#szabó t. anna

[csillagkisasszony]

Boldog magyar költészet napját itt is (a zenekari profilon is én szabadultam el lol), "idén végre fülig szerelmes vagyok és párommal tegnap volt a nyolcadik hónapfordulónk" kiadás ^^

Szabó T. Anna: Április

[konyvboritok]

Létállapot 8. általánosból

via

[dysfunctionalstheband]

Ezzel a Szabó T. Anna verssel szeretnénk boldog magyar költészet napját kívánni mindenkinek 💖

[zizeerya]

Szabó T. Anna írása az Édesanyjáról:

"Idilli képeket őrzök a gyermekkoromból az édesanyámról: lágy vonású, meleg szemű, csengő nevetésű, szép fiatal nő, a virágos kétrészes háziruhájától a körömlakkjáig minden izgalmas rajta. Elámulva néztem, ahogy fészket formál a deszkán a lisztből, hogy beleüsse a narancsszín sárgájú tojásokat, repesve megyek vele az igazi felnőtt boltba, hogy a saját kisujjára próbálva megvegyen nekem egy kék köves igazi felnőtt gyűrűt, és cinkosan összenevetünk, amikor édesapám kísérleti kukoricájából elcsenünk egy maréknyit, hogy titokban illatos „kakast” pattogassunk belőle. Csak most, a második fiam születése után jöttem rá meglepetten, hogy ezek az intim, boldog, meghatározó emlékek mind-mind az öcsém születése előttről származnak, és olyan pillanatok, amikor csak és egyedül én voltam anyámmal, kettesben. Ötéves voltam, amikor megszületett az öcsém – emlékszem a tanácstalanságomra, amikor hazahozták. Ettől kezdve viszont természetes lett a számomra, hogy milyenek a kisbabák, és amikor először anya lettem, már belső biztonsággal tudtam, hogyan kell egy csecsemőt megfogni, megölelni, ellátni. Sokat segített, amikor önkéntelenül is felidéztem az öcsém babaarcát, első lépéseit – és persze az anyámat, ahogy lehajol hozzánk. És amikor most nagymamaként látom őt, megértem, hogy az anyaság nemcsak zsigeri és ösztönös érzés, hanem igenis tanult hivatás: a hangszínem, de még a mosolyom is ugyanolyan, mint az övé, amikor odafordulok a gyermekeimhez."

[kampeszino]

Szabó T Anna: Február

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél! Zsendül a földben a nedv, fut a vér, bizsereg a magban a lomb meg a fény – túl vagyunk lassan a tél nehezén.

Olvad a hó, fenn fordul a nap, kiböködi a hideg csillagokat, döccen a vén Föld rossz kerekén –  túl vagyunk mégis a tél nehezén.

Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét. Óvtuk az otthon csöpp melegét. Biccen az új ág, zsenge remény: túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?

Jön, jön a szél, friss föld szaga száll, létre gyötörte magát a halál, nincs lehetetlen, van te meg én – túl vagyunk, látod, a tél nehezén.

[davidekker]

Tumblr népe!

Nemrég újrahallgattam a RádióCafén sugárzott Hozz egy verset adásaiban a Szabó T. Annával készült interjút. Anna (youtube timestamp szerint 56:16-kor) említ egy Rakovszky Zsuzsával készült interjút, amiben egy Heisenberg idézetet említ miszerint: "A szivacs is koszos, a víz is koszos, de majd csak elmosogatunk valahogy."

Ennek az idézetnek se németül, se angolul, se magyarul nem találom nyomát. Valakinek rémlik hasonló idézet, gondolat?

@kozszolg ?

