#szédületek

[versinator]

Szédületek lépésrőllépésre

Macskalegenda anyó héjába seperd Gyújtottak bronzcsőrében reggelbe gerinctelen Síppad csontjaink hamuhamva kilelte Fával keresnél túlnak patikamérleget Nyakaltuk zsoltárait éneimmel csúful Gyujtottad hagynod ígéretekkel keverd Részegüljön lánygyereket pesztonkám nyergében Végletek csontjainknak üdvünk jajgatása Elosztásán gyalázatosság lengését bóbitákkal Légvonatoztak iktioszaurusz hevített gyaláz Bokrozódtak gyertyafénynél magányosságomra bokáz Tanácsolja üdvözöljék hazátokba rohamoztak

Szégyelte jégmarta gyerekekre megismerd Fölkunkorított élhetett lerágta kiszoptatott Ázsiaiak karmesternek mentes fürdővizében Árulóim színültig embertársára edzettetek Bányamunkás bisztrók harangozott kinézhetnék Dugdosott sugaraidból négyezer piccard Gyűléstermekben falvakból farkassá terepet Siratták sugárzásba köszöntöttek eszmém Kerüllek isisisten falakból könyvektől Fölborzolt megszületésüket csacsogj danáz Emlékeztetve utazásokat völgyeivel cifráz Szívéből lerombolom jelzőtáblák távozott

[nemzetinet]

Be lehet íratni Adyt hittanórára, de minek? – Lackfi János a száz éve elhunyt költőről

Éppen száz évvel ezelőtt, 1919. január 27-én mindössze 41 évesen hunyt el a 20. század és minden idők egyik legnagyobb magyar költője, Ady Endre. Lackfi János költővel, íróval néztünk szét a mai magyar ugaron, hogy terem-e még babér Adynak.

– Önhöz, aki már középiskolás korában Ady-buildingezett, ha jól sejtem, közel állnak Ady Endre költeményei. Mit jelentett ez a lelki-testi edzés akkoriban?

– Kamaszkori Ady-buildingezéseim során „gyúrtam ki” magam a költői pályára. Vagyis azzal párhuzamosan, hogy terméskövekkel bodybuildingeztem a kertben, nagy magyar költőktől tanultam verseket, hogy legyen irodalmi „erőnlétem”. E költők közül Ady csupán az egyik volt, de kétségkívül elképesztően fontos. A közmondásosan zsörtölődő, idős Füst Milán egyszer állítólag így fakadt ki: „Ady, eh…, van öt verse!” Majd eltöprengett: „De kinek van még öt verse?” Kosztolányi indulatos tanulmányban támadta Adyt, nem túl ízlésesen a halála után. Ellenben bizonyos dolgokban igaza volt; kipellengérezte azt, amit Lator tanár úr Ady „ordas, zsíros modorának” nevez. Amiből szörnyű rossz versek is születtek, de zseniálisak is. A karakteres Ady-hang kiirthatatlan a nyelvünkből. Ott zümmög benne a „füstösek, furcsák, búsak, bíborak”, a „vijjogva, sírva, kergetőzve”, a „láncolt lelkei riadoznak”, a „minden egész eltörött”, az „ellovan”, a „fülembe forró ólmot öntsetek”, az „ős, buja földön dudva, muhar”. Ezek Stonehenge-kőtömbök, nincs mese, barbáran ódonak és barbáran modernek, bitang súlyuk, hatásuk van. Egyszer egy Ady-kerekasztal alkalmával Fráter Zoltán megkérdezte többünktől, akkor ifjonti költőktől, hogy mit irigylünk Adytól. Viccelődtünk, hogy a vérbaját biztosan nem, próbáltunk megbirkózni a kérdéssel. A nagyszerű Kemény István viszont nemes egyszerűséggel csak annyit felelt: „a verseit”. Hát, igen…

– Ady, a modern magyar líra fenegyereke, tud-e elég modern lenni a mai posztmodern, agyontechnicizált korban? Meg tud-e szólítani minket? 

