#nyílt nap

[kavekkozt]

A TID a nemzetközi evezős Duna túra, Ingolstadtból kb a torkolatig. Minden szakaszt helyi evezősök szerveznek, bárhol lehet csatlakozni. Hozod a hajód, minden este hatkor van vacsora, közösen van a szállás (nem mindenhol van rendes kemping hanem helyi önkormányzatokkal kell ledumálni, hol lehet felverni 40-60 sátrat). Még a zsilipelés közös, megvan hogy mikor kell odaérni, hogy kinyissák nekünk.

Apa idén az osztrák szakasztól csinálja Budapestig, én is csatlakoztam kicsit több mint 100 kilométerre, nem mintha nem lennék már így is nagyon fáradt a nyaralás után, hanem mert amikor utoljára hívott, nem akartam emiatt hazarepülni, de mondta a feleségem, hogy még hány évig hív apád evezni?! Úgyhogy inkább visszaköltöztünk Európába és muszáj evezni menni. Apa + két éppen ráérő tesó + én, rajtunk kívül szinte senki más nincs túra kenuval persze.

Én péntek-szombat-vasárnapra csatlakoztam, pont jó helyen volt a kemping, mondjuk délelőtt 10 előtt így is utaztam már villamos/metró/vonat/busz/HAJÓN.

Az első nap Aggsbach-Mautner csodás volt, csak 23 km, volt időnk kiszállni és felmászni egy hegyre megnézni a romot.al Csak a cruise-okat kellett kerülgetni egész Wachauban.

Alig várom, hogy hogy megyek vissza legközelebb. Bringán?

A kemping nem igazi kemping volt, úgyhogy egy helyi általános iskolában kellett zuhanyozni, ahol a férfi meg a női öltöző is ugyanabba a zuhanyzóba nyílt, ahol se kabinok, se függöny, semmi.

Az osztrák szervezők mondták, hogy a TID-nek mindig szívesen odaadják a partot mert nagyon jó táborozók, és tényleg - mi bontottunk sátrat kb utoljára, és mintha sosem lett volna ott majdnem 100 ember. Főleg német nyugdíjasok vannak amúgy, de van hajó új-zélandi zászlóval, meg van egy csávó két 7-9 éves forma kislánnyal. Este azt élveztem legjobban, hogy teljesen sötét volt a tábor, senki nem gyújtott zseblámpát, max a sátorban. Ha ki kellett menni, holdfényben/csillagfényben ment mindenki.

A mai szakasz viszont nagyon gyilkos volt, nem bánok egy kis kihívást, de nagyon lelassult a folyó, a folyami térkép szerint 1 km/h-nál is kisebb a sodrás, cserébe szembeszél, tűző nap. Ha abbahagyjuk az evezést, elkezdünk visszafelé menni, nem lehet csak csorogni.

A kései indulás miatt meg kellett húzni, hogy odaérjünk a zsiliphez, a táv is nagyon nagy volt (43km).

Óriási zsilip, legalább 15m volt a szint. Szerencsére késett egy 20 percet, különben nem értünk volna oda. A várakozás ideje alatt előkerül a szájharmonika valahol.

Aztán a nap további része ugyanilyen volt, azzal megspékelve, hogy a naptej megolvadt a homlokomon és belefolyt a szemembe. A Dr Kelen eléggé csíp amúgy.

Tullnban óriási kempingben van a szállás, fura azért a lakókocsik közé sátrat verni, de értékelem a zuhanyzót.

Holnap a Donauinselen van a vége (nekem), kb ugyanezt ígérik, mint mára. Szenvedés és verejték.

Most ez ennyi, de szívesen megcsinálnám egyszer a teljeset.

[turistakrem]

Az IKEA-pillanat

Késik a Shinkanzen indulása, már 50 perce úton kellene lenne lennem Kiotóba - nos ilyen is van, innen tudni, hogy nem egy álomban vagyok. Bár a múlt héten is Kiotóban voltunk, úgy döntöttünk a fiammal, hogy borítjuk a terveinket és ezt a hétvégét is ott töltjük. Annyira.

Teljesen lelassult, mondhatni beállt az életem Tokióban. Élem az alkalmazottak életét annyi különbséggel, hogy a főnököm 6.000 mérföldre és 8 óra időeltolódásra van tőlem, szóval az eddig is laza póráz teljesen leoldott. Van pár konferenciám minden nap 17 és 01 között, de egyébként is későn szoktam lefeküdni, ez nem okoz gondot. És nem kell korán kelnem, 9-nél hamarabb nem indulok el az irodába, hogy elkerüljem a csúcsforgalmat. Gyakorlatilag csak azért járok be, hogy ne a fiam mikrolakásában legyek egész nap. A kollégák megszokták, hogy ott vagyok, szóval most már nem szólnak hozzám :)

Kép: a dohányosok karanténja felülnézetből. Még optikailag is le vannak választva sövénnyel, mert a nyílt utcán nem lehet dohányozni.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem a Duolingo olyan, mint Las Vegas. Ami a Duolingoban történik, az a Duolingoban marad. Most tolom 30. napja intenzíven a japán tracket, nagyon szorgalmas vagyok, rendszerint az élen végzek a heti versenyekben (4 hét után zafír ligás vagyok), mégis, amikor azt akarom mondani a kollégáknak japánul, hogy viszlát holnap, csak az angol formula jut eszembe. De ami legjobban fáj, hogy úgy tűnik, hiába várom a címben említett IKEA-pillanatot. Ezt meg kell magyaráznom. A fiam (akit éppen látogatok) már 5 éves kora előtt elkezdett érdeklődni a betűk iránt. “Ez melyik betű és ez melyik betű”. Éppen az Örs Vezér terén mentünk kocsival, amikor összeolvasta az első szót életében. Még mindig magam elé tudom idézni a ragyogó arcát.

