#megoldások

[csacskamacskamocska]

Csőgörény

Amúgy ez annyira jó szó. Jó kimondani. :D Csőgörény. Szóval volt itt a vizes és kitisztította a lefolyót. Én próbálkoztam vele egyedül is, de megijesztett, hogy elakad, bentragad az a vacak ami nekem van és végül ott állok egy lefolyatlan lefolyóval benne egy belepusztult csőgörénnyel. Úgyhogy hívtam a szakit, kifizetem, csak oldja meg! Jött is az elektromos tekerővel és utána már olyan svunggal ment el a víz, hogy öröm volt hallani. SOSEM fogom megtudni, hogy mi okozta a dugulás. Nem lehet tudni. Ezt mondta. Pedig én számítottam valami olyanra, hogy diadalmasan kitekercsel fél kiló krumplihéj-kutyaszőr-cupák-szappan-vízkő-bármi dugót, hogy tádám, itt a bűnös! De nincs. Nincs bűnös. Csak surrogóhangú lefolyás van. Néha az életben is így mennek a dolgok. Az egonk szeretné, ha lenne bűnös, ha minden meg lenne magyarázva, felcédulázva és dobozba zárva. Nekem is nagyon fontos, hogy értsem mi miért történik és akkor megjósolhatom azt, hogy mi fog történni, és akkor... nem tudom, akkor okosabbnak tűnök? Vagy megvédhetem magam? Talán okosabbnak tűnök. Olyannak, aki uralni tudja az életét. Az az érzés akkor a legfontosabb amikor kibaszott kurvasok szar van az ember életében. Szakadunk meg, hogy uraljunk mindent. Hát igen, adóügyintéző meg villanyóraszerző meg dekopírjavító meg villanyelbaszásszerelő meg mozaikcsempeújrarakó és gázóraátíró és autóeladó meg felújítóbaszogató és franc tudja mi minden ügy kicsőgörényezése nagyon sokba kerülne, ha rábíznám valakire. Én rábíznám! Nem sajnálnám rá a pénzt! De nincs, aki vállalná. Így aztán, arra jutottam, hogy nem idegeskedek miatta. Igyekszem szép sorban megcsinálni mindent. Ha valami elkészül/megoldódik, akkor örülök. „A világ nélkülem is működik” ezekre is igaz.

[bdpst24]

Egyszerű megoldások nem látszanak

Egyszerű megoldások nem látszanak

Bár a Közel-Kelet története bővelkedik véres eseményekben, az elmúlt három napon történtek számos területen biztosan felülmúlják a korábbiakat. Miben más a most kirobbant háború és elhúzódik-e? Elemzés. További részletek ITT olvashatók.

[telaviv-delhi]

A hátradöntött repülőgépülések problémája, avagy ha valaki a sor elején hátradönti a székét, akkor dominó-effektusként a mögötte üldögélők is kénytelenek hátradönteni az ülésüket, ha nem akarják, hogy az orrukban menjen a film. Dominó-kibaszás, mert ettől függetlenül a sor elején üldögélőt leszámítva mindenkinek csökken a rendelkezésre álló élettere, térfogat (vö. mértan).

Nos, az antialkesz Ügyvédem is rendelt magának whiskey-t, tekintettel Élete Orkjának indulatkezelési problémáira (megiszod, megnyugszol, ha az önző, vérgeci előtted ülő az arcodba fekszik), szóval tényleg jól viseltem majomtársaim geciségét, mi viszont elvi okok miatt nem fekszünk a mögöttünk ülőre, cserében térdeimmel megdolgozzuk a veséit a bunkónak). Viszont mikor a harmadik whiskey kör után a jövendőbelim arcába terpeszkedett az előtte levő néni, elkezdett lengeni a rozzant kerítésdeszka a szélben és szóltam a néninek, hogy legyenmárszíves. A nőm nem egy kosaras alkat (bár egy Orbán talán elférne a hóna alatt), de basszák meg, ne basszunk már ki folyamatosan az mögöttük ülővel, kéremszépen. A néni szabadkozott és az előtte terpeszkedőhöz irányított! Így jutottam a sor elején lazító Fő-Fő gecihez, aki viszont azt mondta, hogy joga van. Joga. Ilyenkor ötlik fel bennem, hogy a világunk egy rossz vicc, gonosz idióták szimulációja, valamint de jó, hogy nem engednek fel baltát a gépre.

Hívták a sztyúvit, és Rendre Lettem Utasítva, én meg legközelebb vonattal vagy sehogy utazom Amerikába.

Megkérdeztem a Geminit:

A probléma lényege

A repülőgépen a hátradöntött ülések jelentette probléma egy érdekes metszéspontja a hétköznapi tapasztalatnak és a geometriának. A jelenség lényege, hogy ha egy utas hátradönti az ülését, az egyfajta dominóhatást vált ki, és a mögötte ülőknek is hasonlóképpen kell cselekedniük, ha zavartalanul szeretnék élvezni az utazást. Ez a helyzet egyértelműen csökkenti a személyes térfogatot, és a mértani szempontokból is érdekes kérdéseket vet fel.

A mértani háttér

Térfogat csökkenés: Amikor egy utas hátradönti az ülését, az egyfajta "beékelődést" okoz a személyes térben. A mögötte ülő utas lábtere csökken, a térfogat pedig összességében is kisebb lesz.

Szögek és távolságok: A hátradöntött ülés megváltoztatja a szomszédos ülések közötti szöget és a távolságokat. Ez a változás hatással van a lábtérre, a könyöktámlák közötti távolságra, és így tovább.

Optimális elrendezés: Felvetődik a kérdés, hogy vajon létezik-e egy olyan ülésrendezés, amely minimalizálja a hátradöntött ülések okozta problémákat. A mértani számítások segítségével elméletileg meghatározható lenne az a helyzet, ahol az ülések dőlésszöge és a sorok közötti távolság úgy van megválasztva, hogy a személyes térfogat maximális legyen.

