#szerű

[prokee]

Nagy eséllyel reggelre ledől a drezdai Carolabrücke C-pályályának (villamos + kerékpárút) megmaradt része is. Ha néznéd, itt a livestream (bár nyilván sötét van, a C-pályán meg már nem működik a közvilágítás):

Amúgy érdekesség, hogy a "pesti" oldalon (Neustadt) pont a Carolabrücke hídfőjében, a Carolaplatzon áll az egykori NDK-s magyar vendégmunkások emlékfája. Elég elhanyagolt volt, nemrég egy drezdai magyar srác (Ivanics Balázs) karolta fel, aki rávette a drezdai önkormányzatot, hogy rendezzék a környékét.

A hídnak meg gyakorlatilag vége. A C-pálya nagyrésze egyszerűen leszakadt, a meglévő is lassan ereszkedik. Épp most szabadítják ki az omlás felett a levegőben lógó síneket és a távhő-vezetéket, ami jelenleg feszítve tartja a meglévő részt. Ezzel nagy eséllyel annak is gyorsan vége lesz.

A B-pálya (Neustadtból Altstadt felé) szintén megsérült, a jelenlegi helyzet szerint nem biztos, hogy menthető. Az A-pályán látható sérülés nincs, de miután a szintén sértetlennek látszó C ettől még simán térdre esett, esélyes, hogy senki nem meri majd kijelenteni, hogy wz állva maradhat.

Elég nagy kikúrás ez a félmilliós városban, kétszer két sávon ez volt a központi híd Drezdában, két, egyenként is nagyforgalmú villamosvonallal és egy szintén népszerü kerékpárúttal. Kb. mintha Budapesten kidőlne a Petőfi, a Margit, az Árpád és a Szabadság is.

Három alternatíva van. Nyugatra az Augustusbrücke, direktben az Operától és a Zwingertől indul, de ezt épp most újították fel (sok éven át), és ezután radikálisan csökkentették a forgalmát. Keletre a Waldschlößchenbrücke, amit egész eddig egy emberként gyűlölt mindem szász a modern kinézete miatt 2x2 sávval, villamos nélkül, illetve még arrébb a Blaues Wunder, ami eleve egy keskeny és kevésbé terhelhető híd, 2+1 sávval, villamos nélkül.

Ordas dugók is lettek rögtön, és hát mivel még arra sincs ötlet, hogyan emeljék ki a ledőlt részt, az újjáépítés még beláthatatlan messzeségben van.

Van még néhány oldalága a sztorinak:

- A neustadti oldalon a híd alatt parkolók vannak. Az ott parkoló járművek, hát, ott parkolnak, most is, mert az omlásveszély miatt senkit nem engednek a környékre sem. Óriási autóemelő-szerű szörnyekkel megtámasztották ugyan a hidat, de ránézésre ez csak arra jó, hogy gond esetén a híddal együtt boruljon az autókra, csak piros színben.

- Elég durva árvíz közelít Drezdához, egyes meteorológusok szerint ehhez még plusz lesz némi durva eső is. Nagyjából olyan víztömeget várnak, mint a 2002-es és 2013-as Jahrhunderthochwasser idején. Igaz, azóta Drezda sokkal jobban felkészült a nagyobb víztömegek gördülékeny elvezetésére, de ezekben a tervekben nem igazán szerepelt egy felnőtt méretű híd, ami nem a folyó felett, hanem benne fekszik.

Nem is beszélve a feljebb fekvő Pirnáról, ahol a fenti években simán 2m feletti vizek folytak a belvárosban. Na, ők most a drezdaikkal együtt vannak rohadtul beszarva.

Izgalmas napok ezek, Szászország!

[mirabellomonferrato]

Nehéz volt eljönni :(

Ma csodálatos napos idő volt, utolsó napra belekóstolhattunk milyen lesz majd itt lenni. Ültünk a kertben, kávéztunk a teraszon, gyíkokat fotóztam a kerítésen, sétáltunk, csend volt, nyugalom a faluban. Annyira maradtam volna még!! Akartam volna vésni, csinálni, bontani, építeni, leszedni, felrakni, üvegezni, drótkefézni és persze ülni az őszi napfényben és nézni ki a fejemből :D Annyira húzott magához a ház, hogy én nem is gondoltam, hogy létezik ilyen. Akartam volna vele kettesben lenni.

