#nyílt nap

[kavekkozt]

A TID a nemzetközi evezős Duna túra, Ingolstadtból kb a torkolatig. Minden szakaszt helyi evezősök szerveznek, bárhol lehet csatlakozni. Hozod a hajód, minden este hatkor van vacsora, közösen van a szállás (nem mindenhol van rendes kemping hanem helyi önkormányzatokkal kell ledumálni, hol lehet felverni 40-60 sátrat). Még a zsilipelés közös, megvan hogy mikor kell odaérni, hogy kinyissák nekünk.

Apa idén az osztrák szakasztól csinálja Budapestig, én is csatlakoztam kicsit több mint 100 kilométerre, nem mintha nem lennék már így is nagyon fáradt a nyaralás után, hanem mert amikor utoljára hívott, nem akartam emiatt hazarepülni, de mondta a feleségem, hogy még hány évig hív apád evezni?! Úgyhogy inkább visszaköltöztünk Európába és muszáj evezni menni. Apa + két éppen ráérő tesó + én, rajtunk kívül szinte senki más nincs túra kenuval persze.

Én péntek-szombat-vasárnapra csatlakoztam, pont jó helyen volt a kemping, mondjuk délelőtt 10 előtt így is utaztam már villamos/metró/vonat/busz/HAJÓN.

Az első nap Aggsbach-Mautner csodás volt, csak 23 km, volt időnk kiszállni és felmászni egy hegyre megnézni a romot.al Csak a cruise-okat kellett kerülgetni egész Wachauban.

Alig várom, hogy hogy megyek vissza legközelebb. Bringán?

A kemping nem igazi kemping volt, úgyhogy egy helyi általános iskolában kellett zuhanyozni, ahol a férfi meg a női öltöző is ugyanabba a zuhanyzóba nyílt, ahol se kabinok, se függöny, semmi.

Az osztrák szervezők mondták, hogy a TID-nek mindig szívesen odaadják a partot mert nagyon jó táborozók, és tényleg - mi bontottunk sátrat kb utoljára, és mintha sosem lett volna ott majdnem 100 ember. Főleg német nyugdíjasok vannak amúgy, de van hajó új-zélandi zászlóval, meg van egy csávó két 7-9 éves forma kislánnyal. Este azt élveztem legjobban, hogy teljesen sötét volt a tábor, senki nem gyújtott zseblámpát, max a sátorban. Ha ki kellett menni, holdfényben/csillagfényben ment mindenki.

A mai szakasz viszont nagyon gyilkos volt, nem bánok egy kis kihívást, de nagyon lelassult a folyó, a folyami térkép szerint 1 km/h-nál is kisebb a sodrás, cserébe szembeszél, tűző nap. Ha abbahagyjuk az evezést, elkezdünk visszafelé menni, nem lehet csak csorogni.

A kései indulás miatt meg kellett húzni, hogy odaérjünk a zsiliphez, a táv is nagyon nagy volt (43km).

Óriási zsilip, legalább 15m volt a szint. Szerencsére késett egy 20 percet, különben nem értünk volna oda. A várakozás ideje alatt előkerül a szájharmonika valahol.

Aztán a nap további része ugyanilyen volt, azzal megspékelve, hogy a naptej megolvadt a homlokomon és belefolyt a szemembe. A Dr Kelen eléggé csíp amúgy.

Tullnban óriási kempingben van a szállás, fura azért a lakókocsik közé sátrat verni, de értékelem a zuhanyzót.

Holnap a Donauinselen van a vége (nekem), kb ugyanezt ígérik, mint mára. Szenvedés és verejték.

Most ez ennyi, de szívesen megcsinálnám egyszer a teljeset.

[turistakrem]

Az IKEA-pillanat

Késik a Shinkanzen indulása, már 50 perce úton kellene lenne lennem Kiotóba - nos ilyen is van, innen tudni, hogy nem egy álomban vagyok. Bár a múlt héten is Kiotóban voltunk, úgy döntöttünk a fiammal, hogy borítjuk a terveinket és ezt a hétvégét is ott töltjük. Annyira.

