#meg mindig hianyzol

[hogyvagyok]

számomra ez mindent jelentett.

neked csak valami volt.

[orokke-a-tied0201]

a szívem még reménykedik,hogy egyszer csak belépsz az ajtón egy nagy mosollyal

de az eszem tudja,hogy ez nem fog megtörténni

ez nem csata a szívem és az eszem között,hanem háború

[talpigfeketebe]

hajnalba szétesem, reggelre összeszedem magam.

[bdvd00]

A csókok íze számban hol méz, hol áfonya.

-Radnóti

@bdvd00

[egylanyakiboldogakarlenni]

Össze fogja törni a szívemet újra.. és én hagyni fogom.

[nemertemsemmitneked]

A pokolból a mennybe repített egyetlen mosolyával..

[csakegylany05]

Hiányzol, ez ennyi….

[yourfakelove]

igazabol en nagyon orulok hogy voltal nekem

abba az idobe annyira halas voltam es most is talalkoztam veled el sem hiszed meg most is mennyire sokat szamit az ha ranezek egy kepre vagy megerzem az illatod vagy ragondolok a szemeidre es mosolyodra

egyszeruen nem birlak kihagyni az eletembol foleg ugy h minden szar korulottem es csak te vagy az aki pozitiv hatassal tud lenni ram ilyenkor

annyirq felfoghatatlan hogy vegleg nem szamitok mar neked semmit es mellette nekem te meg mindig a szerelmem maradsz aki tamaszt ad ha baj van es rad gondolok hogy miket mondtal nekem mikor elborult volna az agyam

egyszeruen annyi mindent meselnek neked hogy mi zajlik bennem de teged nem erdekel elmondtad mar sokazor tobbet nem fogok belekezdeni

annyira nagyon hianyzol a napjaimbol es annyira nem ertem hogy mi a celod velem kapcsolatba

annyira sajnalok mindent es annyira szeretlek teged

ugy el kurtam ezt sajat magam csinaltam az egeszet hogy igy erezz mar irantam es most en szenvedek a legjobban es tudod olyam nehez erosnek maradnom

mondtam hoyg ne aggodj miattam jo most mar tudom hogy nem is tenned de annyira nehez foleg ha te vagy meg az utolso szikra ami remenykedem hogy begyullad meg hisz neha neha szokott szikrazni de az utobbi idobe mar az sem sot csak meginkabb arra biztat hogy mar tenyleg elromlott es hogy ne kelljen ez nekem

de en akkor sem tudom eldobni

akkor sem akarok mast csak azt a gyujtot mert az a kedvencem mar regota velem van es o fogott meg a legeslegjobban es nem akarom lecserelni nem akarom eldobni nem akarok semmit csak azt hogy o megjavuljon

tudom ez mar nem szamit neked de meg mindig csak ide tudom leirni a bajaim

bar mondjuk elkepzelheto hogy mar nem is nezed mert nem is erdekel valszeg ezert tiltottal itt is de en akkor is leirom hogy tudd meg most is iszonyatosan hianyzol

[orokke-a-tied0201]

Emlékek

Annyira szeretném,hogy szeress még. Minden apró dologról még mindig eszembe jutsz,minden percben. Nem vagy itt,de az agyam oda lát téged mindenhova. Ahogy a házunk melletti parkolóban ülsz a Mondeoba és engem vársz egy "megjöttem" üzenet után. Én izgatottan és boldogan futok le a lépcsőn,hogy aztán egy csókkal köszöntselek. Látom,ahogy egy hosszú nap után este 6 órakor ott ülsz a BMW-be a kórház előtt,és rám mosolyogsz,miközben sétálok feléd,hogy aztán haza menjünk. Látom,ahogy kézenfogva együtt sétálunk a Tarczy suli felé,hogy hazavigyük a kishugomat az iskolából,mint egy család. Látom,ahogy ülünk az erkélyen,és cigizés közben boldogan beszélgetünk/tervezünk. Mintha egy filmet néznék,amikor látom magunkat a járdáról ahogy elgurulunk a Bástyán kocsival a boltba sietve,és én táncikálok melletted,te pedig átveszed az én energiáimat. Látom,ahogy kézenfogva állunk a boltba,és arról vitatkozunk,hogy melyik fogkrémet vagy tisztítószert vegyük,majd végül olyat választunk,ami mindkettőnknek szimpatikus. Látom magunkat otthon,amikor egy borús délután,hulla fáradtan elaludtunk egymásra dőlve a kanapén tiktokozás közben. Látom,ahogy együtt esszük az ebédet az asztalnál,ami még ki sem hűlt,és közben tervezgetjük a napot,és jó kedvvel elindulunk. Még mindig látom,ahogy szerelmesen egymásra nézünk minden egyes alkalommal.

