de el kellett nyomnia magát ehhez, ami nem jó. Vincent megkérdezi, hogy szerinte miért rakták őket össze? Zoli rávágja, hogy biztonságot tud adni a nőnek. Orsi pedig azt mondja, hogy segíteni tud a férfinek normálisan kifejezni az érzéseit.

Melinda bedobja a tűzoltónak, hogy amúgy a felesége végre elkezdett nyomulni rá, csak nem veszi észre. Zoli meglepve hallja ezt, mert tényleg kurvára nem vette észre. Én se. Könyvelő Reni és Geri zárja a mai terápiákat. A férfi egyből azzal kezdi, hogy találkozott Ramival, de aztán meggondolta magát és inkább a feleségével maradt.

Reni itt is elmondja, hogy ő Ramira kurvára nem féltékeny, mert annál több önbizalma van és azt is bedobja, hogy más lett volna a sztori, ha Orsi lett volna a randipartner. Hozzáteszi, hogy az eddigi kapcsolataiban nem volt ennyire őszinte partnere, mint Geri. Vincent megkérdezi őket is, hogy szerintük miért kerültek össze? Reni egyből rávágja, hogy őszinteséget kapott. Ezután büszkén mutogatja a közös képeiket az albumukban, ami nagyon jól esik Gerinek.

Miután végeztek, Melinda kihirdeti az Elmélyülés hetét. A következő héten olyan feladatokat kapnak a párok, ami megkönnyíti nekik a végső döntést. Judit és Szabi nevetgélve megjegyzi, hogy ők már jó mélyen elmélyültek egymában. Ennek ellenére ismét külön töltik az éjszakát, mert a férfinek nincs kedve dugni. Elmondja, hogy szerinte a felesége sokszor erővel próbál megoldani olyan szitukat, amiket ésszel kéne.

Judit azt mondja nekünk, hogy most éppen nem szerelmes és szerinte az a férje baja, hogy olyan nője van, aki nem azt csinálja, amit ő akar.

Geri és Könyvelő Reni pozitívan értékeli az estét. A férfi bejelenti, hogy meglepi programmal készül a feleségének és megígéri, hogy nem vízparti lesz. A nő nagyon örül ennek és elárulja nekünk, hogy fontolgatja, hogy visszaköltözik a közös albiba.

Pultos Reni megjegyzi Bruminak, hogy neki lett volna programja az Elmélyülés hetére, de mivel elég csúnyán összevesztek a múltkor, ezért az nem jár. Dugni akart. A férfi nem örül annak, hogy nem lesz akció, amit a felesége leteker annyival, hogy ne sírjon.

Orsi megjegyzi Tűzoltó Zolinak, hogy elég tré volt, amikor Könyvelő Reni benyögte, hogy nem féltékeny Ramira, mert ezzel magát nyíltan feljebb helyezi. Azt se érti, hogy őt miért emlegette. Ezután elárulja, hogy hiányozni fognak neki a közös vacsorák, de a terápiák nem.

Nekem a 2025-ös Kiszel Tünde naptár hiányozna, de mindjárt megrendelem magamnak...

[prokee]

Még hogy a német bürokrácia nehézkes és lassú!

Tegnap kértem időpontot a helyi turisztikai irodától, és ma reggel már válaszoltak is.

Kaptam időpontot tegnap 11 órára.

[havaria]

Köszi-köszi a jókívánságokat, felajánlásokat! Dóri mindenben segít, jó kezekben vagyok. Nem hiszek a csíben, reikiben, karmában, mindenhatóban, de az így vagy bárhogy kapott támogatás nagyon-nagyon jólesik és érzem, tudom hogy segít is. Köszi nagyon.

Pacsi mindenkinek aki épp benne van, és salute azoknak, aki mar túl vannak rajta. Túl leszünk rajta mi is.

Az elmúlt hetekben sok embernek kellett elmondanom, hogy mi van. A legnehezebb az anyám volt, aki az apját, a férjét, tesóit és a masik fiát is így vesztette el. Nyilván ő vette a legjobban a kanyart. A legtöbb közlésnél azt a taktikát követtem, hogy az első mondatban tisztázom, hogy rák, a másodikban, hogy hpv, tehát csak az ilyen promiszkusz morális sérültekkel esik meg, de velük nem, a harmadikban, hogy nem tudnak segíteni a gyógyulasban, max azzal, ha végzik a dolgukat, ahogy eddig. Itt hagyok időt kérdezni, válaszolok, majd azonnal témát váltok, ezzel felodva a zavartságukat. amiért a legtöbben nagyon hálásak.

