#szeszélyesen

[versinator]

Folyamatosságnak szeszélyesen

Meghívás pokróc különitélet legszükebb Vágóhidak fölriadnom kőzeteknél bárkiben Következetesebb szabadna mélyire merevebb Bálterem enek rabmadár rétegekben

Fölriadtak megnyugtatóvá csillár feleslegesebb Testvértelen irtóztatóbban támasztva szemléletében Üveglap aranymadár tévedések érvényesebb Hihetetlenűl bárkiben csőrükből mosdófülkében

Bünről csúcsáról megtalálnunk logikára Csomagolni bajának begombolom kísértése Jogarod kettejük okból funkciójára

Közébük észbekaptak fölcsap jégverése Ragadta nehézségeiről legmaradandóbb ajtajára Megéli abszurditás pincéjében beteljesítése

[barburu]

Amikor süt a nap, legszívesebben kirohannék az irodából. Nem jó ilyenkor bent csücsülni. Végre jó idő van, mintha mindig is ezt vártam volna.

Persze amikor meleg lesz, nyári meleg, akkor amiatt nyafogok. Legszívesebben a bőrömet is levetném, de nem tudom. De ha jobban megpróbálom felidézni azt a rossz érzést, amit a nyár közepi kánikulák, a 35-40 fokok váltanak ki belőlem, egyszeriben nem megy. Semmi nem jut eszembe azon kívül, hogy „rossz érzés”, meg hogy erőtlennek, öregnek érzem magam tőle. Paradoxonnak tűnik, legalábbis önellentmondásnak, hogy télen várom a nyarat, de aztán nyáron azt gondolom, hogy ez azért mégis csak túlzás…

A téltől annyira rettegek… Nem, nem is a téltől, hanem a fázástól. Sosem volt fagyhalál-közeli élményem, mégis úgy érzem a téli utcákon haladva, hogy még tizenöt-húsz-harminc perc és megfagynék. Fáj a hideg. Nem tudok úgy felöltözni, hogy ne fázzak. Még ha be is öltöztetem mindenem, az arcom, az orrom mégsem tudom. Fáj a tüdőmbe áramló jéghideg levegő is. Meggyőződésem, hogy a téli időt a természet azért találta ki, hogy megtizedelje a tömegeket, hogy megszabaduljon a ballaszttól, a gyengének talált feleslegtől. És amikor télen sokat gyalogolva fázom, talán fel is merül bennem a kérdés tudat alatt: van-e jogom túlélni? Az erősek, a rátermettek, vagy a gyengék közé tartozom? Amikor tél van és kilépek a túlfűtött panelból az utcára, minden egyes alkalommal megküzdök a természettel – már amennyire Budapest utcáit annak nevezhetem. Küzdök a túlélésért. De vajon miért?

Ahogy fentebb írtam, sosem fenyegetett a fagyhalál, sőt még a lehelete sem. Viszont eszembe jutnak azok a régi viták hosszú éveken keresztül a lakás és a szobám hőmérsékletéről; látom magam előtt apámat, ahogy a mai napig is csak egy laza mellény van rajta a bő póló és a tréningnadrág fölött. És nem ért engem meg anyámat (aki nem is annyira fázós, mint én), hogy miért nem elégszünk meg a huszonkét fokkal, amikor az bőven jó. És nem hiszi el nekem, hogy az én kis szobám pár fokkal hidegebb, mint a nappali-hálószobájuk, pedig beláthatná, hogy csak egy falát határolja fűtött helyiség, hogy egy vacak lichthofra néz, hogy az ablaka rosszul záródik és húz be rajta a hideg… Nem látja be egészen addig, amíg a költözésem után át nem alakítja dolgozószobának és megtapasztalja maga is.

Emlékszem térdig fagyos lábaimra: dupla zoknit húztam, hosszút, hogy ne legyen még fél centi bőrfelület sem, amit nem takar sem a zokni, sem a nadrág– tanulás közben így is jégcsappá fagytak mozdulatlan lábaim.  Ha nem jegyzeteltem folyamatosan, a kezem is pillanatok alatt kihűlt.  Volt, hogy sálat vettem a pulcsi fölé, mert fázott a nyakam és a mellkasom. A szüleim szerint csak kényes voltam, illetve rossz volt a vérkeringésem, mert nem sportoltam. Feltekerték azért a fűtést nagy nehezen egy-két fokkal, de huszonötnél többről már szó sem lehetett.

Megszóltak, ha a legmelegebb kabátom vettem fel, amikor kezdett hidegebb lenni. – Mi lesz később, ha majd a komolyabb mínuszok jönnek? Most megszokod, elkényezteted magad, aztán később, az igazi hidegben meg még rosszabb lesz. Edződj hozzá, ne kényeskedj! – oktattak. De én csak egész egyszerűen nem akartam fázni. Nem később, hanem akkor nem.

Hasonló nézeteltéréseink voltak a langyos-meleg-forró kontinuumot illetően az ételek, illetve tea és kakaó kapcsán, de ebbe most nem mennék bele.

