#mi van velem

[girlwithtoomuchemotion]

Van amikor csak elakarsz menekülni mindenki elől és elzárkózni, de nem érted hogy miért és mi váltotta ki ezt belőled.

[banatostenger]

„Annyira emberen segítettem, hogy elfelejtettem magammal is ezt tenni…“

[diogenesz2020portugal]

"Hívtak már csalók a "banktól"? Engem az imént. Még megvan a magyar számom. (Alig vártam már, hogy kipróbáljam élesben, amit kitaláltam erre az esetre.)

Mikor belekezdett a mondókájába, megállítottam:

- Mit is mondott mi a neve?

- Éva.

- Éva, én halottlátó vagyok, és szerintem a nagymamája van itt velem. Hordott-e életében szemüveget a nagymamája? - mondta, hogy igen. Én megkérdeztem, akarja-e hallani, mit mond neki a nagymama, mert akar valamit mondani. Majdnem sírt, mondta igen, nemrég halt meg. Mondtam neki:

- Azt mondja a nagymama, hogy kisunokám bocsáss meg nekem, - itt elkezdett bőgni - nem úgy szerettelek ahogy kellett volna, (itt már kész volt, bőgött mint a zápor) és miattam lettél egy mocskos csaló gazember, de ha ide jössz a pokolba, ahol lakom, téged is naponta a farkára tűz a vörös ördög, szóval térj jó útra, kislányom, míg nem késő.

Ezen a ponton lett anyukám foglalkozása igen népszerű k-betűs, majd baszta rám bőgve a telefont."

[tuuszferi]

Egészségtelen viszonyom a nőkhöz

Tegnap kaptam a munkahelyemen két koncertjegyet jövőhétre. A nővéremmel fogok menni, de szép gondolatfolyamot ébresztett bennem a dolog.

Először is beugrott anyám és családom többi tagjának erős kritizáló hangja, "Dehát nincs olyan lány akit elhívj? A munkahelyeden senki OLYAN nincsen? Komolyan a nővéreddel fogsz menni?" (ezeket így hogy elmúltam 30 természetesen már nem mondják ki hangosan, de a huszas éveim alatt hallottam őket eleget...)

Úgyhogy belső kritikus hangom hatására elindítottam egy gondolatkísérletet, hogy egy random félig ismerős kolléganőmet elhívnám a koncertre. És egyetlen szó ugrott be: az adott nő biztosan HÁLÁTLAN lenne... mint anyám, aki MINDENT is elvárt apámtól de SEMMIT nem adott neki cserébe, csak kritizálást meg basztatást. Pontosan ez a kép ugrott be, elviszem a lányt a koncertre, tegyük fel tetszik neki jól érzi magát, aztán majd azt sem fogja megengedni hogy megcsókoljam. Hálátlan lesz majd. Ami persze nem igaz. Én nem fogom merni megcsókolni, mert mi van ha maga a koncert és a velem eltöltött idő túl kevés, túl gyenge? Mi van ha egy ilyen menő koncertre elvinni egy lányt túl sok első randinak, és azt fogja érezni hogy valamit adnia KELL cserébe, amit én semmi esetre sem erőltetnék rá? A biztonsági játék az, hogy meg sem próbálom megcsókolni, és őt okolom azért mert hálátlan lesz hogy koncertre vittem.

Ettől függetlenül biztosan jól fogom érezni magam egy random csaj helyett a tesómmal. Azthiszem ezt a dolgot egy kicsit túlgondoltam... és egy kicsit pozitívabban kellene tekintenem a jövőre, nem pedig a "Hogyan nem fog sikerülni?" szenáriókat végtelenítve a fejemben...

[haelhetekevvelakifejezessel]

Hány év a gyász? Meg átlapolhatnak-e, vagy egymás után kell őket számolni? Mi az illő? Duplán számít-e egyszerre kettő, vagy szimultán kell őket számolni? Ér-e több kreditet a fiatal, mint a vénebb? (És ki és kinél és hány évente és mennyinél?) Mikor kell elkezdeni meg mikor illik befejezni? Meg ugye mi a faszról is van szó ilyenkor, hogy gyász? Úgymond mi a bánat is?

Hogy tagadás, alkudozás meg elfogadás. Meg harag és a többi lehetetlen baromság, amiket szigorúan lineáris grafikonon az orrod alá tolnak, és tessék, egy bevásárlóközponti útjelző rajta: "ön itt áll most". Holnap majd eggyel arrébb. Majd a sportrészlegnél talán.

Hát: biztos, hogy arrébb, csak már most is téved, ahogy szokott ezeknél a sarlatánoknál lenni. Az a kép jut eszembe, amit az akárhanyadik marsjáró robot készített a távoli Földről, és valami véletlenül épeszű ember rátűzött egy kis táblát: "ön itt áll most". Hát szerintem ez az úgynevezett gyász.