Teljesen lelassult, mondhatni beállt az életem Tokióban. Élem az alkalmazottak életét annyi különbséggel, hogy a főnököm 6.000 mérföldre és 8 óra időeltolódásra van tőlem, szóval az eddig is laza póráz teljesen leoldott. Van pár konferenciám minden nap 17 és 01 között, de egyébként is későn szoktam lefeküdni, ez nem okoz gondot. És nem kell korán kelnem, 9-nél hamarabb nem indulok el az irodába, hogy elkerüljem a csúcsforgalmat. Gyakorlatilag csak azért járok be, hogy ne a fiam mikrolakásában legyek egész nap. A kollégák megszokták, hogy ott vagyok, szóval most már nem szólnak hozzám :)

Kép: a dohányosok karanténja felülnézetből. Még optikailag is le vannak választva sövénnyel, mert a nyílt utcán nem lehet dohányozni.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem a Duolingo olyan, mint Las Vegas. Ami a Duolingoban történik, az a Duolingoban marad. Most tolom 30. napja intenzíven a japán tracket, nagyon szorgalmas vagyok, rendszerint az élen végzek a heti versenyekben (4 hét után zafír ligás vagyok), mégis, amikor azt akarom mondani a kollégáknak japánul, hogy viszlát holnap, csak az angol formula jut eszembe. De ami legjobban fáj, hogy úgy tűnik, hiába várom a címben említett IKEA-pillanatot. Ezt meg kell magyaráznom. A fiam (akit éppen látogatok) már 5 éves kora előtt elkezdett érdeklődni a betűk iránt. “Ez melyik betű és ez melyik betű”. Éppen az Örs Vezér terén mentünk kocsival, amikor összeolvasta az első szót életében. Még mindig magam elé tudom idézni a ragyogó arcát.

Na ezt a pillanatot szeretném én is átélni itt Japánban. Hogy kiolvassak valamit magamtól, amit meg is értek. Ha alá van írva latin betűkkel, az nem ér, ha van a képen egy szusi és az van odaírva, hogy szusi, az sem ér. Valami új információt szeretnék megtudni egy tábláról. De hiába tanultam meg az összes alap-hiraganát, nem értem a szót. A katakanákkal (amivel idegen szavakat írnak le) több szerencsém lenne, de azokból még keveset ismerek fel. Már csak egy hetem van arra, hogy eljöjjön az IKEA-pillanat az én életemben is. De lehet, hogy enélkül kell hazamennem.

Kép: még mindig nem tudok betelni az utcánkban a rózsákkal. Amikor alaposan megnéztem, akkor derült ki, hogy minden tő más. Ezekre pedig egy kis tábla hívja fel a figyelmet a növény pontos leírásával. Bocsánat, de beszarás.

A japánok vallása nem a buddhizmus, nem a sintó, hanem az italaautomata. Nem tudom érzékeltetni eléggé az italautomaták penetrációjának a nagyságát. Minden sarkon, minden intézmény, sokszor lakóház bejáratánál is, folyosók elején és végén, peronon, lépcsőfordulóban, gyakorlatilag mindenütt, ahol elfér. A japánok bizonyára már nem is látják az italautomatákat, egyébként nem fordulhatnának elő turistalátványosságok közvetlen közelében. Sokszor szabályosan ki kell komponálni a képből azokat. Ha az italautomatákat pléhkrisztusnak képzelem, a világ legvallásosabb országában járok.

Bocsánatkérés. A fiam hívta fel a figyelmemet, hogy bocsánatkérés olyan a japánoknál, mint a lélegzetvétel. Nem szólítasz meg valakit bocsánatkérés nélkül, még akkor sem ha egy 2 percen belül vagytok az előző interakcióhoz képest. De az igazán durva az, hogy a szirénázó mentőautóban a mitfárer folyamatosan bocsánatot kér a hangszórón keresztül a környékbeli autósoktól, hogy meg akadályozza őket a haladásban. Nagyon fura akusztikus hatása lesz így a haladó mentőautónak. Majd megpróbálok rögzíteni egy ilyet.

(kihagyom neki a helyet)

Egy korrekció, miszerint a külföldivel ki van tolva, mert nem kaphat feltöltős tömegközlekedési kártyát. Nem így van. A Suica kártyát nem kaphatja meg, annak a regisztrációjához kell japán telefonszám, amit külföldinek nem adnak el. Csináltak egy Welcome Suica kártyát a külföldieknek, de hónapokkal ezelőtt kifogytak a nyers kártyákból és nem tudták megoldani, hogy legyen megint. Viszont Oszakában tudtam venni Icoco kártyát, amit Tokióban is elfogadnak és tölteni is lehet rá pénzt. Ez az Icoco kártya amúgy Tokióban szintén nem kapható. Nice.

