#meggyilkolt

[versinator]

Csitítgatok meggyilkolt

Alkonyáig legyőzte hódítva boulanger Jókairól pezsgett válaszd miszter Cselekszenek pornak mámorit fűzze Palackját plakátok vésni megdermessze Fáradozott sárkányokat iszapja ellenkezés Csillogni keselyűje üregbe cséplés

Fausztnak hátvéd lord gyászköntös Férfifejjel hídként szörnyei réztülkös Homonnai tiroli csillagvilág tizenhármas Városház kának harsonát tűznyilas Osztályosod preludium kurjantását művelődés Gyöngeségből asszonyunk jóskánk elpihenés

Őseik elfolyt olykoron gikszer Elmével leányfej babértalan bémer Segítem tornyaik jószágot firenze Tekintetünkben bölcsőket hoztátok eresze Szolgaságunk betűktől könyvtáras késés Kivitt testvérei rajnak madárcsicsergés

Üteméhez kacagásba kívánhat hirös Gyűlölség vendée világosít aranyfüstös Elszundít elhamvadott hulltál aeneas Halottfáradt hegedőse zászlóm varjas Rózsásabb romláson megaranyozta zökkenés Csírák riadalma ködökkel térés

Ida nyiltan népeknek eszter Temetőavar daloltál megdöfött egyezer Környezik szentesi vezérnek írisze Tavaszaink lobogódat menyasszonyom börze Aranyért mállik fölgyújtja dicsőülés Haragomtól szerzőket verőn egyetértés

Havát özvegyben tétovázón fölös Gázlámpás rémülettől homlokukra körös Építsünk fagyában nyárutónak itas Kémlelem életvágytól eltalált nyolcvanas Becsesebb remekéből nagyváradon szentségtörés Dómok számlálva óperenciák esküvés

[riariahistoria]

És ha már húsz forintos

a Dózsa György-féle kék papírhuszas hátán egy olyan férfi aktja volt akit az ÁVH 1956. október 24én ölt meg.

1946ban kellett bevezetni a forintot, mint új fizetőeszközt, mert a pénzügyi stabilizációt csakis új valutával lehetett elérni. Horváth Endre, az MNB grafikusa tervezte az 1946. augusztus 1-jén megjelent új bankókat amiken a korszellemhez híven, lelkes dolgozók meg jó sok szerszám szerepelt. ideiglenes volt és kapkodós, papír- és festékhiány sújtotta, a nyomdatechnika sem állt a helyzet magaslatán, és mert a százast egy ügyesebb ovis is hamisítani tudta kellett a következő sorozat. így jött a 1947es és az viszont már az állandóságnak készült. szintén Horváth munkája és amúgy sok díjat meg elismerést besepert külföldön is. érdekesség, egyetlen munkásmozgalmi alak sincs a szocialista pénzeinken, népművelési célzattal nagyjaink szerepelnek az előoldalakon (Petőfi, Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Ady, Bartók, Széchényi), a hátoldalakon meg jobbára művészeti alkotások.

az 1948ban kiadott huszas hátára Horváth Endre az öttusázó Hegedűs Istvánt választotta modellnek (Kisfaludy Strobl Zsigmond is, róla mintázta a Fáklyavivőt, a Szabadság-szobor egyik mellékalakját). aki 1956. október 24én ment a Sportuszodába, hazaküldeni az edzésre bizonyára megjelent gyerekeket, megállt a Szófia (ma Dohnányi) utcában ahol éppen többen kommunista könyveket égettek, mire megjelent egy ÁVHs teherautó és válogatás nélkül lőni kezdtek. az egyik golyó neki lett a jussa. rosszkor, rossz helyen egy rossz korban. az Izabella utca egyik bérházának az udvarában lett eltemetve, majd 1957ben kihantolták és került a Kerepesi temetőbe.

1992. szeptember 30ig fizethettünk a huszassal aminek a hátán egy, a karhatalom által semmiért meggyilkolt ember volt.

de ha felmész a Gellért hegyre még mindig ott van mint fáklyavivő.

[kaoszkutato]

június 27

"Vlagyimir Putyin nem háborús bűnös" - jelentette ki Orbán Viktor a június 27-én a német Bildben megjelent interjújában.

Legyen itt egy történet aznapról.

Ő itt Victoria Amelina, ukrán író, az ukrán PEN tagja, a New York nevű kis ukrán település táblája előtt, ahol megalapította a New York-i Irodalmi Fesztivált.

A háború miatt az ő élete is felfordult. Az ukrán költők képeivel díszített táskájával a vállán itt éppen nem egy irodalmi rendezvényre indult, hanem megnézni és megörökíteni az oroszok által bombázott Harkivot. Belefogott egy könyvbe, melyben az oroszok háborús bűneit dokumentálta.

Ennek a munkának a során fedezte fel az oroszok által elhurcolt és meggyilkolt Volodymyr Vakulenko naplóját. Vakulenko költő, gyerekkönyvíró volt, egy 14 éves fia maradt árván. Június 22-én részt vett naplóból készült könyv bemutatóján, melynek ő írta az előszavát.

Június 24-én egy kijevi művészeti esten olvasott fel költeményeket.

Június 27-én kolumbiai írók és újságírók csoportjával felkeresték a felszabadított Kapytolivkét, ahonnan Vakulenkót elhurcolták. A képen a kis falu könyvtárosát éppen a kolumbiai író, Héctor Abad Faciolince köszönti. Ahogy a képet készítő Victoria a bejegyzésében írta: "It feels like a solidarity hug from America Latina for Ukraine 💛💙".

Aznap este beültek egy étterembe. Kramatorszkban. Pizzázni. Igen, abba az étterembe, amit az oroszok rakétával támadtak meg.

Tegnap este jelentették be, hogy hiába küzdöttek Victoria életéért, meghalt.

Egy 12 éves kisfiú maradt árván utána, akivel ősszel terveztek Párizsba költözni a Columbia University ösztöndíjával.

Julia és Anna Akszencsenkó, a mindössze 14 éves ikerpár is az áldozatok között volt. „Egy orosz rakéta megállította két angyal szívének dobbanását" - írta róluk megemlékezésében a város önkormányzata.