Volt a H. Kati (vagy van, csak már nincs), akivel jó viszonyban voltunk, amíg el nem küldött a kurva anyámba (valószínűleg mindenkinek így volt egyszerűbb), az apám jóbarátja volt, ő mondta egyszer vigasztalólag: nekem tizenöt éve halt meg anyám, de ma is beszélek hozzá. A Kati vagy száz éves, de legalábbis most hetvenöt, amennyiben együtt voltak egyetemisták az apámmal. Nekem hét éve halt meg az első (születési sorban utolsó) öcsém, és már nem beszélek hozzá nagyon. Apámhoz se, pedig ő csak most lesz három. De tegnap este is vele álmodtam: hozott valami ételt, figyelmességből, mert tudta, hogy itthon dolgozom és nincs időm enni, lerakta az íróasztalomra, de rögtön visszajött és a felét mégis elvitte. Biztos anyámnak elfelejtett hozni -- röhögtem magamban, és ennyiben is maradtam vele. Ezért hívogatott mindig az öreglány, ti. az anyám, ha kettesben találkoztunk az apámmal. Apám pedig "..Elvégre akkor jön-megy, amikor akar, tizenhárom éve halott. Holnap éjjel majd, talán. Úgy tűnik, mostanában szeret velem lenni egy kis időre." -- olvastam az egyik nap egy versben. Az enyém még nincs három éve, mégis ugyanezt csinálja. Mikor illik ezt elkezdeni? Vagy mikor illendő befejezni?

Elvégre is soha, vagy pediglen azonnal, amennyiben a hullák az égből mindent látnak. Időnként elképzelem, hogy zombikkal van teli a mennyország.

Tesóm, a másik (az, tényleg másik) jót röhögne. Vele nem kell ilyen olcsóságokon szórakozni, remekül diskurálunk. "Baszd meg, Kata, mondtam, hogy nem fekhetsz le a barátaimmal!" De nem is a barátod, csak a szomszéd, aki megvette a lakásodat. "Azzal meg pláne!" De csak beázott a vécéd, amikor már megdöglöttél, és azt is nekem kellett megoldani. "Leszarom bazmeg!" A konyhaszekrényed is leesett, azt is nekem kellett, meg az egész hagyatékit is, meg a muttert is, meg Isti sem áll velem szóba már, meg Anitához sem mehet a fehér, mert lepisálta a kanapéját. Egyszer. "Leszarom." Jó, de... "Leszarom." Akkor én is!

Aztán egy ideig nem áll szóba velem, de amikor írom, hová mentünk síelni meg ilyenek, akkor azért örül.

Én meg csak azt nem tudom azóta eldönteni, hogy ha akkor nem hal meg, akkor nem nekem ázik be a vécé és...

nem nekem kellett volna az egészet, most meg az egyik szemem nem tud igazán sírni, a másik meg nem tud igazán nevetni. Talán egy közepes agyvérzés segítene, múltkor is a Marika csak a fél szájával már meg minden -- gondoltam az autóba visszaülve. Aztán elmentünk egy vidéki ház felé a következő síelést megtervezni az apám gyűrűjével az ujjamon, tesómmal a fejemben. Anyámra, érdekes, a következő két napban egyáltalán nem gondoltam.

[kavekkozt]

Mi a Duna rossz oldalán lakunk, úgyhogy nálunk ezek a régi villamosok járnak

Teljesen jó, kivéve ha babakocsival/csomaggal/kerekesszékkel vagy (vagy ha süt a nap! már írtam a wiener liniennek hogy firhangot bitte de nem értettek egyet velem ebben)

De az ülések alatt van ilyen salakos doboz (a második képen látszik) és a végállomáson, ahol lakunk, a vezető felhajtja az összes ülést és egy kis lapáttal megkeveri a salakot

Eddig azt hittem hogy csak esőben csinálja, és azért van, hogy ne csússzon a villamos a vizes síneken (???) de ma is csinálta

Rejtély

(Megfejtéseket szívesen fogadok a szerkesztőségbe)

[isz0ny]

Még mielőtt elkezdtem volna antidepresszánst szedni viccelődtem azon a férjemmel, hogy mi van ha kiderül, hogy alapvetően nem vagyok egy apatikus jellem?

Én nem tudom, mióta élhettem együtt a depressziómmal, lehet, hogy mindig is velem volt és nem változott meg alapvetően a személyiségem a gyógyszer óta, de nagyon sok minden más. Esküszöm szebbek a színek a világban, várom, hogy a szokásos dolgok felbasszanak de nem basznak fel, energikusan kelek, pedig nem úszni megyek hanem pelenkát cserélni... Egész jó arc vagyok még a magam szemében is, eltűnt az állandó öngyűlölet.

