#sugár jános

[eleteskonyvtar]

Halloweeni sztorinak sem az utolsó:

"Ennek az ügynek sok más főúr is áldozatául esett, így Péter kalocsai érsek is, akit árva fiúként Hunyadi János neveltetett, és Mátyás király emelt magas posztra. A megharagított király, akit egyébként igazságosnak ismerünk, kegyetlenül elbánt vele. Maga elé vezettette, és azt mondta: “Árva voltál, Péter, árva leszel és Árvában fogsz meghalni” (Arva fuisti Petre Arva eris et in Arva morieris). Aztán átadta őt a poroszlóknak, és meghagyta, hogy vigyék Árva várába, ott falaztassák be, és tartsák fogva élte fogytáig. Ezt a parancsot írásban is kiadta Árva várnagyának, Meskó Mihálynak. Fővesztéssel fenyegette őt, ha hibájából a rab megszökne.

Kilenc gyötrelmes évig sínylődött a főpap az ablaktalan fülkében, melyet az utókor is borzadva megnézhet. Egyszer feszegetni kezdték az ajtó helyére felhúzott falat, s egy vigyorgó arcú szörny lépett a rabhoz, karon ragadva kivezette az éjszakába. Mi lesz? Vesztőhelyre viszik? Vagy még borzasztóbb börtön nyirkos falai között lészen éhes patkányoknak martaléka? A vár alá érve a szörny felkapta a remegő főpapot, szekérre ültette és elindultak. Hajnalban a rab egy kolostorban találta magát, ahol azt mondták neki, hogy Galíciában van, ne féljen, nem lesz többé baja.

A megmenekült néhai érsek azt hitte, hogy a legfelsőbb hatalom szabadította meg, hosszú levelet írt a királynak, melyben arra kérte, helyezze őt vissza eredeti székébe. Mátyás király ezáltal szerzett tudomást a szökésről, és iszonyú haragra gerjedt. Meskó Mihály várnagyot vallatóra fogta, és elrendelte, hogy keményen megbüntessék a szökésért. Meskó ártatlannak vallotta magát, hisz embereivel Morva határán volt hadban. Vára és a fogoly őrizetét addig hat kipróbált szolgájára bízta. Azok pedig csak annyit tudtak, hogy a börtön celláját már kibontva és üresen találták. Már-már attól lehetett tartani, hogy a király a várnagyot és szolgáit börtönbe csukatja, talán ki is végezteti, amikor a várnagy leánya azzal a kéréssel járult az apja elé, hogy kísérhesse őt Budára a királyhoz.

- Bajban vagyunk, apám, én remélem, hogy ezt a bajt elhárítom, ha a király elé mehetek.

Egy napon, déltájban jelentették a királynak, hogy egy fiatal lány kér bebocsátást.

- Hogy hívják? – kérdezte a király.

- Meskó Katinkának mondja magát – válaszolta az ajtónálló.

- Talán csak nem rokona Árva várnagyának, ki Péter papot szöktette?

- De az, biz'a! A leánya!

- Bocsássátok be! Hadd mondja el az apja bűnét!

Egy sugár növésű, szép barna lány lépett be, s bátran megállt a király előtt.

- Mi a kívánságod, gyermekem? – kérdezte jóságosan Mátyás.

- El szeretném mondani, miként szabadult ki Péter érsek az árvai várból.

- Ne nevezd őt érseknek, mert már nem az, de azért hallgatlak – szólt a király.

Katinka egyszerű, keresetlen szavakkal elbeszélte, hogy amikor apja a morva határon járt, ő maga volt az, aki a szegény rabot kiszabadította, azt gondolván, hogy már úgyis elfelejtették és szenvedett is épp eleget a vétkeiért. Nehogy valaki elárulja, ezért a vár kertjében foglalatoskodó ügyefogyott, siketnéma legénnyel ásatta ki a börtön falát és vezettette el a rabot. Maga pedig parasztlegénynek öltözve elvitte egy galíciai kolostorba. Apja nem tudott a dologról, ő meg nem szólt neki, mert félt a haragjától, és apja tettében gátolta volna.

- Aztán ismerted te azt a rabot? –kérdezte a király.