Gyíkfarmom

Nagyon sok érdekes kérdés vetődött fel ma és folyton át kell alakítanom a terveimet, mert semmi sem úgy van ahogy gondoltam. Nem jobb, és nem rosszabb, csak máshogy van. Van azért pár olyan megoldás a házban, amire azt mondják az olaszországban élő ismerőseim, hogy jaaaaa... ez annyira olasz! Tákolmányok, hülye megoldások, otthagyott csonkok, sehova se vezető csövek, a falban eltűnő és előbukkanó vezetékek, nem működő dolgok. Az egész házban csak az emeleten van villany. Az emeleti 5 konnektorból csak 3 működik. A fürdőszobában fogalmam sincs, hogy van-e áram. Én ezeken csak nevetek, pörögnek a lelki szemeim előtt az infók, és végül majd a ngy kirakósban mindennek megtalálom a helyét meg az idejét. Nem tud elrettenteni semmi. Olyasmi ez, mint azt mondják, hogy amikor komoly kapcsolatba kezdesz, az azt jelenti, hogy nem csak a jót látod, hanem vállalod a másikat az összes szarral együtt, amit magával hoz. A családjával, a rossz emlékeivel, az ilyen-olyan tapasztalataival, hülye szokásaival, kényszereivel, bolondériáival együtt IS. Na én így vagyok ezzel a házzal. Követtünk egy vízcsövet és feltörtük a folyosón a követ. A kő alatt elég vastag valami beton szerű anyag és alatta 3 ujjnyi SEMMI, majd valami sóder. Lebegő padló. Nem hiszem, hogy sok helyen lehet ilyet látni. Na, ilyen kérdésekkel van tele a ház. Hogy lehet ez? Összetömörödött a sóder a padló alatt? De mitől? Miért mennek a többihez képest vadonatújnak (mondjuk 20 éves :D) tűnő elektromos vezetékek a legalább 50 éves nagyon randa állapotú kazánhoz a pincében? (az emeleten van egy másik, modernebb kazán, de az sem kell, nehogy ez az ezeréves odalent) De az évszázad rejtélye még mindig az, hogy miért van felázva minden harmadik ház Olaszországban? Szeretem ennek a rozzant háznak a rejtélyeit. :D

Cseppnyi falu. De van kicsi bolt, étterem, bár, gyógyszertár, Vespa klub :D, autójavító, orvos, posta papírbolttal, építőanyagkereskedés, szűrtvíz-ház. Meg rejtélyes kastély, és valami sportcentrum is a falu szélén teniszpályákkal. Nem a legszebb olasz falu, ennél sokkal szebbeket is láttam rengeteget, de van bája és nagy békessége, még akkor is, ha valószínűleg mindig idegen maradok. :)

[dendre]

Toumani Diabate (1965-2024)

A világ legjobb kora játékosa – ez volt az eposzi jelzője. De hát a világ a kora világában szinte, túlzással, de csak az ő családját jelentette, szóval generációjában, főképp mióta ő volt a családfő, tényleg ő volt a legjobb kora zenész. Lehet, hogy tényleg mindenkit figyelembe véve ő volt a legjobb kora zenész. Nekem biztosan.

