#szerű

[prokee]

Nagy eséllyel reggelre ledől a drezdai Carolabrücke C-pályályának (villamos + kerékpárút) megmaradt része is. Ha néznéd, itt a livestream (bár nyilván sötét van, a C-pályán meg már nem működik a közvilágítás):

Amúgy érdekesség, hogy a "pesti" oldalon (Neustadt) pont a Carolabrücke hídfőjében, a Carolaplatzon áll az egykori NDK-s magyar vendégmunkások emlékfája. Elég elhanyagolt volt, nemrég egy drezdai magyar srác (Ivanics Balázs) karolta fel, aki rávette a drezdai önkormányzatot, hogy rendezzék a környékét.

A hídnak meg gyakorlatilag vége. A C-pálya nagyrésze egyszerűen leszakadt, a meglévő is lassan ereszkedik. Épp most szabadítják ki az omlás felett a levegőben lógó síneket és a távhő-vezetéket, ami jelenleg feszítve tartja a meglévő részt. Ezzel nagy eséllyel annak is gyorsan vége lesz.

A B-pálya (Neustadtból Altstadt felé) szintén megsérült, a jelenlegi helyzet szerint nem biztos, hogy menthető. Az A-pályán látható sérülés nincs, de miután a szintén sértetlennek látszó C ettől még simán térdre esett, esélyes, hogy senki nem meri majd kijelenteni, hogy wz állva maradhat.

Elég nagy kikúrás ez a félmilliós városban, kétszer két sávon ez volt a központi híd Drezdában, két, egyenként is nagyforgalmú villamosvonallal és egy szintén népszerü kerékpárúttal. Kb. mintha Budapesten kidőlne a Petőfi, a Margit, az Árpád és a Szabadság is.

Három alternatíva van. Nyugatra az Augustusbrücke, direktben az Operától és a Zwingertől indul, de ezt épp most újították fel (sok éven át), és ezután radikálisan csökkentették a forgalmát. Keletre a Waldschlößchenbrücke, amit egész eddig egy emberként gyűlölt mindem szász a modern kinézete miatt 2x2 sávval, villamos nélkül, illetve még arrébb a Blaues Wunder, ami eleve egy keskeny és kevésbé terhelhető híd, 2+1 sávval, villamos nélkül.

Ordas dugók is lettek rögtön, és hát mivel még arra sincs ötlet, hogyan emeljék ki a ledőlt részt, az újjáépítés még beláthatatlan messzeségben van.

Van még néhány oldalága a sztorinak:

- A neustadti oldalon a híd alatt parkolók vannak. Az ott parkoló járművek, hát, ott parkolnak, most is, mert az omlásveszély miatt senkit nem engednek a környékre sem. Óriási autóemelő-szerű szörnyekkel megtámasztották ugyan a hidat, de ránézésre ez csak arra jó, hogy gond esetén a híddal együtt boruljon az autókra, csak piros színben.

- Elég durva árvíz közelít Drezdához, egyes meteorológusok szerint ehhez még plusz lesz némi durva eső is. Nagyjából olyan víztömeget várnak, mint a 2002-es és 2013-as Jahrhunderthochwasser idején. Igaz, azóta Drezda sokkal jobban felkészült a nagyobb víztömegek gördülékeny elvezetésére, de ezekben a tervekben nem igazán szerepelt egy felnőtt méretű híd, ami nem a folyó felett, hanem benne fekszik.

Nem is beszélve a feljebb fekvő Pirnáról, ahol a fenti években simán 2m feletti vizek folytak a belvárosban. Na, ők most a drezdaikkal együtt vannak rohadtul beszarva.

Izgalmas napok ezek, Szászország!