Na ezt a pillanatot szeretném én is átélni itt Japánban. Hogy kiolvassak valamit magamtól, amit meg is értek. Ha alá van írva latin betűkkel, az nem ér, ha van a képen egy szusi és az van odaírva, hogy szusi, az sem ér. Valami új információt szeretnék megtudni egy tábláról. De hiába tanultam meg az összes alap-hiraganát, nem értem a szót. A katakanákkal (amivel idegen szavakat írnak le) több szerencsém lenne, de azokból még keveset ismerek fel. Már csak egy hetem van arra, hogy eljöjjön az IKEA-pillanat az én életemben is. De lehet, hogy enélkül kell hazamennem.

Kép: még mindig nem tudok betelni az utcánkban a rózsákkal. Amikor alaposan megnéztem, akkor derült ki, hogy minden tő más. Ezekre pedig egy kis tábla hívja fel a figyelmet a növény pontos leírásával. Bocsánat, de beszarás.

A japánok vallása nem a buddhizmus, nem a sintó, hanem az italaautomata. Nem tudom érzékeltetni eléggé az italautomaták penetrációjának a nagyságát. Minden sarkon, minden intézmény, sokszor lakóház bejáratánál is, folyosók elején és végén, peronon, lépcsőfordulóban, gyakorlatilag mindenütt, ahol elfér. A japánok bizonyára már nem is látják az italautomatákat, egyébként nem fordulhatnának elő turistalátványosságok közvetlen közelében. Sokszor szabályosan ki kell komponálni a képből azokat. Ha az italautomatákat pléhkrisztusnak képzelem, a világ legvallásosabb országában járok.

Bocsánatkérés. A fiam hívta fel a figyelmemet, hogy bocsánatkérés olyan a japánoknál, mint a lélegzetvétel. Nem szólítasz meg valakit bocsánatkérés nélkül, még akkor sem ha egy 2 percen belül vagytok az előző interakcióhoz képest. De az igazán durva az, hogy a szirénázó mentőautóban a mitfárer folyamatosan bocsánatot kér a hangszórón keresztül a környékbeli autósoktól, hogy meg akadályozza őket a haladásban. Nagyon fura akusztikus hatása lesz így a haladó mentőautónak. Majd megpróbálok rögzíteni egy ilyet.

(kihagyom neki a helyet)

Egy korrekció, miszerint a külföldivel ki van tolva, mert nem kaphat feltöltős tömegközlekedési kártyát. Nem így van. A Suica kártyát nem kaphatja meg, annak a regisztrációjához kell japán telefonszám, amit külföldinek nem adnak el. Csináltak egy Welcome Suica kártyát a külföldieknek, de hónapokkal ezelőtt kifogytak a nyers kártyákból és nem tudták megoldani, hogy legyen megint. Viszont Oszakában tudtam venni Icoco kártyát, amit Tokióban is elfogadnak és tölteni is lehet rá pénzt. Ez az Icoco kártya amúgy Tokióban szintén nem kapható. Nice.

Ami még mindenképpen megjegyzésre méltó, hogy nagyon szigorúan veszik, hogy melyik oldalra kell állni a mozgólépcsőn és melyik oldalon kell le- és fel haladni a lépcsőkön. Tokióban (+ Yokohama) a bal oldalon, az oszakai megapoliszban (+Kiotó) a jobb oldalon. A rossz oldalon vergődő szerencsétlenek jól fej vannak csóválva. Más szemmel látható különbség is van a két régió közötti közlekedésben. A tokiói sofőrök extra zabszemmel a fenekükben vezetnek. 10-20 km-fel mennek a 30-as táblánál és egyből satuféket nyomnak, ha csak közeledsz a járda széle felé. A kiotói autósok bezzeg, lassítás nélkül kerülgetnek téged a sétálóutcában is. Jobb, ha magyar reflexekkel vagy felszerelve délen, a tokiói betojt sofőrök után ez kifejezetten kontrasztos.

A tokiói sétáimból kevés volt, ez akkor leheséges, ha van egy jelentékeny gap az irodai műszakom és a UK hívásaim között. Pl. 17 órakor lelépek és csak 23 óra körül van az első hívás. Ja és ha nem ömlik az eső, amiből azért kijutott rendesen. Egy ilyen séta volt az aszakuszai bóklászás, ez kifejezetten turistás negyed, hatalmas szentéllyel és végtelen ételutcákkal. Közel van a szépen parkosított folyópart is. Ma nincs nagy tanulság, csak apró japán falatok voltak a menün.

Aszakuszai képek

A szentély kapuja egyből a kulináris negyedbe vezet.

Na ez itt a kert.

Folyópart sajnos extra magas mellvéddel.

Végre pozitív konnotációban is elmondhatom, hogy “hírünk a világban”. Ez egy édességbolt, de megkérdeztem: tényleg Liszt Ferencről van elnevezve, mert Japánban menő.

“Egy pohár megérdemelt ital a hosszú nap után” - megtaláltam ezt a helyet is a földalatti piacon.

[sztupy]

Jövő hét csütörtökön kezdődik az iskola

A holnapi nyílt nap viszont elmarad, mert az iskola még mindig nincs kész.

De remélhetőleg jövő csütörtökre már meglesz

[csacskamacskamocska]

Breadcrumbing

Egészen addig nem hiszed el, hogy létezik narcisztikus forgatókönyv, amíg nem látod legalább kétszer. A második ismétlődésnél csak fura dezsavű érzésed van, a harmadiknál már az, hogy: nem-hiszem-el-ez-tényleg-létezik!

A narcisztikusnak szüksége van forrásokra. Elsődleges forrásra és másodlagosra, biztosítékokra, hogy ha átmenetileg vagy végleg megszűnne a figyelem és a rajongás az irányába, (vagy gyűlölet, neki mindegy), akkor legyen mihez nyúlni. Mindig több vasat tart a tűzbe, de ezek nem nyílt dolgok. (aki nem járatos a témában, azoknak mondom, hogy az emberek nyíltak a kapcsolataik, barátságaik, emberi viszonyaik tekintetében. Szívesen felvállalják, megnevezik, egyértelműek és őszinték. A narcisztikus titkolózik, kavar, összeugraszt, elbizonytalanít, de ezekben a dolgokban te leszel a hülye, mert ő megindokolja, megmagyarázza, hogy miért van igaza. Mindig igaza lesz, mert logikus, és mert ismeri a gyenge pontjaidat.)