Aztán ott van még a borús és az esős idő. Nekem mind a kettő ugyanaz, legalábbis a hatásmechanizmusát tekintve. Ki sem nézek az ablakon, akár órák óta nem voltam kint, mégis érzem, ahogy közelednek a felhők. Akár kialudtam magam, akár nem, szinte legyőzhetetlen álmosság kerít hatalmába. Nagyokat pislogok, mélyeket ásítok; legszívesebben bevackolnék egy pohár teával a kanapémra filmet nézni, vagy egy könyvvel a kezemben, hogy pár perc múlva elaludjak. Ólmos álmosság sújt le rám és nem kegyelmez. Még sosem jártam utána, de szinte biztos vagyok benne, hogy lehet valamilyen kapcsolat a melatonin-rendszerrel, vagy bármi más hormonnal. Kialszanak a fények, elbújik a nap, és legszívesebben én is aludnék. Érdekes módon ez nincs meg napnyugtakor, sem este, sőt éjszakai bagoly vagyok. Rejtély, komolyan.

Szóval így vagyunk mi, az időjárás meg én. S ahogy ő is, a hangulatom is napról napra változik, néha szeszélyesen, bár nem túl gyakran. És ez így pont jó.

[veszelyesenelni]

Én körbe szeretkezném veled,

A világot.

Megbotránkoztatva bárkit,

Ki netán meglátott.

Hegyen, völgyön, bérceken,

Eljük meg hát kéjesen.

Szeszélyesen, vággyal,

Ülve, állva, háttal.

Vadul vagy lágyan

Magadra találva,

Minden kúltúrában.

....

S ha jó a temperamentum,

Akkor

Szép lesz minden momentum.

[hatezegynem]

Szerintem nagyon jóba lennénk az időjárással. Olyan szeszélyesen változik mint nekem a hangulatom.

[theashesofpride]

3. fejezet

3. fejezet - Részletek Lucius Malfoy, és Eleonora Moreau, BM. levelezéseiből. 

“Mr. Malfoy, 

végre hivatalosan is bájitalmester lettem, így ha eddig nem kifogásolta a munkáimat, tartsa meg továbbra is ezt a jó szokását. Igazán sajnálatos, hogy Perselus-al már nem ápolnak olyan jó viszonyt, akkor csatlakozhatott volna egy jó féle lángnyelv whiskeyre hozzánk. 

Tudja, ha jobban belegondolok, maga volt az első, aki kipróbálta az álomfőzetem, ha van bármi ötlete a bájital nevét illetően, ne tartsa magában. Hivatalosan is felkerül az üzletünk listájára. (természetesen Önnek, mint egyik kedvenc vevőmnek továbbra sem kerül semmibe)

Eleonora Moreau, BM. 

ui.: túlságosan is elkényezteti a baglyomat, még a végén nem akar majd hazajönni!”

“Mrs. Moreau, 

Olvastam a lapokban, és fogadja gratulációmat. Sajnálatos valóban, de nem is tudtam, hogy kedveli az efféle italokat. Bátorkodom küldeni egy üveggel a saját whiskey készletemből. Micsoda megtiszteltetés (remélem érzi a szarkazmust), mindenesetre a fő összetevője a holdszirom, a pétale de lune, talán elindulhat ezen. Rêve de lune… hold álom. 

 Nem hiányzik Önnek Franciaország? Gondolom nem lepi meg, hogy a családomnak van francia birtoka is, néha eszembe jut, miért nem látogatok el oda gyakrabban.

L. M.

ui.: nem tehetek róla, hogy a baglya ilyen önérzetes, és kiköveteli a jussát, legalább jó ízlése van a madarának. Pontosan miért is végződik majdnem minden levelünk az Ön baglyával?”

“Mr. Malfoy, 

maga egyszerűen zseniális, néha elfelejtem, hogy Ön is kiválóan beszéli a franciát. Olyan gyönyörű nyelv. Természetesen gyakran azon kapom magam, hogy hiányzik, de édesanyámmal gyakran haza látogatunk az ottani kúriába, és a családunkhoz. Ha legközelebb arra járok, küldök Önnek egy üveg finom bort, a nagyszüleim birtokán van egy gyönyörű szőlős, igazi borvidék, szerintem maga biztosan értékelné. Apollon-nak természetesen pont olyan jó ízlése van, mint nekem. Mellesleg a whiskey valóban kitűnő, nem hazudok, ha elárulom, elfogyasztottam belőle egy, vagy talán két pohárral.

E.M., BM

ui.: csak hogy ne legyen igaza, a sort most nem vele zárom. (valójában így is vele zártam, azt hiszem ezt maga Merlin is így akarja, a fene egye meg azt a madarat!)”

“Mrs. Moreau, 

sosem voltam a jó italok ellen, úgy tűnik Önöknél a jó ízlés a család vérében van. Nem tagadom, kellemes lehet a csendesebb éveket úgy tölteni, ahogyan a nagyszülei. A családommal minden évben meglátogattuk a francia birtokunkat, de az utóbbi években, nos Ön is tudja. Talán néhányan későn jövünk rá, mik a fontos dolgok az életünkben. Nézze mit művel velem, hölgyem, az érzelgősködés nem nekem való. Amíg ezt a néhány sort írom, a madara éppen a karosszékem hátán helyezte kényelembe magát. Mindig megtalálja a legjobb helyeket. 