[mirabellomonferrato]

Az első papírt aláírtam Illetve az állandó lakcímről

Ez még csak a módosított ajánlattétel, amiben rögzítjük, hogy én szeretném megvenni, az eladó szeretné nekem eladni, ezért ezzel kapcsolatban vállalunk kötelezettségeket. Én pl vállalom, hogy majd kifizetem az ingatlanközvetítői díj rám eső részét (mindkét fél fizet), elfogadom a fizetési ütemezést, ismerem az ingatlan állapotát és ezzel kapcsolatban vagy erre hivatkozva a későbbiekben nem állhatok el a szerződés megkötésétől. Ide törvény is be van idézve, szóval ez a papír már pert és pénzt ér. Az is kiderült számomra, hogy az eladó kötelessége, hogy hivatalos földmérővel vagy nem tudom ki a szakember, felméresse a házat, hogy a jelenlegi állapota azonos-e a földhivatalban rögzített adatokkal. Ha nem azonos, az viszont nekem lenne költség, de mivel a bejáráskor kaptam földhivatali kivonatot, alaprajzzal, az meg teljesen megegyezett azzal amit láttam, így remélem nem lesz semmi költséges meglepetés. Igen, ez egy elég fura olasz szokás, hogy amikor megveszel valamit, akkor megveszed vele az elmulasztott adminisztrációs kötelezettségeket is. nem hivatkozhatsz arra, hogy ez vagy az az előző tulaj dolga lett volna –mert aláíratják veled, hogy vállalod. Ha olasz lennék, akkor persze veszekedhetnék hadarva mutogatva, hogy én biztosannnem, de így csak reménykedem, hogy rendben lesz.

Na és az állandó lakcím Olaszországban. Azért kellett ezt körbejárnom, mert állandó tartózkodás, állandó lakcím esetén 6% az adó, míg ha máshol van az állandó lakcímed, akkor 9%. nem mindegy. Nagyobb értékű ingatlannál meg aztán nagyon nem mindegy. A jogszabályok alapján EU-ban egy polgárnak csak egy tagállamban lehet bejelentett állandó lakcíme, de több országban tarthat fenn tartózkodási helyet. Viszont nincsenek szinkronizálva az országok címnyilvántartásai, így akár ki is játszhatná az ember ezt a szabályt (ki tudja meddig?). A gond az egészségügyi ellátásnál lehet. Hogy ott vagy jogosult az egészségügyi ellátásra, abban az országban, ahol az állandó lakcímed van. Baleset meg sürgősségi ellátást igénylő esetben ellátnak bárhol az EUban, aztán rendezik a saját országoddal vagy a biztosítóddal a dolgot, de ahol nincs állandó, életvitel szerű tartózkodási helyed, ott miért mennél orvoshoz valami nem sürgősségi panasszal? A jogszabályok szerint két helyen nem fizethetsz TB-t. Túl kockázatos, túl macerás átláthatatlan és bizonytalan következményekkel járó dolog. De a legfőbb baj, ahogy olvastam, az autó. Olaszországban, ha ott van az állandó lakcímed, nem közlekedhetsz nem Olaszországban nyilvántartott autóval. Úgy megbüntetnek mint a huzat, nem is kicsit, elveszik az autódat, és ki se jössz többet a bürokrácia szövevényéből. Allergiásak az adókerülésre. Rákérdeztem, hogy közüzemi szerződéseket meg bármiféle szerződéseket (pl bankszámlát) köthetek-e, ha nincs állandó lakcímem Olaszországban. Igen – volt a válasz. Úgyhogy kihagyom a lakcímmel való nyerészkedést.

[dendre]

Toumani Diabate (1965-2024)

A világ legjobb kora játékosa – ez volt az eposzi jelzője. De hát a világ a kora világában szinte, túlzással, de csak az ő családját jelentette, szóval generációjában, főképp mióta ő volt a családfő, tényleg ő volt a legjobb kora zenész. Lehet, hogy tényleg mindenkit figyelembe véve ő volt a legjobb kora zenész. Nekem biztosan.