Ezek pedig honfitársaink kommentjei egy magyar nyelvű orosz propaganda-oldalon a rakétatámadásról szóló bejegyzés alatt.

Biztos vagyok benne, hogy Orbán Viktor a pokol tüzén fog elégni, és remélem, hogy oda is ugyanúgy tömegek fogják követni, ahogyan a nagygyűléseire is.

[varjukollektiva]

ENG below / DE unter / Português abaixo

Állítsuk meg a nácik dicsőítését!

A náci múlt bűneinek letagadása és dicsőítése általános jelenség. A fasiszta korszakot egyre többen próbálják eszményíteni: ezzel elárulják, hogy milyen jövőt szeretnének.

A fasizmus totális diktatúrát, tömeges népirtást, háborút és nyomort hozott az emberiségre. A náci birodalmat kiszolgáló Horthy több százezer magyar katonát kényszerített a népirtásban való részvételre, akik nagy része aztán életét vesztette a német gyarmatosítás érdekében. A náci birodalom a magyar állammal karöltve ipari módszerekkel meggyilkolt félmillió magyar állampolgárt. A náci hadsereg kirabolta Európát, és benne Magyarországot is. Leszerelték és elvitték a gyárakat – kivéve azokat, amelyek elszállítását a munkásság megakadályozta. A német hadsereg felrobbantotta az ország összes hídját. Kiszolgálóik, a nyilasok az utolsó pillanatig kínozták és gyilkolták az embereket, ezerszámra. Értelmetlen katonai ellenállásuk miatt Budapest jelentős része súlyosan károsodott. Tömeghalál és romhalmaz: ez a nácik „hőstetteinek” eredménye.

1945. februárjában a budai Várban csapdába esett náci birodalmi csapatok sikertelenül próbáltak elmenekülni. Ennek emlékére a mai nácik, nyilasok, fasiszták, légiósok, „betyárok” februárban megpróbálnak nácikat dicsőítő rendezvényeket tartani. Felvonulnak, koncerteket tartanak, túráznak. A Vár környékét ellepik a nácikat hősnek tekintő emberek. Megkísérelnek egyenruhában masírozni, vagy úgy tesznek, mintha csak egy teljesítménytúrán vennének részt, és nem náci megemlékezésen. Az emléktúrákat kifejezetten azért kezdték el megszervezni, mert ezt szerintük a hatóságok nem tudják megakadályozni. A „Kitörés túra” mára a legnagyobb náci-dicsőítő eseménnyé vált. A túra szervezői jelentős állami támogatásban részesülnek, annak ellenére, hogy a túra kiírásában egyértelműen megfogalmazzák, hogy a céljuk az Európát kirabló és romba döntő náci birodalom „hősei” előtti tisztelgés. Aki ezen a túrán részt vesz az nemcsak biodíszlet a mai fasiszták hatalomra törő terveihez, hanem egyfajta azonosulást is felvállal a nyilas-náci hatalom rémtetteivel.

A mai nácik hajdani elődeik tetteinek dicsőítésével saját jövőbeli terveiket mutatják be. Akik a hajdani „faji háborút” hősiesnek tartják, azok pontosan ugyanazt szeretnék csinálni.

Soha többé fasizmust! Mondj nemet a nácik dicsőítésének! Állítsuk meg a mai nácikat!

2024. Február 10. 14.30. Budapest. Széll Kálmán tér.

________________________________________________________________________

Stop glorifying the nazis!

The denial and glorification of the crimes of the nazi past is a common phenomenon. More and more people are trying to idealise the fascist era and with that, they are betraying the future they want.

Fascism brought total dictatorship, mass genocide, war and misery to humanity. Horthy, in the service of the nazi empire, forced hundreds of thousands of hungarian soldiers to participate in genocide, most of whom lost their lives in the interest of german colonialism. The nazi empire, in collaboration with the hungarian state, murdered half a million hungarian citizens using industrial methods. The nazi army plundered europe, including hungary. It dismantled factories and took them away - except for those ones that the workers prevented from being removed. The german army blew up every bridge in the country. The hungarian ’arrow cross party’, the servants of the german nazis tortured and murdered thousands of people until the last minute of the war. Their senseless military resistance left much of Budapest heavely damaged. Mass deaths and ruins were the results of the nazis' "heroic deeds".

In February 1945, nazi imperial troops that were trapped in the Buda castle tried to escape unsuccessfully. To commemorate this, today's nazis, fascists, legionnaires and the ’outlaws’ of the ’outlaw army’ try to hold events in February to glorify the nazis. The area around the castle is full of people who see the nazis as heroes. They hold concerts, try to march in uniforms or pretend to be on a hike, not on a nazi commemoration. They organise the commemorative hikes specifically because they believe that the authorities cannot prevent them to gather then. The "outbreak tour" has now become the largest nazi commemoration event. The organisers of the tour receive substantial state funding, despite the fact that the tour clearly states in its description that its aim is to pay tribute to the 'heroes' of the nazi empire that plundered and destroyed europe. Those who take part in this tour are not only human decorations of the fascists' plans for power today, but also present an identification with the atrocities of the ’arrow cross’ nazi regime.

By glorifying the deeds of their former predecessors, today's nazis are presenting their own plans for the future. Those who consider the former 'race war' heroic want to do exactly the same now.

Never again fascism! Say no to glorifying the nazis! Stop the nazis of today!

10 February 2024, 14.30, Budapest. Széll Kálmán Square. ________________________________________________________________________

Hört auf, die Nazis zu verherrlichen!

Die Leugnung und Verherrlichung der Verbrechen der nationalsozialistischen Vergangenheit ist ein weit verbreitetes Phänomen. Immer mehr Menschen versuchen, die faschistische Ära als Verrat an der von ihnen gewünschten Zukunft zu idealisieren.

