#milettvolnaha

[girl-light-dark-roads]

A 'mi lett volna ha'... es a 'hála az égnek' hogy..kozott ingázik mindanyiunk élete

Néhány utra csomag nélkül kell indulni mint egy madár, könnyen, szabadon megujjulva..

Kitudja? -Barmilehet

Ez az élet

[Köszi, jöhet a következő]

[pajjorimre]

Nem tudom, a Nagy Négyesből ketten maradtunk mostanra, biztosan fel fog egyszer merülni pár sör mellett néhány milettvolnaha, de talán mára feldolgozta. Aztán persze lehet neked igazad és jobb, ha inkább eltemetem a sztorit a két másik faszim mellé

Most így felmerült a 90-es évek,

a Szilárd barátom ebbe a lányba volt fékezhetetlenül szerelmes

különösebb magyarázatra nem szorul szerintem, komolyan felmerült hogy összedobunk egy kubai útra hogy legalább hasonló csaj közelében lehessen és ha még a kisjézus rá is segítette volna valahogy (akár pénzért, külön kerettel készültünk), akkor lett volna a világ legboldogabb embere (utána közvetlenül mi, mert nem kell a nyígását többet hallgatni). Aztán közbeszólt az egyetem, ott hamar lett egy Mónika, azóta meg házasság meg 3 gyerek is mellé. Majd egyszer megmondom neki hogy ha nem nőzik be 2 hét alatt, lehetett volna egy ilyen csaja. Rajtunk nem múlott.

[tul-sokat-szenvedtem-mar]

Mi lett volna ha elszökünk a világ elől?

[elfelejtettversszak2017]

És mi lett volna ha akkor én is ott vagyok...

[katasztrofakiralyno]

44.nap

Feküdni a sötétben és azon gondolkozni, hogy mi lett volna ha...

[bythevayviktoria]

Nr. 239

5 nap múlva indulok Budapestre. 

Én,  gyantázatlan bajuszom és burjánzó szemöldököm, 3-an fel-le érzelmi hullámvasútazunk. 

Érdekes elképzelni most, a teljesen nyugodt- de azon belül is izgalmas életemet így félbeszakítani. Az ittlétem végére, sikerült olyan barátokat is szereznem akik éjjel felhívnak ha szívfájdalmuk van, ha csak sétálni van kedv, vagy hogy segítsek nekik átnézni egy forgatókönyvet. Persze mindenki aki potenciálisan belefért volna az 5 éves apatervembe az utolsó két hétben hívott el randizni. Talán ez a legérdekesebb minta az életemben, vagy tanulság és egyszer egy nagyon kedves majdnem két éjszakám mondta ki a kulcsszavakat.  Valami olyasmi szituáció lehetett, hogy rájöttem hogy nem fog ez működni és megkértem hogy távozzon az éjszaka közepén. Útólag kegyetlennek tünik, de valahogy azt éreztem mennie kell. És nem nagyon lehetett kitessékelni ennyire direkt módon és valami olyasmi csúszott ki a száján hogy :

-Nagyon tetszel.

Erre én dilettánsan válaszolván:

 -Majd találsz más lányt.

És erre Ő:

-De nekem most tetszel. 

Vissza gondolva ez a mondat a legjobban prezentálja hogy hiába akadsz össze emberekkel az utolsó két hétben, és gondolod azt hogy “fél év múlva folytatjuk” én most érzem ezt, és nem fél év múlva és ez a pár nap, vagy pár randi, pár idétlen családi sztori, amit megoszt egymással két ember tulajdonképpen ennyiben is marad. Ott marad abban a furcsa pubban ahol a szakács kéretlenül vegzálja a vendégeket, ahol elültettem a rágógumimat hátha kinő belőle egy rágógumifa. És nem késöbb és nem mással hanem épp ott és épp veled.