Ami még mindenképpen megjegyzésre méltó, hogy nagyon szigorúan veszik, hogy melyik oldalra kell állni a mozgólépcsőn és melyik oldalon kell le- és fel haladni a lépcsőkön. Tokióban (+ Yokohama) a bal oldalon, az oszakai megapoliszban (+Kiotó) a jobb oldalon. A rossz oldalon vergődő szerencsétlenek jól fej vannak csóválva. Más szemmel látható különbség is van a két régió közötti közlekedésben. A tokiói sofőrök extra zabszemmel a fenekükben vezetnek. 10-20 km-fel mennek a 30-as táblánál és egyből satuféket nyomnak, ha csak közeledsz a járda széle felé. A kiotói autósok bezzeg, lassítás nélkül kerülgetnek téged a sétálóutcában is. Jobb, ha magyar reflexekkel vagy felszerelve délen, a tokiói betojt sofőrök után ez kifejezetten kontrasztos.

A tokiói sétáimból kevés volt, ez akkor leheséges, ha van egy jelentékeny gap az irodai műszakom és a UK hívásaim között. Pl. 17 órakor lelépek és csak 23 óra körül van az első hívás. Ja és ha nem ömlik az eső, amiből azért kijutott rendesen. Egy ilyen séta volt az aszakuszai bóklászás, ez kifejezetten turistás negyed, hatalmas szentéllyel és végtelen ételutcákkal. Közel van a szépen parkosított folyópart is. Ma nincs nagy tanulság, csak apró japán falatok voltak a menün.

Aszakuszai képek

A szentély kapuja egyből a kulináris negyedbe vezet.

Na ez itt a kert.

Folyópart sajnos extra magas mellvéddel.

Végre pozitív konnotációban is elmondhatom, hogy “hírünk a világban”. Ez egy édességbolt, de megkérdeztem: tényleg Liszt Ferencről van elnevezve, mert Japánban menő.

“Egy pohár megérdemelt ital a hosszú nap után” - megtaláltam ezt a helyet is a földalatti piacon.

[sztupy]

Jövő hét csütörtökön kezdődik az iskola

A holnapi nyílt nap viszont elmarad, mert az iskola még mindig nincs kész.

De remélhetőleg jövő csütörtökre már meglesz

[csacskamacskamocska]

Breadcrumbing

Egészen addig nem hiszed el, hogy létezik narcisztikus forgatókönyv, amíg nem látod legalább kétszer. A második ismétlődésnél csak fura dezsavű érzésed van, a harmadiknál már az, hogy: nem-hiszem-el-ez-tényleg-létezik!

A narcisztikusnak szüksége van forrásokra. Elsődleges forrásra és másodlagosra, biztosítékokra, hogy ha átmenetileg vagy végleg megszűnne a figyelem és a rajongás az irányába, (vagy gyűlölet, neki mindegy), akkor legyen mihez nyúlni. Mindig több vasat tart a tűzbe, de ezek nem nyílt dolgok. (aki nem járatos a témában, azoknak mondom, hogy az emberek nyíltak a kapcsolataik, barátságaik, emberi viszonyaik tekintetében. Szívesen felvállalják, megnevezik, egyértelműek és őszinték. A narcisztikus titkolózik, kavar, összeugraszt, elbizonytalanít, de ezekben a dolgokban te leszel a hülye, mert ő megindokolja, megmagyarázza, hogy miért van igaza. Mindig igaza lesz, mert logikus, és mert ismeri a gyenge pontjaidat.)

A vágy A narcisztikus horgokat dob be. Egyes kutatók azt mondják, hogy az erős, érdekes emberekre vadászik, mert őket "tönkretenni" élvezetesebb, erőteljesebb és hosszabb ideig ad izgalmat, de más kutatók szerint elsősorban az empatikus emberek vannak veszélyben mert ők könnyebben manipulálhatók. (itt mindenki felhörren, hogy na, ő nem! De ez a baj, hogy azt gondoljuk, hogy nem. Pedig de. Manipulálhatóak vagyunk.) A vágy: neki hogy hiányzik az életéből vagy a jelenlegi párkapcsolatából valami. A gyengédség, a csókolózás, az ölelés, összebújás, amikor megkenik egymásnak a reggeli vajaskenyeret, stb, stb. Sosem a szex. Az túl konkrét és nem a megfelelő emberek akadnak a horogra.