Az biztos, hogy a legalább 800 évre visszanyúló hangszertörténetben (kora = pengetős, 21 húros, hárfa-lant keresztezésű „szerű” nyugat-afrikai csoda), zenészcsalád történetben (a jelik/griotok, azaz a mandinka, mandé etnikai, kulturális csoport hagyományos történetmesélő, énekes-zenészei sorában leginkább a Diabaték családjáé a kora megszólaltatásának kötelessége, hivatása, legalább hetvenegynéhány generáció óta) az övé az a szerep, hogy a hangszert világszerte ismertté, népszerűvé tette. Apja, mint ahogy tehát a családban mindenki visszamenőleg szintén korás volt, és igazság szerint ő kezdte azt a munkát, hogy ismertté tegye a hangszert a világ számára, egyszerűen, mert a világ (egyenlő nyugati világ) az ötvenes-hatvanas évektől kezdett érdeklődni szűkebb körben a más kultúrák zenéi iránt olyan módon is, hogy elkezdtek zenei felvételeket készíteni Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában és a többi. Szóval Toumani apja, Sidiki Diabaté és egy másik kora-zenészcsalád, a Sissokókat képviselő Djelimadi Sissoko közös korazenéjét 1970-ben rögzítették az első olyan lemezsorozat részére, ami Mali hagyományos zenéjét mutatja be. Pazar hatlemezes kiadvány Premiére Antologie de la Musique Malienne, aminek a Cordes Anciennes című 1971-ben kiadott darabján - Batourou Sekou Kouyate mellett, szintén ősi zenészcsalád, mai képviselői inkább a rokon ngoni hangszerről ismertek, de Batourou Sekou korás volt – Sidiki Diabate és Djelimadi Sissoko zenéje mutatta meg a hangszer erejét. Mármint a nyugati világnak. Meg nekem is, mert én is ezen a lemezen hallottam először korát, a kilencvenes évek elején, kollégiumi nevelőtanáromnak köszönhetően (akinek amúgy még annyi minden más zenét is a new wave-től a tradicionális zenékig). És elsőre és nagyon meghatározóan szerelem lett a kora.

Mali zenei, és a jelik történetéről Weyer Balázs Tranquilo Playlistsjében jóval többet lehet olvasni erről.

Szóval az apuka Sidiki volt az egyike az elsőknek, akiknek a kora játéka lemezre került, őt is szokták „a kora királyának” hívni, de ezt innen nagyon nehéz megállapítani, főleg, hogy ezután a ’71-es lemez után a hangszer mások albumain jelent meg gyakrabban (kora-lemeztörténet máskor Djelimadival, Djeli Moussa Diawarával vagy egy másik Sidiki Diabatéval, hogy még bonyolultabb legyen a történet, akinek 1978-ban jelent meg egy csudás kiadványa). Tőle, a Toumani apuka Sidikitől pedig 1987-ben jött ki a következő, abban az időben, amikor a nyugati világ immár szélesebb körben is elkezdett kitekinteni anglofóniából és hamarosan kitalált erre egy szót, azt, hogy világzene. Szóval a lemez Angliában jelent meg az apuka Sidikitől, pontosabban a Sidiki Diabate And Ensemble-től a Ba Togoma címmel, amin már a fiatal Toumani Diabate (1965-ös születésű, ekkor tehát 22 éves) is játszik (meg talán az öccse, az 1982-ben született Mamadou Sidiki Diabate szerepel a borítón egy játék-korával – de az is lehet, hogy régi a kép és Toumani az fiatalabb korában). Mellesleg a tesó Mamadou is nagy korás lett, meg Toumani fia, szintén Sidiki is, akivel van remek közös lemeze, igaz a fiú Sidiki elcsábult a popzene felé is.

