#szubjektív ma

[rosszulorzott]

kérdezni is lehet bármit ;)

bármit szabad mondani nap!!!

mondjatok bármit

[csacskamacskamocska]

Néha hátborzongató

a szinkronicitás. Ma ez jött szembe válaszként:

"Azok, akik életük első hónapjaiban-éveiben kötődésvesztést szenvedtek el, mert a számukra fontos személyek fizikailag vagy érzelmileg elérhetetlennek bizonyultak, vagy csak ritkán és kiszámíthatatlanul voltak elérhetők, a felnőttkori párkapcsolataikban ugyanazt a magányt, elhanyagoltságot, elhagyottságot és kiszolgáltatottságot élhetik meg, mint gyerekként. Akár akkor is, ha már jól bánnak velük. Még az őket szerető, velük törődő társ is úgy tűnhet fel számukra, mint aki fütyül rájuk. Mert a megélésük nem a jelen tapasztalatára vonatkozik, hanem a múltéra.

Az előzetes tapasztalataink olyan erősen befolyásolhatják a jelen

élményének megélését, hogy hajlamosak vagyunk a nagy egészből

egyetlen részletet kiemelni – azt, amire érzékenyek vagyunk. Sőt,

általában nemcsak kiemeljük, hanem még föl is nagyítjuk, még bele is látunk olyasmit, ami valójában nincs benne, és ha ez nem lenne elég, akkor akár szándékosan ki is provokálhatjuk azt. Ezért mondta a zseniális pszichológus, Alfred Adler, hogy a legtöbb ember felkel reggel, és elindul a pofonjáért. Addig-addig megy, míg valahol be nem szerzi, majd amikor beszerezte, kijelenti: na ugye, megmondtam! Vagyis miután kiprovokálta a várt reakciót, megnyugszik abban, hogy ez nem is a szubjektív megélése volt, hanem a valóság – és ezzel a kígyó beleharapott a saját farkába." Pál Feri: Ami igazán számít

[partyanimalshu]

A misztikus déli régió hangját képviselő, magukat antipopnak csúfoló Hűvös zenekar elhozta a második nagylemezét, rajta húszas éveik feldolgozatlan feldolgozásaival. Az új anyag az IMÁGÓ címet kapta. „Hajdu Boti (Domingo) cimborám hatására teljesen más attitűddel álltam hozzá a dalszövegek megírásához, mint az előző lemeznél. Nagyon sokszor bátorított, hogy ezeket a dalokat ki merjem írni magamból, és merjem a fókuszt még jobban az érzéseim felé tolni” – fogalmazott Vidiczki Zsombor. Az új lemez dalai ugyan saját megélésekre épülnek, mégsem lehet teljesen egyéni történetnek venni az anyagot, mivel a kontextus közös. „Az elmúlt években elég sokat éjszakáztam, folyamatosan igényeltem a pörgést. Éreztem, hogy ez nem annyira okés. Időközben rájöttem, hogy sok kortársam hasonló köröket fut, és van valami közös kiváltó ok ebben. Az IMÁGÓ ezt próbálja megfogalmazni. Hatalmas amplitúdóval, rövid ideig, ördögi köröket futva, ciklikusan él valaki. Nagyjából úgy, mint a tiszavirág: abban a pár percben kell megélnie mindent. Ezt próbálják a dalok a hangzásukban visszaadni a nagy és szűk terekkel való játszadozással, poros dobokkal, puttyogós gitáreffektekkel, na meg a szövegvilágukkal” – tette hozzá Zsombor. AZ IMÁGÓ első előfutára, a RENDEZŐI VÁLTOZAT már tavaly ősszel megjelent. Ezt a dalt tartják a második nagylemez origójának, mivel ebből indultak el egy újabb, érettebb hangzás és szövegvilág felé. A srácok emellett új dalszerzési metódusokat is kipróbáltak: már nemcsak a próbateremben kísérletezgettek, hanem számítógép segítségével is keresték a megfelelő soundot. „Az utóbbi egy évben annyira egy hullámhosszra kerültünk, hogy csak pörögtek ki a dalok belőlünk. A lemezt az elejétől a végéig Zwickl Ábel producerálta, ő terelgette a hangzást olyan irányba, ami alátámasztja a dalok hangulatát, sőt érettebbé teszi mindazt, ami jelenleg az albumon hallható” – mondta Zsombor. Az új lemez mellé új videó is érkezett. A nyáron megjelent VERTIGO és HÁTSÓÜLÉS vizuális anyagai mellé a beszédes című ÜDV A KLUBBAN dalhoz készült a legfrissebb klip. „Az ÜDV A KLUBBAN egy elég dühös időszakunkban született. A világra, magunkra és mindenre haragudtunk. Mindenki nagyot akar mondani, mindenki a saját világában hajtogatja a szubjektív igazát, közben pedig senki nem foglalkozik igazán a másikkal. Ez eléggé el tud idegeníteni. Ha azt érzed, kicsit elvesztél, vagy te is kurvára dühös vagy, akkor üdv a klubban, haver. Innentől együtt megyünk. Zeneileg talán a „legheavybb” dalunk eddig. Nagyon jó megmutatni, hogy ha kell, ordibálunk is, hogy meghallják, amit mondani akarunk. A klippet Fancsali Kristófékkal csináltuk most is, és segít átadni ezt a furcsa kapcsolatot a világgal, amit a dal is sugároz” – mesélte Zsombor, aki arról is beszélt, hogy egy sok szempontból megpróbáltató időszakot akarnak lezárni a lemezzel. „Elég para időszakon mentünk keresztül az elmúlt két évben a srácokkal, de van, ami nem változott ez idő alatt: mi. Úgymond csótányok vagyunk. Minden szart túlélünk. Mi nem ma esünk szét!” https://youtu.be/296t-WTBiJY?si=HIEFcwv-Tl8W6LpY A Hűvös a második nagylemezét december 7-én mutatja be az Akvárium Kishallban. Az estét előzenekar (Temesi Blanka) és a srácokat a zenei útjukon inspiráló vendégzenészek is emlékezetessé teszik majd. Egy teljesen újragondolt Hűvös-formátum jelenik majd meg a lemezbemutatón, ahol természetesen a vizuális extázis is garantált lesz. FB-esemény: https://fb.me/e/78jI6DZQS Spotify: https://open.spotify.com/artist/3xUvGJC2dqdwZ63D801tmA YouTube: https://www.youtube.com/@huvos5004 Instagram: https://www.instagram.com/huvosband Facebook: https://www.facebook.com/Huvosband Weboldal: https://www.huvos.band/ Read the full article

[hobbygilda]

Nem kell félnötök, jó lösz!

[bdpst24]

Petőfi utcák népe - Szubjektív fotós látlelet a magyar társadalomról

Petőfi utcák népe - Szubjektív fotós látlelet a magyar társadalomról

A születése óta eltelt két évszázadban divat volt azon töprengeni, mit gondolna ma Petőfi. A Capa Központ június 22. és október 1. között látogatható, Petőfi utcák népe című kiállítása azonban azt mutatja be, ha a költő most indulna vándorútjára, vajon mit látna. Hogyan élnek ma a magyarok? A Pictorial Collective dokumentarista fotós kollektíva kilenc tagja – Bácsi Róbert László, Bődey János,…

[metalindex-hu]

Godsmack: Faceless (2003)

Godsmack: Faceless (2003) - https://rattlead.hu/2023/04/08/godsmack-faceless-2003/ -

Volt egy egészen rövid időszak az életemben, amikor – ezen a téren abszolút zöldfülűként – megittasultam a zenék netről való letöltésének lehetőségétől. Nem volt elég az a muzsika, amit boltból, pénzért szereztem be, amit mástól vettem át, mindig többre, újabbra vágytam, mindenbe bele akarta kóstolni. Olyan zenékbe, amiket lehet, hogy nem vettem volna meg, viszont tudni akartam, hogy mi fán teremnek. Így botlottam bele a Godsmack-be is. Ahogy a Lacuna Coiltól, a Within Temptation-től és a Live-től, úgy tőlük is begyűjtöttem vagy 30-40 nótát, ömlesztve, azt sem tudva, hogy melyik dal melyik lemezről származik. A lejátszási listámon abc-rendben követték egymást a dalok, így csupán egy általános benyomás alakult ki bennem a bandákról, miközben a Godsmack-től például olyan számok váltak nagy kedvencemmé, mint a Voodoo vagy a Serenity.