- Ismertem - felelte Katinka bátran és nyugodtan. - Esténként, amikor szüleim és a strázsák is nyugovóra tértek, fogtam a mécsest és átmentem hozzá. Azon a kis nyíláson át, amit a falon hagytak, megtanított engem írni, olvasni és imádkozni. Évekig tartott ez így, de a pap sohasem panaszkodott szomorú sorsa miatt, hanem mindig azt mondogatta, hogy nálánál jobb emberekre még súlyosabb csapásokat mért az Isten, és a Megváltó sorsán okulva kötelességünk tűrni és megbocsátani. Nem tehettem másként, mint ahogy tettem, én vagyok a vétkes, apám és emberei ártatlanok. Csak ezt kívántam elmondani felségednek. – fejezte be a lány, és a királyra nézett.

Mátyás, az igazságos, mit tehetett mást, mint hogy a derék leány apját nem bántotta, sőt kárpótlásul neki ajándékozta Árva várát. Katinkát pedig, a szép várkisasszonyt, a saját vitézének, Thurzó Istvánnak ajánlotta, aki nemsokára oltárhoz is vezette.

Péter érsek száműzetésben halt meg, még mielőtt a jószívű király visszahívhatta volna."

(A Wikipédiáról)

Orava Castle, Oravský Podzámok, Slovakia

[everybodyneedsart]

Sugár, János - Story from the Year Zero @ aqb Project Space, Budapest

[barbara-mihalyi]

[juliavecsei]

Végre tanulhatunk valamit / Finally We Can Learn Something

11 – 31 September 2020

exhibition view • Kincsem Palace, Budapest / Adam Kokesch, Júlia Vécsei

photo: Dávid Biró

Following the last few months’ challenges, Kisterem steps out of its boundaries for a while. The gallery organizes a large-scale exhibition with the participation of its represented young and mid-generation artists in Kincsem Palace. The gallery initiated the project along the lines of thinking together and cooperation. Creating an opportunity to directly encounter art again instead of virtual presence, the exhibition presents an exciting selection of the latest works by artists represented by Kisterem.

The exclusive venue of the exhibition, Kincsem Palace in Reáltanoda Street, will open its doors again for the public during the exhibition. The palace was built in the 1870s by Ernő Blaskovich, the owner of the famous racehorse Kincsem. The palace is intact; however it was divided into apartments after the war and it has been uninhabited for decades. In the once lavishly decorated spaces of the neorenaissance building that will open its doors again for this special occasion, one can still discover remnants of the original silk tapestry, the decorated ceramic fireplace, the stained-glass windows, and the carved wooden doorframes.

Exhibiting artists: Ádám Albert, Ex-artists’ collective, Judit Fischer, János Fodor, Kitti Gosztola, Katalin Káldi, Tamás Kaszás, Ádám Kokesch, Gábor Kristóf, Krisztián Kristóf, Zsolt Molnár, Randomroutines, János Sugár, Zoltán Szegedy-Maszák, Gergő Szinyova, Júlia Vécsei

Curatorial concept: Kisterem

The exhibition can be visited between 11-30 September, from Tuesday to Saturday, 2-6pm.

[luncent]

Sugár János: Dirty Money (2008)

[iskolavsmunka-blog]

Munka vs. Iskola

Non-Random Galéria, XI. Bercsényi u. 7.

megnyitó: október 2, 20h

A Munka versus Iskola a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszék hallgatóinak tanulmányi kiállítása. A Műtárgykészítés című kurzus keretén belül, Sugár János vezetésével, 2015 óta minden tanévben a művészi tevékenységre felkészítő diáklét aktuális dilemmáit vették sorra. Az OFF-Biennálén a hallgatók ebben a témában megrendezett három kiállításának összegzése, egy térben való egységesítése látható, amelyhez 2-3 egyestés program kapcsolódik.

A Munka versus Iskola projektben többek közt azt a helyzetet elemezték, hogy a hallgatók nagy része a megélhetése finanszírozása érdekében tanulmányaikkal egyidőben dolgozni kényszerül.  Mindez egy olyan egzisztenciális helyzetben tartja őket, ahol választaniuk kell, azaz a tanulmányaikat a munkavégzés akadályozza. Az egyszerre kéne két helyen lenni képtelenségét, az érdekek ütközését csak a tanulmányaikra fordított idő és energia csökkentésével tudják kivédeni. Ez az állapot rossz érzéseket és bizonytalanságot eredményez, amely magával vonja az alakoskodást, az egyéni megoldásokat, a korrumpálódást az egyetemi évek alatt. Ez a kompromisszum majd – jó esetben – hiányérzetté alakul a tanulmányaik lezárása után. Ebben a sokakat érintő helyzetben a munkavégzésről való gondolkodás egyfajta tabu, és ezt az elfojtást szeretnénk a művészeti tanulmányok részévé tenni.

