#mennék piacra

[avgdvl]

Erről is O1G tehet

[baszdmegzsofi]

engem hagytak el, te vagy a magányos

fölöttem rózsaszínkék a város

házai csendben súgják: az élet káros

daganatkeltő. nem tudják hogy nagyapám rákos

és többet nem kel fel, hiszen ő is csak álmos

és kénytelen vagyok éhezni, a bolt csak páros

akciókkal van tele. tele van álmos

szemekkel, vedd észre a csipádtól nem látok

hiába akarlak vagy várok

a buszsofőr nem jön időben. átkok

ezek a reggeli szájszagok-gázok

kénytelen remegő térdkalácsokkal állok.

egy piacra idekező nyugdíjas vár ott

az ajtónál mikor kap már szívrohamot.

következik a végállomás, a sofőrnek mondom

én tovább mennék de csak az orrom

látom véresen. komolyan ostoroz

agondolat hogy egyszer meghalunk, nem szoroz

elromlott a gépem. a kölcsön eloroz

és ha a kenyér mindig visszajárna akkor

én már pékséget nyithatnék.

pékséget nyithatnék, de egy kanos

macskából nincs üzlet.

a padom alatt élő bácsi egy szagos

hajléktalan és csak ő szid le ha hangosan alszom.

de a testem vagy karom

sosem volt elég 3rős, szilánkosra törték a lapok

amit sose kaptam meg, nekem nem adtok

hiszen személyazonosság csak a borotváltaknak jár.

eltűnünk végül gondolatink térképén; a szublimációt se tanították hiába.

[hicapacity]

Egy rákkutató szavai:

Ha nálam diagnosztizálnának rákot, ezeken változtatnék!

Az orvosi protokoll ma nem a betegség gyökereit, csak a tüneteit kezeli. Ám a sikeres kezelés előfeltétele, hogy az immunrendszerünk minél jobban működjön. Ezért:

Semmi cukrosat nem ennék.

Minimálisra csökkenteném a feldolgozott ételek fogyasztását.

Kétnaponta piacra mennék, és lehetőség szerint biogazdától vásárolnék.

Sok ételt fogyasztanék nyersen – főleg zöldségeket.

Visszafognám a tejterméket, mert a legtöbb ember ezekre allergiás, és az immunreakciót lerontja..

A háztartásomból kiiktatnám a felesleges mérgeket – dezodor, légfrissítő, autóillatosító, stb.

Minden reggelt légzőgyakorlatokkal indítanék, és legalább fél órás mozgást iktatnék be a napjaimba.

Többet aludnék, és igyekeznék pozitívan gondolkozni. Sokat beszélgetnék azokkal, akiket szeretek.

[vargajulcsi]

Piacok napja, Budapest, Deák tér.

Igazából régóta tervezem, hogy antik piacra mennék egy csöndes, programtalan (megszerettem ezt a kifejezést az évek alatt!!) vasárnap délelőtt, reggeli kávé után. Egyik álmatlan órámban megláttam, hogy pont ezen a vasárnapon, nincs programunk, lehetünk kettesben Ádival a városban, és k��rözhetünk a kofák között, érdekességeket bámulva. Facebookon vettem észre, valaki lájkolása által, az eseményt “Piacok Napja”, és a Deák téren ingyenesen látogatható!! Bumm! Erre vágytam pont! 

Mikor Győrben éltünk, menetrendszerűen minden hónap első vasárnapján, régiségvásár volt a Dunakapu téren, ahová nagyon szívesen néztünk ki a kereskedők közé. Emlékszem megittunk egy finom kávét a “Fűszeres” nevű kis reggelizőben és tűkön ülve vártam, hogy Ádám elfogyassza az erdei sonkás bagel-t és mehessünk a múlt ínyencségei közé. Látni akartam a megfakult képeket és képeslapokat, díszes képkereteket, amikből kivették a festményt vagy portrét, megkopott játékokat, míves, kicsit már fénye-vesztett ékszereket, porladó napilapokat és könyveket. Szerettem volna itt is, Pestre költözés után, meghonosítani ezt a tradíciónkat és körbenézni. Sajnos nem vagyok fizető vevője az árusoknak (még!), de árgus szemmel nézek körbe, mert megcsillannak az emlékek a tárgyakon! Történeteket mesélnek nekem, ezek a lélekkel teli, itt-hagyott múlt-darabok. Inspiratív elmélyedni néha tárgyakban, és nem a jelenben lenni. Randevúzni egy más korral, szellem-emberekkel. 