[csacskamacskamocska]

Bizalom

Arra jöttem rá valami fura kanyargó gondolatmenettel, hogy egy bármilyen kapcsolatban ahhoz a fajta őszinteséghez, amikor mondhatsz bármit, elmesélheted a bármilyen gondolataidat, a vágyaidat, kifolyathatod a másik elé az agyad minden szépségét és marhaságát (ha akarod), szóval ehhez a bántás és megbánás nélküli őszinteséghez hatalmas, kétirányú bizalom kell. Nem aláznak meg, nem élnek vissza vele később, nem árulnak el, nem nevetnek ki, nem undorodnak, nem kell félned tőle, hogy mi fog történni. Nem rettegsz, hogy ha elmondod, elhagy. Azt gondoljuk, hogy ez alap, de kicsit se. Mert, ha az lenne, ha minden kapcsolat alapja lenne a bizalomra épülő őszinteség és önátadás, akkor nem tartanánk akkora értéknek azt a kapcsolatot amiben megélünk ilyet. Gondolnánk, hogy ez a bizalom épül, szépen építgetjük, egyre nyitottabbak, türelmesebbek és megértőbbek leszünk és tádám... rengeteg melóval építettünk egy bizalmi kapcsolatot amiben önmagunk lehetünk. De miért nem fordítva van? Nem szépítem, én ilyen vagyok... ez vagyok, ezt tudom nyújtani, ezt meg azt szeretném (dinoszauruszokat a seggembe, baszdmeg, miért ne lehetne ilyen? :D). És megelőlegezem az összes bizalmat amit csak adni tudok, feltételezve, hogy nem lennél itt (ezen a randin, találkozón, benne ebben a beszélgetésben), ha nem érdekelnélek. Jó, egyetlen találkozón nem lehet elmondani mindent és kitapogatni a határokat. Végig rettegtem az elmúlt éveket. Feldmár azt mondja, ha olyankor sebeznek meg amikor ilyen „ernyedt”, őszinte, bizalmi állapotban vagy, abból nem lehet felgyógyulni. Többet nem fogsz bízni. Vagy nagyon nagyon sokáig nem fogsz bízni. Volt egy látomásom hajnalban. Egy nagyon kedves barátom volt itt, a konyhapultnál állt, kihúzta a fiókot, tett-vett, néztem őt és olyasféle szeretetet-szerelmet éreztem mintha valóság lenne. Maga az álmaiban él, mondaná a pszichológusom nevetve, és aztán arról beszélgetnénk, hogy miért is szakítottam a pasimmal. Jó rég volt, de amikor van egy többé kevésbé működő kapcsolat, akkor miért szeretsz bele valaki másba? Nem keresed, nem akarod, nem volt tervbevéve, miért történt meg? Nem tudtam őszinte lenni. Féltem, hogy megbántom a másikat az őszinteséggel. Így viszont nem is tudott változni se, fejlődni se. Minden kritikát világvégének éltem meg, teljes bizalomösszeomlásnak, kapcsolatvégveszélynek. Ha kritizál, ha valami neki nem jó, nem kényelmes, akkor nem szeret, nem fogad el olyannak, amilyen vagyok. Pedighát nyilván az vagyok és olyan, amit gondolok magamról – hittem akkor. Annyira szükségem volt arra, hogy elfogadjanak, és ne baszogassanak, ahogy az anyám tette, hogy azt gondoltam, kizárólag a kritika nélküli, feltétel nélküli elfogadás lehet a szeretet. Fogalmam nem volt és talán most sincs még, hogy hogyan lehet elmondani dolgokat. Ja, itt a blogon könnyű.

