#szerű

[megtudommagyarazni]

Most három rasta arc a szobatársam, itt, La Isletában, a hostelben. Sötét hamuszürke színűek, fantasztikus hajakkal, hegyes kecskeszakállal, meghökkentő színpompás ruhákban, valahonnan a karibi térségből. Extrém lazák, mindig jókedvűek.

2,5-szeresre felgyorsított angolhoz nagyon hasonló nyelven beszélnek, pörögnek az r-ek, egy büdös szót se értek belőle. El is könyveltek, mint sajnálni való enyhén fogyatékos fehér öregembert. Cserébe az én beatlesen nevelkedett liverpooli akcentusom meg se érinti őket.

Esténként a tetőteraszon zenélnek, csak úgy maguknak, egy kicsi cserép konga, egy nagy blockflőte-szerű cucc meg egy kopott charango, miközben faszénen serceg a vacsorájuk, nagyon fűszeres illatú meghatározhatatlan húsok.

Szívembe béke költözött.

[prokee]

Nagy eséllyel reggelre ledől a drezdai Carolabrücke C-pályályának (villamos + kerékpárút) megmaradt része is. Ha néznéd, itt a livestream (bár nyilván sötét van, a C-pályán meg már nem működik a közvilágítás):

Amúgy érdekesség, hogy a "pesti" oldalon (Neustadt) pont a Carolabrücke hídfőjében, a Carolaplatzon áll az egykori NDK-s magyar vendégmunkások emlékfája. Elég elhanyagolt volt, nemrég egy drezdai magyar srác (Ivanics Balázs) karolta fel, aki rávette a drezdai önkormányzatot, hogy rendezzék a környékét.

A hídnak meg gyakorlatilag vége. A C-pálya nagyrésze egyszerűen leszakadt, a meglévő is lassan ereszkedik. Épp most szabadítják ki az omlás felett a levegőben lógó síneket és a távhő-vezetéket, ami jelenleg feszítve tartja a meglévő részt. Ezzel nagy eséllyel annak is gyorsan vége lesz.

A B-pálya (Neustadtból Altstadt felé) szintén megsérült, a jelenlegi helyzet szerint nem biztos, hogy menthető. Az A-pályán látható sérülés nincs, de miután a szintén sértetlennek látszó C ettől még simán térdre esett, esélyes, hogy senki nem meri majd kijelenteni, hogy wz állva maradhat.

Elég nagy kikúrás ez a félmilliós városban, kétszer két sávon ez volt a központi híd Drezdában, két, egyenként is nagyforgalmú villamosvonallal és egy szintén népszerü kerékpárúttal. Kb. mintha Budapesten kidőlne a Petőfi, a Margit, az Árpád és a Szabadság is.

Három alternatíva van. Nyugatra az Augustusbrücke, direktben az Operától és a Zwingertől indul, de ezt épp most újították fel (sok éven át), és ezután radikálisan csökkentették a forgalmát. Keletre a Waldschlößchenbrücke, amit egész eddig egy emberként gyűlölt mindem szász a modern kinézete miatt 2x2 sávval, villamos nélkül, illetve még arrébb a Blaues Wunder, ami eleve egy keskeny és kevésbé terhelhető híd, 2+1 sávval, villamos nélkül.

Ordas dugók is lettek rögtön, és hát mivel még arra sincs ötlet, hogyan emeljék ki a ledőlt részt, az újjáépítés még beláthatatlan messzeségben van.

Van még néhány oldalága a sztorinak:

- A neustadti oldalon a híd alatt parkolók vannak. Az ott parkoló járművek, hát, ott parkolnak, most is, mert az omlásveszély miatt senkit nem engednek a környékre sem. Óriási autóemelő-szerű szörnyekkel megtámasztották ugyan a hidat, de ránézésre ez csak arra jó, hogy gond esetén a híddal együtt boruljon az autókra, csak piros színben.