Der Faschismus brachte der Menschheit totale Diktatur, massenhaften Völkermord, Krieg und Elend. Horthy, der dem Nazireich diente, zwang Hunderttausende ungarischer Soldaten zur Teilnahme am Völkermord, von denen die meisten anschließend im Dienste des deutschen Kolonialismus ihr Leben verloren. Das Nazireich ermordete in Zusammenarbeit mit dem ungarischen Staat eine halbe Million ungarische Bürger mit industriellen Methoden. Die Nazi-Armee plünderte Europa, darunter auch Ungarn. Fabriken wurden demontiert und abtransportiert – mit Ausnahme derer, die von den Arbeitern daran gehindert worden waren, sie zu entfernen. Die deutsche Armee sprengte jede Brücke im Land. Ihre Diener, die Pfeilkreuzler, folterten und ermordeten Menschen bis zur letzten Minute, Tausende von ihnen. Ihr sinnloser militärischer Widerstand hinterließ große Teile Budapests schwer beschädigt. Massenhaftes Sterben und Zerstörung: das Ergebnis der „Heldentaten” der Nazis.

Im Februar 1945 versuchten die in der Budaer Burg eingeschlossenen kaiserlichen Truppen erfolglos zu entkommen. Um daran zu erinnern, versuchen die heutigen Nazis, Pfeilkreuzler, Faschisten, Legionäre und „Geächteten” im Februar Veranstaltungen zur Verherrlichung der Nazis abzuhalten. Sie marschieren, geben Konzerte und unternehmen Wanderungen. Die Gegend um das Schloss ist voll von Menschen, die die Nazis als Helden betrachten. Sie versuchen, in Uniform zu marschieren oder so zu tun, als seien sie auf einer Performance-Tour und nicht auf einer Gedenkveranstaltung für die Nazis. Die Gedenkmärsche wurden eigens organisiert, weil sie glauben, dass die Behörden sie nicht verhindern können. Die „Outbreak Tour” ist inzwischen zur größten Nazi-Gedenkveranstaltung geworden. Die Organisatoren erhalten beträchtliche staatliche Zuschüsse, obwohl sie in der Beschreibung der Tour deutlich darauf hinweisen, dass ihr Ziel darin besteht, die „Helden” des Nazi-Reiches zu ehren, das Europa geplündert und zerstört hat. Wer an dieser Tour teilnimmt, ist nicht nur ein Biopic der faschistischen Machtpläne von heute, sondern auch eine Form der Identifikation mit den Gräueltaten des Pfeilkreuzler-Naziregimes.

Indem sie die Taten ihrer früheren Vorgänger verherrlichen, präsentieren die heutigen Nazis ihre eigenen Pläne für die Zukunft. Diejenigen, die den „Rassenkrieg” von damals als heroisch ansehen, wollen genau dasselbe tun.

Nie wieder Faschismus! Sagt Nein zur Verherrlichung der Nazis! Stoppt die Nazis von heute!

10. Februar 2024, 14.30 Uhr, Budapest. Széll Kálmán Platz.

________________________________________________________________________

Pare de glorificar os nazistas!

A negação e a glorificação dos crimes do passado nazista são um fenômeno comum. Cada vez mais pessoas tentam idealizar a era fascista e, com isso, traem o futuro que desejam.

O fascismo trouxe a ditadura total, o genocídio em massa, a guerra e a miséria para a humanidade. Horthy, ao serviço do império nazi, forçou centenas de milhares de soldados húngaros a participar no genocídio, a maioria dos quais perdeu a vida pelo interesse do colonialismo alemão. O império nazi, em colaboração com o estado húngaro, assassinou meio milhão de cidadãos húngaros utilizando métodos em massa. O exército nazista saqueou a europa, incluindo a hungria. Desmantelou fábricas e levou-as embora - exceto aquelas que os trabalhadores impediram de serem removidas. O exército alemão explodiu todas as pontes do país. O “partido da cruz flechada” húngaro, os lacaios dos nazis alemães, torturaram e assassinaram milhares de pessoas até o último minuto da guerra. A sua resistência militar sem sentido deixou grande parte de Budapeste gravemente danificada. Mortes em massa e ruínas foram o resultado dos ��feitos heroicos” dos nazistas.

Em fevereiro de 1945, as tropas imperiais nazistas que ficaram presas no castelo de Buda tentaram escapar sem sucesso. Para comemorar isto, os nazis, fascistas, legionários e os “foras-da-lei” do “exército fora-da-lei” de hoje tentam realizar eventos em fevereiro para glorificar os nazis. A área ao redor do castelo está cheia de pessoas que veem os nazistas como heróis. Eles realizam shows, tentam marchar uniformizados ou fingem estar fazendo trilhas, não em uma comemoração nazista. Eles organizam as trilhas comemorativas especificamente porque acreditam que as autoridades não podem impedi-los de se reunirem. A "outbreak tour" tornou-se agora o maior evento de comemoração nazista. Os organizadores da viagem recebem financiamento estatal substancial, apesar da tour afirmar claramente na sua descrição que o seu objetivo é prestar homenagem aos “heróis” do império nazi que saqueou e destruiu a europa. Aqueles que participam nesta tour não são apenas decorações humanas dos planos de poder dos fascistas hoje, mas também se identificam com as atrocidades do regime nazi da “cruz flechada”.

Ao glorificar os feitos dos seus antecessores, os nazis de hoje apresentam os seus próprios planos para o futuro. Aqueles que consideram heroica a antiga “nova ordem” querem fazer exatamente o mesmo agora.

Nunca mais fascismo! Diga não à glorificação dos nazistas! Pare os nazistas de hoje!

10 de fevereiro de 2024, 14h30, Budapeste. Praça Széll Kálmán.

[vaningyen]

más se hiányzott az a16z-ből, mint egy ember, aki szó szerint meggyilkolt valakit a new yorki metrón.

[fouldchildtiger]

1956 – Vae victis!

Párizsban, 1988. június 16-án, Nagy Imre és társai kivégzésének harmincadik évfordulóján a Père Lachaise temetőben ezrek emlékeztek a vérbe fojtott magyar forradalom és szabadságharc legyilkolt áldozataira: felavatták Nagy Imre és az 1956-os magyar forradalom minden kivégzettjének emlékművét. Megjelent egy karcsú dokumentumkötet – Tetemrehívás. Giromagny, 1988. október –, amelyben olvasható az 1988. június 16-án már ismert, a politikai megtorlás éveiben, 1956 és 1962 között kivégzett 244 személy neve. A 160. oldalon található még 28 név: a csak sajtóutalásokból, emlékezésekből, irattörmelékekből ismert áldozatok listája. Akad közöttük olyan, akinek a keresztnevét sem sikerült megtudni, és csupán a miskolci Soltész József kivégzésének pontos dátuma ismeretes: 1956. december 16.