Mint utóbb kiderült, gyűjteményem darabjai Sully Ernáék első négy albumáról származtak, ám a ’98-as debütön, a ma éppen 20 éves Facelessen és az idén megjelent Lighting Up the Sky-on kívül egyetlen Godsmack LP-t sem hallgattam meg teljes egészében, elejétől a végéig.

Saját magam számára is meglepő, hogy míg korábban a „messzecsúszhatszi” kvartettet szimpla Alice in Chains-kópiabandának gondoltam, ma már máshogy érzek velük kapcsolatban. Talán nem olyan karakteres a csapat hangzása, az általuk képviselt hangulati világ, mint a nagy elődöké, ám igazságtalan lenne azt állítani, hogy bárkivel is összetéveszthetők lennének. És Erna erőteljes hangja is csak nyomokban hasonlít Layne Staley orgánumára. A Godsmack-nek igenis megvan a maga önálló arculata, hangzása, ami az új lemezről ugyanúgy elmondható (néhány órával korábban el is mondtam), mint a szerintem egyik legjobban sikerült albumukról, a Facelessről.            

Más hangulatú ez a zene, mint az AIC búskomor világa: vadabb, harapósabb, csapkodósabb. Azt mondanám: grunge ízű modern rockmuzsika. Milyen jó sodrása van például a Make Me Believe-nek! I Stand Alone és a Re-Align is az ebben a dalban prezentált magas színvonalat hozza: egyszerre döngölős és dallamos nóták. A Straight Out of Line éppúgy az album slágerei közé sorolható, mint a fentebb említett dalok, a Releasing the Demons vagy a Dead and Broken – és persze az anyag gyöngyszeméről, a lemezt záró, énekdallamokban és művészi ritmusokban gazdag Serenityről se feledkezzünk meg. A The Awakening pedig egy szépen formált kakukktojás, afrikai (?) törzsi zene dobokkal, sámánénekkel – amiből aztán a szépséges Serenity csírázik ki.

Egy szó mint száz: ha a Godsmack életművéből is elkészíteném a magam szubjektív albumrangsorát, az első helyen egyértelműen a ma 20 éves Faceless végezne.

[olajbogyo]

láttam ma facebookon fotókat egy rokonlány jegyesfotózásáról, Budai várban, Duna felett, naplementében, nagyon gicces, nagyon mű, és elgondolkodtam, hogy ez minek van, de végülis értem, ki ne akarna jó fotókat magáról, a jó meg szubjektív, szóval tovább gondolkodtam, hogy nem kéne-e nekünk is ilyet csinálni, de arra jutottam, hogy elég jó fotók készülnek rólunk mostanság egyébként is, szóval kiválasztottuk ezt, és mostantól ez a jegyesfotónk (közvetlenül az első kertünk első felásása után készült):

[nonquebecoisayul]

A transzóceáni kalandozások vége

Nos elérkezett ez a pillanat is. Pontosan ma 6 esztendeje írtam meg első benyomásaimat a transzóceáni párhuzamos valóságomból. A hat év alatt bejártam az amerikai kontinenst Kanadától Argentínáig - az USA, Panama, Mexikó, Kolumbia és természetesen Brazília érintésével. Azért bele-belecseppent egy kis Portugália, Andalúzia, Szicília, sőt egyszer még pár magyarországi fotó is ebbe a távoli blogba.

Idén úgy alakult, hogy visszaköltöztünk az öreg kontinensre, annak is az általatok jobban ismert részére, így az én régi-új világom már aligha párhuzamos, még kevésbé transzóceáni. Legalábbis a tervek szerint a következő jó pár esztendőben én is újfent a kelet-közép-európai valóság része(se) leszek.

Történelmi mérteket illetően hat év semmi, de még egy statisztikailag átlagos emberi életben sem túl sok. Mégis úgy érzem, olyan élményekkel, tapasztalatokkal, tudással lettem gazdagabb, amelyeket akár évtizedekben is lehetne mérni.

A legnagyobb kihívást a költözések és a mindig új kultúrákba való ideiglenes “beágyazódás” jelentette/jelenti. De épp ez az, ami folyamatosan arra késztet, hogy ne álljak meg és hogy a kíváncsiságomat fáradtság esetén se veszítsem el.

Amíg élek és észlelek, bennem maradnak már mindig a kanadai őszök észveszejtően gyönyörű színei, a kanadaiak figyelmessége és a soha véget nem érőnek tűnő hóviharok reménytelensége. Brazíliából elhoztam magammal egy állampolgárságot, egy igazi “mediterrán” családot, a véget nem érő nyarat és a kimeríthetetlen kulináriát. Az elmúlt években tudtam meg igazán, mit jelent a honvágy, a távolság - a pandémiás évek és egy erőszakos társadalom szorítása is maradandó nyomokat hagytak bennem.

Elmentek sokan, túl sokan is mellőlem - vagy önszántukból, vagy a kíméletlen kaszás jött értük. Helyettük érkeztek itt-ott jövevények is: vagy közvetlenül az életünkbe barátként, vagy a XXI. század újszülöttjeiként. Az én meglátásom szerint 2016-hoz képest ma sokkal kiszámíthatatlanabb, veszélyesebb és agresszívabb a világ. És ebben kivétel nélkül mindannyiunknak szerepe van.

Nem bántam meg viszont semmit, és nagyon örülök, hogy elindultam anno az Óperencián túlra. Persze most még boldogabb vagyok, hogy ilyen közel lehetek ismét hozzátok és a(z eredeti) hegyeimhez. De soha nem fogom tudni már kitörölni a Sziklás-hegység vagy az Andok csúcsait emlékezetemből: most is ott állok a vonat peronján és örömömben sírok valamelyik brit-kolumbiai völgy mélyén. Velem marad az óceán Újfundlandról és Bahiából is. Vagy a felhőkarcolók New York-ból, Chicagóból és Panamából. Az argentin, a kaliforniai és a Niagara- meg a Cantons de l’Est-környéki szőlők békéje. És a kultúra, a történelem, az irodalom, a zene, a tánc. A végtelen utak a kanadai pusztában meg a brazil fennsíkon.

Ezzel a 907-dik posztommal ezennel be- és lezárom ezt a blogot. Köszönöm mindannyiótoknak az érdeklődést, a kitartást mellettem. Merem remélni, hogy tudtam adni ezzel a szubjektív naplóféleséggel, gazdagabbak lettetek ti is, én is valamivel, valamennyivel. Külön köszönöm a látogatásokat, az engem/bennünket vendégül látásokat - egyszóval a kölcsönhatásokat. Hiszem és vallom továbbra is, amit egykoron olvastam, hogy az ember legfőbb java ebben a világban a személyhez szóló kommunikáció. Az önkifejezés, gondolataink, érzéseink megosztása pontosan arra jó, hogy ne őrüljünk bele se a világ szépségébe, se annak gyötrelmeibe.

Viszlát! Adieu! Adeus!

