#polifoam

[rivers-for-me]

Did you know you can just go outside and lay down on a silly polifoam and look at bugs?

Like this is my pov rn

[doriri]

undefined

“Bűzös odatöttyenés” Fish monster personal totem video

This giant fish monster was inspired by my childhood fear of the slippy body of fish touching me while I cannot see them underwater. At first I created a clay model of the form, then I used papermache technique to transform the 3D form into a 2D flat pattern. This method made it possible for me to build the giant version of the form cutting out the enlarged pattern from polifoam.

[konyvekkozt]

hideg van, érzed?!?!

minden télen elmondom, s most is, hogy van egy telefonszám, ami nagyon fontos: 06-1/338-4186

ez a Menhely Alapítvány Diszpécser Szolgálatának száma

ha bajban lévő hajléktalan embert látsz, hívd ezt a számot. fővárosi, de ha éppen nem tudod kikeresni a megyeileg illetékes Diszpécser Szolgálat számát, akkor is hívd, segítenek

mit jelent a bajban lévő hajléktalan ember? közterületen van, nincs jól felöltözve, nincsen rajta takaró, nincs alatt polifoam/kartonlap, nem hőkifúvó közelében fekszik

ha nem félsz, lépj oda az emberhez, figyeld meg, lélegzik-e, mérd fel, nedves-e a ruhája. ha zavartnak találod vagy nagyon ittasnak, ne adj' Isten nem lélegzik, azonnal a mentőt hívd. ha nedves a ruhája vagy felszerelés nélküli, mondd el a diszpécsernek. ez utóbbi két tényező növeli a kihűlés vagy a fagyási sérülések kockázatát, egyik sem játék

nincs rossz bejelentés, ne félj attól, hogy feleslegesen telefonálsz! viszont kérlek, mindig pontos címet mondj, hogy a szociális munkások minél hamarabb megtalálják az embert. a Nagykörút pl nem okés cím. és a lila iskola sem, hát honnan tudjam, a kerület melyik iskoláját ismeritek lilának

s mi történik a telefonálás után? szociális munkások érkeznek a helyszínre, éjjel és nappal, mindegy, mikor telefonálsz. az utcai szociális munkások rendelkeznek speciális eszközkészlettel, fel tudják mérni az ügyfél állapotát, igény szerint intézménybe tudják szállítani vagy adnak eszközöket, amik segítik az ügyfelet abban, hogy biztonsággal túlélje a hideget

a lényeg: TELEFONÁLJ!

[magyarmalter]

zöld-fehér-szürke-zöld-sárga, benne az ismeretlen tarka polifoam minta. izgalmas összhang, barátságos titokzatosság

Szedres, Tolna

https://www.google.hu/maps/@46.4858431,18.6845779,3a,50.4y,250.83h,90.69t/data=!3m6!1e1!3m4!1sUT173_heiG154uvpyOdygQ!2e0!7i13312!8i6656

[epitshajot]

Egy alapos csiszolás (2 óra kb...) után el lehetett kezdeni a beülő keret összerakását amit 8mmes fenyő rétegelt lemezből a felső karimát pedig okuméból vágtam ki, ragasztottam össze (itt jól jött a ruhaszárító csipesz) majd a helyére is került. Itt a száradás után megint kezdődött a soksok csiszolás, a beülő teljes csiszolása, majd az egész hajó újbóli átcsiszolása, díszcsík felfestése és az újbóli epoxis bevonat felvitele. A légkamra fedelek csavarral vannak rögzítve és a biztos vízzárás érdekében még szilikonos ragasztóval vannak a helyükre rakva. Kikötéshez egy műanyag bika is felkerült, valamint egy fém szem is a hátuljára. Az ülés régebbről megmarad vastag polifoam-ból lett kivágva (meglepően kényelmes).

[bonebowandarrow]

Itt kezdtem újra...2014 vagy 2015 ősze lehetett, egy Telekomos kollégától kaptam meg Rabi Pista számát, amikor elkezdtem egyesületet keresni ahol lőhetnék. Ő Melter Lacihoz irányított...és klisésen: a többi már történelem. Itt lettem Szittya, itt szedtem darabokra és építettem újra a lövés technikám/ciklusom sokak segítségével, amiért örökké hálás leszek.

Lőttem itt a Fakó villámmal, a kis Csikasszal és az új Skorpiómmal. Lőttem fával, lőttem aluval, lőttem karbonnal. És lőttem it mindent de tényleg mindent...polifoam jószágot és táblát egyaránt, másét és saját vesszőt, nockot, tankot, sárkányt, repülőt, sprayes dobozt, csillámos és világító lufit meg gumipókot, mobiltelót, bankkártyát és platóskocsit (f**szomért parkoltak az erdészek a sövény möge...) és persze állványlábat számolatlanul. Törtem és javítottam kint vesszőt, karbantartottam és dekoráltam íjat, teszteltem és tökéletesítettem felszerelést. Ez a hely volt az én Kaer Morhen-em, ahová mindig éreztem visszatérthetek bármikor, űzni és csillapítani a vágyat ami az íjászathoz húz annyi éve....

Sokat jártam ki egyedül, sokat csapatban. Lőttünk lélekizzasztó napsütésben nyáron és kellemes délutában ősszel, lőttünk alkonyatban, szakadó esőben, hóban, sötétben fáklyák fényénél. Vittem ki ismerőst és ismeretelent, rokont, barátot, egyszer még randit is...Jöttemn  ide ki melóból, és mentem melóba innen, készültem itt háziversenyre, felmérésre, kvalifikációra, OB-re. Van hogy tényleg elmerülni mentem ki a lövésben, szándékosan magányosan, van hogy a csapat, a hangulat miatt és nem is érdekelt éppen mit lövök. Sosem felejtem milyen jókat edzettünk kint (bár van ahol ezt csak szervezett lövöldözésnek hívják :D ), röhögtünk, sírtunk, szalonnát sütöttünk, lövettünk vagy csak kint piknikeztünk egyszerűen.

