#nem tetted

[the-fool-who-loves]

Szerettem volna, ha te is legalább annyit küzdesz és változol, mint én érted és a kapcsolatunkért…de nem tetted.

[emlekeimhullama]

You were my everything

And all that you did was make me fuckin’ sad

So don’t waste the time I don’t have

And don’t try to make me feel bad

I could talk about every time

That you showed up on time

But I’d have an empty line ’cause you never did

2023.08.19.

[takemetochurch13]

Egy nő sem fog elhagyni, mert hibáztál. Az igazság az, hogy inkább megoldja veled a dolgokat, minthogy új kapcsolatot kezdjen valaki mással, ezért marad, mert reméli, hogy megváltozol. Tudod, hogy szeret, azt hiszed, sosem hagy el, és jól érzi magát, amikor tiszteletlen vagy vele. Nos, egy nap majd elfárad és elmegy. El fog hagyni, mert szokásoddá tetted ezt a hibát...A történet tanulsága csak azért, mert ott van, nem jelenti azt, hogy mindig ott lesz. Még a leghűségesebb nő is, aki azért küzd, hogy működjön egy kapcsolat, végül belefárad a rosszul bánásmódba. Mire vágyik a nő? Férfira vágyik. Aki vigyáz, gondoskodik, szeret, becéz, felkorbácsol és megnyugtat. Aki teremt, hosszú távú terveket sző, a jövő várát építgeti, és minden erejével azon van, hogy megvalósítsa ígéreteit. Aki a büszkeséget és az egót a szerelem és a szeretet mögé helyezi. Aki azt teszi, amit mond, és azt mondja, amiben valóban hisz. A nő mindig olyan férfit fog választani, akit tisztel és akit hitelesnek tart. Olyan férfi mellett marad, akivel nem sérül a tisztelet kiváltsága, és nem törik el a bizalom. Ne játszd el a nő szerelmét

[baszkis-blog]

Fáj hogy még mindig csinálod amire már annyiszor meg kértelek hogy ne csináld

De te még mindig csinálod és úgy teszel mintha még nem mondtam volna hogy ez fáj nekem

Fáj ez a tetted drágám

[the-fiction-witch]

She's Mad At Me

Media - The Maze Runner Series Characters - Newt Couples - Newt X Reader Reader - Y/n (GF) Rating - 12 Word Count - 667

Requested - yourlittlefries asked: Hii I don't know if you're accepting requests but I have one so its a maze runner fic and it's basically the reader being mad at newt (also they're in a established relationship) and she starts screaming in her native language (hungarian) and over all fluff thanks!

Newt stood resolutely, machete in hand, as he struggled to pry a stubborn tree stump from the earth on the outskirts of the garden. The midday sun hung high in the sky, beating down mercilessly, transforming the air into a thick, sweltering blanket. Sweat trickled down their foreheads and pooled at the nape of their necks, the relentless heat making their backs slick with perspiration. Nearby, Thomas lent a vague hand, occasionally pausing to wipe his brow, the two boys immersed in the arduous task of reclaiming the land from the grip of nature. Each swing of the machete sent splinters flying, and the earthy scent of damp soil filled the air, mingling with the warmth of the sun-soaked afternoon.

“So?” Thomas began,

“So what Tommy?” Newt glared,

“So what’s up with Y/n?”

“What do you mean?” Newt shrugged pretending he had no clue,

“She doesn’t exactly seem… happy.”

“Yeah, she does that.”

“Why?”

“Cause she’s a girl?” He shrugged,

“Are girls just unhappy?”

“Sometimes.”

“But you guys are dating? Shouldn’t she be happy when she sees you?”

“Tommy…” Newt sighed as she stood up and wiped his sweat, “Girls are weird, they are crazy little emotional gremlins that can go from love, cuddles and affection to biting, screaming and planning your murder. Yes sometimes Y/n is unhappy with me, If it happens, it’ll be fine.”

“But don’t you want her to be happy?”

“Of course I want her to be happy,” Newt sighed, “She just gets like this sometimes, it’s not a bad thing for her to be unhappy Tommy. I’d rather her get mad sometimes than me toxicly positive all the time.”

