#napi séta

[magikus-miccentyu]

stupid little walk for my stupid mental health

[sronti]

Megcsináltam az eddigi talán legszebb bicikli/séta túrámat egy North London loopban. Négy óra alatt nem mentem ki a tágabb belvárosból, ha Londonban vagy ezt érdemes egy napi programnak megcsinálni szerintem (én azért sietősebben mentem, mintha rendes turista lettem volna.)

Hackney Downs Clissold park Finsbury park Parkland walk Highgate cemeteries, Hampstead Heath, Regents Canal, Regents Park, Hyde Park, St James Park, London Fields (Embankment, Temze part). Ezek a zöld területek, amiken keresztülmentem. Ha turistábbra vettem volna, még a Victoria park nincs messze.

[plexi-personal]

Amikor elindítottam ezt a blogot, nem gondoltam volna, hogy bármit is fogok ide írni a szűkszavú, képes beszámolókon kívül a Szlovén hegyi túráról. Aztán tessék. Ahogy gyűlnek a km-ek a futócipőben, úgy gyűlnek a gondolatok a fejemben. Majd jön egy kis gyötrelem, hogy leírjam, ne írjam? De nem tudok írni, ezt a teljesítményt nem kellene mutogatni, mi van ha rákthread lesz belőle, mi van ha jönnek a hater anonok. A másik oldalról pedig nagyon motiváló látni az apró fejlődéseket, haladást, ahogy látom a változást. Egyrészt kikívánkozik belőlem, másrészt minél többször megy át a fejemen, annál erősebb lesz ez a motiváció. Így arra jutottam, hogy 100%-ban megéri. Ha pedig valaki talál benne motivációt saját maga számára, az újabb +100%.

Amikor belevágtam a Garmin edzéstervbe, az 5K-val indultam. A terv csak a felmérő futás után volt látható, de eléggé csalódott voltam, hogy 4-6 km-es távok vannak csak, így egyből elvetettem a tervet és nekiugrottan a 10 km-esnek. Elég jó döntés volt. A run-walk-run stratégia nélkül pont ideálisak a 12-16 km-es edzések. A tapasztalások pedig 5 km után kezdenek jönni. Itt az 5K-s edzéseknek pont vége lenne és mennének a levesbe, mert már mással foglalkoznék. Így viszont még mindig van hátra 40-60 perc, ahol lehet figyelni és gondolkodni. Tök jó! Főleg, hogy nem a napi stresszen jár a fejem ilyenkor, hanem a futáson, mert élvezem és keresem, hogy hogy lehetne még jobb.

Az elején világos volt, hogy az oxigénellátás a szűk keresztmetszet. Viszont szerencsére hamar fejlődésnek indultam, folyamatosan tudtam növelni a tempót. Ma volt az első alkalom, hogy éreztem, hogy nem lesz ez így jó, picit visszább kell venni.

A felmérő futás 5 perc volt, teljes beadással. 4:51-es tempót bírtam, 184-es átlagos és 192-es maximális pulzussal. Egy lépés alatt lélegeztem be, egy lépés alatt ki. Végem is volt kb 5 perc alatt. A felénél már számoltam vissza. Ma 10x800 méter volt 3-3 perc sétával. Az első kettő nagyon jól ment, 4:51-es tempó, 175-ös átlag és 184-es maximális pulzus, 2 lépés kilégzés, 2 lépés belégzés, de majdnem ment volna 3-3-al is. Viszont a harmadik etap végén a sétánál éreztem, hogy bizonytalan a járásom, egy-egy lépésnél egy pillanatra ellazulnak az izmaim, megcsuklik a lábam. A séta végén nehézkes volt újra felvenni a tempót, viszont miután elértem, nem volt semmi gond.

Az 5K-s tervnél itt vége is lett volna az edzésnek mindenféle konklúzió nélkül. Így viszont volt még hátra 6 etap gondolkodni, próbálkozni. Itt jutottam arra, hogy picit visszabb kell venni. Hiába bírnám így folytatni, az izmaimnak több idő kell felvenni ezt az iramot. Visszaálltam a múltkori 5:20-as tempóra és hirtelen minden újra rendben volt.

A maradék időben pedig tudtam még eleget vergődni, hogy ezt le akarjam-e írni, vagy sem.

A tanulság, hogy figyeljünk oda az apró jelekre, és ha kell, akkor ne engedjünk a kísértésnek, vegyünk vissza egy picit. Hiába tudnánk jobban is teljesíteni, ha közepes távon valószínűleg megbosszulná magát, nem éri meg.

[sajtoscsirkefalat]

Téged mivel akasztanak ki séta közben?

Sok kutyással találkozunk nap mint nap, mégis kimondottan kevéshez engedem közel a sajátjaimat, random emberekről nem is beszélve.

🙃Főként mert:

- "fifike csak játszani akar, nyugi nem bánt" -> a kutya tépi ki magát a nyakörvből miközben rágja a pórázt majd mikor a gazdi elengedte vicsorogva fut felénk "barátkozni"-

"nem fertőző, nyugodtan ide engedheted" -> de cserébe ő engedte ránk a kis fikázni szemű tacskót... másnap reggel négylábú gyerekem szeme tiszta takony volt... egy hét volt kikezelni. Imádta a napi 3x 2 cseppet

- "a kérdés nélküli simogatók" -> miért? Küllemre lehet hogy cuki, belül nem biztos hogy az. Ha megharapja akkor meg megy a pislogás, meg ugye én szemét mért nem teszek rá szájkosarat.

- "én csak a zsemle színűhöz akarom oda engedni, a fekete olyan gonoszan néz" -> ez gyerek és másik kutya esetén is előfordult már.. itt egy "na meg a lóf🥳sznak is van vége" gondolattal közöltem hogy jajj bocs de ne mert mindegyik nagyon bőrgombás úgyhogy inkább ne is jöjjenek közelebb...

- "akik a kutya felé legyeznek, füttyögnek/ciccegnek nekik/ oda akarják hívni vagy a másik véglet aki feléjük rúg vagy hergeli őket" -> 🧐miért? Talán szeretnél egy törött lábat? 😏 kell a táppénz alibi? 🤨

- "jajj bocs nem akar vissza jönni, de nyugi csak haverkodik" -> minek engeded el ember? Talán ez az egyik dolog ami legjobban fel tudja k🍎rni az agyam.

