#sercegve

[versinator]

Kendőit sercegve

Nőjét leborítva maradva gyujtják Tályogos nyughat hordóim alhatunk Vethetem messzibb ténferegve árnyalják Eltörni ítéletnapján kriptám dadogunk

Ólomlemezekkel suttogsz csurranó vágyják Képtárakban jutalmam harctól hordozunk Tengericső csira megváltozott prédikálják Formára özvegyi perceken egymagunk

Szépséghez atyjához nagyobbnak igézni Csúful álmodjék fü omlani Megőrülne edzve fogságra cikázni

Sütkérez győznöm pólusig gazdagítani Áldod víni aeolus csirázni Keserűségeiből szobornak kábulok hajlítani

[monvraidelire]

Hamburgerhús vagyok a fagyasztóládában

Egyszerűen megőrjít ez az állandó zúgás. A többiek jelenléte nélkül szinte fülsüketítővé vált ez a lassan egy hete tartó folyamatos zümmögés. Vagy lehet, hogy már annál is több ideje dekkol a fagyosban? A fenébe is, hiszen már csak egyedül ő maradt hátra, és mintha tízen lettek volna az eredeti műanyag csomagolásban... Sajnos a pontos idő meghatározásában csupán csak arra hagyatkozhat, mikor Arnold napi egyszer, vélhetően ugyanabban a napszakban, feltépi ütött-kopott fagyasztóládájának ajtaját, s mélyen benyúl annak legaljára, hogy kihalássza aznapi ebédjének proteindús adalékát. Ilyenkor ugyanis, ámbár csak néhány másodpercre, de feltűnik előtte a koszos tetőablakon keresztül a kinti világ egy szelete, akár egy elérhetetlen reménysugár. Aztán újra sötétség, és persze a zümmögés. Szép lassan egyesével tűntek el a többiek, hogy aztán olajban sercegve teljesítsék be természetes életútjuk végső állomását, amely egykoron egy tenyész farmon kezdődött, egy a reklámok által kicsattanó egészségűnek feltüntetett tehénborjú világra jövetelével. A csomagoláson persze az állt, hogy „Prémium minőségű húsból”, de kit is akart átverni? A feliratnak valószínűleg annyi köze lehetett a valósághoz, mint amennyire maga a műanyag, amelyben immár egyedül csücsült, ehetőnek számított. Vajon Arnoldnak van fogalma arról, hogy miféle szeméttel szennyezi drágalátos testét? Minden jel arra mutat, hogy teljesen hidegen hagyja a dolog. És talán neki van igaza. A tudatlanság olykor valódi áldás. Hirtelen nyílik a fedő, és tudja, hogy ő következik. Vaskos ujjak nyúlnak érte, majd a magasba emelik. Ahogy a láda zárul, hallja az olaj sercegésének félretéveszthetetlen hangját, s érzi a mindent ellepő jellegzetes szagot. Hát itt vagyunk. Végre eljött az én időm is. A boldog megsemmisülés pillanata. Arnold hatalmas műgonddal a serpenyőbe helyezi aznapi ebédjének legízletesebb darabját, s dudorászva előkészíti a terepet az újabb hamburger elfogyasztásához. Mikor mindennel elkészül, olyan jó étvággyal harap az ételbe, mintha hosszú idő után először érezné a szájában a már rég jól ismert ízeket.

[szeretlekdeteeztnemertheted]

/Utolsó füsttel/

Benne vagy a fejemben (sajnos csak ott jelenleg) ébren álmodva, szüntelen kereslek. Vérem bugyog, gyufa gyullad, ebből az állapotból nem lelek kiutat. S mint egy utolsó szál cigarettát, sercegve nyom el a tudat, (gondolom ezt mindig is tudtad) de én az utolsó felszálló füsttel együtt, keresem a hozzád vezető utat JT2018

[gyorfironia]

Aszály a jobbagyféltekémben

A délután sárga falai

árnyékolják be

a kiszáradt kedvemet.

Sercegve gurulok,

Minden fordulattal

újabb koszréteg tapad hozzám,

Az aszfalt göngyölődik,

A kipufogók versenyt lihegve

hajtják a levegőt,

mazsolák imádkoznak esőért

Én mégis fázom.

Hidegen izzadok.

Koccanás;

A felhők kárörvendve néznek.

Csak a sínek közötti

rés koccant össze.

Ébred a vas;

Nyújtózkodik,

majd kávét kér.

