#nemrégiben

[viking84chef]

Chilifőző verseny

Egyik kedvenc történetem:

Nemrégiben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy bírónak választottak ki egy chilifőző versenyen. Az eredeti bíró megbetegedett, az utolsó pillanatban én pedig pont ott álltam a bírói asztalnál és a sörös sátor holléte felől érdeklődtem, mikor felkértek. A másik két bíró (két indiai) biztosított róla, hogy a chili egyáltalán nem lesz erős, azonkívül ingyen sört kapok a kóstolgatás teljes idejére, tehát belementem. Íme az értékelő lapok a versenyről:

Chili #1: Manoj Maniac Mobster-Monster Chili-je

1. BÍRÓ: Kicsit túl sok paradicsom. Nagyszerű zamat.

2. BÍRÓ: Kellemes, sima paradicsom íz. Nagyon enyhe.

3. BÍRÓ: Jesszusom, mi a pokol volt ez? Ezzel le lehetne szedni a megszáradt festéket az úttestről. Két sörbe került, hogy kioltsam a lángokat. Remélem ez volt a legrosszabb.

Chili #2: Applesamy Utánégető Chili-je

1. BÍRÓ: Füstös, enyhe sertés beütéssel. Gyengén csípős Jalapeno íz.

2. BÍRÓ: Izgalmas sült rostélyos íz, több paprika kellene bele, hogy komolyan lehessen venni.

3. BÍRÓ: Gyermekektől távol tartandó! Nem vagyok benne biztos, hogy mit kellene éreznem a fájdalmon kívül. El kellett zavarnom két fickót, akik Heimlich-fogást akartak alkalmazni rajtam. Sürgősen több sört kellett hozniuk mikor meglátták az arcomon a grimaszt.

Chili #3: Farouk Híres Gyújtsd Fel Az Istállót Chili-je

1. BÍRÓ: Kiváló, tüzes chili! Nagyszerű zamat. Több bab kellene bele.

2. BÍRÓ: Bab nélküli chili, kissé sós, remekül használja a piros paprikát.

3. BÍRÓ: Hívjatok szakembert, felfedeztem egy urániumszivárgást! Az orromban olyan érzésem van, mintha Domestos-t szipákoltam volna.Már mindenki tudja mi a dolga, hozzák a söröket, mielőtt meggyulladok. A pincérkislány hátba vágott, így most a gerincem a mellkasom első részében van. Az ábrázatom kezd igen ramatyul kinézni a sok sör miatt.

Chili #4: Barbu Fekete Mágiája

1. BÍRÓ: Fekete bab chili gyakorlatilag bármi fűszer nélkül. Kiábrándító...

2. BÍRÓ: Enyhe hárs íz a fekete babhoz. Köretként használható halhoz vagy egyéb enyhe ételekhez, nem igazan lehet chili-nek nevezni.

3. BÍRÓ: Éreztem, hogy valami a nyelvemhez dörgölőzik, de az ízét nem éreztem, lehetséges az ízlelőbimbókat kiégetni? A pincérkislány mögöttem állt a friss sör utánpótlással; az a 150 kilós lotyó egyre izgibbnek néz ki. Ez a nukleáris hulladék, amit eszem szintén. Nem lehet, hogy a chili fokozza a nemi vágyat?

Chili #5: Laveshnee Legális Ajak-Eltávolítója

1. BÍRÓ: Húsos, erős chili. A frissen őrölt Cayenne bors tökéletes ízt ad. Igazán nagyszerű.

2. BÍRÓ: Chili aprított sztékkel. Több paradicsomot még elbírna. El kell ismerni, a cayenne bors igen erős benyomást tesz.

3. BÍRÓ: A füleim csengenek, a homlokomon izzadtság folyik és a szemeimmel már nem tudok fókuszálni. Elfingottam magam, négy ember mögöttem kórházi kezelésre szorul. A versenyző megsértődött, mikor megmondtam neki, hogy a chili-je következtében agykárosodást szenvedtem. A pincérlány megmentette a nyelvemet a vérzéstől azzal, hogy egy kancsóból sört öntött közvetlenül a nyelvemre. Azon gondolkozom, vajon le fogom-e égetni az ajkaimat. Nagyon idegesít, hogy a másik két bíró folyton megkér, fejezzem be a sikoltozást.