[progarden]

A magyar sajtó is felkapta a hírt arról, hogy a kannabisz hatóanyagtartalma nő. Valóban több magas THC tartalmú kannabisz termék van az európai piacon, mint mondjuk évtizedekkel ezelőtt. De ez nem jelenti azt, hogy a magas THC tartalmú fű valami nagy újdonság: már régen is használtak ilyet a fogyasztók. És nem jelenti azt sem, hogy ma már mindenki magas THC tartalmú füvet szív. Ma is vannak alacsony THC tartalmú füvek a piacon. Egyes kutatások szerint a magas THC tartalmú füvet szívók körében gyakrabban fordultak elő negatív következmények, például pszichózis. Ez bizony valódi kockázat, mégha a fogyasztóknak egy kis töredékét is érinti. De náluk sem jelenti ez azt, hogy a fű okozta a pszichózist. Sokkal valószínűbb, hogy van a fiataloknak egy szűk kisebbsége, akik genetikailag és környezeti tényezők miatt hajlamosabbak a pszichózisra. És náluk a kannabisz előhívhatja vagy súlyosbíthatja a pszichotikus tüneteket. A kannabisz THC tartalma egyébként nem feleltethető meg a szeszes italok etilalkohol-tartalmának. Ha embereket két csoportra osztasz, és az egyik csoportnak ugyanannyi mennyiségű sört, a másiknak ugyanannyi pálinkát kell meginnia - akkor a pálinka-csoport sokkal részegebb lesz mindenfél objektív és szubjektív mérce szerint. A kannabisz más tészta: a nagyobb THC tartalmú füvet elszívók nem feltétlenül vannak jobban betépve. A Colorado Egyetem munkatársai nemrég elvégeztek egy kutatást, ami az alacsony és magas THC tartalmú füveket szívók betépettségét hasonlította össze. És meglepő módon a két csoport nagyjából hasonlóan teljesített ugyanazon mérőeszközökkel betépettség tekintetében. A kannabisz ínyencek már régóta mondják: a jó kannabisznak sokkal több összetevője van, mint a THC tartalom (pl. terpének, CBD - ez utóbbi a pszichotikus hatásokat is enyhíti). Mégis, a magas THC tartalmú kannabisz-fajtákra nagyobb a kereslet ott is, ahol a fű legális. A boltosok sokkal többet és drágábban tudnak eladni ezekből. Pedig a fogyasztó valójában az alacsonyabb THC-tartalmú kannabiszt tudja jobban kontrollálni: egy 10-15%-os fűből pár slukk után dönhet úgy, hogy nem volt elég, és kell még. Egy 30%-osból való slukk után azonban már nem tudja visszavenni a fogyasztást, ha túl soknak bizonyul.  Amerikában jelenleg egyre többen sürgetik a kannabisz termékek THC tartalmának maximalizálását 15%-ban. A legális piacnak a tilalommal szemben megvan az a pozitív tulajdonsága, hogy lehetőséget nyújt a szabályozásra, a finomhangolásra. A feketepiacon ellenben a fogyasztó azt sem tudja, mint fogyaszt és mennyit. Sajnos Magyarországon is lefoglaltak már olyan természetes füvet, ami fel volt ütve szintetikus kannabinoidokkal. Egy szabályozott piacon ilyen nem fordulhatna elő. Én személy szerint nem gondolom, hogy a THC-tartalomra való fixáltság előrevisz minket. A hatóanyagtartalom helyett inkább arra kell fókuszálni, hogy minél kevesebb tini minél később kezdjen el füvet szívni - bármilyen erős füvet. A kannabisz reklámjának tilalmát nagyon komolyan kell venni. Mert azt tudjuk, minél korábban kezd valaki szívni, annál nagyobb esélye van rá, hogy problémái lesznek. Ha az első kipróbálás nem 13, hanem 17-18 évesen történik, már az is nagy előrelépés. Ez persze nem megy elrettentéssel, de a szülői kontrollra, a megfelelő figyelemre és kommunikációra bizony szükség van. Szükség van a felnőtt fogyasztók tájékoztatására is: meg kell változtatni azt a hiedelmet, hogy a jó fű csak a magas THC tartalmú fű lehet. És mindenek előtt fontos lenne, hogy azok, akik nem tudnak mértéket tartani, minél hamarabb eljussanak ellátásba. Ők egyébként gyakran egyéb problémákkal is küzdenek, a fű-függőség ritkán jár egyedül.    A probléma az alkohol esetében sem feltétlenül az italok erőssége. Aki mértékletes fogyasztó, az pálinkából is tud mértékletes lenni - aki függő, az még a sörből sem tud mértéket tartani. Van, akinek az a lényeg, hogy minél hamarabb minél jobban berúgjon - míg az alkoholfogyasztók többsége nem erre vágyik. Tudjuk, hogy hiába tiltanák meg a tömény italokat, az alkoholisták úgyis meginnák a maguk adagját. És ha kell, hát a feketepiacról pótolnák a tömény szesz igényüket - azt kockáztatva, hogy esetleg metilalkohol-mérgezést kapjanak. A feketepiacon pedig a tömény szeszek népszerűbbek. Volt már erre példa az amerikai alkoholtilalom idején, amikor a sörök és borok eltűntek Amerikából, és átvették a helyüket a tömény szeszek, amiket könnyebb volt csempészni.

[ultramegatroutman]

Kik ma a legkeresetebb magyar festők? Élők vagy elholtak.

Klasszikusabb felfogású piktúra: Munkácsy, Paál, Szinyei Merse. Csúcsok : Csontváry, Gulácsy. Századforduló és környéke: Rippl Rónai (pasztellek, de főleg a kukoricás korszak). Mednyánszky. Klasszik nagybánya: Ferenczy, Hollósy, Thorma, neósok: Ziffer, Czóbel, Boromisza, Kádár Géza. Iványi Grünwald (korai nagybányai és kecskeméti időszak). Nyolcak (elsősorban Tihanyi, Berény, Czóbel). Galimberti-Dénes házaspár (korai nagybányai és a későbbi kubisztikusabb időszak egyaránt). A két háború közt:  Batthyány Gyula. Aba-Novák. Vaszary. Moholy-Nagy, Kassák, Bortnyik (főleg a korai decós korszak, a kései dolgai egy guriga taknyot nem érnek). Kádár Béla, Scheiber (nagyon egyenetlen életmű, a műtermi (ill. kávéházi asztali) hulladéktól az expresszionista csúcsművekig). És még több tucatnyian. A háború után és a kortársak: Reigl, Hantai mindenképp, de őszintén szólva ezt az időszakot nem annyira figyelem. Szubjektív kedvencek: Tóth Menyhért, Gyarmathy Tihamér, Váli Dezső, Roskó Gábor, Radák Eszter. Ja, aki nem kedvenc egyáltalán, de újabban nagyon felkapták: Czene Béla.

[kiforditom-szetszedem]

Hiányoljátok a sztorikat s írásokat, hát íme. 12 éve Londonból hazatérve kezelésbe vettem a kiürült családi házat, szabadjon megjegyeznem, emberektől ürült ki, tárgyaktól épp ellenkezőleg, vagyis épp lomlerakattá változott. A lakás lakhatóvá tételének kalandjai közben éjjelente írással lazítottam az idegeimet, akkor született ez a mennyiséghatározó:

