#robotolás

[verslelek]

csend és nyugalom.

ezzel a két szóval tudom körbe írni jelenlegi helyzetem

a parton ülve.

néha-néha a madarak károgása és éneke is hallatszodik,

vagy éppen

a tóba csobbanó kavicsok hangja,

amit a parton ülő emberek dobálnak.

beszélgetnek.

azt nem értem, hogy pontosan mit,

de a sokszor hangzó nevetések hallatán

szerintem boldogok lehetnek.

körbe tekintek.

a tavacska nap általi csillogásán kívül,

csak a ritkuló nádak tűnnek fel,

amikből az évek során úgy lesz egyre kevesebb,

ahogy a lényemből,

pedig abból egyre többen innának,

kóstolnák azt az ízt,

ami egyre inkább csak keserű,

majd lassan íztelen.

feltámadt a szél, pedig az ég is felhőtlen

tiszta kék,

a nap is tisztán kivehető, csak épp ránézni nem lehet,

vagy ha még is, pár másodperc után úgyse látnék semmit

és akkor végre nem a gondolataim vakítanának el.

mérges kutya ugatás,

valaki épp erre sétálhat, más különben nem lehetne hallani hangjukat,

hiszen csak ők is végzik dolgukat,

mikor éppen aktuális.

nekem is megannyi dolgom lenne,

már csak a motiváció hiányzik hozzá,

hogy végérvényesen is rávegyem magam valamire.

szörnyű kimondani, de még leírni is azt,

hogy lassan már nem lelek örömöt semmiben,

bár mégis, hogy tenném,

ha úgy érzem sokszor a világ terhe nehezedik a vállamra

és nem hagy szabadulni az érzés,

hogy minden egyes lépésemnek ára van,

de nem is kicsi

és éppen ez itt a baj.

ha madár lennék, szárnyra kelhetnék

és elrepülhetnék gondjaim elől,

ha egy icipici hal,

akkor szimplán csak az iszap alá kellene rejtőznöm előlük,

mint ahogy körülöttem ezt megtehetik épp

a tavasz első napján,

pedig tegnap havazott,

ma meg a legóriásibb égitest süt szüntelenül,

mint ahogy anyám szokott hétvégente, mikor kedvet kap hozzá.

finom és ízletes sütemények szoktak lenni.

talán a virág méz édes illatához tudnám hasnlítani,

mit az est harmat leszálta után hajnalban

az ablakba kiülve érezhetünk

a fáradt reggeleken.

az a megannyi csillagos éj,

amiben a tetőn ülve lehet gyönyörködni,

és a nyár utolsó napjaiban hulló társaikkal is simán találkozhatunk.

az a megannyi kín,

amin körbe megy körülöttünk a természet

és persze mi dolgozó emberek is,

hiszen állandóan csak robotolunk

és próbálunk élni,

mert megfeledkeztünk róla, hogy valójában hogyan kell.

a körforgás fent maradt,

mint ahogy az évszakok vátozásában is,

hiszen hiába hervad el a hóvirág,

ha tél végén majd ugyanott kihajt.

hiszen nem múlik el oly könnyen semmi sem,

csak elég könnyen megpihen,

egy kis időre talán,

majd újból életre tud kelni, ha ég a láng,

hiszen ha a hamu még parázslik, elég könnyen lángra tud kapni,

akár egy kis szikra által,

mert a cigaretta is kialszik, ha nem szívják elégge

vagy akár a tűz, ha nem táplálják a lángokat,

de mindig kell egy apró segítség ahhoz,

hogy életben maradj.

lehet valami elég erős ahhoz, hogy a szélvihart is kibírja

és nem dől össze, bármennyire is gyengék a falai,

mert a kitartás eléggé ösztönzi ahhoz,

hogy romok helyett valami éppet lássunk.

2022.márc.01.

[tartalmatlanulelunk]

Az élet egy szopás.Ne várd,hogy boldog legyél.A finom falatok nem fognak csakúgy a szádba röpülni,ahhoz sok szenvedés ,fáradtságos munka,éhezés és robotolás kell.Ne bízz meg másokban,hisz senki nem tesz semmit,senkinek érdekek nélkül.Törődj ebbe bele.A barátok úgyis elhagynak ,a szerelmek szintén.Mimdennek ára van,ami lehet pénz,boldogság,fájdalom,hiány ,gürizés stb....Arra nevel minket a sok mese kiskorunkban,hogy minden happy,csodás ,tökéletes és ha valami rossz lenne,az a végén mindenképp redbejön.Hát ez kurvára nem igaz.Az életben mindig fogsz csalódni,mindig lesznek hajléktalanok,drogosok,fizikailag/mentálisan sérültek.Emberek,akik bántalmazzák a másikat.Gyilkosságok és háborúk és a többi ilydn undorító emberi szenny...SOHA nem lesz olyan,hogy tökéletes ,és mindig lesz olyan,hogy nehézség!Mindannyian ármentünk már ilyeneken, azt hiszem.És jön a sokaság most,akik megköveznek,mert túlbpesszimista vagyok.Tudod én reálisan látom a világot,tisztában vagyok azzal,hogy vannak jó dolgok is,de aki becsületes és lelkiismeretes az megküzd értük.Ám érdekes módon ők vannak eltiporva.Kitartás mindenkinek,mert tudom,nehéz,nem is picit.De elhatározod,menni fog.Magadért teszed,a szép pillanatokért.Küzdj az utolsókig!!!!