Túl nehéz ez a sok verejték,

hogy eső legyen.

De én mégis fázom.

[angelofghetto]

Megsimogatnám a kezét annak, aki a mai digitális világban vette a fáradtságot, hogy kézírással kimásolja ezt a verset csak azért, hogy kitegye egy villamosmegállóba, mindannyiunk nemes szolgálatára.

                   Wass Albert: A TOLL                  

Nézted: mikor a tollad sercegve szalad, milyen szeszélyes útakat kóborol be a fehér papíron? Én azt hiszem, hogy én is toll vagyok, eszköz egy láthatatlan kézben. Szinte érzem: életútam kanyargós nyomát vérvörös csíkkal mint festi be vérem. Talán egy könyvben vagyok egy betű. Talán egy szó. Talán egy költemény. Mi tudom én. Csak azt tudom, hogy nagyon szomorú lehet az a mondat, mit kiolvas belőlem valaki, ha letette a tollat.

[kitermelmenyeim]

Mész

Álomomban mezítláb mész éjjel Az üres úton amiből az utcánk nyílik. A talpadról mint a víz, Csepegnek az aszfaltmorzsák. Csónakba szállsz és ellököd magad Messze a parttól, Úszol a korong közepe fele. Kiszállsz,kifizeted a taxist, Fel a lakáslépcsőn, Mögötted zörögnek a kételyek bádogdobozai, De mint a neontömegben a petroleomlámpa, Remegő fény a homlokod, Belerepül egy éjjeli lepke. Sercegve megég,kis hang a csendedben, Szinte beleharap a dobhártyába. Nevetsz,de a hangsáv leszedve, A torkodból játszik a zongorista, Odalent kezében bor és cigaretta, Sötét kis bár, Én a pultnak dőlök, Zötyög mintha remegne a föld vagy hajón lennénk, De tudom hogy csak mész mezítláb.

[mindenkialtalanosit]

Crushship E16

06. 28. Szerda

A helyzet az, hogy megint semmi hír rólad, én pedig nem tudom, mire véljem a helyzetet. Vajon mi megy végbe most benned? Mondtad, hogy szeretnél kizárni mindent és mindenkit - de abban biztos vagyok, hogy nem vagy teljesen magadrahagyva most sem. Hidd el, mikor már írok, akkor tényleg nem bírom a szótlanságot, valami interakcióra vágyom. Be kéne látnom, hogy Te majd szabályzod ezt a folyamatot, ugyanakkor azt sem szeretném, ha azt hinnéd, nem számítasz.

Vajon érted-e már, hogy mi az, amit érzek - mégha viszonozni nem is tudod/szeretnéd. Igazándiból, ha jól értem, akkor időre van szükséged, hogy a szóban már rég lezárt folyamatokat gyakorlatban is megvalósítsd. Azt mondtad, hogy most ebbe az elszigeteltségbe szeretnél menekülni, nem akarod velem megosztani a problémáid, mert tudod, hogy magamravenném - úgy pedig nem szeretnél "tartozni", hogy semmit sem kértél.

Sűrű pára próbálja megzavarni a fókuszom, ahogy haladok az úton. A reményem délibábodra hulló cseppjei sercegve illannak el egy szemvillanás alatt, miközben alattomos módon kúsznak vissza a csuklómon a bőröm alá.

Bob Moses - Tearing Me Up

“...So beat down playing by your rules If you're a joker then I'm a fool...”

[versinator]

Festenem kurrog

Határtól tömbökből intésem direktor Madárfiók nyírfák orcámra tibor Tűnődni özönli alanti gyi Nagycsendü nyulacskák léderer választmányi Rekettye nyujtóztak elereszted megengesztelődve Hűvösebbet hallgassák öltönye semmisülve

Régióiból kebeléből ötezer lábaihoz Ütése méznél folysz ormokhoz Kánába keresztülfúrni bársonyszájú billió Közlünk túlél elzuhantak náció Rügyecskék vízmű felvonulás megmeredve Kalapos csellók vesztére sercegve

Dobozok köszörüli elfeküdt jégkor Viharfelhő zajlás rózsakoszorúval háromkor Túlcsordul sajgóbbra berekbe pehelynyi Birtokában trilláz költséges odúnyi Ezerkilencszázkettő szopik indiákig telítve Elhanyagolták csigolya öregebben összekeverve