– A mi nemzedékünket biztosan, hiszen ott zúg bennünk a hangja, amely még régen, az „analóg” világban költözött be az agyunkba. Az újabb nemzedéknek viszont át kell fogalmazni Adyt, pontosan úgy, ahogyan az Írás szerint „a családapa kincseiből régit és újat vesz elő”. Nagyon modern benne, hogy igen jó marketingérzéke volt, az elsők között árultatta a fényképeit papírboltokban. Legendáját, vagy ahogyan ma mondanánk, a brandjét is építgette. Egy körúti kocsma volt a főhadiszállása, hívei körüldongták, és szállították az irodalmi pletykákat, amelyekre ő mindig vehemensen reagált. Az „imidzs” kedvéért eljátszotta, hogy hajnali 11-kor, karikás szemekkel lement a kávéházba, tollat, kalamárist kért, és arisztokratikusan töprengés után papírra rótta, hogy: „Párizsba tegnap��� beszökött”… mi is? „az ősz”. Majd minden változtatás nélkül, azon forrón küldte is a verset valamelyik napilapnak, s a kifutófiú hozta érte a pénzt. Igen ám, de Hatvany Lajos báró, Hadybandy rajongója és mecénása, lefizette Ady hotelében a szobalányt, aki a költő távozása után megtalálta a szemeteskosárban az éjszaka összevissza tépett-karistolt negyven kéziratot. Vagyis a költő ragaszkodott a romantikus látszathoz, hogy neki égi hang diktál, és nem kell javítania. Miközben, mint mindenki más, ő is keresztbe-kasul toldozgatta a szövegeit. Szóval Ady habitusa divatba hozható, de nyilván az a legfontosabb, hogy szövegeinek brutálisan örvénylő természeti erejét megtapasztalják a mai diákok is.

– Ady a közelmúltban egy kisebb kultúrkampf hőse lett. A Magyar Időkben 2018 októberében megjelent cikkében Vastag Andrea azt olvasta a fejére, hogy nem volt eléggé keresztény, sőt, a baloldal készpénzen megvásárolta. Ő sem vitatta, hogy Ady kimagasló költő volt, csak szerinte nem kellene ma futtatnia a kultúrpolitikának. Egy száz évvel ezelőtt elhunyt művésznél, főleg, ha költő, tényleg ennyire fontos, hogy milyen politikai beállítottságú volt, vagy az, hogy emberileg mennyire volt példa? 

– Egy régi latin mondás szerint: „Írj úgy, mint a jó írók, élj úgy, mint a jó emberek.” Abszintvedeléstől, nemi betegségtől még senki sem lett művészebb. Legfeljebb annak látszott. Ugyanígy az erényesség sem váltható át irodalmi valutára. Kiváló emberek írnak pocsék minőségű dolgokat, és rettenetes természetű írók munkálkodnak remekül. Szerencsére akadnak olyan alkotók is, akik emberileg is nagyot teljesítenek. Irodalmi lobbyharcok viszont mindig voltak és lesznek; sosem túl gusztusosak, igaz, ebben is vannak fokozatok. Hogy Ady szabadkőműves volt-e, kommunista volt-e, vagy mennyire volt Grál-lovag, az nem takargatnivaló, érdemes utánanyomozni. De mindez azért érdekes, mert költőként rettentő töményen mondott ki fontos dolgokat. Például nagyon jól mulat az ember, amikor Adynak azt a levelét olvassa, amelyben Zichy kultuszminisztertől egy nagyobb pénzösszeget kunyerál, az életrajzból tudhatóan azért, hogy leruccanhasson Lédához Monte Carlóba. Mármost ez tényleg olyan igény, ami nélkül nincs költészet, nem? Ám a miniszternek nem ezt írja, hanem bekezdésenként radikálisan stílust váltva hol gyomorforgatóan alázatoskodik, hol gőgösen hangsúlyozza saját nagyszerűségét, hol próbál racionálisan érvelni, hol meg vénasszonyosan nyafog. Mindez emberi és szerethető, de persze én nem írnék ilyen levelet egy miniszternek. Nem azért, mert jobb vagyok Adynál, hanem csak mert mások a gyengeségeim. Ha lehet, semmilyen levelet sem írnék miniszternek. Ady életműve alapkő. Szét lehet cibálni, be lehet építeni valami irodalompolitikai épületbe, úgy, ahogyan megtette ezt a szocialista rendszer is, noha a költő azért nem volt az a virtigli munkásmozgalmi példakép. De sokat veszít teljességéből az Ady-arc, ha elsikáljuk vagy démonizáljuk egy-két karaktervonását, a többit pedig figyelmen kívül hagyjuk. Lehet a magasba köpködni, a magasság nem köp vissza, de amit felküldünk, az többnyire visszaérkezik.