“I guess…” Thomas shrugged, “So there really is no reason for it?”

“Well… the period isn’t helping,”

“Oooohhh,” he nodded, “That makes more sense,”

“Yeah, I can’t really help her other than being supportive.”

“True.” he nodded, “Girls are weird,”

“Indeed they are Tommy,” Newt agreed, “Love ‘em but they are weird.” He nodded,

“Maybe she’ll not look so mad in a day or two?”

“Maybe,” Newt Shrugged, “But… then again I did-”

“Ughhh!” Y/n yelled across the glade as she stormed out of the kitchens,

“Ohh she’s mad.” Newt nodded,

“NEWT!” She screamed as she made her way over,

“Ooooh no… she’s mad at me.” He gulped,

“Kurvára!” She yelled,

“Oooooohhh shuck she’s very mad at me,” He tried to bolt but it was too late,

She came over and grabbed Newt by his ear,

“Owww oww, Love!” He complained,

“I can’t believe you would do this! Do you have any respect for me! For my things! It’s heartless completely heartless! You are so cruel and mean to me!” she yelled,

“Love I-” He began,

“Nem hiszem el, hogy ennyire kegyetlen lennél velem, ha tudod, hogy érzek, az a tény, hogy ezt tetted, őszintén szólva szívszaggató és durva! És te is szándékosan tetted! tudtad, hogy megmentem, mert rosszul éreztem magam, de mégis megtetted! Ma este egyedül alszol a függőágyadban! és egész héten!” She yelled,

“I am sorry love, you know that right?” He cooed, “Come here,” he offered his arms,

She melted and snuggled her little head into his chest while he wrapped his arms tightly around her,

“Hey, I’m sorry, I didn’t realize until after, I am really sorry love. I promise I’ll make it up to you, Okay?” he said kissing her forehead,

“Mhm,” she nodded,

“That’s my girl, go on go lay down and rest in the medjack’s a little and I’ll be over in a bit to give you a massage on your poor tummy, okay?”

She nodded moving to her tiptoes to give his lips a little kiss, before she headed on her way,

“…What the shuck was that?” Thomas asked,

“She’s mad I ate her period chocolate.”

“Oh… To be fair I’d also be mad at you too.”

“Thanks, Tommy,” Newt rolled his eyes,

[ruddentropptabornok]

"Ez a szlovák demokrácia legszomorúbb napja, mert egy miniszterelnök elleni támadás a demokrácia elleni támadás."

értem, tehát nem az a legszomorúbb napja egy demokráciának, mikor egy politikai pártnak és konkrétan egy politikusnak köszönhetően olyan maffiaállam épül ki Szlovákiában, amiben szarházi gengszterek teljesen természetesnek gondolják, hogy kivégez(tet)nek egy huszonéves újságírót és (totál civil)barátnőjét. Ez nem a demokrácia elleni támadás, de ha az ország első számú bűnözőjét valaki fegyver végre kapja, az már az. Értem. Bazmeg, ebben a világban mindenki be van trinyózva, csak én nem?!

[szeress-kerlek]

Az a baj a sorozatokkal, hogy teljesen eltorzítják az ember elvárásait. Mindig irreálisan jóképű, de totálisan elborult karaktereket vonultatnak fel, akikről én meg persze azt gondolom: „Igen, hozzám költözhetne az a fickó, aki egy hónapja nem fürdött, írni és olvasni se tud, és úgy néz rám, mintha azt mérlegelné, hogy vacsorára megegyen-e vagy sem.”

Aztán kilépsz a valóságba, és ott csak normális férfiak vannak, nem pedig tragikus múltú, 190 centis, félmeztelen harcosok, akiknek olyan éles az arccsontjuk, hogy konkrétan ketté tudnák vágni a szívemet és úgy b*sznak, hogy még az emelet is leszakad.

Televízió, miért tetted ezt velem? Most már örökké olyan pasikat fogok keresni, akik kizárólag forgatókönyvekben léteznek.