Hiányozni fog, az biztos, de az élet megy tovább, van aminek el kell múlnia. Emlékezni kell, és fogok erre a helyre mindig is és a sok-sok kalandra amit adhatott.

Köszönöm Csemete-kert!

[pappito]

kiwi as

Az uszi egy éve készült el, brand new (és elég fasza is lett, csomó játék a gyerekeknek, tök külön az úszóktól, külön a kis szarosoknak tocsogó, amibe nem tudnak belefulladni, stb.) de azért a kiwi ingenuitiy nem hazudtolta meg magát, a konnektorra irányított vízkiállás (jó, tudom, vízvédett izé de akkor is) elég betyár, valamint a kerekesszékeseknek csinált rámpa korlátja, ami a vízbe rohanó kiskölyköknek pont fejmagasságban elhelyezett, rozsdamentes kivégzőgépként működik, úgyhogy ahelyett, hogy újra csinálnák a korlát, inkább ziptie+polifoam kombóval igyekeznek csökkenteni a fejsérüléseket. 

[thevelsen]

XCOM Base Security cosplay

Hey, you! Yes, you out there, still reading my stuff. Yeah, been some time, right? Sorry about that. Anyways, let’s get down to it, I have a bunch of new pics to share.

I finally finished my very first full cosplay gear. Well, I said finished, but to be honest, it still has a long way to go to be really complete. Regardless, it is now in a wearable state and I am satisfied with it.

This is the only WIP photo I could dig up. The whole thing is built up of layers, a polifoam base and a soft rubber upper covering (I think it is a thin EVA sheet, but I’m not sure), all attached to the backside of a worn down backpack. After that a final outer layer of the same material, this time painted, coupled with other small details and the straps and buckles.

As you can see the front misses the XCOM logo.

On the other hand, it wouldn’t be complete without the nationality flag on the back.

And finally, the whole set in action with an added leg-holster and a bag.

For reference. As I said, it is still not complete. The padding is still missing from beneath the chest piece and the belt was thrown together at the last minute. I did not, however forget to wear the gloves, they were just not on, when the pics were taken. I specifically went with the Base Security gear because it gave me an excuse not to create pauldrons/kneepads/elbow protection as seen on Operatives, and also because when it comes to the Base Defense Mission in Enemy Within, these guys rock. The untold heroes of the invasion.

Anyways, I hope you like it, and sorry for the long delay. I’ll try to be more active in the future, so see you around!

[anutoapp]

VENTA DE ROLLO POLIFOAM - 97133

[zahrafashionss]

Tas Ransel / Laptop / Backpack Pria Wanita + Raincover – 720006 B Raincover including Dimensi 45x18x30Cm Laptop sleeve fit to 15 Inch Material utama Nylon berkualitas tinggi Lapisan dalam 420 D mix Saten T90 Pembungkus jahitan PCR Jumbolon Pelindung laptop dari busa polifoam 6mm dilapis saten T90 tebal dan lembut Raincover dari bahan Acrilic anti sobek dan bocor

[pepstore-blog]

Tas Backpack, Tas Laptop, Ritsleting anti macet Carion 330009 A Rp ̴2̴̴8̴̴9̴̴.̴̴0̴̴0̴̴0̴ Rp 217.000 1000 gram Brand: Carion Kode Produk: 330009 A Ukuran: ALL SIZE Deskripsi: Material Utama D300 PVC mix 1682 PVC Lapis dalam 420D mix Saten T90 Pembungkus jahitan PCR Jumbolon Dimensi 45x15x30 Cm Laptop Sleeve fit to 15 Inch Raincover including Warna Hitam Strip Abu Dilengkapi dengan Barteg agar mampu menahan beban 10x lebih kuat dari jahitan biasa Laptop Sleeve berbahan busa Polifoam 6mm dilapis Saten T90 tebal & lembut Zipper / Ritsleting anti macet Raincover berbahan Acrylic anti sobek & bocor Berat Timbang: 1 kg Berat Volume: 1 kg u/order bs lgsg chat admin☝👆 081999977277/085737738097 lihat detail dan order produk kami yg lain bs kunjungi peps.situsbelanja.com atau download free app https://appandro.id/s/peps temukan keuntungan pot diskon dg daftar sbg member peps. ketik kode belanjamu "PEPSMEMBER" di peps.situsbelanja.com. shop now #pepstore#tas#traveling#adventure#tasranselmurah#tasmurah#fashion#holiday#tasransel#onlineshops#followme#shopnow#bagslover#mode#taspunggung#works#shcool#jamannow#backpack#instabags#kabardunia#lifesyle#perlengkapansekolah#anakindonesia#kabarterkini#hits#publicpromo

[magyarmalter]

hogy ez honnan jött... persze van a terméskő, meg van a tarka polifoam (kompozit poliuretán hab), talán ők voltak szülők... nem tudom

Szedres, Tolna

https://www.google.hu/maps/@46.4758597,18.6770323,3a,42.9y,180.42h,91.37t/data=!3m6!1e1!3m4!1sTxHIQOoTt60PWxz0QZBYqw!2e0!7i13312!8i6656

[kenzieshop-blog]