L.M.”

“Mr. Malfoy, 

nincs azon semmi szégyellnivaló, ha néha az ember egy kicsit szentimentálisabb, de megértem. A lapok sokat írtak a válásukról, néha nem is értem, hogy engedhetnek ennyi firkászt össze-vissza írkálni azt, és arrról amit csak akarnak. Az emberekből valahogy kiveszett a diszkréció. 

A következő fél évet valószínűleg majd Párizsban fogom tölteni, ha kíváncsi rá, szívesen írok Önnek róla. A jogot ott fogom befejezni, talán ha hazajöttem, össze is futhatunk valahol Londonban, elvégre a mi eddigi összes találkozásunk is a véletlen műve volt. 

E.M., BM.”

“Mrs. Moreau, 

a firkászokról jobb szót sem ejteni, azt annál inkább örömmel olvasom, hogy a tanulmányai ilyen sikeresek. Sokan nem mernek messzebb merészkedni Angliától. Kellemes véletlen lenne újra összefutni Önnel, mademoiselle. Talán valóban sort keríthetünk rá, és ezúttal személyesen gratulálhatok Önnek, ha bejezete a jogi tanulmányait, és hazajön Párizsból.

Lucius.”

“Kedves Lucius, 

nem lenne ellenemre, talán azt a bort amit ígértem magának, elfogyaszthatjuk együtt is. El sem tudom mondani, mekkora öröm újra Párizsban lenni. Az elegancia, az ételek, a nyelv… mind olyan dolgok, amiket csak akkor tud értékelni a boszorkány, ha már megtapasztalta. A következő hónapban a Mama is meglátogat, és ki nem találná kivel: Perselus-al! Természetesen ez senkit nem lep meg, már évek óta kerülgetik egymást, de sosem lép egyikük sem. Talán nem ildomos így a hátuk mögött pletykálnom, de nézze el nekem, a Papa halála óta a Mamának is járna végre egy kis boldogság, és azt hiszem mindketten egyetérthetünk, hogy Perselusnak is. Igazán elkezdhetnének újra beszélni egymással, tudja, néha kérdez magáról tőlem. Persze aztán úgy tesz, mint aki valójában nem is kíváncsi, olyan csökönyösek mind a ketten.

Eleonora.”

“Kedves Eleonora,

úgy tűnik a franciák kihozzák Önből a pletykás boszorkányt, de ez rendben is van. Élvezze ki az ott töltött idejét. Nem hibáztathat minket érte, mindketten büszke férfiak vagyunk, és talán a mi esetünkben kicsit többről van szó, mintsem egy barátság, ahol a felek elfelejtették keresni egymást. Perselus-al bonyolult múltunk van, mint ahogy azt Ön is jól tudja. 

Van egy remek étterem Párizs szívében, ha gondolja csatolom a címet, látogassa meg, ha lesz kedve. 

Az üzlet engem is elszólít néhány napra Londonból. Vigyázzon magára, nehogy a végén ne is akarjon visszajönni Angliába. 

Lucius.”

“Kedves Lucius, 

nem is értem, miért jöttem egészen Párizsig, hogy jogról és üzletről tanuljak, mikor maga is sikeres üzletember. Sokan úgy gondolják Önről, hogy beképzelt és hivalkodó, de mi rossz van abban, ha büszke az ember arra, amit elért? A galleonok nem keresik meg magukat, családi vagyon ide, vagy oda, az egyszer el tud fogyni. 

Éppen abból a hangulatos, és elegáns étteremből írok, amit ajánlott nekem. Egyszerűen gyönyörű ez a terasz étterem, belátni az egész várost, főleg így este. Említettem, hogy itt van velem Cher, a cicám is? Tudja, Hermionénak is van egy macskája, de Cher valahogy finomabb természetű, mint egy apró mademoiselle. 

Eleonora.”

“Kedves Eleonora, 

milyen igaza van, ha bármi hasznosat is tanított az apám, akkor az az üzlet. Talán nem véletlenül gondolják így az emberek, lehetséges, hogy nem minden módszerem olyan elegáns, de bátorkodom hinni benne, hogy ez köztünk marad. Örülök, hogy ennek ellenére Ön kellemesebb véleménnyel van rólam.

Mivel számos levelében írt már az említett macskáról, kezdem úgy érezni, hogy jobban kedveli néhány embernél is, bár ezért aligha hibáztathatom. Természetes, hogy megfelelőnek találta az éttermet, elvégre nem is ajánlanék olyasmit, ami színvonalon aluli lenne. 

Lucius.”

“Kedves Lucius, 

természetesen Cher-t bárkinél többre tartom. Ami pedig Önt illeti, valóban nem vagyok magáról rossz véleménnyel, Mr. Malfoy, mellesleg sosem kételkedtem a remek ízlésében, már ami a kellemes helyszíneket illeti. Lassan ezek lesznek az utolsó soraim Párizsból, egy ideig kevesebbet fog hallani rólam, hamarosan a tanulmányaim végére érek. Fog hiányozni a francia varázsló közösség, és a város is, de furcsa módon már a néha szeszélyesen borongós Anglia is kezd hiányozni, és a barátaim. 

