#növényvédelem

[diogenesz2020portugal]

Mindeközben Az Élet Iskolája éltanulója a fészbukon megmondja a tutit, mert régen minden jobb volt. De sajnos jöttek a zsidók. (TLDR)

Az öreg parasztember oktatja a fiát.

Fiam, te azt mondod nekem, hogy a zsidók vitték előre az országunkat, mert azok mind tanult emberek voltak, így ők lettek a tudósok és művészek? Mint mondod, a zsidók azt tartották, hogy: „Taníttasd a fiad, mert másképpen gazember lesz belőle”, addig a paraszt buta volt, mert nem járt iskolába.

Akkor beszélgessünk, fiam!

Tudod, az a buta paraszt állatot nevelt, tenyésztett és nemesített. Minden hazai tájegységnek megvolt az rá jellemző állatállománya, ami követte a helyi adottságokat, úgy mind növényzet, csapadék, talajviszonyok és hőmérséklet. Ez így, kimerít vagy kettő egyetemi diplomát! Érdekességként: a magyar tarka szarvasmarhának ötven éve még 12 tájfajtáját tartották nyilván, mára már csak magyar tarkát ismer a szakirodalom. Tehát amit ez a buta paraszt kétszáz év szorgalmas nemesítő tevékenységével létrehozott, azt a te tanult fajtád az 1972-től kezdődő felelőtlen összevissza keresztező tevékenységével mára teljesen tönkretette!

Az a buta paraszt ez mellett gabona és zöldségnövényt, továbbá gyümölcsöt termesztett, nemesített. Érdekességként elmondanám neked, hogy ezeket a buta paraszt által nemesített gyümölcsöket például nem kellett permetezni és jól tárolhatók voltak, míg a mai okos professzorok által újított növények, úgynevezett növényvédelem nélkül nem hoznak termést, mert elviszik a betegségek, továbbá hűtőház nélkül szinte azonnal tönkremennek. Szóval a buta parasztnak itt is kioszthatsz néhány egyetemi diplomát: növénytermesztő, növényorvos, nemesítő, kertész, stb.. A hiba csak ott van, hogy nem ismeri a latin nevét.

Ez a buta paraszt ezen kívül még gazdálkodni is tudott a terméssel, egyik évről a másikra meg kellett terveznie, hogy a leendő termésből megéljenek. Továbbá tartalékot kellett képeznie. Az állatállomány ellátására is kellett gondolnia és ami a legfontosabb, megfelelő minőségű és mennyiségű vetőmagról kellett gondoskodnia, hogy a jövő évben mindezt újra megtehesse. Nos ezért jár egy közgazdász diploma és egy raktározási, raktárkezelési, logisztikai végzettség is.

De itt még korán sincs vége, az állatok levágása, feldolgozása, tartósítása és a hús modern eszközök nélküli tárolása, a növények tárolása, feldolgozása, még egy hentes szakmunkás bizonyítványt, további konzervipari ismereteket is feltételez és legalább egy élelmiszeripari technikusi bizonyítvány kiosztását is megköveteli.

Az állatokkal folyamatosan fellépő betegségeket is gyógyítani kellett valakinek. Egy személyes élmény: kisgyermekként az egyik tehén benyelt egy almát, ami megakadt a torkán és fuldoklott. Az állatorvos azt tanácsolta, hogy metsszék el a torkát és mérjék ki az állatot, mert menthetetlen. Nos, az egyik öreg tanulatlan buta paraszt, amikor ezt meghallotta megfogta a Dr. úr gallérját és kivágta az istállóból, kért egy kicsi kést, benyúlt az állat szájába és szétvágta az almát. Ez a tehén utána még számtalan borjúval ajándékozta meg a gazdáját.

Tehát a buta parasztnak jár egy állatorvosi diploma is!

De ez a buta paraszt régen csak nagyon indokolt esetben fordult orvoshoz, ma ilyenkor megyünk kórházba. Mert a kisebb betegségeket odahaza kezelte, otthon szült, a kertben megtermelte a gyógynövényeket. Szinte minden faluban volt egy bába, vagy egy javasember, javasasszony, aki gyógyított embert és állatot egyaránt. Tehát jár egy orvosi és egy gyógyszerészi diploma is ennek a buta parasztnak.

Saját maguk készítették a mosó, mosdó, mosogatószerüket, ruha, fa, falfestékeiket. Talán ez megér egy vegyészmérnöki diplomát?

Fiatal házasoknak, ha nem örököltek, pénzük sem volt a mesteremberekre, akkor a rokonság felépített egy házat. Hopp: építészmérnök, kőműves, téglakészítő, (vályogvető) ács, tetőfedő szakmák kerestetnek.

Ma, ha valaki megtanulja a vályogvetést és a nádazás mesterségét, akkor művész úrnak szólíttatja magát és mutogatják a TV-ben, mint valami nagy tudású csodabogarat.

Gyermekkoromban, nagyanyám felnézett az égre (Nem az órájára!) és mondta, mennyi az idő. Rég az öreg paraszt ránézett az égre és mondta: most kell vetni, most aratni, most kaszálni, most haza kell hajtani az állatot, most sietni kell, mert jön az eső, a jég, vagy a hó. Napszaktól függetlenül, arra van észak, arra dél és hogy mennyi az idő. Tehát, ennek a buta parasztnak jár egy csillagász és egy meteorológus diploma is!

Míg napjainkban magukat művészeknek, celebeknek szólíttató emberek tucatjaival van teli a média, addig ezeket az embereket száz évvel korábban a legutolsó csárdából is elhajtották volna a zenészek, mint csepűrágó, tehetségtelen kontárokat! Ugyanis zeneművészeti főiskola nélkül is csodálatos zenészei voltak a vidéknek, akik nem gőgösen pöffeszkedtek, hanem szolgálták a művészetükkel a népet. Népünk zeneiségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a kétszázezernél is több népdal, ami kinyomtatva is megtalálható, az olyan valóban tehetséges és elkötelezett művészeknek köszönhető, mint Kodály Zoltán. De soha ne felejtsük, ezek a remekművek a nép ajkán keletkeztek!

De tudod fiam, ha a fajtád valamelyike elvégzi a képzőművészeti főiskolát és az ott elsajátított tudásával a kétszáz évvel korábban élt, férjhez menni szándékozó tizenhét éves „buta”parasztlány kelengyéjének csupán tizedrészét képes megcsinálni, akkor már művésznek nevezi magát, saját stílusirányzatot indít, a saját kreálmányait a divatbemutatók kifutóira viszi. Mondd fiam, hol itt az igazság?

Mondd fiam, összeszámoltad, hogy hány diplomát és különböző végzettséget kellene szétosztanod minden egyes buta paraszt között, akiket te leszólsz, míg a te tanult, művelt zsidód csupán egyetlen tudományágban jeleskedik? Feltéve, ha tényleg jeleskedik és nem valami kókler, aki csak azért kapott valami tudományos címet, mert a családba tartozik és összehoztak neki is egyet, mert ugye „ő is megérdemli”.

