#stáb

[sztivan]

komolyan, hogy Magyar Péter most rámegy arra, hogy biztos blokkolják az internetet, ahova ő megy, és ráuszítja a követőit egy félreértett bizonyítékból egy civil ruhás rendőr adó-vevőjére Hajdúnánásról

az ember ezzel tökéletesen megmutatja, hogy 2010 óta, amíg a NER B-vonalában éldegélt, egyetlen ellenzéki tüntetésen nem volt ott, mert akkor tudhatná, hogy minden ilyenen elmegy a net, amikor nagy tömeg lesz, de hogy még a követői is rámennek erre, hát az gyönyörű

igazából az van, hogy minden kezdő politikus elkövet kommunikációs hibákat, ilyenkor kell egy jó stáb, aki ezeket kezeli, de ha a dilivonaton nincs fék és mindent elhisznek az új arcnak, akkor abból elég izgalmas, meddig lehet eljutni

[szepkerekkocka]

A Magyar Hang legutóbbi számában, a címlapos Magyar Péter-interjú oldalpárjába illesztve megjelent egy viszonylag rövid cikk, Lukács Csaba lapigazgató jegyezte. A benne foglalt információ talán fontosabb, mint amennyire az interjú biztató.

Online itt olvasható (a teljes cikk fizetős). Állításai, röviden összefoglalva: a múlt szombati Kossuth téri tömegtüntetésen megjelent egy MTVA-stáb (közszolgálati médiának nevezni becsületsértés volna a közszolgálattal szemben – SZJ). Minden szokásos felségjelzést, bannert, feliratos pólót, mikrofonszivacsot stb. mellőztek, harcászati célra kifejlesztett méregdrága amerikai technológiával (Silvus) és az Elon Musk-féle Starlinket használva adtak élő közvetítést. De nem tudni kinek, mert a publikumnak (azaz a köznek) nem.

Mindezt feleúton a kínai kommunista rendőrminiszter februári és a kínai kommunista propagandaminiszter májusra tervezett látogatása között.

Másképpen fogalmazva: ha a cikk állításai és következtetései igazak, akkor az állami média az adófizetők által finanszírozott eszköztárral a jogrendszer háta mögött titkosszolgálati feladatokat teljesít. Pontosabban, a kommunista állambiztonság (ÁVH, III. Főcsoportfőnökség) nyelvén, elhárító munkát végez, operatív eszközökkel harcol a "belső ellenség " ellen.

via parameter.sk

[hobbygilda]

Kovács Bálint: Tényleg megéri?

Kútvölgyi Erzsébet, a nagyszerű színész úgy gondolja, Marton László még élhetne, ha nem vádolják meg szexuális zaklatással – erről beszélt Veiszer Alinda műsorában, ami a Patreonon meghallgatható. Mielőtt bővebben is reagálnék, először csak ezt az egy mondatot szeretném kijavítani, nem törődve még a dolog igazságtartalmával sem. Helyesen tehát: Marton László még élhetne, ha soha nem zaklatott volna nőket szexuálisan. Fel sem merül bennem, hogy egy olyan nagyszerű életpályát maga mögött tudó értelmiségi, mint Kútvölgyi Erzsébet valóban arra akart volna utalni, amit a helytelen mondat jelent: hogy nem a bűn elkövetése a probléma, hanem a bűn leleplezése.

De akkor át is ugrok a mondat igazságtartalmára, jelesül arra, hogy nincs neki. Az újságírás egyik alapszabálya – törvényi kötelezettsége –, hogy amennyiben valaki nem hozza nyilvánosságra egészségügyi állapotát, akkor az újságíró sem teheti meg, így habár rég tudtuk, soha nem írhattuk meg, hogy Marton László már halálos beteg volt a botrány kirobbanásakor, tehát sajnos nem, nem élhetne ma már. (Természetesen nem vitatom, hogy a stressz felgyorsíthatja egy betegség lefolyását, de újra mondom: a stresszt a bűnök elkövetése okozta, a leleplezésük csak az időpontot határozta meg.)