[veszelyesenelni]

Nyomasztó már ez a sok robotolás, kiől belőlem mindent, már szeretni sem tudok...Csak az ételt, a kávét és amikor egy szál cigi mellett jut egy kis időm magamra. De ezeket nagyon!

[birobrosindahouse]

Áron fél éves

*Apa üzenete Áronnak*

Drága kicsi fingógép,

Ebben a hónapban kinyílt a világ előtted, végre most már saját magadtól is meg tudsz tenni bizonyos távot a szüleid segítsége nélkül. Ennek mi baromira örülünk, mert nem kell cipelni Téged ide-oda. Ez azért is nagyon király, mert a napi robotolás után nem szakad le a kezünk a pehelykönnyű 8 kg-od miatt.

A fogaid még mindig nem jöttek ki, de minden este azt játszod, mintha jönnének, ömlik a nyál a szádból, amit egyelőre csak a kúszásnál hasznosítasz, de a fogaidat nem csalogatja elő az ínyed alól.

Ha hazajövök, egymásra nézünk, és úgy mosolyogsz, mintha cukorkát hoztam volna. Ezt annak tudom be, hogy egyelőre a mikulásnak és nem pedig az Apukádnak hiszel. Lehet, hogy ez azért van, mert mostanában nem túl sokat találkozunk a munka miatt. Remélem, hogy amikor 2 éves leszel, nem kell majd újra bemutatkoznom Nektek.

Óriási nagy másológép vagy, mindenben szeretnéd leutánozni a bátyádat, a bátyád pedig engem. Ez azért nagyon szuper, mert amikor nagyok lesztek és valami nem úgy sikerül Veletek kapcsolatban, ahogy elképzeltük, akkor Édesanyátok joggal mondhatja, hogy „Apa, ezt Te szúrtad el, nem kicsit, nagyon!” Szóval az van, hogy Te is vakarod a fenekedet, nagyokat böfögsz és pukizol. Na jó, lehet, hogy a fenék vakarás túlzás, de látom a szemedben, hogy nagyon szeretnéd csinálni.

A legszuperebb, amit mostanában csinálsz, az az emberek arcába kapaszkodás. Csábító mosollyal indítasz, mélyen az ember szemébe nézel, észrevétlenül 1 inch távolságba kerülsz az arcához, kis puha mancsaiddal belekapaszkodsz a fülébe, majd óriási nagy nyitott szájjal próbálod az ellenfeled fejét beletömni a szádba. Na, most a leírtakból gondolom, hogy a méretekkel valószínűleg még nem vagy teljesen tisztában.

Az már szent, hogy hamar felkapod a vizet. Ha valami nem megy, akkor ordítasz, és csapkodsz. A fenekedet a földhöz vered, épp úgy, mint Anya, amikor nem kapja meg a megérdemelt, neki járó figyelmet.

A tesód elkezdett beszokni a bölcsibe, erősítésnek Te is mentél már Anyával és Márkkal. Márk folyamatosan csajozik, Te meg repülsz mindig a lepattanóra. Néha kosáresőt kapsz, de egy kishelikopterrel rögtön Te leszel a csajok kedvence. Egyelőre úgy látom, hogy Marek az old school hip-hop stlust választotta, Te pedig a gettó breakest.

Tervezzük a kis házunkat. Anya már most aggódik azon, hogy a szobátok a miénktől nagyon messze lesz. Mivelhogy itt mérnökök vagyunk, ez pontosan azt jelenti, hogy a szobánk a Tiétektől 8,5 m távolságban lesz. Anyának ez bőven karcolja a komfortzónáját. Egyelőre azon csodálkozom, hogy a tesódat el merte engedni bölcsibe.

Nagy pancsiguru vagy, most már ülve kergeted esténként a gumikacsát és a bárányfelhő formájú hablabdacsokat a vízben. Nagyon szereted minden egyes percét. Az alvásban Te vagy a bajnok, Anya berak az ágyba és 5 perc múlva már alszol is. Nem kell felesleges köröket futni, mert Te már tudod a dolgodat, igazi nagy fiú vagy!

Nagyon szeretlek! Alig várom, hogy jövő hónapban is írjak Neked üzenetet!