Chili #6: Vera Világi Vegetáriánus Variációja

1. BÍRÓ: Híg, de mégis erős vegetáriánus chili. Jól eltalált egyensúly a különféle erős paprikák között.

2. BÍRÓ: Az eddigi legjobb. Agresszívan használ erős paprikát, hagymát és fokhagymát. Igazán nagyszerű.

3. BÍRÓ: A beleim immár egyenes csövek gáz állapotú, kénes lánggal megtöltve. Összecsináltam magam, mikor fingottam és attól félek, hamarosan átégeti a széket. Úgy tűnik senki nem tud megmaradni mögöttem, kivéve a pincérlányt, azt hiszem perverzebb, mint gondoltam. Már nem érzem az ajkaimat. Kéne egy nagy fagyi, hogy kitörölhessem a fenekem vele.

Chili #7: Sugash Sikító Szenzáció Chili-je

1. BÍRÓ: Közepes chili, túl sok konzerv-paprikát használ.

2. BÍRÓ: Hát, hát. Olyan az íze, mintha gyakorlatilag az utolsó pillanatban beledobtak volna egy konzervnyi paprikát. Meg kell jegyezzem, aggályaim vannak a 3-as számú bíróval kapcsolatban. Úgy tűnik egy kissé csalódott, mivel folyamatosan durván káromkodik.

3. BÍRÓ: Valaki tehetne egy gránátot a számba, kihúzhatná a biztosítótűt, és én az égvilágon semmit sem éreznék. Az egyik szememre megvakultam, és a külvilágnak olyan hangja van, mintha minden rohanó vízből állna. Az ingemet teljesen beborítja a chili, ami észrevétlenül kicsusszant a szám szélén. A gatyám tele van, így legalább passzol az ingemhez. Legalább majd a boncolás során tudni fogják, mi okozta a halálomat. Úgy döntöttem abbahagyom a lélegzést, mivel túl fájdalmas. Francba vele, oxigénhez úgysem jutok. Ha levegőre lesz szükségem, majd szippantok a hasamon lévő 10 centis lyukon keresztül.

Chili #8: Hansraj Hegyi Szent Chili-je

1. BÍRÓ: Tökéletes befejezés, ez egy jó ízű chili, mindenki számára biztonságos, nem túl erős, de pont elég fűszeres ahhoz, hogy észrevetesse magát.

2. BÍRÓ: Ez az utolsó darab egy jó, kiegyensúlyozott chili, nem túl erős és nem is túl enyhe. Sajnálattal láttam, hogy nagy része kárba veszett mikor a 3-as számú bíró elájult, leesett a székről és magára rántotta a chilistálat. Nem biztos, hogy túléli. Kíváncsi lennék, mit szólt volna egy igazán csípős chilihez?

3. BÍRÓ: Nincs feljegyzés...

[borharisnya]

Még egy éjszaka

Gyerekkorában, egyszer egy csapdába szorult farkaslábat talált, csak a lábat, az állat nem volt már ott, erre gondolt most, azt gondolta, ilyen ez a tél. Úgy fekszik ez a városon, mereven, jövő nélkül, csonkán. A házak, mint a karóra húzott madarak, vérükfolyottan, üres szemmel állnak, kényszerű függőlegesben.

A konyhában nem volt vészesen hideg és tüzelő is akadt még. Krumpli is. Ha nem nézett ki a régi cselédszoba ablakán, nem látszott, hogy a nagy, háromemeletes ház másik fele találatot kapott. A falak túllógtak néhol, túl a padlón, mennyezeten, ki a semmibe, mintha a ház kinőtte volna a ruháját. Vagy ahogy egy vásott fog reped el.

Csak ők laktak már itt ketten, ő és a Szarházi eggyel őalatta.

Mostanában nem hallotta, hogy Szarházi a tüzét kapargatja, régen a közös kémény mindig felhozta a lenti konyha neszeit. Talán elfogyott a fája, gondolta. Aztán nem gondolt rá többet.