Kútvölgyi sokat beszél a műsorban ízléstelenségekről, és talán épp ez: ízléstelenség lenne azokra a mondataira reagálni, amelyek sajnos egyszerűen butaságok (például valamiféle abszurd összefüggésbe hozni az áldozat Sárosdi Lilla és az elkövető Marton tehetségét vagy technikai tudásának mértékét azzal, hogy szabad-e leleplezni a bűnöket), vagy amelyek láthatóan tárgyi tudás hiányából fakadnak (például hogy Kútvölgyi, mint oly sok kommentelő, a bűn és a vád között eltelt idő nagyságát hozza fel problémaként, nem tudva, hogy a traumák jellemzően évtizedekre elraktározódnak, akár időlegesen ki is törlődnek, és nem tudva a konkrét ügyről, hogy Sárosdi Lilla már sok-sok évvel korábban is rengetegszer elmondta a történetét Martonról, csak épp mindenki legyintett rá, mint afféle erős színházi büfében mesélt sztorira).

Kútvölgyi viszont feltett egy kérdést a műsorban: „Nagyon komolyan kérdezem, hogy mekkora bűn az, hogy a kedves operatőr kolléga, aki ott áll a szépen nyírt szakállával, mekkora bűn lenne a részéről, ha mielőtt kimegyek, azt kéri tőlem, hogy fogjam meg a farkát?” Erre viszont könnyen tudok válaszolni.

Egyrészt: ez a szituáció köszönőviszonyban sincs a zaklatások valóságával, hiszen azok nem magasabb hierarchikus pozícióban lévő nők (elismert, nagy színésznők) és a hierarchia legalján lévő kisemberek (egy tévéstáb valahanyadik operatőre) között játszódnak le, hiszen a szexuális zaklat��s soha nem a szexualitásról, hanem a hatalomról szól, és a valamiféle hatalommal rendelkezők követik el a hierarchiában alattuk állók ellen. Ráadásul nem egy stáb előtt, hanem legtöbbször olyan helyzetet teremtve, amelyben az áldozat kevésbé tud menekülni: hogy csak Marton László saját példáinál maradjunk, egy bezárt autóban, egy bezárt igazgatói irodában, egy szigorúan meghatározott menetrendű próbán, a sötétben. Másrészt: ha mindezek ellenére mégis elképzeljük ezt a szituációt, akkor az a válasz, hogy épp akkora bűn lenne az operatőrtől ez a felszólítás egy munkahelyi szituációban, minden konszenzuális előkészítés nélkül, hogy érdemes legyen felülvizsgálni miatta, az adott operatőr dolgozhat-e a jövőben még emberekkel együtt, alkalmas-e a feladata betöltésére, alkalmas-e egy presztízsműsor felvételére. És ha a vizsgálat úgy találja, hogy nem alkalmas, akkor bocsássák el a pozíciójából, és a szakma többi tagjának védelme érdekében hozzák nyilvánosságra, mi történt. (És szerintem nem egyszerűen csak „ízléstelen” lenne, ahogy Alinda válaszolt Kútvölgyinek.)

Ahogy Marton Lászlóval is épp ez történt – egy egészen kis időre, hiszen emlékezzünk, egy évvel a botrány kirobbanása után több hatalommal rendelkező férfi színiigazgató is elmondta, szegény Martonnal hogy kiszúrtak, és újra rendezhetett, újra maga mellé ültethetett a sötétben fiatal nőket anélkül, hogy valaha is felvállalta volna a tetteit, és felelősséget vállalva értük valóban bocsánatot kért volna értük, valamiféle garanciát vállalva arra, hogy többet nem tesz ilyet.