Apa

 *Anya üzenete Áronnak*

Drága kis kincs, cukik legcukibbja,

Nagyon büszke vagyok Rád, olyan gyönyörűen fejlődsz, ügyesedsz és kettőnk közt szólva most picit (2-3 héttel) be is előzted bátyuskádat ezzel a szuper kúszással! Nagyon örülök, hogy már magadtól el tudsz jutni oda, ahova szeretnél, már nagyon bosszantott Téged az utóbbi hetekben ez a korlát. Most a fogacskád kínoz, reméljük, hamar kibújnak a kis bitangok!

Nagyon hasonlítasz Márkra, bárki meglát Titeket, az első mondatai között az szerepel, hogy Áron tiszta bátyja! Most elolvastam Márk féléves levelét és rájöttem, hogy a kis szokásaitok, dolgaitok is hihetetlen egyformák! Az ott leírtak 95%-a tökéletesen igaz Rád is, de meg is írom Neked a legfontosabbakat, hogy miket szeretek nagyon benned!

- azt a huncut mindenit, a világ legcukibb, nyelvkidugós mosolygását

- a grübedlit (vagy gödröcskét) az arcodon ahogy mosolyogsz

- a husi kis combocskáidat

- ahogy elbűvöl és megnyugtat Márk produkciója (vagy csak jelenléte) bármikor

- ahogy szereted az ölelgetést és nagy karmozdulatokkal viszonzod is

- ahogy jobb kezeddel ütögeted a cumisüveget evés közben, az asztalt, ha odaülünk, a vállamat, ha felveszlek

- érdekes, hogy könyvet lapozgatnunk, nézegetnünk a mai napig nem sikerült, mert sokkal inkább megenni, rágcsálni szeretnéd a kis babakönyveket. mindent rágcsálsz, amit csak elérsz és megkaparintasz. Napi 5 nyálkendő nem mindig elég…

- magadhoz öleled az alvós állatkákat alvás közben

- elképesztő ügyesen, szépen és sokat eszel!!! (ahogy elnézem Márk féléves napi adagját, azokkal a pici tápisüvegekkel, nem is értem, hogy lakott jól… Te 200 ml-ket eszel egy alkalommal, azokba pedig csak 150 fér. A gyümikből, zöldségekből is egész üvegek csúsznak le egyelőre válogatás nélkül.)

- ahogy visszafújod a gyümi/zöldségpépet a szádból – klasszik!

- ahogy sokszor Te is hozzászólsz a beszélgetésekhez nagy hümmögésekkel, sikongatásokkal

- hogy szinte mindig szuperül ébredsz és rögtön elkezdesz játszani a felhős forgóval, ami az ágyad széléről lóg

- mindenkire rámosolyogsz aki kedvesen szól hozzád és érdeklődik irántad

- amikor a pelenkázó asztalon elbambulsz és nézed a fákat, leveleket – pont ahogy Márk annak idején

- ahogy a kis lábacskáiddal játszol

- ahogy fürdésnél már ülve kapaszkodsz a kiskád szélébe és kíváncsian forgolódsz körbe

1 szó mint 100, nagyon szeretünk mind a hárman, hatalmas ölelés és puszi adagokat is kapsz minden nap mindenkitől! Szuper lesz, ahogy egyre többet tudsz majd játszani tesókáddal és egyre nagyobb bandázásokat tudunk rendezni családostul. Elég jó úton haladsz, csak így tovább!

Óriás puszi

Anya

[szantograf]

Rita , L. Simon Lászlónak dedikált a Duna korzón - sikeres volt a két napos könyvbemutató

Rita , L. Simon Lászlónak dedikált a Duna korzón – sikeres volt a két napos könyvbemutató

Szántó Rita újságíró, a gasztrograf tulajdonosa szerkesztője 25 évi napilapos robotolás után teljesen új életmódot váltott. Úgy érzi, gondolja,  eddig élete, élményvilága megérett a nyomtatásra. Most kedvére kiírja magát.

Rita két könyvet is dedikált L. Simon Lászlónak. A másodikat barátjának viszi ajándékba.

Idáig Rita az íróasztala fiókjának mélyére süllyesztette a naplóját. Több könyvre való…

[bdpst24]

Kezdődhet a "robotolás"!

Por, por és por! Szinte mindenütt! Valahogyan nehezünkre esett elhinni azt a tényt, ma már annyira digitális világban élünk, hogy minek is kelljen a porszívónak vezeték? Miért is kelljen porzsák? Ha nincs vezeték, mégis mitől megy egy csodásan dizájnolt porszívó? Miért éppen tervezik olyan csinosra őket, hogy a lakásunk díszévé válhatna? Ezek olyan kérdések, amelyekre felesleges keresnünk a…

[projectlf]

Ezen a héten nem sok történt, mivel ilyen idő volt. Meg elég kemény lett most a munka is, ugyh robotolás van