#tálalószekrény

[kanapekiraly]

Modern, vagy inkább klasszikus étkező?

[keziuzem]

Tálalószekrény

Renováció a száz éves családi örökségemen.

Az elrejtett időkapszula eredetmesél.

Papp Bálint - Otthon, Tiszainokán.

Munka közben, illetve minőségellenőrzés.

Haladós.

Új matéria. Esztergálni is kell.

Súlyos idegrendszeri árat kell fizetni, hogy kiegye a fene ezeket a besült szegeket.

Higy nem készült több ilyen foltozós kép, azt jelenti, hogy rendes körülmények között töltötte a száz évét a szekrény. Itt volt elrohadva igazán csak.

Pause!

Part one end

[angelofghetto]

krumplihéjpite

Hogy keretet adjak, azzal kezdem, mire tanítottak a netes társkereső oldalak. Amikor az első kultúrsokkból felocsúdtam, amit a tömény közönségesség és trágárság okozott, és eljutottam az értelmesebb réteghez, akik képesek és hajlandók voltak levelezni, rájöttem, hogy beleszerethetek előbb valaki lelkébe, gondolataiba, mielőtt tárgyi valónkban találkoznánk. Persze értek csalódások, amikor a személyes találkozás egészen máshogyan alakult, mint azt az írásbeliség alapján feltételezni lehetett, de nem mindig.

Olvastam a krumplihéjpités regényt, és utána évekig vadásztam a filmet. Kicsit más a kettő, mint ahogy az lenni szokott. Furcsa mód, nagyapámnál töltött nyaraimat idézte fel. A tárgyi környezetüket. A fényesre kopott fából és f��mből készült használati tárgyakat, a dróttal összeerősített fajátékokat és szalmával tömött macikat üvegszemekkel. Az eső utáni kert illatait, a nedves vállú posztókabátokat, az öreg konyhák párás melegét, a sparheltben duruzsoló, pattogó tűz hangjait, a régi könyvek illatát, ahogyan a vitrázsfüggönnyel takart üvegajtaját kinyitották a könyvszekrénynek. A hagyományos írógépek kopogását (és csilingelését a sor végén), a tintaceruza jellegzetes színét, ahogy megnedvesítés után lilásra váltott, a töltőtoll sercegését a papíron, ahogy képes levelezőlapokat írunk mindenkinek mindenhonnan, főleg utazások, névnapok és a nagy ünnepek alkalmával. (Én is töltőtollal tanultam írni, persze csak másodiktól, és golyóst csak ötödiktől használhattunk, mert a tanár szerint azzal egészen más az íráskép.) Nagyapa mosolyog felém hamiskásan az asztal fölött, ahol dróttal vagy enyvvel épp megreparál valamit (a dolgok természete szerint). Nagymama a kályha mellett ül a fotelban a hengermintás festett fal előtt és zoknit stoppol, vagy a konyhában a gyúródeszkán sodorja a nudlit. És mindezt az óra tikk-takkja kíséri a tálalószekrény felől, ami taktust üt a nyugodt napok alá, és csak nagyon halkan juttatja eszünkbe, hogy ütései mutatják az egy irányba haladás másodperceit: memento mori. És ez nem száz éve volt, csupán egy emberöltő.

Ez a film visszaad ebből valamit. Szagokat, ízeket, a szeretet és aggódás, a valahova tartozás melengető érzetét. Hogy régen volt idő és lehetőség udvarolni, hogy az emberek először egymás lelkébe szeressenek bele, ezért tartottak sírig a szerelmek, nem csak a viharos idők miatt. Hogy mindenki számára adottak egy életben legalább egyszer a döntéshelyzetek, amelyekben csöndes szemlélő, gazember, vagy névtelen hős is lehet. És aláhúzza a tanulságot: a háborúkat politikusok csinálják, de az emberek veszítik el miatta mindenüket.