Remélem alkalmunk nyílik majd arra a találkozásra, nem felejtkeztem el a borról sem.

A mihamarabbi találkozás reményében, 

Eleonora.”

“Kedves Eleonora,

ebben az esetben ezt a levelem nem is szánom túl hosszúra, örömmel hallom, hogy hamarosan visszatér Londonba. Ez idő alatt újra elkezdtem a Minisztériumban is dolgozni, nem is kell mondanom, nem mindenki örül a jelenlétemnek, de mit tehetnének? Élvezze ki az utolsó napjait Párizsban.

A mihamarabbi viszontlátásig, 

Lucius.”

[gorbekor]

Esszel (18+)

Szivarozó szende szaténban sziesztázva szeszélyesen szexel, szenvedélyesen szöszmötöl szakállas szamoai szumózóval. Szőrmók szurikátáját szakajtónyi szobapincsijével szórakoztatja.

Szomorú szívem szakadozik, szelektíven, szabálytalanul szinkópázik. Személyiségem szétütött, szétcsúszott szar szorongásba száguld szellemtelen szobapincér szúrós szemében szikrázva.

Színlelt szabatossággal, szótlanul szájalok, szőrmentén szuszogva szénanáthán szörfölök.

Szellentő szeretőmet szeretem szájtáti szentimentalizmussal szúrkálni, szabdalni.

Szegelő szerelőm szertartásos szeánszon szakavatott, széttartó szekvenciák szaporításán szorgoskodik.

Szőttes szűröm szabom szekercével szerdán, szombaton.

Szívem szorongva szeret szalonnát, szegedi szalámit.

Szám szabódottan szabadkozva szerelmet szuszog.

Színpompás szemeim szép szárnyasoltárral szemben szentháromság szentélyében szaporán szenderegnek, szótlanul szíjakon szenvedő szantálfa szárnyaimat szórakozott szivarok szanaszét szívatják.

Szingli szeretőm szülinapján szólt szerelmének szapora széthullásáról. Szárnyatlan szőrmés szarvasom szánnal szándékozik szárnyalni, szerfelett szabálytalanul szeretve szurtos szarkofágot sziszegve szidolozó szerecsen szolgálóm szőrbőségben szenvedő szabadnapos sziámi szobacicusát. Szenvelgő szenyóra szendvicset szemelget, szomorkodva szobi szamócaszörpöt szopogat szívószálon.

Szingapúri szerszámkészítő szúrósat szarik, szilikát szagút szellent, szentségesen szitkozódik.

Szuperhatalmi szándékot szövöget Szomália szarfaszú szerecsen Sztálinimitátora.

Szoprán színinövendék szívesen szavalna szaporán, szótlan, szemöldökig szeplős szereplővel szemben szarajevói szópárbajban. Szótár szerint szinte száz százalék, számos szó szüremlik szemünkbe szabályosan, szórendben.

Szemetes szálláson szinte szokatlanul szabályos szálakból szőtt szindikátusi szocialista szentképen szúrós szemű szivarok szemeznek szemlélőjükkel. Szidónia szépséges száját szimatolva szaglászom. Szótlan szájszaga Szentendrére száműz.

Szakszervezeti szaktárs szolidaritási sztrájkot szít szénbányászok, szabók, szénsavszállító szakmunkások, szűcsök, szentek, szarpucolók szervezeteiben. Szállingózó szájtátiak színházi szuperprodukciót szimatolnak Szigetváron. Szabolcs szemtengelyferdüléssel szemorvosi szigorlaton szemtelenül szólt szaktanárához, szekundát szedett. Szerfelett szószátyár: szitkozódik. Szénát, szalmát szedegetve szokatlanul szaporán szalad sztárecünk. Szívét szerelem szablyája szúrta szerte-széjjel.

Szellő száguld szépségesen szabálytalan szörnyeteg szokatlanul szendvicsszerű, szalagparkettás szobájának szagtalan szivarfüstjében. Szeszelő szesztestvérek szambázva szót szaporítanak, szájtátottan szemlélik széthullott szerveiket. Szokatlan sztori.

Szentül számítottam szimatoló szerb szelindekemre szokatlanul szélfútta sztrádán szétlőtt szemű szolgálóm számító, szakadár szerepjátékos szeretőjének szétmarcangolásánál.

Szombati szabálytalan szkreblizések szüneteiben szimatoló szabadságos szelindekjeim szaglásával szittya szőttes szatyrokból szüremlő szócsata szérum színes szólabdacsainak szállongó szagmintáit szenvtelenül szűrtem szentséges szárszói szákomba.

Szangvinikusan szárnyaló szatócsom szénhülye szalakótáját szép szeptemberben szélvihar szította szarvasbika szügyén szambázó szőrösszakállú szimplaszemű szaggatottan szörcsögő szintetikus szúnyog szipókázta szertelen szabadossággal szinte szabályosan szonettszerű szögfüggvénnyé.

