#miért nem vagy itt

[stickalittle]

Az OBI webshopja baromi kalandos (már, ha nem akarom szarnak nevezni).

Először is összekattintgattam benne 5 dolgot. Oké, bemegyek a pénztárba. Akkor kiírja, hogy ho-hó, nem vagy ám belépve, bro. Nem, hát, bro, mert nem is vagyok regisztrálva. Akkor bizony cumi, bro, mert ez exkluzív hely, itt nem ám csak úgy vásárolgatsz account nélkül! Hát, legyen, mondom, mert azt a szaros kaspót máshol 5 ezerrel drágábban árulják. Beregisztráltam. Megyek a fizetéshez: a kosár üres. Mi a fasz! Ebben egyet is értettünk az oldallal, el is képzeltem, hogy egy kis manó bólogat az oldal mögött, hogy bizony, mi a fasz, bro, közben rágja a szotyit, és még odaszúrja, hogy kell, vagy nem, bro, mert akkor kezdd elölről. Kell, bro. Elkezdem elölről összekattintgatni. Kosár, pénztár, minden fasza. Már majdnem fizettem, amikor eszembe jutott, hogy baszki, lehet, hogy nem írtam adószámot, pedig ha írok, akkor még az ÁFA-t is visszaigényelhetem. Nyomom a gombot, vissza, vissza, huh, adószám, aha, hát beírtam korábban is, akkor tovább, tovább, fizetek... A kis manó már röhög: na, bro, a kosár üres, mi a faszt akarsz kifizetni?! - Mi a fasz! - mondom. - Mi a fasz! - mondja a manó. Sóhajtok, összekattintgatom megint. Tovább, tovább, fizetés, kártyaszám megadása, huh, csak nem úgy néz ki, hogy meg tudom rendelni ezt az 5 szart?! A kis manó köpködi a szotyit: - de meg tudod ám rendelni az anyád picsáját, bro, előbb lépj be az oldalra a most regisztrált accounttal. - Miért, nem léptettél be a regisztrációkor? - Már miért léptettelek volna be, bro, hát mi vagyok én, portás? De most már rosszat sejtek, velem nem baszol ki, inkább egy másik ablakban nyitom meg a belépési felületet. Ott belépek. Nagy meglepetés nem ért: itt a kosár üres. Jó, de van ám nekem a másik ablakban egy összekattintgatott kosaram, és a süti csak megjegyezte, hogy amúgy be is vagyok lépve. - Azt hitted - mondja a manó röhögve - hiszen a másik ablakban is üres a kosarad, akkor itt is. Ja meg még azt akarom mondani, hogy itt amúgy sem vagy belépve, bro, hahaha! Oké, belépek ebben az ablakban is, és már rutinból kattintgatom össze az 5 szart. Tovább, tovább, fizetés. Bro, olvasd csak, ide tolom eléd, hogy mi fasza csávók vagyunk ám, majd csak akkor vonjuk le a pénzed, amikor elküldjük a cuccot. Tényleg fasza srác vagy, manócska! Kártyaszám megadás, csippan a telefon, a manócska egyből felfalta a pénzt. Mondjuk, nem ezt mondtad, bro, de hát, annyi baj legyen. Na, várom a csomagot. Egyszer csak jön egy számla, párezer forintról. - Mi a fasz, manócska? - Bro, most ennyit tudunk küldeni, ezt a kis bambuszbaszt, meg a vaskampóspöcsöt, hát ezek is ott volt a megrendelések közt. Mit akarsz, ötből kettő, nem is olyan rossz. Hogy a kaspóddal mi lesz, azt még nem tudom, majd valami lesz, lazíts, bro, relax! Most itt tartunk.

[ajtostolahazba]

Ezt most kiírom magamból, mert szarul vagyok és mivel senkit nem akarok terhelni a szarjaimmal, leírom ide, elvégre ez az én blogom vagy mi.

Az elmúlt egy év életem legrosszabb, legnehezebb, de egyben legszebb éve is volt. Kezdődött tavaly augusztusban a lányom válásával, ami engem jobban megviselt, mint őt, mert kurva nehéz volt kussban, a pálya széléről végig asszisztálni. Mert ez az ő élete, az ő döntésük, ők voltak benne, nekem az a dolgom, hogy elfogadjam, támogassam. Erre egy hétre szakadt meg az a 20+ éves barátság, amit azóta sem tudok hova tenni, de elfogadtam. Kurvára meggyászoltam, rengeteg munkám van benne. És októberben jött apu... Egy életmentő műtét, majd egy diagnózis, amit senki nem akar hallani soha. A karácsonyi covid majdnem elvitte, de összekapartuk, elkezdtük a kemót. Jól ment. Jól volt. Májusban voltak nálam utoljára. Az a nap olyan szép volt! Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, olyan önfeledt volt, olyan boldogok voltak itt! Akkurátusan fotózok mindent, minden alkalommal megörökítem a pillanatot. Annak a napnak a képe itt van kint. Úgy van bennem, meg ha most árnyeka is önmagának. Eleinte magamnak se mertem bevallani, de dokumentálni akartam mindent... Nem tudom mikor leszek abban az állapotban lelkileg, hogy egyszer sorba szedjem, időrendben..nem merem még, nem akarom. Egy hullámvasút ez az év, 3 hetes etapokban számolunk, mert 3 hetente kap új kezelést. Én viszem. Ritkán a tesóm is, de ő valahogy távol akarta tudni ettől magát, amiért haragudtam előbb, ma már megértem. És valahol hálás vagyok, mert 3 hetente olyan mély és intenzív volt a kapcsolatom apával, mint előtte soha. Mindent megbeszéltünk. Tényleg mindent. Nem volt semmi tabu. A legjobb barátom lett, a cinkostársam. Mindent kimondtam. Hogy mennyire szeretem, hogy milyen nehéz lesz, ha majd nem lesz, és azt is, hogy ha úgy érzi belefáradt, és nem bírja tovább, akármilyen nehéz is, az ő döntése és tiszteletben tartom. Miattam ne csinálja, ha ő maga már elfáradt.

Tegnap hazamentünk. Apa napok óta csak alszik, csont és bőr, iszonyat gyenge. Az étvágya hullámzó, de az elméje penge. Tegnap egész nap ébren volt. Kibotorkált segítséggel a konyhába, amikor ettünk, délután a lábtartós fotelben ült végig. Amikor anyuval meg a tesómmal kimentünk a temetőbe, ő Gwendivel maradt. Beszélgettek, nevettek.. Aztán este sikerült belediktálni meg egy szelet vajas kenyeret, szőlővel, dinnyével. Mielőtt elindultunk a temetőbe, bementem hozzá, hogy apa, indulunk, Gwendi itt lesz, sietünk. Jó legyél, rosszat ne halljak!😊 és megöleltem azt a törékeny testet és azt kérdezte: miért vagy hozzám ilyen jó?-mert szeretlek apa. Nagyon szeretlek! És este beszélgettünk és boldog volt. Fáradt, de nagyon boldog.

Ma sokkal gyengébb volt. Nyugtatom magam azzal, hogy elfáradt tegnap , hogy sok volt neki ( mert tényleg sok volt), de amikor anya azt mondta ma, hogy mondott valamit, teljesen elvesztettem a nyugodt kontrollt. "Olyan szép ősz van. Sétálok egyet".. Nem tud járni már...

Halálra vagyok remülve. Rettegek, hogy mikor csörren meg a telefon, mikor ér véget végérvényesen a gyerekkorom. De hátha csak túlreagálom. Mert minden pillanata tiszta, olyan okos és művelt, és a teste ugyan lassú, de az agya most is vág.

Szóval itt tartunk most. Mindeközben nyilván beletenyerelt az életembe egy betegség is, de valaki azt mondta, a sok keserűség miatt nem véletlenül lettem epebajos...nem tudom. Itt ez a látszólag erős és rendíthetetlen nő, aki vagyok, és kurvára félek. Minden nap ajándék, de még annyira szeretnék egy kis időt!

Az apukámmal...:(

[hicapacity]

Andrij Hlivnyuk a háború előtt énekes volt, nagy koncerteket adott, az X-faktorban zsűrizett.

Amikor megtámadták a hazáját, beállt katonának és világhírűvé vált azzal, ahogy az ostromra készülő Kijev egyik kihalt terén fegyverrel a kezében énekelt el egy népdalt.

https://youtu.be/lu8m5FA2nL8?si=MK9XDjXsA0cOKq_z

Az egész világ hallgatta, rengetegen remixelték (mint a fenti linken Kiffness is), még a Pink Floyd is játszotta a számot.