- Elég durva árvíz közelít Drezdához, egyes meteorológusok szerint ehhez még plusz lesz némi durva eső is. Nagyjából olyan víztömeget várnak, mint a 2002-es és 2013-as Jahrhunderthochwasser idején. Igaz, azóta Drezda sokkal jobban felkészült a nagyobb víztömegek gördülékeny elvezetésére, de ezekben a tervekben nem igazán szerepelt egy felnőtt méretű híd, ami nem a folyó felett, hanem benne fekszik.

Nem is beszélve a feljebb fekvő Pirnáról, ahol a fenti években simán 2m feletti vizek folytak a belvárosban. Na, ők most a drezdaikkal együtt vannak rohadtul beszarva.

Izgalmas napok ezek, Szászország!

[greenteaforbreakfast]

2024-es lista

Folytatva a hagyományokat, megint elfelejtettem tegnap posztolni, pedig a szöveg már meg volt írva. Nem voltam igazán formában, de az látszik is. Mindegy, read more után minimál vélemény.

Robert Galbraith: The Running Grave - 4 és fél nap alatt olvastam el az 1200 oldalt, szóval nem volt baja. Mármint a könyvnek, nem az írónak, még mielőtt.

V. E. Schwab: The Fragile Threads of Power - Tök jó, hogy ez idén jelent meg, mert pont tavaly olvastam el végre a trilógiát, amihez kapcsolódik. Nagyon jó kis folytatás volt, találkoztunk régi szereplőkkel is, de nem éreztem erőltetettnek, jó volt velük újra együtt. Hozta az első könyvek szintjét.

Erlend Loe: Doppler - Minden évben olvasok Loe-t, a Dopplert most olvastam talán ötödjére.

Harper Lee: To Kill a Mockingbird - Régen el akarom olvasni, hiszen klasszikus, amiről ódákat szokás zengeni. Megérdemli. Nagyon intelligens könyv.

Margaret Atwood: The Edible Woman - Ez tőle az első könyvem. Olvasás közben is tetszett, de a végén visszagondolva az egészre még jobban. Durva, hogy mindezt a hatvanas években írta.

Kurt Vonnegut: Slaughterhouse-Five - Tizensok éve olvastam utoljára Vonneguttól, olyat akartam, amit még nem. Az értékelések meg az ajánlók szeretik a megrázó, gusztustalan, megdöbbentő jelzőkkel illetni ezt a könyvet, de nekem annyira nem volt úgy kirívóan egyik sem, hogy a végén utánajártam, hogy nem-e valami cenzúrázott változatot sikerült-e olvasnom. (Nem.)

Émile Ajar: Előttem az élet - Újraolvasás. Szép és jó még mindig.

Kazuo Ishiguro: Never Let Me Go - Erről meg már annyi jót hallottam, hogy mondom akkor bepótolom gyorsan. Annyira azért nem mennék messzire, hogy azt mondjam, fölösleges időpocsékolás volt, de hogy semmit nem tett hozzá az életemhez ez a könyv, az is biztos. Nem jött meg a kedvem ehhez az íróhoz.

Haruki Murakami: The Wind-Up Bird Chronicle - Elkezdtem angolul, bár Murakamit legtöbbször magyarul olvastam eddig. Annyira out of place volt az egésznek a hangulata, és annyi félrefordítás-szerű értelmetlenség volt benne, hogy muszáj volt utána járnom (redditen kurvajó beszélgetéseket találtam róla), meg magyarul is elkezdenem, hogy kiderüljön, mi folyik itt. Kiderült: borzalmasan szar az angol fordítása :D

Murakami Haruki: A Kurblimadár krónikája - Magyarul jobb volt :) Nem a legjobb könyve, de könnyen lecsúszott.

Ross Welford: The 1000 Year Old Boy - Ez nagyon aranyos sztori volt. Okos, érzelmekkel teli gyerekkönyv, szerethető karakterekkel. 10-12 éveseknek ajánlják, de szerintem a nagyobbaknak is élvezetes.

Franz Kafka: Metamorphosis - Egyike a rengeteg kötelezőnek, amit még sosem olvastam. Részleteket belőle talán, de azokra sem emlékeztem. Ez is a gusztustalan, gyomorforgató, borzalmas jelzőket szokta kapni, de én már soha többet nem hiszek másoknak. Mondjuk én bírom a bogarakat. Egyébként tetszett nagyon, biztosan el fogom még olvasni párszor.