Tudod fiam, az a buta paraszt, aki nem járt iskolába, kisgyermekkorától járta az életiskoláját a nap huszonnégy órájában és mindent eltanult az öregektől.

 Így amikor Ő maga is öregember lett, többet tudott, mint száz egyetemi professzor, akik egymásnak jól hangzó titulusokat osztogatnak a felületes tudásukra és lenéznek mindenkit, akiknek nem jutott az ő szedett-vedett címeikből, mert nem tartoznak az ő köreikbe!

Ezekután, ugye elhiszed nekem, hogy a te "tanult zsidód", az aki a tudását az én buta magyar parasztomtól lopta! !!!!!!!

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""

Sok-sok ezerszer többel tartozik az én népemnek, mint amivel bármelyik magyar tartozna neki, vagy neked???

[bdpst24]

Már 25 éve támogatja a növényvédelmet a nyírségi agrovállalat

Már 25 éve támogatja a növényvédelmet a nyírségi agrovállalat

25. születésnapját ünnepli idén a Nyír-Chem Kft., a Szabolcs Szatmár-Bereg vármegyei és környéki gazdálkodók megbízható szakmai partnere. A vállalat mezőgazdasági szakáruházzal, szaktanácsadással, különleges szolgáltatásokkal és egyedülálló kínálattal is a minőségi növényvédelem éllovasa a környéken. A Nyír-Chem Kft. 1999-es megalakulása óta a Dél-Nyírség és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye egyik…

[madarashirek]

Növényvédelem – lézeres madárijesztők segítségével - Magro.hu

[kerteszallas]

kertész

A MÁV Zrt. kertész munkatársat keres Budapestre.

Új munkatársunk feladatai lesznek:– előkészíti a talajt, pótolja a hiányzó tápanyagokat– elveti a magvakat, elülteti a hagymákat, gumókat, palántákat és facsemetéket– gondoskodik az öntözésről, trágyázásról, az üvegházak szellőzéséről, megfelelő hőmérsékletéről és páratartalmáról– gyomlál és kapál, megmetszi a díszfákat és cserjéket– részt vesz a növényházi növénytermesztésben (magvetés,…

[kerteszlimlom]

Szerintem a lótetű mindenkinek a kedvenc kártevője volt állattanon mert olyan egyszerű a latin neve Gryllotalpa gryllotalpa. Amúgy is könnyű megjegyezni mert elég látványos, amikor az ember kiemeli a formalinból a 4-5 centis díszpéldányt.

Ezt az egyik kertépítős munkánál fotóztam pestmegye déli csücskében. Gyepszőnyegezni kellett, de ezek a kedves kis állatok megelőztek minket. Alapvetően ragadozó természetűek rovarokra gilisztákra vadásznak de olyan hihetetlenül otrombák, hogy miközben üldözik a csodaszarvast mindent kiírtanak az útjukból. Nem igazán kerülgetnek növényeket, meg úgy általában semmit. Ha Érdről Kistarcsára utaznak, akkor sem használják az M0-st. 

Na ilyen fenevadakból volt négyzetméterenként legalább 20-30 darab. De faragatlan természetüket a kedves tulaj, aki amúgy egy birkapörkölttel is megvendégelt minket, sajnos nem tolerálta és kiszórta, a mostmár tiltott, leginkább szerbiából beszerezhető Galation nevű szert. Neki még maradt régről egy kevés a befőttek között. Lelkére kötötték, hogy ne dolgozza földbe csak szórja el reggel, rögtön holdtölte után, féllábon állva.  Így is tett, amit a lótücskök egy tiszteletteljes felvonulással háláltak meg és egytől egyig a földfelszínen jelentkeztek további parancsokért. Itt a legtöbb lótücsöknek szomorú vége lett, aztán összeszedtük őket nehogy a lótücsökzabáló madaraknak is szomorú vége legyen hamarosan.

Próbáltam utánanézni mi ez a Galition és, hogyan működik, hogy felülre szórják és alul hat. Azt hittük valami nagyszerű csalétek, mondjuk egy Iphone X igéretével csalogatja a földfelszínre a Galation a mohó lótücsköt, aztán ott mérgezi meg, de nem így van. Gyors kutatás után megtudtam, hogy Galathion egy Blood Elf Retribution Paladin 2200-es mana kapacítással és 43k-s staminával a WoW univerzumban. A nagy ijedtségre a tulaj ekkor hozott is a házipálinkájából, amit inkább elvitelre kértünk hiszen mi nem olyan emberek vagyunk kéremszépen.

 Kétségbeesve folytattam a keresést de gyakran cirill betűs kerítésekbe ütköztem mivel nálunk már nem forgalmazzák a szert és nyugati oldalakon se láttam a hatóanyagot. Szerbül meg csak annyit tudok, hogy Evo zore meg hogy Ko to tamo peva, ami növényvédelmi szakfordításhoz sajnos kevésnek bizonyult. Végülis forumokról, félinformációkból a következő dolgokra jöttem rá.

 A Galation, mint más talajfertőtlenítő szerek is, gázt fejleszt és ez az idegméreg a földbe szivárog a lótücsök és az összes létező rovar járataiba. Azért jönnek fel mert megérezték a bajt és keresik az oxigént. Ebből az is következik, hogy a Galationt legjobb kicsit a földbe dolgozni. Nem túl mélyen csak annyira, hogy még több gáz jusson a járatok talajmélységébe. Ekkor valószínűleg még jobb a hatásfok is. A gáz képzéshez egy kevés nedvesség is kell ha felszínen van elég a harmat, vagy a föld megfelelően nedves.

 Szerencsére kevés szükségem lesz erre tudásra mert a talajfertőtlenítőket szinte mind betiltották vagy nagyon drágák. Hála az égnek mert ez a Galation is egy kisebb atombomba volt a talaj rovarközösségeinek.

[videkma]

Új ügyvezető igazgató irányítja a Syngentát

Új ügyvezető igazgató irányítja a Syngentát

Matthew Pickard lett augusztus elsejétől a Syngenta Magyarország ügyvezető igazgatója. A magyarországi vállalat eddigi vezetője, Czigány Tibor a Syngenta afrikai divíziójában folytatja pályafutását – tájékoztatták Vidék.MA hírportálunkat.

(more…)

[magaseletahegyen]

Ötödik éve a hegyen: szőlészkedünk, szőlészkedünk, a termés meg egyre kevesebb?? Idén is megvolt a szüret.

Immárom ötödik alkalommal álltunk neki a hegyi férfiak legnagyobb kihívásának: bort kell csinálni szőlőből!

Volt itt már minden: az első évben rámrohadt az egész. A 2. és a 3. év nem volt rossz, csúcstermések voltak, de minőségben nem voltunk a legjobbak. Tavaly helyrebillentettük egy kicsit a dolgot: fasza lett a szőlő (és a bor is), csak kevés.