Kanyarodjunk vissza. Éhes volt az agyam. Unatkozott. Amikkel megtöltöttem, azokat értéktelennek éreztem. Nem inspirált semmi és senki. Más dolgok érdekeltek minket, más dolgokon nevettünk, más dolgokért mozdultunk meg és nem beszélgettünk. Egyedül éreztem magam, és azt gondoltam, hogy ez baj.* Azt mondják a nőknek fontos a beszélgetés. Szerintem a férfiaknak is fontos lenne, ha elhinnék, hogy a szirszar problémáik fontosak a társuknak és még időt is szánnának, hogy elmondják miken rágódnak. Pénz, impotencia, halál, terhek, jövő, kényelem, egészség, meló, meló, kurvaélet. A haveroknak elmondják. A haverok mondhatják azt is, hogy baszki, csináld ezt vagy azt, de mondhatják ezt is, hogy dehülyevagy. Az miért nem számít nekik? Ha a feleségük mondja az mitől kelt más érzést belül? Azt miért kerülik? Ott miért nincs meg az a bizalom, hogy jóból mondja, szeretésből, féltésből, támogatásból? (legalábbis úgy érzékelem, hogy nem így élik meg az emberek)

Elhagy. Szabó T Anna verse mindig a fejemben van. Elhagy. Elhagy, elhagy. Csak azokhoz merni ragaszkodni, akikbe nem halunk bele, ha elhagy? Micsoda gyávaság.

a valódi baj az, hogy rengeteg tévhitünk van és sablonunk arról, hogy hogyan kellene élnünk és hogyan kellene éreznünk magunkat, és ezek sokszor megakadályoznak benne, hogy egyszerűen csak éljük az életünket. Talán ezért működnek embereknek jobban a barátságaik, mint a párkapcsolataik. Arról kevesebb merev és önsorsrontó panelünk van.

[brgzmpff]

kicsit aggódom, hogy nem tudja a laptop megnyitni a galéria dolgozós mappáját, remélem egy újraindítás majd segít, de addigis:

SZOMBAT 19:00 FUGA, Petőfi Sándor utca

ÁRVERÉS az Utcáról a lakásba egyesület számára, hogy még küzdő csöviknek tudjanak otthonokat csinálni!!! Egy árverésen a becsérték 60%-a szokott lenni a kezdő licit, így egy csomó fasza képet tudtok kis szerencsével ára alatt megvenni és közben minden fillér jó helyre kerül!!!

A felajánló művészek névsora: analóg.angelika, Anyádrajzol, Árki Tibor, Boruzs Boglárka, Bukta Imre, Csoszó Gabriella, Csörsz Rumen István, Cerdic Af Geijersstam, Darvasi László, Debreczeny Zoltán, Marton Des, Erdős Virág, Fedor Ilka, Haász Katalin, Kemény Zsófi, Adél Koleszár, Kövesdi Judit, Lődör Dániel, Nádasdy Ádám, Nádler István, Pálfi Balázs, Révész Ákos, Rutkai Bori, Stark Attila, Szabó T. Anna, Szofi Oláh, Timea Telkes, Ágnes Tóth, Tóth Krisztina, Várady Szabolcs, Város és Vadon

itt vannak a képekről a mindenek: https://aukcio.utcarollakasba.hu/konyvhajlek-2/

Lájk ha jössz, reblog, ha drukkolsz!!! :D csak viccelek, de klassz lenne, ha futna egy kört, mert nagyon fontos dolognak tartom az ULE munkáját, és jó lenne, ha minden kép elmenne :)

[hobbygilda]

Utcáról a lakásba Egyesület

[partyanimalshu]