Míg főtt a krumpli, átment a nagyszobába, az Öregek laktak itt, meg az apja, amikor kicsi volt. Nézegette a képeket. A Mama a Papa halála után mindent ugyanúgy hagyott. Szekrényt, iratokat a fiókban, ágyat, fotókat. Ezen fiatal házasok. Ezen kisbaba az apja, meg a nénje. Tó mellett, talán Balaton. Aztán a dédszülők háza, ahol a csapdát találta. Iskolák, pólyák, ünnepek. Kívülről tudta mindet. Kívülről tudta a szobában a székeket, a plafon ábráit, az ablak hangját, ha fújt kint a szél, az igazolványok kemény lapjait, a szekrényben a bennehagyott ruhákat.

Az öregek elmentek régen, először a Papa, nem sokkal utána a Mama. Az ő apját már a háború, az anyját a gyász vitte el. Saját családról álmodott még nemrég, férjről, gyerekről, de ebben a városban már nem voltak férfiak.

Megint eszébe jutott a Szarházi. Nagy a csend nála. A nevén gondolkodott, valamiért nem jutott eszébe, pedig nemrégiben még ott állt az öreg Szarházi ajtaján. Valaki leverhette és egy sárga csillagot festett a helyére. Érdekes, nem is tudta, hogy zsidó. Hogy miért gyűlölte ilyen engesztelhetetlenül, azt sem tudta. Örökölte ezt a gyűlöletet. Az öregapja rúgta vele össze a port még az ő emlékezete előtti időkben. Nő volt, vagy vagyon? Nem tudta.

Letörölte a polcokról a port, becsukta az asztal fiókjait.

Visszament a konyhára, a fővő krumpli melege megnyugtatta. A levegő a beleforrt víztől meleg volt és selymes, ugyanolyan, mint gyerekkorában. Mikor a papa az asztalnál ült még és mesélt.

Az éjjel aztán megint közel húztak el a repülők. Mintha egy óriás gyomrában lennénk, gondolta, mintha lenyelte volna a várost, a kerületet, a félbetört házakat és most köveket nyelne utána, mint a madarak, hogy mindent összezúzzon és elemésszen.

Nem laksz jól velünk!!! - kiabálta a bombák közötti émelyítő csendben, sovány a Szarházi is, zörög az öreg vállában a csont, látta egyik nap fentről, ahogy a kékítő hidegben tavaszi kabátban az utcára megy. Mit csinál? Miért nem bújik el? Hát nem tudja, hogy zsidókat azonnal lelövik, vagy elhurcolják? Hová megy ez a vén bolond? Sánta és sovány, ugyanúgy sántít, ahogy a halála előtti években a Papa is sántított.

Nem aludt többet aznap éjjel.

Reggel bement a nagyszobába, kihúzta a fiókokat, megolvasta az összes igazolványt. A Papa halotti anyakönyvét a konyhai kályhába vetette. Aztán sorra a fényképeket. Mindet, amin a Papa rajta volt. Mint a hanyattfordult bogarak, gondolta, olyanok, ahogy égnek.

Eggyel több krumplit rakott a pici lábosba. Felvette a nagykabátját, a Papa régi puha, sárga kabátját a karjára vetette. A konyhában jó meleg volt, a lakás többi része is elviselhető, de a lépcsőházban jobb, ha az ember nem nyúl az öntöttvas korláthoz, ha nem akarja, hogy odafagyjon a keze, olyan metsző a hideg.

Az eggyel lejjebb lévő ajtón bekopogtatott.

- Dezső bácsi, Aranka vagyok! Hallja, én vagyok, a Géza unokája. Kérem, a Jóistenre kérem, nem bírok ki még egy éjszakát egyedül, bácsi, jöjjön fel velem!

[diogenesz2020portugal]

Az abúzusról

Furcsa dolog az emlékezet.

Mint nemrégiben írtam, egy asszony meghalt a munkahelyemen. Miközben a feje az ölemben pihent, a kollégám a kezét fogva próbálta megnyugtatni őt. A kollégám valóban egy angyal.