- DnB (forrás)

[uipdunafilm]

LADY BIRD

Greta Gerwig első önálló rendezése merész, új hangot üt meg, bravúrosan tárja fel a humort és a pátoszt, amit egy anya és tinédzser lánya közti viharos viszony rejt.

           Christine „Lady Bird” McPherson (Saoirse Ronan) teljesen olyan, mint a szeretettől túláradó, megrögzötten makacs és határozott anyja, Marion (Laurie Metcalf), akivel örökös harcban áll. Marion nővér, és fáradhatatlanul dolgozik, hogy ellássa családját, miután Lady Bird apja elveszíti az állását. A kaliforniai Sacramentóban vagyunk 2002-ben, az amerikai gazdaság szeszélyesen változásai közepette játszódó történet érzékeny tükröt tart a kapcsolatoknak, melyek formálnak minket, a hiteknek, melyek meghatároznak minket, és a páratlan szépségű helynek, amelyet otthonnak nevezünk.

[korkep-blog]

Luxustermékké válik a vaj – Csehországban olcsóbb

Ennek ellenére Szlovákiában nem csökkent a kereslet. Bezzeg a cseheknél

A vaj kilogrammonkénti ára augusztusban lépte át a lélektaninak nevezhető 8,3 eurót, miközben Csehországban 7,2 euróba került.

  A vaj kilogrammonkénti fogyasztási ára 2016-ban még kevesebb volt, az év első két harmadában 4,5 euró körül mozgott, miközben 2017 első felében már 6,63 euróra drágult.

  Ennek ellenére a szakértők szerint a kereslet nem csökkent, a háztartások 90 százaléka még mindig rendszeresen vásárol vajat. Ebben megint csak eltérünk Csehországtól, ahol a miénknél mérsékeltebb drágulás is elegendő volt a fogyasztás visszaeséséhez (-7,4 százalék).

  A vaj szlovákiai ára egyébként elég szeszélyesen alakult az elmúlt két évben. 2016 januárjától a tejtermékekre vonatkozó áfa nagysága 20-ról 10 százalékra csökkent, ami először lefelé nyomta az árakat, később azonban tejhiány alakult ki az európai piacon.

  Webnoviny.sk

Nyitókép: zilzarlev.com

[versinator]

Lelkiismereted vízözön

Kísérj cigarettával sulykolt üregre Megvadul sikolyok tragika nyugvóra Villasoron iz irtom utóvégre

Különbek nádakat búcsuzott árulóra Találkoztatok untatott kikapok kiéhezett Szeszélyesen szeszét nyomorunk kilátóra

Váraimat parányokból üdvözíthetne kiszenvedett Taszit pénzemet felültem megifjodó Köreit bukhat testvéreimet hirdetett

Ajándékával pánt bőgtek rugaszkodó Tollpihét bagolynak tulajdonságai ördögre Címekben dá természeti sivalkodó

[kozmaszilard]

Kozma Szilárd asztrológus:    A vallásos elképzelések egy meghatódó, és a híveivel állítólag, de csak állítólag, mivel hogy a gyakorlati valóságban eléggé szeszélyesen kivételező – protekciózó… -, és a kereszténység esetében, minden bűnt állítólag már az elkövetés előtt elnéző (Lásd az un. kereszt-áldozatnak a metafizikai valóság-ellenes misztifikációját, vagyis az emberiség legnagyobb, spirituális szinteken véghez vitt szélhámosságát!), ám ugyanakkor az embereket, valamilyen állítólag kifürkészhetetlen okból, időnként szeszélyesen sorsnehézségekkel – igazságtalanul! - beterhelő Isten-képet festettek az idő folyamán.   Egy olyan emberi bűnökkel terhelt, a hozza imádkozóknak állítólag protekciózó és azt az ígéretet aztán valamiért a hívei számára, még sem betartó, azokat tehát szeszélyesen büntető Isten – képzetet tehát, mely egy és egyáltalán nem felel meg a valóságban létező Istennel. Tehát egy ténylegesen boldog és szabályosan világos, önmagában is, a fizikai lét, de főként a földi élet által fejlődő és megváltódó - kiegyenlítődő, és az életet ennek érdekében újra és újra-teremtő Istennek. És főképpen nem, a velünk mindössze az ő, általa is tiszteletben tartó, objektív törvényein keresztül kapcsolatban álló Isteni létnek, amely tehát a valóságban igen is, az értelműnk által is követhetően és megérthetően létezik (Ugyancsak a vallásnak az ide vonatkozó dogma-tételével ellentétben!)    Jézusnak a érzelmileg ugyan nagyon megható, de spirituálisan nem midig helytálló tanításait – Mivel hogy, az emberi közösségben való együttélést lehetővé tevő, SZÜKSÉGES - etikai szabályoknak a betartatási nehézségeivel nem számoló, DE FŐKÉNT a gyermekek esetében is működő karmikus eredetű negatív viselkedési reflexekkel és indíttatásokkal, ambíciókkal, és nem egy esetben, az igen is, a gyermekekben is, születésüktől fogva, karmaként létező gonoszsággal, egy és egyáltalán nem számoló, és ezért a több gyermekes családos- és még inkább a nagy családos személyek számára, teljesen  megvalósíthatatlan, túlzottan idealista. – tanításait, az evangéliumok, vagyis a Jézusi kinyilatkoztatásait utólag és politikai céllal, tehát persze, hogy hamisan kanonizálásával jelentősen elferdítették. Ráadásul, néhány évszázad múlva, az egyházi vagyon-megőrzési célokból kiszelt papi cölibátus kieszelésével és kötelezővé tételével, a gyermektelen katolikus papok hamis példamutatásával tették és ezzel végképp természet-ellenesen beteljesíthetetlenné és ez által értelmileg követhetetlenné tették az ember – Isten, Isten – ember természetes és egészséges kapcsolatát.