Azt hogy jól vagyok az jelzi a legjobban mégis, hogy a kis mostohafiam visszatalált hozzám. A szülés után éreztem, hogy eltávolodtunk, kerül, nekem pedig nem volt energiám vele foglalkozni. Most, ha még alszom amikor elmegy iskolába bejön, megsimogat és elköszön, üzenetet hagy a konyhában a kikészített bögrém mellett.

Szóval én azt hiszem még sosem voltam ilyen boldog pedig az élet még sosem volt ennyire komplex és nehéz.

[banatostenger]

“Minden nap azon gondolkodom, hogy vajon helyes volt-e amit tettem…de ezzel megóvtam valakit magamtól…„

[otthonzulles]

40 lettem.

mindig akartam egy nagy negyvenes eszmefuttatást írni,

tulajdonképpen ez jobban foglalkoztatott, mint hogy mit teszek ha negyven leszek.

semmit.

ugyanolyan nap volt mint a többi, már nem is emlékszem, ja de épp melóban töltöttem be (0:47-kor születtem a szóbeszéd szerint)(majdnem két hete volt).

most kicsit kibillentett az előbbi táncos videó és úgyis írni akartam, most kellőképp fáradt vagyok ahhoz hogy írjak valamit megemlékezvén. (tudom öregszik ez az átokverte portál és nem is én vagyok itt a legidősebb nagyon nem, mindegy. attól még szar. még ha úgy is érzem most hogy egy marék sár a nyakam körül ide vagy oda már nem számít)

évtizedek óta nincs mit ünnepelni.

az egyetlen dolog ami változott, hogy 25+ év önmarcangolás után idén elkezdtem terápiára járni. hogy járni, vagy gyógyulni; ezt persze naponta megvitatom magamban.

basszus olyan jót akartam írni de tényleg fáradt vagyok.

szóval a terápiáról annyit, nagyon nehéz elhinni hogy én valaha leszek boldog, bátor, kiegyensúlyozott ember. minél többet tudok, annál kevesebbet és nyomaszt. nyomaszt hogy

ja hát igen évek óta terveztem a "40" posztot meg is volt a bomba ötlet, hogy milyen lapokat terítek ki de sajnos a nyomor, az sosem szexi. megtartom. talán majd transzparensebb leszek a következő negyvenben, ha kérdezné valaki hogy mi a fasz van velem. nincsenek sokan. [de hozzátartozik, hogy aki igen annak "hálás vagyok", azaz nekem most kell megtanulni a hálát átérezni és kifejezni, de ebben talán jó vagyok még ha ez most az ideszart betűkből nem jön le]

nehéz dolog a terápia. legalább kiderültek dolgok mitől vagyok ennyire elbaszott. de kurva nehéz lesz, ha egyáltalán, változtatni. kapcsolódni?!? másokkal? érzelmeket szabadon engedni??? ebben a korban? félelmetes, idegen, dermesztő.

nekem sajnos most kellene megtanulnom élni

na legalább ez a poszt is megvolt, majd visszatérünk erre az ötvennél, ha megérem.

szabad replyolás, no reblogolás mára!

[ajtostolahazba]

Velem szemben lakott Bandi bácsi. Az ittléte olyan természetes része volt az utcaképnek, ahogy a 6-kor nyitó zöldséges vagy a Bandi alatt lévő dohánybolt. Sarkig nyitott ablakában üldögélt minden egyes nap, hajnaltól ejszakáig. Szarul látott, szarul hallott, így nagyon nehézkes volt vele kommunikálni, mert fel se ismert, csak hangról, de azt meg ugye egyre szarabbul értette. Kis m��anyag tatyó volt kötélen, amit mindenkinek leeresztett, hogy vegyél már nekem 3 kicsit meg 2 sört, a tartóban mindig ott volt a lóvé... De nem tudtuk mi van, csak utólag állt össze a kép:

Látom a Fb-on, hogy 10 éves tacskó ingyen elvihető, mert apám már nem tudja ellátni... és Mutyi volt az, akit az egész környék ismert, a Bandi kutyája, egy okos, a végtelenség szelíd, kedves jószág, aki összenőtt az öreggel, jelzett neki, ha valaki ment hozzá, vigyáztak egymásra. Történt, hogy a Bandi 30valahány éves lánya bepaterolta Bandit egy otthonba. Volt nagy csetepaté, Bandi nem akart menni, a kutya nélkül, ő mondta, hogy abba belehal, ő el tudja látni magát, hagyják őt békén, de a lánya addig ment, míg gyámság alá nem vetette, így erővel el tudta paterolni. Azt tudtuk, hogy ez a rideg kurva egy rohadék, Bandival már vagy 6-7 éve magára íratta a lakást, havi 1x jött, hogy lebassza, hogy mi van itt, le se szarta. Volt, hogy én mentem hozzá kitakarítani, volt, hogy más, vittem neki karácsonykor kaját, ahogy más is, a lánya nem. Megszerezte végre a lakást. Fater a kóterba, a kutya meg...