A segítő Azért lenne jó, ha Valaki (valójában neked szól) lenne neki, mert akkor támogatná őt, megtenné neki, kvázi segítene rajta/neki. Ez már kicsit célzottabban támadja a jószándékú, segítőkész embereket. Ha lenne valakim, akkor könnyebben emelnénk együtt a lófaszt a magasba. Vagy ő biztos segítene kontroll alatt tartani "valami tevékenység"-et.

A magány Egyedül fogok megdögleni. Már megírtam a végrendeletem, úgy sem lesz soha senkim. Ha infarktust kapnék, azért döglenék meg, mert senki nem keresne napokig. Én nem beszélek, beszélgetek senkivel Nincsenek barátaim. Nincs senkim.

Ezzel a három dologgal már biztosan van kapása. Érzelem és feladat, az összes empatikus megmentő már horogra is akadt, már csak a válogatás jön.

A narcisztikus nagyon jó emberismerő De nem úgy, ahogy mások, az ő fejében egy exceltábla van, amin kizárólag a gyenge pontjaid és a hibáid vannak felsorolva.

Szerelembombázás Érezni fogod az egymásra hangoltságot, az elismerést, a megerősítést. Nagyszerűek, okosnak, kivételesnek fogod érezni magad. Soha senki nem értette meg őt úgy, ahogy te. Sajnos az exe egy hülye/őrült. (aki ezt csinálta meg azt – ezzel bebiztosítva, hogy ezeket soha ne tedd/ne várd, akkor se, ha ezek amúgy alap dolgok).

Leértékelés Na, azért álljon meg a fáklyásmenet! Ő azért okosabb, ezt azért tudd, azért te ezt meg azt sem csinálod jól. Csak azért mondja, hogy fejlődj. Még olyan szakmai dolgokban is leértékel, amit évtizedek óta tanulsz/művelsz. Amiben korábban akár tanácsot kért tőled vagy elismerte a nagyszerűségedet. Lehobbizza, devalválja az összes tevékenységedet a cipőkötéstől a freskófestésig. Mindent.

Morzsázás Én összezavarásnak neveztem eddig, de a morzsázás nagyon jó kifejezés. Időszakos megerősítés a szakmai megnevezése. Random kapsz dicséretet/megerősítést és ezzel függővé tesz. Mert a szerelembombázás alatt az égben jártál, a leértékelés alatt a pokolban és a morzsázás alatt az életedet kitölti, hogy valahogy visszakerülj a szerelembombázás eufórikus állapotába, és mintha ennek az útját jelölné ki, amikor dob valami érzelmi alamizsnát. Majd mindjárt jó lesz... így kell csinálni, és akkor jó lesz minden. De ugyanaz a dolog két nap múlva felháborodást, hisztit kelt. Ugyanaz a dolog. Amikor ki akarsz szállni, dob egy nagyobb morzsát.

Hitegetés A morzsázással párban a hitegetés megerősít abban, hogy van mire várni, csak alkalmazkodnod, változnod kell, és akkor majd lesz minden. Elviszlek ide meg oda, majd együtt ezt meg azt csináljuk, jó lenne majd..., csak veled tenném/csinálnám, most nincs időm, de majd... Ha rajongsz a búvárkodásért, akkor a körül forog a hitegetés. Ha lószart gyűjtesz vödörbe, akkor a körül. Mintha egy közös álom valósulna meg, majd hamarosan.... Csakhát, soha. De te ezt nem tudod. (eldobás és hoovering (visszaporszívózás) ezt most nem fejtem ki, annyit csak, hogy a narcisztikus addig rángat, amíg el nem vágsz minden kapcsolatot vele. Mert minden kapcsolatát örökre használja a céljaira)

Ha látod is a forgatókönyvet, akár ismered az áldozatot, ne szólj neki. Ott, ahol ő van, amiben ő van, ott nincs értelem. Nem hinne neked. Csak azt bizonyítanád, hogy az exe egy őrült. Minden tetted bizonyítja az igazát. MIND.

Hogy miért? Mert ezeknek a dolgoknak egy része valami módon normálisan is megjelenik a kapcsolatokban. Az ember magányos, vágyakozik, elképzel, elgondol dolgokat. A kapcsolatok először a megismerésben vannak, a "te is én is" időszakban és a kapcsolatokat építik a közös tervek, közös jövőkép. A kapcsolatokban őszinték vagyunk, megmondjuk, ha valami nem tetszik, ha változtatni szeretnénk. Néha jobb, néha rosszabb napokat élünk meg együtt. Alkalmazkodni és várni is kell.