[k3ll3tl3n]

Szerelmeinkre

Hámlok. A bőröm legfelső, hártyavékony rétege leválik, felpöndörödik, gyengéd dörzsölésre teljesen elenged a testemtől, radírforgácsokhoz hasonlóan gyűlik a padlón. Akárhol járok, ilyen kis bőrforgácsokat hagyok magam után.

- Like cangrejos – mondtam a kocsiból kiszállva, vörös lábamat nézegetve. Julian nevetett. Alig bírtam járni. A talpamat összevagdalták a kövek és a kavicsok. A fejem zúgott az italtól, a drogtól és a napsütéstől.

Világossá vált, hogy sose lesz olyan, mint Berlinben. A szeszélyesen hűvös, borult boldogságot felváltotta a forró, fényes üresség.  Azt mondta, teret akar. Hogy túl sok vagyok. Egy puszit adtam az arcára. Aztán még egyet a másik oldalra. A harmadik után leállított. Hirtelen úgy éreztem, zuhanok. Elfordultam és arrébb mentem a fal mellé. Sírtam. Odajött, és mondott valamit. Nem értettem. Hajtogattam, hogy nem értem. Aztán jött ezzel a tér dologgal. Odamentem a bárpulthoz szalvétát kérni, nem volt nálam zsepi. A lány nagyon kedves volt, adott egy csomót.

Drogot akartam még szerezni. Juliannál nem volt. A tánctéren volt egy fiú, akivel hülyéskedtünk. Azt játszottuk, bokszolunk tánc közben. Megkérdeztem van-e MDMA-ja. Azt mondta nincs, de van kokainja. Mondtam, hogy az is jó. Szólt, hogy kövessem. A parkolóba mentünk. Egy kisbuszhoz vezetett, intett, hogy szálljak be én is. Nem akartam gyanakodni, de kicsit bizalmatlannak tűnhettem, mert megnyugtatott: ne aggódjak, nem akar szexet. Azt hiszem, elég rendes volt. Egy kutya is volt a kisbuszban. A nevét elfelejtettem. Speedet és kokaint szippantottunk fel egy feltekert tízeuróssal. Mint a filmekben. Visszafelé a parkolóban összefutottunk Julianékkal. A kocsi csomagtartóján ültek. Bemutattam őket egymásnak. Beszélgettek. Kiderült, hogy a srác is granadai. Esconak hívták egyébként. Azt mondta, nincs vezetékneve - csak Esco. Julian szerint jó arc. Reménykedtem, csak azért mondja, hogy ne tűnjön féltékenynek. Ami a féltékenység jele – ugye.

Visszamentünk táncolni. Julian megölelt néhányszor, de én már nem akartam vele lenni. Lötyögtünk Escoval meg a haverjával, Pedróval.

Egy kis medence is volt a helyen. Leültem a szélére és belemerítettem a lábamat. Jó hideg volt. Julian a közelben ült a barátaival. Mellettem egy kissé nagydarab, hörcsögképű fiú gyatra angolsággal magyarázta, hogy ő profi búvár. Akkora képtelenségnek tűnt, hogy szinte elhittem. Mosolyogva válaszolgattam neki, néha belefűztem egy két spanyol szót is. Azt mondta, mindenképpen jelöljem be Facebookon. Beírta a nevét anyám telefonjába, amit kölcsön kaptam az útra. Mondtam, hogy jó. Még a parkolóban is messziről integetett, ahol egy darabig tébláboltunk, miután hajnalban bezárt a hely. Esco, Pedro és a többi srác mind ott ácsorgott a felkelő nap fényében, mint egy álom szereplői, akik ébredés után tovább kísértenek.

Egy kisebb konvojjal átvonultunk a tengerhez, és a part menti út szélére parkoltunk. Néhány kocsiból hajszállal rosszabb drum n’ bass üvöltött, mint a bulin. A nap tűzött. Az emberek ittak és beszélgettek. Egy lány táncolt a porban és vizet kunyerált, akitől csak lehetett. Nem tudom miért, de adtam neki, pedig már nekem se volt sok.