Talán azóta a történészek már kiderítették, ki volt Soltész József, és a hivatalos indoklás szerint miért kellett bitófán végeznie az életét.

A 272 meggyilkolt közül talán egyedüliként már 1956 decemberében.

„A Budapesti Országos Börtönben (Bp. X. ker. Kozma u. 13.) 1956 decembere és 1961 decembere között kivégzett 56-os politikai elítéltek nem teljes betűrendes névsora” – történészek feladata kideríteni, valóban elítélték-e a halálra szántakat, vagy csupán igazolópapírokat gyártottak a kivégzés után a vérbírók, legyen mivel bizonygatniuk a világ előtt: jogszerűen akasztgatnak futószalagon.

A névsor 1988-ban még nem teljes – és talán soha nem lesz teljes.

A salgótarjáni Hadady Rudolfot és Hargitay Lajost a kommunista vérbírák nem ítélték halálra. Halálukról nem készültek hamis igazolópapírok. Nevük a kivégzettek listáján nem szerepel.

1956. december 12-én, Salgótarjánban néhány pufajkás betuszkolta őket – szemtanúk állítják – egy Volgába, a pártbizottsági autóba, és elindultak Balassagyarmat felé. Megálltak a határ menti községben, Hugyagon, a párttitkár házának pincéjébe zárták a két megbilincselt rabot. Vallatták, ütötték, verték, kínozták őket, aztán másnap autóval az Ipoly-partra mentek. A pufajkások kiszálltak az autóból, a rabok kezéről levették a bilincset, látszólag szabadon engedték a két meggyötört embert, aztán néhány méterről mindkettejükbe beleeresztettek egy-egy géppuskasorozatot.

Csak gyilkolni voltak bátrak, szembenézni áldozataikkal nem: a hátukba lőttek!

A foglyok megszöktek, nem tudni róluk semmit – ez volt a hivatalos álláspont. 1957 áprilisában Hargitay Lajos feleségét a rendőrségre is beidézték, mondaná meg, hol rejtőzködik a férje.

Az elvtársak gátlástalanul gyilkoltak, és kínosan ügyeltek a törvényesség látszatára.

1956. december 14-én az Ipoly túloldalán a szlovák finánc vagy határőr (Ferinek hívták, őt kellene megkeresni – mondja az egyik visszaemlékező 1989-ben), látva a pribékek vérszomjas kegyetlenkedését, átszólt a másik országból, a patak túlpartjáról, hogy ha már mindenáron ki akarjátok végezni, akkor ne üssétek, hanem végezzétek ki…

Aztán eldördült két géppisztolysorozat.

Sokan hallották. Senki sem merte hallani.

A patakba lökött holttestek a magyar oldalon fönnakadtak a part menti faágakon.

Pufajkások. A környéket lezárják. Ügyészség. Proszektúra Balassagyarmaton. Két, név nélküli holttest a kórboncnok asztalán. Jegyzőkönyv. 1956. december 16-án hajnalban elföldelés ismeretlen helyen.

Konszolidáció. Kádár elvtárs, Biszku elvtárs, Horn elvtárs mosolyog a pártközpontban, a parlamentben, a birodalmi fővárosban, Moszkvában.

Négy nappal férje eltűnte után, 1956. december 16-án egy fiatalasszony Salgótarjánban császármetszéssel megszüli második gyermekét. A kislány, Hargitay Emese születése pillanatában lett örökre árva.

Az özvegy 1982-ben levelet ír a balassagyarmati kórház igazgatójának: eltelt huszonöt év, szeretné emberhez méltó módon eltemetni halott férjét. Levelére nem kap választ.

A többi – néma csend.

1989-ben özvegy Hargitay Lajosné két felnőtt lánya társaságában megpróbálja kideríteni, mi történt 1956 decemberében: hogyan halt meg a férje, és hol temették el. Filmesek kísérik a halott múltban eltökélten kutatókat.

Az ügyészség sajnálkozik: sajnos, nincsenek dokumentumok; rég volt, elmúlt, ez már történelem, tessék beletörődni.

Az Ipoly túlpartján élő asszony csak a lövésekre emlékszik, és a helyre, ahol a bestiális gyilkosság történt. De elakad a szava, mert már figyelmeztették, ne beszéljen, jobb lesz, ha hallgat. Szabadkozik, fordul vissza a határról: reméli, nem lesz ebből kellemetlensége.

Idős férfi, lassan buknak ki belőle a szavak: hát, mondtak ezt, mondtak azt, a népek ugye sokat beszélnek, de bizony az igaz, hogy kocsival hozták azt a két embert Hugyagra, a párttitkár pincéjébe zárták (akkurátus ember: megmutatja a helyet), megverték őket, aztán másnap az Ipoly partján agyonlőtték mindkettőt… Látni nem látta a holttesteket, a pufajkások senkit sem engedtek oda. Beszélni meg ugye nem mert senki harminc évig… igen, a párttitkár fia volt, pufajkás, így mondták akkoriban, szóval olyan kommunista karhatalmista…

A kórboncnoknő – kulturált, finom hölgy – óvja az özvegyet s a két lányt: ne akarják elolvasni a jegyzőkönyvet! A másolatot megőrizte, de – szinte könyörög a szeme – fájó sebeket tép fel, ha nagyon részletesen akarják… nem ajánlja… a lövések mindegyike halálos volt, de amikor a férfi arcát és bal vállát elölről érte a golyó, akkor már halott volt, akkor már nem szenvedett… előtte… akkor… igen… 1982-ben a kórház igazgatója utasította őt a régi jegyzőkönyv előkeresésére, de azon név nem szerepelt. Az igazgató jelentette az ügyészségnek, hogy a jegyzőkönyvben nincs neve a két halottnak. Bűnözők, nem kell foglalkozni velük – így az ügyészségi verdikt.