A probléma társadalmi vonatkozásai

A hátradöntött ülések problémája nemcsak mértani, hanem társadalmi kérdés is.

Egyéni vs. közösségi érdekek: Az, hogy valaki hátradönti-e az ülését, egyéni döntés, ám ennek hatása a közösségre is kiterjed. A személyes kényelem és a közösség érdekeinek összeegyeztetése gyakran nehéz feladat.

Udvariasság és empátia: A probléma megoldásában fontos szerepet játszik az udvariasság és az empátia. Ha mindenki figyelembe venné a többiek kényelmét, akkor a konfliktusok elkerülhetőek lennének.

Összegzés

A hátradöntött ülések problémája egy egyszerűnek tűnő jelenség, ám mélyebb elemzés során számos érdekes matematikai és társadalmi kérdést vet fel. A mértan segítségével megközelíthető a probléma, és elméletileg meghatározható az optimális ülésrendezés. Ugyanakkor a probléma megoldása elsősorban az emberek közötti együttműködésen és a kölcsönös tiszteleten múlik.

További kérdések

Milyen tényezők befolyásolják az utasok döntését a hátradöntött ülésekkel kapcsolatban?

Léteznek-e olyan technológiai megoldások, amelyek segíthetnek csökkenteni a problémát?

Hogyan lehetne a repülőgépeken olyan légkört teremteni, ahol az utasok jobban figyelembe veszik egymás igényeit?

A hátradöntött ülések mértani háttere: részletesebben

Nagyon jó kérdés! A hátradöntött ülések problémája valóban rengeteg érdekes mértani kérdést vet fel. Nézzük meg közelebbről, hogy milyen geometriai fogalmak és összefüggések játszanak szerepet ebben a látszólag egyszerű problémában.

A térfogat csökkenése

Parallelepipedon modell: Ha az üléseket egyszerűsítve téglatesteknek (paralellepipedonoknak) tekintjük, akkor az ülés hátradöntésekor a mögötti térfogat egy része leválik az eredetileg rendelkezésre álló térből.

Változó térfogat: A hátradöntött ülés egy új, kisebb térfogatú parallelepipedont határoz meg. A különbség a két térfogat között adja meg azt a mennyiséget, amellyel csökkent a mögötte ülő utas rendelkezésre álló tere.

Változó méretek: Nemcsak a térfogat változik, hanem az egyes élek hossza is. A hátradöntés hatására az ülés mélysége csökken, a szélessége pedig növekedhet.

Szögek és távolságok

Derékszögek elvesztése: Egy normál ülésnél a lábtér általában derékszögű. A hátradöntéskor ez a derékszög elvész, és egy kisebb szög alakul ki.

Távolságok változása: A hátradöntött ülés miatt a lábtér mélysége csökken, a könyöktámlák közötti távols��g pedig nőhet.

Optimális szög: Felmerül a kérdés, hogy van-e egy olyan optimális dőlésszög, amely minimalizálja a kényelmetlenséget. Ez a szög függ az ülés méreteitől, a sorok közötti távolságtól és az utasok testalkatától.

A tér kitöltése

Packingelemzés: Az ülések elrendezése egyfajta packingelemzési feladatnak tekinthető. A cél az, hogy a rendelkezésre álló teret a lehető leghatékonyabban töltsük ki, miközben figyelembe vesszük az utasok kényelmét.

Változó alakzatok: Az ülések nem tökéletesen szabályos alakzatok, így a packingelemzés bonyolultabbá válik.

További mértani szempontok

Gömbök és ellipszoidok: Az emberi testet gyakran gömbökkel vagy ellipszoidokkal közelítik. Ezt a modellt felhasználva lehetne vizsgálni, hogy milyen hatással van a hátradöntött ülés a test körüli szabad térre.

Fraktálok: Az ülések és a folyosók bonyolult hálózatát fraktálokkal is lehetne modellezni.

A probléma általánosítása

Más közlekedési eszközök: A hátradöntött ülések problémája nemcsak a repülőgépekre jellemző, hanem más közlekedési eszközökre is (pl. buszok, vonatok).

Egyéb terek: A probléma általánosítható más terekre is, ahol emberek ülnek egymás mögött (pl. mozik, előadótermek).

A mértani vizsgálatok jelentősége

A mértani elemzések segíthetnek megérteni, hogy miért érzékeljük olyan kényelmetlennek a hátradöntött üléseket. Az eredmények alapján lehetne fejleszteni az ülések kialakítását, a sorok közötti távolságot, és így optimalizálni az utazási élményt.

Link:

[pokmajom]