[konyvekkozt]

átjött az apám

idén fordítottunk időt egymás újbóli megismerésére. nem zárkóztam el, hogy karácsony után átjöjjön

viszont az apám eszméletlen másnaposan érkezett. pont olyan szaga volt, mint gyerekkoromban. nagyon utálom azt a szagot. nem akartam kitenni, maradt egy kicsit, de hamar elment (valószínűleg belátta, hogy nincs túl jól, nem tudja uralni a gyomrát). hiába ment el, az egész lakásban azt a bizonyos szagot éreztem, sőt, már magamat is olyan szagúnak

el kellett jönnöm otthonról, egyszerűen nem bírtam. kinyitottam az ablakokat, szellőzik a lakás én pedig két keréken szellőzök. remélem, mire hazaérek, nem lesz ott a szag

nagyon sok dolgot tudok aggyal a függőségekről. de most mégis nagyon csalódott vagyok, mert elhittem, hogy józan. de nem mentegetem. nem érdekel, hogy volt-e józan periódusa, hogy megcsúszott-e vagy visszaesett. egyszerűen nem jöhet ilyen állapotban hozzám! gyerekként nem tudtam megvédeni magam, most legalább szellőz(tet)ni tudok

a tegnapi pozitív élmény után eljöttem újra a Dunához hullámokkal játszani

[csacskamacskamocska]

Hogyan...

Az kérte a pszichológus, hogy egy kérdéssel menjek a következő ülésre. Egy olyan kérdéssel, amit talán neked tennék fel, vagy valakinek, akitől segítséget várok, Istennek, anyámnak, barátnak vagy magamnak, de a lényeg az, hogy így kezdődjön: Hogyan… – és egy kérdőjellel végződjön. Egy teljes hónapig éltem a kérdés keresésében, ezzel keltem és ezzel feküdtem. Napok, hetek teltek el, míg az elsőt megfogalmaztam. Hogyan tehetted ezt velem? De aztán elgondolkodtam, hogy az utolsó kérdésem hozzád tényleg ez a vádaskodás lenne? És, ha válaszolnom kéne rá, hisz ki más válaszolna ott a pszichológus egyik székéből a másikba ülve vagy otthon a tükör előtt állva, a választ is tudnám: nem tettél semmit, nem állt szándékodban semmi, nem gondoltad, hogy ez lesz. Folyt a kezemre a meleg mosogatóvíz és gondolkodtam közben. Hogyan…? Álltam a zuhany alatt és gondolkodtam közben. Hogyan…? Szaladtam az esőben, a dudáló autókra sem figyeltem, mert csak az járt az eszemben: Hogyan..? Forgattam a számban a kérdést, az agyamban a gondolatot, míg ki mertem mondani a tükör előtt: Hogyan tudnám visszacsinálni? Te őrült! Eszedbe ne jusson! Hát meddig kínoztad volna még magad a szép szemével, a féloldalas fura mosolyával, az ingéből kikandikáló szőrszálakkal, a gyönyörű kezével, rajta a legszebb körmökkel, amit férfi kaphat a sorstól. Meddig a várakozással, hogy megsimogat, hogy dicsér, rajong, elismer és örül minden percnek, amit együtt t��lthettek, ahogy te tetted? Hogyan jutottunk idáig? Hogyan, hogyan? Jó sok melóval. Sok odanemfigyeléssel, felületességgel, közönnyel, elsumákolással, nem szólással, nem simogatással, nem öleléssel. Hogyan tudnálak elfelejteni? Majd elfelejtesz. Idővel mindenki sztori lesz csak, egy anekdota, tanmese, vicc, rémtörténet, szívszorító, jól eladható emlék. Takaró alatt megbújva rágódó trauma, soha be nem teljesedett vágy alig érzékelhető lenyomata egy beadandó dolgozatban, egy könyvben, egy plakáton. Hogyan kellett volna csinálnom? Mindegy lett volna, hogyan csinálom. Vagyok, aki vagyok és amit tudtam megtettem, sőt, azon is túl, a határaim forgáccsá feszegettem, a lelkem meztelenebb volt, mint bármikor életemben, úgy szerettem. Hogyan szerettél volna meg? Sehogy, szerelmem, sehogy. Nem szerettél volna sosem. Se karcsúbban, se feketébben, se sportosabban, se háziasabban. Nem értem fel a szívedig. Hogyan tudtalak volna jól szeretni? Ha elengedlek, ha bízom benned, ha hiszek neked, ha sosem szólok, ha sosem kérek, nem várok el és nem vagyok sosem feladat, sem időigényes, problémás rész, csak könnyű üdítőital, alkoholos koktél, nyalánkság, tartalmas könyv, vidám időtöltés. Hogyan kellett volna elmondanom, hogy boldogtalan vagyok? Nem úgy, ahogy tettem, hanem nap mint nap, mondani: ezt ne, ezt se, ezt nehogy, ez nekem nem jó, kérlek, érts meg, én is értelek téged, kérlek, legyen ez máshogy! Nem lett volna máshogy. Hogyan tudlak elfelejteni? Mint minden mást, gyerekkort és kamasz szerelmeket, amibe nem haltam bele végül, ki érti ezt, és szülést és aggódást, és remegős levélvárást, és szívdobogtató találkozást, és ahogy elfelejtünk tejet venni, aztán a kulcsunkat, hogy hova tettük, hogy milyen sorrendeben panírozunk, hol lakunk, hogy kik a szeretteink, és mi kik vagyunk, majd szépen így. Hogyan töröljelek ki a gondolataimból? Sehogy. Miért félsz velem élni, miért nem hiszed el, hogy el fog múlni a hiány, a harag, a kérdések, a szégyenek, a rossz, és végül csak a jó marad? Miért félsz, hogy ha csak a jó marad, bánni fogod? Lehet, hogy a megbékélés marad. Hát nem ér meg egy próbát? Hogyan tudsz továbblépni? Ahogy te is. Nap, nap után. Másra figyelve. A reggeli kávé ízére, a ruhámat cibáló szélre, a liftajtó csukódásra, az üzenetek hangjára, a néma telefonra, az emberekre, akik mozgatják a szájukat, az ebéd ízére, a napfényre az utcán, a tejre, ami megint elfogyott, a vízre, ami simogatja a bőrömet és megtisztít. Így, hosszú ideig. Hogyan fogok harminc évig nélküled élni? ?