Az biztos, hogy a legalább 800 évre visszanyúló hangszertörténetben (kora = pengetős, 21 húros, hárfa-lant keresztezésű „szerű” nyugat-afrikai csoda), zenészcsalád történetben (a jelik/griotok, azaz a mandinka, mandé etnikai, kulturális csoport hagyományos történetmesélő, énekes-zenészei sorában leginkább a Diabaték családjáé a kora megszólaltatásának kötelessége, hivatása, legalább hetvenegynéhány generáció óta) az övé az a szerep, hogy a hangszert világszerte ismertté, népszerűvé tette. Apja, mint ahogy tehát a családban mindenki visszamenőleg szintén korás volt, és igazság szerint ő kezdte azt a munkát, hogy ismertté tegye a hangszert a világ számára, egyszerűen, mert a világ (egyenlő nyugati világ) az ötvenes-hatvanas évektől kezdett érdeklődni szűkebb körben a más kultúrák zenéi iránt olyan módon is, hogy elkezdtek zenei felvételeket kész��teni Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában és a többi. Szóval Toumani apja, Sidiki Diabaté és egy másik kora-zenészcsalád, a Sissokókat képviselő Djelimadi Sissoko közös korazenéjét 1970-ben rögzítették az első olyan lemezsorozat részére, ami Mali hagyományos zenéjét mutatja be. Pazar hatlemezes kiadvány Premiére Antologie de la Musique Malienne, aminek a Cordes Anciennes című 1971-ben kiadott darabján - Batourou Sekou Kouyate mellett, szintén ősi zenészcsalád, mai képviselői inkább a rokon ngoni hangszerről ismertek, de Batourou Sekou korás volt – Sidiki Diabate és Djelimadi Sissoko zenéje mutatta meg a hangszer erejét. Mármint a nyugati világnak. Meg nekem is, mert én is ezen a lemezen hallottam először korát, a kilencvenes évek elején, kollégiumi nevelőtanáromnak köszönhetően (akinek amúgy még annyi minden más zenét is a new wave-től a tradicionális zenékig). És elsőre és nagyon meghatározóan szerelem lett a kora.

Mali zenei, és a jelik történetéről Weyer Balázs Tranquilo Playlistsjében jóval többet lehet olvasni erről.

Szóval az apuka Sidiki volt az egyike az elsőknek, akiknek a kora játéka lemezre került, őt is szokták „a kora királyának” hívni, de ezt innen nagyon nehéz megállapítani, főleg, hogy ezután a ’71-es lemez után a hangszer mások albumain jelent meg gyakrabban (kora-lemeztörténet máskor Djelimadival, Djeli Moussa Diawarával vagy egy másik Sidiki Diabatéval, hogy még bonyolultabb legyen a történet, akinek 1978-ban jelent meg egy csudás kiadványa). Tőle, a Toumani apuka Sidikitől pedig 1987-ben jött ki a következő, abban az időben, amikor a nyugati világ immár szélesebb körben is elkezdett kitekinteni anglofóniából és hamarosan kitalált erre egy szót, azt, hogy világzene. Szóval a lemez Angliában jelent meg az apuka Sidikitől, pontosabban a Sidiki Diabate And Ensemble-től a Ba Togoma címmel, amin már a fiatal Toumani Diabate (1965-ös születésű, ekkor tehát 22 éves) is játszik (meg talán az öccse, az 1982-ben született Mamadou Sidiki Diabate szerepel a borítón egy játék-korával – de az is lehet, hogy régi a kép és Toumani az fiatalabb korában). Mellesleg a tesó Mamadou is nagy korás lett, meg Toumani fia, szintén Sidiki is, akivel van remek közös lemeze, igaz a fiú Sidiki elcsábult a popzene felé is.

És akkor innentől tényleg látványosabb a hazájában már nagy együttesekben játszó, nagy énekeseket kísérő Toumani útja, akit már eddigre is többen tehetségesebbnek hallottak az apjánál. Első lemeze Kaira címmel a következő évben, 1988-ban jelent meg, szóló kora lemez, elvileg nem volt ilyen korábban, és a tradicionális szálat egy sajátos játéktechnikával és zenei világgal egészíti ki. Nyilvánvaló, hogy valami egészen más szint, hogy zeneileg ez valami új, valami egészen eredeti, örökérvényű. És még ebben az évben megjelent a korabeli világzenei hévnek megfelelően egy világok keresztezése lemeze is, a flamencót eleve frissítve, „világzenésen” játszó spanyol Ketamával (és a világzenébe belezúgó folkrocker bőgőssel, Danny Thompsonnal) közös Songhai, ami minden esély ellenére nagyon is működő zenetársítás. Szóval hogy ki is Toumani, az ebben az évben kiderült, mert későbbi szólólemeze (a talán nekem legjobb kora album), a 2007-es The Mandé Variations, vagy a minden más későbbi, valószínűtlen kollaborációi is elképesztőek. Hogy egy benjóssal is tud jót zenét csinálni? Vagy egy brazil formációval? Vagy egy jazztrombitással? Vagy blues-zenészekkel? Vagy iráni hegedűssel? Az ő kora játéka arról szól, hogy zene. Hogy zene. És nincs semmi más kérdés. Ballaké Sissokóval – akinek az apukája a történet elején zenél Toumani apukájával az 1971-es startlemezen – 1999-ben megcsinálták az ősök albumának a modernebb verzióját és a Nouvelles Cordes Anciennes is pazar lett. De tényleg bármi és minden. Nem kellett olvasni a hozzá szóló búcsúzásokat, hogy tudjuk, mennyire nagy ember volt, hogy a zenészen túl is mennyire nagy. Pár éve szinte egész nyáron csak őt hallgattam, hőségben is hűsít, akkor raktam össze ezt a hogyan hallom a lemezeit sort, amit most kiegészítettem az újabbakkal. Tényleg nincs olyan, amit ne ajánlanék jó szívvel, mind jó (na jó, tán az utolsót kivéve).