És akkor innentől tényleg látványosabb a hazájában már nagy együttesekben játszó, nagy énekeseket kísérő Toumani útja, akit már eddigre is többen tehetségesebbnek hallottak az apjánál. Első lemeze Kaira címmel a következő évben, 1988-ban jelent meg, szóló kora lemez, elvileg nem volt ilyen korábban, és a tradicionális szálat egy sajátos játéktechnikával és zenei világgal egészíti ki. Nyilvánvaló, hogy valami egészen más szint, hogy zeneileg ez valami új, valami egészen eredeti, örökérvényű. És még ebben az évben megjelent a korabeli világzenei hévnek megfelelően egy világok keresztezése lemeze is, a flamencót eleve frissítve, „világzenésen” játszó spanyol Ketamával (és a világzenébe belezúgó folkrocker bőgőssel, Danny Thompsonnal) közös Songhai, ami minden esély ellenére nagyon is működő zenetársítás. Szóval hogy ki is Toumani, az ebben az évben kiderült, mert későbbi szólólemeze (a talán nekem legjobb kora album), a 2007-es The Mandé Variations, vagy a minden más későbbi, valószínűtlen kollaborációi is elképesztőek. Hogy egy benjóssal is tud jót zenét csinálni? Vagy egy brazil formációval? Vagy egy jazztrombitással? Vagy blues-zenészekkel? Vagy iráni hegedűssel? Az ő kora játéka arról szól, hogy zene. Hogy zene. És nincs semmi más kérdés. Ballaké Sissokóval – akinek az apukája a történet elején zenél Toumani apukájával az 1971-es startlemezen – 1999-ben megcsinálták az ősök albumának a modernebb verzióját és a Nouvelles Cordes Anciennes is pazar lett. De tényleg bármi és minden. Nem kellett olvasni a hozzá szóló búcsúzásokat, hogy tudjuk, mennyire nagy ember volt, hogy a zenészen túl is mennyire nagy. Pár éve szinte egész nyáron csak őt hallgattam, hőségben is hűsít, akkor raktam össze ezt a hogyan hallom a lemezeit sort, amit most kiegészítettem az újabbakkal. Tényleg nincs olyan, amit ne ajánlanék jó szívvel, mind jó (na jó, tán az utolsót kivéve).

Toumani Diabaté: Best to worst (worst egyenlő még mindig jó)

1. Toumani Diabaté: The Mandé Variations 2008 2. Toumani Diabaté with Ballaké Sissoko: New Ancient Strings 1999 3. Toumani Diabaté’s Symmetric Orchestra: Boulevard de L’Indépendence 2006 4. Ali Farka Touré & Toumani Diabaté: In The Heart Of The Moon 2005 5. Toumani Diabaté: Kaira 1988 6. Ali Farka Touré & Toumani Diabaté: Ali & Toumani 2010 7. Toumani Diabaté: Djelika 1993 8. AfroCubism: AfroCubism 2010 9. Ketama, Toumani Diabaté & Danny Thompson: Songhai 1988 10. Toumani Diabaté & Symmetric Orchestra: Shake The Whole World 1992 11. Toumani Diabaté & Sidiki Diabaté: Toumani & Sidiki 2014 12. Toumani Diabaté & London Symphony Orchestra: Korolén 2021 13. Béla Fleck / Toumani Diabaté: The Ripple Effect 2020 14. Ruswell Rudd & Toumani Diabaté: Malicool 2002 15. Kayhan Kalhor and Toumani Diabate: The Sky Is The Same Colour Everywhere 2023 16. VA: Mali Music 2002 17. Arnoldo Antunes Edgard Scanturra & Toumani Diabaté: A curva da cintura 2011 18. Taj Mahal & Toumani Diabaté: Kulanjan 1999 19. Ketama, Toumani Diabaté & José Soto: Songhai 2 1994 20. -M-, Toumani Diabaté, Sidiki Diabaté & Fatoumata Diawara: Lamomali 2017 21. -M-, Toumani Diabaté, Sidiki Diabaté & Fatoumata Diawara: Lamomali Airlines 2017 22. Toumani Diabate: Toumani, Family and Friends 2022

[hopelessforyou]

Magaddal ragadtál,

de ez nem volt olyan tündérmese szerű.