[angelofghetto]

Nagyikámnak volt egy selyemköntöse, amolyan orientalista art deco darab, talán még tekintetes asszony korából őrizte meg. Fekete hernyóselyem pongyola volt, olyan kis beleszőtt színes kínai figurákkal, amelyek nem voltak nagyobbak másfél centinél: nyúlánk, emeletes pagodák...leveles bambuszok ahogy csoportban nőnek... ladikban álló szalmakalapos hajós, aki hosszú bottal löki tovább a csónakot a meder iszapos aljától... vállán hosszú bambusz rúdon vizes vödröket egyensúlyozó alak. Ezek ismétlődtek rendezetten a mintában. A beszövések leginkább piros és aranysárga színben tündököltek, legalább is kisgyerekként csodának láttam ezt a köntöst. Bár a könyöke már foltozott volt, és a zsebeit is többször vissza kellett ölteni a sarkainál, mégis nagyon szerettem volna megörökölni, amikor eljön az ideje. Volt, hogy a nagy tölgyfa ebédlőasztal alá ültem, és a fejemre terítettem, mint amolyan láthatatlanná tévő leplet. Ebéd utáni alvásoknál szerettem vele takarózni.

Aztán Nagyi eltávozott, és a nagy pakolászásban a varázsköntös ugyanúgy a kukába került, mint egy csomó más kincs: aranyszegélyes üdvözlőkártyák, képeslapok, csorbult porcelán bomboniér festett virágmotívumokkal, hozzá való kis tetővel, a faragott fekete tálalószekrény, rajta a tarka üveghal, aminek a napfény annyira szeretett bújócskázni a színes foltjain, a táncrend gyöngybetűs írással és kis lelógó cérnabojttal, a kissé már szakadozott csipkelegyező, elefántcsont cigarettaszipka. Anyu szenvtelenül közölte, hogy ez mind ócska kacat, porfogó, tűzre való. Csak néhány este sírtam elalvás előtt. Sajnáltam, hogy így tűnik el egy teljes élet, ahogy a tárgyi bizonyítékai az eseményeknek, a létezésnek, az időnek. Kedves kis mütyürök, amelyek világháborúkkal dacoltak, nevetve éltek túl téeszesítést, sztahanovista munkaversenyeket, padláskisöpréseket és proletárdiktatúrát. Sic transit gloria mundi.

Joyful kitsune no yomeiri (fox wedding procession) for this black based houmongi.

Those foxes look like short-sighted rats and I love them SO much!!!!!

[enterioronlinelakberendezes]

A bortárolás csínja-bínja

Imádod a borokat, de a boraid nem feltétlenül szeretik, ahogyan tárolod őket? Helyed még lenne is éppen, de fogalmad sincs, hogyan lenne illő elrendezni? Néhány inspiráció és jó tanács, hogyan, mekkora szekrényben, milyen praktikus megoldásokkal és mit figyelembe véve.

A borhűtőkre kifejezetten nem tervezek kitérni, hiszen adott méretben, formában és designnal kaphatóak. Inkább azt szeretném megmutatni, milyen lehetőségek rejlenek a hűvös helyeken, pincében tárolásban. Ha nincs pincéd, akkor se keseredj el, a konyhában vagy kamrában is kialakítható egy kis sarok. A cikk végén erre is találsz néhány tippet.

Először is, érdemes felmérni, hogy mennyi helyed van a tárolásra, mert az ugye nem kérdés, hogy a parafa dugóval zárt borok fektetve érzik jól magukat. Azonban ritkán jut eszünkbe, hogy nem csak a falra merőlegesen, de párhuzamosan is lehet őket pakolni, így szűkebb, hosszúkás helyiségekben nem csak a hátsó falat tudjuk kihasználni, de az oldalfalakat is.

Itt a hátsó falat meghagyták poharaknak, pultnak és hűtőnek, ami tálaláshoz, vagy egyszerűen csak válogatáshoz praktikus. Szeretnék itt kitérni egy pillanatra a pult jelentőségére. Ha nagyobb készlettel rendelkezünk, esetleg a kristály poharakat is együtt kívánjuk tárolni a borokkal, mindenképpen javasolt legalább egy 60 cm széles pultot tervezni, ahová le tudunk tenni egy tálcát, vagy kezünkből ideiglenesen lepakolni.

