#spar parkoló | Explore Tumblr posts and blogs

szallakakukk-blog · 8 years ago

Text

Negyedik hét

Történetünk ott maradt félbe, hogy vasárnap éjfél környékén enyhén tintás Barnes állapotomban tértem nyugovóra...

Kari #3

Fél 10 körny��kén keltem a kanapén, szerencsére az évek meg a rutin, a nyári felkészülés az ünnepi időszakra sikeres volt, az este épp csak enyhén apatikusra mart meg, minden jól van úgy ahogy, nem kell ez a stressz..

Kezdésnek meglátogattam nagybátyámat, ahova a külföldről szokás szerint zsákmányolt helyi jellegű dzsinn társaságában szambáztam be. Kóstolni ilyenkor nem szoktunk, az utóbbi időben sűrűbben utazgattam, mint amilyen tempóban fogy a gin, úgyhogy bekerült a kamrába a többi trófea közé :) Innen újra meglátogattam Nagyimat, majd a 4es metró névre keresztelt féregjárat segedelmével landoltam Kelenföld City-ben. Apropó, előző napi report-ból kifelejtettem, hogy hugimmal, a világ kitrécselése közepette, végül vettünk egy 72 órás BKV jegyet nekem. Most már papírom van róla, hogy bödös turista vagyok Budapesten, hisz ki más járkál ilyennel? :) Nyah, szóval Kelenföld, meg minden, Fehérvár-fehérvár állomás a target, de persze most ment el minden vonat, meg a mozdonyvezetőknek éppen pihenő ideje van, 40 perc várakozás következett. Megpróbáltam feltérképezni, hogy enni tudok-e valahol, azt ugyanis ezeddig, ma még nem tettem meg. A resti zárva, mellette egy „Fornettis” tárva nyitva, de egy tálca megszáradt pékárun kívül mást nem nagyon kínált, pedig az ajtón hatalmas betűkkel reklámozta a bécsis zsemléjét :( Kaja postponed.

A vonaton beültem egy „kurva anyját az egész világnak” típusú anyuka mellé. Tőlünk 5 méterre úgy 4 gyerek nyúzta egymást, ami nekem fel sem tűnt egész addig, míg ez, mellettem, el nem kezdett morogni, hogy: „bezzegha az ő gyerekei, naőkbazzeg bezzeg, na nem viselkednének így vazze”. Áldás békesség, a kezdeti gondolatok után, hogyan adjam tudtára, hogy nem kell mindenkinek olyan fapicsának lennie mint ő, inkább visszafordultam az ablak felé, és élveztem a suhogó tájat.

Végül landoltam Fehérváron. Az állomáson átlibbenve, meglátván a jegypénztár köríves pultját, kitört rajtam a nosztalgia, enyhén bepárásodott a tekintetem a szenvedélyes emlékektől. Rájöttem, hogy jéé, valamikor az elmúlt éveken egyszer mekkorát anyáztam itt, mikor nem várt meg minket egy átszállás. Na de nekiindultam az OBI-Interspar irányába. Ez megint nagy meglepődés volt, emellett lakik unokatsóm akit látogatni jöttem, és ez az a lokáció, ahol az idei Fezen üres napközbéit eltengettük a parkolóban, az Intersparból zsákmányolt szajrén kérődzve. Illetve, volt egy különálló, renitens csapat, akik a parkoló helyett az OBI kerti asztal installációjában találták meg életük értelmét, s egyben az ebéd helyét. Sajnos a biztonsági őr kevésbé látta a helyzet marketingértékét, így csakhamar visszazavarta Hugyosjózsiékat a parkolóba hozzánk. Na, szóval, kicsi a világ. Most ez volt az a hely, ahol a Spar-benzinkúton találtam sajtos parajos fusilli-t (egészségemre, nevezzük inkább csak orsótésztának). Belaktam, majd belekóstoltam a kisfiús anyukák önfeledt, energiától kicsattanó, nyugodalmasnak nyomokban sem nevezhető életébe. Kettő darab órát voltam csak ott, de olyan szinten szopta le az összes energiámat a kis tökös, hogy halvány lilám nincs róla, hogyan lehet ezt napi jelleggel bírni.