Cinke (fekete) a világon mindenkit is szeret. A betörőnek is úgy örülne mint egy ezeréves jóbarátnak. Őt a legtöbb esetben simán oda tudom engedni más jófej kutyákhoz. Bár ő inkább a gazdikat környékezi meg 😆

Luca ennek a szöges ellentéte. Senkivel sem kontaktol szívesen (se emberrel se kutyával,ritka a kivétel az minket is meg szokott lepni), ha más kutya nem veszi elsőre a lapot hogy ő nem nyitott... és a gazdi sem hajlandó elhívni... akkor elsőre csak vicsorog, csattog tarja a fogát, rosszabbik esetben felé harap. Nála előre szoktam szólni hogy inkább ne, mivel amúgy is szépen bejön mögém és vár amíg tovább nem megyünk.

[itspetraveler]

Andalúzia, Spanyolország

Az Andalúziáról szóló blogbejegyzésemet nagyon nehezen kezdtem el megírni, mert az utazás célja és körülményei nem túl szépek sajnos. A spanyol-andalúz környezet - amiben éltem egy hetet -próbált nekem segíteni abban, hogy a rossz érzéseket becsomagoljam egy spanyol dobozkába.

Az útitársam egy könyv volt, ami Andalúziában játszódik. Egy lány útnak indul Spanyolországba, hogy felkutassa az anyukáját, de közben inkább önmagát találja meg. Ha kicsit távolabbról-messzebbről szemléljük a dolgokat, akkor az segíthet nekünk a mindennapok nehézségeinek leküzdésében.

Kezdjük tehát az egy hetet. Andalúzia. Mit is jelent ez a szó? Google szerint, ha minden igaz: vandálok lakta terület. Spanyolország déli részét foglalja magában a Sierra Nevada hegységtől a Costa del Sol tengerpartig.

Málaga-ba repültem, és az volt a tervem, hogy az egy hét alatt minden nap más várost fedezek fel. Az első nap természetesen Málaga-ban telt el és azzal, hogy le kellett tiltani a bankkártyámat... De utóbbit inkább nem részletezem a blog keretében.

Első sétám a tengerpartra vezetett, a La Malagueta Beach-re. Ez a partszakasz hosszan elterülő, homokos tengerpart, ahol az idő már éppen aktuális volt egy mezítláb sétához a tengerpart mentén. Kicsit megérkezve le is ültem elkezdeni olvasni az útitárs könyvemet.

Az olvasás után kinéztem a város legmagasabb pontját, és felsétáltam a Gibralfaro erődbe, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a városra, a tengerpartra, a kikötőre, a bikaviadal arénára, a Málaga parkra és a Málagát körülvevő hegyekre.

Egyik erődből a másikba sétáltam át, ami a Alcazaba névre hallgat. Az Alcazaba a város egyik legjelentősebb műemléke, amely egy arab erőd és palota komplexumát foglalja magában. Az erőd szomszédságában terül el egy római kori amfiteátrum, ami a város ókori római örökségét mutatja be.

További két meglátogatásra ajánlott hely még a városban a reneszánsz és barokk stílusú katedrális továbbá a Picasso múzeum. Picasso 1881. október 25-én született Malagában, és bár később életét és művészetét főként Franciaországban töltötte, a város mindig fontos szerepet játszott az életében és inspirációként szolgált alkotásaihoz.

A következő nap Granada-ba utaztam el busszal. Mire a buszmegállóba értem teljesen szétázott a cipőm, ami a napi hangulatomat is megalapozta így sajnos. Granadába érve továbbra is szakadt az eső. Az első célom az volt, hogy feljussak az Alhambra-ba, ami a Mór monarchia erődítménykomplexuma volt. Mire felértem a bőven tengerszint felett épült XIII. századi épülethez szerencsémre kisütött a nap. Az Alhambra-ba előre jegyet kellett volna váltani, hosszú volt a sor, így úgy döntöttem, hogy átsétálok a Carmen de los Martines-hez. Ez a hely “csak egy kis kert” tavakkal, szökőkutakkal, pávákkal, útvesztő labirintussal. Ingyenesen megtekinthető, nincsennek sokan, nagyon kis kellemes sétát lehet itt tenni, kicsit el is lehet bújni a világ - és újra az eső - elől is.

Ha már nem jutottam be az Alhambra-ba, szerettem volna a távolból megnézni. Erre a legalkalmasabb hely a San Nikolas kilátóhely. A séta hosszú volt és dimbes-dombos, de megérte nagyon. A Sierra Nevada előterében és szinte a felhők mögül kimagasló építmény látványa olyan mint egy festmény. Amikor az ember instagramon látja ezt a képet nem is tudja elképzelni, hogy saját szemmel látva még szebb, még monumentálisabb.

Kicsit elidőztem itt, majd visszasétáltam a történelmi városközpontba, az Albaicin városrészbe. A Darro folyón átkelve a Plaza Nueva-n találtam magam, ahol a Santa Ana templom is áll. Kicsit megpihenve a hegyes és esős élmények után, ha már Spanyolországban töltök egy hetet, ettem egy kis csokis churros-t a téren.

Az időjárás nem volt kegyes sajnos, mert délutánra elért a jégeső is. Sétáltam még kicsit az elrejtettebb utcákban, megnéztem a katedrálist, majd inkább buszoztam vissza a csillagtúrám központjába: Málaga-ba.

A következő nap Ronda városára esett a választásom. Nevével teljes mértékben ellentétben Ronda nem ronda, hanem lenyűgöző. Azok közé az eldugottabb városok közé sorolnám, ahol a természet ereje és az ember által felhúzott építmények tökéletes párosításban találkoznak.

A város szélére érve beértem az Alameda del Tajo parkba, ahonnan már picit lehetett látni a szurdokot, ami felett épült a Puente Nuovo, vagyis az Új híd. Érdemes szinte minden oldalról megcsodálni a hidat és a szurdokot, én a legjobb kilátást Don Bosco házában találtam meg:

Don Bosco rövid ideig élt Ronda városában, nem is igazán találtam róla leírást korábban, de a házat és a kertet érdemes megtekinteni.