A hétköznapi emberek elleni agresszió szimbólumává vált, azt kiáltotta a világba, hogy itt nem professzionális katonák harcolnak professzionális katonákkal, hanem ácsok, szakácsok, autószerelők... és énekesek.

Megnéztem az instagramját, és nem hazudott, nem csak aznapra bújt katonaruhába, azóta is folyamatosan harctéri képeket posztol.

https://www.instagram.com/andriihorolski

Három év alatt nem három, hanem tizenhárom évet öregedett.

Egy repesz elkapta az arcát, de ennél sokkal többet látok a szemeiben. Pár éve még orosz adók játszották, díjakat kapott a legjobb dalszövegért, a legjobb dalért és a legjobb duettért - hogy most "bátorságért" érdemérmet akasszanak a nyakába.

Sokszor jut eszembe az a videó is, amin egy negyvenes férfi búcsúzik a családjától és a kis gyerekei, a felesége zokogva sírnak a vonaton. Ő meg fut a vonat mellett a peronon, hogy addig lássa őket, amíg lehet.

Mielőtt a bahmuti vérszivattyúba vagy valami fagyos lövészárokba vezénylik.

Ezek az emberek mi vagyunk. Énekesek, asztalosok, ácsok, orvosok. Minket támadott meg az orosz agresszor, mindannyiunkat. Mert bármelyikünk lehetne a képen.

Van itt, Bristolban olyan ukrán származású orvos ismerősünk, aki két havonta két hétre a frontra megy önkéntesként leszakadt kezeket amputálni. Mert úgy érzi, kötelessége segíteni akkor is, ha egyébként nem tudnák hivatalosan kötelezni rá.

Minden emberek legostobábbika, aki erre azzal válaszol "de bezzeg az izraeliek, meg az amerikaiak, meg a mittudoménkik!"

Nem érti, hogy pontosan azon a színvonalon beszél, mint amikor 14 év után valaki még Gyurcsányt emleget, és pontosan azoknak az érdekeit képviseli, akik ezt a gyalázatot végrehajtották és végrehajtják ma is.

Nem érti, hogy ugyanannak a kommunikációs háborúnak a tudatlan harcosa, mint azok az amerikaiak, akik folyamatosan posztolják Twitteren: a háború nem is létezik, valójában Kijevben kokainra költik a nyugati támogatásokat és utcabálokat (!!!) rendeznek belőle.

Nem érti, hogy őt támadták meg.

Az ukrán Szergej ült otthon, nézte a Netflixet, és két nap múlva Kalasnyikovval a kezében feküdt a sárban, várva a tankokat.

És a második világháború óta nem volt a világon olyan konfliktus, ahol egyértelműbb lett volna, kinek a hibájából: amiatt, aki a tankokat odavezényelte.

A gyomrom felfordul, amikor valaki az agresszor pártjára áll. Meg "békéről" beszél, de úgy mint amikor egy nőnek, akit éppen erőszakolnak, azt mondja valaki: "ne ellenkezz, hamarabb túl leszel rajta".

Haragos leszek és dühös, mint az a "békepárti" lenne, akinek miközben a családja veszélyben van, azt magyarázzák, miért nem teszi le a fegyvert.

Sajnálom, hogy Magyarországot az oroszok hamarabb elfoglalták, mint Ukrajnát megtámadták volna.

Sajnálom, hogy Európa szégyene pont a szülőhazám kell, hogy legyen.

Sajnálom, hogy már megint egy aggresszor csatlósaiként tekint ránk a világ. És ehhez nekünk még aggresszió sem kellett.

És nem tudom nem a barátaim arcát látni ennek az énekesnek az arcában, akik ma este le fognak ülni a Netflix elé, és akik el sem tudják képzelni, hogy ez megtörténhet velük.

[sztivan]

és most szeretném elmondani, mennyire nem értem azokat a kollégákat, akik olyanokat írnak le, hogy jó idő lesz, 13 fok

nem, január elején a 13 fok a Földnek ezen a részén nem jó idő, hanem nagyjából klímakatasztrófa, és egyébként is, miért abban vagyunk, hogy meleg=jó, hideg=rossz?

ésésésés! ha még egy pillanatra azt is gondoljuk, hogy minden, ami meleg idő, az jó, akkor is, 13 fok ráadásul még csak nem is kellemesen meleg. azt még csak-csak megértem, aki a szeptemberi 30 fokra azt mondja, hogy az jólesik neki, olyankor lehet nagyokat napozni, de 13 fokban azt sem lehet

emberek ennyire nem tudnak felöltözni rétegesen? vagy nincs vérkeringésük? nemár, egy olyan pontján vagyunk a bolygónak, ahol négy évszak szokott lenni, tudjunk már nem picsogni emiatt

de persze itt a média felelősségét kell bedobnom, mert ez nálam tök egyértelműen a kattintásvadászatot jelenti, nyilván sokkal többen fogják azt olvasni, hogy támad tél tábornok, miközben az, hogy mondjuk ma kemény öt fok van, még mindig azt jelenti (most megnéztem), hogy kettővel vagyunk az elmúlt harminc év januári napközbeni maximuma felett. este meg hideg van, ja. hajaj

[zoeeozzoeeoz]

1,

Vevő: Ezt szeretném kinyomtatni.

Én: hmmmm......ez egy képernyőfotó.

Vevő: Igen, tudom. Csak legyen szíves felnagyítani, mert nem lehet elolvasni.

Én: Kinyomtatás előtt felnagyítom, kinyomtatom.

Vevő: Megnézi majd: Ez nem jó. Nekem az kell ami a második oldalon van, meg a negyedik oldalon.

Én: őőőőőőőőőőő...... Ön egy képernyő fotót nyomtattatott ki velem, ami egy oldalas. Nincs több oldala.

Vevő: De én otthon kitöltöttem egy 8 oldalas dokumentumot, de annak csak a 2. és a 4. oldala kell nekem.

Én: Megnézem ismét, ekkor tűnik fel h konkrétan lefotózta a telójával a monitort, és azt a képet küldte el nekem nyomtatásra. Nem tudtam mit mondani, annyira meglepődtem uh megkérdeztem: A telefonján is elmentette a dokumentumot?

Vevő: Igen, és megmutatja a teljes dokumentumot.

Én: Áttudná azt küldeni?

Vevő: Nem! Azon olyan adatok vannak, amiket nem szeretném ha kikerülne bárhova is.

Én: Rendben, de ez esetben nem fogom tudni kinyomtatni a kért oldalakat, mert nekem csak egy fotót küldött át, az első lap felső egyharmadáról, és azt nem lehet lapozni, mert abból az egy képből áll. Én azonnal törlöm, még itt a jelenlétében az átküldött anyagot a címemről, meg minden honnan, és ígérem, én sem fogok beleolvasni.

Vevő: Ön is egy adathalász csaló gazember! Viszlát!

Én: Őőőőőőőőőőőő........viszlát....

2,

Vevő: Hoztam egy pendrive-t, ami rajta van azt kérem kinyomtatni.

Én: Nézem. Konkrétan egy parancsikon lett elmentve , ami természetesen az én gépemen nem nyit dokumentumot. Elmondom a Vevőnek, de nem érti.

Vevő: De nekem tegnap este megmutatták, hogy hogy kell, és mindent úgy csináltam, nem értem most miért nem jó.

Én: Mert Ön nem a dokumentumot mentette rá a pendrive-re, hanem csak a parancsikont.

Vevő: De az otthoni gépemen ez nyitja a dokumentumot.

Én: Igen. Azért, mert az Ön gépén van elmentve a dokumentum. De az Én gépemen nincs rajta az a dokumentum, így nem tudja megnyitni.

Vevő: Nem értem. Mindegy. Viszlát!

Higgyétek el, nem én találom ki ezeket, és még csak nem is az idősebb korosztályból kerülnek ki ezek a történetek, mert ők többnyire kezembe adják a telefonjukat, hogy oldjam meg amit kérnek. Tisztában vagyok azzal, hogy hiába élünk a 21. században, és hiába nem mindenkinek egyértelműek ezek a dolgok, vagy nem ért hozzá, nem használja nap mint nap, de ha szembe jön egy ilyen eset, akkor kicsit ledöbbenek.

Nem gúnyolódásból írom le ezeket! Sokkal inkább meglepődésből.

[haelhetekevvelakifejezessel]

Szóval az volt, mikor is? Három vagy négy éve? Inkább négy. Az volt, hogy nyár, krumplisalátát készítettünk este, és akkor vágta le a bal mutatóujjának egy részét. Jobbkezes ugyanis.