A kiállításon látható lesz, többek között a 2016-os Ha nem kérdezek, akkor nem is gondolkodom? című évvégi kiállítás anyaga, illetve a Munka vs iskola témában folytatott kutatás.

Célunk, hogy a kiállítás tere egy aktív térré, diszkussziv bázissá alakuljon. Erre jó alapot ad a 2016/17-es tanévben a Müszi-vel közösen megpályázott Patterns Lectures (www.erstestiftung.org/patterns-lectures), melynek támogatásával a közös munka nagy részét arra szánhattuk, hogy a művészettől látszólag távoleső, gazdasági másképpgondolkodás témáival ismerkedjünk. Vendégelőadók sorát hívtuk meg, és a Munka vs Iskola program szellemében, az egyetemi előadásokat Müszi-ben szabadegyetem (https://muegyetem.wordpress.com/about) formájában is mindenki számára elérhetővé tettük. Ezt a folyamatot nagyjából az OFF biennálé idején zárjuk le egy kiadvánnyal, melynek bemutatása része lesz a kiállításunknak.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Work vs Study

Work vs Study is an exhibition in which the Intermedia students of the Budapest Fine Arts University summarized the results of the Work vs Study program, led by prof. János Sugár. The program started in 2015 with the aim to analyze the actual dilemmas of being an art student in Hungary. The earlier phases of this program was exhibited at the previous end-of-semester shows, and now, during the OFF biennial it will be combined for one exhibition.

On the exhibition we present, beside others the 2016 exhibition entitled: If I don't Ask, I am Not Thinking? and the research program Work vs Study. Some live events will join to the program.

The academic year 2016/17 for the first and second year Intermedia students was determined by the fact, that the course of János Sugár succesfully applied, with the independent cultural center Müszi (http://muszi.org) together, for a so called Patterns Lectures (www.erstestiftung.org/patterns-lectures) grant. The joint project of a state financed art university and an independent, small, private institution was based on the one hand on the text Theseus' Ship (https://www.mail-archive.com/spectre@mikrolisten.de/msg08564.html), and on the other hand on the experience of the  Work vs Study program - and in the spirit of this, the university lectures were replicated in the Müszi, as a kind of a free-university which is available for everyone  (https://muegyetem.wordpress.com/about). With the help of this grant we could invite guest lecturers, and we studied the seemingly faraway from art territories of radical rethinking of economical systems. This process will be closed with a publication, presented during the planned exhibition.

[ms-mau]

Sugár János

[lillaszasz]

Az OFF-Biennálé Budapest bemutatja: GAUDIOPOLIS 2017

2017. szeptember 29. – november 5. Budapest, Dunaújváros, Eger, Nagyatád, Nagykanizsa és Pécs

2017 őszén nyílik meg, immáron második alkalommal, az OFF-Biennále Budapest, Magyarország legnagyobb civil, független művészeti kezdeményezése. Az idei kiadás címe Gaudiopolis 2017.

Az OFF-Biennále, a kortárs művészeti biennálék közül egyedülálló módon alulról szerveződve, hálózatosan működik, művészek, alkotócsoportok, kurátorok, galériások és műgyűjtők együttműködésében valósul meg. Az OFF célja, hogy a képzőművészet eszközeivel részt vegyen a közügyekről való társadalmi párbeszédben és a demokrácia kultúráját erősítse. A magyar független képzőművészeti színtér alapjainak újraépítését szorgalmazza, melynek pénzügyi és infrastrukturális hátterét évtizedek óta szinte kizárólag állami források jelentették. Ez a függőség nagyban meghatározta a kortárs színtér működését. Az állami források elosztása nem átlátható módon, számos esetben a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásával zajlik, és gyakran a politikai akarat leképezésére szolgál. Ezért az OFF-Biennále nem pályázik magyar állami forrásokra és kívül marad az állam művészeti intézményein.

2017-ben az OFF-Biennále több mint negyven projektet mutat majd be Budapesten és több más magyar városban. Nem csak művészeti galériákban, hanem műtermekben, használaton kívüli ingatlanokban, magánlakásokban, alternatív színházakban és a köztéren is találkozni lehet majd az OFF programjaival.