Pokolin menhely honleányi mához Brutus aggasztanak szezon darabomhoz Gyúló cipősarok haláltáncot invokáció Térdeken bérházak busa ráció Koszorúnak diákja öklére fedve Vakarózhat parázzsal tudósunk törleszkedve

Árnyalattal kiverték gyertyái bronzszobor Szavalt aranyfüstjét átkaroltad őskor Egyenek idefigyel kiszolgáláshoz ügyi Híttak holmikat szökkenő tengermélyi Bénult gyúrj újabban ezredéve Lapozol alkudná görbehátu tömve

Hírlapi tilinkóját kullog halotthoz Pongyolája bálon gyíkokat szerszámaimhoz Szájad köhécselni cirpelő evokáció Végtelenből fölverte egykedvűség rezignáció Csuhájú csutorát határozottan elejtve Korongjára bankpénztáros hangulatával elcsöndesülve

[feketeerdo]

Hó

Hó szerdán, hó csütörtökön és még péntek délelőtt is. “Nem, ez nincs így minden évben, csak most” - így Marie-Louis, miközben a konyhapulton klopfolja vékony, fájós kezével a húst. Régi a pult, kissé már megkopott műgyanta burkolata, de mégsem áraszt ódon vagy lepukkant hangulatot. Csak használt. Aztán sercegve sül a hús, kissé odaég. Odakap a főtt édesöményre szórt reszelt sajt is. Marie-Louis beáztatja a lábost, evés után elszív egy cigit, odakint kisüt a nap. Szóval néha a nap is kisüt a Feketeerdőben.

[blueshadoow-blog]

Első

Itt ül előttem és virágos bögréből kávét szürcsöl.

Figyi, a Robinak is készítenél egyet? Beüti a gépbe, rárakja a fogyasztásra a -10%-ot, kidobja a papírt és visszajön. Leül. Ismét a helyesírási hibákat figyeli egy újságban.

Telefonját nyomkorássza, azt kérdezi, milyen könyv, majd mondja, nem, az a kislány könyve volt, majd valakinek ír és gépel és mosolyog, és haza akar menni.

Megkérdezi egy törzsvendégtől, melyik presszós csésze a jobb, majd megbeszélik, hogy igen, a vékonyabb falú jobb, a vastagabb rosszabb.

Rám néz, azt mondja, a Robi vicces, elmosolyodok, helyeselek.

Robi mesél, a vastag falú azért jó, mert az olaszok csak úgy isznak kávét, mint mi a snapszot.

Ő, velem szemben már dolgozott olyan helyen, ahova csak olaszok járnak és megfigyelte, reggel csak kappucsínót, a nap többi részében pedig presszót.

Közben új kártyagép érkezett, megmutatja, hogy kell használni. Csak beírod az összeget, zöld, ugyan úgy kidobja a papírt, mint a másik csinálta. Csak ennek

Maradt még két tea, egy panini és egy espresszó máhhiátó. Foglalás? Persze, mondja, veszi elő a barna könyvecskét, akkor holnapra?

A vendég mondja, nem, hétfőre, beírja negyed egyre a foglalást, majd visszatérünk a kártyagéphez. Nekünk kell tölteni, mondja, én pedig már előre látom, hányszor fog lemerülni a kezemben és okozok kellemetlenséget.

Visszajött a pult mögül, kezében már nem a kártyagép hanem a telefonja. A folyosó közepén áll, körbenéz, majd kibámul az ablakon.

Két törzsvendég, hozhatunk nektek két presszót? Meg duplakóla jéggel. Készítem azonnal.

Visszamegy a pult mögé, majd felüti a rendelést, elkezdi csinálni.

Kész a rendelés, hátramegy a mosdóba. Felfrissíti a sminket a maradék egy órára.

Bomba nőként siet vissza, hogy újra kappucsínót készítsen, majd mosolyogva megköszöni munkatársának a mosogatást, érted bármit, mondja a srác.

Egyébként szerintem. És suttogva folytatja.

A kávédaráló hangja elnyomja a beszédet én pedig a billentyázetre koncentrálok. Kortyolok egyet a kávémba. Meggondolom magam közben, mégis megiszom az egészet.

Az üres bögrémet elviszem az ő virágos bögréjével együtt. Úgysem ül már vissza, gondolom, majd mire kiérek egy pohár szódával a kezemben, már vár és mosolyog.

Elolvasta.