Azt jelenti,hogy elvittél belőlem minden szeretetet

és kijelentetted,nincs miért maradnod.

[kgyst]

Rendes füles nejlonzacskót venni hol

Ilyen rendes Lidlis meg CBA-s-szerű nejlonzacskót szeretnék venni. Természetesen nem papírt (nem tart semeddig) és nem ilyen szőttest (kurva sok helyet foglal), ahanem olyat, amit zsebre tudok vágni, de évekig eltart, mert a most használtakon már lassan ki tudom tenni a tenyeremet.

Szerintetek ilyet még lehet szerezni?

[csakcsiga]

Van itthon tegnap lejárt leveles tészta és ma lejáró darált husi. Ebből valami nagyon fura húsos pite szerű dolog lesz szerintem...

[starmythelonesurvivor]

Ma fotózkodtam az összerakott tündérjelmezben, összevarrtam egy malacrózsaszín kertész overált az alapnak, nesze neked mome, már jelmeztervem is van. Kifestettem magam ilyen gél szerű csillámos bizbasszal, nem jön le. Az arcomról nagyjából levakartam, de a mellemen meg a karomon még ott van, meg annyira volt jó a háromszori zuhanyzás, hogy olyan tájékra is ment, amit nem neveznék néven. Igazi csillámlotyó vagyok. Így jöttem Pestre. Most hogy le vagyok fogyva, élvezem hordani a ruháim. Feljöttem egy barátnőmhöz, nincs kedve fotózni, de erőszakoskodom, hogy muszáj, nagyon akarom a felvételiket, az egyiknek sikerülnie kell. Szinte folyamatosan sírhatnékom van, könnyezek, nem tudom mi bajom van, nem vagyok valami kiscsattanóan boldog. Nincs kedvem N-hez sem, és bánt, hogy nem jó barát vagyok. Anyám most megint a napos oldalra került. Pénzt nem ad, de inkább elkölt rám kétszer annyit. Válasszak magamnak márkas cipőt, de igazából ő választ, meg jövő héten lemehetek velük a Balatonra. Végül is…körbe tekerhetem hétvégén a tavat, egy kis kikapcsolódás lenne.

[troger]

nagyon hősiesen viselte / bágyadtan ellenkezett, addig abba sem hagytam, amíg le nem ment vagy 20 fekete valami a lefolyón, és a víz el nem veszítette barnaságát

nem említettem, de amikor a mosdóban aludt, majd a mosógépen, mindkétszer ilyen téglapor-szerű barna izé maradt utána, a fehér felületeken elég szembetűnő volt

akkor kezdtem gyanítani, hogy bolhás vagy tetves, netán csak a pincében összeszedett kosz ilyen vöröses, nem fekete...?

most értettem meg, hogy mi az: SZAR

a parazitáinak a szara hullik róla, és valszeg ettől büdös is

hosszú percekig öblítődött ki a bundájából

egyáltalán nem haragudott meg rám a fürdetés miatt (a #fikusz egy ilyen után napokig nem állt szóba velem, és most több sebből véreznék), most boldogan jön ide mosakodni, de én látom, hogy még mindig tele van... 🤮

hát ma tuti nem invitálom az ágyba

[couleurlocale]

ha lenne 3 millám, AZONNAL kellene egy ilyen és akkor @lassukmiboolelunk beöltözhetne kaijunak és mindenkit lenyomnánk az összes cosplay mindenen is

[szaller]

Phùng Khánh Linh

Ha listáznom kellene, akkor két pontban tudnám összefoglalni, hogy mai dívám mivel hívta fel magára a figyelmemet.

1. Egy egész albumot adott ki City Pop stílusban (ami a nyolcvanas években alakult ki Japánban és én eléggé bírom). Már címében is erre utal: Citopia.

Számomra ez volt 2023. egyik legjobb vietnámi albuma, egy üde színfolt a sok V-Pop sláger között. Épp most vettem meg vinylen, nemsokára megmutatom a többi szerzeményemmel együtt.