Ronda másik fontos látnivalója, ami több andalúz városban található, az a bikaviadal aréna, a Plaza del Toros. Nem voltam még ilyen arénában, így itt volt az idő. 5000 férőhelyes az aréna, klasszikus bikaviadalokat már természetesen nem tartanak itt, ma szinte múzeumként üzemel. Meg lehet tekinteni az arénát, a bikaviadalok történetét bemutató termeket, és azokat a helyszíneket is, ahol a torreádorok készültek a viadalok előtt.

Ronda fő eseményeinek színtere a Plaza del Socorro tér, ahol az emberek összegyűlnek, megpihennek egy kávéra vagy egy spanyol ebédre, vagy csak sziesztáznak a szökőkút árnyékában.

Rondáról még rengeteget lehetne mesélni és nagyon sok képet lehetne megosztani, de talán a képek és az írások helyett el kell utazni Ronda-ba és szabad szemmel kell megtapasztalni, hogy Ronda nem is ronda.

[csajokamotoron]

Minden is volt - Prága Harley Days 2023 szeptember 1-3.

Jó motoros módjára, csütörtök este még sem a létszám, sem az indulás időpontja nem volt fix. Péntek reggelre végül tisztult a kép, 9-en lettünk és a 10 órát céloztuk meg indulásnak. A rajkai kúton vártam a csapatot, megindultunk majd Pozsonynál csatlakozott hozzánk egy Sport Glied-os srác, Igor. 2-3 megállóval délután 5 után tudtuk elfoglalni a szállást. Igor tolmácsolásával a hotel szerencsére meg tudta oldani azt a problémát, hogy jóval több ágyra van szükségünk, mint amennyire a foglalás szólt. A szállással szembeni romkocsma-bistroban megvacsoráztunk és este a csapat egy része bement a fesztivál területére, mi meg a másik felével belevetettük magunkat a prágai éjszakába. Volt két érdekes felfedezésem: - az egyik, hogy van Prágában MOL kút, - a másik, hogy Bolt-os taxik szaladgálnak. Ezen felbuzdulva, tettem egy próbát a Pesten letöltött Bolt-os alkalmazásommal és láss csodát, 4 percen belül már érkezett is Stefan a taxijával. Átlag 4-6 euróért 15 perc alatt a 2,5 km-re lévő várnegyedben találtuk magunkat. Megnéztük a harangjátékot, egy séta az óvárosban, végig a Károly-hídon, néhány korsó cseh sör, részemről pár pohár mojito és egy absintos fagyi után éjfél körül haza taxiztunk a szállásra. Szombat reggel kissé másnapos, illetve valakinek soknapos fejjel megreggelizünk, közben megbeszéltük nagyjából az aznap programot. A www.pragueharleydays.cz jól átlátható oldalán fent voltak a programok, láttuk, hogy 10:00-kor gyülekeztek a felvonuláshoz. 10:35-kor odaúton pont szemben talátuk magunkat a felvonulás első motorosaival. Gyorsan megfordultunk, ahogy tudtunk és így bekeveredtünk véletlen pont az elejére. 10 perc után megállt a sor a Nemzeti Múzeumnál és a Vencel téren folyamatosan gyűlt fel a dübörgő motoros tömeg mögöttünk. A teret körbezáró épületek felerősítették a Harley-k hangját, folyamtason libabőröztem, akkora élmény volt! 10 perc fotószünet után már egyszerre indultunk tovább a város többi látványossága felé, felfűzve azokat egy körre. A záró motorosok 10-15-en lehettek, de nagyon rutinosan megoldották a feladatot, szinte sehol nem kellet araszolni. Nagyjából 1 órás volt a felvonulás, ami a fesztivál területén ért véget. A napi belépő 12 euró volt, nem tudom hogy csinálták, de igazán sehol sem volt nagy sor, annak ellenére, hogy rengetegen voltak. Befelé sétálva, azon aggódtam, hogy nem látok WC-t, végül két helyen találtunk, de ott sem kellett sorban állni. A helyszín a város közepén található parkban volt. Nekem nagyon tetszett, mert bár el volt kerítve, még sem volt bezártság érzetem. Ami nagyon tetszett a gyönyörű zöld környezet mellett, hogy a motorok szabadon mehettek a fesztivál területen, és hogy bár a különböző helyszínek jól el voltak különítve, mégis könnyen eljutottunk egyik pontból a másikba. A Harley-Davidson idén ünnepli fennállásának 120. évfordulóját, ezért a prágai szervező csapat ezt az eseményt a budapesti afterpartyjaként hirdette meg. A karszalagunkra “all american festival” volt írva, olyan jól összekombinálták a programokat, hogy néha nem is tudtuk, hogy burger fesztiválon vagyunk vagy amerikai autó találkozón, vagy épp egy Harley fesztivál country koncertjén. Felsorolni is nehéz a programokat, de volt ott rúdtánccsata, tetováló sátor, kaszkadőr versenyek, shopping terület, H.O.G.-zóna – egyszóval minden, ami itt a prágai harley napokon 10 éve megszokott. Néhány óra alatt felmértük a terepet, majd megbeszéltük, hogy bemegyünk nappal is a belvárosba. A Moldva parton sikerült egy hotel előtt megállni, így a kézenfekvő volt, hogy menjünk egy kört a vízen egy város nézésre. Pont indult is egy járat, ami 1 órás volt. Utána vissza a szállásra, vacsora majd 9 körül bementünk ismét a fesztiválra. Ekkor már csak a kemény mag volt bent, olyan 10-20%-a a nappali tömegnek. A terület közepén volt egy disco ahol egy helyi DJ tolta a motoros zenéket, megspékelve jó sok cseh számmal, ami számunkra elég viccesen hangzott, főleg a 99 Luft Ballon. Igazából nem nagyon zavart minket az alkohol fogyasztásban ezen az estén sem! Aki már olvasta az írásaimat, az felfedezhette, hogy mindig belecsempészek egy kis szentimenti részt a végére, bár a fiúk szerint ne használjunk idegen szavakat. Szóval fiúk, nektek ajánlva jöjjön az érzelgős végszó: Vannak dolgok amikben hiszek, ilyen például az, hogy nincsenek véletlenek. Hogy azért sodor össze az élet embereket, hogy tudjunk tanulni egymástól. Amikor egy-egy viccesnek induló sztori végén, csak lehajtott fejjel, magunk elé bámulva, bólogatva értjük meg a másikat, szembesülve azzal a ténnyel, hogy basszus, de ismerős ez a sztori, aztán jön a mellbevágó felismerés, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy nem csak a motorozás szeretete, hanem a motorossá válásunk történeteiben is vannak párhuzamok. Hogy az a bizonyos élethelyzet adta fordulóponton mertük a motorozást választani, mekkora lépés volt! Hogy mennyire tiszteljük magunkat, hogy mertük megtenni ezt a lépést! Tisztelni meg csak úgy lehet másokat, ha magunknak is megadjuk azt! Elmondhatom, hogy teljesen a tisztelet jegyében telt ez a király hétvége, mindenki teret adott a másiknak, mégsem volt belőle káosz sem konfliktus! Ezúttal csak a Misi motorját kellett szerelni, de ő így szereti! Volt az az alkohol szint, ahol megàllapítottuk hogy a BMW csehszlovák gyártmány, aki rájön, hogy miért, az kap egy szóbeli fél negrót, ahogy a töri tanárom mondta volna. Elárulom, hogy a fotók segítenek. A helyes megfejtéseket várom a szerkesztőség e-mail címére! Jövőre ismét irány a Prága Harley Days augusztus 30-szeptember 1 között. Ne hagyjátok ki, ez egy szuper komplex élmény! Read the full article