Toumani Diabaté: Best to worst (worst egyenlő még mindig jó)

1. Toumani Diabaté: The Mandé Variations 2008 2. Toumani Diabaté with Ballaké Sissoko: New Ancient Strings 1999 3. Toumani Diabaté’s Symmetric Orchestra: Boulevard de L’Indépendence 2006 4. Ali Farka Touré & Toumani Diabaté: In The Heart Of The Moon 2005 5. Toumani Diabaté: Kaira 1988 6. Ali Farka Touré & Toumani Diabaté: Ali & Toumani 2010 7. Toumani Diabaté: Djelika 1993 8. AfroCubism: AfroCubism 2010 9. Ketama, Toumani Diabaté & Danny Thompson: Songhai 1988 10. Toumani Diabaté & Symmetric Orchestra: Shake The Whole World 1992 11. Toumani Diabaté & Sidiki Diabaté: Toumani & Sidiki 2014 12. Toumani Diabaté & London Symphony Orchestra: Korolén 2021 13. Béla Fleck / Toumani Diabaté: The Ripple Effect 2020 14. Ruswell Rudd & Toumani Diabaté: Malicool 2002 15. Kayhan Kalhor and Toumani Diabate: The Sky Is The Same Colour Everywhere 2023 16. VA: Mali Music 2002 17. Arnoldo Antunes Edgard Scanturra & Toumani Diabaté: A curva da cintura 2011 18. Taj Mahal & Toumani Diabaté: Kulanjan 1999 19. Ketama, Toumani Diabaté & José Soto: Songhai 2 1994 20. -M-, Toumani Diabaté, Sidiki Diabaté & Fatoumata Diawara: Lamomali 2017 21. -M-, Toumani Diabaté, Sidiki Diabaté & Fatoumata Diawara: Lamomali Airlines 2017 22. Toumani Diabate: Toumani, Family and Friends 2022

[hopelessforyou]

Magaddal ragadtál,

de ez nem volt olyan tündérmese szerű.

Azt jelenti,hogy elvittél belőlem minden szeretetet

és kijelentetted,nincs miért maradnod.

[kgyst]

Rendes füles nejlonzacskót venni hol

Ilyen rendes Lidlis meg CBA-s-szerű nejlonzacskót szeretnék venni. Természetesen nem papírt (nem tart semeddig) és nem ilyen szőttest (kurva sok helyet foglal), ahanem olyat, amit zsebre tudok vágni, de évekig eltart, mert a most használtakon már lassan ki tudom tenni a tenyeremet.

Szerintetek ilyet még lehet szerezni?

[dramatic-dolphin]

onto the margins of the hungarian mesóclise post: my dad keeps saying ki vagyok váncsi

imádom. my own favorite thing to say in a similar vein is "nagyon szerű" instead of nagyszerű

[csakcsiga]

Van itthon tegnap lejárt leveles tészta és ma lejáró darált husi. Ebből valami nagyon fura húsos pite szerű dolog lesz szerintem...