Ha jobban belegondolok, már a bemutatkozó albumán is volt néhány City Pop-szerű dal (például a 3. 8. 9. 10.), de az még amolyan útkereső válogatás volt. Sajnos abból elvitték az utolsó példányt az orrom elől. Itt lehet meghallgatni egyben az egészet:

2. Vietnámban szinte minden videóklipben van szemérmetlen termékelhelyezés, de Phùng Khánh Linh nem kispályázik. Nem holmi telefont, vagy ételfutárt, hanem a plasztikai sebészét reklámozza. Nem titkolja, hogy (például) felvarratta a szemöldökét. Ez amúgy elég népszerű beavatkozás errefelé. Előtte-utána fotó a hajtás után.

[bredforloyalty]

van egy ilyen- ilyen bolond ilyen, nyíregyházi stílusú ilyen trabant szerű ilyen foga van, makuka, van ilyen?

[angelofghetto]

Megcsalási engedély

A régi öregek tudtak valamit. Tudom, hogy ósdinak hangzik, de volt valami emberséges logikája a monogám házasságnak, ami előtt tilos volt a szex. (Namost ezzel megint kihúzom a gyufát. :D ) Van ez a film, és erről feljött bennem egy csomó kérdőjel, és gondolat. Volt annak valami idilli, naiv bája, mikor két gyerek, akik együtt nőttek fel, és az egész környék tudta, hogy ők egymásnak vannak teremtve, egymáshoz tartoztak, és leéltek együtt egy kerek életet.

Volt persze a sötét oldala, hogy biztos legyen az apaság, meg az intézményesített prostitúció, amiben két szomszéd birtok egyesül, vagy a rang házasodik a pénzzel, meg hogy a fiúk bordélyba jártak, de a nő rá sem nézhetett más férfira. És ott volt az a szempont is, hogy a nőnek ne legyen összehasonlítási alapja a szexben, ezért fogadjon el bármit a férjétől csöndes megadással, miközben buzgón imádkozik, és a haza iránti kötelességére gondol. Érdekek, pénz, hatalom, társadalmi kényszerek. A szisztéma erre is keretet adott, de én most nem erről akarok beszélni.

Arról a fajta belső elköteleződésről beszélek, ami gyakorlatilag a szüleim generációjával kihalt. Ők olyan erővel tettek hitet egymás mellett, ami mára elveszett az individualizmus húsdarálójában. Az emberek azért szakítanak, nehogy őket dobják. Agyrém.

Van az a béna kis szappanopera Indiáról, amit azért szerettem nézni, mert betekintést adott egy merőben más kultúrába. Ők azt tartják, a házasságkötéskor csak a férfinak kell hűséget fogadnia, mert a nő úgy van összerakva, hogy ha otthon mindent megkap, eszébe sem jut másfelé nézni. Ebben van valami. Nem tudom, a pasiknál hogy van ez, de egy nőnek szerintem két szüzessége van. Van ugye az első, mikor a mégsohából átmegy a mostelőszörbe. Számára az első pasi lesz "a szex maga". A lányok hajlamosak kitartani az első szerelmük mellett. És akkor van a valaki mással szüzesség, amikor átszakít egyfajta láthatatlan védőburkot, és tudatosul benne, hogy minden férfinak van valami a gatyájában. Ez lehet félelmetes, vagy csábító.

A Megcsalási engedély egy idilli párocskáról szól. Ovitól együtt vannak, életük végéig terveznek, és tökéletesnek látszik a szerelmük. Annyira irigylésre méltóan ragaszkodnak egymáshoz, hogy valaki bedobja a barátok közül, hogy ez nem normális, hogy nem dönthetnek egymás mellett anélkül, hogy összehasonlítási alapjuk lenne. És ezzel elértünk az ártatlanság elvesztésébe, annak a tisztaságnak a bemocskolásába, ami az első szerelem.