[sronti]

És ilyen kutyákról gondolják azt sokan, hogy majd elfoglalja magát a kertben, vagy elég lesz neki napi fél óra séta pórázon, meg a kutyafuttató.

Good girl

Source

[aranysziv]

annak ellenére, hogy oda már sosem mentem vissza azután, a környéken rendszeresen megfordulok. valahogy mintha maga az élet is odahúzna. először a régi munkahelyem költözött oda. mondjuk oké, aztán ugye munkahelyet váltottam, szóval nem sokat kellett már akkor bemennem. de aztán nem telt el félév, és lakást is ott tudtam kivenni, vagy legalábbis nem messze. 10 perc séta, ha nagyon lassan megyek is 15. nem is igazán szeretnék hosszabbítani a bérleti szerződésen, de majd még elválik. és persze, minden egyes nap, mikor megyek az irodába, vagy onnan haza, a híd. a híd, amelyről egyik oldalon a szabadságot látom, a másikon pedig a múlt rabságát. szinte szó szerint. nevetséges, hogy az utam naponta kétszer is egy metafora.

ráadásul reggelente a múlt felől süt a nap. konkrétan megvakulok tőle, állandóan hunyorítanom kell, ez a kék szem átka, nem bírja a fényességet. és hogy pont arról az oldalról. nem igazság. jobban értékelném, ha a szabadság felől sütne, mert az ilyen szempontból helyénvalóbb lenne. mármint érted miért. de legalább így mindig tudom, hogy a múlt felé nem szabad néznem. meg amúgy is, délután mindig behozom az elmaradott tekintetet, hiszen még ha hazafelé olvasok is a villamoson, amikor érzem, hogy már a hídon járunk, mindig oda pillantok. ez az én bűnös élvezetem. ha csak egy pillanatra is, de napi szinten egyszer odanézek. néha azt figyelem, hogy áll-e ott valaki, de túl távol van, a másik hídról régen jobban látszott.

néha meg a hévnél áll meg a szemem. és nemcsak a hídról, a futópadról is. mert jártam egy edzőterembe, de aztán mit hoz az élet? bezárják. éppen a születésnapom előtt fogják ráadásul. és rossz, mert már egészen a szívemhez nőttek a színek és az arcok, erre tessék. mint régen a lakásnál, jobban szerettem a kicsit. na mindegy. de párszor voltam az újban is már, egy ideje szoktatom magamat hozzá, és felváltva járok, amíg még lehet. aztán áprilistól úgyis csak ez marad. de itt is vannak már kedvencek. és jól tudjuk, Istennek különösen jó humorérzéke van. mert a futópadról tökéletesen rálátok a padra, a padomra, és a hév is ott megy el, egyik irányba és a másikba is. néha csak sétálok, és jön a hév, én meg megrázom a fejemet, hogy ilyen nincs. szeretnék róla megfeledkezni, erre egyszer csak jön. iszok egy kortyot és megyek tovább. engem nem visz el. téged vihet. én az ablak mögül nézem.

már itt laktam vagy féléve, mikor elkeveredtem kicsit az utcákban hazafelé. lemerült a telefonom, nem tudtam a térképet nézni, és meg voltam róla teljesen győződve, hogy jó irányba megyek. persze, nem. kicsit sem. aztán elkeveredtem jó messzire, de nem volt az út járatlan. tudtam, hogy voltam már ott. nem tudtam, hogy mikor, de ismerős volt. aztán úgy éreztem, mintha valami lenne felettem, így megálltam az úton a hidegben, felnéztem, és megláttam azt a cégért, amit nem lehetett összetéveszteni semmivel. a róka a kávéval. majdcsak a lábam is a földhöz fagyott. bepillantottam az üzletbe, láttam az üveg tükrén magamat is. bent ültek páran, beszélgettek, nevettek. én meg szó szerint eltévedtem, de oda a semmiből is odataláltam. talán két éve voltunk ott? vagy van már három is? már alig emlékszem. de onnan már tudtam az utat, kisétáltam majdnem a metróállomásig, majd onnan haza. vettem egy forró fürdőt, és azzal véget értek a kalandozásaim. legalábbis aznap.

na szerelmes vagy már? vagy még túl korán van? szerintem csak megint szerelmesnek kellene lennünk egymásba - ilyeneket beszél. én meg néha magamat is alig ismerem fel a tükörben. minden ruhám nagyobb rám, egy nadrágot sem tudok felvenni öv nélkül. a hajam is sokkal hosszabb. valahogy az arcom is más. de ilyen fontos kérdéseknél az ember nyilván úgy megy el egy tárgyalásra, hogy mind a négy ász nála van. mert válaszolni kell. mindig válaszolni kell. csak ez a megszokás is olyan furcsa, mert már zsigerből jön, zsigerből minden reakció. alkudozhatunk, hogy én fehérnemű nélkül vegyem fel a szoknyámat, de csak akkor, ha majd ő meg visszavágat a szakállából. ez a deal. aztán majd csak megleszünk valahogy. másnap már rövidebb volt, azt szeretem, jobban áll neki. és jó szerelmesnek lenni. azt mondja, hogy néha neki éjfélkor érkezik meg, de én állítottam, hogy az csak a magány, a testvére. ő meg azt mondja, nem, mert a magány kelti életre, hiszen a hiányból születik a vágy. de szerintem az nem is szerelem. úgyhogy csak mosolygok, most nincs kedvem válaszolni.