A vágy A narcisztikus horgokat dob be. Egyes kutatók azt mondják, hogy az erős, érdekes emberekre vadászik, mert őket "tönkretenni" élvezetesebb, erőteljesebb és hosszabb ideig ad izgalmat, de más kutatók szerint elsősorban az empatikus emberek vannak veszélyben mert ők könnyebben manipulálhatók. (itt mindenki felhörren, hogy na, ő nem! De ez a baj, hogy azt gondoljuk, hogy nem. Pedig de. Manipulálhatóak vagyunk.) A vágy: neki hogy hiányzik az életéből vagy a jelenlegi párkapcsolatából valami. A gyengédség, a csókolózás, az ölelés, összebújás, amikor megkenik egymásnak a reggeli vajaskenyeret, stb, stb. Sosem a szex. Az túl konkrét és nem a megfelelő emberek akadnak a horogra.

A segítő Azért lenne jó, ha Valaki (valójában neked szól) lenne neki, mert akkor támogatná őt, megtenné neki, kvázi segítene rajta/neki. Ez már kicsit célzottabban támadja a jószándékú, segítőkész embereket. Ha lenne valakim, akkor könnyebben emelnénk együtt a lófaszt a magasba. Vagy ő biztos segítene kontroll alatt tartani "valami tevékenység"-et.

A magány Egyedül fogok megdögleni. Már megírtam a végrendeletem, úgy sem lesz soha senkim. Ha infarktust kapnék, azért döglenék meg, mert senki nem keresne napokig. Én nem beszélek, beszélgetek senkivel Nincsenek barátaim. Nincs senkim.

Ezzel a három dologgal már biztosan van kapása. Érzelem és feladat, az összes empatikus megmentő már horogra is akadt, már csak a válogatás jön.

A narcisztikus nagyon jó emberismerő De nem úgy, ahogy mások, az ő fejében egy exceltábla van, amin kizárólag a gyenge pontjaid és a hibáid vannak felsorolva.

Szerelembombázás Érezni fogod az egymásra hangoltságot, az elismerést, a megerősítést. Nagyszerűek, okosnak, kivételesnek fogod érezni magad. Soha senki nem értette meg őt úgy, ahogy te. Sajnos az exe egy hülye/őrült. (aki ezt csinálta meg azt – ezzel bebiztosítva, hogy ezeket soha ne tedd/ne várd, akkor se, ha ezek amúgy alap dolgok).

Leértékelés Na, azért álljon meg a fáklyásmenet! Ő azért okosabb, ezt azért tudd, azért te ezt meg azt sem csinálod jól. Csak azért mondja, hogy fejlődj. Még olyan szakmai dolgokban is leértékel, amit évtizedek óta tanulsz/művelsz. Amiben korábban akár tanácsot kért tőled vagy elismerte a nagyszerűségedet. Lehobbizza, devalválja az összes tevékenységedet a cipőkötéstől a freskófestésig. Mindent.

Morzsázás Én összezavarásnak neveztem eddig, de a morzsázás nagyon jó kifejezés. Időszakos megerősítés a szakmai megnevezése. Random kapsz dicséretet/megerősítést és ezzel függővé tesz. Mert a szerelembombázás alatt az égben jártál, a leértékelés alatt a pokolban és a morzsázás alatt az életedet kitölti, hogy valahogy visszakerülj a szerelembombázás eufórikus állapotába, és mintha ennek az útját jelölné ki, amikor dob valami érzelmi alamizsnát. Majd mindjárt jó lesz... így kell csinálni, és akkor jó lesz minden. De ugyanaz a dolog két nap múlva felháborodást, hisztit kelt. Ugyanaz a dolog. Amikor ki akarsz szállni, dob egy nagyobb morzsát.

Hitegetés A morzsázással párban a hitegetés megerősít abban, hogy van mire várni, csak alkalmazkodnod, változnod kell, és akkor majd lesz minden. Elviszlek ide meg oda, majd együtt ezt meg azt csináljuk, jó lenne majd..., csak veled tenném/csinálnám, most nincs időm, de majd... Ha rajongsz a búvárkodásért, akkor a körül forog a hitegetés. Ha lószart gyűjtesz vödörbe, akkor a körül. Mintha egy közös álom valósulna meg, majd hamarosan.... Csakhát, soha. De te ezt nem tudod. (eldobás és hoovering (visszaporszívózás) ezt most nem fejtem ki, annyit csak, hogy a narcisztikus addig rángat, amíg el nem vágsz minden kapcsolatot vele. Mert minden kapcsolatát örökre használja a céljaira)

Ha látod is a forgatókönyvet, akár ismered az áldozatot, ne szólj neki. Ott, ahol ő van, amiben ő van, ott nincs értelem. Nem hinne neked. Csak azt bizonyítanád, hogy az exe egy őrült. Minden tetted bizonyítja az igazát. MIND.

Hogy miért? Mert ezeknek a dolgoknak egy része valami módon normálisan is megjelenik a kapcsolatokban. Az ember magányos, vágyakozik, elképzel, elgondol dolgokat. A kapcsolatok először a megismerésben vannak, a "te is én is" időszakban és a kapcsolatokat építik a közös tervek, közös jövőkép. A kapcsolatokban őszinték vagyunk, megmondjuk, ha valami nem tetszik, ha változtatni szeretnénk. Néha jobb, néha rosszabb napokat élünk meg együtt. Alkalmazkodni és várni is kell.

Miben különbözik akkor? Egy nap arra jössz rá, hogy az egész életed a narcisztikus körül forog. Várod, hogy jelentkezzen, várod, hogy örüljön, várod az elismerését, összetör a vita, a nézeteltérés, alakítod magad, hogy neki megfelelj, kontroll alatt tartod magad, nehogy lebasszon valamiért, elbizonytalanodsz a saját értékeidben, közben akarod, hogy végre igazán jó legyen vele, ahogy volt valamikor és amivel kecsegtetett és aminek te vagy az akadálya. Csak te.