Tas ransel masa kini, serbaguna dan tahan lama. Free Raincover. Material Cordura. Dimensi 30x18x45 cm. Kapasitas 25 Liter. Laptop Sleeve fit to 15 inch. Terbuat dari bahan cordura yang memiliki daya tahan terhadap rembesan air dan anti lecet. Jenis bahan ini juga biasa digunakan untuk pembuatan celana militer. Terdiri dari : 1 kantong utama dilengkapi dengan tempat laptop. 1 kantong tengah. 1 kantong kecil dibagian depan. 1 kantong kecil di bagian belakang tas khusus tempat penyimpanan Raincover. Bagian punggung menggunakan lapisan busa Polifoam. Raincover terbuat dari bahan Acrylic anti Sobek dan Bocor. 710022 A Rp. 215000 silahkan tanyakan via pesan/diskusi produk untuk ketersediaan stock . . Order 👇👇 👇 ( WA/SMS : 081999398988 ) . ( Line: @kenzieshop ) . ( BBM : Cek Bio ) . . . #tascowok #taspria #tasslingbag #tasslingbagcowokimport #slingbagcowok #slingbagpria #slingbagcowok #tasselempangcowok #tasselempangpria #tasransel #taslaptop #slingbag #tasselempang #tassekolah #taskuliah #taspunggung #backpack #tassling #taspria #taswanita #tas #tasanakmuda #tasmurah #tassekolah #tasanak #dompetmurah #tasdewasa #tasransel #tasslempang #tassekolahmurah #tassekolahanak #clutch #clutchpesta #clutchbag

[napiakcio]

Hévízi pihenés 2 fő részére 1 éjszakára csak 6.900 Ft

Kely's Home Apartman, Hévíz

2 nap / 1 éjszakás kikapcsolódás 2 fő részére

Ellátás: Önellátás, kávéfogyasztás a tartózkodás ideje alatt

Elhelyezés: a hangulatos, jól felszerelt, erkélyes, felső emeleti Kely’s Fortuna Apartmanban

PLUSZ+:  WIFI

PLUSZ+:  Szezonális jelleggel klímahasználat

PLUSZ+:  Parkolás a Kely’s Fortuna Apartman (Hévíz, Fortuna utca 24.) belső zárt parkolójában

PLUSZ+:  Polifoam karika használata a hévízi fürdőzéshez

TIPP!: 10% kedvezmény Hévíz egyik legjobb éttermének – Kocsi Csárda Étterem – a’la carte étel és italválasztékára vonatkozóan. 

TIPP!: 10% kedvezmény a Tófürdő 3 órás fürdőjegyére

[szallakakukk-blog]

Huszadik hét

Április 17-23. A hét amit egy isteni reggelivel indítottam, majd két nap munka után hazavonatoztam túlélőtáborozni a legnagyobb hóban, fagyban. Játszottam végre, idén először egy jó Bang-et, megismerkedtem a Bodrog-ártér hihetetlen élővilágával (egész jó arcok, adtak pálinkát), de az őshonos fauna is elbűvölő. Majd a hetet a mama-hotelban zártam.

04.17. Hétfő

Megint gigászi vegetálás. Calzone kétsajtos omlett, sonkával, paradicsommal, hagymával. Hja, nyilván nem én főztem ilyen kúlságot reggelire, én csak a trancsőr voltam, az előszeletelő. A hét második fele evezős túra, így a mai napra meló a terv, ami végül du. 1-től indult.

Este esős 7 fokos idő volt. Elsőre nagyon zavart, majd ráébredtem a helyzetben kínálkozó lehetőségre. Ilyen időt jövendölnek a túrára, így ideális teszt környezet ruházat kalibrálására. Felvettem az összes jégeralsómat meg harisnyámat, esőkabáttal, és leszaladtam 20 percet sétálni. Van rá remény, hogy nem fogok belefagyni a Bodrogba! :)

Nem sikerült haladni rendesen a munkával, és nyócmillió elmaradásom van, hajnali 4-től forgolódtam az ágyban, és csak a stresszelés ment, de abból világversenyen a legjobb nyolc közé jutottam volna. Kell ezzel valamit kezdeni, nem lesz ez így jó, ha ebből rendszer lesz.

04.18. Kedd

7-kor kidobott az ágy, a takarítást meg már második hétvége volt, hogy elkummantottam, ideje bepótolni. 8-ig csak csendben, konyhában rendrakás, portörlés, aztán 8-kor beröffentettem a porszívót. Cseréltem egy bicajbelsőt is, mert a múlt pénteki üvegszilánkos kalandom óta még nem volt érkezésem rá.

Bicóval gyorsan el a szervizbe meló előtt. Mobilszámom nem tudom még fejből, így megadtam az e-mailemet helyette. Meló. Nem jött értesítés a gépsárkány elkészültéről, felhívtam őket, kiderült már epedve vár a drága, küldtek soha meg nem érkező levelet is. Átszaladtam érte, majd sikerült defekt nélkül44!4 visszaérni, beraktam a céghez a “nem-éjszakai” parkolóba, hogy amíg nem vagyok, addig a pénteki Üetlizéshez használja aki marja. Nap közben gyönyörködhettünk a várost ostromló hóviharban, sokadjára fordult meg már a fejemben ekkor, esetleg maradhatnék a seggemen, nem kell nekem ez a vízitúra.

Folytattam a melót, majd kb. egy órával vonat indulás előtt szaladás haza. Lakótársam 10 napig otthon húsvétolt, most futottunk össze először, nagy lelkesen nekiálltunk dumálni, közben gyors fürdőszoba kör, csomagok utolsó csekkolása (egy db 30L-es duffel bag a full pakk, okosan kell pakkolni), majd a dumálás közepén konstatálom, hogy rá kéne kapcsolni, idő van hoppanálni. Úgy nekiálltunk traccsolni, mint két társalkodónő, akik ezer éve nem látták már egymást, de erre most nincs idő. Pánikszerű rohanás a pályaudvarra, 10 perccel indulás előtt már ott is vagyok.