[hiveswap]

amúgy kinek mi az érdekes, engem nem érdekelnek a vékony falú mirigyszőr szerű rövid szőrök a kukorica epidermiszén annyira

[troger]

nagyon hősiesen viselte / bágyadtan ellenkezett, addig abba sem hagytam, amíg le nem ment vagy 20 fekete valami a lefolyón, és a víz el nem veszítette barnaságát

nem említettem, de amikor a mosdóban aludt, majd a mosógépen, mindkétszer ilyen téglapor-szerű barna izé maradt utána, a fehér felületeken elég szembetűnő volt

akkor kezdtem gyanítani, hogy bolhás vagy tetves, netán csak a pincében összeszedett kosz ilyen vöröses, nem fekete...?

most értettem meg, hogy mi az: SZAR

a parazitáinak a szara hullik róla, és valszeg ettől büdös is

hosszú percekig öblítődött ki a bundájából

egyáltalán nem haragudott meg rám a fürdetés miatt (a #fikusz egy ilyen után napokig nem állt szóba velem, és most több sebből véreznék), most boldogan jön ide mosakodni, de én látom, hogy még mindig tele van... 🤮

hát ma tuti nem invitálom az ágyba

[mirabellomonferrato]

Az első papírt aláírtam Illetve az állandó lakcímről

Ez még csak a módosított ajánlattétel, amiben rögzítjük, hogy én szeretném megvenni, az eladó szeretné nekem eladni, ezért ezzel kapcsolatban vállalunk kötelezettségeket. Én pl vállalom, hogy majd kifizetem az ingatlanközvetítői díj rám eső részét (mindkét fél fizet), elfogadom a fizetési ütemezést, ismerem az ingatlan állapotát és ezzel kapcsolatban vagy erre hivatkozva a későbbiekben nem állhatok el a szerződés megkötésétől. Ide törvény is be van idézve, szóval ez a papír már pert és pénzt ér. Az is kiderült számomra, hogy az eladó kötelessége, hogy hivatalos földmérővel vagy nem tudom ki a szakember, felméresse a házat, hogy a jelenlegi állapota azonos-e a földhivatalban rögzített adatokkal. Ha nem azonos, az viszont nekem lenne költség, de mivel a bejáráskor kaptam földhivatali kivonatot, alaprajzzal, az meg teljesen megegyezett azzal amit láttam, így remélem nem lesz semmi költséges meglepetés. Igen, ez egy elég fura olasz szokás, hogy amikor megveszel valamit, akkor megveszed vele az elmulasztott adminisztrációs kötelezettségeket is. nem hivatkozhatsz arra, hogy ez vagy az az előző tulaj dolga lett volna –mert aláíratják veled, hogy vállalod. Ha olasz lennék, akkor persze veszekedhetnék hadarva mutogatva, hogy én biztosannnem, de így csak reménykedem, hogy rendben lesz.

Na és az állandó lakcím Olaszországban. Azért kellett ezt körbejárnom, mert állandó tartózkodás, állandó lakcím esetén 6% az adó, míg ha máshol van az állandó lakcímed, akkor 9%. nem mindegy. Nagyobb értékű ingatlannál meg aztán nagyon nem mindegy. A jogszabályok alapján EU-ban egy polgárnak csak egy tagállamban lehet bejelentett állandó lakcíme, de több országban tarthat fenn tartózkodási helyet. Viszont nincsenek szinkronizálva az országok címnyilvántartásai, így akár ki is játszhatná az ember ezt a szabályt (ki tudja meddig?). A gond az egészségügyi ellátásnál lehet. Hogy ott vagy jogosult az egészségügyi ellátásra, abban az országban, ahol az állandó lakcímed van. Baleset meg sürgősségi ellátást igénylő esetben ellátnak bárhol az EUban, aztán rendezik a saját országoddal vagy a biztosítóddal a dolgot, de ahol nincs állandó, életvitel szerű tartózkodási helyed, ott miért mennél orvoshoz valami nem sürgősségi panasszal? A jogszabályok szerint két helyen nem fizethetsz TB-t. Túl kockázatos, túl macerás átláthatatlan és bizonytalan következményekkel járó dolog. De a legfőbb baj, ahogy olvastam, az autó. Olaszországban, ha ott van az állandó lakcímed, nem közlekedhetsz nem Olaszországban nyilvántartott autóval. Úgy megbüntetnek mint a huzat, nem is kicsit, elveszik az autódat, és ki se jössz többet a bürokrácia szövevényéből. Allergiásak az adókerülésre. Rákérdeztem, hogy közüzemi szerződéseket meg bármiféle szerződéseket (pl bankszámlát) köthetek-e, ha nincs állandó lakcímem Olaszországban. Igen – volt a válasz. Úgyhogy kihagyom a lakcímmel való nyerészkedést.