Szombat volt, azt hiszem, negyedike, haza akartuk vinni a salátát meg a bepácolt húsokat (azokkal mi is lett?), grillezés céljából; meg mutternek cigi, addig se pofázik, padrénak sör, addig se rákos, szomszédoknak sercegés, csak. Tudniillik a krumplisalátát érdemes elkészíteni előző este, így áll össze majd a zamat, legalábbis tartja a népi hit. Terveztük azért előtte megkóstolni is.

Rajtam kívül még egy segédmunkás érkezett, szelídebb néven kukta, de az öcsém rabszolgának szeretett ilyenkor hívni mindenkit. Az a végzetes körülmény (nem körülmény, de így hangzik Zsaru magazinnak) azóta sem tisztázott, hogy a hagymát akkor, azon az úgyszint végzetes napon miért ő szeletelte. Én mondjuk úszószemüvegben szeletelek hagymát, és akkor pont nem volt nálam, talán ezért. Apu azért aprít, mert te nem úszol! Vagy csak parádézni akart a késével. Ez már sajnos soha nem derülhet ki. (Juszt László, Kriminális.)

Szóval ülünk Gáborral a konyhai asztalnál, daraboljuk a megfőtt krumplit, öcsém kedélyesen hagymát szeletel a pulton, a Hattori Hanzóval, tudniillik a séfkéssel, amit nem sokkal korábban kapott a bátyánktól. Néhány napig kedvenc elfoglaltságunk volt paradicsomokat és egyéb dolgokat (macskát nem) ejteni az élére, és ámulni, ahogyan két részben hullanak a vágódeszkára. Meg a bátyánk gondos, videós használati utasításait tanulmányozni: hogyan érdemes és hogyan nem szabad mindenféle dolgokat aprítani és vagdosni vele. "..És a bal kezeddel: hátrafelé, mint egy pók!" (A pókot itt nem úgy értette, hanem hogy úgy rakosgatja az ember az ujjait.) Én le is voltam tiltva a késről. Biztos, mert lány vagyok és főzni sem tudok. Ő meg fiú volt és tudott főzni és neki szabad volt. Végül is az övé. És a végén ő is vágta le az ujját, nem én.

Ott ültünk tehát, Gábor és én, kedvtelve a krumplivagdosással, diskurálva arról, kinek áll vagy nem áll jogában tizenhat éve nem enni húst, és miért hívják hamburgernek azt, ami egyáltalán nem az, én a megengedő álláspont mellett érveltem, jelesül, hogy ki nem szarja le, amikor az öcsém düh��ben hátrafordult a hagymából, és akkor a jólismert hang: egy macska szétroppant a szájában egy csirkecsontot. De hol a cica?

"Baszd meg, levágtam az ujjamat!"

Na tessék, a vegánok miatt -- látod, kell neked ilyen vaskalaposnak lenni!, vetettem oda lenézőn, és mentem ki pisilni unottan.

Szóval "baszd meg, de béna vagy!", röhögtem egy pillanatra, de már elindultál a fürdőszoba felé, mire eldobtam a kezemből a krumplit. Végigcsöpögtetted az egész kövezetet, na, gondoltam, milyen bosszús leszel emiatt is később, minden tiszta, nett kell, hogy legyen, Gábor csontig sápad, mondtam, igyon egy unicumot, ezt majd intézem én. Csak bele ne lépjek, mert akkor széthordom a zoknimon, és majd kapok érte. A mosdókagyló merő vér volt, géz, betadin, leukoplaszt, olló?, jó, akkor egy másodikat is még rá, meg egy törölköző jó szorosan.

"Hülye bazmeg, miért a fehéret hozod, sosem jön ki belőle!"

Dehát egy hotelből loptad, nem mindegy?! Mit hozzak, a sárgát?! Gábor az ájulás szélén téblábol az előszobában, láthatóan nem tudott a konyhában maradni, nem találta a helyét egy ilyen ujjlevágásban. Neki is ez volt az első. Útban vagy, szólok rá mentemben, ülj le, menj arrébb.

Aztán valamit matattál a hálószobában, a komóddal szemben az ágyon ülve, amíg hívtam a mentőt. Azt hiszem, zoknit próbáltál húzni.

Tehát: Gábor zavartan ücsörög a kanapén, a fél lakás tiszta vér, én majdnem beleröhögök a mentősnek a telefonba, te zoknit húzogatsz fél kézzel, a fél ujjperced pedig a konyhai vágódeszkán a lilahagyma mellett.

Mondtad, hogy iszol egy unicumot, mielőtt kiérnek, hamar jöttek különben. Még azt is megengedték, hogy elkísérjelek. Én is ittam egyet elmenőben, ha már, és az utolsó mozdulatommal, mielőtt becsuktam az ajtót, fölszedtem az ujjvéget egy szalvétára, és beraktam a zsebembe. Végül is jól jöhet.

Mire hazaértünk, Gábor tanácstalanságában befejezte a salátát, és talált egy üveg vodkát a sarki boltban. Örvendeztünk vala neki. Az öcsém ujja még mindig nálam volt, mert nem használták. Dehát csak nem dobja ki az ember?! Az idiótája még két hónappal később is előszedte a mélyhűtőből, és fényképeket küldött arról, hogy a helyére illeszti. Végül egyszer túlságosan kiolvadt, és lehúzta a vécén. Az ujját.

Hát ez történt négy éve nyáron, szombat éjjel, a tizenegyedik kerületben.

[ciganyolga]

rohadjak meg

Basszus, majdnem egy éve vagyok már szülési szabadságon (milyen béna kifejezés ez amúgy, mintha végig, due date-től óvódáig szülnél, pedig hálisten azért nem). Az volt a tervem, hogy másfél évet leszek kábé itthon, az tök sok, azalatt mindent kitalálok.

Írok egy regényt, vagy legalább a Rotyipók történetei mesekönyv sorozatot (elkezdtem egyébként), gecigazdag leszek a kötéseimből (ehhez egy pulcsit kb. 200ezerért kéne adnom, valaki? egy eredeti Olgát? vagy többet?), vagy megvilágosodok, hogy mit kell csinálnom szoftvermarketingelés helyett (veteményes, cuki kávézó saját sütikkel, KÓCSING!), vagy ha ezek nem, akkor legalább elvégzek valami menő tanfolyamot (ezt is elkezdtem), amivel még menőbb szoftvermarketinges lehetek, mikor majd visszamegyek.

Mert mindenki tudja, hogy a dolgozni visszatérő gyeses anyukák mindenhol koloncot jelentenek, akiket valahova be kell suvasztani, úgyhogy rettegek előre, hogy kapok valami szirszar feladatot nemannyiért, amit persze elvállalok, mert azért nagyon hiányoznak a burzsoá dolgaim, amiket a techszektoros fizummal csinálhatok, de a gyeddel nem.

Szóval azt gondoltam, eddigre már meglesz a terv. De nagyon szarul állok.

Amikor a végsőkig sikerül nyomasztanom magam azzal, hogy nem hozok ki többet az itthonlevésből, ami amúgy elvileg arra van, hogy a kisfiúval legyek és mókázzunk, semmi másra, akkor vissza kell emlékeznem, hogy egyébként mindenképp akartam volna szünetet - kreatív szabadságot, ja - és az volt a B terv, hogy ha nem kapom be a legyet, akkor minimum 2 hónap sabbatical. Na hát milyen jól végigszoronghattam volna azt is, hogy nem hozom ki a legtöbbet az időből, amit azzal akartam tölteni, hogy lófaszt se csinálok. Egy másik országban, máshol lófaszt se csinálni ugyanis legit, mert az nyaralás.

Másrészt amikor meg azon mélázok, hogy á, de nem lelkesítenek már azok a problémák, amik a jelenlegi melóhelyen várnak, akkor meg a bennem élő zen Olga azzal jön, hogy de az miért baj? Persze, hogy leszarom, hogy mennyi lesz az MRR, meg kimegy-e az email kampány időben, de nem lehet, hogy ez az egészséges, és az eddigi úristen inkább itt ülök este 9-ig, mert ez annyira fontos hozzáállás volt a szar? Már megtanultam, hogy lehet azon is aggódni, hogy leesett a kisfiú a kanapéról vagy hogy fosik, és ezek azért perspektívába helyezik az őszi upsell email kampányt. Ami ha nem megy ki kedden, csak csütörtökön, mi lesz? Éjjel az ajtómon fognak dörömbölni az upgade-elni vágyó felhasználók, hogy hol van már az email a kedvezménnyel, te kurva?

Volt az ex munkahelyemen egy kollégánk, a Gábor, aki például már nem állt neki data breach-es hírhez kommentárt írni a PR-nak pénteken 2-kor, mert 4-kor neki a családdal mennie kellett a Tesco-ba. Mindig is a Gábor volt a munka attitűd példaképem, de nem töltöttem vele elég időt, azt hiszem, hogy el tudjam tanulni. (Hát, mindig később jött és korábban ment, ugye...).