A nyitott házasságokkal kapcsolatban is ezt mondom. Próbáltam, ráment a házasságom. És másoknál is ezt látom, aki próbálta. Valahogy kiviszi az érzelmi energiát a kapcsolatból, elégeti a bizalmat, és sohasem szimmetrikus. Egy jó kapcsolat alapeleme a felelősség egymás iránt, és a döntéseink iránt, és ma ez legtöbbször egyik, vagy mindkét félnél a kifogások mocsarába vész. Az érzelmi biztonságunk lesz a vesztes, ami pedig megtámaszthatna minket ebben a folyton változó, földrengés szerű valóságban.

Persze ahány kapcsolat, annyi szabály. Van, aki felvállaltan így él, és állítja, hogy ez neki jó, egészségére. De lehet, hogy ez csak időleges, amíg a sérelmek át nem bugyborékolnak a sima tükrű látszaton, a tagadáson. Előbb-utóbb sérül valaki.

A tinder-korszakban mintha mindenki csak arra koncentrálna, miből marad ki, mit veszíthet, hogy mindenkinél van jobb, a kapcsolatok az első ajtócsapkodásig tartanak (ha egyáltalán még vannak kapcsolatok). Mintha mindenki csak nyerni akarna, befektetni nem. Olyat is gyakran hallok, hogy "nem kaphatok meg mindent egyetlen nőtől" (vagy férfitól, tökmindegy). Ki mondta, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha mindent megkapunk?

Az mintha már senkit nem érdekelne, milyen az, mikor pontosan tudom, hogy ott van mögöttem a társam, és megtámaszt, ha elveszteném az erőmet, akiről tudom hogy tudja hogy tudom, aki befejezi a mondataimat, mert félszavkaból is, aki a szemem villanásából, egy sóhajból, egy nyújtózkodásból is tudja, mi játszódik bennem, aki tudja, mikor szeretnék csöndet, aki pont azon nevet mint én, aki számára a hülye kis hibáimmal együtt is én vagyok az, akit mindig választ, és közösen bosszankodunk vagy nevetünk ezen. Mert ez oda-vissza működik. Sőt, a szabálytalanságait látom a legszexisebbnek, mert attól egyedi és különleges. És időről időre felfedezek benne valamit, amitől újra és újra beleszeretek. Mert őrá figyelek, nem arra, hogy kik kerülgetnek még egyébként.

Az emberek többsége úgy viszonyul a monogámiához, mintha a hűséggel meglopnánk magunkat, megfosztanánk az összes többi lehetőségtől. Mintha nem a közösen megélt és elért dolgokra figyelnének, azokra, amik összeadódnak, és táplálnak bennünket. Pedig szerintem a hűség azt jelenti, hogy rátaláltam arra, akivel erőlködés és megjátszások nélkül összeillünk, akivel együtt megélhetjük legjobb önmagunkat, és nem cserélem silányabbra. És ez nem birtoklás, hanem önkéntes szövetség.

[ksbp1102]

2024.05.26. vasárnap

Pénteken megint Vele álmodtam. Most nem a szokásos vitatkozós, veszekedős álom volt, hanem kifejezetten erotikus. Ő egy nagyon jó alakú, a korából minimum 5 évet letagatható NŐ volt. Remélem most is az. Álmomban pedig a legjobb, legszebb formáját hozta. Erre nem tudom miért volt szükség, hogy túlzottan idealizáljam, de az elfogultságom talán azzal is magyarázható, hogy nagyon régen láthattam személyesen. Az álmomban egy nagy belső térben, talán valami koncertterem előcsarnokában táncolt egyedűl. Rajtunk kívül csak pár ember lézengett, a tánc nekem szólt. Nekem botlábam van, ennek ellenére odaléptem hozzá, hogy együtt táncoljunk. Hangosan és kihívóan kacagott, mert a merevedésem miatt még bénábban próbáltam valami páros szerű táncot összehozni.