Népi demokráciának nevezett, puhának maszkírozott proletárdiktatúrában éltünk: mindenki értett a szóból. Megtanultunk hallgatni.

Az özvegy és két lánya arcán tenger a szomorúság: de könnyen kimondják ezt a szót, hogy bűnöző…

Kálvária: út a keresztig.

Az özvegy a másik meggyilkolt özvegyétől, Hadady Rudolfnétól megkapja az 1957-ben a temetés helyszínéről készült hevenyészett rajzot. Elvadult, gazos temető: nem találják a sír nyomát. Aztán mégis? Exhumálás. Mégsem. Hargitay Lajos huszonnyolc éves gépészmérnök földi maradványait nem adja vissza az anyaföld.

Síremlék a gyilkosság színhelyén: kőkereszt az Ipoly partján.

Egy ártatlan férfi, akit meggyilkoltak.

Egy ártatlan asszony, akinek meggyilkolták az életét.

1989-ben készült a film.

Hargitay Lajos két árva lánya szeretné szóra bírni a hajdani pufajkást, Fehér Gyulát. Az öreg gyilkos résnyire nyitja a kertajtót, csak a hátát látjuk, barátságosan tessékeli befelé a lányokat, de a filmeseknek jelzi: eddig, ne tovább! Hangja kimért, tárgyilagos: Az egész politika nem úgy alakul, hogy én ebbe a filmbe bekerülhessek…

Utóbb kiderül Márta és Emese beszámolójából: a hajdani pufajkás, Fehér Gyula nem emlékszik semmire. Ott sem volt, nem látott semmit, nem csinált semmit…

2004. augusztus utolsó napjaiban újra és újra visszapergetem a filmet, hallgatom a tompa hangot: Az egész politika nem úgy alakul…

Ezek ma sem tudják, mit csináltak, ezeknek nincs lelkiismeretük – Emese szemében csillogó gyöngyök a könnyek.

Negyven éve úgy alakult a politika, hogy megdicsérték, talán ki is tüntették Fehér Gyulát, mert gátlástalanul gyilkolt védtelen embereket a munkás-paraszt hatalom érdekében, s ha kapott egy érdemérmet, olyan ostoba nem lehetett a gyereke, hogy föl ne vegyék az egyetemre; és ha most, 1989-ben az egész politika nem úgy alakul, akkor boldogan élhetett volna, amíg meg nem hal.

Még szerencse, hogy az ügyészségen az elvtársak védik az elvtársakat!

Itt olyan érdek-összefonódások vannak, hogy ebbe jobb bele nem menni! – fakad ki Hargitay Márta az ügyészség előtt, ahol arra figyelmeztették, legokosabb, ha nem kutakodnak a gyilkosok után.

Ha Fehér Gyula elvtárs él még, vajon ma, 2004-ben szerinte hogyan alakul a politika? 1994-ben boldog volt, amikor pufajkás harcostársa, Horn Gyula lett a demokratikus Magyarország exkommunista miniszterelnöke? 1989-ben nem emlékezett arra, mi történt az Ipoly partján 1956. december 14-én. 2004 augusztusában vajon hogyan emlékszik vissza Hargitay Lajos és Hadady Rudolf halálára? Büszkén? Keserűen? Szeretne szégyenében a föld alá süllyedni? Vagy ingerült és rosszkedvű, mert a szocialista kormány, az ő kedves régi elvtársai megfeledkeztek róla, és Nagy Imre sírjára hordják a virágot, annak az áruló Nagy Imrének a sírjára, akit neki harminc éven keresztül – igaz, Horn Gyula elvtárssal együtt – szidnia, gyaláznia, pocskondiáznia kellett, illett, lehetett?

1989-ben Fehér Gyula elvtárs alighanem bízott Gyurcsány Ferenc KISZ-titkár elvtársban. 2004 augusztusában Fehér Gyula talán még elvtárs, de a milliárdos Gyurcsány Ferenc, a demokratikus Magyarország exkommunista miniszterelnök-jelöltje már biztos nem elvtárs. Fehér Gyula talán ma is ragaszkodik kommunista elveihez, meggyőződéséhez, és keserű indulattal visszaköveteli a boldog proletárdiktatúrás időket, amikor következmények nélkül lövöldözhetett az Ipoly-parton védtelen emberekre. Gyurcsány Ferenc viszont aligha szeretne újra fix fizetésből élő KISZ-titkár lenni.

És vajon él-e még Horváth Károly, a hugyagi párttitkár fia, aki a pufajkások sofőrje volt 1956. december 14-én? 1989-ben is azt a mesét adta elő Hargitay Lajos két árvájának, amit még 1956 decemberében vertek a fejébe az elvtársak: Balassagyarmat felé haladtak az országúton, amikor támadás érte őket. Ők négyen kiugráltak a kocsiból, viszonozták a tüzet, az autójuk is megrongálódott, és amikor a tűzharc véget ért, kiderült: a két fogoly megszökött. Visszatértek Salgótarjánba, és jelentették a történteket. Akkor sem tudott többet, ma sem mond mást.

Itt olyan összefonódások vannak…

Rég volt? Elmúlt? Ez már történelem? Tessék beletörődni?

Szigethy Gábor

[dedibelyegei]

Egy újabb jugoszláv bélyeg került elő a nyuszi kalapjából (vagymi), kicsit csálé már meg telibenyomott, de igazából nem nagyon van jelentősége, mert kétmilliót nyomtak belőle, és még a postatiszták ára sem éri el a 100 forintot. Nézzük viszont mit ábrázol, miről is szól ez az 1968-as, féldínáros darab.

Egy emlékbélyegről van szó, melyet a Szerb Nemzeti Színház fennállásának centenáriumára nyomtattak. A bélyeg alsó felén az épület látható akkori formájában, fent pedig egy korai metszet Belgrádról, köztük színházi maszkok (ággal).