Jane Austen: Pride and Prejudice - Na ha már olyan jól mentek idén a klasszikusok, próbáljunk rá erre - gondoltam én, balga módon. Kb 120 oldal után feladtam. Fuh te. Ennyi üres, semmitmondó, idegesítő beszélgetést én még sosem láttam egy helyen. Értem én, hogy a maga idejében ez volt A Könyv, és még a lövészárkokban is ezt olvasták, de hát a Fifty Shades of Grey is mekkorát ment már... :)

Khaled Hosseini: A Thousand Splendid Suns - A Kite Runner jobban tetszett, ez sokkal kevésbé tűnt valósnak nekem, ami rontott az élvezeti értékén.

Louis Sachar: Holes - Ez magyarul a Stanley, a szerencse fia címet viseli, és az egyik legjobb ifjúsági regény evör. Nem először olvastam.

Margaret Atwood: The Handmaid's Tale + The Testaments - Megmondom őszintén, én már ezt a két könyvet így 4 hónap távlatából sem tudom ketté választani, egyáltalán nem emlékszem, melyikben mi történt. Az Ehető Nő után, mivel ez kapta mindig a hype-ot, jobbat vártam, de ez legyen az én bajom.

Carlos Ruiz Zafón: The Labyrinth of the Spirits - Azt kicsit megbántam, hogy nem a másik három után olvastam tavaly, így majdnem egy év kihagyás után már fogalmam nem volt, hogy a régi szereplők közül ki kicsoda. De így is nagyon élvezetes volt, pörgött a sztori, és a lezárás sem volt borzalmas. (Az utolsó fejezetet leszámítva, arra nem tudom, mi szükség volt.)

Mark Haddon: The Curious Incident of the Dog in the Night-time - Nagyon ritkán mondom könyvekre, hogy ezt mindenkinek el kéne olvasnia. Na ezt mindenkinek el kéne olvasnia.

Arthur Golden: Memoirs of a Geisha - Már a Hosseinivel is az volt szerintem a bajom, hogy nagyon érezhetően a női közönségnek írták férfiak, ebből meg egyenesen üvöltött. De legalább nem az a fajta, aki teljesen hülyének néz :) Nem volt benne fölösleges, csöpögős romantika (plusz pont), viszont olyan túlzottan hihetőre sem sikerült (mínusz pont, ha már memoárként tálaljuk). Rossz mondjuk nem volt, de azért sokat nem veszít az ember, ha sose kerül a kezébe. 1001 könyves listák ide vagy oda.

Andy Weir: Project Hail Mary - Ezt az embert én nem tartom kifejezetten jó írónak, igazából nem tudom, mit vártam ettől a könyvtől, vagy hogy miért vettem a kezembe. A kis alien haver cuki volt benne, amúgy azért nem az év sci-fije, pedig szokás dicsérni.

Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje - Nagyon finn, nagyon sarkvidéki (fun fact: pont azon a szélességi körön játszódik, ahol élek), nagyon vicces kis abszurdum. Kicsit olyan, mint egy népmese, csak nem a legkisebb királyfiról, hanem egy bűnöző és egy alkoholista őrnagy kapcsolatáról szól a finn vadonban, ahol mindenféle váratlan és fura dolog történik velük. Fogok még a szerzőtől olvasni.

Octavia E. Butler: Xenogenesis trilogy - Így kell sci-fit írni. Apokalipszis, fura földönkívüli lények, hiteles emberi karakterek, jól felépített világ, értelmes, komoly, intelligens, váratlan sztori, de sosem wtf. Még csak pár órája tettem le, de már hiányoznak.

2023-as lista

[mirabellomonferrato]

Nehéz volt eljönni :(

Ma csodálatos napos idő volt, utolsó napra belekóstolhattunk milyen lesz majd itt lenni. Ültünk a kertben, kávéztunk a teraszon, gyíkokat fotóztam a kerítésen, sétáltunk, csend volt, nyugalom a faluban. Annyira maradtam volna még!! Akartam volna vésni, csinálni, bontani, építeni, leszedni, felrakni, üvegezni, drótkefézni és persze ülni az őszi napfényben és nézni ki a fejemből :D Annyira húzott magához a ház, hogy én nem is gondoltam, hogy létezik ilyen. Akartam volna vele kettesben lenni.