A bordó asztalra kitett míves tükrökben például meglátni egy-egy szép, arisztokrata asszony puha-púderes arcát, aki lehet megdöbbenve észrevételezi, hogy nincs egyedül, ki akarjuk lesni a titkos pillanatait, de az évezredeket porán át, mégis a döbbent arc rendeződik és bölcsen, csábosan elmosolyodik, integet nekünk csipkekesztyűs kezével. Bizony volt, nem egy ilyen fantáziavalóságot kialakító lélek-tárgy itt a pesti piacon, és nemcsak egy ilyen halovány, kedves ladyvel volt összekacsintásom. A tükreiken kívül, volt itt aranyosan, napfényben fürdő válltáska, amit biztosan bálra vettek fel és most én itt megérintettem, annyi idő elteltével, hogy érezzem az anyagát, hogyan simult a szoknyáikra, kiegészítve, felpezsdítve a toalettjüket. 

Oh, hát hosszan-hosszan sorolhatnám még mi minden volt és mit véltem felfedezni a számomra mágikus múltban: fatalpon álló földgömbök, mindenféle méretűek, melyekre gyerekkorom óta vágyom, kalandokat ígérnek a kalandornak; dominók, amikkel a magas belmagasságú pesti bérházakban játszottak a módos polgárok gyerekei talán; olyan mini sakktábla, amelynek dobozába rejtve laposüveg és két felespohár is leledzett, vajon mely országunkat érintő nagy döntések születtek ilyen mámoros sakkjátszmák közben a vadászvacsorát követően...

[lillainindia]

Az utolsó :)  - Good Bye India & Welcome Hungary

Halihó! Elérkezett az idő, és vele együtt az utolsó blog bejegyzésem is. Igaz, hogy utazás előtt akartam megírni, és megosztani, de aztán annyi mindent csináltam az utolsó napokban, hogy erre nem volt időm. Meg így jobb is, hiszen így az utazásról is tudok írni. Egyébként igen, szerencsésen haza értem 2 héttel ezelőtt. Minden rendben, és nagyon jó itthon lenni. No, de nézzük, hogy mi minden történt az utolsó két hétben.

Szóval lement az utolsó két nap a suliból, illetve lejátszottuk az utolsó nemzetközi foci rangadót. Egész félév alatt azt hiszem 4x játszottunk (nem annyira sokszor). Mindig a cserediákok az indiai diákok ellen. Egyszer az egyik, egyszer a másik csapat nyert, viszont mi jobban játszottunk mindig, csak állandóan potyagólókat kaptunk. Így volt ez az utolsó meccsen is, ahol 3-2re kaptunk ki. Mind a három potyagól volt. Persze nem nagy meglepetésre én voltam egyedül lány. :D

December 1-jén volt az utolsó órám, és utána jöttem rá, hogy ez tényleg az utolsó volt. Itthon már nincsenek óráim, csak egy szakdoga megírása és egy államvizsga, utána végeztem. Hamarosan Mester Lipták Lilla leszek. xD

Ezen a napon egyébként még leforgattunk délután Sunnyval (egy indiai sráccal, aki jó barátom lett) egy focis videót, ahol dekázok, meg csinálok 1-2 trükköt. Erről láthattatok is egy videót a facebook és az instagram oldalamon. Eléggé kíváncsi voltam, hogy hogy fog menni, mert nagyon régen csináltam már ilyeneket, de szerencsére minden megmaradt. Semmit nem felejtettem, ami nagyon jó érzés, így több mint 1 év kihagyás után. Meg is jött a kedvem a focihoz. Remélem, lesz lehetőségem elmenni valahova játszani, bár ez attól is függ, hogy hol fogok lakni a következő időszakban.

https://www.facebook.com/liptak.lilla/videos/10155904852877365/ 

Ezen a linken tudjátok megnézni a videót, ha még nem láttátok. :)