És most azt gondolod, hogy ez veled nem történhet meg. Ha olvasod ezt a blogot, akkor de. Akkor te empatikus, érdeklődő és támogató típus vagy és ezeken keresztül manipulálható egy narcisztikus számára. Ott van melletted. Most várod az üzenetét.

[angelofghetto]

Oké, megint nagyon jó és logikus dolgokat hallunk, és segít a bonyolult rendszerek és módszerek áttekinthetőségében, de az ilyen elméleti fejtegetésekkel az a bajom, hogy rendben, látom, hova kéne eljutni, de nem tudom, mi az első lépés. Szerveződjünk, alkossunk érdekközösségeket, induljunk el. De hogyan? Mondjuk kezdjük lokálisan. Az egyik szomszédom éjjel-nappal kisvállalkozó, csak hétvégén alszik, életben akar maradni, kiszállt a politikából. A másik szomszédom elfáradt. Egész életében azért gürcölt, hogy a gyerekeinek jobb legyen, kiszállt, őt már mindenki hagyja békén, nem foglalkozik politikával. A második szomszéd totál alkoholista, csak aludni jár haza a kocsmából. Kiszállt, azt sem tudja, hol van, ha piás, azért, ha józan, azért. A szemközti szomszédom idős nyugdíjas, hol kórházban van, hol otthon. Ugyan nem fityiszes, de kiszállt, őt már csak az érdekli, mikor az unokák meg a dédunokák meglátogatják, süt-főz, kötöget, elvan a kertben a köztes időben. A mellette szomszéd Pestre ingázik, hajnalben megy este jön, megvacsizik, megissza a sörét, beájul az ágyba, és belealszik valami filmbe a Netflixen. Kiszállt, neki nincs idege, energiája a politikához. A kettővel arrébb szomszéd sógora fontosember, becsípődött fityiszes, nem hogy meggyőzhetetlen, nem szabad megvárni hogy kinyissa a száját, mert a propagandaszöveg buggyan ki belőle. A bácsika, aki a piacon árul, volt párttag, aktivista ellenzékben. Inkább nem mesél, kiszállt, már mindenkiben csalódott. A néni, aki épp a szatyrát nyújtja a krumplinak, azt mondja, ő kiszállt, mert egyik olyan mint a másik, mindenki lop, mindegy, kire szavaz, inkább el se megy. Minek?

Akkor jöjjenek a barátok. Az egyik Angliába költözött, kiszállt, vissza se néz. A másik Németországban van, most ott kezd vállalkozást, úgy néz ki, több rokon is megy utána. Kiszállt, ő a büdös életben nem költözik vissza, mert itt az ő életében már úgysem változik semmi. A harmadik Hollandiában van. Néha hazajönnek rokonlátogatni. Keményen érzékelhető az a lenézés, amit irányunkban kifejlesztett, holott nem értem mire. Kiszállt. Könnyebb az itthon maradottakat lenézni, mint szembenézni azzal, hogy kint még az unokái is bevándorlónak számítanak. A következő szintén Angliában. Piszok honvágya van, de itthon nem tud megélni, gyereket vállalni meg még kevésbé. Kiszállt, a politika említésétől is falra mászik. Nem érdekli. Csak szeretne valahogy egyről a kettőre jutni.

Jöjjenek a munkatársak. Az egyik folyamatosan a metrón osztogatott ingyenújságot idézgeti. Nem tudok vele beszélgetni, agymosott. Pedig amúgy értelmes lenne. A másikról nem tudom eldönteni, hogy a kormánypártot, vagy az ellenzéket szidja jobban. Kiszállt, mert szerinte nincs kire szavazni. A harmadik nagy tünktikéző. Buli meg minden, ki lehet menni a haverokkal (utána néha beülnek sörözni, vagy valami) de úgysem változik semmi.

A háziorvosom még normális. Őt a múltkor elkezdték szakmailag macerálni, mert nem elég vonalas ideológiailag. Az operáló orvosom még normális. Csak nagyon fáradt. Nem akar külföldre menni, bár néha úgy érzi, nem bírja már az alulfinanszírozott körülményeket. Azzal vigasztalom, hogy ő még kőbaltával és kézrátétellel is tudna gyógyítani, annyira tehetséges. Közösen vihogunk ezen. Néha a vonaton kesergünk egymásnak spontán kialakult beszélgetésekben, főleg ha nyílt pályán leállunk úgy 20 percre "forgalmi okokból", vagy felsővezeték szakadás miatt tömörülünk a peronon, várva a hazafelé mentesítőt. Talán néhány nap vagy hét után odabiccentünk, odamosolygunk egymásnak, de sietni kell haza vacsorát főzni, vagy a gyereket, nagymamát, akárkit elkísérni az akárhova.

Ezek a közösségi oldalak is csak szelepek, mert valakinek el kell mondani, valaki kell, hogy visszabólintson. Ha nem öntjük szóba, megfulladunk. Ha nem üvölthetünk, sírhatunk, legalább ez legyen.

Múltkor azon is röhögcséltünk a dokival, hogy gyakorlati tapasztalat: ha az ember mondjuk belebotlik az ágy lábába, vagy véletlenül az ujjára sóz kalapáccsal, nem fáj annyira, ha felüvölt. De úgy tűnik, a barkácsolás sem megy hangos káromkodás nélkül. Pedig az épít, javít, létrehoz valamit. Akkor?