Ekkora készlettel nem mindenki rendelkezik, de érdemes felmérni a mennyiséget és a várható bővülést, ne gondoljuk, hogy sosem lesz több borunk. Egyes palackok akár éveket is állhatnak a polcokon anélkül, hogy kibontásra kerülnének, érdemes tehát valamiféle rendszert kiépítenünk, hogy ne kelljen havonta átpakolnunk az összes bort. Külön válogathatjuk típus szerint: fehér, rozé, vörös, esetleg külön a száraz, külön a félédes, stb. Megtehetjük azt is, hogy a különlegesebb borokat külön választjuk a többitől, de akár a szőlő termelési helye vagy a szőlő típusa szerint is kategorizálhatjuk. Egy a lényeg, gondoljuk az újonnan érkezőkre is, hogy legyen helyük.

A fektetett tárolásnál lényeges szempont, hogy egy “lyukba” mennyi bor fér. Amikor egy fajta borból többet veszünk, nem probléma, ha ezeket az üvegeket egymásra téve tároljuk, és egy helyre több fér. Azonban ha inkább egyesével vesszük vagy kapjuk a borokat, érdemesebb olyan szekrényt kialakítani, ahol egyesével hozzá tudunk férni a palackokhoz. Az egymásra pakolásnak ugyanis megvan az a veszélye, ha pont a legalsó kell, minden palackot le kell róla venni. A több pakolás pedig nagyobb esélyt jelent a leejtésre.

Amikor a borokkal együtt szeretnénk más italokat is tárolni, amik kényelmesen megférnek állítva, érdemes vízszintes polcokat is berakni, de semmiképpen ne a pakolásra szánt pultunkat áldozzuk fel erre.

A designt tekintve egy-egy polc sokféle szögben állhat. Általában a vízszintes polcok itt nem annyira praktikusak, hiszen a palackok jobbra-balra tudnak gurulni, ezért valamilyen szögben érdemes megdönteni. A fenti képen ez nem teljesen 45 fok, ami a szokványostól eltér, de így modernebb az összhatás.

A 45 fokban megbillentett polcok általában nehezebben kivitelezhetőek, de megérik a fáradtságot. Akár egyesével, akár tömbökben tároláshoz praktikus.

A polcok dőlhetnek előre is, itt azonban elvész a fekve tárolás lényege, hogy a dugó ne száradjon ki, így ezeket csak olyan pincékben tegyük, ahol adott a nedves légkör, vagy kifejezetten a gyorsan forgó boroknak tartsuk fenn.

Végül a polcok nem kell, hogy szó szerint értendő polcok legyenek, lehetnek ezek vékony lécek is, ahogy az előző képen is látszik. A két kis léc kényelmesen megtartja a palackot és valamivel kényelmesebben tudunk érte benyúlni.

Ha utáljuk a kereteket, a vastag polcokat, használhatunk fa vagy fém rudakat is, amikbe hosszanti irányban becsúsztathatóak a borok. Aki évente szereti átrendezni a borkészletet, vagy bonyolultabb rendszerező rendszerre vágyik, mint amit a fakkos megoldás nyújtani tud, annak ez a típus a legpraktikusabb.

A palackok magassága nem egyforma, így a bortartó polcok mélységét úgy érdemes meghatározni, hogy két dolgot veszünk figyelembe. Az egyes tárolásnál praktikus, ha kilóg a palack nyaka, így kényelmesebb megfogni és kihúzni. Egy kb. 35 cm-es palack megáll már egy 20-22 cm-es mélységű polcon is. Ha viszont tömbösítve tároljuk, nyugodtan lehet a polc 35-40 cm mély, hiszen úgyis lesz helyünk benyúlni a borokért.

Lényeges szempont, hogy hová kerüljön a boros pince, ha valójában nincs is pincénk. Lehet ez lépcső alatt, modern vagy klasszikus kivitelben is.