Idén nem is számítottunk sokra, megmondom őszintén nem is bánom: sokkal könnyebb ennyi szőlővel dolgozni. Fasza lett amúgy, az idei cél a remek bor előállítása volt, pálinkát sem főztem, eladni sem adtam el, sőt még vettünk is a vöröshöz egy kis kékfrankost, hogy idén abból is küvénk legyen. Meg a rosé kínálatot is megnyomtuk egy kicsit.

A szüretet is két részre osztjuk, hogy ne egy nyomasztó, rohanós-kapkodós őrület legyen, ami éjfélig tart, hanem egy laza családi összejövetel, ahol jól érezzük magunkat, eszünk-iszunk, délutánra minden elmosva és a helyén legyen.

Így is lett: először leszedtük a fehéret: a királyleányka jól teljesített, erős 19, gyenge 20. A fürtök szépek, egyáltalán nem is rohadt (a növényvédelem és a zöldmunka jól vizsgázott). A Veltelini hozta azt amit kell: stabilan, szépen termett, gyenge 18-as lett, ez is elég fasza.

[szüret utáni lazulás a diófa alatt]

A két fehéret egyben kezeljük, küvé lesz, nem szarozok most külön-külön velük. A Veltelini elég jó szokott lenni magában is, és én személy szerint a Királyleánykát is szeretem fajta borként, de 1 év után eléggé elkezd elmászni az íze. Hiába próbáljuk kezelni, vigyázni rá, szépen-lassan elbaszódik. Nemtom miért…. Összesen olyan 500 literke van tehát a küvéből, sztem fasza lesz, sokat várok tőle.

[A préselés kemény munka, aki nem eszik, az nem is bírja]

A Zweigelt kissé gyengélkedik, azokban a sorokban sok a kihalt tüke, tavaly pótóltuk ezeket, de kell még 2-3 év, hogy az új tükék is harcrendbe álljanak. 18-as cukorral szedtük le, ha jól emlékszem, ez eddig a legjobb, amit ki tudtunk hozni belőle. Ehhez vettünk kékfrankost, ebből lett olyan 500 liter vörös, meg 250 liter rosé.

Fater külön projectjeként még készült 150 liter Cabarnet-Sauvignon, ő ezt szereti. Sztem az én vörösöm jobb lesz, majd meglátjuk.

[A csemegéből idén ivólevet készítettünk.]

Mindehhez pluszban jött még az apósom szőlője, a Barackos pincénél. Abból eddig pálinkát főztem, szar az ültetvény, mindeféle random szőlővel, de az elmúlt két évben a Miskával szépen helyrehoztuk, idén tehát azon is lett értékelhető termés. Ezért úgy döntöttem, abból is bor készül. Nagyrésze Lakhegyi mézes, aztán van benne még mindenféle, meg 2-3 sor Sárdoné. Szépen adta, lett ebből is 300 liter fehérbor, erre kíváncsi vagyok milyen lesz.

Szóval olyan 1500-1600 liternyi must lényegül át borrá éppen a pincében. Minden a helyén van.

Ősszel még nekiugrunk a fehérnek és azt is kipótoljuk, lassan elkezdjük ásni a gödröket, yeah!!!

View this post on Instagram

A post shared by Magasélet a Hegyen (@magaseletahegyen) on Sep 18, 2018 at 2:16am PDT

Gyertek az instára, tök nagy buli!!!

[viccherceg2]