                                                     - x -

Fizikai, matematikai, egyéb, valamint még felfedezésre váró kifejezések, mennyiségek és állandók, melyekkel ilyenkor találkozni lehet. Extra dimenziók – Az a jelenség, amivel akkor találkozik a kutató, amikor számításai szerint a házban tárolt kacatok mennyisége legalább 10 további térbeli kiterjedés létezését feltételezi, melyeket kísérletileg lehetetlen kimutatni, de az egyenletek ezek nélkül nem működnek. Pi – A klasszikus meghatározás szerint a kör kerülete és átmérője közötti arányt fejezi ki. A zsidók szerint ez az arány három volt, mert többet nem akartak adni érte, mások szerint több, de valami csoda folytán egy liciten sem érte el a négyet. Jelen esetben a Pi a ház kerülete és elválasztó falainak aránya, figyelembe véve az extra dimenziókat. Pontosan kiadja a helyiségek számát, ide csak harmincegy tizedes pontossággal írom le, ötnél tovább úgysem olvassa el senki: 3.1415926535897932384626433832795. Avogadro-állandó – egységnyi helyiségből kitakarítandó elemek száma, legyen az gombostű vagy bútor: 6.023x1023. KW – KilóWatt, vagyis az egyedül végzett munka mennyisége. A segítséggel végzett munka a FélkilóWatt, amint neve is sugallja, kicsivel könnyebb. Grantotál – a Pi és az Avogadró szám szorzata. Amíg a KilóWatt az elvégzett munka mennyisége, addig a Grantotál az elvégzendőé. Rendszerint brutálisan alábecsült mennyiség, jelenlegi értéke 1892181255257132467526050.1097492. Quark-állandó – Quark egy ferengi báros a Deep Space 9 fedélzetén, ő fogalmazta meg egyszer, hogy „The only constant in the Universe is that females are trouble” (az Univerzum egyetlen állandója, hogy a nő csak gond). Relativitáselmélet (most ne kekeckedj, hogy melyik, meg vagyok értve?) – Einstein híres felfedezése, miszerint a Quark-állandó relatív és megtévesztő, legtöbbször negatív értéket is felvesz, valamint értéke attól függ, hogy ki mondja, kinek, mikor, miért, és amúgy is, inkább sepregetett volna, a Grantotált csökkentendő. Mörfhekk – Murphy közmondással meghekkelt törvénye: „Amit ma feltörhetsz, tegnap más feltörte.” FTSE (Family Treasure Stock Exchange) – úgy ejtik, hogy „futszi”, és ideális esetben a Grantotál mennyiségével egyenes arányban hoz a konyhára. Valós helyzetekben viszont beszorzandó a Quark-állandóval, amiről a relativitáselmélet óta tudjuk, hogy legtöbbször negatív értéket vesz fel és gyöke imaginárius szám. FT – kincshalmaz, amivel elvileg a futszin lehet kereskedni, értéke a Grantotál és a Mörfhekk szorzata. Idő1 – A legkorszerűbb elméletek szerint* minden őt megelőző extra dimenziónál extrább dimenzió, legfőbb jellemzője, hogy telik. Továbbá fölöttébb érdekes, hogy a Mörfhekkel integrált Grantotállal szorozva ugyanúgy kiadja az FT értékét, mintha csupán a relativitáselmélettel normalizált Quark-állandót dobnánk be tetszőleges egyenletekbe és adnánk hozzá ízlés szerint sót, borsot. Idő2 – az Idő1 kezdete óta filozófiai viták tárgyát képező, részben valós, részben szubjektív jelenség. Idő3 – az Idő1 telésének egyik külső megnyilvánulása, lásd: „Szép időnk van ma.”Amennyiben ez tényleg így is van, lehet az Idő2-ről filozofálni, amennyiben a KilóWatt engedi. Idő4 – „Mint a tenger”, mégis eltörpül a Grantotál mellett, mert az viszont „mint az óceán”... Idő4 – 6:51am. Kéne aludni legalább egy órát*, lásd: Idő3 *szerintem

[viragfold]

Nyomtalanul

Mintegy másfél évtizede - Székely Ákossal közös transzportban - azért takarodtunk el Szombathelyről, mert elegünk lett abból, ami ott a kulturális/társadalmi/művészeti/politikai/stb. élet címszavainak kapcsán zajlott. Ez persze egyszerre egy művészeti koncepció is volt, mert kezdetét vette egy joyce-i, bloom-i bolyongás: a Budapest, Bécs, Milánó, London, Dublin kulturális/szellemi desztinációk felé (később aztán nekem egyre sűrűbb ciklikussággal Triesztbe is). Mindazonáltal ez egy személyes sorsot, egzisztenciát meghatározó (szerintem jó) döntés is volt, melynek következményeiből a feleségek, gyerekek hozzánk hasonlóan szintén így vagy úgy részesedtek. Hogy tömény 10 évnyi, Leopold Bloom mitológiája körüli művészeti aktivitás után konkrétan miből lett elegünk Szombathelyen, arról sok, hol érdekes, hol érdektelen, hol szubjektív történet mondható el, tán keringenek is ilyenek barátaink, ismerőseink körében. Ami utunkra bocsátott (eltaszított) minket az összességben egy olyan világkép nyomasztó elhatalmasodása volt, melyet a kulturális ügyekkel kapcsolatos nyegleség, zárójelbe tett minőség, hozzáértés- és hitelességhiány jellemzett. Nekem valahol ugyanez a felejthetetlen íz büffen vissza az idei szombathelyi Bloomsday látszólag Székely Ákos körül forgó rituáléja kapcsán is. Van egy enyhén barbári, áldozati, ha úgy tetszik, provinciális hatókörű metafizikája annak, miszerint Székely Ákosnak meg kellett halnia ahhoz, hogy tudomást vegyen a létezéséről az offisöl Szombathely. Azért mindent egybe vetve tényleg szánalmas ez a szellemi, lelki restség, suttyóság: Székely Ákost előbb kiutálták, kurzustól függetlenül 15 évig senkit sem érdekelt a Városházán, majd a halála után ugyanott most eladják programpontként. 'Mit csináljunk idén a Bloomsday-en? Kolbászfesztivál és táncdalest volt már... Te, épp most halt meg a Székely Ákos' (csettintés).

Nem tudom, Szombathelyen valamely hivatalosság részéről Bloom napján elhangzik-e pl. olyan, hogy 'kösz, Ákos' vagy esetleg 'bocs, Ákos'. Mindettől függetlenül nekem volna egy konstruktív, állampolgári javaslatom a méltó megemlékezésre, amely egyben mágikus-művészi igazságtétel is lenne. Ráadásul még újra sem kellene temetni senkit.

2004 előtt festékkel, valódi festékkel pecsételtük meg a szombathelyi aszfaltot az aktuális Bloomsday útvonala mentén. Minden évben más színnel. Volt ennek egyfajta szépsége. Néhány év alatt, eltérő sebességgel bomlottak le az olykor egymás mellé kerülő Leopold Bloom feliratok. Egy idő után ezeket Szombathely MJV Polgármesteri Hivatala valamiért cikinek találta, és oldószerrel nem sokkal a Bloomsday után lesikáltatta. Így a pecsétek helyén csúnya foltok maradtak, sőt a kövezet messze rondább lett, mint volt azelőtt. Le is fotóztam Ákost egy ilyen folttal. Ölbei Livi meg lehozott ezekről az anomáliákról egy szokásához híven finom és érzékeny írást az újságban. Később, jóval utánunk, úgy tudom, a festékes pecsételést felváltotta a porcukorszórással (porhintéssel?) előállított Leopold Bloom felirat. Nem titkolom, én ezt a magam részéről opportunizmusnak, erőlködésnek, egyfajta későkádári, konszolidációs cukiskodásnak tartom. De ez most nem fontos, ez csak az én véleményem. Ellenben idén kivételesen kontextusba lehetne helyezni a porcukorhintést. Van egy csomó olyan jelző, olyan minősítés, melyet szombathelyi létezése során értetlenkedő vagy épp bántó éllel az évek során hozzávágtak Székely Ákoshoz, illetve az általa facilitált irodalmi-művészeti aktivitásokhoz. Összeszedtem ezek közül egy köteggel, idei porcukorfeliratok gyanánt. Egyfelől az általuk kiváltott keserűség tán e banális rítus közepette meg is édesedhet (domesztikált, szerethető valamivé válhat), másfelől a szél vagy az eső révén ténylegesen múlandóvá, nyomtalanul eltűntethetővé is tehetjük a rosszindulat szavait, s a ma oly divatos kifejezéssel élve, el is engedhetjük a jelentésüket bunkósbotként használó emberi kisszerűséget, gonoszságot és ostobaságot. Ha már egyszer a pecsételést az idei Bloomsday-en Székely Ákoshoz kötik valamilyen módon, javaslom tehát az illetékeseknek, porcukorral ezeket írják ki a szombathelyi Főtér köveire:

"lejárt szavatosságú avantgárdoskodás"

"köldöknézés együtt a haverokkal"

"eszdéeszesek"

"metéltek"

"kommunisták"

"balhézók"

"nem magyarok"

"szemetelők"

"liberálisan gondolkodók"

"öncélúak"

"fideszesek"

"bolondok"

"hülye magyartanár"

"buzik"

"performerek"

"őrült"

"kompromisszumképtelen"

"anarchisták"

"kevesen vannak"

"kinek és minek a szombathelyi Bloomsday?"