– Ady igencsak öntörvényű ember volt. „A Sion-hegy alatt” című versében egyenesen „az életben kárhozott”-nak aposztrofálja magát. Mégis azt hiszem, a legistenfélőbb ember is sokat tanulhat tőle, ami istenkapcsolatának személyességét illeti. Ön mit gondol erről? 

 – Ez alapvető. Ha nem veszem „emberszámba” Istent, ha nem engedem közel magamhoz, akkor félő, hogy a vallásosságom pusztán szép szokás marad. Tudom, mert így éltem évtizedekig. Kicsit olyan ez, mintha egy posztert nézegetnék túrázás helyett; az igazi mélységek, magasságok, szédületek, ámulatok így könnyen kimaradnak. Pompás látvány, ha ott a Mont Blanc az ember nappalijában, kilapítva. De teljesen más élmény akár csak a Pilis dombjait megmászni vízhólyagok, izzadás, izomfáradság árán. Igazából olyan ez, mint a bor: lehet róla nagy garral beszélni, hogy így a tanninok, meg úgy a savkarakter meg a füstös alkonyi gyümölcsösség, de azért a kóstolás az igazi. Mennyiféle Isten–ember viszonyt találunk Adynál, mennyi segítséget elfáradásainkban! Ki nem viaskodott még Isten szándékai ellen? És ki nem kérte: „Istenem földben, fűben, kőben, / Ne bántsuk egymást mostanában: / Sokat járok a temetőben”? Ki nem tapasztalta meg mélypontjain ezt a majdnem csupaszon érzelmes kegyelmet: „Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten”? Hányan éljük meg időnként az ürességet, és vágyakozunk a teljességre: „Batyum: a legsúlyosabb Nincsen, / Utam: a nagy Nihil, a Semmi, / A sorsom: menni, menni, menni / S az álmom: az Isten”? Hányszor kiáltunk a mélységből felfelé: „Elvesztetted szegény, kóbor magadat: / Ha szabad: segítsen az Isten”? Melyikünk nem érzett még „Isten-szagot”? És hányszor várjuk, hogy az ��regúr „bekönnyezze az arcunkat”? Adynál megvannak az Isten-ölelés, a teljesség pillanatai, a vezeklő térdre esések, a dacos viták („ellenségünk az Isten”), a gőgösködések, minden olyasmi, amit az emmauszi úton napról napra átél az ember. Be lehet íratni Adyt hittanórára, és jámbor ministránst faragni belőle, de minek? Így, csapzottan, tépetten, dühösen többet segíthet. Mert azért a ministránsfiúk is kiszaladnak a templomból, meghógolyózzák a buszokat, elfüstölnek titokban egy cigarettát, udvarolnak gátlástalanul. A kétségbeesések, veszteségek, sebek, hiányok, sikertelenségek is kijutnak mindannyiunknak. Maga Jézus is átment ezeken a siralomvölgyeken.

– Az Irodalmi Jelen felkérésére első körben Ön és Zsille Gábor írt verset Ady emlékére. Mit tartott fontosnak beemelni a művébe, hogy felidézze a száz évvel ezelőtt elhunyt költőt?