“Buta paraszt” (?)   Azt mondod, a paraszt buta, mert nem járt iskolába? 2017. nyara. Állok a hivatalban, előttem egy idős házaspár. Amolyan eres kezű, picit görnyedt, hatvanas pár, szegényes ruhában. A férfi bal kezében a kalapját szorongatja. Hiszen belépett valahová, ott le kell venni, úgy illik. Elmagyarázná még egyszer, melyik rubrikába mit kell ikszeljek? És hol is írjam alá? Az ügyintéző cicceg, látványosan unja az életét. Én már rég megtanultam: ha sorban kell állni, akkor sorban állok és igyekszem ezen nem forrongani, mert ha még forronganék is, azzal a sor nem halad jobban, csak én teszem tönkre az idegrendszeremet. Az idős pár végül elköszön, a kijárat felé igyekszik. Én kerülök sorra. Az ügyintéző azt gondolja, cinkosra lelt bennem. Buta parasztok, alig értették meg, mi a teendő. – mondja. Nem szólok semmit, a tekintetem épp elég erős ahhoz, hogy rájöjjön, mégsem én vagyok az ő embere. Lehajtott szemmel “végez velem”. A napokban olvastam egy elképesztően jó cikket a facebookon és miután elolvastam (aztán elolvastam még egyszer), ez a fenti eset jutott eszembe. Mutatom nektek, gondolkodjatok el rajta, kérlek: “Fiam, te azt mondod nekem, hogy” csakis a tanult emberek vitték előre az országunkat? “A tudósok és művészek? /…/ a paraszt buta volt, mert nem járt iskolába? Akkor beszélgessünk, fiam! Tudod, az a ‘buta paraszt’ állatot nevelt, tenyésztett és nemesített. Minden hazai tájegységnek megvolt a rá jellemző állatállománya, ami követte a helyi adottságokat, úgymint növényzet, csapadék, talajviszonyok és hőmérséklet. Ez így kimerít vagy kettő egyetemi diplomát! Érdekességként: a magyar tarka szarvasmarhának ötven éve még 12 tájfajtáját tartották nyilván, mára már csak magyar tarkát ismeri a szakirodalom. Tehát amit ez a ‘buta paraszt’ több száz év szorgalmas nemesítő tevékenységével létrehozott, azt a te tanult embered felelőtlen összevissza keresztező tevékenységgel mára teljesen tönkretette! Az a ‘buta paraszt’ ez mellett gabona és zöldségnövényt, továbbá gyümölcsöt termesztett, nemesített. /…/ ezeket a gyümölcsöket például nem kellett permetezni és jól tárolhatók voltak, míg a mai okos professzorok által újított növények, úgynevezett növényvédelem nélkül nem hoznak termést, mert elviszik a betegségek, továbbá /gyümölcseik/ hűtőház nélkül szinte azonnal tönkremennek. Szóval a ‘buta parasztnak’ itt is kioszthatsz néhány egyetemi diplomát: növénytermesztő, növényorvos, nemesítő, kertész… A hiba csak ott van, hogy nem ismeri a latin nevét. Ez a ‘buta paraszt’ ezen kívül még gazdálkodni is tudott a terméssel, egyik évről a másikra meg kellett terveznie, hogy a leendő termésből megéljenek. Továbbá tartalékot kellett képeznie. Az állatállomány ellátására is kellett gondolnia és ami a legfontosabb, megfelelő minőségű és mennyiségű vetőmagról kellett gondoskodnia, hogy a jövő évben mindezt újra megtehesse. Nos ezért jár egy közgazdász diploma és egy raktározási, raktárkezelési, logisztikai végzettség is. De itt még nincs vége, az állatok levágása, feldolgozása, tartósítása és a hús modern eszközök nélküli tárolása, a növények tárolása, feldolgozása, még egy hentes szakmunkás bizonyítványt, további konzervipari ismereteket is feltételez, és legalább egy élelmiszeripari technikusi bizonyítvány kiosztását is megköveteli. Az állatokkal folyamatosan fellépő betegségeket is gyógyítani kellett valakinek. Egy személyes élmény: kisgyermekként /láttam, hogy/ az egyik tehén benyelt egy almát, ami megakadt a torkán és fuldoklott. Az állatorvos azt tanácsolta, hogy metsszék el a torkát és mérjék ki az állatot, mert menthetetlen. Nos, az egyik öreg tanulatlan ‘buta paraszt’ amikor ezt meghallotta, megfogta a Dr. úr gallérját és kivágta az istállóból, kért egy kicsi kést, benyúlt az állat szájába és szétvágta az almát. Ez a tehén utána még számtalan borjút ellett. Tehát a ‘buta parasztnak’ jár egy állatorvosi diploma is! De régen csak nagyon indokolt esetben fordult orvoshoz is, ma ilyenkor megyünk kórházba. Mert a kisebb betegségeket odahaza kezelte, otthon szült, a kertben megtermelte /vagy a környéken begyűjtötte/ a gyógynövényeket. Szinte minden faluban volt egy bába, vagy egy javasember, javasasszony, aki gyógyított embert és állatot egyaránt. Tehát jár egy orvosi és egy gyógyszerészi diploma is ennek a ‘buta parasztnak’. Saját maguk készítették a mosó, mosdó, mosogatószerüket, ruha, fa, falfestékeiket. Talán ez megér egy vegyészmérnöki diplomát? Fiatal házasoknak, ha nem örököltek, pénzük sem volt a mesteremberekre, akkor a rokonság felépített egy házat. Hopp: építészmérnök, kőműves, téglakészítő, (vályogvető) ács, tetőfedő szakmák kerestetnek. Ma, ha valaki megtanulja a vályogvetést és a nádazás mesterségét, akkor művész úrnak szólíttatja magát és mutogatják a TV-ben, mint valami nagy tudású csodabogarat. Gyermekkoromban nagyanyám felnézett az égre (nem az órájára!), és mondta, mennyi az idő. Régen az öreg paraszt ránézett az égre és mondta: most kell vetni, most aratni, most kaszálni, most haza kell hajtani az állatot, most sietni kell, mert jön az eső, a jég, vagy a hó. Napszaktól függetlenül, arra van észak, arra dél és hogy mennyi az idő. Tehát ennek a ‘buta parasztnak’ jár egy csillagász és egy meteorológus diploma is! Míg napjainkban magukat művészeknek, celebeknek szólíttató emberek tucatjaival van teli a média, addig ezeket az embereket száz évvel korábban a legutolsó csárdából is elhajtották volna a zenészek, mint csepűrágó, tehetségtelen kontárokat! Ugyanis zeneművészeti főiskola nélkül is csodálatos zenészei voltak a vidéknek, akik nem gőgösen pöffeszkedtek, hanem szolgálták a művészetükkel a népet. Népünk zeneiségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a kétszázezer népdal, ami kinyomtatva is megtalálható, az olyan valóban tehetséges és elkötelezett művészeknek köszönhető, mint Kodály Zoltán. De soha ne felejtsük, ezek a remekművek a nép ajkán keletkeztek! De tudod fiam, ha /a most a tanultak valamelyike/ elvégzi a képzőművészeti főiskolát, és az ott elsajátított tudásával a kétszáz évvel korábban élt, férjhez menni szándékozó tizenhét éves „buta” parasztlány kelengyéjének csupán tizedrészét képes megcsinálni, akkor már művésznek nevezi magát, saját stílusirányzatot indít, a saját kreálmányait a divatbemutatók kifutóira viszi. Mondd fiam, hol itt az igazság? Mondd fiam, összeszámoltad, hogy hány diplomát és különböző végzettséget kellene szétosztanod minden egyes ‘buta paraszt’ között, akiket te leszólsz, míg a te tanult, művelt /embered/ csupán egyetlen tudományágban jeleskedik? Feltéve, ha tényleg jeleskedik és nem valami kókler, aki csak azért kapott valami tudományos címet, mert a családba tartozik és összehoztak neki is egyet, mert ugye „ő is megérdemli”. Tudod fiam, az a ‘buta paraszt’, aki nem járt iskolába, kisgyermekkorától járta az élet iskoláját a nap huszonnégy órájában, és mindent eltanult az öregektől. Így amikor Ő maga is öregember lett, többet tudott, mint száz egyetemi professzor, akik egymásnak jól hangzó titulusokat osztogatnak a felületes tudásukra és lenéznek mindenkit, akiknek nem jutott az ő szedett-vedett címeikből. Mert nem tartoznak az ő köreikbe! Ezek után, ugye elhiszed nekem, hogy a te tanult /embered/, aki a tudását az én ‘buta parasztomtól’ lopta, sok ezerszer többel tartozik az én népemnek, mint amivel bármelyik magyar tartozna neki, vagy neked?”  

[hirzilla]

Megjelent Európában a poloskák természetes ellensége! http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/hirtv/2019/04/07/megjelent-europaban-a-poloskak-termeszetes-ellensege/?feed_id=22579&_unique_id=5ca99bc188dc3 Egy nemzetközi kutatócsoport a svájci Ticino kantonban három különböző helyen található almaültetvényenfedezte fel az ázsiai márványpoloska (Halyomorpha halys) természetes ellenségét, a szamurájdarazsat (Trissolcus japonicas). Azt még nem lehet tudni, hogy a szamurájdarázs – ami egyébként a poloska parazitált tojásaiból kel ki – hogy került Európába, de tudósok szerint az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a poloskák a saját testükön hozták be az ellenségeiket, a nem több mint 2 milliméter nagyságú apró darazsakat. És az sem biztos, hogy Svájcban jelent meg először a kontinensen. Szakértők szerint a szamurájdarázs az alpesi országgal szomszédos Olaszországban már korábban letelepedhetett. Sokan nem emlékeznek rá, de 2008-ban is volt már egy poloskainvázió, csak akkor az afrikai eredetű, zöld hátú vándorpoloska lepte el Magyarországot. Az elmúlt években viszont az ázsiai márványpoloska szaporodott el hazánkban, ami sokkal invazívabb faj, mint az afrikai poloska. Rengeteg kárt okoz a mezőgazdaságban, de a nyílászárókon keresztül még a háztartásokba is befészkelik magukat. Ezért a rovarászok, mezőgazdászok már a kétezres évek közepén elkezdték keresni a márványpoloska ősi, természetes ellenségét. A tudósok olyan parazitoid fajt kerestek (A parazitoid és a parazita közötti különbség, hogy előbbi megöli a gazdaszervezetet, melyen élősködik.), amely a poloska petéibe rakja saját petéit, így a fejlődő lárva felfalja a poloska utódait. A kutatásokat Ázsiában kezdték meg, ott pedig a legelterjedtebb faj, amit találtak, az a szezámmagnál is kisebb szamurájdarázs volt. Később az USA-ban folytatták avizsgálatokat, ahol számos kérdés merült fel: Milyen hatással van az őshonos fajokra a „spontán betelepített” szamurájdarázs, vagyis hogy működik a biológiai növényvédelem? Afrikában például egy dél-amerikai darázsfaj, az Apoanagyrus lopezi betelepítésével sikerült visszaszorítani az édesburgonyán élősködő bíbortetűt. Hawaiin viszont visszafelé sült el a mongúzok betelepítése, amelyeknek elvileg a patkányokat kellett volna elpusztítania, de őshonos állatok, madarak, teknősök is áldozatul estek a mongúzoknak. 888.hu http://hirtv.hu/hirtvszines/megjelent-europaban-a-poloskak-termeszetes-ellensege-2479379?utm_source=feed&utm_medium=rss