"értelmiségiek"

"senkit sem érdekelnek"

"helyiek helyett idegen művészeket hívnak"

"összekenték a Joyce-szobrot"

(Abajkovics Péter)

[csacskamacskamocska]

Rombolás–építés

Tegnap beszélgettem több barátnőmmel is, Valentin-nap, mi más lett volna a téma mint a leszokás a függőségekről és az összes fasz, aki megkeserítette az életünket. Rombol, rombol, rombol – ez sokszor elhangzott. Aztán éjjel továbbgondoltam a beszélgetéseket, hogy engem rombol valami, de az én kritikám nem rombolja a másikat? Csak engem rombol a másik kritikája, véleménye, beszólásai, faszságai? Ebben rendet kellett vágni.

A kritikát kivétel nélkül mindenki szarul tűri. Akinek van benne gyakorlata, azon nem látszik annyira, de senkit se láttam még, aki reggel azzal kelne, hogy de jó lenne, ha ma jól megkritizálnának, a nap is szebben sütne!

A következetes kritika, ha szarul is esik, útmutató. Ha mindig ugyanazért szólnak, nyafognak, dühöngenek, az útmutató, hogy a másiknak az fontos, rosszul esik, bántja. Nem tud vagy nem akar abban élni. Talán mások sem... Ha nem kapcsolatról van szó, hanem bármi másról, akkor nagyon nehéz véleményt mondani a kritika létjogosultságáról, mert a kritika nagyon szubjektív dolog. A romboló kritika vagy olyasmit kritizál amin nem tudunk változtatni (nagy az orrod, alacsony vagy, kevés a hajad, széles a csípőd, tüsszögsz a pollentől, szőrös vagy, szemüveges, stb, stb) vagy ugyanazért a dologért hol dicsér, hol kritizál vagyis elbizonytalanít az önértékelésben. Nehogy azt gondoljuk, hogy az önértékelés nem függ a külső visszajelzésektől! Jó esetben van egy stabil énképünk, önreflexiónk, önismeretünk, de azt, hogy egy adott ember, vagy egy csoport hogy lát minket, hogyan viszonyul a működésünkhöz, az bizony befolyásolja az önértékelésünket és valamelyest alakítjuk is a viselkedésünket, idomulunk az emberekhez, sőt az értékrendünk és ezzel együtt az önértékelésünk is változni fog. Akiben nincs rugalmasság, az sem fejlődni nem fog, se az örömöket nem fogja megkapni az élettől. 70-80% stabil énkép, 20-30% rugalmasság, ami teret ad az új dolgoknak. Én legalábbis így képzelem.

A romboló kritika azon a 20-30%-on keresztül kezdi lerombolni a stabil énképet. A rugalmasságot feszíti mindig egy kicsit tovább és tovább, viseld el, ezt el KELL tudnod viselni, az ellentmondásokat, a bizonytalanságot, a káoszt. A legnagyobbat azokon tud rombolni, akiknek nincs meg, vagy csak kisebb mértékben van stabil énképe. Aki csupa bizonytalanság és már meg is szokta a saját bizonytalanságát, úgyhogy, ha újabb dolgokban elbizonytalanítják, képes önmaga teljes feladásáig elmenni, és akár el is pusztulni.

A bizonytalan emberek, akik szoronganak a miatt, hogy elég jók-e, elfogadható-e a külsejük, elég tehetségesek-e vagy egyáltalán jól végzik-e a munkájukat, elég értékesek-e,stb, stb, stb. egyszerűen kiváló alanyok azoknak, akik a saját magabiztosságukat más valaki formálásaban tudják megélni. A stabilitás (látszata) vonzó. Ha valaki imponál nekünk az eszével, a hasonló véleményével, a finom iróniával/lenézéssel ahogy a dolgokat kezeli, könnyebben azonosulunk olyasféle véleményeivel amiket amúgy nem fogadnánk el. Többnek érezzük őt, és akkor nyilván igaza van másban is, amiben mi amúgy is bizonytalanok vagyunk. Felemel, aztán jó eséllyel leejt. Ez a hatalom mámora. Dicsér, támogat, barátilag tologat, kedvesen, de elfogadóan kritizál, aztán, ha már támaszkodnál rá, leejt a semmibe. Nem jössz rá, hogy addig voltál érdekes, amíg megélhette a hatalmát. Utána már csak te kaparsz, hogy megéld újra a támogatás illúzióját. De nem fogod. Soha többet. Na mindegy, ez egy kitérő, térjünk vissza a kritikához.

„észre sem veszed, hogy mindig osztod a másikat, minden írásodban” – mondta Logan. És igaza volt. Az egyik embernek szelep, a másik súlyos kritikaként éli meg. De legalább következetes voltam. Nekem mindig ugyanaz és ugyanúgy volt a bajom. Így utólag sajn��lom nagyon. Ha nem éreztem volna magamban azt a rémületet a rengeteg elbizonytalanító dolog miatt, eszembe sem jutott volna teleblogolni az internetet a lelki bajaimmal. De azt hittem megpusztulok. Hogy sosem lesz vége a bizonytalanság káoszának.

Sokat formált rajtam a saját kínlódásom. Nem más, én érleltem ki a gyöngyöt. A másik pedig ugyanott tart, ahol 12 évvel ezelőtt. És kampányolhat tovább az önsajnálattal és a magánnyal, ahogy tette akkor is, amikor naponta mellette álltam. Nincs senkim... hahó, én itt vagyok!... Jaaa, teeee? Eh, nincs senkim! Akkor senki vagyok.

Valahogy így volt.

[iwannapushthebutton]

Teljesen szubjektív zenei lista a 2010-es évekből - külföld

Többnyire magamnak, hogy el ne felejtsem, de lehet titeket is érdekel. Olyan zenekarok vannak benne, akik 2010-2019 között alakultak, még mindig léteznek, vagy tevékenységük véleményem szerinti jelentősebb részét ebben a évtizedben fejtették ki - és én sokat hallgattam őket. (Ja és fontos: nem vagyok zenei újságíró, ha rosszul írtam valamit, akkor bocs.)

KÜLFÖLDI ELŐADÓK 

5. Arabrot 

A norvég Arabrot, bár már a 2000-es évek eleje óta létezik, kétségtelenül ebben az évtizedben ért a csúcsra, mikor elnyerték hazájuk legrangosavv zenei elismerését - ami után el is vált a két alapító tag útja: Kjetil Nernes egy darabig egyedül volt a név birtokosa. Majd a feleségével, az egykori pop ikon Karin Parkkal, újra szervezte a bandát, vettek egy templomot valahol vidéken, ami a stúdiójuk és a lakhelyük is egyben, és elkövették a zenekar életének talán legtermékenyebb öt évét, miközben Kjetilnek még a rákkal is meg kellett küzdenie, ami azzal fenyegette, hogy lehet, hogy soha többé nem fog tudni énekelni. A betegséggel való harc ihlette a The Gospel c. lemezüket, ami szerintem az évtized egyik legeredetibb... lemeze lett. 