Szóval kép a Fb-on Mutyiról. Én konkrétan belebetegedtem, hogy nem fogadhatom be. 10 éve panelban élt, Bandival aludt...Istenem mi lesz vele??? Aztán az egyik helyi kisboltos (Isten áldja érte) elkezdett szervezkedni, és találtunk neki szerető családot, akik orvoshoz vitték, oltatták, ivartalanították. Most derült ki, hogy a szerencsétlen kiskutya a Bandi "elhurcolása" után 4 teljes napra be volt zárva a lakásba. A 70 fokban. Se redőny, se függöny, csukott ablakok...csoda, hogy túlélte. Most végre jó helyen van, olyanoknál, akik tudják, hogy neki örökre már Bandi marad a gazdája,de akik szeretik, akik vigyáznak rá.

A retek nő, (mert nem találok rá emberi jelzőt) a 4.napon tette ki a hirdetést, hogy 1nap van elvinni, vagy viszi a gyepire...gondolom azt várta, hogy a kutya majd csak simán elpusztul, egy gonddal kevesebb...amikor az ismerősök elvitték és 60ezer volt az állatorvosi szla, nagy kegyesen beleadott 30-at. Én olyan szinten vagyok felháborodva ( de nem csak én, az utca is, olyan ez itt, mint egy falu, mindenki ismer mindenkit)hogy a pofáját a környékre ne tolja, mert meg lesz lincselve! Mennyire tud valaki utolsó pénzéhes mocsok lenni, hogy a saját apjával így bánjon(legyen az bármilyen, 83 eves)! Bandi bele fog halni. Őt Mutyi tartotta életben. Spontán penzgyűjtést csináltunk a befogadó gazdinak, mert azok meg olyan szegények, de első szóra megmentették ezt az ártatlan kiskutyát.

Nincs az emberi aljasságnak határa.:(((

[zoeeozzoeeoz]

Hétfő reggeli, első Vevőm:

Vevő: morcosan, sértődött hangsúllyal: Jó reggelt! Kb 2 hete készült el a rendelésem, ha minden igaz. Azért jöttem.

Én: Név alapján kikeresem, oda adom.

Vevő: Vártam a hívását, hogy készen van. Miért nem hívott?

Én: Elnézést kérek, de mi nem szoktunk senkit hívogatni. A rendelés leadásánál mindig megmondjuk mikorra lesz kész, és onnantól a Vevő dönti el, hogy mikor jön érte.

Vevő: Megadtam a telefonszámomat is, és megbeszéltük, hogy hív.

Én: Biztos nem. Nézze, itt a megrendelőn sincs felírva a száma. És nem szoktam senkit sem hívogatni. De mutatom a többi megrendelőt is, senkinek nincs felírva a száma, uh nem csak az Önét nem írtam fel.

Vevő: De!!! Miért nem hívott??!!

Én: Miért növeljem a telefonszámlát felesleges hívogatásokkal, mikor a rendelés leadásánál megmondom hogy mikor lehet érte jönni? Meg hogy hívtam volna, ha nincs meg a száma?

Vevő: Nekem azt mondta, majd hív!

Én: Tuti nem, hisz a száma sincs meg. Szerintem valakivel össze téveszt.

Vevő: Totál idegesen: Mit javasol, hogyan oldjuk meg a problémámat??!!!

Én: Tudom javasolni, hogy esetleg írja be a telefonjába a dátumot, esetleg emlékeztetővel is.

Vevő: Szinte már ordibálva: Utálom a telefont! Miért nem hívott???!!!

Én: Elmondtam, hogy miért nem hívtam. Kérem ne ordibáljon velem!

Vevő: Oldjuk meg a problémámat!

Én: Rendben. Akkor mondja meg a telefonszámát, és most azonnal itt, maga előtt, fel fogom hívni Önt, hogy készen van a megrendelése.

Vevő: Lefagy........

Én: Esetleg tudom javasolni még, hogy vegyen fel egy személyi asszisztenst, aki majd intézi ezeket az ügyeit. Ha már ennyire utálja a telefonját.

Vevő: Felkapja a rendelését, amit már szerencsére előre kifizetett, és rám csapja az ajtót.