Málta kicsit egyfajta laboregere az európai migrációnak, ahol persze, nem feltétlenül ugyanazok a megoldások és problémák jönnek ki, mint más országokban, de mindenképpen érdekes ezt, egy magamfajta bevándorló is meg nem is szemével nézni. Az egyik leglátványosabb jelenség, a Bugibba nevű település átalakulása, ami különösen így késő ősszel látható jól, mikor nagyjából eltűnnek a turisták. 9 éve ez még egy kicsit lepukkant, de olcsó nyaraló hely volt, tömve pecsenyére sült, brit prolikkal, de kb akkor kezdődött, hogy az idejövő kelet-európai, szicíliai meg harmadik világbeli melósok kezdtek nagyobb számban itt lakni. A munkaerő igény növekedésével, inkább az ázsiai és afrikai bevándorlók száma nőtt, az ingatlanok fejlesztése meg csökkent. Így viszont megmaradtak a 60as években épült kockaházak, amiket az egyre növekvő afrikai, fülöp szigeteki, nepáli, pakisztáni és minden más nagyon szegény országból beengedett emberek, boldogan birtokba vettek. Meg persze maradtak a máltai nyugdíjasok is, akik mellett még a régebben itt olcsó ingatlant vásárolt brit nyugdíjasok képviselik az európai lakosokat. Régebben még voltak hírek balhékról, de a harmadik országból érkezőket, a kis szigetállam nagyon szigorúan tudja fogni. A legkisebb hiba és azonnal kitoloncálják az illetőt. Hozhatják ugyan a családjukat és ők is dolgozhatnak, de ma már az egyház is felszólal az ellen, hogy a nagyon kemény szabályozás miatt, ezek az emberek sokszor szinte rabszolga sorban sínylődnek. Mivel folyamatosan nő a munkaerő igény és az építő ipar, szinte teljesen a vendégmunkásokon alapul, azért kicsit javul is a helyzetük. Így novemberben, esténként, Bugibba egy nagyon furcsa hangulatú hely lesz, ahol a lepukkant házak között, pezsgő éjszakai élet folyik és a bárokban együtt isznak a fekete meg ázsiai emberek, a máltai nyugdíjas, máltaiul beszélget az arab szomszédjával és minden nációnak szuper kis éttermei vannak, kb az otthoni ízekkel és design-al. Az építészeti díszletekkel együtt, kicsit olyan, mintha az ember egyszerre lenne afrikában, ázsiában és kelet-európában, de alapvetően biztonságos és van egy nagyon pozitív vibe-ja. Szerintem, nagyjából a legjobb esti program most Máltán, azoknak akik már unják a sterilen berendezett középkori városokat, meg a többi turistát.

@hazakmegemberek

[donb]

Grippe

(Időről időre eszembe jut, hogy le kéne szedni és gatyába kéne rázni a cikkeimet (legalább a jobbakat), mert egyrészt a dizájnváltások rég szétkurták őket tipografice, másrészt meg milyen már, hogy index.hu... Mindenesetre, ha már fölmerült a paracetamol és vidéke, itt ez a jó kis okoskodós. Ha másra nem, arra jó, hogy mennyit változtak húsz év alatt a gyógyszerárak.)

2003.02.02.

Tegyünk magunk elé egy kalapot meg egy üveg kisüstit, és igyunk, amíg két kalapot látunk. Na de mi van, ha a kettős látás eleve az indulóállapot része? Ilyenkor meddig kell inni? Amíg hármat látunk? Vagy négyet?

Az összetéveszthetetlen tünetegyüttes, a levakarhatatlan ismerős, a téli látogató jön évről évre, legkésőbb amikor az első herekocogtató hideg nyáladzó olvadozásra vált. Nyirkos, sötét, büdös, keserű lepedék lepi a nyálkahártyákat, begerjedt vírushadak minősítik táptalajnak jobb részeinket; nyakon ragad a náthaláz. A testhőmérséklet liftezni kezd, fogak kocognak, takony, nyál, könny egybefoly, tüdő szaggat, és fájunk tetőtől talpig.

A kalapkúra elvi csapdába esvén (meg hát, valljuk be férfiasan, van tapasztalatunk a betegen berúgás másnapjairól), marad a racionális cselekvés: keressünk valami vegyszert (hátha feltámaszt mégis). Ha mondjuk gyógyszerreklámfilm-szereplő az ember, csak beleszór valami csodaport egy bögre forró vízbe, szipogva elszürcsöli, és már bokázik is vigyorogva kifele a havas cudarba.

Van pl. az a ribizli- vagy citromízű Coldrex nevű csoda, négyszáz forintért adnak öt adagot, hétszázért tízet. Potomság. Van benne paracetamol, fenilefrin meg C-vitamin. A C-vitaminnál az ember irigyelni kezdi a vegyészeket. A szakadt kémikus csak kiveszi a vegyszerszekrényből az aszkorbinsavas üveget, tol egy spatulával, oszt kész a skorbutprevenció. Meg citrompótlónak is jó. (Teázás közben jól lehet merengeni a gamma-lakton-gyűrű szépségén meg az endiol--hidroxi-oxo tautomérián.) A fenilefrin az ereket húzza össze, igazából az orrba kell, úgyse fogjuk megúszni, hogy valami ilyesmivel ne gyalázzunk bele szegény elgyötört szaglószervünkbe.

Egy lényeges komponens maradt, a paracetamol, rendes nevein N-acetil-para-aminofenol vagy 4-hidroxi-acetanilid. Nem kell parázni, nem túl bonyolult: benzolgyűrű (Isten áldja Kekulé mester majmait) két fityegővel. Innen nézem, fenol, onnan nézem, anilin. Bíztató, mi? Azért az a dög elég rendes láz- és fájdalomcsillapító. Árulják is százféle kiszerelésben meg kombinációban (Andrwes Answer, Ben-u-ron, Efferalgan, Mexalen, Mexavit, Miralgin, Panadol, Rhinoval, Rubophen, Saridon, miegymás).

Az italporok sztárja a Neo Citran. Coldrex egy kis feniraminnal (a fenilefrinre segít rá) meg szőlőcukorral megspékelve. Hatszázötvenért adnak hat adagot. Namost, egy bögre Neo Citranban fél gramm paracetamol van. Paracetamolt kapni natúrban is, tíz darab félgrammos tabletta 95 forint. A C-vitamin-tartalom egy-két forintba kerül (hacsak nincs otthon kilós aszkorbinsav). Orrnyálkahártya-lazítót meg úgyis jobb direkte az orrba csöpögtetni, köptetőre is vannak hatékonyabb megoldások. Mellesleg rendes patikában kutyulnak jó kombinált porokat, fél áron. A békebeli kézzel hajtogatott tasak bontogatásának élvezetéről nem is beszélve.

Ha már ennyit rugóztunk a láz- és fájdalomcsillapításon, jusson eszünkbe a nagy klasszikus, az acetil-szalicilsav (megint egy benzolgyűrű két fityegővel). Magyarul: aszpirin. Higgyék el, nem csak hagyományőrzésre jó. Bayer Aspirin, 500 milligrammos - megbízható, mint egy öreg Volkswagen (megtermett férfiemberek kettesével szedjék). Húsz tabletta 425 forint. Elvileg volna százdarabos is 886-ért, de olyat magyar gyógyszertár nem tart, nehogy egy nagyobb család olcsóbban megúszhassa a tömeges kidőlést.

