#rózsák

[nubesetanimus]

[itends-withus]

[theodoreangelos]

Love Song Rose (Rosa 'WEKstameda') Exciting clusters of full lavender blooms literally cover this wonderful, vigorous and mildly fragrant variety; blooms constantly throughout the season and makes a stunning visual impact along walkways, borders, and in the garden. Love Song Rose is blanketed in stunning clusters of lightly-scented lavender flowers at the ends of the branches from late spring to mid fall.

バラ

Rose

[the-bagira]

Májusi hangulat^^

[prologusblog]

Milyen sorrendben olvassam: Sarah J. Maas könyvek

Amikor egy írónőnek rengeteg könyve jelent már meg, de te még nem olvastál tőle, akkor felmerülhet a kérdés, hogy mégis milyen sorrendben állj neki olvasni a regényeit. Ha csak egy-egy sorozata érdekel, akkor annyira nem bonyolult a szituáció, hiszen érdemes olyan sorrendben olvasni, ahogy az írónő megírta. Viszont, ha már több sorozata is van, akkor egy kicsit bonyolódik a helyzet. Jöjjön erről…

[scavengedluxury]

Rózsák Square (Piata Trandafirilor, then Széchenyi Square), Târgu Mureșm, 1940. From the Budapest Municipal Photography Company archive.

[csoori]

Befordulok a fal felé

Botok verik az éjszakát, a rózsák feje beszakad – hová futsz, szarvaslábú szél, zúzmara-kérgű Hold alatt? Az ősz kutyája rád morog, mindkét fogsorát láthatod: alsó fogsora: tört kövek, a felső: durva csillagok. Ne hívj november éjbe ki, ordítani én nem tudok, bagoly-rontás és reszketés ellen, többé már nem tudok. Rongyos a szőlő levele, kikerics-lábú rét topog, véremben a halál úszkál, sodródó tüske-csónakok – – Befordulok a fal felé, álom-freskók izzanak ott, zöld lomb-tüzek közt meztelen vonulnak nyári asszonyok, katicabogár-koszorú villog hajukon s mellüket ág-legyezők takarják el, mint a zászlók az ünnepet – S kiválik a sorukból egy, elnéz a végtelen fele, ujján holdköves zöld gyűrű sajog: szerelem ékszere. Neki adom az életem, menekülésem örömét, mint júdás-csókot úgy adom neki magányom szégyenét, lopjon őszön, halálon át, csodát velem csak ő tehet, zöldes gyűrűje: nyári Hold szikrázzon a világ felett.

Csoóri Sándor

[ertem-miert-nehez]

Észre sem veszed, hogy arcomon a rózsák hogy fogynak,

pedig te tépkeded

[brgzmpff]

elég jó érzés, hogy azok a rózsák vannak az asztalon, amiket én metszettem :)))

[diogenesz2020portugal]

6 éves emlék a fészbukról

📌 Rózsák tere - Budapest

[fovarosiblog]

A Rózsák terén a templom két percet siet :-)

[ergonauticus]

"már nyílnak a rózsák a Szahara felett", @troppauer-hymer!

[csaklegyazenyeem]

Annyi gyökér van a világon, aki pittypangnak képzeli magát, hogy a valódi rózsák már nem tudnak érvényesülni…. 💔

[h-o-r-n-b-l-a-s]

Mint nagy kalap borult reám a kék ég, és hű barátom egy akadt: a köd. Rakott tálak között kivert az éhség s halálra fáztam rőt kályhák előtt. Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak, s szájam széléig áradt már a sár, utam mellett a rózsák elpusztultak s leheletemtől megfakult a nyár, csodálom szinte már a napvilágot, hogy néha még rongyos vállamra süt, én, ki megjártam mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt.

Fagyott mezőkön birkóztam a széllel, ruhám csupán egy fügefalevél, mi sem tisztább számomra, mint az éjjel, mi sem sötétebb nékem, mint a dél. A matrózkocsmák mélyén felzokogtam, ahogy a temetőkben nevetek, enyém csak az, amit a sárba dobtam, s mindent megöltem, amit szeretek. Fehér derével lángveres hajamra s halántékomra már az ősz feküdt, és így megyek, fütyülve egymagamban, megáldva és leköpve mindenütt.

A győztes ég fektette rám a sátrát, a harmattól kék lett a homlokom, s így kergettem az Istent, aki hátrált, s a jövendőt, amely az otthonom. A hegytetőkön órákig pihentem s megbámultam az izzadt kőtörőt, de a dómok mellett fütyülve mentem s kinevettem a cifra püspököt: s ezért csak csók és korbács hullott árva testemre, mely oly egyformán feküdt csipkés párnák között és utcasárban, megáldva és leköpve mindenütt.

