#na jó igazából úgysem olvassák el ;)

[meg-megbanom-ezt]

Elhagyott a kökényszemű szeretőm, sallala, nem értek a népdalokhoz (a kökény a lényeg)

Jé, originálposzt! Mostanában rákaptam a reblogolásra, főleg mióta megtudtam, hogy az a tumblr lelke. <3 De igazából egy csomó mindent akartam írni meg rajzolni is ide, csak nem értem rá, mert éppen megváltom a világot. NA JÓ, ez eléggé költői túlzás, de tény, hogy most meglepően... aktívan élek. A paradox, hogy pont akkor nem írok semmit, amikor lenne miről.

Az amúgy szöget ütött a fejembe, miért vagyok egyszer szétkent takony, ami még a létezéshez is fáradt, egyszer meg emez, úgyhogy kitaláltam, hogy írok magamnak hangulatjelentést minden napra, hátha kiad egy mintázatot (kis smiley-k formájában, pirossal, mert ez valamiért fontos). Egyelőre nincs még eredmény, egyrészt, mert nemrég kezdtem, másrészt, mert egyszer ki is hagytam egy hetet. >:( Hát ejnye, hol a tudományos szigor?!

De nem is ezt akartam, hanem hogy mit csináltam ma tegnap? SZILVALEKVÁRT. - ??? - Emlékeztek arra a posztomra, amikor megállapítottam, hogy a kertünkben kökényszilvánk (Prunus insititia) van? (Remélem, igen, mert lusta vagyok előkeresni.) Na szóval, a begyűjtött termés fele azóta is az albi mélyhűtőjében csücsült - egy darabig még az M. utcában, aztán itt -, a másik fele meg otthon, mert nem volt időnk és kedvünk mit kezdeni vele. Én vállaltam, hogy kipróbálom tesóm (most már hivatalosan is) anyósának sütőben sütős(!) receptjét - azért először én, mert otthon palackos a gáz és nem akarjuk pazarolni. Mondjuk, okosabb lett volna nekem is még a rezsicsökkentős időszakban, na mindegy... De szóval, ki kellett olvasztani, ...*sóhaj* kimagozni (közben legalább meghallgattam pár elrakott youtube-videót), megsütni, átpasszírozni szűrőn és újraforralni fazékban (felmerül a kérdés, akkor ugyan miért nem végig fazékban főztem; nos, mert ha már alapból úgy döntöttem, hogy héjatlanítom, nem úszhattam meg a passzírozást, mert ennek a kicsi szarnak nyersen nagyon ragaszkodó a héja. Tehát darabra ugyanannyi edény kellett volna). Ja és előtte persze kiforráztam pár üvegecskét és AKKOR derült ki, hogy túl sok vizet egyszerre nem szabad leönteni a lefolyón, mert azt nem bírja, hanem egy külön túlfolyó-levezető csövön megy le, csak tudnám, minek, ha az nem vezet sehova, hanem elárasztja a KIBASZOTT KONYHÁT -------------

...úgyhogy most itt vagyok. Ötmilliárdszor mostam kezet, a bal kezem tropa lett a passzírozástól, minden edény egy merő szilvatrutymák, a mosogatóra inkább nem is mondok hasonlatot, ja de amúgy nem mostam el mindent, mert nem akartam felzörögni a (különben tökre megértő <3) lakótársamat. De hogy tuti megmaradjon a jó viszonyunk, a maradék edényt a szobámba vittem és bízom magamban, hogy nem lépek bele (nyilván csak a földön van hely, de ezen a ponton szerintem már nem is lepődtök meg). Ja, és a szilvahulladék is a szobámban van, mert azt egyből a kinti szemetesbe akartam vinni, de már ezzel sem akarok zörögni, tehát ha nem írok többet, belefulladtam a cefreszagba. Osonó-üzemmódban még megcsináltam a második felmosást, a lekvárak a kamrában szenderegnek. Ha nem sikerülnek, én üvöltve sírok és felkerekedek* az istenek ellen.

Na jó, nem. De remélem, sikerül. :3

(*nem. a tumblr ellen fogok felkerekedni, mert képtelen lekezelni, hogy melyik szót akarom dőlt betűvel. mi. a. faaaasz?!)