A fülkében 4-en vagyunk, a felső ágyat megint nem sikerült eltalálni a lakójának, nem értem miért olyan nehéz oda feküdni, ahova a jegye szól. Ha meg a menetirány gyötri a gyomrát, meg lehet mondani, nem harapok, nem érdekel, a buta naíva „nem láttam” szőkéktől viszont megőszülök. Emelet rögtön úgy köszön be: “Szia, itt vagy a kabinban? Ugye nincs sok csomagod?”, ugyanis két 150L-es bőröndje volt, és további 150L-nyi szajré táskák, szatyrok, meg még kitudja mi formájában. Az én tárolómat is telepakolta, a kis cingár 30-as táskám végül a lábam mellett hevert az ágyon, mert már más értelmes hely nem nagyon volt. De hát ő ugye imád öltözködni, és megőrül ha nincs vele a 10 pár cipője. Szívem csücske. Rögtön nekiállt puhítani, hogy jajj segítsek már majd lecipelni, mert ő azt nem bírja el. Jóindulat-pióca csúcsrajáratva. Nagyon nem volt szimpi a stílus, haraptam. Erre előrántotta a tündi-bündi stílust, ezzel majd jól kenyérre ken – gondolhatta –, de ettől az agyérgörcs kerülgetett, morogtam. Majd kicsit utáltam magam, hogy ilyen negatív fasz vagyok, végül beadtam a derekam, hogy letoszom a földszintre a bőröndjét, de többet ne várjon, cipelgetni nem fogom neki a peronon, sietés van. Ebben maradtunk. A földszinten kellemesebb volt a tagság, alattam egy német hölgyemény, a másik oldalon egy korombeli lányka, valahogy nem az esetem, és mégis, tele élettel, játékos szemekkel, és a mosolyával a legzordabb szívet is meglágyítaná. Missz pi-csipa az emeleten ilyen szempontból egy áldás volt, imádat volt összekacsintani ezzel a szépséggel, amikor amaz megint kinyilatkoztatott valami napkeleti bölcseletet. Jók ezek a pillanatnyi élet- és lélekközösségek.

Egy adag nyomozás még hátra volt, a közelgő túrához kell nekem kempingcucc meg gumicsizma. Előbbi anyumnál, utóbbi a lakásomba, ahol unokatesóm lakik, és hugomnál van hozzá extra kulcs. Anyumnál nincs kulcs, uncsitesóm a Daubner környékén lesz holnap reggel, hugim nem elérhető. Legrosszabb esetben a Mester utcai munkavédelmi boltból csizmát, a Mountex-ből meg a kanálgépet beszerzem, anyummal a randit már leszerveztem, a sátor-hálózsák nem kérdés, meglesz. Végül csak sikerült kontaktolni tesával, és leszervezni a játék ezen részét, nála találkozunk. Eljött az idő, szunya.

04.19. Szerda

A végső döntés tehát, hogy Kelenföld. Útközben szép kellemes hófödte tájakon száguldunk át a vonattal, hiába, ilyenkor való túrázni, vízen. Izgultunk a csapattal, hogy ne legyen eső a túra alatt, lehet bejött a dolog, megússzuk hóval \o/. Megérkezünk Kelenföldre. Leszállok, megyek az automatához, bízom benne, hogy ezúttal nincs technikus aki épp belezi. Közben szakadatlan ömlik a dézsából a cucc. Automata full üresen, odalépek, nyomogatom, semmi. Kb. tizedikre valamit reagál, aztán megint semmi, valószínű a félpercre duzzogás nevű lefagyitisze lehet. Elegem lesz, veszem később a napijegyet, megyek a 103-ashoz, az pont elindul az orrom előtt, elfojtani nem jó, így üvöltök egy isteneset, azúristenmegbasszaaztabüdöskurvavilágotaztbasszameg, 103-as a helyén marad. Jó, 5 percre rá megy a következő, nagy ügy. Ütközés hugomékkal. 1-es vilivel megyünk tovább, a megállóban persze nincs automata, sebaj, majd veszek később jegyet... Fodrász 11:30-ra vár, 10:15-kor érünk a lakásomba, idő mint a tenger. Kutatás, kutakodás, gumicsizma megvan, a rég elveszettnek hitt Zebra márkájú acél bögrém, amivel még 2003-ban bejártam fél Európát, megvan. A még 3-4 éve vásárolt Nike csukám megvan. Ezt eredetileg nem akartam vinni sehova, de kellene már csere a monstani Vans-em helyére, ez meg annyira de annyira jól néz ki. Anyumtól kaptam névnapomra. Illetve, az úgy volt, hogy rám szólt, hogy van ott egy csomag a sarokban, bontsam ki. Kibontom, tök tuti csuka, öröm van, anyaölelés. Ő egy kicsit zavarodottan néz, majd finoman beadja a mattot: “Fiam ne fárassz, fél éve nézem azt a csomagot mióta leraktad oda, aztán azóta ott porosodik.”. Ba dum tss. Valóban, jobban utánagondolva, nagybátyámmal voltam vásárolni, megláttam, megszerettem, hazavittem, mindeltettem, soha gondom vele nem vót többet. Life hack #2432, vegyél magadnak dolgokat és feledkezz meg róla. Ha egyszer megtalálod, a legjobb, legszemélyhez szólóbb ajándék lesz evör.