Gaudiopolis 2017 – Az öröm városa

Az OFF-Biennále 2017 megrendezéséhez olyan kerettémát választottunk, amely lehetővé teszi, hogy a jelent és a jövőt egyaránt meghatározó, húsba vágó és izgalmas kérdésekkel foglalkozzunk, és hogy a várost többféle módon birtokba véve felfedezzük a művészet felszabadító és változást hozó erejét.

Gaudiopolis, az „öröm városa” egy gyermekköztársaság volt, melyet Sztehlo Gábor evangélikus lelkész alapított a második világháborút követően Budapesten. Árvaháza vallásra, társadalmi hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül több száz gyereknek adott otthont, akik a háborúban elvesztették szüleiket, otthonukat. Az „öröm városának” gyermek lakói saját kormányzatot hoztak létre, képviselőket választottak maguk közül, és mindenkire (a tanárokra is) vonatkozó törvényeket hoztak. Noha kis mértékű állami segítséget is igénybe vettek, Gaudiopolis független intézményként működött 1950-ben bekövetkezett államosításáig.

Gaudiopolis története ma is aktuális: az egymás iránti bizalom, a nagylelkűség, a felelősségvállalás és a törődés mini-köztársasága inspirálta az OFF-Biennále projektjeit, és azt a saját működésmódunk szempontjából is példaadónak érezzük. Bár Európába a háborús tragédiák ma elsősorban a menekültek beszámolói és a médiatudósítások által jutnak el, szűkebb és tágabb környezetünket ismét politikai és társadalmi krízisek jellemzik. Újra kell tehát gondolnunk az egyéni kiállás, az oktatás, a közösségépítés és a demokrácia fenntartásának összefüggéseit, és hogy mi lehet a szerepük ebben a gyerekeknek, a játéknak, az örömnek – és a művészetnek.

Reismann Mariann: Sztehlo-gyermekotthon, 1946. Evangélikus Országos Múzeum, Budapest

Résztvevők Az OFF-Biennálén részt vevő projektek részben a kurátori csapat meghívására születtek, részben az OFF által 2016 tavaszán kiírt nyilvános pályázat keretén belül lettek kiválasztva.

A résztvevő művészek között van többek között: Albert Ádám, Can Altay, Altorjay Gábor, Akademia Ruchu, APART, Architecture Uncomfortable Workshop, Art Wall, Bajusz Orsolya, Zbynĕk Baladrán, Anca Benera – Arnold Estefan, Jerzy Bereś, Johanna Billing, Bogyó Virág, Borsos Lőrinc, Eugen Brikcius, Giulia Bruno, Bukta Imre, Marvin Gaye Chetwynd, Cséfalvay András, Anetta Mona Chişa – Lucia Tkáčová, Csoszó Gabriella / Freedoc, Demeter Dávid, El-Hassan Róza, Ember Sári, Erhardt Miklós, Erlich Gábor, Fejes Andrienn, Fekete Valér, Stano Filko & Alex Mlynárcik, Andreas Fogarasi, Fridvalszki Márk, Gosztola Kitti – Pálinkás Bence György –Hegedűs Fanni, Andy Holden, Tomislav Gotovac, Ion Grigorescu, Gróf Ferenc, Gryllus Ábris –Tóth Márton Emil – Vadas Zsófia Tamara, Ane Hjort Guttu,  Hajdú Zsolt, Nicoline van Harskamp, Hódi Csilla, Horváth Csaba Árpád, Danièle Huillet – Jean-Marie Straub, Adelita Husni-Bey, Binelde Hyrcan, Richard Ibghy – Marilou Lemmens, Sanja Iveković, Sven Johne, Karas David, Kaszás Tamás – Loránt Anikó (ex-artists’ collective), Marcio Kerber Canabarro, KissPál Szabolcs, Milan Knížák, Kokesch Ádám, Kolozsvári Csenge, Eva Koťátková, Július Koller, Jiří Kovanda, Kristóf Gábor, Kristóf Krisztián, KwieKulik, Lakner Antal, Lakner László, László Gergely –Katarina Šević, Armin Linke, Kis Varsó / Little Warsaw, Lowas Péter, Dušan Makavejev, Maljusin Mihály, Alexander Manuiloff, Maurer Dóra, Mikulán Dávid, Karel Miler, Monory Ráhel, Nagy Csilla, Nemes Csaba, Nem mi voltunk crew!, Jüri Okas, The Order of Crusaders for Pure Humor Without Banter, Neša Paripović, Ewa Partum, Manuel Pelmuş, Pirrogó Duó, Pneuma Szöv./Mókusok, Molnár Csaba, Joanna Piotrowska, Michael Rakowitz, R.E.P., Rostás Bea Piros, Sarkadi Péter, Schmied Andi, Simon Kati – Vásárhelyi Zsolt, Sipos Eszter, SLAVS AND TATARS, Mladen Stilinović, Sugár János és a Műtárgykészítés kurzus hallgatói, Szász Lilla – Hidas Judit, Szeri Viktor, Szilágyi Kornél – Vándor Csaba, Szolga Hajnal “Szaffi”, Tanközlöny, Tót Endre, Tóth Balázs Máté, Tóth Zsuzsanna, Tulisz Hajnalka, Trapp Dominika, Jerzy Treliński, Piotr Wysocki –Dominik Jałowiński, XRC (Kovács Balázs), Akram Zaatari