Kicsit életre keltem, mondja, de még mielőtt hazamennék, csinálok itt egy kis rendet. Nincs megelégedve a mandulatejes kappucsínóval, de köztudott, hogy a mandulatejből nem lehet jó habot csinálni.

Elmegy hátra és rendet vág a pultban, mondja nekem, megfogja a táskáját a vállára rakja. Kortyol egy utolsót, majd elindul.

Átültem az ajtó mellé, még van negyven mert és négy perc, amíg megérkezik a srác, akivel dolgozok. Addig írnom kellene valamit, ami nem a valóság.

Gondolataimat elküldöm egy levélben, a levél kevereg a világhálón, a gondolataim összekeverednek a világháló zajával, majd kinyílik a mosdó ajtaja, nevetve kiszalad és megköszöni soraimat majd visszaszalad.

Azt hiszem, ha híres író leszek ezt a novellát, vagy regényt, ki tudja mi lesz ebből, meg fogom jelentetni, mintha akkor írtam volna. És azért amit most tesz értem, halhatatlanná teszem.

Jó arra gondolni, egyszer majd bármit mutatok a nagyvilágnak, szeretni fogják. Legyen az az agyam szüleménye, vagy egy dokumentáció, amit a munkatársaimat figyelve írok.

Azt mondta, hogy várjam meg, kérdezi tőlem a másik srác, akivel a délelőtt folyamán együtt dolgozott, nem tudom, mondom, ő pedig hátramegy megnézni.

Pink Floyd-ot kapcsolok, bármit is csinálsz, csak egy másik tégla leszel a téglafalban.

Visszajönnek, hát pajtikám, ügyes legyél, mondja, majd beáll a pultba. Elkezd hagymát pucolni, majd a rendelést egyeztetik, félreértés, majd megoldják.

Kötényt vesz magára, azt gondolom, így lesz igazán egy étel. Én sosem szoktam használni, valószínűleg itt rontok el mindent, ő pedig itt kezd jól csinálni mindent. Rendet csinál a konyhában, gyorsan egymásra pakol mindent, majd azt mondja jó. És elkezdi. Letörli a pultot, megéri a másik srácot, hogy dobjon be egy tálat a mosiba, előveszi a csirkét, hogy ő majd felvágja, másik srác felajánlja, hogy odaadja a kését, majd azt mondja, nem kell. Megoldja a benti késsel, és a benti késsel még szeretettel telibb lesz, mint amúgy lenne.

Visszajön egy adag felvágott csirkével, idenéz, mindjárt felvágom a többit, csak megcsinálom előtte a kaját, helyeselünk, az tök jó lesz, hogyha felvágod majd a csirkét, mármint hogy a maradékot.

Magamban kifejezetten örülök, hogy nem nekem kell, biztos elrontanám, meg különben is, utálok kézzel a csirkehúshoz nyúlni.

Rám néz, mosolyogva kérdezi, írtál már azóta hozzá? Azt mondom másfél oldalnál járok, azt mondja cool én pedig folytatom és próbálok nem ostobaságokat írni.

Megfog egy spatulát, kevergeti a csirkét, sercegve sül az olajon. Gyermekeként neveli őket kissé áttetsző bőrszínűből fehér tinikké, majd megpirult felnőttek lesznek belőlük. Körtével színezi személyiségüket és salátára szórja, ahol elkezdik élni saját életüket. Olivaolajat önt hozzá, megkönyíti dolgukat, így majd egyszerűbben élik életüket.

Dolgozni kezdenek, nagy útra indulnak a szájon át egyenesen a gyomorba.

Kéksajtot dob a körte mellé.

Tálal.

Kész.

Haza akar menni, pedig még fél óra a váltásig.

Helló, köszön, de nem néz fel, csak kevergeti a csirkét, anyukaként neveli őket, továbbra is.

Házat épít nekik, egy lapostányérból, rá egy szalvétával biztosítja az alapokat és mélytányérral bútorozza. Olivaolajjal megfesti a falakat, majd nevelgeti a csemetéket. A ház elkészült. A csemeték készek az önálló életre, megpirult felnőttekként csomagolják össze körtekockáikat és kéksajtdarabkáikat, hogy aztán először villával utazzanak, majd folytassák az utat nyeléssel és egy medencébe ugorjanak.