És illatokat is érzek,akárhányszor eszembe jutsz. Még mindig érzem a bőröd,parfümöd és a cigarettád illatát. Az autód illatát,ami a te parfümöddel is vegyül. Érzem a házunk illatát,ahogy a szobád illatát is.

Hallom a hangod minden egyes alkalommal a fejemben. Hallom ahogy kiejted azt a szót,hogy "Szeretlek Baba",és a többi általad kreált,de vicces becenevem,amiken mindig nevetnem kellett. Hallom még,ahogy kiakadsz és azt,ahogy nevetsz. Veled nevetek. Ahogy az ágyban,szorosan összebújva együtt sírunk.

Érzem mélyen magamban azt a boldogságot,amit melletted éreztem,amikor úgy gondoltam hogy ennél boldogabb már nem lehetnék. Érzem még,hogy melletted Nőnek éreztem magam. Érzem magamon a tekinteted,ami tele volt szerelemmel,boldogsággal,csodálattal,vággyal és tűzzel,akárhányszor rámnéztél. Érzem még a hevességet,amikor letámadtuk egymást egy hosszú nap után. A napunk egyik legjobb része,mindig ezt gondoltam.

De most már eltűntél. Sosem fogom már érezni a csókod ízét, vagy a kezed érintését a bőrömön. Sosem fogom már látni csoda szép mosolyod,és csillogó szemeid. Sosem fogom hallani a hangod és a nevetésed. Sose érzem többé a bőröd édes finom illatát. Sosem fogom hallani azokat a beceneveket.

Ezek mind csupán emlékek maradnak,érzések,csalóka képzelődések,kósza vágyak irántad. Az egész lényed iránt. De semmi több.

És hogyan tudnék én tovább élni,ha csak veled láttam mindenben értelmet? Hogyan éljek nélküled tovább,ha számomra te jelentetted a biztonságot és az otthont? Mégis hogyan képzeljek el olyan jövőt magamnak,amiben Te nem vagy,mikor mindenemet odaadtam neked,és láttam magunkat öregen a kertünkben ücsörögni...?

Mondd el Kedvesem...Mégis hogyan kell nélküled élni?

[talpigfeketebe]

minden kudarcomnál próbálom elhitetni magammal, hogy ezt a sors akarta, de mindig ott lyukadok ki, hogy én voltam kevés az egészhez.

[csakegypunk]

Kedves Nuska!

Hazudnek ha azt mondanam sokat kellett ezeken a dolgokon gondolkoznom, mivel mindez szamomra teljesen egyertelmu vilagos es tiszta.

Egyertelmu hogy teged akrlak, csak teged es ez soha nem is volt mashogy. Vilagos el bennem az a jovokep amit gyerekkent elterveztunk es azota is afelé haladunk hol kisebb nagyobb katyukba lepve, de hat sajnos ilyenek a magyar kozutak….viszont szerencsere a szurke otven arnyalata nem csak az uton van meg hanem a negy fal kozott is ;). Tiszta a szerelmem es szeretetem irantad barmi is tortent/tortenni fog.