– Leginkább A Sion-hegy alatt döbbenetes emberközelségére építettem. Ady egy csavargó vagy egy öreg sekrestyés figurájába olvasztja bele Isten-figuráját. Ahogy Móra Ferencnél Küsmödi bácsi, ahogy mindannyiunk életből kifelé ballagó nagypapája hordoz valamit abból az időtlenségből, bölcsességből, megfáradtságból, amit odagondolok a mindent látott Világteremtő karakterébe. Isten ennél nyilvánvalóan sokkal több, színesebb, emberfelettibb valóság. Ám ezt a megroskadt, összeaszalódott, tömény emberi elfogadást is megtapasztalhatom, ha oda tudok dőlni az Úr szárnyának árnyékába. Azt a döbbenetes felismerést is beleszőttem a versbe, hogy napjainkban Isten gyakorlatilag hajléktalan, hiszen a jeruzsálemi templom fizikai újjáépítése lehetetlennek tűnik az aktuális politikai helyzetben. Tudom, hogy vehetjük lelki-szellemi, átvitt értelemben is a templom újjáépítését, de Isten a földi valóságban is gondolkodik. És még egy hátborzongató szál került ebbe az emlékező szövegbe: hogy Isten titokban szépen, módszeresen építgeti az élő kövekből összeálló templomot országa örököseiből, vagyis belőlünk, hívő zsidókból és hívő keresztényekből, akik oly nehezen értjük meg egymást. Botladozunk itt lenn a sárban, de a felfelé zuhanás, a „függőleges labirintus” (hogy Pilinszkyt is ideidézzem) már formálódik, bennünk és általunk. Adysan borongós napjainkban érdemes átforrósodó szívvel emlékezni ezekre az ígéretekre. 

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2019. február 3-i számának Mértékadó mellékletében jelenik meg.

Be lehet íratni Adyt hittanórára, de minek? – Lackfi János a száz éve elhunyt költőről a Nemzeti.net-en jelent meg,

[versinator]

Irodáját kóválygón

Álmaikra pirulni bajára legbiztosabb Orfeumba francé zsöllér roskadva Fátylával elkereslek asszonyokkal vigabb Özvegységnek topogásait tantalus fonnyadva

Kezükből gyásztól igére rokonabb Csillagtakaróval borúi kapálja ittasodva Meséltél ünnepeim szeri borúsabb Lepihenőt vetettél ból okádva

Robotoljon kalapok bízik vezérlem Jóvátegye képektől tarnay hengert Ex szédületek zubbonyokkal kémlelem

Asszonyhaj topogtak márványba gellert Tengerszemében szalagján hevítni matuzsálem Nyájaikat vájjon májusról rózsakert

[versinator]

Zongoráz hegedűbe

Öntüzem estilapba kisétálni polgármester Mikes feleim királlyá tirzusz Vándorlegény diéta szürkéll eszter Kandallóban lakomának szüzesség titusz

Fausztnak pirulnak verseknek bakter Rügybontása csüggedéssel hévül angelusz Készíttek elünk szédületek filiszter Körutakon álmainknak elsírod prométheusz

Sárgaság európán múlandósághoz ázzon Filiszteusok bornál üstdobverése jóindulattal Ráadásnak betlehemes küldetése gázon

Hűbb mozik barlangjába fölmagasztal Fölébem meghódítani elmúlást irgalmazzon Vivát honvágyóan elteszi hattyúfogattal

[versinator]

Kilátása mellékelünk

Pályasík szüzebb olajfáknak bíborán Sziklacsúcson szürettel kutyától vigyázta Elhunyó szédületek körtáncba torán

Csodavirágok hívatik őshazába megrázta Illeg belát aforizma múltamba Boruljak csodamód tündökölnek kirázta

Csizmadia blaha gótika villámba Elnyújtózó táboron schiller kultúránk Vetését engedtél példaszónk azomba

Elpártoltam bolygunk erőset zsolozsmánk Halandót longfellow zongoráz túrán Egyhangúan önarcképek befolyta ázsiánk

[versinator]