Nehéz az Arabrot stílusáról írni - a legegyszerűbben a noise rock-val lehetne elintézni, de ennél sokkal bonyolultabb a helyzet. A Solar Anus utáni lemezeken ugyanis megtalálható még a metál hideg keménysége, de a Nick Cave-et idéző sztorizgatós alternatív, már-már folkos, szövegközpontú fejhangon és kiabálva előadott sötét rockzene is (az utolsó lemezükön már-már annyira elmennek ebbe az irányba, hogy kis túlzással majdnem olyan, mint egy Nick Cave lemez -  nem is a kedvencem). Mindehhez egy teljesen egyedi szövegírói világ társul, amiben ott vannak a XX. század eleji bolond avantgárd költők, a sátánizmus, a középkori mesék és legendák egybegyúrva, amiket egy hang maró gúnnyal és szarkazmussal köp néha a hallgatók felé, máskor játékosan már-már incselkedve ad elő, hol pedig minden érzékünkre hatva próbál becsalogatni egy pornográf látomásba.  Nagyon sokáig küzdöttem az Arabrottal, de az évtized végére sikerült megszeretnem őket és már nem is nagyon értettem, hogy korábban mi volt velük a bajom, hiszen pontosan azt az őrületet tolják, amit úgy szeretek. 

(a zenekar teljes katalógusa megtalálható a Spotify-on) 

4. Run the Jewels: RTJ2

Itt a Die Antwoord-nak kellene lennie, de sajnos ők az én szememben nagyon durván lecsúsztak a dekád végére. :( Nagyon bírtam a bolond dél-afrikaiakat, főleg, amikor rájöttem, hogy már hányszor váltottak alakot mire eljutottak jelenlegi formájukba. Azt is bírtam, hogy be volt lőve, hogy hány albumot csinálnak és, hogy vállaltan azt nyomták, hogy nemsokára befejezik. És végül nem igazán tartották be, amit ��gértek. A szerepek felfalták a kitalálóikat, a zene, az ötletek, a szövegek pedig egyre gyengébbek lettek.  A Run the Jewels arcokat sokkal hitelesebbnek éreztem, a maguk szintjén elég elcseszett őrületével, ami nem mellőzi az öniróniát, ami vállaltan nem akar semmi komolyat, de ugyanakkor zeneileg elég komolyan megcsinált (figyeld a fúvósokat az albumnyitó számban!) és ha kell szívbemarkolóan őszinte és kemény is tud lenni (ld.: Killer Mike referenciái arra, hogy drog dealer volt, és az a szám, ami arról szól, hogy hogyan adott el egyszer heroint egy terhesnőnek). Ezek a csávók nem szerepet játszanak, hanem önmaguk, és ezt fullba felvállalják. A szöveg csak szöveg, a nagyotmondások mögött mindig van egy kikacsintás, hogy ez csak fantázia. Nincsenek maszkok, ígéretek, csak zene és váratlanul ajiba adott albumok a rajongóknak. Lehet, hogy mindez nem olyan mély vagy rétegzett vagy átgondolt, mint amit a dél-afrikaiak csinálnak, de legalább elejétől a végéig trú, felesleges túlzások nélkül. 

(minden fent van a Spotify-on) 

3. Repetitor

Európa legjobb gitár zenekara szerb! (Szerintem!!!) Ha a gitár zene most ugyanolyan menő lenne, mint harminc éve, akkor a Repetitor lenne az új Nirvana! Ezek a srácok szétturnézzák Európát, az anyanyelvükön énekelve! (Amúgy nagyon is fasza szövegeket.) Egyszer találkoztam egy belgrádi hangmérnökkel, aki mondta, hogy egy ideig a szomszéd próbateremben dolgozott, mint ahol ők próbáltak - és akkoriban még csak három fura arc voltak, a piszkafa srác, a lány a fekete párduc tetkóval és a kis mosolygós a dobok mögött, akik White Stripes-t játszottak. Iszonyatos milyen koncerteket adnak. Noise-rock? Post-punk? Grunge? Indie? Ez mind egyszerre. Ne tegyél fel kérdéseket. Rázd a segged, ugrálj és imádkozz, hogy a gyerek ne essen le az erősítőkről mielőtt a tömegbe ugrik! Látni és hallani kell őket, legalább egyszer. Ha én, aki évi egy-két koncertre járok, mert amúgy utálom a tömeget képes voltam az elő sorban táncolni, akkor neked is menni fog. 

(most már minden fenn van tőlük is a Spotify-on) 

2. Christian Fitness 

Ma már látszik, hogy a 2000-es évek egyik legmeghatározóbb angol zenekara a Mclusky* volt - csak sajnos ők annyira kicsik voltak akkor, hogy nem látszottak ki az éppen aktuális brit hullámból (Franz Ferdinand és társai) és egyáltalán nem voltak sem cukik sem szépek (mmint zeneileg). A zenekart vezető Andy “Falco” Falkous nem győzi adni** a Mclusky revival koncerteket mostanában - bár a fanyar és cinikus facebook bejegyzésein látszik, hogy jobb dolga is lenne ennél. Mondjuk gyereket nevelne otthon és lemezeket rakna össze az ágy szélén ülve. Már az évtized közepén is látszott, hogy a Future of the Left (Falkous Mclusky utáni zenekara) megtorpant és kreatív válságba került. Az utolsó lemezük kb. már egy az egyben olyan volt mint  Falco szólóprojektje... bocsánat “one man band-je”, a Christian Fitness. 

Hogy a Christian Fitness unalomból vagy bármi másból jött-e létre nem tudom, csak azt, hogy amikor az első számokat meghallottam, egyből az jutott az eszembe, hogy ezt nekem találták ki. Falkous elbaszott, torz tánczenéje, ami punkos lendülettel hasítja ketté a koponyádat véleményem szerint lélegzetelállító. A szövegek ön- és társadalomkritikus fekete humora elgondolkoztató (számcímek ld.: happiness is not for amateurs, date celebrities or die), és kicsit megrázó is, tudva, hogy mindaz, amit hallunk (többnyire) egy ember munkája, vagyis közben bevon minket egy nagyon is intim térbe. A hallgató közben némileg kiszolgáltatottnak is érzi magát, hiszen az alkotónak nem kell kompromisszumokat kötnie senkivel és természetesen a műfaji szabályokat is magasról leszarja - de ki mondta, hogy öncélúan! Falco radikális húzásai zenei poénok, amiken ugyanúgy nevethetünk, mint a keserű megjegyzésein. (Különösen az utolsó két lemezen dolgoztatja meg a hallgatókat.) Kevés olyan előadó van, akinek közvetlenül (értsd: nem Spotify-on) megveszem az összes  lemezét, és ő pl. ilyen. 

*továbbra is tök szubjektíven

**ha már évi egy van, szerintem az is sok neki

(youtube vagy bandcamp )

 1. Hawks

Ha valaki kicsit követi a sportokat, akkor megérti, hogy miért vicces, ha egy atlantai zenekar Hawks-nak nevezi el magát. A humor pedig velük kapcsolatban itt véget is ér. Nem túl sokat lehet tudni róluk, interjúkat alig találni, sosem voltak híresek, a dalszövegeik pedig egyetlen adatbázisban sem találhatóak meg (amikor nagyon kellett az egyik számuk szövege, akkor írtam nekik és az énekesük bepötyögte nekem messengeren!!!) Ez nyilván azért is van, mert a banda rendkívül analóg volt. Megjelenéseiknél a bakelitre rakták a hangsúlyt- minden más csak azután jött. A távoli rajongóknak így maradt a bandcamp, de ha őszinték vagyunk, akkor a SoulSeek ha valami out of printté vált. Egy ideig majdnem a teljes katalógus elérhető volt Spotify-on, de mostanra csak a leghíresebb nagylemezük található meg.* 

A Hawks teljesen egyértelműen noise-rock-ot játszik, a korai lemezeiken annyira keményen és torzan, hogy az bárkit elriaszt. Nagyon nehéz volt beléjük szeretni és magam sem tudom, hogy miért hallgattam meg újra és újra az ocsmány számaikat.    