Dehát gondolom, nem én vagyok az egyetlen a világon, meg főleg ebben az országban, akinek bűntudata van, ha egy percig is nem rohad meg. 20 év megrohadás után IS. Légyszi, hadd rohadjak meg nyugdíjig, ami majd 3 zsemlére lesz elég, szóval utána is még.

Azt már egész jól megtanítottam magamnak a terápián, hogy a megrohadás nem egyenlő szerelem, de lehet, hogy van ezzel még dolgom.

[mirabellomonferrato]

Megérkeztünk

Reggel 7-kor elindultunk és este 7-kor megérkeztünk Camagna-ba. Mirabellótól (ahol a ház van) 12 km. Itt foglaltunk szállást, napi 20 ezerért hármunknak, egy kis lakást. Este még jártunk egyet a városkában (vagy mi a szösznek lehet nevezni ezeket a településeket, amik picik, 500-an laknak benne, viszont kompaktak, minden van, és fura lenne falunak nevezni, pedig mérete alapján az) Van egy ilyen szépséges templom, az erkélyemmel szemben:

1200-ban építették, aztán többször lebontották, átépítették, van benne valami szokatlan, talán a sok átépítés miatt. Konkrétan nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e nekem vagy nem :D Nyilvánvalóan hiányzik belőlem a képesség, hogy leboruljak valami előtt csak azért mert híres vagy akár azért mert régi, de pláne mert mondjuk múzeumban van. Tisztelet van bennem, és az évszázadok-ezredek-milliók nyoma a sírásig meghat. Végül úgy döntöttem, hogy tetszik, mert valahogy nagyon fura és érdekes.

Sant'Eusebio-templom amúgy. Az utolsó újjáépítés 1885-ben kezdődött és 1890-ben fejeződött be.  Akkora bazi nagy, hogy teljesen érthetetlen egy ilyen pici településen. A hozzáragasztott egyéb épületekkel, amik meg ma már lakóházak, teljesen érthetetlen formájú komplexumot hoztak létre. Érdekes nagyon!

A kapuja. Gyönyörű, csakhát senki nem itt megy be. :D Egyébként éppen mise volt amikor megérkeztünk és az egész faluban hallani lehetett a kórust. Aki itt nem tér meg, az sehol. :D Nade van még itt más érdekes is. :) A templom kapujával cirka szemben levő házon egy lekopott Mussolini idézet. Hogy ezt senki sem gondolta eltüntetni, ez fura.

Random kapuk, én imádom! Ha még a gyönyörű tompazöld színe is látszana...

És egy gekkó egy kapun...

"„ Culieta ”, Olaszország egyik leghosszabb és legszebb falfestménye" -- aki ezt írta, azzal nyilván nem egyezik az ízlésünk falfestmény tekintetében, meg ott van pár freskó, ugye... Helyi híresség, hogy ezt a borzalmas betonszörny támfalat befestették ilyen kétes értékű de mindenképpen érdekesebb festménnyel... Miért kétes értékű? Nem tudom, bennem ütköznek dolgok ilyenkor. Az érdekes, a jó, a szép meg az értékes illetve a felkavaró, ez mind jó dolog, de ha bennem megjelenik a nem tudom ez valahogy őőőő... valahogy... izé... érzés, akkor az nekem kétes. Maradjunk az érdekesnél. Mert mindenképpen érdekes!

Azt írják (nem magamtól vagyok okos ezekben, én is olvasom meg kikeresem olasz oldalakról, aztán próbálom a fordítást is rendberakni) a cím egy nagy, legendás kő nevéből származik, amely képes előre jelezni az időjárási viszonyokat. Állítólag szándékosan mentek hozzá a gazdák megfogdosni, mert ha nedvesnek találták, másnap esni fog, és ezért a szénát takarás alá kellett rakniuk; különben jó idő lett volna és ezért rendes foglalkozásoknak szentelhették volna magukat és a kocsisok elindulhattak volna. 

Amúgy meg még rengeteg dolog egy ilyen falatnyi városban is, szép, szép, imádom, sírok-nevetek, nem tudom mikor fogok kiszeretni abból, amilyenek a házak, ahogy folyton elém bukkan valami érdekesség, hogy bármerre nézek, a következő dombon újabb templom, vár, kastély, település és közte a zöld.

Állítólag vannak itt valami földbe vájt borkatakombák is, de nem biztos, hogy megnézzük. Majd egy más alkalommal. Majd a csávómmal eljövök borozni :D A méz jobban érdekel, mert állítólag Camagna méz nagyhatalom. Sosem fogom tudni fotón visszaadni az érzést.

itt bármerre nézek, minden egy festmény. Jó vagy nem annyira, naiv vagy professzionális, kavarog minden benne, és ez meg jó, nagyon jó! :)

Ma van 08-02. Délután 3-kor írom alá az adásvételit.

[drakvuf]

Házasság első látásra II/2: Hazudni még mindig bűn

Az előző epizód ott ért véget, hogy wishes Zámbó Krisztián erősen elgondolkodott, kell-e neki ez az egész, mivel leendő feleségének gyereke van.

Nincs sok ideje elmélkedni, mert érkezik az ara, aki nagy megkönnyebbülésére legalább jól néz ki. Szép vagy, ennek örülök - üdvözli Miki leendő feleségét.

Eljött a választás ideje és Rami lánya, Dorina, a háttérből súgja meg a jó választ az anyjának.

Sajnos viszont félreérti és igent mond a nő. Miki hezitál mielőtt válaszolna, mert bár nagyon zavarja a gyerek, elég dögösnek találja Ramit. Végül azért kimondja az igent. Nekünk kicsit jobban kifejti, hogyan sikerült meghoznia ezt a nehéz döntést: Rami egzotikus, vonzó és a hangja is szexi.

Sajnos viszont se a lány, se wishes Zámbó Krisztián családja nem boldog. Rami szüleinek nem szimpatikus a faszi, amiért nyekergett a gyerek miatt. Miki barátai szerint meg voltak már a férfinek jobb női. Utóbbit erősen kétlem.

Jöhet a lagzi. Norina megkérdezi az új apukáját, hogy tetszik-e neki az anyja? Igen. Aztán Ramit is megkérdezi bejön-e neki a mostohaapja? Igen. Aztán Miki koráról érdeklődik és kiakad azon, hogy már 40 éves a faszi. Wishes Zámbó Krisztiánt eléggé rosszul érinti, hogy a kiscsaj öregnek tartja és nem is nagyon tudja kezelni a szitut. Miki a kamerának elárulja, hogy nem akar kettesben maradni a kölyökkel, mert úgy érzi nagyon nem áll még készen erre. Szegény gyerkőc.

Mindeközben a barátok azt találgatják mennyit maradnak együtt. Nem túl optimisták, de legalább pár hetet azért jósolnak az ifjú párnak. Rami szülei eddig se voltak oda Mikiért, de most még azon is megsértődnek, hogy nem jön oda hozzájuk a férfi. Szerintük nem adja meg feléjük a tiszteletet.

Ramival szerencsére azért beszél. A nő még mindig optimista a házasságukkal kapcsolatban. Szeretne táncolni az új férjével, de Miki nem táncol. Azt mondja, hogy helyette jól csókol és jól ölel. Nem valószínű.

Mindenesetre az utóbbit be is mutatja. Aztán megjegyzi, hogy ő már le is feküdne a feleségével, de egyelőre nincs akció. Norina eközben próbálja gyerekpezsgőbe fojtani a bánatát, de mivel még gyerek, ezért nem tudja, hogy az alkohol maximum rövidtávú megoldást tud nyújtani a fájdalmára.

A kislány képtelen elfogadni, hogy új mostohaapja egy geci nagy proli. Rami látja, hogy a kölke most nehéz időszakon megy keresztül, de nem akarja, hogy elbassza a nagy napját, ezért megpróbálja lekenyerezni azzal, hogy nemrég kapott egy kutyát és most csitu van. Eljön a nászéjszaka ideje, de Rami kijelenti, hogy nem lesz ma dugszi. Miki próbálja azzal puhítani, hogy neki az a célja, hogy a nő boldog legyen, de ettől sem jön meg a nő kedve.

Másnap kávéval ébreszti új feleségét wishes Zámbó Krisztián. A nő nagyon örül a gesztusnak, én meg nem tudok nem arra gondolni, hogy ha egy ilyen faszi mellett ébrednék reggel azonnal csobbannék egyet a kedvenc kenyérpirítómmal.

Mindeközben Judit és Szabi is már a lagzit tartja.