Nyújts szédületek

Nyomokon születésnapom darazsakra nagyapámé Lisztre legfáradtabb demimonde gejzirjei Tájain kardcsőrű gyermekeinket agyonütni! Laboratóriumokból fajankók nyilaid sárgára Melleidről ruhafogasra álmodsze félkrisztus Sáskajárást tejberizst kopottlelkűk fémmé Jajongnak lankáidat uristen rendszer Örömödben homokszegélyén felszakadtak nyúlva Planétánkat szentségek rózsafaciterán papolsz Vőlegények oszlop! derültek fuldokolnának Kőbogas testvéreid kegyelemben untak Átcserélni búvárt kölykeket megmakacsolta

Ordítani szilhuettje megbocsájtja magamé Holdam fénykörén meggyalulja széttöröm Fölbontotta színesedtek jégvermek ekg Zsebbe fügefa zsiványokat odvasságban Rakétáztak nászigyűrűk röhejre idegszálai Bűneimet meghajlással báránygyapjas voltamé Enyhüléspatakok kifutnak karimát sütkéreztek Tüskebozótjai számbavehetők támogatták elvágyik Kiválaszthatatlanul keményet elkallódását hegedültem Morgását búgja árnyékommal borjak Kanmacskák petróleumlámpájával bútorasztalosok férfiaknak Hajnalhinta bajusszal megöregedtél csavargások

[versinator]

Mázoltam összevonása

Smaragdzöld dézsák csipkebugyik rigómadár Mellével elhúzódtak célbaérni sorsrendező Áradatát karambol karikagyűrűvel meghatározza Nénéid bokái folytassam kikötő Gyűlölettől láttatok csalások munkáskezet Bálnák kocogsz örökkévalóságából budapestpárisberlinkamcsatkaszentpétervár Lezárul kérdezhetnék csontokba hiányoznál Kerülhet szitálta céltól keringtem Fürtjeivel árasztotta rakoncátlan porszemnyi Járdakövei búcsúztál házaid kitartani! Szédületek érkezésed kisebbek vonatozni Liánjai felelőtlenséggödrökben elaltatnak csillagtársaid

Kortyolgatni elszakadtunk nagyszájúak halálmadár Ősszörnyetegek kinyílik? elsorvad múltammal Átvezetnek kilométerre lokomotívok feledheted Körülfogott sejtetve vonaglottak vérszeplős Gombolt lépcsőt mindenemet emeljünk Szagoltam megüllepedett kőtörő vadszamár Távolibb üldögélsz bajlódom szalonnázunk Letépik etetett ládákat fülemilék Játékba kapáló csengettyűvel megnyitották Csöppjeiből virágaimra egyfolytában bölöni Férfigyűlölet élveholtan vezethetett megbékülni Körülvéve szerszámkovácsok remélik redőnyöket

[versinator]

Odatör aranykeresztje

Életérdek essős selymesebb ifjúsága Eugénie énekedet választó tenoristát Pozsonyban diadalujjongva verekedtenek anyasága Tanulnék társzekér szinem planétát

Dúdoló felhőbe rebellis mennyországa Szeretteké eburnea kalipszó harmatát! Énekelnék kikéi siromra pálmaága Ifjúból óriásit szédületek palántát

Gyújtom hindenburgokat albumokban hangjukon Szenvedés! cár mélyebbek darvadozás Kinézhet szavaz érckaroddal tarlókon

Alkonyatnál zenésze kontár mélázás Fülöpnek elvetem tizenhármas poraikon Övezi fiaidat ballagtál pipázás

[versinator]

Égből? célozz!

Kivégezék tanulván plakátok wilde Tiszteltede gyilkosán szekercét megbűnhöde Ábrázatra bécsbe boldogítón virradó Pribékek regében nótájuk álmodó? Subánkba megoldása csillogsz tekintetem? Bocsánatkérő érlelsz tágasabb! elfekszem

Dőlhet közelgett révnek csoroszlya Nyárfasorban csillagfényes világbíró jobbágya Nagykörútak körtánc áldozásunk virágozó Venyigelomb lemondóan gyászaimnak jutalmazó! Visszafoglalja élnél! elődök nyertem Aratása csókoljátok dérütött jegyesem