Mikor fogom már elfelejteni Őt? Amíg nem tudom elengedni a múltunkat, addig esélyem sincs egy újabb párkapcsolaban gondolkodni. Napközben ha eszembe jut, akkor le tudom állítani magam: a munkámra figyelek, másokkal el kezdek beszélni stb.stb. De este az álmaimban rendszeresen megjelenik.

Introvertált, egyszerű és nem túl jóképű pasi vagyok. Nagyon nehéz lesz ebből a szituból kijönni. Pedig nincs más opció.

[csakcsiga]

Írhatnék most arról, hogy holnapra 5-el kevesebb autóm van és több olyan gyógyszert is kell szállítanom ami vagy S.O.S. vagy kibaszott drága, és hiába jeleztem a vezetőségnek, hogy rohadtul nagy a gáz de csak vonogatják a vállukat.

De inkább írok arról, hogy kb 3 hete elkezdem felkelés után rutint csinálni a mobilizálásból és ilyen jóga szerű "flow" mozgást igyekeztem kialakítani. Még nem tökéletes és sokat kell csiszolni rajta(szerencsére van jógás ismeretség és az edzőmnek is meg akarom majd mutatni, hogy mi az ő véleménye) de elég fasza dolog, hogy konkrétan minden felkelést mozgás követ. Úgy próbáltam most kialakítani az életem, hogy ébredés* után is legyen "én időm" tanulásra, kis átmozgatásra, főzésre(esetleg egy kis sorozatozásra). Így munka vagy edzés után is könnyben fekszem le tudva, hogy alvás után is lesz időm mindenre.

Kedvem ugyan még midig nem a régi de a helyzet nem reménytelen...

*direkt nem reggelt írtam mert műszak válogatja mikor kelek

[starmythelonesurvivor]

Tegnap nem elegáns részegre ittam magam. Már délután öttől, egyedül voltam a Blahaluisiánán, meg a Hiperkarmán. Ezek eljöttek a Starndfesztiválra, megvették a Vip-jegyet, és gyűlölik majdnem az összes előadót, panaszkodnak, hogy nem hívtak meg színvonalas művészeket, úgy mint a Tankcsapda, vagy a Bikini. Dzsúdlót pl betiltanák. Krúby meg meg milyen csúnya dolgokat mond már! Élvezem, én kihasználom, hogy itt vagyok, de úgy általánosságban ezt a fesztivál életérzést nem élem, valami másra számítottam, mint mikor folyton ajnároznak valamit, aztán te is megkapod, és jó, nem rossz, de semmi extra. Reggel úgy keltem, hogy nem volt meg a ruhám. Tegnap este visszajöttem, valahol levetkőztem, és óriás törülközőbe csavarva elmentem medencézni. Az egyik ilyen borkóstolón volt egy magas beosztású néni, aki bement egy random idegen szobába, ledobta mindenét, befeküdt az ágyba, aztán hajnalban pucéran bolyongott, hogy nem találja a ruháit. A telefonom kijelző-fóliája, remélhetőleg csak az, be van törve több helyen is. Napközben hímzem a terítőt, az anyámmal nem beszélek szerintem most megint egy jó darabig, boldogabb voltam, ami-után megszakítottam vele mindent. Felvettek a mesterszakra, az elbeszélgetésen azt mondta a néni, levelező szerű tanrendre számítsak, dolgozhatok mellette, ha szeretnék. Megvárom az órarendem még, aztán elkezdem küldözgetni az önéletrajzom, meg a portfólióm, akár ősz közepére csak talpra állhatok, lehet visszaköltözöm keletre, vissza egy leszakadó régióba. Engem lep meg a legjobban, de a végén még kiderül, hogy értek a tervezőgrafikához, nemcsak papírom van róla. Tegnap előtt kaptam két arcra puszit egy random csávótól, hogy ő látta milyen őszintén éneklem. Nem zavart. Nem vagyok mostanában túl kellemes, veszekszem, panaszkodom, pofákat vágok, vagy csak melankolikusan magamba zárkózom.