Este pedig Sunny elvitt vezetni, mert van kocsija a campuson belül. Elvitt egy kihalt utcára, ahol kipróbálhattam, hogy milyen egy jobb kormányos kocsit vezetni. Hát elég furcsa volt, egyszerre nagyon sok mindenre kellett koncentrálni. A váltó a másik oldalon volt, illetve az volt a furcsa, hogy bal oldalon volt a kocsi nagy része, jobb oldalon pedig semmi. Volt is egy kis baki, de egyébként jó élmény volt, de az biztos, hogy Indiában nem vezetnék normális utakon, mert őrült a közlekedés.

Vasárnap kezdődtek a vizsgáim. 5 vizsgám volt 4 nap alatt. Hát vicces, mert sosem vettem még ennyire lazán egy vizsgaidőszakot sem, de a mid-term vizsgák után tudtam, hogy mire számíthatok. Szinte semmit nem tanultam, csak az esettanulmányokat olvastam el a következő napi vizsgákra, és ennyi. Csak egy plusz tehernek éreztem ezeket a vizsgákat, annyira nem láttam lényegüket. Csak túl akartam lenni rajtuk. Ekkor kezdtem igazán azt érezni, hogy már nagyon-nagyon mennék haza. Csak vártam, hogy teljen az idő és vége legyen a vizsgáknak.

Rendeltem egy ilyen nagyon menő pólót magamnak:

December 6-án, szerdán volt az utolsó vizsgám. Mivel mikulás volt megleptem magamat egy kis csokival is, mivel itt Indiában alig ettem csokit 3 hónap alatt. Nagyon sokan másnap, 7-én már mentek is el a suliból. Volt, aki haza, volt, aki pedig még ment tovább utazni. Ezért volt egy kis búcsú buli a közös szobában, ahol az IRC team-től kaptunk egy tortát.

 Ezután a többség elment valami buliba, de én nagyon fáradt voltam, mert nagyon rosszul aludtam azokban a napokban, ezért inkább maradtam, és hasznosan töltöttem az időmet, plusz elköszöntem Madstől. Ő volt a dániai srác, aki először lelépett. Már 6-án este mennie kellett a reptérre. Nagyon megszerettem őt is a végére, szóval még azt a pár utolsó órát vele töltöttem.

A többiek kb. 1-2 között értek vissza. Hát fenomenális volt. Páran elég jó állapotban tértek vissza, mivel a buliban, ahol voltak ingyen volt a sör, és a srácok nem fogták vissza magukat. Pont azok az emberek voltak teljesen készen, akik másnap mentek tovább Nepalba (Chris, Arthur) vagy haza (Edo). Iliasék valahonnan szereztek egy kiskutyát, akinek ráadásul nyakörve is volt, ami elég ritka Indiában. A kutya ott volt a koliban. Eléggé sajnáltuk szegényt, mert nem tudtuk, hogy ki a gazdája, de kitenni meg nem lehetett a suliban, mert az ottani kutyák megölték volna, mert nem ismerték. 2 nappal később egy menhelyre sikerült elvinni. :/

Amúgy én nagyon jót szórakoztam mindenkin, és a végén megint megvalósult a múltkori szappanos, padlón csúszkálós móka, csak most nem egy szobában, hanem kint a teljes folyosón. Nagyon vicces volt, megint nagyon jó videók készültek.

Készül a terep:

A vizes srácok ölelésében :D

5 után mentünk aludni, és én megígértettem a srácokkal, hogy másnap felébresztenek mielőtt mennek, hogy el tudjunk búcsúzni, de persze egyik sem jött, mert azt mondták, hogy nem szeretnek búcsúzkodni. Főleg Chris miatt voltam szomorú, mert őt nagyon szerettem, de sem Arthur, sem Edoardo nem jöttek…. :D A férfiakban nem lehet megbízni.

Másnap mire felébredtünk már csak a cserediákoknak csak a fele volt ott a suliban. Mivel mindenki elég offos volt, ezért felmentünk a rooftopra lazulni. Előző este eset pár csepp eső, és ez elég volt ahhoz, hogy ne legyen akkora szmog. Ráadásul nagyon jó idő volt, hét ágra sütött a nap, végre először tényleg kék volt az ég Gurgaon felett. Mi pedig fent zenét hallgattunk, olvastunk, beszélgettünk és persze közben napoztunk.