Miben különbözik akkor? Egy nap arra jössz rá, hogy az egész életed a narcisztikus körül forog. Várod, hogy jelentkezzen, várod, hogy örüljön, várod az elismerését, összetör a vita, a nézeteltérés, alakítod magad, hogy neki megfelelj, kontroll alatt tartod magad, nehogy lebasszon valamiért, elbizonytalanodsz a saját értékeidben, közben akarod, hogy végre igazán jó legyen vele, ahogy volt valamikor és amivel kecsegtetett és aminek te vagy az akadálya. Csak te.

És most azt gondolod, hogy ez veled nem történhet meg. Ha olvasod ezt a blogot, akkor de. Akkor te empatikus, érdeklődő és támogató típus vagy és ezeken keresztül manipulálható egy narcisztikus számára. Ott van melletted. Most várod az üzenetét.

[angelofghetto]

Oké, megint nagyon jó és logikus dolgokat hallunk, és segít a bonyolult rendszerek és módszerek áttekinthetőségében, de az ilyen elméleti fejtegetésekkel az a bajom, hogy rendben, látom, hova kéne eljutni, de nem tudom, mi az első lépés. Szerveződjünk, alkossunk érdekközösségeket, induljunk el. De hogyan? Mondjuk kezdjük lokálisan. Az egyik szomszédom éjjel-nappal kisvállalkozó, csak hétvégén alszik, életben akar maradni, kiszállt a politikából. A másik szomszédom elfáradt. Egész életében azért gürcölt, hogy a gyerekeinek jobb legyen, kiszállt, őt már mindenki hagyja békén, nem foglalkozik politikával. A második szomszéd totál alkoholista, csak aludni jár haza a kocsmából. Kiszállt, azt sem tudja, hol van, ha piás, azért, ha józan, azért. A szemközti szomszédom idős nyugdíjas, hol kórházban van, hol otthon. Ugyan nem fityiszes, de kiszállt, őt már csak az érdekli, mikor az unokák meg a dédunokák meglátogatják, süt-főz, kötöget, elvan a kertben a köztes időben. A mellette szomszéd Pestre ingázik, hajnalben megy este jön, megvacsizik, megissza a sörét, beájul az ágyba, és belealszik valami filmbe a Netflixen. Kiszállt, neki nincs idege, energiája a politikához. A kettővel arrébb szomszéd sógora fontosember, becsípődött fityiszes, nem hogy meggyőzhetetlen, nem szabad megvárni hogy kinyissa a száját, mert a propagandaszöveg buggyan ki belőle. A bácsika, aki a piacon árul, volt párttag, aktivista ellenzékben. Inkább nem mesél, kiszállt, már mindenkiben csalódott. A néni, aki épp a szatyrát nyújtja a krumplinak, azt mondja, ő kiszállt, mert egyik olyan mint a másik, mindenki lop, mindegy, kire szavaz, inkább el se megy. Minek?

Akkor jöjjenek a barátok. Az egyik Angliába költözött, kiszállt, vissza se néz. A másik Németországban van, most ott kezd vállalkozást, úgy néz ki, több rokon is megy utána. Kiszállt, ő a büdös életben nem költözik vissza, mert itt az ő életében már úgysem változik semmi. A harmadik Hollandiában van. Néha hazajönnek rokonlátogatni. Keményen érzékelhető az a lenézés, amit irányunkban kifejlesztett, holott nem értem mire. Kiszállt. Könnyebb az itthon maradottakat lenézni, mint szembenézni azzal, hogy kint még az unokái is bevándorlónak számítanak. A következő szintén Angliában. Piszok honvágya van, de itthon nem tud megélni, gyereket vállalni meg még kevésbé. Kiszállt, a politika említésétől is falra mászik. Nem érdekli. Csak szeretne valahogy egyről a kettőre jutni.

Jöjjenek a munkatársak. Az egyik folyamatosan a metrón osztogatott ingyenújságot idézgeti. Nem tudok vele beszélgetni, agymosott. Pedig amúgy értelmes lenne. A másikról nem tudom eldönteni, hogy a kormánypártot, vagy az ellenzéket szidja jobban. Kiszállt, mert szerinte nincs kire szavazni. A harmadik nagy tünktikéző. Buli meg minden, ki lehet menni a haverokkal (utána néha beülnek sörözni, vagy valami) de úgysem változik semmi.