Érdekesen indul ez a hét........

[sotetsegben-a-visszhang]

Mellékszereplőnek érzem magam a saját életemben.

Az én fókuszomban mindig más van előtérben. A barátaim, a családon, ismeretlenek - és az ő problémáik. Én kinek a középpontjában vagyok? Senkinek.

Szeretem őket, törődök velük, érdekel mi van velük, foglalkozom a problémáikkal. Velem ki foglalkozik? Senki.

Ez vagyok én, az örök mellékszereplő.

@sotetsegben-a-visszhang

[diogenesz2020portugal]

Szia! Ne haragudj, h ismeretlenül zaklatlak, de hétfőn Lisszabonba megyek a családommal, és szeretnélek megkérdezni, szted mi az amit feltétlen látni kell/ki kell próbálni/meg kell kóstolni stb. Lesz velem egy 7 éves, szóval ezt is figyelembe véve 😀 Nagyon köszönöm!

Olá @vedernagyur!

Én azt szoktam mondani, hogy Lisszabonban eltévedni a legjobb. Alfama bája felejthetetlen, számomra roppant kedves kis utcákkal rendelkezik. A Bairro Alto ugyanez, nappal teljesen más, mint éjszaka. Napközben szinte kihaltak az utcák, este viszont megtelik élettel (bár egy új szabályozás szerint este 11 után nem lehet az utcán inni). Ahol mi szeretünk enni, az a túlparton van, Casilhas-ban, ahová komppal lehet átmenni. Mindjárt a casilhasi kompállomás mellett jobbra van egy olyan étterem, amit jobbára helyiek látogatnak. Ennek megfelelően elég szakadtnak néz ki, de az ételek - ha szeretitek a tengeri herkentyűket - nagyon finomak. Én soha nem hagyom ki a hallevest, ami szerintem utolérhetetlen. Az adagok bőségesek. A halleves sajnos nem. Az étterem neve Restaurante de Farol (https://www.restaurantefarol.com/) Cascais-ba HÉV-vel lehet kimenni (a Cais do Sodré-ról indul) a végállomáson kell leszállni. A két kicsi strandja nagyon cuki (az egyik az állomás közelében található, a másikhoz, ahol egy óriáskerék is van, kicsit sétálni kell. Onnan érdemes kicsit tovább is menni, Van egy kedves kis öböl egy világítótoronnyal, remek fotótéma. Még messzebb a part mentén telálható a Boca do Inferno (a Pokol Szája), ahol nagy hullámok esetén szintén szép képeket lehet készíteni. Cascais-ból autóbusszal lehet továbbmenni Cabo da Roca-hoz (a kontinens legnyugatibb pontjához), ahol a nagy semmit lehet megtekinteni, de én imádom. Kb. fél órás buszút, a baloldalon érdemes ülni, gyönyörű onnan az óceán. Alfama-t is érdemes megnézni, itt két szép kilátó is van egymás mellett: a Miradouro de Portas do Sol és a Miradouro da Santa Luzia. Pompás kilátás nyílik a folyóra. A Cais do Sodré-n található a Time Out (az egyik fele piac, a másik sok kis étterem egy nagy közös evőhellyel. Itt kapható a város egyik legjobb fagyija is. Én a bazsalikomosat szeretem a legjobban. Híres hely még Belém, ahol a Torre de Belém, a Padrão dos Descobrimentos (Felfedezők emlékműve), a Mosteiro dos Jerónimos található, az utóbbitól nincs messze a Pastéis de Belém cukrászda, ahol az ikonikus süteményt lehet megkóstolni. Sintra is kihagyhatatlan az útikönyvek szerint, sok park és palota van ott. Az én kedvencem a lenti, 1000 éves alapokon álló régi királyi palota (Palácio Nacional de Sintra). Ha strandolni van kedvetek, megtehetitek Cascaisban, ahol védett öböl van, alig hullámzik az óceán. Ha nagy hullámokat szeretnétek, akkor Costa da Caparica lehet a célpont. Igaz, ilyenkor a víz még hideg, most 17 fokos.

Még 2 fontos dolog:

1. Mindenképpen érdemes kényelmes cipőben jönni.

2. A repülőtéren, ha lementek a metróba, odalent lehet "jegyet" váltani. Itt elektronikus jegyek vannak, értelemszerű lesz, hogy hol kell érvényesíteni. A metróból kijönni a jegy használatával lehet (ilyenkor természetesen nem von le pénzt). Nektek a Zapping-ot ajánlanám, azzal nem kell figyelnetek, hol ér véget az ún. belváros, és kb. 50 km-es körben bárhova jó. Annyival töltitek fel, amennyivel akarjátok. Egy út kicsit több, mint 1,60 euró. A metróról-metróra való átszállásnál nem kell külön érvényesíteni, nagyjából egy órás utazásra érvényes. Van ugyan Lisboa Card is, de az 24 órára 27 euróba kerül, igaz, pár múzeumba ingyenes belépést biztosít, de gőzöm sincs melyikbe lehet bemenni vele. 72 órára 54 euró.