A következő program pont ideálisan lett időzítve, Árpád-fürdő, szétázás. Kicsit bátran vágtam bele az útba, a telómon jól elment a zinternett, de okos csávó vagyok én, odatalálok. Na, pont mikor épp a rossz irányba indultam volna, jöttem rá, hogy az nem úgy van az, én majom kikapcsoltam fél hete a mobilnetet, valami furcsa megfontolásból. Visszanyomtam hát, korrigáltam a röppályámon, aztán fürdőtársam átkarolva nekiindultunk a pancsolásnak. 16:40 körül érkeztünk, 5től pedig már program volt a gőzfürdőben. A medencék sem rosszak, de az igazán jó része a fürdőnek az egészkor felsorakoztatott showműsorok, amiket a fürdőmesterek ejtenek meg, hol a gőzfürdőben, hol a szaunában. Utóbbiban 6kor és 8kor is jártunk. Aki szereti a szaunák világát, de nem próbálta még azt az érzést, amikor a fürdőmester egy törölközővel legyezve küldi rá a 90 fokos szaharai léghullámokat, az most gyorsan szégyellje el magát, és pótolja a hiányosságát, a világ legjobb dolga. Zene is szólt közben, lett is egy gyengus Dzsordzsmájkül mérgezésünk, de ezt a 8as program szépen helyretette. Félidőben egy vödörből jeget szórtak ránk a mesterek, majd a végén egy bőlére eresztett felöntést követően a Guns'n'roses aláfestésével kaptunk olyan ventillációt, hogy mintha napalmmal szórtak volna meg, de mi közben 30 másik emberrel tomboltunk a Guns-ra :) Mesteri befejezés.

Úgy F10 körül zárt a hely, nekiindultunk hát keresni valami éttermet. Itt megint nagy felfedezés volt, hogy a sarkon van az az FHB fiók, ahol az Allianz-os utasbiztosításom kapcsán jártam még Fezen alatt. No, találtunk egy valami nyitva levő forma vendéglátóipari egységet, de idegenvezetőm elmondása szerint sznobabb hely az mint szeretnénk (értsd: puccos, drága, de nem annyira finom. Form-over-function), így mindent egy lapra téve fel, átmentünk egy másik helyre, ami talán még nyitva van. A másik hely: A Marxim. Mint kiderült, nem csak Pesten (Budán), van ilyen. A tulaj a szemével ölt, mikor pizzát akartam rendelni, kettőt. Végül egyben megalkudtunk. Na jó, az alkudozás túlzás, ő ajánlotta fel egyből. Aklimatizálódás után már láttuk az emberünkön, hogy jólelkű, de amikor 30 vendéget kell étellel, itallal ellátnia, akkor szépen komótosan azért még őt is elönti az agyfasz. Az egész napom arról szólt, hogy nem igazán ettem, mert szart azt minek. Hát, itt a csávó olyan pizzát rántott össze, mindamellett, hogy talán egyetlen percet ha szánhatott rá, hogy le a kalappal. Milliméter vékony tészta, ízletes paradicsomszósz, finom feltétek, minden grammja kincs volt. Aztán pár korsó sör után eltettük magunkat másnapra.