[csaklegyazenyeem]

Ha őszinte akarok lenni, örülök, hogy nem én vagyok az, akit szeretsz. Mert nem tudod, hogyan kell vigyázni egy értékre, óvni azt, amid van. Nem tudod, hogyan kell igazán szeretni valakit. Nem tudod, hogyan kell adni, mert csak az érdekel, te mit kapsz.

Számodra a szeretet nem arról szól, hogyan védd meg a szívet, hanem arról, hogyan törd össze.

A kapcsolataidat inkább elpusztítod, mintsem építed…

Mindig úgy próbáltad formálni és alakítani az embereket, ahogy neked jó, és nem foglalkoztál azzal, ők mit akarnak. Ezt tetted velem is… Elvetted a szabadságomat! Sosem hallottad meg, mit mondtam neked. Sosem segítetted a növekedésemet, inkább hátráltattál és akkor rúgtál belém, amikor a legjobban fájt.

[hazugszavaid-leltara]

Minden tetted azt igazolja, hogy nem érdemeltél meg.

[lolasubrosa]

Nem tudom, miért döntöttél így. Kifutottál az időből vagy csak életet akartál adni? Hittél valami magasztosban vagy csak nem volt jobb ötleted?

Elvetethettél volna. Megszabadulhattál volna a terhedtől.

Nem tetted. Megszültél, elmentél. Pedig akkor megszabadíthattál volna azzal a pár borzalmas perccel egy életen át tartó szenvedéstől engem és mindenkit, aki ismer.

Úgy érzem, a világ sosem akarta, hogy itt legyek. Csak még ebben sem tudott sosem elég jól teljesíteni, így itt ragadtam.