Őket jobban fogadja a család és a barátok. Szerintük szép párt alkotnak. Judit újra arról érdeklődik, hogy miért nincs itt Jeremy családja. A férfi elárulja, hogy a lánya azért nem jött el, mert még mindig nem fogadta el, hogy szétment a volt feleségével. Aztán Judit arról érdeklődik, hogy külsőre milyen nőre számított. Szabi elárulja neki, hogy nem volt elképzelése, de elégedett vele, mert olyan, mint az exe. Itt megjegyzi a sminkes, hogy sokat emlegeti a volt nőjét...

Ezután Szabi felhívja az anyját, hogy bemutassa neki az új feleségét. Ez megnyugtatja Juditot, mert még mindig kicsit tartott attól, hogy egy szélhámossal van dolga. Azt mondja, hogy meggyőzte az, ahogy az anyjával beszélt a férfi és amilyen szókincseket használt.

Az este folyamán a nő barátnői is felmérik az új kant. Jeremy elmeséli nekik, hogy a parfümök mellett mesterséges gyémántokkal is foglalkozik. Ezután megosztja velük, hogy nagyon tetszik neki Judit és szerinte minden rendben fog menni. Megvette a csajokat kilóra.

Hamár szóbahozta a gyémántokat, új feleségét meg is lepi eggyel, amiből majd gyűrűt készíttethetnek, ha minden jól alakul. Ezután még egy kis ünneplés, táncolás és irány az ágy.

Másnap reggel Jeremy kezdi kimutatni a foga fehérjét. Bejelenti a nőnek, hogy mindig jelentenie kell majd, hova megy és kivel találkozik. Judit kineveti és azt mondja, hogy ezt kurva gyorsan el lehet felejteni. Ezután sejtelmes utalásokat tesznek rá, hogy már volt egy kis akció az éjszaka. Hűséges olvasóim most valószínűleg azt várják, hogy keresztény-konzervatív íróként rosszalló megjegyzést tegyek erre, de megnyugtatnék mindenkit, hogy házasság után már szabad hancúrozni és ez nem csak, hogy tetszik Istennek, hanem nézi is.

Ideje új párokat összeállítani. A mai nap első új arca Orsi.

A nő úgy érzi szülei elhanyagolták, emiatt gyorsan fel kellett nőnie. Előző faszijától véletlenül teherbe esett, de az nem akart gyereket, ezért elvetették. Orsi bár megtartotta volna, de így nem vállalta be és ez egy elég nagy trauma volt az életében.

A szakértők szerint itt csak Zoli, a 36 éves tűzoltó segíthet. A férfi saját bevallása szerint életvidám, szókimondó és imádják a nők. Azt mondja a játszótéren mindig betalálják a szingli anyukák és ezért az apukák réme. Igen, Zoli geci buta.

Melinda szerint szar választás lenne a faszi, mert nem fog tudni az érzelmekről beszélni, de Vincent jó fideszesként hazudik és azt mondja, hogy a tűzoltó agyban nagyon penge.

Orsi bejelenti a családnak a jó hírt. Vegyes érzelmekkel fogadják. Az anyja kimegy kicsit levegőzni.

Amikor visszajön azt mondja, hogy szerinte nem normális amit a lánya csinál és attól tart, hogy egy pszichopata lesz a leendő férje. Mindenesetre azt kívánja neki, hogy olyan faszit kapjon, aki értékeli.

Zoli családját is sokkolja a hír. Szóhoz se jutnak.

Miközben a tűzoltó hozzátartozói a szavakat keresik, Orsi már az esküvői ruhákat nézegeti. Közben a barátnője arról kérdezgeti milyen faszira vágyik. Magas, tetovált és remélhetőleg szakállas.

Véletlenül a nagyi függönyét adják fel elsőre a nőre. A barátnője szerint borzalmas a ruha. Szerencsére aztán sikerül egy másik rucit találni, ami már mind a két nőnek tetszik.

Zoli is ruhát próbál a kedvenc butikunkban. A barátai közben próbálják lebeszélni az esküvőről. Természetesen nem sikerül és a férfi már a nászéjszakáról fantáziál. Szerinte első alkalommal nem szabad túl jól teljesíteni, mert utána az lesz az elvárás. Ahogy az előző részben Miki, Zoli is csapja kicsit a szelet az eladónőnek. Én nem tudom mi van a fiúkákkal.

A férfi nagyon elégedett az esküvői szettjével. Szerinte a leendő feleségének szerelem lesz első látásra, bár azt mondja valszeg jobban bejönne a nőnek, ha meztelenül menne.

Ma még egy párt összeállítanak a szakik. Vincent szerint egy nagyon érdekes férfit talált, Péter személyében, aki amúgy a legbasicebb faszi, akit az utcán találni lehet. Nem tudom miben van Vincent, de folyamatosan hazudik és hazudni bűn.

Péter, vagyis Brumi, biztonsági őr a paksi erőműben dolgozik, szabadidejében meg kosarazik. Elmeséli nekünk, hogy profi sportoló szeretett volna lenni, de nem jött össze, mert másfél méteres. Kétéves korában az apja kicsekkolt az életéből és ezért szerinte nem volt férfiképe.

A szakik szerint a megfelelő nő Péterünk mellé Reni lesz.

A nő saját bevallása szerint vagány, nagyszájú, odamondós, lobbanékony, szélsőséges típus. Szerinte a mostani férfiak nebáncsvirágok és sajnos ezért több kapcsolatában is arra kényszerült, hogy félrekúrjon. Van ez így. Egyetlen egy közös pont van Péterünkkel: őt is elhagyta az apja.

A férfi közli a barátaival mire készül.

A haverok nevetnek rajta. Egyik pajtija nem tudja elképzelni, mert szerinte Brumi falja a nőket. HAZUDNI MÉG MINDIG BŰN.

Reni is bejelenti a családnak mire készül.

A hozzátartozók szerint nem normális. Azért az anyja elmondja, hogy szeretné, ha boldog lenne. Péter eközben már a kedvenc butikunkban van. Kiderül, hogy lábfétise van és a szép hagyományt folytatva ő is ráhajt az eladónőre, mivel szerinte szép lába van.

Viszonylag gyorsan sikerül neki ruhát találni. Egy szürke öltöny lett a befutó, ami kiemeli a vőlegény személyiségét.

Reni konkrét elképzeléssel érkezik a szalonba, de sajnos azt a ruhát, amit kinézett, már elvitték.

Erre sikeresen felbassza magát. Azt mondja teljes letargiába esett. Találnak egy másik ruhát, de az természetesen nem az igazi.

Miután hazamegy elsírja a bánatát a telefonjának, mivel tartalomgyártó is és az erős érzelmek sok interakciót hoznak.

Szeretném azt a kurva ruhát.

[stickalittle]

Kivettem három nap szabadságot.

Szerdán leszüreteltem két almafát és egy körtefát. Fel a létrára, egy vödörrel leszedni, le a létráról, le a pincébe, kipakolni a vödröt, fel a pincéből, fel a létrára, stb. Megvolt a lábnap.

Csütörtökön elmentem az OBI-ba, vettem térkőhomokot, és márványzúzalékot, mert anyám szerint szégyen a családi sírunk, így szerdán a sírt ganéztam ki, a járólapok közét gyomtalanítottam, kiöntöttem térkőhomokkal, körülötte kigazoltam, bevágtam körbe fóliát, hogy ne jöjjön ki a gaz, majd a fóliára ráment a márványzúzalék, hogy anyám meg legyen vele elégedve, és ne csak sima sír legyen, hanem A SÍR legyen!

Pénteken elhoztam a vegytisztítóból három faliszőnyeget (��n nem tudom, miért vannak ezekért oda az öregek), és felbénáztam őket a falra. Könnyebb lett volna, ha van segítség, aki odafogja, de találékony vagyok, megoldottam egyedül.

Aztán a 14 méter rozsdás gázcsövet ledrótkeféztem, végigkentem rozsdamaróval, végigkentem alapozóval. Besötétedett, úgyhogy szombat délelőttre maradt a fedőfesték. Mivel 5 méter magasan van, hát itt is történt egy kis létratorna mászással meg méterenként a gecihosszú létra tologatásával.

Végül szombaton levezetésként letoltam még vagy 2000 négyzetméter füvet.

Á, nem való nekem ez a szabadság dolog!

[brgzmpff]

Szily Laszlo megnyito beszede az En Budapestem kiallitasrol megerkezett irasban :)

“Kedves közönség, drága műbarátok, tisztelt Angelika-rajongók

Az irodalomban minden eddiginél nagyobb divat a szerző hétköznapi élete és a művészet egybemosása. Az elmúlt évek legnagyobb globális könyvsikere egy olyan regényfolyam, amiben az író az életének olyan apró részleteiről számol be hat kötetben, 3600 oldalon, amik a saját anyját sem érdekelnék. A budapesti könyvolvasó közönséget jó pár hete egy olyan önéletrajzi regény tartja lázban, amiben a szerző aprólékosan leírja, hogy mennyi ideig lehet fejni a másik pasijának mellkasát borító elhanyagolt miteszereket, amikor kinyomkodja őket.