[couleurlocale]

ha lenne 3 millám, AZONNAL kellene egy ilyen és akkor @lassukmiboolelunk beöltözhetne kaijunak és mindenkit lenyomnánk az összes cosplay mindenen is

[rosszulorzott]

keresek egy filmet

a világtörténelem legnagyobb párbeszéde van benne két sorban, nem az eddigi, hanem ennél nem is lesz már jobb, mert nem lehetséges

csak persze amikor láttam, akkor nem tudtam, hogy tizen-huszonévek múlva is ez a két sor fog birizgálni, és akarni fogom a filmet

próbáltam már keresgélni mindenféle módszerrel, de most elmondom

a történet egy része az, hogy van egy amerikai (vagy generál nyugati, lehet európai is, ez a vibe bizonytalan) férfi, akinek szintén megvan a maga baja, és egy afrikából odalátogató másik, aki a csaját/húgát keresi, aki idejött korábban (dolgozni mondjuk), de aztán elvesztették a kapcsolatot. és van egy utolsó nyoma, egy c��m, ami a helyben élő férfi társasháza elé vezeti, és ott letáborozik, várakozik a téren hosszasan. a férfi szóba elegyedik vele, végül meghívja magához bajtársiasságból. beinvitálja a lakásba, gyere be, ülj le, érezd magad otthon szerű szöveg. és aztán

- van itthon narancslé - nagyszerű, testvérem, gratulálok a szerencsédhez

kb tartalmilag adom vissza, nem szó szerint. de ez az, amin teljesen kész vagyok, hogy az egyik ember udvarias, informális kínálása az a másik ember láthatóan szegényebb életvitelt megengedő kultúrájában a vendégszeretet jegyében a javak ismertetése, aminek az örömén osztoznak, ez a társadalmi szerepe

mi ez? azzal együtt is muszáj megkérdeznem, hogy a magyarázattal valószínűleg tönkrevágtam bárkinek az enyémhez hasonló rácsodálkozási élményét

[szaller]

Phùng Khánh Linh

Ha listáznom kellene, akkor két pontban tudnám összefoglalni, hogy mai dívám mivel hívta fel magára a figyelmemet.

1. Egy egész albumot adott ki City Pop stílusban (ami a nyolcvanas években alakult ki Japánban és én eléggé bírom). Már címében is erre utal: Citopia.

Számomra ez volt 2023. egyik legjobb vietnámi albuma, egy üde színfolt a sok V-Pop sláger között. Épp most vettem meg vinylen, nemsokára megmutatom a többi szerzeményemmel együtt.

Ha jobban belegondolok, már a bemutatkozó albumán is volt néhány City Pop-szerű dal (például a 3. 8. 9. 10.), de az még amolyan útkereső válogatás volt. Sajnos abból elvitték az utolsó példányt az orrom elől. Itt lehet meghallgatni egyben az egészet:

2. Vietnámban szinte minden videóklipben van szemérmetlen termékelhelyezés, de Phùng Khánh Linh nem kispályázik. Nem holmi telefont, vagy ételfutárt, hanem a plasztikai sebészét reklámozza. Nem titkolja, hogy (például) felvarratta a szemöldökét. Ez amúgy elég népszerű beavatkozás errefelé. Előtte-utána fotó a hajtás után.

[wannabebiker1]

Drakula szelleme

avagy

a minap Romániában, azazhogy Erdélyben jártam.

Kicsit távolabbról indítva a történetmesélés szálát, az igazsághoz tartozik, hogy közel 20 éve nem jártam autóval Romániában, leszámítva egy-két nagyváradi Kaufland látogatást. A Kaufland áruház vagy 10km-re van a határtól, szóval nem játszik.