A vezetőség úgy döntött, hogy biztosít számunkra egy pszichológust, hogy sikerüljön feldolgoznunk a történteket. Pár alkalom után a pszichológus rákérdezett, miért foglalkozom hajléktalanokkal. Messziről induló történet ez. Arra tisztán emlékszem, hogy már 7 évesen, második osztályos koromban is az osztályunkba járó állami gondozott (mi otthonosoknak hívtuk őket) cigánylányok védelmére keltem, ha valaki bántotta őket. Én, az osztály legcsenevészebb, legalacsonyabb fiúja. Nem, nem voltam hős, csak nem bírtam nézni, ha valaki egy nála vélhetően gyengébbet bánt. Ez azután sem változott, egész életemben így viselkedtem. Akkor sem voltam bátor, legfeljebb érthetetlen módon vakmerő. Vagy hülye. Volt, hogy felső tagozatos koromban is változatos útvonalakon kellett hazamennem a suliból, hogy az erősebb fiúk meg ne verjenek. Azt hiszem, gyáva voltam vállalni a verés következményeit. Egészen katonakoromig féltem a fizikai fájdalomtól.

A pszichológusommal megpróbáltunk a mélyére ásni a szociális túlérzékenységemnek (ahogyan a barátaim szoktak néha jellemezni).

Az első teljesen tiszta emlékem az ötödik születésnapom előttről származik, amikor az óvodába indulás előtt visszaszaladva megszámoltam a falinaptáron, mennyit kell még aludni a jeles napig (3 nap volt hátra). Ezelőttről semmire nem emlékeztem. Eddig.

Lassan oszlik a homály. Néhány nappal a születésnapom előtt apám egyik - vagy talán a legjobb - barátja (nagy reményű atomfizikus volt akkoriban), elvitt engem és az unokatestvéremet nyuszinézőbe az egyik rokonához. Ma is emlékszem, milyen cukik voltak ezek a kis jószágok, ki lehetett venni őket a ketrecből, hogy megsimogassuk, megpuszilgathassuk őket. Ártatlanok és védtelenek voltak, mint én.

Kis idő múltán Ernő bácsi elküldte az unokatestvéremet, Andit a házba. Mi ott maradtunk kettesben a félhomályban, amikor magához ölelt. Nyár lévén nagyon meleg volt, javasolta, hogy vegyük le a ruhánkat. Hogy ezután pontosan mi történt, azt 55 éven keresztül én is a legmélyebbre, senki által meg nem közelíthető, még számomra sem felfedezhető helyre ástam el magamban. 55 éve ott van bennem, és csak most ömlött ki, és még most sem tudok róla részletesebben beszélni.

Apám és Ernő bácsi barátságának hamarosan végeszakadt. Talán meséltem otthon valamit? Nem tudom. Évekkel később hallottam arról, hogy Ernő bácsi börtönben van.

Most ott tombol bennem egy ketrecbe zárt ötéves gyerek, aki a rácsait rázva ordítva sírna, de hatvanéves énem, aki bármilyen érzelmes dolgon elbőgi magát, nem engedi neki.

Még nem engedi.

Így csak csendben, egy koszos, félhomályos pince padlóján ülve csendesen zokog.

Tegnap még arra kértem Andrást, hogy ne beszéljen erről senkinek. Talán szégyent éreztem a történtek miatt. Mára sikerült eljutnom addig, hogy ami történt, nem az én szégyenem. Ahogy Karinthy tanár úr írta:

Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek.

[ifater-tech]

Az USA korlátozza a fejlett AI chipek Kínába exportálását

Az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériuma elrendelte a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC), a világ legnagyobb chipgyártója számára, hogy függessze fel a fejlett mesterséges intelligencia (AI) chipek szállítását kínai ügyfeleknek. A korlátozás a 7 nanométeres és annál fejlettebb technológiával készült chipekre vonatkozik, amelyek AI gyorsítókban és GPU-kban használhatók.