A kutyus is velünk napozott

Aznap este még elmentünk Dhwanival, Hendrikkel és Steffel Delhibe egy piacra, mert Hendrik másnap este indult haza, és akart még venni az anyukájának ilyen tipikus indiai ruhát. Én meg csak elkísértem őket, mert én is meg akartam nézni a helyet. Hát megint amilyen forgalom volt Delhiben… kb. 1,5 óra alatt sikerült odaérni a piacra, viszont megérte, mert nagyon kis hangulatos piac volt. Volt minden, de nem volt olyan zsúfolt, mint az összes többi, ahol eddig jártam.

Street food:

Minden csillog, minden színes:

Ettem egy ilyen jégkrém csodát is (sajnos nem volt olyan finom, mint amilyen jól kinéz).

Úgy volt, hogy ezen az estén még elmegyek Sunnyval egy étterembe, ahova volt valami voucherja, vagyis ezt mondta, és ingyen ehettünk volna ott, de olyan fáradt voltam, hogy elnapoltuk a dolgot. Helyette este elégettük a jegyzeteinket, és az esettanulmányokat, amiket kaptunk az egyik kapunál, ahol az őrök minden este tüzet gyújtottak. :D A félévet elégettük, aztán pedig ittunk még egy Chai-t Gaji-nál, aki minden este érkezett a campusra és éjféltől kb. hajnal 3-ig parathat és chai-t készített és árult.

Ennyi maradt:

Másnap megint a rooftopon töltöttük a nap nagy részét Hendrikkel, Stef pedig elindult Agrába, szóval kb. csak ketten voltunk egész nap. Elég jó színünk lett, mert nagyon sütött a nap. A nap nagy részét együtt töltöttük el, este pedig elbúcsúztam Hendriktől, ami elég rossz volt, mert kb. ő volt az, akivel a legtöbb időt töltöttem, főleg az utolsó hetekben. Szomorú voltam, hogy elment. Amúgy rájöttem ez alatt a pár nap alatt, hogy utálok búcsúzkodni. Késő este pedig még nyomtan egy ping-pong csatát Rohannal. Nagyon jól játszik. Tanított is nekem 1-2 trükköt.

Másnapra már csak hárman maradtunk. Omar, aki kitalálta, hogy azután, hogy semmit nem csinált egész félévben csak füvezett meg ivott, elkezdett könyvtárba járni (ahelyett, hogy valami közös programot csináltunk volna), Ilias, aki állandóan Delhiben volt a brazil vagy belga barátaival/nál és én. Szóval igazból egyedül voltam, ezért az indiaiakkal töltöttem egy csomó időt az utolsó napokban. Ezen a napon is napoztam egyet. Csatlakozott hozzám Nirosha és két barátja. Azután 4 körül elmentem Sunnyval Delhibe. Elvitt kocsival a város központjába, a leghíresebb térre, ahol a leghíresebb piac van, illetve ott van a Central Park is a hatalmas indiai zászlóval. Plusz volt egy hatalmas zenélős, világítós szökőkút, ahol a víz és a fények a ritmusra mozogtak. Nagyon tetszett nekem ez a hely.

Itt ettünk valami indiai édességet, ami fogalmam sincs, hogy mi volt, de minden féle fűszeres, mentolos édesség, körbe tekerve pálmalevéllel, és a miénk még csokival is be volt vonva. Állítólag jó a gyomornak. Nagyon sokáig kell rágni, de van olyan fajtája is (az eredeti), amiben dohánylevél van, és azt ki kell köpni miután megrágta az ember.

Körbe mentünk a piacon, utána pedig beültünk egy helyre kajálni. Nagyon finom volt a kaja, de nagyon kevés és én alapból nagyon éhes voltam. Amúgy ilyen csirkés tortillát ettünk. Utána haza mentük, de útközben vettünk 2-2 sört, amit a koliban ittunk meg.