Lehet borkészletünk a tálalószekrény dísze, ami az étkezőben kap helyet, vagy a konyhaszekrény kiegészítéseként is megállja a helyét.

    Ne keseredjünk el, ha nincs ennyi helyünk a konyhában. Egy 30 cm széles sávot már tökéletesen ki lehet használni, egy átlagos belmagasságnál is ügyesen rendezve egy ilyen polc akár 60-80 palackot is befogad.

Konyhánk lábazata is praktikusan kihasználható, ha nincs más megoldás. Legalább 10-12 cm-es lábazattal számoljunk, és tegyünk fiókokat alulra. Ami itt lényeges, hogy a fogantyúja kényelmes legyen, ne tudjunk folyton belerúgni, és érdemes elkerülni a push-open, tip-on vagy nyomásra nyíló fiók megoldásokat, mert egy véletlen rúgással könnyen kinyílnak.

Nincs más hátra, bontsunk ki egy üveg jó bort és tervezzük meg a többi otthonát.

Képek forrása: pinterest.com

A A bortárolás csínja-bínja bejegyzés először a Hét Levél Tervező Iroda jelent meg.

from WordPress http://ift.tt/2j2mYJP via IFTTT

[kanapekiraly]

Étkezőasztalok, étkezőszékek, sarokétkezők, bárszékek

[angelofghetto]

az idő hordaléka

(A feng-sui ezt a kifejezést használja az évek során összegyűlt tárgyakra, amelyeket nem használunk.)

Nagyikáméknál a tálalószekrény fiókjában különleges kincsek lapultak. Fiatalabb korukból őriztek dolgokat, a háború előttről, amolyan anyagi érték nélküli, innen-onnan kapott, vett, elrakott apróságokat. Szerettem a szagot is, ami akkor csapott meg, mikor kihúztam a fiókot: a régi fa jellegzetes illata keveredett az öreg papírlapok, a dohánylevelek illatával, egy kis mentollal, meg mintha az imádságos könyvek lapjai között megőrzött lepréselt világokat is érezni lehetett volna.

Előkerültek híres szállodákból való, feliratos, hullámos vagy cakkos szélű szalvéták, névjegykártya méretű bőröndcímkék különféle városok címerállataival, gyufacímkék, és igen, volt ott egy ütött-kopott táncrend is, kacskaringós szépírás betűkkel kitöltve, kis fityegő selyem bojttal a szélén.

A kedvenceim mégis a domborpapírok voltak. Már nem emlékszem, mi célt szolgáltak. Talán üdvözlő kártyák lehettek, vagy valami termék mellé adták ajándéknak. Nem sík volt a felületük, hanem a rajtuk lévő színes kép körvonalai mentén préseltek beléjük domborulatokat, némelyik domborulaton kis csillogó szemcsékből ragasztott vonalka ékeskedett, és a papír cikornyás széle legtöbbször arany színű volt. Hercegnőket képzeltem hozzá gyermeki fantáziával, hatalmas báltermeket, gyönyörű ruhákban keringőző párokat, valamelyik sarokban pedig félig elfüggönyözött zenekart sok hegedűvel.

Nagyi mindig nagyon mérges volt, mikor rajtakapott, hogy már megint kutatok. Szerinte minden apró tárgynak megvolt a pontos helye. Nem tudom, neki mit jelentettek ezek az emlékek, talán az ifjúságát, talán azt az életét, mikor még megvolt a birtok és a személyzet, talán az elvetélt álmait, egy szabadabb, illedelmesebb világot, talán a felmenőihez kötődő láthatatlan szálat.

Sajnos mikor meghaltak, ezeknek a filléres emlékeknek zöme a kukában végezte. Anyu imádta a rendet és a minimalista környezetet. Néha összeszorul a szívem, mikor arra a hatalmas, tölgyfa tálalószekrényre gondolok, aminek a szélét az ebédlőasztallal együtt az oroszok késsel összekaszabolták, miközben énekeltek valami katonadalt, és a bútorok élén verték ki a taktust. Azok a bútorok sincsenek meg már. Nem fértek volna be a panelba.