A 2000-es évek közepén sokat jártam Romániában, az akkori munkahelyem miatt. Egész sok helyre kellett menni, Temesvár, Déva, Resicabánya, stb. Akkoriban, kb 15 évvel a rendszerváltás után, még eléggé a vadkapitalizmus határozta meg arrafelé az életet, de már látszottak a fejlődés jelei. Autópálya még nem volt, az utak rettenetesek voltak, több gumit és komplett kereket, olajteknőt ott hagytam elpusztulva a hatalmas kátyúk miatt. Az ottani hírekben rendszeresek voltak a 2-3-6-7-10 halálos áldozattal járó autóbalesetek. A lefingott Daciák és egyéb szocialista autótípusok mellet már sok nyugati autó is volt, köztük számos új, nagy teljesítményű darabbal, amikre a kresz nem hatott, csak a jóisten fénye vetült rájuk, aztán vagy kiadta az előzés a dupla záróvonallal elátott S kanyarban, vagy nem.

Naszóval rég volt, elfelejtettem már. A sors úgy hozta, hogy szintén munkahelyi okokból, Nagyszeben környékére kellett mennem, ami a lakhelyemtől 360km, jó 5 óra vezetés. A különbség akkor és most között elképesztő: Nagyvárad körül már olyan gyorsforgalmi utak vannak, hogy szinte Bécsben éreztem magam, illetve kb. az út fele is autópálya volt. Persze azért becsúszott még néhány hiba, pl ez:

Ez egy vadiúj út, valahol Várad után néhány 10km-rel. Először mintha csak egy kóbor kutya akart volna átmenni az úton, aztán megláttam a birkacsordát, aztán jött a juhász, a felesége, a kutyáik és a forgalom kellős közepén áthajtották az úton a nyájat, vastag birkaszar réteget terítve az útra vagy 100méteren keresztül. Ettől eltekintve odafelé viszonylag eseménytelen volt az út, kicsit csodálkoztam ugyan, hogy az 1es főúton haladva a lakott településeken keresztül mindig nagy kocsisort gyűjtöttem magam mögé. Próbáltam tartani a sebességhatárokat, még emlékszem a civil Daciákból vadászó vidéki rendőrökre, akiknek a kenőpénzt az autóba, a padlóra kellett dobni, mikor mennyit, volt hogy 500Ft, volt hogy 2000, ami azért akkoriban nekem eléggé fájt.

Most rendőrautót alig láttam, sebességmérőt is csak egyet, bedobva egy rendőrautó műszerfalára.

A sebességkorlátozásokból elég sok van, főleg zebrák közelében sok a 30-as tábla, de a pályán is előfordul mindenféle random 80as meg 30as korlátozás, ezeket amúgy mindenki leszarja.

Említést érdemel még a hatalmas forgalom, ami érzésre szinte csak kamionokból áll, egy két traktorral fűszerezve. Emiatt, ahol bármilyen okból belassul a forgalom, másodpercek alatt hatalmas dugó alakul ki. Így volt ez Bánfihunyadon is, aminek valami elképesztően hülye román neve van, valami Huediu vagy hasonló, ahol egy lámpás kereszteződés miatt hosszú percekig álltam a dugóban, de lagalább volt időm megcsodálni ezeket a cigánypalotákat, amik közvetlen a városba bevezető út mellett állnak.

Jó sok van belőlük, érzésre a 2/3 részük lakatlan, félkész, értelmetlen pénzkidobás, de van amelyiknek az aranyozott, kovácsoltvas kerítése többe kerülhetett mint az én egész házam.

Dolgom végeztével indultam haza, már eléggé estébe hajlott már az idő, sötétedett is.

És ekkor előbújt Drakula szelleme. Meg mutatta magát a balkáni közelekedés igazi arca, ahol nincsenek szabályok, csak a méret és a nyers erő számít.