Gyíkfarmom

Nagyon sok érdekes kérdés vetődött fel ma és folyton át kell alakítanom a terveimet, mert semmi sem úgy van ahogy gondoltam. Nem jobb, és nem rosszabb, csak máshogy van. Van azért pár olyan megoldás a házban, amire azt mondják az olaszországban élő ismerőseim, hogy jaaaaa... ez annyira olasz! Tákolmányok, hülye megoldások, otthagyott csonkok, sehova se vezető csövek, a falban eltűnő és előbukkanó vezetékek, nem működő dolgok. Az egész házban csak az emeleten van villany. Az emeleti 5 konnektorból csak 3 működik. A fürdőszobában fogalmam sincs, hogy van-e áram. Én ezeken csak nevetek, pörögnek a lelki szemeim előtt az infók, és végül majd a ngy kirakósban mindennek megtalálom a helyét meg az idejét. Nem tud elrettenteni semmi. Olyasmi ez, mint azt mondják, hogy amikor komoly kapcsolatba kezdesz, az azt jelenti, hogy nem csak a jót látod, hanem vállalod a másikat az összes szarral együtt, amit magával hoz. A családjával, a rossz emlékeivel, az ilyen-olyan tapasztalataival, hülye szokásaival, kényszereivel, bolondériáival együtt IS. Na én így vagyok ezzel a házzal. Követtünk egy vízcsövet és feltörtük a folyosón a követ. A kő alatt elég vastag valami beton szerű anyag és alatta 3 ujjnyi SEMMI, majd valami sóder. Lebegő padló. Nem hiszem, hogy sok helyen lehet ilyet látni. Na, ilyen kérdésekkel van tele a ház. Hogy lehet ez? Összetömörödött a sóder a padló alatt? De mitől? Miért mennek a többihez képest vadonatújnak (mondjuk 20 éves :D) tűnő elektromos vezetékek a legalább 50 éves nagyon randa állapotú kazánhoz a pincében? (az emeleten van egy másik, modernebb kazán, de az sem kell, nehogy ez az ezeréves odalent) De az évszázad rejtélye még mindig az, hogy miért van felázva minden harmadik ház Olaszországban? Szeretem ennek a rozzant háznak a rejtélyeit. :D

Cseppnyi falu. De van kicsi bolt, étterem, bár, gyógyszertár, Vespa klub :D, autójavító, orvos, posta papírbolttal, építőanyagkereskedés, szűrtvíz-ház. Meg rejtélyes kastély, és valami sportcentrum is a falu szélén teniszpályákkal. Nem a legszebb olasz falu, ennél sokkal szebbeket is láttam rengeteget, de van bája és nagy békessége, még akkor is, ha valószínűleg mindig idegen maradok. :)

[dendre]

Toumani Diabate (1965-2024)

A világ legjobb kora játékosa – ez volt az eposzi jelzője. De hát a világ a kora világában szinte, túlzással, de csak az ő családját jelentette, szóval generációjában, főképp mióta ő volt a családfő, tényleg ő volt a legjobb kora zenész. Lehet, hogy tényleg mindenkit figyelembe véve ő volt a legjobb kora zenész. Nekem biztosan.