No, az idő is valahogy ekképpen szaladt el, 11:15 volt egyszer csak hirtelen, a fodrász meg ennél azért messzebb van. Nekiindultam heves léptekkel, majd 500 méter távlatából esett le, hogy a pulóverem ott hagytam hugimmal, márpedig az éjszakákra diagnosztizált fagy árnyékában elég nagy luxus mínusz egy pulcsival belevágni a mibe. Vissza az extra rétegért, közben próbálok egy taxit keríteni. Lassan de megjött, huhh, dejó, nem fogunk annyit késni. No, ha nem ma lett volna az út közepén parkolászó autóbuszok világnapja, talán még időben odaérek, így viszont annyit ácsorogtunk a rakparton, hogy mire beestem a Miszter Szabóhoz, addigra csak annyit tudott közölni, hogy 5 perc múlva itt a következő ember, annyi idő alatt meg nem végez velem, 45 perc múlva vár. Az is kiderült közben, hogy nem este, hanem 14:30-kor van indulás a túrára a délitől. Egy meggondolatlanságból elkövetett pulóver ottfelejtés, és már romba is dőlt a napom. Fodrász után anyummal terveztem csillelni, majd a Mountex-ben beszerezni a túrához hiányzó olyan eszközöket, mint: thermo zokni, kanálgép, kesztyű. A B terv anyám álma lett, az üstökösként nyargaló trónökör fia, fodrász előtt gyorsan bevásároltam hartai kolbászból meg parenyica sajtból, kenyérből a csarnokban, anyámnál ledobtam, egy adag húsvéti sonka+torma+tojás+kalács kombót vettem a testemhez a mamabüfében, majd rohanás vissza a fodrászhoz. Onnan rohanás anyuhoz csapó kettő, ezúttal őszibarack kompót, rizs, tartár, csontozott-rántott-csirkecomb. A hetek óta ott állomásozó polifoam+hálózsák+sátor kombót integráltam a pakkomba, könnyes búcsú, és rohanás a metróba, hogy bevegyem a Délit. Mármint azután, hogy végigszántottam a túrabolt talaját, hogy a kirakós hiányzó darabjait kipótoljam. Útban a Corvin-negyed felé bekészítettem marokba a bankkártyát, majd megálltam a jegyautomatánál, benyomtam végre 5 óra késéssel A napijegyet. Vehettem volna már egy darab vonaljegyet, de így vannak rendjén a dolgok. Kivettem a cetlit, és szánkáztam le a mozgólépcsőn a tüzelő metrókocsik odvába. Egész jól jött az átszállás, 5 perc késéssel megérkeztem, meglett a Mazda dzsip is. Összekonfiguráltuk magunkat a csapattal, és belevágtunk a lecsóba, amit szerda délutáni csúcs néven ismer csak a pesti polgár. A mobilom sajnos ekkor kilőttem, pedig utóbb kiderült, kerestek a UPC-től, hogy üzleti ajánlattal álljanak elő. Felettébb nagy élvezettel hallgattam volna végig szegény ügyintézőt a lehetőségeimről, mielőtt feltettem volna a belülről hetek óta maró kérésemet: lemondanám az előfizetésemet.

Utunk sima volt, akár egy vízicsúszda, néhol az útszélén 20cm-es hó, néhol átláthatatlan, az éppen előzés alatt álló autó által korbácsolt vízfüggöny. Igazi kalandpark ez az M3 télvíz idején.

6 körül végül odaértünk az étteremhez, az óperencián innen, a csapatunk másik fele már egy ideje ott butult. Sör-pálinka-sör-pálinka-sorozat hátán vettük az irányt egyenesen bele a hétvégébe. Eddig annyit tudtam, hogy 8-an megyünk, semmi többet. Közben kiderült, hogy van akinek ez már legalább a tizedik túrája, és a társaság ezúttal 16 fős lesz. Szépen jöttek újabb emberek, mint valami hatalmas családi ünnepségre, egymást ezer éve nem látott barátok, én pedig bár sose láttuk egymást, ennek a családnak a szerves része vagyok. Túrázni dejó. A vacsink egyszerű rakottzöldbab volt, de nagyon ízletes, miután bepusziltuk átgurultunk Bercelre, és elbujtunk a hideg elől a szállásra. Ekkora aztán azt is megbeszéltük, hogy a ratyi időre, és leginkább a szélre való tekintettel egy napot lecsípünk a túrából, ergyulunk egyet másnap.

04. 20. Csütörtök

Avagy a csillezés világnapja. A rossz időre való tekintettel csak lazultunk egész nap. Ipari mennyiségű pálinkával, tepertővel, sörrel borral vigadozással. Nap közben kimentünk a helyi boltba, tálca sörért, illetve paprikáért-paradicsomért, hogy valami zöldségem is legyen a túrára. Előbbi szinte akciós volt, 150 Ft/darab. Kis termetű TV paprikáról beszélünk, emellett még a svájci árak is elbújhatnak. Kimaxoltuk a világpolgár szintet, csoda, hogy a kártyaterminál nem tiltott le minket. 5 fős delegációnkból 3-an angliai, ír és svájci bankkártyával fizettünk. A végére valahol tuti felcsendült valami sziréna, az egyik bank mélyén, hogy itt valami kártyás pénzlopás folyik. Este a társasozáshoz is megjött a kedv, először 8-an estünk neki a Solo-nak, majd miután 5-en maradtunk, előkerült végre egy kis Bang is. Anno vagy 10 éve szinte minden hétvégén ezt játszottuk a Szalag utcai srácokkal, mostanában csak fél évente jön össze. Az nem kifejezés, hogy ki vagyok éhezve rá.