Sajnos a magyar mikroblogger társadalom nem lesz ilyen szerencsés. Itt mostantól rákospornó lesz. Switch over or stay tuned!

Tegnap lement a sugár premierje. Amikor feltették a maszkot, kiderült, hogy a készítése óta eltelt két hétben még kissebb lett. Mintát nyom az arcbőrömbe a rácsozat, ahogy felrakja az asszisztens és lecsavarozza az asztalra. Ez nyilván nem tett jót a paniknak. Xanax ide vagy oda, szólnom kellett, hogy vegyék le mielőtt elkezdhették volna a kezelést. Erre bejött a doktormő és kedvesen de nagyon hatarozottan rábeszélt, hogy ezt most muszaj lesz végigcsinálni, mert a sugár kéz a kézben megy a kemóval. Meggyőzött. Annyi kedvezményt kaptam, hogy a két alsó csavart nem tették be az asztalba, így a nyakamon nem volt akkora nyomás. De ami igazán megmentett, hogy a korábban olvasottakkal ellentétben nem tíz-tizenöt, hanem mindössze öt perc volt az egész. Szólt közben valami popzene. Egy szám véget ért, de masodik már nem. :)

Ma már ket xanaxot fogok bevenni.

[ajtostolahazba]

Jövőre Veled, ugyanitt...

Tegnap találkoztunk. 28 éve szerettünk egymásba, hittük, hogy majd egyszer mi együtt leszünk, mert ennek így kell lennie, mert két ilyen egyforma ember egymásnak van rendelve. aztán egy véget nem érő saga után mindketten jártuk a magunk útját, elváltunk az épp aktuális felségünktől/férjünktől, rosszul időzítettünk, elköltöztünk egymástól távol..de valahogy mindig ott volt bennünk a gyermeki hit, hogy eljön a mi időnk, sokszor vicceltük el, hogy egy koedukált idősotthonban fogjuk majd egymás kezét és beszélünk arról, milyen jó is volt a szex, amikor még tudtunk mozogni...:)) Fotók oda-vissza, gyerekek, unokák, örömök, gyász, egy-egy részeg éjszakán titkos telefonok, amikor ugyanazzal az érzéssel tudtuk mondani a másiknak, hogy szeretlek, mint régen. És el is hittük. 6 éve találkoztunk, akkor töltöttünk együtt pár órát, de a rendszeres beszélgetések megmaradtak. És eljött a tegnap... Megöregedtünk, de senkit nem érdekeltek a hason azóta keletkezett hurkák, a megőszült szakáll, mely alól ugyanaz a mosoly villant ki, a gondokban elmélyült ráncok, a rövidlátás vicces tünetei... Így volt ez mindig: félszavakból is tudtuk mire gondol a másik, ültek a poénok, a régiek is, amiket csak mi tudtunk, be se fejeztük a mondatot, a másik már tudta mi lesz a vége. És nevettünk rengeteget. Boldognak és elégedettnek kéne lennem, hogy tudom, valahol valaki szeret, tényleg, aki keresztül autózza a fél országot pár együtt töltött óra kedvéért, ami most hajnalig tartó beszélgetést jelentett, hol mélyen, hol viccelődve, keveset rágódva múlton és jövőn, de nem feszengve, csak úgy, mint régen... de volt ott valami, amit azelőtt sosem láttam: csak kétszer-háromszor vettem észre, valami idegen... szomorúság? Sosem éreztem ilyen erősen az idő múlását, sosem rémített meg ennyire még, hogy tudom nincs már előttem annyi, mint mögöttem. Büszke vagyok arra, aki lettem. Még ha el is tűnt a számból az az émelyítően édes íz: a reményé, tudom, hogy az út, amit választottam, még ha magányos is, szabadabb, mint bármi! Önkéntelenül is hátrébb léptem, sokkal bölcsebben néztem pár pillanatig ezt a két embert, akik ma már tudják, hogy elszalasztották életük nagy lehetőségét. És így már el tudom engedni. Dolgunk volt egymással, van is, lesz is. Mindig szeretni fogom, de ez a börtön az ő élete, az ő választása. Én a helyemen vagyok. Szabadon.