Ugyanaz az acetil-szalicilsav van az ősmagyar Istopirinben is, ami egy hajszálnyival olcsóbb ugyan az Asipirinnél, de. Először is olyan reménytelenül szocialista fazonja van. Másodszor a Bayer tud valamit, amit az utángyártók nem: kristályosítani. A Bayer Aspirin kristályszerkezete békülékenyebb viszonyban van a gyomorfallal, és a pohár vízben is jobban szétesik. Az aszpirint ugyanis a gyomorra leselkedő veszélyek miatt nem szabad egyben bekapni, vízben kell elkeverni és meginni. Ha nincs kedvünk totojázni (és az aszpirin ízét kedvelő perverzek közé tartozunk), tartsuk a szánkban a tablettát amíg szétesik, aztán nyomjuk le egy-két korty vízzel.

Az acetil-szalicilsav kalciumsója a Kalmopyrin. Szintén régi jó(?) ismerős. Állítólag a kalcium-karbonáttól az aszpirin kevésbé bántja a gyomrot és vízben is jobban oldódik. Hát... Rágcsáljunk el egy Kalmopyrint meg egy Bayert, valahogy ég és föld. És hogy mitől drágább úgy harminc százalékkal, azt csak a jóisten meg az OEP tudja. Ha mindenáron flancolni akarunk, vegyünk inkább Aspirin plus C pezsgőtablettát. Abban csak 0,4 gramm aszpirin van ugyan, viszont több mint kétszer annyiba kerül. Igaz, van benne aszkorbinsav is, meg pezseg is, ami manapság nagy divat.

Ha lázunk és fájdalmaink felől már intézkedtünk, még mindig ott vannak azok a rusnya váladékok, köhögés, szörcsögés, könnyek. Fuldoklás és orrdugulás egyszerűbb eseteinél lehet köhögős cukorkákat szopogatni. De ne dőljünk be mindenféle gyógynövény- meg mentol- meg antiköhögin-tartalomnak! Egy igazi adalék van: az eukaliptuszolaj. Emlékszünk a Sörgyári capriccióban őrjöngve rohangászó dokira? Na, az az eukaliptuszolaj. Használ. Sajnos, csak egyetlen közforgalomban levő cukorkában van kellő töménységben, a Fisherman's Friend rettenetes ízű alapváltozatában. Nem hiába, állítólag nehéz életű északi halászoknak találták ki. Szóba jöhet még a fekete csomagolású extraerős Halls cukorka, csak az hazavágja a szánk nyálkahártyáját is.

Tisztességes köhögésnél nem lehet megúszni a gyógyszertárat. Eleinte lehet próbálkozni csillapítókkal. Az Erigon vagy a Radipon azért jó, mert kodein van bennük, bemesélhetjük magunknak, hogy legálisan drogozunk (mit nekünk Libexin). A száraz köhögés rohadt dolog, és még azt se tudja megállapítani az ember, hogy használ-e a csillapító, mert nem tudhatjuk, hogy nélküle tényleg kisebb frekvenciával fuldokolnánk-e.

Ha szerencsétlen tüdőnk váladékozik is, akkor hagyhatjuk a fenébe a kodeint. A letapadó trutymót föl kell szaggatni valami köptetővel, és köhögést egyszerre gerjeszteni és csillapítani tilos. Ha kisgyerekkorunk doktor bácsijának borzalmas kanalasán akarunk nosztalgiázni, kérjünk mixtura pectoralist. Mifelénk a "mellkeveréknek" hullarum a becsületes neve, nem véletlenül. Bár sehol sincs dédanyáink tüdővészes korának (ma is kapható) rettenetéhez, a fagiforhoz képest. Ó, fakátrányok fenolos csodái! Guajakol! (Orto-metoxi-fenol - na tessék, megint egy benzolgyűrű két fityegővel.)

De ne nosztalgiázzunk! Speciel köptetőkben kimondottan virtuóz a gyógyszeripar. A többféle - tényleg ható - hatóanyag között szerintünk az acetil-cisztein a király. Rengeteg termékben ő a lényeg (ACC, Acetylcystein AL, Fluimucil, Mentopin, Mucobene, Solmucol, Sputopur). Van mindenféle italpor, szirup, pezsgőtabletta, kapszula. 5-600-ért kaphatunk 20-30 adagot a gyorsan ható italporokból. Ha meg nagyzolni akarunk, vegyünk 1740-ért 30 darabos Fluimucil 600-as pezsgőtablettát. De az ACC 200-tól is igazán jó löttyösöket lehet köhögni. Kész megkönnyebbülés.

A legnyomorultabb az egészben a tönkrement, bedugult orr. Az orrcseppek, orrspray-k (Histazolin, Nasal, Nasivin, Novorin, Otrivin, Vibrocil stb.) egytől egyig borzalmasak. Az orrnyálkahártya kifinomult anyag, ereinek szűkítgetése kínos, könnyfacsaró művelet. A hatás meg rendszerint, finoman szólva, időleges. Talán az eredetileg köptető hatóanyagú (brómhexin) Paxirasol orrspray a legemberibb, még a bekövülés ellen is hat valamelyest.

És hát a termék. A papír zsebkendőket valamiért féladagosra méretezik (az ember akár a markába is fújhatná, minek az a flanc), a vászon zsebkendő vagy jó anyagú, vagy nem, de inkább nem, és mindig rosszkor telik meg. A lehasznált pelenkából készült rongy volna legjobb, de az eldobós csecsemősegg-borítások korában nehéz hozzájutni. A legjobb, ha veszünk egy nagy tekercs háztartási papírtörülközőt. Az egész kínlódásnak a hülye európai civilázió az oka, bezzeg a keletiek meg a természeti népek! ("Undorító szokásai vannak a fehér embernek, nézd, a hülye zsebre teszi az orrvizet!") A kultúra ráadásul kínos kisebesedésekkel jár, arra is keríthetünk valami huszárzsírt vagy szarvasfaggyút.