Kari #4

Reggel a Lipótiban reggeliztünk, sajna Cserpes termékek már ugye nincsenek, így csak egy szenyát, aztán pályaudvar. Elengedtem egy minden-bokorban-megálló jellegű szerelvényt, hogy a 30 perccel rövidebb menetidővel felszerelt gyorsvonattal ugorjak vissza a fővárosba. Mikor rájöttem, hogy van ilyen opció, vettem is gyorsan külön egy 150 Ft-os helyjegyet rá. De minek. Mikor épp mentem volna ki a peronra, vettem észre, hogy 55p késéssel indul a buli. Így lett a vége Zónázó, keblére ölelt a MÁV is, isten hozott itthon :P

Délben megint meglátogattam anyumat, 2re elmentem fodrászhoz, aki csak miattam beugrott dolgozni (meg mert jól elfelejtette, hogy 27ét beszéltük meg :P), itt időt szakítottam a 100L-es bőröndöm telepakolására. Ebbe a körbe befért egy cipősdoboznyi könyv is, pár játék (Battle line, Cards Agains Humanity). Hugimnál zabálás f5kor, aztán f7 körül átszambáztam Gy-hez kidumálni a világot, egy üveg fröccs, meg némi portói támogatásával. És kérem indult az este, vol 4.

Taxival felszedtük a hugomat, kidobtuk Gy-t Kelemennek Kabátban, majd csobbantunk az Akváriumban, ahol a 9re kiírt Brains nyilván csak 9:30 körül kezdődött (és még így is sokkal jobban jártunk, mint a veszprémi buliban, ahol hasonló kezdést végül 10:48kor sikerült a srácoknak tető alá hozni.) A Halott Pénzzel közös nótázás az sajnos át lett téve a következő napra, de egy Rock'n'roll rugója azért így is jutott nekünk, illetve meglepő módon elég hely a tömegben egy kis ugrándozáshoz. A mai 1 órás kardio is megvolt :) Koncert után 3ból meglátogattunk 2 ellátót (-kert, -ház), végül a Lámpásban tömtük az arcunkba a világ legfinomabb pogácsáját. Időközben elvesztettem hugimat, 1 körül pedig rádöbbentem, hogy ideje lőni a pizsit, ha nem akarok húzós áron venni egy pót-repülőjegyet.

Vissza a balettba

Hétkor keltem, végtelen izgalommal, vajon lesz-e taxi, vajon mindenki most akar-e kimenni a reptérre? Hát, ahogy ilyenkor lenni szokott, végtelen + 20perc is volt az indulásig. Igen, most 20 perc csúszással adtak fel minket. Előtte kiélveztem a Sky Lounge svédasztalának varázslatos kis világát, felfedeztem az emeleten, a Costa kávézó mellett „elrejtett” csocsóasztalt, és összefutottam Leroy-éknál 2 svejci ismerőssel is :) Becsekkolásnál láttam egy 3., Zsuzsit is, de ő olyan jól elbújt, hogy csak már a zürichi villamoson sikerült megfejteni, hogy egy géppel jöttünk :)

A felszállás az a műfaj, amikor az ember olyat gyorsul mint ritkán, érdemes tehát jól kihasználni ezt a lehetőséget. Eddigi kísérletezéseim során úgy találtam, hogy a Prodigy – Voodoo People nótájának Pendulum-féle feldolgozása, ha akkor pöccinti be az ember, mikor a gép pont befordult irányba a kifutón, ideális aláfestést ad a manővernek. Ha valakinek van javaslata alternatív felszállós soundtrack-re, kérem juttassa el hozzám!