Az biztos, hogy a legalább 800 évre visszanyúló hangszertörténetben (kora = pengetős, 21 húros, hárfa-lant keresztezésű „szerű” nyugat-afrikai csoda), zenészcsalád történetben (a jelik/griotok, azaz a mandinka, mandé etnikai, kulturális csoport hagyományos történetmesélő, énekes-zenészei sorában leginkább a Diabaték családjáé a kora megszólaltatásának kötelessége, hivatása, legalább hetvenegynéhány generáció óta) az övé az a szerep, hogy a hangszert világszerte ismertté, népszerűvé tette. Apja, mint ahogy tehát a családban mindenki visszamenőleg szintén korás volt, és igazság szerint ő kezdte azt a munkát, hogy ismertté tegye a hangszert a világ számára, egyszerűen, mert a világ (egyenlő nyugati világ) az ötvenes-hatvanas évektől kezdett érdeklődni szűkebb körben a más kultúrák zenéi iránt olyan módon is, hogy elkezdtek zenei felvételeket készíteni Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában és a többi. Szóval Toumani apja, Sidiki Diabaté és egy másik kora-zenészcsalád, a Sissokókat képviselő Djelimadi Sissoko közös korazenéjét 1970-ben rögzítették az első olyan lemezsorozat részére, ami Mali hagyományos zenéjét mutatja be. Pazar hatlemezes kiadvány Premiére Antologie de la Musique Malienne, aminek a Cordes Anciennes című 1971-ben kiadott darabján - Batourou Sekou Kouyate mellett, szintén ősi zenészcsalád, mai képviselői inkább a rokon ngoni hangszerről ismertek, de Batourou Sekou korás volt – Sidiki Diabate és Djelimadi Sissoko zenéje mutatta meg a hangszer erejét. Mármint a nyugati világnak. Meg nekem is, mert én is ezen a lemezen hallottam először korát, a kilencvenes évek elején, kollégiumi nevelőtanáromnak köszönhetően (akinek amúgy még annyi minden más zenét is a new wave-től a tradicionális zenékig). És elsőre és nagyon meghatározóan szerelem lett a kora.

Mali zenei, és a jelik történetéről Weyer Balázs Tranquilo Playlistsjében jóval többet lehet olvasni erről.

Szóval az apuka Sidiki volt az egyike az elsőknek, akiknek a kora játéka lemezre került, őt is szokták „a kora királyának” hívni, de ezt innen nagyon nehéz megállapítani, főleg, hogy ezután a ’71-es lemez után a hangszer mások albumain jelent meg gyakrabban (kora-lemeztörténet máskor Djelimadival, Djeli Moussa Diawarával vagy egy másik Sidiki Diabatéval, hogy még bonyolultabb legyen a történet, akinek 1978-ban jelent meg egy csudás kiadványa). Tőle, a Toumani apuka Sidikitől pedig 1987-ben jött ki a következő, abban az időben, amikor a nyugati világ immár szélesebb körben is elkezdett kitekinteni anglofóniából és hamarosan kitalált erre egy szót, azt, hogy világzene. Szóval a lemez Angliában jelent meg az apuka Sidikitől, pontosabban a Sidiki Diabate And Ensemble-től a Ba Togoma címmel, amin már a fiatal Toumani Diabate (1965-ös születésű, ekkor tehát 22 éves) is játszik (meg talán az öccse, az 1982-ben született Mamadou Sidiki Diabate szerepel a borítón egy játék-korával – de az is lehet, hogy régi a kép és Toumani az fiatalabb korában). Mellesleg a tesó Mamadou is nagy korás lett, meg Toumani fia, szintén Sidiki is, akivel van remek közös lemeze, igaz a fiú Sidiki elcsábult a popzene felé is.