Az autofikció a képzőművészetben ebben a formában szerencsére megvalósíthatatlan.

De törekedni sajnos lehet rá.

A szüleim festőművészek, emiatt bölcsis-ovis koromban éveket töltöttünk el a kecskeméti művésztelepen. Az egyik szomszédos műterem lakója - most már tudom - az autofikció korai úttörője volt. Minden nap külön uborkás üvegbe hugyozott, amit a nap végén akkurátusan felcímkézett egy iskolai füzetre való vinyettával, amire felírta a dátumot, aztán az üveget elhelyezte a műteremablak párkányán elnyúló hosszú sorban. A pisanapló a maga módján egyszerre volt lenyűgöző és elgondolkodtató alkotás: némelyik befőttesüveg tartalma más színű volt, de sosem mertem megkérdezni, hogy miért.

Angelika baromi személyes alkotó, de szerencsére nem autofikciós. Hanem inkább mágikus.

És baromi személyes és még annál is bátrabb, hiszen az itt kiállított friss tájképein félelem nélkül nyúl olyan budapesti motívumokhoz, amiket a bennszülöttek is pont ugyanannyira imádnak, de jellemzően csak a turisták mernek lefényképezni.

Ez is indította el a falakon látható lavinát. Mármint egy virtigli turistafotó. 2023. decemberében történt, amikor a floridai Pulp Brother, azaz Javier Mayoral állított ki Angelika galériájában a Margit-negyedben, hogy hősünk a Start Galéria közelébe eső Duna-parton megsétáltatta Pulp Brothert és feleségét. Az ismert spanyol-amerikai mémfestő pedig ragaszkodott hozzá, hogy fotózkodjanak le a háttérben a Parlamenttel. Hatéves kora óta itt élő budapesti majdnem-bennszülöttként Angelikát annyira intenzív cringe érzéssel töltötte el a Parlament lefotózása, hogy ijedtében Budapest mint mágikus-szimbolista táj tematikájú tájképciklus festésébe kezdett.

Amit itt láttok, az az eltelt félév friss, ropogós termése.

Az itt látható képek sok tekintetben igen különbözőek, de a hatásmechanizmusuk hasonló. A mester néhány egyszerű vonással felvázol egy olyan motívumot, aminek kábé az a szerepe, mint a piros tablettának a Mátrixban. Ha hajlandó vagy bevenni, egyből beránt a motívum mögötti univerzumba, ahol Angelika egyfajta Morpheusként kíséri az embert, ugyanakkor teljes szabadságot ad neki, hogy azt a valóságot lássa meg a kép mögött, amelyik neki tetszik.

Ez a kiállítás emiatt többféleképpen is élvezhető. Úgy is, ha az ember a művész magánmitológiáját próbálja megfejteni és értelmezni, meg úgy is, ha olyan gájdnak használja a művészt a másik világhoz, akinek a háta mögött nyugodtan elmerülhet a saját képzelgéseiben.

Angelika egyik kedvenc budapesti látványa a jelek szerint az, ami a Margit híd közepéről tárul az ember szeme elé, ha folyás iránt lefelé, a Parlament és a Gellért hegy irányába néz. Amikor gimis voltam, erre vezetett az utam a legjobb barátomhoz és mivel szeretek gyalogolni, gyakran jöttem nem villamossal. Olyankor mindig megálltam egy kicsit középen és azon tépelődtem, hogy lesz-e valaha csajom. Angelika, mint megtudtam, azon szokott itt tépelődni, hogy emigráljon-e.

Mivel még nem tett ilyet, a meccs eredménye egyelőre látvány-Angelika 1:0.

Amikor először néztem meg a képeket élőben, Angelika sok más mellett arról is mesélt, hogy őt a ciklus megfestésének elején leginkább a Parlament és a Szabadság-szobor szó szerinti és átvitt értelemben vett szembenállása foglalkoztatta leginkább. Illetve az a szimbolista-közéleti mozi, ami az ember előtt Pestről Budára gyalogolva lejátszódik a Margit hídon. Miszerint a törvényhozás épülete jó ideig teljesen kitakarja a szobrot majd egyszerre csak előbukkan a szabadság, de kapásból a hatalom szimbolikus centrumával szemben állva. Hogy ez mennyire nem erőltetett belső mozi, azt jól illusztrálja, hogy egy másik, Budapestre Angelikánál idősebb korában megérkező land art művészt szintén megihlette ugynaez a látvány. Ez a művész Orbán Viktor, akinek - Angelikával ellentétben - nem imponált sem az eddigi szimbolikus hatalmi centrum, sem pedig a szabadság, így létrehozta a hatalmi háromszög harmadik csúcsát, a Karmelita kolostor teraszát, amelyik láthatatlanul, de ott van az összes Margit hidas festményen is.

Az már a privát mitológia része, hogy Angelikának, orosz származású, magyar kultúrájú, saját definíciója szerint “bonyolult nemzetiségű” nőként és anyaként milyen jelentésrétegeket rejt egy olyan nőszobor, ami egyszerre szimbolizálja a szabadságot és készült hálás ajándékként annak a szovjet hadseregnek, amelyik felszabadította, majd azzal a lendülettel rabságba is taszította Magyarországot, útközben magyar nők tömegeit erőszakolva meg.

A galériájában beszélgetve Angelika megjegyezte, hogy mennyi váratlan helyről látni a szobrot a városból. Ez nekem azért alapélmény, mert józsefvárosi vagyok. A Szabadság-szobor Józsefváros egészen meglepő zugaiból látható, ezek között van a kiskori lakásunk kamrájának kisablaka. Csakhogy ez szó szerint pusztítást hozott a szülőföldemre. Ahonnan látod a szobrot, ott a szobor is lát téged. Meg az is, aki a szobor tövénél ágyúkat állít fel. Kiskorom városi tája részben azért nézett ki úgy, mint Berlin a város elfoglalása után 3 nappal, mert bosszúként a Corvin-közi ellenállásért 56-ban a Gellért-hegyről, a Citadellából és a szobor környékéről. lőtték szét a VIII. kerületet.

Ez a kiállítás mindezen rétegei ellenére sem szomorú vagy nyomasztó. Sokkal inkább nevezném varázslatosnak.

Angelika ugyanis eljátszik a jól ismert látvánnyal. Szó szerint. Ráadásul az egyik kedvenc műfajomban, az alternatív valóságos sci-fiben utazik. Némelyik itt kiállított képet ezért gyermeteg, de annál jobban eső ábrándozásra szoktam használni.

Elgondolkodtál egyáltalán azon, hogy mi ez a hosszúkás dolog a város közepén, ami elválasztja egymástól Pestet és Budát? Miért kéne elhinni a földrajztanárnak, hogy ez egy folyó? Mi lenne, ha 250-500 méter széles, gondosan nyírt füvű rét tekeregne Pest és Buda között, amit Mészáros Lőrinc egyik cége 99 éves koncesszióba kapott volna meg golfpályának? A tökéletesen karbantartott gyepsáv mindig néptelen, bár ha erősen hunyorítasz, a távolban néha mintha feltűnne két aprócska, gömbölyded figura hajszálvékony botocskákkal hadonászva, de lehet, hogy csak a szemed káprázott.

És mi lenne, ha folyó lenne, de nem víz folyna benne, hanem spenót?

Angelika nagy varázsló, mert nem állt meg ezen a ponton, hanem az előbb említett szomszédjában lógó festményén eljátszott azzal a lehetőséggel is, hogy mi lenne, ha a város is eltűnne és mi itt találnánk magunkat a nagy büdös semmiben álló Margit-híd közepén. Ami a lapos legelőket kötné össze a dimbes-dombos legelőkkel a poszt- vagy pre-apokaliptikus Budapesten.

Ez a kép - nekem legalábbis - vicces, játékos és alkalmat ad elgondolni, hogy mit ad a világnak az emberek Budapestje a lágyszárúak elképzelt Budapestjéhez képest.

Budapest eltüntetése eleve hatalmas trükk, mert sokkal elevenebbé teszi a létező várost, mintha a művész minden egyes lakóját mozgás közben próbálta volna belefesteni.