[sronti]

Szerintetek mi az, ami 2023-ban, még rendben van férfiasságként? Nem csak férfiakat kérdezek itt, minden válasz érdekes lehet. Már egy ideje gondolkozom ezen, de nem sok minden jut eszembe.

Vannak negatívumok (agresszió, dominancia), meg olyan dolgok, amikből simán csak kiszorítják (kiszorítjuk) a nőket (barkácsolás, mérnöki munkák például), meg olyasmi, ami a szerintem elég elcseszett és az (egyáltalán nem régi nukleáris családhoz) meg a kapitalizmushoz kötődik, tehát az apa hajtsa szét magát a munkában, amíg az anya otthon küzd a házzal és a gyerekkel.

A statisztikai fizikai erőfölény tök jó, szeretek nehéz dolgokat emelgetni, de azért a társadalomszervezés egyik alapjaként kevésnek érzem.

Ez egyénileg nekem nem okoz gondot, nem érzem, hogy szűk lenne nekem a férfiasság mint keret és vonzana a cisz férfiségen teljesen kívül lévő világ, inkább elméletileg érdekel a dolog.

Az is valid nézőpont, hogy dobjuk az egész gender rendszert és építsük újra a világot az alapoktól persze, de nekem és a velem egyidőben, vagy korábban született emberek nagyobb részének ez nem fog működni.

Szóval mi az, ami működik és pozitív a férfiasságban, mi az, ami ahhoz kötődik és az akár képzeletbeli fiadnak azt tudod mondani, hogy ez egy minta, amit szeretnéd, ha követne, de a lányodnak nem emelnéd ki ugyanazt a mintát?

[kavekkozt]

Mit vezetek életemben először egyedül?! Egy VW kisbuszt. Mármint úgy egyedül, hogy senki nem jön velem, aki necces szituációkban megáll és leparkolja a kocsit. Az út első felére még jött velem egy barátnőm aki nem vezet, aztán egy ponton* megkönyörültem rajta és kiraktam. Nem hiszem, hogy valaha még beül mellém.

Volt egy-két mélypont, ahova a willhabenes bútorért mentünk ott pici volt a hely és nem tudtam beállni, úgyhogy felhívtam az embereket hogy ennyi volt, megyek haza, de szerencsére volt mélygarázs millió hellyel és beengedtek.

Aztán visszafelé, ami a képen is látszik a biciklitároló, pont egy ugyanolyan van előtte is, be is sötétedett és még sosem vezettem este, úgyhogy eléggé pánikba estem hogy most mi lesz meg hogy állok be, és ahogy ott állok a zsákutca végén tipródva ebben a BUSZBAN jön egy török csávó és végtelen türelemmel segített nekem beállni. Előtte elpakolta az összes biciklit amivel nyert nekem vagy 20 centit úgyhogy az is jó volt.

Most már szerintem nem kell olyan bútort venni, amit ne tudnék hazahozni simán a villamossal, de ha legközelebb is csak ez lesz elérhető, akkor inkább nem foglalok kocsit.

*otthon!

[drakvuf]

A Kísértés 17: Légy velem és érezd

Tüzesen süt le a nyári nap sugára. Az ég tetejéről Noel farkára.

A férfi Natalival töltötte az éjszakát, de a lány beszámolója alapján nem történt semmi.

Dusán újra Edával aludt. A lány szerint alkohol nélkül a fiú sokkal érzelgősebb és merészebb volt. A fiú a többieknek azt mondja, hogy még egyszer nem fog ott aludni a lány.

Barbi megjegyzi, hogy a barátnője, már ezt sem fogja értékelni. Dusán vetítőgép üzemmódba kapcsol és arról kezd magyarázni, hogy Brigi sokkal durvább dolgokat csinált már. Nyilván nem. Cynthia aztán elkezdi a jegygyűrűvel hergelni. Korábban mondták nekünk a csajok, hogy ez egy belsős poén már köztük. Most is csak nevetgélnek miközben Dusán full komolyan magyarázza a faszságait.

Ezután a srác megkérdezi mi a mai program? Cynthia még mindig vicces kedvében van és rávágja, hogy ülnek és esznek. Ez volt az a mondat, amivel agyvérzést okozott annak idején Gergőnek.