Az ügy hátterében a Kínai és az Egyesült Államok közt évek óta zajló kereskedelmi háború áll, mely során többek között a 2019-ben éppen vezető okostelefon- és hálózati eszköz gyártó Huawei-t minden USA területén bejegyzett licensz használatáról letiltották és az akkor illetve azóta tiltólistára került céggekkel bármely az Egyesült Államokban jegyzett licenszt érintő  kereskedelmi kapcsolatot csak külön engedéllyel kaphatnak az aztoka használó vállalatok. Ennek értelmében a TSMC nemrégiben értesítette az amerikai hatóságokat, hogy egyik chipjét a Huawei Ascend 910B AI processzorában találták meg és a TSMC egy vásárlója, a kínai Sophgo chiptervező sértette meg az export korlátozásokat.

Az USA egyre szigorúbban lép fel a Kínába irányuló technológiai exporttal szemben. A hónap elején a GlobalFoundries chipgyártót 500 ezer dolláros büntetéssel sújtották, mert engedély nélkül szállított a kínai SMIC-nek. Az amerikai politikusok további szigorításokat követelnek, és aggodalmukat fejezték ki az exportkorlátozások gyengesége miatt. A Biden-kormány további korlátozásokat tervez, de a törvények módosítása késik.

Kína eközben felkészül a további amerikai szankciókra. Nagy erőkkel vásárolják fel a chipgyártó eszközöket, új szövetségeket kötnek, és szakembereket toboroznak. Olyan országokkal működnének együtt, amelyek nem értenek egyet az USA politikájával, és igyekeznek önfenntartóvá válni a chipgyártásban. Mindezzel együtt a fejlett AI chipek exportjának korlátozása komoly csapást jelenthet Kína technológiai ambícióira, és tovább fokozhatja a két ország közötti feszültséget.

Forrás: Reuters

[homregeszet]

Napi-Hejőpapi

Tovább folytatódik a munka Hejőpapiban, egyre izgalmasabb információkkal, főként középső neolitikus jelenségekkel. 

Nemrégiben látogatott el hozzánk a Miskolci Egyetemről dr. Faragó Ildikó és egyik hallgatója, akik az embertani maradványok vizsgálatát végezték a már a tavaly előkerült vázakon is.

A munka idén is folytatódik. Az egyik csontváz felszedése során alapos gonddal vették szemügyre a fogak állapotát, ugyanis azokból fontos információkat nyerhetünk az akkor élt közösségek életmódjára és betegségeikre vonatkozóan.

Már a humuszolás során különlegesnek tűnt az a kerek gödör, melynek tetején nagy mennyiségű kagylót, kerámiát és azok töredékeit figyeltük meg.

E réteg elbontása során egy koponyát, később a váz további részeit találtuk meg.

Helyenként 3-4 cm vastag kagylós réteg a csontváz felett.

Érdekes az a hombárok töredékeivel teli szűk és egyre mélyülő gödör is, melynek feltárása jelenleg is zajlik. Talán ez alatt is emberi maradványokat találunk?!

Gyűlik a leletanyag... díszített, finomabb és durvább kidolgozású kerámiatöredék került elő és nagy mennyiségű főleg lenyomatos patics és háztapasztás került ki az egyik telepjelenségből.

Idén sem maradhatnak el a kutak! A tavalyihoz hasonlóan kettő látott napvilágot a neolitikum időszakából. Egyik feltárása jelenleg is folyamatban van, közel -225 cm-en járunk éppen.

A képen látható feltárása nemrégiben fejeződött be. Belőlük földmintákat gyűjtöttünk archaeobotanikai vizsgálatok céljából.

Hajdu Melinda

[pajjorimre]

"A kereskedelmi konfliktusok súlyosbodása a jelenlegi kínai gazdaságpolitika elkerülhetetlen következménye, és ez nem korlátozódik Kína és a fejlett gazdaságok közötti kapcsolatokra. Már most is viták vannak kialakulóban Peking és a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) néven ismert többoldalú fórum számos más tagja között. E hónap elején Brazília vizsgálatot kezdeményezett a kínai acélimport ellen. India a világon minden országnál több dömpingellenes rendeletet vezetett be, hogy korlátozza a Kínából származó behozatalt. Dél-Afrika kereskedelmi bizottsága nemrégiben fejezte be a kínai import értékelését, és megerősítette, hogy dömping történt. Miközben a fejlett és a fejlődő gazdaságok egyaránt intézkedéseket hoznak Kína magas exportvolumene ellen, Peking a jelek szerint egyszerűen figyelmen kívül hagyja a problémát. És mivel a kínai túltermelés a külföldi kormányokat egyre keményebb ellenintézkedésekre készteti, az ebből eredő konfrontációt sem a kínai gazdaság, sem a globális kereskedelmi rendszer nem engedheti meg magának."

