#sikálja

[neverhadplanb]

Két pontot érintesz meg a hátamon.

Túl közel vannak: egynek érzem.

Megkérdezed, mit álmodtam éjjel.

Szimbólumfejtésed találó:

ismered legelső emlékeim, le tudod rajzolni

a tapéta mintáját a gyerekszobámban,

pedig a falumban nem jártál sosem.

Kávézunk, cukor nélkül, tejjel.

Kanalat teszel bele - nincs rá szükséged,

csak szeretsz kavargatni, örvényt

támasztani a csésze közepén.

Vállamra köntöst terítesz, kiülünk a gangra

nyárfazizegésbe burkolózni.

Lábam alá sámlit tolsz, megfogod meztelen bokámat,

ott, ahol a pizsama és a zokni közül kikandikál.

Ujjbegyed hűvös. Bizsereg a bőröm.

Érintésbe csomagoljuk az éjszakát,

kabátzsebedbe teszed, a nehéz kulcscsomó mellé.

Úgy nyitsz ajtót otthon,

úgy zárod be, hogy a kilincsre

rákenődik a közös péntek este.

Hétfőn, amíg menekülsz egy másik bejárathoz,

ecettel sikálja az ajtót a feleséged.

[nottherightspace]

szomorú kislány a metrón...

Ma már sokadszorra látok értelmes szomorú gyerekeket a metrón.

Az ugye alap hogy mindenki a telefonját sikálja útközben. Persze biztosan naagyooon fontos dolgot kell rajta megnézni!? De nem értem hogy ha már gyerekkel ülök a metróra akkor mi lehet fontosabb annál mint hogy egy 5év körüli kisembernek elmesélték mindent amit még nem látott...

Kb 6 metró körön át magyaráznék mindent ! Pláne ha még kérdez is! Hogy működik, mi hajtja, milyen mélyen vagyunk, ki vezeti, mikor csináltak.....

Szegény meg csak néz erre-arra, néha összeakadt a tekintetünk és látom hogy nem érti mi történik itt. Miért mindenki a telefonját nézi? (Persze anyuka is) miért nem válaszol senki a kérdéseire? Pedig látom a szemében az értelmet, és a kíváncsiságot...

Pff az ilyennek egy hörcsögöt sem adnék!

De lehet velem van a baj.. állítsátok meg a világot..........

[versinator]

Meghínak sikálja

Változának fölvágjam mosni? töfföl Kulacsából búzamezőt népségből bömböl Rendőrök almafák? megoszlik kosarakhoz Zátonyok elkészül szajha lábaikhoz Elhangzott lábrakap ősapám megöblítenők Belehalt összehúzódik kényesítse üvegöntők

Kócsag gyűrődő szúrtam malacvilágosság Robbanásalak! tarthat nehezülök álomvirág Villamosan főjjön szilvafa szomjúság Szarvval sztrájkot! vacsorával izzadság Magyarországot? kedvesség istennőhöz őserők Jogod főzte subádat parasztnők

Ujszülött szagosodni összemart bűvöl Holdaknak megtapogasson boltjai kiöl Láttátoke? hahotázva jajunk bitanghoz Bűvöletében kiülnek patakkal kormoz Fölbotorkált ekéjét fölszív dühöngők Zúzd dörrenés szabadulsz viselők

Háztömbök tetteke megtanuljon bizonyság Teremtésben törjél kebeledbe posványság Nyomorúl bekormozza talpamon háborúság Véltéke járdára kovácsolta egyedülvalóság Expresszvonatok nekilátok tüntetés tűnődők Jóisten tetű loholtam lepedők

Gyöngyházkorán elősurran zizegő fölföl Foglalj akarnánk ölelhess gyötrődöl Ebet hosszat böködd átkoz Cseresnye nyálú lebeg! sorshoz Öntözné elnyomott lombokkal épitők Kedvedet lenyúl gőzök libbentők

Hibásszivű kölcsönkérjek termeit izzadság Néptanító vigadjunk szaturnuszig egyigazság Kezeden szellőtől puskaszó jóság! Záporán megbocsájtani tanúnak grófság Sikítsa örvénysüveg koldusod kétkedők Hoztunk kertemig rokonai éhezők

[unbreakablequeeen]

H O L N A P

Felébred egy reggel,megdörzsöli a szemét,ugyanaz a táj fogadja az ablakon keresztül,ami az elmúlt tizennyolc évben,kimegy arcot mosni és közben meglepő,de halványan mosolyog,végre jól aludt az éjszaka, mert már lemondott a fiúról, aki 3 éve levegőt venni sem hagyta, ott volt minden félrecsúszott mondatban és minden kínos csendben.

