#mosolygo arcod

[csekofanni]

Tudod sosem szerettem a telet. De ezen a telen Te velem voltál, és észre sem vettem, hogy eltelt. Nem is emlékszem hogy fáztam volna, és arra sem hogy sötét estén havazott-e?

De az megmaradt hogy mosolygó arcodat láttam mikor rám néztél. A hideget sem éreztem mikor lakásod felé mentem meleg ölelésedért.

És tudod most lejárt a nyár és úgy érzem, életem eddigi leghidegebb évszaka volt ez.

[egytorottszivulany]

4 év

Megint eltelt egy év,

Sötétbe borult az ég,

Nézem csillagokat,

Felidézem hangodat.

Emlékszem, mikor sírtam,

Azonnal a szivárványt mutattad,

Kacagtál és nevettél,

Mindig amig éltél.

Annyira hiányzol!

Remélem már nem fázol.

Én most is reszketek,

S nélküled rettegek.

Vajon figyelsz fentről?

Látod van ki szeret lentről.

Kérlek, gyere vissza, itt a helyed!

Kérlek..fogd meg reszkető kezem.

Mond, hogy ez csak egy álom,

S ha felkelek megtalálom,

Újra mosolygos arcod látom,

Megint az én Nagypapámon.

Hiányzik a támaszom,

Az ember, ki elindított utamon.

Csalódtál bennem? Utálsz?

Szenvedésem láttan ugrálsz?

Adj választ, kérlek.

Szedd ki szívemből az éket.

Könyörgök ölelj át. Még egyszer!

S soha többé ne eressz el.