A háziorvosom még normális. Őt a múltkor elkezdték szakmailag macerálni, mert nem elég vonalas ideológiailag. Az operáló orvosom még normális. Csak nagyon fáradt. Nem akar külföldre menni, bár néha úgy érzi, nem bírja már az alulfinanszírozott körülményeket. Azzal vigasztalom, hogy ő még kőbaltával és kézrátétellel is tudna gyógyítani, annyira tehetséges. Közösen vihogunk ezen. Néha a vonaton kesergünk egymásnak spontán kialakult beszélgetésekben, főleg ha nyílt pályán leállunk úgy 20 percre "forgalmi okokból", vagy felsővezeték szakadás miatt tömörülünk a peronon, várva a hazafelé mentesítőt. Talán néhány nap vagy hét után odabiccentünk, odamosolygunk egymásnak, de sietni kell haza vacsorát főzni, vagy a gyereket, nagymamát, akárkit elkísérni az akárhova.

Ezek a közösségi oldalak is csak szelepek, mert valakinek el kell mondani, valaki kell, hogy visszabólintson. Ha nem öntjük szóba, megfulladunk. Ha nem üvölthetünk, sírhatunk, legalább ez legyen.

Múltkor azon is röhögcséltünk a dokival, hogy gyakorlati tapasztalat: ha az ember mondjuk belebotlik az ágy lábába, vagy véletlenül az ujjára sóz kalapáccsal, nem fáj annyira, ha felüvölt. De úgy tűnik, a barkácsolás sem megy hangos káromkodás nélkül. Pedig az épít, javít, létrehoz valamit. Akkor?

[plexi-personal]

Slovenian mountain trail - 2

Tudtam, hogy hosszú és kemény nap lesz. 8-kor már el is indultam. Így is délután 7-re értem a szálláshelyre.

Az első 5 km nagyon kemény volt. Nyílt terep, térdig érő hó, semmi nyom. 20-25 perc volt megtenni 1 km-t.

A kilátás nagyon szép volt. Csak hát mögöttem volt. :DD Így addig élvezhettem míg megáltam 1-2 percre pihenni, képet csinálni.

Utána volt egy szakasz ahol legalább másnak a nyomaiban tudtam menni. Itt el is ment mellettem egy ember. Kb 2x olyan gyorsan ment. Még mindig nem dolgoztam fel azt a tempót. :DDD

Aztán ennyi. Bokáig-térdig érő hóban botladoztam még vagy 10 km-en keresztül. Hol magamnak törtem az utat, hol voltak nyomok.

Az út itt már végig az erdőben ment, nem nagyon volt semmi érdekes, csak a hó és a fák.

Egy helyen lehetett kilátni, Mariborra.

Aztán sötèt lett.

33.5 km lett. 890 m szintemelkedéssel.

Holnap még kb 15 km. Itt már kevesebb a hó. Meg végig lefele megy majd az út. 1 órára a vasútra kell érnem, hogy este 9 körülre Győrbe érjek. Aztán még 2 nap meló.

[nemzetikonyvtar]

A magyar portréfotózás kezdeteiről rendezett kiállításunkon más felvételek mellett eredeti dagerrotípiákkal, kiállítással, tárlatverzetésekkel, és előadással is várjuk az érdeklődőket!

Nyílt nap március 15-én!

[ndav1d42]

Izland 4. nap /3.

a nap vége felé beugrottunk Höfnbe bevásárolni, megálltunk egy larti pihenőnél nézelődni kicsit (meg örülni a napfénynek!), és haladtunk tovább a Vestrahorn hegy alá, ki a félsziget végére a Viking café mellé letáborozni. az utolsó pár km murvás út volt, de nem para. a hegyről lefolyó felhők rettentő jó látvány voltak!

a viking ízé egy nyílt területen van a hegy lábánál, hát kurvanagy szél fújt egész este meg éjjel! ahogy ettem a levesem a "konyha" melletti nyílt asztalnál, szó szerint kifújta a kanálból. ha nem széllel szemben parkolok, nyitásnál letépte volna az ajtót is sztem... de így is úgy kellett erővel nyomni a kiszállásnál is. nem is aludtunk túl jól, meg reggel óta piszok hideg volt, de azért sikerült kipihenni magunkat.

[fovarosiblog]

Tíz év után újra betekinthetünk a BKV Száva telephelyének életébe - Turizmus.com

Menjetek szombaton BKV kocsiszínbe!

[gregpostok]

Medicover szülészeti nyílt nap

Kérdező: Mekkora a császármetszések aránya?

Orvos: Országos átlag

Amugy több jó nevű orvosok lelécelt. Onnan is.

[greenteaforbreakfast]

2022. október 2.