De nem kell mindezt elfogadni. Nem kell egyetérteni, és arra se köteleznék senkit, hogy nézzen utána a társadalomtudományi és pszichológiai tényeknek. Egyetlen egy valamit tanácsolnék: nem kell minden témáról kifejteni a véleményünket. Van, amit jobb, ha megtartunk magunknak – legalábbis ha egy picikét is érdekel bennünket, vajon nem fogunk újra a szemébe köpni azoknak az áldozatoknak, akik soha nem kaphattak kárpótlást azért, ami velük történt, de újra meg újra meg kell hallgatniuk, hogyan védelmezi az elkövetőt és metaforikusan minden elkövetőt egy-egy tiszteletreméltó személy. Tényleg megéri?

[zeroz2ro]

100% NER-esszencia: 1. Felépítették a József Főhercegi Palotát mert Orbán ezt akarta. 2. Majd Orbán kitalálta hogy az Alkotmánybíróság költözzön oda a Vár lábánál lévő irodaházból. 3. Az AB közölte hogy a 15 alkotmánybírónak saját iroda kell, mindegyiknek van saját titkársága és 3-3 jogásza és nekik is saját iroda kell, mert most is van nekik. 4. A József Főhercegi Palota azonban kisebb, nem erre tervezték és nem férnek el benne (15+15+45=75 iroda). 5.  A JFP-ben lesz ugyanis két hatalmas, az eredetivel egyező reprezentatív tér, az előcsarnok és a bálterem, amin utólagos belsőépítészeti bűvészkedéssel az építkezés mostani szakaszában már nem lehet segíteni. 6.  Az Alkotmánybíróságnak semmi szüksége rájuk, viszont mindkettőt klimatizálni és temperálni kell majd. 7. Utólag kell ügyeskedni, hogy jusson hely az irodáknak, tárgyalóknak, a könyvtárnak, a titkársági teakonyhának, az AB történetét bemutató állandó kiállításnak, és a nagyközönség számára nyitott és látogatható legyen. 8. Mindez nekünk 52 milliárd forintunkban került.

[homregeszet]

Látványraktár ABC

Hosszas tervezés, pályázat benyújtás és elbírálás miatti izgalmak, tárgyak válogatása és a kivitelezők varázslata - így lehetne leginkább összefoglalni az elmúlt időszakot. Nem is gondolnátok, de tényleg szinte a teljes ABC-t felvonultató szakmai stáb megfordult nálunk. Az asztalostól a beszerzőn át, cameraman, dekoratőr, fotográfus, grafikus, irodalomtörténész, karbantartó, marketinges, muzeológus, múzeumpedagógus, restaurátor, régész, színész, történész, villanyszerelő és még számtalan abc-be rendezhető szakma képviselői dolgoztak és dolgoznak azon, hogy 2024. január 22-én átadhassuk a kimaradt, központi betűt képviselőknek, nektek, Látogatóknak a teret.

[helsinkiaznyugate]

Az egy Merida Dual Thrust

[bdpst24]

A Balaton Ünnepe - Best of Balaton 2024

A Balaton Ünnepe - Best of Balaton 2024

22 új ajánlattal bővül a lista, Márta István munkásságát pedig életműdíjjal ismerték el A Best of Balaton 2021 óta mutatja be, miért érdemes felkeresni a tavat és környékén az év bármely időszakában. A személyes hangvételű válogatás mögött álló nagykövetek – Gianni, Gyurta Dani, Lábas Viki, Marsalkó Dávid, Ördög Nóra, Tilla, Trokán Nóra, Vecsei H. Miklós és a szakmai stáb – mindannyian…