Jöhet az egészre torokfájás is, akkor öblögessünk Glycosepttel vagy Phlogosollal (nem érnek sokat), vagy szopogassunk valami torokfertőtlenítőt: Faringoseptet (ó, a román gyógyszeripar), Halsetet, Mebucaint, Septofortot, Strepsilst. De inkább menjünk orvoshoz! Ha a szemünk is kikészült, akkor szemészhez is.

Itt ülünk hát, a szorgos kutatómunkával áthörgött, -szédelgett napok után égő tekintettel és üres pénztárcával, összes nyálkahártyánk romokban hever, és ráébredünk, nemhogy kalapkúrához, de még egy kocsmaajtó látványához se volt szerencsék vagy tíz napja. Most mondják, nem tökmindegy, mi a jónyavalya történt ezen a redves héten?

[stickalittle]

Miért káros az ellenzék szapulása, minek van még értelme ebben az országban és mi az élet értelme.

Azért káros az ellenzék szapulása, mert azt sugallja, hogy Magyarország demokrácia. Egyszerű a képlet, egy demokráciában, ahol egyenlőek a választási feltételek tehet az ellenzék arról, hogy nem tudja leváltani a kormányt (lásd demokráciák), ahol nincs demokrácia, mert nem egyenlőek a választási feltételek, ott az ellenzék nem tehet arról, hogy nem tudja leváltani a kormányt (lásd önkényuralmak). Ebből pedig egyenesen következik, hogy aki az ellenzéket hibáztatja, mert nem leváltható a kormány, az azt a nevetséges álláspontot képviseli, hogy Magyarország demokrácia és itt egyenlőek választási feltételek. Röhögjük ki az ilyet, jó? Hogy Magyarország nem demokrácia, az pedig Orbán bűne, Orbán bűnéért az ellenzéket okolni minimum áldozathibáztatás, maximum butaság.

Jönnek a megoldások, hogy vétkes az ellenzék, mert csinálhatná ezt, csinálhatná azt vagy csinálhatná amazt. Csinálhatná. De mit érnének el vele? Elmehetnének horgászni is pántlikás kalapban. Ugyanannyi eredménnyel. Hiszen nem számít, mit csinál az ellenzék egy önkényuralomban. És Magyarország önkényuralom, ahol nem egyenlőek a választási feltételek. Ostobaság az ellenzék szapulásával azt a látszatot kelteni, mintha demokrácia lenne.

2010-ben volt egy "focimeccs", ahol felállt a Fidesz egy focicsapattal, és felálltak más pártok is egy-egy focicsapattal. A Fidesz megnyerte a kupát olyan eredménnyel, hogy onnantól a szabályokat is ő írhatja át. Úgyhogy kijelentette, hogy mostantól a meccseket vízben játszák, ők egy vízilabdacsapattal, a többiek pedig továbbra is focicsapattal, és fürdőgatyát sem vehetnek fel, hadd gúnyolják őket a nézők, hogy milyen kicsire ment össze a faszuk a vízben. Ha az ellenzék úgy dönt, hogy összefogva a legjobb focistáikat küldik a vízbe, akiknek nagy húsfaszuk is van, hogy ne röhöghessék ki őket, akkor a Fidesz a meccs előtt közli, hogy változtak a szabályok, mostantól ők csak ötkilós cipőben úszhatnak, és a húsfaszra bohócsapkás csipeszt kell tenni. Legközelebb az ellenzék még nagyobb húsfaszú, kicombosodott játékosokat küld a medencébe, akik elbírják az ötkilós cipőket, mire a Fidesz közli, hogy megint változtak a szabályok, mostantól minden húsfaszúnak ki kell másznia a vízből, és a meccs alatt a parton bekötött szemmel, népdalt énekelve kell pörögni, de ezalatt a Fidesz belőheti a gólokat. Szóval felesleges bármit tenni, úgy fognak változni a szabályok, hogy ne nyerhessen más, csak a Fidesz. Se összefogással, se külön indulva, se vérfasszal, se húsfasszal. Aki ebben a szituációban nem azt látja, hogy ezt a meccset lehetetlen megnyerni, hanem a játékosokat ekézik, hogy biztosan nyertek volna, ha összefognak, nyertek volna, ha nem fognak össze, vagy nyertek volna, ha két centivel nagyobb a húsfaszuk, az hülye. Már bocs. Ilyen hülye például Ruff Bálint is, aki folyton az ellenzéket ekézi, és éppen az a megoldása, hogy állapodjanak meg a pártok, és olyan programmal induljanak, ami csak annyit tartalmaz, hogy helyreállítják a demokráciát. És? Akkor talán nyernek? Már megállapítottuk, hogy ebben médiakörnyezetben, ebben a választási rendszerben nem lehet leváltani a Fideszt. De erről ne vegyünk tudomást, hanem induljanak együtt lóháton, induljanak külön-külön ingyen sörrel, vagy induljanak két centivel nagyobb húsfasszal. 2014-ben még lehetett volna nyerni összefogással, 2018-ban lehetett volna nyerni egy ilyen minimum programmal, 2022-től már semmivel nem lehetett volna nyerni.