Tájra! sólom városát röpköde Rózsásan bércen simeon ismerede Virrasztók közepeit csudavirágos vigadó Tovalengett pheidiasz vezérnek vívódó Pajzsom mesét! közérzést közönségem Bánt! kakasszóra parancsolatja megszentelem

Látásra nagyváradon félárbocra csáktornya Józanulva szegek hirdetett ostya Reád! népeknek dukkdukkokat nyilazó Alkotónak felérkezik abádszalók portázó Polgár! tikkatag benned! fivérem Költőhöz tanulság? kaloda örökségem

Szédületek óvtalak berobog megbüntettede Lebuknak portázó rekedtté megbecsültede? Dúdolgat ünnepeden apámra beszáguldó Kevélyen! homérnek muskátli mesemondó Zsolozsmánk utókor erdélyünk gyermekségem Gesztussal szabadulást ágyazunk! betlehem!

Berreg vigaszát robottól mosolya! Hevültök holtáig kivirítottak ibolya? Megszánták gyantás ősfészke orgonaszó Dübörögtek ragyogását gondolata viharzó Különbet eltörtél taktusokkal megtettem! Álomregementre! elba pista! megérhettem

[versinator]

Kelevények galambról

Acélrácsai szorítású özönét ezerfelé Felhőjében szenvedéseit kürtőkre szárnyvitorlái Prédikáltad fürtjeivel súlyosabbnak megkínoztatást Bizakodtak formálom dombhátak födelét Elvágta tüskéid lecsapott őriztél Kehes kencével csikója másfelé Erosz idomait rohanjatok húsunk Zsugoriak túlfeszített ágyából meríthetek Kisajátítókat kergebirkáknak macskával lelegelnék Láthattok leszakadtam rézműves virágozz Eltörte szentírás köveknek feledkezz Fogj tükröm öltöttek bántottalak

Könyörögsz kötelékét kongattak hátrafelé Visszakiált lelkesedtek halmát jelenléti Kánikula lefejti megsokszorozza jánosnak Hidakhoz fénysávot dérverte eltörülje Hóhérok palotás alatt!? gyűjtötték Keresztútról lovaid altass errefelé Hordófejű derűjét fuldokoltak serdülő Üzenne rádkovászolódott felriasztott megismerjétek Tőkét mámorától tetőkre szédületek Baldachint összebátorodott rágni átkozz Szőlőhegyen vérbőség minket?? búcsúzz Püspököket profitillatú üstökében farkába

[versinator]

Féltik kaszálást

Zablyája rákóczidnduló! elkergetett agarak Művei! berekben am vesszek Vágytalan börtönükbe szédületek főurak Simogatott elkerül putifár vészek

Tilinkót rokokóban éneklőjét napsugarak Sappho széditőnek gyermekségem érzek? Félmunkát bekacagtak idus! várak Manci! nagyságra fejfán szinészek

Borunk küldetett fésülködött kardalok Kínoknak amphion kormányozható violájuk Vetették meghallotta mirtusz gyilkolok

Pöfékel söntését papírhajót fogadjuk Emléktelen fölszántják majálisok dalok! Szavaztak lengj álomindiát nyújtjuk

[versinator]

Ostorozza klauzál

Ítéletül fölös valakiről herkules Győzedelmes zerind kóvályogtak önkéntes Csavargóm áloé bénákon lobogóm Elgondolásom búcsúztunk kirobban dóm! Ómen tömjénüket gyújtá idetévedt Gúnyolta égben! törjön! elsápadt

Belenéztem bellinhmadonnák palotába tagadsz Sápasztja elindulok! horizontján viasz Notabéne hivatásod hamuba alkonyodó Kikötök suttogjuk firenze ideszakadó Szegén elől? autózó keshedt Femke óráiban ráváró tévedt!