[brucesteiner]

Halotti beszéd

LŐVEI Pál (Élet ÉS Irodalom, 2017. augusztus 25.)

"Mi, a magyar nemzet tagjai ( ...) vállaljuk, hogy örökségünket, ( .. .) a magyar kultúrát, ( ...) a Kárpát-medence (...) ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk." (Magyarország Alaptörvénye, 2011) Az örökség és az ember alkotta értékek pontosabb mibenlétéről az Alap törvény hallgat, de a megfogalmazása óta eltelt több mint hat év kormányzati cselekedetei elég világosan kirajzolják, hogy mi nem tartozik közéjük.

Semmiképpen nem lehetnek részei ennek az örökségnek például a műemlékek mint ember alkotta értékek, hiszen a kezelésükre, védelmükre, megismerésükre, megismertetésükre hivatott, 1872 óta fennálló állami intézményrendszert az elmúlt hét év során fokozatosan szétverték, hogy napjainkban utolsó szakembereit is elüldözzék, munkájukat és életüket ellehetetlenítsék.

Előzetesen álljon itt egy esettanulmány, amelynek szereplője 1976-ban lett az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa, ahol 1992-ig dolgozott. 2001-ig az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH), majd 2012-ig a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) volt a munkahelye. 2016 végéig a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központban tevékenykedett, hogy újévtől nem kevésbé előkelő intézmény adjon neki helyet, mint a Miniszterelnökség. 41 év alatt öt munkahely -igazi életpálya, pedig vándormadár hősünk egész hivatali életében a budavári Táncsics Mihály u. 1. egyik sarkának összesen négy helyiségében mozgott csak -mint az alapviccben az egyszeri bácsi, aki az Osztrák-Magyar Monarchiában született, élt Csehszlovákiában, Magyarországon, a Szovjetunióban és Ukrajnában, pedig életében nem hagyta el Ungvárt. Októberben egyébként egy újabb munkahelyváltás -várhatóan helyszínváltás nélkül -jönne, csak a műemlékvédelem egyik leghosszabb ideje az intézményrendszerben dolgozó aktív munkatársának valahogy elege lett a sok hercehurcából, és a "negyvenéves" jogszabályt kihasználva szeptemberben nyugdíjba vonul.

Hősünk kollégái között akad egyébként olyan is, aki a KÖH és a Forster Központ között beiktatta még a Budapesti Kormányhivatalt és a Lechner Lajos Tudásközpontot is: hét munkahely hat váltással, de csupán harmincnyolc év műemlékes tevékenység során -neki egy kicsi még hiányzik a nyugdíjhoz.

Figyelemre méltó ezen időszak munkahelyi vezetőinek -igazgatók, majd elnökök, végül az örökségvédelemért felelős miniszterelnökségi helyettes államtitkárok -számbavétele: 1976 óta 17 volt, igaz, egyikükre kétszer is sor került. Ez a vezetők hivatalviselési idejét tekintve átlagban nem egészen két év öt hónap. A rendszerváltás óta eltelt 27 év 15 vezetőt látott, mintegy egy év tíz hónapos átlaggal, 2010 óta pedig hét év alatt nyolc vezető -már csak 11 hónap a forgásidő, 2012, a KÖH megszüntetése óta pedig alig öt év alatt hét vezető, a vezetői periódusok átlaga már éppen csak átlépi a nyolc hónapot. Összehasonlításképp: 1872 és 1949 között -a Műemlékek Ideiglenes, majd az első műemléki törvény megszületésétől (1881) kezdve Országos Bizottsága időszakában -nem egészen 77 év alatt hat elnök és hat előadó (a szakmai ügyvezető), 12 és 3/4 év az átlag (még úgy is, hogy egyikük egy-két hónapig volt csak hivatalban 191 9-ben).

Az 1997-ben született műemlékvédelmi (és több más) törvényt 2001 -ben felváltó örökségvédelmi törvény módosítgatásai ehhez hasonlóan egyre gyorsabb ütemben követik egymást -az egyszemélyi vezető mint forma, valamint a jogszabály mint tartalom dialektikus egységében. Stabilitásról semmiképpen nem beszélhetünk tehát -1990 óta folyamatos a bizonytalanság, állandó a változtatási szándék, de 2010 óta még inkább szembeszökő a dolog, hogy a kormányzat alibicselekedetekben megnyilvánuló teljes erőbedobással igyekszik orvosolni a műemlékvédelem területén kialakult permanens káoszt, amely nélküle nem jött volna létre. A vezetők nagyobbik fele teljesen kívülállóként került a posztjára, a rövidülő szolgálati periódusok pedig még az alapfogalmak megtanulására (ha esetleg lett volna rá igény...) sem elegendők. Az alapfogalmak kapcsán semmiképpen sem bonyolult szakmai alapvetésekre gondoljunk, mint mondjuk az osztrák művészettörténész-műemlékvédő Alois Riegl értékelmélete, hanem az államigazgatás legalapvetőbb tényeire -mi következik például abból, hogy a jegyzékbe vett műemlékek legalább háromnegyede nem a fővárosban található. 2012-ben a Budapesti Kormányhivatalnál még érthető volt, hogy nem voltak tisztában azzal, mi is egy vidéki kiszállás, de két-három hónap alatt azért megoldották a problémát. A kormányzati háttérintézmények között megszüntetendőként 2016. január végén bejelentett Forster Központ 2017 januárjával a Miniszterelnökségre került munkatársainak 2017 májusában még mindig az okozott gondot -átvételük után lassan öt hónappal, de a 2016-os bejelentés óta 15-nél is többel -, hogy mi is az és mire is való a kiszállás. így aztán nem csoda, hogy olyan sosem hallott dolgok, mint a műemléki könyvtár, tervtár, fotótár, irattár feladatáról, értékéről senkinek elképzelése sincs a döntéshozók köreiben.