[konyvekkozt]

amikor elvesznek valamit tőlem

hét évet utcáztam*. mentem télen a nagy hidegben, éjjel és mentem nyáron a nagy melegben, éjjel. és mentem ősszel és tavasszal. krízisidőszakban minden héten, azon kívül kéthetente

az identitásom része lett az utcázás. szerettem, hogy minden eset más, ahogy azt is, ha régi arcokkal találkozhattam. szerettem, hogy a városról alkotott mentális térképemet főleg az utcás élmények adják. szerettem azt a várost, amit így megismertem

a tavalyi szezon már nem volt jó, sok (szakmai) döntéssel nem értettem egyet. de azok a kollégák, akikkel a kocsin ültem, s akikkel szorosan együtt dolgoztam, kiválóak voltak. soha egy percig nem féltem, mert tudtam, figyelnek és vigyáznak rám. mint ahogy azt is, hogy szavak nélkül is értjük egymást, s semmiféle játszma nem zökkenti ki a szövetségünket. tavaly segített, hogy a közvetlen munka jó, ha a teljes stáb nem is az

idén tavasz lett, krízisidőszak vége. nem kaptam levelet a nyári beosztásról. tudtam, de nem sejtettem, ez mit jelent. jött a hallgatás. aztán egy kérdésre (már kérdezni sem akartam, de egy kolléga kért) jött egy nagyon méltatlan és hamis válaszlevél

nem utcázok többet. nem megyek télen a sötétben és a fagyban. nem szólítok meg embereket, akiket más nem. nem találok embereket ott, ahol senki nem gondolja. nem ismerek meg élettörténeteket szállítás közben. nem csengetek be éjjel intézményekbe, s nem fogadom el a kollégák kávémeghívását. nem alszom majd félálomban, félve, hogy nem kelek fel egy bejelentésre. akármilyen nehéz is volt, én ezt szerettem. egyet nem szerettem, azt, hogy meg kellett tudnom ítélni, ha az ügyfél úgy dönt, a helyszínen marad, túléli-e. nincs az a pénz, amiért ilyet lehet kérni - mi meg extrán alig kaptunk pénzt

vége. nem utcázom többet. nem tudom azt mondani, hogy a hajléktalanellátás minden szintjén dolgozom. de nem ez bánt. a bánásmód zavar és az, hogy nem dönthettem. az identitásom egy része odalett vagy nem is tudom. ahol nem jó, onnan jó eljönni. de a városképem, a történetek, a találkozások, az éjszakai hunyorgások, az átfagyások, a fürdetések, a mentővárások, a beszélgetések, a mindenek nagyon fognak hiányozni, sőt, nagyon hiányoznak

* itt most utcázás az utcai gondozó szolgálati munka, amikor szociális munkások nem intézményben lakó hajléktalan embereknek segítenek - ellátás intézésével, étellel, takaróval, intézménybe szállítással, stb. én ennek egy speciális fajtáját végeztem

[nyuszimotor]

Ez a túltolt PC-ség pont annyira undorító és hányinger, mint a Fideszkedő turbószittyaság.

[sztivan]

maximum azt tudom ehhez hozzátenni, hogy a messiásvárás a politikában egy veszélyes dolog, és hogy kimondottan ijesztő azt látni, hány ember esik most neki annak, aki le meri írni, hogy az új megváltónak kikiáltott ember sem egy csodálatos, szűziesen tiszta valaki

főleg úgy, hogy konkrétan semmi bűncselekményt nem csinált még a róla szóló papír szerint sem, csak volt egy csúnya epizódja a válásának, amire nyilván nem lehet büszkének lenni, de hát ennyi

ez meg azért is érdekes, mert egy közepesen profi kommunikációs stáb már megoldotta volna az egészet annyival, hogy na nesztek, ennyire nem volt nőverés vagy terror, csak egy ronda veszekedés, amiért persze elnézést kérek, megbeszéltük utólag, blablabla, de nem, ehelyett le kell tiltani a nyilatkozatot meg propagandistázni, meg ilyesmik, úgyhogy elég jól látszik, hogy ez a kezdő közszereplősködés elég embert próbáló feladat

de hogy újdonsült rajongói most verbális lincselést tartsanak, mert egy ilyen kiderül, méghozzá arról az emberről, aki a NER aktív építője és haszonélvezője volt, nos, kicsit vicces

[zeroz2ro]

Még ennyi év után képes az MTVA meglepni. Miközben országos tanársztrájk, élőlánc zajlott az országban az M1-en 8:20 perckor ÉLŐBEN (!) kapcsolták az egri, püspökladányi, szegedi és nyíregyházi piacot, ahol elmondták és meg is mutatták, hogy szezonális zöldségek, úgymint alma (!) és krumpli (!) kapható! Őrület! 4 stáb 4 riporterrel 4 városban élőben.