Nem akarlak elvesziteni. Te vagy az egyetlen ember akivel szotertek (kiveve amikor nem) megertjuk egymast es barmi tortenjen ott vagyunk a masiknak mindig egy fix pont voltunk egymas eleteben. En csak azon voltam hogy ez igy is legyen de tudom hogy kurvara elbasztam es erre szavak nincsenek mennyire. Te pedig a legcsodalatosabb ember vagy es ezt nem ertekeltem elegge.

Az elkovetkezendo legalabb 60evben szeretnek mindent megadni neked es mindent jol csinalni egy kurvanagy pofon kijart mar nekem az elettol es most megkaptam. Az ember csak akkor tudja meg igazan milye volt mikor mar elveszitette. En ennek az elveszitesnek a kapujaban allok es nem akarom hogy beteljesedjen. De ha mégis igy tortenne es te mashogy dontenel en biztos vagyok benne hogy a jo dontest hozod meg es hiszek abban hogy sorsunk osszeer valamikor a jovoben es ha nem is tiszta lappal mert a radir nyomai latszanak de ujra tudjuk kezdeni vagy folytatni onnan ahol abba maradt.

DE NE IGY LEGYEN!

Mar most hianyzol, bizom benne hogy sikerul jol donteni. En tamogatni foglak.

Szeretlek örökké,

Bocsáss meg.

[gyongyszem]

maga valosagaban keresztanyu meg mindig hianyzol,ma sok ido utan megjelenntek a csillagok az egen.tudom a legfenyesebb csillag te vagy az egen.pont ma jelentel meg mikor remesen erzem magam,koszonom hogy meg mindig tamogatsz.

[csakegylany05]

Meglátok egy képet rólad és megőrülök teljesen

Ilyenkor összeszűkül a mellkasom és elöntenek az érzések rendesen

Hiányzol, talán az fáj a legjobban, hogy már más fekszik a karodban

Mikor lett az ÉN szerelmem másnak a mindene?

Miert lett a szerelmünk a szöges ellentéte?

Hiányzol nagyon elmondani sem tudnám mennyire, de az emléked nem cserélném semmire es senkire

Örök helyet kaptal a szívemben, és tudom hogy okkal várlak még az én életembe

[yourfakelove]

proballak kiverni a fejembol de valahogy mindig csak arra gondolok mennyire konnyebb lenne minden ha itt lennel hogy magadhoz olelj

hianyzik az a felszabadito meleg es oromteli erzes amit akkor erzek mikor korem oleled karjaid

az illatod melle a tudat annak hogy vegre ott vagy

az almaimban mindig megjelensz es mikor felkelek sajnos mindig osszeszorul a szivem hogy mennyire hianyzol hogy nem tudok csak ugy irni neked es nem tudom azt cselekedni ami az almomban megtortent es kezdenem kell meg igy olyan reggelt/napot amikor semmit sem tudok rola hogy te hogy vagy te hogy erzel vajon minden rendben van e hogy jol aludtal

iszonyatos ez a hiany hiszen te voltal a masik felem es nelkuled mint ha semmi sem maradt volna belolem

[maradjcsendben]

Kezd formalodni a...

Kezd formalodni a fejemben egy roppant erdekes felfedezes, muszaj leirnom. Ugye egy ideje elkezdtem befele fordulni, elgondolkodni az eddigi eletemen, hogyan tudok egyensulyt kialakitani onmagammal, mire vagyok valojaban, mi vonz az eletben, hogyan tudom ezt elerni. Mert az es ahogy voltam, nem volt az igazi. Kurvasokat es kurvakemenyen dolgoztunk az elmult evben, megeltunk eskuvot es temetest (hianyzol mamikam), de vegul meglett a sajat hazunk. Telekkel. Naggyal. Otthonnal. Lehetosegekkel.

.