A színházat tehát 1868-ban alapították meg, legalább is a hivatalos nemzeti társulat első előadása ebben az évben volt, habár az épület még nem készült el teljesen. Belgrád ekkoriban egyébként még rendkívül elmaradott volt, mindössze 25 ezren lakták, inkább egy nagy faluhoz hasonlított, még a csatornarendszer sem volt igazán kiépítve. A színház építéséhez az alapanyagot és a pénzt, közadakozásokból gyűjtötték össze, és három terv volt versenyben a megvalósításért, végül egy olasz építész, Joseph Cassano pályázata győzött. Végül azonban mégsem teljesen ez valósult meg, mivel a projekt nagy pártfogoltját Milán herceget június 3-án megmerényelték, így bár az alapkövet még ő rakta le, érdemben már az építési munkálatokat sem érte meg :/ Utána némi zűrzavar után, végül egy másik pályázó egy bizonyos német Steinlechner kapta meg a lehetőséget a megvalósításra. Az építés hihetetlenül gyorsan haladt innentől, gyakorlatilag fél év alatt állt az épület, már 1869 elején. Akkoriban egy darabig lakosságarányosan ez volt a legnagyobb épített városi kőszínház, hiszen a 25.000 lakosra jutott 800 férőhely! Végül az első igazi előadás a teljesen kész műintézményben 1869 október 30-án lett bemutatva. A darab Dorde Maletic a meggyilkolt herceg tiszteletére, kifejezetten erre az alkalomra írt műve volt. Az épület természetesen azóta számtalan rekonstruckión esett át, legjelentősebb talán az első világháború utáni volt, mikoris több bombatalálat érte, ezután teljesen más formában építették újjá az akkori rezsim ízlése szerint, de végül 1966-ban egy átfogó megújítás keretében, visszahozták eredeti XIX. századi formáját. Legutóbbi teljes felújítása, főleg a belső tereknek 1989-ben történt.

[angelofghetto]

A jelzőrendszer nem működik, de ha működne is, a háttérintézmények rendszere egy vicc. Igen, tudom, van az a dolog, hogy három napig távoltartási végzés van a bántalmazóra, de aki képben van, az tudja, esélyes, hogy az a három nap arra jó, hogy ember felszívja a xart az agyába, és a negyedik napon hazamenve agyonveri a társát, amiért befújta, és amiért neki három napig nem volt szabad hazamenni.

A másik nagy baj a hatalmas látencia. Dolgoztam olyan helyen, ahol ezt minimum sejteni lehetett, de általában az a baj, hogy az áldozat hallgat, mert szégyelli, vagy mert fél. A tanító néni épp úgy nem foglalkozik vele, mint az iskolán belüli abúzusokkal (tisztelet a kevés kivételnek), de ha foglalkozna is vele, nincsenek eszközei, és senki nem védi meg attól, hogy a brutalitásból valamilyen módon neki is jusson, ha máshogyan nem, fenyegetések, verbális erőszak formájában. A környezet, a szomszédok, ismerősök meg úgy gondolják, nem rájuk tartozik, jobb kimaradni, nem látni, nem hallani.

Voltam a másik oldalon is. Mikor először mentem látleletet vetetni, azt hittem, majd ügy lesz belőle, esetleg elveszik a gyerekemet, de nem történt semmi. Feljegyezték az észlelt sérüléseket, oszt jóvan, mehetek Isten hírivel. Más alkalommal, mikor sikerült kihívnom a rendőrt (aki ki sem jön, ha nincsenek kiskorúak veszélyben), a két egyenruhás kijött, flegmán szétnézett az összetört bútorokon, a kék-zöld foltjaimon, és a következő párbeszéd hangzott el: - Asszonyom, mutassa meg, hol folyik a vér! - Nincs vér. Csak nézzen körül. - Ha nincs vér, nincs jogosítványunk intézkedni. - De ha megfojt ez az ember, akkor sincs vér. - Drága uram, nem javasoljuk, hogy megfojtsa a feleségét, mert ha így lesz, maga lesz az első számú gyanúsított.

Rendőrök balra el, ember hozzám fordulva kaján vigyorral: - Na, jót szívtál? - és mint ki jól végezte dolgát, visszament kocsmába. Eközben a gyerekek a kis szobában reszkettek és sírtak.

A gyermekvédelemnek akkoriban még csak ahhoz volt joga, hogy életvezetési tanácsokat adjon, és ha nagy a baj, a gyerekeket kiemelje a családból, és intézetbe utalja. Anyu legfeljebb szánakozó tekinteteket kap. Az áldozatoknak nagyjából ennyi "védelem" jár, de halkan kérdezem, mi történik az elkövetővel? Mi történik az elkövetővel ismétlődés, sorozatos bántalmazás után? Csinál bárki bármit? Érdekel bárkit a dolog, amíg nem történnek a cikkhez hasonló tragédiák? És utána? Azon kívül, hogy vezércikkek születnek az esetből, lehet szörnyülködni, és sóhajtozni, hogy "a mi családunkban ehhez képest minden rendben van"?

Van az Európai Tanácsnak az az egyezménye a nők elleni erőszak illetve kapcsolati erőszak ellen. A magyar operakormány aláírta már? És ha igen, miért nem? Vajon hány feleségverő lehet a 133 bátor ember között?

[kozbeszedhu]

Cseh Katalin, a Momentum országgyűlési képviselője a Facebookon jelentette be, hogy a pár hete meggyilkolt édesanya esete után benyújtja a parlamentnek az Isztambuli Egyezmény ratifikálását – értesült a Közbeszéd.

[onsieluenkeli]

Helyesen tették. 🤔Azért voltak itt is srácok, férfiak, Nevelőapák, és nem csak a Kitörés menetén, vagy az Antifán, vagy Péterfy Gergelyek.

.

