#százkilencvenhatodik nap

[kedvesmajam]

délelőtt megint suliban voltam. a mai alkalom nem volt olyan mély élmény. ennek oka, hogy nem voltam teljesen felkészült. de az is, hogy volt két gyerek, aki nehezen kapcsolódott. egyikük a fal felé fordulva rajzolt, vele kicsit tudtam beszélgetni, de nem tudtam kizökkenteni. külön megütött, hogy vörösbort is rajzolt, üveggel és pohárban. a másikukkal is volt egyéni kontaktom, vele végül szavak helyett kézjellel tudtam kommunikálni. persze jó, hogy van annyi rutinom, hogy megtaláltam az utat, de nehéz volt őket látnom így. a program után azt fogalmaztam meg, hogy a paranoid skizofrén ügyfelemet hívta be és azt a tehetetlenséget éltem meg

délután itthon voltam. az volt a terv, hogy olvasok, esetleg bealszom. viszont elkezdtem edzőtermeket nézni, ahol van futópad. elképesztő árakat találtam, ami főleg amiatt volt nagyon magas, hogy én tényleg csak futni szeretnék. a kalandozásomban találtam egy szabadtéri pályát, ahol elvileg van öltöző. a hétvégén megnézem. tegnap jelentkeztem egy március eleji futóversenyre. még bőven lehet, hogy visszamondom, de ma többször eszembe jutott és azt éreztem, foglalkoztat. azért jelentkeztem, hogy aktívan megmaradjon a futás, legyen egy cél. közben meg tudom, hogy édeskevés a teljesítményem, bőven lehet, hogy a záróbusz vesz fel. pedig azt gondolom, le tudnám futni a 15 kilométert. meglátom. mindenesetre jó picit engedni ezt a vonalat, fantáziálni, tervezni, gondolkodni azon, hogy kellene edzenem rá

délután elmentem edzésre. nem voltam nagyon motivált, de azért igyekeztem. a lógást az elején bírtam végig, nagyot küzdöttem vele. közben megsérült a tenyeremen a bőrkeményedés. szeretem a bőrkeményedéseimet, emlékeztet arra, hogy járok edzeni. a törököt 14es bellel csináltam három körben, a test- és fejkörüli körzést is. a gyakorlatok nem mentem kiemelkedően jól, de a féllábas deadliftben stabilabb voltam, mint korábban. a vége a szokásos swing volt, most tizenegy percben. nem éreztem azt a határozottságot, mint csütörtökön, de volt bennem szándék, hogy megcsinálom. a kezeim bírták a legkevésbé, de azt is éreztem, hogy sokat cigiztem. meglett a 220 swing a 20as bellel. talán azért nem jött a nagy felszabadultság érzés, mert tudom, hogy nem indulhatok az ezer swing kihíváson és emiatt kevesebb értelmet látok ebben a terhelésben

este megint ittam alkoholmentes sört. nagyon le kellene állnom!

tegnap este ettem. nem eszméletlen sokat, de ahhoz éppen eleget, hogy reggel 104,5 kilót mérjek. meg kell fognom az esti evéseket, mert ez nagyon nem oké. ma nagyon szerettem volna valami meleget enni, de csak a gyomrom kívánta, azt nem tudtam elképzelni, hogy beüljek valahova enni

napok óta gondolkodom azon, regressziós-e a viselkedésem. a terápián mikor a végén nagyon benne voltam a behúzásban és minden fájt, volt előre-hátra dülöngélésem. azóta is van, hogy dünnyögök néha vagy olyan mozdulatokat keresek, amik megnyugtatnak. tegnap, mikor nagyon nem éreztem jól magam, gondoltam rá, hogy felhívom anyát, ez is olyan gyermeki. aztán nem hívtam, mert ésszel tudom, hogy nem tudja megadni azt, amire vágyom

azon is gondolkodom, jó lenne gyónnom, de nem futószalagon. akik az eszembe jutottak, már nem a városban szolgálnak. közben meg bánt nagyon, hogy nem tudom, rendeztem-e a dolgaimat