04. 21. Péntek

Reggel 7-kor keltünk, 9-re ott volt értünk a transzport. A kempelős része a szajrénak utánfutóra ment, a hajóba csak pár ruha, az aznapi kaja, kocka sör, pálinka. Az öltözéssel mindenki megtette egyben a tétjét is az aznapi időjárással szemben. Két jégeralsó, hosszúnadrág, és egy bicajos esőnadrág, gumicsizmával megfejelve. ez volt az én licitem. Jó óra buszozás után megérkeztünk Felsőbereckibe. Az egy nap levágással a Szlovák-Magyar határon való átevezés élményétől fosztottuk meg magunkat, de a nap így is a Bodrogon való hajókázással telt. 1-1.5 óra evezés után pisi szünet, egy a parton elmajszolt röpke ebéd, és irány tovább. Estére Bodrogolasziban szálltunk meg, a komp melletti kertben sátraztunk. Miután akklimatizálódtunk, túravezetőnk nekiállt összeszerelni a csilis babot egy bográcsban. Került bele étcsoki is, jó mexikói módra. Ellenben fahéj is, ezt egy kicsit sajnáltam, nem való. Este még a tábortűznél melegedés, sztorizgatás, a régi időkről, amikor Vereses barátomék 60-70 fős gimis táborral járták a Bodrog túrát, aztán arról ahogy ez a gyönyörű szokás szépen lassan feledésbe merült, ahogy a szervező tanártól nem vette át senki sem a stafétát, és nem volt ki beoltsa az új generációkat a eme hagyomány szépségével.

04. 22. Szombat

Reggel 4 körül megébredtem, forgolódtam. Két dolog foglalkoztatott, vizet juttatni a szervezetembe, illetve az elhasznált víztől megszabadulni. Vizezés, vizelés, vízlelés. Ha lehet úgy, hogy a hálózsák adta meleg rejtekébe húzom meg magam mindeközben. 5:58-ig tartott az a vívódás, ami végül a zsákom, majd sátram cipzárjának gyors ficcenésében teljesedett ki. Én még, végül is, saját akaratomból keltem fel, nem úgy mint a táborlakók maradék része, mikor két perc múlva a szomszédos templom rá nem kezdett reggeli csapongására. Csuklani csuklott, de a csatát elvesztette, 9-ig még aztán visszaszunnyadtunk.

Reggel a szokásos rutin, amolyan fesztiválos tempóban. Ébredés úgy, mikor már a nap tűzi a sátrat. Tápolás, sátorbontás, hajóra fel. Egy gyors kajolásra megálltunk még egy EU-s pénzből gründolt páratlan műalkotás mellett. A folyón, olaszi alatt, van valahol egy víziszínpad. A téli zajlás az egyik légtartályát kicsinálhatta, így 45 fokban megdőlve, amolyan bodrogparti-akvapark jelleggel, akár csúszdának is bevethető.

Hajóba vissza, majd a következő etapban elértük a Bodrog árteret, ahogy ráfordultunk egy szűk csatornára. A szűk, az 1-2-3 sávos forgalmi út szűkösségét jelenti itt, mikor épp mennyire. A vízen gallyak, néhol kidőlt fák. Körülöttünk természet mindenhol, alattunk a komótosan csordogáló patak. Nyugalom, és fejtörők. Kitalálni, hogy a hajó hol fér el, hogy fér el. Van ahol limbózni kell, van ahol lendületből át lehet a hajót „ugratni” / játszani a víz szintjében fekvő fatörzsön. Megint máskor a fatörzs olyan vastag, hogy ki lehet rá állni, és ki is kell, mert csak így lehet áthúzni a kenut rajta. A kenut, amiben 4-en ülünk, így egész sok figyelmet és koordinációt igényel egy ilyen gyakorlat, hogy megmaradjon az egyensúly, és senki se legyen vizes. Ha minden kötél szakad, és a mederben egy összefüggő hódvár kaliberű laokón fainstallációt pakolt össze a természet, akkor irány a part, csizma bele a nutellába, hajó a vállra, és le kell gyalogolni odáig, ahol már újra hajóbarát a víz. Néhány helyen gátak, vagy épp egy süllyesztett híd miatt vannak átemelések. A legaljasabb akadályok viszont a vízben lapulnak. Ártéri túrákat csak az év elején lehet csinálni, mivel a vízinövények nekiindulnak a növésnek, és nyárra már nem lehet rendesen evezni, akkorára nőnek. Még a korai indulásunkkal is bele futottunk olyan részekbe, ahol a lendületünket teljesen megette a növényzet, és csak apró húzásokkal tudtuk magunkat előre küzdeni. Minden akadályok legaljasabbika pedig az a fa, ami épp hogy kiáll a vízből, és nem úszik, hanem fixen áll. Na erre nem jó ötlet rászaladni a hajóval, mert instant a borulás.

Az ebéd utáni távot tovább színesítette az ég alján pöffeszkedő lilaság, a jellegzetes, esőre utaló aláfestéssel. A kavirnyálás közben úgy tűnt, ez egyre inkább közeledik felénk, bár lehet megússzuk a szélével, csak csíp minket, talán ki is kerül. Időközben megérkeztünk Zalkod mellé, a mai nap táborhelyéhez. A felhők egyre fölénk tornyosultak, a fele sem volt tréfa. 5 perc alatt állt az összes sátor, még 5 perc, és rákezdett az eső. Sebaj, vízállóak vagyunk, baj már nem lehet. No, igazából tudtam én már, hogy a laza esőkabát a testemen, vállban egy kicsit már alulimpregnált, de ezzel nem sokat törődtem. Az eső végül elállt, én meg csodák csodája, jól beáztam. Nagy m��ker vagyok ám, mert sejtettem én a hibát, „persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem” és készültem egy tartalék réteggel, korabeli, hentesek ruháját megszégyenítő szabásmintájú szürke Nylon™ köpönyeggel. Megpakoltuk a tüzet, felkerült a bogrács, valami tárkonyos pörköltféle lett a vacsi. Belaktunk, nekiláttunk az este azon már jól bevált részéhez, amikor a tűz mellett históriázgatunk, viszont a természet nem tartotta ezt akkora ötletnek, fél órán belül jött a következő monszun. Ezúttal tartósabb volt, a csapat nagyja elpakolta magát a sátrába, hárman maradtunk csak a tűznél. Mattot végül akkor kaptunk, amikor elállt megint, de csak azért, hogy 20 perc múlva újra rákezdjen. Ekkor úgy 11:30-at írhatott a történelem, mi pedig levontuk a konzekvenciát.