Rosszul voltam. Árnyék nem volt sehol. Julian azt javasolta, feküdjek be a száz fokosra hevült kocsiba. Végül mégis lesétáltunk a vízhez. Egymásba kapaszkodva botladoztunk a csúszós kavicsokon, és össze-vissza vagdaltuk a talpunkat a kövekre tapadt kagylókkal. Vérző lábbal kikecmeregtünk. Julian adott még egy kis MDMA-t, mondva, attól jobban leszek. Bevettem és nemsokára tényleg kezdett hidegen hagyni, hogy nem törődik velem. Elsétáltam a kissé messzebb eső partszakaszhoz, ami már nem volt tele pengeéles kövekkel, leültem a sekély vízbe, hátrakönyököltem, és hagytam, hogy elárasszon a tompa nyugalom.

Nem messze tőlem egy idős férfi búvárkodott, majd kiúszott a partra, felöltözött, elköszönt tőlem és elment.

Néha, mint egy fehér függöny mögül felsejlett a gondolat, vagy inkább a remény, hogy a többiek hiányolnak, esetleg aggódnak értem.

Fogalmam sem volt, mennyi ideje ülök a hűvös, sós lében, ami a végtelenségig kéklik és csillog, hogy a szemem belekáprázott. Kiültem egy kőre megszáradni, aztán lassan visszabandukoltam a társasághoz. Néhány srác rámmosolygott, ahogy elhaladtam mellettük, Julian csak egy röpke pillantást vetett rám, amikor leültem mellé.

Áttelepedtünk a vízhez. A kövek közt bordó tengeri sünök csillogtak. Julian a kezébe vett egyet és megmutatta közelről. Mint egy élő gesztenye, ami fénylő tüskéivel ide-oda nyújtózkodik, mintha valami biztosat keresne, amibe kapaszkodhat.

Közvetlenül a víz mellé feküdtünk egy apró napernyőhöz, ami alá szinte csak a fejem fért be. Megpróbáltam összehúzni magam, hogy minél kevésbé érjen a nap és átadtam magam annak az alvást pótló szendergésnek, amiben a külvilág eseményei keverednek az álomvilág képeivel.

Julian egy lánnyal beszélgetett, akin fürdőruha alsó helyett fehérnemű volt. Miközben beszélt, a homokkal játszott, át és átszűrte ujjai között, egyik tenyeréből a másikba öntötte, kis várat épített belőle, majd lerombolta. Aztán már csak a hangja maradt, tompán, de szilárdan, mint egy reneszánsz festmény háttere.

Egy osztályteremben voltam. A lány volt a tanár, a táblánál állt, és magyarázott. A terem hatalmas ablakai titokzatosan fénylettek a rajtuk beáradó napfénytől. A lány beszélt és beszélt, de akármennyire igyekeztem, nem értettem a szavait. Néztem az ablakokat. Tudtam, hogy kint egy olyan világ van, ami nem szorul magyarázatokra. Kint fény van és csend. Vágytam ebbe a világba, és azt kívántam, bár abbahagyná a beszédet, bár vége lenne az órának, hogy kimehessek oda.

Aztán egyszer csak felébresztett azzal, hogy húzódjak az árnyékba, mert meg fogok égni. Julian nem volt sehol. Felkeltem és besétáltam a vízbe. Bokáig, térdig, derékig, nyakig. Felnéztem az égre, bele a napba, míg könnyezni kezdtem. Aztán nagy levegőt vettem.

[versinator]

Porköpenyes félreérthetetlen

Világbank elüldögélnék szegeket ahogycsak Leköszönök csitítsa rejtekhelyéről bakaruhának Zsebeit megörökít árvaságban rakodó Eláruló lángolót nógatja alvadó Lámpafényben átkaim üvegtengeren kérdéses Kigyulladnak ahogycsak helyezkedő merőleges

Elragadtatásban mögűl házatája érintkezésbe Auschwitz balom apátlan száműzetésbe Állitott tapsikolnak taszítja bebocsássa Vérszomjas orvosolhatatlan józanúl tehervállalása Mellékösvényre vecsernye elvontság végletes Meredeken ismételve megtapadt tyúkleves

Állatai öleden hagytunk némaságnak Terület odújában átváltozás inkarnációjának Otthonról függtek búcsusok visszaáradó Eszméletüket kihullt beszélnünk leroskadó Megitatták tudatunkban csepülve verítékes Szembesülésre hazatértél bün fényességes

Háborúra írástudatlan mágneses önfeledtségébe Kihajolunk bekezdésben mutálna beleibe Vonulást szennyezett dicsérnünk szoritása Gondoljanak megtestesülésünk boltívek hozzájárulása Dosztojevszkijnek bujdosásom vertikálisát nyílegyenes Valahányan vérezni gazdaházat mágneses

Tabernákulumig féregnek szeszélyesen aggasztanak Vonásra frivol tengernyi varázsoljanak Szálfák zörgetett félkör foszladó Áldni infernó terítsetek megtagadó Hortyogását értéket mármost jégüres Félszer kunyhója megnyíltak pikkelyes

Vödrök próza exisztálás jegyzetembe Szövetére morzsáiból nyögést papírközelbe Hullámaival nyomták szélesre vállalása Szobácskájában szeretőit boldogságig csitítsa Napkelte alkalmasint unokahúgom örvényes Rányit önfeledtségében szörnyre egyetemes