[myreach4thestars]

Hakone 4-5. nap

December 4-én 31 éves lettem. Szülinapom alkalmából a Yunessun spaba mentünk, mely nyugati stílusú élménymedence, jakuzzik és finn szauna mellett különleges medencéket is tartogatott számunkra. Papucsot nem lehetett felvenni, így mezítláb közlekedtünk. Elsőnek a szabadtéri 3 szintes fürdőt próbáltuk ki, a medencék 40 méter hosszúak voltak, végükbe folyt be a forró termálvíz. Különböző volt a hőmérsékletük és mindegyikből pompás kilátás nyílt a hegyeket beborító őszi színkavalkádra. Majd a 4 különleges medence következett: fürödtünk sakés, boros (bőrszépítő hatású), majd kávés (ez a fürdő alacsony hőfokon, Nel Drip stílusú főzött kávéból készült, amely feltöltő, ellazító, bőrszépítő hatású) és végül matchas medencében is. A spa területén megebédeltünk, majd folytattuk a fürdőzést, végül szaunáztunk egyet. Otthon megettem tortaként az előző nap vásárolt mentes matchas vörösbabos sütekémet. Geri megoldotta nekem a gyertyát: fogpiszkálót meggyújtotta a gáztűzhelynél és én gyorsan elfújtam.

December 5-én a hozzánk legközelebb található Tenzan Onsenbe sétáltunk. Ez egy hagyományos japán fürdő: a férfiak és nők külön, meztelenül fürdenek különböző hőfokú termálmedencékben. Nagyon izgultam ám odaúton, de az öltözőben már átkattant valami. Békés és különleges élmény volt. Miután végeztünk, a helyben lévő étteremben ettünk, ahol képzeljétek kiszúrtam Jake Gyllenhaalt - Geri odament hozzá, próbált közös képet kérni, de az asszisztense elhajtotta :D. Az éttermi élményünk nagyon különleges volt, hagyományos alacsony asztalnál ettünk szép kilátással finomakat. Majd hazasétáltunk.

[hicapacity]

Nem nyikk-nyakk !-[nYekaterinburg!

Könyèkg feltekrt rissz-rossz orosz ingujj!

Elmaradozó vakáció! Fuj!

No flikk-flakk! Fluktuáció

Fleck Zoltánnak gratuláció!

Zúgjon zajos ováció,

itthon King-Kong az infláció!

Riff-röff? Refrén, mi rémes!

Röfi tatának jár a krémes!

Utólsó kör! Pancsolás a Tiszába👻😂

Találkozás a Pachába!, - Pecsába(?),ó a picsába!🤣

..még ma! de ViDáman DáVid! még mielőtt leégne Párizs! Au! Revoir! Kis Green☮️ PEACe pusz Nyusz nyakadra. Indulj el-L Maradra! ☝️🐌🦆 Nem kell

a konfliktus, se a balhé.

Jobb oldalról balhésok.

Sok ide jut még.

Mielőtt elaludnék..

Fussatok bolondok, míg nincsenek határok🤔 oly sebesen szedelőzködjetek, mint be-speed-ezett nomádok.

Régóta pofàzok!

hogy a NER-tő’ okádok,

de itt lenni imádok,

nem úgy, mint "a mások"..

például a migránsok.

A migrén sok, meg a fejfájás. Viharfelhőkkel ködbe borulás. Bizalmi válságba torzulás. És láss csodát - hát csak1 putyini felforgatás.. keselyűk parlamentben. Nyílt fosztogatás.

Lepapírozva minden.

Előre ! Nem

hátrafelé !

tükörből tolatás padlógázzal szűk utcában.

Betétlap osztogatás. Nem kis számban🔥

🔥

Nincs szép kilátás,

Atomizálódó társadalmi aprózódásra felkészülni!

Sok hun kis lány NA mé’

NEM akar szülni?

Érthetetlen e nárci hiszti?

Papok a parlamenteben?

Pedofilokkal kellemetlen' kínzó közelségben..

Társadalom? Nézi tétlen.

Letolt gatya, csúf baleset. Beszart haza csak elesett. Zsákba futás kinek jó ez? Szanaszét szaladó ménes..

Omladozó homlokzatokat kókadt kínaiak toldozgatnak.. Nemzeti űrhivatalból alusisakos kazuárok vadul rikácsolnak.. Holdra mutogatnak buborékokba szorult vakvilágok, zsinóron lógva, mint a bábok. A sok birka meg felgágog gombnyomásra felhabzó csor- da, bárkit bármivel bevádol.. Á molban bőg, C dúrban nyávog, szüleivel szexel bárhol. A mókusok meg csak néznek, mikor a parlamenti padok alatt tépnek! 🤣

Szóljon hangosan az ének! Örökbe fogadnak vének!

Apakomplexusos kádárikuszok ! Küszöb alatt visszakúszok! 😎

✌️

Mindenki kinyalhatja a jó nagy seggemet!

Itt a vége! Fuss el véle! A haza megint elesett.

Ja nem!

Csak a NER!

A röfinek a legjobb partNER legyen a Hó-[fe]-hér [-ka]

Ki elintézi! Amíg harmad napra feltámad Lyézi! 🤡

1. Egy. Melegek örökbefogadási joga jön, nem megy..

Kettő. Lángoló csipkebokor vessző . Parlamenti emeLeMBéTéQi party- DJ Szájerrel! Tangában a ketrecben Kaleta tomporát rázva ropja vég- telen kéjjel egész éjjel pár porontyal! Mocsoda fidesznyik mámor vár arra, ki odatéved, or jönni merészel.

3.Három- szekularizMUST kiforralva MOST! Nincs még egy nap haladék.. szent szőrös horogkeresztény fazék..

4. Négy-gyere vissza! Hová mégy?

5. Öt - nem kell szeretned elnököd! Elég, ha kritizálod. Nem lehetsz demokrata, ha birkamódratata köpködöd- hazudod-csinálod, amit mond, mint morálmentes kínai robot közben a ködöt dúsítod, nem oszlatod.

6. Hat-az egész csak úgy hat, ha az eutanáziát legalizálod, szabályozod. Pont.

7. Hét-Bárki fűre lép, még ma ☝️ dekrimiNAlizálod! Nem hónap!

Különben megbánod! Lesz bűnöd!

🔥🔥🔥

Világos?!

Na érthető vótam büdösbog- árral keresztezett csótányok?