[valentin10]

"Meneküljenek ! Fogják, ami nélkül nem tudnak élni, és ne nézzenek hátra !" – súlyos problémákat jelez a meggyilkolt japán nő ügye | 24

Mérő Vera jogvédőt, Gál András ügyvédet és Végh József kriminálpszichológust kérdeztük a tragédia apropóján. — À lire sur 24.hu/belfold/2025/02/07/japan-no-bantalmazas-gyilkossag-aldozatok-hatosagok/

[versinator]

Pórul meggyilkolt

Vértanúi lángborát sugárútján tárogatója Papírból epilógus franciám estvén Vértjébe behavazza bírájaként altatója

Májusába zöng homokként esteledvén Bereginek űzd utcasor vészharangja Virrasztás idézel előfizetőkön feledvén

Pazarolva jód illatoz fölfogja Ballagdál haláltánc oszlopokról gyöngyvirágos Háziúrt kalandnál hulljunk zokogja

Borúnak anyaálma utódod szomorúságos Dalaimtól ítélhet körülfonva kagylója Káprázatok ígérünk napsugárra tályogos

[izraelinfo]

Kedvenc dalom: Yoni Bloch – Kezdjük a happy enddel

Annyira elviselhetetlen a valóság, amelyben itt élünk, hogy már meg sem próbáljuk elmondani azoknak, akik nem ebben élnek. De néha, amikor két izraeli beszélget, talán elárulják egymásnak, hogy már soha többé nem tudnak úgy kimenni az utcára, hogy ne a gyerekeikkel és a szüleikkel egyidős elrabolt és meggyilkolt emberek képei nézzenek rájuk. Nem tudnak külföldön úgy szelfizni, hogy ne arra…

[adyendreut34]

Killing Floor (Reacher): a szar, ami tetszik

A Kiling Floor Lee Child első regénye, számtalan szakmai díjat nyert és az Amazon is sorozatot késztett belőle Reacher címmel. Ekkora szart te még életedben nem olvastál. Akkora plolthole-ok vannak benne, hogy Agatha Christie is belepirulna. Óriási spoilerek jönnek. Ha mégis elolvasod a könyvet/megnézed a sorozatot, ne gyere hozzám panaszkodni, én szóltam!

A "plot". Segbbekukifalván, valahol Georgiában, a helyi bükkfagatyás nagybitrokos nagyüzemi bankjegynyomdát üzemeltet. Vegyszerrel lemossák az egydollárosokról a feliratot és felülnyomják tÍzdollárosra. Nem röhög! A család mindenkit a markában tart a városi tanácstól a rendőrfőnökig, csak a szövetségiek nem sejtenek semmit. Kivéve egy magányos Secret Service agent-et, akit úgy eltesznek láb alól, hogy a főnökeinek a könyv utolsó oldaláig nem hiányzik.

Ide érkezik hősünk, Reacher, az ex-Navy, ex-katonai rendőr, kigyúrt, tagbaszakadt testépÍtő erősember, magányosan és céltalanul kóborolva Amerikában, és egyből le it tartóztatják gyilkosságért.

Plothole 1: Reaher és egy szemüveges bankár együtt ülnek a megyei börtön celljában, amikor megtámadják őket a nácik és eltörik a bankárcsávó szemüvegét. Reacher leveri őket és elveszi az egyikük napszemüvegét. A következő jelenetben Reacher és a bankárcsávó együtt tusolnak (Reacher napszemüvegben), amikor a nácik, immár hatan, felfegyverkezve, újra megtámadják őket, és Reacher kénytelen megölni párat. Kisvártatva rájön, hogy nem is ő volt a célpont, hanem a bankár, csak összetévesztették a szemüveg miatt. Még szerencse, hogy a megbízó hat fegyveres gyilkost küldött a bankár elintézésére, különben Reacher óriási túlerőben lett volna!

Plothole 2: A meggyilkolt Secret Service ügynök Reacher rég elveszettnek hitt bátyja. Komolyan. Ez a fordulat. Anthony Award. Barry Award. Hát beszarok.

Plothole 3: A rendőrfőnököt és feleségét egy közép-amerikai halálbrigád vegyvédelmi ruhában (!) lemészárolja a saját lakásában. Minden úszik a vérben, apu péniszét megetették anyuval, mielőtt kibelezték. Hogy mi értelme volt ennek a brutális mészárlásnak, azon kÍvül, hogy az ütős cím miatt (Killing Floor) kellett bele egy mészárlás, nem derült ki. Szerencsére sem a szövetségi nyomozó ügynökségek, sem az országos média, sem a lelkes amatőr nyomozók nem figyelnek fel a vérfürdőre, és nem lepik el a várost, mint a sáskák, így a nyomozás ugyanabban a kisvárosi amatőr mederben csordogálhat tovább.

Plothole 4: Reacher és a városi rendőrnyomozó szövetséget kötnek a pénzhamisító maffia felszámolására, és - a szövetségi nyomozó ügynökségeket, valamint a Secret Service-t valamiért továbbra is kihagyva - behívják a nyomozó régi FBI-os haverját Chicagoból. A végső összecsapásnál derül ki, hogy ez a csávó valójában a seggbekukifalvi családi maffia kettős ügynöke és a csúcsjelenetben rátámad Reacherre és kétfős csapatára. Még szerencse, hogy volt nekik ez a kettős ügynökük, különben Reacher óriási túlerőben lett volna a harminc géppisztoloys cowboy-jal szemben!

A sorozat egyébként az IMDB-n 8.0-n áll, és elragadtatott kritikákat kapott. Nekem is tetszett. Tényleg. Szar még ennyire nem tetszett.

[fouldchildtiger]

1956 – Ki a gyilkos?

Most már minden rendben van.

Most már minden rendben lesz.

Gyurcsány elvtárs és Hiller elvtárs 1956 után született, és bár a Kun Béla, Rákosi Mátyás és Kádár János kommunista pártjának összeharácsolt vagyonából és politikai tőkéjéből szervezett utódpárt (Kommunisták Magyarországi Pártja, Magyar Kommunista Párt, Magyar Dolgozók Pártja, Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Szocialista Párt) oszlopos tagjai, büszkén vallják, hogy nekik semmi közük elődeik, elvtársaik, szellemi atyáik tetteihez, aljasságához, bűneihez. Horn Gyula nem köphette szembe pufajkás elvtársait, Gyurcsány és Hiller elvtársak ezt már emelt fővel, büszkén megteszik.

Ők már nem kommunisták. Ha egyáltalán valaha azok voltak, azt már rég elárulták, megtagadták, elfelejtették. Ők már szociáldemokraták.

Látványnak sem utolsó: egy magyar szociáldemokrata milliárdos a szocialista pártkongresszuson teli torokkal harsogja – Föl, föl, ti rabjai a földnek! – a proletár nemzetköziség himnuszát, az Internacionálét. (Mondják: Gyurcsány nem énekelte, mert a kongresszus végén, amikor elvtársai dalolni kezdtek, kisomfordált a teremből. Látványnak ez talán még szebb!)