Kloten-ből már elég rutinosan mozgok, elvégre már harmadik alkalommal járok arra, és itt faszán be van kötve a vonat a terminálra. Najó, pont lekéstük a jó vonatot, úgyhogy nagy segítség volt, hogy Zsófi eligazított a HB (Főpályaudvar) irányába menő vonathoz. Ott aztán nagyon májernek éreztem már magam. S2, S4, S8, S24 mind jó nekem, hát hajrá, rászálltam az első S8 kiírásra, mint légy a légykajára, már majdnem a vonaton voltam mikor gyanús lett a helyzet, és összeraktam, hogy ezek a vonatok általában jönnek is onnan ahova mennek, ergo a rossz irányba csak nem kellene felszállnom. Lényeg a lényeg, egyszer csak aztán beértem a dolgozóba, iparkodtam 7ig, majd konstatáltam, hogy a céges menzán nincs vacsi, a boltok a kecó környékén meg 8kor zárnak, úgyhogy véget vetettem a Miki mókatárának, és elhúztam Lappföldre zabothegyezni. Annyi még hozzátartozik a melóhoz, hogy 5 körül olyan szinten volt a zenergiám, hogy kénytelen votlam az évi 4db-os kvótámban ellőni egy redbull-t, úgyhogy ezt a repülővel megyek dolgozni témát jól lehúzom a bakancslistáról, és igyekszem nem abuzálni többet. Az esti bevásárlás óbazdmeg pillanata az volt, amikor konstatáltam, hogy a „zsemlék” itt 0.65-0.75 pénzért kaphatóak (kb. 75g), míg a félkilós vekni kenyér 1.10CHF. A mattot meg az adta, hogy a kenyér le volt akciózva félárra. Szóval vehettem kenyeret 150 Ft-ért, vagy egy darab zsemlét 200 Ft-os áron. Vettem hát kenyeret, azt hiszem nem vagyok még eléggé svájci...

Megjött közben a Kindle Paperwhite típusú készülékem is. Tokot is akartam rendelni hozzá, de láttam pár tok leírásában, hogy minden Kindle-höz jó, dejó! Hát a faszt jó, 3 milliméterrel keskenyebb lett, úgyhogy a régi tokomat kenhetem a hajamra. No de miért is lepődöm meg, nyilván egyik cég se hagyna ki ilyen ziccert, amikor új kiegészítőket lehet eladni. Azért az a feeling még mindig megvan, hogy a készülékre már rá van töltve a felhasználóm, amint bekapcsoltam üdvözölt, és lerántotta a már megvásárolt könyveimet. Pazar.

Ja, a modulo szappan eltört, nem kaptam újat, úgyhogy végül a Dennerből szereztem ilyen nyomós fost, végre legalább nem a tusfürdőmet használom kézmosásra.

A csonka hét

Csütörtökön semmi említésre méltó nem történt. Hacsak azt nem számítjuk ide, hogy találtam egy vidámparkba illő kosárlabdázós játékot. Dobálni kell a lasztit, 30 másodperce van az embernek, hogy minél több pontot szerezzen. Úgy negyedik játékra sikerült összehozni 30 pontot, ekkor kiderült, hogy vannak a játéknak további szintjei is. A második fokozatnál jobbra balra mozog a gyűrű, így kell ügyesnek lenni. 79 pont fölé sose sikerült jutni, így nem derült ki, hogy van-e következő szint, cserébe olyan igazán istenesen felbasztam az agyamat rajta, hogy mennyit bénázok, és úgy toporzékoltam mint egy szaros 4 éves :o Ha biztiőr lennék, tuti úgy raknám a kamerákat, hogy a gép előtere beleessen a látószögbe... :) Nos, remélem nem találkozunk a közeljövőben az esethez kapcsolódó vicces YouTube-os videóval :P

Pénteken reggel a szokásos edzést toltam, a karácsonyi menük után az atléta úgy feszült bojler felsőtestemre, mint a 7barra fújt tracking gumi. Este 1 órát doboltam. Ezúttal a Vic Firth cég oldalára kavarodtam el rudimenteket keresgélve, és rájöttem, hogy azért az eddigi Udemy-s dobtanfolyam a könnyebbik végénél fogatta meg velem azt a bizonyos dobverőt. Azért vannak itt beláthatatlan mélységek még. Este sok hasznosat csinálhattam volna, ezek között nem volt ott például az, hogy Louis C.K.-t nézzek, úgyhogy ja de, megnéztem.

Last call, Mr. 2016

A szombat igazán lustán indult. Idővel összeraktam, aztán a nagy tervet. Az első része az volt, hogy végre napközben itthon vagyok, hát berakok egy mosást. Ez már csak azért sem volt annyira rossz ötlet, mert reggel az utolsó zoknit vadásztam le a szekrényből.