És akkor innentől tényleg látványosabb a hazájában már nagy együttesekben játszó, nagy énekeseket kísérő Toumani útja, akit már eddigre is többen tehetségesebbnek hallottak az apjánál. Első lemeze Kaira címmel a következő évben, 1988-ban jelent meg, szóló kora lemez, elvileg nem volt ilyen korábban, és a tradicionális szálat egy sajátos játéktechnikával és zenei világgal egészíti ki. Nyilvánvaló, hogy valami egészen más szint, hogy zeneileg ez valami új, valami egészen eredeti, örökérvényű. És még ebben az évben megjelent a korabeli világzenei hévnek megfelelően egy világok keresztezése lemeze is, a flamencót eleve frissítve, „világzenésen” játszó spanyol Ketamával (és a világzenébe belezúgó folkrocker bőgőssel, Danny Thompsonnal) köz��s Songhai, ami minden esély ellenére nagyon is működő zenetársítás. Szóval hogy ki is Toumani, az ebben az évben kiderült, mert későbbi szólólemeze (a talán nekem legjobb kora album), a 2007-es The Mandé Variations, vagy a minden más későbbi, valószínűtlen kollaborációi is elképesztőek. Hogy egy benjóssal is tud jót zenét csinálni? Vagy egy brazil formációval? Vagy egy jazztrombitással? Vagy blues-zenészekkel? Vagy iráni hegedűssel? Az ő kora játéka arról szól, hogy zene. Hogy zene. És nincs semmi más kérdés. Ballaké Sissokóval – akinek az apukája a történet elején zenél Toumani apukájával az 1971-es startlemezen – 1999-ben megcsinálták az ősök albumának a modernebb verzióját és a Nouvelles Cordes Anciennes is pazar lett. De tényleg bármi és minden. Nem kellett olvasni a hozzá szóló búcsúzásokat, hogy tudjuk, mennyire nagy ember volt, hogy a zenészen túl is mennyire nagy. Pár éve szinte egész nyáron csak őt hallgattam, hőségben is hűsít, akkor raktam össze ezt a hogyan hallom a lemezeit sort, amit most kiegészítettem az újabbakkal. Tényleg nincs olyan, amit ne ajánlanék jó szívvel, mind jó (na jó, tán az utolsót kivéve).

Toumani Diabaté: Best to worst (worst egyenlő még mindig jó)

1. Toumani Diabaté: The Mandé Variations 2008 2. Toumani Diabaté with Ballaké Sissoko: New Ancient Strings 1999 3. Toumani Diabaté’s Symmetric Orchestra: Boulevard de L’Indépendence 2006 4. Ali Farka Touré & Toumani Diabaté: In The Heart Of The Moon 2005 5. Toumani Diabaté: Kaira 1988 6. Ali Farka Touré & Toumani Diabaté: Ali & Toumani 2010 7. Toumani Diabaté: Djelika 1993 8. AfroCubism: AfroCubism 2010 9. Ketama, Toumani Diabaté & Danny Thompson: Songhai 1988 10. Toumani Diabaté & Symmetric Orchestra: Shake The Whole World 1992 11. Toumani Diabaté & Sidiki Diabaté: Toumani & Sidiki 2014 12. Toumani Diabaté & London Symphony Orchestra: Korolén 2021 13. Béla Fleck / Toumani Diabaté: The Ripple Effect 2020 14. Ruswell Rudd & Toumani Diabaté: Malicool 2002 15. Kayhan Kalhor and Toumani Diabate: The Sky Is The Same Colour Everywhere 2023 16. VA: Mali Music 2002 17. Arnoldo Antunes Edgard Scanturra & Toumani Diabaté: A curva da cintura 2011 18. Taj Mahal & Toumani Diabaté: Kulanjan 1999 19. Ketama, Toumani Diabaté & José Soto: Songhai 2 1994 20. -M-, Toumani Diabaté, Sidiki Diabaté & Fatoumata Diawara: Lamomali 2017 21. -M-, Toumani Diabaté, Sidiki Diabaté & Fatoumata Diawara: Lamomali Airlines 2017 22. Toumani Diabate: Toumani, Family and Friends 2022

[hopelessforyou]

Magaddal ragadtál,

de ez nem volt olyan tündérmese szerű.

Azt jelenti,hogy elvittél belőlem minden szeretetet

és kijelentetted,nincs miért maradnod.

[kgyst]

Rendes füles nejlonzacskót venni hol

Ilyen rendes Lidlis meg CBA-s-szerű nejlonzacskót szeretnék venni. Természetesen nem papírt (nem tart semeddig) és nem ilyen szőttest (kurva sok helyet foglal), ahanem olyat, amit zsebre tudok vágni, de évekig eltart, mert a most használtakon már lassan ki tudom tenni a tenyeremet.

Szerintetek ilyet még lehet szerezni?

[dramatic-dolphin]

onto the margins of the hungarian mesóclise post: my dad keeps saying ki vagyok váncsi

imádom. my own favorite thing to say in a similar vein is "nagyon szerű" instead of nagyszerű

[csakcsiga]

Van itthon tegnap lejárt leveles tészta és ma lejáró darált husi. Ebből valami nagyon fura húsos pite szerű dolog lesz szerintem...