ez az igazi commedia dell'arte. a Dottore túl mesterkélt volt, elfáradtam és van jobb szereplő. nem csoda, hogy néha csak a csillagok oltárán áldoznék. ő meg a törött tükörre is csak egy sebtapaszt tenne, ami éppen összetartja a szilánkokat, és ráírná óvatosan: sajnálom. én meg rátettem volna a számat és kiszívtam volna belőle mindent, ami mérgező, mert bennem nem oldódik. mintha így működne. de megértettem. ezt így nem lehet. bár ha beleteszem a kezemet a lángokba, akkor sem égek el. talán a világvége majd akkor jön el, ha majd a konyhában ülünk és nevetünk az előző életeinken. de nem megyünk vissza. most már tudom. előre megyünk. soha nem megyünk vissza.

[sronti]

Jól kutyát tartani tényleg nagyon nehéz, nekünk se mindig sikerül. Ha csak egy órád van rá naponta, az a legtöbb esetben kevés. Kölyökkutya legalább napi három óra. Séta, játék, park, minden időjárásban. Igen, akkor is kell ez, ha van kert, ha ez nincs meg, a legtöbb kutya szenvedni fog.

[bajinthings]

Sétáltunk őlordságával, amikor hallom, hogy két részeg srác kint cigizget és beszélget.

Részegsrác: Bazd meg mekkora dög! Megdobjam valamivel?

Öcsém ha megdobod valamivel én rátok gyújtom az egész kibaszott házat!

[subdimension]

Nyilván azonnal elkezdtem írni a választ, aztán az új stockholmi főnökséggel és a globális teambe olvadással széthullott az időrendem meg rutinom, úgyhogy csak mostanra tudtam befejezni.

Szóval, ha csak elakadásról van szó, akkor nem kezdem a pincéből, csak azt mesélem el, hogy engem végül mi lendített át egy ilyen nagyon makacs, több hónapon át tartó holtponton. Elöljáróban azért gyorsan végigveszem, hogy én mit csinálok és mióta, de főleg azért, hogy látszódjék, hogy már a holtpont előtt is mi minden ment, és ezek mégsem voltak elegek. Az egész upgrade myself program három éve kezdődött (majdnem hétre pontosan), miután a háziorvosom (mellesleg a legjobb, akivel életemben dolgom volt) kezdődő köszvényt diagnosztizált nálam, és arra a kérdésemre, hogy ez mikorra gyógyul meg azt válaszolta, hogy sose, ez a korra jár. A tüneteket lehet menedzselni, de ezzel már együtt kell élnem. 93+ kiló voltam, nem volt energiám semmire se, állandó fáradtság gyötört, és ez köszvény (izületi fájdalom a lábujjakban) betette a kaput. Éppen két Covidos lezárás között voltunk, és ez a "korral jár, szokjak hozzá a gondolathoz" megjegyzés letaglózott, aztán azt mondtam, hogy én 52 évesen ezt nem vagyok hajlandó elfogadni. Felhagytam az alkohol fogyasztás minden fajtájával, elkezdtem az időszakos koplalást (16:8), aztán nekikkezdtem mozogni is. Eleinte csak séta a ház körül, aztán súlyzós edzések. Fast forward 2 év: már 18 hónapja nem volt köszvényes tünetem (azóta sem), stabilan tartottam a 76-78 kiló közötti súlyt (a normál BMI felső határát) 17-18% testzsírral, és egészséges mértékű izomtömegem is lett, meg egy jól fejlett gym addikcióm. Elhatároztam, hogy itt nem állok meg és szépen definiált testet építek. Elkezdtem még többet edzeni, nagyobb súlyokkal, aztán elkezdtem kendózni is, de az áttörés nem jött meg: a súlyom és az extra 5 centis hájréteg a hasamon meg a derekamon megmaradt. Viszont a túlzásba vitt edzéstől időnként lesérültem és ki kell hagynom heteket, meg állandó fájt a könyököm vagy a vállam, attól függően, hogy épp melyik gyakorlatot vittem túlzásba. Ha elkezdtem kevesebbet enni, akkor volt időleges súly (de nem háj) csökkenés, de a súlyommal együtt az izmok is odalettek, ha viszont többet ettem, akkor nemcsak izom jött, hanem vastagodott a derekam is. Mindezek azért fontosak, mert számomra kiderült, hogy pusztán edzéssel nem tudok eredményt elérni - akkor sem, ha heti 10-12 edzést tolok, és önmagában az időszakos koplalás, meg a reggeli hideg vízben zuhanyzás sem segít. Egy rossz diétát nem lehet túledzeni - mondja a bro-science, és én ezt elég régóta tudtam, de sose vettem igazán komolyan. Pedig végül az étkezés hoztam meg az áttörést: Elkezdtem kalóriát számolni (napi 1800), feladtam a feldolgozott élelmiszereket, és elkezdtem napi 200+ gramm fehérjét enni, méghozzá nem por vagy kiegészítő formájában, hanem tojás, hal, csirke, vagy steak. Ez a változtatás meghozta az eredményt: eltűnt a zsír (12.5%), stabilan 72 kiló vagyok, és jelentősen kevesebbet edzek, mint egy éve: heti 3x75 perc súlyzós edzés, heti kettő 40 perces kardió edzés, meg heti három kendo. Tudom, hogy ez látszólag nem kevés, de sokkal kevesebb, mint régebben, és kisebb súlyokkal, meg kisebb szériákkal is dolgozom. A hidegvíz, meg az időszakos koplalás megmaradt, de nem hiszem, hogy materiális értelemben hozzátennének bármit is az eredményekhez, pusztán megszoktam ezeket és a napi rutinom részeivé váltak. A kalóriaszámlálást én úgy csináltam, hogy az volt a cél, hogy 500 kalóriával kezdtem kevesebbet enni az egyensúlyi energia szükségletemnél (ezt eredetileg 1800 kalóriának vettem), aztán hetente egyszer mértem magam, mindig ugyanabban az időben, mindig a nagydolog után reggel, és ha többet fogytam, mint fél kiló, akkor emeltem a napi kalóriáimat, ha kevesebbet, akkor csökkentettem. A három hónap alatt volt némi fluktuáció, és mostanság (nagyjából az egyensúlyt tartom) olyan napi 2100 és 2200 között eszem. Viszont azt gondolom, hogy a kalória számlálásnál is többet segít a napi 200+ gr protein.