A vidám perceknek Anna és Lóri vitája vet véget. A lány azt mondta, hogy csak olyanok mennek ma randira, akiket szeret és erre az öreg egyből harapott, mert szerinte mindenkit szeretnie kellene. Essen ki az autód kereke - zárja a vitát a szépségkirálynő.

Noel és Natali gyónni mennek. A fiú azt mondja nem a bűneit, hanem azt gyónta meg, hogy az első napokon visszafogta magát. A lány szerint büdös van. Natali a villa utáni terveiről kérdezi a faszit. Megpróbálja rendezni a kapcsolatát Dorinával.

A nő kineveti, aztán megeteti magát Noellel.

Hirtelen: CICA

Ati és Niki randija testfestésre szól. A fiú rácsodálkozik a lány kockás hasára aztán kipingálják egymást.

Niki ráfesti a srác lábára, hogy bárcsak, de nem árulja el a fiúnak, mire gondol. Nekünk igen: bárcsak más körülmények között találkoztak volna.

Angi megjegyzi Dusánnak, mennyivel nyugodtabbnak tűnik miután Edával aludt.

A srác azt hazudja, hogy nem voltak bűnös gondolatai a nő mellett, de a nő kineveti.

Eda eközben azt meséli, hogy tegnap a srác csak simogatta a takaró alatt, de érezte, hogy be volt gerjedve.

Végül egymással is beszélnek. Dusán közli a lánnyal, hogy ma egyedül alszik. Eda a kamerának elmagyarázza, hogy a srác csökkent szellemi képességekkel rendelkezik, ezért beszél mindig hülyeségeket.

Visszatér Ati és Niki a randiról. A többiek is a bárcsak feliratról érdeklődnek, de a lány nekik se árulja el. Lóri megkéri őket, hogy maradjanak így a nap végéig, mert javítják a morált.

Kézenfogva érkezik Noel és Natali. A fiú elmondja nekünk, hogy a nő szereti a kihívásokat, de ő nem az sajnos, mert könnyűvérű, ezért nem lesz köztük semmi.

Este levelet kapnak a villalakók, amit Lóri olvas fel. A szokásos kellemetlen öreg faszi stílusában bekamuzza, hogy minden lánynak le kell vetkőznie. Kínos nevetés. Gyűlölöm ezt az ember.

Egy játékot rejt a levél. Kérdéseket kapnak, amikre mindig egy villalakó nevét kell válaszként írniuk.

Ki a legrámenősebb? Anna

Ki a legkétszínűbb? Anna A lány nagyon rosszul viseli, hogy a legtöbben őt választják és mindenkivel vitába száll, aki rá szavaz.

Ki a legmegbízhatatlanabb? Anna Cynthia szerint a játék átment egy Anna-bálba.

Ki a legéretlenebb? Anna

A szépségkirálynő annyira ideges lesz, hogy ordibálni kezd a többiekkel. Nati nyugodtan mosolyog a háttérben. Pár napja még ő lett volna mindenki célkeresztjében.

Angi is kóstolgatni kezdi Annát. A lány mindent megtenne a fiúk figyelméért és a szépségkirálynő most könnyű célpont.

Lóri a végén még hergeli Annát azzal, hogy reméli ebből a sok visszajelzésből tanul valamit. A lány azt mondja csak attól fogadja meg a feedbacket, aki normális vele. Aztán tovább veszekszik a többiekkel. Ledagadtozza Angit, aki cserébe aberráltnak nevezi. Aztán azt mondja a pick me a szépségkirálynőnek, hogy 14 emberből 10 utálja.

Erre Anna meglöki Angit. Erőszak Amikor végre abbahagyják, Natali próbálja nyugtatni kicsit a lányt. A kamerának azt mondja, hogy megsajnálta, mert túlzás volt, ahogy mindenki nekiesett a lánynak.

Szerinte egy idő után már csak azért is mást kellett volna a táblájukra írkálni a játékosoknak, hogy ne bántsák meg ennyire.

Barbinak közben sikerül végre megnyugtatnia Annát, aki már csak sír. Azt mondja a kamerának, hogy szerinte a lány nagyon sok problémával érkezett a villába, de reméli ez az este egy kis önreflexióra készteti.

Lóri is végül megöleli a lányt, de azért odasúgja neki, hogy gondolkodjon el azon amit csinált. A kamerának még azt is mondja, hogy szerinte szeretethiánya van.

Másnap reggeli mellett beszélgetnek a tegnapi játékról. Az egybegyűltek szerint jó volt. Lóri szerint kijöttek legalább azok a sérelmek, amiknek ki kellett.