Másnap megint a rooftopon napozással kezdtem a napot, ahova csatlakozott hozzám Rohan. Ez volt az utolsó előtti napom. Délután elmentünk Rohannal a Sector14-ba, mert még venni akartam fűszereket, meg csináltatni magamnak Hennát a kezemre. Tök szép lett szerintem (400 Ft volt amúgy), de amikor megszáradt és 2 óra múlva leszedtem a masszát, akkor nem volt elég sötét a minta a kezemen. Később mondták az indiai lányok, hogy a kezem belső felére kellett volna csináltatnom, mert ott jobban befogja a bőrt, de én ezt nem tudtam.

Este még utoljára elmentem vacsizni a Sharma-ba (ami a sulis büfé). Ettem egy Chicken momo-t, és ittam egy chai-t.

Utána úgy volt, hogy megnézem a Manchester meccset a srácokkal, de helyette inkább Subbuval gitároztam még egy utolsót. Feldolgoztuk a Margaret Island-től a Nem voltál jó című számot. Szerintem nagyon jó sikerült, és Subbu is nagyon ügyesen énekelte a magyar szöveget. Persze előtte meg kellett tanítanom a kiejtésre, és azt mondta, hogy eddig ez a legnehezebb nyelv, amivel találkozott.

 A videót itt tudjátok megnézni:

Plusz pár kép:

Nagyon álmos voltam :D

Ezután még éjfélkor elmentem az egyik indai barátom, Baxi szobájába, ahol éppen ittak pár barátjával. Én nem ittam, de nagyon jókat nevettem rajtuk, és kb. ott voltam 2-ig. Aztán még visszamentem a közös szobába, ahol ott volt Abishek, Dhwani, és Stef (a szobatársam), aki éjfél után ért vissza Agrából és még egy estét ott töltött a koliban. Egyébként Omarral nem is találkoztam az utolsó pár napban, kíváncsi voltam, hogy odajön-e elbúcsúzni másnap. Nem tudom, hogy mi baja lehetett amúgy.

Baxival:

Abishekkel [hajnal 3 után]:

Vikasszal:

Reggel elbúcsúztam Steftől, aki már 9-kor indult. Az utolsó napon is terveztem még egy napozást, viszont aznap elég felhős, hűvös időre ébredtünk. Helyette találkoztam Sumita Rai-el, azzal a tanárral, aki tavaly Szegeden volt, akinek a hatására Indiában kötöttem ki, illetve elköszöntem Namratától is, aki a nemzetközi diákokkal foglalkozó tanát volt. Bepakoltam a cuccaim nagy részét, kinyomtattam a jegyemet, utána pedig mentem egy kört a suliban, csináltam pár utolsó képet és videót.

Elmentem Rahulhoz (egy másik barát) a szobájába egy kávéra és elköszönni. Még utoljára ebédeltem egyet a menzán, hajat mostam, és utána kész voltam, hogy befejezzem a pakolást. Igen ám, de elég sok cuccot vettem, szóval nagyon neccesen fértem bele a táskámba. Sőt nem is nagyon fértem bele. Sem hely, sem súly szempontjából. Szerencsére Nirosha és pár másik indiai lány ott voltak velem délután. Nirosha segített újra bepakolni. Az összes cuccomat felgöngyöltük egyesével, hogy kevesebb helyet foglaljanak, és így pont be tudtuk csukni a bőröndöt a végén. Szerencsére Abishek nekem adta ajándékba a túrahátizsákot, amit még félév elején adott nekem kölcsön (amúgy meg akartam venni tőle, de nem engedte), így ebbe sokkal több cucc fért, mint a sima hátizsákomba. Ezután jött a súlymérés. A bőröndöm az 30 kg körül volt, ami pont jó, mert 30 kg lehetett max., a hátizsák viszont 14 kg volt, ami csak 7 kg lehetett volna max. szóval azon izgultam, hogy azt ne mérjék le a repülőtéren. (Mondjuk bele tettem a tankönyveimet, amik elég súlyosak voltak, szóval vész esetén azokat ott tudtam volna hagyni a reptéren.) Este még elbúcsúztam Jimmytől és Illiastól, mert mind a ketten 7 körül hagyták el a sulit.