Gyurcsány Ferenc nagyon kimódolt bevonulásakor a Magyar Állami Operaházba, először kezet fogott a Himnuszt éneklő fogyatékos férfival, majd barátságosnak gondolt, kegyúri gesztussal többeket megsimogatott, ezt követően emelkedett szellemű emlékbeszéddel ünnepelte a forradalmat, a forradalom hőseit és mártírjait. Nagy Imrét például. Azt a Nagy Imrét, aki ezzel a mondattal búcsúzott az élettől: „Csak attól félek, hogy azok fognak majd rehabilitálni, akik most meggyilkolnak.”

Nagy Imre régi kommunista volt. Kalapban, karján esernyővel ott állt magányosan 1956. október 6-án a Kerepesi temetőben, amikor az elvtársai által meggyilkolt Rajk László és társai újratemetésekor Apró Antal elvtárs azt harsogta: Soha többé! Lehet, hogy Nagy Imre már ott, a temetőben gyanította: egy kommunista fogadkozása, bocsánatkérése, ígérete semmit sem ér. De azt akkor még nem sejthette, hogy Kádár elvtárs másfél év múlva „ellenforradalmi bűneiért” őt ítélteti el és küldi bitófára.

1958 tavaszán már tudta: gyilkosai fogják majd rehabilitálni őt.

Így is történt.

De hát Gyurcsány Ferenc még nem élt, amikor hajdani elvtársai – gondolom, KISZ KB-titkár korában még elvtársának tekintette Kádár elvtársat – meggyilkolták elvtársukat, Nagy Imrét. A milliárdos úrrá vedlett Gyurcsány elvtárs úgy gondolja: neki semmi köze nincs ahhoz a hajdani gyilkossághoz. Ellenkezőleg! A megbékélés jegyében mártírnak kijáró tisztelettel övezi Nagy Imre és a forradalom emlékét, és – Horn Gyula ezt nem tehette meg – szociáldemokrata úriemberként Gyurcsány elvtárs készül a kommunisták összes gaztettéért Kádár Jánost megtenni egyedüli bűnbaknak. Nincs új a nap alatt: Kádár János szerint az ötvenes években nem a kommunista diktatúra tette tönkre az országot, csupán a Rákosi–Gerő-klikk szektás- dogmatikus politizálása. Kádárból magányos gyilkost kreálni, Nagy Imréből ballib prófétát faragni, a Magyar Szocialista Pártot szociáldemokrata párttá átmázolni tisztességtelen, de okos taktikai lépés, mert akkor Gyurcsány Ferenc nyugodtan megkoszorúzhatja Nagy Imre sírját, hiszen annak halálakor nem is élt, így könnyű szívvel elfelejtheti hajdani elvtársát, Kádár Jánost, akiért KISZ-titkár korában még lelkesedett.

Ha Gyurcsány Ferenc becsületes kommunista volt, akkor most erkölcstelen politikus. Ha csak színlelte hajdan, hogy kommunista, akkor most erkölcstelen milliárdos.

Ahogy jó másfél száz éve a bölcs dán filozófus, Søren Kierkegaard mondta: Vagy-vagy.

Öreg tollforgatóként üzenem 2004 őszén Gyurcsány Ferencnek, Magyarország miniszterelnökének: okos ember csatát nyer, becsületes ember háborút. A becsületes ember gyakran csatát veszít, a becstelen soha nem nyer háborút. És ha akad a miniszterelnök úrnak bokros teendői közepette egy szabad félórája, ajánlom figyelmébe Lukács evangéliumát. Különösen a 11. rész 47. versét:„Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték őket.”

(Keserű utóirat: Véletlenül került kezembe egy közel negyvenéves meghívókártya. 1966. október 23-án a budavári Fortuna étterembe fogadásra invitálta az amerikai Time című hetilap kiadója a magyar értelmiség és művészvilág néhány kiválóságát, közöttük Latinovits Zoltánt. Véletlenül éppen 1966. október 23-ra, a forradalom tízéves évfordulóján. Ma már nem tudni, mi történt aznap este a Fortuna étteremben. Nem tudom, miről beszélgettek a meghívott magyar művészek és értelmiségiek az amerikai üzletemberekkel, szerkesztőkkel, újságírókkal. Mertek őszintén beszélni? Politizáltak? Vagy mindenki tudta: tíz évvel ezelőtt ezen a napon robbant ki a magyar forradalom, s ők most azért beszélgetnek és poharazgatnak itt, mert szavak nélkül, de együtt akarnak emlékezni a letiport, meggyilkolt forradalomra, szabadságharcra és az elesett, kivégzett áldozatokra.

Jó lenne tudni, mi történt a Fortuna étteremben 1966. október 23-án. Egy biztos: akik ott voltak, emelkedett lélekkel emlékeztek a forradalomra, a szabadságharcra, a halottakra.

Rég volt.

A Pesti Műsorban megjelent hirdetést böngészem: „Nosztalgiavonattal a Csabai kolbászfesztiválra 2004. október 23-án.”

Hát itt tartunk, miniszterelnök úr! Kolbászfesztivál október 23-án, nosztalgiavonattal. Főzőcskézünk, eszegetünk, iszogatunk, jól élünk a megbékélés jegyében.

Nem tudom, ki szervezte a kolbászfesztivált. Nem tudom, melyik pártnak a tagja vagy híve az az ostoba ember, akinek agyából kipattant ez az idióta ötlet. De az biztos, hogy – jobb- vagy baloldali politikai meggyőződésétől függetlenül – nem tudja, mit jelent magyarnak lenni, nincs köze történelmünkhöz, erkölcsi érzéke egyenlő a semmivel. Ráadásul még emberi mértékkel mérhető ízlése sincs.

Rettegve gondolok arra, mit fognak kiötleni lelkes hazámfiai 2006. október 23-án, hogy nemzeti ünnepünkön felhőtlenül s boldogan mulasson a nép, kacagva és zabálva felejtse el történelmét, múltját, nemzeti értékeit, erkölcsi értékrendjét.)

Szigethy Gábor