[versinator]

Kosara szivárgó

Lophatott idegfonál megágyazol gyerekszoknya Elfeledjük irodalmak piacot tériszonya Szántják fölszegezve pierre arája Továbbadják megtörölte szegély választja Szeretőit alólad nyomaszt huszárt Lecsillapúl zoltánnak kisértsen halottaiért

Remélhet szeszélyesen rendszerében rabmadarak Pikkelyek bün rabruhája félreálltak Rezegteti eressze lakna álomnál Megrendítő felület hívogatásra besurrantál Kapkodón mélyült hithez léptekért Arcátlan konkretizálása lépcsőt visszatart

Kárhozattól vereség hatol banya Tüzéből szeplős kérdéses látványa Ítélethirdetéskor beleértve förtelem fiacskája Gyönyörük rámtalál bűnhődésünk átkutatja Sírkőre porköpenyes fejben vadászkürt Relativitásából megnézném gyermekké anyámért

Rétegekben lényegem beteljesítésére elcsitultak Aranykardot részarányosát harbach apámnak Alászáll jelenlét megindulva elámultál Konokabban repesztjük tekintsz nyakánál Gondoljanak csepülve felejtették folyópart Ráztak földalatti megszünhetett lelkedért

Íratlanul nadrágszár fölétek becsvágya Sántikáló deinkarnáció frivol apálya Meghaladja kedveltjei exhumáció megforgatja Kombinatív merevebb jóhír nógatja Széjjeltárta vakitó agancsos hőért Kutakba boldogságig megtapasztalása méterekért

Megkésve megszültél rangodat fiunak Gondolkodás függő háztetőkre varázsoljanak Plakátmagányban viharokra szutykos náluknál Nehézkesen szemérmem kijárat félmultnál Hígabb the cigaretta hidegért Infinitívusz figyelme félreült megígért

[versinator]

Rohamok vitassa

Istennőkön alkut cégtáblát szégyell Pukkadoztam párnákon ingás összeáll Korcsolyáztam gólyahír horkanva csömör Gazellát balassagyarmat odaki végigsöpör Vaskorlát megnyugoszik emlegetett erényen Öblíts gépiesebb galagonya örökléten

Kimerít lehalászni felszínt fedeles Gyanakvásom rejteni ereszkedtek függőleges Hisztérikus táncosnő rázós visszaharapna Inkvizició csontjaimba tűrjem robbanna Megbüntet árbocokon tárgyalgattuk szeszélyesen Úszkáltak bíznád árviz emberfölöttien

Nyujtsa széditő johann körüláll Mozdultunk happy hazaérkezés ellenáll Támadva hangnak zsírja tizenötször Őreihez élnetek gyökerekig ötször Pincékből himnuszodat hegytető tépjen Agitálnak fogatán gúnynak gyémántkeményen

Igénye feliratra halottjait dörgedelmes Kiüti hegybe kedvel ideiglenes Kábulata megfogva feladatairól járhatna Kapcsolást elkülönülten múltból alkudna Megváltásért atyafiai szöveged üvegben Mozdulatomat idézted fenyőszál idegeidben

Ingadozott drótban szilveszteri egybeáll Dollárokat rothadni táborozok futball Bömbölte kaszárnyákban csigákra önképzőkör Megbékítő patakod kukorica varázstükör Piszkait huszonkétéves tündérlány becsben Kristályos sóvárgok nyírfák becsületben

Hivása tévedtem hangyasav tetves Megdobban apáméból zsongul készséges Nyolcszáz prédikátorokat kivágva használna Hirdetett bosszúálló képről rakna Borjút kandikál rémit éveiben Kételyt érzéketlenül valakié fölényesen

[versinator]

Szólogatja tengelyében

Sorsu visszhangzott levelekből megítéllek Unokahúgom kezdesz említenék meglehetősen Tükrön szóhasználatom lapályán átöleltelek

Kisfiúé visszatart rátapasztotta félelmetesen Szalonnaszag fényeskedjék unatkozom hihettél Mágneses kéretlen kendőben szeszélyesen

Könyökölt ellátogatsz vártető elkövettél Zajai egyenletesen betonra mutál Muskátliszag fölvidítja térül estél

Fölveti ledoblak üdvödet letakartál Kuporodva evickélünk katonaság átkelek Fiacskája korong vereség zavartál

[versinator]

Súlyt merűlnek

Mimikriszinház tejel rámtalál útrakelni Öröklétet megrémül kéretlen szóhasználatom Találkozók fokait végérvényesen gurulni Szemlesütve aratáson kifoszló vállalkozhatom

Tagjaid legvégletesebb szomjazón behatolni Hordtuk törtzúzott nélkületek várhatom Ládák villák megvalósításához vizelni Etették ahogycsak kinyitják elfogadtatom

Hétvégi utóljára fodrokat élességgel Szeszélyesen ellenszere pusztulással házacskára Hányféle közeit korong készséggel

Szeretőkben jellege aranyházba vaskarikára Titkairól pépet halottaknak igénytelenséggel Ilyesféléket agóniájában kutatsz sorozatára