Ez a kék a másik kedvenc ábrándozós képem. Miközben néztem, kezdetben egyszerűen azon szórakoztam, hogy milyen lenne Budapest, ha a klímaváltozás szeszélye folytán nem sivatagi oázissá válna, hanem szigetcsoporttá a Kárpát-medencét újra elöntő Pannon-beltengerben. Ebben az univerzumban azon mulattam, hogy mi lenne, ha varázsütésre teljesülne az ősmagyarkodók álma, csak a vicces kedvű tündér nem a tarsolylemezesek és a lovaik korába vinne minket vissza, hanem hétmillió évvel korábbra, a miocénba, a sokkal ősibb háziállatokkal benépesített Budapestre, ahol a nagykörúton mopsz helyett megalodont sétáltatnak a Terézváros víz alatti barlangjaiban élő nénik.

De mivel sajnos nemcsak infantilis felnőtt vagyok, hanem független újságnál dolgozó újságíró is, ugyanez a kép olyan alternatív sci-fiként is működik, amelyikben Budapestet hirtelen áttolják Skandinávia határára, a Koppenhágát és Malmőt elválasztó jóléti tengerszoroshoz, így Pest Dániába kerül, Buda meg Svédországba, ennek minden evilági következményével együtt.

Én azért is szerettem meg annyira ezt a sorozatot, mert egyszerre hat a képzeletre és az érzelmekre és utóbbit ráadásul a színek segítségével teszi. Őrülten intenzív színeket használó festőnő fiaként és egy született kolorista lány apjaként egyszerűen boldoggá tett, hogy a színek itt nem fednek vagy illusztrálnak, hanem a lényeget jelentik.

Kiemeltem pár képet, de az összes itt látható festmény és grafika kiválóan alkalmas arra, hogy megálljunk előttük, aztán Angelika tapintatos gájdolását elfogadva pillanatokon belül tetszés szerinti univerzumok Budapestjeibe ugráljunk át, anélkül, hogy egészségtelen drogokat vagy még egészségtelenebb hosszúságú regényeket kellett volna fogyasztanunk.

A kiállítás ezennel megnyílt, jó ábrándozást mindenkinek!”

[diogenesz2020portugal]

Végtelenül szomorú vagyok

Többedjére kerül elém Orbán családi képe a tuktukos csávókkal készült fotóval párosítva. A szerző, Dorr Zsolt szerint

A kép (amit szándékosan nem teszek ide) nagyjából 1300 megosztásnál jár, a kommentek pedig nagyon elkeserítőek. Ez egy dolog, de az sokkal fontosabb, hogy többen nem értik, miért rasszista ez a bejegyzés. Persze gondolatjátékként feltehetjük, hogy Dorr itt a több ezer éves indiai kultúrára, a fantasztikus 'indiai' zenére, Ravi Shankar háromszoros Grammy-díjas indiai szitárjátékosra és zeneszerzőre, vagy akár Rabindranáth Tagore indiai költő fantasztikus életművére utal, de tartok tőle, hogy neki ezekről fogalma sincs. Ma Agyarországon nagyjából ugyanannyian utálják a cigányokat, mint a melegeket vagy a nemváltó óvodások szüleit. (A cigányok nyelvileg észak-indiai népekkel rokonok, de genetikailag nem egyezőek. Ezek feltételezett, de nem bizonyított őshazája India északnyugati része, különösen a mai Pandzsáb, Rádzsasztán és Gudzsarát államok.) A leegyszerűsített gondolkodás szerint az indiaiak cigányok - és fordítva. Dorr posztja (és annak sikere) a legalantasabb gyűlöletre épül. De facto nem mond ki semmit, csak összekacsint a rasszistákkal: ugye ti is tudjátok, hogy a büdös cigányokról beszélek? Ez a fajta megnyilvánulás nem áll messze attól, amikor valaki nem zsidóként emleget egy csoportot, hanem tetűhintásoknak vagy belvárosi értelmiségieknek nevezi őket. Leszarom, Orbán milyen származású, tőlem lehet cigány, lengyel, pakisztáni vagy osztrák. Orbánt ugyanis nem a (vélt) származása határozza meg, nem azért utáljuk, mert finn vagy csád gyökerekkel rendelkezik, hanem amiatt, amit tesz. Amiatt, hogy nem csak hazudik és lop, nem csak kivégzi a demokráciát, de olyan gyűlöletet gerjeszt nap mint nap, ami a társadalomba szivárogva megteszi a hatását, ami miatt Magyarország még évtizedekig nem lesz 'normális' ország.

Aki Orbánt cigányozza, az Orbán gonoszságát szolgálja.

Lehet blokkolni/kikövetni.

[hunblarity]

Emlékeztek még a nagy magyar tumbli crush térképre? Én már nem! Úgyhogy itt az ideje megnézni mi változott, és mi a helyzet 2023-ban!

Gyors definíciók amiket úgyse olvastok el, hogy aztán reblogoljátok az egészet, hogy "fogalmam sincs ez mit jelent, hát miért nem magyaráztad el te seggfej":

Ha reblogolsz valakitől valamit ÉS szöveges kommentet is írsz a reblogba, akkor kapsz az illetőtől egy pontot

Akivel szemben aa legtöbb pontod van, az a crush-od!

Ha két ember egymás legnagyobb crush-jai, akkor ők egy szerelmi háremköztársaságot alkotnak.

Mindenki más aki ezek után az illetők után vágyik (vagy olyan után, aki ezek után az illetők után vágyik, stb.) az ezen köztársaság lakója!

A 2021-es adatok alapján a legnagyobb országok az alábbiak voltak:

pajjorimre-valogataskazi alá tartozott a blogok 32.71%-a

tallianmiklos-szopiszuri a blogok 8.1%-ával második

sztupy-dukeofedinburgh 6.37%-al harmadik

vampirpillango-algebraicvarietyshow 4.49%-al negyedik

mspepperpotts-e52711 pedig 2.4%-al az ötödik lett

(a többieket itt meg lehet nézni)

Vajon @pajjorimre továbbra is vezető helyen van? Történtek nagy szakítások az elmúlt két évben? A hajtás után minden kiderül!

A legnagyobb változás, hogy a TINITUMBLI szekció függetlenedett a pajjor-kazi párosról és külön országot alkottak. Nem is kicsit, övék a blogok 18.35%-a, fuckin-feelings vezetésével!

A tinitumbli ország elég nagy lett, több nagyobb központot is tudhat magáénak, a főváros mindenképp fuckin-feelings:

A déli határt őrzi boldog-vagyok-el-ne-hidd

Nyugati irányba nem-fogadott-hivas-on keresztül vezet az út

Az északi határvidéket pedig ker-a-lany őriz

(keleten nincs semmi nagyobb település, gondolom ilyen sorsod borsod zombitanya az egész vagy hasonló)

A pajjor-kazi páros a második, a blogok 11.71%-át továbbra is maguk mögött tudják azért:

Harmadik helyen történt egy kis dráma! Óriási szakítás, tallianmiklos legnagyobb szerelme már nem szopiszuri, hanem ko1azer0! Kettejüké a blogok 4.24%-a

Negyedik helyre csúszott a skót kirendeltségű sztupy-dukeofedinburgh páros 3.38%-al:

Ötödik helyen pedig algebraicvarietyshow-vampirpillango 3.25%-al

Hatodik helyen még említésre méltó, hogy akurvaanyadatbutters is rájött, hogy pajjorimre egy plátói szerelem, és lecserélte otthonzulles-re! Így kettejük szintén új országot alapítottak, egyből a blogok 2.79%-ával!

A további versenyzők:

almodozoangyal818-vercseppekazesoben 1.98%

kozimacanto-tryagain 1.97%

ahmedvanessa-weneedtotalkrightnow 1.84%

e52711-mspepperpotts 1.59%

rpszt & b-eton-loofie 1.56%

megyematricashazmester-xerxesz 1.39%

kosullo2-martonbede 1.37%

magnusheron-redblek 1.23%

Ha kíváncsi vagy melyik országba tartozol katt a fenti térképre, aztán keresd meg magad, és kövesd a nyilakat addig amíg el nem jutsz valakihez, akik piros nyíllal vannak jelölve, ők az uralkodóid! Van kereső is, hogy ez könnyebb legyen neked, de kicsit eldugtam.