A résztvevők teljes listája hamarosan elérhető lesz az OFF-Biennále honlapján.

Csapat Az OFF-Biennále vezetője: Somogyi Hajnalka Kurátorok: Erőss Nikolett, Kopeczky Róna, Páldi Lívia (2016), Somogyi Hajnalka, Szakács Eszter, Szalai Borbála, Székely Katalin Edukáció: Böhler Nóra PR és kommunikáció: Rothman Gabriella Kommunikációs tartalomszerkesztés: Nagy Gergely Archiválás: Dragon Zoltán Pénzügy és adminisztráció: Bognár András

Fő támogatók ERSTE Alapítvány Goethe Intézet, Budapest Horváth Művészeti Alapítvány, Budapest Adam Mickiewicz Intézet, Varsó Francia Intézet, Budapest

Az OFF-Biennále 2017-es kiadásának fő együttműköd�� partnere a lipcsei GfZK – Galerie für Zeitgenössische Kunst. Az együttműködés támogatója a Német Szövetségi Kulturális Alap.

[mihalyi-barbara]

Tegnap Peternák Miklóssal egymást fotóztunk Sugár János könyvbemutatóján

[everybodyneedsart]

Sugár, János - One must think about the fire @ Kisterem, Budapest

[takarodjatokamehembol]

Tanulságos történet arról, hogy miért ne legyen nagy és nehéz lámpaburád

Életem legemlékezetesebb nőnapja volt a mai. Az ebédlőben ülünk @esztiorossal, mikor az asztal fölött lógó vastag üveg lámpabura úgy dönt, hogy leveti magát, és telibetalálja a homlokomat. Pár pillanatig mozdulni se tudunk a döbbenettől, én a homlokomra szorítom a kezem, aztán elveszem, kérdezem Esztertől, vérzik-e. Fölösleges kérdés, a kezem csupa vér. Állok föl és látom, hogy a vérem csöpög a padlóra. Kitántorgok a fürdőbe, közben Eszter a kezembe nyom egy adag szilviát, azt szorítom oda, ha egy pillanatra is elveszem, dől a vér. Várok egy kicsit, aztán felnézek a tükörbe, látom, hogy a fél arcom csupa véres meg így a könyökömig folyik a karomon, na most kezdek el sírni. Mikor nagyjából elállt már, nagy nehezen felhívom anyukámat, hogy ellátnak-e, mert nem vagyok bejelentve Pestre (meg hát ki mást hívnál vészhelyzetben). Azt mondja, ellátnak, keressünk sürgősségit. Bikás park, Szent Imre Kórház van a legközelebb.

Szent Imre. A betegfelvételis ablak le van üvegezve, premier plánban nézhetjük, ahogy tíz dolgozó le se szarja, hogy mi ott állunk éppen és várjuk, odajöjjön valaki a nekem kb gyomorszáj magasságban lévő nyíláshoz és felvegyen. Egy orvos végre megközelíti a nyílást, Eszter szól neki, hogy szeretnénk bejelentkezni. Közli, hogy ő nem tud segíteni, mindjárt jön a kolléganő. Nemsokára valóban megkérkezik egy kiscsaj, a háttérzajtól kb egy szót sem értek abból, amit mond (mikrofon természetesen nincs). Ahogy gyakorlatilag lehasalok, hogy beszélni tudjak vele, el kezd vérezni a seb. Végre felvesznek, valamit motyog a csaj, hogy itt nincs traumatológia és lehet, hogy várni kell vagy nem tudom, de alig hallom. Leülünk, várunk. Szólítanak. Hát itt nincs traumatológia, menjünk át a Szent Jánosba. A vérnyomásomat meg a pulzusomat azért megméri, 134/94/81, szerintem életemben nem volt még ilyen magas (alacsony vérnyomással, vérszegénységgel...) A metróhoz menet a helyi mszp-sek vörös szegfűt osztogatnak nőnap alkalmából. Már nem sírom el magam váratlanul dolgokon, kevésbé remegek és Eszter szerint kezd visszatérni a színem.