Ekkor találkoztam Sunnyval is, aki elvitt vacsizni (amit már napok óta terveztünk), de csak utolsó este jött össze. Kiderült, hogy nem is voucherja volt, hanem az egyik rokona vezet egy menő szállodát nem messze a sulitól, és annak az éttermébe bármikor mehet ingyen kajálni, és akár vihet magával barátokat is. Hát esküszöm… ez volt a legjobb kaja, amit Indiában ettem. Grill húsok (csirke, bárány), nagyon finom húsos ételek, isteni indiai desszertek. Nagyon tele ettünk magunkat, ráadásul egy nagyon finom vörösbort ittunk a vacsora mellé. Szuper volt a kaja is, és a hely is nagyon szép volt. Mintha nem is Indiában lettünk volna.

Ez nagyon finom bor volt! (Száraz vörös - a kedvencem)

Egész soká, 10 körül értünk vissza a koliba, és ekkor szóltam mindenkinek, hogy éjfélig a szobámban vagyok, aki szeretne elköszönni, addig ott megtalál.

Indulásra készen:

Arra viszont nem számítottam, hogy egy csomóan jönnek majd és nem csak elköszönni. Hoztak piát, rágcsát, zenét… nagyon jó hangulatban és gyorsan telt el az utolsó 2 óra. Mindenki ott volt, aki számít. Kaptam csokit és kis ajándékokat is tőlük, ráadásul a vége fele még Omar is megjelent. Ott volt Baxi, Vikas, Dhwani, Subbu, Shivam, Abishek, Nirosha és a lányok, Sunny és Rohan (remélem, nem hagytam ki senkit). Pont mondani akartam, hogy csináljunk egy közös képet, de történt egy kis baleset, mert Abishek elcsúszott és beverte a fejét a fal szélébe. Fel is nyílt a feje, és vérzett. Mindenki őt kezdte ápolni. (Szerencsére nem lett nagyobb baja.) Viszont nekem mennem kellett, így végül mégsem tudtam teljesen normálisan elbúcsúzni mindenkitől, de lehet, hogy jobb is ez így.

Omar csak eljött elköszönni:

A büfés csávó :) “kicsit” alacsony, de nagyon aranyos:

Sunnyval fél 1 körül indultunk. Kivitt a reptérre kocsival, így nem kellett a taxival sem bajlódnom. Még jó, hogy időben érkeztünk, mert nem számítottam ekkora ellenőrzésre. Kicsit komolyabb, mint itthon. Alapból a terminálhoz, ahol fel tudod adni a csomagjaid (tehát az épületbe) csak az léphet be, akinek van jegye. Azaz a kísérők oda sem mehetnek már be. Itt is sorba kellett állni.

Itt már nagyon paráztam, hogy minden rendbe legyen a csomagjaim súlyával, főleg mikor a sorban az előtte álló srác egyik kézipoggyászát nem engedték fel mert túl súlyos volt a kettő együtt. Szerencsére mivel nekem csak egy hátizsákom volt, ezért nem mérték le, plusz a nagy bőröndöm is 30,5 kg volt, ami még nem számított problémának. Ezután jött még egy ellenőrzés, ahol a bőröndöt világították át. Mindenen átjutottam, azt hittem, hogy végre megvan minden. Megtaláltam a kaput is, ahonnan indult a gép, de ahhoz, hogy a várakozó részre bemenjek, ott is sorba kellett állni egy ellenőrzés miatt, utána a kapunk való belépésnél is csekkolták még egyszer a jegyet és az útlevelet, és a repülőre fellépéskor is. Szóval jó alaposak voltak. Ami nem baj, inkább legyen így, minthogy valami baj legyen később, csak így hajnali 1-4 között kicsit megviselt ez a procedúra, főleg úgy, hogy 14 kilós volt a hátizsákom és előző este is csak 4 órát aludtam.

Delhi repülőtér (pár kép):

Imádkozó szoba és dohányzó szoba:

Még egy biztonsági ellenőrzés

Várakozás....