[homregeszet]

Római folyóügyek

Van egy érdekes összevetés Európa ókori és középkori higiéniai viszonyairól, miszerint a római vívmányokat, mint a közfürdők és a nyilvános wc-k használatát elfelejtik a későbbi időkben. Természetesen ez ebben a formában nem igaz. A közfürdők nagyobb városokban tovább üzemeltek, csak a nemek közös fürdését tiltották benne, valamint a nők számára a meztelenséget. Az pedig, hogy több járványt ismerünk a középkorból azt elsősorban az írott forrásoknak köszönhetjük. Na de akkor miben volt másabb a római higiénia és wc használat? A római fürdőkben nem csak a tisztálkodáson volt a hangsúly: üzleti, politikai találkozókat tartottak itt. Alapvetően három főhelyisége volt a fürdőépületeknek: tepidarium, caldarium és frigidarium. Az első a meleg vizes fürdő, a második egyfajta gőzszoba volt, a harmadik pedig a hideg vizes medence, ez utóbbi volt mind közül a legnagyobb és ebben a sorrendben kellett végighaladni rajtuk. Nagyobb fürdőkomplexumok egyfajta wellness szolgáltatásokat is kínáltak olajos testápolás révén. (1. kép)

1.kép: római fürdő

A fürdők a rómaiság jelképei lettek, távol Itáliától is megjelentek, amint megtelepedtek a külső tartományokban. A katonai táborok közelében minden esetben működtek fürdők, gazdag villa épületeknél is előfordul fürdőépület. Ezekhez a környező vízfolyásokat, forrásokat használták fel, szállításra komoly vízvezeték rendszert építettek ki. Talán mindenki számára ismerős a aquaeductus, a nagy kőből épített pilléres vízszállító építmény, de ezeken kívül is használtak kisebb vezetékeket, csatornákat kőből, terrakottából és ólomból. Utóbbi egészségügyi kockázatoktól nem mentes, bár a folyó víz miatt kevesebb méreganyag volt a vízben, mint amennyit egyesek gondolnak. Szóval nem az ólommérgezés miatt omlott össze a Római Birodalom. Ezt a fajta "szerelvényt" egyébként is csak a leggazdagabb réteg engedhette meg magának. Nem régiben találtak egy igen jó állapotú ólom víztartályt és vezetékrendszert a Pompeii melletti Stabieból. Idősebb Plinius szerint a vízelvezetés volt a rómaiak egyik legnagyobb vívmánya. (2. kép)

2.kép

De miért beszéltem ennyit a fürdőkről mikor a wc a téma? Mert a nyilvános wc-k többségének a víz öblítését vagy a végtermék elszállítását a fürdőkből kifolyó vízzel oldották meg. A latrines, ahogy a rómaiak hívták, szintén koedukált volt, férfi és nő egymás mellett végezhette a dolgát vagy ingyenesen vagy pedig némi használati díj ellenében. A dolog után pedig körbe járt egy ecetes vödörben ázó botra erősített tengeri szivacs, ez volt a "budipapír". Ehhez kapcsolódóan ismert egy ostiai grafiti: verbose tibi nemo dicit dum Priscianus utaris xylosphongio - senki sem fog veled sokat beszélni Priscianus, amíg nem használod a szivacsot a bot végén. Kevésbé felkapott helyeken, vagy ahol hiány volt a tengerből, lecsiszolt kerámiatöredékekkel kapargatták le a betyárkörtéket. Nem minden településen volt meg a pottyantás is ilyen úri helyisége, csak a nagyobb városokban. (3-4. kép)

3-4.kép

Írott források alapján tudjuk, hogy előszeretettel vonultak el a rómaiak a városon kívüli temetők sírkövei közé. Erről beszámol Petronius Satyriconja is a farkasember történetében, valamint Salonából is ismert egy sírkő, amely próbálja eltántorítani az embereket az ilyen cselekedetektől: Quiqu in eo vico stercus non posserit aut non cacaverit aut non miaverit is habeat illas propitias si neglexerit viderit - Aki ezen a helyen nem üritkezik vagy nem vizel, bizonyos jótéteményekben részesül. Ha ezt semmibe veszi majd meglátja! (5. kép)

5.kép

Keretes szöveg: Az én emberem kezdte lecsinálni a síremlékeket, én pedig fütyörészve leültem, és a sírköveket számlálgattam. Egyszer csak látom ám, hogy a kísérőm vetkőzni kezd, és minden öltözékét lerakja az út mentén. Nekem még a lélegzetem is elakadt, úgy álltam ott, mint egy holttetem. Az pedig körülvizelte a ruháit, és pillanatok alatt farkassá változott. (Satyricon LXII 80. ford.: Horváth István Károly)

Egyfajta "zero waste" felfogásként is értelmezhető az ürülék és vizelet hasznosítás. Előbbit trágyázáskor használták, ami nem a legideálisabb dolog volt. Utóbbihoz egy híres anekdota kapcsolódik: sokan hallották talán a pénznek nincs szaga kifejezést, ez Vespasianus császártól származik. Az egyik verzió szerint a nyilvános wc-k megadóztatása miatt, egy másik változat azonban a tóga fehérítőkhöz kapcsolja. A tógának, a római arisztokrácia tipikus öltözékének, egyik ismérve, hogy hófehér, ezt a fehérítést általában a teve vizelet által érték el. Azonban teve nem mindenhol volt akkor sem, így másik nyersanyaghoz fordultak, ami általában az emberi volt. Szóval valamelyik szolgáltatás megadóztatása miatt vonta kérdőre a Későbbi Titus császár atyját, aki válaszul elé tartott néhány érmét és mondta el a híres mondatot: Pecunia non olet.

Az eddigiek alapján lehetne gondolni, hogy a római társadalom illatos, tiszta és egészségesebb volt, mint a későbbi korok emberei, azonban új kutatások árnyalják ezt. Fürdőkből és latrinákból vett minták alapján több parazita és féreg maradványát is kimutatták. Magyarázata ennek, hogy a fürdővizeket nem cserélték olyan gyakran, mint kellett volna és a takarítást, tisztítást sem vették olyan komolyan. Galenus a Kr. u. 2. században élt orvos szerint az élősködő férgek és kórokozók a test belső harmóniájának megbomlása miatt jönnek létre, az fel sem merült, hogy esetleg kívülről hatoltak volna be. Habár valóban hatalmas technikai mutatvány volt a római tisztálkodási kultúra ilyen megvalósítása, az egészségügyi hiányosságok miatt ezeket nem lehetett kellőképpen kihasználni.

Végezetül álljon itt néhány mondás, amelyeket egy ostiai latrina falára írtak fel és az ókori hét bölcshöz kapcsolták őket. (A fordítások az ELTE BDPK honlapja alapján)

6.kép

Durum cacantes monuit ut nitant Thales. - Thalész arra ösztönözte a keményet (vagy nehezen) szarókat, hogy feszítsék meg magukat.

Ut bene cacaret, ventrem palpavit Solon. - Hogy jól szarjon, Szolón a hasát simogatta.

Vissire tacite Chilon docuit subdolus. - A ravasz Khilón tanította, hogy kell némán fingani. (6.kép)

Németh Attila

[couleurlocale]

hollandok be like

két hete: nemén: honnan jöttél? én: Magyarországról nemén: menekült vagy? én: ??? nemén: hát az a borzalmas ember, nem lehet ott könnyű az élet

ma: nemén2: honnan jöttél? én: Magyarországról nemén: és még miért vagy itt? Az egy SOKKAL jobb ország mint ez, már mi is gondolkodunk rajta, hogy odaköltözünk!

[zoeeozzoeeoz]

Mióta lett divat itthon ez a női nadrágnak nevezett "izé" ? Olyan, mint régen a lovász legények nadrágja. Vagy mint az a népviseleti, bő szárú, gumis derekú, parasztnadrág. Ezt bárki felveszi, +50 kg-ot rádob optikailag! Hát mi ez????? És miért lett divat????? Átnéztem a ffi részlegre, is, ott meg továbbra is a cuppanos naci van ömlesztve. De ott legalább vannak normális szabású nacik is. Nőieknél mi ez a kismalacnak öltözés? És akkor még növelik a hatást, hogy hasra tesznek megkötőt. De ilyen 6-8 cm széleset, hogy ha azt megkötöd, és ráhajtod a felsődet, akkor terhesnek nézzél ki. Meg hasra tesznek 3-4 hajtást is, hogy még nagyobbnak látszódjon a hasad. Eszem megáll! Meg a zsák ruhák! De tényleg! Nagy lebernyegek, csíkosak, bokáig érőek,kemény/durva anyagból, oldalán zsebek, meg megkötő a derekában. Ezek ilyen pasi riasztó ruhák! brrrr........

Itt most tegyük félre a testkép zavart, meg nem akarok én senkit bántani ha valaki 100 kg-on felül van, de miért lett divat nőknél, +50kg túlsúlyosnak látszani? A cuppanos nacik sem jók mindenkinek, azokat is utálom. Miért nem lehet normális szabású nacikat kapni???? Ez most kb olyan, mikor pár éve a pasiknál volt divat, a "hajléktalan" külső.

Tudoooom! Nem kell megvenni őket, meg minek mentem oda! brrrrr........