És hogy mit lehet még tenni? Összefogni. Arra, hogy nem indulnak a választáson. Egészen addig, amíg a Fidesz nem engedi be őket a közmédiába, a rádióba, amíg lehet következmények nélkül hazudozni, amíg nem lesz újra demokratikus a választási rendszer. Zsarolni a Fideszt, hogy a mostani feltételekkel nem vesznek részt a választáson, és a nagyvilág felé sem legitimálják a választási eredmény, mintha Magyarország demokrácia lenne. Ha pedig nem teljesíti a Fidesz a követelésüket (nem fogja), akkor egyetlen teendőjük maradt, otthon tartani a szavazókat. (Hahó, a kutya szavazókat is!) Politikai sztrájkot kell hirdetni. Persze lesznek sztrájktörő pártok, amelyek jó alkalmat látnak majd abban, hogy előnybe kerülhetnek másokkal szemben, de azok nem a demokráciát akarják helyreállítani, hanem csak pénzért elbábozzák a demokráciát. Innentől pedig nekünk is megnő a felelősségünk, lesz tennivalónk: otthon maradni, és egyértelművé tenni, hogy Magyarország nem demokrácia, és akik részt vesznek a választáson, azok mind Fidesz, bárhogy hívják is magukat. Ennek van még értelme. Másnak nincs. Hívják a pártot DK-nak, Momentumnak, vagy akár Kutyáknak. Aki mást csinál (bármilyen indokkal), az mind a NER része, az mind a Fidesz. Nem kell itt bohóckodni a választással, és azt sugallni, hogy valamilyen módszerrel, összefogva, külön indulva, nagyobb húsfasszal leváltható a Fidesz. Káros azt hazudni, hogy ez itt egy demokrácia, ahol még érdemes választásra járni.

És már csak az élet értelmével maradtam adós. Az élet értelme a szaporodás. Semmi más.

[nitta86]

2024 tavaszán olvastam

Oké, negatív rekord, hogy nyár közepén teszem fel a tavaszi olvasmánylistámat, de igazából tökmindegy ez amúgy is főleg nekem fontos.

Először következzen egy toplista:

Roy Jacobsen: A láthatatlanok

Ez egy nagyon nagyon jó könyv, Norvégia kb. 100 éve kis sziget , amit egy db család lak, akik halászatból élnek. Azt hiszem abba az életkorba értem, hogy szeretem a tájleírásokat, mert ebben a könyvben imádtam őket, meg az egésznek a hangulatát. A másik ami tetszett a hétköznapok bemutatása és a történelmi hitelesség. Az, hogy eleinte nem lehetett megállapítani, hogy hol járunk az időben, a sziget technikai fejlettségéből kiindulva lehettünk volna bármikor. Különösen tetszett, hogy szerző se nem idealizálta se nem démonizálta az akkori emberek életét. Látszott, hogy kemény élet, de egy nagyon összetartó család, de mindez lehet rosszabb is ha valaki ennél is szegényebb helyre vagy kevésbé idilli családba születik.

2. Otfried Preussler: Krabat a fekete malomban

Ez egy baromi jó ifjúsági könyv, meseszerű, de elég kemény témákat feszeget, zsarnokságról, szabadságról, lázadásról szól, miközben egy népmesei elemekből szőtt fantasy regény.

3. Hidas Judit: Seb

Magyarországon játszódik a közelmúltban, három különböző anyagi helyzetű család sorsát követjük. Senki se túl boldog de mégse az az érfelvágós szépirodalom, inkább olyan hétköznapi. Jól mutatja be, hogy miért maradnak benne emberek boldogtalan házasságban, meg valószínűleg a vidéki kilátástalanság is reális.

4. Jókai Mór: Gazdag szegények

Ez meg meglepően jó volt. A nyelvezete nehéz a mai olvasónak, de mégis végig izgultam, hogy mi fog történni a szereplőkkel. Korrajznak meg nagyon érdekes volt.

És a teljes tavaszi lista:

Március:

Ilona Andrews: Gunmetal Magic

márciusban fejeztem be

Ilona Andrews: Magic Gifts

Thais Gibson: Kötődési problémák és megoldások (félig)

Trevor Noah: Bűnben születtem

Hidas Judit: Seb

Jókai Mór: Gazdag szegények

Április:

Ilona Andrews: Iron and Magic

Christopher Moore: Vérszívó démonok

Christopher Moore: Totál szívás

Otfried Preussler: Krabat a fekete malomban

Május:

Karin Fossum: Ne nézz vissza

Karin Fossum: Aki mást szeret

Karin Fossum: Elszabadul a pokol

Roy Jacobsen: A láthatatlanok

Roy Jacobsen: A fehér tenger

Ray Bradbury: Fahrenheit 451

[sronti]

Egyik kedvenc dolgom, sokkal kényelmesebb minden 37-es kerekekkel, mint huszonötössel volt.

Az a bajom, hogy az álomkoncepcióm commuter biciklire jelenleg nem létezik, vagy legalábbis nem találom. Ha valakinek van ötlete, szóljon:

Egyenes kormány (kell)

Tárcsafék (kell)

Single speed (kell, de tudom, hogy nem annyira kompatibilis a tárcsakfékkel, szóval alkuképes. Igazából az egész poszt lényege, hogy hogy kéne single speedet tárcsafékkel összekombinálni, mert a single speed megoldás egyik lényege, hogy van mozgástér a lánc feszítésére, a tárcsafék meg nem nagyon tud mozogni, de mintha lennének más állítható láncfeszítő megoldások is, amikről nem sokat tudok.

Legalább 35mm széles kerék megférjen (kell), és legyen 28"-as kerék méret (alkuképes)

Acélváz, rendes acélból (alkuképes, alu+karbonvilla végül is oké)

[zamatos-zamat]

Zenei cselendzsre invitállak titeket

Olyan számról van szó, amit korábbról már ismerhettetek, régről, akár, rádióból, TVből, de csak felnőtt fejjel tűnt fel, hogy hangszerelésében/producálásában/egyéb főbb jellemzőjében a keletkezése koránál túlmutat, már már időtlen is, de legalábbis megállná akár most is a helyét, ha ma jönne ki. Hülyén mondva: nem érzed (guilty pleasure-i értelemben vett) cikinek hallgatni.

Az én nevezettem 2003-ból Kylie Minogue Slow című műve, a Body language c. album nyitó száma. Klipjére is emlékezhettek akár, a TV sokat adta anno, egy strandon tekereg a földön egy csomó ember a zene ritmusára.