Már nekem is van kincses fiókom. Abban az én gyerekeim szerettek kutatni, és élvezték, hogy minden tárgyhoz tartozik egy történet. A helyszíneket, a szereplőket csak én látom, nekik el kell képzelni a belső moziban. Két külön világ ez, ami a mesélésben találkozik.

[angelofghetto]

kisasszonyok

Újranéztem, és most egészen más volt, mint mikor először láttam a kilencvenes években. Akkor a lányok történetét mesélte el, most inkább időutazás volt.

Van egy jelenet úgy a történet háromnegyedénél, mikor Jo (Winona Ryder) a padláson felnyit egy ládát, amelyben Beth húga “kincsei” lapulnak, és eszembe jutottak a nyarak nagyiéknál. Nagymama imakönyve, amelyben apró, pasztellszínű szentképek rejtőzködtek, latin és magyar nyelvű idézetekkel a hátoldalukon, a nehéz, tölgyfa tálalószekrény, tetején a tarka üveghallal és a hozzá tartozó hatalmas dísztállal, amiben kulcsok hevertek, képeslapok kedves ismerősöktől, bőröndre ragasztható kis címkék helyekről, egy kis festett porcelán plakett Nyitráról, és  poháralátétek szállodákból, panziókból. Nem olyan söralátét jellegűek, hanem nagyon finom, dombornyomott papírból valók, aranyozott csipkés széllel. A könyves szekrény, ami apró kulccsal záródott (akkoriban nagy kincs volt a könyv), üvegezett ajtaját belülről okkersárga selyem vitrázsfüggöny takarta, hogy a lapokat ne érje közvetlen napfény, és mikor Nagypapa néha kinyitotta, érezni lehetett az öreg papír és a régi házak illatának keverékét. Volt ott domborított, festett bőrfedelű verseskötet, egy világtörténelmi enciklopédia, kézzel színezett képekkel, amelyeket pauszpapír lapok védtek. És egy apró kiadvány, Kner Izidor saját nyomdájában, néhány ezer példányban kiadott aforizmagyűjteménye. Nem tudom hova lettek. Talán nagyszüleim halála után a nagy pakolásban elkallódtak, talán el kellett adni, többé nem láttam őket.

Legjobban a papíralátéteket szerettem, elvarázsoltak. A szememet a visszafogott, harmonikus színezés, az alig észrevehető kis aranyszél, az ujjaim hegyét a dombornyomás finom hullámzása, a fantáziámat az idegen hangzású települések és szállók nevei. De a mai eszemmel legjobban a kor ritmusa hiányzik, a lassabban múló idő, amibe minden belefért: a hosszú, halk beszélgetések a házi fröccsök és citromos limonádék fölött, hallgatni a felnőtteket, és közben nézni, ahogy lassan elhúznak felettünk a bongyor felhők, a végtelenbe nyúló homokvár építés, állni a virágzó fák alatt a lehulló szirmok záporában, és elvarázsolt királylánynak képzelni magamat, nézni Nagyit, ahogy gyúrja, nyújtja, metéltre vágja és belisztezve szétszórja a tésztát, segíteni csigatésztát pöndöríteni és nudlit sodorni, a délutáni elalvások, mikor a csipkefüggönyön át láttam a fák lombjai közt átszűrődő napfényt, ami a szemközti falra is kivetítette a szélben hullámzó levelek játékának árnyait, és én egyre álmosabb lettem ebben a hipnotikus mozgásban. Este a kertben a parázsra égett hasábfák melege fölé tartva várni, amíg a nyársra fűzött szalonnadarabnak cseppje hull, éjjel pedig már csak a felhúzós vekkeróra tiktakkolását hallani a mérhetetlen csendben.