A nap, amikor kiszóltam az utcára az ablak alatt fennhangon beszélgető két nőnek, hogy értékelném, ha ezt a rasszista gyűlöletbeszédet máshol folytatnák, mert kicsit zavar.

A "Nekem nincs bajom a kínaiakkal, a menyem is nagyon kedves, DE"-ből pár mondaton belül el is jutottunk oda, hogy "Afrika már idejött, hát nézd meg a londoni polgármestert is, már az is fekete! (hüledezés, sajnálkozás)"

Magyar vidéki nagyváros kertváros része, nyílt utca, vasárnap délután fél négy. Pofám leszakad.

[csacskamacskamocska]

Tisztelet

Anyámnak egész életében rendkívül fontos volt a megjelenése. Idős korában is mindig sminkelt, meg volt csinálva a haja, kis cicás kendőt kötött a nyakába, vagy nyakláncot tett, színeset, látványosat, volt fülbevaló, masni, valami csajos, nőies, látványos mindig volt. És jól csinálta. Hetven évesen is mutatós volt és vonzó az egész (szépen felépített) személyisége. Mivel tudtam, hogy neki ez fontos, onnantól kezdve, amikor már nem volt jól, nem volt önmaga, megszűrtem, hogy kiket engedek hozzá. Dilemma volt, hogy vajon mi fontosabb, hogy a mostban valakik jöjjenek, beszélgessenek vele, vagy az, hogy ne romboljam le a múltban kialakult képet. Mivel nem gondoltam, hogy a rajongói így is szeretnék őt, mert meggyőződésem, hogy csak jólöltözöttnek, energikusnak, kedvesnek szerették ők, inkább nem engedtem senkit. Tartsák meg emlékezetükben olyannak, amilyen fénykorában volt. 40 kilósra lefogyva, bácsivá öregedve, félrebeszélve nem is ismernék meg és mit kezdenének vele? Ami volt, nincs már.

Sokszor eszembe jut, ahogy menhelyi kis állatként sétálgatnak a szűk helyen ahova be vannak zárva. Mennyi lehet, 100-150 négyzetméter? De tőlük se venném el a napokat amit még élnek. És bárcsak az ember annyit tudna adni nekik, amennyit egy kutyának is ad. Séta, simogatás. Nem erre van kiépítve ez a rendszer. Hogy én mit szeretnék majd? Hát, én leszarom, a majdani megjelenést. Bajszom nő majd és kihullik a hajam és mint annyi minden változást, ezt is meg fogom emészteni és csak nézem majd a világot csendben, amíg el nem múlik. Hogy lesz-e bárki, aki tisztelettel bánik az érzékenységeimmel vagy hangosan nyílt színen leszid, amiért beszartam, ezt nem lehet előre tudni. Anyám se tudta, hogy megbízhat bennem.

Azt mondani, hogy nem akarok így élni, talán azért butaság, mert ha korábban kérdezik, talán nem mindannyian mondtuk volna azt, hogy akarunk majd úgy élni, ahogy most élünk. Nekem most jó, sőt nagyon jó és igyekszem, hogy amennyire rajtam múlik, jó idők legyenek még az életemben.

Amikor azt mondja valaki, hogy ő nem akar „úgy” élni, akkor bennem van picit, hogy most nem akarsz olyan lenni, de akkor majd csak egyszerűen élni akarsz még. Ösztönből, értelmetlenül. Legyen valakid, aki tiszteli azt, aki voltál. Ha sikerül megteremteni. De ha nem, néha akkor is odasüt a nap az ágyra, és hozzák az ebédet is.

[littlegoldfinchh]

Naur nyílt nap van geci

[szabadebarmitnemgondolniel]

Sylvia Plath - Hajsza (ford. Szabó T. Anna)

Egy párduc üldöz szüntelen,

Rögtön megöl, ha utolér.

Fákat perzsel a sűrű vér,

Jár, mint a nap, fenségesen.

A nyomomban van, közeleg,

Lépked feketén és puhán,

Varjú károg a tüskefán:

Vad, végzetes vadászat ez.

Szédít a forró, déli nap,

Szikla szaggat és tüske tép.

Vérében miféle sötét,

Érzéki vágyak izzanak?

Övé a föld: mindent befal,

Lohol az ősi bűn nyomán,

Felüvölt: vért, friss vért kíván,

A szája nyílt seb: húst akar.

A foga fényes és fehér,

Szép szőre forró és feszes,

A csókja perzsel, karma metsz,

Vak szomja végzettel felér.