De az a rohadt munka, csak az ne lenne, nem birom, nem elvezem, untat, kiborit! De szeretem a kis cukikaim, buszke vagyok rajuk, es hogy reszese lehetek a fejlodesuknek. Nekem csak a mentalitas nem tetszik: hogy kinemszarjale lelketlen cegek neveben vagy epp ertuk hazudok, vagy hat hangsulyozok lenyegtelen dolgokat es nyomok at embereken. Lelketlenul. Robotkent. Ez nem en vagyok.

.

Mindig lazadtam. Csak azert sem ugy, legalabb 1%-ban maskepp, de en dontsek. Legyek ott es benne. Szoval vegul ezzel a nagy onbizalommal es onhittseggel nekimentem a falnak mindig. Es atutottem magam. Kicsit maskent, mint masok, mert ott tombolt bennem a versenyszellem. Mentem, tortettem elore es daraltam a munkat es a lehetosegeket, hajtottam a penzt. De most, hogy megvan az otthonom, gyakorlatilag mar csak egy gyerek kell, hogy teljes kis csaladom legyen, minek halmozni a penzt? Nem akarom ezt tobbet celomul.

.

Mostanaban eszrevettem magamon, hogy oregszek, rendes romlott szerintem a szemem pl. De azert ki is vagyok pattintva rendesen.

.

Szoval mara eljutottam odaig, hogy tudom, mit akarok: nem EZT dolgozni - helyette lennek postas. Tudom, hogy onfenntarto szeretnek lenni, en magam akarom megteremteni a sajat etelem, a sajat ket kezemmel. Talalkoztam mindenfele emberrel a vilagban, de a parasztnal boldogabb nincs. Paraszt akarok lenni, itt van hozza a telek! A termeszetben akarok lenni, a termeszettel, a reszese akarok lenni a korforgasanak, megismerni a luktetesenek utemet, felismerni a madarat tollarol, viragot formajarol. Gombaszni is szeretnek. Es allatokat, es fat ultetni, es kovetni azoknak a fantasztikus embereknek a peldajat, akik felhivjak a vilag figyelmet arra, hogy ez milyen fontos. Ha csak kicsiben is. A mi kis reszunkkel szeretnem tehermentesiteni a Foldet, amennyire lehet. Es jol akarom csinalni. Szoval tegnap eldontottuk (mert emogott erzem az oszinte tamogatast), hogy kerteszmernok leszek.

.

Meghoztam a dontest, es rajottem, hogy erre mutatott minden, ide hozott ez a bolond utam. Bakker mennyi mindent tettem pedig ezellen. Eltem kulfoldon is, a nagyvarosban, buliztam, tanultam butasagokat, az eddigi karrierem ugy irnam le egy szoval, hogy szorakoztato ipar, elkoltottem minden penzem, kiprobaltam mindent, amit csak ki akartam es mertem (tehat akartam) probalni. Istenem, de nagyot eltem! De most itt vagyok egy helyen, ahonnan nem en tavozok, hanem mellolem tavoznak. Mar nem en tanulok, hanem en tanitok. Es a kiscsibek kirepulnek szepen, buszke vagyok rajuk. Es ugy erzem, hogy ezzel itt nekem sincs mar tovabb. Es ez tok jo, mert vegre nem egy bizonytalan tini vagyok, hanem tudatosan keresek egy szakmat, amihez mar rengeteg alapom es tapasztalatom van, hogy tudatosan es hittel kezdjek neki - amit anno nem tettem -, nyomjam vegig, magabiztosan, akarattal, komolyanveve, hogy a megszerzett tudassal elerhessem azt, ahova vezetett az utam: hogy paraszt lehessek. Jo paraszt.

.

Biztos, hogy egyszer lovam is lesz. Es postas is leszek felallasban. Ide a rozsdas bokot. Elkepeszto akaraterom van: vegiglazadtam egy eletet a legnagyobb hedonizmusban es most ujraepitek egy teljesen mas eletet, es meg csak 34 evesen! Es meg mennyi elet var?

.

Szebb lenne a vilag, ha mindenki olvasna Vonnegut-ot.

[talpigfeketebe]

csak elszeretnék tűnni, megszeretnék szűnni.