A SopronFest egy valódi urbán-fesztivál

2024. május 17-19. között, a pünkösdi hétvégén és az azt megelőző napokban másodszor rendezik meg a Hűség Városa új fesztiválját. A SopronFest a hazai fesztivál palettán újszerű, „urbán tematikát” valósít meg, amely az egész várost ünnepi programok százával tölti meg. A város vezetésének és a szervezőknek hosszú távú tervei vannak a SopronFesttel, 2024-ben már az idei látogatószám duplájára számítanak, miközben deklarált céljuk, hogy “emberi léptékű” fesztivált szervezzenek. Hazai és nemzetközi sztárok, rengeteg podcast-beszélgetés, kortárs képzőművészet, gasztronómia, mozi és túrák: ünnepi programsorozat utcákon és tereken - címszavakban erről szól a II. SopronFest, amelyen két olyan hazai produkció is szerepel, amelyek az év első felében csak Sopronban koncerteznek. A jegyelővétel december 2-án indul a www.sopronfest.hu oldalon. A 2024-es SopronFest programjának gerince már elérhető az “urbán fesztivál” honlapján. A fő helyszín a Lővérek, ahol május 17-től három napon át a legfontosabb hazai fesztivál kedvencek lépnek színpadra. A most közzétett line-upban szerepelnek egyelőre „titkos hazai headlinerek”, akik a SopronFesten exkluzív fellépést vállaltak, az ő nevükre a következő hetekben derülhet fény. A Lővérek megnövelt területen, az erdő szélén felépített szabadtéri és fedett helyszínekkel várja a 2023-as látogatószám dupláját. A szervezők hangsúlyozzák: “emberi léptékű fesztivál megteremtése a cél, ahol a soproniak és a más városokból érkező turisták is jól érezhetik magukat.” A soproni borászokat felvonultató Poncichter Negyed mellett új helyszín a Secret Garden, amely egy pompás völgy a Lővérekben. A nemzetközi mezőnyből a Kruder & Dorfmeister páros és Alle Farben részvétele már biztosra vehető, a hazai “bestsellerek” között pedig többek között a Bagossy Brothers Company, a ByeAlex és a Slepp, Curtis, Dzsúdló, a Follow the Flow, Majka, a Tankcsapda, T. Danny, a Quimby, Rúzsa Magdi és a Valmar is a most közzétett programban szerepel, Beton.Hofi pedig egy egész éjszakán át tartó “Citromale Gang találkozóval” készül, sok baráti fellépő részvételével. A kedvezményes jegyelővétel december 2-án indul. A Soproni Egyetem nevét viselő Diákbérlet korlátozott számban elérhető, ezzel a lehetőséggel bárki élhet, akinek érvényes diákigazolványa van. Az egész várost megmozgató kínálat részeként már egy héttel korábban, május 11-én elindulnak a városi programok, amelyek 10 napon át tucatnyi helyen várják a vendégeket: éttermekben, kávézókban, klubokban, utcákon és tereken. A Telekom PodcastFest keretében a legismertebb hazai podcastek házigazdái és ugyancsak népszerű vendégeik érkeznek öt soproni helyszínre. A “beszélgetős” kínálat olyannyira színes, hogy ByeAlex, Dombóvári István, Fábry Sándor, Hajós András, Hevesi Krisztina, Kadarkai Endre, Kende-Hofherr Krisztina, Tóth Gabi, Ördög Nóra, Radnai Péter és Zacher Gábor mellett még Áder János is elfogadta a szervezők felkérését, a volt köztársasági elnök a Kék Bolygó Podcast házigazdájaként érkezik Sopronba. Kiemelt téma a Ne nézz félre! kampány, amely keretében az UNICEF szakértőivel és neves művészekkel az iskolai bántalmazás, a bullying kérdéséről beszélgetnek. A mesterséges intelligencia szerepét érintve pedig Tari Annamária, Szabó Béla, Nánási Pál és Weiler Péter találkozik a Soproni Egyetem csodaszép kertjében. Az ART kínálat is igazán tartalmasnak ígérkezik. A Liszt Központban kortárs művészek csoportos kiállítása lesz látható, mások mellett Bereczki Kata, Bukta Imre, Ef Zámbó István, Labrosse Dániel, Sibitka Anna és Weiler Péter műveiből, az alkotók pedig a hűség jelképét, hatalmas, szív alakú installációkat készítenek Sopron utcáin, a közönség szeme láttára. A gasztronómiai programokról, illetve a Fő téri és más helyszíneken zajló koncertekről, eseményekről december 14-én, a Hűség Napján adnak hírt a SopronFest szervezői. “A SopronFest már első alkalommal is valódi ünnepként volt jelen a városunk életében. Örülök, hogy a Pro Urbe díjas szervező páros, Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert, valamint a főszervező, Váncza Panna elfogadta a város felkérését és velük együtt dolgozhatunk azon, hogy hosszú távon is egy izgalmas, tartalmas turisztikai esemény otthona lehessen Sopron. Ebből a szervezői munkából a soproni vendéglátók, szolgáltatók és polgárok is kiveszik a részüket, ezzel is bizonyítva, hogy Sopron egy valóban vendégszerető fesztiválváros” - mondta el Farkas Ciprián, Sopron polgármestere. Read the full article