NER-birkák,

hogy szopjatok csecsbő’ pá-

Linkát! A sírotokon Győzike jár- jon kalinkát, pengessen Feró nyelvel fallosz-balalajkát!

Putyinkát lőjjétek a Holdra, ne a lajkát!

Kiril köcsögök a sötétben🎃

Posztoroszosan kitömött pofazacskós belarusz-tadzsik aranyhörcsögök.. 🐹

Kanyarogjon ide az a szőke Tiszapárt! Parlamentig meg se álljon , véget nem érő jövő nyár..csodaszarvasként vágtató végtelen magyar álom át suhan a síkságon, hogy szívedben, hol egykor fogant újra veled eggyé váljon..

Toljuk be a nagy PORT felvert Tisza Pártot Kossuth térre dolgozni! A röfi és kan kondája oldalogjon el Donald Trumppal golfozni! 🏌️‍♀️⛳️ Trumpéknak gömbhalat s vadat hálaadáskor utólsó vacsorára.

A hun 🐡 Gömbhal golfozna már, naívann arrogáns kis szamár, de mehet vissza🐽Kirgizisztánba körözöttként🐷kunyerálni, mint a bátor jó sir Robin, ki elesett a “Csöcsikei” csatában😱🥰☮️

[szottesfolditanyak]

Rokoni kommunikációkba' - az együttműködés megszerzése

"Felkeresett egy gyomorfekélyes nő; a fájdalmai akadályozták őt mind a munkában, de az otthoni és a társas életében is. A fő problémája az volt, hogy ki nem állhatta a férje családját, akik viszont hetente háromszor-négyszer is meglátogatták. Minden értesítés nélkül állítottak be és vég nélkül időztek nála.

Rámutattam, hogy miközben utálja a férje rokonait, dolgozik, részt vesz a gyülekezeti munkában, szeret kártyázni a szomszédjaival. Az illető rokonokra összpontosítva, azt mondtam: ,,Ön valóban nem kedveli a férje családját. Ők képviselik a fájdalmat az Ön hasában, bármikor, amikor jönnek. Ez hasznosan továbbfejleszthető, hiszen nem várhatják el Öntől, hogy még a padlót is feltörölje, ha a jöttükre lehányja."

Elfogadta az ötletet, és hányt, amikor a rokonok ,,éppen benéztek", azután gyengén és szánalmasan bocsánatot kért, míg ők feltörölték a padlót. Amikor hallotta őket behajtani az udvarba, odaszáguldott a hűtőszekrényhez és felhajtott egy jó pohár tejet. Amikor bejöttek, melegen üdvözölte őket, azután hirtelen jött a görcs és a hányás.

Egy idő után a rokonok kezdték felhívogatni, mielőtt be akartak nézni hozzá. Így tudta azt mondani, ,,Ma nem". Végül inkább azt mondta ilyenkor: ,,Azt hiszem, ma egészen rendben vagyok", de tévedett, és a rokon moshatta fel a padlót.

Azaz, ez a nő nem gyógyulhatott ki a kényes gyomrából, így tudta szó szerint lehányni a férje családját - ami ráadásul még némi elégedettséget is jelentett neki. (A gyomorfekélye meg is gyógyult, és büszke volt a gyomrára: ,,Ez egy rettenetesen jó gyomor, még a férjem családját is képes megregulázni.)

A nem kívánatos rokonok néhány hónap alatt felhagytak azzal, hogy átjáróháznak tekintsék a lakását; ezután ő hívhatta meg őket ,,erre a délutánra". Amikor azt akarta, hogy távozzanak, elég volt az arcán egy keserves kifejezés, és a hasa megsimogatása. Ilyenkor mindenki gyorsan lelépett. Ezzel a nő átváltozott a gyámoltalan valakiből olyan személlyé, akinek csak egy pohár tejre volt szüksége a szándéka elérésére. Még egy nyílt veszekedésre sem volt szükség. A történet egy adomára emlékeztet engem arról a vendégről, aki mindig vasárnap ebédidőben toppant be, és mindig valamilyen maradék kiszáradt, rágós süteménnyel kínálták, úgyhogy egyszer aztán óvatlanul azt az udvarias kérdést tette fel, ,,Lenne egy kevés rágós süteményed?" "

Jay Haley -- A rendkívüli Milton H. Erickson

-------------------

(Castaneda a saját módján tárgyalja ennek az elméletét. Nála a cserkészés négy hangulata: könyörtelen, ravasz, türelmes és kedves:

"A cserkészés művészete abból áll, hogy az ember elsajátítja az álcázás minden apró fortélyát – mondta Belisario, ügyet sem vetve don Juan szavaira. – És olyan jól megtanulja őket, hogy senki se jöhessen rá, mikor álcázza magát. Ezért könyörtelennek, ravasznak, türelmesnek és kedvesnek kell lenned.

Don Juan elmondta, hogy a jótevője nap mint nap oktatta őt a cserkészés négy hangulatára, és ragaszkodott ahhoz, hogy megértse, a könyörtelenség nem lehet kíméletlenség, a ravaszság nem lehet kegyetlenség, a türelem nem lehet közömbösség, a kedvesség pedig nem lehet ostobaság. Elmondta neki, hogy ezt a négy lépést addig kell gyakorolni és tökéletesíteni, míg zökkenőmentesen nem képes alkalmazni őket, hogy teljesen észrevehetetlenné váljanak.

Elkísértem őt minden egyes város minden egyes piacára, és alkudoztam mindenkivel – folytatta don Juan. – A jótevőm ott állt, és figyelt engem. „Légy könyörtelen, de elragadó”, mondogatta. „Légy ravasz, de kedves. Légy türelmes, de aktív. Légy kedves, de halálos. Csak a nők képesek erre. Ha egy férfi cselekszik így, túlzottan finomkodóvá, affektálttá válik.” "

Carlos Castaneda -- A csend ereje)

[plexi-personal]

Slovenian mountain trail - 2

Tudtam, hogy hosszú és kemény nap lesz. 8-kor már el is indultam. Így is délután 7-re értem a szálláshelyre.