[dallam-a-holdfenyben]

Szeretném ha tudnád, hogy nem a te hibád.

Te csak azt tetted, amit jónak éreztél, még ha számomra ez radikális cselekedet is volt.

Próbáltad szépen intézni, tudom. Ezért volt még az utolsó pillanatáig is olyan keserédes.

Nem a te hibád.

Számomra annyira új volt ez az egész, hogy talán nem tudtam kezelni. Talán nem tudtam megadni azt, amire szükséged van és a legrosszabb, hogy ezt észre sem vettem.

Látod, nem a te hibád. Mert bár tettél dolgokat, amellyel megnehezítetted a helyzetünket, te is csak ember vagy. És az emberek hibázhatnak. Ezért hibáztam én magam is.

Szeretném tisztességgel lezárni a fejezetünket, elbúcsúzni. Bár Te már a múlt vagy, én néha azt hiszem, lennék a jelened.

Lennék az, aki jobban figyel, lennék az, aki

nem a te hibád.

[cs-u-p-a-sz-i-v]

Kedvenc blogok?

Szia! Kedvenc blogokat nem emelnék ki, viszont megosztok egy párat amiből bátran csipegessetek kedvetek szerint! :3

@gym-rat-with-anxiety22, @erzelmeknelkulivilag, @ezt-tetted-velem, @tulzovagyakozas, @basicfrufruslany, @nemfelekkiscica, @hossszulepes, @lantos-csirkefasz, @egyhazugsag, @szevaszka, @csakleskelodnivagyok-fent, @livinlavidalocawithme, @lacikaszep, @egyfiataleletkioltasa, @forditottmosoly, @kookie-things, @nelkuledmitsemerek, @beckaphatod, @nyomod, @viki-997, @zsfiiiy, @dorikleo, @csakaremenymaradt, @avsnyvrnk, @mynameisesztii, @somebodyifxckedonce, @youfuckingidiot08

[liptauer]

my fav parts of each puf songs

Add át : Add át, az utca neve Pál! / Én a csend kapuját töröm át. Miénk a tér. Na, gyere, kiabálj!

Az ember eltéved : Mit is ér, amit ellop egy renegát / Beszabadítom a Vörös ingeseket! / Szedd a lábad, szedd! / Gyönyörű lesz majd vörösen ez a grund... vérvörösen....

Einstand tesó : Einstand, tesó! Az van, amit akarok. Einstand, tesó! Kajtatok, és matatok.

Éljen a Grund : Éljen a grund, éljen a grund /Na, sumákok, be-be támadtok? Odavágunk, belesápadtok / De Grund csak egy van, nincsen száz / Babuskám, miénk a préri!

Felveszem a vörös ingem : Bajtárs, a kedvem jó, szálljon az énekszó, Hadd zúgja, mi a célunk! Célunk! / A tett lesz a mi acélunk. Acélunk! / Bajtárs, ez így lesz jó, lesz még piros a hó. / lesz még vörös a hajnal

Igen, jó volt : Verjetek agyon, de én soha-soha, Nem félek többé, Nem válok köddé, Nem járok görbén tovább! / Igen, jó volt.

Ilyen van?! (my fav song!) : Mert ehhez kérem pofa kell, legyen, amin égjen a szégyen! De mégis nekem borul el, egyedül a képem, ha én nem, egy ilyen alak vigyorát ki töröli le! / Add tovább, hogy nincs tovább! / A Föld gömbölyű nem lapos, a grundon bárki nem tapos. Mától, aki ráoson, mi áthúzzuk a városon.

Mi vagyunk a grund : Álljunk bele ha kell, bármi jöjjön is el, legyen szabad a grund! / Lefogjuk győzni, nekünk ez a hazánk / Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy ��lomért?

Mindenki rágja : Kérem a fűbe harapok én a csata mezején, gyurmával ajakamon vész idején! / Hát akkor szavazás!

Mortusz Gittusz : A hír az, hogy puhaságügyileg kemény lett a helyzet / Kinek is a lelkéne szárad egyedül a mi nyalka, szép reményünk? / A Regula Mortusz Gittusz jelöli ki a mi szabályszerűségünk / Épp elég, hogy keresik a vörösök, a falon hol a rés!