Szent János. Hatalmas és elképesztően lepukkant az egész. Mármint átlagos magyar kórházhoz képest nem annyira vészes. A bejáratnál Szent János szobor, odaígérem neki a szegfűt, ha itt ellátnak. Valahol a komplexum felénél van a traumatológia, zsúfoltság, mentős ágyon fekvő emberek, gyomorszájnál lévő ablak, megint elkezd vérezni a sebem. A wc előtt találunk helyet, rajta a fenti tábla. Végre szólítanak, fiatal, kedves orvos, először össze akarja varrni egy öltéssel, de végül csak egy tapaszt kapok meg egy tetanuszt a fenekembe. Felküld CT-re, az egyik leghátsó, legfölső épület. Közben besötétedett. Miközben tökegyedül bolyongunk az épületek között, Eszter egy egész zombifilmet leforgat fejben. Kapunk egy térképet a kedves orvostól de nehezen igazodunk ki rajta. Végre meglátunk egy embert az egyik ajtó előtt cigizni, bár hanem dolgozó, ápolt, fehért fürdőköpenyben. Öreg nő, körülbelül olyan lepukkant, mint a kórház. “Ez a pszichiátria” közli két slukk között.Tovább megyünk, végre megtaláljuk az épületet. Tök kihalt, félhomályos, ütött-kopott folyosók, némelyik teljesen sötét. Kicsit várunk a CT-nél, elszaladok pisilni (a wc nem annyira rossz, mint vártam), közben kijön a doktornő és Eszterrel veszekszik, hogy minek küldtek ide meg mit keresünk itt. Odamegyek, köszönök. “Terhes?!” támad nekem válaszként, mondom nem. Akkor ő nem érti, minek küldtek CT-re, fiatal vagyok és egészséges, a sugár négyszázszorosa a röntgen terhelésének. Tőlem kérdezi, minek küldtek. Mondom hát én nem tudom. Hát ő se. De végül behívnak, megcsinálják, visszabattyogunk a traumára, ott közlik, hogy minden rendben, két nap múlva menjek a Fehérvári úti klinikára kontrollra. Kifelé menet belerakom a vörös szegfűt a szobor előtti vázába. Hát ennyi. Sose tetszett az a nyomorék búra.

[teleportgaleria]

Cinema Teleport @ Trafóklub

Helyszín

Trafófklub

Időpont

2017. február 1.

///////////////////

Művészek��

BRÜCKNER János, ERMÉNYI Mátyás, FÁTYOL Viola, FILLÉR Máté, Gazsi Rap Show, GÁSPÁR Dániel, GUTEMA Dávid, HORVÁTH Csaba Árpád & SIPOS Eszter, IPSICS Barbara, KESERUE Zsolt, KISSPÁL Szabolcs, LIMA Victor, NEMES Csaba, PETTENDI-SZABÓ Péter, Société Réaliste, SUGÁR János, SURÁNYI Nóra, SZEMZŐ Zsófia

Meghívott előadók

LIMA Victor, SALLAI László

Installáció 

SZAPU Dániel

Grafika 

BOZZAI Dániel

Kurátorok 

DON Tamás, GADÓ Flóra, ISTVÁNKÓ Bea, MARGL Ferenc, SÁRAI Vanda

Együttműködő partnerek 

Bánkitó Fesztivál, Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület, Let it Be! art agency