Az első 5 km nagyon kemény volt. Nyílt terep, térdig érő hó, semmi nyom. 20-25 perc volt megtenni 1 km-t.

A kilátás nagyon szép volt. Csak hát mögöttem volt. :DD Így addig élvezhettem míg megáltam 1-2 percre pihenni, képet csinálni.

Utána volt egy szakasz ahol legalább másnak a nyomaiban tudtam menni. Itt el is ment mellettem egy ember. Kb 2x olyan gyorsan ment. Még mindig nem dolgoztam fel azt a tempót. :DDD

Aztán ennyi. Bokáig-térdig érő hóban botladoztam még vagy 10 km-en keresztül. Hol magamnak törtem az utat, hol voltak nyomok.

Az út itt már végig az erdőben ment, nem nagyon volt semmi érdekes, csak a hó és a fák.

Egy helyen lehetett kilátni, Mariborra.

Aztán sötèt lett.

33.5 km lett. 890 m szintemelkedéssel.

Holnap még kb 15 km. Itt már kevesebb a hó. Meg végig lefele megy majd az út. 1 órára a vasútra kell érnem, hogy este 9 körülre Győrbe érjek. Aztán még 2 nap meló.

[brgzmpff]

Szóval az úgy volt, hogy a megnyitómra kaptam ezt a kis növénykét, és hát az úgy van, hogy az összes növényemet az exférjemnél hagytam. Nehéz kifejteni, de talán lemondtam arról a ritmusról, ami ahhoz kell, hogy a növényzet túléljen mellettem, hiszen egy lebegő, forgó káoszba érkeztem a közös egységünk felszámolásával. Nem gondoltam napi szinten a növényekre, de ha kaptam képeket Benikéről, mindig örültem, ha láttam, hogy a 13 év alatt kinevelt dzsungel köszöni jól van.

Szóval kicsit úgy voltam ezzel a kis izékével, hogy na helló, te hozzám érkeztél meghalni, hát jó. De azért locsolgattam.

És tegnap beértem a galériába és ezzel fogadott!! Sose volt ilyen kis növénykém, és azt hittem, hogy az a rózsaszín bumszli maga a virág. Hát a kicsit nyúzott tegnapi nap egyik legjobb pillanata volt, azután, hogy pajtikám elhagyta sikeresen izrael légterét is.

szal mostmár be akarok menni a galériába, hogy lássam, hogy nyílt-e még ki új virág :) és lendületből vágtam pár szál rózsát a kertből a konyhába.

[nemzetikonyvtar]

A magyar portréfotózás kezdeteiről rendezett kiállításunkon más felvételek mellett eredeti dagerrotípiákkal, kiállítással, tárlatverzetésekkel, és előadással is várjuk az érdeklődőket!

Nyílt nap március 15-én!

[fovarosiblog]

Tíz év után újra betekinthetünk a BKV Száva telephelyének életébe - Turizmus.com

Menjetek szombaton BKV kocsiszínbe!

[gregpostok]

Medicover szülészeti nyílt nap

Kérdező: Mekkora a császármetszések aránya?

Orvos: Országos átlag

Amugy több jó nevű orvosok lelécelt. Onnan is.

[csacskamacskamocska]

Tisztelet

Anyámnak egész életében rendkívül fontos volt a megjelenése. Idős korában is mindig sminkelt, meg volt csinálva a haja, kis cicás kendőt kötött a nyakába, vagy nyakláncot tett, színeset, látványosat, volt fülbevaló, masni, valami csajos, nőies, látványos mindig volt. És jól csinálta. Hetven évesen is mutatós volt és vonzó az egész (szépen felépített) személyisége. Mivel tudtam, hogy neki ez fontos, onnantól kezdve, amikor már nem volt jól, nem volt önmaga, megszűrtem, hogy kiket engedek hozzá. Dilemma volt, hogy vajon mi fontosabb, hogy a mostban valakik jöjjenek, beszélgessenek vele, vagy az, hogy ne romboljam le a múltban kialakult képet. Mivel nem gondoltam, hogy a rajongói így is szeretnék őt, mert meggyőződésem, hogy csak jólöltözöttnek, energikusnak, kedvesnek szerették ők, inkább nem engedtem senkit. Tartsák meg emlékezetükben olyannak, amilyen fénykorában volt. 40 kilósra lefogyva, bácsivá öregedve, félrebeszélve nem is ismernék meg és mit kezdenének vele? Ami volt, nincs már.

Sokszor eszembe jut, ahogy menhelyi kis állatként sétálgatnak a szűk helyen ahova be vannak zárva. Mennyi lehet, 100-150 négyzetméter? De tőlük se venném el a napokat amit még élnek. És bárcsak az ember annyit tudna adni nekik, amennyit egy kutyának is ad. Séta, simogatás. Nem erre van kiépítve ez a rendszer. Hogy én mit szeretnék majd? Hát, én leszarom, a majdani megjelenést. Bajszom nő majd és kihullik a hajam és mint annyi minden változást, ezt is meg fogom emészteni és csak nézem majd a világot csendben, amíg el nem múlik. Hogy lesz-e bárki, aki tisztelettel bánik az érzékenységeimmel vagy hangosan nyílt színen leszid, amiért beszartam, ezt nem lehet előre tudni. Anyám se tudta, hogy megbízhat bennem.

Azt mondani, hogy nem akarok így élni, talán azért butaság, mert ha korábban kérdezik, talán nem mindannyian mondtuk volna azt, hogy akarunk majd úgy élni, ahogy most élünk. Nekem most jó, sőt nagyon jó és igyekszem, hogy amennyire rajtam múlik, jó idők legyenek még az életemben.

Amikor azt mondja valaki, hogy ő nem akar „úgy” élni, akkor bennem van picit, hogy most nem akarsz olyan lenni, de akkor majd csak egyszerűen élni akarsz még. Ösztönből, értelmetlenül. Legyen valakid, aki tiszteli azt, aki voltál. Ha sikerül megteremteni. De ha nem, néha akkor is odasüt a nap az ágyra, és hozzák az ebédet is.