Mohó nagymacska: asszonyok

Forró vérétől részegül,

A testük ég el étekül,

Ha szörnyű étke fellobog.

Most árny remeg a dombokon,

Az éjfél forr a fák felett;

Ő puha talpakon követ,

Sötét szerelmével befon.

Álmom bozótján meglapul

A fényes karmú karcsú test:

A comb feszes, prédára les,

Vad éhe sosem csillapul.

Heve megperzsel, meggyúlok,

Rohanok égő fák alatt,

Hol oltsam izzó lázamat,

Ha sárga szempár billogoz?

Vérrel próbálom hűteni,

Odavetem a szívemet,

De ez sem elégíti meg:

Az egészet követeli.

Dorombol, csábít, szédülök,

Az erdő lángol, csonkig ég;

Szomjazom szörnyű közelét,

És mégis elmenekülök.

Félelmem szűk toronyszoba,

Oda kerget a bűntudat.

Sorra zárom a zárakat,

De gyorsul vérem ritmusa:

A lépcsőn párduc lépeget,

Hallom: jön, jön, jön, közeleg.

[angelofghetto]

mindenki defektes

Egy nap alatt felfalható sorozat. Egy nap sem kell, hozzá, elég egy fél. A magyar címe Barátság perverziókkal. Biztosan sokan szoft-pornóként kattintanak rá, de nem az, nincsenek benne pucér testek, nyílt színi dugások, sőt a központban nem is annyira a szex áll, mint a kiszolgáltatottságunk, a belső bizonytalanságaink a rejtegetett kis titkaink miatt. Mindehhez olyan sajátságos, nem harsány humor járul, ami kellően megfűszerezi és fogyaszthatóvá teszi... bár egy-két helyen betolakszik az a nagyon amerikai, műanyag ripacskodás, ami nálunk Európában nem annyira vicces, inkább sok. Mindegy, rájövünk, hogy a legtöbb perverzió veszélytelen, és lehet laza természetességgel viszonyulni hozzá. Talán a ma perverziója a jövő divatja lehet, vagy valami ilyesmi.

Bár sok szexin beöltözött nőt látni, ez mégis inkább csajos film. És végre egy mozi, amiben a másságok, akár a homoszexualitás ábrázolása nem öncélú polkorrektkedés, hanem dramaturgiailag teljesen a helyén van, a valóság ábrázolása, egy olyan világ látlelete, amiről legtöbben keveset tudunk... vagy nem ÚGY. Laza hétköznapiság szintjén mutatja meg a hátteret, az emberi, magánéleti vonalat is, az emberi természet kettősségét. Nem csinál ÜGYET abból, hogy mindenkinek megvannak a fétisei, titkolt hajlamai és vágyai. Mondom MINDENKINEK. Persze léteznek elfogadhatatlan szélsőségek, de azzal, hogy két felnőtt ember szabad akaratából, privát szobákban hogyan okoz örömet egymásnak, nincs semmi baj, amíg figyelnek egymás testi épségére és érzékenységeire.

Dominának lenni lehet részmunkaidős vagy teljes állás, mert ez munka, sőt hivatás. A Call girl titkos naplója sorozatban láttam ezt először, hogy a főszereplő lány felülemelkedik a prosti színvonalon, ő valójában terapeuta, aki a testével is dolgozik, minden ügyfelet, minden fura kérést vagy testi furcsaságot komolyan vesz, és kedves, figyelmes, elfogadó olyanokkal is, akikkel senki más nem lenne az. Eszünkben sincs lenézni őt, mert amit és amilyen nívón csinál, az már szinte nem is prostitúció, sokkal inkább közhasznú szolgáltatásnak tűnik.

A valódi dominák szokták hangsúlyozni, hogy nem “kiöregedett prostik”, ez a műfaj egészen másról szól, és alkatilag alkalmasnak kell lenni rá, és maximális bizalomra épül, ismerni kell a lehetőségeket és határokat, hogy a vendég öröme és biztonsága egyaránt meglegyen.

Külön tetszik a sorozatban, hogy a seggrepacsik, jelmezek és szexjátékszerek közé nagyon komoly mondatok is be vannak csempészve. Ezek hitelesítik azt a megállapítást, amit nagyon igaznak tartok: “a világon minden a szexről szól, kivéve a szexet, mert az meg minden másról”

[nemzetikonyvtar]

A magyar kultúra napja alkalmából várjuk kedves látogatóinkat 2024. január 20-án.