A tükör előtt áll,miközben fogait sikálja, az évekkel egyre sötétedő karikákat figyeli a szeme alatt, annyiszor csinálta már ezt végig, megáll a szájában a fogkefe, mintha minden egyes szakítással egy árnyalatot barnulna a vékony bőr,minden egyes első csókkal mélyebben fut a szája sarkán bújó nevetőránc,ami már nem is igazán nevet,inkább csak csókol, nyal, eszik,sóhajt,harap vagy sikít bele a párnába éjszaka kettőkor,tovább mossa a fogát, bár kicsit nehézkesebb mozdulatokkal,már nem annyira ízletes a fogkrém..

Már az ágyán ül.

Keres valami nem túl közhelyes hasonlatot, amibe ma felöltözhet. Amiben ha elindul, senki nem fordul utána.

Valami ami eltakarja a sötétedő szemét, az iriszének rendellenes sötétedését.

Lehet,hogy ma elindul és nem ér haza.

Lehet,hogy ma kilép a világba,a magára aggatott tálalt hasonlatokkal, és hazajön valami egészen másban. Mikor belép az ajtón lehet,hogy már nem is ismerik. A távozót keresik, de levetette magáról az összes közhelyes hasonlatot, az összes káromkodást és isten káromlást, az összes fájdalmat és ki nem sírt könnyet. Csend és nyugalom lengi körbe.

Lehet,hogy ma elindul.

Lehet,hogy aki ma visszatér már nem hasonlít rá.

Teljesen húsig vetkőzött. Ha közelebbről nézed,látszanak az inak is,mégis letisztult és nyugodt.

Mert tudja hogy 18 év óta ma lehet,hogy elindul.

És végre haza is ér.

[bagdyernoke]

Sokszor nehéz is megállapítani, hogy mi náci műalkotás és mi kommunista, mert attól a puszta ténytől, hogy a kormány elképzelései szerint jöttek létre, és pontosan körülhatárolt céloknak akartak megfelelni, máris hasonlóvá váltak.

Amikor a főszereplő átszökik Nyugatra, és hirtelen nincs senki, aki meg akarná neki mondani, mit kell csinálnia, azzal belezuhan egy kicsit rémisztő szabadságba, amelyben újra meg kell találnia magát. Mert a nyugati művészek nemcsak a rossz tradíciókat dobták félre annak érdekében, hogy nehogy valami is továbbéljen a rettenetes rezsimből, hanem a szakmai fogásokat is. Így a modern művészetbe került némi őrület is, és nyilván születtek egészen nonszensz alkotások is. A filmmel azt is szerettem volna elérni, hogy mindenki vegye a bátorságot megtalálni a jó alkotásokat a nonszensz között. Mindenesetre, a kérdésre válaszolva, igen, hiszek abban, hogy formál bennünket az, ami politikai értelemben körülvesz bennünket, még jobban is, mint szeretnénk. És ez mindig is megrémisztett.

Mit vár a saját filmjétől? Mi lehet a legjobb hatás, amit el tud érni velük?

Talán az, ha az emberek megértik, bárhol, bármilyen körülmények között létrehozhatnak műalkotásokat. Joseph Beuystól, a nagy német avantgárd művésztől származik a szállóige: „Mindenki művész.” Persze nem úgy értette, hogy bárki létrehozhat remekműveket, bárki írhat nagyszerű újságcikkeket, mert ez nem így van, ahhoz kell egy bizonyos fajta tehetség. De bármibe, amit csinálsz, bele tudod tenni annyira a lelkedet, hogy az már olyan legyen, mint egy művészeti aktus. Valami hasonlót akartam megmutatni a film egyik jelenetével, amelyben a főszereplő a lépcsőfokokat sikálja: jó időbe telt eljutnia idáig, de végül szinte már sikerült elérnie, hogy az örömét lelje benne, hogy mindenestül beleadja önmagát. Lehetsz akár pincér is, de ha azt mondod, az az én misszióm, hogy ezt teljes szívből csináljam, akkor eljuthatsz idáig.

[versinator]

Bolondságról akaródik

Megtörli lábrakap kaplak bömbölve Szökellők madáralakú sikálja libasültet Pörög felszólítalak folyok megkövülve

Postakocsiján neuv maradnál? létet Csipogva fűszálakat megjelentél nótázva Kenyeret? gyökereihez iszapot szeretetet?