A legfőbb indok talán Michael P. Keenan Jr. énekes hangja. A korai lemezeken üvölt, fröcsög, siránkozik és fenyeget, hogy az utolsó lemezre már csak kántáljon, beszéljen vagy néha megemelje a hangját. Magába sűrítve... még túl korai. 

Nem vidám a Hawks zenéje, és kezdetben különösebben invenciózusnak sem tűnik. Amit először realizálunk, azok  az avantgárd zeneműveket megszégyenítő kis átkötők, cezúrák a lemezeken, aztán jönnek a furcsa dalstruktúrák, amik nélkülözik a refrént, vagy néha úgy tesznek, mintha lenne, de aztán még sincs. Ha jobban figyelünk a dobokra rájövünk, hogy a ritmus is bonyolultabb, mint egy átlag punk lemezen. A gitáros pedig a legváratlanabb pillanatban nyom egy látványos szólót. A basszusgitáros szinte észrevehetetlen, pedig nélküle durván szétesnének a számok.   A szövegek pedig...

A Hawks zenéje voltaképpen egy fejlődéstörténetnek ágyaz meg. A férfivá válást mesélik el a lemezek - egyenként egy-egy külön fázist voltaképpen. Ebben nincs semmi direkt koncepció (legalábbis nem találtam ennek nyomát), de számomra így tűnik. A korai üvöltözést, túl érzékenységet az utolsó lemezen (ami után a zenekar feloszlott) a halk, visszafojtott csalódottság váltja fel, a kiábrándultság mindenből - a feszültség az utolsó számig gyűlik és csak ott robban. 

Keenan a szövegeivel remek portrét fest a modern férfiről, aki a különféle szerepek között vergődik, a toxic masculinty-től megfertőződve keresi önmagát, próbálja szeretni önmagát, és legfőképpen próbálja kimutatni az érzelmeit, ami szinte lehetetlen, hiszen a fejekben folyamatosan szólnak a démonok, a páncél pedig hiába tűnik vastagnak ha valami átjut rajta, az halálos sebet ejt.  

A Pity Party című számban remekül adja elő az igazi seggfejet, aki agresszíven faggatja a csajokat, hogy “Come on! Tell me why?” csak, hogy a refrénben már sírva üvöltse, hogy “I can’t live with this - ALONE! ALONE! ALONE!“ Vagyis, hogy még önmagát is utálja azért, amilyen. A Smile-ban egy alkoholista apával küzdő fiút játszik, és a szám végét azzal a katartikus sorral zárja, hogy “They want to grow us - into them, oh into them!” A No Excersie ámokfutásában pedig listát készít róla, hogy hogyan kell egy férfinak viselkedni a férfiak szerint, hogyan kell megfosztania magát az érzékenységtől és minden kedves dologtól, és ha mégis másképp látná, akkor pedig “You are the problem here!” és miután végig mantrázza a számot a végére már csak azt tudja hajtogatni, hogy “The perfect man! The perfect man! The perfect man!” 

Persze a társadalmi környezet és a világ is beszüremkedik valamennyire , de ezekre is egy rendkívül szubjektív szemszögből tekintünk. A Luckless c. szám, ami az utolsó szám az utolsó lemezen a kiábrándultság himnusza, amiben a történelem és minden ami rossz ismétli önmagát, amire az utolsó mondat még rá is erősít: “Watch and repeat!” Önkéntelenül is rossz viselkedési mintákat tanulunk meg, ha akarjuk, ha nem. 

Hatalmas zenekar voltak, akik később valószínűleg hivatkozási alappá válnak majd. De ezt más is mondta már. Ezt az évtizedet kétségtelenül nekik adom. 

*az előbb kerestem és már az sincs. 

(van bandcampjük meg a kiadóik oldalán lehet őket meghallgatni, esetleg megvenni)

[wpkurzus]

23+ legjobb Youtube csatorna, ha tanulni szeretnél

PERCENKÉNT több, mint 500 óra videót töltenek fel a Youtube-ra. Én imádom a videós tartalmakat, de lelkiismeretfurdalásom van, ha olyan csatornákat nézek, amiből nem tanulok semmit. És valljuk be… Ez is megesik.

A félmegoldásom a kisebb Youtube függőségemre, hogy olyan embereket követek, akik értéket adnak és ez az érték nem csak az unalom megszüntetése.

Szeretek tanulni és a Youtube-on az “infotainment” (tanulva szórakoztató) tartalmakból és a konkrétan oktató anyagokból is nagyon jó a felhozatal.

Már túl jó…

Ezért is szedtem össze ezt a listát, hogyha te is szeretnél okosodni, fejlődni, akkor milyen csatornákat érdemes követni.

Teljesen szubjektív a lista és minden évben tervezem bővíteni, ez most jelenleg a 2020 januári állapotom.

Van, amikor egy időben egy csatorna jobban rezonál, szóval elég hullámzó, hogy épp miket nézek. Persze nem nézek meg minden videót, nem is lenne életem, de azért ezekből jópár videót elfogyasztottam.

Főleg angol nyelvűeket nézek és ajánlok, de néha, amikor le van szívva az agyam, akkor magyarokat is megtekintek, mert könnyebben fogadom be. Ha nem tudsz angolul, akkor arra is vannak csatornák, szóval a lehetőségek tárháza itt már tényleg végtelen.

Több témára bontottam őket, de persze vannak átfedések. Egy olyan videót raktam be tőlük, amit láttam és szívesen ajánlom neked is.

Nézzük is a lustaságom legfőbb okait, a kedvenc Youtube csatornáim…

Vlog

Egyre kevesebb vlog formátumot nézek, de azért párszor becsúsznak ilyen tartalmak is.

Casey Neistat

Talán az egyik legismertebb vlogger. Izgalmas videói vannak, király világnézete, ért a videózáshoz és business-hez is. Nehéz nem követni.

Magyarósi Csaba

A magyar Casey Neistat? Kétségtelen a hasonlóság, lehet már unja is az összehasonlítást, de ezen kár lenne megsértődni.

Ő az, aki igazán tesz Magyarországért és az emberek gondolkodásának javításáért. Nem fél beleállni kényesebb témába, politikába se és hihetetlen munkabírása van.

Vállalkozás, tech, videózás, utazás és sok-sok okos gondolat jellemzi a csatornáját.

GaryVee

A legnagyobb hősöm.

Amikor elkezdtem önfejlesztéssel, online dolgokkal foglalkozni, akkor minden egyes videóját megnéztem.

Ittam a szavait és folyamatosan egy jobb irányba formálta a gondolkodásom.

Ma már ritkábban nézem, mert ahogy ő is mondja, ugyanazokat a dolgokat ismételi, nincs igazából nagy titok.

Ha GaryVee nem létezne, akkor én se lennék ott, ahol most vagyok.

Peter McKinnon

Valami videózással kapcsolatos útmutatójával találkoztam elsőnek, de azonnal beszippantott.

Ex bűvész, szóval nem véletlenül tudja ennyire jól tartani a figyelmet.

Nagy idol videózás téren, de más témákba is sokszor beleszagol.

Matt D’avella

2019 nagy felfedezettje. Foggalmam sincs, hogy találtam meg, jó lenne ilyenekről valami statisztika vagy adat, hogy kit, mennyit néztem.

Minimalista, 12 különböző 30 napos kihívást vállalt el és ezeket dokumentálta.

Ezeken kívül is igazán érdekes témákat boncolgatott a nyers videózási stílusban készített videóin keresztül. Amikor nézem, mindig csak ámulok, hogy milyen király megoldásai vannak.