S bár nincs borom, hazám, se feleségem és lábaim között a szél fütyül: lesz még pénzem és biztosan remélem, hogy egy nap nékem minden sikerül. S ha megúntam, hogy aranytálból éljek, a palotákat megint otthagyom, hasamért kánkánt járnak már a férgek, és valahol az őszi avaron, egy vén tövisbokor aljában, melyre csak egy rossz csillag sanda fénye süt: maradok egyszer, Francois Villon, fekve - megáldva és leköpve mindenütt.

[tukrok-eneke]

Angyalok útja

A kedvesség nem kerül semmibe, Mégis oly kevés emberbe szorult belőle Nekem nem fáj, ha jószívű vagyok, Talán épp így születnek az angyalok.

Háromezer év is tovaszállhat, Kegyelmem akkor is reád találhat Nem számít, ha nem fordítasz rám figyelmet, Tudom, hogy a végén én leszek az, ki megmenthet.

Zongora, hárfa és hegedű, Az én lelkem olyan, mint a mennyország – gyönyörű A figyelmemért cserébe semmit sem kérek, S itt leszek mindig, ha magad elveszettnek érzed.

Ha lezuhannál, majd én megtartalak, Nem hagyom, hogy a démonok megkapjanak Hiába vesznek körül, s – rajzanak Hisz az angyalok gyorsabban szárnyalnak.

Békét és szeretet hozok szüntelen Mellettem a világ sosem lesz sötét, gyászos, fénytelen Legcsodálatosabb lenne, ha vágyam beteljesedne, S a közös katarzis mindkettőnket felemelhetne.

Százszorszépek és rózsák nyílnának az utunkon, Nem lenne több könny az arcunkon A világunk már nem engedné meg magának, hogy széthulljon, Az égnek nem lenne más választása csak hogy megtisztuljon

Háromezer év is eltelhet, Az idő téged akkor sem felejtet Miattad lett a lelkem tisztábbnál is tisztább Az érzéseim közt már választásom disztingvált.

 A kedvesség nem kerül semmibe, Mégis oly kevés emberbe szorult belőle Nekem nem fáj, ha jószívű vagyok, Talán épp így születnek az angyalok

[az-arnyak-angyala]

Levelem küldöttje

Levelem küldöttje árulja-e személye gondolatának foszlányát aranyszálba fonva?

Netán rózsák bársonya mi megmutatja szívének redőit?

Beférkőzni közéjük: mondja, hogy lehet?

Hiszen azt hittem ott voltam!! Ó, én bolond. Eszméim létezése is ostobaság mikor öntől fakad bennük érzelem. Hiszen ávert!

Rútul ragadta meg karom de azt sem ön ujjaival, szálakkal melyeket eszével s saját sóvárgásával vezetett. S én láttam ezt. Minden percében éberen figyeltem miközben egyszer kisujjam máskor csuklóm harmadjára pedig további kóstolás hiányában vállamig harapta végtagom.

Láttam, éreztem, hallottam.

Megállítottam-e ?

Nem.

Ha valóban őszintének kívánok lenni mind magamhoz mind ezen sorok olvasóihoz már a puszta gondolata is meglepett, hogy valakinek ízlene húsom zamatja.

Így hát hagytam, s napról napra egyre inkább fogytam.

Mikor kezem már nem maradt ezen csodás lény, te angyal hát igyekztél lelkem vinni. Egy negyeddel jól is laktál. Utána én rólam leszakadtál.

Felém kedvességed azóta szemedből kihunyt már.

Némán könyörögtem; vigyél még! Van miből, táplállak. Maradj hát!

S elmentél. Nem voltál már ő, ön, te, angyal, átok, bárány, farkas de egy szúnyog sem. Nem voltál a napfelkelte, sosem voltál a napfelkelte. De már megszűntél a holdnak lenni is.

Nap lettél. Egy másik univerzumban, fényévekre az enyémtől.

Meg tudom mutatni a galaxisok térképen, mely az otthonod. De megmaradt lábaim nem viszem feléd ezüstős tálcán kínálva.

Néma távozásod megmutatta;

Vannak részek belőlem amik a holdfényben fürösztött angyal ízlésére nem tesznek.

Vannak részek belőlem amik téged félve elüldöztek.

Vannak részek belőlem amiket már sosem látsz.

S vannak részek belőlem melyek örökre magadba zársz, te, eme levelemnek küldöttje.

Napló neked: mert sosem hittem, hogy ekkora fájdalmat okoznál a hiányoddal