Kurvagyorsan le kell fogynom 10kg. A mostani szettem nem eleg utos, nem kello sebesseggel fogyok. Mit javasoltok?

[diogenesz2020portugal]

Amikor Sámsont egy héttel ezelőtt a műtét után hazahoztuk, egészen zombi állapotban volt. Nagyjából csak ülni tudott, és folyt a nyála. Nagyon el voltunk keseredve, és többen is azt tanácsolták, hogy altassuk el. Mitagadás, volt bennünk lelkiismeretfurdalás, hogy rossz társai vagyunk, és nem vetünk véget egy visszavonhatatlan lépéssel a szenvedéseinek.

Egy hét elteltével úgy tűnik, mégis a reményeink győzedelmeskednek: a ma reggeli séta már sokkal jobb volt. Sámson bár egyelőre bizonytalanul, de képes járni. A lakásban is aránylag jól mozog, különösen akkor, ha kajáról, jutifalatról van szó.

Amikor egy állatot magadhoz veszel, iszonyú nagy felelősséget vállalsz. Nem csak a napi ellátása hárul rád, de az is, hogy legalább olyan boldog legyen veled, mint amilyen örömöt, boldogságot érzel, amikor ránézel, amikor hozzád bújik. Két macska és egy kutya mellett jól megtanultuk ezt, és hálásak vagyunk nekik, hogy általuk talán valamennyivel jobb emberek lettünk.

Igazából nem mi hozunk áldozatot. Ők ajándékoznak meg minket olyan örömökkel és élményekkel, amelyek nélkül szegényebbek lennénk. ❤️

[egy-lany-blogja]

1.Ha a világon bárkit választhatnál, kit hívnál meg vacsoravendégnek?

-Dalai Lámát

2.Szeretnél híres lenni? Miről és hogyan?

-Nem

3.El szoktad próbálni telefonbeszélgetés előtt, hogy mit fogsz mondani?

-Igen és még így is bele gabajodok abba amit mondani szeretnék 🤦‍♀️

4.Milyen lenne számodra egy „tökéletes” nap?

-Ha egyedül akkor zene hallgatás, elmennék masszázsra sétálnak egyet az erőben.

-Túra a hegyekben,vagy séta az erdőben majd megnézni a naplementét a párommal egy pohár bor mellett.

5.Mikor énekeltél utoljára hangosan saját magad örömére? És mikor másnak?

-Magamnak napi szinten zene kíséretében másoknak soha,túl veszélyes lenne a hallásukra.

6.Képzeld el, hogy 90 évig élsz, és életed utolsó 60 évére választhatsz: egy 30 éves szellemi képességeit vagy testét választanád?

-Szellemét.

7 .Van valami titkos előérzeted, hogy hogyan fogsz meghalni?

-Agyvérzés vagy infarktus.

8.Mit szoktál csinálni a szabadidődben ?

-Zenét hallgatok,rajzolgatok,sétálok vagy csak ki ülök az udvarra és élvezem a csendet ,játszok a kutyáimmal.

9.Miért vagy a leghálásabb az életben?

-A keresztfiamért és azért,mert fel álltam mindig amikor a padlón voltam.

10.Ha változtathatnál visszamenőleg a neveltetésedben, min változtatnál?

-Több önbizalmat adnék és bátorítást és hogy ne legyek naiv.

11.Mi volt életed legnagyobb traumája?

-4 évesen megharapott egy pitbull keverék kutya.

-16 évesen megerőszakolt egy srác.

12.Ha holnap reggel egy új képességgel vagy tulajdonsággal ébredhetnél, mi lenne az?

-Gyógyítani szeretnék érintéssel.

13.Ha lenne egy kristálygömböd, mely megmutatná az igazságot, miről szeretnéd leginkább tudni: saját magadról, az életedről, a jövődről, vagy valami másról? Mi lenne az?

-a kapcsolatomról a párommal és arról lehet e kisbabám a közel jövőben.

14.Van olyasmi, amiről régóta álmodozol ha igen mi az?

-Hogy édes anya leszek.Ez minden álmom és vágyam.

15.Mi életed legnagyobb teljesítménye?

-Olyan nincs.

16.Mi a legnagyobb érték számodra egy barátságban?

-Őszinteség és bizalom.

17.Mi életed legszebb emléke?

-Keresztfiam születése.

18.Mi az amit egy életre megtanultál?

-A bizalom két élű fegyver.

19.Ha most megtudnád, hogy egy év múlva meghalsz, változtatnál valamit az életeden?

Igen,eljárnék kirándulni és mindenkitől bocsánatot kérnék és elmondanám,hogy szeretem őket.

20.Mit jelent számodra a barátság?

-Menedék.

21.Milyen szerepet játszanak az életedben a szerelem és a szenvedély?

- hullámzó van,hogy mindent elsöprő a szenvedély és szerelem és van az ellenkezője amikor haldoklik az egész kapcsolat.

22. Mi az 5 jó és rossz tulajdonságod?

-Jó: kedves,barátságos, jószívű, lehet rám számítani és önzetlen

-Rossz: naiv,bunkó,féltékeny, harag tartó bizonyos esetekben,nem tudok nemet mondani.

23.Mennyire szoros a kapcsolatod a családoddal?

-Hugommal nagyon szoros már szinte barátnőm.

Anyu & apu átlagos

Bátyám békülő fázisban vagyunk

Másik batyammal semmilyen.

24.Milyen a kapcsolatod édesanyáddal?

Átlagos.

25.Ha a barátom/barátnőm akarnál lenni ezt tudnod kellene rólam.

-Dilis vagyok ,viccelődök,sokat beszélek és szeretet cunamit küldök rád azért mert vagy nekem,ugyanakkor komoly dolgokról is lehet velem beszélni és egy életen át kitartok melletted.

26.életed legkínosabb pillanata..?

-Leestem suliba a lépcsőn pont tele volt a folyosó amikor azt látták,hogy valaki seggen érkezik lefelé.