[kanapekiraly]

Konyha, tálaló, étkező, sarokétkező, bárszék. Kattints és nézelődj!

https://kanapekiraly.hu/konyha-etkezo-K954.html

♛ Kanapékirály Bútor és Kanapé Webáruház

[angelofghetto]

nagyanyámról és a húgairól is volt egy pont ilyen kép az ebédlőben, az art deco tálalószekrény fölött, amin az a nagy üveghal állt, valami ilyesmi:

(I’m scheduling posts now when I can so you don’t have so long to wait!)

So, this really isn’t Edwardian-era but too beautiful to not share, and I don’t think you’ll mind…

FAIRBANK TWINS WORKING AS ZIEGFIELD FOLLIES, 1922

[kanapekiraly]

Étkezőasztal, étkezőszék, konyha, tálalószekrény, bárszék, sarokétkező. Kattints, nézelődj!

https://kanapekiraly.hu/konyha-etkezo-K954.html

♛ Kanapékirály Bútor és Kanapé Webáruház

[kanapekiraly]

Szereted a klasszikus bútorokat?

Kattints, nézelődj és válogass rengeteg klasszikus, elegáns, elemes bútor, szekrény, étkező, tálaló, komód közül!

★ AKCIÓ -50% SZÁLLÍTÁS ★

https://kanapekiraly.hu

♛ Kanapékirály Bútor és Kanapé Webáruház

[kanapekiraly]

Étkezőgarnitúrák, sarokétkezők, étkezőasztalok, étkezőszékek, bárszékek, tálalószekrények, konyhabútorok és minden, ami csak a konyhába kellhet! Kattints, válogass!

★ AKCIÓ -50% SZÁLLÍTÁS ★

https://kanapekiraly.hu/konyha-etkezo-K954.html

♛ Kanapékirály Bútor és Kanapé Webáruház

[angelofghetto]

a ceruza

Nagyapámnak volt egy grafitceruzája. Különleges, sárga színű darab volt, egészen vékony, és a végén volt egy kis elefántcsont színű dísz, valahogy úgy, mint ahogy újabban a kis radírok. Angol nyelvű felirat volt az oldalán. A régi házban, a tálalószekrény tetején egy hatalmas, áttetsző mintás üvegtál terpeszkedett, benne mindenféle kincsekkel. Volt ott egy hűtőmágnes méretű zománcos táblácska egy régi Nyitrai nyaralásról, aprócska figurák más utazásokról, egy darabka színes ásvány kerekre csiszolva, néhány régi képeslap és levél, és ott volt a ceruza. Sose engedték, hogy rajzoljak vele.

Mikor Papa meghalt, Apu elérzékenyülve mesélte, mennyire tetszett neki gyerekkorában ez a ceruza, és mennyit rimánkodott, hogy adná neki, de nem. És lám, most az övé lett, de milyen áron.

Mikor Apu is eltávozott, a ceruza rám maradt, de már nem akartam rajzolni vele. Romantikus történetet kerített köré a képzeletem hadifogságról, amerikai felszabadító csapatokról, és egy katonáról, akitől talán apró ajándék volt, mintha Papa azért tartotta volna akkora becsben. A valóságban Szibériában volt hadifogoly, és gyalog jött haza Mamához, hogy végre annyi év viszontagság után összeházasodhassanak.

Aztán a fiam, mikor kicsi volt, megtalálta a “kincses fiókomban”, mikor nem láttam, és valahogyan letörte róla a díszt. Hozta oda nekem, hogy “Aduci eetőőt, vajítsd meg”. Jaj. Nem lehettem rá mérges, hiszen még nagyon aprócska volt, és talán véletlen volt, hogy az ő gyenge keze is el tudta törni ezt a filigrán kis ceruzát.

És most ott hever a kincses fiókban, és a fiam még talán emlékszik majd rá, de ha valaha unokám lesz, és szortírozza a hátramaradt hagyatékomat, a kacatjaim között ott lesz ez a kis ereklye, régi idők tanúja, filléres kincs, egymásba öltött történetek metaforája. Egy törött ceruza.