Megpróbál kedvesebb lenni Annával, de hogy ne vonzódjon hozzá a lány, baszhatatlanná próbál válni az új arcszőrzetével. Noel eközben az új szobatársa, Natali engedélyét kéri, hogy Tina nála aludhasson. A nő fogad vele, hogy ha két nap alatt meglesz neki a lány, akkor a kamera előtt szerelmet vall neki, de ha nem, akkor a férfi fog neki... Úgy érzem az egyikőjük nagyobb kockázatot vállal.

Dorina szerint még mindig fal van közte és Zotya között. Azért természetesen volt pákpákpák az előző részben, de hiába, mert még mindig nincs túl Noelen.

Azt mondja a cuki kis karkötőjén, amit a nyomozótól kapott a Z-t mindig N-nek látja.

Inge és Jérémy kisétálnak a partra a randijukon. A lány nagyon jól érzi magát a sráccal. A francia fiú azt mondja nem akar nagyon nyomulni, de azért szeretné, ha a nő úgy érezné többet kap tőle, mint Lóritól.

Ők voltak már randin korábban és Jérémy meg is jegyzi, hogy mennyivel másabb a mostani alkalom, mert nem beszél a csávójáról. Inge azt mondja ez azért van, mert már megismerte a villalakókat és könnyebben meg tud nyílni nekik. Jérémy reménykedik, hogy az is benne van, hogy Lóri egy faszparaszt a másik villában.

Toncsi és Márk is testfestésre mennek. A lánynak rossz kedve van a tegnapi sírdogálása miatt, de reméli, hogy ez a program elfelejteti minden baját.

Ha prostituált lennék és fizetnének azért, hogy felszedjem ezt a nőt, még akkor is geci ideges lennék, ha összebaszná a hajamat festékkel.

Máté egy kellemes seggmasszázzsal kedveskedik Briginek. A lány megjegyzi neki milyen borzalmas a fiú, mert mindig bűnös gondolatai lesznek mellette.

Aztán odabújik a személyi edzőhöz, de hozzáteszi, hogy Dusánnak ez nem fog tetszeni és fél, hogy meg fogja torolni.

Visszatér Toncsi és Márk a festészetről. Mindenki a csodájára jár a műalkotásoknak.

Inge és Jérémy is hazaérkezik. A nő boldogan mesél a randijáról a francia sráccal. Hoztak képeket is a találkáról.

Norbi kicsit nyafog a kamerának, mert azt hitte halad valamerre a lánnyal, de most mintha Jérémy utolérte volna.

A lány villa is megkapja a kérdezgetős játékot.

Ki a legnagyobb fekete bárány (fiú)?

A legtöbben Rolandot írják, mert nem halad senkivel, sőt mintha elengedte volna a játékot. Ő lett a villa új baszhatatlanja, Alex után. Ki a legunalmasabb lány? Toncsi A lány nem lepődik meg ezen, mert a többiek sokkal kaphatóbbak a mókára, mint ő. Ki a legkétszínűbb lány? Mindenki szabadkozik, de a többség Dorinát választja. Ez nem esik jól a lánynak, mert szerinte ő kurva őszinte mindenkivel.

Ki a legbutább lány? Szinte mindenki Brigit írja, de próbálják úgy tompítani a dolgot, hogy csak a naívsága miatt választották őt. Mivel mint egy jó asszony, mindent megbocsát Dusánnak.

Ezzel vége is a játéknak. Brigi szomorúan a szobájába vonul.

Természetesen Mátéra most is számíthat. A fiú önt egy kis lelket belé, cserébe a lány megengedi neki, hogy a kanapéján aludjon. A személyi edző másnap nagyon boldogan újságolja nekünk mennyivel jobb volt Briginél aludni, mint a fiúkák között. Hamar híre is megy a dolognak. Lombardot viszont nem tántorítja el a fejlemény, azt mondja továbbra is hajtani fog a lányra.

Brigi aggódni kezd, hogy mit fog szólni Dusán a fejleményekhez. Beszélget kicsit Ingével, aki sasszemeivel észrevette, hogy nagyon közelednek Mátéval egymáshoz.

Brigi bevallja neki, hogy sokáig úgy gondolta, hogy a személyi edző csak a játék kedvéért nyomult rá, de most már biztos benne, hogy őszinte az érdeklődése. Inge egyetért vele.

Megszólal a gong. Kasza Tibi bejelenti, hogy a kísértők királyt és királynőt kell válasszanak, akiknek egy napig teljesíteniük kell minden kívánságát. Elvonulnak szavazni a csábítók, de az eredményt csak jövő héten tudjuk meg.

A múltkori és a mostani rész után annyit szeretnék még hozzátenni, hogy nagyon megkedveltem Natali karakterét. Akármennyire is játssza magát, ha kell nagyon empatikus tud lenni a többi lánnyal. Mindezt úgy, hogy csak pár napja van itt.