Ez egy konstans vesszőparipám, elengedni embereket, szituációkat és egy jó helyre tenni őket. Nem visszavágyni, nem milettvolnaha-zni hanem értékelni hogy megtörténtek és elfogadni azt hogy valamerre másfele taszigál az élet és bízni benne hogy jó okkal történnek így a dolgok. Egy kicsit az El Camino segített ezt megérteni, ennek a dinamikáját. Ahogyan összetalálkozol emberekkel, és csak pár óráig kisérítek egymást, esetleg otthagynak nálad egy két mondatot amivel kicsit könnyítik a lelked, sétáltok egymás mellett némán, talán nem is beszélitek egymás nyelvét aztán lemarad, vagy te mész lassabban és tudjátok hogy ez rendben van.

Nos, én is ezt mondogatom magamnak. Ez rendben van.

[szerelembolszakitottak]

Nyilvan annak is van fajdalma

ha ugy szakitanak, hogy szeretik egymast. Hisz ujra es ujra feltodulnak emlekek, jobb esetben, hogy ezt-azt milyen jol csinaltak, hogy megoldottak, ok voltak a legfaszabb par a vilagon. De sok “milettvolnaha” kezdetu gondolat is utnak ered es amig azt nem mondjak “eleg! mar mindegy” az agy veg nelkul ontja a kepzelgeseit egy megvaltozott multrol. 

Meg jo, hogy ugyan ez az agy “megallj” parancsokat is kiad es egyben hallgat is rajuk.

[sarcastic-survivor]

Nem jó ez a semmittevés. Nem jó ez, hogy van is valami, meg nincs is. Én úgy érzem, nő létemre éppen eleget tettem azért, hogy bármi kialakuljon, aminek esetleg ki kell alakulnia vagy meg kell történnie. Szikra volt, de úgy néz ki, nem lett belőle láng. Majd később talán még egyszer megpróbálhatjuk. Addig pedig minden mehet tovább. Legalábbis szerintem. Hisz nincs semmiféle parázs, sem szálka a másik szemében,és ha már a fás hasonlatoknál és metaforáknál tartok, hadd mondjam el őszintén, hogy nem láttad a fától az erdőt. Jeleket adtam, lehetőségeket, kész helyzeteket teremtettem, te mégsem éltél vele. Ezzel semmi baj nincs. Nyilván nem vetted őket, vagy félre értetted. Viszont nekem ebből egy kicsit elég. Mármint én nem erre vágyom most. Nem szikrát szeretnék, hanem egyenesen égni akarok. El akarok menni a végletekig. Őrülten szerelmes akarok lenni. Bele akarok halni. Belehalni többször, százszor, ezerszer. Féltékeny lenni. Úristen, beleőrülni a másik hiányába, majd a fél életem odaadni a viszontlátásért. Veszekedni, majd sírni. Félni, rettegni, hogy elveszíthetem. Érezni, hogy szükség van rám, hogy szeretnek. Imádni. Függeni. Bekülni. Tombolni. Élvezni. Kívánni. Akarni. Vágyni. Csókolni. Szeretkezni. Harapni. Karmolni. Romantikázni. Közös antiszoc pillanatokat átélni. Vígasztalni. Ölelni. Szeretni. Ezt mind szeretném. Erre mind szükségem van. Nem kellenek talánok. Szenvedély kell. Fiatal vagyok. És nincs időm. Hiszen fiatal vagyok. Mindenhova rohanok. Az idő is rohan. Muszáj tartani a tempót. Nem állhatok meg. És őszintén? Eszembe sincs megállni. Kell a pörgés, ez éltet. Ezt akarom, hogy éltessen. Forrjon a vérem. Bánjam meg a tetteim. De azt soha, hogy valamit nem tettem meg. Nem akarok ''milettvolnaha'' mondatokat. Csak felőrölnének. Emlékek. Ennyi kell... Semmi másra nem vágyom. Csak élni akarok.. Egészen addig, amíg megtehetem...

20170724 23:32

[rozsatovisek]

Vajon hogy alakul jelenünk,

ha a múltban másként cselekszünk?

[r-kaa-924]

[ichinomiya]

[ichinomiya]