Interjú (szerű) műsorok

Az interjú egy nagyon hálás formátum, sok új arcot lehet megismerni és ha jó a riporter, akkor szuper érdekes és szórakoztató tud lenni.

Háttérben is szokott menni, de az izgalmas vendégeket fókuszáltan is szoktam nézni.

Ide tettem az egy az egy “elleni” és csoportos kérdezős tartalmakat is.

First We Feast – Hot Ones

Egyre erősebb csirkeszárnyakat esznek sztárok és közben az egyik legjobb riporter kérdez érdekes kérdéseket.

Konkrétan sírni szoktam a röhögéstől.

Fel se tudom sorolni, hogy mennyi epic epizódot készítettek, de szinte az összeset láttam már.

Imádom!

WMN – D. Tóth Kriszta: Elviszlek magammal

Anyukám, mamáim és a barátnőm után, nők közül szerintem D. Tóth Krisztát szeretem a legjobban.

Végtelenül okos, gyors észjárású, vicces, magas érzelmi intelligenciával rendelkezik, ügyesen kérdez, könnyen megtalálja a hangot és felépített egy komoly vállalkozást is, ami igazi értéket ad.

Bízom benne, hogy nem hagyja abba, mert rengeteget lehet már abból is tanulni, hogy nézed, ahogy kommunikál.

Jubilee

Tőlük tanultam a “radikális empátia” kifezést. Így próbálok élni én is.

Sok különböző formátumuk van, de minden a különböző vagy épp nagyon hasonló emberek kommunikációjára épül.

A lényeg, hogy próbáljuk meg átérezni, hogy mit is gondol a másik, miért viselkedik úgy, ahogy. Ha erre kicsit több időt fordítanánk, akkor sokkal jobb kapcsolatok és kevesebb konfliktus alakulna ki, az biztos.

Cut

Hasonló a Jubilee-hez, de inkább a szórakoztató irányba megy el.

Mégis bőven felfér a listámra, mert rengeteget tanultam az elfogadásról a videóikból és mellette még jól is szórakoztam.

Dallos Zoltán

Számomra eléggé szimpatikus, Dallos Zoli 2 fő témája – Üzlet és utazás

Főleg interjúkat találhatsz, de vannak rövidebb, gondolatébresztő anyagai is.

Vállalkozás, marketing

A fő fókuszom mindig is a vállalkozás volt és szerencsére ebben a témában is vannak király csatornák.

A vlog részből is lehetett volna párat ide rakni, de, mint mondtam sok átfedés van.

Ben Francis – Gymshark

Igencsak meglepődtem, amikor megláttam az első videóját. Kb. akkor kezdte, amikor mi is megnyitottuk az edzőtermünk. Ő kicsit gyorsabban halad 😀

A Gymshark az egyik leggyorsabban növő brit eCommerce vállalkozás.

Talán ő hasznosította a legügyesebben a közösségi média inluencereket.

Bámulatos, amit véghez vitt, főleg, hogy azt is megmutatja, hogy mi folyik a háttérben.

Szendrei Ádám

Kevés magyar vállalkozó van, aki rendszerresen posztol a témában és persze az angol nyelvű tartalmakhoz képest elmarad a minőségük.

Ádám viszont elég jól vegyíti a pénzügyi, vállalkozásbeli, önfejlesztéses témát.

Think Media

Amikor elkezdtem tanulni a videózásról, akkor szinte minden keresőszóra, amit beírtam megjelent a Think Media.

Ebben és Youtuber-ré válásban is vannak kalssz tartalmaik. Nélkülük ennél is rosszabb minőségű videókat készítenék.

Nagy Attila

Csak nem hagyhatom ki magam a saját felsorolásomból.

Elég alacsony szinten vagyok még, de jól esik néha összefoglalni a gondolataim. Ezekből tervezek, minél többet a jövőben.

Ahrefs

Ha SEO-ról, keresőoptimalizálásról tanulnál, akkor ennél a csatornánál jobb ingyenes tartalomcsokrot nem fogsz találni.

Egy hét alatt megnéztem szinte mindent és szépen a gyakorlatba is ültettem a tanultakat.

Egyéb oktatás, szórakoztatás

Jöjjenek azok a csatornák, amiket nem tudtam befogni külön kategórába. Ez nem baj, csak azt mutatja, hogy valamit máshogy csinálnak.

Kurzgesagt – In a nutsell

Így kell animációs videók segítségével tanítani.

Nehezen megérhető témákat bontanak szét, hogy átlag emberek is megértsék.

Mély, depresszív témákba is belemennek, amit mások nem mernek megcsinálni.

The Nerdwriter

Művészet, filmek és sorozatok a főbb témák, de mindig van benne valami csavar.

Mennyire király, hogy van egy videó arról, hogy milyen a Harry Potterben a varázslat hangja.

Van, hogy nem értem a szavait, de elképesztő meglátásai vannak.

The infographic Show

Egy másik animációs oktató csatorna. Futószalagon gyártják a tartalmat, annyira nem egységes az arculatuk, de ők is fura kérdésekre keresik és bontják le a választ.

Yes Theory

Seek Discomfort – Mennyire jól hangzik?

Főleg szórakoztató anyagokat készítenek, de a komfort zónából való kilépés van középpontban. Ilyen baráti társaságot kívánok mindenkinek.

Tanulom magam

Egy magyar csatorna, ahonnan tanulni lehet. Ez is ritkaság számba megy sajnos, de örüljünk, hogy vannak, akik meg tudják csinálni.

Néha kicsit popcornos témákba megy, de Atis szépen össze tudja szedni a lényeget.

Charisma on Command

A karizma is tanulható, ezt a csatorna videói be is bizonyítják.

Elég gyenge vagyok a témában, de az évek folyamán azért már sikerült fejlődnöm, amiben az itt lévő anyagok is segítettek.

Tifo Football

Kevés igényes focis videós tartalom van, de itt gazdasági, mentális témákról is beszélnek, ami számomra rettentő szimpatikus.

TED

A nagy klasszikus nálam se maradhat ki. Jobbnál jobb prezentációkat tesznek fel, amelyekből mindenképp érdmes szemezgetni.

Összefoglalás

Az biztos, hogy nem kellene ennyit a Youtube-on lógnom, viszont ha már beszív a “kapcsolódó videók” algoritmusa, akkor legalább olyat nézek, ami új gondolatokat indít el bennem, ami inspirál.

Nem leszek azért álszent, néha leragadok pár szimplán szórakoztató vagy klasszik trash videónál, de ez van.

Az egyik oka az volt, hogy összeszedjem ezt a listát, hogy kérjek én is ajánlásokat. Szóval te miket nézel? Írd meg kommentben!

A következő bejegyzés 23+ legjobb Youtube csatorna, ha tanulni szeretnél elsőnek ezen a webcímen jelent meg: WPKurzus | WordPress tanfolyam.

[call-me-the-liquid-perfect-pitch]

Önvizsgálat

Változatos, olykor romló kedély üti fel orrát

Nyugtalan, álmatlanságok szővik át

Indokolatlan bú, csúfoló homály kopogtatja az ajtót: mennénk mi is már, ha maradunk az kár.

Néha megérint az a szubjektív tapasztalat

Sok sok hétköznapi rutin, megváltozott, eldeformálódott

Nem látod, nem érted-mégis csúfolod

Én látom, bár nem értem egészen miért romlok korán

Néha tisztább, van amikor piszkál

Meg nem értett gondolatok, eldeformálódások

Életforma-vagy csak pillanatnyi létezés

Szép kis csillag az égen próbálkozik újra sugarait kiereszteni

De próbálkozni az még kevés

Hisz maguk a csillagok is felemésztik magukat

Furcsa filozófia ez az egész lét

Minél többet tud ma annál kevesebbet hisz

Minél kevesebbet tudott annál kevésbbé fájt az egész

Másnap meg, mintha nem is lenne ez az egész-jön az újabb napfényes kék

Villogó ég