Szánkója csúcsainkat megcsinálnánk vigadozva Legkönnyebb béreshadja futván emberségen Kereskedj okossan étkek vígadozva

Parasztharag kiröhögtem fölfüzik klingen Jönnének máriaként fölolvadva megölve Kiáltoznak pompázhat magunkon büszkeségen

[versinator]

Mészároslegény borzolta

Nevetnél folyóktól kitölt billegő Derékkal lobogóm vigaszom megremegő Dünnyögtél paramm üvegének pezsgőbe Odaszáll körülszimatolnak simít álomégbe Munkámban ajakadba hátulgombolós nyalná Humusza hiveit csikorgasd rábízná

Nyakal nekik? űztön ütné Fölfaljon őslélek nyilj öntözné Megátkoz huzat sejdit pipaszó Bevágja virágport rímeit! futkározó Megírjam csobogással kicserélhetnék zavarná Szétszaggatom szoknyájukat tanáromnak ledobná

Klingen un ünnepnaptár hizelgő Hajtás! veau korokon világszabadságzengő Farok menny?! semmitse régidőbe Bocsánatát telked feketéllett közönyömbe Xxv vesémet postakocsiján óvná Kaparóra kovácsolta őselem elásná?

Vakmerőből eloszlató acélját fedné Viselj eszméim megdöbben vetné Lobogózni dícsér pamutpapucsban puskaszó Karcsúbbak krumpliföld tűzhelyemhez játszótjátszó Gyermekként pálcáját gyásznép bánná Hasit fehérebbek fagyra fojtaná

Jegyet égboltban szeged dörmögő Forgácsfény fölsuhanván bujtále bicegő Une ánygyikám sáfrány köpenyedbe Teríttetnek fajából ibinek szemeinkbe Pikkelye leinduló mosolyogjon bántaná Várakban limlomok apróz varrná

Szűlték sikálja beléömlik gyűlölné Borocskát nyergedben aggat védené Harapdált asszonyostul megmegrebbenve ágyúzó Szót! alphonse zajongta csengőszó Szörnyállam begurult szamarával felszárítná Oszd sourd könnyüvé mosná

[versinator]

Árnyékéletét agancsai

Elpusztítalak csorbított markába foguk Dörömbölnek olvasztó kapálunk kalapáljuk Amelyikben istenfia csücsülsz nyirfa Növényi abroncsból szemünkre körtefa Bosszúinas beöltözünk hollót ejtném Emeljétek megkerültem öccsei felejteném

Robognak kerülitek szállása vainc Szólitanám salátánkat méregfogát ujonc Karajtól jószándokában hattyuként haladtunk Ténferegsz ekrazittömeg felőle! sóhajtásunk Arcából apjok szeretsze körém! Arravaló derekáról fegyelmezett! megkérném

Holtában odaindul gurultunk megfaraghassuk Keringtek panaszoknak házfalakhoz hagytuk Lángokkal jönnöd lebukott éjfa Emberkém visszaveszek nélkűletek juharfa Borulni tintába bevágja énkörém Szomszédunkba fogdos ételnek hihetném

Vermet útamon úristenhez medvetánc Anyaként gyászkoszorú sikálja fegyenc! Csókoltál öntözné alánk kibirnunk! Sütöttük csimbókos elejtettem elvtársunk Magasodjunk kenyeremre jeanettek szertném Térképet elnézik húzvonz emberkém

Édesanyánk énekelünk föltolul borzongásuk Kincseiket soknál fürtösen orrocskájuk Félfagyottan képzelet! zokszava szilvafa Plakátarcú kizsákmányolás falunkba kenyérfa Tüntetek? versemért félnél terítném Dombor futkosunk tengerfenék keresném

Faágy táját ügyel kredenc Megváltó! hazudozol parfőmje kegyenc Békességet kutyába nászba? törülgetünk Kovácsolni papolhat megcsudál énekelünk Teelébed fütyülnék egyke venném Taposlak akarnánk gondoló ösvényecském

[versinator]

Potyog gondolatokat

Kiváljon akasztlak elpusztítanak elfásult Kitessék béhavaz nyomorúlt varrsz Mártinak meggyfa kedvünkre elfordult

Szigonyozgatják könnyeimre leülsz heversz! Letörlöm rézangyalát haragodra gyávaságon Taposnak szétszállnak tétovázva eltiporsz

Sietünk sikálja rajtakaptak boldogon Gurultunk pillantásomtól haraptál? fölvetem Meglocsolni fiúkák morogván pusztaságon

Szerez csöbörim énszavam megleltem Ketrecének tulajdonosa szalmazsákon rándult Nedű parasztanyóka tagadta neveltem

[versinator]

Értett! csipogó

Pirosság rakottabb mourons útálata Sorsára jerichófala! apol vásárcsarnok Lukba könyvelt sikálja vata

Jóizű szoritsz házhelyünk wotanok Álmamér ruhádban malacka! ténfereg Hánynivetni éneklő ütné tábornok

Visszagondolnak kiköptem fonatján pereg? Megalkotom hejehuja bokorból talált! Illeteg lángos képletes hentereg

Időt? porhanyó megszöknek hintált Kihullsz elsorvaszt hármak talapzata Áztatok oldozd egynappá útált