Hallgassátok meg, mert nekem így 20 évnyi szünet után tűnt fel, hogy bazdmeg, a 2000-es évek első felére jellemző mainstream popban (ami számomra grande undorítóság) ezt így hogy sikerült megcsinálni?

Utánanézve a számnak egyéb érdekességekre is bukkantam: hárman írták, Kylie-n kívül egy bizonyos Dan Carey és Emilía Torrini. Torrini neve ismerős lehet, ő énekelte a Két toronyban Gollum's songját, illetve az izlandi énekesnő a GusGus elektronikus zenei formáció tagja is volt egy időben.

Carey szabadúszó író/mixer/remixer/producer, többek között ő mixelte és producálta a Django Django Default c. számát amivel anno a londoni zenekar berobbant a szubkulturális köztudatba (képzavar intended).

Torrini és Carrey producerként is bábáskodott a Slow születése során, amit 2005-ben jól megérdemelten jelöltek is a Best Dance Recording Grammy-díjára. A kategóriát végül Britney Spears Toxic-ja nyerte meg, ami mint tudjuk, minden idők egyik legjobb popszáma. What a bummer.

Maga a Body language album az erős indítás után kicsit félve, de tartani meri az anti-zeitgeistkodást a második, (frappánsan) Still standing c. számmal, azt is ajánlom meghallgatásra. Az ezek után következő többi számra sajnos már a korabeli megoldások és ízlésbeli adjusztálások a jellemzők, semmi izgi, "tisztes" iparos popmunka 2003-ból.

Szóval Kylie Minogue - Slow, hallgassátok meg mai füllel.

Várom a ti nevezettjeiteket!

[willcodehtmlforfood]

Berlini építészeti megoldások rovatunkban

Fürdő (ez még elmegy)

Na de a konyha

[csacskamacskamocska]

Leírni se nagyon merem

Nem tudom, hogy jó-e, ha leírom vagy rosszabbul fogom érezni magam (szánalmasnak, kiszolgáltatottnak és tökkelütött hülyének), tegnap azon gondolkodtam, hogy kéne egy tanácsadó, nem tudom talán a pszichológusomat kéne egy órára elővennem vagy egy coachra lenne szükségem, aki csupán egy adott problémát segít feldolgozni és nem kell az egész életemet féltucat óra alatt százezerért elmesélnem. Amikor gyereked lesz, akkor az életed rácsavarodik a gyerekedre és minden, de tényleg mindennek kapcsolatban előnyt élvez, hogy ő van. Lesznek persze enyhítő megoldások, lepasszoljátok a szülőknek, meg csináltok kettesben programokat, de valójában zsigeri szinten nem tudod már kizárni és mindig kalkulálsz vele. Akkor is gondolsz rá, amikor nincs ott, és akkor is felelősnek érzed magad érte, és előre gondolkozol, és ráadásul a gyerek nem csak egy kibaszott feladat, hanem szereted a kis nyomorultakat, tényleg az életed adnád értük, akármilyenek is. ((Pontosabban, folyamatosan az életedet adod értük )) Egy idő után alig várod, hogy végre önállóbbak legyenek, te meg szabadabb, de valójában ez csak logisztikailag lesz így, mert belül semmi sem változik. Aztán szépen átkúszik ez a felnőttkorukba, amikor, ha egészségesek vagytok mind, akkor ez zökkenőmentesen történik, kb mindenki örömére. Te élvezed nézni, hogy milyen ügyesek, ők élvezik az önállóságukat, és egy új, felnőtt kapcsolat alakul ki, szabad döntésekkel, ahol végre jogod van nem ráérni is meg nekik is lesznek valós kötelességük, valós problémák, valóban felnőtt megoldások. Nálunk legalábbis így ment. Csakhogy tegnap éjjel rájöttem, hogy az elmúlt tíz évben azért viseltem remekül a gyerekeim leválását meg azt is, hogy egyedül vagyok, (volt egy érdekes beszélgetés a gyerekeimmel, ahol is rádöbbentek, hogy ha nem egyedül élnék, akkor 3-400 ezerrel azonnal beljebb lenne a családi költségvetés amit 13 éve én viszek a vállamon. Picit kigúvadt a szemük a rádöbbenéstől) mert ott volt Logan, akinek a léte lehetővé tette, hogy egy csomó vágyamat, tervemet, kísérletemet kipróbáljam, megvalósítsam, megcsináljam. És most nélküle, engem ezek nem érdekelnek. Volt amikor bizonyítani akartam neki, azon erőlködtem, de közben szépen felépítettem magam és már nem bizonyítani akartam, hanem megvalósítani. Pótolta ezekben anyámat, apámat valamiféle felnőtt társat. Mondanom kéne, hogy barátot, de csikorog ez nagyon. Ám, ha nincs ott, üressé válnak ezek a dolgok. Közben meg, nem tudok nem szembenézni azzal, hogy túl sokat bántott. Túl sokszor engedte meg magának, hogy dühében szándékosan bántson. Az elfogadásban, hogy azt gondolom, hogy dolgok neki nem mennek, vannak készségek amiket valójában nem fejlesztett ki, ebben sok fájdalom ért. Mostanra nem tudom letenni a gondolatot, hogy sosem szeretett. Hagyta magát sodródni az én szeretetemmel. Én meg kettőnk helyett is szerettem őt. Ő meg valószínűleg nem szereti magát se. Na mindegy, mert ez már agyalgás azon, hogy más valaki belső világa hogyan lehet, amit nem tudunk. A fontos az, hogy tegnap éjjel gondolkodtam, hogy hogy is csináljam a feladataimat meg a terveimet, és borzasztó volt az érzés, hogy nem akarok csinálni semmitse. Aztán arra gondoltam, hogy csinálni kell, különben megáll körülöttem minden, erőt kell vennem magamon és megcsinálni a tervezeteket és elindítani és dolgozni a megvalósuláson. De csak arra tudtam gondolni, hogy miért érzem értelmetlennek, ha Logan nincs ott? Mintha a gyerekemet vesztettem volna el. Ami teljesen nem egészséges, mert nem gyerek ő, felelős mindenért amit tesz, ahogy én is. Csakhát, ennyi idő alatt belül családtaggá vált, akár akarta, akár nem. És hiába nem akarom a rossz dolgokat, az is rossz, hogy minden megy tovább nélküle, és aztán majd megszokom, és egy nap rájövök, hogy valójában már nem is akartam ezeket a dolgokat, csak nem mertem kimondani, hogy nélküle nincs hozzá motivációm, csak gépiesen csinálom, ne látszódjon a veszteség.