Valamelyik nap volt egy cikk talán a totalcaron, hogy senki nem ért, hogy lehetnek ennyire olcsók a kínai villanyautók. Nna.

[csacskamacskamocska]

Senki sem várt

Egy kissé önsajnálós este volt a tegnapi, hagytam is leülepedni. (A házvásárlós konklúziós a következő poszt lesz majd) Azzal nincs semmi baj, hogy senki sem várt itthon. Elég rég óta élek egyedül, hogy kitörlődjön már a lelkemből az automatizmus, hogy köszönök vagy valaki rámörül amikor megjöttem, vagy kiveszi a kezemből a cuccot. A kutyáknak szoktam köszönni, de amúgy ezzel a kutya dologgal úgy van, hogy bár imádom őket, de nem helyettesítik az embereket. Kutyák. Cukik. De nem hoztam nekik ajándékot. Még a kocsiban sírtam egy kis visszafogottat miután felhívtam a lányomat, hogy majd hazaérünk segítsen felcuccolni, mert rengeteg a táskám. Azt nem mondtam neki, hogy az ajándékcsomagok miatt lett ilyen sok, mert az milyen már. Hát, ő nincs otthon, elment az öccséhez és nem is jön haza csak majd napok múlva. Jóóó. Nyomorultul éreztem magam és rájöttem, hogy attól érzem magam nyomorultul, hogy a lányom egy nappal korábban megkérdezte, hogy mikor jövök haza. Mondtam neki, hogy későn, 10-11 között. És én azt hittem, hogy azért kérdezi, mert vár, akarja tudni, hogy meddig kell fennmaradnia, vagy mikorra kelle hazajönnie, mert hiányzom, szeretne már beszélni velem, meghallgatni, hogy mi van a házakkal. Persze nem gondoltam én ezt olyan drámaian hatalmas nagy hiányzásnak, csak olyan kicsi, dejóhogymáritthonelérhetővagy hiányzásra gondoltam. Mert nekem az egész háznézős nyaralás alatt csak 4 ember járt a fejemben. Hogy velük mi van, nekik mi tetszene, mit vigyek ajándékba, szülinapra. Ha mondta volna, hogy azért kérdezi, hogy mikor érek haza mert elmenne, akkor semmi baj sincs. A kutyák miatt igyekszünk összehangolni az életünket, hogy ne legyenek sokat egyedül. De nem mondta. És így bennem lett egy gondolat, hogy miattam kérdezi. Aztán a kocsiban azért bőgtem, mert ráébredtem, hogy bennem mindig van egy ilyen kis reményteljes gondolat, hogy miattam kérdezik, hogy valami hogy legyen. De nem. Ez a 4 ember sosem miattam kérdezi. A számomra legfontosabb 4 ember sosem miattam kérdezi.

Próbáltam túljutni az önsajnálaton, ráadásul várt egy teli mosogató, szóval azért csak vártak. Az is a baj, hogy ilyenkor, ha magamra nézek, akkor szánalmasnak látom magam. Azt ahogy tele van a lelkem velük és amennyire ők velem nem törődnek. Gondolom, nem rosszból. Nem azért mert nem szeretnek egyáltalán, hanem faszom tudja. Persze, van egy olyan dolog, hogy ők érezhetik úgy, hogy dehát így is körülöttem forog a világ, pusztán az aktív létezés miatt. Mert csinálgatom a dolgaimat, vannak terveim, azt elmondom másoknak, mert vannak hatások ami alól nem tudják kivonni magukat akkor sem, ha nem kérek segítséget, ha nincs dolguk az én dolgaimmal. De valójában..., a valóság az, hogy küzdelem volt ez az egy hét is és jó lett volna a családba megérkezni vagy, ha Logan megkérdezi, hogy na, biztonságban hazaértetek? Az elvárások Logan azt mondta nemrégiben, hogy amikor elmondom, hogy mire vágyom, akkor az elvárásaimmal lelkiismeretfurdalást keltek a másikban. Akkor mit kell csinálni? Várni amíg milliárdból az egy rámtalál, aki magától is adja?