[meg-megbanom-ezt]

Álomposzt kutyával, Bowie-val és Orbánnal

Rég álmodtam érdekeset (valahogy túl zavaros volt az életem és az álmaim is), de egyszer csak HOPP!

Szóval elég összetett álom. Az első fele: részt vettem valamilyen madárvédelmi projektben, sziki / pusztai madarak védelmére irányult, székicsérek és pacsirták rémlenek, fészekszámlálás, többek között. Bár én inkább csak asszisztens voltam, írnok. Mindenesetre a projekt jól sikerült és részt vehettem a zárógála-féleségen, a projektvezető valami befolyásos ember volt, mert díszvendégnek meghívta David Bowie-t is! És ő eljött!! Ráadásul fiatal volt, a vörös hajú Ziggy Stardust korszakában (nem ismerem eléggé, ne üssetek (n)agyon)! És pont mellettem ült és megkérdezte, én csináltam-e azokat a gyönyörű képeket a kiállításon, mire mondtam, hogy nem, én sajnos csak krumplival tudnék fotózni. Nem biztos, hogy pont így, de valami fárasztó ócska poén volt, mindenesetre Bowie nevetett rajta, mert természetesen úriember volt. Ekkor tűnt fel, hogy milyen hosszú és hegyes fogai vannak. (Na EZ érdekes, mert fölkelve megnéztem és nem is voltak szegénynek ijesztő fogai. :( Hogy akkor miért így képzeltem el álmomban, az jó kérdés. Hacsak össze nem keveredett bennem a kislánykori rocksztár crushommal, Freddie Mercuryval.)

A második fele: az álom fő magja egy incidens volt, méghozzá az, hogy eltűnt a mostani kutyánk, már több hónapja (akár egy éve is?), és kiderült, hogy valójában ellopták! Sőt, valahogy a chipet is kiütötték belőle és eladták egy jóhiszemű párnak, akik örökbe fogadták! Nagyon felháborított az eset, de mire felgöngyölítettük, elmentünk a párhoz, előadtuk nekik és ugye az volt a cél, hogy adják vissza a kutyánkat. Nagyon sokkolódtak szegények, de végül is beleegyeztek. Viszont utólag bűntudatom volt, hogy túl keményen léptem fel velük szemben (valamiért én lettem a szószóló a családból), biztos, hogy nem mentem át asszertívból aggresszívbe?

A kutyát nem rögtön adták vissza, mert időközben hoztunk egy másik kutyát a menhelyről, egy vizslát, vele azonban nem sikerült zöld ágra vergődni, túl sok baj volt vele és úgy döntöttünk, inkább visszavisszük. Na persze ez eléggé seggfej dolog, érzem, de miért ne vallanám be, hogy álmomban hibát követtünk el? A menhely úgyis a nyakunkra járt, hogy nEm LeSz eZ íGy jÓ, miközben ŐK sózták ránk ajánlották pont ezt a kutyát. Szóval, még velük is várt rám egy kör vitatkozás.

Orbán Viktor pedig úgy jön a képbe, hogy csináltak egy országos túrát, ahol random embereknél vendégeskedik, amit persze leadnak a tévében és ez így kötelező(?!). Nyilván, hogy "a mi kutyánk kölyke, egy közülünk" fílinget erősítsék. (Úgy tűnik, van egy-két visszatérő motívum az álmaimban.) Anyám főzött valamit, amit tudott, mi meg viselkedtünk, ahogyan tudtunk, tartózkodón.