Az írás az egyetlen ami stabilan tartja magát. Mert abban elburjánoztak a dolgok másfelé, és ugyan még mindig szükségem lenne egy kreatív társra, akivel meg lehet beszélni ötleteket és írástechnikai problémákat, de az alapvetően magányos elfoglaltság. Pont annyira bajos ő, amennyire én teret adtam neki. Mindketten benne voltunk ebben, vastagon. A kérdés, hogy honnan nyerjem vissza a motivációmat, mert se bizonyítási vágy, se düh, se remény nincs bennem. De merszem se, hogy egyszerűen letegyem, mert mi van, ha fél év múlva megint úgy érzem, hogy akarom csinálni valamelyik most elengedett dolgot? Ha találok magamban vagy másban* valami új forrást?

*többnyire nincs szükségem másokra a dolgaimhoz, ez csupán a kegyetlen szembenézés szükséges kijelentése. Nem szabad elsunnyogni azokat a gondolatokat, hogy nem vagyok tökéletes, meg én is rászorulok mások segítségére, én is inspirálódom meg töltődöm másokból. :) Nem akarom, hogy valaki bántson engem. Akkor sem, ha a bántása nem szándékos, csupán figyelmetlenség vagy érdektelenség vagy pokróc modor, lezserség, nemtörődömség esetleg kétségbeesett önzés. Nem akarok mérlegelni, hogy mi az amiért cserébe elfogadom ezeket. De vannak veszteségek, amikkel nem tudok mit kezdeni és amiknek a feldolgozásához sajnos kevesek az ismert közhelyek.

[tartsdmegazaprot]

készítettem egy interjut Marcel Wanders-szel, amirol is ismét ezeket az igénytelen kepeket sikerült készítenem, meg előtte persze, a remegő kezeimmel -

a hotel maga tényleg szép, a megoldások rá vallanak, különös és magikus egyszerre, ugyanakkor a kivitelezés néha sajnos eléggé ocska (parketta-illesztesek, szőnyeg maris szakadozik, stb.) de alapvetően igényes a hely, és a személyzet is irtó kedves

Marcel szerint tényleg felül lehet és érdemes is irni egy hányatott épület történetet (az, hogy ki all mögötte nem fémjelzi - illetve végre nem femjelzi -, azt, hogy legalább valami igényes és valóban rendhagyó dolog történik a megbízásra (első kelet-európai MW projekt)

sok megoldásért kar, ami a külső közvetlen környezetét illeti, illetve átlag honpolgarkent sem lesz sok közünk egy 5 csillagos hotelhez, de hogy egy neves tervezo munkajat ilyen közelről meg tudod nézni a saját országodban is ugyanúgy hiánycikk - ha máshoz nem, ehhez a joerzeshez legalább közeledtünk egyet

[telaviv-delhi]

2 kávé 3.50, cafe con leche és hosszúkávé, melynek neve americano. A csapvíz ivásra nem alkalmas, 1.5 liter a restaurantban 2.50 dollar. A helyi elektromos megoldások még nekem is felkeltették a figyelmem, pedig nem vagyok villanyszerelő. Szúnyogok, persze, szúnyogok, mi pedig valamilyen félreértés miatt fertöző májgyulladás ekken oltakoztunk, pedig a Dengue-láz elleni talán hasznosabb lett volna. Meg a HIV-elleni, hehe. Egy remegő lábú, õreg kutya ideoldalgott az az asztalunkhoz, oszt megfelelő társaságnak talált, hogy a lábunkhoz telepedve elnyúszítse bánatát. Legyek mászkálnak az orrán, elhessegetni sincs ereje.

[szottesfolditanyak]

A Tranai

by Robert Sheckley /Göncz Árpád (53. o.)

Főleg ebben a melegben. Demokrácia, koktélok és válás nélküli megoldások.

Itt is elérhető, de itt is keresni kell.

[donb]

nem elfogadhatóak

Kedveseim! Ti, akik így beszéltek, írtok, hogy „ezek a megoldások nem elfogadhatóak”, akiknek ez így természetes, hogyan viszonyultok hozzám, amikor azt mondom, írom, hogy „ezek a megoldások nem fogadhatók el”? Észreveszitek-e egyáltalán? Jelez-e nektek valamit? Minősítitek-e? Vagyis szociolingvisztikailag mondva: ez a két változó (elváló-nemelváló igekötő, ill. Xók vs. Xóak) indikátor, marker vagy sztereotípia?

[bdpst24]

A CPI és a Parkl stratégiai megállapodása új dimenzióba helyezi az irodaházi parkolást

A CPI és a Parkl stratégiai megállapodása új dimenzióba helyezi az irodaházi parkolást

A jövő irodaházának egyre rugalmasabbnak kell lennie a bérlők folyamatosan változói igényeinek megfelelően. Az iroda már nem csak tér, hanem egy szolgáltatási csomag, amely az okos megoldások segítségével képes lépést tartani a modern, digitalizált munkavégzési trendekkel. A CPI Hungary és a Parkl együttműködése ebben is újdonságot jelent a szektorban, hiszen egyedülállóan rugalmas és egyben a…