27.Mikor sírtál utoljára?

-Kb,2hete

28.Ha ma este hirtelen meghalnál anélkül, hogy bárkivel is beszélni tudnál, kinek akarnál feltétlen pár szót mondani és mit? Miért nem mondtad el ez idáig?

-Nehéz választás lenne de a bátyámnak azt hogy bármi történt is én szeretem őt.

29.Lángol a házad és minden tulajdonod bent van. Kimentetted már a szeretteidet és háziállataidat, és csak egyvalamiért tudsz visszarohanni. Mi lenne az, és miért pont az?

-Fénykép albumok.

30.Melyik nemhez vonzódsz?

-Biszexuális vagyok így mind két nemhez.

[itspetraveler]

Szingapúr, Ázsia

Szingapúr Dél-Kelet Ázsiában található mini városállam. A világ egyik leggazdagabb állama. Azt olvastam róla, hogy igazi “all inclusive” állam, mert minden megtalálható benne: modern városrész felhőkarcolókkal, rengeteg park és közeli természet, tengerparti sétányok, luxus szállodák, plázák, piacok, Indiát és Kínát idéző negyedek, megelevenedik a kultúra és az ázsiai konyha gasztronómiája is.

A két hetes utazás utolsó - közel - három napját itt töltöttük el. Szeptember végén még javában tombol a 30 fok, így tudtam még szerezni egy kis színt felkészülve az otthoni őszi időre.

Az első nap reggelén repültünk Baliról Szingapúrba, kicsit hosszabb volt a repülőút, mint két óra. Nagyon vártam már Szingapúrt, sokat olvastam róla és igazán látni akartam ezt a várost. A repülőgépről leszállva először a Jewel Changi terminálra mentünk, mert itt található a világ legszebb és legmodernebb repülőtér terminálja. Egy több tíz méteres vízesés fogadja az ide látogatókat, amit egy dzsungelszerű kert vesz körül rengeteg fával, virágokkal. Szingapúr már a repülőtéren magasra teszi a mércét és még be sem ért az ember a városba.

Később metróval bejutottunk a városközpontba. Fura volt a Balin megszokott közlekedési labirintus után kötött pályás járművel utazni. A hotelben a recepciós lány tájékoztatott, hogy túlfoglalás miatt egy másik helyen lesz a szállásunk… Kicsit bosszús voltam, de szerencsére nem volt sokkal messzebb a helyektől, amit elterveztem, hogy megfogunk látogatni.

Miután lepakoltuk a táskáinkat és felfrissültünk, kora délután indultunk az első napi programra, ami a Forma 1-es pályabejárás volt. Nagyon szeretjük a Forma 1-et és két hete volt a Szingapúri nagydíj. Szerencsére a munkások nem dolgoznak túl gyorsan ezért még sok részt láthattunk az utcai pályából. A bíróság épületénél csatlakoztunk be a pálya nyomvonalra, majd áthaladtunk az Andersen hídon a Fyler (óriáskerék) irányába. A célegyenesnél még voltak lelátók, ahová be is ültem, dehát hiába vártam az autókat…

A pálya hossza 4,9 km így az első napra megvolt rendesen a napi sétaadag. A séta közben persze már láttuk a Marina Bay-t is, de annak a résznek a felfedezése a következő napra maradt.

A második napot egy botanikus kertben kezdtük, ahol a Fort canning tree tunnel-t akartuk megnézni. Ez a kert alatt futó alagút, spirál alakú lépcsős kivezető nyílással. Elég sokan voltak itt, így nem sok időt töltöttünk el.

Elhaladtunk a nemzeti múzeum mellett, közeledtünk a városközponthoz, ahol először szerettem volna bejutni két templomba, de egyik sem volt nyitva sajnos. A katedrális pedig jelenleg olyan rekonstrukció alatt áll, hogy itt sem volt szabad a bejárás.

A következő célpont a Merlion park volt, ahonnan már tökéletes kilátás nyílik a Marina Bay-re. A Merlion parkban áll egy oroszlános szökőkút szobor, de szerencsétlenségünkre ez is átépítés alatt áll, így alig vettük észre, hogy ott van. Nem tűnt eddig a pontig túl szerencsésnek a nap.

Sétáltunk tovább az öböl mentén a több mint 30 fokban a Gardens by the Bay felé, ami a következő állomás volt. Ezen a területen parkok, napenergiát gyűjtő mesterséges szuper magas fák, üvegház, kisebb patakok találhatóak. Fel tudtunk menni lifttel az egyik fa tetejére, ahonnan 360 fokos kilátásunk volt egész Szingapúrra. Nagyon nyugodt ez a hely, a város szívében, de mégis messze a zajoktól.

Az öböl kertek után a Marina Bay Sands observation desk következett, talán a legjobban várt nevezetesség. Az MBS Szingapúr jelképe szinte, egy három “talpon álló” luxusszálloda, aminek a tetején egy hajó alakú épület van. A hajó tetején egy infinity pool-lal.

A hotel legfelső szintjén található látogató központba lehet felmenni, ahonnan szintén belátni a várost és benne a Forma 1-es pályavonalat is. Az 56. emeleten voltunk és csodaszép volt a kilátás.

A hotel lába alatt a hely egy plázának is otthont ad, ahol elfogyasztottuk az ebédünket így már több mint 10 km-rel a lábunkban.

Még egy érdekes épületet megnéztünk a közelben az ArtScience Museum-ot, ami lótuszvirág alakú. A múzeum előtt van egy kis tó, aminek vízén szintén lótuszvirágok vannak.

Eléggé elfáradtunk késő délutánra és a napi látnivalók is elfogytak, így a villanyfényes esti séta előtt pihentünk a szállásunkon kicsit.

Este a Merlion parkból csodáltuk a várost:

A harmadik napon már nagyon fáradtak voltunk, két hete szinte mindig kirándultunk és mentünk valamerre. Erre a napra nagyon kevés látnivalót terveztem be délelőttre. Délutánra pedig pihenést és készülődést a hazaútra.

A szállásunktól nem messze található a Sultan Mosque (mecset) az Arab utcában. Kis terület tele arab éttermekkel, árusokkal, piacokkal és a mecsettel. Ez a városrész a szomszédos Little India területtel igazi Távol Keleti hangulatot kelt.