Későbbi jelenet, hogy sétálunk egy városban, Orbán meg én (valsz. a közeli megyeszékhely, bár eléggé átalakulva, olyan '70-es évek hangulattal - biztos túl sokat nézem a scavengedluxury blogot). Orbán próbál társalogni velem, hogy színházba vagy uszodába tartok-e (épp arra sétáltunk), állítólag valami nagyon jó előadás lesz a színházban. Én meg elég vonakodva válaszolgatok, de nem is lázadásból, hanem mert a kutya-ügy jár a fejemben állandóan. És EKKOR hasított belém egy olyan felismerés, hogy hát hogyan is lehetnék lázadó vagy forradalmár, az Orbán ellen vagy akármi nagyobb ellen, ha mikroszinten még a saját családi miniérdekeink ellen sem tudok kiállni!! Ezt kell gyakorolni előbb!!

Végül azt mondtam, hogy az uszodába megyek, a beszélgetés itt lezárult, Orbán peckesen ellépdelt. Nyilván, ő is meg a stáb is inkább megilletődöttségnek hitték a kommunikációs stílusomat. Hadd higgyék. Később elmentem az uszodába, ahol nagyon kicsi fakkokba lehetett csak pakolni a cuccokat és egy nagy társaság foglalta el az egyik szekrényt, de még találtam egy üres fiókocskát, csak győzzem megjegyezni. Oké, ennek már tényleg semmi jelentősége nincs. Peace out.

[bukovskikaroly]

isten horgászata sekély vízben

Durva sóhajtások sápadt fuvallatai lengték be a környéket. A világ egy veszélyekkel töltött káposzta vagy egy matek dolgozat, - mondta a guru. ( Lehet, hogy nem ezt mondta.)

Éppen, az ún. főzős csatornák megreformálásán dolgoztam behind the scene jelleggel. ( szaladgálás a tűzhely és a retyó között, rövid, de hangos fingások hangja, vagy éppen a stáb hányása. stb.) ((Tényleg a Mandalóri szarás / dugás közben se veszi/veheti le  a sisakot? Kínzó kérdések ezek. ))

A kutya vidáman rágcsálta a lábszáramat, a cigim fogytán volt, a nap  meg úgy döntött, hogy nem megy le.

Akit ma lelőhetsz, ne halaszd holnapra, idézte a guru a Moszad titkos jelmondatát.

[matekonkol]

2022 a függetlenfilmek* jegyében telt.

Szeretek a terveimről és a közeljövőről posztolni, de ezúttal két olyan projekt együttállásáról írhatok, amiket a 2021-es írás és előkészítés után be is fejeztünk.

Röviden: elkészült a Ki mint veti ágyát / Reap What You Sow! A 20 perces esszéfilm egy Pestre éppen fölkerült lány egy hetén keresztül problematizál többek közt kulturális migrációt, bántalmazást, kizsákmányolást. A film mögött álló elképzelésekről nemrég adtam le egy esszét, ami bizonyára hamarosan meg is jelenik.

Nem tudok elég hálás lenni a főszereplőknek, Szőke Abigélnek és Hegyi Barbarának, az alkotótársaimnak, Papp Tamásnak, Vida Orsinak és Andella Mirtillnek, és minden további szereplőnek és stábtagnak, akiket sokszor fogok még felsorolni, különösen, hogy a függetlenfilmek léte többek közt a fizetetlen és láthatatlan munkának köszönhető. (Itt szerepel mindenki: Ki mint veti ágyát / Reap What You Sow)

Januárban forgattunk a megtakarításaimból, aztán pár hónapon belül az utómunkákkal is elkészültünk. Az év végén három zárt körű vetítést is szerveztünk neki – egyet a stáb, egyet a Szikra Mozgalom, egyet a Társadalomelméleti Kollégium tagjai számára –, hiszen az ilyen találkozások és beszélgetések a legizgalmasabbak egy film életében. Így amellett, hogy jelenleg forgalmazót keresünk, azt is elkezdjük szervezni januártól, hogy miként lehetne minél több középiskolában vetíteni a filmet.