[ugysenemez]

Azt hiszem már azért megérte, hogy kiszivárgott Magyar Péter fidelitasos belépési nyilatkozata, mert láthatjuk a Fidelitas Dűne-szerű fájdalom/bátorságpróbáját: a Comic Sansban írt belépési nyilatkozatot.

Aki ezt aláírta, az nyilván mindenre képes volt.

[hiveswap]

amúgy kinek mi az érdekes, engem nem érdekelnek a vékony falú mirigyszőr szerű rövid szőrök a kukorica epidermiszén annyira

[mirabellomonferrato]

Az első papírt aláírtam Illetve az állandó lakcímről

Ez még csak a módosított ajánlattétel, amiben rögzítjük, hogy én szeretném megvenni, az eladó szeretné nekem eladni, ezért ezzel kapcsolatban vállalunk kötelezettségeket. Én pl vállalom, hogy majd kifizetem az ingatlanközvetítői díj rám eső részét (mindkét fél fizet), elfogadom a fizetési ütemezést, ismerem az ingatlan állapotát és ezzel kapcsolatban vagy erre hivatkozva a későbbiekben nem állhatok el a szerződés megkötésétől. Ide törvény is be van idézve, szóval ez a papír már pert és pénzt ér. Az is kiderült számomra, hogy az eladó kötelessége, hogy hivatalos földmérővel vagy nem tudom ki a szakember, felméresse a házat, hogy a jelenlegi állapota azonos-e a földhivatalban rögzített adatokkal. Ha nem azonos, az viszont nekem lenne költség, de mivel a bejáráskor kaptam földhivatali kivonatot, alaprajzzal, az meg teljesen megegyezett azzal amit láttam, így remélem nem lesz semmi költséges meglepetés. Igen, ez egy elég fura olasz szokás, hogy amikor megveszel valamit, akkor megveszed vele az elmulasztott adminisztrációs kötelezettségeket is. nem hivatkozhatsz arra, hogy ez vagy az az előző tulaj dolga lett volna –mert aláíratják veled, hogy vállalod. Ha olasz lennék, akkor persze veszekedhetnék hadarva mutogatva, hogy én biztosannnem, de így csak reménykedem, hogy rendben lesz.

Na és az állandó lakcím Olaszországban. Azért kellett ezt körbejárnom, mert állandó tartózkodás, állandó lakcím esetén 6% az adó, míg ha máshol van az állandó lakcímed, akkor 9%. nem mindegy. Nagyobb értékű ingatlannál meg aztán nagyon nem mindegy. A jogszabályok alapján EU-ban egy polgárnak csak egy tagállamban lehet bejelentett állandó lakcíme, de több országban tarthat fenn tartózkodási helyet. Viszont nincsenek szinkronizálva az országok címnyilvántartásai, így akár ki is játszhatná az ember ezt a szabályt (ki tudja meddig?). A gond az egészségügyi ellátásnál lehet. Hogy ott vagy jogosult az egészségügyi ellátásra, abban az országban, ahol az állandó lakcímed van. Baleset meg sürgősségi ellátást igénylő esetben ellátnak bárhol az EUban, aztán rendezik a saját országoddal vagy a biztosítóddal a dolgot, de ahol nincs állandó, életvitel szerű tartózkodási helyed, ott miért mennél orvoshoz valami nem sürgősségi panasszal? A jogszabályok szerint két helyen nem fizethetsz TB-t. Túl kockázatos, túl macerás átláthatatlan és bizonytalan következményekkel járó dolog. De a legfőbb baj, ahogy olvastam, az autó. Olaszországban, ha ott van az állandó lakcímed, nem közlekedhetsz nem Olaszországban nyilvántartott autóval. Úgy megbüntetnek mint a huzat, nem is kicsit, elveszik az autódat, és ki se jössz többet a bürokrácia szövevényéből. Allergiásak az adókerülésre. Rákérdeztem, hogy közüzemi szerződéseket meg bármiféle szerződéseket (pl bankszámlát) köthetek-e, ha nincs állandó lakcímem Olaszországban. Igen – volt a válasz. Úgyhogy kihagyom a lakcímmel való nyerészkedést.