Suttogják a fák : Odalépünk, csak hazaérjünk / Suttogják a fák

Szólít egy hang : Egyszer ott a városban, veled hősöst játszottam, de te elfutottál, jól tetted, mert az egész várost felverted / Éljen a grund, éljen a grund! / A Grund felől fúj a szél

Testvérben az erő : Bőg száz torok: éljenek a Pásztorok! / Einstand, tesó! Zweistand, tesó! Számolj, tesó! Készülj, tesó!

[viking84chef]

Élj, amíg megteheted!

Mielőtt meghalsz, egy percig se aggódj mi lesz a testeddel.!

A rokonaid vagy a nővérek és a boncmester megteszik, ami szükséges.

Leveszik a ruhádat.

Megmosdatnak.

Felöltöztetnek.

Elvisznek lakóhelyedről az új címedre.

Sokan jönnek majd a temetésedre, hogy elbúcsúzzanak tőled. Lesznek, akik megváltoztatják a programjukat, néhányan a munkahelyükre sem mennek be azon a napon.

A dolgaid, melyeket nem szerettél kölcsönadni, eladják, elajándékozzák vagy elégetik:

a kulcsaid,

a szerszámaid,

a könyveid,

a gyűjteményeid,

ruháid...

Tudd, hogy a világ nem áll meg és nem sír majd utánad az egész emberiség!

Munkádat átveszi más. Valaki, akinek egyenlő, vagy jobb képességei vannak, elfoglalja a helyed.

A tulajdonod az örökösöké, a fiadé, a lányodé lesz.

Egy darabig majd továbbra is idéznek, ítélkeznek fölötted, megkérdőjeleznek és kritizálnak azokért a kis és nagy dolgokért, amiket az életben tettél.

Azok az emberek, akik csak arcról ismertek, azt fogják mondani:

′′ Szegény...”

Az őszinte barátaid sírni fognak pár órát vagy pár napot, de aztán újra nevetni fognak.

Házi kedvenceid hozzászoknak az új gazdához.

Egy darabig a falra akasztják a fényképeidet, majd a bútorra teszik, míg végül a fiók alján tárolják.

Valaki más ül a kanapédra és eszik a tányérodból...

A mély fájdalom az otthonodban egy vagy két hétig tart, egy hónapig, kettőig. Egy évig, kettőig...

Aztán csatlakozol az emlékekhez, majd véget ér a történeted.

Befejezted az emberek között ezt a világot.

Életedben minden elveszíti az értékét. Akkor is, ha olykor nem tudtál továbblépni éppen a szeretett dolgok miatt.

Minden, ami itt volt, elveszíti azt az értékét.

A testi szépséged.

A neved.

A tulajdonod.

Hiteleid.

Állásod.

Bankszámlád.

Otthonod.

Autód.

Címed.

Rangod.

Barátaid.

Akik mindig melletted álltak.

Családod...

A lelked az egyetlen, ami megmarad.

Van rá pénzed? Vedd meg! Ne halogasd! Utazni szeretnél és megteheted? Hát utazz!

Szükséged van arra a ruhára, cipőre, táskára, könyvre? Vedd meg! Felhívnád és elmondanád mennyire hiányzik, hogy mennyire szereted? Mondd neki ne egyszer, mondd újra és újra, akár százszor!

Félsz megtenni dolgokat? Ne félj, mert hidd el, meg fogod bánni, hogy nem tetted meg!

Ne gyűjtögess! Az élet véges. Ma itt vagy, holnap meg ki tudja lesz-e holnapod! Légy hálás, értékeld a jelent és becsüld meg azokat, akik szívből melletted állnak: szeretnek, aggódnak érted, figyelnek rád.

Próbálj meg teljes életet élni és boldog lenni, amíg itt vagy, mert ahogy Assisi Szent Ferenc mondja: “Innen nem viszed el, amid van. Csak azt viszed el, amit adtál!

Merj élni!❤️