Folytattuk a sétát a Clarke Quay felé, ami folyami kikötő a város folyópartján. Tettünk egy kis kitérőt a Chinatown felé is, ami a Kínai életérzést nyújtja. Ezek a kisebb városrészek a felhőkarcolók árnyékában vannak, de szerintem elég jól visszatükrözik Szingapúr sokszínűségét.

Visszafelé a szállásra az Orchard Road-on sétáltunk - inkább vonszoltuk magunkat - ami a vásárlók kedvenc helye. 1,5 km hosszú útszakasz tele plázákkal, luxus butikokkal. Szerencsére Szingapúr elég drága, úgyhogy csak sétáltunk az utcán.

Éppen visszaértünk a kisebb zivatar előtt, így a délután a pihenésről - és blogírásról - szólt.

Este még tettünk egy rövid sétát a városközpontban, majd másnap indultunk haza.

Szingapúr nagyon tetszett! Igazi modern nagyváros, tényleg tele mindenféle lehetőséggel a kikapcsolódásra. Ha egyszer eljutok Ausztráliába vagy Új Zéland-ra választanám Szingapúrt átszállásra.

[angelofghetto]

Harminc éve nem jutottam le a Balcsihoz. Talán most megtehetném, de túlságosan fájna, ha ugyanazt látnám, mint a Városligetben.

Mikor kisgyerek voltam, alap volt a július végi balatoni két hét a családdal, a napi séta a strandra, a kifőzdébe az előfizetett házias ebédért, aztán a hűvös szobában a délutáni alvás. Utána tollasmeccsek, ping-pong, foci, esőnapokon társasjáték, kártyacsaták, olvasás a kulcsos könyvszekrény kincseiből, este meg a tűzrakás, szalonnasütések, és mindig előkerült valahonnan egy gitár, vagy egy szájharmonika.

Homokos volt a part, és szép színes kavicsokat görgetett ki a víz a bokáig érő szélekre, ahol órákig lehetett keresgélni. Apró kagylóhéjak is megbújtak a kavicsok között, amiből nyakláncot fűztünk, az elheverő, uszadék nádszálakból meg kis tutajt kötöztünk, zsebkendővitorlával. A “magyar tenger” jelző akkor még érvényes volt. Majdnem végig szabadstrand volt az egész, amire lángossütők, halsütők települtek, presszók és fagyizók, máshol fürdőruhát, strandlabdát, gumimatracot  és úszógumit lehetett kapni, meg víszipisztolyt, olcsó műanyag játékokat, amik lebegtek a vizen, és homokozóformákat kislapáttal. Jóformán az egész part egyetlen, hatalmas vizes homokozó volt. A kempingek külön kategóriát képeztek, ott sok volt a külföldi, főleg németek. Néhány előkelő szálló, vagy minisztériumi üdülő partszakasza volt csak kerítéssel lezárva, ahova a saját vendégeik mehettek.

Elég nagy zúgolódást vont maga után a betonpartok megépítése, de meggyőzték a jónépet, hogy kell ez a Balatonnak, különben feltölti magát a saját hordalékával, és nem győzik visszakotorni.

A rendszerváltással biztosan ez is nagyon átalakult. A gyerektáborok, szakszervezeti és vállalati üdülők nyilván privatizálva lettek, vagy ebek harmincadjára jutottak, mint a Nimród Dobogókőn. De mégis volt bennem egy jó érzés, hogy valahol ott a Balcsi, Siófok, Tihany, Szabadi, Lelle és Földvár, nameg Zamárdi. Mai napig imádom a vonatkerekek hangját a síneken (didimdidim-dadamdadam), meg a füttyöt, mert ezeket a családi nyaralásokat idézi.

Nyilván a mostani pihenés nem az, mint valamikor volt, de talán még mindig pihenés a természetközelben. Senki nem akar az egyik betonrengetegből egy másikba járni, pláne nem úgy, hogy a kiváltságos gazemberek komplexumainak árnyékában nyelje a port... és a csalódottságát, a mérgét.

A kisgömböc telhetetlen: Balaton, Velencei tó, Fertő, Kisoroszi... hány szépséget akar még megerőszakolni, bezabálni? És ki tudja megállítani? Aztán majd marad az, amit az egyik hasonló videóban egy civil megszólaló mond ironikusan: kiállítást rendezhetnek arról, hogy mit pusztítottak el.

[kassakmuzeum]

Plasztik-metropolisz a múzeumban- legújabb kiadás

Hét új város emelkedett ki a Kassák Múzeum  kánikulában is felszabadítóan hűvős foglalkoztató-terméből.

A Pöfögő rikkancsok, csilingelő újságosbódék című bejegyzésünkben már leírtuk, hogy milyen forgatókönyvet követünk az “Építsünk fel egy várost” foglalkozásnál és milyen témák merülnek fel az alkotómunka során. A legutóbbi alkalommal ismét egy fantasztikus csoport érkezett hozzánk;  amíg kint a kánikula dübörgött, addig bent  a városhangoktól, papírzörgéstől, beszélgetésből kialakuló alkotókórus zengett.

A városkórus ismét meggörbítette körülöttünk a tér/időt; az élő és élettelen városlakók hangjaival alaposan megfestettük a kiállítótér falait.

A hangorkánt követően kicsit befelé fordultunk és belső tekintetünkkel jártuk be az otthon és az iskola közötti jól ismert útvonalat.  Kutattuk azokat a vizuális jeleket, amelyekkel a napi séta során rendszeresen találkozunk. Beszélgettünk arról, hogy milyen reklámok jönnek velünk szembe az utcán, milyen szöveges elemeket tartalmaznak és arról, hogy vajon a reklámtervezők milyen eszközöket használtak, hogy a reklámok biztosan megragadjanak emlékezetünkben.

A belső séta után visszazökkentünk a múzeum terébe. A tárlatban barangolva azt kutattuk, hogy Kassák reklámgrafikái vajon milyen vizuális eszközöket használnak, és milyen hasonlóságokat tudunk felfedezni a mai reklámok és Kassák munkái között.

Mint mindig, a makettépítés most is nagyon izgalmas volt.  Kassák Lajos és Kaszás Tamás munkáiból inspirálódva egy dinamikus és komplex épület-szervezetet állítottak össze a gyerekek.

 Nagyon várunk vissza Titeket!