Ívet tiszaviz orcája negyvennégyéves Nemere sétányok népemhez csillagfényes Ünnepnapomon meglesztede betlehemben zászlóm Szolid kínoknak szentesi indulóm Javult tüdejéből dérvert tespedt Aranyvárak szépségeit méhét süppedt

Cimborák! feszületen dómmal dacolsz Sarában kiégő csője terasz Parolázni ijedten? késés hajnalodó Áléit sztrahon hamvadni dáridó Véna menők meglátonve széledt Izapart örömkönnyünk agyarog besüppedt

Repedezhetik idézgettem értél penészes Ébredést csattog! jövődön köteles Bitorolt játsszatok! szétnézek olvasóm Vádol? délnyugaton kraszniki golyóm Virgil pompáján jancsit horpadt Küldene csodavirága úszók eckhardt

Komárom elegy másuk szaturnusz Szédületek marssal fiaidat vátesz Aljú kialvó delelnek sápadó Port! szülői énnyel! virradó Tavasztalanúl fogságba gyakoroltad elfonnyadt Sivatagján bölcset pislogott berekedt!

[versinator]

Porladóban hí!

Koronázzák azomba házam azúrország Századunknak kriptamélye hirös erdély Küldve bubáját klastromablakból tündérország

Fakasszon gondolatja égkárpitra népünnepély Viharvert otthagysz fölégeték befúrod Különbet tusázó bambino csodamély

Szédületek zenélsz? orozni oltárod Fiatalságom óránként rómeótól földünkre Golgotái népfölkelők! kezében! verssorod

Ropta szinére méltóság kertekre Kialszanak vágyakon szemlélete csodaország Elűzte merően vállaiddal tücsökre

[versinator]

Szíveinkkel emberekkel

Dicsérete tenyereiken nyakkendő pendülő Kedve? trombitákon magzatairól dombbá Kolompját elhessegette boruljanak összevezetést Évesek ezüstfehéren kijutok tündökölt Bevallanád szerethetett lakóinak egyakaratba Évszázadokkal összedöntésre ismerne megbűvölő Tüskéket elrugaszkodott meregethettél kikötőket Elkötöm elfeledjük zónákon szétnéznél Emelné férfiszívemmel andalognak panaszoljak Köldökéről gyönyörűségeken hegygerincen ónvezér Ringlispilek megláthatta kopogtam széltölcsér Hazudozol akasztófa sunyin dudál

Szomszédfalusi reggelből habokkal térdeplő Csavargókra plakátordítás férfitest múltunkat Harisnyádat? felülig mérföldnyi szűznek Lerombolt kancsít bronzkemény kikötőben Visította félálmomban ifjúságunk szomjazol Temetésén összbenyomás sorozatát szürkélő Fejemből gerezdje kössük csöndben? Árkokon ázsiait filozófusok ójja Domboldal pendülő tisztaságukért szédületek Harmonikás fivéreink! felszaggatják mészfehér Fület pribékjével fiainak láncfüzér Árnyékunkba megfürdetett érccel repdes

[versinator]

Mindenáron köpködték

Leterítették megmarják ügynököt édesbús Gyűjteményét szegesdrót veszíthetsz dallamát Csavargóhoz nappalaim életében! kiemeljen Rápaskolom katonáid fotőjben káromkodón Énekeljük aranyhátán értelmetlenség gyümölcseire Vonultak jolán felittak kéjdús Feljajdultam összegabalyodik kivezető franciáknak Eszeveszett húzunk mindenért látnunk Félelemtől szédületek leveted megássák Éhséged megátalkodottak nagykést kitaláltunk Pónit parasztot hetvennyolcadik szeretnénk Szagolt tanítókért beleissza életében

Kalóz bálványcifra orrukat nedvdús Hazádban elvásultak köszönjek baktassak Ledenevérkedett müvészettel fejebúbján bimbónyílás Felkerekedett ikrák rabmadár kettéosztja Kinyithatja megtaláljunk kilép erőfeszítést?! Elhúzzák óvnák elindulását! televénydús Méztől hanganyaggal engedne megbabonázódna Övéit bizodalom kerítések szolgáját Vízibolha nagyképűek nagycsontú hihette Indultunk? keresztjét vízszintben megélhessünk Plakátok gyapotfarmokról valónak merítünk Gyalázatba anyáskodó éheztük szemükre