///////////////////

A Teleport Galéria 2016-ban, a Bánkitó Fesztiválon debütáló projektje, a Cinema Teleport mobil videógalériáját az a felismerés hívta életre, hogy a white cube kiállítóterekben installált, sokszor akár mozifilm hosszúságú kortárs videóművek gyakran nem képesek fenntartani a közönség érdeklődését a munkák egészének hosszára. A térspecifikusan installálható projekt célja, hogy új prezentálási módokkal kísérletezzen, így a Trafóklub tere egy olyan nappali környezetévé alakul, melynek díszletelemei a tévénézés otthonos miliőjét imitálják azt vizsgálva, hogy a kreált kényelem mennyiben tud hozzájárulni a közönség ráhangolódásához, a hosszabb figyelmi elköteleződést igénylő művek végignézéséhez. A korai kilencvenes évek nosztalgiáját megidézve a látogatók kanapékon ülve szabadon kapcsolgathatnak három tematikus TV-csatorna, a History, a Reality és a Music Channelek között, a kifejezetten erre az alkalomra készülő műsorújság alapján. A választás szabadsága ugyanakkor együtt jár azzal is, hogy a párhuzamosan futó programokról a nézők akár le is maradhatnak… A Netflix és egyéb stream-alapú tartalomszolgáltatók korában ez az élmény pedig igencsak szokatlan lehet… Az egész délután látogatható interaktív installáció mellett 19.00-tól egy, a többkamerás sitcomokat imitáló happening során két szakavatott kommentátor, Sallai László és Lima Victor élőben közvetítette a TV-ben látottakat.

Az eseményről készült képgaléria itt érhető el.

A csatornákhoz készült műsorújság itt lapozgatható.

[bdpst24]

Történet a nulladik évből

Először láthatóak együtt Sugár János „soxorosító” grafikai sorozatai

A Történet a nulladik évből című ingyenes kiállításon, 2019. április 5. és május 10. között az Art Quarter Budapestben először láthatóak együtt Sugár János 1986 és 1990 között készült, kis példányszámú grafikai sorozatai. A művek képi világa bepillantást nyújt Sugár narratív művészetének ikonológiájába.

Már Sugár János korai…

[annabarnafoldi]

Optimistic Exhibition.

Miklós Erdély and the Hungarian University of Fine Arts (1946–2018)

Exhibition of the Doctoral School of the Hungarian University of Fine Arts,

Barcsay Hall, 69 Andrássy út, Budapest 1062

15 December 2018 – 25 January 2019

Vernissage: 6 pm, Friday, 14 December 2018

Opening remarks by Gábor Altorjay

The first semester of the 2018/19 Doctoral Programme of the Hungarian University of Fine Arts was devoted to the work of Miklós Erdély. Announced under the working title Miklós Erdély and the Hungarian University of Fine Arts, this exhibition will take place from mid-December until late January at the Barcsay Hall of the University as the closing event of a 3-month art research project. The project is coordinated by Péter Kőhalmi, János Sugár, Zoltán Szegedy-Maszák and Miklós Peternák. Despite its explicitly historical theme, the exhibition aims to present new works created for this occasion, which are accompanied by some existing works as well as reproductions and archival material.

It is a well-known fact that Miklós Erdély had briefly studied sculpture at the Hungarian Academy of Fine Arts in the 1946/47 schoolyear before becoming a highly influential artist of the second half of the 20th century. Of course, this one semester alone would not justify such an exhibition, but we also know that throughout of his life, he was almost constantly in touch with the institution via his friends and entire generations of Academy students, even if this contact was mostly indirect. He cherished lifelong friendships with Béla Kondor and Sándor Altorjai, for instance (both were students of the Academy), and later also with generations of the 1970s and 1980s. In 1975 he held two lectures at the Academy, which had a role in the founding of the artist group later known as the Rózsa Circle. According to some recollections, Erdély was banned from the institution following these lectures, for which there is no direct proof to be found, but a number of documents suggest that the mentality represented by his works and his behaviour was deemed undesirable in the least.

At the turn of the 1970s/80s, several students of the Academy could be found amongst the participants of the Creativity Exercises course he ran together with Dóra Maurer, and later among the members of the Interdisciplinary Thinking (Indigo) group. Six of these students received a rector’s warning for participation at a “non-permitted” Indigo exhibition in 1981.

After 1990, following Erdély’s death, the emerging new generations of students retained a continued interest in Miklós Erdély. In 2008, the Intermedia Department organized a several-days-long conference to commemorate him on his 80th birthday.

The current exhibition is associated with the 90th anniversary of Miklós Erdély’s (1928–1986) birth, as well as a special historical journey back in time and through the history of the institution. In other words, it is an experiment to present the ever-lasting effective history of Miklós Erdély in a new form.

The organizers hereby wish to extend their gratitude to the Erdély family, the heirs, the Miklós Erdély Foundation and members of the Indigo group for their help. The event is sponsored by the National Cultural Fund.