[bdpst24]

Lezárult a VELUX „A napfény útja” verspályázat

Lezárult a VELUX „A napfény útja” verspályázat

Kiválasztotta kedvenc verseit Lackfi János, Szabó T. Anna és Pásztor Anna  A magyar nyelv napján választották ki a világ piacvezető tetőablak-gyártója, a VELUX Cégcsoport által meghirdetett versíró verseny győzteseit. Az irodalmi kihívás során arról vártak verseket, hogy mit jelenthet életünkben a természetes napfény, aminek hiányát a borongós őszi időben még inkább érezzük. A beérkezett…

[mtahooligans]

hatalmasat gurított a tények ignorálása versenyben a tegnapi 24-es háromharmad. a műsor első felében-harmadában az Árpád hídi gázolás és >a pad< tematizációs és szavazatszerzési lehetőségeit vetették össze. abszolút helyesen állapították meg, hogy KG és úgy általában a városi közlekedést megújítani akaró leginkább ellenzéki erők ezt tök bénán kihagyták, és elképedtek azon, hogy témaválasztásban egy morálisan helyes, de masszívan kisebbségi ügyet karoltak fel. apró probléma, hogy mivel semmi ilyesmire nem emlékeztem, ezért végignéztem a pártok és a legalább valamennyire fontos ellenzéki politikusok fb-oldalait és a műsor felvételéig gyakorlatilag semmit (Szabó Timea viccelődik egyszer, hogy ki merne fogadni a pad színére), közvetlen utána, tehát péntek délután az egész hét végén Donáth Anna (és a posztját átvéve a Momentum) mondja, hogy vannak ennél fontosabb ügyek, de tiszteletre méltónak tartja Baranyi (a kerület független polgármestere, szóval őt nem számoltam) és a kutyások igyekezetét.

szóval egyrészt a kedves újságírók ne csak írjanak, olvassanak is. másrészt ezt a tematizálást a civil szervezetek, a sajtó, meg a sajtóra folyamatosan nagyon kattintó-kommentelő közönség hozta létre. úgyhogy ha ezt nem tartja jó iránynak, akkor saját magát hibáztassa az amúgy Gyilkos lájkok címmel (is) könyvet író főszerk. másrészt az összellenzéki pártok szempontjából még rosszabb a helyzet, hiszen ők még egy a törzsválasztóiknak szóló témát sem tudnak napirenden tartani maguktól.

(bár én nagyon nem szeretem a DK-t, de arra nagyon kiváncsi lennék, hogy az ő orbáni inflációjuk mekkora közönséget ér el, mert fb-n, yt-n, aláírásgyűjtésben, mindenütt ezzel próbálkoznak, csak rájuk a független sajtó totál immunis.)