***

A másik nagy esemény, hogy a Fordulat folyóirat 30. számában (Kultúra és kapitalizmus) megjelent az első tudományosabb baloldali írásom, többek közt arról, hogy *bárhogy csavarjuk, nincsen teljes függetlenség; hogy állami támogatás nélkül hirtelen "sok" és "jó" fikciós mozifilm készült, amint a Filmalap színre lépett; hogy az "ellenzéki" filmesek is individualistán gondolkoznak; hogy milyen az Ernelláék Farkaséknál politikai gazdaságtana. Az a címe az írásnak, hogy REMÉLEM, LEGKÖZELEBB SIKERÜL PÁLYÁZNOD és hamarosan publikus lesz online is (de persze bárkinek elküldöm, ahogy eddig is).

A Fordulat-sztori egyfelől azért aktuális, mert a napokban olvastam a Replikában András Csaba nagyon időszerű, izgalmas és inspiráló kritikáját a 30. lapszámról (amiben röviden az én cikkemet is említi). Ez az alábbi linken elérhető, illetve ajánlom a kapcsolódó eseményt: Replika 125 lapszámbemutató – “Rassz” és Osztály

Másfelől a terveim közt van a kortárs magyar filmipar alternatív útjainak kutatása, többek közt az érdekvédelemmel, a szervizprodukciókkal, "amatőr"-, dokumentum-, animációs- és rövidfilmekkel, illetve természetesen egy filmes mozgalom szervezésével is foglalkozva. Ehhez jelenleg szerző- és szerkesztőtársakat keresek.

***

Összességében elmondhatom, hogy 2022-ben először egész közel kerültem a számomra ideális működéshez: hogy a filmes, pedagógiai és mozgalmi munka egyetlen tevékenységben találkozzon. Soha rosszabb évet!

***

[Kell néha disclaimert kihelyeznem arról, hogy Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata pálykezdő ösztöndíjat nyújt nekem. Ezennel feltüntetem.]

[Fotók: Takács Borisz és Hortobágyi Júlia]

[tovishaziambrus]

Köszönöm ezt az évet mindenkinek, aki segített vagy csak úgy volt. Szeretlek titeket. Bori Misi Suki Szabi János és az egész stáb titeket is, (csak nem fértetek a képre). Este pedig bezárjuk az évet a hajón egy dögös Erik Sumo koncerttel!! Még vannak jegyek. Este 8-kor kezdünk, 10ig tart a bál, gyertek időben! 🙏❤️🎉

[katelucysub]

Hivatalos! Érkezik a Young Blood 2. évada!

Jó hírem van a Young Blood nézőinek! :)

A korábbiakban is érkeztek hírek a sorozat folytatásával kapcsolatban, de most már tényleg hivatalosnak tekinthető a 2. évad, ugyanis a napokban elkezdődött a forgatás. Ezzel egyidejűleg pedig egy posztert is kaptunk a legújabb évadhoz:

A plakát mozgó változatát itt tudjátok megnézni: [MEGNÉZEM]

Annyit már lehet tudni a sorozattal kapcsolatban, hogy a teljes csapat visszatér, sőt egy új szereplővel is kiegészül a stáb, Fu Weilun személyében. A 2. évad minisorozat lesz, a MyDramaList-en található információk alapján várhatóan 12 részből fog állni az új évad.

A forgatás kezdetéről pedig megnézhettek itt egy rövid videót: [MEGNÉZEM]

A Young Blood folytatásával kapcsolatos legújabb híreket megtaláljátok majd itt az oldalon, illetve a twitteren is!

katelucy