04. 23. Vasárnap

Olyan madár zsivajra ébredtünk, hogy én olyat még nem hallottam. Ennyire lehet még nem is szabadultam sosem bele a természetbe. Megint a szokásos komótos tempó, napsütés, így a tegnapi viharban eláztatott felsőimet kitettem a kenuk hátára száradni. Ez az utsó nap, a táv nem túl veszélyes, nem kapkodtuk. A pont az indulás előtt érkező zivatart udvariasan elengedtük, majd csattantunk a csónakokba. Óbudai kis barátom itt csapna le sokadjára, hogy kenu a neve a jószágnak! Az ártér második napja kevesebb átemeléssel zajlott, viszont annál több lavírozással, már-már a vidámparkos csónakázás hangulatát idézte. Az utolsó gátnál a kormányosok egyedül vitték át a hajót, így a merülés is kicsi volt, meg az esély is kisebb a borulásra. A parton elköltöttünk egy ebédet, majd megint elengedtünk egy vehemensebb vihart. Innen már szoros emberfogással mentünk egymás mögött, 10 percen belül kint voltunk megint a Bodrogon. Újabb 10 perc, és megérkeztünk a végstéghez. Sorban kikötés, a hajók gyors sártalanítása.

Vannak azok a helyzetek, amikor az ember valamit először csinál, és szükségképpen ügyetlenül csinál. Most már tudom, hogy a sarat fel kell locsolni, a saras vizet szivaccsal kitunkolni, majd a végén, amikor már csak a kevéske nedves sár van a kenu gyomrában, azt szépen kitörölni. Ekkor azonban még nem tudtam, igy egészen más módszerrel próbálkoztam, amit az is nehezített, hogy a szivacs öblítés nélkül azért némiképp saras maradt, így az “enni lehet róla” tisztaságot elég nehéz volt produkálni. Szóval ott küzdöttem az elemekkel, amikor aztán odalépett Csillagocskám, egy nyüffenéssel kivette a kezemből a szivacsot, majd nekiállt takarítani. Ez egy kicsit belém tette az ütőt, végül is ugyan megmutatta, hogy hogyan kell ezt csinálni, de ezt kedvesen két szóban is le lehet rajzolni, a kitépem a kezéből tempó egy kicsit ott akkor nekem gyors volt. De túléltük. Innen aztán 1 óra kocsikázás vissza a szállásunkra. Úton gurultunk, autóval, én pedig arról álmodoztam, hogy most milyen jó érzés lenne vezetni, hajóból át egy autóba. Megérkeztünk, majd 5 nap után bepattantam a tus alá. Tiszta ruha, mámor. Eredetileg egy halazás volt tervben lezáró akkordként, de míg az O sole mio-t nyomattam, a többiek összematekozták, hogy az a kocsi amivel én jöttem, az siet, így mi egyenesen megyünk vissza Bp-re, a másik társaság burkol helyettünk is. A másik társaságban viszont volt egy lány, akiről kiderült, hogy nem eszik halat. Ekkor némi vajúdás után, fondorlattal elcsaltam a többiektől, hogy feltegyem a kérdést, mi lenne ha autót cserélnénk. Ő még valójában sietne is, derült ki, így nem elég, hogy én jól járnék, de még ő is. Amikor azt gondolnád, hogy mérsékelten de kurvára pofátlan kéréssel állsz elő, s a végén kiderül, hogy még szívességet is teszel a másiknak. Életke, én így szeretlek. A sietős autó ellépett, majd 10 perc múlva az út szélén láttuk viszont őket. A jobb hátsó laprugó egyik lapja eltört, kifordult, és folyamatosan ütögette a kereket. Mire megálltak, már enyhe gumiszag volt. Az álmos könyvek szerint pályán csapatni, 130-as tempóval, felejthetetlen emlékekkel gazdagíthat ilyen helyzetben. Szerencsére nem így lett, jó volt a fülük. Visszanyomni nem sikerült a lázadó tagot, segíteni nem tudtunk mit, hát elgurultunk halazni. Közben ától a zsé tervig mindent kipörgettünk, telefonálás, volán, máv menetrendek, telekocsi, autómentő. Találtunk pár Nyiregy-Bp kocsit, és egy vonatot Tokajból. Ekkor már teljesen világosan látszott, ha én a vasárnap esti vonatra bazíroztam volna, akkor azt most kellene gyötrő kínok között elengedni.

Miközben a B csapat forró kakaót szürcsölgetetett (értsd: betolta a keszeget meg süllőt az arcába), a terepjárós banda egy kúton emelőre tette a szárnyaszegett gépet, sikerült visszanyomniuk a dolgokat a helyükre, s végül rézkábellel áttekerve rögzíteni, Pestig jó lesz. Jó lett.

Óbudán landoltunk, majd onnan eldobtak anyumhoz. Vele egy jó órát dumáltunk még, majd utolért az elmúlt pár nap pörgése, és ahogy ilyenkor lenni szokott, 10 perc leforgása alatt beszédképtelen zombivá váltam. Legfőbb ideje is volt végre az alvásnak, utolsó erőmből kiteregettem még a sátrat, hogy száradjon, majd töltőre tettem a telefon után magamat is.

[nemzetinet]

Ha ők nem takarják be őket, nem élik meg a reggelt

A hétvégén hazánkra lecsapó extrém hidegnek egy jelentős pozitív hozadéka mindenféleképpen volt, kiderült, még mindig van annyi tartalék a magyar társadalomban, hogy képes legyen segíteni a szerencsétlen sorsú embertársain. Akár még az állam helyett is. Különösen figyelemreméltó volt a Budapest Bike Maffia (BBM) elnevezésű civilszervezet, amely kedd estig két és féltonna tartós élelmiszert osztott szét az utcán élők között, vagy juttatott el hajléktalanszállókra. A BBM alapítójával, Havasi Zoltánnal az elmúlt napok tapasztalatairól, illetve a segítségnyújtás mögötti motivációról beszélgettünk. Vigyázat, ők nemájtatos hippi gyerekek!