A második, még előrelátóbb lépés a tervben a bevásárolás volt. Franc se tudja, hogy a hétfői regionális hálidéj azt jelenti-e, hogy a boltosok is otthon józanodnak. Nem kellene rizikózni 2 nap koplalást, bár szómiszó mondjuk pont rám férne. Elmentem hát a boltba, vettem egy üveg gint, egy üveg portóit, 2 üveg bort, meg 6 sört, egy vekni kenyeret, meg egy lityó tejet. A szokásos ünnepi menü. Van itt a mellettem levő Dennerben egy nagyon cuki pénztáros csaj, németül elmagyarázta, hogy az egyik üveg boromon nincs vonalkód, és így nem sokra megy vele. Ezt kb. úgy megértettem, integettem neki, hogy mindegy, akkor hagyjuk, de ő csak erősködött. Akkor azért bekértem, hogy ha lehetne csináljuk ezt a dolgot tovább angolul. Erre ő felajánlotta, hogy Itáliánó? Mondom nájn. Eszpányol? Kezdtem lemaradni, úgyhogy ráerősítettem: Magyar? Fransze? Így a végén 3:3ban kiegyeztünk, közben az egyik kollegina meg kerített egy vonalkódos verziót a boromból. Kész siker.

Hazaértem után egy kicsit leültem blogolni, aztán egy kicsit évtervezni, aztán félbehagytam az egészet a p*csába, és felkerekedtem, mert du. 3 óta lepörögtem kb. már egy egész balatonkört, ideje volt hát, hogy induljon a buli. A lehetséges útvonalak közül a legsimább, legkényelmesebb, leg kevésbé rizikós verziót választottam, felültem a ház előtt a villamosra, utaztam vele 35 percet, kb. 24 megállót, aztán 5 perc nyílegyenes gyaloglással sikerült f8kor elsőnek megérkezni a buliba. De aztán már csőstül jöttek a többiek is, végtelen mennyiségű bármink is volt, a szkútertől a 90es évek magyar diszkógyöngyszemeiig minden lement, a lányok a kanapén ugráltak, aztán az egyikőjük a hátamon lovagolt egyszer csak, aztán pörögtünk, forogtunk, egy kis dombra lecsücsültünk, hopp, az mondjuk qrvára egy ps4-volt amire ráestem, de szerencsére a Sony e téren jobb munkát végzett, mint a Samsung a Note 7 aksijával, nem sikerült kárt tenni benne. :) Ahogyan az ilyenkor lenni szokott: Archeológusaink az írásos emlékek alapján kicsivel hajnali 5 utánra datálják a buli végét.

Dél körül kezdett ébredni a kollektív tudat, felküzdöttük magunkat függőleges gerjesztettségi szintre, majd mindenki a maga kényelmes módján beleolvadt a lakás öntisztulási szeánszába. Fél óra múlva pedig már a csirkés virsli lakmározásával voltunk elfoglalva. Közben Farkas barátom bereklámozta, hogy főz lencsét, s ha átmegyünk kapunk. Aztán a lencse elfogyott. Napasztmek. Ekkor rövid ideig utáltuk. Szerencsére vállalta, hogy főz újat, így autóval átgurultunk 1 km-rel odább, szedtem 3szor is, majd bevettük a kanapét. 4en sokan voltunk rá, úgyhogy a végén a kidobódás mellett döntöttünk. Illetve, így, hogy este 7 felé járt az idő, megszavaztam, hogy végre hazajövök.

Itthon aztán ráakadtam a 12majom című sorozatra, 6 részt nagy hirtelen meg is bírtam belőle, és elmormoltam egy üdvözlégyet, hogy a hétfői nap regionális hálidéj, pótvasárnapnak nekem pont jó lesz.

0 notes