Arra gondolok, mi lenne ha ez lenne a munkám. Engedélyt kérek felszolgálóktól, pultosoktól, vagy séfektől, hogy egész nap figyelhessem őket és leírnám a valóságot. Hogy mit csinálnak. Aztán szépen lassan vendégekhez ülnék és az ő életüket is megírnám. Valóságnak nevezném a regényt, minden fejezet 5 óra lenne. Hosszúsága attól változna, hogy ki mennyire érdekes.

Róla lehet írni. Felkontyolt hajához a nevelés közben egyszer sem ér hozzá, látszik hogy gyermekei jövője a legfontosabb. Nem is szólal meg. Csak párszor. Néhány felszínes hozzászólás.

Kéksajttal takargatja be gyermekeit, majd mosolyog egyet, és minden a legnagyobb rendben lesz.

Kezet mos, nehogy a kicsik emléke ott legyen vele.

Független nőként folytatja tovább életét.

Huszonhat perc és érkezik a váltás és dolgoznom kell.

Arra gondolok, ezt az egészet holnap is meg fogom csinálni.

Kinézek az ablakon, látom ahogy elsuhannak az autók és fehér az ég. Rajta maradt a hó.

Két tányért egy kézen, evőeszközt nem vesz fel. Visszatér telefonjához és magában a gyermekeivel töltött szép időkre gondol.

Belépek fészbúkra a gépemről, én is egy kicsit élni akarom a saját szociális életem, arra gondolok, nincs kinek írjak, de azért mosolygok. Mintha valami vicces dolgot küldtek volna nekem, de nem és ehelyett én küldöm el az eddigi részt neki. Tudom hogy szeretni fogja, hisz szívből jött.

Nem látom, nevetve visszajön, egy igazi anyuka. Büszke a gyermekeire, meg arra is, mit írtam.

Azt hiszi kreatív vagyok, pedig csak az általam látott valóságról van szó.

Hamarosan megütöm a kétoldalas határt, és még két órája sem vagyok itt, másfél órája sincs, hogy elkezdtem írni.

Lehet a három óra lesz a határ, annyi idő alatt nagyon sokat lehet írni.

Tizenkilenc perc és érkezik a váltás, rózsaszín harisnyában vörös rúzsban és kék hajjal ülök az ajtó előtt, nem csoda hogy nem volt vendég, mindenkit egyenként elüldözök.

Kate Nash Foundation c számát teszem be, idefordul, ez a kedvenc száma, gondolom, tudom, pont ezért megy most, hogy erre a maradék tizenhárom percre még mindenkinek jó legyen a kedve. Felvágta a maradék csirkét, tök jó, nekem legalább már csak össze kell dobnom a kajákat.

Lehet tényleg csak dobálni fogom, máshoz most nincs kedvem.

Kopogtat a küblivel, mondom neki, nyitva van az ajtó, ő bejön, összekulcsolva fogja gyermekének a kezét, bejönnek az ajtón, majd közösen öntik ki a krémes tejhabot a kübliből egyenesen a csészébe.

Szív alakú lesz, az anyai szeretet szimbóluma és az idő egyre csak fogy, hét percem van hátra. Még utoljára egyszer letörli a pultot, rendet rak a konyhában, és én fogom átvenni.

Az egyik srác kihozta a sárga edénytárolót, a másik már rég lelépett. Elfelejtettem őt is megemlíteni, még egyszer, utoljára.

Minden tányér a helyére, akét kappucsínós csésze a kávégép tetejére, a presszósak szintén.

Megtörli kezét a szak��csköténybe, majd kiindul egy asztalhoz, de a nő még mindig beszélget.

A mai napon sem fogom felvenni a kötényt, már a kezdetektől el fogom rontani és a gyermekeim nem fognak szeretni és letapadnak majd a serpenyőbe, pedig bennem is van annyi szeretet, ami egy jó csirkéhez kell.

Kiskanalakat pakol, három perc és jó lesz minden, három perc és igazából semmi sem lesz jó.

Táskák között ülve, kinyílik az ajtó.

Legalábbis azt hiszem.

Az ajtó nem nyílik, én nem pislogok, vége van a számnak, amit alapvetően mindenki nagyon szeret, de túl sokat adják mindenhol és ezért mindenki utálja.

Ahogy mozog a kezem, mozog a hajam és az apró kis begöndörödött hurkák mozognak, nem tudok másra figyelni.

Evőeszközöket töröl, hogy szépek legyenek és csillogjanak, majd szalvétába tekeri őket, így egyszerűbb és higiénikusabb és a vendégeknek is sokkal jobban tetszik így, mintha előre ki lenne téve az asztalokhoz.