Úgynevezett tények

nem szeretem, amikor azon derpegünk, hogy másoknak mit kéne máshogy csinálni, de ez most ilyen lesz. nem igazán szokott érdekelni, ha valakinek olyan a véleménye, ami szerintem hülyeség. sőt néha kifejezetten érdekel, szerdán pl meghallgattam Medgyessyt a Dellában. én kicsit értetlenkedem, hogy mekkora divatja van a fact-checker cikkeknek, erről kb azt gondolom, amit Pap Szilárd mondott múlt pénteken a Vétóban. én a magam részéről (és akkor most jön a megmondás) lényegesen fontosabbnak tartanám, hogy a nagy, hagyományos szerkesztőségek alkalmazzanak szerkesztőket a tényszerű faszságok kiszűrésére, utólagos átírására (a vélemények faszsága az maradjon nyugodtan). szerintem meg lehet mondani, hogy magyar szempontból mi az a 3-4 politikai ügy, ami annyira fontos, hogy valamilyen szintig minden újságírónak tisztában kéne lennie alapdolgokkal ezekkel kapcsolatban: infláció, EU-s pénzek, tanárcsicskáztatás(?), KGB-s agresszió Ukrajnában. ehhez képest az elmúlt 24 órában:

az általam amúgy színvonalban a legjobbnak tartott szabadeurópában tegnap délelőtt óta az van, hogy "Jó hír ugyanakkor, hogy az infláció havi alapon 0,3 százalékos csökkenést mutat." de amúgy a KSH szerint (meg az összes többi internetes oldalon) havi szinten 0,3 százalékos volt az infláció, tehát ennyit nőttek az árak egy hónap alatt (és ez emelkedés a múlt havihoz képest, mert áprilisról májusra még tényleg csökkentek az árak).

azt írja a napi háborús tudósításában a telex, hogy " Az orosz vezetés politikailag elfogadhatatlannak tartja Bahmut feladását, hiszen szimbolikus jelentőséggel bír, mivel a háború kitörése óta ezt a várost sikerült elfoglalniuk." ez ugye hülyeség, és hát az eredeti angol jelentés így hangzott

szóval hogy az utolsó 12 hónapban, hiszen az első pár napban/hétben nagyon sok várost elfoglaltak, csak ugye már a háború 17. hónapjában vagyunk.

[dendre]

Végiggondoltam

de lehet, hogy nem pontosan, mindenesetre bátran mondom: nincs még egy olyan, hatvanas években indult magyar előadó, aki 2019-ben is olyan jó, mint a Kaláka. A mai ötvenéves szülinapi koncerten is nagyon jók voltak a Müpában és lemezen is tudnak még olyant, amit rajtuk kívül már más nem abból a generációból. 

Például ez a Szabó T. Anna-megzenésítés is a friss lemezen van, játszották ma, ott hallottam először, hát, ja.

Kaláka: Az ég zsoltára (2019)

[most-nem]

Szabó T. Anna

[librarian31]

Szabó T. Anna: Elhagy

Elárul és elhagy.

Kilök magából és elhagy.

Önmagát adja ennem és elhagy.

Ringat és elhagy.

Talpam simogatja, fenekem törüli,

hajamat fésüli, elhagy.

Orrom az illatát issza, ölel:

„Soha nem hagylak el!” Elhagy.

Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!”

Félek és fázom, és elhagy.

Este lefekszik az ágyra velem,

azután kioson és elhagy.

Nagy, meleg, eleven, fészekadó,

csókol és dúdol és elhagy.

Cukorral tölti a két tenyerem,

tessék, ehetem: elhagy.

Sírok és ordítok, úgy szorítom:

foghatom, üthetem, elhagy.

Csukja az ajtót és hátra se néz,

nem vagyok senki, ha elhagy.

Várom, ahogy remegő kutya vár:

jön, ölel, símogat, elhagy.

Ő kell, mert nélküle élni halál,

felemel, melegít, elhagy.

Ketrec a karja, de ház az öle,

vágynék vissza, de elhagy.

Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,

idegen, idegen, elhagy.

Ott a világ, lesz más, aki vár!

Lesz majd benne, kit elhagyj.

Csukd be az ajtót, vissza se nézz:

várni a könnyebb, menni nehéz,

lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,

mindig lesz, aki vár, aki fél,

mindig lesz, aki vissza se tér,

megszül, és meghal, és elhagy.