Nem kell nagy tehetség hozzá, hogy megjósoljuk: akárhányszor átnevezhetik az intézményeket, akárhányszor áthelyezhetik a még meglévő műemléki szakembereket, akárhányszor összevon hatják vagy szétdobhatják ad hoc módon a szervezeti egységeket, akárhány államtitkárt vagy helyettes államtitkárt, miniszterelnökségi főosztályvezetőt is nevezzenek ki ezek levezénylésére és váltsanak le, a dolog nem fog működni. Alapvetően nem az elnökök és a helyettes államtitkárok szakmai inkompetenciája okozza a problémát -a válságot persze azért sikeresen mélyítik -, ilyen keretek között a leghozzáértőbb szakember sem tudna eredményt felmutatni, egyszerűen a hivatali rendszer, a kormányzati filozófia alkalmatlan az eredményes munkához.

A műemlékvédelem eróziója 2001-ben kezdődött, amikor a több intézmény összevonásával -akkor is, mint manapság, a bürokráciacsökkentés populista, nevetséges jelszava volt a hívószó -létrejött a KÖH, látszólag a műemlékvédelembe olvasztva be a régészetet, műtárgyfelügyeletet, folyóirat- és színháznyilvántartást, kegyeleti bizottságot. A 2001-es vízfej a definiálatlan és parttalan örökségvédelem jegyében elvette a műemlékvédelem nevét, aminek pedig nincs neve, lassan létezni is megszűnik.

A 2011-től a megyei kormányhivatalokba kiszervezett műemlékvédelmi hatósági részlegek 2012-ben elvesztették a védett műemlékekre vonatkozó építéshatósági jogkörüket, és csak meglehetősen gyenge jogosítványokkal rendelkező szakhatóságként véleményezhetik a tervezett beavatkozásokat. 2013-tól a tevékenység atomizálása beteljesedett azzal, hogy az elsőfokú hatóság szerepét a járások vették át, a másodfok pedig a megyékhez került. A legkisebb lehetősége sem maradt meg annak, hogy az ország területén egyébként nemcsak szakmai, de állampolgári szempontból is elvárható egységes szempontok szerint végezze a műemlékvédelem a tevékenységét. Némelyik megyében az egyetlen ifjú ügyintéző tanácsot legfeljebb a szomszéd helyiségben dolgozó köjálos, esetleg gyám ügyes kollégától kérhet, bár a mezőgazdasági növényvédelem sincs messze, de a szomszéd megyében tevékeny kollégájával már nincs kapcsolatban, és a mostanáig még létező, bár egyre fogyó tudományos részleg hez sem fordulhatott, hiszen az valóban inkompetens kormányhivatali főnökeinek szemében ennek az inkompetenciának a bizonyítéka lenne. A napjainkban éppen zajló végső átszervezés során pedig a Miniszterelnökség lényegében betiltotta a tudományos szakvélemény kikérését, illetve kiadását. 2012 szeptemberében egy váratlan, a miniszterelnök kezdeményezte kormánydöntéssel, a kecskeméti Mercedes gyár panaszának következtében megszűnt az éppen abban a régészeti ügyben teljesen vétlen és a dolog rendbetételét már meg is kezdő KÖH.

A több lábon álló, akadémiai kutatóintézettel, egyetemi tanszékekkel, kiterjedt múzeumi háttérrel rendelkező régészetet a dolog nem vitte a padlóra, a műemlékvédelemnek viszont az egyetlen állami intézménye szűnt ezzel meg. A romokon végül a két hónappal korábban kinevezett Cselovszki Zoltán elnök érdekérvényesítő képességének köszönhetően (2000-ben OMVH-elnökként még az ő egyik tanácsadója volt a pártkörökbe alighanem éppen általa beprotezsált Habony Árpád) létrejött Forster Központ már csak a még érintetlen műemléki gyűjtemények és a tudományos részleg egy részének őrzőjeként, valamint az 1957-ben alapított Műemlékvédelem című folyóirat -az utolsó hazai műemléki szakpublikációs fórum -Iapgazdájaként lassíthatta le némileg a pusztulást. Közben folyamatosan változott az örökségvédelem kormányzati fedőszerve" is, az Emberi Erőforrások Minisztériumát a Belügyminisztérium, majd a Miniszterelnökség követte -semmiképp nem csökkentve a folyamatok fentebb már vázolt kaotikusságát.

A Forster Központ megszüntetésének 2016 eleji bejelentését a Táncsics utcai székház kiürítése követte -részeként a budai vár és várnegyed kormányzati-minisztériumi elfoglalásának. Májusban bezárták a gyűjteményeket -a folyóiratokkal együtt vagy 60 000 kötetet számláló, a Kárpát-medencében páratlan szakkönyvtárat, a több mint 700 folyóméternyi (50 000 db) felmérési, terv-és kutatási dokumentációt, tovább 120 000 rajzot tartalmazó műemléki tervtárat, a félmillió felvételt őrző -az üvegnegatívoktól a digitális felvételekig terjedő -fényképtárat, valamint a kihelyezett levéltári egységként az intézményes műemlékvédelem 1872-ben kezdődő, teljes történetét magában foglaló irattárat. A gyűjtemények anyaga 1919/22-ig tartalmazza a történeti Magyarország teljes területének emlékeire vonatkozóan addig összegyűjtött dokumentumokat is -ennek megőrzésével, feldolgozásával és nem kis részben a határon túlról érkező szakemberek kiszolgálásával a műemléki szervezet az utóbbi három évtizedben jelentős mértékben, az érintettek egyértelműen pozitív értékelését kiérdemelve járult hozzá a Kárpát-medence országai tudományos együttműködéséhez (a határon túlra került műemlékek e dokumentumok segítségével történő, értő helyreállítása nemzeti érdekünk is!). A felsorolt gyűjtemények napi szintű használata képezi a kutatás, a szakszerű tervezés és a hatósági eljárás alapját -jogszabályi kötelezettségként is. Ennek ellenére az augusztusban új helyén megnyitni ígért gyűjtemények most, egy évvel később is bedobozolva várják sorsukat.

A tudományos kutatás számára is pótolhatatlan gyűjtemények áldatlan, a műemlékvédelmi tudományos kutatógárda bizonytalan helyzetét, a Forster Központ megszüntetésével kapcsolatos kormányzati intézkedéseknek még november végén is teljes hiányát érzékelve a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Tudományos Bizottsága december eleji ülésére meghívta az örökségvédelemért felelős miniszterelnökségi helyettes államtitkárt, dr. Puskás Imrét, aki a beszélgetésre azzal a hírrel érkezett, hogy a gyűjtemények és a munkáját részben arra alapozó teljes tudományos részleg egyben marad 2017 januárjától is, mégpedig közvetlenül a Miniszterelnökség szervezetén belül. Ígéretet kaptunk az egyébként több száz előfizetéssel rendelkező Műemlékvédelem című folyóirat további kiadására is. (Vö. Marosi Ernő: "Orvos, magadat gyógyítsd", ÉS, 2016/49., dec. 9.) A döntés ugyan megszületett, de érdemi intézkedésekre 2017 első felében sem került sor. Még két hét sem telt el a gyűjtemények átvételét követően, amikor a részben kiürített, karban nem tartott Táncsics utcai épületben spórolás okán csak lezárt, de nem víztelenített távfűtés szétrobbant csöve eláztatta a pincében bedobozolva költözésre váró tervtári dokumentumok egy részét -a helyzetről közvetlenül nem a Miniszterelnökség tehetett, de a bezárás fél évvel korábbi kierőszakolásában és a költözés elmaradásában alapvető szerepe volt.