Prekoncepcióval készültünk, és nem is kellett csalatkoznunk, valóban öntudatos, segítő- és cselekvőkész civilekkel (ha tetszik, polgárokkal) találkoztunk a Budapest Bike Maffia Üllői úti főhadiszállásán, illetve Tűzoltó utcai szendvicskészítő-bázisán. Ha ezek az emberek az energiájukat, szabadidejüket és pénzüket nem fordítják a Krízishelyzetre, akkor bizony még több tragédiával szembesülhettünk volna – még több honfitársunk szenvedhetett volna fagyhalált a főváros utcáin a mínusz 20 Celsius fokban.

“Kedd estig közel 2500 takaró, 1000 polifoam matrac, és mintegy 2,5 tonna tartós élelmiszer érkezett felajánlásként hozzánk a múlt pénteki felhívásunkat követően”

– meséli Havasi Zoltán.

A legkülönfélébb helyekről érkező felajánlásokat önkéntesek szortírozzák (volt, hogy luxusautóval érkezett adomány, de egy étterem is külön a hajléktalanok számára küldött levest), majd az Age of Hope által rendelkezésre bocsájtott autókkal a menhelyekre szállították ezen készletek nagyobb részét. Azonban sok hajléktalan nem volt hajlandó még ilyen időben sem behúzódni a szállókra (több oka lehet ennek, de ebből szempontból ez mindegy is), őket viszont a Menhely Alapítvány szociális munkásainak segítségével keresték fel, és vittek nekik ételt – és a mi a legfontosabb: takarókat.

“Egy elképesztően nagy összefogás alakult ki”

– folytatja Havasi. Például egy térképen jelölték be, hol láttak hajléktalan embert az utcán, így az esti krízisautózással könnyebb volt megtalálni őket. De páratlan élmény az is, ahogy egy kis szobában több tucatnyian készítették a szendvicseket, amiket aztán szintén a szállókra, és az utcára vittek ki – az elmúlt napokban egyébként több ezren keresték meg a BBM-et, hogy felajánlják a segítségüket.

Visszatérve az utcára: a civilszervezet vezetője elmondta, körülbelül 250 hajléktalannal találkoztak, és minden ötödiknek nem volt megfelelő védelme a hideg ellen;

„a takarókkal életeket mentettünk!”

A Budapest Bike Maffia egyébként már öt éve működik, igyekeznek segíteni a hajléktalanoknak. Így a terep, a fontosabb csomópontok nem ismeretlenek az önkéntesek számára. Egyébként azt tapasztalta – a felhívásukra ugyan, de tőlük függetlenül -, sok budapesti vitt ételt a hajléktalanoknak, azonban a meleg öltözék és fekvőhely bizony sok esetben hiányos volt.

Ha az önkéntesek nem visznek takarót, akkor ezek az emberek megfagytak volna? – kérdezzük Havasi Zoltánt.

Ha a civilek most nem ajánlják fel ezeket, akkor az eleve leterhelt, anyagilag nem megbecsült, három műszakban dolgozó szociális munkásoknak nem lett volna kapacitásuk erre – sóhajt fel az ötletgazda.

“Én takartam be úgy embert, hogy tudtam, ha ezt nem teszem meg, reggelre meghalt volna”

– érzékelteti a budapesti valóságot. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az extrém hideg a hétvégén csapott le, mert így sokkal többen értek rá az utcán, vagy az adományok szétosztásában segíteni.

De ez a segítségnyújtás az állam feladata lenne – jegyezzük meg.

Igen, az lenne, de ha már politikáról beszélünk – amitől távol tartom a szervezetet -, a humánum soha nem politikai kérdés, csapja le a magas labdát Havasi. Úgy érzi, apatikus állapotban vagyunk, de szerinte az emberek készek segíteni, hasznosak akarnak lenni, és céljuk egy jobb társadalomban élni. Visszacsatolva a Budapest Bike Maffia küldetésére: nemcsak a hajléktalanok és a szegénysorú emberek megsegítése a cél, “szeretnék egy olyan társadalom részese lenni, ahol mosolygós emberek élnek, akik segítenek egymásnak” – fogalmazott, hangsúlyozva:

„nem vagyunk ájtatos hippi gyerekek, csak tesszük a dolgunkat, mert úgy hisszük, így tudunk egy jobb társadalomért cselekedni”.

Havasi úgy látja, ha az állam jól működik, akkor elnyeri a civilek bizalmát, így közösen tudnak dolgozni.

„A civilszervezetek nagyon fontosak, mert tükröt tartanak, ha a másik fél kellően kooperatív, tapasztalt, akkor felismeri, az esetleges kritika megfontolandó, annak érdekében, hogy a döntések a társadalom előnyére szülessenek meg”

– magyarázta. Az államnak sokkal több pénzt kellene a szociális ágazatba fektetnie – aktualizálta az elméletét.

Szerintünk az aktivisták hozzáállása két üzenettel is szolgált: egyrészt a magyar társadalomnak mutattak példát, másrészt – remélhetőleg – felhívták a figyelmet a jelenlegi helyzet tarthatatlanságára is.

Hitelesek vagyunk, egész egyszerűen tettekkel tudunk segíteni! – összegezte Havasi Zoltán azt a nem mindennapi teljesítményt, amelyet az elmúlt napokban végzett (sőt még szerda este is folytatódik az akció) a Budapest Bike Maffia.

Ha ők nem takarják be őket, nem élik meg a reggelt a Nemzeti.net-en jelent meg,