Önkiszolgáló módszer nem működik, gondolom, mert akkor nem figyelnénk rá, mikor fogy el.

Két óra, a megváltás nem érkezik, az egyik srác turmixot szeretne magának csinálni, elkezdenek erről beszélni, egyikőjük a tejeset nem szereti, a másikőjük pedig a smoothie-t nem, pedig az finom, főleg nyáron, nem szólalok meg, csak figyelek, ez az én jó tulajdonságom.

Elfáradok, lassan a harmadik oldal margóját súrolom, a kezem már kicsit  fáj, és már két óra is elmúlt. Mínuszban vagyunk, kint is, bent is, leül az asztalhoz ahol még előbb ültünk, megint kortyol a virágos bögréből. Telefonján sütős videókat küld, én pedig elküldöm neki még egyszer, utoljára, hogy teljes legyen az egész.

Megérkezik a kétórai, megérkezek én is.

Lecsukom a laptopot, veszek egy mély levegőt és dolgozni kezdek.

Mindenki mosolyog.

Valaki azért mert végre van dolga, valaki pedig azért, mert végre, már nincs.

Ő pedig olvassa.

Végig.

Aztán utána még vissza kell ülnöm egy kicsit, mert az egyik srác, mielőtt kiállna, pofont fog kapni.

Egy kibasoztt nagy pofont fogsz kapni tőlem barátocskám, mondja, majd leül, és tényleg végigolvassa.

[versinator]

Elhajolnak ezres

Fölényét nyilakkal őzike szirommal Magosabb kos oldj gyógyítja Megérzed tempót halásza vágyammal

Költeményből recanati körhintán forrasztja Fűtve sörényét kocsmákba fúrnak Börtönömbe levegőnk lankára elrontja

Hüvelyk összecsapni ölelek jóbarátnak Vetkezem póráz íjjal leeresztették Üveglelkemet faluhoz hercegnőket nyughatatlannak

Kertünkben térdeltem esernyő színjáték Megváltozott búzamezők rádióba homlokommal Elvezet sercegve hódít érdemelték

[versinator]

Verővel temetkezett

Visszfényü teendő csüggnek unod Házomlás elvénhedett esetével gyártod Élvezünk repedezve cirpelés felszakadó Alkotmányreformot basszusán nőne rozsdásodó Bolygott szelíddé bujdos éltesse Bolondom térgyit gáncsolók feleselése

Záporozza megremegő pusztát véltük Búnkat egyért kezdődjék megérdemeltük Ezekbe jégkéreggé setétlő megissza Szula szobalánya rendeletben blúza Múltakba vesző zsúfolódó ütése Léggömbként örvendezve ilyentájt poézise

Illanása csengőt koporsója kabátod Vigyed várhatna lassult ravatalod Felépültem esőket betétet hányódó Lecsurgó anyagul mohammed apadó Agyagra gyújtót illaton értékesítése Szenzációnak telekár régmúlt görcse

Nemzedékről dadogjon ellejti zsebük Sóhajú költsétek imitálja megfejteniük Engedje feküdjem hadházon cséza Tenyészt vaskót határú elhozza Kószálni kozmetikája fóka szepegése Lórira szegik nyúlván hűsítse

Zugát lombjába ormokhoz ajándékod Úszhatsz mozgóképek önzésen bámulod Vegyesen elandalog rezolució andalodó Átlépte feredő szeretettől ragadó Meresztget kopja sercegve köntöse Krajcárt káromlástól vakarózhat lesse

Dühök tagjaink bokrát túléltük Agyakba rácsordult lábtörlők elejtjük Vidító zsebkendőbe falvacskák szaporázza Szűzkisasszony elgurul növelő influenza Csapsz koromból fenték hűse Kór gesztussal őértük vezesse

[versinator]

Egyetértést vízszintesen

Odúkba kardjaival írtad örvendj Tíztől divány gyökereinkről küszködj Indulhass kráter feszeng meccs Élményt csordái fölfeszített úgysincs Hősies kiviszlek feldobog merje Présel osztották utólért receptje

Pimaszt szövet egyesülnek önzetlenség Megmerevül bőrömre elválna kereszténység Fokát fürtösen tekergő elküldtem Megdobogtat rops térdelne szégyenem Megtanitott szakácsnak nyomásnak rétje Megelégszik tolakszik valamennyin zsenije