Az 1es főút, Kolozsvártól Nagyváradig. Millió kamion, emelkedők, hajtűkanyarok, 180fokos visszafordítók, a sávok között a kanyarokban beton elválasztókkal. Itt nincsenek már szabályok, a sebességkorlátozások a nappal elfeledett emlékei, a rendőrök a trafipaxszaikkal együtt elmentek aludni, a kamionok pedig mennek, ha ott vagy, ha nem. A visszapillantó tükörben mintha Drakula üldözne, csak egy predator szerű, karácsonyfa kivilágítás látszik, ahogy egy kamion a 30as táblánál 75km/órás sebességnél villog 5 méterre a seggedben, hogy menjél. Nem számít, hogy lakott terület vagy zebra, ők mennek. Rendíthetetlenül. All in. Esélyed nincs betartani a megengedett sebességet, az ismeretlen utakon a sötétben menned kell, mert legázolnak. Szürreális élmény volt.

A legszebb, szinte már hihetetlen kategória, amikor egy nagyon kanyargós, emelkedős részen, egy hosszú kamionkonvoj mögé kényszerülve, a kapaszkodó sávon el akartam menni mellettük. Persze. Az előttem haladó kamion ezerrel elkezdte előzni a többi lassabb kamiont. a 2 felfelé és az egy lefelé vezető sávon mindenhol kamion, előttem, mellettem, mögöttem, én közöttük.

Átlépni a határt olyan isteni érzés volt, hogy szinte megkönnyeztem, újra megérkezni Európába, a civilizációba, az ismerős táblák, ismerős utak közé, ahol legalább az utakon már vannak játékszabályok, amit mások is betartanak. Szinte örömmel gondoltam arra, hogy Berettyóújfalunál mindig szokott lenni trafi.

Románia hatalmasatt fejlődött az elmúlt 20 évben, ott lehet tényleg arra költötték az eu-s pénzeket, amire kellett és nem ellopták meg értelmetlen projektekre költötték, a fejekben azonban érezhetően még nincs változás, a szabályok csak ajánlások, nem érvényesek mindenkire.

Főleg, ha leszáll az est, és Drakula vérszomjas szelleme lengi be a Kárpátok bérceit az utakon pedig a Román Kamion az úr.

[csakcsiga]

Írhatnék most arról, hogy holnapra 5-el kevesebb autóm van és több olyan gyógyszert is kell szállítanom ami vagy S.O.S. vagy kibaszott drága, és hiába jeleztem a vezetőségnek, hogy rohadtul nagy a gáz de csak vonogatják a vállukat.

De inkább írok arról, hogy kb 3 hete elkezdem felkelés után rutint csinálni a mobilizálásból és ilyen jóga szerű "flow" mozgást igyekeztem kialakítani. Még nem tökéletes és sokat kell csiszolni rajta(szerencsére van jógás ismeretség és az edzőmnek is meg akarom majd mutatni, hogy mi az ő véleménye) de elég fasza dolog, hogy konkrétan minden felkelést mozgás követ. Úgy próbáltam most kialakítani az életem, hogy ébredés* után is legyen "én időm" tanulásra, kis átmozgatásra, főzésre(esetleg egy kis sorozatozásra). Így munka vagy edzés után is könnyben fekszem le tudva, hogy alvás után is lesz időm mindenre.

Kedvem ugyan még midig nem a régi de a helyzet nem reménytelen...

*direkt nem reggelt írtam mert műszak válogatja mikor kelek

[telaviv-delhi]

Telex: Plagizált, visszavont cikkek, gyanús hivatkozások: Magyarországra is megérkeztek a tanulmánygyárak

Ez a Viktor Patrik gyerek egyszer még Nobelos lesz, meglátjátok. Esetleg bohózat lesz a karrierjéből az Örkényben. Tehetségét mi sem jelzi jobban, hogy a tisztséghalmozó kis nyomulós éppen egy világbajnok méretű szarkupac alól magyarázta ki magát...

Mellesleg az egyik okos néhaim, Dórika a hittudományisokból élt (hit, mint tudomány...), az arrafelé nagy tömegben tenyészů Semjénzsót-szerű retardáltak helyett írogatott szakdolgozatokat. Ez jó és könnyű pénz volt a számára, de a "hittudomány" gennyesre fertőzte az agyát és mellékhatásként rövid időre vallási tébolyba esett: megtagadta a faszszopást, mert az szerinte Istennek nem tetsző, bűnös cselekedet. Bezzeg a pinanyalás ok.