Szóval jöttem az ajándékokkal, csupa olyan ami elfogy, eltűnik, továbbajándékozható (nem nyomasztanék senkit olyasmivel amit aztán teszeget és bosszankodik rajta) és lette egy olyan kurvaszar érzésem, hogy mennyire nincs senkim valójában. Hogy csak azt hiszem, hogy van. De csak egy illúzió. Ez a gyanú, hogy csak illúzióim vannak dolgokról, ez sajnos máskor is nyomaszt. Aztán írt az egyik haverom, aztán egy barátnőm, hogy majd beszéljünk mindenképpen... Szóval itt állok és fogalmam sincs róla, hogy jogosan vagyok-e szomorú. Meg persze már nem vagyok, mert van több évtizednyi gyakorlatom benne, hogy eltemessem a szomorúságaimat és belekapaszkodjak bármibe. Egy gondolatba, reménybe, amivel átverem magam, aztán folytatódik a végtelen ciklus.

[donb]

Polcz Alaine: Asszony a fronton és az orosz diplomácia tiltakozása

“Nemrégiben olaszul is megjelent Polcz Alaine önéletrajzi műve. A könyvbemutatót az orosz diplomácia fenyegetésre és dezinformációra használta fel.“

[fovarosiblog]

Az Erzsébet tér 1946 körül. A kép érdekessége a bontás alatt álló házsor. A Bajcsy-Zsilinszky út elejének ugyanis volt egy házsora a tér felé eső oldalon is. Ezt a második világháború után, több részletben bontották el. Ma az Akvárium működik a házak helyén. A képen a Kemnitzer ("Két török") ház bontása zajlik, a teret pedig éppen Sztálin térnek hívják…

Még sok-sok érdekes kép a fenti linken! Megosztását megköszönöm!

[meryemmcload]

Pofátlanul úgy hiszem, hogy közel két év útkeresés és hallgatás után, ezt valaki elolvassa...

Azt hiszem itt még nem említettem, - azonban a Tumblr blogom 2022-ben végérvényesen, visszafordíthatatlanul bezárta kapuját, egy igen impulzív döntésem következtében. Az idő telt, habár az oldal többé nem létezik, a gondolatok velem maradtak és az életem változásainak közepette is harcoltak a figyelmemért: - a hangomért.

Nemrégiben egy olyan erős és személyesnek vett kritika ért, mely egy másodperc töredéke alatt forgatta meg bennem az eddig gondosan, féltve őrizgetett új szavakat. Ráébredtem arra, hogy vissza akarom kapni a hangomat, annak ellenére, hogy tartalmilag teljesen mást szeretnék közölni, mint akkor. Én voltam, aki fegyverek és romlott rózsafüzérek paradoxonjáról álmodott, ma is én vagyok, ma is álmodom, forróságról, párás sós illatról és színekről, de egy érzés hiányzik, egy érzés, ami pont ilyen, mint ez a mostani, - mint amilyen akkor volt: a Hold, az eső, a fények, az a kaputelefon minden este 22-17-kor, a vaníliás kóla, azok az emberek, azok a kedves, soha meg nem értett emberek...

Mind itt volt a szemem előtt, amit hiányoltam. Csak észre kellett volna vennem, - már én is itt vagyok,- újra. alkotok.

-meryem mcload

[nehazuddhogyszeretsz2]

Új tinder story?

Hú..hát...😂😂😂

Mostanában vissza fogtam magam, tudjátok a szokásos, hogy azt hiszem találtam egy normális srácot, de pár nap/hèt és benyögi hogy oooofff..

De még nemrégiben találkozgattam egy sráccal, vagyishát már inkább palival, 32 volt ( én 21 vagyok ha nem lenne tiszta ).