[vanista]

Ha az Építési és Közlekedési Minisztérium bármely hivatalában leesik egy akta az asztalról, mostantól azonnal vissza kell helyezni

Lázár János rendelkezése egyértelmű, a döntés visszamenőleges, és a minisztérium minden szintjén felügyeli a végrehajtását.

A miniszter bármely napszakban szúrópróba-szerű ellenőrzéseket végezhet, az illemhelyek tisztaságának biztosítása mellett ezt tartja fő feladatának.

[troger]

nagyon hősiesen viselte / bágyadtan ellenkezett, addig abba sem hagytam, amíg le nem ment vagy 20 fekete valami a lefolyón, és a víz el nem veszítette barnaságát

nem említettem, de amikor a mosdóban aludt, majd a mosógépen, mindkétszer ilyen téglapor-szerű barna izé maradt utána, a fehér felületeken elég szembetűnő volt

akkor kezdtem gyanítani, hogy bolhás vagy tetves, netán csak a pincében összeszedett kosz ilyen vöröses, nem fekete...?

most értettem meg, hogy mi az: SZAR

a parazitáinak a szara hullik róla, és valszeg ettől büdös is

hosszú percekig öblítődött ki a bundájából

egyáltalán nem haragudott meg rám a fürdetés miatt (a #fikusz egy ilyen után napokig nem állt szóba velem, és most több sebből véreznék), most boldogan jön ide mosakodni, de én látom, hogy még mindig tele van... 🤮

hát ma tuti nem invitálom az ágyba

[couleurlocale]

ha lenne 3 millám, AZONNAL kellene egy ilyen és akkor @lassukmiboolelunk beöltözhetne kaijunak és mindenkit lenyomnánk az összes cosplay mindenen is

[myreach4thestars]

Tokió 1. nap

December 8-án vasárnap a szállásunktól legmesszebbi tokiói látnivalókat néztük meg.

Először a Showa Kinen Nemzeti Parkhoz utaztunk. Amit először megpillantottunk az a rengeteg kutya és kutyás stand volt - mázlinkra épp aznap volt ott nekik valamilyen fesztivál. A park tágas, több széles pázsittal rendelkezik, ahol a látogatók piknikezhetnek és pihenhetnek. Nem is egy családot vagy párt láttunk a füvön pihenni. Vannak még erdők sétaútvonalakkal, festői japán és nyugati stílusú kertek, egy nagy tó és különféle virágágyások. A park őszi színeit részben még volt szerencsénk élvezni a sok juharfával, azonban a ginkgo fákkal borított utca a park délnyugati részén már lehullott levelekkel fogadott minket. A parkon belül további látnivalók közé tartozik a bonsai múzeum és a nagy játszótér mellette Park Güell szerű padokkal. Van még egy csónakázótó, ahol a látogatók óránként bérelhetnek evezős- vagy vízibiciklit, grillező terület és a hozzá kapcsolódó sportlétesítmények, vízipark és egy kis népies falu hagyományos parasztházzal - nagyon érdekes volt látni és hallgatni a bácsi elbeszélését róla. A parkban elszórtan található néhány kávézó és élelmiszerbolt is és természetesen italautomaták. Ezután megebédeltünk a park közelében - a srácok ezidáig a legfinomabb rament ott ették.

Sokat vártunk a buszra, majd sokat utaztunk a dugóban is a második megállónk fele igyekezve, de nem is baj, hogy besötétedett, mert így még élvezhetőbbek voltak Yomiuri Land fényei. A Yomiuri Land egy nagy vidámpark vidéken, mindössze 40 percre Tokió központjától. A parkban több mint 40 látnivaló található. A Keio Line Keio Yomiuri-Land állomásáról felvonóval mentünk, a "Sky Shuttle gondolával", amely a park bejáratához vitt. Belépődíj fejében először a kivilágított vizes showt néztük meg. Majd sétáltunk egy nagyot a kivilágított vidámpark területén. Tele volt világító nyalókát nyaló emberekkel :D. A végén átfagyva még átmentünk LED világításos hosszú boltív alatt.