Legjobb dolog, ami velem történt akkor :D

A repülőút jó volt, nem volt semmi probléma, max annyi, hogy nem nagyon tudtam aludni, mert mindig leesett a fejem, meg mellettem egy család volt, ahol a kb. 2 éves kislány az út feléig torka szakadtából ordított, és senki sem tudta, hogy miért. Dubaiban nem volt valami sok időm az átszállásra. Mire beértem a terminálra eléggé szednem kellett a lábaim, mert a beszállókapum nagyon messze volt. Ezen a gépen már nem voltak olyan sokan, és a többség magyar volt. Nem is ült mellettem senki a gépen, szóval nagyon kényelmesen utaztam. Próbáltam itt is aludni több-kevesebb sikerrel, ilyen 10-20 perces mikro alvásaim voltak csak. Viszont összeismerkedtem a staffal, akik nem voltak szolgálatban, csak épp utaztak vissza Pestre, velük boroztunk egy jót a fedélzeten. Sikerült elcsípnem Békéscsabát is felülről. Viszonylag hamar eltelt az út, és nem volt semmi probléma. A kaja is finom volt a repcsin. 3 kaját is kaptam a 2 repülőn, szóval nem voltam éhes.

Jó reggelt Dubai!

Kuvait felülről:

És Békéscsaba felülről:

Nagyon jó volt hazaérni. Apa és Zalán jöttek ki elém a reptérre. Egyből Szeged felé vettük az irányt, mert Villőt fel kellett venni. Megálltunk Inárcson, hogy igyak végre egy igazi kávét.

Zalán kicsit megfáradt az utazásban:

Eddig írtam meg anno a blogot, amikor haza értem. Azóta eltelt 2 hét, és karácsony van. Nagyon jó itthon végre a szeretteimmel. Miután haza értem megjártam Szegedet és Budapestet is, találkoztam a barátaimmal, plusz felkészültem karácsonyra. Nagyon jó az a sok szeretet, amim körbevesz. India még nem hiányzik, de pár ember azért igen.

A barátokkal Szegeden <3

Claukámmal <3

Pesten egy kis forraltbor a karácsonyi vásárban :)

Balázs is haza ért Hollandiából:

Charliekával:

Szofikával melegszünk a hősugárzó alatt :)

Karácsony otthon:

Imádom :)

Tesóimmal <3

Zalus :)

Összességében nagyon jó volt ez a 3,5 hónap, örülök, hogy elmentem és ilyen élményekben volt részem. Úgy érzem, hogy sokat tanultam, és sokat hozzám tett ez az utazás. Köszönöm mindenkinek, aki követett és olvasott itt, remélem, nem bántátok meg . Ha bárkinek bármilyen kérdése van még Indiával kapcsolatban, nyugodtan keressen!  Nagyon jól estek a pozitív visszajelzések. De ide már nem írok többet. Viszont az biztos, hogy még hallotok rólam. Ezt megígérem. ;)

Búcsúzom, és nagyon boldog karácsonyt és előre is boldog új évet kívánok mindannyiótoknak!

Összesítő:

Indiában eltöltött napok száma: 100 nap

Ebből utazással töltött napok száma:

Betegségek száma: 1 db – dengue láz, de ezt is nagyon enyhe tünetekkel vészeltem végig

Gyomor és emésztési problémák (pl.: hasmenés, hasfájás): 0 db (Ez nagyon durva, de egy sem volt, és én voltam az egyedüli, akinek nem volt semmi ilyen baja.

Teljesített kurzusok száma: 5

Vizsgák száma: 10

Marketing verseny: 1

Hús evés: nem sok

Minimális elfogyasztott édesség és sajt (2 dolog, amire eddig rá voltam függve, de többé már nem)

Testsúly változás: +3 kiló (érdekes, hogy nem fogytam, hanem híztam kint) --> majd leedzem :D

Állatok, amiket láttam:

Rengeteg tehén

Végtelen számú kutya mindenhol

3 db macska

Sok-sok mókus

Szoba gekkók

Elefánt

Teve

Majmok

Kecskék & birkák

Meglátogatott plázák száma: 0

Meglátogatott piacok száma: sok (kb. 15-20 indiai piac)

EGY BIZTOS, HOGY HÁLÁS VAGYOK, HOGY ELJUTHATTAM IDE. TÖBB, JOBB ÉS ERŐSEBB LETTEM, MINT AMILYEN VALAHA VOLTAM.

NAMASTE