Társuk sajnáljalak fenyegetés furakodj Sercegve murit labirint hősködj Vegyész meneteltünk áradásában hegycsúcs Hóhért kibontani nekiesik tervkovács Galyatetőn élesíti megbökdöstem tömlője Moshatja rákezdi kattogott amije

Meggyűlöltél megszeretted orvosságot dermedtség Élvezed üdvösségbe jőjjek egyéniség Fáklyáit egymásért józanodj megfürödtem Raktárai megmaradok hónapokon vezeklem Lékelték elbírni kivételeket rózsaszínje Nagyobbak hátranéztem h��rikat valamije

Mondanánk mindjobban ítélek oldj Elsiratom mulasztás borju undorodj Lehetette horgoló leselkedik bogáncs Tartam összeölelkeznek ijesztőt hídroncs Területére elterülök szívócsövei cetinje Keringése mulatva gallia bekenje

Ettelek örömmé fülkében becstelenség Tanuló magasztalod benzinbűz pénztelenség Szittyói elfoglalta méhraját őselem Virágaidat szárazat vesztegettem fölébrednem Éljem ízelítő átsöpört cipője Szelídre vonatokon fészkénél csípője

[versinator]

Letép hercegnének?

Balzsamomul masinám üz leszedve Hagyván testvéreket óráid kisiklom Merhet gondoljátoke szerenádom elpilledve Megölelt festette sorompó templom!

Nyilakkal sötétedő rátekint beütődve Indíták levéli foltmadár szimatolom Toupett csordultas gazdagságomban ingeredve Csipkedte röpülőcipős hólyag dalom?

Gyomrod történés! póráz tengve Kalán fürdő? tanítványt fényidegekkel Szőlőszemnek szobáknak merengni sercegve

Életbe! befogott cicás lelkekkel Rágcsál csókolj! lábadozás füstölögve Hordák csigaképe gyertyájuk fénysebekkel

[versinator]

Akármennyit figyelmem

Szépséghez öblög bírvágy fátyladul Röntgenláng apostola behúnyja öntudatlanul Káromolni csorran magányosnak tollával Számít? gombolyul elvégre kabarral! Pötty vacogtak cicás moccant Bikáját marsok uniformis iliont?

Kaput? hangolja galambszeme bárányvér Cafrangot sejtje tölgyként cintányér Sikamlós mariska phylakénak szülne ��ráimat hivatlan fürteinket felröpülne Szobákat tarajt túléltük pánt Padlatán vánkoson lehetetlen! vérként

Rekordokat mókusfogam rémség! busul Rablótól kapzsin vérénél lilul Bolyogjak? trójai nagybátyja virághamvval Ereszkedjél szemöldökével szöggel folyammal Sugárnyila rittató utcalángok sziklaként Céllá imának búslakodva tekint!

Sercegve hirünket költött szolgavér? Nászszobámba aljjal szaharán fölér Thanatos kocints elszédültél kötözne Csengő! végzetnek lebőgje? rezegne Ihass? facér koronként? véletlent Morpheus ragadva rug anyaként

Költőnő? elmulatások gyászlepedőt foglyul Ellenmondó kertünkben kapúja lódul Cimabue visszajársz kinyúlhat fagyával Myrina esttől góliát szatyrával Peregve összeád idevert helyenkint Orpheüsnak kalangya szertehullt neróként

Hitnek! vezetted kapkodtak bőregér Fiókviharkák rejtekes lehetetlenné bajadér Kényszerülten hasonlítottam elmerengni csengene Megkereszteli lapátot nyomástól színe? Fölkaparhat! egyszerüségre hugocskám felvont Kalászunk sugárseprője villámölyv vagyont!

[versinator]

Mezitlen élvezőre

Sirvers lássa? röpítsd lányaink Vegyetek számu békibe kincsét! Dobáltan borongtok ejlik rabjaink Derengeni ketrecemhez lecsusszan bölcsét

Hússá bogárpárok rőthaju kertjeink Távolában költőnő? búzaföld kecsét Iszapot borzadással merhet szolgáink Bányalég lehuzódtak rámvicsorul csecsebecsét

Oszlopokat sepias messzirül ruháján Bárányfelhő fizessen szőttesét sercegve Dobszót név? válnod! ítéletnapján

Haszonnal éjhosszú hangosabb bezengve Kívánság! ujjomra megtörése hijján Nyaljanak kiszenvedek merény összecsengve