A tudományos részlegek csatárIáncban értesített munkatársai és a társintézmények azonnal megkezdték a mentést, de a szükséges restaurálás kezdetére több hónapot kellett várni.

Máig nem oldódott meg a könyvtári folyóirat-előfizetések kérdése: a francia műemlékvédelem közel másfél évszázada az országban egyedül ide járó folyóirata például -az ötvenes években is folyamatosan érkezett! -ebben az évben már hiányzik. A problémákkal először láthatóan ekkor szembesülő (!) minisztériumi gazdasági és egyéb részlegek, államtitkárok és helyettes államtitkárok egy emberként utálták a helyzetet, amely részükről gondolkodást, koncepciót, múltismeretet, jövőképet, pénzt igényelt volna, minderre tavaly január óta nem vállalkoztak, illetve amelyekkel -talán az utolsó kivételével, de azt is sajnálták -eleve nem is rendelkeznek.

A művészettörténet-tudományt nemcsak a kutatásainak tárgyát képező építészeti alkotások legjavát kitevő műemlékállomány egyre kedvezőtlenebb helyzete érinti közvetlenül, de a 145 éves intézményes magyar műemlékvédelemben felhalmozódott tudás sorsa is. Ez a művészettörténeti tudás olyan természetű, hogy alapvetően egyetemen nem, csak a gyakorlati munkában sajátítható el. Ez az évtizedek óta halmozódó, a közvetlen munkakapcsolatok útján hagyományozódó építészettörténeti tudás, amely a műemlékek komplex kutatásának (ennek csak egyik része a tevékenység sokoldalúságát nem is tükröző "falkutatás") módszerein alapul, az intézményi háttér megszűntével nagyon könnyen veszhet semmibe. Így a helyzet tarthatatlanságát érzékelve a Művészettörténeti Bizottság 2017 közepén újabb levelet írt a területért felelős helyettes államtitkárnak, ezúttal az addigra már leváltott dr. Puskás Imre utódjának, dr. Latorcai Csabának, aki a bizottság elnökével július közepén létrejött találkozója során kijelentette, hogy a Műemlékvédelem folyóirat ügye egy-két héten belül rendeződik -ez azóta sem történt meg, a kiadóval a szerződést továbbra sem írták alá. Az egyértelműen kiderült, hogya műemléki gyűjtemények kezelésével és a tudományos részlegek integrálásával kapcsolatos feladatokat nem tartják a Miniszterelnökségre valóknak (valójában képtelenség is), azt azonban senki nem ismeri be, hogy a korábbinál is rosszabb helyzetet a Miniszterelnökség döntései okozták, és másfél év állt volna rendelkezésükre a megoldás kidolgozására. Valódi megoldás egyébként csak egy szakhatósági jogkörű Műemlékvédelmi Hivatal lenne, ennek azonban a helyettes államtitkár semmilyen realitását nem látta. Végül ígéretet tett arra, hogy a problémákra rövid időn belül megoldást fognak találni.

Az utóbbi hetekben előbb a Nemzeti Örökség Intézete, majd a Nemzeti Múzeum merült fel mint lehetséges befogadó intézmény - lehet, hogy a Miniszterelnökség bugyraiban (vö. Dante) más is főtt még. Végül az érintett munkatársaknak már augusztusban bejelentették, hogy a műemlékvédelem tudományos részlegei -a Miniszterelnökségen maradó műemléki nyilvántartást megerősítő talán két művészettörténésztől és a kastélyprogramhoz delegált ugyancsak két munkatárstól eltekintve -ősszel a Magyar Művészeti Akadémiához kerülnek, együtt a műemléki gyűjteményekkel.

A gyűjtemények elhelyezésének problémái ezzel nem oldódnak meg, nemhogy a megnyitásukra, de megfelelő raktározásukra sem látszik reális esély az elkövetkező hónapokban. Az MMA-nál teljesen hiányzik a szakmai háttér, bármiféle kapcsolódási pont is. Ezeknél is nagyobb baj, hogy ezzel a gyűjtemények "holt" anyaggá, lezárt archívummá válnak, elveszítik a műemlékvédelemhez kapcsolódó valamennyi funkciójukat, egyben a fejlődés, a mindenkori aktuális anyagok bekerülésének esélyét is - a helyreállításokhoz szükséges történeti dokumentumok összevadászása egyre több intézmény felkeresését teszi majd szükségessé.

A Művészettörténeti Bizottság 1995-öt követően 2012-ben tekintette át a szakma helyzetét. Kiderült, hogy a műemlékvédelem intézményrendszerében 1995-ben betöltött művészettörténészi státuszok száma 2012 elejére az eredeti 60 százalékára olvadt -miközben a feladatok, például a műtárgyfelügyelettel még bővültek is. A tendencia azóta, az átszervezése k irányát, a kilátástalanságot érzékelő, a kínálkozó lehetőségeket megragadó kollégák távoztával folytatódott. A már létszámában 50 százalék alá csökkent művészettörténészi gárda (és a hozzájuk hasonlóan az épületkutatásban tevékeny régészek) a gyűjteményekkel közös megőrzése, a folyamatosság egyfajta szimbólumává vált Műemlékvédelem folyóirattal együtt még mindig a valamikori újrakezdés, egy új állami műemlékvédelem felépíthetőségének az ígéretét hordozta. Amikor ezek a számok is szóba kerültek a júliusi megbeszélésen, a helyettes államtitkár határozottan károsnak ítélte ezt a folyamatot, kijelentve, hogy szerinte éppen a művészettörténészek azok, akik leginkább képesek a műemlékvédelem teljes folyamatát áttekinteni, számukat így egyenesen növelni szükséges.