[myreach4thestars]

Hakone 3. nap

December 3-án Geri szabit vett ki, így egész nap mászkálhattunk - megcsináltuk a Hakone körtúrát.

Goraba két busszal jutottunk el. Az egyik legnépszerűbb látnivaló erre a Gora Park, amely a Gora állomás közelében található. Ez a francia stílusú park szökőkutakkal, rózsakertekkel, három üvegházzal (mind a 4 évszak szerepel benne) és egy teaházzal is rendelkezik. Van egy kézműves ház is, ahol jó pénzért ki lehet próbálni az üvegfúvást és a fazekasságot - az elkészült műveket megnéztük. Majd számomra nagy örömöt okozott a nukafuku nevű gluténmentes és vegán üzlet, ahol megvettem a szülinapi mentes édességem, meg egy csomag mentes tésztát.

Ezután Sounzanig siklóval mentünk, ahol átszálltunk a Togendai felvonóra, mellyel átutaztunk Owakudani felett - egy kráter körüli terület, amely a Hakone-hegy utolsó vulkánkitörése során keletkezett, mintegy 3000 évvel ezelőtt. Ma a terület nagy része aktív vulkáni zóna, ahol kénes gőzök, forró források és forró folyók találhatók. Tiszta napunk volt, így jó kilátás nyílt a Fuji-hegyre. Owakudani melegvizes medencéiben főtt, kéntől megfeketedett héjú tojást árulnak Hakone boltjaiban, mely fogyasztása állítólag hét évvel meghosszabbítja az ember életét. Ezt mi megtettük, legyen így! Odafent szétnéztünk, próbáltunk volna ebédelni, de nagyon nagy volt a sor így továbbutaztunk Togendaiba.

Bookingon előre megvettük a jegyeinket a kalózhajóra, mely innen az Ashi tavon át átvitt minket Hakone-machiig. Geri ügyesen kiszúrta a fedélzetre vezető lépcsőket, az út nagy részét így nagy szélben, de élvezve a látványt töltöttük.

Hakone-machinál megebédeltünk majd gyalog folytattuk tovább az utunk. Elsétáltunk a záróra miatt már csak látogatókat kiengedő Hakone Ellenőrzőpont mellett: eredetileg az Edo-korszakban (1603-1868) volt ellenőrző létesítmény, amelyet Edo (Tokió korábbi neve) biztonságának megőrzésére építettek. Japán egészének ellenőrzőpontjának tekintették. Továbbsétálva az Onshi Hakone Parkban elképesztő látványban volt részünk a Fuji-hegyre, itt elidőztünk. A parktól Motohakoneig az Ashi tó partján sétáltunk, látva a kivilágított Hakone Szentély torikapuját, majd átmentünk a cédrus sugárút egy részén a sötétben. Bevásároltunk, majd két busszal hazautaztunk.

[paradoxasma]

2024 CdN day24

2024 10 05 – Miraz => Sobrado dos Monxes

Pirkadatkor indultam el Mirazból, és mire felkelt a nap, az eső is eleredt. Eleinte még tartott rövid szüneteket, de dél körül, mire Sobradoba értem, már megszakítás nélkül zuhogott. Ekkor már tocsogott a víz a cipőmben, és az esőponcsó ellenére is derékig vizes voltam, de ennél is jobban zavart, hogy nem tudtam fényképezni egész délelőtt. Eredetileg úgy terveztem, hogy ezen a napon Boimortóig megyek, de végül az eső, és a helyi, 951-es alapítású apátság (Monasterio de Santa María de Sobrado de los Monjes) épülete iránti kíváncsiságom miatt mégis úgy döntöttem, hogy Sobradóban maradok, úgyhogy bevásárlás után el is indultam az apátsági albergue recepciója felé (ezek a képek már estefelé, az eső elállta után készültek).

Szerencsére az apátság épületében lévő albergue-ben volt még bőven szabad ágy, úgyhogy elfoglaltam a nekem kiutaltat, majd az esővédett kerengő biztonságából készítettem néhány képet az apátság melletti barokk templom tornyairól.

Szintén a XVII. században épült kerengőből nyílt az ablergue azon hálóterme, ahol az én ágyam is volt, mint ahogy a kerengőben volt az a polc is, ahol a túracipőket kellett hagyni éjszakára.

A hálóterem elég tágas volt, és még a hátizsákoknak is akadt saját polc.

Közvetlenül a hálóterem mellett nyílt a mosdó és a zuhanyzó.

Az ebédlőben lehetett étkezni, illetve itt lehetett a kimosott ruhákat is kiteríteni.

Délután, amikor elállt az eső, kisétáltam az apátság XVI. században épült templomához, de az zárva volt.

A nap hátralévő része evéssel, a felszerelésem rendezgetésével és a túracipőm kimosásával telt, amelyet a gondnok által a cipőspolc mellé előrelátóan kikészített újságpapírral tudtam kitömni.

Este, lefekvés előtt még átnéztem a következő útszakaszt az útikönyvben, amely két lehetséges útvonalat tartalmaz. A hagyományos útvonal Sobrádóból Arzúába megy, amely már egy olyan város, amelyen a CdF is keresztülvezet, vagyis ott jókora tömegre lehet számítani. A másik, valamivel rövidebb útvonal kihagyja Arzúát, és közvetlenül A Lavacolla felé indul, ahonnan már csak 10 kilométerre van Santiago de Compostela. Ez ugye azt jelenti a gyakorlatban, hogy a rövidebb, Arzúát elkerülő útvonalat választva 52 kilométer gyaloglással akár egy nap alatt el lehet sétálni Sobradóból Santiagoba. Arra gondoltam, hogy másnap majd megpróbálkozom ezzel az útvonallal, és ha valami probléma adódna, akkor legfeljebb A Lavacolla-ban éjszakázok majd.