Nem volt túl jó társaság amúgy, folyamatosan arról beszélt hogy, az apja mekkora alkoholista és hogy amúgy kb Ő is 😆😆

A szex elment vele, se brutál jó, se brutál rossz.

A legutolsó alkalomkor mikor kiábrándultam belőle, az nem más volt, minthogy tudjátok a tipikus szürke négyzetrácsos FECSKÉBEN jött át hozzám... ez engem annyira sokkolt, hogy egy kibaszott boxert nem tudott kivenni a fiókból, mikor tudta hogy jön hozzám... hogy nacsak.

Számomra ez nagyon durván kiábrándító volt, mert a környezetemben mindenki boxert hord és ez aaaa, rémálom.

Lehet másnak nem kizáró ok, de nekem az volt 😆

Néha irogat, de nem válaszolok neki.

[drakvuf]

na mondjuk lovasinak inkább kussolnia kéne, mert egyedül geszti péter okozott nagyobb károkat ennek az országnak, mint a kispál és a borz

[kaoszkutato]

csapatépítésekbe

Rengeteg programlehetőség merült fel a szokásos őszi csapatépítőre: lézeres vagy paintballos lövöldözés, gokart, baltadobálás, szabadulószoba, kertiparty stb.

A legtöbb szavazatot azonban nem ezek kapták. A nemrégiben itt is futott hír keltette fel a legtöbbek érdeklődését: "Lehányták Tóth Gabit egy céges bulin"

Nincs esetleg valakinek kontaktja ahhoz, aki ezt a programot szervezi?

[calleyspage]

Nemrégiben írtam postot, hogy mennyire nehéz időszakon megyek keresztül. Ez sajnos tart még, és valószínűleg fog is. Végeztem egy könyvvel, Matt Haig : Éjféli könyvtár. Ez is olyan ajánlás volt amit barátoktól kaptam. Ajánlom nagyon olvasásra, ha sokszor van benned az a gondolat, hogy annyira másképp kellett volna csinálnod, ha máshogy döntesz, biztos jobb lenne, nem lennèl ilyen nehéz helyzetben, sokkal jobb lenne az életed stb. Ez a könyv végigvezet azon, amin a Mr. Nobody film ami szintén egy nagyon nagy kedvencem.

Ezekben a napokban igyekszem elfoglalni magam, ismerkedem az Irodalomterápia fogalmával is.

Ha vannak hasonló könyvek, írnatok üzenetet ajánlással, hàlás lennék 🩶

Ui. A Szkafander és pillangót könyvtárból tudom majd beszerezni, de rajta vagyok 🥰

[diogenesz2020portugal]

Néha azt gondolom, hogy a portugálok nem tudnak semmit arról, milyen nagyszerű országban élnek. Egy nemrégiben megjelent felmérés szerint a portugálok a 25. legboldogabb (azaz a 3. legboldogtalanabb) nemzet az Európai Unióban. A Time Out 6 zseniális séfjének (köztük olyanok, mint Marlene Vieira vagy Henrique Sá Pessoa) éttermei január 6-ig 6 különböző országból Portugáliába menekült nemzet ételeit tartják az étlapon. Minden étel egy-egy történetet mesél el az afgán hegedűművészétől az ukrán stylist-éig (a QR-kódok egy-egy videóhoz vezetnek). A séfek az általuk elmesélt receptek alapján készítették el mesteri módon újragondolt ételeiket. Mondhatnánk, ez csak konyhaművészet. De ez sokkal több ennél. Csak egy ilyen nagyszerű nép körében születhet meg ilyen gondolat. Portugália az elmúlt évtizedekben képes volt szembenézni a múltjával, az összes hibájával. A portugál nemzet befogadó és elfogadó lett, ahol a legkiszolgáltatottabb emberek is menedékre találhatnak. A portugál társadalom alapja a szolidaritás. Ó, portugálok, bárcsak tudnátok, mennyire jó országban éltek!

[homregeszet]

Elkezdtük… Hejőpapi (Nyögő-dűlő), 4. évad, közel 40 °C (vagy felett?- mi úgy éreztük),🌞🫠 humuszolás.

Ízelítőül az előző évadok tartalmából:

2021

2022

2023