A kinyilvánított elvek (Id. Alaptörvény és miniszterelnökségi nyilatkozatok) és a valódi tettek között azonban -mint már annyiszor -antagonisztikus ellentét feszül. A legújabb hírek szerint az MMA-hoz is csak néhány kutató kerül, és megkezdődött a többiek helyzetének ellehetetlenítése. A napokban féltucatnyi, húsz-harminc-harmincöt éve a műemlékvédelemben dolgozó, szakpublikációk sorát felmutató, esetleg még tudományos minősítéssel is rendelkező, közismert és elismert kutató kapta meg átirányítási papírját a Miniszterelnökség pályázatelbírálási részlegéhez annak a kormányzati elvnek a jegyében, miszerint a kormány tisztviselő bármilyen államigazgatási területen bevethető, függetlenül a szükséges szaktudás és tapasztalat meglététől. Kormányhivatalokban korábban is volt már példa arra, hogy régészt például gyámügyekkel bízzanak meg. Az ügyintéző állampolgárokat ezek a lehetőségek csakis a legnagyobb tisztelettel tölthetik el a róluk minden eszközzel, akár egyes szakterületekhez nem értő hivatalnokok és ügyintézők útján is gondoskodó állam iránt. Felháborodott építészektől lehet ugyan időnként hallani, hogy a Miniszterelnökségtől minden építészeti, építészet-és művészettörténeti, műemléki ismeretet nélkülöző tárgyalópartnereket kapnak, akik már középvezetői kinevezésük hírére is magabiztosan nyilatkoznak bármiről, hiszen az államigazgatási beosztásnak a korlátlan szakértelem is nyilvánvalóan velejárója.

A szakmaiatlan átirányításokkal persze nem valódi szakemberekkel esetleg gyengébben eleresztett részlegek megerősítése a cél, hanem a kírúgní szándékozott munkatársak lehetetlen helyzetbe hozása és végkielégítés nélküli felmondásra kényszerítése.

Hétévnyi fájdalmas élve boncolás eredményeképp a műemléki gyűjtemények lezárt és egyébként is hozzáférhetetlen archívummá tételével és az utolsó még nagyjából épségben maradt, tudományos részleg szétverésével a magyarországi állami műemlékvédelem megszűnt létezni. Élt 145 évet.

[bdpst24]

Biztonságos az ugróvillásokra a két népszerű növényvédő szer

Biztonságos az ugróvillásokra a két népszerű növényvédő szer

A kijuttatási koncentráció betartása mellett két széles körben alkalmazott növényvédő szer (a Quadris és a Flumite 200) is biztonságos a talajéletben rendkívül fontos szerepet betöltő ugróvillások túlélésére nézve – közölték a MATE és a Brémai Egyetem kutatói a rangos Ecotoxicology and Environmental Safety szakmai folyóiratban megjelent legújabb tanulmányukban. A kémiai növényvédelem a világ…

[kerteszallas]

kertfenntartó, kertépítő

Kertfenntartó, kertépítő munkakörbe keressük új kollégánkat.

Budapest és vonzáskörzetében végzendő rendszeres kertfenntartási munkákra és alkalmi jellegű, kisebb kertépítésekre keresünk kollégát hosszú távra. Főbb feladatok: Magánkertek általános fenntartási és ápolási munkáiGyep-és ágyásfelületek rendszeres ápolásaFák és cserjék metszéseNövényvédelmi feladatok ellátásaKertfenntartásban használt gépek szakszerű kezelése és karbantartásaÖntözőrendszerek…

[kerteszlimlom]

Valaki nagyon frusztrált lehetett már...de ha a galambok nem is a hernyók így is leették.

valószínűleg ezek felesleges rákász ketrecek amúgy, mert a kép Beerben készült egy valaha volt halászfaluban.

[videkma]

A fagy nemcsak kárt okozhat a mezőgazdaságban, a hidegnek jótékony hatása is lehet

A fagy nemcsak kárt okozhat a mezőgazdaságban, a hidegnek jótékony hatása is lehet

A hideg és a téli fagyok nemcsak kárt okozhatnak a mezőgazdaságban, jótékony hatásuk is lehet, például elpusztítják az elszaporodott kártevőket.

  A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) az MTI megkeresésére közölte: a nagy hidegnek jótékony hatása is van a növénytermesztésben és a kertészetben, az utóbbi időben ugyanis egyre nagyobb kihívást jelentett a növényvédelem, mivel az éghajlat általános…

[havastanya-blog]

A péceli „tündérkert” megnyitotta kapuit

New Post has been published on http://havastanya.hu/peceli-tunderkert-megnyitotta-kapuit/

A péceli „tündérkert” megnyitotta kapuit

2014 első félévében Sára János gyümölcsész mester megnyitotta a több mint 300 helyi és történelmi gyümölcsfajtát őrző péceli gyűjteményes kertjének kapuit. Januártól májusig minden hónap egy megadott péntek délelőttjén összejöttünk a Szárazhegyi dűlőben megtanulni Tőle a hagyományos gyümölcsészet gyakorlati fogásait: a gyűjteményes kert kialakításának lépéseit, a talaj megszelídítését és termőre fordítását, az oltó vesszők begyűjtését és tárolását, a szemzés és oltás eljárásait, a fasebkezelés praktikáit, a termő és a levélrügyek megkülönböztetését, a metszés műveletét, a növényvédelem fogásait és még sorolhatnám. A tudás átadásában János bátyánk tanítványa, Szűcs Gergő kisgyőri gyümölcsész önkéntes segítsége is jelentős szerepet játszott.

A programot a Márványhegy Környezetvédelmi és Mérnöki Szakértő Bt. karolta fel, és az MNVH projektötlet pályázat támogatása biztosította a resztvevők ingyenes bekapcsolódását. A fél éven át tartó képzés nagy előnye volt, hogy a résztvevők hónapról hónapra nyomon követhették a kert változásait, a közös műveletek eredményeit, nem csak egy-egy kerti pillanatba tekinthettek be, hanem egy folyamatnak lehettek részesei.

A meghirdetett lehetőség nagy népszerűségéből arra következtettünk, hogy a sok elméleti tudás gyűjtése után elérkezett a tettek ideje, a bejelentkezett biológusok, ökológusok, kertészek és agrármérnökök, sőt jogászok mind arra voltak kíváncsiak, hogy az iskolapadban tanult dolgokat hogyan lehet átültetni a valóságba.

A magukkal hozott eszközökkel mindenben aktívan részt is vehettek és a „csinálva tanulás” módszerével élő tudást vittek haza a számos begyűjtött különleges gyümölcsvesszővel együtt. Így a kert maga is, mint egy termő kert-fa sok kis tündérkert-magot szórt el mindenfelé az országban – a vesszőkkel és a felhasználásukhoz szükséges tudás alappal – a távolról is érkező résztvevők lelkesedésének és a kert adakozó gazdájának köszönhetően.

A havi rendszerességű együttlétek a résztvevőkből egy kis gyümölcsész csapatot is kovácsoltak, akik további segítséget tudnak egymásnak nyújtani, egymást erősítik a fajtamentés iránti elkötelezettségben, háttérbázisát, megtartó hálóját képezik az ügynek. Jó példák arra, hogy nem csak a nagy génbankok, de az egyes kiskert tulajdonosok is sokat tehetnek a hagyományos gyümölcsfajtáink megmentése érdekében.

A tanulást-tanítást mindaddig folytatjuk, amíg bár egy befogadó is jelentkezik rá!

Szerző: Mátyás Izolda, 2014. május 10.